Az Úristen megteremtette a világot, a hollandok pedig Hollandiát.

18. századi francia utazó [ A Változó Világ bölcsességei ]

Hollandia szellemileg és gazdaságilag az európai kontinens egyik legnyitottabb országa, az Európai Közösségnek alapító tagja. Békés, csendes emberek lakják, akik lankadatlan szorgalommal gyarapítják országukat és közben saját tudásukat. Kis ország, de kereskedelmi–ipari nagyhatalom. A holland mélyföldön akadálytalanul söpör végig az óceánról érkező, esőt hozó nyugati szél, amely megedzette az itt lakókat: nyílt, közvetlen, de kemény kereskedő és hajósnép a holland, Rembrandt, Erasmus és Van Gogh világa.

Forrás: http://www.valtozovilag.hu/cw/hollandia.htm

Hollandia: a művészetek aranykora - A rajz és a festészet párbeszéde

Rembrandt, Hollandia, XVII. század: a művészetek aranykora. Egy mondatban így összegezhető a bécsi Albertina nemrégiben rendezett, Rembrandt kora című kiállításának üzenete. Ebben a rövid, kijelentő mondatban azonban nagyon sok további állítás rejlik. Például az, a hogy az aranykor fundamentuma éppenséggel papírból is épülhet.

Rajzokból és sokszorosított grafikákból, vázlatokból, valamint a festményekével vetekedő méretű és színvilágú kompozíciókból. Hogy milyen sokra értékelték a kortársak a XVII. századi holland rajzművészetet, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy jószerével nem akadt polgári otthon, amelyben ne kapott volna helyet a rajz a festmények társaságában vagy azokat pótlandó. Igaz, az a művészi örökség sem lebecsülendő, amelyet a korábbi évszázad németalföldi rajzművészete hagyott a következő generációkra. Az északi és a déli tartományok 1579-es különválása után a kép  még változatosabb lett: míg délen a rajzművészet mint a festészet szolgálólánya játszott fontos szerepet, északon a rajz, a sokszorosított grafika fokozatosan önállóvá vált, hogy csúcspontját Rembrandt Harmensz van Rijn művészetében érje el.

Erről a virágkorról a gyűjtők sohasem feledkeztek el. […] Minden mindennel összefügg? Az egyik legnépszerűbb XVII. századi holland közmondás állítólag így szólt: Ahogy az öregek énekelnek, úgy fütyülnek a gyerekek. S valóban, miként a kiállítás egymásra épülő fejezetei mutatják, az egymást követő nemzedékek úgy adták át egymásnak a tudást az aranykor évszázadában – de az is érzékelhető, hogyan teszi hozzá az új generáció a maga leleményeit a korábbiak tapasztalataihoz. Így fordul át a korábbi, manierista tradíciókat őrző stílus abba a sajátos realizmusba a század elején - Esaias van de Velde, Hendrick Avercamp és David Bailly, majd Jan van Goyen és köre műveinek révén -, amely a későbbi évtizedek életképfestészetét éppen úgy jellemzi majd, mint a tájképeket, tenger-, városábrázolásokat, a portrét és a csendéletet. Egy-egy tájrészlet olykor a későbbi korok panorámaképeit előlegezi, mások olyan közel viszik a részletekhez a nézőt, amilyen közel csak lehet. A csendéleteket szemlélve szinte érezzük azokat a különös illatokat, amelyeket a távoli tájakról hazahozott értékes tárgyak vagy a frissen szüretelt gyümölcsök árasztanak, de a falusi kocsmák kártyázói, dülöngélő táncosai láttán is úgy érezhetjük, a festmény jelen idejében létezünk mi is.

Pontos megfigyelés, a részletek és az egész kapcsolatának érzékeltetése, az élet teljességének a megmutatása – ha általában így foglalhatjuk össze az aranykor festészetének, grafikájának legfőbb értékeit, akkor mit tehetünk ehhez a holland aranykor legnagyobbja, Rembrandt műveiről szólva? Rézbe karcolt, festett önarcképeinek sorát szemlélve, a huszonegy éves Saskia Drezdából kölcsönzött portréját látva, úgy tűnik, a felszín mögött rejlő, szavakkal megfogalmazhatatlan lényeg, a condition humaine, az emberi állapot megmutatásának csillapíthatatlan vágya különbözteti meg őt mindenkitől. Kortársai (no meg elődei és utódai) közül talán senki nem tudta úgy ábrázolni az örömöt és a fájdalmat, az életben való részvétel nagyszerűségét és az elmúlás szomorúságát, mint ő. Több változatot mutat be a tárlat a Krisztust a nép elé vezetik, illetve a Krisztus a kereszten című hidegtű-nyomatokból, ezek is arra utalnak: mindent tudott, s még többet akart tudni, tökéletes volt, s még tovább tökéletesítette műveit. Mit is tehetett volna? Hiszen Rembrandt volt, Hollandiában, az aranykorban. 

P. Szabó Ernő

Forrás: http://artportal.hu/forrasok/cikkek/szalon_magazin/hollandia_a_muveszetek_aranykora_a_rajz_es_a_festeszet_parbeszede

Maarten Prak Hollandia aranykora

Hogyan lehetséges, hogy egy olyan kicsiny és meglehetősen félreeső terület, mint amilyen Hollandia volt a 17.századi Európában, olyan vezető szerepet foglalhatott el államként, illetve kereskedelmi és kulturális hatalomként, mint amilyet a fiatal köztársaság? - tette fel a kérdést számos kutató mellett a leghíresebb holland történész, Johan Huizinga. Igen sok izgalmas válasz született: a Hollandia "arany évszázadáról" szóló irodalom több polcot megtöltene. Az Utrechti Egyetem professzorának az utóbbi évek történeti eredményeit is összefoglaló, 2002-ben megjelent munkája elsősorban a társadalom működésére helyezi a hangsúlyt: "A 17. századi köztársaság régi és új különleges elegye volt. A kora újkorban a városi közösségek önkéntes szövetségének sikerült az, ami a monarchiáknak nem: a gazdasági fellendülés nemzetközi sikerekkel és kulturális virágzással párosult." A könyv ezt a folyamatot elemzi, tárgyalva a gazdaságot, a gazdagok és szegények sorsát, a politikai rendszer felépítését, a városok meghatározó szerepét, szerveződéseit, a vallási viszonyokat, valamint az évszázad hírnevét megalapozó holland festőiskola ismertetőjegyeit. A kötet első része kronologikus áttekintést ad a 16. századi Németalföld történetéről, majd a tárgyalt korszak legfontosabb eseményeiről és meghatározó személyiségeiről. Gazdag képanyag, jegyzetek, összefoglaló bibliográfia és névmutató teszi teljessé a művet.

Forrás: http://www.libri.hu/konyv/hollandia-aranykora.html

Egyesült Tartományok (1581–1795)

A spanyolok elleni harcok folyamán 1579-ben megalakult az Utrechti Unió, 1581-ben minden kapcsolatot megszakítva a spanyol királlyal létrejött a Holland Köztársaság, vagy a Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága. A külföldiek a leggazdagabb tartomány után Hollandiának nevezték el. A tartományok: Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland, Friesland, Overijssel, Groningen. A tartományok függetlenül intézték belügyeiket, a had- és külügyeket, valamint az adózást a hágai általános rendi gyűlés szabályozta. A végrehajtó hatalom a nagypenzionáriusnak nevezett polgári főtisztviselő és a hadsereg élén álló, az Orániai-Nassaui-házból kikerülő helytartó kezében összpontosult. 1609-ben 12 éves fegyverszünetet kötöttek Spanyolországgal.

A 17. században az európai nagyobb államok ideiglenes meggyengülése miatt Hollandia nagyhatalommá válhatott, ez volt a Holland aranykor. A Holland Kelet-indiai Társaság (1602) és a Holland Nyugat-indiai Társaság (1621) hajósai feltárták a Csendes-óceánt, felfedezték Ausztráliát, kizárólagos kereskedelmi jogokat kaptak Japánban, és több külbirtokot szereztek Ázsiában, Amerikában és Afrikában.

Ezek legnagyobbika Fokföld volt; Fokvárost a Holland Kelet-indiai Társaság megbízásából 1652-ben alapította Jan van Riebeck. A külbirtokokat kezdetben a Holland Kelet-indiai Társaság és a Holland Nyugat-Indiai Társaság kormányozta; mindkettő magánvállalkozás volt. Három évszázaddal később ezek a társaságok pénzügyi zavarokba kerültek, és területeik igazgatását a holland kormány vette át (1815-ben, illetve 1791-ben). Ekkor a külbirtokok hivatalosan is gyarmatok lettek.

1648-ban, a vesztfáliai békében a spanyol kormány hivatalosan is elismerte Hollandia függetlenségét, és egyúttal azt is deklarálták, hogy nem tartozik a Német-római Birodalomhoz. A környező nagyhatalmak féltékenyen nézték Hollandia erősödését. Ez az időszak volt a holland aranykor.

