Kis betekintő egy csoport működésébe
 |
|
Jelenet egy protagonista játékából. A főszereplő térdeplő testhelyzetben van |
A drámacsoportok kialakítása során minden jelentkezővel előzetesen elbeszélgetünk, és ezen első interjúkalapján integráljuk őket a csoportokba.
Általában minden pszichodráma csoportban az első két nap / első 20 óra után kell végleg elköteleződni. Az elköteleződés annyit jelent, hogy a csoportot lelkiismeretesen, hiányzások nélkül végigjárjuk. Innentől a legtöbb csoport zárt csoport, tehát senki új tag nem csatlakozik már a csoporthoz.
A pszichodráma csoportok tematikusan tartalmaznak ismerkedő és bemelegítő játékokat, kis- és nagy drámajátékokat, nyitó és lezáró köröket, önismereti gyakorlatokat és szüneteket. Ezek dinamikailag jól felépített sorrendben, általában spontán és tervezetten zajlanak. Ezeket kiegészíthetik egyéb csoport-technikák.
A protagonisták kiválasztása legtöbbször szociometriai gyakorlatokkal dől el. A hosszabb-rövidebb bemelegítő játékok után feltesszük a kérdést, kinek volna aznapra játék-igénye. Ők kiállnak/kiülnek a drámatérbe, és elmondják, hogy mi a játékuk témája, felvázolva az alapproblematikát.
Ezt követően a csoporttagok eldöntik, hogy kinek a játékára kíváncsiak a legjobban, majd mögé állnak. A játékok sorrendjét a választások száma dönti el. Általában törekszünk arra, hogy minden kiülő játsszon, de ebben többnyire az idői keretek határoznak, illetve bizonyos játékok prioritást igényelnek a megjelenő érintettségek miatt, így a sorrendet a drámavezetők döntése alapján megváltoztathatjuk.
Az érintettség azt jelenti, hogy a bizonyos drámajátékok másokban is nagyon megindítanak egy-egy problémát, olykor érzékeny helyzetet előállítva, és ez mindenféleképpen mielőbbi feloldást kíván a megjelenő megélések miatt. Ezt a drámavezetők többnyire látják, és jelezni is kell/érdemes számukra.
Senkit nem kötelezünk játékra, de általában érdemes játszania mindenkinek. Egy 150 órás csoport esetén a legtöbben eljutnak odáig, hogy játék-igényük támad. *Forrás: Magyar Pszichodráma Egyesület
Forrás: http://csabiorsolya.eu/a-pszichodrama/
3. Fogalmak – a dráma elemei és fázisai
A pszichodrámában a legkomolyabb és legmélyebb érzelmek és élethelyzetek is előkerülhetnek a játékok során, mégis - mivel nem a való életben zajlik - a pszichodráma felfogható laboratóriumként, ahol pszichoszociális kérdéseket, problémákat vizsgálnak a résztvevők. Moreno dramaturgiai elemekkel írta le a pszichodráma elemeit, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem csak pszichoterápiáról van szó.
3.1 A pszichodráma játék elemei
Színpad (stage). A teremben, ahol a csoportmunka zajlik, elkülönítenek egy részt, amit kineveznek színpadnak. Ez gyakran nem más, mint a körben vagy félkörben ülők közti rész és csak a játékok alatt szolgál színpadként.
Protagonista. Az, akinek a kérdése, problémája a színpadra kerül és aki a játék során meg- és feldolgozza a témáját. A játék végére általában kialakít egy új életlehetőséget és viselkedést. A protagonista szerepcserékkel, monológokkal, rejtett érzések és gondolatok kimondásával folyamatosan írja a forgatókönyvet, amelyet a rendező rendez. Egy pszichodráma ülés alatt több protagonista lehet és egy pszichodráma folyamatban mindenki többször válhat protagonistává.
Rendező (director). Az, aki a pszichodráma módszer birtokában a protagonista játékokat rendezi. Használja a pszichodráma technikákat, kezdeményezi a szerepcseréket, duplázást, tükrözést, stb. Páros vezetésnél a másik pszichodramatista a ko-rendező szerepét veszi fel, technikai segítséget nyújt vagy ötletekkel támogatja a rendezőt.
Segédén (auxiliary). A segédének játsszák a protagonista játékának többi szereplőit. Feladatuk, hogy kreatívan, de a lehető legpontosabban adják vissza a protagonista által előjátszott szerepeket. Szerepcserében a segédének a protagonista szerepébe is kerülnek, így egy segédén általában két szerepet is játszik a protagonista drámájában.
Hallgatóság (audience). A pszichodráma játékok általában 5-25 fős csoportban zajlanak. A csoport nem játszó, de közönségként bevonódó tagjai a játék végén sharinget adnak a protagonistának.
