A régész mindig csontokkal babrál.

Mit mond Isten Igéje a csontokról és a halottakról?

Tisztátalan lett, aki ilyenhez ért, és megtisztulásra volt szüksége

„És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.” (4Móz 19, 16.)

Nem mindegy hová temetik az elhunytak csontjait

„Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén.” (1Móz 23, 19.)

„És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.

És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. ” (1Móz 25, 8-9.)

József teste

„És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.” (1Móz 50, 25.)

„A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezőnek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé.” (Józs 24, 32.)

Saul király

„Mikor pedig értesültek felőle Jábes-Gileád lakói, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal:

Felkelének mindnyájan a vitéz férfiak, és menének egész éjjel, és miután levették Saul testét és az ő fiainak testeit Bethsán kerítéséről, elmentek Jábesbe, és ott megégették őket;

Csontjaikat pedig felszedték, és eltemették a tamaris fa alatt Jábesben; és bőjtölének hét napig.” (1Sám 31, 11-13.)

„És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten emberének sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felől, a miket most cselekedtél.

És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit. És megmentették az ő tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából jött volt.” (2Kir 23, 17-18.)

„És szólítá Jákób az ő fiait, és monda:

És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.

Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.” (1Móz 49, 1. 29-31.)

Isten odafigyel a csontokra

„Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.” (Zsolt 34, 21.)

„Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.” (Zsolt 139, 15.)

„Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.” (Péld 3, 8.)

„Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.” (Péld 11, 5.)

„És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár!

 ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad” (1Kir 13, 2.)

„És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az oltáron, és megfertőztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt.

És megáldozta a magaslatok összes papjait, a kik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.” (1Kir 13, 16. 20.)

„És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.” (Ésa 58, 11.)

„Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött.” (Ésa 66, 14.)

„Gyűjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.

Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is a fazék alá; forrald erősen, még csontjai is főjjenek benne.

Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfőjjenek.” (Ez 24, 4-5. 10.)

„Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.”

Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne * törettessék.” (Jn 19, 36.)

A beszéd ereje elhathat a csontokig

„Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?” (Zsolt 42, 11.)

„A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.” (Péld 15, 30.)

„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.” (Péld 17, 22.)

„Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.” (Péld 25, 15.)

Isten ítélete elhat a csontokig

„Megver téged az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és czombjaidon, a melyekből ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig.” (5Móz 28, 35.)

„Abban az időben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az ő sírjaikból;

És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek előtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!” (Jer 8, 1-2.)

„És vetem az Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül.” (Ez 6, 5.)

„És nem feküsznek együtt az erősekkel, kik elestek a körülmetéletlenek közül, kik hadiszerszámaikkal szálltak alá a sírba s kiknek az ő fegyvereiket fejük alá tették; mert lőn az ő vétkök csontjaikon, mivelhogy félelmére valának a vitézeknek az élők földjén.” (Ez 32, 27.)

„És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.

És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?

Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember.

És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt.

Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya.

De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.

És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,

És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!” (2Kir 9, 30-37.)

Összegzés

Az Ige kijelenti, hogy megtisztulásra van annak szüksége, aki csontokhoz, holtakhoz ér.

De Jézus Krisztus Vére erre a megtisztításra is alkalmas.

Továbbá szükséges, hogy szakemberek tisztázzanak történelmi hiányosságokat, melynek fontos eszköze a régészet.

1: Fogalma

Antropológia 2011. július 12.

Az antropológia, vagyis embertan (a görög anthroposz, „ember” szóból) az emberi faj (Homo sapiens) tanulmányozását, az emberről szóló tudományt jelenti.

Az antropológia két fő területre osztható, nevezetesen

• a fizikai antropológiára, amely a hajdan élt és a mai ember fizikai, azaz testi tulajdonságaival foglalkozik
• a kulturális antropológiára, amely az emberi kultúrát vizsgálja.

A kulturális antropológia egy külön ágát képviseli a nyelvészeti antropológia, amely a nyelv társadalmi használatát, a nyelv és a kultúra kapcsolatát, valamint a nyelv tér- és időbeli változásait tárgyalja. (Ez Magyarországon inkább a nyelvtörténet kutatási területe.)
Magyarországon hagyományosan a néprajz felelt meg legjobban a modern angolszász indíttatású kulturális antropológiának, ezért a kulturális antropológiai szempontú kutatásokkal sokáig a néprajz keretei között foglalkoztak. Ma már azonban a kettőt teljesen különálló tudományként gyakorolják.

Kapcsolatrendszer egyéb tudományágakkal:
- szociológia
- történelemtudomány
- pszichológia

Az Amerikai Egyesült Államokban az antropológia harmadik tudományágának tekintik a régészetet, míg nálunk a régészet külön tudománynak számít, bár sok kapcsolata van mind a fizikai, mind pedig a kulturális antropológiával.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Antropol%C3%B3gia

Fizikai antropológia

A fizikai antropológia az antropológia (embertan) egyik ága, amely a hajdan élt és a mai emberek fizikai, azaz testi tulajdonságaival foglalkozik.

Fő ágai

• Biológiai antropológia: az emberiség biológiai sokféleségének vizsgálata a modern genetika eszközeivel (DNS-vizsgálat, mitokondriális genetika).
• Orvosi antropológia: az emberi testalkat, arc és fejforma vizsgálata, az emberi csontváz és koponya tanulmányozása (oszteológia).
• Paleoantropológia: a Homo Sapiens (emberi faj) kialakulásával, az előember és az ősember anyagi maradványaival foglalkozik (lásd: emberré válás).