Forrás: http://hollandiahollandia.network.hu/blog/hollandia-hirei/hollandia-tortenelme

Az 1580-ból származó térképen jól látható, hogy a terület akkoriban még kis szigetekből állt

Holland aranykor

A holland aranykor Hollandia történelmének az önálló államiság kivívásával kezdődött időszaka, ami bő száz évig tartott (nagyjából a 17. században), hihetetlen gazdasági, kulturális, katonai és művészeti fellendülést hozva az újonnan alakult országban.

Mezőgazdaság

A földek szűkössége kikényszerítette a technológia állandó fejlesztését, mind hatékonyabb megoldások kiötlését és bevezetését. Kiemelendő a vetésforgó, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen a földeket parlagon pihentetni, hanem az étkezési növények vetése/ültetése közti időszakokban azok regenerálódását takarmánynövények (például pillangósvirágúak) vetésével még gyorsítsák is. Az alacsony terméshozamú, külterjesen művelt gabonafélék helyett mindinkább a lényegesen nagyobb hozzáadott értékű zöldség- és gyümölcstermesztésre, valamint az exportképes kertészetre (ennek egyfajta szimbóluma a tulipánhagyma termesztése) álltak át.

A takarmánynövények termesztése egyúttal lehetővé tette, hogy mindinkább átálljanak az egész éves állattartásra (korábban a legtöbb állatot ősszel levágták).

Az egész országban általánossá vált a trágyázás, az öntözés és a belterjes állattartás (istállózás). Elkezdték gépesíteni a mezőgazdaságot; ennek fontos lépcsője a cséplőgép feltalálása (1636).

A szél energiáját nemcsak a malmokban használták fel, hanem vízátemelésre, a vizek elvezetésére is; így alakult ki a jellegzetes, „szélmalmos” holland táj. A csatornarendszert nemcsak a vizek elvezetésére használták, hanem a mezőgazdasági termékek szállítására is.

Ezek együttes eredményeként a kor Európájában szokatlan módon nemcsak a városi, de a vidéki lakosság életszínvonala is nőtt, a parasztok (máshol egyre inkább lenézett) munkáját továbbra is megbecsülték.

Ipar

Az ipari fejlődés hajtóereje a mezőgazdaság terméktöbblete és ezzel a fizetőképes kereslet megjelenése volt. A mezőgazdasági gépipar és az élelmiszeripar után a luxuscikkek gyártása futott fel különösen erőteljesen. A sajátos „hollandikumok” egész Európába eljutottak. Amszterdam lett a drágakőcsiszolás világközpontja. Az egyéb iparágak fejlődését azonban éppen a holland gazdaság (és gazdagság) fő motorjává vált közvetítő kereskedelem dominanciája akadályozta.

Kereskedelem, szállítás

Amszterdam lett az újkori Európa leggazdagabb kereskedővárosa; a hollandok „kereskedő néppé” váltak. Ennek hajtóereje a távoli és ezért értékes fűszernövények (bors, szerecsendió stb.) és élvezeti cikkek (tea stb.) kereskedelme volt, majd egyre inkább Hollandia vált az egész világ teherszállítójává.

Ez a kereskedelmi túlsúly robbantotta ki az angol–holland háborúkat. Alapelvük a szabad kereskedelem volt, ezért hajóik rendszeresen szállítottak árukat a Hollandiával éppen hadban állító országokba is. Ez ellen a vetélytársak protekcionista intézkedésekkel védekeztek; ezek jellegzetes példája az első angol–holland háború előtt kibocsátott Navigation Act.

Szolgáltatások

Amszterdamban nyílt meg az első, folyamatosan működő tőzsde is. Az árutőzsde korai szakaszának leghíresebb epizódja az 1636-37-es tulipánmánia, aminek végén teljes vagyonok úsztak el, amikor az irreálisan magasra kúszott árak hirtelen összeomlottak. Az értéktőzsdére először a Kelet-, illetve a Nyugat-Indiai Társaság részvényeit vitték be. Megkezdődtek a tőzsdespekulációk: Isaac le Maire részvényeket eladva leszorította azok árát, majd a nyomott árfolyamon többet vásárolt vissza.

A kereskedelemmel felvirágoztak a biztosítók, nyugdíjalapokat hoztak létre, megkezdődtek a gazdasági ciklusok.

Állami intézményrendszer, belpolitika

Németalföldön a függetlenségi mozgalom egyik hajtóereje az volt, hogy a tartományt megöröklő és hitbuzgó katolikus spanyol uralkodók kegyetlenül elnyomták a mind jobban terjedő protestantizmust. Ezért a reformáció vált a függetlenségi törekvések összefogó erejévé, és a függetlenné válás után csak a lakosság törpe kisebbsége maradt katolikus. Őket azonban egyáltalán nem üldözték; a holland polgári berendezkedés egyik alapelve a vallási türelem volt. Ez a berendezkedés rendkívül előnyös volt a zsidóknak is, úgyhogy a más országokból (kiváltképp Spanyolországból elűzött zsidók tömegesen települtek át Hollandiába (főleg Amszterdamba).

A hét tartomány nem hozott létre egységes állami intézményrendszert: mindegyik maga határozta meg szervezetét, és nemcsak bel-, de sokszor még külpolitikáját is. Nemcsak hogy egységes gazdaságpolitikájuk nem volt, de még pénzt is önállóan vertek. Nem volt egységes hivatali rendszer; a hét tartomány önállóan, „ki-ki a maga szájíze szerint” építette ki közigazgatását. A rendi gyűlésben minden tartománynak egy-egy szavazata volt, és mivel a döntéshez a hét tag egyetértése kellett, a gyűlés gyakorlatilag határozatképtelen volt.

Gazdaság

A 17. század a sikerek kora volt, és ezt az alapozta meg, hogy Hollandia lett az atlanti és a balti kereskedelem találkozópontja, majd ezt kihasználva Európa pénzügyi központja. Sok közgazdász szerint Hollandia volt a világ első tőkés országa.

Az ország intenzív és sikeres terjeszkedésbe kezdett. Megalapították:

• 1602-ben a Holland Kelet-Indiai Társaságot (Vereenigde Oostindische Compagnie avagy VOC),
• 1621-ben a Holland Nyugat-Indiai Társaságot, (West-Indische Compagnie avagy WIC)

és hajósaik a számos földrajzi felfedezés (a Csendes-óceán szigetei, Ausztrália stb. mellett értékes monopóliumokat szereztek (egyebek között a kizárólagos kereskedelem jogát Japánnal).

Külpolitika

1621-ben Hollandia bekapcsolódott Spanyolország ellen a hamincéves háborúba. A hollandok természetesen nem annyira a szárazföldi, mint inkább a tengeri hadműveletekben jeleskedtek. E tevékenységük megkoronázásaként 1639. október 21-én Maarten Tromp admirális (a holland flotta de Ruyter előtti legnagyobb tengernagya) teljesen szétverte a második spanyol Armadát: a hollandok a 70 sorhajóból 56-ot elfogtak, elsüllyesztettek vagy felgyújtottak. Valószínűleg ez volt a vitorlások korának legátütőbb, legteljesebb győzelme: eredményeként a spanyol tengeri hatalom gyakorlatilag megszűnt, a tengerek urává Hollandia vált. Az 1641 januárjában függetlenné vált Portugália nagyon féltette brazíliai birtokait Hollandiától, és 1641. május–júniusában több szerződésben az éppen érvényes határokat elismerve általános érvényű békét kötött vele.

A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békében (1648) nemcsak Spanyolország ismerte el Hollandia függetlenségét, de azt is kimondták, hogy az ország a Német-római Birodalomnak sem része.

Iparművészetek

A jóléttel járó kereslet elképesztő mértékben fellendítette az alkalmazott művészeteket:

• műbútor-asztalosság,
• porcelánkészítés,
• nyomdászat,
• térképművészet,
• üvegmetszés,
• ötvösművészet,
• drágakőcsiszolás stb.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Holland_aranykor

Hugenották, a francia reformátusok neve a sikertelen amboisi összeesküvés óta (1560). A Hugenották nevét egyesek a német Eidgenossen (= szövetségesek) szóval összefüggő Eignots v. Ignots névből, egy genfi párt nevéből származtatják, mások Huguet király, ill. Hugó Capot nevéből. 1572 aug. 24-én a Szt. Bertalan éji vérengzés majdnem kipusztította őket, elesett vezérük, Gaspard Coligny is. A Valois ház kihalása után Bourbon (IV.) Henrik jutott trónra, ő a nantesi edictumban (1598) biztosította bizonyos megszorításokkal a vallás szabadságát. Amikor XIV. Lajos 1685-ben ezt visszavonta, kb. egy millió vándorolt ki a Hugenották közül főleg Svájcba, Hollandiába, Angliába; hazánkba is kerültek ekkor H.

