100 új gyülekezet

Lehet-e üzenet egy keresztény (Krisztusi) személynek az önmegvalósítás?

Helytelen vagy helyes az ambíció (kibontakozási vágy)?

Aki soha nem akar(t) tanulni, abból az Isten sem tud tanítót csinálni.

Aki soha nem akar(t) vezető lenni, abból az Isten sem tud vezetőt alkotni.

Keresztény életmód nem a személyes vágyak teljes körű feladását jelenti, hanem Isten céljainak való alárendelést.

„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 10, 39.)

„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 16, 25.)

„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.” (Mk 8, 35.)

„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” (Luk 9, 24.)

„Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.” (Luk 17, 33.)

„Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.” (Jn 12, 25.)

Mit jelentenek ezek a szavak?

Azt, hogy a saját vágyink emberi bölcsességgel való általunk (és/vagy mások által) való beteljesítése által soha nem fogunk olyan egyéni sikereket átélni, mintha életünk sorsfordító döntései idejében Isten céljainak alárendelt döntést hozunk meg.

Ilyen döntéseket sokan átélnek az igazság szolgálatában.

Lehet-e üzenet egy keresztény (Krisztusi) személynek az önmegvalósítás?

Helytelen vagy helyes az ambíció (kibontakozási vágy)?

Aki soha nem akar(t) tanulni, abból az Isten sem tud tanítót csinálni.

Aki soha nem akar(t) vezető lenni, abból az Isten sem tud vezetőt alkotni.

Keresztény életmód nem a személyes vágyak teljes körű feladását jelenti, hanem Isten céljainak való alárendelést.

„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 10, 39.)

„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 16, 25.)

„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.” (Mk 8, 35.)

„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” (Luk 9, 24.)

„Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.” (Luk 17, 33.)

„Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.” (Jn 12, 25.)

Mit jelentenek ezek a szavak?

Azt, hogy a saját vágyink emberi bölcsességgel való általunk (és/vagy mások által) való beteljesítése által soha nem fogunk olyan egyéni sikereket átélni, mintha életünk sorsfordító döntései idejében Isten céljainak alárendelt döntést hozunk meg.

Ilyen döntéseket sokan átélnek az igazság szolgálatában.

1. A Názáreti Jézus

Ő az, aki a jó pásztor, aki az életét adja a juhokért.

"És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Mk 14, 36.)

2. Derek Prince

Az első évek

1915-ben Derek Prince az indiai Bangalore-ban egy olyan világba és életmódba született bele, ami ma már nem létezik. Akkoriban királyok, királynők és császárok uralkodtak óriási birodalmak fölött - a Brit Birodalom mindegyiken túltett. A brit hadsereg és civil intézmények kormányozták a gyarmatokat, és India volt a birodalmi korona legragyogóbb ékköve. Derek így vall erről: “Birodalomépítők családjába születtem. Apám, Paul Ernest Prince a királynő saját madrasi utász és aknász egységében szolgált tisztként. Megbízását maga Viktória királynő írta alá. Szintén Indiában született édesanyám Gwendolen. Robert Edward Vaughan vezérőrnagy lánya volt. Bátyja, Punjab Lancer később dandártábornok lett.”

Az akkori társadalmi szokások értelmében Dereket hamar egy indiai ayah, avagy dada gondjaira bízták. Derek és ayahja India-szerte követte a szülőket útjaikon, amíg a gyermek elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen egy piknikkosárban. Utaztak vonaton, lóháton és szekéren, néha még riksával is. Noha az autók és a repülőgépek egyre inkább elterjedtek nyugaton, Indiában inkább az előbbi eszközöket használták. A katonák lovagoltak, és a legtöbb közember gyalog járt.

Az élettempó lassú volt. Az emberek leveleket írtak Angliába, és néha hetekig vártak a válaszra. Valódi vészhelyzetben lehetett táviratozni, de Dereknek nagyon távolinak tűnt Anglia, a hazája.

Ötéves korában Derek mégis búcsút intett az apjának, az ayahjának, és indiai játszótársainak, hogy “haza”-hajózzon. A többi utassal együtt Derek is a tengerbe dobta napvédő sisakját a hajókorláton keresztül, hogy elsüllyedjen; ezzel jelképezte búcsúját Indiától. Édesanyja szülei sussexi otthonába vitte, aztán ő is elment, és otthagyta Dereket, amíg újra el nem utazhatott szabadságra.

Ezek a korai évek alakították ki Derek jellemét és életpályáját. Noha egyetlen gyermek és egyetlen unoka volt a családban, mégis elvárták tőle, hogy jó katonához méltóan viselkedjen. A nagyszülei kedvesek voltak hozzá, és ugyanakkor arra képezték, hogy bármit is tesz, azt tegye kitűnően, és álljon készen továbbvinni a család katonai hagyományait.

Kisgyermekként megtanulta szórakoztatni önmagát. Erről ezt nyilatkozza: “Mindig voltak barátaim, de a saját társaságomat kedveltem leginkább”. Amikor felfedezte a könyvek világát, kutatni kezdte az élet lényegét.

Derek kilencéves volt, amikor bentlakásos iskolába küldték, így ott kellett hagynia hőn szeretett nagyszüleit. Attól kezdve sem tanárai sem diáktársai között nem volt nő. A kor iskolarendszerében az osztályteremben és a sportokban is erős volt a versenyszellem. Derek lelkesen és sikeresen sportolt, és a tanulmányi eredményeit tekintve is általában osztályelső volt. Minthogy koránmegtanult szorgalmasan és alaposan dolgozni, a csúcson is maradt.

Tizenhároméves volt, amikor iskolaigazgatója benevezte egy tanulmányi versenyre, amelynek jó helyezést elérő részvevői bejuthattak az Eton College-ba, így ő lett a vele egyidős tizennégy fiú egyike, aki királyi ösztöndíjjal kezdhette el felsőbb tanulmányait 1929-ben. Kortársaihoz hasonlóan Derek is kilencévesen kezdett latinul, és tíz évesen görögül tanulni. Tizenkét évesen már mind a két nyelven tudott verset írni és fordítani. Amint a klasszikusokat tanulmányozta, egyre inkább elbűvölte az eszmék világa, és vonzódni kezdett a filozófiához. Szíve mélyén mindig az a kérdés gyötörte: mi az élet valódi értelme és célja?

Édesapja, aki ezredesként vonult nyugdíjba, és vidéken telepedett le, Somersetben, bátorította Dereket ebben a kutatásban. 1934-ben havi húszfontos járadékot kapott édesapjától, ezért Derek az egyik barátjával elindult, hogy megnézze a “Kontinenst”. Nyelvi tehetségének köszönhetően Derek megtalálta a legolcsóbb szálláshelyeket és étkezési lehetőségeket egy olyan időszakban, amikor még kevesen utaztak az ő korosztályában. A helyi embereket és szokásokat gyakran érdekesebbnek találta, mint a múzeumokat és a romokat, még Rómában és Athénban is, ahol a klasszikus műveket írták.

Miután visszatért Angliába, Derek a Cambridge-i King's College-ba iratkozott be, mint az évfolyam végzős ösztöndíjasa. (A King's az Eton testvériskolája.) Itt is kiemelkedő eredményeket mutatott, és 1938-tól 1940-ig a Cambridge-i Egyetem rangidős kutatódiákja volt. Platón filozófiájára szakosodott, és disszertációjának ezt a címet adta: “Platón meghatározási módszerének kialakulása”. 1940-ben, huszonnégy évesen a Cambridge-i King's College végzett ösztöndíjasává választották.

