Az újszövetségben Pál apostol beszél ún. szolgálati ajándékokról:
„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1Kor 12, 28.)
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:” (Ef 4, 11.)
A fenti listák alapján azt gondolhatnánk, hogy Isten egy több középpontú rendszerben gondolkodik, ahol minden szolgálati ajándéknak megvan a fő feladata, és elsősorban azt neki kell végeznie.
Így van:
Apostol, aki gyülekezeteket alapít,
Próféta, aki beszél a jövőről és Isten rejtett dolgairól,
Evangélista, aki specialistája az emberek Krisztus felé terelésének,
Pásztor, aki együtt tud érezni az emberekkel,
Tanító, aki mindent el tud magyarázni, és minden témát közérthetővé tud tenni.
Ezzel szemben léteznek az univerzális szolgálók, akik:
- Általában pásztornak nevez(tet)ik magukat – de nem tudnak együtt érezni a hívekkel.
- Lelkésznek is szokás őket nevezni – de nagyon kevés ismerettel rendelkeznek a lélekről (pszichéről).
- Rendszerint ők hívják ki a megtérőket – azaz „elveszik az evangélisták kenyerét”, akik aztán pásztorlással próbálják meg hasznossá tenni magukat.
- Néha nagy csindatrattával megalapítanak néhány gyülekezetet.
- Komplett tanítássorozatokat akarnak leadni olyan emberek számára, akik jobban megértik a tanításokat, mint ők.
- Igyekeznek szolgálni a jövőról szóló igerészletekkel – de ezzel inkább félelmet osztanak meg, mint hitet.
- Csak öltönyben lehet őket látni, mint prédikátorok. Rejtély, hogy hétköznapjaikat mivel töltik.
Így alakulnak a misztikus szolgálatok, melyeket a hívek általában apostoli szolgálatnak gondolnak, mert hát új gyülekezetek alapításakor szinte mindent be kell vállalni, tehát akkor ők tulajdonképpen apostolok, de e helyett ők szerényen csak pásztornak vagy lelkészeknek nevez(tet)ik magukat.
„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó között:
Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;
És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.
De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.
De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, a melyeket én is gyűlölök.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel 2, 1-7.)
