Kathryn Kuhlman: ISTEN MINDIG VÁLASZOL A KISLÁNYOK IMÁDSÁGÁRA 7.
2011. december 29., csütörtök
Ekkor miss Kuhlman megállt és az emeletre mutatott: Van itt egy fiatalember, ott az emeleten, aki éppen most gyógyult meg egy súlyos gerincsérülésből. Ott van valahol az emeleten. Nem tudom ki az, és mi a problémája, de éppen most gyógyult meg. Álljon fel. Álljon fel, és fogadja el a gyógyulását!
Fran lökdösni kezdett „Fred, Fred, megvan! Rólad van szó. Állj fel, állj fel!” Körülnéztem.
Néhányan rám néztek. Zavarban voltam és nem akartam mozdulni. „Fred, Isten meggyógyított! Állj fel és fogadd el!” – mondta újra Fran.
Megráztam a fejemet és igyekeztem olyan messzire csúszni tőle, amennyire csak lehetett az ülésen.
De miss Kuhlman egyik segítője feljött hozzám és fölém hajolt. „Azt hiszem, miss Kuhlman önről beszélt. Nem önnek volt gerincsérülése?”
Üres tekintetemet rávetettem.
„Miért nem bízik Jézusban és áll a saját lábára?” – kérdezte.
Meg akartam rázni a fejemet, de valami titokzatos erő kényszerített, hogy lábra álljak. A szék karfája felé nyúltam, hogy megtámaszkodjak, de megállapítottam, hogy nincs szükségem többé a karjaim támasztékára. Magamtól is meg tudtam állni. És a fájdalom ... a fájdalom elmúlt. Előrenyúltam és lassan ide-oda kezdtem fordulni. E gyülekezeti munkás kérte, hogy lépjek az oldalhajóba és hajoljak különböző irányba. Alig tudtam elhinni. A fájdalom elmúlt. A hátam hajlékony és nyújtható volt. Odafordultam Franhoz, hogy valamit mondjak neki, de ő sírt: Ó, Fred, dicsőítsd Istent! Dicsőítsd Istent! – csak ennyit tudott szólni.
Hihetetlen volt. Nem imádkoztam. Egy szikrányi hitem se volt. Ehelyett gúnyolódtam és csipkelődtem. És mégis, hirtelen és minden ok nélkül csodálatosan meggyógyultam. „Járjon hátrafelé és előre a teremben” – mondta a gyülekezeti munkás. Ennél többet tettem: futni kezdtem. Le a földszintre, aztán fel. Az emberek néztek rám. Voltak, akik felemelt karokkal dicsőítették Istent. Bántam is én! Én meggyógyultam!
A gyülekezeti munkás megkérdezte: Nem akar lejönni az emelvényre velem? Nem vártam meg, hanem elindultam lefelé a lépcsőn Mikor a földszintre értem, visszafordultam és ismét felszaladtam. Ezt háromszor egymásután megcsináltam. Valóság volt! Még a talaj egyenetlensége sem okozott fájdalmat a lábamban. Úgy éreztem, mintha sohase lettem volna beteg. Semmi fájdalom, semmi sérülés, semmi merevség nem volt többé.
Mikor közeledtünk az emelvényhez, miss Kuhlman felém nyújtotta a kezét: Hogy hívják, fiatalember? Meggyógyult? Sohase tudtam a nyilvánosság előtt beszélni, de most ott álltam a több ezer ember előtt és elmondtam, mi történt velem. Viharos tetszésnyilvánítással fogadtak. Az egész auditóriumban mindenki dicsőítette Istent. Azon kaptam magam, hogy én is ezt mondom: „Dicsőség Istennek! Köszönöm neked, Jézus! Köszönöm!” és még mielőtt tudtam volna, Isten ereje alatt teljes hosszúságomban a talajra zuhantam. Én, a kételkedő, meggyógyultam! Fran és én ezen az éjszakán ünnepeltünk. Sohasem volt boldogabb emberpár ezen a földön.
Forrás: http://hitrehangolva.blogspot.com/2011/12/kathryn-kuhlman-isten-mindig-valaszol_29.html
Kathryn Kuhlman élete
Kelt okt. 18, 2010
Kathryn Kuhlman a 20. század legkiválóbb női evangélistája volt. 1907.05.09.-én született Concordiától nem messze, egy farmon.