Derek tudományos karrierjét azonban hirtelen félbeszakította a II. Világháború. Filozófiai meggyőződései miatt Derek úgy döntött, hogy nem fegyvert fogó katonaként lép be a seregbe, ezért a Királyi Haderő Egészségügyi Kötelékébe került, mint közlegény.

Ekkor határozta el, hogy megvizsgálja a filozófiának egy olyan változatát, amelyről nagyon keveset tudott: vásárolt egy fekete bőrkötésű Bibliát, hogy azt olvasgassa a Seregben. Tizennyolc évesen azonban arra a következtetésre jutott, hogy “a vallásból nincs sok hasznom”, ezért a King's College-ban csak akkor vett részt az istentiszteleteken, amikor neki kellett felolvasni a szentleckét. A katonaságnál eltöltött első kilenc hónapja alatt átrágta magát a Biblián - a könyvet talányosnak találta: tartalmaz történelmet, filozófiát, szépirodalmat, teológiát és költészetet, és mindezeken felül Isten ihlette?

1941 júliusában, egy yorkshireiában találkozott a Biblia Szerzőjével. Így emlékszik vissza erre a természetfölötti élményre:

„Ebből a találkozásból két következtetést vontam le, amelyeket soha nem volt okom megváltoztatni: először is, Jézus Krisztus él: másodszor, a Biblia igaz, aktuális és helytálló. Ez a két következtetés gyökeresen és véglegesen megváltoztatta egész életutamat. A Biblia azonnal világos és érthető lett a számomra; az ima és az Istennel ápolt közösség olyan természetessé vált az életemben, mint a lélegzés; a vágyaim, indítékaim és céljaim egyik napról a másikra megváltoztak. Megtaláltam azt, amit mindig kerestem! Az élet értelme és célja egy Személy!

Házasság és szolgálat

Derek Princet erőteljes megtérési élménye után szinte azonnal Észak-Afrikába szállították egy katonai hajóval. Az Egyiptom, Líbia és Szudán sivatagában eltöltött három évéről szólva azt mondja Derek, hogy “a sivatag nevelte tanítvánnyá”. Ugyanolyan szorgalmasan és alaposan tanulmányozta a Bibliát, mint egykor a tankönyveit. Felfedezte a böjttel párosított ima hatékonyságát is.

Amikor kialakult az adott éghajlat alatt gyógyíthatatlan bőrbetegsége, egy évig kórházban feküdt Egyiptomban. Kutatott a Bibliájában és Isten segítségéért imádkozott. A Példabeszédek 4:20-22. hozta el számára a megkönnyebbülést:

Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.

Az “egészség” kifejezésére ebben a szakaszban a héber “marpe” szó szerepel, ami gyógyszert jelent. Derek elfogadta, hogy Isten az egész testének egészséget ígért, és eldöntötte, hogy úgy veszi be a Bibliát, mint mások a gyógyszert: naponta háromszor, étkezés után. Miután saját felelősségére kiengedték a kórházból, ez az orvosság teljesen és véglegesen meggyógyította a szudáni sivatagban.

Szintén Szudánban Derek az Úrhoz vezette mozlim segítőjét. Ali megváltozott élete annyira felkavarta a tábort, hogy más katonák is megkeresték Dereket, mert többet akartak tudni Jézusról.

A három sivatagi év után Dereket Jeruzsálembe helyezték. Ott találkozott egy dán hölggyel, Lydia Christensennel, aki anyaként szolgált egy kis gyermekotthonban. A család arabul beszélt, és Derek náluk gyakorolta a nyelvet. Ugyanakkor önképző módon héberül is elkezdett tanulni.

A második világháború befejeztével Dereknek nehéz döntést kellett hoznia. Már több mint öt éve nem látta a családját, és szeretett nagyapja rákban haldoklott. Biztos, egy életre szóló állása is volt Cambridge-ben. A hadseregnek kellett gondoskodnia hazautaztatásáról Angliába.

Isten azonban az akkor Palesztinának nevezett Izraelbe szólította. Ha elutazik, vajon képes lesz-e visszatérni valaha? Végül fogta jeruzsálemi leszerelő parancsát, és kilépett a seregből. Főállásos keresztény szolgáló lett Jeruzsálemben. Feleségül vette Lydiát, és az otthonban élő nyolc - hat zsidó, egy palesztin arab, és egy angol - lány apjává vált.

A család együtt élte át Izrael államának újjászületését 1948-ban, és a függetlenségi háborút is. Az életüket fenyegető közvetlen veszély miatt kétszer kellett elmenekülniük otthonukból az éjszaka közepén, ki a sötét utcára, a bizonytalan jövőbe.

Forrás: http://www.derekprince.hu/az_elso_evek.html

http://www.derekprince.hu/hazassag_es_szolgalat.html

3. Marilyn Hickey

Szűcs Hajnalka - Virágos Erzsébet 2008. október 28. kedd, 00:00

Marilyn Hickey neve sokat mond azoknak, akik a karizmatikus kereszténységet nemzetközi szinten is tanulmányozzák. Kathryn Kuhlman, William Branham, Oral Roberts istentiszteletein vett részt gyerekként, fiatal lányként és elmondása szerint mély nyomot hagyott benne az, amit ott látott, tapasztalt. Minden szolgáló más személyiség volt, de ugyanaz a fantasztikus Isten szólt, cselekedett rajtuk keresztül, s aztán, mikor eljött az ideje Marilyn Hickey-n keresztül is. Középiskolai tanárnak, vagy diplomatának készült, ehelyett Isten tanítói hivatalt adott neki, hogy a világ sok részén az embereket a Biblia igazságaira tanítsa.

1931. július 1-jén született az Egyesült Államokban. Bár családja alkalomszerűen látogatott istentiszteleteket, ő maga már tinédzser korában elkötelezte magát az Úrnak. Szent Szellemtől csak főiskolai évei alatt született újjá. Először édesanyja töltekezett be Szent Szellemmel, és az óriási élmény hatására lányát is szerette volna meggyőzni. A folytonos noszogatás majdnem derékba törte Marilyn keresztény pályáját, amikor egy megnyerő fiatalembernek, Wallace Hickeynek mégis sikerült meggyőznie őt az újjászületés fontosságáról. Így vall erről az időszakról:

„Egy álmatlan éjszaka Isten megmutatta nekem, milyen lesz az életem, ha továbbra is ellenállok az Ő akaratának. Megmutatta nekem, hogy ha nem megyek hozzá Wallyhoz, Kaliforniában fogok élni, tanítok majd és lemaradok mindenről, amit az életem felől Isten eltervezett.”

