Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hithősök 40/26. rész – William Branham

2012.06.01. 11:04 12nyil

Szöllősi Tibor: William Marrion Branham, a gyógyító próféta

 

„Élete története annyira elüt a szokásostól, hogy megdönthetetlen bizonyítékok híján túlzásnak és hihetetlennek tűnne” – állítja róla egy barátja. Valóban születésétől fogva rendkívüli jelek kísérték, amelyek szinte mítoszt teremtettek a személye körül.

 

William Branham 1909. április 6-án született egy döngölt földpadlós deszkabódéban a Kentucky keleti részén húzódó hegyek között. Apja 18 éves volt akkor, anyja pedig 15. Az ágy felett, ahol az anya feküdt csecsemőjével, a jelenlévők elmondása szerint megmagyarázhatatlan fényjelenség tűnt fel, amely később is rendszeresen megjelent körülötte, és Branham számára elhívása egyik bizonyítékát jelentette.

 

Néhány alkalommal, mint például az 1950-es houstoni kampányon készült híres fényképen, a jelenséget meg is örökítették.

 

Nem sokkal később a család Indianába költözött, ahol igen nagy nyomorban éltek.

 

Hétéves korában valami rendkívüli dolog történt vele. Aznap délután éppen csak hazaért az iskolából, és halászni készült barátaival, amikor apja vízhordásra kérte. Ha kissé csüggedten is, de engedelmesen nekilátott feladatának. Munkája közben egyszer megállt, hogy kissé megpihenjen egy öreg nyárfa alatt. Hirtelen szélfúvást hallott a lombok között, és egy hang szólt hozzá: „Soha ne igyál, ne dohányozz és semmi módon ne szennyezd be a testedet, mert elhívtalak egy munkára, amelyet idősebb korodban kell majd elvégezned.” Amit tapasztalt, ugyan megrémítette őt, a mennyei utasításhoz mégis mindig hű maradt.

 

Két héttel később, amint az Ohio folyó partján játszadozott, látomást látott. Arra lett figyelmes, hogy a Kentucky felőli partról egy híd tűnik fel. Mialatt a híd az indianai part felé terjeszkedett, 16 férfi a vízbe esett róla. Hazament és elbeszélte élményét anyjának, aki azt felelte, hogy csak álmodozott, de a kis William Branham, bár nem értette, mi történt, tudta, hogy nem álmot látott. 22 évvel később elkezdték a Kentucky-beli Lousville-t, és az indianai Jeffersonville-t összekötő híd építését, amelynek során 16 emberéletet követelő baleset történt.

 

Lassan megért benne a felismerés, hogy valaki körülveszi őt, aki szüntelenül beszélni akar hozzá, mivel azonban anyja intette őt a spiritizmustól és a démoni erőktől, megfélemledett és igyekezett tudomást sem venni láthatatlan kísérőjéről. […]

 

19 éves korában Phoenixbe ment, hogy munkát vállaljon, majd hivatásos ökölvívó karriert kezdett, öccse halálhírére azonban hazautazott. A temetésen döbbent rá, hogy nem ismeri – Istent. Nem sokkal ezután megbetegedett, és életében először segítségül hívta Istent. Orvosai nem várták, hogy valaha is felépül, mégis megoperálták. A műtétet követően újra látomást látott, amelyben a hétéves korában hallott hang megismételte szavait. Ezúttal válaszolt rá. „Uram, ha te vagy, hadd menjek vissza a földre, és én hirdetni fogom az evangéliumot, még a háztetőkről és az utcasarkokról is. Mindenkinek beszélni fogok róla.” Állapota ezután rohamosan javult, és keresni kezdte Istent.

 

Egy este annyira éhezett Isten után, hogy a házból egy elhagyatott helyre ment, hogy imádkozni próbáljon. Hirtelen fénykereszt jelent meg előtte, és egy ismeretlen nyelven szóló hangot hallott, majd az egész jelenség elenyészett. Megfélemledve ezt mondta: „Uram, ha ez Tőled van, kérlek, jöjj vissza és szólj újra!” Miután mindez még kétszer megismétlődött, boldogan átadta életét Istennek. […]

 

Branham hamarosan megnősült, fia, majd kislánya született. Több látomást is kapott ekkoriban, amelyek sorra beteljesedtek… a fiatal prédikátor nagyon boldog házasságban szolgálta Istent, amíg életében váratlan törés nem állt be.