A fizikai antropológia alkalmazásának egyes speciális területei:

• igazságügyi orvostan – elhunyt emberek maradványainak vizsgálata a rendőrség és a bírók munkájának segítésére
• régészet – a régészek munkájának segítése, a különböző népek és rasszok (emberfajták) fizikai tulajdonságainak összehasonlító vizsgálata, a mai ember elterjedésének, a különböző emberfajták kialakulásának rekonstruálása

Az antropológia az emberről szóló tudomány; elsősorban a test felépítésével, a rasszokkal és népekkel, a mai népek magatartásával (kultúrfok), az ember természetrajzával, természeti jelenével és jövőjével foglalkozik. E tudomány módszere nem a kísérlet, hanem a megfigyelés és a más népek és rasszok életében való részvétel. Az antropológia jelentősége más tudományágak szempontjából egyre nagyobb (orvostudomány, pedagógia, jogtudomány, ipar).

Az antropológia célja: természettudományos kép alkotása az emberről. Ma már általános érvényűnek mondható eredményt ért el kutatásaival: az embert a különféle életmódja és a kultúrája formálja és alakítja hol építő, hol romboló jelleggel. (környezettől függően). Ez a megállapítás hozzájárul az előítéletmentes gondolkodás kialakításához.

Híres fizikai antropológusok

• Bartucz Lajos
• Kiszely István
• Lenhossék József
• Louis Leakey
• Desmond Morris
• Török Aurél

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fizikai_antropol%C3%B3gia

2. Konkrét felhasználási terület

Látogatóboom Ópusztaszeren

Ópusztaszer - Egy hónap alatt csaknem húszezren nézték meg az ópusztaszeri emlékpark új kiállításait. A sláger most már a valóság: a honfoglaló férfiak és asszonyok arcát a koponyák alapján bemutató tárlósor.

Bakos András - Délmagyarország napilap - 2010.09.28. 05:00

640 millió forintot költöttek Ópusztaszeren idén új kiállításokra. A cél az volt, hogy a Feszty-körkép mellett legyenek olyan modern látványosságok, amelyek ismét vonzóvá teszik a parkot. A terv az első hónap adatai alapján bevált: egy hónap alatt 19 ezer 900 látogató váltott jegyet a főépületbe, kétszer annyi, mint amennyire a vezetés számított. 2006-ban a szegedi múzeum Munkácsy-kiállítását, amely akkor a legsikeresebb tárlat volt, 6 hét alatt 40 ezren látták.

A külföldi látogatóknak is az arcrekonstrukció tetszik a legjobban, végignézik a filmet, amely bemutatja, hogyan épül arc a honfoglalás kori sírban talált koponyára, és aztán az arcokat is. Megdöbbennek, amikor megtudják, hogy a trepanált koponyák tulajdonosai túlélték a fejműtétet.

A hazai látogatókat is a koponyás kiállítás vonzza leginkább

Arcrekonstrukciót a legújabb amerikai krimikben, például a Dr. Csontban is lehet látni, ez mégis más, hiszen ezer évvel ezelőtti emberekről van szó. A tárlóban a koponya mellé tett arcok ugyanolyanok, amilyenekkel ma is lehet találkozni például Csongrádon vagy Szatymazon.

Forrás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/latogatoboom_opusztaszeren/2180777/

3. Keresztény szempont

Keresztényként fontos, hogy tisztázódjanak, hogy egyes népcsoportok milyen gyakorisággal éltek egy-egy területen.

Ma már a nyelvészet tekintélye egyre inkább csökken, és vele szemben nő a régészet, a néprajz és a fizikális antropológia tekintélye.

Fontos, hogy tényszerű információk kerüljenek a középpontba, és ezáltal a történelem megismerése ne ideológiákra támaszkodjon, hanem valóságra.

Először nézzük meg alapjában véve mi a közgazdaságtan.

Az elmélet szó mindig pirossal szerepel.

A közgazdaságtan olyan társadalomtudomány, amely a gazdasági rendszerrel, vagyis a javak megtermelésével, elosztásával, értékelésével és fogyasztásával foglalkozik. A közgazdaságtan két legfontosabb ága a gazdaság szereplőinek (emberek, háztartások, vállalatok) döntéseit vizsgáló mikroökonómia és az országok gazdaságának kérdéseivel foglalkozó makroökonómia. A közgazdászok gyakran megkülönböztetik a pozitív közgazdaságtant, amely a gazdasági jelenségek értékelés nélküli magyarázatával és leírásával foglalkozik, és a normatív közgazdaságtant, amely értékítéletet alkot és a jövőre vonatkozó döntéseket alapozza meg.

A szónak az európai nyelvek többségében használt megfelelője – „ökonómia” – a görög „oikosz” (ház) és „némein” (elosztani, megosztani, legeltetni, használni, élvezni, elrendezni, igazgatni) szavak összetételéből származott, és eredetileg a háztartás és birtok, valamint a (város)állam adminisztrációjának anyagi ügyeiről szóló vitára utalt.

A közgazdaságtan rövid története

Már az ókor legnagyobb gondolkodói – köztük is elsősorban Platón és Arisztotelész –, majd a középkorban Hippói Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás foglalkoztak műveikben gazdasági kérdésekkel. Mindegyikőjükre jellemző, hogy a gazdasági élet jelenségeit elsősorban erkölcsi szemszögből vizsgálták, így például elítélték a kamatszedést és a spekulációt.

Az újkorban a gazdasági és társadalmi viszonyok és velük párhuzamosan a tudomány, az eszmék gyökeres megváltozása következtében alakulhatott ki a közgazdaságtan önálló tudománya. Ekkor vált általános meggyőződéssé, hogy a társadalom, hasonlóan a természethez, meghatározott, sőt általában matematikai formában is leírható törvények szerint működik.

A tudomány klasszikus képviselői voltak Adam Smith, Jean-Baptiste Say, David Ricardo és Thomas Malthus.

Ők egyben sikeres üzletemberek is, akik az individualista polgári liberális eszmék és a felvilágosodás hívei is voltak.

Az államnak a gazdaságba való beavatkozását az esetek többségében szükségtelennek, sőt károsnak ítélték, mondván, az egyensúly, a (lét)biztonság, az igazságosság pusztán piaci folyamatok révén is érvényre jutnak, ha a tisztességes verseny biztosított.