Összeházasodtak és három év múlva, 1958-tól Amarilloban (Texas) kezdtek segédpásztorként szolgálni. Ebben az időben Marilyn főként az imaélete megerősítésén fáradozott. 1960-ban a házaspár Denverbe költözött, hogy mintegy úttörőként segítsenek felépíteni egy teljes evangéliumi közösséget. A 25 fős magból az Orchard Road Christian Center 1980-ra egy 2000 fős igeközpontú, Szent Szellemre figyelő, Istent felszabadultan dicsérő közösséggé nőtte ki magát. Marilyn 1976-ban, éppen egy visszafogottabb időszakban kapta meg személyes elhívását az Ige egész világon való prédikálására. Abban az időben nőket nemigen engedtek mikrofonhoz, de az Úr biztosította Marilynt arról, hogy ez nem az ő, hanem magának Istennek a gondja. Imaéletében további segítséget jelentett, hogy Dr. Yongi Cho felkérte őt , hogy legyen igazgatótanácsi tag a koreai megagyülekezet nemzetközi részlegében. Ez a nagyszerű időszak mindenképpen alapot jelentett számára a sikeres nemzetközi szolgálathoz, hiszen részt venni Isten ilyen nagyszabású munkájában rengeteg lemondással és küzdelmes munkával is jár.
Marilyn kezdetben bibliaiskolában tanított, majd az egyre nagyobb érdeklődés egy rádióadássá nőtte ki magát. Ma már saját, lányával Sarahval együtt működtetett, naponta jelentkező tévéműsorát a világ minden táján figyelemmel kísérhetik az érdeklődők. (Today with Marilyn and Sarah ) Mindemellett folyamatosan járja a világot, muzulmán és hindu országokban is nagy sikerrel hirdeti az evangéliumot. Isten pedig folyamatosan megerősíti az Igét jelekkel, csodákkal, és gyógyulásokkal.

Forrás: http://karizmatikuskeresztenyek.network.hu/blog/karizmatikus-keresztenyek-hirei/vendegunk-volt-marilyn-hickey

4. Dávid király

1.) Istentől volt elhívása

„És így elvezeté Isai Sámuel előtt [mind] a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.

Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.

Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemû és kedves tekintetû.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.” (1Sám 16, 10-12.)

2.) Menjen külföldre vagy nem?

„És elméne onnan Dávid Micpába, Moáb földére, és monda Moáb királyának:

Hadd jőjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.

És vivé őket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.

Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földére.

Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.” (1Sám 22, 3-5.)

„És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből.” (1Sám 27, 1.)

3.) Uralkodik Hebronban Júda fölött

„Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel.

És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.

Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.

És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit- kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.

És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán.

Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap.” (2Sám 2, 1-4. 11.)

4.) Uralkodik Jeruzsálemben 12 törzs fölött

Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk,

[Mert] ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett.

Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett.

Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, [és] negyven esztendeig uralkodék.

Hebronban uralkodék a Júda [nemzetség]én hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda [nemzetség]ein.” (2Sám 5, 1-5.)

5. Mai szolgálatok és szakmák

Összefoglalva: vannak az embernek jó és rossz vágyai.

Rossz vágyak pl. a házasságtörés, az ilyen sosem lesz jó Isten előtt.

Vannak vágyak, amiket érdemes feláldozni,

MERT ISTEN AD ÉRTE VALAMI MÁST CSERÉBE.

Vannak olyan vágyak, amelyek forrása: az ember, mint Isten teremtménye.

Ezek a szolgálatokhoz, sőt az életben való sikerhez elengedhetetlenek.

Miért keresnek sokszor hónapokig szakembereket egy-egy állásra, és miért nem probléma ez a vállalatoknál, hogy az állás még mindig betöltetlen?

De mi is az a HR? HR = Human resources, azaz emberi erőforrás-gazdálkodás.

A munkaerő vonzása, megtartása, motiválása és hasznosítása kapcsán folytatott tevékenységsorozat lenne, ha működne.

A legnagyobb gondok:

1.) Az iskolai végzettségek túl nagy hangsúllyal bírnak.

2.) A cégek „kész embereket” akarnak felvenni.

3.) A munkavállalók nem bíznak meg a vállalatokban.

4.) Túl sok a munkanélküli.

1.) Az iskolai végzettségek túl nagy hangsúllyal bírnak

Amikor EU csatlakozás történt, akkor sok szó volt róla, hogy az EU-ban sokat jelent a tapasztalat is, nem kell feltétlenül végzettség. Ez jól hangzott, de ezt nem sikerült igazán átvenni.

Túl nagy a kísértés, hogy a sok-sok jelentkező elsődlegesen iskolai végzettségek alapján legyen szűrve.

Másrészt ezt időnként jogszabályok kifejezetten kikötik, ami lehet, hogy első látásra jó a, de ha alulmotivált a jól képzett munkaerő, akkor nem fog magas szintű munkát végezni, akkor sem ha van rá iskolai végzettsége.

2.) A cégek „kész embereket” akarnak felvenni.

Azaz lehetőleg ne kelljen nekik az embereket képezni, képezze valaki más. Ők meg majd kiválasztják a számukra (végzettség, ismeretanyag birtoklása) szerinti legjobbnak tűnő munkaerőt.

Aki azért olyan jól képzett, mert igyekezett a lehető legjobban helyezkedni.

Nem is akar sokáig maradni, csak addig, hogy szerezzen még plusz szakismereteket, bővítse az ismereteit, hogy majd egy másik állást így tudjon elnyerni.

3.) A munkavállalók nem bíznak meg a vállalatokban

Miért kötelezze el magát teljesen egy munkavállaló, ha bármikor az utcára tehetik?

Olyan ez, mint elvárni a házastársi hűséget, de fenntartani a válás lehetőségét.

4.) Túl sok a munkanélküli

Ma már nem ritka, hogy akár 1000 személy is pályázik 1 db állásra.

De ezelőtt 1 évtizeddel is előfordult már, hogy valakinek 100 helyre is kellett pályáznia, hogy 1 biztos álláslehetősége legyen.

Megoldás:

Mind a 4 problémát egyszerre kell elkezdeni kezelni.

Hiába lesz több állás, ha az emberek ugyanúgy félnek tőle, hogy az utcára kerülhetnek.

Hiába vesznek fel több képzésre szoruló személyt, ha alulmotiváltak maradnak, és el akarnak majd menni.

Rövid távú megoldás:

Az őszinteség a kialakult helyzettel szemben.

Egy vállalat miért lenne érdekelt szakemberek képzésében?

Csak addig érdekelt, amennyi várható szakemberre szüksége lesz.

Hosszabb távú megoldás:

Gazdasági csoda nélkül a probléma nem fog megoldódni.

El kell jutni a bőség fogalmára.

Amikor már egy vállalat is igencsak érdekelt, hogy gyorsan vegyenek fel megfelelő vagy képezhető szintű szakembereket, akik nem is nagyon akarnak elmenni a vállalattól.

Ez pedig akkor jön létre, ha sok állás van.

Sok álláslehetőség csak sok munkahely esetén lehetséges.

Bankok vagy Bangkok? Ez itt a kérdés.

Mert egy az embert értéknek tekintő személy szerint a mai ún. bankrendszer célja lehet, hogy nem más, mint az emberek tömeges elszegényesítése.

De vajon eredetileg mire valók a bankok?

Mire kellenek egyáltalán?

1. Bank fogalma

Wikipédia 2011. szeptember 17.

A bank a pénzügyi közvetítő rendszer legjellemzőbb eleme. A bank olyan intézmény, amely pénzügyi szolgáltatásokat nyújt, társadalmilag hasznos terméket nem állít elő. Legfontosabb tevékenysége hitelek nyújtása és betétek gyűjtése. Vagyis a gazdaság fölös, jelenleg felhasználatlan pénzmegtakarításainak begyűjtése (passzív bankügylet), és azok kihelyezése, aktiválása a gazdaság pénzszükségben lévő alanyaihoz (aktív bankügylet). Ekképpen a modern tőkés gazdaság egyfajta motorjai. A bank hagyományosan a pénzügyi szolgáltatások díjából és a hitelekből származó kamatból jut haszonhoz. Újabban mivel a viszonylag alacsony kamatlábak sokszor korlátozzák a bankok bevételi lehetőségeit, némely bank hiteltúllépési díjak és különböző befektetések útján is igyekszik jövedelemhez jutni.

