Az Magyar Pünkösdi Egyház a - világméretben mintegy 500 millió tagot számláló - pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozik.

Teológiailag a metodizmus és a 19. századi ébredési-szentségi mozgalmak hatása voltak a legjelentősebbek a pünkösdi mozgalom kialakulásában.
1900-ban az Egyesült Államokban egy fiatal methodista lelkész, Charles F. Parham különös figyelemmel olvasta az Apostolok cselekedeteit és a páli leveleket. Amikor összehasonlította saját szolgálatát az apostolokéval, megdöbbenten kérdezte önmagától: „Hol vannak a csodák, a gyógyítások?" Megállaptította, hogy az őskeresztyének életének valami titka volt, amit sem ő, sem egyháza nem ismer. E titok felkutatására bibliaiskolát nyitott önként jelentkezők számára Kansas állambeli Topekában. Parham ismerte az ébredési mozgalmak második áldását, a „megszentelődést", melynek lényege mindig a Szentlélekkel való találkozás volt. Éppen ezért e találkozás központi eseménye, a Szentlélek-keresztség félreérthetelen bizonyítéka után kutatott. A hallgatók a Cselekedetek könyvét tanulmányozták, és egymástól függetlenül felismerték, hogy a Szentlélek-keresztség keresett bizonyítéka a nyelveken szólás. Felfedezték, hogy a Szentlélekkel való beteljesedés 5 bibliai esetének leírása közül hárommal közvetlenül, kettőnél pedig közvetve bizonyítható. Elhatározták, hogy másnap reggeltől estig imádkozni fognak a Lélek kiáradásáért. A következő napon így cseledtek, és este egy Agnes N. Ozman nevű lány arra kérte Parham-et, hogy kézrátétellel imádkozzék érte. Az engedett a kérésnek, és a leány elkezdett folyékonyan beszélni nyelveken, amit nem értettek. Ez az 1900. év szilveszterének estéjén történt, néhány napon belül többen nyertek Szentlélek-keresztséget.

Parham tanítvány W.J. Seymour színes bőrű lelkész, Los Angelesben a Szentlélek kitöltetéséről beszélt egy kis templomban, s szolgálata után egy asszony saját házába hívta meg prédikálni. Itt három nap múlva, 1906 április 9-én a hallgatók az igehirdetés alatt megteltek Szentlélekkel, nyelveken imádkoztak és énekeltek.

Az Azusa Street 312 szám alatti épület lett a pünkösdi mozgalom leghíresebb helye. Az ébredés több mint 3 éve alatt nyagyon sokan részesedtek itt a Szentlélek kiáradásának kegyelmében. Amerikán kívül, egymástól függetlenül, több más helyen is fellángolt a pünkösdi tűz a világon, az örmény presbiteriánus egyházban, Indiában, Chilében a methodista egyházon belül indult pünkösdi ébredés W.C. Hoever lelkész közreműködésével.

Forrás: http://www.punkosdi.hu/book/export/html/88

1926-ban az Újvilágba kivándorolt magyarok közül sokan hazautaztak, hogy hirdessék az evangéliumot. Az 1926-ban indult ébredési mozgalom kulcsfigurája Mihók Imre volt, akinek imáit fizikai gyógyulások, csodák kísérték.
Az Amerikából induló mozgalom megjelenését sem a hatóságok, sem a nemzeti érzelmű keresztény társadalom nem sokáig tolerálta. A baptista egyház elöljárói előbb engedélyezték, hogy gyülekezeteikben hirdessék és gyakorolják a Szentlélek-keresztség igazságát, azonban ennek hamar véget vetett az akkori országos elöljáróság. Nemcsak elutasították, hanem hamarosan ki is zárták a baptista gyülekezetekből azokat, akik Szent Szellemmel keresztelkedtek meg, és új nyelveken szóltak.
A kirekesztett tagok azonban önálló pünkösdi szellemű gyülekezeteket alapítottak, melyek a szisztematikus evangélizálásoknak köszönhetően gomba módra szaporodtak az ország minden táján.

… az Apostoli Hit nevű kiadvány híreiből tudtam tájékozódni a pünkösdi ébredésről. Kispesten találkoztam egyszer az amerikai prédikátorral, Rároha F. Dáviddal. Az ő szolgálatának nagy visszhangja volt, olyannyira, hogy a hivatalos szervek is fölfigyeltek az Amerikából jött prédikátor és felesége tevékenységére. 1931-ben vagy 1932-ben a rendőrség kitiltotta őket az országból.

Kovács bácsi emlékei szerint 1935 körül már nagyon komolyan üldözték az ébredésben résztvevőket, és ez rányomta a bélyegét a magyarországi pünkösdi mozgalomra is. Kettészakadt az eddig egységes nép – emlékszik vissza, és két csoport jött létre, egy amerikai vezetésű és egy magyar. "A második világháború kitörése előtt több próféta is figyelmeztette a gyülekezeteket, hogy nagy világégés fog következni, de a háborút már elkerülni nem lehetett" – emlékszik vissza a próféciákra Kovács bácsi. 

Az üldözés a Teleki-kormány ideje alatt teljesedett ki, amikor 1939 szeptemberében a gyülekezési jogot korlátozták, és a "szekták" összejöveteleit hatósági engedély megszerzéséhez kötötték. Majd december 2-án a belügyminiszter "a honvédelem érdekeit veszélyeztető szekták működésének megszűntetése" tárgyában adott ki rendeletet. A rendelet szerint egyes szekták túllépték a hitéleti törvényben megszabott kereteket, mert nemcsak vallási, hanem politikai és társadalmi tanokkal is foglalkoznak. "Egyes szekták, mint… Istengyülekezet, őskeresztények, pünkösdisták, olyan antimilitarista tanokat hirdetnek, amelyek… az állampolgárokat a honvédelmi, a legszentebb állampolgári kötelességük teljesítésétől eltéríteni törekszenek" – hangzott az indoklás.

Népi írók az ébredés ellen

A korabeli szociográfiák készítői a népi írók mozgalmához tartoztak, akik erős kritikával illették az Amerikából érkezett újfajta hitet. Féja Géza és Kovács Imre, a népi írók mozgalmának két meghatározó személyisége vizsgálta az ébredéseket. A hivatalos Magyarország történelmi egyházai mellett a népi vallásosság olyan egyházakat, felekezeteket hozott létre, melyek funkcionálisan idegenek voltak a neobarokk magyar társadalomban.

Forrás: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200505/csodakor_a_viharsarokban

Magyarországon a pünkösdi mozgalom előfutárai az első világháborúból hazatérő hadifoglyok és az Amerikából visszajött emigránsok voltak. Az első világháborúban foglyul esett magyar katonák közül néhányan Szentlélekkel megáldott hívőkkel találkoztak fogságuk alatt. Így a mórichidai Sipos István is, aki bemerítkezett és Szentlélek-keresztséget nyert hívőként tért haza az orosz hadifogságból 1918-ban. Sipos Istvánnak már a harctéren jó ismerőse volt a budapesti Sebestyén István, ő idehaza az Élő Isten gyülekezetének a tagja volt hazatérése után Budapesten mindaddig, amíg Mihók Imrével nem találkozott. Ettől kezdve - 1926 nyarától - az ő budapesti lakása (Üllői út III.) pünkösdiek gyülekező helyévé lett. Ugyanakkor orosz hadifogságból tért haza megtért emberként 1919-ben Horváth János viszneki lakos.

Az Amerikába kivándorolt magyarok közül elég sokan az amerikai pünkösdi ébredéssel is kapcsolatba kerültek, megtértek, és többen most már azért jöttek haza, hogy hirdessék a pünkösdi tanítást, a Szentlélek-keresztségről szóló evangéliumot. Szalai József és neje a Somogy megyei Darány községbe tért vissza 1921-ben, miután Amerikában 1919-ben a pünkösdi közösség tagjai lettek. A hazatérő Szalai házaspárt sok rokon és ismerős meglátogatta. Beszélgetésük fő témája a Szentlelket adományozó Isten megtérésre hívó evangéliuma. Ezt mindig többen szerették volna hallani, így alakultak ki a rendszeres összejövetelek Darányban. Az istentiszteleteket nagy lelki megmozdulás és áldás követte. Az első bemerítés alkalmával 26 fő merítkezett be. 1926-ban Darányban épült fel az első magyarországi pünkösdi imaház. A darányi gyülekezetet később a hazai úttörő pünkösdi prédikátorok szinte kivétel nélkül felkeresték és hosszabb-rövidebb ideig többször is munkálkodtak ott.

A szervezett pünkösdi misszió megindulását Magyarországon Mihók Imre bakonykörnyéki munkálkodása készítette elő. Mihók Imre bakonycsernyei származású volt, mint kivándorolt magyar, Amerikában ő is kapcsolatba került a pünkösdiekkel. Megtérése után Detroitból jött haza feleségével együtt. 1926 tavaszán érkeztek meg Bakonycsernyére. Rokonaik és a baptista ismerősök körében beszélgettek a Szentlélek-keresztség szükségességéről, annak jeleiről és saját élményeikről.

Az első összejöveteli alkalom 1926 húsvétjának második napján volt. Napok alatt elterjedt a környéken a híre Mihók Imre Isten különös erejével megáldott munkálkodásának. 1926-ban mindössze néhány hónapot töltött el Mihók testvér Magyarországon, de ezen rövid idő alatt sok helyen megfordult.

Munkálkodásának eredményességét az is bizonyítja, hogy a magyar pünkösdi mozgalom későbbi vezető egyéniségei közül többen az ő rajta keresztül nyert áldás segítségével lettek Isten alkalmas eszközei a pünkösdi üzenet hirdetésére. Az első pünkösdi gyülekezetek életét Isten különös módon megáldotta, egyre jobban gyarapodtak mind létszámban, mind csodálatos élmények megtapasztalásában - alig történt meg, hogy a gyülekezet imádkozó köréből egy beteg ne egészségesen távozott volna. A pünkösdi hitelvek terjesztését Mihók Imre jelentős irodalmi tevékenységével szolgálta, traktátusai egymásután jelentek meg. Mihók Imréről kapott információ alapján kapcsolódott be a magyar pünkösdi munkába Rároha F. Dávid. A Rároha házaspár 1927. augusztus 28-án érkezett Amerikából Magyarországra. Rároháék nyomdát vásároltak és öthetente adták ki a magyar pünkösdi mozgalom első lapját az Apostoli Hitet. Gyülekezeteket látogattak és alapítottak, átvették a budapesti gyülekezet vezetését. Fő feladatuk lett a magyarországi pünkösdi gyülekezetek egyházi egységének megteremtése. Az első pünkösdi egyház szervezet neve: "Magyarországi Istengyülekezetek".

A Magyarországi Istengyülekezetek alakuló konferenciája 1928. február 5-től február 9-ig tartott, Kispesten a Villany utca 6. szám alatti központi imateremben. A jegyzőkönyv megállapítása szerint az alapszabályokat összesen 8 gyülekezet fogadta el. Kispest, Cegléd, Bakonycsernye, Bakonytamási, Darány, Csetény, Öskü és Somogy (Baranya megyében) egy évre szólóan választották meg a tisztségviselőket. A lezajlott választás eredményeképpen Rároha F. Dávid elnök lett. Az 1928-as alakuló konferencia után Rároháék már nem csupán eszmei irányítói, hanem demokratikusan megválasztott elöljárói is a magyar pünkösdi mozgalomnak. Az évente rendezett konferenciákon újabb gyülekezetek csatlakoztak a szövetséghez, így 1929-ben tizenöt, 1930-ban húsz, az V. Konferencián 1932-ben, amikor a szövetség nevét "Isten Gyülekezetei Szövetsége Magyarországon"-ra változtatták, már 70 gyülekezetet foglalt magában az egyházi szervezet. 1932-től Siroky István, Tomi József, Fábián József voltak a vezetői a magyarországi pünkösdi mozgalomnak hosszú évekig.

Már a harmincas években szociális intézményei voltak a pünkösdi közösségnek, ahol gondoskodtak az idősekről és az árvákról, ezeket a szocializmus ideje alatt fel kellett "ajánlani" az államnak.

1939. december 2-án adták ki a magyar királyi belügyminiszter 363.500/1939. VII.a. számú rendeletét "A honvédelem érdekeit veszélyeztető szekták működésének megszüntetése" tárgyában. Több más kisegyházzal együtt a pünkösdi gyülekezetek istentiszteleteit is betiltották ekkor, ettől kezdve a második világháború végéig az Evangélikus, Baptista és Metodista Egyházak védelme alatt működtek a pünkösdi gyülekezetek.

Ennek az időszaknak a következményeként a háború után több denominációban működtek tovább a pünkösdi gyülekezetek (Evangéliumi Pünkösdi Egyház, Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek, Őskeresztény Felekezet). 1962-ben az Evangéliumi Pünkösdi Egyház és az Evangéliumi Keresztyének nevű pünkösdi felekezetek egyesüléséből jött létre az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. Az Őskeresztyén Felekezet önálló egyházként működik tovább.

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség 1967-től a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetében képezte lelkészeit, illetve 1992-től az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Bibliai Főiskoláján. 1985 nyarától Dunaharasztiban, később pedig Budapesten a Cserkesz utcában is rehabilitációs intézetet működtet a pünkösdi közösség. 1987. október 31-én nyitotta meg a Közösség Szeretetotthonát Kadarkúton idősek gondozására. A rendszerváltozás adta lehetőséget felhasználva az elsők között nyitottak általános iskolákat az Evangéliumi Pünkösdi Közösség gyülekezetei. 1995-ben megalakul az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége, amelynek alapító tagja az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. A Közösség nevet változtatva 2011-től Magyar Pünkösdi Egyház néven folytatja tevékenységét.

Forrás: http://www.punkosdi.hu/book/export/html/89

Evangéliumi Pünkösdiek Közössége, pünkösdisták: magyarországi pünkösdisták (→pünkösdista mozgalom). - Az első gyülekezeteket az Amerikából hazalátogató Mihók Imre Bakonycsernyén, Lerch János 1923: Gyönkön (Tolna vm.) a svábok között alakította. Amikor Mihók visszatért Amerikába, elküldte Ráróha F. D. Dezsőt „téríteni”. Az ~ tagjai elsősorban az →Isten Egyházából és a →baptisták közül kerültek ki. Néhány év múlva pár ezren voltak, de hamarosan szakadás támadt a szektában. 1939: tevékenységét betiltották, 1945 u. ismét engedélyezték, ekkor kb. 100 prédikátora volt.  Az eredeti közösségből formálódott az Apostoli Keresztények gyülekezete, melyből 1950: kiváltak az őskeresztények, majd az Isten Gyülekezete Misszió. 1986: 4 gyülekezete volt. - Az ~ a →Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának tagja. Sz.O.

Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/E/Evang%C3%A9liumi%20P%C3%BCnk%C3%B6sdiek%20K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9ge.html

A két világháború között induló szabadegyházi közösségek közül a legjelentősebbnek a pünkösdi mozgalmat tartjuk, amely új színnel gazdagította a magyar kegyességtörténetet. A pünkösdi mozgalom az eksztatikus „nyelveken szólást” mint a „Szentlélek keresztségének” a jelét állította a középpontba, amelynek az eléréséhez az erős érzelmi átélésből eredő imádság vezet. Hosszabb imádkozás, „lelki tusakodás” nyomán jut el a nyelveken szólásig a hívő, ami azt jelenti, hogy értelmetlen szavakkal kezd imádkozni az, akit „a Lélek betölt”. Fontos szerepet játszott a mozgalom életében a gyógyítás és a prófétálás is (Szigeti 1981d). Első csoportjai az 1920-as évek elején, Békés megye szlovák lakossága körében alakultak (Féja 1957: 176). Országos mozgalommá csak a visszatelepülő amerikás magyarok révén, különösen a bakonycsernyei Mihók Imre (Kardos L. 1969: 185), majd pedig az ő nyomán járó Rároha Dezső munkálkodása nyomán vált (Szigeti 1979a). Már a két világháború között is több ágra szakadt mozgalmuk. Ez a tagolódás a {7-493.} felszabadulás után folytatódott, és csak a hetvenes évektől kezdve stabilizálódott a közösség szervezetileg.

Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/339.html

Így történt

Pünkösdi Teológiai Főiskola Egyháztörténeti Tanszék

Kutatási gyakorlat
Isten Gyülekezete Szövetsége Missiója története1926-tól Házi dolgozat

Készítette: Bogdán Imre AL. I. évf. 2007. április 30. Nagy Erika főiskolai adjunktus

Forrás: http://hu.scribd.com/karesz_mezo/d/76933428-Igy-tortent

Tartalomjegyzék.....................................................................................................................2 Bevezetés................................................................................................................................3

Az első szakadás: az 1930–as évek eleje:..............................................................................5

Három részre szakadt a mozgatom:.......................................................................................5

Isten Gyülekezete Missiója....................................................................................................5

Ébredés Somogygesztiben: ...................................................................................................6

Megtérése, szolgálata:............................................................................................................6

Találkozás Ungvári Sándorral................................................................................................7

„A magyarok közt magyar vagyok, a cigányok között cigány…”.......................................10 Irodalomjegyzék...................................................................................................................14

2

Bevezetés

A visszaemlékezést Horváth Sándor misszióelnökkel készült beszélgetés alapján 2007. március 21–én készítettem el. A beszélgetést során is, valamint utána sok áldást tapasztaltam a dolgozat létrehozásában. Az egyházunk története PTF-es tanulmányaim előtt is érdekelt mindig, így élénk figyelemmel hallgattam az idős testvéreket az ő visszaemlékezéseikről, így történt ezen a beszélgetésen is! Hiszem, hogy még sok ember számára áldás lesz ez a tanulmány! - Sok szeretettel köszöntelek az Úr Jézus nevében Horváth testvér! Köszönöm, hogy ezt az időt rám fordítottad és kész vagy a beszélgetésre. Kérlek, hogy a kezdetektől mondd el az egyházunk történetét:

- Az információkat1 Rároha Ferenc Dávid, Dezső2 elmondása alapján adta tovább, aki az Amerikai Egyesült Államokból, Cleveland-ból érkezett Magyarországra feleségével 1926– ban. Rároháék először Temesváron szerettek volna letelepedni, de az ottani hatóság, ezt nem engedélyezte, ezért költöztek Budapestre. Kispesten egy régi színházépületet sikerült bérelniük, ahol imaházat alakítottak ki. A közösség, az Isten Gyülekezete nevet vette fel. Rároháék3 sok hazahívó levelet kaptak Magyarországról, és 1927 májusában az Úrtól való küldetésről is meggyőződtek, de az anyagiak hiánya miatt még nem indulhattak el. Augusztus közepéig az USA kilenc államában több mint 3100 mérföldes evangélizáló utat tettek azért, hogy testvéri támogatást szerezzenek magyarországi útjukhoz. Ők maguk így emlékeztek vissza erre a három hónapra: „De a jóságos Isten velünk volt mindenütt, amerre csak jártunk. Jól imádkozhattak kedveseink Magyarországon, mert minekelőtte eljött augusztus 16-a, mindenünket kirendelte az Isten, amire szükségünk volt. Dicsőség az Úr Jézusnak! ...” Augusztus 16-án éjfélkor indult New York kikötőjéből a hajó – Rároháékkal a fedélzeten – az európai Brémába. Az indulás perceiben kapták kézbe az Assemblies of God titkárának, Petersonnak a táviratát, amelyben sok áldást kívánt útjukra és új munkájukra Magyarországon. Brémától Budapestig vonaton utazott a Rároha házaspár. 1927. augusztus 28-án érkeztek meg a Keleti pályaudvarra. Itt örömmel üdvözölték őket a rájuk várakozó magyar testvérek. 1 2

Bogdán Imre Interjú I. [2007] Rároha F. Dávid a Dezső nevet is viselte. Több dokumentum is, így említi 3 Tóth [1998] 80. o.

3

Rároháékat Kispesten a Villany utca 6. szám alatt berendezett lakás várta. A testvérek érkezésére a lakást Siroky István kifestette, a bele való bútorokat, pedig a ceglédi Lakos testvér készítette el. Ez a lakás lett a mozgalom központja is. Rároháék megérkezésük után azonnal munkához láttak. Az Apostoli Hit 1927-ben megjelent 7. számának felelős kiadójaként már Rároha F. Dávid neve szerepel a röpiraton. Rároháék jó szervezőképességéről tanúskodik a sajtó jelentőségének felismerése és tudatos felhasználása. A Villany utcai központban házinyomdát is berendeztek, és az Apostoli Hit 1928. évi első számát már itt nyomtatták ki. Ebben a számban kérelem olvasható a nyomdával kapcsolatosan. A kiadó bevezetésképpen azt közli benne, hogy a lap azért késett, mert a nyomdát nem tudták időben berendezni. A berendezett nyomda ellenére a lap 1928/2. számát és az utána következő hatot valamilyen oknál fogva ismét az „Attila nyomda” készítette, majd a 9. számtól egészen a 27. számig – ez 1930. augusztus 13-án jelent meg – Thienschmiedt Ede könyvnyomdája nyomtatta az Apostoli Hitet. Rároháék nemcsak irodalmi tevékenységet végeztek, hanem sokat járták az országot is. Hazaérkezésük után hamarosan felkeresték a hazai pünkösdi mozgalom egyik bölcsőjét, a darányi gyülekezetet. 1927. szeptember 30-án érkeztek, és tíz napig maradtak ott. Ez alatt az idő alatt bemerítés is volt; három személy vallotta meg hitét a kis gyülekezet nagy örömére. Felesége is prédikált, teljesen nulláról indult a gyülekezet, mert először a székeknek prédikált. Plakátokat nyomtatott, újságban adott fel hirdetéseket, ennek meg is lett az eredménye, jöttek a megtérni vágyók, ezen kívül sok más kisegyházból is felkeresték a gyülekezetét és ott maradtak. 2 év alatt megtelt a 300 férőhelyes színházterem. A sánták meggyógyultak, a tolószékek ott maradtak a színpadon. Vidékről is sokan jöttek a csodálatos gyógyulások hírére, Kispestre. Horváth Sándor emlékszik arra, hogy édesapja olvasta a Dunántúli Napló című helyi újságban, hogy az „újhitűek” meggyógyultak és táncoltak Kispesten. A rendszernek nem tetszett ez a tevékenység, a működési engedélyt visszavonták. A hatóságok kitiltották az ország területéről a Rároha házaspárt, 4 de mielőtt elutaztak volna, Rároha F. Dávid néhány soros levélben visszahívta Békésről Siroky Istvánt, és rábízta a kispesti gyülekezet vezetését.

4

A Rároha házaspárról lásd bővebben Menáhem Elemér: „Dícsérem az Urat!” című (1998. november 23.) egyháztörténelmi szemináriumi dolgozatát.

Az első szakadás: az 1930–as évek eleje: 1935. A szakadás éve. Az Apostoli Hit 1935. január 21-i számában a következőket olvashatjuk: „Bizottságunk 1935. január 18-án megbeszélést tartott Budapesten, ahol a körzeti prédikátorok közül a következők bejelentették szövetségünkből való kilépésüket: Sárkány Ernő, Hajdúhadház; Sárkány Zoltán, Kaposvár; Sárkány Győző, Miskolc;…
Közösségünkből kivált testvéreinkről nincs jogunk több véleményt mondani, mint tettük, mindenesetre szívünk fájdalmával kell szemlélni az engedetlenség gyümölcsét…” 5 „1935–ben a három Sárkány testvér (Zoltán, Győző és Ernő), mint prédikátor csatlakozott a Rároha által vezetett mozgalomhoz.”6 A bejelentett szakadás után a két pünkösdi csoport neve, címe és vezetősége is megváltozott. A kivált gyülekezet neve ezek után: Isten Gyülekezetek Missziója Magyarországon. Kispest, Brandtner Pál u. 3. Vezetősége: Rároha F. Dávid, Rároha F. Dávidné, Varga József, Vellai Imre. „A fentiekből kiderül, hogy a szakadás oka az engedetlenség bűne volt. A történelem Ura ennek ellenére nem hagyta magára a gyülekezeteket, mert az Ő munkáját ugyan emberi cselekedetek befolyásolhatják, de meg nem állíthatja senki és semmi.”7 Három részre szakadt a mozgatom: • • • Élő Isten Gyülekezete: Baumann Béla vezető, Apostoli Keresztények: Siroky István vezető. Isten Gyülekezete Missiója: Vellai Imre, Horváth Pál és Becker Ádám lettek.

Isten Gyülekezete Missiója Vellai József két évig volt elnök, majd állami tisztviselősége miatt lemondott és bizottsági tagként tevékenykedett tovább. Ezután Holzmann (Békefy) Mihályt választották elnökké. 1950–től 1975–ig irányította az egyházat.

5-6 Apostoli Hit [1935. január 21] 240. o. Szigeti [1987] 228. o. 7 Tóth [1998] 80. o.

5

További vezetők: Ungvári Sándor Csetény, 1975-1995-ig vezette az egyházat, elnökhelyettes: Horváth Sándor Pécs. Horváth Sándor Pécs, 1995–től tölti be az elnöki tisztséget,

Ébredés Somogygesztiben: 1940-ben Kovács Tibor bizonyságtételére asszonyok tértek meg a faluban. Az ébredés 2 hónap alatt érte el falu lakóit. Böhönyéről is látogatták őket és segítettek az ébredési munkában. A gyülekezet helyi megbízottja Tóth Istvánné volt 1945. április 8-ig.

Megtérése, szolgálata: Horváth Sándor 1926. május 6-án született Nagyharsányban, evangélikus szülök gyermekeként. 1942-ben édesanyja halála után, édesapja újra megnősült. 1944-ben érettségizett, ezután evangélikus teológiára jelentkezett Sopronba. A második világháború frontja is itt érte el, gyalog menekültek a hallgatók Sopronból, ő is hazafelé igyekezett. Somogygesztiben kért menedéket éjszakára, hívő segítették szállással éjszakára. A front 15 kilométerre volt a falutól, ezért a falut ellepték a menekültek. Sudár testvér igehirdetésére, 1944-ben, 18 évesen adta át életét Krisztusnak. Sírás szorongatta az istentisztelet alatt, ezt látva imádkozni kezdtek érte, ekkor átjárta Isten szeretete és megbánta bűneit. 1945. április 8-án merítkezett be, és 14–én betelt Szent Lélekkel. Mivel férfi nem volt a gyülekezetben, csak egy idős, beteges testvér, ezért Sudár testvér imádkozott érte és a szolgálatáért. Vigh testvér Misszió Bizottsági tag ajánlására, az alakulófélben levő somogygeszti gyülekezet lelkimunkásává avatták fel, korkitétellel. 1945. májusában Holzmann (Békefy) Mihály testvér Budapestről utazott le gesztibe, ahol sokat beszélgettek. Édes Antallal imádkoztak érte, felkenték a szolgálatra, prédikátori igazolványt kapott, később Misszió Bizottsági taggá választották. A bizottság az alábbi tagokból áll: Békefy Mihály elnök, Becker körzeti prédikátor, Vígh pénztáros, Tóth Istvánné pénztáros és egy Löfler nevezetű testvér.

6

Találkozás Ungvári Sándorral

Balról jobbra haladva, az első sorban: Kurgyis József, Ungvári Sándor, Deák József…8

1947–ben, Budapesten az Aponyi Albert utcában konferenciát rendeztek, ahol Ungvári Sándor, misszió bizottsági taggal találkozott. Ungvári Sándor, 1920–ban született Hajdúhadházán, evangélista és prófétai szolgálatot végzett az egyházban. 9 évesen tért meg, adta át életét Krisztusnak. Felesége tüdővészben halálozott el. Ezután Cseténybe költözött, megnősült ismét Bérczes Irén volt a felesége. Tatabányán dolgozott a Szénbányák Vállalatnál géplakatosként, Csetényben pedig pásztorolta a gyülekezetet. Az egyház vezetésében átalakulások történtek 1955–ben. Békefy Mihály és Siroky István egyházvezetők szövetségre léptek Evangéliumi Kereszténye néven. Ungvári Sándor és Siroky István sógorsági kapcsolatban voltak egymással. Ezután Ungvári Sándor, név nélkül folytatta a munkát Csetényben a mintegy 60 tagú, főleg bányászokból álló gyülekezetben. A gyülekezet életét megnehezítették az állandó névtelen feljelentések és hatósági zaklatások. Ezért Békefy Mihály vezetésével Isten Gyülekezete néven alakultak újjá az 1960–ban. Megalakították a Misszió Bizottságot,
8

Nagy Erika Interjú II. [2004] 7

melyben: • Békefy Mihály volt az elnök, • Ungvári Sándor elnökhelyettes, • Horváth Sándor utazó titkár.

Békefy Mihály halála után, 1975-ben az elnökhelyettest: • Ungvári Sándort választották meg elnöknek, • Horváth Sándor elnökhelyettesnek.

Ungvári Sándor, a Német Szövetségi Köztársaságban egy konferencián hallotta Brahman testvér szolgálatát, aki az apostolok cselekedeteit tanulmányozta, és Jézus nevében kezdett el megkeresztelni embereket. Ezt a tanítást megvizsgálta a Bibliában, elfogadta és hazaérkezve Tatabányán bányászcsillében, kezdte el meríteni be a testvéreket. Ebben az időben kereste meg őt Szabolcsi György, az UPCI Bécsben élő misszionáriusa, akivel egyeztették a hitelveket és szövetségre léptek egymással. Ungvári9 testvérrel 1981. júniusában találkoztam Tatabányán, a Soros testvér lakásán, illetve gyülekezetében. Pont az nap érkeztünk Sámuel, Balca testvérrel, feleségemmel (szombaton), mikor istentiszteletet rendeltek el arra a napra; de ezt mi előre nem tudtuk! De az Úr tudta és Ő rendezte a találkozót. Ungvári testvér volt a vendég prédikátor, Csetényből jött, hogy bemerítse az ott megtért vágyakozót. Ahogy figyeltük a bemerítést, itt tudtuk meg, hogy Ungvári testvér szinten Jézus nevére keresztel úgy, mint mi. A tisztelet után beszélgettünk és Ő meghívott minket Cseténybe. Mi után elbeszélgettünk Cseténybe, Sámuel testvér meghívta Ungvári testvért Németországba a következő Európai konferenciára. Így, nekem is vissza kellett jönnöm, tolmácsolni. Így kezdődött a mi ismeretségünk. 1991–ben regisztrálták az egyházat a Szabadegyházak Tanácsában, csetényben működő központtal. A Veszprém Megyei Bíróságon jegyezték be az egyházat, ekkor az egyház neve Isten Gyülekezete Egyesült Pünkösdi Egyház lett. • •
9

Ungvári Sándor elnök, Horváth Sándor elnökhelyettes,

Szabolcsi György USA misszionárius [2007] 8

•

Szabolcsi György misszionárius.

Az egyház életében Ungvári Sándor 1995–ben bekövetkezett halála hozott változásokat: • • • • Horváth Sándor lett az elnök, Barta András az elnökhelyettes, Szabolcsi György elnökhelyettes, misszionárius valamint az Országos Bizottság.

A központ Pécsre került, organizálódott az egyház, egyházi alapszabályt módosítottak, új igazolványokat adtak ki. Évenként szerveztek konferenciákat a vezetők és az egyháztagok számára. 1995–től 3 éves bibliaiskolát indítottak Szigetváron a pásztorok számára. Az első végző csoportból kerültek ki a következő már 2 éves bibliaiskolai tanárok négy különböző városban. Külföldi segítséggel lakóházakat vásároltak meg és alakították át imaházzá.

Az egyház tagja 80 %-ban a cigány kisebbséghez tartozik, és a missziómunka által került be az egyházba. Nagy a munkanélküliség, és a szegénység ebben a társadalmi rétegben, de Isten segítségével tovább képezik magukat, így igyekeznek ismét hasznos tagjai lenni a társadalomnak. Horváth testvér, köszönöm a beszélgetést az Úr áldja meg az életedet gazdagon, hogy sokáig munkálkodhass még közöttünk az Isten ügyében!

