Bankok vagy Bangkok? Ez itt a kérdés.
Mert egy az embert értéknek tekintő személy szerint a mai ún. bankrendszer célja lehet, hogy nem más, mint az emberek tömeges elszegényesítése.
De vajon eredetileg mire valók a bankok?
Mire kellenek egyáltalán?
1. Bank fogalma
A bank a pénzügyi közvetítő rendszer legjellemzőbb eleme. A bank olyan intézmény, amely pénzügyi szolgáltatásokat nyújt, társadalmilag hasznos terméket nem állít elő. Legfontosabb tevékenysége hitelek nyújtása és betétek gyűjtése. Vagyis a gazdaság fölös, jelenleg felhasználatlan pénzmegtakarításainak begyűjtése (passzív bankügylet), és azok kihelyezése, aktiválása a gazdaság pénzszükségben lévő alanyaihoz (aktív bankügylet). Ekképpen a modern tőkés gazdaság egyfajta motorjai. A bank hagyományosan a pénzügyi szolgáltatások díjából és a hitelekből származó kamatból jut haszonhoz. Újabban mivel a viszonylag alacsony kamatlábak sokszor korlátozzák a bankok bevételi lehetőségeit, némely bank hiteltúllépési díjak és különböző befektetések útján is igyekszik jövedelemhez jutni.
A bank szó az olasz banca szóból ered, ami a német nyelvből származik és padot jelent, és a középkori pénzváltó padokra utal.
Bankok működése banki engedélyhez kötött.
A köznapi életben a pénzügyi intézmények legtöbb típusát bankként emlegetjük. Érdemes ismerni azonban a pontos terminológiát. Magyarországon a jogszabály a pénzügyi intézményeken belül hitelintézetet és pénzügyi vállalkozásokat ért. A bank a hitelintézetek egy fajtája. (Hitelintézet még: (1) szakosított hitelintézet: jelzálogbank, lakástakarékpénztár, egyéb - jellemzően állami fejlesztési - bankok; (2) Szövetkezeti hitelintézet: takarékszövetkezet, hitelszövetkezet.
A hagyományos banki működésmódhoz képest alternatívaként az elmúlt években jelentek meg a fenntartható fejlődést, a társadalmi és környezeti szempontokat is figyelembe vevő, sőt integráló pénzintézetek: közösségi bank, etikus bank, zöld bank és alternatív bank elnevezésekkel.
Bank által nyújtott szolgáltatások
Bár a bank által nyújtott szolgáltatások a bank típusától és országtól függenek, általában a következők vannak köztük:
- Pénz betétbe helyezése és kamatoztatása egy bankszámlán (passzív bankügylet)
- Hitel nyújtása magánszemélyek és társaságok részére (aktív bankügylet)
- Készpénz-helyettesítő fizetési eszközök: Bankkártyák, hitelkártyák kibocsátása és pénzkiadó automaták üzemeltetése, Csekkek kiállítása, beváltása
- Értéktárgyak biztonságos tárolása (például egy széfben)
- Pénzforgalmi szolgáltatások (pl: átutalások intézése, kötegelt pénz összegyűjtése és szállítása)
- Kezesség és bankgarancia
- Magán és üzleti pénzügyi tanácsadás nyújtása
- Nyugdíjas évek megtervezése, nyugdíjelőtakarékosság lehetővé tétele
A pénzügyi tranzakciókat többféle csatornán keresztül le lehet bonyolítani:
- bankfiók: a fiókhálózat egyik tagja, melyen keresztül a pénzügyi műveletek széles köre elvégezhető
- ATM: komputerizált telekommunkációs eszköz, mely pénzügyi műveletek elvégzését teszi lehetővé egy pénzintézet ügyfelei részére nyilvános területen, melynél nincs szükség személyzetre a kiszolgálás alatt.
- levél
- telefonos bankolás: egy olyan szolgáltatás, amit pénzügyi intézmények nyújtanak, mely lehetővé teszi űgyfelei részére, hogy telefonon keresztül bonyolítsák le pénzügyi űveleteiket
- Online bankolás: egy kifejezés, melyet az interneten bonyolódó kifizetésekre, átutalásokra használnak, melyhez használni kell a bank vagy hitelszövetkezet internetes oldalát
Bankrendszer Típusai
- Egyszintű bankrendszer: A központi és a kereskedelmi banki funkciókat is egy bank látja el. (pl.: Magyarországon a rendszerváltás előtt)
- Kétszintű bankrendszer: Különválik a jegybank és a kereskedelmi bankok. Magyarországon kétszintű bankrendszer van.
