100 új gyülekezet

ZOTMUND

2010.03.02

ZOTMUND

– A Képes Krónika nyomán –

A következő évben a német császár ismét hadat kiáltott, és nagy sereggel ostrom alá vette Pozsony várát. Nyolc hétig körülzárva tartotta a várat, keményen ostromolta sokféle hadigéppel, de hiába, nem bírta elfoglalni. Ekkor hajóhadat indított a magyarok ellen: Pozsonyt a Duna felől is megtámadta. De a magyarok a hajóhadtól se ijedtek meg. Kiküldtek egy Zotmund nevű közvitézt, aki kitűnő búvár volt, hogy a császár hajóit elsüllyessze. Zotmund egy csendes éjszakán vízbe ereszkedett, a hajók alá úszott, és a császár hajóit egymás után megfúrta. A hajóhad elsüllyedt, és ezzel megtört a németek uralma. A német császár most már minden reményét elveszítette, az ostromot abbahagyta, és csalódottan visszatért hazájába.

Forrás: http://www.magyarmondak.eoldal.hu/cikkek/az-arpad-hazi-kiralyok-mondai-/zotmund.html

Zotmund- legenda és valóság

2010. március 28.

A ma inkább Búvár Kund néven emlegetett katona hőstettének hátterét igyekszünk kicsit megvilágítani cikkünkben.

Természetesen nem törekedhettem arra, hogy avatott történészek munkáival egyező színvonalú dolgozatban járjam körül a témát, de azért igyekeztem alaposan utána olvasni az interneten található szép számú forrásban levő információknak. Nem tényeket érdemes hát várni ettől az írástól, hanem inkább csak eltöprengtem a régi krónikák által megörökített eseményen.

A kiindulópont III. Henrik német-római császár 1051-ben majd 1052-ben indított támadása Magyarország ellen, amelyeket I. András király sikeresen vert vissza. A németek hajókon hoztak utánpótlást magukkal, és több héten át ostromolták Pozsony városát, ám váratlanul visszafordulásra kényszerültek. Az 1360-ban megjelent Képes Krónika így erről az eseményről:

"Azon időben a német király nagy sereggel vívá Pozsony várát, Péter sérelméért bosszút állani, s Magyarországot urodalma alá akarván vetni. És sok hadi szerszámot építtete a vár megvívására, de nyolcz hétig víván, semmire sem mene. S minthogy az említett király hajón jött volt Pozsony várát megvívni, tehát a magyarok, kik a várban valának, egy Zothmund nevezetű igen ügyes úszó embert kerítettek, kit csendes éjtszaka a császár hajóihoz küldenek, ki is a víz alatt úszva a hajókat mind megfúrá, melyek rögtön megtelének vízzel; a németek hatalma így meg lőn törve, s ijedten s erejöket vesztve visszatérének országukba." (Ford. Szabó Károly, 1867)

A Magyar Búvár oldalán, emlékeztetve arra, hogy a Képes Krónika számtalan valós történelmi eseményről ad beszámolót, már csak hagyománytiszteletből is valós személyként tekintenek Búvár Kundra (avagy Zotmundra).

Ám nem minden magyar forrás hisz a létezésében, és főleg nem hisz az esemény hitelességében. A hajomakett.hu oldalán megjelent írás Bonfini krónikájára vezeti vissza a leírást, említést sem téve az egy évszázaddal korábban született Képes Krónika beszámolójáról. A cikk szerint "Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy ebben a korszakban, az akkori szerszámok rendkívül kezdetleges volta mellet egy igen nagy testi megerőltetéssel járó víz alatti munka elvégzéséhez milyen nagy teljesítményű fúróeszköz lett volna szükséges. Bizonyos, hogy hajóépítéshez már ebben az időben is a legerősebb, tehát csak nehezen átfúrható tölgyfagerendákat használtak. Továbbá ismeretes a Pozsony körüli Duna-szakasz gyors vízfolyása, melynek következtében egy lehorgonyzott, vagy kikötött hajó mellett úszva kapaszkodni, vagy leállni nem lett volna lehetséges, mert a torrens (romboló) jellegű, nagy erejű vízsodrás a kezdetleges fúróeszközzel dolgozni akaró embert elkerülhetetlenül nekiszorítaná a hajó oldalának és a víz alá nyomná, vagyis minden nehéz munka elvégzése lehetetlen volna." Többek között erre alapozva állítja a szerző, hogy Búvár Kund története nem több mondánál.

Valóban, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hogy egyetlen ember egy éjszaka alatt megfúrja a hajókat és elsüllyesszen egy teljes flottát, de meg kell, jegyezzem, pont ebben a cikkben tűnt fel még egy mondat:

"Az érdekesség kedvéért kell megemlíteni, hogy már a magyar hajózástörténet ismert legelső időszakában említik az egyetlen útra épült hajókat, amelyeket azért építettek teljesen laza szerkezetűnek és olcsó kivitelben, hogy rendeltetési helyükre megérkezve (ahová tulajdonképpen völgymeneti irányban ´lecsurogva´ jutottak el) könnyen szétszedhetők legyenek és faanyagukat nyersanyagként értékesíthették."

Mi, a legendák iránt lelkesedő olvasók ekkor újból elkezdhetünk kombinálni, hogy III. Henrik utánpótlást szállító hajóinak egy része vajon nem sebtében épített, korántsem olyan masszív vízi jármű lehetett-e, amit akár egy kisebb csapat is képes lett volna megrongálni? A teljesség kedvéért ideillesztem Bonfini krónikájának vonatkozó részletét, ami egy újabb adalékkal szolgál:

"Akad köztük egy Zotmund nevű férfi, nagyon gyakorlott úszó; ez a kapitány parancsára egy sötét éjjel óvatosan az ellenséges hajók alá úszik, és egy vékony fúróval apránként kilyukasztja azokat. Mire az egész flottát megrongálja, már alig marad ideje arra, hogy az övéihez visszaússzon, nehogy napkeltével tetten érjék. A nemcsak önsúlyukkal, hanem gépezetekkel is terhelt hajók a nap második-harmadik órájában süllyedni kezdenek; nagyobb rész már az elején alámerül a még mindig gyanútlan hajósokkal."

Valóban reálisabb elképzelésnek látszik az, hogy csak lassan süllyednek el a hajók, és a legénységnek már nincs ideje észbe kapni.

Ez viszont még mindig csak a magyarok szemszöge. Az ember óhatatlanul kíváncsi lesz arra, vajon a német források mit tartanak számon ebből az időszakból, de hosszas levéltári kutatásokat folytatni nem volt esélyem. Azért tettem egy próbát, mit lehet kihámozni az internetes forrásokból, és meglepetésemre nem is haszontalanul. A Google Books egyre növekvő archívumában egy érdekes mondatra bukkantam a Darstellung der Rechte und rechtliche Gewohnheiten der Königlichen freien stadte in Ungarn című kötetben, amit 1834-ben, Bécsben jelentettek meg, és szerzője Johann von Steeger. Az érdekes szövegrészlet így hangzik: "dagegen wurden (1051) die kaiserlichen Schiffe auf der Donau des Nachts durchbohrt und zu grunde gerichtet" ami durva fordításban azt jelenti, hogy 1051-ben a Dunán az éj leple alatt a császár hajóit megfúrták és elsüllyesztették. Most már nem is a Képes Krónika, nem is Bonfini a forrás, hanem egy német nyelvű könyv, ami természetesen sok helyről meríthetett információkat, akár a magyar krónikákból is, de ez azért korántsem biztos. Hozzá lehet tenni, a pozsonyi várat bemutató hivatalos szlovák honlap is ír erről az eseményről, amikor a vár védői megfúrták a császár hajóit, bár nevet nem említenek.