Ez a vörös hajú lány már 14 éves korában megismerte az Urat, és korán elkezdte a szolgálatot. Kathryn Kuhlman 50 éves szolgálata alatt bebizonyította, hogy csodák vannak, s az embereknek hinniük kell benne. Csoda összejöveteleket tartott, ahol mindig gyógyulások is történtek, de mindig ügyelt rá, hogy Istennek adjon minden dicsőséget érte. A természetfölötti csodái végig kisérték az egész szolgálatát.
Kathryn Kuhlman már 6 éve élt házasságban, és érezte, hogy becsapja magát. Keresi az Úr áldását, de nem tudott így az Úr parancsolata szerint élni. Valahányszor férjével együtt prédikáltak, szívükben érezték, hogy meg nem vallott engedetlenségben élnek. Egy napon Kathryn elment otthonról sétálni, és egy árnyas utcában találta magát, aminek a végén egy tábla állt: „Zsákutca”. Ekkor mély fájdalom hasított fel a szívében. „Aki azt hiszi könnyű odamenni a kereszthez, az csak azért van, mert még soha nem járt ott.” És hangosan megszólalt:-„Drága Jézus, átadom magam Neked. Minenemet átadom. Vedd a testemet! Vedd a szívemet! Mindenem a Tiéd! Leteszem a Te hatalmas kezedbe.”
Lemondott arról a férfiról, akit igazán nagyon szeretett, de nem tudta összeegyeztetni a szolgálatával. Jézus iránt érzett szeretete erőt adott minden mást félretenni.
Legjobb ismerősét kérte meg, hogy semmit sem titkoljon el, hanem mindent őszintén írjon meg: születéséről, szolgálatáról, házasságáról, válásáról, közeli munkatársairól és rejtélyes haláláról.
A különleges kenet, ami az ő életén volt, talán tovább árad a könyv lapjain át, és megérint bennünket. Ez Isten gyógyító kenete. Kathryn Kuhlman, aki Isten iránt érzett szeretete miatt megálljt tudott parancsolni testének, hogy igazán be tudja tölteni Isten elvárásait. Ilyet csak azok a szolgálók tudnak megtenni, akik imádni tudják az Urat, akik felelősséget éreznek elhívásuk iránt.
Olvasd el te is a Kathryn életéről szóló könyvet, hogy még jobban megismerd azt az evangélista nőt, aki mindent megtett azért, hogy tiszta és teljes szívvel szolgálhassa az Urat.
forrás: http://www.foldesigyulekezet.hu/cikkek/tortenetek/129-kathryn-kuhlman-elete.html
Kathryn Kuhlman: Hiszek a csodákban
Hiszek a csodákban, mert hiszek Istenben. És mivel hiszek Istenben, látok csodákat megtörténni.
Ha nem bánjátok, megosztom veletek mindazt, ami a szívemen van. Szívből-szívbe.
Mielőtt ma elbúcsúznánk, hiszem, hogy megértitek miként foglalkozik Isten velünk emberekkel.
Soha ne felejtsétek, hogy emberként problémákkal fogtok találkozni, szívfájdalmaitok lesznek, szenvedéseket éltek át, mert az emberiséghez tartoztok.
Tudjátok számomra mindegy, hogy éppen hol vagytok és hányan hallgatjátok ezt az üzenetet.
Tudom, hogy ha felteszek egy bizonyos kérdést, mindig ugyanazt a reakciót várhatom. Kézfeltartással jelezzétek, hányan szeretnétek tudni a koromat? – És kivétel nélkül minden kéz a magasba emelkedik. Azt gondoljátok, most elárulom? A legkevésbé sem szeretném, pusztán azért, mert nem rátok tartozik.
Egyik nap, amikor bementem az irodámba, oly sok feladat zúdult rám, hogy azt hittem, elsüllyedek bennük.
Hétfőtől péntekig mindennap rádióműsorom van a saját rádióállomásunkon. Emellett ott van a gyülekezeti szolgálat. Mindez néha nagyon megterhelőnek tűnik. Ezen a napon százával tornyosultak a levelek az asztalomon ezernyi megválaszolandó kérdéssel. A szakemberek vártak a stúdióban, hogy felvegyék a műsort. Ez több volt, mint amit egy ember el tud hordozni. 16-18 órát dolgoztam az ezt megelőző napokon egész éjszakába nyúlóan.