Forrás: http://hu.metapedia.org/wiki/Hugenott%C3%A1k

A hugenották Brandenburgban találnak otthonra

2004. szeptember 13. 12:06

Frigyes Vilmos választófejedelem befogadja a francia hugenottákat, akik október 18-án, a nantes-i ediktum (1598. V. 13.) érvénytelenítése után menekültek Németországba és Hollandiába. Mivel a hugenották többségükben tőkével rendelkező kereskedők, jól képzett kézművesek vagy művelt polgárok, a választófejedelem szívesen fogadja őket és a potsdami ediktumban előjogokat biztosít számukra. A hugenották szabadon gyakorolhatják vallásukat, gazdasági támogatást kapnak, ezen kívül polgári és céhjogokkal ruházzák fel őket, a francia nemeseket pedig honosítják. Franciaországot a majdnem félmillió kivándorló következtében hosszú ideig ható, szinte felmérhetetlen gazdasági és kulturális veszteség éri.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=7822

2004.11.16 | 09:58 A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió új hírszolgáltatása

A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió új, internetes hírszolgáltatást indított. A www.triplexregio.net címen található hírportál magyar, román, szerb és angol nyelven tájékoztat a regionális és európai együttműködés eseményeiről, a határon átnyúló kapcsolatokról. Emellett számos más, hasznos, többnyelvű on-line szolgáltatás is található itt. A TriplexRegioNet-nek, a DKMT Regionális Irodája (www.dkmt.hu) virtuális Információs Központjának létrehozója és működtetője a Regionális Média Alapítvány, partnerségben Csongrád Megye Önkormányzatával és a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökséggel. A TriplexRegioNet az EU Délkelet-Európai Stabilitási Paktuma: az „Esély a Stabilitásra Közalapítvány" és a PHARE CBC támogatásával, a térség média- partnerségi rendszerének kialakításával és brüsszeli sajtókapcsolatai segítségével igyekszik az eurorégió polgárai, a döntéshozók, a szakmai szervezetek, önkormányzatok számára minél szélesebb körű tájékoztatást adni az eurorégiós és európai ügyekről. A hírportál „gazdái" felkérik az érdeklődőket, hogy keressék fel azt, és írják meg véleményüket, ötleteiket a portál vendégkönyvébe, vagy az info@triplexregio.net címre. Amennyiben olyan közérdekű hírt, információt szeretne közzétenni, amely a DKMT Eurorégió közönségének érdeklődésére tarthat számot, írják meg azt az office@triplexregio.net címre. A hírportált interaktív módon, a látogatók igényeinek megfelelően szeretnék működtetni.

Romániai Magyar Szó

Forrás: http://erdely.ma/hirek.php?id=7110&cim=a_duna_koros_maros_tisza_euroregio_uj_hirszolgaltatasa

Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió

Bomlás határok nélkül

Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János

Hétfõ, 2009. december 07., 07.00

Először Jász-Nagykun-Szolnok lépett ki a DKMT-ből, majd következett Békés megye, most pedig Hunyad önkormányzata intett búcsút az 1997-ben nagy tervekkel és elánnal létrehozott eurorégiónak. Mai riportunkban utánanéztünk, ki következhet még, milyen a viszonya Aradnak, Temesvárnak az eredeti funkcióját lassan elveszítő DKMT-hez.

Arad

Egy éve semmi

– Dan Ivan megyei elnök idejében még pezsgett az élet Aradon a DKMT körül, aztán amikor Iosif Matula lett az elnök, úgy jellemezhetnénk, hogy valamennyire mozgott a dolog, de körülbelül egy éve, amióta Nicolae Ioţcu elnökli a megyei önkormányzatot, teljesen kitörlődött a hétköznapokból – pörgette vissza az eseményeket a Nyugati Jelennek Bölöni György megyei RMDSZ-es tanácsos, az európai integrációs, fejlesztési-stratégia szakbizottságának titkára.

Bölöni úgy véli, a DKMT működésének természetesen mindig is volt politikai nyomatéka, a politika volt “a felszínen”, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a munka dandárját, az előkészítéseket stb. a munkacsoportok végezték. A DKMT egyébként három vezetői fórumra épült fel: az elnökök tanácsa képviselte a politikai szeletet, a konzultatív tanácsban már közhivatalok is részt vettek, és léteznek még a szakemberekből álló munkacsoportok, amelyek, mint említettük, előkészítették a közös projekteket, elképzeléseket. Ezek a munkacsoportok tették le az asztalra az együttműködési terveket.

A lényeg most, hogy Arad megye tekintetében egy éve semmiféle kapcsolattartás nincs a DKMT-vel.

– Ezt két dologgal magyaráznám: az egyik, hogy a jelek szerint a mostani elnökség más irányt szabott az Arad Megyei Önkormányzatnak, a másik pedig, hogy az elmúlt időszakban zsúfolt volt a politikai eseménynaptár, egymást követték a választások, s ez kihatott a DKMT-ben való tevékenységre is – keresett magyarázatokat Bölöni. – Így aztán most azt sem tudjuk, hogy mit akarnak, például, a magyarországi megyék, nincs miről tárgyalni sem – tette hozzá.

Békés megye két évvel ezelőtti, Hunyad mostani kilépése viszont a DKMT-szkeptikusok malmára hajtja a vizet, mert bebizonyítja, hogy annak idején politikai kényszer hajtotta össze ezeket a megyéket, és képtelenség közös pontokat találni Hunyad és Bács-Kiskun vagy a Vajdaság között. De hasonlóan nagyítóval kellene kutakodni Araddal kapcsolatban is, amelynek eddigi legfontosabb külföldi partnermegyéjének Békés bizonyult.

– Már a megalakuláskor látszott, hogy erőltetett a dolog, viszont az Európai Unió felé kacsingató Magyarországnak, Romániának mutatni kellett valamit. Éveken át jó volt példálózni a DKMT-vel, elmondani, hogy itt ilyen is van – magyarázta Bölöni. – Igaz, szerintem nem volt éppen rossz kezdeményezés, meg kellett ezt is próbálni, és azt senki nem tudta akkor megjósolni, mi lesz az unióba való lépést követően. Csak egy példát: más helyzetben volt akkor a Vajdaság, és más helyzetben van most, amikor a jelek szerint kibővített autonómiát kap Belgrádtól. S hogy ne csak a DKMT erőltetett összerakását említsem, hasonlóan tákolt a Nyugati Fejlesztési Régió, az ADR Vest is, bebizonyítva, ideje lenne komolyan foglalkozni az RMDSZ régióátalakítási törvénytervezetével. S visszatérve még a DKMT-re, szerintem komolyan el kellene gondolkodniuk a még megmaradt tagoknak, hogy vagy felturbózzák a tevékenységet, vagy a megyék más-más struktúrában folytatják – mondta még Bölöni György.

Úgy tűnik, Arad megyét egyhamar nem fogja érdekelni a DKMT, mert a határon átnyúló kapcsolatok keretében számára tökéletesen elég Békés megye, s ezt a társulást, a közös projekteket támogatja a két kormány is.

Hunyad

Ráfizetéses

Tizenkét év részvétel után múlt hétvégén Hunyad megye kilépett a Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégióból.

Mircea Moloţ megyei tanácselnök kezdeményezte a lépést, mivel ötéves tapasztalata szerint Hunyad megye nem húzott hasznot a magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun, a romániai Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből, valamint a szerbiai Vajdaság autonóm tartományból álló DKMT eurorégióból. Mérlegelése szerint a DKMT-tagság kevés hasznot hozott, több volt a ráfizetés.

Az utóbbi években például csak két konkrét közös program valósult meg. Az egyik az eurorégió turisztikai népszerűsítéséről szólt, amelybe Hunyad megye is bekapcsolódott, a másik a katasztrófavédelmi felkészülés, ami a 2005-ös nagy bánsági áradás nyomán indult be, amikor a magyarországi szakemberek segítettek a károk legyőzésében. Ebből kiindulva a DKMT tagmegyéinek katasztrófavédelmi igazgatói közös kiképzéseken vettek részt, a magyarországiak irányításával, ismertette a helyzetet Dan Crişan, a megyei tanács külkapcsolati osztályának vezetője.

Volt azonban egy harmadik elképzelés is: hogy az egészségügyi biztosítást terjesszék ki az egész eurorégióra. Ebből nem lett semmi, mert a három ország minisztériumi beleegyezése lett volna szükséges, s ezt nem kapták meg.

A DKMT többi programja határokon átnyúló kezdeményezések. Arad, Temes és Krassó-Szörény számára ezek bizonyára előnyt jelentenek, Hunyad azonban nem határmegye, nem vehet részt ilyesmiben, szögezte le Dan Crişan. Az évi 12 000 euró körüli tagdíj viszont egyforma mindenki számára. Eddig Hunyad megye összesen olyan 100 000 eurónyi tagdíjat fizetett be, az ebből származó haszon viszont meg sem közelíti a befektetést.

Gazdasági válság idején, amikor nadrágszíj-megszorításra került sor, minden kiadást többszörösen meg kell fontolni. A DKMT-tagság ezen a rostán bukott el, hangsúlyozta Marin Butar, a megyei tanácselnök szaktanácsadója.

