Lehet-e üzenet egy keresztény (Krisztusi) személynek az önmegvalósítás?
Helytelen vagy helyes az ambíció (kibontakozási vágy)?
Aki soha nem akar(t) tanulni, abból az Isten sem tud tanítót csinálni.
Aki soha nem akar(t) vezető lenni, abból az Isten sem tud vezetőt alkotni.
Keresztény életmód nem a személyes vágyak teljes körű feladását jelenti, hanem Isten céljainak való alárendelést.
„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 10, 39.)
„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 16, 25.)
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.” (Mk 8, 35.)
„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” (Luk 9, 24.)
„Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.” (Luk 17, 33.)
„Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.” (Jn 12, 25.)
Mit jelentenek ezek a szavak?
Azt, hogy a saját vágyink emberi bölcsességgel való általunk (és/vagy mások által) való beteljesítése által soha nem fogunk olyan egyéni sikereket átélni, mintha életünk sorsfordító döntései idejében Isten céljainak alárendelt döntést hozunk meg.
Ilyen döntéseket sokan átélnek az igazság szolgálatában.
Lehet-e üzenet egy keresztény (Krisztusi) személynek az önmegvalósítás?
Helytelen vagy helyes az ambíció (kibontakozási vágy)?
Aki soha nem akar(t) tanulni, abból az Isten sem tud tanítót csinálni.
Aki soha nem akar(t) vezető lenni, abból az Isten sem tud vezetőt alkotni.
Keresztény életmód nem a személyes vágyak teljes körű feladását jelenti, hanem Isten céljainak való alárendelést.
„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 10, 39.)
„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Mt 16, 25.)
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.” (Mk 8, 35.)
„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” (Luk 9, 24.)
„Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.” (Luk 17, 33.)
„Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.” (Jn 12, 25.)
Mit jelentenek ezek a szavak?
Azt, hogy a saját vágyink emberi bölcsességgel való általunk (és/vagy mások által) való beteljesítése által soha nem fogunk olyan egyéni sikereket átélni, mintha életünk sorsfordító döntései idejében Isten céljainak alárendelt döntést hozunk meg.
Ilyen döntéseket sokan átélnek az igazság szolgálatában.
1. A Názáreti Jézus
Ő az, aki a jó pásztor, aki az életét adja a juhokért.
"És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Mk 14, 36.)
2. Derek Prince
Az első évek
1915-ben Derek Prince az indiai Bangalore-ban egy olyan világba és életmódba született bele, ami ma már nem létezik. Akkoriban királyok, királynők és császárok uralkodtak óriási birodalmak fölött - a Brit Birodalom mindegyiken túltett. A brit hadsereg és civil intézmények kormányozták a gyarmatokat, és India volt a birodalmi korona legragyogóbb ékköve. Derek így vall erről: “Birodalomépítők családjába születtem. Apám, Paul Ernest Prince a királynő saját madrasi utász és aknász egységében szolgált tisztként. Megbízását maga Viktória királynő írta alá. Szintén Indiában született édesanyám Gwendolen. Robert Edward Vaughan vezérőrnagy lánya volt. Bátyja, Punjab Lancer később dandártábornok lett.”
Az akkori társadalmi szokások értelmében Dereket hamar egy indiai ayah, avagy dada gondjaira bízták. Derek és ayahja India-szerte követte a szülőket útjaikon, amíg a gyermek elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen egy piknikkosárban. Utaztak vonaton, lóháton és szekéren, néha még riksával is. Noha az autók és a repülőgépek egyre inkább elterjedtek nyugaton, Indiában inkább az előbbi eszközöket használták. A katonák lovagoltak, és a legtöbb közember gyalog járt.
Az élettempó lassú volt. Az emberek leveleket írtak Angliába, és néha hetekig vártak a válaszra. Valódi vészhelyzetben lehetett táviratozni, de Dereknek nagyon távolinak tűnt Anglia, a hazája.
Ötéves korában Derek mégis búcsút intett az apjának, az ayahjának, és indiai játszótársainak, hogy “haza”-hajózzon. A többi utassal együtt Derek is a tengerbe dobta napvédő sisakját a hajókorláton keresztül, hogy elsüllyedjen; ezzel jelképezte búcsúját Indiától. Édesanyja szülei sussexi otthonába vitte, aztán ő is elment, és otthagyta Dereket, amíg újra el nem utazhatott szabadságra.