Vakációjáról hazatérőben egy szabadtéri pünkösdi istentiszteletbe „botlott”, ahol felkérték, hogy prédikáljon. Beszéde után több meghívást is kapott, de mert barátai és rokonai a pünkösdi hívőkről, mint a „társadalom szemétjéről” nyilatkoztak, a meghívásoknak nem tett eleget. A következő 18 hónapban tragédiák sorozata érte. Apja, testvére és sógornője meghaltak, majd szeretett feleségét és kislányát is elvesztette az Ohio folyó 1937-es áradása következtében… Később így emlékezett erről az időszakról: „Ezek voltak életem sötét évei. Isten kenete öt évre elhagyott, és csak 1946-ban tért vissza teljesen, amikor az Angyallal találkoztam. De az Ő akarata az volt, hogy megtartsa ajándékát. Terve volt velem, amelynek be kellett teljesednie. A tragédiákon és a mély fájdalmon keresztül arra a helyre vezetett, ahol használni tudott…”

 

Újra megnősült, és a világháború végére friss reménységgel telve, Branham pályája ismét felfelé ívelt. Az 1945-ös év végén és a következő év elején több újonnan kapott látomást osztott meg gyülekezetével, melynek korábban szkeptikus tagjai is egyre inkább elfogadták pásztoruk elhívását. „Megértettük – emlékezett vissza egyikük –, hogy Isten valami rendkívülivel ruházta őt fel, csak nem tudtuk még, hogy mi lesz abból.”

Az esemény, amely Branham életében fordulópontot hozott, 1946. május 7-én következett be. Az az angyal, akinek Branham az addig többször hallott hangot tulajdonította, végül megjelent neki, hogy egyebek között Krisztus küszöbönálló visszajöveteléről értesítse, majd ezt az üzenetet adta át: „A Mindenható Isten jelenlétéből küldettem, hogy megmondjam neked,… Isten elküldött téged, hogy a gyógyítás ajándékát elvidd a világ népeihez.” […]

 

Életrajzírói gyakran evangélistaként utalnak Branhamre, míg Kenneth Hagin szerint szolgálata nem evangélista (ellentétben a korszak másik karizmatikus vezéralakjával, Oral Robrtsszel), hanem próféta volt, mert a kijelentés-ajándékok – igen gyakran látomásokon keresztül – folyamatosan és erősen működtek benne. […]

 

Branham szolgálatában különleges szerep jutott annak a két jelnek, amellyel az angyal őt elhívásakor felruházta, s amelyeket rendeltetésüket tekintve Branham és követői a Mózesnek adott két csodajelhez hasonlítottak (lásd 2Móz 4, 2-8.) „És ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának” (2Móz 4, 8.) […]

 

Az első jel. Az angyal megjelenésekor azt ígérte, hogy bármely betegségben szenvedő személy kezét megfogva Branham képes lesz rá, hogy a betegséget észlelje és azonosítsa a bal kezében érzett fizikális rezgések által. F. F. Bosworth, aki számtalanszor lehetett ennek szemtanúja, további részletekkel szolgál: „Ha a probléma démonikus eredetű, az ajándék működése annyira felerősödik, hogy az láthatóvá válik Branham testvér kezén, és karórája is azonnal megáll. Úgy hat ez rá, mintha csupasz vezetéket markolna meg. Miután a gonosz szellemet Jézus Nevében kiűzte, vörös és felduzzadt keze visszanyeri normális állapotát…”

…Ezt az első jelet főleg az első években használta.