Jegybank (Magyar Nemzeti Bank)
- pénzkibocsájtás
- Árfolyam stabilitásának biztosítása
- Ár stabilitása (A Forint őrizze az értékét)
- A vállalkozásokkal és háztartásokkal nem áll közvetlen kapcsolatban, hanem a kereskedelmi bankokkal
- A kormány gazdaságpolitikáját kell támogatnia és végrehajtania
Kereskedelmi bankok
Hitelt nyújtanak, melynek során új pénzt hoznak létre adósság formájában, a résztartalékos szabályozás (a jegybank hatásköre) alapján.[1]- Betéteket gyűjtenek (EBK, Egységes Banki Kamatláb)
- Bankszámla vezetés
- Bankközi átutalásokat hajt végre
- Befektetési tevékenység
- Háztartásokkal és vállalatokkal áll kapcsolatban
- A kereskedelmi bankok is teremthetnek számlapénzt
- Valuta (kézzelfogható pénz)és Deviza (számlapénz) váltása
A bankok jövedelmei
A bankok klasszikus bevételi forrása a kamatrés, ami a betéti, és a hitel kamat közötti különbség. A hitelkamat jól működő gazdaság esetén nem lehet nagyobb az ipari átlag tőkemegtérülésnél (mivel a termelés hasznából kell a kamatot visszafizetni).
A pénztári szolgáltatások díja. (Pénzváltási, számlavezetési díj stb...)
Lásd még
- Magyar Nemzeti Bank
- Nemzetközi Bankárképző Központ ("Bankárképző")
- Közösségi bank
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bank
2. Magyar Hírlap Online
A morált a kispadra ültették
A demokrácia olykor a demokrácia halála. Hallgatom, ahogy Nyugaton bírálják Orbánt és a magyar kormányt. A jószerivel hamisan elképzelt európai együttműködés kerülne veszélybe a bankok elleni magyar fellépéssel? Megint a kettős mérce: a volt szocialista miniszterelnök megszállottként végigverethette Budapestet a forradalom ötvenedik évfordulóján, még magas rangú vendégei sem rótták meg ezért. Ha viszont utódja a másik, a nemzeti oldal képviselőjeként az anyagelvűség szűk dogmáit kétségbe vonja, gyanúsnak és diktatúrára hajlamosnak ítéltetik meg Brüsszelben.
Ennek az anyagelvűséget a morállal azonosító szellemnek egyik letéteményese a hamburgi Spiegel, amely sem a vallással, sem a nemzeti érzésekkel nem hajlandó kacérkodni. Az érzelmek világába tartozó dolgok ugyanis magas kockázati kamattal járnak. A hamburgi lap római tudósítójának egy régebbi, a pápával kapcsolatos írása nagyon jellemző erre a mentalitásra: a Nagy Inkvizítornak már nincs mondanivalója. „Voltunk pápa” – írja Alexander Smoltczyk. „Most Merkel vagyunk, Steinbrück, Schmidt – nem egészen véletlenül protestánsok, csontszáraz lutheránusok, akiknek a lángolás, az idea szomjazása, a vigasztalás idegen.” A barokk látványosság és a nagy szavak ideje lejárt, „a józanság ideje jött el. A buddenbrooki kereskedő etikáé. Cselekedni anélkül, hogy (Szent) Ágoston biztosítaná a hátunkat.” A morál nem húz ki a válságból, csak az adott világ szabályainak figyelembevétele: „A bankárok végezzék csak dolgukat, józanul, hanzavárosi szellemben, kalmárként. Protestánsként.” Olyan gonoszan okos, olyan népszavás szöveg ez. S megtévesztő. Hiszen ma nem a tőkés, a protestáns etika áll szemben a katolicizmus barokkos tekintélyelvével, mint a 19. század német kultúrharc, a Kulturkampf idején, hanem a bankok lassan az egész nyugati társadalommal.
„Ha a pénz a tényleges munkavégzés igazolása lesz, az véget vet a legsötétebb és legáltalánosabb visszaélésnek; az uzsorának” – írta még a két háború közt Ezra Pound, akit egyik kortársa „együgyű forradalmárnak” nevezett, s ’45 után Amerika ellenességéért 11 évre a bolondok házába dugtak. (A pénz önmagát termeli újjá, s így – mennydörögte Pound – csak a bankárok gazdagodnak, az emberek többsége pedig tartósan pénzszűkében leledzik.) Egy másik együgyű forradalmár, Karl Marx a 19. században az uzsoratőkét a tőke özönvíz előtti formájának nevezte, s barátja, Heinrich Heine az 1842-es nagy hamburgi tűzvész után – amely csodák csodája, a tőzsde főkönyvét megkímélte – gunyoros sorokban írta: „De hál Isten, még áll a Bank, / a város ezüst lelke! / s a Főkönyv! S benne, hogy mit érsz / készpénzbe és hitelbe!” A modern élet elemévé vált a pénzkölcsönzés, a hitel: ezen a marxi és poundi zsörtölődés sem segített.