Velük szemben Karl Marx a közgazdaságtan „törvényeit” a munkásosztály kizsákmányolásának, a kapitalizmus szükségszerűen bekövetkező válságának, a társadalmi tulajdon nagyobb hatékonyságának igazolására próbálta felhasználni.

A klasszikusoknak a neoklasszikusok által továbbfejlesztett elméletét a 20. század elején, különösen pedig a Nagy Világválság után egyre több kritika érte.

Nem igazolódott be a piaci folyamatok „mindenhatóságának” tézise; számos esetben szükségessé, sőt hasznossá vált az állami beavatkozás, a tervezés. John Maynard Keynes volt ennek az időszaknak a legnagyobb közgazdasági gondolkodója; tőle származik a mikro- és makroökonómia tulajdonképpeni szétválasztása is. Keynes makroökonómiai rendszere arra épült, hogy egy nemzetgazdaság „piacán” a kereslet stabilan modellezhető az emberek aggregált fogyasztásának elemzésével. A követői által megteremtett keynesianizmus évtizedekig irányvonalat adott a nyugati országok gazdaságpolitikájának.

A neoklasszikus iskola főbb alaptételeit elfogadó, de az ember gazdasági viselkedését társadalomtudományi keretekben tárgyaló irányzat az ún. osztrák iskola. Követői a módszertani individualizmus következetes hívei, a gazdaság szereplőinek viselkedését az ideáltipikus szereplők megértésén keresztül képzelik el. Az iskola alapítójának Ludwig von Misest tartják. A II. világháború előtti magyar közgazdasági gondolkodásra meghatározó jelentőségű volt az osztrák iskola, amit az 1970-es években, a túlzott makroökonómiai általánosításokkal szemben fedezett fel újra a közgazdaságtan fősodra. Legismertebb képviselője, Friedrich August von Hayek 1974-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat.

Az 1970-es évek gazdasági válságai, illetve az olajválságok olyan problémákat idéztek elő a nyugat-európai gazdaságokban, amelyek a sikertelen gazdaságpolitikára a keynesianizmus helyett más elméletekben keresték a válaszokat. Új irányzatok nyertek teret: a Milton Friedman (1976-ban Nobel-díjas) nevéhez kapcsolt monetarizmus, amely a keynesi rendszerben a fogyasztás helyett a gazdaság pénzkeresleti függvényét tekintette meghatározó eszköznek; a makroökonómai elméletéhez az egyéni döntésekre visszavezethető, mikroökonómiai alapokat kereső újklasszikus makroökonómia, a már említett osztrák iskola követői, majd a keynesi és a neoklasszikus szintézist felélesztő újkeynesianizmus.

A kapitalizmus káros kísérőjelenségei, a társadalmi kohézió és a tervezés hiánya, a környezetrombolás és a domináns iskolák egyéb hiányosságainak hatására azonban a marxi hagyományokat folytató neomarxizmus, az intézmények és tulajdonviszonyok szerepét hangsúlyozó institucionalizmus, valamint az etikai koordinációra nagy hangsúlyt fektető alternatív irányzatok is kibontakoztak.

A mikroökonómia történetében jóval kevesebb törés figyelhető meg. A közgazdaságtan ezen résztudománya még ma is neoklasszikus alapokon nyugszik. Ugyanakkor számos, a neoklasszikus modellek alapjait képező feltevés (így például a piaci erőfölény hiánya, a szereplők tökéletes informáltsága vagy a piaci folyamatok azonnali lefolyása) megcáfolása jellemzi a mikroökonómia fejlődését.

Kapcsolódó tudományok és segédtudományok

• Játékelmélet
• Kereskedelmi jog
• Gazdaságföldrajz
• Gazdaságtörténet
• Közösségi választás elmélete
• Marketing
• Matematika
• Operációkutatás
• Ökonometria
• Politikatudomány
• Pszichológia
• Rendszerelmélet
• Statisztika
• Számvitel
• Szervezéstudomány
• Szociológia

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6zgazdas%C3%A1gtan

Klasszikus közgazdaságtan

A klasszikus közgazdaságtan fogalmán a 18. század utolsó negyedének és a 19. század első kétharmadának domináns közgazdasági elméleteit szokás érteni.

A klasszikus iskola megszületését hagyományosan 1776-hoz, Adam Smith A nemzetek gazdagsága című fő művének megjelenéséhez kötik.

(Ezt az évet az egész közgazdaság-tudomány születési évének is szokás tekinteni.)

Végét pedig 1871-hez, amikor napvilágot látott William Stanley Jevons The Theory of Political Economy (A politikai gazdaságtan elmélete), valamint Carl Menger Grundsätze der Volkswirtschaftslehre (A közgazdaságtan alapelvei) című műve.

Ezután következett az úgynevezett marginalista forradalom.

A klasszikus közgazdaságtan legfontosabbnak tekintett képviselői a már említett Adam Smith, David Ricardo, Thomas Malthus, Jean-Baptiste Say és John Stuart Mill.

Sokan Karl Marx elméleteit is a klasszikus iskola részeként kezelik.

Elnevezési és besorolási problémák

A korábban gyakran használt angol klasszikus közgazdaságtan elnevezés egyértelműen helytelen: a fenti közgazdászok közül csak Malthus volt angol származású (Smith és Mill skót, Ricardo holland, Say francia, Marx pedig német – igaz, Say kivételével mindannyian Angliában fejtették ki tevékenységük nagy részét).

