100 új gyülekezet

Próféta az az Istentől való hivatal, amely mindig is létezett, és mindig is létezni fog.

A legkorábbi próféta Énókh volt.

„Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt,” (Júdás 1, 14/a.)

A pátriárkák idejében Ábrahámról is így szól Isten:

„Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.” (1Móz 20, 7.)

Mózes

Mózes nemcsak próféta, hanem korszakalapító személy is.

„Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával” (2Móz 33, 11/a)

„És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, a kit ismert volna az Úr színről-színre” (5Móz 34, 10.)

„Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja.” (4Móz 12, 8.)

Miriám

„Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.” (2Móz 15, 20.)

Bírák idejében is voltak próféták:

„Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt biró Izráelben.

És ő a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.” (Bírák 4, 4-5.)

„Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt:

Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz” (Bírák 6, 7-8/a.)

„Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3, 10.)

A 10 törzs prófétái

• Az Isten embere Júdából (1Kir 13)
• Ahija (1Kir 11, 29.)
• Illés (1Kir 17,1.)
• Mikeás a Jemla fia (1 Kir 22,8.)
• Elizeus (1 Kir 19, 16. 2Kir 2,1.)
• Jónás (2Kir 14, 25.)
• Hóseás (Hós 1,1.)
• Ámos (Ám 1,1.)
• Obéd (2Krón 28, 9.)

Júda prófétái

• Sémaja (1 Kir 12, 22.)
• Iddó (2Krón 15,1.)
• Azáriás (2Krón 15,1.)
• Hanáni (2Krón 16,7.)
• Jéhu (1Kir 16,1. 2Krón 20, 14.)
• Jaháziel (2Krón 20, 14.)
• Eliézer (2Krón 20, 37.)
• Zakariás a Jójada fia (2Krón 24, 20.)
• Zakariás (2Krón 26, 5.)
• Ézsaiás (Ézs 1,1.)
• Mikeás (Mik 1,1.)
• Náhum
• Habakuk
• Jeremiás (Jer 1, 1-3.)
• Sofóniás (Sof 1,1.)
• Ezékiel (Ez 1,2.)

Fogság ideje alatt

• Dániel

Fogság után

• Zakariás,
• Malakiás,
• Aggeus,
• Jóel.

Korai kereszténység prófétái

• Keresztelő János

„De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.

Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.” (Mt 17, 12-13.)

• Názáreti Jézus

(Mt 24.)

• Silás/Szilvánusz

„Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.” (ApCel 15, 32.)

• Agabus

„Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.” (ApCsel 11, 28.)

• Pál

„Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.” (ApCsel 13, 1.)

Egyházkorszakokban is voltak próféták

Irodalom: Edmund Hamer Broadbent Zarándok Gyülekezet c. könyv

Pünkösdi-karizmatikus kor néhány prófétája:

• William M. Branham
• Kathryn Kuhlman
• Kenneth E. Hagin
• Marilyn Hickey

A végidőkben is van előrejelzés prófétákról, ők a két tanúbizonyság:

„És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.

Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.

És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.

Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.” (Jel 11, 3-6.)

Most a 2011-es év idejében miért ne támasztana az Isten prófétákat?

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom egyik legnagyobb problémája, hogy nincs tisztázva:

Mi a prófétálás?

Mikor van szükség prófétálásra?

Mi az, ami nem prófétálás?

Mindig ugyanazt érti az Ige prófétálás alatt, amit most értenek a teológusok?

1. Mi a prófétálás?

„Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki [spirituális] ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.

Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben [spirituális szinten] beszél titkos dolgokat.

A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.

A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.” (1Kor 14, 1-4.)

2. Mikor van szükség prófétálásra?

Amikor valakinek épülésre, intésre, vigasztalásra van szüksége.

Mi az, ami nem prófétálás?

Bármi, ami nem ez:

-         más karizmák

-         emberi eredetű jobbító beszédek

-         emberi eredetű rosszindulatú beszédek

-         hamis kijelentések

Válasszuk szét ezeket egymástól!

„Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!

Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?

Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.

Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.

Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.

Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.

Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.

Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.” (Jakab 3, 10-18.)

Az igazi prófétálás a felülről jövő bölcsesség jeleit viseli magán.

A földi bölcsesség az az emberi jóindulatú tevékenység.

A testi az a romlott emberi természetből következő bűnökkel terhelt indulat.

Az ördögi pedig közvetlenül az ellenségtől származó információ, melyben semmi építő sincs már.

Mi határozza meg, hogy mi jön ki az emberből?

A szív állapota.

4. Mindig ugyanazt érti az Ige prófétálás alatt, amit most értenek a teológusok?

Nem, mert az ó- és újszövetség mindig csak prófétálásról beszél, tudomány/bölcsesség beszédéről sosem.

„Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.” (Mt 11, 13.)

„És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.

És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.” (ApCsel 2, 17-18.)

„És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala.” (ApCsel 19, 6.)

„Ennek pedig vala négy szűz leánya, a kik prófétálnak vala.” (1Kor 21, 9.)

„De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,” (1Kor 14, 24.)

Tehát mindig mindenki prófétál, de a többi karizma használatáról sosincs szó.

Ennek lehetséges magyarázata az, hogy a prófétálás itt tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom!

„Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;

Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;

Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;

De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.

Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.” (1 Kor 12, 8-12.)

Σ Σ lényegesen ritkábban történik valójában prófétálás ajándékának megnyilvánulása, mint azt sokan gondolják.