9

„A magyarok közt magyar vagyok, a cigányok között cigány…”10 Beszélgetés Horváth Sándorral, az Isten Gyülekezete Egyesült Pünkösdi Egyház elnökével.

Horváth Sándor elnök

„Fiatal koromban volt egy álmom: az Isten beszélt hozzám. Bemutatott nekem egy népet, sövények mellett, bogáncsok között. Azt mondta, szedjem össze a bogáncsok között a liliomokat, és ültessem be őket egy ágyásba. Azt mondta, ez az én munkám. Sokáig kerestem az értelmét, majd jött a kijelentés: ők a cigányok, oda kell menned! Megértettem.” Többféle istentiszteleten, igehirdetésen vettem már részt. A maihoz hasonló élményben viszont még nem volt részem. Megindító volt látni, érezni az emberek mindent felülmúló hitét, megtapasztalni az összetartozást, a közösség a szeretet érzését. Mi ebben az Ön szerepe? Az én szerepem nem több, mint csak annyi, hogy Istentől kegyelmet kaptam. Azaz? Én is megtérhettem 18 éves koromban. 19 éves korom óta pásztor vagyok. 10 évig Somogyban vezettem egy gyülekezetet, majd 1954-ben kerültem Pécsre. És a cigányság? - Fiatal lelki munkásként beállítottak egy országos misszióba. Szabolcs megyében prédikáltam. Az istenkeresés, Isten hívó szava volt a téma. Amikor Isten azt kérdezi Ádámtól,
10

Humán Források [2004.] 10

hogy hol vagy? Eljött egy cigányember is, aki kukoricát akart lopni a gazdától, amíg mi istentiszteleten voltunk. Én pont azt prédikáltam, hogy Isten lát téged, látja a te utadat, életedet. Ez az ember a góréban hallotta a prédikációt. Azt hitte, hogy neki mondom mindezt. Annyira megijedt, hogy az összes kukoricát kiöntötte. Bejött, de csak az ajtóig. Azt mondta, nincs ereje beljebb jönni, mert az Úr látta, amit tett. Ő volt az első, aki azon az estén letérdelt, imádkozni kezdett és megtért. Az istentisztelet évégén azt kérte, hogy menjek el legközelebb a cigánysorra, prédikáljak ott is. Ő összehívta az embereket és megindult a munka. 1954-ben már 14-en voltak, a Szamosba merítettem be őket. Sokan abbahagyták a földeken erre az időre a munkát. Az akkori politika ezt nem nézte jó szemmel. A hatóság kitiltott a cigányok területéről. De ettől még fontosabb lett nekem ez a nép. Majd volt egy álmom: Isten beszélt hozzám. Bemutatott nekem egy népet, a sövények mellett, bogáncsok között. Azt mondta, szedjem össze a bogáncsok között a liliomokat, és ültessem be őket egy ágyásba. Azt mondta, ez az én munkám. Először nem értettem, kerestem az értelemét, majd jött a kijelentés: ők a cigányok, Oda kell menned! Megértettem. És? - Szigetváron meghívtak egy cigánytemetésre. Nem volt a családnak pénze, senki sem akarta eltemetni a halottat. Csak romák voltak ott, elhívtak a házhoz is. Legalább 70–en voltunk, tartottam nekik istentiszteletet. Felváltva zokogtak, kértek menjek máskor is. Így alakult meg az első roma gyülekezet. Ez volt az első liliomcsokor? - Igen, majd Pécsre jöttem. Egyre többen lettünk. Akkor még nagyon toprongyosak voltak. Nem adtak magukra, koszosan, ápolatlanul jöttek az istentiszteletre. Megtanítottam őket a testi, lelki tisztaságra, öltözködni, viselkedni és arra, hogy ne egyenek döghúst. Ezt is megszokták, és elkezdtünk egy három éves Bibliaiskolát Szigetváron. Többen tanulni kezdtek. Ez embernevelés is? - Ma már egymást is tanítják. Miért különülnek el? - Nem különülnek el, vannak a gyülekezetben magyarok is, bár az egyház 80 %–a cigány. Ma már más egyházakból minden romát ide küldenek. Ezért hívják roma gyülekezetnek, de a feleségem is idejár.

11

Milyen a hívő romák élete? - A cigánytársadalomban erősebbek a rokoni kapcsolatok. Erősebb az összetartozás, mint nálunk magyaroknál. A testvéri szeretet nevében sokkal jobban össze tudnak forrni, mint más nemzetiségek. Ez a benyomásom, voltam Amerikában, Távol-Keleten, Malajziában. A színesbörüekben valami plusz van az istenszeretésben, követésben. Ők örülnek a hitnek, szeretem, ahogy őszintén, hangosan, érzelemmel átitatva osztják meg a hitüket, érzéseiket másokkal. Azt hiszem, Isten kegyelembe fogadott népe ők. Minél nagyobb a bűn, annál nagyobb a kegyelem. Van, aki 16 évig volt börtönben, ott tért meg. Itthon a feleségével az első útja a gyülekezetbe vezetett. Azt kérdezte, eljöhet e még közénk? Ma ő az ajtónálló, ő vigyáz a rendre. Van, aki embert ölt féltékenyégből, ő is börtönből jött. Ma közöttünk van, minden istentiszteleten. Mi senkit sem vetünk ki. A mai istentiszteleten tanulásra bíztatta őket. - Többen vannak, akik teológiát tanulnak, érettségire készülnek, egyetemre járnak. Van köztük pincér, gyógymasszőr, könyvtáros, szociális munkás, joghallgató, színésznövendék, gimnazista, de analfabéták is. Lassan mindenhol lesz képviselőjük, a tanulás a jövő! Van különbség egy magyar és egy roma gyülekezet között? - Van, a magyarok is teljes szívvel szeretik az Urat, de ők keményebbek, hidegebbek. Istennek sokszor törőt kell a kezébe venni, hogy a magyar szíveket megtörje. De ha ez sikerült, akkor már nincs különbség magyar és roma között. Hogyan fogadta a környezete, hogy romákkal foglalkozik? - Higgye el, ha nem Isten használ erre a feladatra, én emberi erőből ezt nem tudtam volna végigcsinálni. Sem fizikailag, sem szellemileg. A rokonaim megvetettek, a nővérem elfordult tőlem. Majd évekkel később a televízióban látott egy istentiszteletet. Látta a romákat, hallgatta a prédikációt. Legközelebb találkoztunk, azt mondta: „láttalak a cigányaiddal, hisz azok nem is cigányok! Mind elegánsabb volt, mint te, tovább nem is haragszom rád!” Megérte a küzdelem? - Nekem 5 éve amputálták a lábamat, mert cukorbeteg vagyok. Rossz már a látásom és a hallásom is. Tolókocsiban prédikálok, missziózok. Ők visznek minden hova. Van egy mintaképem, ő zsidó volt. Neki mindkét lábát amputálták, úgy prédikált, és úgy imádkozott a híveiért. Nekem még az egyik lábam megvan.

12

Önért ki imádkozik? - Ők, az egész gyülekezet, én, pedig értük. Ha csak annyit tehettem a társadalomért, hogy én is részt vehettem benne, hogy ők közelebb kerüljenek Istenhez, már megérte. 80 éves vagyok, nem tudom, hány napom van még! De addig, amíg tart, teszem, mert ez a dolgom.

13

Irodalomjegyzék • • • • • • • • Apostoli Hit [1935. január 21.] 240 o. Bogdán Imre [2007. március 21.] Interjú I. Horváth Sándorral, Balatonföldvár Humán Források, [2004. január] Interjú Horváth Sándorral, Pécs Menáhem Elemér [1998. november]„Dícsérem az Urat” egyháztörténeti dolgozat Nagy Erika [2004. szeptember 29.] Interjú II. Kurgyis Józseffel, Gyömrő Szabolcsi György [2007] Visszaemlékezése Tóth László, Makovei János, Kovács Béla, Pataki Albert [1998] A Pünkösdi Mozgalom Magyarországon. Budapest, Evangéliumi Pünkösdi Közösség Szigeti Jenő [1981] És megemlékezzél az útról, Budapest, Szabadegyházak Tanácsa, 291 o.

Rajki Zoltán:: A pünkösdi mozgalom az 1940-es évek végén Magyarországon.
Az ún. Csorba-féle egység (1949-1950)

9. évfolyam 4. szám, A. D. MMVIII

A kommunista hatalomátvétel a magyarországi pünkösdi mozgalmat a megosztottság állapotában találta. Okai részben dogmatikai eredetűek, mint például a szabadkai prófétás mozgalom[1][1] tanításához való viszonyulás, vagy a tökéletes szentségre való törekvés kérdése. A kialakult helyzetet leginkább az egyes csoportok vezetői közötti személyes ellentétek mélyítették el. A helyzet 1949 nyarán kaotikussá vált. Egyrészt a mozgalom peremén megtalálhatjuk a pünkösdi mozgalommal közvetlen kapcsolatot nem tartó, szombatot ünneplő Élő Isten Gyülekezetét,[2][2] az 1935-ös szakadás idején a Rároha F. Dávidhoz[3][3] hű csoport maradékát, az Isten Gyülekezeteinek Szövetségét. Számottevő befolyással rendelkezett a magyarországi pünkösdizmuson belül a prófétás mozgalomhoz erősebben kötődő őskeresztyén közösség.[4][4] Legjelentősebb hatást a pünkösdizmus életére az Evangéliumi Pünkösdi Egyház[5][5] és az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek[6][6] töltötte be.

Az egyes csoportok között, és gyakran még azokon belül is kialakulatlanok voltak az erőviszonyok. Szervezeti életük, liturgiájuk és dogmatika-rendszerük még nem tisztázódott le. Egy demokratikus berendezkedésű államban évtizedeket igényelt volna, hogy a mozgalom önmaga megoldja ezeket a kérdéseket. A kommunista diktatúra azonban rendezett, áttekinthető egyházakat akart, amelyek könnyen ellenőrizhetők, manipulálhatók. Így a magyarországi pünkösdi mozgalom egyháziasodása egy mesterségesen felgyorsított folyamatként zajlott le, amelyben a Magyarországi Szabadegyházak Szövetsége (MSZSZ), illetve később a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa (SZET) kulcsszerepet játszott. […]

Egyes gyülekezetek kezdettől fogva bizalmatlanul fogadták az egységre hívó központi szót. Másrészt a karizmatikus jelenségek értelmezésében is különbségek voltak az egyes csoportok között. Állami és MSZSZ elvárásra biztosítania kellett az új vezetésnek, hogy az istentiszteletek „jó rendben” menjenek végbe. Ez a karizmatikus ajándékok közösségi korlátozásával járt. Így például a nyelveken szólás ne botránkoztasson meg másokat. Az imádkozás ne csak „lélekkel”, hanem értelemmel is történjen. Az „idegen nyelvet” pedig csak imaórákon használják. Nagy kiáltások, tapsolás és más eksztatikus jelenségek visszaszorítását is végre kellett hajtaniuk. A prófétálást is korlátozták, mert ellenezték a „könnyelmű képzelődések”, „semmitmondó látomások”, „személyi elgondolások prófétaság látszatban” történő megjelenését az istentiszteleti alkalmakon.

Forrás: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/rajkizoltan-csorba.htm

A Viharsarok a Körös folyóktól délre kezdődik a Dél-Tiszántúlon. Keletre része a magyar-román határ.

Nevezik Körös-Maros közeként. Az itt élők szeretik a Viharsarok kifejezést használni.

Az elnevezés a múlt század második felében a Dél-Tiszántúlon kibontakozott jelentős agrárszocialista és más baloldali mozgalmakra utal. Két megyét érintő terület, Békést és Csongrádot. A Viharsarok fővárosa Békéscsaba.

Jelentősebb települései: Gyula, Orosháza, Makó, Hódmezővásárhely, Battonya, Mezőhegyes és Mezőkovácsháza.

Szokás az ország éléskamrájának is nevezni, 5 hungarikumunk is innen származik: a Csabai kolbász és Gyulai kolbász, a Békési szilvapálinka, a Medgyesi dinnye valamint a Makói vöröshagyma.

Forrás: http://www.programturizmus.hu/landscape-viharsarok-tajegyseg-bekes-megye-magyarorszag-alfold-info.html

Az észak-amerikai pünkösdizmus atyjának Charles F. Parhamet tartják, akinek, miután a metodista felekezet vezetőivel konfliktusba került, állítása szerint elege lett "a szektás felekezetieskedés szűklátókörűségéből", és ezért örökre hátat fordított a "felekezeti szellemnek". 1900-ban Kansas állam Topeka nevű városában vezetett bibliaiskolát, ahol szorgalmasan kutatták a Szentlélek-keresztség bibliai bizonyítékait. Az Apostolok cselekedetei könyvének tanulmányozása nyomán Parhamék arra a következtetésre jutottak, hogy – az Írások szerint – aki Szentlélek-keresztségben részesült, más nyelveken kezdett szólni. Beszámolója szerint hallgatói közül egy hölgy részesült először Szentlélek-keresztségben, aki kínai nyelven szólalt meg. A következő évben nyerte el a Szentlélek-keresztséget más lelkésztársaival együtt maga Parham is.

A pünkösdi megtapasztalás terjedésének hatására újságírók, nyelvészprofesszorok, tolmácsok tanulmányozták a jelenséget, akik arról győződtek meg, hogy az iskola hallgatói a világ létező nyelvein beszélnek. A korabeli újságok szalagcímekben hirdették: "Pünkösd! Eljött pünkösd!" Charles Parham ezután számos meghívást kapott különböző amerikai keresztény közösségektől, ahol igehirdetéseiben bátran hirdette, hogy a Szentlélek-keresztség bizonyítéka a nyelveken szólás (glosszolália). A prédikátor rendszeresen imádkozott a betegekért is, korabeli beszámolók alapján számos csoda kísérte működését. A modern pünkösdizmus atyja szilárdan hitt abban is, hogy "Krisztus második eljövetelekor az Egyház ugyanolyan erő birtokában lesz, mint az apostolok idején az első időszakban".

Meggyőződése miatt a lelkész egész életében alantas támadások kereszttüzében állt. Vallásos ellenségei homoszexualitással vádolták, amit a sajtón és a "suttogó propagandán" keresztül az egész országban elterjesztettek róla. Természetesen később kiderült, hogy a vádak rosszindulatú kitalációk voltak csupán. Parham szolgálatának kiterjedését így sem lehetett megakadályozni. Életrajzírói szerint 1929-ig kétmillió embert nyert meg a modern pünkösdi mozgalom számára.
Az új mozgalom "katalizátorának" egy fekete lelkészt, William J. Seymourt tartják a pünkösdizmus szakértői, akire nagy hatást gyakorolt Charles Parham tevékenysége. Seymour a Los Angeles-i Azusa utcai ébredés vezetője volt, ahol 1906-tól tömeges méretekben töltekeztek be az emberek Szentlélekkel. A Los Angelesben történt szellemi megtapasztalások hírére az Egyesült Államokból és a világ különböző országaiból misszionáriusok keresték fel az Azusa utcában működő közösséget, hogy Szentlélek-keresztségben részesülhessenek. Ennek következtében a pünkösdi mozgalom rövid időn belül világméretűvé vált. Akkoriban az amerikai kereszténységet is megosztotta a rasszizmus, a faji gondolkodás. Az Azusa utcai pünkösdi élmény azért is forradalminak számított, mert különböző etnikai háttérrel rendelkező hívőket bőrszínre, fajra való tekintet nélkül hozott egységbe.

