A 95. Tétel kihirdetése és következményei (1517-19)
Előzmények
Luther 1514 óta nem csak a wittenbergi teológia professzora, hanem prédikátor is a várostemplomban, ezért az emberek lelkével és lelkiismeretével is neki kell törődnie.
Bizonyos idő után észrevette, hogy sokan wittenbergiek közül nem hozzá járnak gyónni, hanem a brandenburgi és anhaltsi városokba - mint pl. Jüteburgba vagy Zerbstbe - utaznak búcsúcédulát (elsősorban a Peter búcsúcéduláit) vásárolni.
A búcsúcédula árusítása, amely tulajdonképpen a gyónást helyettesítette, a lelki üdvösség
A búcsúcédulákkal való kereskedés 1507-től kezdve drámaian megnőtt, mert a római kúriának és a búcsúlevelek németországi árusításával megbízott Albrecht von Brandenburg püspöknek egyre gyakrabban akadtak pénzügyi problémáik.
Johann Tetzel dominikánus szerzetes Anhalt és Brandenburg tartományokban árulta a búcsúcédulákat, mint egy vásári kofa, ezért sok legenda keletkezett róla. A korabeli tudósítások szerint Tetzelnél még a halottak bűneit is meg lehetett gyónni. Tetzel szólásmondása volt: "Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt", azaz, "Amint a pénz a ládában csörren, lelked rögtön a mennybe röppen" . Luther ezt élesen elítélte és heves tiltakozás váltott nála ki.
A 95 tétel kihirdetése 1517. október 31-én
Az, hogy Luther ezen a bizonyos napon Luther a tételeit hangos kalapácsütésekkel valóban kiszegezte-e a wittenbergi vártemplom ajtajára, kérdéses, de legenda szól erről is.( A ´95 tétel kihirdetésének legendája)
A reakció
Luther tételeit püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A reakció nem volt azonnali. 1517 végére tételei nyomtatásban is megjelentek Lipcsében, Nürnbergben és Báselben egyaránt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria a tételeket teljes mértékben elutasította. Legnagyobb kritikát magától Tetzeltől kapta, aki már halállal is fenyegette és azt követelte, Luthert is égessék meg, mint Huszt Jánost.
A püspökök reakciója lassú volt és óvatos. Először a pápát értesítették a "lázadásról", majd Luther feletteseit kérték meg, hogy csillapítsák le őt. A Luther által ismertetett hibákat néhány püspök a reformáció elején még elismerte.
Forrás: http://www.luther.hu/anschlag.html
Az 1483. november 10-én a németországi Eislebenben született Luther Márton a hagyomány szerint egy fogadalom következtében került kolostorba. Fiatal korában nagy viharba került, Szent Annához fohászkodott, megfogadva, hogy ha azt a természeti katasztrófát túléli, szerzetes lesz. Apja rosszallása ellenére állta a szavát, és az erfurti ágoston-rendi kolostorba vonult. Későbbi feljegyzéseiből tudjuk, hogy milyen nagy fizikai és lelki erőfeszítéseket vállalt annak érdekében, hogy a szerzetesi életformának megfeleljen, és Istennek tetsző életet éljen. Legtöbb cselekedetét és gondolatát a szorongás és az Istentől való félelem vezérelte. Rendfőnöke, Staupitz, megértő módon viszonyult Lutherhez, és szellemi képességeit felismerve további teológiai tanulmányokra ösztönözte.
Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-9.htm
A továbbtanulás lehetősége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Luther kiutat találjon lelki válságából. Elmélyülten tanulmányozhatta a Szentírást és az apostoli atyákat. Utóbbiak közül különösen a rend névadója, Augustinus (Szent Ágoston) volt rá nagy hatással. Egyre inkább felismerte az általa addig kizárólagosnak tartott szerzetesi életideál visszásságait. Rádöbbent arra, hogy Isten jóindulatát nem önsanyargatással, böjttel és vallásos cselekedetekkel tudja megnyerni, hanem egyedül hit által.
Ez a felismerés az úgynevezett torony-élmény volt az életében. Később egy írásában így vallott erről:
"Amint egyszer itt ebben a toronyszobácskában gondolkoztam eme ige felett: ´Az igaz ember hitből él´ (Hab 2,4) és ´az Isten igazsága´ (Rm 1,17), erre gondoltam: ha a hit által megigazulva kell élnünk, és ha az Isten igazságára minden hívőnek szüksége van az üdvösséghez, akkor ez nem a mi érdemünk, hanem Isten kegyelme. Ez emelt fel engem. Tehát Isten igazsága az, ami bennünket megigazít és megment."
Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-10.htm
Luthert az úgynevezett bűnbocsátó cédulákkal kapcsolatos egyházi magatartás késztette arra, hogy radikális tanaival a szélesebb nyilvánosság elé lépjen. A középkori egyház búcsú-felfogása az volt, hogy az elkövetett bűnökre bizonyos igazolások megvásárlásával feloldozást lehet nyerni. Az így befolyt pénzből a Vatikán a római Szent Péter Székesegyház építését kívánta finanszírozni. A bűnbocsátó cédulákkal kapcsolatos visszaélések különösen is egy Tetzel János nevű szerzetes nevével fonódtak össze. Ennek felismerése arra ösztönözte Luthert, hogy nyilvános tézisekben foglaljon állást a búcsúk ügyében, és általában az egyház életének kérdéseiben. A hagyomány szerint 95 tételét úgy hozta nyilvánosságra, hogy azokat kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én. Ehhez a naphoz köthető a reformáció kezdete.
Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-11.htm
A wormsi gyűlés birodalmi átokkal sújtotta Luthert. Ez azt jelentette, hogy törvényen kívül került, így bárki büntetés nélkül megölhette. Élete tehát veszélyben volt. Pártfogója, az őt elsősorban politikai okokból támogató Bölcs Frigyes szász választófejedelem merész tervet eszelt ki Luther megmentése érdekében. A Wormsból távozó reformátort álarcos fegyveresekkel elraboltatta, és Luthert a wartburgi várba vitette. Ettől kezdve Jörg lovag álnéven és elváltoztatott külsővel élt. Az időleges visszavonultságnak ezt a kényszerű időszakát Luther arra használta fel, hogy rendkívül rövid idő alatt németre fordította előbb az Új, majd az Ószövetséget. Az anyanyelvi biblia ettől kezdve nagy mértékben hozzájárult a reformáció tanainak gyors elterjesztéséhez.
Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-13.htm
Wartburgi magányát Luther kénytelen volt megszakítani, mert Wittenbergben az úgynevezett képrombolók akarták átvenni a hatalmat, vagyis azok, akik a reformáció tanait egészen szélsőségesen értelmezték. Itt még rendet tudott teremteni, de a szellem kiszabadult a palackból, és Münzer radikális parasztháborúja is a reformációra hivatkozott. Luther ettől elhatárolódott. A parasztháború évében, 1525-ben megnősült. Felesége egy korábbi apáca, Bóra Katalin, aki évekkel korábban társaival a kolostorból Wittenbergbe szökött.
A házassággal a protestáns lelkészcsalád eszményét alapozták meg. Otthonukban, a korábbi kolostorban mindig sok diákot és utazót láttak vendégül. Öt gyermekük született.
Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-14.htm
Luther hatalmas életműve megújította a korabeli egyházat, de új arculatot adott egész Európának. Egyházlátogató útjai során szervezte a gyülekezetek életét. Irataival azt akarta elérni, hogy a Szentírásra épülő reformátori tanítás minél mélyebben beivódjon az egyének és a közösségek tudatába. Írásai közül kiemelkedik a tanítását összegző Kis- és Nagykáté. Kiterjedt levelezést folytatott, amelynek keretében a reformáció külföldi, egyebek mellett magyarországi elterjedését is figyelemmel kísérte. Énekeket is szerzett, amelyek népszerű és könnyen terjeszthető formában szólaltatták meg az új hitet. 1546-ban halt meg szülővárosában, Eislebenben. A hagyomány szerint ez volt utolsó feljegyzése: "Bizony, koldusok vagyunk, ez az igazság!" Ez a mondat jól összefoglalja Luther teológiáját: az ember önmagában semmivel nem rendelkezik, mindenben, üdvössége kérdésében is, csakis Istentől függ.
Forrás: http://www.onlinehittan.hu/h-1-15.htm
Luther tevékenységének eredményeképpen az észak német nyelvterület protestánssá lett.
Ezt követték a Skandináv országok is.
Így alakult ki egy evangélikus vallásterület, melybe beletartozott egy emberarcúbb igazgatási forma, mint a római katolikus egyházé.
A magam részéről az ébredés legfontosabb ismerve, hogy egy gyülekezet/ szolgálat / mozgalom hogyan tud bánni az idővel.
Ez pedig legjobban az ipar és a szolgáltatások területén jelentkezik.
Magyarországon is jelentős mértékű evangélikus hívő él, hitéletük fő területe:
Békés megye.