Ezek a korai évek alakították ki Derek jellemét és életpályáját. Noha egyetlen gyermek és egyetlen unoka volt a családban, mégis elvárták tőle, hogy jó katonához méltóan viselkedjen. A nagyszülei kedvesek voltak hozzá, és ugyanakkor arra képezték, hogy bármit is tesz, azt tegye kitűnően, és álljon készen továbbvinni a család katonai hagyományait.
Kisgyermekként megtanulta szórakoztatni önmagát. Erről ezt nyilatkozza: “Mindig voltak barátaim, de a saját társaságomat kedveltem leginkább”. Amikor felfedezte a könyvek világát, kutatni kezdte az élet lényegét.
Derek kilencéves volt, amikor bentlakásos iskolába küldték, így ott kellett hagynia hőn szeretett nagyszüleit. Attól kezdve sem tanárai sem diáktársai között nem volt nő. A kor iskolarendszerében az osztályteremben és a sportokban is erős volt a versenyszellem. Derek lelkesen és sikeresen sportolt, és a tanulmányi eredményeit tekintve is általában osztályelső volt. Minthogy koránmegtanult szorgalmasan és alaposan dolgozni, a csúcson is maradt.
Tizenhároméves volt, amikor iskolaigazgatója benevezte egy tanulmányi versenyre, amelynek jó helyezést elérő részvevői bejuthattak az Eton College-ba, így ő lett a vele egyidős tizennégy fiú egyike, aki királyi ösztöndíjjal kezdhette el felsőbb tanulmányait 1929-ben. Kortársaihoz hasonlóan Derek is kilencévesen kezdett latinul, és tíz évesen görögül tanulni. Tizenkét évesen már mind a két nyelven tudott verset írni és fordítani. Amint a klasszikusokat tanulmányozta, egyre inkább elbűvölte az eszmék világa, és vonzódni kezdett a filozófiához. Szíve mélyén mindig az a kérdés gyötörte: mi az élet valódi értelme és célja?
Édesapja, aki ezredesként vonult nyugdíjba, és vidéken telepedett le, Somersetben, bátorította Dereket ebben a kutatásban. 1934-ben havi húszfontos járadékot kapott édesapjától, ezért Derek az egyik barátjával elindult, hogy megnézze a “Kontinenst”. Nyelvi tehetségének köszönhetően Derek megtalálta a legolcsóbb szálláshelyeket és étkezési lehetőségeket egy olyan időszakban, amikor még kevesen utaztak az ő korosztályában. A helyi embereket és szokásokat gyakran érdekesebbnek találta, mint a múzeumokat és a romokat, még Rómában és Athénban is, ahol a klasszikus műveket írták.
Miután visszatért Angliába, Derek a Cambridge-i King's College-ba iratkozott be, mint az évfolyam végzős ösztöndíjasa. (A King's az Eton testvériskolája.) Itt is kiemelkedő eredményeket mutatott, és 1938-tól 1940-ig a Cambridge-i Egyetem rangidős kutatódiákja volt. Platón filozófiájára szakosodott, és disszertációjának ezt a címet adta: “Platón meghatározási módszerének kialakulása”. 1940-ben, huszonnégy évesen a Cambridge-i King's College végzett ösztöndíjasává választották.
Derek tudományos karrierjét azonban hirtelen félbeszakította a II. Világháború. Filozófiai meggyőződései miatt Derek úgy döntött, hogy nem fegyvert fogó katonaként lép be a seregbe, ezért a Királyi Haderő Egészségügyi Kötelékébe került, mint közlegény.
Ekkor határozta el, hogy megvizsgálja a filozófiának egy olyan változatát, amelyről nagyon keveset tudott: vásárolt egy fekete bőrkötésű Bibliát, hogy azt olvasgassa a Seregben. Tizennyolc évesen azonban arra a következtetésre jutott, hogy “a vallásból nincs sok hasznom”, ezért a King's College-ban csak akkor vett részt az istentiszteleteken, amikor neki kellett felolvasni a szentleckét. A katonaságnál eltöltött első kilenc hónapja alatt átrágta magát a Biblián - a könyvet talányosnak találta: tartalmaz történelmet, filozófiát, szépirodalmat, teológiát és költészetet, és mindezeken felül Isten ihlette?