Főleg, ha figyelembe veszszük, hogy Hunyad megye és a nyugat-magyarországi Vas megye évek óta testvérmegyei kapcsolatot épített ki. Noha az sem túl szoros, e téren lényegesen több konkrét együttműködés történt, mint az eurorégiós viszonyban.

Temes

A megye a DKMT „kemény magjához” tartozik

Az 1997. november 21-én létrehozott Duna–Körös–Maros–Tisza regionális együttműködés fő kezdeményezői és éltetői magyar részről Csongrád megye, román részről Temes megye, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány. A DKMT eurorégió napja alkalmából idén tizenkettedik alkalommal nyílt meg a román–magyar–szerb hármas határ. Az ország legnyugatibb pontján, a Triplex Confinium határkőnél megtartott hagyományos határnyitó ünnepségen évente részt vesz a DKMT eurorégió elnöksége, a Csongrád, Temes megyei, illetve vajdasági elöljárók, a három országból érkezett polgárok. Ez alkalomból minden évben mezei futóversenyt rendeznek a hármashatár-kőnél, kulturális és sportrendezvényeket tartanak az évente két napra átjárhatóvá váló hármas határ térségében.

A határnyitás napjára időzítik a DKMT eurorégió éves közgyűlését is, amelyet a három országban felváltva tartanak meg, idén a vajdasági Magyarkanizsán volt a sor. A DKMT eurorégió soros elnökségét idén Constantin Ostaficiuc Temes megyei tanácselnök vette át, aki lapunknak elmondta: rendkívül fontosnak tartja az eurorégió EGTC-ként (Európai Területi Együttműködési Csoportosulás) való bejegyeztetését, ami Brüsszelben bejegyzett jogi személyiséget és új típusú pályázati lehetőségeket biztosítana a régiónak. A DKMT-elnök szerint a válság idején vannak olyan gazdasági problémák, amelyekre könnyebb regionális szinten megtalálni a megoldást, mint országos megközelítésben. Ilyen közös projekt a Triplex Confinium Ipari Park létrehozása a hármas határ térségében, amely országonként 35-35 hektáron terül majd el, összesen mintegy 100 hektáros területe lesz. A romániai részen, Óbéb község határában mintegy 40 cég bérelhet majd parcellát, ipari termelők és szolgáltatók egyaránt. Az idén szeptemberben bemutatott hatástanulmány szerint a Nagyszentmiklóstól Óbébig terjedő kistérség számára 3000 új munkahely létesítését jelenti majd a Triplex Confinium Ipari Park, amely azért is vonzó lesz a külföldi befektetők számára, mert mindhárom ország különféle kedvezményeket biztosít majd a számukra.

Ostaficiuc lapunknak azt is elmondta: a legutóbbi DKMT- közgyűlés során javasolta a közel 300 éves sörgyáráról híres Temesvár felvételét a DKMT turisztikai útvonalainak célpontjai közé. Az eurorégió jellegzetes bora a kadarka, amelyet a régió területén mindhárom országban termelnek. A közgyűlés azt is jóváhagyta, hogy a DKMT-logó rákerülhet a régióban termelt kadarka-borok címkéjére.

A folyamatban levő közös DKMT-projektek közül Jana Lavrits Temes megyei szóvivő szerint érdemes kiemelni az ERIC Információs Központot, amely négynyelvű – magyar, szerb, román, angol – folyamatosan frissülő online hírszolgálat. Az www.ericinfo.eu címen elérhető portál friss hírekkel, riportokkal, háttérelemzésekkel segíti a térség lakóinak tájékoztatását, a régióbeli élő rádióműsorok is hallgathatók rajta.

Közös DKMT-árvízvédelmi akciócsoport létesült, amelynek központját Temesvár közelében, Gyüreg határában hozták létre. A 2005-ös nagy bánsági árvízhez hasonló katasztrófahelyzet esetén a gyors reagálást egy árvíz-előrejelző mobil monitoring rendszer és egy bárhol bevethető, jól felszerelt mentőcsapat biztosítja. A csoportot a legkorszerűbb eszközökkel, többek között egy “mobil faluval” is ellátták, amely kitelepítések esetén bázisként áll a mentőcsapatok rendelkezésére. Egy másik, határon átnyúló közös DKMT- projekt a nemzetközi egészségbiztosítási kártya kidolgozás alatt álló bevezetése, amelynek alapján az eurorégióban élő polgárok mindhárom országban jogosultak lennének bizonyos orvosi ellátásokra.

A DKMT eurorégió kronológiája

1992 – együttműködési megállapodás Temes és Csongrád megyék között

1992 – együttműködési megállapodás Arad és Békés megyék között

1994 – javaslattervezet egy háromoldalú interregionális együttműködésre Arad, Temes, Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok megyék és a Vajdaság között

1994–1997– az együttműködés intézményi kereteinek létrehozását célzó folyamatos háromoldalú erőfeszítések történtek

1997. november 21.– az együttműködés hivatalos alapokmányának aláírása Szegeden

1997. december – megállapodás a DKMT szakszervezeteinek együttműködéséről

1997– 1. soros elnök Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke

1998. február – Kamarai Nyilatkozat a DKMT gazdasági kamaráinak együttműködéséről

1998. május 30. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a hármashatár-kőnél

1998. nyara – DKMT Ifjúsági tábor Kishomokon

1998 – 2. soros elnök Viorel Coifan, a Temes Megyei Tanács elnöke

1999 – Az EURO-TRIO eurorégiós újság első számának megjelenése

1999. március – Elnökök Fóruma temesvári ülésének döntése a közös pénzalap és a DKMT irodájának létrehozásáról

1999 – 3. soros elnök Dan Ivan, az Arad Megyei Tanács elnöke

2000. május 27. – a DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, a DKMT irodájának ünnepélyes megnyitása

2000 – 4. soros elnök Caius Parpală, az Arad Megyei Tanács elnöke

2000 – A DKMT Gazdaságfejlesztési koncepciója elkészül

2000 – Az EuroRégió című magazin első megjelenése PHARE-támogatással.

2000 – A DKMT  Stratégiai koncepciójának elkészülte PHARE Credo- támogatással

2000. október – A Kiszombor–Csanád határátkelőhely megnyitása PHARE-támogatással

2001 – 5. soros elnök Ðorðe Ðukic, a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Bizottságának elnöke

2002. november 21. – A DKMT ötéves évfordulójának megünneplése Temesváron

2002 – 6. soros elnök Dan Ioan Tipoş, a Temes Megyei Tanács elnöke

2002 – Megjelent az Eurorégió számokban című statisztikai kiadvány

2002 – A DKMT elhatározza, hogy egy közös tulajdonú közhasznú társaságot hoz létre

2003. május 24. – Megalakult a DKMT Fejlesztési Ügynökség Kht. Átalakul a Regionális Együttműködés, az Elnökök Fórumát felváltja a kibővült közgyűlés, melyhez csatlakoznak a kamarák, a civilszervezetek, az egyetemek, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek is, valamint taggá válnak a városok (Békéscsaba, Szabadka, Szeged)

2004. május 22. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél

2004 – 7. soros elnök Varga Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke

2004. november – A DKMT eurorégió bemutatkozik Berlinben

2005 – Első magyar–román közös kormányülés

2005. május 28. – Dr. Somogyi Ferenc, a Magyar Köztársaság külügyminiszterének, Mihai-Răzvan Ungureanu, Románia külügyminiszterének, Vuk Draskovic, Szerbia és Montenegró külügyminiszterének találkozója;

A DKMT Stratégiai Tervének elfogadása.

2005 – 8. soros elnök Bojan Pajtic, Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának elnöke

2006 – 9. soros  elnök Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke

2006 – Második magyar–román közös kormányülés.

2006. április 19. – Második külügyminiszteri találkozó Újvidéken.

Dr. Somogyi Ferenc, a Magyar Köztársaság külügyminiszterének, Mihai-Răzvan Ungureanu, Románia külügyminiszterének, Vuk Draskovic, Szerbia és Montenegró külügyminiszterének találkozója

2006. május 27. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél

2007. június 2. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél

2007 – Harmadik magyar–román közös kormányülés

2007. június 1. – Békés megye kilép a DKMT-ből

2007. június 2. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél

2007 – 10. soros elnök Magyar Anna, a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöke

2007. november 21. – A DKMT tízéves évfordulójának megünneplése Temesváron

2008 – a 11. soros elnök Bojan Pajtic, Vajdaság Autonóm Tartomány

2009. május – A DKMT Kht. DKMT Nonprofit Közhasznú kft.-ként működik tovább

2009. november – Hunyad megye kilép a DKMT-ből

Forrás: http://www.nyugatijelen.com/riport/bomlas_hatarok_nelkul.php

Mi lesz vajon a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió jövője?

