Mozgások

Kubai Salsa 5 alapfigurája és 5 alaplépése

Alapfigurák

Vacila – nyitott tartás vagy a fiú és lány egymás mögött áll. Több is lehet egymás után, ekkor egyszer jobb, egyszer bal lábbal kell a fiúnak hátralépnie.

Adios – nyitott tartásban a lány „eltolásával” mozdulat indítása.

Sombrero – a fiú és lány egymás mellet állnak, a fiú a lány bal oldalán, a kezek legtöbbször W alakot fermáznak egymás vállán.

Enshufe – a lány visszaforgatása nyitott tartásból zárt tartásba.

Coca-cola – a lány forgatása balra, közben a fiú mögötte áll.

Alaplépések (fiú szemszögéből)

Alaplépés előre-hátra illetve a rueda (kör) haladási irányába és hátrafelé

Alaplépés balra-jobbra illetve a rueda (kör) középpontja felé és kifelé

Exhibela – jobbra hátrafordulás (elsősorban lányoknak)

Turn back  – balra hátrafordulás (elsősorban fiúknak)

Rounde – jobbra gyors hátrafordulás (elsősorban fiúknak)

Melyik nyelv (angol vagy spanyol) egzotikusabb?

Turn right vagy Exhibela? – mindkettő ugyanazt jelenti.

A labdarúgás „ritmusa”

Kedves Zalán!  

Most le is írom neked, miket tapasztaltam meg tánc és sport közben egyaránt.

A sport egész kislánykorom óta az életem része, a családban majdnem mindenki sportolt valamit, így számomra is elkerülhetetlen volt ez az út.

A foci szeretete azóta bennem él!

A brazil foci pedig a szívem csücske. Értsd ezalatt azt, hogy nem tudok minden egyes információt elmondani a válogatottról, a klubcsapatokról, de az a hangulat, érzelemhullám, életérzés, ami körülöleli a focit és ezt a kultúrát – vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy szinte egybemosódik a kultúra a focival – szóval ez a hangulat nagyon megragadott. Az ott élő emberek nagyon szegények, a társadalom többsége nem rendelkezik rendes munkahellyel – és a foci egyfajta kitörést jelent számukra az ottani életnek e sötétebb oldalából.

Egy olyan helyen dolgozom itt kint, ahol sok az önkéntes, Brazíliából jönnek a legtöbben.

Szóval mindennapos kapcsolatban vagyok ezekkel az emberekkel, és nagyon szeretem a hozzáállásukat, legyen szó munkáról, zenéről, szórakozásról, társasági életről, fociról, Istenről...

Amit én tapasztaltam a foci során, vagyis amit a látottak alapján én magam vittem bele a saját játékomba, az a brazil életérzés, a szamba, a táncmozdulatok és a mindezekkel járó érzelmek, hangulat. Próbáltam összemosni azt, amit láttam a TV-n keresztül azzal, amit a pályán csináltam. Nagyon szeretek táncolni, amit sajnos nem mindig űzhettem, mert a családom és a gyülekezeti hátterem ezt tradicionális okokból nem engedte meg; de mindig bennem volt az, hogy mozogjak, táncoljak. Kiskorom óta, ha ritmust hallok, lekopogom, vagy a kezemmel, vagy a lábammal vagy kisérem a ritmus ütemét a fejemmel.

A foci akkor gyönyörű, ha érzéssel játsszák és szenvedéllyel. És úgy gondolom, hogy ezt igazán a brazilok tudják csak átadni és szemléltetni.

Ezt láttam mindig, amikor játszottak, láttam a mosolyt az arcukon, azt, milyen könnyedséggel és egyszerűséggel játszanak, minden egyes mozdulatban látni lehet a lépéseket.

És én ezt tudatosan át akartam venni, ami a végén sikerült is. Tulajdonképpen nem kellett erőltetnem, mert a beállítottságom, a személyiségem nagyon közel áll hozzájuk, nagyon hasonlónak találom. (Főleg, mióta vannak brazil barátaim.)