1941 júliusában, egy yorkshireiában találkozott a Biblia Szerzőjével. Így emlékszik vissza erre a természetfölötti élményre:
„Ebből a találkozásból két következtetést vontam le, amelyeket soha nem volt okom megváltoztatni: először is, Jézus Krisztus él: másodszor, a Biblia igaz, aktuális és helytálló. Ez a két következtetés gyökeresen és véglegesen megváltoztatta egész életutamat. A Biblia azonnal világos és érthető lett a számomra; az ima és az Istennel ápolt közösség olyan természetessé vált az életemben, mint a lélegzés; a vágyaim, indítékaim és céljaim egyik napról a másikra megváltoztak. Megtaláltam azt, amit mindig kerestem! Az élet értelme és célja egy Személy!
Házasság és szolgálat
Derek Princet erőteljes megtérési élménye után szinte azonnal Észak-Afrikába szállították egy katonai hajóval. Az Egyiptom, Líbia és Szudán sivatagában eltöltött három évéről szólva azt mondja Derek, hogy “a sivatag nevelte tanítvánnyá”. Ugyanolyan szorgalmasan és alaposan tanulmányozta a Bibliát, mint egykor a tankönyveit. Felfedezte a böjttel párosított ima hatékonyságát is.
Amikor kialakult az adott éghajlat alatt gyógyíthatatlan bőrbetegsége, egy évig kórházban feküdt Egyiptomban. Kutatott a Bibliájában és Isten segítségéért imádkozott. A Példabeszédek 4:20-22. hozta el számára a megkönnyebbülést:
Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
Az “egészség” kifejezésére ebben a szakaszban a héber “marpe” szó szerepel, ami gyógyszert jelent. Derek elfogadta, hogy Isten az egész testének egészséget ígért, és eldöntötte, hogy úgy veszi be a Bibliát, mint mások a gyógyszert: naponta háromszor, étkezés után. Miután saját felelősségére kiengedték a kórházból, ez az orvosság teljesen és véglegesen meggyógyította a szudáni sivatagban.
Szintén Szudánban Derek az Úrhoz vezette mozlim segítőjét. Ali megváltozott élete annyira felkavarta a tábort, hogy más katonák is megkeresték Dereket, mert többet akartak tudni Jézusról.
A három sivatagi év után Dereket Jeruzsálembe helyezték. Ott találkozott egy dán hölggyel, Lydia Christensennel, aki anyaként szolgált egy kis gyermekotthonban. A család arabul beszélt, és Derek náluk gyakorolta a nyelvet. Ugyanakkor önképző módon héberül is elkezdett tanulni.
A második világháború befejeztével Dereknek nehéz döntést kellett hoznia. Már több mint öt éve nem látta a családját, és szeretett nagyapja rákban haldoklott. Biztos, egy életre szóló állása is volt Cambridge-ben. A hadseregnek kellett gondoskodnia hazautaztatásáról Angliába.
Isten azonban az akkor Palesztinának nevezett Izraelbe szólította. Ha elutazik, vajon képes lesz-e visszatérni valaha? Végül fogta jeruzsálemi leszerelő parancsát, és kilépett a seregből. Főállásos keresztény szolgáló lett Jeruzsálemben. Feleségül vette Lydiát, és az otthonban élő nyolc - hat zsidó, egy palesztin arab, és egy angol - lány apjává vált.
A család együtt élte át Izrael államának újjászületését 1948-ban, és a függetlenségi háborút is. Az életüket fenyegető közvetlen veszély miatt kétszer kellett elmenekülniük otthonukból az éjszaka közepén, ki a sötét utcára, a bizonytalan jövőbe.
Forrás: http://www.derekprince.hu/az_elso_evek.html
http://www.derekprince.hu/hazassag_es_szolgalat.html
3. Marilyn Hickey
Szűcs Hajnalka - Virágos Erzsébet 2008. október 28. kedd, 00:00
Marilyn Hickey neve sokat mond azoknak, akik a karizmatikus kereszténységet nemzetközi szinten is tanulmányozzák. Kathryn Kuhlman, William Branham, Oral Roberts istentiszteletein vett részt gyerekként, fiatal lányként és elmondása szerint mély nyomot hagyott benne az, amit ott látott, tapasztalt. Minden szolgáló más személyiség volt, de ugyanaz a fantasztikus Isten szólt, cselekedett rajtuk keresztül, s aztán, mikor eljött az ideje Marilyn Hickey-n keresztül is. Középiskolai tanárnak, vagy diplomatának készült, ehelyett Isten tanítói hivatalt adott neki, hogy a világ sok részén az embereket a Biblia igazságaira tanítsa.