1. Már a név is nagyon erőltetett.

2. Miért nem lehetne egyszerűen Dél-Alföld a neve? Mert földrajzi értelemben ez így egy tájegység.

3. Történelmi szempontból is meg lehetne közelíteni a kérdést:

- Ajtony területe (I. István tevékenységéig sikeres önálló gazdaságpolitikát folytató terület)

- Temesköz (külön szandzsákság Temesvárban ugyanúgy, mint Budán, a Török korban)

- Temesi bánság (az osztrák-török békeszerződés értelmében még egy ideig ez a terület a törököké maradt, amit aztán később ki is ürítettek, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy a Rákóczi-szabadságharc elkerülje ezt a területet, és így később könnyű volt ezt a térséget fejleszteni.)

A valós együttműködés működik az EU külön támogatása nélkül is.

Mindazonáltal meg vagyok róla győződve, hogy van jövője ennek a térségnek, de nem így.

Mert meg van írva:

„…az Isten országa igazság, békesség és Szent Lélekben való öröm” (Rm 14, 17.)

És hiába egyeznek meg emberek úgy, hogy az igazságot (akár isteni, akár történelmi) kihagyják, az nem fog működni.

A hazugság működtetéséhez mindig több energia kell, mint az igazságéhoz.

De ahol még az aradi vértanukról sem illik megemlékezni Aradon… ott csak egy műigazság lehet jelen, semmi más.

Részletek a regényből

ELSŐ RÉSZ

I. A POSTAGALAMB

Trieszt, Isztria fővárosa, két egymástól igen elütő városrészből áll: egyik, az új és gazdag Terézváros, szabályosan követi az Öböl partvonalát, melyből egy darabkát kihasított magának az ember; a másik, a szegényes, szabálytalanul épült óváros, az előbbi városrész felé határát képező Korzó és a Karszt festői szépségű fellegvárral ékesített dombjának lejtője közé szorult.

Trieszt kikötőjét a San Carlo-móló határolja, a kereskedelmi hajók előszeretettel horgonyoznak mellette. Itt szívesen s időnként nyugtalanítóan nagy számban ténferegnek a kóbor, hazátlan csavargók; ruhájukon, a nadrágon, mellényen és zekén merőben felesleges a zseb, mert viselőjének soha nem volt és minden bizonnyal nem is lesz mit tennie bele.

De ezen a napon, 1867. május 18-án mégis feltűnt két jobban öltözött alak a ténfergők körében. Valószínűleg nekik sem okozott gondot, mire költsék forintjukat és krajcárjukat, hacsak nem mosolyog épp rájuk a szerencse. Az is igaz, hogy készek voltak mindenre, amivel a szerencse kegyét kicsikarhatják.

Az egyiket Sárkánynak hívták, és tripoliszinak mondta magát. A másik szicíliai volt, Zironénak nevezték. Mindketten bekutyagolták már vagy tízszer a mólót, s most megálltak a csücskén. Onnét kémlelték a látóhatárt, a Trieszti-öböltől nyugatra, mintha a szerencséjüket hozó hajónak kellett volna felbukkannia a nyílt tengeren.

- Mennyi az idő? - kérdezte Zirone, azzal az olaszsággal, amelyet társa éppoly jól beszélt, mint a többi földközi-tengeri nyelvjárást.

Sárkány nem felelt.

- Eh, de ostoba vagyok! - kiáltott fel a szicíliai. - Hát nincs épp ideje, hogy éhesek legyünk, ha elfelejtettünk ebédelni?

Az osztrák, olasz és szláv elemek annyira keverednek az Osztrák-Magyar Monarchia eme fertályában, hogy e két alak találkozása, jóllehet szemmel láthatóan idegenek voltak a városban, egyáltalában nem keltett feltűnést. Ezenfelül, ha valószínűleg kongott is a zsebük, ezt senki nem sejthette, annyira pöffeszkedtek a csizmáig érő barna köpeny alatt.

Sárkány, a fiatalabb, középtermetű, de arányos testalkatú, sima modorú és megnyerő fellépésű, huszonöt éves férfi volt. Sárkány, csak egyszerűen így. Semmi keresztnév. És így is volt, soha nem is keresztelték meg, lévén bizonyára afrikai, Tripoliszból vagy Tuniszból. S habár arcszíne barna, szabályos vonásai jobban emlékeztettek a fehér emberre, mintsem a feketére.

Ha volt valaha csalóka arckifejezés, a Sárkányé az volt. Jó megfigyelő kellett volna, hogy felfedezze az agyafúrtságot ebben a szabályos arcban, szép, fekete szemben, finom orrban és keskeny bajusz árnyékolta, szép ívelésű szájban. Semmiféle szem nem fedezhette volna fel ezen a csaknem kifejezéstelen ábrázaton a megvetés, az undor jegyeit, amelyet a társadalom elleni állandó lázadozás szül. Ha az emberi arcot kutató tudósok azt állítják - és legtöbbször igazuk is van -, hogy minden ügyeskedés ellenére a legagyafúrtabb csaló arca is leleplezi jellemét, Sárkány tökéletesen megcáfolta ezt a tételt. Aki csak látta őt, senki sem gyanította, hogy kicsoda, sem azt, hogy ki volt. Nem keltette fel azt az elkerülhetetlen ellenszenvet, amelyet a csalók és gazemberek váltanak ki, így csak annál veszélyesebb volt.

Senki sem tudta, milyen lehetett Sárkány gyermekkora. Valószínűleg elhagyott gyermek volt. Hogyan nevelkedett, és ki gondozta? Vajon Tripolisz melyik zugában töltötte gyermekkorát? Ki viselte a gondját, hogy elkerülje a pusztulás ezernyi veszélyét, amely e rettenetes éghajlat alatt leselkedik az emberre? Valójában senki sem tudta volna megmondani, talán még ő maga sem, aki véletlenül született meg, véletlenül cseperedett fel, s a véletlenre épült az élete! Ifjúkorában mégiscsak szerzett vagy inkább kapott bizonyos gyakorlati ismereteket, főleg azáltal, hogy annyifelé csavargott, annyiféle emberrel cimborált, s annyi ravaszságot eszelt ki, hogy biztosítsa a mindennapi megélhetését. Így és sok más körülmény összejátszásával történt, hogy néhány éve kapcsolatba került Trieszt egyik leggazdagabb cégével, Torontál Simon bankházával; e név majd nagy szerepet játszik történetünkben.

Sárkány társa, az olasz Zirone, az a fajta lelkiismeretlen, mindenre elszánt kalandor volt, aki rendelkezésére áll az első jöttmentnek, csak fizesse meg jól, vagy a másodiknak, csak pénzelje le még jobban. Ez a szicíliai születésű, harminc év körüli fickó éppúgy hajlandó volt rossz tanácsokkal szolgálni, mint elfogadni s kiváltképp végre is hajtani őket. Hogy pontosabban hol is született, tán meg is mondja, ha tudja. Mindenesetre azt nem szívesen árulta el, hol lakik, ha egyáltalán lakott valahol. Még Szicíliában sodorták össze Sárkánnyal csavargó életük viszontagságai. Ezentúl együtt járták a világot, s arra törekedtek, hogy balsorsukból per fas et nefas^[1] kikovácsolják szerencséjüket. De Zirone, ez a sötétbarna képű, éjfekete szőrzetű, szakállas fickó csak üggyel-bajjal tudta leplezni vele született gonoszságát; ezt állandóan csak résnyire nyitott szeme és folytonosan lesunyt feje is elárulta. Persze ezt az alattomosságát véget nem érő szóáradattal igyekezett elrejteni. Különben inkább vidám volt, mintsem szomorú, és legalább annyira bőbeszédű, mint amennyire fiatal társa hallgatag természetű.

Ezen a napon Zirone mégis mérsékelte magát. Nyilvánvalóan a vacsora kérdése nyugtalanította. Előző este egy ócska kis lebujban a szerencse túlságosan mostoha volt hozzájuk, és az utolsó játszma elvitte Sárkány minden pénzét. Egyikük sem tudta, mit hoz a jövő. Csak a véletlenben bízhattak, és mivel a csirkefogók Gondviselője nem sietett elébük a San Carló-i mólón, elhatározták, hogy ők mennek elébe az újváros utcáin át.

A tereken, rakpartokon, sétányokon, a kikötőn innen és túl, a Triesztet átszelő nagy csatorna környékén hetvenezer főnyi olasz származású lakos jön-megy, tolong, szaladgál, töri magát az üzlet hajszájában; nyelvük a velencei nyelv, de beszédjük elvész a németül, franciául, angolul, szlávul karattyoló tengerészek, kereskedők, alkalmazottak és hivatalnokok tarkabarka zsivajában.