Mikor szambát táncoltam, szalagavatónk volt. A próbák alatt végig az utolsó sorban voltam, mert nem volt meg annyira jó önképem magamról. Nem gondoltam azt, hogy jól táncolnék – habár nagyon szerettem – nem láttam magam kívülről[1], és az utolsó próbán, mikor egy tánctanár megnézett bennünket, azt mondta, hogy mindenképpen az első sorban a helyem.

Tudod, amikor táncoltunk, arra gondoltam minden egyes lépésnél, hogy kerülgetem a labdát, felrúgom a magasba, megérintem a vállaimmal, ide-oda, balra-jobbra, felemelem a kezeim, visszateszem, mint mikor futok, vagy úgy mozgok, mintha cseleznék, és akkor jött magától a csípőmozgás, a lábaim szinte pörögtek a csípőcsontomtól a bokámig.

Egyszerűen arra gondoltam, hogy ez igazán nem lehet nehéz (előtte sosem tanultam ilyen táncot) egyszerűen arra gondoltam, hogy ezek az emberek milyen örömmel és átéléssel táncolnak, élnek, beszélnek, milyen érzésekkel játszanak a focisták. És ezt próbáltam belevinni a táncba. A zene ritmusa szinte 100%-osan passzol – ez jó szó rá, passzol[2]–, szóval a zene ritmusa teljes mértékben igazodik a fociban látható mozdulatokkal.

Tulajdonképpen a testeddel játszol, – jó értelembe véve –, a labda pedig csak egy játékszer, amire ugyanúgy oda kell figyelni, ennek a kettőnek a kombinációja pedig lenyűgöző lehet. A fociban a partner a labda, a szambában pedig a másik ember.  Az egyik vezet, a másik "alárendelt". 

A szambában mindened mozog, a fejed búbjától a kisujjadig. És tudom, hogy sokan azt mondják, hogy ez minden tánccal így van, de szerintem egyáltalán nem. A szamba egy életérzés, egy kultúra része, a mindennapokból való kiszabadulás és felszabadulás. Olyan ez, mint másnak a TV-nézés, a keresztrejtvény-fejtés vagy bármi egyéb hobbi. A szambával szerintem mesélni[3] lehet, úgy, ahogyan a focival is. és a végén megvan a történet előtted. 

Nem hiába mondjak őket forróvérűeknek, pezsgő vérűeknek. A fociban ugyanúgy pezseg a véred, mikor játszol, mikor mozdulsz, szinte mindig készenlétben vagy egy új vagy esetleg váratlan mozdulatra! A szambában ugyanezt éltem át, mikor tanultuk a mozdulatokat, sokszor olyan mozdulatsorok következtek egymás után, ami váratlan volt: értem ezalatt a hirtelen megfordulásokat, a csípőforgatást, a hirtelen nagy kézlendítéseket, a láb"kicsavarásokat".  A hirtelen pozícióváltást. Mint a fociban, mint a pályán.  Ez egy életérzés. És örülök, hogy a részese lehettem és lehetek a mai napig, nekem egy meghatározó élmény!

Azóta is, ha focit nézek, nem véletlenül mondom azt, hogy zene füleimnek, mert, ahogy lépkednek, futnak, fejelnek, passzolnak, egyszóval barmit csinálnak a pályán, az jól összegyakorolt és megszervezett, vagy éppen spontán ritmuson és koreográfián alapul.

A brazilok azért tudnak hatásosan együtt edzeni, és számukra nem megerőltető a taktika, annak megjegyzése, kivitelezése, mert nagyon érzékenyek a másik mozdulataira, könnyen reagálnak rá, mondhatni egyből, mindenki tudja, hol a helye. Mintha táncolnának egymással; és az a mosoly az arcukon, az a nagy széles mosoly, és a szemükben a csillogás. Számukra a foci nemcsak a pénzről szól, ez egy nemzeti tánc labdával 

Azóta is, ahogy brazil jellegű zenét hallok – amit egyébként sokat szoktam hallgatni – előjönnek a mozdulatok, és sokszor azon veszem magam észre, hogy a fociból ismert mozdulatok is simán beilleszkednek a zene ritmusvonalába. 