A II. világháború előtti pünkösdi mozgalom egyik tekintélyes képviselője Parham egyik tanítványa, Fred Bosworth lelkész volt, aki a hitből való gyógyulás teológiáját részletesen kifejtette magyarul is megjelent könyvében (Krisztus, a gyógyító). Bosworth már a 20-as években rádión keresztül hirdette az Egyesült Államokban több százezres hallgatóságának, hogy Krisztus engesztelő áldozatának része az ember testének megváltása is, vagyis a betegségből való gyógyulás.
1906-tól egészen 1932-ig a pünkösdi üzenet dinamikusan terjedt az egész világon. A szemtanúk számos csodát jegyeztek fel. Milliók élték át a Szentlélek-keresztséget nyelvekenszólás által. Nagy-Britanniában, Dél-Afrikában, Európában és másutt a pünkösdi élmény számos központja jött létre, ahol misszionáriusokat képeztek és küldtek ki, hogy a pünkösdi megtapasztalás alapján a Szellem ajándékait elfogadó hívőkből keresztény csoportokat, gyülekezeteket hozzanak létre.

A pünkösdi tűz európai elterjedése Thomas Ball Barratt norvég származású prédikátornak köszönhető, aki Amerikában hallott az Azusa utcai eseményekről. Bár személyesen nem járt ott, már Szentlélekkel betöltekezve tért haza oslói gyülekezetébe, ahonnan kiindulva Európa többi részén is elterjedt a pünkösdi üzenet, különösen erőteljesen Angliában és Észak-Európában. Külön is meg kell említeni az első évtizedekben igen dinamikusan fejlődő svéd pünkösdizmust, Lewi Pethrus vezetésével. Stockholmi gyülekezete, a Philadelphia Gyülekezet Európában a misszionálás és a rádiós evangelizálás úttörője volt. Ebben az időszakban jelent meg a pünkösdizmus Magyarországon is, ahol stílszerűen a Viharsarokból kiindulva terjedt erőteljesen. A békéscsabai Esti Újság már 1913 márciusában hírt adott egy helyi közösség működéséről. A magyarországi munka élvonalában működők között meg kell említeni Mihók Imre és Rároha Dezső nevét.

Forrás: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/199905/a_szel_fuj_ii_resz

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség történelme

A KEZDETEK

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség a - világméretben mintegy 500 millió tagot számláló - pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozik.

Teológiailag a metodizmus és a 19. századi ébredési-szentségi mozgalmak hatása voltak a legjelentősebbek a pünkösdi mozgalom kialakulásában.

1900-ban az Egyesült Államokban egy fiatal methodista lelkész, Charles F. Parham különös figyelemmel olvasta az Apostolok cselekedeteit és a páli leveleket. Amikor összehasonlította saját szolgálatát az apostolokéval, megdöbbenten kérdezte önmagától: „Hol vannak a csodák, a gyógyítások?" Megállapította, hogy az őskeresztyének életének valami titka volt, amit sem ő, sem egyháza nem ismer. E titok felkutatására bibliaiskolát nyitott önként jelentkezők számára Kansas állambeli Topekában. Parham ismerte az ébredési mozgalmak második áldását, a „megszentelődést", melynek lényege mindig a Szentlélekkel való találkozás volt. Éppen ezért e találkozás központi eseménye, a Szentlélek-keresztség félreérthetetlen bizonyítéka után kutatott. A hallgatók a Cselekedetek könyvét tanulmányozták, és egymástól függetlenül felismerték, hogy a Szentlélek-keresztség keresett bizonyítéka a nyelveken szólás. Felfedezték, hogy a Szentlélekkel való beteljesedés 5 bibliai esetének leírása közül hárommal közvetlenül, kettőnél pedig közvetve bizonyítható. Elhatározták, hogy másnap reggeltől estig imádkozni fognak a Lélek kiáradásáért. A következő napon így cseledtek, és este egy Agnes N. Ozman nevű lány arra kérte Parham-et, hogy kézrátétellel imádkozzék érte. Az engedett a kérésnek, és a leány elkezdett folyékonyan beszélni nyelveken, amit nem értettek. Ez az 1900. év szilveszterének estéjén történt, néhány napon belül többen nyertek Szentlélek-keresztséget.

Parham tanítvány W.J. Seymour színes bőrű lelkész, Los Angelesben a Szentlélek kitöltetéséről beszélt egy kis templomban, s szolgálata után egy asszony saját házába hívta meg prédikálni. Itt három nap múlva, 1906. április 9-én a hallgatók az igehirdetés alatt megteltek Szentlélekkel, nyelveken imádkoztak és énekeltek.

Az Azusa Street 312 szám alatti épület lett a pünkösdi mozgalom leghíresebb helye. Az ébredés több mint 3 éve alatt nagyon sokan részesedtek itt a Szentlélek kiáradásának kegyelmében. Amerikán kívül, egymástól függetlenül, több más helyen is fellángolt a pünkösdi tűz a világon, az örmény presbiteriánus egyházban, Indiában, Chilében a methodista egyházon belül indult pünkösdi ébredés W.C. Hoever lelkész közreműködésével.

AZ EVANGÉLIUMI PÜNKÖSDI KÖZÖSSÉG MEGALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON

Magyarországon a pünkösdi mozgalom előfutárai az első világháborúból hazatérő hadifoglyok és az Amerikából visszajött emigránsok voltak. Az első világháborúban foglyul esett magyar katonák közül néhányan Szentlélekkel megáldott hívőkkel találkoztak fogságuk alatt. Így a mórichidai Sipos István is, aki bemerítkezett és Szentlélek-keresztséget nyert hívőként tért haza az orosz hadifogságból 1918-ban. Sipos Istvánnak már a harctéren jó ismerőse volt a budapesti Sebestyén István, ő idehaza az Élő Isten gyülekezetének a tagja volt hazatérése után Budapesten mindaddig, amíg Mihók Imrével nem találkozott. Ettől kezdve - 1926 nyarától - az ő budapesti lakása (Üllői út III.) pünkösdiek gyülekező helyévé lett. Ugyanakkor orosz hadifogságból tért haza megtért emberként 1919-ben Horváth János viszneki lakos.

Az Amerikába kivándorolt magyarok közül elég sokan az amerikai pünkösdi ébredéssel is kapcsolatba kerültek, megtértek, és többen most már azért jöttek haza, hogy hirdessék a pünkösdi tanítást, a Szentlélek-keresztségről szóló evangéliumot. Szalai József és neje a Somogy megyei Darány községbe tért vissza 1921-ben, miután Amerikában 1919-ben a pünkösdi közösség tagjai lettek. A hazatérő Szalai házaspárt sok rokon és ismerős meglátogatta. Beszélgetésük fő témája a Szentlelket adományozó Isten megtérésre hívó evangéliuma. Ezt mindig többen szerették volna hallani, így alakultak ki a rendszeres összejövetelek Darányban. Az istentiszteleteket nagy lelki megmozdulás és áldás követte. Az első bemerítés alkalmával 26 fő merítkezett be. 1926-ban Darányban épült fel az első magyarországi pünkösdi imaház. A darányi gyülekezetet később a hazai úttörő pünkösdi prédikátorok szinte kivétel nélkül felkeresték és hosszabb-rövidebb ideig többször is munkálkodtak ott.

A szervezett pünkösdi misszió megindulását Magyarországon Mihók Imre bakonykörnyéki munkálkodása készítette elő. Mihók Imre bakonycsernyei származású volt, mint kivándorolt magyar, Amerikában ő is kapcsolatba került a pünkösdiekkel. Megtérése után Detroitból jött haza feleségével együtt. 1926 tavaszán érkeztek meg Bakonycsernyére. Rokonaik és a baptista ismerősök körében beszélgettek a Szentlélek-keresztség szükségességéről, annak jeleiről és saját élményeikről. Az első összejöveteli alkalom 1926 húsvétjának második napján volt. Napok alatt elterjedt a környéken a híre Mihók Imre Isten különös erejével megáldott munkálkodásának. 1926-ban mindössze néhány hónapot töltött el Mihók testvér Magyarországon, de ezen rövid idő alatt sok helyen megfordult. Munkálkodásának eredményességét az is bizonyítja, hogy a magyar pünkösdi mozgalom későbbi vezető egyéniségei közül többen az ő rajta keresztül nyert áldás segítségével lettek Isten alkalmas eszközei a pünkösdi üzenet hirdetésére. Az első pünkösdi gyülekezetek életét Isten különös módon megáldotta, egyre jobban gyarapodtak mind létszámban, mind csodálatos élmények megtapasztalásában - alig történt meg, hogy a gyülekezet imádkozó köréből egy beteg ne egészségesen távozott volna. A pünkösdi hitelvek terjesztését Mihók Imre jelentős irodalmi tevékenységével szolgálta, traktátusai egymásután jelentek meg.

Mihók Imréről kapott információ alapján kapcsolódott be a magyar pünkösdi munkába Rároha F. Dávid. A Rároha házaspár 1927. augusztus 28-án érkezett Amerikából Magyarországra. Rároháék nyomdát vásároltak és öthetente adták ki a magyar pünkösdi mozgalom első lapját az Apostoli Hitet. Gyülekezeteket látogattak és alapítottak, átvették a budapesti gyülekezet vezetését. Fő feladatuk lett a magyarországi pünkösdi gyülekezetek egyházi egységének megteremtése. Az első pünkösdi egyház szervezet neve: "Magyarországi Istengyülekezetek".

Forrás: http://www.punkosdi.hu/book/export/html/87

2005. 05. 27. (IX/21)

Csendőrök verték szét a mozgalmat

Csodakor a Viharsarokban

"A békési Istengyülekezeteihez tartozó Gellán Gábornak a kisfia nagyon megbetegedett, annyira, hogy az édesanyának a beteg gyermekkel a gyülekezet szerda esti istentisztelete alatt otthon kellett maradnia. A gyermek egyszer csak megmerevedett. Midőn az asszony látta, hogy hiába szólítgatja életre, elküldött férjéért a gyülekezetbe, hogy legyen otthon, mert a gyermek halálán van, tán meg is halt. A gyülekezet közben imádkozott érte, s mikor a gyermek atyja hazaért, már élve találta a gyermeket"– adta hírül Sárkány Győző 1931 júniusában a Megyei Hírlap hasábjain. 

Selmeczi Mihályné, Teri néni. 82 évesen látott először orvost Fotó: Somorjai László

Az Alföldön zajló pünkösdi ébredésnek talán ez az esemény volt az egyik csúcspontja, miután 1926-ban az Újvilágba kivándorolt magyarok közül sokan hazautaztak, hogy hirdessék az evangéliumot. Az 1926-ban indult ébredési mozgalom kulcsfigurája Mihók Imre volt, akinek imáit fizikai gyógyulások, csodák kísérték.
Az Amerikából induló mozgalom megjelenését sem a hatóságok, sem a nemzeti érzelmű keresztény társadalom nem sokáig tolerálta. A baptista egyház elöljárói előbb engedélyezték, hogy gyülekezeteikben hirdessék és gyakorolják a Szentlélek-keresztség igazságát, azonban ennek hamar véget vetett az akkori országos elöljáróság. Nemcsak elutasították, hanem hamarosan ki is zárták a baptista gyülekezetekből azokat, akik Szent Szellemmel keresztelkedtek meg, és új nyelveken szóltak.

A kirekesztett tagok azonban önálló pünkösdi szellemű gyülekezeteket alapítottak, melyek a szisztematikus evangélizálásoknak köszönhetően gomba módra szaporodtak az ország minden táján.

Ma, nyolcvan évvel az események után három idős szemtanú emlékezett vissza ezekre az időkre. 
1. Kovács József vasúti tiszt tizenkét évesen tért meg a békési gyülekezetben, Nagy Ferenc prédikátor szolgálatát hallgatva. "Olyan nagy volt a Drága utcai összejöveteleken a Szentlélek kenete, hogy aki oda belépett, térdre hullva könyörgött bűnei bocsánatáért. Emlékszem, egy háromnapos összejövetel szombat estéjén arról prédikált Nagy Ferenc, hogy el kell számolnunk az életünkkel Isten előtt, és amennyi tálentumot kaptunk, annak legalább dupláját kell visszaadni az Úrnak. Lehettünk vagy ötvenen, mind egyszerű emberek, gyerekek, asszonyok, akik közül sokan olvasni se tudtak, és a Bibliának a szavait először hallották életükben. Rajtam kívül még öten döntöttek azon az estén az Úr mellett. Néhány évvel ez előtt történt, hogy a Gellán gyerek föltámadt a halálból. Később Szegedre kerültem, majd Budapestre, úgyhogy csak az Apostoli Hit nevű kiadvány híreiből tudtam tájékozódni a pünkösdi ébredésről. [...]

Nagy Ferenc, pünkösdi prédikátor

2. Selmeczi Mihályné, Terike néni tizenhat évesen tért meg szintén Békésen, Nagy Ferenc gyülekezetében. "Ahol szolgáltam Békéscsabán, a patikáriuséknál, a szakácsnő hirdette nekem az evangéliumot. Az egész családom a katolikus anyaszentegyház kötelékében nőtt fel, úgyhogy idegenkedve fogadtam ezt a bizonyságtételt. De az egyszerű beszéd mögött valami mást is hallottam, mert minél többet beszélt nekem a szakácsné, annál erősebb vágy volt bennem az újjászületésre, a vízkeresztségre. Megtérésem után egy családnál merítettek alá kádban, mert a vízkeresztségekhez az idő nagyon zord volt, nem tudtam várni tavaszig. A békési gyülekezetbe sűrűn voltak háromnapos konferenciák, aminek kísérői voltak a gyógyulások, a Szentlélek-keresztségek, a nyelveken szólás, és később megjelent az ördögűzés is. A háború közeledtével azonban nagyon zavaros idők álltak be az emberek fejében, így a pünkösdi gyülekezethez tartozó hívők között is szakadások és megosztottságok keletkeztek – emlékszik vissza Teri néni. Hozzájárult az is, hogy az összejöveteleken ott ültek a detektívek és az állam ügynökei, akik beszámolókat írtak." 
Egy érdekes esetre a háború után derült fény. Az egyik összejövetelen Erzsi barátnőmet nagyon betöltötte az Úr jelenléte, és még számunkra is meglepő erővel kezdett el nyelveken szólni. Az ott levő detektív figyelte, majd jelentést írt róla. 1947-ben aztán személyesen találkozott Erzsi ezzel a rendőrrel, aki megkérdezte tőle, honnan tud jiddisül? Erzsi csodálkozott, ő csak szlovákul és magyarul beszél, soha nem tudott más nyelvet. A rendőr csodálkozott, mert még a jegyzőkönyvet is megmutatta, amiben zsidó nyelven magasztalta Erzsi az Istent azon az estén. Mondta is neki a rendőr, hogy miről beszélt, mert ő tudott jiddisül. 
Teri néni egyébként nyolcvannégy éves, és orvos csak az utóbbi két évben látta, akkor is nyolc gyermeke unszolására ment el, hogy a vérnyomására gyógyszert írasson.

Számára nagyon emlékezetes eset volt az, hogy amikor már nyilvánosan nem lehetett istentiszteleteket tartani, egy ízben kimentek egy környékbeli tanyára, ahol dunnákkal, párnákkal barikádozták el az ajtót s ablakokat, és "démonűzést" tartottak. Későbbi férje itt szabadult meg és vált hívővé.

3. Varga Sára, aki ma nyolcvanöt éves, többször megtapasztalta, hogy a hit ereje ma is gyógyít: "56-ban olyan súlyos szívbeteg voltam, hogy az orvosok hazaküldtek meghalni. Férjem azonban nem nyugodott bele a megváltoztathatatlanba, hanem egész éjszaka imádkozott értem. Az öntudatlanság határán lebegtem, míg a férjem közbenjárt az Úrnál. Arra emlékszem csak, hogy reggelre éhes lettem és enni kértem. Akkoriban, amikor tizenhat évesen megtértem, az Orosháza környéki falvakban mindenütt voltak pünkösdi keresztények. Az emberek annyira megtapasztalták Isten kegyelmét és vigasztalását, hogy még a gyárakból ellopott dolgokat is önként vitték vissza" – emlékszik vissza az idős asszony.