Hogy az újváros gazdag, ebből még nem szabad arra következtetni, hogy mindenki, aki csak utcáit rója, szerencsés halandó. Nem! Még a legtehetősebbek sem versenyezhetnének azokkal az angol, örmény, zsidó kereskedőkkel, akik Trieszt felső köreihez tartoznak, s akiknek fényűző életmódja az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosához is méltó lehetne. De hány szegény ördög bolyong itt számolatlanul reggeltől estig az üzleti negyed útjain, páncélszekrényhez hasonló, bezárt, magas épületek sorfala között, melyekben felhalmozódik mindenfajta áru, amit csak ide vonz ez a szerencsés fekvésű szabad kikötő az Adria csücskében! Hány ember még nem is ebédelt, talán nem is vacsorázik, csak itt lődörög a mólón, ahova Európa legjelentősebb tengerhajózási társasága, az osztrák Lloyd hajói annyi kincset hoznak a világ minden tájáról! Akárcsak Londonban, Liverpoolban, Marseille-ben, Le Havre-ban, Antwerpenben, Livornóban, itt is hány száz szegény ördög él a gazdag hajótulajdonosok mellett, a Tőzsde téren, ama tárházak szomszédságában, ahová még be sem léphetnek, a Tergesteum-palota lépcsőinek alján, ahol a Lloyd berendezte irodáit, olvasótermeit, és ahol szép egyetértésben él a Kereskedelmi Kamarával!

Vitathatatlan, hogy az Ó- és az Újvilág minden nagy tengerparti városában - és ez jellemző ezekre a forgalmas centrumokra - rengeteg szerencsétlen ember nyüzsög. Senki nem tudja, honnét jönnek, és maguk sem tudják, hol végzik. Hány lecsúszott ember él közöttük! Egyébként sok a külföldi. A vasutak és a kereskedelmi hajók úgy ontják őket, mint valami selejtet, elárasztják a közutakat, a rendőrség hasztalan próbálja elkergetni őket.

Sárkány és Zirone még egy utolsó pillantást vetett az öblön át a Szent Teréz-fokon emelkedő világítótoronyra, aztán elhagyták a mólót…

[…]

II. SÁNDOR MÁTYÁS GRÓF

A magyarok a IX. század óta laknak országukban. Jelenleg Magyarország népességének egyharmadát képezik - ötmilliót meghaladó lélekszámban. Hogy aztán spanyol, egyiptomi, tatár eredetűek, vagy Attila hunjaitól vagy az északi finnektől származnak - a kérdés vitatott -, mit számít! Főként azt kell szem előtt tartani, hogy se nem szlávok, se nem németek, és valószínűen nem is szeretnének azok lenni.

Ezek a magyarok meg is őrizték vallásukat, és buzgó katolikusnak mutatkoztak a XI. század óta - ebben az időben vették fel az új hitet. Ezenkívül ősi nyelvüket beszélik még mindig, a szelíd, szép lejtésű anyanyelvet, amely a költészet minden báját visszaadja; nem olyan gazdag, mint a német, de tömörebb, erőteljesebb, az a nyelv, amely a XIV. századtól a XVI-ig pótolta a latint a törvények és rendelkezések szövegeiben, és így vált nemzeti nyelvvé.

A karlócai békeszerződés 1699. január 26-án Ausztriának biztosította Magyarország és Erdély birtoklását.

Húsz évvel később a Pragmatica Sanctio ünnepélyesen kimondta, hogy Ausztria és Magyarország ezentúl mindig elválaszthatatlan marad. Fiú hiányában leány is örökölheti a koronát, az elsőszülöttség jogán. Mária Terézia ennek az új törvénynek alapján lépett 1740-ben apja, VI. Károly trónjára, aki az osztrák uralkodóház utolsó férfi sarja volt.

A magyaroknak meg kellett hajolniuk az erőszak előtt; de százötven évvel később minden társadalmi osztály körében akadt, aki nem kért sem a Pragmatica Sanctióból, sem a karlócai szerződésből.

Abban az időben, amikor történetünk kezdődik, élt egy főúri származású magyar, akinek egész élete két érzésben teljesedett ki: a gyűlöletben minden iránt, ami germán, és a reményben, hogy visszaszerzi hazájának hajdani függetlenségét. Még fiatalon ismerte meg Kossuthot, s noha születése és neveltetése fontos politikai kérdésekben elválasztotta tőle, csodálta a nemes szívű magyar hazafit.

Sándor Mátyás gróf Erdély egyik vármegyéjének fogarasi járásában lakott, egy középkori kastélyban. A Keleti-Kárpátok egyik északi előhegységén épült ez, amely elválasztja Erdélyt a Havasalföldtől, és vad büszkeséggel emelkedett ezen a meredek hegyláncon, mint valami végső menedéken, ahol az összeesküvők az utolsó óráig kitarthatnak.

A szomszédos, vasban és rézben gazdag bányákat gondosan kiaknázták, s ez igen jelentős vagyont biztosított az artenaki kastély tulajdonosának. Ez a birtok a fogarasi járás egy részét is magában foglalta, ennek lakossága pedig meghaladja a hetvenkétezer főt. Ezek a lakók, városiak és falusiak, nem titkolták, hogy Sándor gróf iránt érzett hűségükben mindenre készek, és határtalanul hálásak azért, amit e vidékért tett. Figyelte is ezt a kastélyt a magyar ügyeket intéző bécsi kancellária, ez a hivatal, amely teljesen független volt a Birodalom többi minisztériumától. Magas helyen jól ismerték az artenaki kastély urának nézeteit, és nyugtalankodtak is miattuk, bár őt magát nem zaklatták személy szerint.

[…]

III. A TORONTÁL-CÉG

Triesztnek úgyszólván nincs társadalmi élete. A különböző nemzetiségek, mintha különféle kasztok lennének, nemigen érintkeznek egymással. Az osztrák hivatalnokoknak a közigazgatási létra mindegyik fokán az a becsvágyuk, hogy az első helyet foglalják el. Ezek általában jó modorú, tanult, jó szándékú emberek; de fizetésük sovány, beosztásuknál is alacsonyabb, és nem bírják a versenyt a kereskedőkkel vagy pénzemberekkel. A gazdag családok ritkán adnak fogadásokat, a hivatalos összejövetelek meg ritkák, épp ezért a kereskedők és pénzemberek kénytelenek nyilvános fényűzésre szorítkozni - a város utcáin fényűző fogatjaikkal, a színházban pompás ruhákkal és rengeteg gyémánttal, amelyekkel asszonyaik cicomázzák fel magukat a Teatro Communale vagy az Armonia páholyaiban.

[…]

MÁSODIK RÉSZ

I. PESCADE ÉS MATIFOU

Tizenöt évvel történetünk első részének befejezése után, 1882. május 24-én Raguzában, a dalmát vidékek egyik legnagyobb városában népünnepély volt.

Dalmácia csupán keskeny földnyelv, amelyet a Dinári-Alpok északi része, Hercegovina és az Adriai-tenger fog körül. Mindössze négy-ötszázezer főnyi lakosság él itt, meglehetősen sűrűn.

A dalmátok szép emberek, józanul gazdálkodnak ezen a terméketlen vidéken, ahol a termőtalaj kevés, büszkén tartják magukat a számos elszenvedett viszontagság közepette, rátartiak Ausztriával szemben, amelyhez a Campo Formió-i béke 1815 óta hozzácsatolta őket, és mindenekelőtt becsületesek, hiszen Yriarte szép kifejezésével "a nyitott kapuk országá"-nak nevezték ezt a földet.

Dalmácia négy körzetre oszlik, ezek pedig kerületekből állnak; a négy körzet: a zárai, a spalatói, a cattarói és a raguzai. Zárában, a tartomány fővárosában van a főkormányzó székhelye. Itt ülésezik a tartományi gyűlés, amelynek néhány tagja a bécsi birodalmi tanács ülésein is részt vesz.

Nagyot változott az idő a XVI. század óta, amikor az uszkokok - a törökök elől elmenekült szerbek és bosnyákok -, akik állandóan harcban álltak mind a muzulmánokkal, mind a keresztényekkel, mind a szultánnal, mind pedig a velencei köztársasággal, rémületben tartották ezt a tengerparti vidéket. De az uszkokok eltűntek innen, és már csak Krajnában találjuk nyomukat. Így hát az Adria most éppolyan biztonságos, mint a Földközi-tenger fenséges és költői vidékének bármely más része.

Raguza vagy inkább a kis raguzai állam sokáig köztársaság volt, még Velencét is megelőzve, vagyis a IX. századtól kezdve. Csak 1808-ban csatolta I. Napóleon rendelete a következő év kezdetétől az illíriai királysághoz, és kormányzójává Marmont tábornagyot nevezte ki hercegi címmel. A raguzai hajók, amelyek már a IX. században bejárták Levante minden tengerét, a Szentszék hozzájárulásával kereskedelmi egyeduralmat élveztek a hitetlenekkel szemben, és ez nagy jelentőséget adott Raguzának Dél-Európa kicsiny köztársaságai között: de Raguza még nemesebb tulajdonságokkal is kitűnt, és tudósainak, irodalmárainak hírneve, művészeinek ízlése a szlavóniai Athén nevét szerezték meg neki.