 

Branham egyre növekvő mértékben függött az angyal jelenlététől, mialatt a betegek felé szolgált. „Addig nem kezd el imádkozni a betegségektől sújtottakért – írta F. F. Bosworth –, amíg fel nem keni őt Isten az ajándék használatára, és amíg a pódiumon az Angyal jelenlétének tudatába kerül. Amíg ez meg nem történik, teljesen gyámoltalannak látszik… Miután viszont áttört, a legérzékenyebb emberré válik a Szent Szellemre, akit valaha láttam.”

 

A második jel könnyen azonosítható az 1Kor 12, 8-10-ben felsorolt szellemi ajándékok közül a három kijelentés-ajándékkal

a tudomány beszédével (amely Isten mindentudásából tényeket közöl a múltból vagy a jelenből, konkrét helyre, személyre vagy eseményre vonatkozóan)

a bölcsesség beszédével (a tudomány beszédéhez hasonlóan, de a jövőről, vagyis Isten konkrét tervéről vagy szándékáról ad kijelentést),

és a szellemek megítélésével. […]

 

Gordon Lindsay és mások azt állították, hogy az ajándék csalhatatlanul működött. F. F. Bosworth szerint 19 évszázad óta nem volt példa arra, hogy ez a jelenség ilyen mértékben megnyilvánuljon, sőt ugyanolyan „látónak” tartotta Branhamet, mint amilyenek az ószövetségi próféták voltak. (Lásd 1Sám 9, 9.) […]

 

Branham hibát követett el azzal, hogy tanítói tekintéllyel lépett fel, amelyre nem kapott kenetet. Miután elhívásához nem maradt engedelmes és tanításaival zűrzavart teremtett, Istennek el kellett távolítania a színről a gyógyító ébredés atyját. Lindsay már korábban elfogadta ezt a látást, és négy alkalommal figyelmeztette Branhamet közeli halála felől, de hiába.

 

Forrás: Új Exodus 7. szám (megjelent 1992. áprilisban)

Magyar Időszaki Kiadványok Repertóriuma (IKER): http://w3.oszk.hu/repscr/wwwi32.exe/[in=rpsr2.in]/?SSZ=SZOLLOSI_TIBOR

Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa (MATARKA): http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=60982

 

 

Kiegészítés:

 

1.) Isten hangja szelíd szellőhöz hasonló

„…egy halk és szelíd hang hallatszék. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?” (1Kir 19, 12/b-13.)

 

2.) Próféták rendszeresen folyópartokon kaptak kijelentéseket.

„És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék.” (Dán 10, 4.)

„mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.” (Ez 1, 1/b.)

„Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett. (1Móz 41, 1.)”

 

 

 

 

 

 

A prófétálással kapcsolatban egy olyan testvér, akinek azért volt köze hozzá (kisiklásaitól eltekintve)

William Branham - Életrajzi részlet
(köszönet érte Last Sealnak!)
 
Minden új megtérő egy kicsit több időt igényelt tőle, de Billy nem bánta ezt
.Sőt, örült neki. Annyi sokévnyi elutasítás után végre szeretetet és elfogadást talált – mind Jézus Krisztustól, mind a kis embercsoporttól, akik úgy tekintettek rá, mint pásztorukra.
 Végre megtalálta a maga helyét az életben, a célt, amiért éljen; és teljes szívéből oda akarta adni magát Krisztus ügyének.1933. júniusában Billy kibérelt egy nagy cirkuszi sátrat, amit egy üres jeffersonville-i telken állítottak fel, és ott készült tartani egy két hetes ébredési összejövetel sorozatot. Az ébredési összejövetel előtti vasárnapon éppen a vasárnapi iskolára készülődött a csarnokban, amikor olyan transzba esett, mint amilyet soha korábban nem tapasztalt meg.
 A világot látta maga előtt kiterülni, mintegy világot, és úgy tűnt, mintha valamilyen módon még az idővel is össze lett volna kötve. Barna katonákat látott, amint egyenruhában meneteltek, bajonettjük csillogott a puskáik végén, és aztán ezek a katonák fekete emberekre támadtak, a feketeemberek pedig lándzsával, vasvillával és kaszával harcoltak.
Egy hang szólalt meg Bill háta mögött jobb oldalról, a látóterén kívül eső pontról. Ugyanaz a hang volt, mint ami a nyárfából beszélt neki hét éves korában. Ez a mély, zengő hang azt mondta: „Benito Mussolini megtámadja és elfoglalja Etiópiát. Az a szegényebb ország el fog esni a lépései alatt. Utána Olaszország más országokat is megpróbál elfoglalni, de elbukik ebben, Mussolini pedig gyalázatos halált hal.”