A bank szó az olasz banca szóból ered, ami a német nyelvből származik és padot jelent, és a középkori pénzváltó padokra utal.

Bankok működése banki engedélyhez kötött.

A köznapi életben a pénzügyi intézmények legtöbb típusát bankként emlegetjük. Érdemes ismerni azonban a pontos terminológiát. Magyarországon a jogszabály a pénzügyi intézményeken belül hitelintézetet és pénzügyi vállalkozásokat ért. A bank a hitelintézetek egy fajtája. (Hitelintézet még: (1) szakosított hitelintézet: jelzálogbank, lakástakarékpénztár, egyéb - jellemzően állami fejlesztési - bankok; (2) Szövetkezeti hitelintézet: takarékszövetkezet, hitelszövetkezet.

A hagyományos banki működésmódhoz képest alternatívaként az elmúlt években jelentek meg a fenntartható fejlődést, a társadalmi és környezeti szempontokat is figyelembe vevő, sőt integráló pénzintézetek: közösségi bank, etikus bank, zöld bank és alternatív bank elnevezésekkel.

Bank által nyújtott szolgáltatások

Bár a bank által nyújtott szolgáltatások a bank típusától és országtól függenek, általában a következők vannak köztük:

• Pénz betétbe helyezése és kamatoztatása egy bankszámlán (passzív bankügylet)
• Hitel nyújtása magánszemélyek és társaságok részére (aktív bankügylet)
• Készpénz-helyettesítő fizetési eszközök: Bankkártyák, hitelkártyák kibocsátása és pénzkiadó automaták üzemeltetése, Csekkek kiállítása, beváltása
• Értéktárgyak biztonságos tárolása (például egy széfben)
• Pénzforgalmi szolgáltatások (pl: átutalások intézése, kötegelt pénz összegyűjtése és szállítása)
• Kezesség és bankgarancia
• Magán és üzleti pénzügyi tanácsadás nyújtása
• Nyugdíjas évek megtervezése, nyugdíjelőtakarékosság lehetővé tétele

A pénzügyi tranzakciókat többféle csatornán keresztül le lehet bonyolítani:

• bankfiók: a fiókhálózat egyik tagja, melyen keresztül a pénzügyi műveletek széles köre elvégezhető
• ATM: komputerizált telekommunkációs eszköz, mely pénzügyi műveletek elvégzését teszi lehetővé egy pénzintézet ügyfelei részére nyilvános területen, melynél nincs szükség személyzetre a kiszolgálás alatt.
• levél
• telefonos bankolás: egy olyan szolgáltatás, amit pénzügyi intézmények nyújtanak, mely lehetővé teszi űgyfelei részére, hogy telefonon keresztül bonyolítsák le pénzügyi űveleteiket
• Online bankolás: egy kifejezés, melyet az interneten bonyolódó kifizetésekre, átutalásokra használnak, melyhez használni kell a bank vagy hitelszövetkezet internetes oldalát

Bankrendszer Típusai

•  
• Egyszintű bankrendszer: A központi és a kereskedelmi banki funkciókat is egy bank látja el. (pl.: Magyarországon a rendszerváltás előtt)

• Kétszintű bankrendszer: Különválik a jegybank és a kereskedelmi bankok. Magyarországon kétszintű bankrendszer van.

Jegybank (Magyar Nemzeti Bank)

• pénzkibocsájtás
• Árfolyam stabilitásának biztosítása
• Ár stabilitása (A Forint őrizze az értékét)
• A vállalkozásokkal és háztartásokkal nem áll közvetlen kapcsolatban, hanem a kereskedelmi bankokkal
• A kormány gazdaságpolitikáját kell támogatnia és végrehajtania

Kereskedelmi bankok

• Hitelt nyújtanak, melynek során új pénzt hoznak létre adósság formájában, a résztartalékos szabályozás (a jegybank hatásköre) alapján.^[1]
• Betéteket gyűjtenek (EBK, Egységes Banki Kamatláb)
• Bankszámla vezetés
• Bankközi átutalásokat hajt végre
• Befektetési tevékenység
• Háztartásokkal és vállalatokkal áll kapcsolatban
• A kereskedelmi bankok is teremthetnek számlapénzt
• Valuta (kézzelfogható pénz)és Deviza (számlapénz) váltása

A bankok jövedelmei

A bankok klasszikus bevételi forrása a kamatrés, ami a betéti, és a hitel kamat közötti különbség. A hitelkamat jól működő gazdaság esetén nem lehet nagyobb az ipari átlag tőkemegtérülésnél (mivel a termelés hasznából kell a kamatot visszafizetni).

A pénztári szolgáltatások díja. (Pénzváltási, számlavezetési díj stb...)

Lásd még

• Magyar Nemzeti Bank
• Nemzetközi Bankárképző Központ ("Bankárképző")
• Közösségi bank

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bank

2. Magyar Hírlap Online

A morált a kispadra ültették

A demokrácia olykor a demokrácia halála. Hallgatom, ahogy Nyugaton bírálják Orbánt és a magyar kormányt. A jószerivel hamisan elképzelt európai együttműködés kerülne veszélybe a bankok elleni magyar fellépéssel? Megint a kettős mérce: a volt szocialista miniszterelnök megszállottként végigverethette Budapestet a forradalom ötvenedik évfordulóján, még magas rangú vendégei sem rótták meg ezért. Ha viszont utódja a másik, a nemzeti oldal képviselőjeként az anyagelvűség szűk dogmáit kétségbe vonja, gyanúsnak és diktatúrára hajlamosnak ítéltetik meg Brüsszelben.

Ennek az anyagelvűséget a morállal azonosító szellemnek egyik letéteményese a hamburgi Spiegel, amely sem a vallással, sem a nemzeti érzésekkel nem hajlandó kacérkodni. Az érzelmek világába tartozó dolgok ugyanis magas kockázati kamattal járnak. A hamburgi lap római tudósítójának egy régebbi, a pápával kapcsolatos írása nagyon jellemző erre a mentalitásra: a Nagy Inkvizítornak már nincs mondanivalója. „Voltunk pápa” – írja Alexander Smoltczyk. „Most Merkel vagyunk, Steinbrück, Schmidt – nem egészen véletlenül protestánsok, csontszáraz lutheránusok, akiknek a lángolás, az idea szomjazása, a vigasztalás idegen.” A barokk látványosság és a nagy szavak ideje lejárt, „a józanság ideje jött el. A buddenbrooki kereskedő etikáé. Cselekedni anélkül, hogy (Szent) Ágoston biztosítaná a hátunkat.” A morál nem húz ki a válságból, csak az adott világ szabályainak figyelembevétele: „A bankárok végezzék csak dolgukat, józanul, hanzavárosi szellemben, kalmárként. Protestánsként.” Olyan gonoszan okos, olyan népszavás szöveg ez. S megtévesztő. Hiszen ma nem a tőkés, a protestáns etika áll szemben a katolicizmus barokkos tekintélyelvével, mint a 19. század német kultúrharc, a Kulturkampf idején, hanem a bankok lassan az egész nyugati társadalommal.