„Madarat tolláról, ember barátjáról, pásztort szívéről lehet megismerni.”

A Názáreti Jézus öndefiníciója (én vagyok) kifejtve:

Ján. 10.1

Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.

Tehát vannak tolvajok és rablók!

Ján. 10.2

A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

Van egy megfelelő belépési folyamat (az emberek szívéhez).

Ján. 10.3

Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.

Ajtónálló = tudatosan megnyitni a szívet

Ján. 10.4

És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

„előre” (úttörőknél) helyett „utánam” – azaz először a pásztor éli át a jót is, és a rosszat is

Ján. 10.5

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.

Vannak rossz tapasztalataik a hívőknek másokról, azért nem követik azokat.

Ján. 10.6

Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.

A pásztor meg tudja védeni magát a kritikusoktól.

Ján. 10.7

Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Személyes ismertetőjel: az első szó meg van duplázva (pl. Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? Mk 15, 34.)

Ján. 10.8

Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

Erőszakos emberek mindig is akadtak, és a juhok felismerik az ilyen személyeket.

Ján. 10.9

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

Megtartatik, azaz nem tűnnek el a hívők tömegesen egyszer csak a semmibe…

Ján. 10.10

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

A pásztor elismeri, hogy a juhoknak jogos igényeik lehetnek.

Ján. 10.11

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

Ez a pásztori szolgálat tetőpontja.

Ján. 10.12

A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

A pásztor helytáll, a béres elfut – és az univerzális szolgálati ajándék sajnálattal veszi tudomásul, hogy sajnos valamelyik hívővel már megint gond van.

Ján. 10.13

A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

Az univerzális szolgálati ajándék nem érti, hogy neki most mit is kellene tennie a juhokért.

Ján. 10.14

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

Kölcsönös ismeretség a juhokkal.

Ján. 10.15

A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.

Nagyon jó kölcsönös kapcsolat az atyával.

Ján. 10.16

Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.

Más akolban (=gyülekezetben) is vannak az Úrnak juhai.

Ján. 10.17

Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

Tudja, hogy az Isten nem a semmiért szeret, hanem az ő (apai) szeretetét ki kell érdemelni.

Ján. 10.18

Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

A Mindenható Isten utasításait átveszi és teljesíti.

„Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.

Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik:

vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?

És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.

Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül”(Mt 18, 11-14.)

Több oka is lehet:

1. Hiába térnek meg emberek, alig épülnek be közülük a gyülekezetekbe.
2. Elsődleges feladatként valamilyen pásztorlási jellegű feladatba kell beszállniuk, mert az van a legfontosabb szolgálatként feltüntetve.
3. Elveszítették azt a látást, hogy Isten növekedést adhat az evangélizálás hatékonyságában.
4. Ritkán kapnak lehetőséget evangélizálásra, ha akarnak prédikálni, akkor inkább csak buzdíthatnak.
5. Elérhetetlennek látszanak a nemzetközi hírű evangélisták eredményei.
6. Más hívja ki a megtérőket a gyülekezeti istentiszteleteken, ők ezt is csak ritkán tehetik meg.
7. Nem kívánatos, hogy több sikeres szolgálat is jelen, hanem csak egy.

Az újszövetségben Pál apostol beszél ún. szolgálati ajándékokról:

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1Kor 12, 28.)

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:” (Ef 4, 11.)

A fenti listák alapján azt gondolhatnánk, hogy Isten egy több középpontú rendszerben gondolkodik, ahol minden szolgálati ajándéknak megvan a fő feladata, és elsősorban azt neki kell végeznie.

Így van:

Apostol, aki gyülekezeteket alapít,

Próféta, aki beszél a jövőről és Isten rejtett dolgairól,

Evangélista, aki specialistája az emberek Krisztus felé terelésének,

Pásztor, aki együtt tud érezni az emberekkel,

Tanító, aki mindent el tud magyarázni, és minden témát közérthetővé tud tenni.

Ezzel szemben léteznek az univerzális szolgálók, akik:

1. Általában pásztornak nevez(tet)ik magukat – de nem tudnak együtt érezni a hívekkel.
2. Lelkésznek is szokás őket nevezni – de nagyon kevés ismerettel rendelkeznek a lélekről (pszichéről).
3. Rendszerint ők hívják ki a megtérőket – azaz „elveszik az evangélisták kenyerét”, akik aztán pásztorlással próbálják meg hasznossá tenni magukat.
4. Néha nagy csindatrattával megalapítanak néhány gyülekezetet.
5. Komplett tanítássorozatokat akarnak leadni olyan emberek számára, akik jobban megértik a tanításokat, mint ők.
6. Igyekeznek szolgálni a jövőról szóló igerészletekkel – de ezzel inkább félelmet osztanak meg, mint hitet.
7. Csak öltönyben lehet őket látni, mint prédikátorok. Rejtély, hogy hétköznapjaikat mivel töltik.

Így alakulnak a misztikus szolgálatok, melyeket a hívek általában apostoli szolgálatnak gondolnak, mert hát új gyülekezetek alapításakor szinte mindent be kell vállalni, tehát akkor ők tulajdonképpen apostolok, de e helyett ők szerényen csak pásztornak vagy lelkészeknek nevez(tet)ik magukat.

„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó között:

Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;

És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.

De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.

Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.

De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, a melyeket én is gyűlölök.

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel 2, 1-7.)