 

Ezután megváltozott a szín. Bill fakózöld egyenruhájú katonákat látott szürkeruhás katonákkal harcolni. Bill harci tankokat és robbanásokat látott, és betonból készült bunkerokat, ágyúkat, lövő árkokat és szögesdrótot. A mögötte lévő hang azt mondta: „Németországból a fiatal osztrák, Adolf Hitler, háborúba vonja be a világot. Amerika is csatlakozik a háborúhoz, és emiatt Franklin Roosevelt-et negyedszerre is megválasztják elnöknek. Németország egy hatalmas betonfal mögé barikádozza magát, és Amerika rengeteg emberélettel fizet majd, hogy áttörhesse ezt a falat. Németország azonban vereséget szenved, és Hitler élete rejtélyesen ér véget.

 

Ezután újra más lett a színtér. Európát látta kifektetve, mint egy térképet, és látta, amint az országot határai elmozdulnak és új politikai területeket jelölnek ki. A hang azt mondta: „Három politikai világnézet küzd ma az uralomért a világban: a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus. Az első kettőből semmi nem lesz, a kommunizmus viszont felvirágzik majd. Figyeld Oroszországot, az Észak Királyát.”

 

Negyedik alkalommal is megváltozott a színtér. Az európai háború kék színnel végződött é visszaolvadt a történelembe. Ehelyett Bill óriási technikai fejlődést látott, amely végigsöpört a világon. Más csodák mellett látott autókat, amelyek tojásdadalakúak voltak, és nagyon kimunkált autópályán haladtak. Még egy olyan autót is látott, amelyiknek nem volt sofőrje (Knight Rider-T. megjegyzése:))). A benne ülők nem is fordultak a szélvédő felé,helyette inkább valamilyen társasjátékot játszottak, miközben az autó elekronikusan vezette önmagát az úton.

 

A hang mindehhez nem fűzött megjegyzést, és a színtér ötödik alkalommal is megváltozott. Bill most hosszú hajú, hosszú ruhás asszonyokat látott, akik plakátokkal meneteltek, szavazási jogot követelve. Aztán amikor megkapták ezt a jogot, látta, hogy egy fiatalembert választanak meg az Egyesült Államok elnökének.

Aztán Bill látta, hogy az asszonyok levágják a hajukat. Néhányan közülük nadrágot vettek fel, mások a szoknyájukat vágták rövidre és a blúzaikat szabták egyre szűkebbre, míg végül éppen csak akkora és olyan formájú ruha volt rajtuk, mint a fügefalevelek.

 

Hatodik alkalommal is megváltozott a színtér. Bill látta, amint az Egyesült Államokban egy gyönyörű asszony emelkedett fel, elegáns ruhában. Azonban a szép vonásai mellett valami keménység is volt benne, ami csúnyává tette. Nagy hatalmat kapott és ő uralta a földet nagy hatalommal. Billy jobb oldala felől a hang azt mondta: „Nézz oda még egyszer.”

 

Billy egy kicsit elfordult, hogy a hetedik és végső látványt is megnézze: az Egyesült Államokat látta káoszhoz fogható romokban.

 

A föld tele volt kráterekkel, és mindenütt a hamuhegyek füstjétől lett fekete az ég.

 

Amilyen messzire csak Bill elláthatott, a vidéken nem voltak emberi lények.

Aztán a látomás elhalványult.