„Ha a pénz a tényleges munkavégzés igazolása lesz, az véget vet a legsötétebb és legáltalánosabb visszaélésnek; az uzsorának” – írta még a két háború közt Ezra Pound, akit egyik kortársa „együgyű forradalmárnak” nevezett, s ’45 után Amerika ellenességéért 11 évre a bolondok házába dugtak. (A pénz önmagát termeli újjá, s így – mennydörögte Pound – csak a bankárok gazdagodnak, az emberek többsége pedig tartósan pénzszűkében leledzik.) Egy másik együgyű forradalmár, Karl Marx a 19. században az uzsoratőkét a tőke özönvíz előtti formájának nevezte, s barátja, Heinrich Heine az 1842-es nagy hamburgi tűzvész után – amely csodák csodája, a tőzsde főkönyvét megkímélte – gunyoros sorokban írta: „De hál Isten, még áll a Bank, / a város ezüst lelke! / s a Főkönyv! S benne, hogy mit érsz / készpénzbe és hitelbe!” A modern élet elemévé vált a pénzkölcsönzés, a hitel: ezen a marxi és poundi zsörtölődés sem segített.

A főkönyvi mentalitás számára idegen a munkavégzés igazolásának pénzként való felfogása: a munkapénzt fizető nácikat és az amerikai Társadalmi Hitel Pártjának zöld inges tagjait – akik a bankoktól nemzeti osztalék fizetését követelték – a sajtó nevetségessé tette. A piac szabadsága a feltétele a szabad társadalomnak – mondták ki dogmaként a nyugati világban közgazdászok és politikusok egyaránt. Ha az ember a pénz és a piac funkcióit korlátozó nemzeti szocialista és szovjet típusú gazdálkodásra gondol, hajlamos igazat adni nekik. Csakhogy ez a protestáns etika ihlette józan kalmárszellem a Szovjetunió szétesésével a kispadra került. Ami a szovjet rendszer fennállása idején okos gazdaságpolitika volt, az most két évtized alatt uzsorás, vízözön előtti világgá változtatta a művelt Nyugatot. A felelős politikusoknak nincs merszük, hogy végiggondolják, milyenné vált a bankrendszer, s mit kéne kezdeni vele. S azt, hogy a száraz közgazdasági eszmefuttatások bosszantják a szép játékra vágyó nagyérdeműt. Miért ül a morál, a józan kalmárszellem a kispadon? S miért tűnik a demokrácia a demokrácia halálának?

Vessünk egy pillantást a vízözön előtti világra. A bankári üzlet a pénzváltásból fejlődött ki. A kölcsön, az átutalás, a hitellevelek kibocsátása és fogadása mind kamattal jártak Babilontól egészen Rómáig. A római bankárok nem elégedtek meg a hagyományos üzletágakkal, hanem a gazdasági és politikai életet is ellenőrzésük alá vonták. A választási vesztegetéseket megfelelő jutalék ellenében bonyolítgatták, s szívesen foglalkoztak közületeknek adott hitelekkel, ahol a szokásosnál magasabb kamatlábat alkalmaztak. Míg Rómában évi 12 százalékot szedtek adósaiktól, addig a tartományokban évi 48-at, úgyhogy a kihelyezett tőke már két év alatt visszajött kamatban. A provinciák városai ezen tönkrementek, de a római helytartók megvédték a befektetőket (uzsorásokat), s a rendelkezésükre álló katonasággal segítették a tőke és a kamatok erőszakos behajtását. S mintha lapunk hasábjain az ember az ókori Róma, az akkori művelt világ gazdaságtörténetének egyenes folytatását olvasná Bogár László írásaiban.

Tamáska Péter

Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/a_moralt_a_kispadra_ultettek.html

3. Luther és Kálvin tanításai a pénzről

Luther gazdaságetikai tanításának fő érdeme az emberi munka, a hivatás erkölcsi felértékelésében áll. Abban, hogy megteremtette az emberi munka becsületét. Ugyanakkor erősen korlátozta az emberek pénz- és nyereségvágyát. Elítélte a pénznek, a tőkének a felhalmozását. Hangsúlyozta, hogy "a pénzszerzést hagyd az istentelenekre!" Luther hivatás-etikája tehát nem áll közvetlen, nem áll szoros kapcsolatban a " kapitalista szellem"-mel, a kapitalizmus kialakulásával.

A kálvini tanítás világosabb összefüggésben áll a kapitalista fejlődéssel. […]

Kálvint sokszor méltatták, mint teológust, mint prédikátort, jogászt vagy mint politikust, de a gazdasági nézeteiről kevesebb szó esik. Pedig Kálvinnak a hivatásról, a tőkegyarapodásról, a pénzről és a kamatról szóló megállapításai jelentős hatással voltak a korabeli gazdasági élet alakulására.

A kálvini hivatásfelfogás Luther hivatásetikájából indul ki. De Kálvin hangsúlyosabbá tette a hivatás megszentelt voltát. Azt tanította, hogy nemcsak világi hivatásunkban lehetünk Istennek tetsző emberek, hanem éppen a hivatásunk végzésével leszünk azokká. Kálvinnál a becsületes, szorgalmas munka maga, Isten dicsőítésévé válik. A lutheri "hit általi üdvözülés" elve, Kálvin felfogásában a "tettek általi üdvözülés" elvévé alakult át. Kálvin egyik jellegzetes dogmája a "kegyelmi kiválasztás" értelmében, az embereknek csak egy töredéke elhivatott az üdvözülésre. A hívők számára alapvető kérdéssé vált, hogy ki a kiválasztott. A bizonyosság megszerzésére Kálvin szerint a legkiválóbb eszköz a fáradhatatlan hivatásvégzés. A hívő saját kegyelmi állapotát az aszketikus cselekvéssel biztosíthatja. Kálvin felfogásában a hitnek igazolnia kell magát objektív működésében, a hit legyen "fides efficax" ("hathatós hit")./¹³ A "fides efficax" mindig aktív tevékenységben megmutatkozó élő hit. A kálvini "aktivitás teológia" arra ösztönöz, hogy : "Dicsőítsd Istent szorgalmas munkáddal!"/¹⁴.

Hirdette, hogy az ember munkára van teremtve. Nem tartotta azonban Istennek tetsző magatartásnak, ha valaki eredeti hivatását feladva más területen kezdett munkálkodni. "Olyan ... az élet, mint egy őrhely (statio), amelyre az Úr állított bennünket, s amelyben ki kell tartanunk, amíg Ő vissza nem hív. ... Minden egyes ember számára tehát élete útja mintegy az Úr által rendelt őrállomás, hogy élete folyamán ide-oda ne vándoroljon."/¹⁵.

A munkát mint kötelességet írta elő mindenki számára: "mindenki köteles dolgozni", ugyanakkor "mindenkinek joga is van a munkához". A szorgalmas munkálkodókkal szemben kárhoztatta a semmittevőket, a haszontalanokat, akik más verítékéből élnek, de maguk nem járulnak hozzá semmivel a közjóhoz. Megtiltotta a koldulást, és hangsúlyozta a Szentírás azon tanítását, hogy aki nem dolgozik ne is egyék./¹⁶.

Hivatásszemlélete hatalmas ösztönzője lett a gazdasági fejlődésnek. A kálvini aszkézis -azáltal, hogy egyfelől fáradhatatlan munkálkodásra, másfelől a fogyasztás visszafogására ösztönzött/¹⁷., - összességében a tőkegyarapodás, a tőkefelhalmozás irányába mutatott.