Népi írók az ébredés ellen

A korabeli szociográfiák készítői a népi írók mozgalmához tartoztak, akik erős kritikával illették az Amerikából érkezett újfajta hitet. Féja Géza és Kovács Imre, a népi írók mozgalmának két meghatározó személyisége vizsgálta az ébredéseket. A hivatalos Magyarország történelmi egyházai mellett a népi vallásosság olyan egyházakat, felekezeteket hozott létre, melyek funkcionálisan idegenek voltak a neobarokk magyar társadalomban. A népnyelv csak szektaként emlegette e vallási közösségeket, melyek élete sokszor rejtélyes, titokzatos, így zavaró és veszélyes volt a történelmi egyházak és a hatalom számára. 

Ez a vallási másság, a hit más úton való keresése hamar kivívta a törvényes rend képviselőinek ellenszenvét. Féja Géza Viharsarok című könyvében a Pitvarosi ébredéssel kapcsolatban az 1930-as években így ír: "Igen jellemző, hogy a pitvarosi apostolok szektájának feje, Ondrusz Pál kisgazda akkor alapított szektát, midőn a községi politikai életből erőszakosan kiszorították. A pitvarosiak nem kímélték az áldozatot, hanem új templomot építettek, ahol zavartalanul, minden úri beavatkozás nélkül, a saját törvényeik szerint lehetnek együtt, s a maguk köréből választottak papot. Pitvaroson, mielőtt valaki a szekta tagjainak sorába léphetne, minden bűnét jóvá kell tennie, s bocsánatot kell kérnie attól, akit megbántott. Meg is indultak a processziók a mezőhegyesi cukorgyár felé, és vitték a vasakat és csavarokat, melyeket mint a gyár munkásai, hosszú évek során csentek el. A helybéli korcsmároshoz kosárnyi gyümölcscsel állított be egy parasztasszony, több évvel ezelőtt lopta el tőle. Megadják a papnak az adót, a császárnak a császárét, de templomba nem mennek, s nem tekintik a papot lelki vezetőjüknek. A szektát azonban mégsem lehet elintézni azzal, hogy betegség. E nagy népmozgalmat lehetetlen közigazgatási úton elintézni, mint némely lelkipásztorok szeretnék." 

Csendőrvallomások alapján feloszlatták az istentiszteletet

Az alábbi cikk a Békés Megyei Hírlap 1931. május 12-i számában jelent meg:

A békési Istengyülekezete szekta prédikátorai a bíróság előtt 

Az "Istengyülekezete" nevű szekta alig néhány esztendő óta hódít híveket Magyarországon. Tanait Amerikából hozták a visszavándorlók, és különösen Békés megyében terjesztették el. Fő dogmájuk: Szentlélek megtöltése. Vagyis az imádkozásban elmerült hívőt a Szentlélek megszállja, megtölti és az ilyen hívő minden nyelven beszél, még ha az illető nyelvet soha nem is hallotta. Papjaik rendszerint egyszerű emberek, gyógyítanak is. Főleg kézfeltevéssel, és erősen hisznek erejükben. A közeli világvégét hirdetik, mert az tartják, hogy a Szentlélek a világ végére hirdette a hívők megtöltését és elragadtatását. Békés megyében a főszolgabírák több esetben adtak a szektáriusoknak gyülekezésre engedélyt, de később a csendőri jelentések egyre furcsább dolgokról számoltak be. 
A gyülekezetben igen sok fiatal leány és asszony szokott megjelenni, ezek az "Istentisztelet" alatt extázisba jönnek, szinte őrjöngenek, leszakítják testükről a ruhát, és meztelenül ugrálnak, táncolnak, míg kimerülten össze nem esnek. A szektának népes tábora volt Okányban. Itt két tanító is működött, Domokos Károly és Szegedi Antal, fiatalemberek, akik tulajdonképpen elterjesztették a szekta tanait Békés megyében. Engedélyük ugyan volt a gyülekezésre a szeghalmi főszolgabírótól, de amikor e felettébb gyanús hírek kiszivárogtak, a további gyülekezeteket betiltották, és a helybéli csendőrök feloszlatták a gyűléseket. 
A tavaszon Okány egyik házában rengeteg hívő gyűlt össze. Amikor a csendőrök megjelentek és távozásra szólították fel a tömeget, a két prédikátor a Bibliára való hivatkozással megtagadta az engedelmességet, és a tömeget arra szólították fel, hogy ne engedelmeskedjenek. Válaszul mindkettőjüket letartóztatták. Az ügyészség izgatás büntette címén adott ki ellenük vádiratot. A két fiatal prédikátor a törvényszék előtt azzal védekezett, hogy nem izgatták, hanem inkább csillapították az egybegyűltek.
Kihallgattak egy községi csendőrt, aki vallomásában elmondta, hogy az ilyen gyülekezeteken "leszaggatják magukról a ruhákat, és egyikük-másikuk oly nyelven szólalt meg, amelyet senki sem értett". "Erkölcstelenségek szoktak történni az ilyen gyülekezeteken?" – kérdezte a törvényszék elnöke. "Erről nincs tudomásom" – válaszolt a községi rendőr. A tekintetes bíróság izgatás vétségében mondotta ki bűnösnek a prédikátorokat, és Domokos Károlyt 15, Szegedi Antalt 6 napi fogházra ítélte. Az ítélet hallatán a prédikátorok azt mondták: "Jól jött nekünk ez a büntetés, mert így mondja a Biblia is, hogy az Úrért szenvedni kell."

Forrás: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200505/csodakor_a_viharsarokban

Tehát hogyan is indult az ébredés?

1. Amit biztosan tudunk, az hogy nem a fővárosból, és nem a Dunántúlról indult el.

2. A tűz kétféleképpen tud meggyulladni

a.) öngyulladással (ez történik a dízelmotorban)

á.) gyújtószikrával (ez történik a benzinmotorban)

A korai magyarországi pünkösdi ébredés ÖNGYULLADÁSsal jött létre.

Aztán később jöttek azok, akik megváltoztatták az ébredés menetét – és amerikai szikrával újraindították az ébredést.

3. Most milyen ébredést szeretnének a hívők?

Öngyulladásos Békés Megyei félét vagy mondja meg valaki külföldről, hogy mit hol és hogyan kell megtenni…

Vagy vegye át újra az irányítást Dunántúl/Budapest és még az alapokat is átírják?

4. Meggyőződésem, hogy a viharsarki ébredés forrása nem az Asusa utcai Szent Lélek kitöltetése!

Mint ahogyan az örmény, sőt a még annál is korábbi orosz pünkösdi mozgalom sem jöhetett létre az USA-ból, mert legalább 50 évvel korábban történt.

Egy konkrétan beteljesedett prófécia és a próféta Efim Gerasemovitch Klubniken szolgálnak emellett bizonyságul.

5.Mint ahogyan bizonyság az is, hogy 1913-ban hírt adott egy helyi újság, az arról bizonyság, hogy

a.) az 1926/27-ben Amerikából hazatért személyek nem indíthatták el az ébredést, mert nem volt időgépük

b.) akkoriban még az ébredésben résztvevők tudták, hogyan lehet együttműködni a társadalommal.

6. Okány, Pitvaros létező települések. (Pitvaros Csongrád megyében van, de közel Békés megyéhez.)

Békés városban a Drága utcán ma is tartanak pünkösdi istentiszteleteket a szép gyülekezeti házban.

7. Szeretném meghívni a kedves blogolvasót, hogy látogasson el a Viharsarokba.

a.) Békéscsaba a környék legfejlettebb városa,

á.) Gyula híres turisztikai célpont,

b.) Dévaványán vár a sok túzok (Magyarország legnagyobb madara)

c.) Szarvason most jött létre vízi színház, mely a Körösön tartja előadásait.

Szöllősi Tibor: William Marrion Branham, a gyógyító próféta

„Élete története annyira elüt a szokásostól, hogy megdönthetetlen bizonyítékok híján túlzásnak és hihetetlennek tűnne” – állítja róla egy barátja. Valóban születésétől fogva rendkívüli jelek kísérték, amelyek szinte mítoszt teremtettek a személye körül.

William Branham 1909. április 6-án született egy döngölt földpadlós deszkabódéban a Kentucky keleti részén húzódó hegyek között. Apja 18 éves volt akkor, anyja pedig 15. Az ágy felett, ahol az anya feküdt csecsemőjével, a jelenlévők elmondása szerint megmagyarázhatatlan fényjelenség tűnt fel, amely később is rendszeresen megjelent körülötte, és Branham számára elhívása egyik bizonyítékát jelentette.

Néhány alkalommal, mint például az 1950-es houstoni kampányon készült híres fényképen, a jelenséget meg is örökítették.

Nem sokkal később a család Indianába költözött, ahol igen nagy nyomorban éltek.

Hétéves korában valami rendkívüli dolog történt vele. Aznap délután éppen csak hazaért az iskolából, és halászni készült barátaival, amikor apja vízhordásra kérte. Ha kissé csüggedten is, de engedelmesen nekilátott feladatának. Munkája közben egyszer megállt, hogy kissé megpihenjen egy öreg nyárfa alatt. Hirtelen szélfúvást hallott a lombok között, és egy hang szólt hozzá: „Soha ne igyál, ne dohányozz és semmi módon ne szennyezd be a testedet, mert elhívtalak egy munkára, amelyet idősebb korodban kell majd elvégezned.” Amit tapasztalt, ugyan megrémítette őt, a mennyei utasításhoz mégis mindig hű maradt.

Két héttel később, amint az Ohio folyó partján játszadozott, látomást látott. Arra lett figyelmes, hogy a Kentucky felőli partról egy híd tűnik fel. Mialatt a híd az indianai part felé terjeszkedett, 16 férfi a vízbe esett róla. Hazament és elbeszélte élményét anyjának, aki azt felelte, hogy csak álmodozott, de a kis William Branham, bár nem értette, mi történt, tudta, hogy nem álmot látott. 22 évvel később elkezdték a Kentucky-beli Lousville-t, és az indianai Jeffersonville-t összekötő híd építését, amelynek során 16 emberéletet követelő baleset történt.

Lassan megért benne a felismerés, hogy valaki körülveszi őt, aki szüntelenül beszélni akar hozzá, mivel azonban anyja intette őt a spiritizmustól és a démoni erőktől, megfélemledett és igyekezett tudomást sem venni láthatatlan kísérőjéről. […]

19 éves korában Phoenixbe ment, hogy munkát vállaljon, majd hivatásos ökölvívó karriert kezdett, öccse halálhírére azonban hazautazott. A temetésen döbbent rá, hogy nem ismeri – Istent. Nem sokkal ezután megbetegedett, és életében először segítségül hívta Istent. Orvosai nem várták, hogy valaha is felépül, mégis megoperálták. A műtétet követően újra látomást látott, amelyben a hétéves korában hallott hang megismételte szavait. Ezúttal válaszolt rá. „Uram, ha te vagy, hadd menjek vissza a földre, és én hirdetni fogom az evangéliumot, még a háztetőkről és az utcasarkokról is. Mindenkinek beszélni fogok róla.” Állapota ezután rohamosan javult, és keresni kezdte Istent.

Egy este annyira éhezett Isten után, hogy a házból egy elhagyatott helyre ment, hogy imádkozni próbáljon. Hirtelen fénykereszt jelent meg előtte, és egy ismeretlen nyelven szóló hangot hallott, majd az egész jelenség elenyészett. Megfélemledve ezt mondta: „Uram, ha ez Tőled van, kérlek, jöjj vissza és szólj újra!” Miután mindez még kétszer megismétlődött, boldogan átadta életét Istennek. […]

Branham hamarosan megnősült, fia, majd kislánya született. Több látomást is kapott ekkoriban, amelyek sorra beteljesedtek… a fiatal prédikátor nagyon boldog házasságban szolgálta Istent, amíg életében váratlan törés nem állt be.

Vakációjáról hazatérőben egy szabadtéri pünkösdi istentiszteletbe „botlott”, ahol felkérték, hogy prédikáljon. Beszéde után több meghívást is kapott, de mert barátai és rokonai a pünkösdi hívőkről, mint a „társadalom szemétjéről” nyilatkoztak, a meghívásoknak nem tett eleget. A következő 18 hónapban tragédiák sorozata érte. Apja, testvére és sógornője meghaltak, majd szeretett feleségét és kislányát is elvesztette az Ohio folyó 1937-es áradása következtében… Később így emlékezett erről az időszakról: „Ezek voltak életem sötét évei. Isten kenete öt évre elhagyott, és csak 1946-ban tért vissza teljesen, amikor az Angyallal találkoztam. De az Ő akarata az volt, hogy megtartsa ajándékát. Terve volt velem, amelynek be kellett teljesednie. A tragédiákon és a mély fájdalmon keresztül arra a helyre vezetett, ahol használni tudott…”

Újra megnősült, és a világháború végére friss reménységgel telve, Branham pályája ismét felfelé ívelt. Az 1945-ös év végén és a következő év elején több újonnan kapott látomást osztott meg gyülekezetével, melynek korábban szkeptikus tagjai is egyre inkább elfogadták pásztoruk elhívását. „Megértettük – emlékezett vissza egyikük –, hogy Isten valami rendkívülivel ruházta őt fel, csak nem tudtuk még, hogy mi lesz abból.”

Az esemény, amely Branham életében fordulópontot hozott, 1946. május 7-én következett be. Az az angyal, akinek Branham az addig többször hallott hangot tulajdonította, végül megjelent neki, hogy egyebek között Krisztus küszöbönálló visszajöveteléről értesítse, majd ezt az üzenetet adta át: „A Mindenható Isten jelenlétéből küldettem, hogy megmondjam neked,… Isten elküldött téged, hogy a gyógyítás ajándékát elvidd a világ népeihez.” […]

Életrajzírói gyakran evangélistaként utalnak Branhamre, míg Kenneth Hagin szerint szolgálata nem evangélista (ellentétben a korszak másik karizmatikus vezéralakjával, Oral Robrtsszel), hanem próféta volt, mert a kijelentés-ajándékok – igen gyakran látomásokon keresztül – folyamatosan és erősen működtek benne. […]

Branham szolgálatában különleges szerep jutott annak a két jelnek, amellyel az angyal őt elhívásakor felruházta, s amelyeket rendeltetésüket tekintve Branham és követői a Mózesnek adott két csodajelhez hasonlítottak (lásd 2Móz 4, 2-8.) „És ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának” (2Móz 4, 8.) […]

Az első jel. Az angyal megjelenésekor azt ígérte, hogy bármely betegségben szenvedő személy kezét megfogva Branham képes lesz rá, hogy a betegséget észlelje és azonosítsa a bal kezében érzett fizikális rezgések által. F. F. Bosworth, aki számtalanszor lehetett ennek szemtanúja, további részletekkel szolgál: „Ha a probléma démonikus eredetű, az ajándék működése annyira felerősödik, hogy az láthatóvá válik Branham testvér kezén, és karórája is azonnal megáll. Úgy hat ez rá, mintha csupasz vezetéket markolna meg. Miután a gonosz szellemet Jézus Nevében kiűzte, vörös és felduzzadt keze visszanyeri normális állapotát…”

…Ezt az első jelet főleg az első években használta.

Branham egyre növekvő mértékben függött az angyal jelenlététől, mialatt a betegek felé szolgált. „Addig nem kezd el imádkozni a betegségektől sújtottakért – írta F. F. Bosworth –, amíg fel nem keni őt Isten az ajándék használatára, és amíg a pódiumon az Angyal jelenlétének tudatába kerül. Amíg ez meg nem történik, teljesen gyámoltalannak látszik… Miután viszont áttört, a legérzékenyebb emberré válik a Szent Szellemre, akit valaha láttam.”