Szóval ezek után eljátszottam a gondolattal, mi is lehet a történet valóságalapja. A Képes Krónikában leírt történet kapcsán azon morfondíroztam el, hogy a szerzőnek jó kis fantáziájának kellett lennie, ha az egyébként teljesen máshogy zajló események megírása helyett kitalál egy ilyen vagány középkori harci búváros sztorit. Persze alapozhatott mondákra is, ám minket az érdekel, táplálkozhattak-e valós élethelyzetből a történetek? (Megjegyzem, több olyan eset is ismert az ókorból, amikor ügyes úszók víz alatt közelítettek meg hajókat és támadták meg azokat.) Nem kevés bizonytalansági tényező van a történetben. Nem tudjuk például, ezer évvel ezelőtt hogy nézett ki a Duna Pozsony környékén. Nem biztos, hogy olyan helyen voltak az utánpótlást szállító hajók, ahol állandóan ki lettek volna téve a folyó sodrásának és a várat védők támadásainak, és ha volt olyan védett holtág, ahol ezeket kikötötték, akkor az úszónak jóval könnyebb dolga lett volna. A másik dolog az, hogy nem tudjuk, milyen hajókról volt szó. A középkori folyami hajókat azért nem hosszú és magas csatahajónak kell képzelni. Egy kis merülésű, inkább lapos bárka, amit esetleg sebtében építettek és nem védtek annyira, kínálkozó célpont lehet. Azt hiszem, ahhoz hogy jelentős kárt okozzanak benne, nem csak a víz alatt úszáshoz kellett volna érteni, hanem a hajókhoz is- ez persze nem elképzelhetetlen. Nem tudhatjuk, nem voltak-e úgy egymáshoz rögzítve, ami miatt akár nem is kellett az összes hajót megfúrni ahhoz, hogy nagy káoszt okozzanak. A korabeli szerszámokat is jó lenne ismerni.

A fentiekből látható, bármilyen következtetésre is jutnék, az a részemről inkább fikció lenne.

Ha pedig így áll, nem félek attól, hogy szabadjára engedjem a fantáziámat. Szóval úgy tudom elképzelni a történetet, hogy III. Henrik az utánpótlást szállító hajóit a folyó picivel távolabb eső, nyugodtabb részein állomásoztatta. Az elhúzódó ostrom miatt szinte minden katonáját a vár alá rendelte, és így a hajókat kisszámú és talán fásult legénység őrizte. A folyót jól ismerő ember akár a sodrást is kihasználva észrevétlenül a hajók közelébe juthatott, és talán valahogy kárt is tudott okozni némelyikben. Amennyiben szerencséje volt, és a mondjuk nem olyan nagyszámú hajóból álló flotta fontos hajóit tudta megfúrni (ne feledjük, az ostrom húzódott, és ha rövidebb időre terveztek, talán már csak a hajók egy részében volt ellátmány), akkor esetleg tényleg gondot okozhatott a németeknek. Olvasmányaim szerint voltak olyan diplomáciai események, amelyek után Henriknek akár jó indok is lehetett visszavonulásra egy efféle támadás, még ha nem is került kritikus helyzetbe a sereg ellátása.

Persze kétséges, hogy tényleg így történt-e, mert valósnak csak az tűnik, hogy a császár támadott, hajóiról támadta Pozsonyt, ám valamiért gyorsan felhagyott az ostrommal. Ám a legendákban jó hinni, így aztán voltam olyan bátor, hogy minden józan belátás ellenére vázoljak egy ilyen forgatókönyvet. Geréb László népszerű ifjúsági regénye jó példa arra, hogy lehet feldolgozni jórészt fikcióra alapozva a témát- nem igaz, de kétségkívül szórakoztató. Azt hiszem, a tengerentúlon jó kis film lehetne a sztoriból, mondjuk "Diver Khoond" címmel. Nekünk viszont dollármilliós film helyett itt van a fantáziánk, és ragaszkodhatunk a mondabeli szereplő nevének magyar formájához is:

Búvár Kund legendája a mienk, akár igaz, akár nem.

GR

forrás: http://www.divecenter.hu/Hirek/2267/zotmund-legenda-es-valosag

Búvár Kundról, Árpád-házi Béla herceg híres vitézéről szól Geréb László romantikus kisregénye. A legrégibb források megörökítették nevezetes tettét: ő süllyesztette el 1051-ben Henrik német császár dunai élelmiszer-szállító hajóit, és ezzel megpecsételődött a Magyarországra törő német hadak sorsa. Geréb László a fennmaradt kevés adatból a kort jól ismerő történész biztonságával kelti életre Búvár Kund alakját. Fordulatos, izgalmas, mégis egyszerű cselekménnyel, néhány szereplővel kitűnően tudja felidézni István király országát, az egykori embereket, munkájukat, hadviselésüket, szokásaikat.

Forrás: http://moly.hu/konyvek/gereb-laszlo-buvar-kund

Zotmund

Jankovics Marcell a Magyar Mondák sorozatában a magyar történelemből vett történeteket szabad, merész, rajzos képzettársításokkal továbbgondolják, újra értelmezik, alapul hiteles forrásokat használva. Ez a monda Pozsony város ostromának történéseit beszéli el. III. Henrik német–római császár trónra segítette Orseolo Pétert, de a nép segítségével nem sokára I. András lett Magyarország királya. III. Henrik 1051-ben hadjáratot vezetett Magyarország ellen, ami a Vértes című magyar mondában is megjelenik. Búvár Kund, vagy Zotmund a legenda szerint Pozsony városnál éjjel, víz alatt úszva a német hajók alá merült, és azokat megfúrta, így kénytelenek voltak visszavonulni.

Csatorna: Magyar Televízió 2
Adásnap: 2007-06-29
Hossza: 9 perc
Műfaj: animáció
Gyártási év: 1987

Forrás: http://tematikus.nava.hu/main/box/220

Forrás: http://www.shp.hu/hpc/userfiles/szabolcs-beregi/kalvin_janos_bemutato.pps.
Írta és rajzolta:

Nyíriné Dr. Beregszászi Zsuzsanna

1. Az 1400-1500-as években az akkori Egyház nagyon eltért a Biblia tanításától.

Az egyházi építkezésekre a pénzt bűnbocsátó cédulák árusításával gyűjtötték. Az elmúlt évben, a „Biblia éve” keretén belül foglalkoztunk Luther Márton Egyházat megújító tevékenységével, a reformáció megindulásával. 1517. október 31-én kiszegezte 95 tételét a Wittenbergi vártemp

lom kapujára. Lefordította a Bibliát német nyelvre, hogy azt mindenki olvashassa. – Luthert és kortársait „első generációs reformátoroknak” nevezzük. A francia-országi hitújítókat pedig hugenottáknak nevezték. A hitújítókat a hivatalos Egyház (belső szervezete, az Inkvizíció) üldözte. – Kálvin János a második generációs reformátorok közé tartozik. „Kálvin elképzelhetetlen lenne a német lutheri reformáció nélkül, de a lutheri reformáció csak egy epizód maradt volna a történelemben, ha nem jött volna Kálvin.” (Joachim Staedke) Kálvin János 500 éve, 1509. július 10-én, született. Mostani évünk ezért „Kálvin emlékév”.

 2. Kálvin életét egy szép csésze példájához hasonlítottuk. A mester meggyúrja, pörgeti, égeti, festi. A csésze sokat szenved, de így lesz szép, erős, tartós és hasznos. A csésze a fazekasmester keze alatt-, Kálvin élete pedig Isten keze alatt formálódott.

 3. A térképen az 1500-as évek Európája látható. Kálvin Franciaországban, Noyonban született. Noyon Párizstól 100 km-re északra található. A térképen Kálvin élete szempontjából fontos települések vannak kiemelve. A narancs-sárgával satírozott részek a reformáció hitének térhódításait jelzik. – (Magyarország az 1526-os mohácsi vész után három részre szakadt. Az Erdélyi Fejedelemség alá tartozó területek lettek reformátussá.)

4. Kálvin édesapja, Gerald Cauvin a katolikus egyháznál dolgozott ügyvédként és gazdasági igazgatóként. Édes-anyja Jeanne Le Farnc. Mindketten polgári családból származtak. Kálvinék 7-en voltak testvérek; közülük ő volt a második. Édesanyja fiatalon meghalt, apja újra nősült. Kálvinnak még 2 fél-testvére született. Testvérei közül több meghalt gyermekkorban.

   5. Kálvin Noyonban, a „Kámzsások Kollégiumában-,” majd pedig 14 évesen, a pestis járvány miatt Párizsban tanul, a nemes Mommor család gyermekeivel együtt. Apja papnak szánja az okos fiút, aki hamar kitűnik társai közül. Csendes, visszahúzódó fiú. Gyerekkorától fejfájások gyötrik, keveset eszik és alszik, ám sokat tanul. Tanulmányait egyházi ösztöndíj biztosítja.