Odaálltam az iroda közepére és anélkül, hogy gondolkodtam volna, azt mondtam:
– Drága Jézus, miért nem történhetett velem mindez, amikor még fiatal voltam?
Tinédzser koromban annyi életerőm volt, soha nem voltam fáradt vagy kimerült. Friss voltam anélkül, hogy éjszakákat végigaludtam volna. Minden olyan csodálatosan egyszerű volt.
Mielőtt bármit is hozzáfűzhettem volna, úgy tűnt, mintha valaki megszólított volna:
– Még nem voltál kész rá. Nem tudtam rád bízni a munkát, hogy elvégezhesd, nem tudtam felelősséget helyezni rád.
Aznap este, amint a Bibliámat olvastam, találtam egy Igét, ami szinte csak hozzám szólt.
Ez a Jeremiás 48,11 volt:
„Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, és pihent, mint seprőn a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg zamata és illata sem változott meg.”
Ez a vers a bor készítéséről szól, és leírja a folyamatot, mely által egy igen tiszta, finom és gazdag bor nyerhető. Akkoriban másfajta eljárást használtak a bor készítésére, mint manapság. A bort át kellett önteni az egyik edényből egy másikba. És minden egyes átöntés után egy sűrű lerakódás maradt az edény alján. Gyakran hosszú időn keresztül tárolták a bort anélkül, hogy megmozgatták volna. Néha sötétben, néha melegben, néha hidegben. Az edény néha áttetsző volt, néha nem. Majd átöntötték a bort egy másik edénybe mindaddig, amíg tiszta és testes nem lett.
Amikor elolvastam ezt az igerészt, tudtam, ez egyenesen nekem szól. Visszaemlékeztem a fiatalságom első éveire.
Tudjátok, el fogok mesélni most nektek valami bizalmasat. 14 éves voltam amikor megtértem és megkaptam azt a csodálatos elhívást, hogy hirdessem az evangéliumot. Ez az elhívás olyan bizonyos volt, mint a megtérésem. Ezért nem osztom azoknak a véleményét, akik azt mondják, hogy mivel nő vagyok, nem prédikálhatok. Tudjátok miért? Az Ő elhívása miatt, amely olyan egyértelmű volt, mint maga az üdvösségem. Valami olyasmi volt ez, amit be kellett töltenem.
Olyan fiatal, olyan tapasztalatlan voltam. Az egyetlen amit tudtam, hogy Jézus a szívembe költözött, hogy valami fantasztikusan csodálatosat találtam. És hogy Ő megbocsátotta a bűneimet.
Idahóban kezdtem és soha nem fogom elfelejteni ezt a kis anekdotát. A nővérem Washingtonban tartózkodott, amikor meghallotta, hogy a húgocskája éppen Idahóban van és prédikál. Abban az időben vajas croissant-on éltem, azt ettem reggel, délben és este. Egy nap elmentem egy nagy bevásárlóközpontba és az utolsó 15 centemen vettem egy pár cipőt. Ez volt a legolcsóbb a polcon.
Akkor jött egy távirat a nővéremtől. Tudjátok mit mondott? Nem kérdezte meg: szükséged van-e valamire, nem mondta, hogy küldök neked öt dollárt, pedig az Úr tudja mit jelentett volna nekem akkor öt dollár.
Annyit mondott: légy biztos abban, hogy helyes a teológiai meggyőződésed. Isten a tanúm, még azt sem tudtam mit jelentett a teológia kifejezés.
Egy másik alkalommal pulykaólban aludtam. Nem emlékszem pontosan hol is volt, talán 12-15 km-re lehetett Coldweldtől (?) Idaho államban. Emlékszem, hogy ennek a falucskának csak egy kis fűszerboltja meg 3 vagy 4 egyéb kisebb boltja volt. Volt még ott egy aprócska templom is, melyet már hónapok óta nem nyitottak ki, mert a falubeliek nem tudták eltartani a pásztort.