 

Bill még sokáig ült ott, zsibbadtan és kábultan. Amikor újra képes volt mozgatni az ujjait, a kezébe vett egy tollat és elkezdte leírni a hét látomást, a jelentésükön töprengve, miközben írt.„Mussolini megtámadja Etiópiát…” Ez váratlan fordulat lenne a világeseményeiben. Bill tudott valamit Mussoliniről, mert a férfi gyakran szerepelt a hírekben. Mussolini volt 1922 óta Olaszország teljhatalmú diktátora, és sokan úgy tekintette rá, mint Olaszország nemzeti megmentőjére. A káoszból rendet teremtett abban az országban, ami elszegényedett a világháborúban, megszilárdította Olaszország gazdaságát és helyreállította a méltóságát. A társadalmi reformokat a nélkül véghezvitte, hogy elvesztette volna akár az iparosok, akár a földtulajdonosok támogatását. A közéleti vezetők szerte Európában és az Egyesült Államokban is felnéztek Mussolinire, néha Julius Caesar-hoz, Napoleonhoz és Cromwell-hez hasonlították őt a hatalmas sikerek miatt, amit országa átalakításában és kormányzásában elért. Miért kockáztatná a jó hírnevét Mussolini azzal, hogy lerohan egy olyan országot, mint Etiópia?

 

Adolf Hitlert a németországi Paul von Hindenburg éppen múlt januárban jelölte ki kancellárnak, és ezzel Hitler Náci Pártja került a német politikai élet élére. De hogyan tudna ő az európai népeket háborúba vinni azután, hogy az előző háború is olyan pusztulást és erkölcsi romlást hozott? Senki a világon nem akart egy újabb háborút. Mégis, a látomások soha nem tévedtek. Bill nem értette a világ politikai hatalmait, de újságot olvasott és ezért tudta,hogy Mussolini fasizmusa támogatást nyert Ázsiában és Latin-Amerikában is. A fasizmus elvetette az egyéni szabadság elgondolását, ehelyett azt hitte, hogy az államnak kell szabályoznia a nemzeti életet. Azt a nézetet vallotta, hogy az államot egy olyan dinamikus személynek kell vezetnie, aki felsőbbrendű hatalommal képes irányítani. Bill semmit nem tudott Hitler nácizmusáról. Hiszen az abban az időben még a hírekben sem szerepelt.

 

Valamennyit tudott Oroszország kommunizmusáról, hogy a Kommunista Párt elitje hogyan kezelte a munkások jogait, és hogy a központi kormányzást is szigorúan ők irányították. Az összes erő közül, amely ebben az időben Európában harcban állt egymással, a kommunizmusról volt a legkevésbé hihető, hogy uralmat nyer majd. De megint, a látomások soha korábban nem tévedtek még. És azok az autók, amiket látott! Olyan kecsesek és áramvonalasak voltak! Milyen nagyon különböztek azoktól a dobozhoz hasonló automobiloktól, amik 1933-ban az utakat járták. Milyen csodák lehetnek előttünk, ha a tudomány és a technika ilyen lenyűgöző gépeket képes feltalálni! Ezeket a teljesítményeket azonban lehúzza a világ értékrendjében bekövetkező romlás, amit az asszonyok erkölcsi hanyatlásáról szóló látomás példázott. És mi van azzal a hidegszívű szépséggel, aki egy napon majd uralni fogja Amerikát? Ő tényleg egy asszony, vagy valaki, aki egy hatalmat jelképez? Talán egy női politikai mozgalmat, vagy egy szellemi mozgalmat. Bill azt írta magának zárójelben: (Talán a katolikus egyház.) És végül ott volt az a szörnyű pusztítás. Úgy tűnt, hogy Amerika napjai meg vannak számlálva

 

Forrás: http://www.hajnalcsillag.net/forum/index.php?topic=5776.0

Eredetiben: http://americaslastdays.blogspot.hu/p/william-branham-destruction-of-america.html

 

 

 

William M. Branham

2012. április 14.

William Marrion Branham (1909 Április 6 – 1965 December 24) keresztény lelkipásztor volt, általában a II. világháború utáni gyógyító mozgalom alapítójaként hivatkoznak rá.Habár sok pünkösdi keresztény örömmel fogadta eveangelizáló és gyógyító szolgálatát, és néhányan prófétának tartották, kisebb részben pedig még magasabb pozíciót is tulajdonítottak neki, látva a szolgálatát kísérő természetfölötti megnyilvánulásokat. Hitte, hogy a keresztényeknek szükséges visszatérni az eredeti, apostoli Bibliába vetett hitéhez. gyakran hivatkozott Mal. 4:5–6 és Zsid. 13:8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké.