A klasszikus közgazdaságtanhoz sorolt elméletek közötti, sokszor – például az érték-, az ár- vagy az egyensúlyelmélet területén – nagymértékű eltérések miatt erősen vitatott, hogy ezek valóban egységes iskolát alkotnak-e. (A klasszikus közgazdászok magukat a politikai gazdaságtan művelőinek nevezték.) Később John Maynard Keynes minden közgazdászt, aki elfogadta a kereslet és kínálat egyenlőségét kimondó Say-dogmát, klasszikusnak nevezett, saját kortársait is beleértve. Bár manapság az irányzathoz már csak 1776 és 1871 közötti elméleteket sorolunk, az elnevezés minden ezzel kapcsolatos probléma ellenére fennmaradt.

Társadalmi és gazdasági előzmények

Ipari forradalom

A 18. század második felétől kibontakozó ipari forradalom.

Az ipar gazdaságban betöltött szerepének drasztikus mértékű megnövelésével felerősítette a már évszázadok óta tartó polgárosodás folyamatát. A nagymértékű tőkefelhalmozás lehetővé tette, hogy a társadalom vezető rétegének, a nagypolgárságnak ne legyen többé szüksége állami gyámkodásra a földbirtokosok, a hazai vagy külföldi vetélytársak ellen. Csak azt tartották szükségesnek, hogy az állam „éjjeliőrként” biztosítsa a tisztességes verseny feltételeit.

Polgári forradalmak

A klasszikus közgazdaságtan kialakulásához kapcsolható két legfontosabb polgári forradalom a független Amerikai Egyesült Államok létrejötte, valamint a nagy francia forradalom volt. Ezek megteremtették a törvény előtti egyenlőséget, eltörölték a társadalmon belüli kiváltságokat (Amerikában a rabszolgaságot kivéve), és – ami szintén alapvető fontosságú – egységes nemzetgazdaságokat hoztak létre a közigazgatás egyszerűsítésével, az országokon belüli vámok, kiváltságos területek megszüntetésével.

Nemzetközi kereskedelem

A 18. században folytatódott a 16. században megkezdődött gyarmatosítás, ezúttal azonban már nem Spanyolország és Portugália, hanem Anglia, Franciaország és Hollandia vezetésével. Mindez a nemzetközi kereskedelem kibővülését, ez pedig az országok, nemzetgazdaságok közötti verseny felerősödését hozta magával. A közgazdászoktól mindenütt azt várták el, hogy megtalálják a gazdaság minél nagyobb mértékű növekedésének kulcsát, illetve magyarázatot adjanak egyes országok (például Hollandia) nagyobb fejlettségére.

Filozófiai és közgazdasági előzmények

Merkantilizmus

Ha a merkantilizmust röviden, lényegre törően jellemezni akarnák, akkor annyit mondhatunk el, hogy egy ország akkor tekinthette magát gazdagnak, ha minél több nemesfém volt a birtokában, így az állam arra törekedett, hogy külgazdasági tevékenysége során minél több aranyat hozzon be és azt lehetőleg bent is tartsa. Ezért olyan intézkedéseket hoztak, mellyel élénkíteni kívánták az exportjukat (hiszen így nemesfém áramlik be) és visszafogják, vagy akár teljesen le is állítsák az importot. Ilyen intézkedések lehettek az óriási vámok, tiltólisták, mennyiségi korlátok stb.

Fiziokratizmus

A 18. század második felében Franciaországban kibontakozó közgazdasági irányzat.

XIV. Lajos politikája, az abszolút monarchia rengeteg pénzbe került, melyhez Colbert merkantilista gazdaságpolitikája, a colbertizmus igyekezett előteremteni az erőforrásokat. Ennek eredményeként az országban a gabonakorlátozások miatt nagy volt az éhínség, a mezőgazdaság a tönk szélén állt. Ezért indult ádáz elméleti harc a merkantilizmus ellen, mely harcot Boisguillebert kezdte, majd a fiziokraták tetőzték be.

A fiziokratizmus, mely elnevezés a görög "természet+erős" szavakból származik, a francia felvilágosodás közgazdasági vonulatát jelenti. Filozófiai alapja a "természetes rend" eszméje volt, mely alatt a gazdaságban is az ész uralmának megteremtését érti. Képviselői, a fiziokraták szerint az emberi cselekvés a fizika világához hasonlóan szigorú kalkulációknak, mérlegeléseknek van alávetve, ezért a gazdasági élet önszabályozása az egyéni érdekeknek szabad hajhászásán át valósul meg. Emiatt az állami beavatkozás a gazdaság természetes rendjét a fiziokraták szerint megzavarja.

Mivel a 18.században a földművelés volt a gazdasági élet alapja, az ipar pedig a mezőgazdaság függvénye, ennek megfelelően a fiziokratizmus a mezőgazdaságban látta a gazdagság egyetlen forrását, az ipart pedig improduktív foglalkozási ágnak tartotta, ahol nem keletkezik "tiszta termék", azaz értéktöbblet. Ezen elméleti megállapításból kiindulva a fiziokraták csak a mezőgazdaságot akarták adóztatni, s ezzel valójában az ipari fejlődést segítették, melynek állami támogatását támadták. Ábrázolásukban a mezőgazdaság már tőkés mezőgazdaság. A gazdasági élet központi szereplője már nem a földesúr, hanem a tőkés bérlő.

A fiziokratizmus megteremtője François Quesnay. Jelentősebb képviselői: Anne Robert Jacques Turgot, Mirabeau márki, Dupont de Nemours.

Átfogó elméletek

A klasszikus iskola alább ismertetett „átfogó elméletei” közül mindegyiknek legalább a csírái megtalálhatóak már Adam Smith főművében, A nemzetek gazdagságában. A Smith-t követő közgazdászok később részletesebben kifejtették, értelmezték ezeket, némelyiket pedig elutasították. Egyik elméletről sem mondhatjuk el, hogy a klasszikus iskola valamennyi képviselője maradéktalanul hitt volna benne. Mégis ezek azok a teóriák, amik a későbbi korok közgazdászainak szemében a „klasszikus iskola elképzeléseit” testesítették meg.