A főkönyvi mentalitás számára idegen a munkavégzés igazolásának pénzként való felfogása: a munkapénzt fizető nácikat és az amerikai Társadalmi Hitel Pártjának zöld inges tagjait – akik a bankoktól nemzeti osztalék fizetését követelték – a sajtó nevetségessé tette. A piac szabadsága a feltétele a szabad társadalomnak – mondták ki dogmaként a nyugati világban közgazdászok és politikusok egyaránt. Ha az ember a pénz és a piac funkcióit korlátozó nemzeti szocialista és szovjet típusú gazdálkodásra gondol, hajlamos igazat adni nekik. Csakhogy ez a protestáns etika ihlette józan kalmárszellem a Szovjetunió szétesésével a kispadra került. Ami a szovjet rendszer fennállása idején okos gazdaságpolitika volt, az most két évtized alatt uzsorás, vízözön előtti világgá változtatta a művelt Nyugatot. A felelős politikusoknak nincs merszük, hogy végiggondolják, milyenné vált a bankrendszer, s mit kéne kezdeni vele. S azt, hogy a száraz közgazdasági eszmefuttatások bosszantják a szép játékra vágyó nagyérdeműt. Miért ül a morál, a józan kalmárszellem a kispadon? S miért tűnik a demokrácia a demokrácia halálának?
Vessünk egy pillantást a vízözön előtti világra. A bankári üzlet a pénzváltásból fejlődött ki. A kölcsön, az átutalás, a hitellevelek kibocsátása és fogadása mind kamattal jártak Babilontól egészen Rómáig. A római bankárok nem elégedtek meg a hagyományos üzletágakkal, hanem a gazdasági és politikai életet is ellenőrzésük alá vonták. A választási vesztegetéseket megfelelő jutalék ellenében bonyolítgatták, s szívesen foglalkoztak közületeknek adott hitelekkel, ahol a szokásosnál magasabb kamatlábat alkalmaztak. Míg Rómában évi 12 százalékot szedtek adósaiktól, addig a tartományokban évi 48-at, úgyhogy a kihelyezett tőke már két év alatt visszajött kamatban. A provinciák városai ezen tönkrementek, de a római helytartók megvédték a befektetőket (uzsorásokat), s a rendelkezésükre álló katonasággal segítették a tőke és a kamatok erőszakos behajtását. S mintha lapunk hasábjain az ember az ókori Róma, az akkori művelt világ gazdaságtörténetének egyenes folytatását olvasná Bogár László írásaiban.
Tamáska Péter
Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/a_moralt_a_kispadra_ultettek.html
3. Luther és Kálvin tanításai a pénzről
Luther gazdaságetikai tanításának fő érdeme az emberi munka, a hivatás erkölcsi felértékelésében áll. Abban, hogy megteremtette az emberi munka becsületét. Ugyanakkor erősen korlátozta az emberek pénz- és nyereségvágyát. Elítélte a pénznek, a tőkének a felhalmozását. Hangsúlyozta, hogy "a pénzszerzést hagyd az istentelenekre!" Luther hivatás-etikája tehát nem áll közvetlen, nem áll szoros kapcsolatban a " kapitalista szellem"-mel, a kapitalizmus kialakulásával.
A kálvini tanítás világosabb összefüggésben áll a kapitalista fejlődéssel. […]
Kálvint sokszor méltatták, mint teológust, mint prédikátort, jogászt vagy mint politikust, de a gazdasági nézeteiről kevesebb szó esik. Pedig Kálvinnak a hivatásról, a tőkegyarapodásról, a pénzről és a kamatról szóló megállapításai jelentős hatással voltak a korabeli gazdasági élet alakulására.