A második jel könnyen azonosítható az 1Kor 12, 8-10-ben felsorolt szellemi ajándékok közül a három kijelentés-ajándékkal

a tudomány beszédével (amely Isten mindentudásából tényeket közöl a múltból vagy a jelenből, konkrét helyre, személyre vagy eseményre vonatkozóan)

a bölcsesség beszédével (a tudomány beszédéhez hasonlóan, de a jövőről, vagyis Isten konkrét tervéről vagy szándékáról ad kijelentést),

és a szellemek megítélésével. […]

Gordon Lindsay és mások azt állították, hogy az ajándék csalhatatlanul működött. F. F. Bosworth szerint 19 évszázad óta nem volt példa arra, hogy ez a jelenség ilyen mértékben megnyilvánuljon, sőt ugyanolyan „látónak” tartotta Branhamet, mint amilyenek az ószövetségi próféták voltak. (Lásd 1Sám 9, 9.) […]

Branham hibát követett el azzal, hogy tanítói tekintéllyel lépett fel, amelyre nem kapott kenetet. Miután elhívásához nem maradt engedelmes és tanításaival zűrzavart teremtett, Istennek el kellett távolítania a színről a gyógyító ébredés atyját. Lindsay már korábban elfogadta ezt a látást, és négy alkalommal figyelmeztette Branhamet közeli halála felől, de hiába.

Forrás: Új Exodus 7. szám (megjelent 1992. áprilisban)

Magyar Időszaki Kiadványok Repertóriuma (IKER): http://w3.oszk.hu/repscr/wwwi32.exe/[in=rpsr2.in]/?SSZ=SZOLLOSI_TIBOR

Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa (MATARKA): http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=60982

Kiegészítés:

1.) Isten hangja szelíd szellőhöz hasonló

„…egy halk és szelíd hang hallatszék. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?” (1Kir 19, 12/b-13.)

2.) Próféták rendszeresen folyópartokon kaptak kijelentéseket.

„És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék.” (Dán 10, 4.)

„mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.” (Ez 1, 1/b.)

„Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett. (1Móz 41, 1.)”

A prófétálással kapcsolatban egy olyan testvér, akinek azért volt köze hozzá (kisiklásaitól eltekintve)

William Branham - Életrajzi részlet (köszönet érte Last Sealnak!)
 
Minden új megtérő egy kicsit több időt igényelt tőle, de Billy nem bánta ezt
.Sőt, örült neki. Annyi sokévnyi elutasítás után végre szeretetet és elfogadást talált – mind Jézus Krisztustól, mind a kis embercsoporttól, akik úgy tekintettek rá, mint pásztorukra.
 Végre megtalálta a maga helyét az életben, a célt, amiért éljen; és teljes szívéből oda akarta adni magát Krisztus ügyének.1933. júniusában Billy kibérelt egy nagy cirkuszi sátrat, amit egy üres jeffersonville-i telken állítottak fel, és ott készült tartani egy két hetes ébredési összejövetel sorozatot. Az ébredési összejövetel előtti vasárnapon éppen a vasárnapi iskolára készülődött a csarnokban, amikor olyan transzba esett, mint amilyet soha korábban nem tapasztalt meg.
 A világot látta maga előtt kiterülni, mintegy világot, és úgy tűnt, mintha valamilyen módon még az idővel is össze lett volna kötve. Barna katonákat látott, amint egyenruhában meneteltek, bajonettjük csillogott a puskáik végén, és aztán ezek a katonák fekete emberekre támadtak, a feketeemberek pedig lándzsával, vasvillával és kaszával harcoltak.
Egy hang szólalt meg Bill háta mögött jobb oldalról, a látóterén kívül eső pontról. Ugyanaz a hang volt, mint ami a nyárfából beszélt neki hét éves korában. Ez a mély, zengő hang azt mondta: „Benito Mussolini megtámadja és elfoglalja Etiópiát. Az a szegényebb ország el fog esni a lépései alatt. Utána Olaszország más országokat is megpróbál elfoglalni, de elbukik ebben, Mussolini pedig gyalázatos halált hal.”

Ezután megváltozott a szín. Bill fakózöld egyenruhájú katonákat látott szürkeruhás katonákkal harcolni. Bill harci tankokat és robbanásokat látott, és betonból készült bunkerokat, ágyúkat, lövő árkokat és szögesdrótot. A mögötte lévő hang azt mondta: „Németországból a fiatal osztrák, Adolf Hitler, háborúba vonja be a világot. Amerika is csatlakozik a háborúhoz, és emiatt Franklin Roosevelt-et negyedszerre is megválasztják elnöknek. Németország egy hatalmas betonfal mögé barikádozza magát, és Amerika rengeteg emberélettel fizet majd, hogy áttörhesse ezt a falat. Németország azonban vereséget szenved, és Hitler élete rejtélyesen ér véget.”

Ezután újra más lett a színtér. Európát látta kifektetve, mint egy térképet, és látta, amint az országot határai elmozdulnak és új politikai területeket jelölnek ki. A hang azt mondta: „Három politikai világnézet küzd ma az uralomért a világban: a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus. Az első kettőből semmi nem lesz, a kommunizmus viszont felvirágzik majd. Figyeld Oroszországot, az Észak Királyát.”

Negyedik alkalommal is megváltozott a színtér. Az európai háború kék színnel végződött é visszaolvadt a történelembe. Ehelyett Bill óriási technikai fejlődést látott, amely végigsöpört a világon. Más csodák mellett látott autókat, amelyek tojásdadalakúak voltak, és nagyon kimunkált autópályán haladtak. Még egy olyan autót is látott, amelyiknek nem volt sofőrje (Knight Rider-T. megjegyzése:))). A benne ülők nem is fordultak a szélvédő felé,helyette inkább valamilyen társasjátékot játszottak, miközben az autó elekronikusan vezette önmagát az úton.

A hang mindehhez nem fűzött megjegyzést, és a színtér ötödik alkalommal is megváltozott. Bill most hosszú hajú, hosszú ruhás asszonyokat látott, akik plakátokkal meneteltek, szavazási jogot követelve. Aztán amikor megkapták ezt a jogot, látta, hogy egy fiatalembert választanak meg az Egyesült Államok elnökének.

Aztán Bill látta, hogy az asszonyok levágják a hajukat. Néhányan közülük nadrágot vettek fel, mások a szoknyájukat vágták rövidre és a blúzaikat szabták egyre szűkebbre, míg végül éppen csak akkora és olyan formájú ruha volt rajtuk, mint a fügefalevelek.

Hatodik alkalommal is megváltozott a színtér. Bill látta, amint az Egyesült Államokban egy gyönyörű asszony emelkedett fel, elegáns ruhában. Azonban a szép vonásai mellett valami keménység is volt benne, ami csúnyává tette. Nagy hatalmat kapott és ő uralta a földet nagy hatalommal. Billy jobb oldala felől a hang azt mondta: „Nézz oda még egyszer.”

Billy egy kicsit elfordult, hogy a hetedik és végső látványt is megnézze: az Egyesült Államokat látta káoszhoz fogható romokban.

A föld tele volt kráterekkel, és mindenütt a hamuhegyek füstjétől lett fekete az ég.

Amilyen messzire csak Bill elláthatott, a vidéken nem voltak emberi lények.

Aztán a látomás elhalványult.

Bill még sokáig ült ott, zsibbadtan és kábultan. Amikor újra képes volt mozgatni az ujjait, a kezébe vett egy tollat és elkezdte leírni a hét látomást, a jelentésükön töprengve, miközben írt.„Mussolini megtámadja Etiópiát…” Ez váratlan fordulat lenne a világeseményeiben. Bill tudott valamit Mussoliniről, mert a férfi gyakran szerepelt a hírekben. Mussolini volt 1922 óta Olaszország teljhatalmú diktátora, és sokan úgy tekintette rá, mint Olaszország nemzeti megmentőjére. A káoszból rendet teremtett abban az országban, ami elszegényedett a világháborúban, megszilárdította Olaszország gazdaságát és helyreállította a méltóságát. A társadalmi reformokat a nélkül véghezvitte, hogy elvesztette volna akár az iparosok, akár a földtulajdonosok támogatását. A közéleti vezetők szerte Európában és az Egyesült Államokban is felnéztek Mussolinire, néha Julius Caesar-hoz, Napoleonhoz és Cromwell-hez hasonlították őt a hatalmas sikerek miatt, amit országa átalakításában és kormányzásában elért. Miért kockáztatná a jó hírnevét Mussolini azzal, hogy lerohan egy olyan országot, mint Etiópia?

Adolf Hitlert a németországi Paul von Hindenburg éppen múlt januárban jelölte ki kancellárnak, és ezzel Hitler Náci Pártja került a német politikai élet élére. De hogyan tudna ő az európai népeket háborúba vinni azután, hogy az előző háború is olyan pusztulást és erkölcsi romlást hozott? Senki a világon nem akart egy újabb háborút. Mégis, a látomások soha nem tévedtek. Bill nem értette a világ politikai hatalmait, de újságot olvasott és ezért tudta,hogy Mussolini fasizmusa támogatást nyert Ázsiában és Latin-Amerikában is. A fasizmus elvetette az egyéni szabadság elgondolását, ehelyett azt hitte, hogy az államnak kell szabályoznia a nemzeti életet. Azt a nézetet vallotta, hogy az államot egy olyan dinamikus személynek kell vezetnie, aki felsőbbrendű hatalommal képes irányítani. Bill semmit nem tudott Hitler nácizmusáról. Hiszen az abban az időben még a hírekben sem szerepelt.

Valamennyit tudott Oroszország kommunizmusáról, hogy a Kommunista Párt elitje hogyan kezelte a munkások jogait, és hogy a központi kormányzást is szigorúan ők irányították. Az összes erő közül, amely ebben az időben Európában harcban állt egymással, a kommunizmusról volt a legkevésbé hihető, hogy uralmat nyer majd. De megint, a látomások soha korábban nem tévedtek még. És azok az autók, amiket látott! Olyan kecsesek és áramvonalasak voltak! Milyen nagyon különböztek azoktól a dobozhoz hasonló automobiloktól, amik 1933-ban az utakat járták. Milyen csodák lehetnek előttünk, ha a tudomány és a technika ilyen lenyűgöző gépeket képes feltalálni! Ezeket a teljesítményeket azonban lehúzza a világ értékrendjében bekövetkező romlás, amit az asszonyok erkölcsi hanyatlásáról szóló látomás példázott. És mi van azzal a hidegszívű szépséggel, aki egy napon majd uralni fogja Amerikát? Ő tényleg egy asszony, vagy valaki, aki egy hatalmat jelképez? Talán egy női politikai mozgalmat, vagy egy szellemi mozgalmat. Bill azt írta magának zárójelben: (Talán a katolikus egyház.) És végül ott volt az a szörnyű pusztítás. Úgy tűnt, hogy Amerika napjai meg vannak számlálva

Forrás: http://www.hajnalcsillag.net/forum/index.php?topic=5776.0

Eredetiben: http://americaslastdays.blogspot.hu/p/william-branham-destruction-of-america.html

William M. Branham

2012. április 14.

William Marrion Branham (1909 Április 6 – 1965 December 24) keresztény lelkipásztor volt, általában a II. világháború utáni gyógyító mozgalom alapítójaként hivatkoznak rá.Habár sok pünkösdi keresztény örömmel fogadta eveangelizáló és gyógyító szolgálatát, és néhányan prófétának tartották, kisebb részben pedig még magasabb pozíciót is tulajdonítottak neki, látva a szolgálatát kísérő természetfölötti megnyilvánulásokat. Hitte, hogy a keresztényeknek szükséges visszatérni az eredeti, apostoli Bibliába vetett hitéhez. gyakran hivatkozott Mal. 4:5–6 és Zsid. 13:8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké.

Életrajz

Korai évek

William Branham 1909-ben született egy rönk-kunyhóban Kentucky állambeli Cumberland megyében, Burkesville közelében.  Charles és Ella Branham kilenc fia között ő volt a legidősebb. Az Indiana állambeli Jeffersonville közelében nevelkedett. Bár William Branham's családja névlegesen római katolikus volt, de gyermekkorában csak minimális kapcsolata volt a szervezett vallással. Édesapja favágó volt és alkoholista. William Branham gyakran beszélt arról, hogy nagy szegénységben és nehéz körülmények között nevelkedett.

Branham elmondása szerint már kora gyermekkora óta voltak természetfölötti élményei, mint például prófétai látomások. Állítása szerint még kisgyermekként, mikor egyszer vizet vitt a patakból, hallotta az Úr Angyalának hangját, amint azt mondta neki, hogy 'soha ne igyon, ne cigarettázzon és ne szennyezze be a testét, mert lesz számára egy munka később mikor idősebb lesz'.Tinédzserként egy alkalommal, azt mondta neki egy asztrológus, hogy 'különleges jel alatt született' és fontos vallási elhívást jelzett előre a számára. Később ezt az esetet ahhoz hasonlította, mikor Pál találkozott egy lánykával, akiben jövendőmondás lelke volt (Acts 16).

19 évesen William Branham otthonát elhagyva egy Arizonai farmra ment dolgozni, majd rövid boksz karriert is befutott, állítólag 15 győztes küzdelemmel. 22 évesen  megtért és később segédpásztorrá nevezték ki a Baptista Misszionárius gyülekezetben Jeffersonville-ben. Amikor nem értett egyet a pásztorral a női prédikátorok kérdésében, William Branham megtartotta saját ébredési alkalmait egy sátorban. Később az összejövetelek átköltöztek egy helyi csarnokba addig, míg fel nem építették azt az épületet, melyet 1933-ban a közösség 'Branham Tabernacle'-nek nevezett el.

Szolgálat

William Branham családjának beszámolása szerint egyértelműen megállapítható, hogy legkorábban 1941 óta tartott gyógyító körutakat, mikor két hétig ébredési alkalmakat tartott Milltown-ban. Az 1945-ben kiadott röpirat, melynek címe 'Nem voltam engedetlen a mennyei látomásnak' azt mutatja, hogy akkorra ez a gyógyító hit szolgálata már jól ki lett építve.

1946-ban William Branhamet meglátogatta egy angyal, aki világméretű evangélizációs és hit általi gyógyító szolgálatra való elhívást közvetített a számára. Első összejövetelét teljes állású evangélistaként Missouri állambeli St Louis városban tartotta 1946 júniusában. Allan Anderson, Birminghami Egyetem professzora azt írta, hogy “Branham szenzációs gyógyító alkalmai, melyek 1946-ban kezdődtek, jól dokumentáltak, és ő volt az iránymutató azoknak, akik követték”. A St Louis-i összejövetelekre hivatkozva Krapohl és Lippy megjegyezte: "A történészek ezt a fordulatot Branhamnek a szolgálatában általában úgy jelölik, mint a modern gyógyító ébredés beindítója".

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/William_M._Branham

Kathryn Kuhlman: ISTEN MINDIG VÁLASZOL A KISLÁNYOK IMÁDSÁGÁRA 7.

2011. december 29., csütörtök

Ekkor miss Kuhlman megállt és az emeletre mutatott: Van itt egy fiatalember, ott az emeleten, aki éppen most gyógyult meg egy súlyos gerincsérülésből. Ott van valahol az emeleten. Nem tudom ki az, és mi a problémája, de éppen most gyógyult meg. Álljon fel. Álljon fel, és fogadja el a gyógyulását!
Fran lökdösni kezdett „Fred, Fred, megvan! Rólad van szó. Állj fel, állj fel!” Körülnéztem.

Néhányan rám néztek. Zavarban voltam és nem akartam mozdulni. „Fred, Isten meggyógyított! Állj fel és fogadd el!” – mondta újra Fran.

Megráztam a fejemet és igyekeztem olyan messzire csúszni tőle, amennyire csak lehetett az ülésen.

De miss Kuhlman egyik segítője feljött hozzám és fölém hajolt. „Azt hiszem, miss Kuhlman önről beszélt. Nem önnek volt gerincsérülése?”

Üres tekintetemet rávetettem.
„Miért nem bízik Jézusban és áll a saját lábára?” – kérdezte.

Meg akartam rázni a fejemet, de valami titokzatos erő kényszerített, hogy lábra álljak. A szék karfája felé nyúltam, hogy megtámaszkodjak, de megállapítottam, hogy nincs szükségem többé a karjaim támasztékára. Magamtól is meg tudtam állni. És a fájdalom ... a fájdalom elmúlt. Előrenyúltam és lassan ide-oda kezdtem fordulni. E gyülekezeti munkás kérte, hogy lépjek az oldalhajóba és hajoljak különböző irányba. Alig tudtam elhinni. A fájdalom elmúlt. A hátam hajlékony és nyújtható volt. Odafordultam Franhoz, hogy valamit mondjak neki, de ő sírt: Ó, Fred, dicsőítsd Istent! Dicsőítsd Istent! – csak ennyit tudott szólni.