De a tengeri kereskedelemnek szüksége van mély vizű kikötőre, ahol horgonyt vethetnek a nagy tonnatartalmú hajók is. Raguzának nem volt ilyen kikötője. A raguzai kikötő szűk, tele van a víz színe alatt megbújó sziklazátonnyal, és csak kis part menti hajók vagy egyszerű halászbárkák tudtak oda bejutni.

Nagy szerencsére fél mérföldre északra, az Ombra Fiumera-öböl egyik ágának végében a természet szeszélye olyan kitűnő kikötőt alkotott, amely a hajózás minden követelményének megfelel. Ez Gravoza, a dalmát partnak talán legjobb kikötője. Itt elég mély a víz még a hadihajóknak is; itt még hajójavító dokkoknak, hajóépítő telepeknek is jut hely; végül kiköthetnek itt azok a nagy személyszállító gőzösök is, amelyek a jövőben a földkerekség minden tengerét bejárják.

Ebből következik, hogy ebben az időben Raguzából Gravozába vezető út valóságos sétaúttá vált; szép fák, bájos villák szegélyezték, és szívesen sétálgatott rajta a városi lakosság, amely ekkor tizenhat-tizenhétezer főt tett ki.

Ezen a szép tavaszi délutánon négy óra felé a raguzaiak tömegesen igyekeztek Gravoza felé.

Ebben a külvárosban - nem hívhatjuk-e így Gravozát, amely a város kapuinál épült? - népünnepélyt

[…]

V. KÜLÖNFÉLE ESEMÉNYEK

[…]

Antekirtt doktor a félhomályban ült egy pamlagon. Báthory István fiának megjelenésekor megindulás vett rajta erőt, de ezt Péter nem vette észre, a doktor pedig szinte akaratlanul ezt suttogta:

- Ez ő!... Egészen ő!

És csakugyan, Báthory Péter apja élő mása volt, ilyen lehetett ez a magyar nemes huszonkét éves korában: szeméből ugyanez az erő sugárzott: ugyanez a nemes tartás, ugyanez a tekintet, ugyanígy tudott lelkesedni a jóért, igazért, szépért.

- Báthory úr - szólalt meg a doktor, és felkelt -, nagyon örülök, hogy eleget tett meghívásomnak.

És udvarias intésére Báthory Péter leült a szalon másik sarkában.

A doktor a fiatalemberrel természetesen anyanyelvén, magyarul beszélt.

[…]

- Nem, uram, nem! - válaszolta a fiatalember az ifjúkor túláradó hevével. - Amint Magyarország sem felejti el soha azt a három férfiút, aki életét áldozta érte, Szathmár Lászlót, Báthory Istvánt és talán a legvakmerőbbet, Sándor Mátyás grófot.

- Ha ő volt is a legvakmerőbb - felelte a doktor -, higgye el, hogy két barátja sem maradt el mögötte sem odaadásban, sem áldozatkészségben, sem bátorságban. Egyaránt tiszteletet érdemelnek mindhárman. Egyaránt bosszúra hív mindhárom...

{A 3 személy Thököly, Rákóczi, és Kossuth szimbólumai.}

VI. A CATTARÓI-ÖBÖL

Így a végzet, amely mindig döntő súllyal esik latba e világ dolgaiban, ugyanabba a városba, Raguzába hozta össze a Báthory és a Torontál családot. Nemcsak összehozta, de még egymáshoz közel is helyezte el őket, hiszen ugyanabban a negyedben laktak, a Stradone városrészben. Aztán Torontál Száva és Báthory Péter meglátták és megszerették egymást - Péter, annak az embernek a fia, akit árulás küldött a halálba, és Száva, annak a férfiúnak a lánya, aki az áruló volt!

[…]

Aztán Báthory Pétert még az az öröm is érte, hogy viszontlátta Torontál Szávát a következő vasárnap a franciskánusok templomában. A lány állandóan szomorkás arckifejezése megélénkült, amikor észrevette a szinte kicserélődött Pétert. Még a szemük is beszélt, megértették egymást. És Száva ezzel a mély érzéssel tért haza, magával vitte annak a boldogságnak egy részét, amely annyira láthatóan sugárzott a fiatalember arcán.

[…]

VII. BONYODALMAK

Már tizennégy esztendeje múlt, hogy Torontál Simon elhagyta Triesztet, és itt telepedett le Raguzában, ebben a gyönyörű palotában a Stradonén. Dalmát eredetű lévén, mi sem volt természetesebb, hogy üzleteitől visszavonulva hazatér szülőföldjére.

Az árulók jól megőrizték titkukat. Az árulás díját pontosan kézhez vették. Így aztán egész vagyon jutott a bankárnak és Sárkánynak, hajdani tripoliszi ügynökének.

A két elítéltet kivégezték a pisinói várbörtönben, Sándor Mátyás gróf menekülés közben lelte halálát az Adria hullámaiban, az ítéletet pedig kiegészítették azzal, hogy vagyonukat elkobozták. Szathmár László házából és kicsi földjéből nem maradt semmi - még annyi sem, hogy biztosítsa öreg szolgájának megélhetését. Báthory István hagyatékából sem maradt semmi, hiszen vagyontalan volt, óráinak díjából élt. De az artenaki kastély és a hozzá tartozó nagy vagyon, a szomszédos bányák, a Kárpátok északi hátának erdői, Sándor Mátyás birtokai, jelentős vagyont képviseltek. Az ő javait osztották két részre: egyik felét nyilvánosan elárverezték, ezt a pénzt kapták a besúgók; a másik részét zár alá vették, ezt kellett kapnia a gróf örökösének, ha eléri a tizennyolcadik évét. Amennyiben a gyermek előbb meghalna, a fenntartott rész az államra száll.

VII. BONYODALMAK

[…]

A bankár Raguzát választotta hát új lakóhelyéül. Még nagyon fiatalon ment el innen, sem rokona, sem családja nem volt. Itt már senki sem emlékezett rá, és idegenként jött vissza abba a városba, ahol negyven esztendeje nem fordult meg.

Az ilyen körülmények közt érkező gazdag férfiút a raguzai társaság szívesen fogadta. Csak annyit tudtak róla, hogy Triesztben kitűnő vagyoni helyzetben élt. A bankár keresett és talált is egy palotát a város legelőkelőbb negyedében. Nagy lábon élt, Raguzában teljesen új személyzetet alkalmazott. Estélyeket adott, és estélyekre járt. Mivel semmit sem tudtak a múltjáról, ama kiváltságosok közé tartozott, akiket a szerencse fiának neveznek.

Igaz, Torontál egyáltalán nem érzett lelkiismeret-furdalást. Ha nem tart attól, hogy egy napon fény derül aljas árulásának titkára, semmi sem zavarja nyugalmát.

Feleségét azonban mindig úgy látta maga előtt, mint néma, de élő szemrehányást.

Ez a becsületes és tiszta lelkű, szerencsétlen asszony tudott arról a förtelmes bűnszövetségről, amely három hazafit juttatott halálra. Amikor a bankár ügyei rosszul álltak, egyszer elszólta magát, elővigyázatlanul azt mondta, hogy Sándor Mátyás gróf vagyonának egy része talpra állítaná, és kénytelen volt feleségétől néhány aláírást kérni, így be kellett vallania részvételét a trieszti szövetkezés besúgásában.

Torontálné leküzdhetetlen ellenszenvet érzett az iránt a férfi iránt, akihez sorsa fűzte, s ez az érzés annál inkább hatalmába kerítette, mivel magyar származású volt.

Amint említettük, ebből az asszonyból hiányzott minden lelkierő. Ez a csapás úgy lesújtotta, hogy többé magához sem tudott térni. Ettől kezdve Triesztben, majd Raguzában is visszavonultan élt, már amennyire ezt életmódjuk lehetővé tette. Megjelent ugyan a Stradonén levő palota fogadásain, ezt nem tudta elkerülni, férje különben is kényszerítette volna rá, de mihelyt a ház úrnőjének szerepét végigjátszotta, elvonult szobájába. Teljesen leánya nevelésének szentelte magát, egyedül őrá pazarolta érzéseit, és megpróbált felejteni. Felejteni, miközben az ocsmány ügybe keveredett férfi egy házban élt vele!

Éppen két évvel Raguzába költözésük után a helyzet még bonyolultabbá vált. S ha ez a bonyodalom új bosszúság forrása volt a bankár számára, Torontálné életébe újabb fájdalmat hozott.

Báthoryné, fia és Boros is elhagyták Triesztet, és Raguzában telepedtek le, ahol élt még néhány rokonuk. Báthory István özvegye nem ismerte Torontál Simont; arról sem tudott, hogy valaha bizonyos kapcsolat állt fenn a bankár és Sándor Mátyás gróf között. Azt pedig nem is sejthette, hogy a bankár cinkosságot vállalt azokban a galád üzelmekben, amelyek a három magyar nemes életébe kerültek.