 6. Párizsban a de la Marche gimnáziumban sokat tanul latin tanárától, Maturin Cordiertől, akivel életre szóló barátságot is köt.

 7. Másik iskolába kerül, a Montaigne nevű spanyol kollégiumba, ahol szigorú katolikus nevelést kap. Sok híres ember került ki ebből az iskolából. - Ott a diákok sokat éheztek, húst nem kaptak. - Itt megy tönkre Kálvin gyomra. De megtanulja az ön-fegyelmezést és az alázatot.

 8. Bibliafordító rokona, Pierre Robert Olivetan a Biblia tanulmányozására hívja fel a figyelmét. (Későbbiekben Kálvin ír előszót Olivetan bibliafordítása elé. Ez lett a francia protestánsok közös Bibliája.) (1529.)

   9. Édesapja összetűzésbe kerül a katolikus egyházzal. Fiát inkább jogi egyetemre szánja. Kálvin Orleáns-ban és Bourges-ben tanul, megszerzi a doktorátust. Sok híres tanárral, professzorral ismerkedik meg. Nagy hatással van rá görög professzora Melchior Wolmar, aki Luther tanaival is megismerteti. Wolmar-nál kosztos diák a nemesi származású, 9 éves Béza Tódor, akivel Kálvin barátságot köt. - Kálvin tanulási szokása az volt, hogy szerény vacsora után éjfélig tanult, majd kora reggel, még az ágyban mindent átismételt elméjében, amit előző este olvasott. Ennek köszönhette kitűnő emlékező tehetségét. (1528-1533)

   10. Édesapja halála (1531) után inkább irodalommal foglalkozik, Seneca művéhez (De clementia) ír magyarázatot (1532); a munka jól sikerült, de nem aratott vele elismerést. Rádöbben, hogy nem ez az ő útja. – Ugyanakkor Párizsban lektorként a Fortet kollégiumban oktatott, és teológiát tanult. A pelikán fogadóban, De La Forge úrnál összeismerkedik hitújítókkal, hugenottákkal, akik hitükért máglyahalált is vállalnak (pl. egy hugenotta orvos azt vallotta, hogy a papi paráznaság oka a cölibátus; ezért a tanításáért elégették). Kálvin is rádöbben arra, hogy az egyház megújításra szorul, mert letért a Bibliában kijelölt útról. Ekkorra tehető megtérése. Sokat foglalkozik a Bibliával, sőt másoknak is beszél róla. Bölcsessége már ekkor megmutatkozott: sokan kérnek tőle eligazítást hitbeli dolgokban.

   11. A Párizsi Sorbonne egyetem rektorának, Nicolas Cop-nak segít megírni tanévnyitó beszédét, amely – Mindenszentek napján, 1533. november 1-én - nem a szentek közbenjárásáról, hanem az új hitnek megfelelően Isten kegyelméről szól. A katolikus egyház el akarja fogatni a rektort is és Kálvint is, de a diákok figyelmeztetik őket. Cop édesapjához Bázelbe menekül, Kálvint ágytakarókból készült kötélen engedték le a Kollégium ablakán, és parasztnak öltözve menekül el Párizsból.

 12. Barátjához, Luis du Tillet kanonokhoz menekül Angoulémba, ott tölt hónapokat. Álnevet használ. Sokat olvas, jegyzetel, keresi az igazságot, amit baráti körnek tovább ad. Segít katolikus pap barátainak megírni a prédikációikat. A környék falvaiban a kikiáltó kövön állva a hal-piacon, vagy a hídon beszél a jelenlévőknek az új tanokról.

 13. I. Ferenc, francia király testvére, Navarai Margit király-né védelmébe veszi az új tanok hirdetőit, akiket üldöznek. Kálvin is többször megfordult nála a dél franciaországi Nerac városában. Ott sok neves, tudós emberrel találkozott. Egyik alkalommal egy idős professzor, d’ Estaple Faber Jakab felismeri Kálvin történelmet formáló személyiségét: általa fogja Isten francia földön felállítani a nagy országát.

 14. Párizsban misét gúnyoló röpcédulák jelennek meg. I. Ferenc király dühös lesz, elrendeli 4 helyen az új hit követőinek máglyán elégetését és vezeklésül égő fáklyával, gyermekeivel megy a misére. A király még saját gyermekeit is megfenyegeti: ti is így fogtok járni, ha az új hit követői lesztek. Elindítja a protestánsok kiirtását, üldözését. Kálvin barátai, ismerősei közül is többen áldozatul esnek, például a fogadós, De La Forge úr is. (1534)

 15. A király a német fejedelmek előtt azzal mentegeti magát, hogy „ő bűnözőket és felforgatókat ítélt el”. Kálvin Bázelben tartózkodik, ott írja meg a máglyán meghalt hívek védelmében fő művét az Institutiót, vagyis a Keresztyén Vallás Rendszerét. Könyvét I. Ferenc francia királynak ajánlja. Ez élete főműve, később többször bővíti. Ez a mai református egyházunk felépítésének az alapja.

 Sajnos a király nem olvasta el a művet, és tovább üldözte az új hit követőit. Európa szerte sokakhoz eljutott ez a könyv és Kálvin neve ismertté lett. (1536)

 16. I. napi aranymondás: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” Máté 5,10

   17. Kálvin és barátja, du Tillet Felső-Itáliába, Ferraraba utazik, a francia királylány, olasz hercegné udvarába. Renée de France - aki, ha fiúnak születik, Franciaország királya lett volna; - ő is az új hit követője, védelmébe veszi az üldözötteket. Renée a későbbiekben sokat szenved hitéért, börtönbe is kerül, gyermekeit elszakítják tőle. Veje kegyetlen protestáns üldöző lesz. Renée névlegesen visszatér a katolikus egyházba, de férje halála után Franciaországban protestáns lesz, és kórházat alapít hittest-véreinek. – Kálvin leveleivel támogatta őt egész életében. (1536)

 18. Kálvin bátyja, Charles meghal Noyonban. Testvérének a katolikus egyházzal sok összetűzése volt, ezért kiátkozták, és az akasztófa alá temették. Kálvin eladja házukat, 2 élő testvérével, Antallal és Máriával el akarják hagyni Franciaországot, Bázelben, vagy Strassburgban akarnak letelepedni. Útközben betérnek Párizsba, hogy meglátogassák a hittestvéreket. - Itt kell megemlíteni Szervét Mihályt, aki nagy tudású orvos és teológus volt. Tanai eltértek Kálvinétól. Tagadta a szent-háromságot, és a gyermekkeresztséget; tanai miatt üldözték. Kálvinnal Párizsban akart vitázni, de a találkozóra Szervét nem ment el. Sokak szerint, ha ez a találkozó létrejön, nem kerül sor 20 évvel később Genfben Szervét máglya-halálára. – Az üldözések miatt Kálvinék hamar elhagyják Párizst, de háború miatt az út Bázel felé el van zárva, ezért kerülni kell Genf irányába. (1536)

 19. Genf a felbomlott Burgund Királyság része volt, és nem tartozott sem Svájchoz, sem Franciaországhoz. Önálló városállam volt, de szövetségben állt Bern kantonnal. Genf az új hit követője lett, elűzte katolikus püspökét. Az új hit lelkészei Farel Vilmos és Viret Péter megtudják, hogy Kálvin Genfbe érkezett. Ekkor még az új egyház megszületőben volt. Farel és Viret nagyon jól tudott prédikálni, de az egyház szervezéséhez nem értettek. Megörültek, hogy az Institutio szerzője meg-érkezett városukba.

 20. Farel átokkal fenyegetve veszi rá Kálvint, hogy maradjon Genfben és segítsen az új egyházat létrehozni. Kálvin nem akar maradni, mert a tudományban akar elmélyedni. Visszahúzódó természetére hivatkozik, nem akar előtérbe kerülni. Farel ezt mondja: „Te tanulmányaiddal védekezel, de a Mindenható Isten nevében mondom neked: Isten átka fog érni, ha tőlünk az Úr munkájában segítségedet megtagadod, és magadat elébb teszed, mint Krisztust.”

