Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, tábornokok, ezredesek, polgármesterek, művészek, mecénások, a határon túli magyarság képviselői, valamint a Zrínyi Média Kft. munkatársai vettek részt azon a december 10-i ünnepségen, amelyen felavatták Attila hun király - Etele - bronz lovas szobrát Budapesten, a Magyar Művészetért Szoborkertjében.

Az Attila hun király halálának 1556. évfordulója alkalmából megrendezett szoboravató ünnepség a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter mondott ünnepi beszédet.

- „Hullajtja levelét az idő vén fája". Arany János kezdi így a Buda halálát. Most, amikor megállunk a hun nagykirály szobra előtt, hogy tiszteletünket fejezzük ki előtte, voltaképpen mi is odaülünk e fa alá, és a legendás múltba kívánunk behatolni - kezdte beszédét Hende Csaba, majd hangsúlyozta: „Attila király legendája - ha jól közelítünk hozzá - nem egy álomvilágot nyit meg számunkra. Olyan hagyomány ez, amely talán sok mindent nem őrzött meg pontosan a tudományosan vett történelemből, de a lényeget nagyon is megőrizte. S ma, amikor ezt a szobrot felavatjuk, erre a lényegre kell figyelnünk."

A honvédelmi miniszter hozzátette: „A középkori krónikák úgy tudják, hogy a hunok meg a magyarok rokonok. A magyarok éppen úgy tagjai voltak a pusztai nomád népek családjának, mint a hunok és az avarok. Ez egy kiterjedt család, amely a füves puszták mentén, a Kárpátoktól egészen a messzi keletig, Kínáig terjed."

Dr. Hende Csaba ünnepi beszédében kitért arra is: „A pusztán hatalmas erejű birodalmak emelkedtek fel időről időre, amikor adódott egy nagy képességű személyiség, aki össze tudta fogni ezeket a nemzetségeket egy-egy nagy közösségbe. Barta Gábor történész ezt hólabda-effektusnak nevezte: ahogy egyre nagyobb lesz a szövetség és az összefogás, úgy nő az erő és a birodalom. Ez volt Attila életműve is.

- Érdemes megőriznünk a legendáinkat. Érdemes okulnunk belőlük. Érdemes időről-időre eltűnődnünk Attila nagykirály történetén is: miként szervezett birodalmat és kitűnő hadsereget? Érdemes újra meg újra felidéznünk azt, amit legendáink és népmeséink a középpontba állítanak az ő történetével kapcsolatban: az összefogás erőt és sikert hoz egy nemzeti közösségnek. A széthúzásból, az öncélú hatalomvágyból - ma így mondanánk a megélhetési politika erőszakos ambícióiból - keletkező polgárháború a leghatalmasabb nemzeteket és birodalmakat is képes tönkretenni - mondta a honvédelmi miniszter, hozzátéve: „Arany János arra is emlékeztet minket, hogy otthonra találtunk a Kárpát-medencében. Ami nem sikerült Attila hunjainak, Baján avarjainak, az sikerült Árpád és Szent István magyarjainak. Otthonra és hazára leltünk, amelyben aztán élhettünk több, mint egy ezredévet."

Beszéde végén dr. Hende Csaba kiemelte: „a feladatunk, a küldetésünk ugyanaz, mint eddig. Ezt az aranyos szegletet, amelyet a legendák szerint Isten is nekünk teremtett, meg kell őriznünk, és otthonunkká kell tennünk! Olyan otthonunkká, amelyben családot alapítunk, gyereket nevelünk, ahol tovább adjuk az életet, amelyet születésünkkor szüleink ránk bíztak. Úgy ahogy azt Gubcsi Lajos és kedves felesége teszi! Ne feledjük: összetartozunk. Csak együtt maradhatunk meg! Isten áldását kívánom e ház minden lakójára!"

Dr. Gubcsi Lajos, a Zrínyi Média Kft. ügyvezetője az alábbiakban írásban is megfogalmazta a szoboravatás lelki krédóját: „A füves sztyeppék világából eredő ősmagyarság természetes testvéri kapcsolatban állt a hunokkal. Mutatja ezt népünk hiedelemvilága, mely évezredes tartóssággal nyilván csak a valóságban tud hinni. Mutatja ezt az, hogy Árpád magát Attila utódának tekinti a Kárpát-medencei haza felépítésében, s Attila kardjával övezik fel a vérszerződő törzsek. Mutatja, hogy az apák és nagyapák ezt tanítják gyerekeiknek. Aki nem hiszi, egyrészt járjon utána, másrészt olvasson több magyar népmesét ő és a gyereke. A szabadság népeként érkeztek a keleti vándornépek, a népvándorlás hősei.

Az elévült rabszolgatartó római és bizánci birodalom, a Duna-Tisza térségére csak áhítozó, de annak vidéke iránt érdektelen, azt megszállni és megszervezni képtelen germán, frank birodalom kudarca után benépesíteni, sok nép számára hazát teremteni jöttek ide a hunok, avarok, kunok, magyarok. Kelet szabadságát hozták, a kis, elnyomott népek újraszervezését, államot - vagy Attila idején egy hatalmas térséget megszervezni tudó hadsereget - adni ennek a kietlen tájnak, a Dunától keletre eső óriási térségnek. Ezt ismerte fel Árpád népe is. És ezért igaz, hogy Árpád Attila kardját vette a kezébe" - fogalmazott közös örömöt kifejező szavakkal Gubcsi Lajos.

Györfi Sándor gyönyörű alkotását, az aranyozott bronz lovasszobrot - amelyhez a talapzatot a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. készítette - Kusztos Tibor bánffyhunyadi lelkész áldotta meg az egész magyarság nevében.

Az ünnepi műsorban Attiláról szóló megemlékezésével fellépett Kobzos Kiss Tamás és a Kicsi rigók kórusa.

Gubcsi Lajos a rendezvény keretében adta át az Árpád-díjat a Vajdasági Magyar Cserkész Szövetség Észak-bácskai Szervezetének. A díjátadás után Oláh István, az Észak-bácskai Cserkész Szövetség ügyvezetője a délvidéki katonasírokról, a vérengzések magyar áldozatainak sírhelyeiről, az 1848-49-es szabadságharc és az első világháború csatáinak helyszínéről gyűjtött, anyagcsuporba helyezett földet tett Attila király szobrához.

Az avatás után az ünnepség résztvevői tölgy- és fenyőfákat ültettek. A kis csemeték a történelmi határról - Gyimesbükkből, Kalotaszegről, a Csallóközből - keltek útra, hogy Attila mellett gyökerezzenek. A Kárpát-medence anyaföldje ad tápot nekik, a rögök az alábbi ősi magyar vidékekről gyűltek össze: Gyimes, Udvarhelyszék, Marosszék, Mezőség, Kolozs megye, Kalotaszeg, Királyhágó, Őrvidék (Sasony), Bihar, Hajdúság, Nagykunság, Jászság, Pest megye, Kiskunság, Pilis-hegység.

Hálából a Zrínyi Média karácsonyra 40 könyvcsomagot adott át a határon túli küldöttségeknek azzal, hogy továbbítsák szűkebb hazájuk közösségeihez.

Attila hun király bronz lovasszobrának avató ünnepsége a Székely Himnusz közös eléneklésével ért véget.

(honvedelem.hu)

 

 Szobrok Csicsón