Hihetetlen volt. Nem imádkoztam. Egy szikrányi hitem se volt. Ehelyett gúnyolódtam és csipkelődtem. És mégis, hirtelen és minden ok nélkül csodálatosan meggyógyultam. „Járjon hátrafelé és előre a teremben” – mondta a gyülekezeti munkás. Ennél többet tettem: futni kezdtem. Le a földszintre, aztán fel. Az emberek néztek rám. Voltak, akik felemelt karokkal dicsőítették Istent. Bántam is én! Én meggyógyultam!

A gyülekezeti munkás megkérdezte: Nem akar lejönni az emelvényre velem? Nem vártam meg, hanem elindultam lefelé a lépcsőn Mikor a földszintre értem, visszafordultam és ismét felszaladtam. Ezt háromszor egymásután megcsináltam. Valóság volt! Még a talaj egyenetlensége sem okozott fájdalmat a lábamban. Úgy éreztem, mintha sohase lettem volna beteg. Semmi fájdalom, semmi sérülés, semmi merevség nem volt többé.

Mikor közeledtünk az emelvényhez, miss Kuhlman felém nyújtotta a kezét: Hogy hívják, fiatalember? Meggyógyult? Sohase tudtam a nyilvánosság előtt beszélni, de most ott álltam a több ezer ember előtt és elmondtam, mi történt velem. Viharos tetszésnyilvánítással fogadtak. Az egész auditóriumban mindenki dicsőítette Istent. Azon kaptam magam, hogy én is ezt mondom: „Dicsőség Istennek! Köszönöm neked, Jézus! Köszönöm!” és még mielőtt tudtam volna, Isten ereje alatt teljes hosszúságomban a talajra zuhantam. Én, a kételkedő, meggyógyultam! Fran és én ezen az éjszakán ünnepeltünk. Sohasem volt boldogabb emberpár ezen a földön.

Forrás: http://hitrehangolva.blogspot.com/2011/12/kathryn-kuhlman-isten-mindig-valaszol_29.html

Kathryn Kuhlman élete

Kelt okt. 18, 2010

Kathryn Kuhlman a 20. század legkiválóbb női evangélistája volt. 1907.05.09.-én született Concordiától nem messze, egy farmon.

Ez a vörös hajú lány már 14 éves korában megismerte az Urat, és korán elkezdte a szolgálatot. Kathryn Kuhlman 50 éves szolgálata alatt bebizonyította, hogy csodák vannak, s az embereknek hinniük kell benne. Csoda összejöveteleket tartott, ahol mindig gyógyulások is történtek, de mindig ügyelt rá, hogy Istennek adjon minden dicsőséget érte. A természetfölötti csodái végig kisérték az egész szolgálatát.

Kathryn Kuhlman már 6 éve élt házasságban, és érezte, hogy becsapja magát. Keresi az Úr áldását, de nem tudott így az Úr parancsolata szerint élni. Valahányszor férjével együtt prédikáltak, szívükben érezték, hogy meg nem vallott engedetlenségben élnek. Egy napon Kathryn elment otthonról sétálni, és egy árnyas utcában találta magát, aminek a végén egy tábla állt: „Zsákutca”. Ekkor mély fájdalom hasított fel a szívében. „Aki azt hiszi könnyű odamenni a kereszthez, az csak azért van, mert még soha nem járt ott.” És hangosan megszólalt:-„Drága Jézus, átadom magam Neked. Minenemet átadom. Vedd a testemet! Vedd a szívemet! Mindenem a Tiéd! Leteszem a Te hatalmas kezedbe.”

Lemondott arról a férfiról, akit igazán nagyon szeretett, de nem tudta összeegyeztetni a szolgálatával. Jézus iránt érzett szeretete erőt adott minden mást félretenni.  

 Legjobb ismerősét kérte meg, hogy semmit sem titkoljon el, hanem mindent őszintén írjon meg: születéséről, szolgálatáról, házasságáról, válásáról, közeli munkatársairól és rejtélyes haláláról.

A különleges kenet, ami az ő életén volt, talán tovább árad a könyv lapjain át, és megérint bennünket. Ez Isten gyógyító kenete. Kathryn Kuhlman, aki Isten iránt érzett szeretete miatt megálljt tudott parancsolni testének, hogy igazán be tudja tölteni Isten elvárásait. Ilyet csak azok a szolgálók tudnak megtenni, akik imádni tudják az Urat, akik felelősséget éreznek elhívásuk iránt.

Olvasd el te is a Kathryn életéről szóló könyvet, hogy még jobban megismerd azt az evangélista nőt, aki mindent megtett azért, hogy tiszta és teljes szívvel szolgálhassa az Urat.
forrás: http://www.foldesigyulekezet.hu/cikkek/tortenetek/129-kathryn-kuhlman-elete.html

 Kathryn Kuhlman: Hiszek a csodákban

Hiszek a csodákban, mert hiszek Istenben. És mivel hiszek Istenben, látok csodákat megtörténni.

Ha nem bánjátok, megosztom veletek mindazt, ami a szívemen van. Szívből-szívbe.

Mielőtt ma elbúcsúznánk, hiszem, hogy megértitek miként foglalkozik Isten velünk emberekkel.

Soha ne felejtsétek, hogy emberként problémákkal fogtok találkozni, szívfájdalmaitok lesznek, szenvedéseket éltek át, mert az emberiséghez tartoztok.

Tudjátok számomra mindegy, hogy éppen hol vagytok és hányan hallgatjátok ezt az üzenetet.

Tudom, hogy ha felteszek egy bizonyos kérdést, mindig ugyanazt a reakciót várhatom. Kézfeltartással jelezzétek, hányan szeretnétek tudni a koromat? – És kivétel nélkül minden kéz a magasba emelkedik. Azt gondoljátok, most elárulom? A legkevésbé sem szeretném, pusztán azért, mert nem rátok tartozik.

Egyik nap, amikor bementem az irodámba, oly sok feladat zúdult rám, hogy azt hittem, elsüllyedek bennük.

Hétfőtől péntekig mindennap rádióműsorom van a saját rádióállomásunkon. Emellett ott van a gyülekezeti szolgálat. Mindez néha nagyon megterhelőnek tűnik. Ezen a napon százával tornyosultak a levelek az asztalomon ezernyi megválaszolandó kérdéssel. A szakemberek vártak a stúdióban, hogy felvegyék a műsort. Ez több volt, mint amit egy ember el tud hordozni. 16-18 órát dolgoztam az ezt megelőző napokon egész éjszakába nyúlóan.

Odaálltam az iroda közepére és anélkül, hogy gondolkodtam volna, azt mondtam:

– Drága Jézus, miért nem történhetett velem mindez, amikor még fiatal voltam?

Tinédzser koromban annyi életerőm volt, soha nem voltam fáradt vagy kimerült. Friss voltam anélkül, hogy éjszakákat végigaludtam volna. Minden olyan csodálatosan egyszerű volt.

Mielőtt bármit is hozzáfűzhettem volna, úgy tűnt, mintha valaki megszólított volna:

– Még nem voltál kész rá. Nem tudtam rád bízni a munkát, hogy elvégezhesd, nem tudtam felelősséget helyezni rád.

Aznap este, amint a Bibliámat olvastam, találtam egy Igét, ami szinte csak hozzám szólt.

Ez a Jeremiás 48,11 volt:

„Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, és pihent, mint seprőn a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg zamata és illata sem változott meg.”

Ez a vers a bor készítéséről szól, és leírja a folyamatot, mely által egy igen tiszta, finom és gazdag bor nyerhető. Akkoriban másfajta eljárást használtak a bor készítésére, mint manapság. A bort át kellett önteni az egyik edényből egy másikba. És minden egyes átöntés után egy sűrű lerakódás maradt az edény alján. Gyakran hosszú időn keresztül tárolták a bort anélkül, hogy megmozgatták volna. Néha sötétben, néha melegben, néha hidegben. Az edény néha áttetsző volt, néha nem. Majd átöntötték a bort egy másik edénybe mindaddig, amíg tiszta és testes nem lett.

Amikor elolvastam ezt az igerészt, tudtam, ez egyenesen nekem szól. Visszaemlékeztem a fiatalságom első éveire.

Tudjátok, el fogok mesélni most nektek valami bizalmasat. 14 éves voltam amikor megtértem és megkaptam azt a csodálatos elhívást, hogy hirdessem az evangéliumot. Ez az elhívás olyan bizonyos volt, mint a megtérésem. Ezért nem osztom azoknak a véleményét, akik azt mondják, hogy mivel nő vagyok, nem prédikálhatok. Tudjátok miért? Az Ő elhívása miatt, amely olyan egyértelmű volt, mint maga az üdvösségem. Valami olyasmi volt ez, amit be kellett töltenem.

Olyan fiatal, olyan tapasztalatlan voltam. Az egyetlen amit tudtam, hogy Jézus a szívembe költözött, hogy valami fantasztikusan csodálatosat találtam. És hogy Ő megbocsátotta a bűneimet.

Idahóban kezdtem és soha nem fogom elfelejteni ezt a kis anekdotát. A nővérem Washingtonban tartózkodott, amikor meghallotta, hogy a húgocskája éppen Idahóban van és prédikál. Abban az időben vajas croissant-on éltem, azt ettem reggel, délben és este. Egy nap elmentem egy nagy bevásárlóközpontba és az utolsó 15 centemen vettem egy pár cipőt. Ez volt a legolcsóbb a polcon.

Akkor jött egy távirat a nővéremtől. Tudjátok mit mondott? Nem kérdezte meg: szükséged van-e valamire, nem mondta, hogy küldök neked öt dollárt, pedig az Úr tudja mit jelentett volna nekem akkor öt dollár.

Annyit mondott: légy biztos abban, hogy helyes a teológiai meggyőződésed. Isten a tanúm, még azt sem tudtam mit jelentett a teológia kifejezés.

Egy másik alkalommal pulykaólban aludtam. Nem emlékszem pontosan hol is volt, talán 12-15 km-re lehetett Coldweldtől (?) Idaho államban. Emlékszem, hogy ennek a falucskának csak egy kis fűszerboltja meg 3 vagy 4 egyéb kisebb boltja volt. Volt még ott egy aprócska templom is, melyet már hónapok óta nem nyitottak ki, mert a falubeliek nem tudták eltartani a pásztort.

Megkértem őket hadd prédikáljak benne én, veszíteni úgy sem veszíthetnek, talán még nyernek is egy keveset.

Addig könyörögtem, míg azt mondták: rendben van, de nem tudjuk önt elszállásolni. Azt válaszoltam az nem baj, majd elindultam magam valami szállást keresni.

Az egyik boltban egy hölgy azt mondta: nekünk nincs vendégszobánk, de az udvaron van egy pulykaól. Ha nem tudja, hogy ez milyen, megpróbálom elmagyarázni: pulykákat tartunk benne amikor pulykaszezon van. Majd hozzátette: kitisztítom, teszek bele egy ágyat, egy mosdótálat meg egy nyeles kancsót. Így lett szállásom egy pulykaólban.

Az egyetlen dolog, amiről prédikálni tudtam akkoriban, az üdvösség és az újjászületés megtapasztalása volt. Csodálatos volt.

Emlékszem arra az időre, amikor a 16. születésnapomat ünnepeltem Idahóban. Még most is megvan a fényképem róla. Csak annyit tudtam, hogy meg fogom nyerni a világot Jézusnak.

Egy egyszemélyes hadsereget képviseltem azzal a céllal, hogy megnyerjem a világot Istennek.

Minden csodálatos és lelkesítő volt. Soha nem fáradtam el.

Aztán egy nap jött a hír: édesapámat megölték. Ez Karácsony és Szilveszter között történt.

Csak Isten tudja mennyire szerettem az édesapámat. Ez volt az első nagy fájdalom, amit megéltem. Az első, ami igazán belehasított a szívembe.

Az édesapám meghalt, mielőtt valaha is hallott volna engem prédikálni.

Abban a kis baptista templomban, ahol őt eltemették, egyetlen szó és egyetlen ének sem maradt meg bennem. Csak arra emlékszem, hogy mielőtt a koporsót lezárták volna, kinyújtottam a kezem és megérintettem édesapám vállát, azt a vállat, amelyre gyerekkoromban oly sokszor hajtottam a fejem. Mindig gyengédséget, vigasztalást és szeretetet éreztem, amikor odahajoltam édesapám vállára.

Megérintettem a vállát és hirtelen megértettem valamit. Itt éreztem át először a feltámadás igazi erejét. Valami olyat kaptam akkor, amit soha azelőtt nem tapasztaltam meg. Éreztem Jézus drága jelenlétét.

Akarjátok-e tudni, mennyire gyengéd és szerető a fájdalmak férfija?

Valóban akarjátok-e tudni?

Akarjátok-e igazán tudni, hogy Jézus Krisztus mennyire valós, hogy Ő egy valóságos személy?

- Akkor menjetek le a siralom völgyébe, menjetek át a Gecsemáné kerten.

Én örömmel mentem végig ezen az úton, ahol lépten-nyomon a szenvedés kiáltott felém, hogy megtanítson mindarra, amit meg kellett tanulnom.

Miért gondoljátok, hogy vigasztalást és segítséget nyújthatok nektek a szenvedéseitekben?

Egy ember nem tud addig továbbadni valamit, amíg azt ő maga meg nem élte korábban.

És a Mester fogta az edényt és átöntötte egy másik edénybe. És az életem gazdagabb lett.

Már nem voltam az az ember, aki előtte. A szolgálatom sem volt ugyanaz. Egy gazdagabb és mélyebb életet kaptam.

Volt-e már valaha megtört a szívetek? Tudjátok-e igazán, mit jelent ez: odaszánni magatokat? Tudjátok-e, miért mondom és ismétlem, hogy ez nagyon sokba kerül?

De megéri az árat, bátran mondhatom nektek, mert én megéltem.

A legfontosabb döntés, a legnagyobb odaszánás, amit meghoztam az életemben, a Los Angeles-i vasútállomáson történt Kaliforniában. A legfontosabb döntés volt, amit valaha is meghoztam. Szerettem őt, és nagyon mélyen szerettem. Istentől nagy kapacitást kaptam arra, hogy szeressek. De ember vagyok. Néha annyira emberi módon gondolkodom, de aznap választottam és a Mesteremet választottam. Megesküdtem, hogy Őt szolgálom, és csak Őt helyezem első helyre az életemben. Amikor Los Angelesben felszálltam a vonatra, nem volt másom, mint a ruha, amit viseltem, amit a prédikáló ruhámnak is neveztem, egy bőröndöm és a Bibliám.

Nem hallottam a mozdony süvítését, a kerekek kattogását. Az egyetlen emlék, ami az útról megmaradt, az, hogy hoztam egy döntést.

És Ő fogta az edényt és átöntötte egy másik edénybe.

Néha az edény sötét és áttetsző, és belelátunk; de a Mester újból átönti egy másik edénybe.

A vonat Franklinbe, Pennsylvániába vitt. Itt egy kis szobában szálltam meg, melynek csak egy ablaka volt. De én döntöttem, és Őt választottam. Az első összejövetelen pontosan 38-an vettek részt.

Barátaim, ez volt a kezdete annak a szolgálatnak, amit ma ismertek. Ez volt a kezdete Isten természetfeletti megnyilvánulásának az életemben és a szolgálatomban. Néhány nappal az alkalom után, egy hölgy megkeresett és azt mondta: tudod Kathryn, amint ott ültem a helyemen, amíg te prédikáltál, Isten meggyógyított engem. Olyan biztos voltam benne, hogy elmentem az orvoshoz, és ő is megállapította a gyógyulásom.

Én ismertem a titkot. A drága Szent Szellem volt az, aki képes volt használni az edényt, melyet a saját kezében tartott.