 21. Kálvin előbb lektorként, tanácsadóként dolgozik Genfben. A várost vezető tanácsban még a nevét sem ismerik, hónapokig fizetést sem kap. Hozzálát az Egyház szervezéséhez, Hitvallást dolgoz ki, amire a városban lakóknak esküt kell tenni, és el kell kötelezni magukat az új vallás mellett. Az eskütétel sokaknak nem tetszik, akár csak a bibliához hű, szigorú életvitel.

 22. Az istentisztelet központi része lesz az igehirdetés, bibliamagyarázat. Kálvint egyre többen hallgatják. A Reformáció visszatér Istenhez és a Bibliához.

 23. A gyülekezeti élet fontos része az úrvacsora, ami Jézus testének és vérének a jele. Kálvin szerette volna, hogy minden vasárnap úrvacsorázzanak, de a városi tanács évi négyszeri úrvacsoraosztást engedélyezett. Az úrvacsoránál kenyeret és bort használtak, szemben az evangélikusokkal, akik ostyát és bort osztottak. Az úrvacsora sok vitának volt központi témája.

 24. A bibliai zsoltárokat énekké formálják és isten-tiszteleteken éneklik. A szövegeket Marot Kelemen, udvari költő, és Béza Tódor – Kálvin barátai írják, de a teljes 150 Zsoltár vers-be szedése Kálvin élete végére készül el. – Magyarra Szenczi Molnár Albert fordítja le, 1606-ban. – A zsoltárok dallamát Loys Bourgeois szerezte.

 25. Kálvin fontosnak tartotta a gyermekek tanítását. A gyermekeket nem kicsi felnőtteknek tekintette. A gyermekeknek kátét ír és azt oktatják.

 26. A város vezetése beleszól az egyházi életbe, az úrvacsoraosztásba. Arra akarják rávenni őket, hogy –berni szokás szerint – ostyával osszák az úrvacsorát. De a lelkészek ellen-állnak, ezért kiutasítják őket a városból, 1538. április 25-én.

 27. Kálvin előbb Bázelbe megy, hogy megvalósítsa korábbi tervét, és a tudománynak éljen, majd Martin Bucer lelkész kérésére Strassburgba megy, az egyetemen tanít és a francia menekültek lelkésze lesz. Bucer kérésének is nehezen tesz eleget, ezért a Jónás próféta példáját idézi, aki szintén el akart futni a feladat elől. Strassburg sokszínű város, több ország találkozásánál helyezkedik el. Kálvin Bucertől sokat tanul az egyházépítés terén. Genffel ellentétben itt a város vezetése nem szól bele az egyház életébe. Strassburgban több egyház képviselője is megtalálható. Több országból sokan menekülnek ide olyanok, akiket a hitükért üldöznek. A városban a különböző egyházak toleránsak voltak egymás iránt. Kálvin prédikálására sok anabaptista megkeresztelkedik, és reformátussá lesz. Kálvin itt adja ki az Institutio második, bővített kiadását, a Római levélhez írt magyarázatát, valamint első zsoltároskönyvét, amelyből Genfnek is küld 100 darabot. Velük továbbra is levelezett. 

 28. Strassburgban barátai szeretnék megnősíteni. Ő azt mondta, hogy ezek a tulajdonságok tudnának engem egy asszonynak megnyerni: erkölcsösség, háziasság, türelem. Ennek az elvárásnak megfelel a 2 gyermekes, korábban anabaptista, holland származású fiatal özvegyasszony, Idelette de Bure, akit Kálvin feleségül vesz, és vele boldog házasságban él. Felesége segítette Kálvin munkáját. Meghalni is kész lett volna vele. (1540)

 29. Hitviták miatt több hónapon át van távol feleségétől, különböző városokban: Frankfurt, 1539; Hagen, 1540; Worms, 1540; Regensburg, 1541. Megismeri a lutheránusokat, barátságot köt Mellanchton Fülöppel. Más felekezetekkel is próbál közös álláspontra jutni, nem nagy sikerrel. A hitvitákat V. Károly Német-Római császár szorgalmazta, hogy a felekezetek újra egyesüljenek. De ez a törekvés kudarcot vallott.

 30. Genfben Kálvinék távozása után zűrzavar uralkodik, Szadoleto bíboros levelet ír a városnak, hogy térjenek vissza a katolikus egyházba. A genfiek Bern városához fordulnak, azok pedig Kálvint kérik meg a válaszadásra. Nagy tudásával bölcsen megválaszolt a levélre, amelyben saját érveit fordította a bíboros ellen. Ennek hatására Szadoleto bíboros meghátrált.

 31. II. napi arany-mondás: „Útaid, Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.” Zsoltárok 25:4

 32. Genf visszahívja Kálvint, aki nehezen enged. Szívemet áldozatul ajánlom Istennek, válaszolja, - később ez jelmondata is lesz, és pecsétjén szerepel kiegészítve a „szorgalmasan és becsületesen” szöveggel. Feltételekhez köti visszatérését, amelyeket a Tanács elfogad. (1541. szeptember)

 33. Nem sértődik meg, a prédikációt ott folytatja, ahol 3 évvel korábban abbahagyta. A városi tanács elfogadja az egyházi rendtartást. A gyülekezet tisztviselői: lelkipásztorok, tanítók, presbiterek – a lelki élet tisztaságára vigyáznak. - Diakónusok – az adományok összegyűjtésével, szegények közötti adományozásával, kórházi, szegény-házi, árvaházi munkával foglalkoztak. Ezeket a tisztségeket az ősegyház mintájára alakították ki. - A Presbitérium feladata volt az egyházfegyelem gyakorlása: tehát a figyelmeztetés, kiközösítés, a Városi Tanács előtti büntető eljárás. A lelkészek éltek azzal a joggal, hogy aki erkölcstelenül élt, annak nem adtak úrvacsorát. Az erkölcsöt a Bibliában a 10 parancsolat szabályozza. Ezért Kálvin szerint az I. kőtábla megszegése, vagyis az Isten elleni vétek is büntetendő.

 34. Kálvin sokat dolgozott: sokat prédikált, egyetemen tanított Biblia ismeretet. Külföldről is eljöttek meghallgatni tanításait. Hétköznap az Ószövetséget, vasár-nap pedig az Újszövetséget magyarázta.

 Könyveket írt, levelezéssel buzdított, bátorított, lelkigondozott. Megrendítő történet, amikor 5 Genfben tanuló, frissen végzett lelkészt küldenek franciaországi szolgálatra. Csapdába csalták őket, és börtönbe kerültek. Máglyahaláluk előtt Kálvin buzdító levelet írt nekik. Zsoltárt énekelve, igéket idézve tettek bizonyságot a máglyán is. – Kálvin sokat betegeskedett. – Munkáját lelkésztársai segítették. Pestis idején a város vezetése lelkésztársait küldte a járványkórházba szolgálni, mert nem akarták elveszíteni Kálvint.

 35. Kilencévi házasság után, súlyos betegségben elveszítette hűséges feleségét, 1549-ben. - 3 gyermekük született, de csecsemőkorban mind meghalt. Ezt mondta feleségéről: „Elvesztettem életem oly kitűnő társát, aki, ha kellett volna, velem együtt vállalta volna nemcsak a szám-űzetést és a nyomort, hanem a halált is. Egész életemben hűséges segítőtársam volt a szolgálatban. Soha nem hátráltatott semmiben, a legcsekélyebb mértékben sem.”

 36. Genfi gyülekezet és városépítő munkája során sokat vitázik, harcol a szentháromság-tagadókkal, az anabaptistákkal, a szabadelvűekkel. Védi az egyre több helyről menekülteket. Az úrvacsoráról az evangélikusokkal vitázik, predestináció (eleve elrendelés) tanával sokan nem értenek egyet. Sok az irigye, a rosszakarója, ellensége. Régi barátai közül is ellene fordulnak. Rendíthetetlenül harcol a Biblia igazáért. Második ottlétének első kilenc évében a városi tanácsból sokan harcolnak Kálvin ellen. Közel áll ahhoz, hogy ismét elüldözzék. Szervét Mihály, akit Párizsban halálra ítéltek, de onnan megszökött, ezt a helyzetet akarta kihasználni. Kálvin helyére pályázik. A Városi Tanács végül Szervétet kivégzi (1553), és Kálvin hívei többségbe kerülnek, ezzel Kálvin helyzete megerősödik.