Megkértem őket hadd prédikáljak benne én, veszíteni úgy sem veszíthetnek, talán még nyernek is egy keveset.
Addig könyörögtem, míg azt mondták: rendben van, de nem tudjuk önt elszállásolni. Azt válaszoltam az nem baj, majd elindultam magam valami szállást keresni.
Az egyik boltban egy hölgy azt mondta: nekünk nincs vendégszobánk, de az udvaron van egy pulykaól. Ha nem tudja, hogy ez milyen, megpróbálom elmagyarázni: pulykákat tartunk benne amikor pulykaszezon van. Majd hozzátette: kitisztítom, teszek bele egy ágyat, egy mosdótálat meg egy nyeles kancsót. Így lett szállásom egy pulykaólban.
Az egyetlen dolog, amiről prédikálni tudtam akkoriban, az üdvösség és az újjászületés megtapasztalása volt. Csodálatos volt.
Emlékszem arra az időre, amikor a 16. születésnapomat ünnepeltem Idahóban. Még most is megvan a fényképem róla. Csak annyit tudtam, hogy meg fogom nyerni a világot Jézusnak.
Egy egyszemélyes hadsereget képviseltem azzal a céllal, hogy megnyerjem a világot Istennek.
Minden csodálatos és lelkesítő volt. Soha nem fáradtam el.
Aztán egy nap jött a hír: édesapámat megölték. Ez Karácsony és Szilveszter között történt.
Csak Isten tudja mennyire szerettem az édesapámat. Ez volt az első nagy fájdalom, amit megéltem. Az első, ami igazán belehasított a szívembe.
Az édesapám meghalt, mielőtt valaha is hallott volna engem prédikálni.
Abban a kis baptista templomban, ahol őt eltemették, egyetlen szó és egyetlen ének sem maradt meg bennem. Csak arra emlékszem, hogy mielőtt a koporsót lezárták volna, kinyújtottam a kezem és megérintettem édesapám vállát, azt a vállat, amelyre gyerekkoromban oly sokszor hajtottam a fejem. Mindig gyengédséget, vigasztalást és szeretetet éreztem, amikor odahajoltam édesapám vállára.
Megérintettem a vállát és hirtelen megértettem valamit. Itt éreztem át először a feltámadás igazi erejét. Valami olyat kaptam akkor, amit soha azelőtt nem tapasztaltam meg. Éreztem Jézus drága jelenlétét.
Akarjátok-e tudni, mennyire gyengéd és szerető a fájdalmak férfija?
Valóban akarjátok-e tudni?
Akarjátok-e igazán tudni, hogy Jézus Krisztus mennyire valós, hogy Ő egy valóságos személy?
- Akkor menjetek le a siralom völgyébe, menjetek át a Gecsemáné kerten.
Én örömmel mentem végig ezen az úton, ahol lépten-nyomon a szenvedés kiáltott felém, hogy megtanítson mindarra, amit meg kellett tanulnom.
Miért gondoljátok, hogy vigasztalást és segítséget nyújthatok nektek a szenvedéseitekben?
Egy ember nem tud addig továbbadni valamit, amíg azt ő maga meg nem élte korábban.
És a Mester fogta az edényt és átöntötte egy másik edénybe. És az életem gazdagabb lett.
Már nem voltam az az ember, aki előtte. A szolgálatom sem volt ugyanaz. Egy gazdagabb és mélyebb életet kaptam.
Volt-e már valaha megtört a szívetek? Tudjátok-e igazán, mit jelent ez: odaszánni magatokat? Tudjátok-e, miért mondom és ismétlem, hogy ez nagyon sokba kerül?
De megéri az árat, bátran mondhatom nektek, mert én megéltem.
A legfontosabb döntés, a legnagyobb odaszánás, amit meghoztam az életemben, a Los Angeles-i vasútállomáson történt Kaliforniában. A legfontosabb döntés volt, amit valaha is meghoztam. Szerettem őt, és nagyon mélyen szerettem. Istentől nagy kapacitást kaptam arra, hogy szeressek. De ember vagyok. Néha annyira emberi módon gondolkodom, de aznap választottam és a Mesteremet választottam. Megesküdtem, hogy Őt szolgálom, és csak Őt helyezem első helyre az életemben. Amikor Los Angelesben felszálltam a vonatra, nem volt másom, mint a ruha, amit viseltem, amit a prédikáló ruhámnak is neveztem, egy bőröndöm és a Bibliám.