És ahogyan összefolyik ez a kettő, az leírhatatlan. Bárcsak le tudnám írni.   De remélem az eddigiekben olvasottak alapján kicsikét át tudtam adni.

Végezetül még azt elmondanám, hogy azért egyik kedvenc-kedvelt nemzetem a brazil, mert habár szegények, sok a bűnözés – természetesen ott is van minden "dögivel" ha fogalmazhatok így, negatív szempontból.

De ezek az emberek mindig próbálják és igyekeznek az élet habos, szambás, focis, pezsgős oldalát nézni, mindenben megtalálni az örömöt, akár egy poros, esti, utcai fociban vagy táncban. Még ha a labda papírból is van összegöngyölve, még ha nincsenek is cipőik a játékhoz és a tánchoz. Ők ezt örömből csinálják és teszik. Teljes mértékű odaadás van benne, érzések és érzelmek. Akár negatív, akár pozitív – és ettől válik élővé és számunkra olykor idegenné és utánozhatatlanná. 

Kitáncolják magukból az életüket, az érzelmeiket, gondolataikat. Olyan ez, mint egy esti beszélgetés – így tudnám jellemezni. Csodás hangulat és életérzés, sajnos nincsenek jelenleg rá megfelelő szavaim, hogy kifejezzem, amit érzek. De ha gondolod, egy kicsivel később leírom, hátha előjönnek a megfelelő szavak rá.

Mert olyan érdekes, hogy az érzelem ez iránt és emiatt bennem van, de nehéz leírni – viszont ha táncolnom kéne, vagy fociznom, akkor abban ki tudnám mutatni. Érdekes, igaz? 

Köszönöm egyébként, hogy feltetted ezt a kérdést, mert jó végiggondolni, hogy mi minden lehet kapcsolatban egymással, és jó volt visszahozni ezt az érzést; habár minden nap velem van, de mégis – ezzel az emlékek is előjöttek bennem.   Isten csodálatosan teremtette meg az embert, és mindezek végére, hálás vagyok, hogy egészséges vagyok, vannak végtagjaim, hogy mozogjak és ezzel is kifejezzek dolgokat, érzéseket, és hogy van fülem, hogy halljam a zenét, és hogy Isten szabadságot adott arra, hogy táncoljak.  

Egyszóval, jó ezekre emlékezni és jó ezekről meg nem feledkezni, és hálát adni mindenért.  

Isten áldjon Zalán, remélem kielégítő választ tudtam adni a kérdésedre, és nagyon szuper, hogy táncolni jársz…  Kívánok új és jó, eddig ismeretlen megtapasztalásokat neked, a tánc során is! 

2016. 04. 01. Nagyné Kesjár Lea Evelin, Egyesült Királyság

 Röplabda

 A röplabda „alaprajza”

Az röplabda pélya alaprajza hasonlít egy 6-6 os dominóhoz, bár a játékosok 90°-kal el vannak forgatva a dominó hatosaihoz képest.

A két csapat  játékosainak elhelyezkedése egymáshoz képest középpontosan szimmetrikusan történik.

Kép forrása: https://www.youthletic.com/articles/volleyball-101-basic-rules-of-the-game-for-new-parents-and-players/

A forgás biztosítja, hogy előbb-utóbb mindenkire sor kerüljön minden szerepben.
A rotáció azaz forgás az óramutató járásával mindig megegyező irányban történik.

Pszichológiája

Előnye, hogy felelősségvállalásra nevel.

Nem lehet azt mondani, hogy aki nem olyan ügyes, ő álljon be valami nyugis helyre vagy aki menő játékos, annak meg „ott” van a helye…

Előbb vagy utóbb Mindenkire sor kerül, mindenféle feladatot meg kell tanulni legalább egy átlagos szinten teljesíteni.

Kicsit olyan, mint a salsa táncban a rueda, ahol szintén nagyjából egyforma képességű személyek tudnak közösen együtt sikert elérni.