37. Munkájának gyümölcse a járványok, nélkülözések ellenére a város felvirágoztatása. Kórházak, árvaházak, szegényházak épülnek. Megszünteti a koldulást.

Felvirágzik a szövőipar, óraipar. 30 nyomda működik. Bankok segítik a munkát. Az iskolát megerősíti, így a tudomány is felvirágzik. Az akkori általános és középiskolát Kollégiumnak nevezték. Az osztályok elnevezése fordítva volt, így a végzősök voltak az elsősök.

 38. Egy év alatt Akadémiát (főiskola) épít Genfben. Súlyos betegségei ellenére személyesen gyűjt pénzt az építkezésre. Híres tanárokat szerez: a Lausanne-i egyetem elbocsájtja tanárait, mert nem ért egyet azok kálvinista szemléletével.

Kálvin Isten kezét látja a dologban: befogadja az elbocsátott, kiváló tanárokat az Akadémiára. Gyerekkori latin tanárát, Mathurin Cordier-t is meghívja oktatni. Az Akadémiát a zsoltárokat énekbe szedő Béza Tódor professzorra bízza, aki hű barátja, és lelkésztársa is. Itt képeznek lelkészeket a világ minden részére. Kálvin azt mondta: „küldjetek faágakat, mi nyílvesszőket küldünk vissza.” – Valóban szükség van lelkészekre: megalakul a Francia Református Egyház.

 Ekkor, 50 évesen adja ki az Institució végső változatát. Megkapja a genfi polgár-jogot. (1559)

 39. Kálvin fiatal korától sok betegségben szenvedett: fejfájás, gyomorbetegség, aranyér, váltóláz, köszvény, TBC. Halálos ágyán, 55 éves korában még Biblia magyarázatot diktál: a Józsué könyvéhez. 2 könyv kivételével (Énekek-éneke; János Jelenések könyve) az egész Bibliához magyarázatot ír. Halála előtt elbúcsúzik a város vezetésétől, lelkésztársaitól. Mindenki siratja. Bocsánatot kér, ha valakit meg-bántott volna. Munkáját semmiségnek mondja. Soli deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség! (1564. május 27.)

 40. Temetése egyszerű volt, bár az egész város kikísérte. Nem engedte, hogy sírját megjelöljék.

 41. Kálvin munkássága: Kálvin az igemagyarázók fejedelme – többen gyorsírással jegyezték le Bibliamagyarázatait, amit ő utána átnézett, és szükség esetén kijavított. - 307 személyhez összesen 4271 levelet írt, királyokhoz, érsekekhez, hercegekhez, gyülekezetekhez, egyszerű emberekhez. Levelekkel buzdította a máglyahalálra készülő mártírokat is. – Egyik fő műve: az Institutio – amelyben református hitünk alapjait rakta le. A másik fő műve maga Genf városa. - Szemére vetették, hogy nem volt gyermeke: „Nekem az egész világon vannak utódaim” - mondta. Jelenleg a Földön kb. 50 millió református él, Kálvin utódai, köztük Magyarországon is közel két millió.

 42. Genfben található a reformáció emlékműve, amely halálának 300. évfordulójára készült el. 12 alak található rajta. A négy főalak, a genfi reformációt meghatározó 4 lelkész: Farel, Kálvin, Béza és Knox (ő menekült skót reformátor, Kálvin tanítványa, majd pedig az angol nyelvű menekültek lelkésze Genfben). Református hitünk hősei között Bocskai István fejedelem szobra is ott látható.

Végezetül szeretnék – ahogyan Sámson is csinálta, – egy találós kérdést feltenni:

Hogyan lehetséges, hogy a svájci óraipar számjegyei közt a 4-es számjegy magyar rovásszámozással van írva?

A 95. Tétel kihirdetése és következményei (1517-19)

Előzmények

Luther 1514 óta nem csak a wittenbergi teológia professzora, hanem prédikátor is a várostemplomban, ezért az emberek lelkével és lelkiismeretével is neki kell törődnie.

Bizonyos idő után észrevette, hogy sokan wittenbergiek közül nem hozzá járnak gyónni, hanem a brandenburgi és anhaltsi városokba - mint pl. Jüteburgba vagy Zerbstbe - utaznak búcsúcédulát (elsősorban a Peter búcsúcéduláit) vásárolni.

A búcsúcédula árusítása, amely tulajdonképpen a gyónást helyettesítette, a lelki üdvösség megvásárlását jelentette, amit Luther teljes mértékben helytelenített. Szilárdan hitt abban, hogy mindenkinek egész életében Isten kegyelmében alázatosan bízva kell élnie.

A búcsúcédulákkal való kereskedés 1507-től kezdve drámaian megnőtt, mert a római kúriának és a búcsúlevelek németországi árusításával megbízott Albrecht von Brandenburg püspöknek egyre gyakrabban akadtak pénzügyi problémáik.

Johann Tetzel dominikánus szerzetes Anhalt és Brandenburg tartományokban árulta a búcsúcédulákat, mint egy vásári kofa, ezért sok legenda keletkezett róla. A korabeli tudósítások szerint Tetzelnél még a halottak bűneit is meg lehetett gyónni. Tetzel szólásmondása volt: "Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt", azaz, "Amint a pénz a ládában csörren, lelked rögtön a mennybe röppen" . Luther ezt élesen elítélte és heves tiltakozás váltott nála ki.

A 95 tétel kihirdetése 1517. október 31-én

1517. október 31-e előtt Luther már többször is prédikált a búcsúcédulák kereskedelme ellen. De ezen a napon - miután a búcsúcédula instrukcióját elolvasta - írt egy levelet egyházi feletteseinek. Abban reménykedett, hogy a nézeteltéréseket és visszaéléseket megszüntetik. A levélhez csatolta 95 Tételét, melyet disputájának alapjául szánt.

Az, hogy Luther ezen a bizonyos napon Luther a tételeit hangos kalapácsütésekkel valóban kiszegezte-e a wittenbergi vártemplom ajtajára, kérdéses, de legenda szól erről is.( A ´95 tétel kihirdetésének legendája)

  A reakció

Luther tételeit püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A reakció nem volt azonnali. 1517 végére tételei nyomtatásban is megjelentek Lipcsében, Nürnbergben és Báselben egyaránt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria a tételeket teljes mértékben elutasította. Legnagyobb kritikát magától Tetzeltől kapta, aki már halállal is fenyegette és azt követelte, Luthert is égessék meg, mint Huszt Jánost.

A püspökök reakciója lassú volt és óvatos. Először a pápát értesítették a "lázadásról", majd Luther feletteseit kérték meg, hogy csillapítsák le őt. A Luther által ismertetett hibákat néhány püspök a reformáció elején még elismerte.

Forrás: http://www.luther.hu/anschlag.html

Az 1483. november 10-én a németországi Eislebenben született Luther Márton a hagyomány szerint egy fogadalom következtében került kolostorba. Fiatal korában nagy viharba került, Szent Annához fohászkodott, megfogadva, hogy ha azt a természeti katasztrófát túléli, szerzetes lesz. Apja rosszallása ellenére állta a szavát, és az erfurti ágoston-rendi kolostorba vonult. Későbbi feljegyzéseiből tudjuk, hogy milyen nagy fizikai és lelki erőfeszítéseket vállalt annak érdekében, hogy a szerzetesi életformának megfeleljen, és Istennek tetsző életet éljen. Legtöbb cselekedetét és gondolatát a szorongás és az Istentől való félelem vezérelte. Rendfőnöke, Staupitz, megértő módon viszonyult Lutherhez, és szellemi képességeit felismerve további teológiai tanulmányokra ösztönözte.

Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-9.htm

A továbbtanulás lehetősége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Luther kiutat találjon lelki válságából. Elmélyülten tanulmányozhatta a Szentírást és az apostoli atyákat. Utóbbiak közül különösen a rend névadója, Augustinus (Szent Ágoston) volt rá nagy hatással. Egyre inkább felismerte az általa addig kizárólagosnak tartott szerzetesi életideál visszásságait. Rádöbbent arra, hogy Isten jóindulatát nem önsanyargatással, böjttel és vallásos cselekedetekkel tudja megnyerni, hanem egyedül hit által.