Kálvin a tőkegyarapodás megítélésének kérdésében szintén a lutheri tanításból indult ki, amennyiben különbséget tett a "törvényes haszon" és az "igaztalan meggazdagodás" között. A törvényes haszon: bizonyos foglalkozások szükséges következménye. Az igaztalan meggazdagodás: a felebarátunk rovására történő vagyonnövelés. Úgy gondolja, hogy Isten megengedi a törvényes hasznot, amennyiben az bizonyos hivatások szükséges velejárója. Ugyanakkor Isten mint a világi javak tulajdonosa a javakat csak birtokba (kölcsönbe) adta az embereknek, azzal a feltétellel, hogy "felebarátaink javára sáfárkodjunk velük." Kálvin a gazdagságot önmagában nem tartja elítélendőnek. Sőt úgy véli, hogy a gazdagság lehetőséget ad az adakozásra. Csak akkor veti meg a gazdagságot, ha az a felebarátot sérti és Istentől elfordítja az embert.

Tanításában tehát megtalálható: egyfelől a tőke magánkézben való felhalmozásának, másfelől a tőke karitatív alapon történő újraelosztásának a gondolata is.

Kálvin a tőkegyarapodás általános kérdésein túl külön foglalkozik a pénz tőkeként való funkcionálásának a kérdéseivel.

Bodai Zsuzsa: A reformátorok gazdasági tanításai

Forrás: http://www.inco.hu/inco8/global/cikk5h.htm

4. Saját vélemény

Sok-sok éven keresztül azt gondoltam, hogy lám-lám, nincsenek komolya gazdasági eredmények, már megint költségvetési hiány van, stb.

Azt gondoltam, hogy ennek oka a szaktudás hiánya.

Ma már rájöttem, az alapprobléma mindig az etika területén keresendő.

Hiába következik be bármilyen jellegű gazdasági növekedés, ha egyből le is aratnak mindent.

Ugyan hogyan rendszabályozhat meg bárki egy intézmény(rendszer)t, ha önmaga is hasonló dolgokkal hozható kapcsolatba?

„A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.

Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.

Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?

És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.

Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.

Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?

Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.” (Mt 12, 24-30.)

5. Értelmes ébredés

Milyen lehetőségei vannak egy értelmes (azaz magas képzettségű személyekkel rendelkező) megújulási keresztény mozgalomnak?

Csodálatosak!

Ha a bankrendszer etikus lenne, akkor nem is nagyon lenne érdemes bankokat alapítani.

De így, hogy az emberek csalódtak az összes bankban, nos így már más a helyzet.

Isten terve a városokban lakozás.

1. Mi a város?

A város – amint azt a magyar elnevezés is jól mutatja – eredetileg vár volt, a szó fizikai és társadalmi értelmében is a védettség és vele a szabadság jelképe. Ez a jelentés azonban történelmi, a társadalmi fejlődés első évezredeinek lassú időszakában egészen mást takart, mint korunkban.

A város az ipari forradalom előtti társadalmakban még az élelem közvetlen termelésének kényszere alóli felszabadulást jelentette. Ez a szabadság azonban már akkor is ellentmondásos volt: a város ragyogása nemcsak a vidék elmaradottságának, hanem a falusi élet tisztaságának is ellentéteként jelent meg.

Az ipari forradalmakkal és a nyomukban kibontakozó urbanizálódással a város szerepe, jelentése, ellentmondásos értékvilága átalakult. Ez a robbanásszerű változás a feje tetejére állította a világot. Míg a kapitalizmus kialakulása előtt a népességnek alig 8-10%-a lehetett csak városlakó, addig a XX. század közepére ez az arány megfordult.

A legfejlettebb országok polgárai zömében ma már városokban laknak.

A mezőgazdasággal foglalkozó és falvakban élő lakosság aránya több országban 10% alá süllyedt.

Az urbanizáció története drámai módon sűríti össze a városfejlődési tendenciák változásait.

A középkori városi társadalom és vele a városok viszonylag kiegyensúlyozott szerkezete az ipari forradalmak eredményeképpen megváltozik.

A városalakító tényezők differenciálódása egyenetlenül hat a városok fejlődésére: a nyersanyaglelőhelyek, a termelés, a szállítási közlekedési és kereskedelmi útvonalak közelébe eső városok ugrásszerű fejlődésnek indulnak, míg mások fejlődésükben megakadnak.

Város – olyan nagyobb lélekszámú település, amelyben az ipari, közlekedési, kereskedelmi, közigazgatási, oktatási, kulturális és szociális funkciók a meghatározóak, és a funkciók hatásterülete túlnyúlik a település határán, a környezetére hatást gyakorol.

A városnak különböző megfogalmazásai léteznek attól függően, melyik tudományág határozza meg.

Az építészet elsősorban a zárt utcahálózatot, a többszintes épületek, a közművek jelenlétét és működését emeli ki. A statisztika számára a népességszám az, ami meghatározó. A közigazgatás szemében az a település város, amely városi jogokkal rendelkezik és ennek megfelelő közigazgatási funkciókat lát el.

Városnak lenni általában rangot jelent.

Évszázadokon át külön jogok jártak ezzel a címmel (például árumegállítási, vámszedési jog stb.).

Magyarországon jelenleg csaknem 200 város van, a lakosság 64%-ka él városban. A városhálózat az országban egyenletesnek mondható, a kisebb települések, tanyák elhelyezkedése sajátos képet mutat.

Az urbanizáció

Az urbanizáció a latin urbs (város) szóból ered és azt a folyamatot jelzi, amelynek eredményeképpen létrejönnek és élnek a városok.

Az urbanizációnak alapvetően két, időrendben is elhatárolható eleme a városodás és a városiasodás.

A városodás – egy település lakosság számának viszonylag rövid idő alatti növekedését jelenti.

A városodás az urbanizációnak olyan eleme, amelynek során az emberek kis településből a nagy településbe (tanyáról kis községbe, kis községből nagy községbe, községből városba) vándorolnak, rohamosan növelve annak nagyságát.

Kezdetben ez a folyamat egyértelműen a város kialakulását eredményezte.

A városiasodás – az urbanizáció másik, a városodást törvényszerűen követő eleme.

A városiasodás tartalmilag – szemben a városodás egyértelműen mennyiségi növekedésével – már minőségi változás. A lakosság számának növekedésével együtt jár, hogy az addig laza beépítési mód egyre tömörebbé válik, nő a laksűrűség, a földszintes épületeket a többszintes magasházas beépítés váltja fel.

A városi lakosság nemcsak az ellátásban kíván magasabb színvonalat, hanem igényli a kultúra, az egészségügy, az üdülés, a szórakozás, általában az életformák minden megnyilvánulásában a jobb ellátást.

Változik a városkép és az élet ritmusa. A települések átalakulásának ezt a folyamatát nevezzük városiasodásnak.

A modern településfejlesztés korában a két elem már olyannyira összeolvadt, hogy a köztük levő határ általában fel sem ismerhető.

Az urbanizáció javította a lakosság élet-, munkahelyi, lakóhelyi, üdülési feltételeit.

A folyamat azonban részben az erőteljes gazdasági növekedés melléktermékeként, részben az iparfejlesztés következményeként számos kedvezőtlen környezeti hatás forrásává vált.

A gyors ütemű iparosítás a termelőeszközök nagy részét az egyébként is fejlett térségekbe koncentrálta.

Ezekben az iparosodott térségekben összpontosult az ipari termelőeszközök 80-90%-ka. A termelési eszközök térbeli koncentrálódása a társadalom gyökeres átrétegződését váltotta ki, mely a területi mobilitás felgyorsulásával járt együtt.

A mobilitás délről észak, keletről nyugat felé, a faluból a város felé haladt.

Míg a múltban sok évtized, olykor évszázadok kellettek egy-egy település arculatának, szerkezetének megváltozásához, addig ez ma a kiemelten fejlesztett városainkban néhány év alatt megtörténik.