3.2 A protagonista játék fázisai
- Rámelegedési szakasz(warm-up phase). Ebben a fázisban egy sor, a bizalom, a spontaneitás, a csoportkohézió kialakítására szolgáló játékkal, technikával a vezető biztosítja, hogy kiemelkedjen egy protagonista a csoportból, akinek a játékigényét a csoport elfogadja. Így a csoporttagok világosan kapcsolódnak a protagonistához, ideális környezetet teremtve a játékhoz.
- Akció fázis. Az akció fázisban zajlik le a protagonista drámája. A játék több részre bomlik.
a.) Interjú. Az interjúban a direktor biztosítja, hogy a protagonistával jól működő munkakapcsolata alakuljon ki. Az interjú második szakaszában a játék témájának kijelölése történik meg. Ez vagy történet (ma reggel megbántottam a kedvesemet) vagy téma (mostanában gyakran szorítást érzek a gyomromban) jellegű.
Legtöbbször az óramutató járásával ellentétesen, mint egy promenád elindulnak egymás mellet sétálva beszélgetnek.
b.) Játék fázis. A játék fázisban történik meg a jelenet(ek) színrevitele és a probléma feltárása. A dráma elején a protagonista általában egy jelenet helyszínét rendezi be vagy egy szobrot állít fel. Ezt a dráma produkciós fázisának nevezzük. Ilyen produkciós fázis több is lehet egy drámán belül.
Amikor a megfelelő elemek a színpadra kerültek, a rendező – követve a protagonista rámelegedését – szerepcserékkel és egyéb technikákkal, megérzéseit is felhasználva gondoskodik a dráma kibontásáról és feltárja a mélyebben fekvő szociális és belső szereprendszereket. Ezért ezt a szakaszt (szociális) vizsgálódási fázisnak hívjuk.
A jól vezetett dráma elér egy katartikus ponthoz, ahol a játék témája egyfajta megoldást kap. Ezt általában egy szerep kiterjedése, megerősödése kíséri. A játék vége az integrációs fázis, amikor a protagonista belső szerepkapcsolatainak átrendeződését, formálódó új világát éli meg. Ezek a szakaszok a dráma során váltogathatják egymást, a katarzis sem feltétlenül valamilyen nagy esemény. Az integráció is történhet lépésről lépésre.
Egyes drámákban a játék végén szerepteszt történik, amikor a protagonista megújított, megerősített szerepében újra találkozik a problémát okozó helyzettel és megéli, hogy új belső lehetőségeinek segítségével már tudja azt kezelni.
- Visszajelzések (Sharing). A sharing során a csoporttagok a játék témájához kapcsolódó élményeiket, a játék során megélt érzéseiket osztják meg egymással. Ez egyrészt jól mutatja, hogy mennyire van bevonódva a csoport a játékba, másrészt segíti a protagonista újraintegrálódását is. A kapcsolódó érzések, gondolatok, tapasztalatok megosztása - különösen az induló csoportokban - biztosítják a protagonistát arról, hogy nincs egyedül problémáival ill. hogy a megélt és megmutatott helyzetekkel együtt a csoport elfogadja.
http://pantharei.blog.hu/2010/03/07/fogalmak_a_drama_elemei
A pszichodráma tárgyi segédeszközei
Tárgyak, mint segédeszközök
6.1 Fő eszközök
1. kövek – szociális atomhoz
2. kendők és hasonlók (lepedő, pléd, sál, polifoam)
lehet:
a.) hangulatkifejező eszköz
b.) szerepfelvétel katalizátora
c.) helyszín kelléktárgya
d.) olyan antagonista „személy”, akitől nem várunk szerepvisszajezést
3. székek
a.) helyszín kelléktárgya
b.) olyan antagonista „személy”, akitől nem várunk szerepvisszajezést
6.2 Egyéb eszközök
1. képet tartalmazó eszközök
a) képeslapok,
b) kivágott képek (pl. újságokból),
c) otthonról hozott saját fotók
2. bármi, ami elősegítheti a helyszín eredetiségét. (pl. asztal)
3. bármi, ami elősegítheti a szereppel való azonosulást (pl. női kézitáska)
A protagonista belehelyezi (azonosítja) az antagonistát a segédeszközök segítségével a szerepbe.
A protagonista és az antagonista belehelyezi saját magát a segédeszközök segítségével a szerepbe (azonosul vele).
Forrás:
Kővári Zalán: LÉLEKTANI DRÁMA
III. KÖTET:
-
MOZGÁSOK
-
LÉLEKTANI DRÁMA
-
PILLANGÓ
LÉLEKTANI DRÁMA c. könyv, 6-8., 15-16. oldalak