Ez a felismerés az úgynevezett torony-élmény volt az életében. Később egy írásában így vallott erről:

"Amint egyszer itt ebben a toronyszobácskában gondolkoztam eme ige felett: ´Az igaz ember hitből él´ (Hab 2,4) és ´az Isten igazsága´ (Rm 1,17), erre gondoltam: ha a hit által megigazulva kell élnünk, és ha az Isten igazságára minden hívőnek szüksége van az üdvösséghez, akkor ez nem a mi érdemünk, hanem Isten kegyelme. Ez emelt fel engem. Tehát Isten igazsága az, ami bennünket megigazít és megment."

Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-10.htm

Luthert az úgynevezett bűnbocsátó cédulákkal kapcsolatos egyházi magatartás késztette arra, hogy radikális tanaival a szélesebb nyilvánosság elé lépjen. A középkori egyház búcsú-felfogása az volt, hogy az elkövetett bűnökre bizonyos igazolások megvásárlásával feloldozást lehet nyerni. Az így befolyt pénzből a Vatikán a római Szent Péter Székesegyház építését kívánta finanszírozni. A bűnbocsátó cédulákkal kapcsolatos visszaélések különösen is egy Tetzel János nevű szerzetes nevével fonódtak össze. Ennek felismerése arra ösztönözte Luthert, hogy nyilvános tézisekben foglaljon állást a búcsúk ügyében, és általában az egyház életének kérdéseiben. A hagyomány szerint 95 tételét úgy hozta nyilvánosságra, hogy azokat kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én. Ehhez a naphoz köthető a reformáció kezdete.

Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-11.htm

A wormsi gyűlés birodalmi átokkal sújtotta Luthert. Ez azt jelentette, hogy törvényen kívül került, így bárki büntetés nélkül megölhette. Élete tehát veszélyben volt. Pártfogója, az őt elsősorban politikai okokból támogató Bölcs Frigyes szász választófejedelem merész tervet eszelt ki Luther megmentése érdekében. A Wormsból távozó reformátort álarcos fegyveresekkel elraboltatta, és Luthert a wartburgi várba vitette. Ettől kezdve Jörg lovag álnéven és elváltoztatott külsővel élt. Az időleges visszavonultságnak ezt a kényszerű időszakát Luther arra használta fel, hogy rendkívül rövid idő alatt németre fordította előbb az Új, majd az Ószövetséget. Az anyanyelvi biblia ettől kezdve nagy mértékben hozzájárult a reformáció tanainak gyors elterjesztéséhez.

Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-13.htm

Wartburgi magányát Luther kénytelen volt megszakítani, mert Wittenbergben az úgynevezett képrombolók akarták átvenni a hatalmat, vagyis azok, akik a reformáció tanait egészen szélsőségesen értelmezték. Itt még rendet tudott teremteni, de a szellem kiszabadult a palackból, és Münzer radikális parasztháborúja is a reformációra hivatkozott. Luther ettől elhatárolódott. A parasztháború évében, 1525-ben megnősült. Felesége egy korábbi apáca, Bóra Katalin, aki évekkel korábban társaival a kolostorból Wittenbergbe szökött.

A házassággal a protestáns lelkészcsalád eszményét alapozták meg. Otthonukban, a korábbi kolostorban mindig sok diákot és utazót láttak vendégül. Öt gyermekük született.

Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-14.htm

Luther hatalmas életműve megújította a korabeli egyházat, de új arculatot adott egész Európának. Egyházlátogató útjai során szervezte a gyülekezetek életét. Irataival azt akarta elérni, hogy a Szentírásra épülő reformátori tanítás minél mélyebben beivódjon az egyének és a közösségek tudatába. Írásai közül kiemelkedik a tanítását összegző Kis- és Nagykáté. Kiterjedt levelezést folytatott, amelynek keretében a reformáció külföldi, egyebek mellett magyarországi elterjedését is figyelemmel kísérte. Énekeket is szerzett, amelyek népszerű és könnyen terjeszthető formában szólaltatták meg az új hitet. 1546-ban halt meg szülővárosában, Eislebenben. A hagyomány szerint ez volt utolsó feljegyzése: "Bizony, koldusok vagyunk, ez az igazság!" Ez a mondat jól összefoglalja Luther teológiáját: az ember önmagában semmivel nem rendelkezik, mindenben, üdvössége kérdésében is, csakis Istentől függ.

Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-15.htm

Luther tevékenységének eredményeképpen az észak német nyelvterület protestánssá lett.

Ezt követték a Skandináv országok is.

Így alakult ki egy evangélikus vallásterület, melybe beletartozott egy emberarcúbb igazgatási forma, mint a római katolikus egyházé.

A magam részéről az ébredés legfontosabb ismerve, hogy egy gyülekezet/ szolgálat / mozgalom hogyan tud bánni az idővel.

Ez pedig legjobban az ipar és a szolgáltatások területén jelentkezik.

Magyarországon is jelentős mértékű evangélikus hívő él, hitéletük fő területe:

Békés megye.

Az Emese név már 1200 évvel ezelőtt is hagyományos női név volt.

Emesa: Kr. e. 2300-tól adatolt város Szíriában, az Orontész folyó termékeny völgyében. Egy magaslaton épült, amely átlagosan 508 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Mai arab neve Hems, Hims, Hums vagy Homs. Jelenleg kb. 650–700 ezren lakják. Híres volt Baál-, illetve Gabal-szentélye, ahonnan Heliogabalus császár egy meteoritkövet hurcolt magával. A keresztes hadjáratok idején a várostól 60 kilométernyire nyugatra épült a Krak des Chevaliers (=Lovagerőd). Fő terméke a selyem, ezenkívül ékszereket, öveket, köpenyeket, műtrágyát, növényi olajat és cukrot állít elő. Haszonnövényei a búza, kukorica, köles, gyapot, valamint az egyéb zöldség- és gyümölcsfélék.

A legnagyobb – 43 630 km² területű – kormányzóság székhelye Szíriában.

Forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=56668143&t=9144229

Névváltozata: Hims.

Homs (Émèse)

http://www.aly-abbara.com/voyages_personnels/syrie/Homs_campagne_1.html

Emese (mitológia) 2012. április 7.

Emese a magyar mitológia szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése: anyácska. A szó a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik.

A monda: Emese álma

Az Emese álma – eredetét, tipológiai jellegzetességeit és talán első feljegyzését tekintve is – egyike a legkorábbi magyar mondáknak. Álmos fejedelem származásáról szól, keletkezését 860–870 körülre, de mindenképpen 820 és 997 (Álmos születése és a kereszténység felvétele) közé teszik.

A monda nemcsak pogány, kereszténység előtti, hanem kimondottan archaikus jellegű. Mint az Árpádok eredetmondája, évszázadok múltán is feltétlen hitellel bírt, így kerülhetett be a Képes krónikába. Az első írásos változat keletkezésének ideje nem tisztázott, az azonban igazolt, hogy az Anonymus által feljegyzett és a Képes krónika által tartalmazott szöveg is egy régebbi közös forrásra támaszkodik.

Emese, aki a turulmadártól esett teherbe, Ögyek (Ügek) vezér felesége, Álmos vezér anyja. A monda szerint a turulmadár álmot bocsátott rá, amiben Emese méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét hazájából, Levédiából, s utódai dicső királyok lesznek. (Az eredetmonda egy másik magyarázata szerint Emese álmában a turultól esett teherbe.)

Szövegváltozatok

Emeséről Anonymus is szól híres művében, a Gesta Hungarorumban. Ő 819-re teszi Emese férjhezmenetelét. A gestában Mágóg király nemzetségéből származtatja az általa Ügyek vezérnek nevezett kérőt, aki Őnedbelia (Eunedubélia) vezér lányát, Emesét veszi el feleségül. Anonymus szerint az álomban mindkét mitologikus történet előfordul: a méhből eredő folyó éppúgy, mint a turultól való teherbe esés. Ő azonban az Álmos név eredetére utalva megjegyzi: az almus szó latinul szentet jelent (szent latinul sanctus), és a szent királyokra való álombéli utalás révén lett a gyermek neve Álmos.