Nem hallottam a mozdony süvítését, a kerekek kattogását. Az egyetlen emlék, ami az útról megmaradt, az, hogy hoztam egy döntést.
És Ő fogta az edényt és átöntötte egy másik edénybe.
Néha az edény sötét és áttetsző, és belelátunk; de a Mester újból átönti egy másik edénybe.
A vonat Franklinbe, Pennsylvániába vitt. Itt egy kis szobában szálltam meg, melynek csak egy ablaka volt. De én döntöttem, és Őt választottam. Az első összejövetelen pontosan 38-an vettek részt.
Barátaim, ez volt a kezdete annak a szolgálatnak, amit ma ismertek. Ez volt a kezdete Isten természetfeletti megnyilvánulásának az életemben és a szolgálatomban. Néhány nappal az alkalom után, egy hölgy megkeresett és azt mondta: tudod Kathryn, amint ott ültem a helyemen, amíg te prédikáltál, Isten meggyógyított engem. Olyan biztos voltam benne, hogy elmentem az orvoshoz, és ő is megállapította a gyógyulásom.
Én ismertem a titkot. A drága Szent Szellem volt az, aki képes volt használni az edényt, melyet a saját kezében tartott.
Vessétek alá magatokat Neki. Ő nem arany vagy ezüst edényeket akar. Neki ti kelletek!
Megfogja majd azt az edényt és átönti egy másikba.
Te és én, néha könnyes szemekkel kérdezzük: Atyám, nem értem, miért engeded, hogy ez megessen velem, miért engeded meg?
De ne felejtsétek el: Ő sohasem hibázik. A Mester maga végzi az átöntéseket.
Mert minden kőért, amely felsértette a lábam, és minden szívfájdalomért, amit megéltem, Neki fogok hálát adni, mert ezeknek a megélése tett engem erőssé.
Kedves barátaim, töröljétek le a könnyeiteket. Nem értitek? Nem értitek? Ő sohasem hibázik.
Amikor életem könyvének oldalait lapozgattam, megköszöntem Neki minden percet, mert nem lennék ma az az ember, aki vagyok; soha nem tisztultam volna meg, ha ne lettek volna szívfájdalmaim és szenvedéseim. Ha nem fizettem volna ki az árat, soha nem érteném meg a ti fájdalmaitokat és terheiteket. Nem értenélek titeket.
És a legutolsó átöntés után, Isten elragad bennünket a földről, az Ő csodálatos jelenlétébe.
Ekkor az Ő saját szájából kívánom hallani: „JÓL VAN ÉN HŰ ÉS IGAZ SZOLGÁM!”
És ezt kívánom mindnyájatoknak.
Forrás: www.mennyeihir.hu
Szolgálatának ötven éve alatt legalább százmillió ember előtt tett bizonyságot Isten szeretetéről és erejéről. Ahová ment, az emberek, akik addig azt hitték, hogy „csodák pedig nincsenek”, megtanultak hinni a csodákban. Mielőtt meghalt volna, azt kérte, hogy Jamie Buckingham legyen az, aki megírja hivatalos életrajzát – és ne hallgasson el semmit. Az olvasó tehát most nem egy szoborszerű szent legendáját veheti a kezébe, hanem egy nagyon is emberi sors elbeszélését – házasságról, válásról, közeli munkatársak árulásáról, a halálát övező titokzatos eseményekről. Kathryn Kulhman csak kevesek által ismert élettörténetét a maga teljességében. Úgy, ahogy ő szerette volna hallani…
Forrás: Jamie Buckingham :Isten Szolgálóleánya – Kathryn Kuhlman élettörténet
2008.08.15./2009.03.24.
ELESNI ISTEN EREJÉTŐL
Miért esnek el az emberek Isten ereje alatt?