„Láthatatlan kéz”

„… noha [a gazdag földbirtokosok] csak tulajdon kényelmükkel törődnek, noha az egyetlen cél […] tulajdon hiú és kielégíthetetlen vágyaik csillapítása, mégis megosztják a szegénnyel minden újításuk hozadékát. Egy láthatatlan kéz vezeti őket arra, hogy az élethez szükséges javakat csaknem ugyanúgy osszák fel, mint ahogy ez akkor történne, ha a föld egyenlő részekre lenne felosztva valamennyi lakója között; és ekképp, anélkül hogy szándékolnák, anélkül, hogy tudomásuk lenne róla, előmozdítják a társadalom érdekét, és eszközt nyújtanak a faj megsokszorozásához” – írja Adam Smith Az erkölcsi érzelmek elméletében. A „láthatatlan kéz” koncepciója mögött egy olyan (piaci) mechanizmus áll, amely mellett az egyének önös érdekeinek érvényesülése révén a közérdek is megvalósul, éppen olyan jól, mintha a társadalmat egyetlen, a közérdeket képviselő személy irányítaná.

Ennek a koncepciónak már egyenes következménye, hogy az államnak vagy bármilyen felettes hatóságnak a piaci folyamatokba való beavatkozása szükségtelen. Ez az elképzelés, amit akkoriban laissez-faire néven illettek, a 17. századra nyúlik vissza, de a „láthatatlan kéz” elve révén új megalapozást nyert a klasszikusok szemében.

A klasszikus közgazdászoknak (Marx kivételével) az önérdek és közérdek összhangjában való hite tette lehetővé, hogy ezek a személyiségek egyszerre vallják magukat az individualizmus és a szocializmus híveinek. Manapság ez már ellentmondásnak tűnik, de akkoriban a „láthatatlan kéz” elmélete miatt egyáltalán nem volt az.

Say-dogma

A Say-dogmát vagy Say-törvényt Jean-Baptiste Say fogalmazta meg 1803-ban, a következőképpen:

„Mivel a javak előállítói azok eladása révén pénzt, jövedelmet szereznek, és ezt más javak vásárlására fordítják, összgazdasági szinten az áruk (ide értve a termelési tényezőket, köztük a munkaerőt is) kereslete és kínálata egyenlő kell hogy legyen.”

Egyszerűbben úgy mondhatjuk, hogy a Say-dogma szerint minden kínálat megteremti a maga keresletét; a gazdaságban a piac mechanizmusai automatikusan egyensúlyt alakítanak ki. A Say-törvényt a jelentősebb klasszikus közgazdászok közül egyedül Malthus nem fogadta el, véleménye szerint ugyanis a társadalom szegényebb tagjai néha inkább felhalmozzák a pénzt ahelyett, hogy elköltenék, ami megakasztja a fent leírt folyamatot és azt eredményezi, hogy a kereslet kisebb lesz a kínálatnál.

Társadalmi osztályok, rétegződések

Jelenlegi társadalomtörténeti ismereteink szerint az írásbeliség előtti társadalmakban is volt rétegződés. A társadalmi rétegződés kapcsolódhat társadalmat alkotó egyedek egy-egy lényeges tulajdonságához (pl. megszerzett jövedelem, rang, tudás, hatalom stb.), illetve a társadalmat javakkal ellátó eszközök tulajdonviszonyához. A társadalmi szintű ellátást biztosító eszközök tulajdonosai az adott társadalom uralkodó osztálya vagy rétege, az ezzel nem rendelkezők a dolgozók, szegények, kiszolgáltatottak. A tömegtermelési szinten javakat termelő eszközök tulajdonosi viszonyait tekintve Engels az emberiség történetét az alábbiak szerint tagolta, hangsúlyozva, hogy a legősibb termelési egység a család:

• Írásbeliség előtti társadalom, más terminológiával ősközösségi társadalom - Lényeges magántulajdon nincs, a társadalom egyedei nagyjából egyenlően járulnak hozzá a társadalom fenntartásához szükséges javak előteremtéséhez, ezért az elosztás nagyjából egyenlő. Cserével foglalkozók, javas emberek és asszonyok (varázslók), valamint egy-egy közösség vezetője(i) feltételezhetően külön réteget képeztek.
• Rabszolgatartó társadalom - a szabadok rendelkeznek a társadalom fenntartásához és fennmaradásához szükséges anyagi javakkal, a rabszolgák teljesen kiszolgáltatottak és nincstelenek. Kereskedők, tudósok bizonyos mértékig külön réteget képeztek. Az alapvető társadalmi rétegek között szinte lehetetlen a mozgás.
• Feudális társadalom - a társadalom fenntartásának és fennmaradásának alapvető eszköze a földbirtok, mellyel a földbirtokosok, nemesek rendelkeznek a király adományai alapján; a földet megművelő emberek igen szerény jogokkal bírnak, azaz jobbágyok. Kereskedők, felfedezők, tudósok, értelmiség, kialakuló polgárság külön réteget képeztek. Előfordulhat, hogy valaki képes egyik rétegből a másikba átkerülni.
• Polgári társadalom - a társadalom fenntartásának és fennmaradásának alapvető eszköze a földtulajdon mellett a gyártulajdon (később pedig a bank, kereskedelmi hálózat tulajdona). A tőketulajdonosok a megtermelt új értékből a munkások, dolgozók tömegeinek annyit juttatnak, hogy munkaerejüket legyenek képesek újratermelni, s utódaikat fel tudják nevelni. A társadalmi rétegek közötti mozgás könnyebb, mint korábban, de igen nagyok a társadalmi különbségek. Létezik a középréteg.
• Osztályok nélküli vagy szocialista, kommunista társadalom - magasabb szinten ismétli az írásbeliség előtti társadalmi tulajdonviszonyokat. Tartós, több százéves példa nem volt még rá Földünkön.