A magyar fejedelmek származási vonala a következő Anonymus szerint:

Nimród— Hunor – Etele – Ügyek (felesége Emese) – Előd – Álmos – Árpád

A fennmaradt szövegváltozatok közül Anonymusé a bővebb:

„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

A Képes krónikában fennmaradt változat rövidebb:

"Eleud, Ugek fia Szkítiában Eunodbilia leánytól egy fiút nemzett, kit Álmosnak neveztek el arról az eseményről, hogy anyjának álomban úgy tűnt, egy madár, héja formájában jőve, őt teherbe ejtette, és hogy méhéből egy sebes patak indult meg, de nem a saját földjén sokasodott meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származnak. Mivel pedig a sompniumot nyelvünkön alm-nak mondják, és hogy maga a születés álom által volt előre bejelentve, ezért hívták őt magát Álmosnak, ki volt Eleud, ki volt Ugek, ki volt Ed, ki volt Csaba, ki volt Etele […] fia.”

Hasonló mondák

Az Emese álma mondának két fő motívuma van: a csodás fogantatás és az álomban látott nagy folyó.

A csodás fogantatás viszonylag gyakori motívum a különböző népek történeti és hősmondáiban (a keleti rokon népek körében is), méghozzá a legkülönbözőbb változatokban. Igen közel áll hozzá egy kazah eredetmonda, melyben a pusztába menekült asszony egy uhu szavaitól fogan meg, és szül iker fiúkat, akiknek leszármazottai az uhut nemzetségősükként tisztelték.

A monda másik motívumának, az Emese öléből meginduló folyóvíznek egyetlen párhuzama ismert: a Kürosz perzsa király születéséről szóló monda az ókori görög történetíró Ktésziász lejegyzésében. Eszerint a felnőtt Kürosznak anyja elmondja az álmát, amelyet születésekor látott: az ágyékából kiömlő víz hatalmas folyóvá változott, egész Ázsiát elárasztotta, és a tengerbe ömlött. Az álom megfejtése szerint Kürosz Ázsia legfőbb méltósága.

Feldolgozások

Emese álma több művészt is megihletett, egyikük Juhász Gyula.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Emese_(mitol%C3%B3gia)

Valamikor réges-régen élt a kék vizű tó mellett, a magyarok régi hazájában
egy öregember. Ögyek volt a neve, feleségét pedig Emesének hívták.

Egyszer Emese elaludt a sátrában, és igen szépet álmodott.
Azt álmodta, hogy leszállott fejére egy turulmadár, a csőrével megérintette szépen, gyöngéden
az ajkát, s abban a pillanatban ezüstpatak eredt meg Emese kebeléből,
de olyan szép patak, hogy gyönyörűséges volt nézni. Az ezüstpatak folyt, folyt, nőttön-nőtt,
ide-oda kígyózott, s végre valóságos folyam lett belőle. Mind arra folyt, amerre a Nap nyugszik le.
Ezt álmodta Emese.

Egy öreg, fehérszakállú ember eljött Ögyekhez, mintha csak az Isten küldötte volna.
Emese elmondotta az álmát, s kérte, hogy fejtse meg neki, mit jelent.
Hát az öregember nagyon csodálatos dolgokat mondott. - Azt jelenti az álmod, édes
lányom - mondta a bölcs öregember -, hogy neked egy fiacskád fog születni, s az fölkerekedik
a magyarokkal, s mint az ezüstpatak, megy napnyugat felé. Azért megy, hogy
új hazát keressen a magyaroknak. Az új haza szebb lesz, mint ez a mostani. A patakból folyam lett,
úgy álmodtad, leányom, a kis magyar seregből pedig, mire az új hazába ér a fiad,
erős, nagy nemzet lesz!

Áldjon meg az Isten téged ezért a szép álomért!

Forrás: http://aranysolyom.hu/

Magyar Katolikus Lexikon > E > Emese álma

Emese álma, turul-monda: Anonymus krónikája szerint Ugek (Ügyek) vezér Emese (Emes) nevű feleségének, amikor gyermeket várt  „álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva, teherbe ejtette őt”. Emesének álmában úgy tűnt, hogy méhéből forrás fakad, s ágyékából dicső királyok származnak. Emese fiát e csodálatos álomra emlékezve Álmosnak nevezték el.

Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/E/Emese%20%C3%A1lma.html

Emese álma

Atilla nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetően hódoltságba, mások függőségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szokott őseink szívében.

Reményüket mégsem adták föl. Bíztak a magyarok Istenében! Bíztak abban, hogy Isten akaratából jön majd egy uralkodó, aki ismét eggyé kovácsolja a hun-magyar népet, és vezetésével visszafoglalják őseik földjét, Pannóniát, ahol újra boldogan és szabadon élhetnek. Emlegették is folyvást Isten ostorát, kinek fél világ hódolt. Az ő kardja előtt bizony minden nép meghajolt.

Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható mintha lemosolygott volna népére.

A kazár birodalom hanyatlásnak indult, és a birodalom határain belül élő testvérnépek függősége meglazult. A testvérnépek egyesítésének ideje azonban még nem jött el. Ami nemcsak a teljes függetlenséget, hanem a régi dicsőség és hatalom visszaállítását jelentette volna. Igaz, az égi fény újjászületésének napján a főtáltos már megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt fővel nézhet a jövőbe.

A jóslatot követő éjszakán Ügek felesége, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét.

A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe:

- Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata.

A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt.

- Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor keze megállt, visszahúzta.

- Talán csak álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? - semmi más. - gondolta Emese.

Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára.

- Álmos!? Álmos legyen a neve, - gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott.

Emese szemei a csillagos eget kémlelik (Kurinszky Kata)

Forrás: http://www.szittya.com/olvasmanyok5.htm

Messze keleten, a végtelenbe vesző, füves síkságon, békés, szép életet éltek a magyarok. Lassan terelgették nyájaikat legelőről legelőre a fű növése szerint, s asszonyaik, gyermekeik nehéz, hatkerekű sátorszekereken követték a nyájak útjait. Hosszú szarvú, fehér ökrök vonták a szekereket, serdülő leányok nógatták az ökröket, s a sátrak likán kék füst szállt föl az ég felé, ahogy odabent asszonyok főzték az ételt.

Férfiak, legények, serdülő kamaszok a nyájakat ügyelték lóháton, mások vadásztak, halásztak. Ez a nyájait terelgető lovasnép a csillagoktól tanulta a bölcsességet, és a puszták végtelen síkjától a türelmet.

Nem építettek házakat maguknak. A szellős sátor tisztább volt és sokkal kényelmesebb, mint a megtelepedett népek alacsony földkunyhói, vagy sötét kőházai. Sátraikat színes szőnyegek díszítették, s öltözetük is jobb volt, mint a megtelepedett népeké. Szakértelemmel cserzett, puha bőrruhát viseltek a magyarok, s alatta vászonból készült alsóruhát, amit abban az időben még sem a rómaiak, sem a görögök, sem a germán népek hírből sem ismertek.

Forrás: http://barikad.hu/magyar_mond%C3%A1k_emese_%C3%A1lma-20110126

Ügyek, /Ügek, Ögyek/ fejedelem.

Nevének jelentése: feladatok.

Ekkor vált Dontői-Magyaria teljesen önálló, független országgá.

Azt lehetett tudni, hogy előbb-vagy utóbb el kell szakadni a kazároktól, és meg kell tenni azt, amit a kazárok nem vállaltak be: a Kárpát-medence birtokbavételét, hogy ott az uralkodó nép újra magyar ajkú nép legyen.

Mint ahogy ez eddig is így történt a nyugati-türkök (székelyek), szarmaták, hunok, avarok idejében.

Ügyek találta szemben magát ezekkel a számára megoldhatatlan problémával.

Ezért imádkozott istenhez.

Imájának eredményeképpen született meg Álmos, akinek lett a fia Árpád. Őróla kapta a nevét az Árpád-ház.

Fontos: Az Árpád-ház oly sokáig uralkodott (fiúágon), mint amilyen sokáig a bibliai Dávid király leszármazottai a babiloni fogságig!