Életrajz

Korai évek

William Branham 1909-ben született egy rönk-kunyhóban Kentucky állambeli Cumberland megyében, Burkesville közelében.  Charles és Ella Branham kilenc fia között ő volt a legidősebb. Az Indiana állambeli Jeffersonville közelében nevelkedett. Bár William Branham's családja névlegesen római katolikus volt, de gyermekkorában csak minimális kapcsolata volt a szervezett vallással. Édesapja favágó volt és alkoholista. William Branham gyakran beszélt arról, hogy nagy szegénységben és nehéz körülmények között nevelkedett.

Branham elmondása szerint már kora gyermekkora óta voltak természetfölötti élményei, mint például prófétai látomások. Állítása szerint még kisgyermekként, mikor egyszer vizet vitt a patakból, hallotta az Úr Angyalának hangját, amint azt mondta neki, hogy 'soha ne igyon, ne cigarettázzon és ne szennyezze be a testét, mert lesz számára egy munka később mikor idősebb lesz'.Tinédzserként egy alkalommal, azt mondta neki egy asztrológus, hogy 'különleges jel alatt született' és fontos vallási elhívást jelzett előre a számára. Később ezt az esetet ahhoz hasonlította, mikor Pál találkozott egy lánykával, akiben jövendőmondás lelke volt (Acts 16).

19 évesen William Branham otthonát elhagyva egy Arizonai farmra ment dolgozni, majd rövid boksz karriert is befutott, állítólag 15 győztes küzdelemmel. 22 évesen  megtért és később segédpásztorrá nevezték ki a Baptista Misszionárius gyülekezetben Jeffersonville-ben. Amikor nem értett egyet a pásztorral a női prédikátorok kérdésében, William Branham megtartotta saját ébredési alkalmait egy sátorban. Később az összejövetelek átköltöztek egy helyi csarnokba addig, míg fel nem építették azt az épületet, melyet 1933-ban a közösség 'Branham Tabernacle'-nek nevezett el.

Szolgálat

William Branham családjának beszámolása szerint egyértelműen megállapítható, hogy legkorábban 1941 óta tartott gyógyító körutakat, mikor két hétig ébredési alkalmakat tartott Milltown-ban. Az 1945-ben kiadott röpirat, melynek címe 'Nem voltam engedetlen a mennyei látomásnak' azt mutatja, hogy akkorra ez a gyógyító hit szolgálata már jól ki lett építve.

1946-ban William Branhamet meglátogatta egy angyal, aki világméretű evangélizációs és hit általi gyógyító szolgálatra való elhívást közvetített a számára. Első összejövetelét teljes állású evangélistaként Missouri állambeli St Louis városban tartotta 1946 júniusában. Allan Anderson, Birminghami Egyetem professzora azt írta, hogy “Branham szenzációs gyógyító alkalmai, melyek 1946-ban kezdődtek, jól dokumentáltak, és ő volt az iránymutató azoknak, akik követték”. A St Louis-i összejövetelekre hivatkozva Krapohl és Lippy megjegyezte: "A történészek ezt a fordulatot Branhamnek a szolgálatában általában úgy jelölik, mint a modern gyógyító ébredés beindítója".

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/William_M._Branham

 

 

 

 

 

1 komment

Címkék: történelem wikipédia prófécia próféta római katolikus egyház szolgálati ajándék branham

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujgyulekezet.blog.hu/api/trackback/id/tr994558914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Siroki János 2013.08.16. 02:21:43

azok az emberek vesztek el akik azt állították róla, hogy elveszett és hamis tanító volt. ,, mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos." Isten Prófétának rendelte őt. tehát az is volt. Jel 10,7
Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd,(PRÓFÉTÁLNI) akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak. Ámen!
süti beállítások módosítása