Munkaérték-elmélet

A munkaérték-elmélet teljes kidolgozása Ricardo nevéhez fűződik. Eszerint az előállított javak értékét, így az árát is, kizárólag a beléjük fektetett munka határozza meg. Két jószág árának aránya megegyezik az előállításukhoz szükséges munkamennyiségek arányával.

Ricardo szerint azonban a munka tényleges kifejtője, a munkásosztály nem kapja meg az általa termelt javak értékének egészét. A tőketulajdonosok csak annyit fizetnek ki a munkásoknak, amennyi a létfenntartáshoz és a szaporodáshoz szükséges. A fennmaradó részt, a profitot kisajátítják. A bér–profit arány megváltoztatásáért állandó harc, osztályharc folyik a munkás- és tőkésosztály között. Ricardo ezen megállapításai később Karl Marx politikai–közgazdasági nézeteinek alapjává váltak.

Ricardóval szemben Adam Smith úgy vélte, hogy a munka csak a társadalmi fejlettség alacsony fokán volt valódi értékmérő; később a munkából származó értékhez hozzáadódott a tőke és a föld járadéka, amelyek összege képezi a javak „természetes árát”. Say szerint az érték nem a munkából, hanem a javak által a fogyasztóikban keltett hasznosságból ered. Malthus sem zárta ki a fogyasztói oldal szerepét az érték, így az ár kialakulásában, ezért ő sem fogadta el a munkaérték-elméletet. Látható, hogy ez a teória volt már a klasszikus közgazdászok körében is mind közül a legvitatottabb.

Ma már klasszikusnak számít Karl Marx használati érték és értékelmélete, amely két alapvető oldalát mutatja meg az ember által használt illetve előállított javaknak. Ezen elmélet kidolgozásakor Marx a klasszikus közgazdaságtan már meglévő elméleteit szintetizálta.

• Használati érték egy adott dolog hasznossága. Pl. egy asztalt minden egyes ember asztalként használ, s ez a hasznossága, legyen az bármilyen értékes avagy értéktelen; ilyenkor a lényeg az, hogy még használható legyen asztalként a dolog, ne essen szét stb.
• Ugyanennek az asztalnak természetesen van értéke is, ami a társadalmi értékítélettel függ össze. A társadalom az asztal gyártásába befektetett élő és holt tőke értékét az áron keresztül fogadja el. Pl. egy ébenfából készült asztal nyilván sokkal értékesebb, mint egy műanyag kempingasztal. Marx A tőke című többkötetes művében az akkori társadalmi ismereteknek megfelelően matematikai képletekkel írta le elméleti szinten a társadalmi igényeket kielégítő egyszerű termelési és bővített (a korábbihoz képest megnövekedett) újratermelési folyamatot, amikor is elsősorban az egyes gazdasági szektorokban megtermelt új értékre, s ezek szektorok közötti áramlására helyezte a hangsúlyt makroökonómiai szinten.

Népesedési elmélet (a mezőgazdaság csökkenő hozadéka)

A Tőzsde résztvevői

1. Tőzsdeguruk

Kevesen vannak, és nem iskolában szerezték ismereteiket.

Minden idők 3 legnagyobb tőzsdeguruja:

1. Jesse Livermore
2. André Kostolany
3. Soros György

Jesse Livermore

Jesse Lauriston Livermore (July 26, 1877 — November 28, 1940),  minden idők legnagyobb tőzsdeguruja. Leggyakrabban arra spekulált, hogy egy-egy vállalat részvényei esni fognak. Ezzel a technikájával kivívta magának a "Wall Street-i Nagy Medve" címet.

Jesse Livermore-t a mai napig legendák övezik a Wall Street-en. Korabeli mítoszok szerint úgy kereskedett, hogy nem is nézte az árakat, mert elég volt hallania a tőzsdei szalagtávíró kattogását. Ha akkoriban egy részvény nagyot zuhant, máris készen állt a magyarázat: hát persze, biztos megshortolta Jesse Livermore. Egyesek a Nagy Krachért is őt okolták.

Az eredetileg 1923-ban megjelent könyv nemcsak lebilincselő és szórakoztató olvasmány: a spekuláció művészetének klasszikus tankönyve.

Befektetők nemzedékei forgatták haszonnal, mint a spekulációs hibák, trükkök, fortélyok kiapadhatatlan tárházát. Nem véletlen, hogy egy körkérdés során a jelen kiemelkedő amerikai alapkezelői közül legtöbben ezt a könyvet jelölték meg, mint legfontosabb, ma is nélkülözhetetlen tőzsdei irodalmat. A livermore-i spekulációs módszer azért lehet időtálló, mert abból indul ki, hogy a spekuláció alapvető feltételei minden korban változatlanok.

Forrás: http://www.trendlines.hu/egy-spekulans-feljegyzesei/

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Jesse_Lauriston_Livermore

André Kostolany

André Kostolany (Kosztolányi Endre, Budapest, 1906. február 9. – 1999. szeptember 14.) magyar zsidó származású tőzsdeguru és spekuláns.

Életének legnagyobb részét Franciaországban és Németországban töltötte.

1906. február 9-én egy jómódú zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten. A gimnáziumi évek után – ahol Teller Edével együtt koptatta az iskolapadot –, az egyetemen filozófiát és művészettörténet tanult. 21 évesen, egyetemi tanulmányai alatt, édesapja kezdeményezésére Párizsba került, ahol apja ifjúkori barátja, egy francia tőzsdealkusz mellett leste el a tőzsdék működésének fortélyait.

A második világháború idején a család az Egyesült Államokba menekült, majd az 1950-es években Németországban és Franciaországban élt. Az ifjú Kostolanyt hamar hatalmába kerítette az akkori Párizs csillogásának varázsa. Spekulánsként a sikerek mellett számos kudarc is érte. Mindemellett elmondható,hogy a közvélemény zseninek tekintette és nagy népszerűségnek örvendett világszerte. Számos módszerrel keresett vagyonokat amiben eleinte mindenki kételkedett. Az 1946-ban megalkotott módszert azóta többen alkalmazták a siker reményében.