Kevés a lehetőség a „villogásra”, viszont bizonyos esetekben – nagy veszélyekben – igen, amikor már „úgyis mindegy” amikor már alig van esély a sikerre; akkor, nos, igen akkor lehet és csak akkor lehet villogni. Megmenteni azt a helyzetet, ami már menthetetlennek tűnt.

Nem lehet önzőzni, de lehet önfeláldozni!

Gyógyítja az önzésre, és a megsértődésre való hajlamot is, erősíti a csapatban való gondolkodást.

Nyitásnál át kell kerülnie a labdának az ellenfél oldalára, és nem szabad leesnie a pályán belül. Tudni kell ELENGEDNI a – várhatóan – a pályán kívül padlóra eső labdát. Ahogy szokás mondani: „akinek nem inge, ne vegye magára”.

Nem szabad minden labdára reagálni, csak ami belül esne a térfélen. Azt a labdát először is „meg kell szelídíteni”, majd támadást kell indítani. Cél, hogy a feladott labdát valaki a saját csapatból leüsse, és ehhez bizony nem elég egy személynek, sokkal inkább 2-3 személynek[4] kell felugrania a hálónál a leütéshez.

Miért nem elég csak egynek? Mert ha csak egy személy ugrik fel, akkor az ellenfél tudni fogja, hogy az az egy személy kb. hová ütheti le a labdát. De ha többen is felugranak, akkor megtöbbszöröződik azoknak a helyeknek a száma, ahová a leütött labda érkezhet.

Ezért muszáj, hogy többen is felugorjanak, és nem szokás megsértődni, hogy „felugrottam, mégsem én kaptam a lehetőséget a leütésre”!

Hanem a lényeg, hogy valaki biztosan leüsse a feladott labdát! Tehát a személynél fontosabb a csapat identitás!

Az is lehetséges, hogy a feladó még maga sem tudja, kinek fogja passzolni a labdát, csak a felugrás utolsó pillanatában dönti el, kinek fogja a passzot adni…

Ezek nagyon egyszerű személyiségfejlesztő gyakorlatok – és csak ajánlani tudom ezért ezt a sportot mindenkinek.

Eredmények

Békéscsabai Röplabda Sportegyesület (BRSE) 2014 és 2015 országos bajnok.

2016 Magyar Kupa I. helyezett és harmadszorra is magyar bajnok!

Érdekes, hogy a főváros csapatát egymás után zsinórban már harmadszorra kenterbe veri egy kis vidéki kisváros, nem? Ja, és persze a Közép-európai Ligában pedig ezüstérem.

A kör

A kör származtatása

Mert miért támogatom én a kör – négyzet alakú/alapú játékokat/mozgásokat?

Mert az alapjuk a természetes hullám.[5]

Két hullámot vizsgálunk, de ez is valójában csak egy, a másik csak ebből származtatott függvény, a nevük is mutatja.

Ezek a sin és cosin azaz színusz és segéd-szinusz hullámfüggvények.

Mindkét ábra – bár másképp vannak ábrázolva – mégis ugyanazt szeretné bemutatni.

A természetes alaphullám a szinusz görbe, és ennek ¼-ed periódussal késleltetett transzformációja felette másik koszinusz (másodlagos/származtatott szinusz).

.

Tehát a kettő között csak időbeli eltérés van, más nem.

Ez a két – egymáshoz képest – időben eltolt függvény adja ki a kör alakzatot.

Ez az időben eltolás bibliai eredetű – a férfi és nő közötti viszonyt mutatja meg, amely nem alá/fölérendeltséget jelent, hanem mellérendelő sorrendiséget.

Ezt láthatjuk a hullámfüggvényben, a táncokban a férfi/női alaplépések egymáshoz való eltoltságában, vagy a sakk/dámajáték közti különbségben/hasonlóságban.

Négyszögletes alakzatok

A négyzet

Négyzet alakú lehet:

• táncparkett
• társastánc alaprajza – ilyen az ún. „négyszög-rumba”
• karibi tánc alaprajza – ilyen ún. „négyszögelő” lépéssorozatot tartalmaz a bachata
• sakktábla, dámatábla…

A téglalap

Téglalap alakú lehet:

• táncparkett
• társasjátékok alaprajza
• speciális sakktáblák – ilyen például a középkori futársakk, mitológiai sakk..