1931. július 1-jén született az Egyesült Államokban. Bár családja alkalomszerűen látogatott istentiszteleteket, ő maga már tinédzser korában elkötelezte magát az Úrnak. Szent Szellemtől csak főiskolai évei alatt született újjá. Először édesanyja töltekezett be Szent Szellemmel, és az óriási élmény hatására lányát is szerette volna meggyőzni. A folytonos noszogatás majdnem derékba törte Marilyn keresztény pályáját, amikor egy megnyerő fiatalembernek, Wallace Hickeynek mégis sikerült meggyőznie őt az újjászületés fontosságáról. Így vall erről az időszakról:
„Egy álmatlan éjszaka Isten megmutatta nekem, milyen lesz az életem, ha továbbra is ellenállok az Ő akaratának. Megmutatta nekem, hogy ha nem megyek hozzá Wallyhoz, Kaliforniában fogok élni, tanítok majd és lemaradok mindenről, amit az életem felől Isten eltervezett.”
Összeházasodtak és három év múlva, 1958-tól Amarilloban (Texas) kezdtek segédpásztorként szolgálni. Ebben az időben Marilyn főként az imaélete megerősítésén fáradozott. 1960-ban a házaspár Denverbe költözött, hogy mintegy úttörőként segítsenek felépíteni egy teljes evangéliumi közösséget. A 25 fős magból az Orchard Road Christian Center 1980-ra egy 2000 fős igeközpontú, Szent Szellemre figyelő, Istent felszabadultan dicsérő közösséggé nőtte ki magát. Marilyn 1976-ban, éppen egy visszafogottabb időszakban kapta meg személyes elhívását az Ige egész világon való prédikálására. Abban az időben nőket nemigen engedtek mikrofonhoz, de az Úr biztosította Marilynt arról, hogy ez nem az ő, hanem magának Istennek a gondja. Imaéletében további segítséget jelentett, hogy Dr. Yongi Cho felkérte őt , hogy legyen igazgatótanácsi tag a koreai megagyülekezet nemzetközi részlegében. Ez a nagyszerű időszak mindenképpen alapot jelentett számára a sikeres nemzetközi szolgálathoz, hiszen részt venni Isten ilyen nagyszabású munkájában rengeteg lemondással és küzdelmes munkával is jár.
Marilyn kezdetben bibliaiskolában tanított, majd az egyre nagyobb érdeklődés egy rádióadássá nőtte ki magát. Ma már saját, lányával Sarahval együtt működtetett, naponta jelentkező tévéműsorát a világ minden táján figyelemmel kísérhetik az érdeklődők. (Today with Marilyn and Sarah ) Mindemellett folyamatosan járja a világot, muzulmán és hindu országokban is nagy sikerrel hirdeti az evangéliumot. Isten pedig folyamatosan megerősíti az Igét jelekkel, csodákkal, és gyógyulásokkal.
4. Dávid király
1.) Istentől volt elhívása
„És így elvezeté Isai Sámuel előtt [mind] a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.
Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.
Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemû és kedves tekintetû.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.” (1Sám 16, 10-12.)
2.) Menjen külföldre vagy nem?
„És elméne onnan Dávid Micpába, Moáb földére, és monda Moáb királyának:
Hadd jőjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.
És vivé őket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.
Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földére.
Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.” (1Sám 22, 3-5.)
„És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből.” (1Sám 27, 1.)
3.) Uralkodik Hebronban Júda fölött
„Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel.
És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.
Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.
És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit- kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.
És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán.
Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap.” (2Sám 2, 1-4. 11.)
4.) Uralkodik Jeruzsálemben 12 törzs fölött
Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk,
[Mert] ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett.
Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett.
Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, [és] negyven esztendeig uralkodék.
Hebronban uralkodék a Júda [nemzetség]én hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda [nemzetség]ein.” (2Sám 5, 1-5.)
5. Mai szolgálatok és szakmák
Összefoglalva: vannak az embernek jó és rossz vágyai.
Rossz vágyak pl. a házasságtörés, az ilyen sosem lesz jó Isten előtt.
Vannak vágyak, amiket érdemes feláldozni,
MERT ISTEN AD ÉRTE VALAMI MÁST CSERÉBE.
Vannak olyan vágyak, amelyek forrása: az ember, mint Isten teremtménye.
Ezek a szolgálatokhoz, sőt az életben való sikerhez elengedhetetlenek.