A magyar származású pénzügyi zseni 1946-ban német birodalmi kötvényeket vásárolt, az ezer frankos névérték egynegyedéért. Ezeket az úgynevezett Young-kötvényeket 1930 körül bocsátotta ki a német állam, az akkori szokásnak megfelelően, amerikai dollárban, brit fontban, svájci és francia valutában az adott országbeli célközönségnek. Akkoriban a befektetők azt szerették, ha saját országuk fizetőeszközében kibocsátott kötvényeket vásárolhattak, legyen bármelyik állam is a kibocsátó. A hazai pénzben bíztak, ebben látták az értékállóság garanciáját. Nem is lett volna semmi baj a megtérüléssel, ha nem jön közbe a második világháború, s nem borul fel fenekestül Európa.

A világégés után a kötvényesek bizalma elveszett, nem remélték, hogy a háború utáni német állam valaha is helytáll a Német Birodalom adósságáért. A kötvények forgalma elenyésző lett, a bizalomhiány töredékére apasztotta értéküket. Ekkor jött Kostolany, és bevásárolt a régi papírokból. Sokan szegezték a mesternek azt a kérdést a negyvenes években, amit jóval később egy tévéinterjúban Johannes Gross német riporter is megfogalmazott: „Hogy jutott eszébe 1946-ban az az esztelen gondolat, hogy a Német Birodalom, vagy a Német Birodalom jogutódja egyszer ismét fizetőképes lesz?” És a válaszban benne áll minden hasonló befektetési stratégia alapja: „Meg voltam győződve arról, hogy Németország újra talpra áll”. Ezzel a befektetése több ezerszeres hasznot hozott. De hasonló tranzakcióként említhető az orosz cári kötvények megvásárlása is. (forrás: http://www.pointernet.pds.hu/managermagazin/2004/05/managermagazin_18.html)

A tőzsdén fontos szerepet játszik a szerencse de nem minden esetben a legfontosabb. "Voltak persze ötleteim, meglátásaim, vízióim, amelyekből nagy pénzt tudtam csinálni, és voltak kevésbé szerencsés időszakaim is, amikor veszteséges voltam, de a végén a szaldó mindig pozitív, és ez a lényeg.”

Szintén gyakran hangoztatta, hogy:

„Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.”

Számos könyvet írt és rendszeresen publikált a Capital című lapban.

1999. szeptember 14-én, 93 évesen halt meg a magyar származású tőzsdeguru, 90 évesen írta azt az önéletrajzi regényt, amelyben ez áll: „Ha elég fiatal lennék, mondjuk még csak 70 éves, akkor megalapítanám az optimisták iskoláját.” Még 70 évesen is tervei voltak, legfőbb álma pedig az volt, hogy megérje az ezredfordulót.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A9_Kostolany

Soros György

Soros György (született Schwartz György; Budapest, 1930. augusztus 2. – ) magyar zsidó származású amerikai befektető, pénzügyi spekuláns, közgazdász. Társadalmi szervezeteket támogató nemzetközi alapítványáról is ismert.

Soros azzal vált híressé, hogy 1992-ben az úgynevezett „fekete szerdán” masszív spekulációval kiütötték az angol fontot az akkori európai átváltási mechanizmusból. A Forbes magazin 2010. szeptemberi listája szerint az Egyesült Államok 14., a világ 35. leggazdagabb embere. Vagyona 14,2 milliárd dollárt tesz ki. Jelenleg is tagja a Bilderberg-csoportnak.

Magyar zsidó családban született, Schwartz Tivadar (Soros Tivadar) író, újságíró, eszperantista fiaként. 1944-ben a 13 éves fiút egy minisztériumi tisztviselő rejtegette Budapesten, így sikerült túlélnie a holokausztot. Fiatalemberként tapasztalta azt, hogy Magyarország német megszállásával bekövetkezett az, ami addig a legtöbb magyar-zsidó számára elképzelhetetlen volt: a zsidók üldözése. A Fortune Magazin riporterének így nyilatkozott erről: „Az én világlátásomat a második világháborús tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a Náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól. És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve. 1947-ben kivándorolt az Egyesült Királyságba, ahol 1956-ig élt. 1952-ben diplomázott a London School of Economicson. 1956-ban költözött az Amerikai Egyesült Államokba.

1962-1965 között filozófiával foglalkozott. Egy évtizeden keresztül egy tőzsdei cégnél alkuszként és értékpapír-elemzőként dolgozott. 1969-ben megalapította a Quantum Befektetési Alapot, 1983-ban pedig a Soros Alapítványt, amit a következő évben Magyarországra is kiterjesztett. Sikeres tözsdei tapasztalatai alapján vitatta azt, hogy a pénzpiacok az egyensúly felé tartanának, és hogy az erre alapított gazdaságpolitikák sikeresek lehetnének. Kidolgozta és 1987 -ben megjelent munkájában (A pénz alkímiája) közzétette közgazdasági elméletét a reflexivitásról. 1994-ben elindította a Global Power Investments-et. 1989-ben a Magyar Kulturális Kamara tiszteletbeli elnökének választották. 1988-ban Franciaországban, 1992-ben Angliában és 1993-ban Németországban hajtott végre nagy feltűnést keltő pénzügyi spekulációs műveleteket.

A Soros Fund Management befektetési alapkezelő társaság és a Nyitott Társadalom Intézet elnöke. A lengyel Szolidaritás és a csehszlovák Charta 77 mozgalomnak nyújtott segítsége hozzájárult a Szovjetunió befolyásának gyengüléséhez, végül megszűnéséhez.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Soros_Gy%C3%B6rgy

2. Brókerek

Ők iskolákban, tanfolyamokon tanulták a szakmájukat.

Legtöbbjük alkalmazottként dolgozik.