A kálvini hivatásfelfogás Luther hivatásetikájából indul ki. De Kálvin hangsúlyosabbá tette a hivatás megszentelt voltát. Azt tanította, hogy nemcsak világi hivatásunkban lehetünk Istennek tetsző emberek, hanem éppen a hivatásunk végzésével leszünk azokká. Kálvinnál a becsületes, szorgalmas munka maga, Isten dicsőítésévé válik. A lutheri "hit általi üdvözülés" elve, Kálvin felfogásában a "tettek általi üdvözülés" elvévé alakult át. Kálvin egyik jellegzetes dogmája a "kegyelmi kiválasztás" értelmében, az embereknek csak egy töredéke elhivatott az üdvözülésre. A hívők számára alapvető kérdéssé vált, hogy ki a kiválasztott. A bizonyosság megszerzésére Kálvin szerint a legkiválóbb eszköz a fáradhatatlan hivatásvégzés. A hívő saját kegyelmi állapotát az aszketikus cselekvéssel biztosíthatja. Kálvin felfogásában a hitnek igazolnia kell magát objektív működésében, a hit legyen "fides efficax" ("hathatós hit")./13 A "fides efficax" mindig aktív tevékenységben megmutatkozó élő hit. A kálvini "aktivitás teológia" arra ösztönöz, hogy : "Dicsőítsd Istent szorgalmas munkáddal!"/14.
Hirdette, hogy az ember munkára van teremtve. Nem tartotta azonban Istennek tetsző magatartásnak, ha valaki eredeti hivatását feladva más területen kezdett munkálkodni. "Olyan ... az élet, mint egy őrhely (statio), amelyre az Úr állított bennünket, s amelyben ki kell tartanunk, amíg Ő vissza nem hív. ... Minden egyes ember számára tehát élete útja mintegy az Úr által rendelt őrállomás, hogy élete folyamán ide-oda ne vándoroljon."/15.
A munkát mint kötelességet írta elő mindenki számára: "mindenki köteles dolgozni", ugyanakkor "mindenkinek joga is van a munkához". A szorgalmas munkálkodókkal szemben kárhoztatta a semmittevőket, a haszontalanokat, akik más verítékéből élnek, de maguk nem járulnak hozzá semmivel a közjóhoz. Megtiltotta a koldulást, és hangsúlyozta a Szentírás azon tanítását, hogy aki nem dolgozik ne is egyék./16.
Hivatásszemlélete hatalmas ösztönzője lett a gazdasági fejlődésnek. A kálvini aszkézis -azáltal, hogy egyfelől fáradhatatlan munkálkodásra, másfelől a fogyasztás visszafogására ösztönzött/17., - összességében a tőkegyarapodás, a tőkefelhalmozás irányába mutatott.
Kálvin a tőkegyarapodás megítélésének kérdésében szintén a lutheri tanításból indult ki, amennyiben különbséget tett a "törvényes haszon" és az "igaztalan meggazdagodás" között. A törvényes haszon: bizonyos foglalkozások szükséges következménye. Az igaztalan meggazdagodás: a felebarátunk rovására történő vagyonnövelés. Úgy gondolja, hogy Isten megengedi a törvényes hasznot, amennyiben az bizonyos hivatások szükséges velejárója. Ugyanakkor Isten mint a világi javak tulajdonosa a javakat csak birtokba (kölcsönbe) adta az embereknek, azzal a feltétellel, hogy "felebarátaink javára sáfárkodjunk velük." Kálvin a gazdagságot önmagában nem tartja elítélendőnek. Sőt úgy véli, hogy a gazdagság lehetőséget ad az adakozásra. Csak akkor veti meg a gazdagságot, ha az a felebarátot sérti és Istentől elfordítja az embert.
Tanításában tehát megtalálható: egyfelől a tőke magánkézben való felhalmozásának, másfelől a tőke karitatív alapon történő újraelosztásának a gondolata is.
Kálvin a tőkegyarapodás általános kérdésein túl külön foglalkozik a pénz tőkeként való funkcionálásának a kérdéseivel.
Bodai Zsuzsa: A reformátorok gazdasági tanításai
Forrás: http://www.inco.hu/inco8/global/cikk5h.htm
4. Saját vélemény
Sok-sok éven keresztül azt gondoltam, hogy lám-lám, nincsenek komolya gazdasági eredmények, már megint költségvetési hiány van, stb.
Azt gondoltam, hogy ennek oka a szaktudás hiánya.
Ma már rájöttem, az alapprobléma mindig az etika területén keresendő.
Hiába következik be bármilyen jellegű gazdasági növekedés, ha egyből le is aratnak mindent.
Ugyan hogyan rendszabályozhat meg bárki egy intézmény(rendszer)t, ha önmaga is hasonló dolgokkal hozható kapcsolatba?
„A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.” (Mt 12, 24-30.)
5. Értelmes ébredés
Milyen lehetőségei vannak egy értelmes (azaz magas képzettségű személyekkel rendelkező) megújulási keresztény mozgalomnak?
Csodálatosak!
Ha a bankrendszer etikus lenne, akkor nem is nagyon lenne érdemes bankokat alapítani.
De így, hogy az emberek csalódtak az összes bankban, nos így már más a helyzet.