Forrás: http://www.mfk.unideb.hu/userdir/dmk/docs/20071/07_1_01.pdf

2. Városok a Törvény idején

A leviták nem kaptak földbirtokot örökségül, belőlük lettek az első városlakók.

„A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, amelyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kívül adjatok negyvenkét várost.” (4Móz 35, 6.)

„Válasszatok ki magatoknak városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki történetből öl meg valakit.” (4Móz 35, 11.)

„És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkenetett a szent olajjal.

Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, amelybe szaladott vala;

És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta;

Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földére.” (4Móz 35, 25-28.)

Dávid élete mindig városokkal függött össze:

a.) Betlehem

„Ha kérdezősködnék atyád utánam, ezt mondjad: Sürgősen kéredzett Dávid tőlem, hogy elmehessen Bethlehembe, az ő városába, mert ott az egész nemzetségnek esztendőnként való áldozatja van most.” (1Sám 20, 6.)

á.) Üldözéstetése közben

„Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.” (1Sám 23, 7.)

b.) Filiszteusok között

„És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?” (1Sám 27, 5.)

c.) Hebron

„Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába?

Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.

Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.

És embereit is, akik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.” (2Sám 2, 1-3.)

cs.) Jeruzsálem

„Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid városa.

És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé.

Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele.

Követeket külde pedig Hirám, Tírusnak királya Dávidhoz, és cédrusfákat is, ácsmestereket és kőmíveseket, és építének házat Dávidnak.” (2Sám 5, 7. 9-11.)

3. Názáreti Jézus

a.) Betlehemben született

„De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás 5, 2.)

„Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben” (Mt 2, 1.)

á.) Ifjúságát Názáretben tölti

„És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni.” (Mt 2, 23.)

b.) Kapernaum

„És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain” (Mt 4, 13.)

„Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.” (Mk 2, 1.)

c.) Kána

„Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta.” (Jn 4, 46.)

cs.) Üzenete van a városok felé

„Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, amelyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.” (Mt 12, 11.)

4. Gyülekezetalapítás városokban

Első ránézésre lényegesen könnyebb nagyobb településen vállalkozni, mint kisebbeken.

Minél több ember lakik ott, annál nagyobb a valószínűsége, hogy sok embert meg lehet „fogni”.

Valójában a helyzet kicsit más.

Ugyanis másnak is van esze.

Mivel nagyon sokan így gondolkodnak, ezért egy idő után ugyan megvan a lehetőség, de lényegesen nagyobb erőkifejtést kell tenni, mint kisebb települések esetén.

A metropoliszokat rendkívül erős spirituális hatások is érhetik, melyek közel sem jelennek meg kisebb városokban.

5. Műemlékvédelem

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (Luk 16, 10.)

„Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25, 21.)

Nekem nagyon szimpatikus Ráday Mihály személye.

Magyarország legismertebb városvédője éppen negyedszázada védi elszántan a bennünket körülvevő szép, értékes épületeket, megvédve azokat a pusztulástól. Munkájával rendületlenül sikerül ébren tartania a figyelmet.

Tizenhárom éves volt, amikor megkapta élete első fényképezőgépét, egy Optifortot, ami miatt egy életre elkötelezte magát a szép képek készítése mellett.
Elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, valamint az ELTE művészettörténet szakát. Pályafutását operatőrként kezdte, számos tévéfilm művészi megformálása fűződik a nevéhez. Ilyen a Mi újság Pesten? (1969), Extázis 7-10-ig (1969), Keménykalap és krumpliorr (1974), Ügyes ügyek (1974), Írott malaszt (1974), Nero, a véres költő (1977), Warrenné mestersége (1977), A király meztelen (1978), Amerikai komédia (1978), Amiről a pesti Broadway mesél (1980), Bánk bán (1985), Csontváry (1986), Az ész bajjal jár (1986). A Magyar Televíziónál helyezkedett el, ahol elindította máig nagy népszerűségnek örvendő városvédő műsorát, mely az Unokáink sem fogják látni (avagy Városvédő Pallasz Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát) címet viseli. (Érdekesség, hogy előbb volt az Unokáink is látni fogják, Osskó Judit sorozata.) A műsornak egy személyben ő a műsorvezető-szerkesztő-rendező-operatőre, és mindegyik területet nagy-nagy alapossággal látja el.

Időközben a Magyar Televízió főmunkatársává lépett elő, Balázs Béla- és Kossuth-díjjal kitüntetett alkotó lett, ki 1998-ban munkásságáért megkapta az Europa Nostra érdemérmét is. A városvédő műsor mellett néhány mozifilmet is jegyez, de főképpen tévéfilmek, tévéjátékok, gyermekek számára készült sorozatok, valamint ismeretterjesztő és dokumentumfilmek fűződnek nevéhez. Ráday Mihály a Budapesti Városvédő Egyesület alapítója, elnöke. Gyakran publikál, írásai, fényképei rendszeresen jelennek meg újságokban, folyóiratokban. Több könyvhöz írt már elő-, vagy utószót, bábáskodott megjelenésüknél. Eddig négy könyve (közel ötezer fényképpel) és egy egyetemi jegyzete jelent meg.

Specialitás:
játékfilm, rövidfilm, televízió, tévéjáték, tudományos ismeretterjesztő filmek, gyerekfilmek, publicisztika

Publikációi:
Unokáink sem fogják látni (1982)
Városvédő beszédek (1988)
Ember az épített környezetben (1993)
Budapest teljes utcanév lexikona (1998)
Jelenetek a pesti utcán (1998)
Új városvédő beszédek (2001)
Több száz újságcikk

Díjak:
Prix Jeunesse, München, Hollywood
Veszprémi Nemzetközi Tv Fesztivál, Operatőri különdíj (2 alkalommal)
Magyarországi fesztiválokon számos díj
Oberhausen, nagydíj (1969)
Balázs Béla-díj (1979)
Film- és Tv kritikusok díja (1982)
SZOT-díj (1985)
Podmaniczky-díj (1988)
Pro Urbe Budapest (1990)
Pro Natura gyűrű (1991)
Koós Károly-díj (1992)
Dercsényi Dezső-díj (1993)
Kodály Zoltán-díj (1995)
Kossuth-díj (1996)
Európa Nostra medal (1998)

Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kdd/0/23919/1

6. Új városok építése

Nem gondolom, hogy Magyarországon véglegesen lezárult a városalapítások kora.

Egy erőteljes gazdasági csoda során létrejöhetnek új nagyvárosok.

A most közel kétszázezres vagy azt meghaladó nagyságú városok (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc) lakosságszáma pedig meghaladhatja majd külön-külön az egymillió főt.

Ehhez viszont vállalatok kellenek.

A vállalatok munkahelyeket hoznak létre.

A sok új dolgozó szeretne valahol lakni, így jön létre a városok fejlődése.

A pünkösdi-karizmatikus kereszténység egyik nagy hibája a klerikalizmus a dicséretek területén.

Hogyan lehetne ezen változtatni Bartók és Kodály országában?

1. Dicséret, mint eszköz fontossága

Hogyan léphetünk be a Mindenható jelenlétébe?

„Menjetek be kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel!” (100. zsoltár 4.)

Sőt, Isten lakozásának helye tulajdonképpen a róla szóló dicséret (dicsérő ének)

„Pedig te szent vagy, aki Izráel dicséretei között lakozol.” (22. zsoltár 4.)

2. Dicséret és épületek viszonya

A történelmi egyházak tipikusan templomokban szoktak istentiszteleteket tartani.

Az Istent dicsőítő hangszer legtöbbször a templomi orgona.