3. Vesztesek

Ők alkotják a legnépesebb tábort. Megpróbálkoznak a tőzsdézéssel, de nem jutnak el odáig, hogy a tőzsde számukra nyereséget hozzon.

Viszont ambíciójuk meg hatalmas, így aztán hatalmasat buknak.

4. Betanultak

Ők azok, akik szorgalmasan igyekeznek megismerni, kiismerni a tőzsdét.

Nem meggazdagodni akarnak, hanem számukra a tőzsde a munkájuk része.

Hogyan működik a tőzsde?

A tőzsde a jövőbe vetett hit által működik.

Amelyik részvényben, kötvényben az emberek hisznek (ezek mögött vállalatok illetve gazdasági szakemberek állnak), azt meg akarják venni.

Amiben már nem hisznek annyira, azt el akarják adni.

Miért csökkenhet egy részvénybe, kötvénybe vetett hit?

1. Saját vállalati vezetők,

2. más vállalatok,

3. politikusok

döntései miatt válnak kedvezőtlenebbé a gazdasági kilátások a vállalat számára.

Ugyanez létezik fordítva is.

Sőt, még más döntések is közrejátszhatnak a folyamatokban:

1. Csoportdinamika,

2. időszakhoz köthető, mely részvényeket, kötvényeket érdemesebb inkább venni vagy eladni,

3. realizálódás – a valós értékére állnak be a forgalmazott hitelpapírok.

Általános információk a tőzsdéről

1. A tőzsde általában tipikusan a protestáns (főleg református) gondolkodásmódú országokban működik a legjobban.

2. Legrégebbi a Holland értéktőzsde, ahol tulipánhagymákkal kereskedtek.

3. A tőzsde eszköz. Önmagában nem rossz, és nem jó.

4. A sikeres tőzsdézést évekig kell tanulni.

5. A tőzsde négyféleképp tud működni:

a.) felfutó részvényárak

b.) csökkenő árak

c.) új részvények piacra dobása

d.) tőzsdekrach

Kellenek-e egy ébredésben tőzsdeszakemberek?

Akkor, ha az ébredés gazdasági felemelkedési célokat (is) el akar érni, akkor mindenképpen.

Negatív helyzetek elkönyvelése

1. Dávid életérzése

„Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak!

Elrepülnék és nyugodnám.

Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám.

Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.” (Zsolt 55, 5-9.)

„Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.” (Zsolt 38, 7-11.)

„Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!” (Zsolt 41, 8-9.)

„És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.” (Zsolt 38, 18.)

Cél: Essen el Dávid bűnben, ne akarja szolgálni az Urat.

2. Jób igazsága

„Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!” (Jób 6, 5-7.)

„Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: Ha tiszta és becsületes vagy” (Jób 8, 1. 6.)

„Monda pedig ő néki az ő felesége: Átkozd meg az Istent, és halj meg!” (Jób 2, 9.)

3. Kedvezőtlen gazdasági kilátások

„A jövevény, a ki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz.

Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig fark leszel.” (5Móz 28, 43-44.)

Van olyan, amikor emberi politikai döntések miatt a hívők úgy érzik magukat, mintha Isten büntetése lenne az életükön.

Könyvelői feladatok

1. Helyes helyzetfelismerés

Ne a hívőkben keresse a hibát, ha elsődlegesen nem ők tehetnek a kialakult nehézségekről.

2. Gazdasági alapismeretek

A biblia gazdaságismerete működőképesebb, mint bármi más elmélet.

De az istentelen emberek által létrehozott rendszerek sokszor úgy vannak létrehozva, hogy pont azok az emberek ne tudjanak előre jutni, akik betartják az Isten Igéjét.

Oka: nem csak a hívek tudnak olvasni.

Nagyon-nagyon okos emberek olvasták a bibliát, és így kiismerték e „hívők harcmodorát”. (Augsburg, 955)

Így aztán minél inkább igei életet akar valaki élni, várhatóan annál több nehézséggel fog szembekerülni.

Megoldás: új gazdasági harcmodort kell kifejleszteni.

Egyszerűen lehetetlen a hívőknek a jelenlegi általános keresztény gazdasági mentalitással felemelkedni.

Hagyományos szemléletmód:

„szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.” (Péld 22, 7/b.)

Ezért egy hívő vagy nem vesz fel kölcsönt – vagy beletörődik a szolgaságba.

Új látásmód:

Úgy vegyél fel kölcsönt, hogy a bevételed több legyen, mint a felvett kölcsön kamata.

3. Könyvelői ismeretek

Ezeket hagyományos módon kell tanulni, és hagyományos módon kell gyakorlatot szerezni.

4. Bölcsesség

„Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.” (Péld 20, 14.)

Azért mondja rá a vevő, hogy hitvány, hogy az eladó olcsóbban adja el neki.

Aztán meg dicsekszik, hogy milyen könnyen megszerezte.

„Monda pedig az ő tanítványainak is:

Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.

Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled?

Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.

Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot?

Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!

Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.

És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?

Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.

Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.

És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.” (Luk 16, 1-8.)

Sáfár = vagyonkezelő.

A lényeg, hogy 100 bát olaj helyett csak 50-et, és 100 kór búza helyett 80-at kellett csak fizetniük ezután az adósoknak a kölcsönadónak.

Miért csökkentette az adósságaikat a sáfár az adósoknak?

Mert ha már munkanélküli lesz, akkor legalább legyen egy kis pozitív kapcsolati tőkéje.

Azáltal, hogy másoknak kedvezett, lekötelezte őket a saját maga számára.

Így aztán később őket nyaggatta, hogy szerezzenek neki már valami munkát.

És hogyha nem akarták az eredeti teljes adósságot kifizetni, akkor csak beajánlották őt valahová, hiszen tartoztak neki.

Ugyanis a különbséggel attól fogva is még tartoztak, de már a sáfárnak!

Tulajdonképpen a csökkentett követelés tőkéje nem tűnt el, hanem átalakult kapcsolati tőkévé.