Sokszögek

Szabályos sokszögek

Szabályos sokszög alakú lehet:

• speciális sakktáblák – ilyenek a több személy részére készített sakktáblák

A legtöbb oldalú sokszög

Ha sikerült belefeledkezni a sakkfélék világába, akkor a sakkon keresztül is eljuthatunk oda, hogy a négyszöges (= „durva, sarkos, éles”) alaprajz átalakul egyre inkább olyan sokszöggé, mely egyre hasonlóbb a körhöz.

Tehát 2 személy közös tevékenysége – ha cél inkább az együtt, mint az egymás ellen – az egyre inkább a KÖR alaprajzot veszi fel.

Ebben a mozgásban tudjuk leginkább az érzelmeket felszabadítani. De vajon számít-e hogy milyen irányban? Erre keresi a választ a következő fejezet.

Irányok

Körbejárás irányai

Táncirányok

Akármilyen alakú is a tánctér, a tánc mozgása mindig megegyező irányú.

Méghozzá ez a fő táncirány mindig az ún. óramutató járásával ellentétes irány.

Azaz „vissza az időben” irány.

Körbejárások irányai a Bibliában

Jeruzsálem kőfalai

A fogságból való visszatérés után Jeruzsálem kőfalainak felszentelése

Nehémiás 12. fejezet

Azután felvittem Júda fejedelmeit a kőfalhoz és rendeltem két nagy hálaadást éneklő sereget és csapatokat: az egyik jobb kéz felé ment a kőfal mellett a szemétkapu (Dung Gate) felé. (31.)

Ezsdrás pedig az írástudó előttük ment. (36/b)

Ment pedig e sereg a forrás kapuja (Fountain Gate) felé, s egyenesen fölmentek Dávid városának lépcsőin a kőfalhoz vezető lépcsőre, s mentek Dávid háza mellett s a vizek kapujáig (Water Gate) napkelet felé. (37)

A hálaadást éneklő második sereg pedig, mely átellenben ment – én pedig és a népnek fel utánam – ment a kőfal mellett, a kemencék tornya mellett, mind a széles kőfalig. (38)

És az Efraim kapuja mellett és az óváros kapuja mellett és a halaknak kapuja (Fish Gate) és a Hananél tornya (Tower of Hananel) és a Meáh torony mellett mind a juhok kapujáig (Sheep Gate), s megálltak a tömlöc kapujában. (39.)

És megállt a hálaadást éneklő mindkét sereg az Isten házánál, és én s a fejedelmeknek fele velem. (40.)

Nehémiás útja (Nehémiás 12, 38-40/a.)
	Ezsdrás útja (Nehémiás könyve, 36/b-37.)

Irányok más mozgásoknál

[1] Erre lehetőség van a lélektani drámában, ki lehet választani egy alteregót (hasonmást), aki rövid ideig beállhat a helyünkre, és így tényleg láthatjuk magunkat „kívülről” egy szituációban.

[2] Ahogy a játékosok egymásnak passzolják a labdát, úgy passzolják (=átadják) a mozdulatokat egymásnak a brazil tánc (a szamba) és a brazil focitechnika

[3] A salsa táncnál néhány mondat megjelenik ego-egy táncfigura elnevezésében is Dile que no = Mondj nemet!, Dile que si = Mondj igent! és Abrazala = Ölelj át!

[4] Két vagy három tanúbizonyság elve

[5] Isten a szavával (igéjével) tartja fenn a teremtett világot. A hang pedig mindig hullámként terjed.

[6] A legismertebb ilyen tánc a salsa, de még több is idesorolható, például: bachata, merengue

Forrás:

Kővári Zalán: LÉLEKTANI DRÁMA

III. KÖTET:

• MOZGÁSOK

• LÉLEKTANI DRÁMA

• PILLANGÓ

MOZGÁSOK c. könyv,  21., 51-57., 58-70. oldalak