A magam részéről fontosnak tartom, hogy egy folyamatot ne csak attól az időponttól kezdjünk el vizsgálni, hogy valaki győz, és látványos eredményeket ér el; hanem onnantól, hogy valaki – ebben az ügyben jogosult személy – a Mindenható Isten segítségét kéri, és az imameghallgatás eredményeképpen születik meg a jövő embere, aki aztán tökéletesen elvégzi azt, amit az imádkozó nem tudott – nem tudhatott – megtenni.

Ügyek volt az, aki megalapított egy fegyverkovácsoló várost, melynek egy kőből épített vár volt – Kővár. (Kiev)

Álmos volt az, akinek a személyén keresztül egyesült két dinasztia, hasonlóan a Zrínyiekhez és Rákócziakhoz.

Árpád volt az, aki a szabír-magyar néptörzsszövetséget biztos helyre vezette a Kárpát-medencébe.

DE ez a két hős, apa és fia csak azért tudtak előtérbe kerülni – és győzni, mert már a spirituális térben (szellemvilágban) már más megimádkozta az ő sorsukat.

A 3 személy sorsa nagyon hasonlít három bibliai szereplőnek a filiszteusokkal szembeni harcához: Sámson, Saul és Dávid.

Ugyanis vannak olyan esetek, amikor egy nép szabadulása csak több generációm keresztül folyamatosan tud egyre előrébb haladni.

DE ez nem úgy működik, hogy 1-1 egymást követő szolgálat/ébredés jól „agyonhajtja” magát, hanem úgy, hogy mielőtt bármi is elindulna (a fizikális világban), előtte már (a szellemvilágban) sikerül megszerezni a győzelmet.

Ez az oka Álmos és Árpád kimagasló sikereinek.

A Képes Krónika írja: „ Eleud , Ugeg fia Scythiában Eunodbilia lányától fiat nemzett, akit Almusnak neveztek el… … ágyékából dicső királyok származnak…”

Anonymus a Gesta Hungarorumban írja: „Ügyek… feleségül vette Dentü-Mogyerban Önedbelia vezérnek Emes nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta.”

A folytatást röviden írom: „… isteni látomás, turulmadár képében… reá száll… Azért hívták Álmosnak- ami latinul annyi mint szent- mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők…”

A képen a hasa alakja: mint a kismamáké, tudjuk, hogy a képen a születendő gyermekről van szó, tehát azt olvastuk, amit az ősi iratok is bizonyítanak. Az iratok által közölt évszámok zavart keltenek, ezzel most nem foglalkozunk, mintha kb.300 éves zavart keltenének, mintha a régi múltba írva meg akarnák téveszteni a latinul értőket. (Vagy az időszámítással van gond? Ugyanis volt egy naptárreform...Julius Cézár után...)

Vannak itt még rejtett magyar szavak a latinos szövegben: próbáljuk meg elolvasni, korábban a Tihanyi (Tó honi) alapítólevélben közöltek szerint.

A madár Árpád címermadara, és a Turul nemzetségé. Mit ír a latinul értőknek a fenti szöveg? Mit ír a rovást magyarul értőknek?

A madár: magyar úr Attila leszármazottja, Dentü-Mogyerban = DON-ta (talaj menti) Magyar Országban van. A Don folyó környékén volt egy országunk. Majd megnézzük, vannak e ott szkíta és hun magyar leletek.

Önedbelia= Eunodbelia kétféle megfogalmazás, de egyet jelent, a rovás betűk ugyanazok:
Egy-hUN-iDŐ-BELI –hAN-i dux lánya= EGY HUN IDŐ BELI, HONI (hun) FEJEDELEM LÁNYA.

Ügek a hunok közé ment és a legelőkelőbb lányok közül választott feleséget, ATTILA hun király leszármazóit kereste.

Mi az álom lényege? Nem volt álom, de így elmondhatja, miért jött a nyugati fejedelem, és semmi kétség, hogy Árpád a hun királyi család leszármazottja, és ATTILA ÖRÖKÖSE, aki mikor a nép megerősödött, tudatosan jött átvenni örökségét a Kárpát-medencébe. Erre kellett több emberöltő, gyermekek születése, hogy legyenek megfelelő férfiak és haderő a vállalkozáshoz. Ma is üzen a ma olvasójának… egy-két gyermekkel nem nyersz csatát, nem tartasz meg országot…

Mi volt a korabeli helyzet?
Anonymus ismerte a nyugatiak hun-gyűlöletét, biztosan ezért nem volt kívánatos, hogy Árpádot és leszármazottait nyíltan a hunokhoz kösse. Az idegen nyelven, idegeneknek írt latin nyelvű munkájában, Attila leszármazottja volt Béla király, akinek jegyzőjeként írt.

Forrás: http://www.rovasoldal.eoldal.hu/cikkek/33-nagyszentmiklosi-kincsek-8.-ugek-es-emese-szovege.html

dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria c. művében a hun maradványtörzseket onoguroknak nevezi.

Árpád nagyapja Ügek fejedelem (Ugek, Gyuek, Divék) olyan nevet viselt, amelynek értelmére eddig még nem találtak helytálló magyarázatot. Ez a férfi az egykori Szkítaföldön, valahol a Dnyepertől nyugatra tűnt fel először. Talán más országból, a dunai magyar honok valamelyikéből jött ide, mert a források kiemelik, hogy helybeli lányt vett el feleségül. Nejét Emesének nevezték, aki Anonymus szerint E-UN-EDU-BELI-AN-I dux leánya volt. E hosszú szóban, velünk együtt mások, így egy egész magyar mondatot látnak, aminek értelmét Anonymus bizonyos okból nem látta szükségesnek latin fordításban is megadni. E titokzatos mondat feloldása egyszerű: Egy hun időbeli honi fejedelem leánya. Ebből a mondatból már értjük, hogy Ügek a hunok közé ment s ott a legelőkelőbb társadalmi rétegből vett magának feleséget, aki a nagy hun király, Attila leszármazója volt.

Anonymus, az egykori párizsi diák, jól ismerhette a nyugatiak hun-gyűlöletét s bizonyára azért nem tartotta kívánatosnak, hogy Árpád származását nyíltan a hunokhoz kösse az idegenek számára írt latin nyelvű munkájában.

Emesének egy éjszaka csodás álma volt: madár (magyar) alakjában megjelent előtte Ast-Úr (a nyugati magyar fejedelem), megtermékenyítette és megjósolta neki, hogy ágyékából dicső királyok fognak származni, de nem (hun) ősei földjén szaporodnak el (167m I 38). Ez az álom keretében elmondott történet a valóságot tükrözi: a nyugatról jött leánykérő (Ügek) küldetését adja elő, aki a Duna-vidéki helyzet megerősítése céljából a kelet-európai hun maradványok közé ment és náluk az Attila korabeli hun-magyar szövetség felújítását szorgalmazta, azt hogy a maradék hunok is bevonuljanak a Duna-medencébe és ott közös erővel helyreállítsák Attila nagy országát.

Ügek és Emese véréből származott Álmos fejedelem, az ő fia pedig Árpád lett. A krónikák tehát a színigazságot mondják, amikor állítják, hogy "Attila sarjától eredt Álmos fejedelem, Árpád atyja" (Athile . . . de cuius progenie dux Almos, pater Arpad descenderat, 167m I 40). E magas hun rokonság következtében Álmos a Szkítaföldön lakó hun maradványok másodfejedelmévé lett. Ezt az Álmos névből következtetjük, amit nem az "álom" szóból magyarázunk, - ki látta, hogy egy fejedelmet álmos névre kereszteljenek? - hanem benne a keleti szóhasználat szerint az Élő Mását, vagyis az "élő isten" (király) helyettesét látjuk. Ezért övezte őt a szentség glóriája (Almos id est sanctus, 167m I 38) és ezért volt Álmos családja minden más törzs tagjánál "előkelőbb származású és nagyobb katonai erejű."

Attila király sötétes arcú, kos faji vonásokat magán viselő ember volt és Álmos és Árpád is ilyen sötétes arcszínt örökölt. Semmi kétség tehát, Árpád a hun királyi család anyai ágú leszármazója, s mint ilyen jogosan hangoztatta Attilával való rokonságát és azt, hogy az őt megillető örökség átvételére érkezett a Duna-medencébe.

Forrás: http://www.lakatospal.hu/index.php?page=kategorizalt&kat_id=13&id=3093&barath-tibor-a-magyar-nepek-ostortenete-