Az Isten jelenlétében történő elesés annak az eredménye, hogy az emberek a természetfeletti erővel, a Szent Szellem (Szentlélek) megnyilvánulásával kapcsolatba kerülnek (pl. kézrátétel Márk 16,17-18. alapján). A Szent Szellem Isten ereje ma itt a Földön. Isten természetfeletti ereje számunkra nem látható és nem hallható. Az elektromossághoz lehetne hasonlítani. Amikor a természetes összeköttetésbe kerül a természetfelettivel, vagyis a mi fizikai testünk összeköttetésbe kerül a természetfeletti Istennel, akkor tud megnyilvánulni Isten természetfeletti ereje. A Biblia az alábbi Igékben ír olyan eseteket, amikor az emberek elestek az erő hatására. Az Ige győzzön meg arról, hogy ez ma is így működik.
2Krónikák 5,13-14. Mert a kürtölőknek és éneklőknek volt tisztük egyenlőképpen zengeni az Úrnak dicséretére és tiszteletére. És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal, dicsérvén az Urat, hogy Ő igen jó és örökkévaló az Ő irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel, / Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be az Istennek házát. [köd = Szent Szellem (Szentlélek), a mennyei erő, a kenet jelenléte. A felszálló dicséretre Isten kiárasztotta a kenetét.]
Ezékiel 1,28. – 2,1-2. Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan volt a fényesség köröskörül. Ilyen volt az Úr dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát. / És monda nékem: Embernek fia! Állj lábaidra, és szólok veled. / És Szellem jöve én belém, amint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám Őt, aki szól vala nékem.
Máté 17,1-6. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. / És elváltozék előttük, és az Ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fény. / És ímé megjelenék nékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala Ővele. / Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. / Mikor ő még beszél vala, ímé, [az Úr dicsősége, mint] fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lett a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: Őt hallgassátok. / És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének és igen megrémülének.
Máté 28,1-
János 18,3-6. Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. / Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő volt, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek? / Felelének néki: A Názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ővelük Júdás is, aki elárulta Őt. / Mikor azért azt mondá nékik: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.
Apostolok Cselekedeti 9,1-4. Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, / Kére tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket [keresztényeket], kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. / És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: / És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
Apostolok Cselekedeti 26,14-16. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely énhozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod. / Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. / De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni;
A SZENT SZELLEM HATALMÁBAN
Ezzel a csodálatos jelenséggel először a „Teljes evangélium alapján álló üzletemberek” New York-i konferenciáján kerültem kapcsolatba. Kathryn Kuhlman prédikált egy istentiszteleten és imádkozott a betegekért. Addig nem ismertem őt, de kész voltam minden olyan dolgot elfogadni, ami Istentől van, hiszen nála semmi sem lehetetlen. Egy szálloda báltermének hátsó részében helyezkedtem el és csodálkoztam azon, hogy több mint ezer ember volt a teremben és egy hely sem maradt üresen.
Az egyik igazgató, akivel jó barátságban voltam, ragaszkodott ahhoz, hogy az emelvényen foglaljak helyet. Nemsokára kezdetét vette az összejövetel és Kathryn Kuhlman megjelent. Színpadias fellépése kissé visszautasító volt számomra, de igehirdetése megragadott. Nemsokára érezni kezdtem Isten jelenlétét. Kértem az Urat, hogy bocsásson meg nekem azért, mert Kathryn Kuhlman-t olyan hamar megítéltem. Azután, az ismeret ajándékának birtokában, közölte a gyülekezettel, hogy a jelenlevők közül többen milyen betegségből gyógyultak meg. Felszólított mindenkit, hogy aki érezte, hogy meggyógyult, jöjjön előre a pódiumhoz és tegyen bizonyságot. Férfiak, nők és gyermekek hosszú sorban vonultak előre. A mikrofon előtt azután bizonyságot tettek, hogy bénulásból, agytumorból, rákból, és egyéb betegségből gyógyultak meg.
Miután a betegek gyógyulásukról bizonyságot tettek, Kathryn Kuhlman megérintette őket és a Szent Szellem [egyes magyar fordításokban Szent Léleknek olvasható] erejének hatására mind a földre estek. Egy ideig fekve maradtak és örültek az Úr jelenlétének, míg azután a többiek lábra állították őket. Képtelen voltam megérteni, hogy mi történt ezekkel az emberekkel és azt mondtam magamban: „Ha engem megérintene, nem fogok a földre zuhanni. Ennyi ember előtt csak nem fogok így viselkedni”. Különben sincs okom aggodalomra, hogy a közelébe kerülök. Nyugodtan a helyemen maradok és imádkozom.