Vessétek alá magatokat Neki. Ő nem arany vagy ezüst edényeket akar. Neki ti kelletek!

Megfogja majd azt az edényt és átönti egy másikba.

Te és én, néha könnyes szemekkel kérdezzük: Atyám, nem értem, miért engeded, hogy ez megessen velem, miért engeded meg?

De ne felejtsétek el: Ő sohasem hibázik. A Mester maga végzi az átöntéseket.

Mert minden kőért, amely felsértette a lábam, és minden szívfájdalomért, amit megéltem, Neki fogok hálát adni, mert ezeknek a megélése tett engem erőssé.

Kedves barátaim, töröljétek le a könnyeiteket. Nem értitek? Nem értitek? Ő sohasem hibázik.

Amikor életem könyvének oldalait lapozgattam, megköszöntem Neki minden percet, mert nem lennék ma az az ember, aki vagyok; soha nem tisztultam volna meg, ha ne lettek volna szívfájdalmaim és szenvedéseim. Ha nem fizettem volna ki az árat, soha nem érteném meg a ti fájdalmaitokat és terheiteket. Nem értenélek titeket.

És a legutolsó átöntés után, Isten elragad bennünket a földről, az Ő csodálatos jelenlétébe.

Ekkor az Ő saját szájából kívánom hallani: „JÓL VAN ÉN HŰ ÉS IGAZ SZOLGÁM!”

És ezt kívánom mindnyájatoknak.

Forrás: www.mennyeihir.hu

http://www.istenkereso.hu/kepek/letoltheto/20100907044204584426/Kathryn_Kuhlman_-_Hiszek_a_csodakban.pdf

Szolgálatának ötven éve alatt legalább százmillió ember előtt tett bizonyságot Isten szeretetéről és erejéről. Ahová ment, az emberek, akik addig azt hitték, hogy „csodák pedig nincsenek”, megtanultak hinni a csodákban. Mielőtt meghalt volna, azt kérte, hogy Jamie Buckingham legyen az, aki megírja hivatalos életrajzát – és ne hallgasson el semmit. Az olvasó tehát most nem egy szoborszerű szent legendáját veheti a kezébe, hanem egy nagyon is emberi sors elbeszélését – házasságról, válásról, közeli munkatársak árulásáról, a halálát övező titokzatos eseményekről. Kathryn Kulhman csak kevesek által ismert élettörténetét a maga teljességében. Úgy, ahogy ő szerette volna hallani…

Forrás: Jamie Buckingham :Isten Szolgálóleánya – Kathryn Kuhlman élettörténet

2008.08.15./2009.03.24.

ELESNI ISTEN EREJÉTŐL
Miért esnek el az emberek Isten ereje alatt?

 

Az Isten jelenlétében történő elesés annak az eredménye, hogy az emberek a természetfeletti erővel, a Szent Szellem (Szentlélek) megnyilvánulásával kapcsolatba kerülnek (pl. kézrátétel Márk 16,17-18. alapján). A Szent Szellem Isten ereje ma itt a Földön. Isten természetfeletti ereje számunkra nem látható és nem hallható. Az elektromossághoz lehetne hasonlítani. Amikor a természetes összeköttetésbe kerül a természetfelettivel, vagyis a mi fizikai testünk összeköttetésbe kerül a természetfeletti Istennel, akkor tud megnyilvánulni Isten természetfeletti ereje. A Biblia az alábbi Igékben ír olyan eseteket, amikor az emberek elestek az erő hatására. Az Ige győzzön meg arról, hogy ez ma is így működik.

2Krónikák 5,13-14. Mert a kürtölőknek és éneklőknek volt tisztük egyenlőképpen zengeni az Úrnak dicséretére és tiszteletére. És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal, dicsérvén az Urat, hogy Ő igen jó és örökkévaló az Ő irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel, / Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be az Istennek házát. [köd = Szent Szellem (Szentlélek), a mennyei erő, a kenet jelenléte. A felszálló dicséretre Isten kiárasztotta a kenetét.] 

Ezékiel 1,28. – 2,1-2. Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan volt a fényesség köröskörül. Ilyen volt az Úr dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát. / És monda nékem: Embernek fia! Állj lábaidra, és szólok veled. / És Szellem jöve én belém, amint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám Őt, aki szól vala nékem. 

Máté 17,1-6. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. / És elváltozék előttük, és az Ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fény. / És ímé megjelenék nékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala Ővele. / Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. / Mikor ő még beszél vala, ímé, [az Úr dicsősége, mint] fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lett a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: Őt hallgassátok. / És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének és igen megrémülének. 

Máté 28,1-4. A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. / És ímé nagy földindulás lett; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. / A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. / Az őrizők pedig tőle való féltükben megrettenének, és olyanokká lettek, mint a holtak. 

János 18,3-6. Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. / Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő volt, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek? / Felelének néki: A Názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ővelük Júdás is, aki elárulta Őt. / Mikor azért azt mondá nékik: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének. 

Apostolok Cselekedeti 9,1-4. Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, / Kére tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket [keresztényeket], kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. / És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: / És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 

Apostolok Cselekedeti 26,14-16. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely énhozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod. / Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. / De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni;

A SZENT SZELLEM HATALMÁBAN

Ezzel a csodálatos jelenséggel először a „Teljes evangélium alapján álló üzletemberek” New York-i konferenciáján kerültem kapcsolatba. Kathryn Kuhlman prédikált egy istentiszteleten és imádkozott a betegekért. Addig nem ismertem őt, de kész voltam minden olyan dolgot elfogadni, ami Istentől van, hiszen nála semmi sem lehetetlen. Egy szálloda báltermének hátsó részében helyezkedtem el és csodálkoztam azon, hogy több mint ezer ember volt a teremben és egy hely sem maradt üresen.

   Az egyik igazgató, akivel jó barátságban voltam, ragaszkodott ahhoz, hogy az emelvényen foglaljak helyet. Nemsokára kezdetét vette az összejövetel és Kathryn Kuhlman megjelent. Színpadias fellépése kissé visszautasító volt számomra, de igehirdetése megragadott. Nemsokára érezni kezdtem Isten jelenlétét. Kértem az Urat, hogy bocsásson meg nekem azért, mert Kathryn Kuhlman-t olyan hamar megítéltem. Azután, az ismeret ajándékának birtokában, közölte a gyülekezettel, hogy a jelenlevők közül többen milyen betegségből gyógyultak meg. Felszólított mindenkit, hogy aki érezte, hogy meggyógyult, jöjjön előre a pódiumhoz és tegyen bizonyságot. Férfiak, nők és gyermekek hosszú sorban vonultak előre. A mikrofon előtt azután bizonyságot tettek, hogy bénulásból, agytumorból, rákból, és egyéb betegségből gyógyultak meg.

   Miután a betegek gyógyulásukról bizonyságot tettek, Kathryn Kuhlman megérintette őket és a Szent Szellem [egyes magyar fordításokban Szent Léleknek olvasható] erejének hatására mind a földre estek. Egy ideig fekve maradtak és örültek az Úr jelenlétének, míg azután a többiek lábra állították őket. Képtelen voltam megérteni, hogy mi történt ezekkel az emberekkel és azt mondtam magamban: „Ha engem megérintene, nem fogok a földre zuhanni. Ennyi ember előtt csak nem fogok így viselkedni”. Különben sincs okom aggodalomra, hogy a közelébe kerülök. Nyugodtan a helyemen maradok és imádkozom.

  A következő pillanatban egy nő lépett Kathryn Kuhlmanhoz és bizonyságot tett arról, hogy a hátgerince meggyógyult. Középkorú nő volt és katolikus vallású. Kathryn Kuhlman rám tekintett és kért, hogy jöjjek hozzá.”Csak nem?”- Gondoltam. „Mit akarhat tőlem?” Odamentem hozzá és észrevettem, hogy a nőnek, aki előbb meggyógyult, egy golyvája volt az álla alatt. Kathryn Kuhlman a nő nyakára helyezte a kezét és a golyva azonnal eltűnt. Hirtelen remegni kezdtek a lábaim, és úgy éreztem, hogy lebegek. Béke és öröm töltött el és csak azután vettem tudomást környezetemről, amikor valaki felsegített. Engem is legyőzött a Szent Szellem jelenléte, pedig én nem akartam. Sőt, a délutáni összejövetel alkalmával még ötször megtörtént ez velem, egy ilyen tekintélyes lelkésszel.

  Ezzel a csodálatos jelenséggel még egyszer volt alkalmam kapcsolatba kerülni 1976-ban, Jeruzsálemben a ”Szent Szellemmel foglalkozó harmadik világkonferencián.” Meglátogattam a Szent-sír templomot és elvezettek arra a helyre, ahová – úgy hiszik – Jézust eltemették. Egy lelkész megkérdezett, hogy megáldhat-e. Beleegyeztem. Ekkor ugyanaz történt velem, mint Kathryn Kuhlman ima összejövetelén. A Szent Szellem hatalma által a földre zuhantam. A következő este a konferencia prédikátora Trevor Dearing lelkész volt. A prédikáció után mindenkire ráhelyezte a kezét és imádkozott az illetőkkel a Szent Szellem ereje által. Majdnem mindnyájan a földre zuhantak. Mivel nagyon sokan jöttek előre, Trevor lelkész felkért, hogy segítsek neki. Az első személy, akire a kezemet helyeztem, amint megérintette a Szent Szellem, szintén a földre zuhant. Ez velem eddig az ideig még soha nem történt meg, amikor másokkal imádkoztam. Ezért húzódoztam egy ideig. Behunytam a szemem, imádkoztam, és köszönetet mondtam az Úrnak, hogy elfogadta a szolgálatomat. Csak ezután imádkoztam újra a többiekkel. Megint csak az történt, ami előzőleg, több mint száz ember zuhant a földre.

  Ez idő óta ez a csodálatos jelenség mindig elkísért a szolgálatban, és még nagyon sokszor megéltem, hogy emberek, akikkel imádkoztam, a Szent Szellem erejének hatására földre zuhantak. Megköszönöm Jézusnak azt, amit a mai időkben tesz, és azt szeretném, ha minden az Ő Nevének dicsőségét szolgálná.     

Forrás: Jozef Orsini – „Halljad bizonyságomat” –
Egy katolikus lelkipásztor átéli a karizmatikus igazságot c. könyve
Magyar nyelvű kiadás (1980-as évek?) 

A mű eredeti címe: Hear my Confession
1977. by Logos International 

Részlet a könyv hátoldaláról:

Mi történik akkor, ha egy fiatal, rendkívül intelligens katolikus lelkész gondolkodni kezd azon, hogy mit jelent az egyház a mai kor számára, valamint a saját és lelkésztársai képmutatásáról elmélkedik…

    A következmény rendszerint szellemi tunyaság és közömbösség, vagy pedig fellázadás a kereszténység és a papi hivatás ellen. Eddig jutott el Jozef Orsini atya, amikor Jézussal találkozott…

    Jozef Orsini atya ma [az 1970-es évek tájékán] az Egyesült Államokban a Katolikus karizmatikus mozgalom irányítója…

 Forrás: http://bekevar.fw.hu/elesni.htm

Letöltések Pdf-ben:

Hiszek a csodákban LETÖLTÉS

Isten most is megteheti LETÖLTÉS

Letöltések doc-ban:

 Ajánlott weboldalak:

http://kathrynkuhlman.com/

http://kathrynkuhlmanfoundation.org/

Kurszán /Korcán, Kurcán/

Kurszán kende nem az Árpádi hétmagyar törzsszövetség egyik vezető személyiség volt, hanem a megmaradt avaroké.

Árpádnak kortársa volt, sőt egyfajta társuralkodója az akkori avar-magyar szövetségi államban.

Az avar nép 670 körül jött be a Kárpát-medencébe, több hullámban.

De birodalmuk határai jóval nagyobbak voltak a Kárpát-medence körvonalainál.

Sok háborút vívtak a frankokkal.

Akkoriban a frankok meghódították a legtöbb germán területet, és az egész egykori Római Birodalom területére igényt tartottak.

Mivel a céljuk az volt, hogy újra létrejöjjön a Római Birodalom.

Ahhoz először viszont még a Nyugat-Római birodalomnak kellett volna helyreállnia, ami viszont megszűnt.

Azért tűnt mégis reálisnak a cél, mert a Kelet-Római Birodalom még állt, mint Bizánci császárság.

Ennek a grandiózus tervnek az avarok álltak az útjában.

Ezért megosztásokkal és háborúkkal támadtak ellenük a frankok.

Akkoriban még a frank-germán kultúra még bizonyos hegemóniában volt egymással, csak később lett külön francia és német terület és nyelv.

Az első frank uralkodók még germánok voltak.

Miután később öröklés által darabokra vált szét a frank birodalom, azután kezdtek el háborúzni egymás ellen, aminek csak most lett vége az EU idején.

De térjünk vissza az akkori avarokhoz.

Az avarok egy része feladta a saját múltját /Istentől kapott kijelentéseit, hitét, nyelvét/ - és helyette rituálékra és emberi vezetésre cserélte fel az életét.

Lett volna lehetőségük a bajoroknak a megtérésre, de inkább igyekeztek eltűntetni azokat, akik még kitartottak a hitükben.

Ezért úgy látta Kurszán, hogy népe számára még mindig jobb szabírrá válni, mint elgermánosodni vagy elszlávosodni.

Ugyanis az avar /önelnevezése szerint obor/ nép is ugyanúgy magyar, mint a szabír.

Saját áldozata által bizonyította be népe számára, hogy melyik a helyes út.

Mert ha ők is elgermánosodnak, mint az egykori Nyugat-Avaria /ebből lett a Bavaria terület-elnevezés/ lakói, akkor ők is majd fegyvertelen embereket fognak majd lemészárolni.

Legalábbis ez lett a bajor értékrend abban az időben.

Hiszen Kurszán békekövetként ment hozzájuk tárgyalni, fegyvertelenül – noha tudta, hogy így áldozattá fog válni.

„… ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván” (Zsidó 7, 28.)

„… a jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10, 11.)

A kende /béke-követ, béke-uralkodó/ tipikusan előforduló névalakjai:

Kurszán vára = Cuppan vára

A dömösi alapítólevél szerint Cuppan helység szintén Dömös környékén volt. A Cuppan névről viszont megállapítást nyert, hogy a Curzan névvel azonos. Anonymus gestájából és Kézai krónikájából kitűnik, hogy Kund fia volt ez a Cuppan. Anonymus Curzannak írja Kund fiát, Kézai Copjannak.

A Budai Krónika és a Thuróczy- krónika Cupa, illetőleg Cupannak írta Kond fiát, úgyhogy az azonosságot Györffy György is elismerte Kurtán és Kurtán vára című tanulmányában.

Miután a név azonos, elfogadhatjuk, hogy Cuppan vára azonos Kurszán várával és a régi oklevelekben található Korchán óvárával.

Figyelembe vehető az is, hogy Kézai szerint Kond (Kund) a Nyír körül lakott (circa Nyr). Ez a Nyír nevű helység Árpád-kori oklevelekben és azok alapján a pontos helye is megállapítható. Valószínűleg azonos azzal a Hamvas-kővel, amely a megjelölt pilisi terület egyik kimagasló pontja, és ma ismert vadászközpont.

Forrás: http://www.angelfire.com/realm3/hmult/cikkek/pilis2.htm

904 nyarán IV. (Gyermek) Lajos Keleti-Frank király meghívására a Fischa melletti tárgyalásokon vett részt kíséretével.

A király parancsára a fejedelmet és kíséretét legyilkolták.

Gyakorlatilag ettől az eseménytől kezdődően válik Árpád egyeduralkodóvá.

Nemzetsége Óbuda környékén települt le, s itt építették fel Kurszánvárát is.

Kurszán halálát követően Árpád elfoglalja a törzs szállásterületének egy részét.

Kartal néven éltek tovább a vár és a Kurszán nemzetség leszármazottai is.

Forrás: http://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=29374

A magyar nép nem felejtette el Kuszánt.

Kurszán a germanizáció elleni harc mártírjává vált.

A kuruc szó az ő nevéből ered.