Előnye a hangja, hátránya, hogy kevesebben tudnak orgonálni, mint más hangszereken játszani, és hát a mérete is meghatározó.

Az evangéliumi mozgalmak másként kezdtek el gondolkodni.

Egyik fontos bibliai részletük az Istentisztelet helyének szabadabb megválaszthatósága.

„És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.” (Luk 23, 45.)

A kárpit azért hasadt ketté – méghozzá középen, és nem valamely széléről –, mert Istennek az a jelenléte, mely a Szentélyek Szentélyében lakozott – eltávozott.

Így mindig ott jött létre Isten jelenléte, ahol Őt dicsérik.

Erre maga Jézus is utal:

„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 20.)

A zsidók már korábban is építettek zsinagógákat, amely szentség szerint valahol a Templom pitvarának felelt meg.

3. Dicséret és hangszerek

Ha már sikerült „kiszabadulni” az épületekből, akkor nem kötelező orgonálni.

Így aztán különböző nép hangszerek kerültek elő, és kiderült, hogy Istennek ezek is kedves hangszerek.

„Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és cziterán;

Dicsérjétek őt dobbal és tánczczal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;

Dicsérjétek őt hangos czimbalommal, dicsérjétek őt harsogó czimbalommal.” (Zsoltárok 150, 3-5.)

A templomi orgona leegyszerűsödött, megjelent a zongora, a pianínó is.

A 20. század tipikus felkapott hangszerei a gitár, a dob és a szintetizátor.

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom sikerének egyik eszköze, hogy ezen eszközök valamelyikén csak akadt valaki, aki vagy tudott játszani rajta megtérése előtt is, vagy bevállalta, hogy megtanul rajta játszani egy induló gyülekezet vagy házicsoport szintjén.

4. Dicséret és az énekek

A dicséret dalok legelső hulláma a bibliai zsoltárok (dalok) vagy Igerészletek újraéneklése illetve megzenésítése.

Ilyenek a 23-as a 34-es 150-es zsoltárok.

Második szint az egyszerű dalok használata, melyek szövege könnyen megtanulható.

Itt szokás előre mondani a következő versszak első sorát gyorsan, hogy mindenki tudja majd, hogy melyik versszak fog következni.

A harmadik szint a művészi szint, ahol már kórus énekel és tapsol, előjön a hárfa és más különleges hangszerek is.

Ez felkelti az érdeklődését a professzionális ének-zene szakma szereplőit is, ugyanis ki szeretne visszalépni, ha már megszokott egy adott fejlettségi szintet.

A negyedik szint a nagyzenekar, ahol a dicséret zenei és ének szintje operaszintű.

5. Dicséret és a résztvevő személyek

Minden ember úgy tud énekelni Istennek, ahogyan őt korábban tanították.

Aki korábban tudott jódlizni, az ezt megteheti hívőként is.

Akinek érzéke van hangszeren való játékhoz az ezt tudja végezni hívőként is.

Ha erre nem kerül sor az istentiszteleten, akkor teheti egyedül is.

Használható zenei hanganyag lejátszása is, mely hallgatása közben énekel valaki Istennek.

6. Dicséret oktatása

A dicséret dalok szövegét érdemes megtanulni, hogy amikor az Istentiszteleteken a dicséret rész történik, akkor a hívő fölszabadultabban átadhassa magát a dicséretnek, ne kelljen néznie egy szöveget.

Ha a szöveg nem ismert, ki lehet esni a dicséret légkörében, és nehéz többször is újrahangolódni.

Vannak, akik soha nem tudják behunyt szemmel dicsőíteni a Mindenhatót, mert nem ismerik a használt dalszövegeket.

Számukra a dicséret inkább teljesítendő feladat, mint önfeledt tevékenység.

Ha valaki lediktálja a dalok szövegét, és többször is begyakoroltatja a gyülekezettel, akkor a hívőknek nagyobb lesz az önbizalmuk, mert látják, hogy a másik se tud minden dalt kívülről, neki is tanulnia kell, még is bakizik.

Jó, ha nem kell egyből minden dalnak tökéletesen mennie, és van rendszeresen egy rászánt idő új dalok közös begyakorlására.

A dicséret közösségformáló erővel is bír, mert mindenki aktív, mindenki ezzel foglalkozik, így egységesebb a közösség légköre.

Jó, ha nyomtatott formában is megjelennek a dalszövegek, elősegíti azok megtanulását.

7. Dicséret az értelmes ébredésben

Ami még lemaradt, azt kell megvalósítani.

Igenis ki kell alakítani olyan rendszert, melyben fel van karolva a hívők egyedi ének oktatása.

Művészi szintű dalokat nehéz megjegyezni, és bőven vannak, akik nem tudnak kottát olvasni.

Nem létezik, hogy kiválóságaink munkájára ne lenne szüksége Isten dicséretének!

Meg egyébként is: Biztos, hogy mindig olyan nagy hangerővel kell szólnia a dicséretnek?

Mármint a dicsőítő zenekarnak, hogy elnyomja a nem igazán jól éneklők hangját.

Kell a zenekar, kell a hangosítás.

De vajon milyen lehet az, ha MINDENKI tud énekelni?

Olyanná válhat a gyülekezeti dicséret, mintha angyalok kórusa énekelne.

Ez viszont sok-sok munka, és sok idő mire ez meglátszik.

Mert felkapott dolog az éneklés manapság, de rossz látni a sok nagyon rosszul éneklő személyt.

Ha jó lenne az iskolai ének oktatás, akkor nem volnánk ilyen szégyenben.

De amit az iskolában nem tanítanak, azt akkor az ébredésben kell tanítani.

Megtér sok-sok ilyen ember, mert ébredés van, utána meg ugyanúgy énekelnek, de most már Istennek.

Isten szereti az ő gyermekeit, de kívánja, hogy felnőjenek.

Miért tudott fennmaradni sok-sok népdal?

Mert mindenki tudott énekelni.

Mindig oda jutok ki, hogy valahol értékként kellene elismerni a magyar népdalokat.

Ha a népdalok éneklése nem megy, akkor hogyan mennének a bonyolultabb dalok?

El nem tudom képzelni, mitől lenne kibírhatatlan ének tanulás céljából pl.:

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyában, keserű magában.
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek, de kevés vacsora.

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma,
Rásütött a hajnalcsillag sugara.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon.
A zöld fű is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb nem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!

S még egy nem kis apróság.

Tulajdonképpen a népdalokat is emberek írták.

Képzeljük el, hogy telnek-múlnak az évtizedek, és a társadalom egyik dicséret dalt se teszi magáévá.

Így az ébredés mindig periférikus marad.

Az lenne az eredmény, ha találnának olyan dalokat az utca emberi, amiket ők is énekelhetnének Istennek.

Ahogyan régen a Csárdáskirálynő dalait énekelték még az utcaseprők is.

Pedig művészi dalok, de mégis meg tudták tanulni, és azonosulni tudtak velük.

Ha azt szeretnénk, hogy bizonyos dicséret dalok NÉPDALOKKÁ válhassanak, annak előfeltétele, hogy népdalokat vagy mai dalokat is értéknek kell tekinteni, és ezeket (is) fel kell használni dicséret dalok írásakor.

Mert elmúlt sok kor, és a múlt igazságához nemcsak a (politikai) történelem tartozik hozzá, hanem az akkor éneket dalok is.

Mert kérdés, hogy egy-egy dal milyen idős, ha dallama előtűnik más kontinenseken is?

Itt tehát a történelem, mint igazság, és a dalok igazsága egybeér.