A következő pillanatban egy nő lépett Kathryn Kuhlmanhoz és bizonyságot tett arról, hogy a hátgerince meggyógyult. Középkorú nő volt és katolikus vallású. Kathryn Kuhlman rám tekintett és kért, hogy jöjjek hozzá.”Csak nem?”- Gondoltam. „Mit akarhat tőlem?” Odamentem hozzá és észrevettem, hogy a nőnek, aki előbb meggyógyult, egy golyvája volt az álla alatt. Kathryn Kuhlman a nő nyakára helyezte a kezét és a golyva azonnal eltűnt. Hirtelen remegni kezdtek a lábaim, és úgy éreztem, hogy lebegek. Béke és öröm töltött el és csak azután vettem tudomást környezetemről, amikor valaki felsegített. Engem is legyőzött a Szent Szellem jelenléte, pedig én nem akartam. Sőt, a délutáni összejövetel alkalmával még ötször megtörtént ez velem, egy ilyen tekintélyes lelkésszel.
Ezzel a csodálatos jelenséggel még egyszer volt alkalmam kapcsolatba kerülni 1976-ban, Jeruzsálemben a ”Szent Szellemmel foglalkozó harmadik világkonferencián.” Meglátogattam a Szent-sír templomot és elvezettek arra a helyre, ahová – úgy hiszik – Jézust eltemették. Egy lelkész megkérdezett, hogy megáldhat-e. Beleegyeztem. Ekkor ugyanaz történt velem, mint Kathryn Kuhlman ima összejövetelén. A Szent Szellem hatalma által a földre zuhantam. A következő este a konferencia prédikátora Trevor Dearing lelkész volt. A prédikáció után mindenkire ráhelyezte a kezét és imádkozott az illetőkkel a Szent Szellem ereje által. Majdnem mindnyájan a földre zuhantak. Mivel nagyon sokan jöttek előre, Trevor lelkész felkért, hogy segítsek neki. Az első személy, akire a kezemet helyeztem, amint megérintette a Szent Szellem, szintén a földre zuhant. Ez velem eddig az ideig még soha nem történt meg, amikor másokkal imádkoztam. Ezért húzódoztam egy ideig. Behunytam a szemem, imádkoztam, és köszönetet mondtam az Úrnak, hogy elfogadta a szolgálatomat. Csak ezután imádkoztam újra a többiekkel. Megint csak az történt, ami előzőleg, több mint száz ember zuhant a földre.
Ez idő óta ez a csodálatos jelenség mindig elkísért a szolgálatban, és még nagyon sokszor megéltem, hogy emberek, akikkel imádkoztam, a Szent Szellem erejének hatására földre zuhantak. Megköszönöm Jézusnak azt, amit a mai időkben tesz, és azt szeretném, ha minden az Ő Nevének dicsőségét szolgálná.
Forrás: Jozef Orsini – „Halljad bizonyságomat” –
Egy katolikus lelkipásztor átéli a karizmatikus igazságot c. könyve
Magyar nyelvű kiadás (1980-as évek?)
A mű eredeti címe: Hear my Confession
1977. by Logos International
Részlet a könyv hátoldaláról:
Mi történik akkor, ha egy fiatal, rendkívül intelligens katolikus lelkész gondolkodni kezd azon, hogy mit jelent az egyház a mai kor számára, valamint a saját és lelkésztársai képmutatásáról elmélkedik…
A következmény rendszerint szellemi tunyaság és közömbösség, vagy pedig fellázadás a kereszténység és a papi hivatás ellen. Eddig jutott el Jozef Orsini atya, amikor Jézussal találkozott…
Jozef Orsini atya ma [az 1970-es évek tájékán] az Egyesült Államokban a Katolikus karizmatikus mozgalom irányítója…
Forrás: http://bekevar.fw.hu/elesni.htm
Letöltések Pdf-ben:
Hiszek a csodákban LETÖLTÉS
Isten most is megteheti LETÖLTÉS
Letöltések doc-ban:
- Hiszek a csodákban | |
- Isten most is megtehet |
http://kathrynkuhlmanfoundation.org/