De ha Báthoryné nem is ismerte a trieszti bankárt, Torontál annál inkább ismerte őt. És nagyon kellemetlenül érintette, hogy Báthoryné ugyanabban a városban él, néha meg is pillantotta az utcán az asszonyt, aki szegényen, kicsi gyermekéért dolgozott. Ha Báthoryné már Raguzában lakik, midőn a bankár elhatározta, hogy oda költözik, talán lemond e tervéről. De abban az időben, amikor az özvegy megtelepedett a Marinella utcai szerény kis házban, ő már megvásárolta palotáját, berendezkedett, befogadta a legjobb társaság, és elismerték társadalmi rangját. Most már nem tudta rászánni magát, hogy harmadszor is lakhelyet változtasson.

"Mindenhez hozzászokik az ember!" - gondolta.

És elhatározta, hogy behunyja szemét árulásának élő tanúja előtt.

És hogy Torontál Simon behunyta szemét, ez, úgy látszik, ahhoz is elég volt, hogy önmagában se érezzen semmi kivetnivalót.

Ami azonban a bankárnak csak kellemetlen volt, Torontálnénak szakadatlan fájdalmat és lelkiismeret-furdalást okozott. Titokban többször is megpróbált segítséget juttatni az özvegynek, aki csak a munkájából élt; de Báthoryné ezeket az összegeket mindig visszautasította, mint valamennyi más adományt, amellyel ismeretlen barátok akarták segíteni. Az erős lelkű asszony nem kért és nem is fogadott el támogatást.

Egy váratlan és valószínűtlen körülmény még tűrhetetlenebbé tette a helyzetet - a további bonyodalmak pedig már egyenesen rettenetessé.

Torontálné minden szeretetével elhalmozta lányát, aki alig volt még két és fél éves, amikor az 1867-es év végén férjével Raguzába költöztek.

Száva most már elmúlt tizenhét éves. Bájos teremtés volt, jobban hasonlított a magyar, mint a dalmát típusra. Sűrű, fekete haja, széles metszésű, tüzes szeme, magas homloka, szép ívelésű szája, meleg arcszíne, az átlagnál némileg magasabb, karcsú termete - röviden: ennyi szép vonás nem hagyott közömbösen egyetlen szemet sem.

De a legszembetűnőbb volt rajta, és a legerősebben hatott az érzékeny lelkekre a lány komolysága; mintha a tűnődő arckifejezése mindig elmosódott emlékeket kutatna. Ez vonzotta feléje az embereket, és el is szomorította őket. Ezért viselkedtek olyan tartózkodóan vele apja szalonjának vendégei és azok, akikkel néha összetalálkozott a Stradonén.

Sokan sürgölődtek körülötte, mert egy óriási vagyon egyetlen örökösének tartották. De bár jó néhány, társadalmilag is megfelelő házasság kínálkozott, anyja kérdésére a lány magyarázat nélkül mindig kosarat adott. Különben Torontál Simon sem befolyásolta elhatározásában, és nem is sürgette őt. Nyilván még nem jelentkezett az a vő, akire szüksége volt - sokkal inkább neki, mint Szávának.

Hogy teljes képet adjunk Torontál Száváról, meg kell jegyeznünk még egy igen erős jellemvonását: végtelenül csodálta a hazafias erényt és bátorságot. Politikával ugyan nem foglalkozott, de a hazájáért hozott áldozatok, a róla szóló történetek, a hőstettek, minden, ami csak hazája becsületére vált, mélyen eltöltötték lelkét. Hogyan születtek benne az efféle érzelmek? Egy bizonyos: nem apjától származtak! Nemes, nagylelkű természet lévén, úgy támadtak szívében.

{Apja: itt nevelőapja. Torontál Simon, aki megegyezett Sárkánnyal, hogy hozzáadja majd Sándor Mátyás lányát, Szávát Sárkányhoz, mihelyt eljön a lány nagykorúságának ideje. Bár mint apja gondot viselt a lányra, de a lány saját származásáról és hogy ő maga milyen értéket képvisel, nem mondott el neki semmit – csak kiskorúságáig (nevelő)apja, utána már őt is ugyanúgy ki akarja majd használni, mint ahogy azt az apjával tette.}

Ami azonban a bankárnak csak kellemetlen volt, Torontálnénak szakadatlan fájdalmat és lelkiismeret-furdalást okozott. Titokban többször is megpróbált segítséget juttatni az özvegynek, aki csak a munkájából élt; de Báthoryné ezeket az összegeket mindig visszautasította, mint valamennyi más adományt, amellyel ismeretlen barátok akarták segíteni. Az erős lelkű asszony nem kért és nem is fogadott el támogatást.

Egy váratlan és valószínűtlen körülmény még tűrhetetlenebbé tette a helyzetet - a további bonyodalmak pedig már egyenesen rettenetessé.

Torontálné minden szeretetével elhalmozta lányát, aki alig volt még két és fél éves, amikor az 1867-es év végén férjével Raguzába költöztek.

Száva most már elmúlt tizenhét éves. Bájos teremtés volt, jobban hasonlított a magyar, mint a dalmát típusra. Sűrű, fekete haja, széles metszésű, tüzes szeme, magas homloka, szép ívelésű szája, meleg arcszíne, az átlagnál némileg magasabb, karcsú termete - röviden: ennyi szép vonás nem hagyott közömbösen egyetlen szemet sem.

De a legszembetűnőbb volt rajta, és a legerősebben hatott az érzékeny lelkekre a lány komolysága; mintha a tűnődő arckifejezése mindig elmosódott emlékeket kutatna. Ez vonzotta feléje az embereket, és el is szomorította őket. Ezért viselkedtek olyan tartózkodóan vele apja szalonjának vendégei és azok, akikkel néha összetalálkozott a Stradonén.

Sokan sürgölődtek körülötte, mert egy óriási vagyon egyetlen örökösének tartották. De bár jó néhány, társadalmilag is megfelelő házasság kínálkozott, anyja kérdésére a lány magyarázat nélkül mindig kosarat adott. Különben Torontál Simon sem befolyásolta elhatározásában, és nem is sürgette őt. Nyilván még nem jelentkezett az a vő, akire szüksége volt - sokkal inkább neki, mint Szávának.

Hogy teljes képet adjunk Torontál Száváról, meg kell jegyeznünk még egy igen erős jellemvonását: végtelenül csodálta a hazafias erényt és bátorságot. Politikával ugyan nem foglalkozott, de a hazájáért hozott áldozatok, a róla szóló történetek, a hőstettek, minden, ami csak hazája becsületére vált, mélyen eltöltötték lelkét. Hogyan születtek benne az efféle érzelmek? Egy bizonyos: nem apjától származtak! Nemes, nagylelkű természet lévén, úgy támadtak szívében.

Nem magyarázza ez - amint sejthető is - a Báthory Péter és Torontál Száva közti rokonszenv kifejlődését? Igen! A bankár játékába beleszólt a balszerencse, és valahogy egymás felé fordította a két fiatalt. Száva még alig volt tizenkét éves, amikor valaki egy napon Péterre mutatott, és azt mondta neki:

- Ennek a fiúnak az apja Magyarországért halt meg!

És ezt sohasem felejtette el!

Aztán mindketten felnőttek, és Száva már akkor is Péterre gondolt, amikor a fiú szeme még meg sem akadt rajta. Mindig komolynak, elgondolkodónak látta Pétert, aki ha szegény is volt, azért dolgozott, hogy méltó legyen apja nevéhez, s a lány ismerte egész történetét.

Az előbbiekből már tudjuk, hogyan szeretett bele Báthory Péter, hogyan bűvölte el Száva látása, és megérezte, hogy természete hasonlít az övéhez, s hogy a fiatalember mély szerelmét hamarosan viszonozta a lány is.

Teljes képet kapunk Torontál Száváról, ha megismerjük családi körülményeit.

Apjával szemben Száva igen tartózkodó volt. A bankár sohase halmozta el gyengédsége jeleivel, de ő sem kapott soha a lánytól semmi kedvességet. Az egyiknél talán a rideglelkűség okozta ezt, a másik meg azért tartotta a távolságot, mert semmiben nem értett vele egyet. Szávát csupán a kötelező tisztelet töltötte el apja iránt, több semmi. Egyébként apja hagyta, csináljon, amit akar, nem szegült ellene hajlamainak, nem korlátozta jótékonykodásaiban, mert ő is szeretett jótékonykodni, hogy felhívja magára a figyelmet. A bankár tehát közömbös volt a lányával szemben. A lányban viszont - ezt meg kell vallani - inkább ellenszenv, csaknem undor fejlődött ki.

Anyja iránt Szávában egészen más érzelmek éltek. A bankár felesége férjének hatalma alatt állt, aki kevés tiszteletet tanúsított iránta. Az asszony jóságos teremtés volt, becsületes életével, egyéni méltóságának megőrzésével ezerszer többet ért, mint a férje. Torontálné mélységesen szerette Szávát. A lány tartózkodása mögött a legértékesebb tulajdonságokat fedezte fel. Iránta érzett szeretete szinte már rajongás volt, és valamiféle csodálattal, tisztelettel, sőt némi félelemmel vegyült. Száva tiszta jelleme, egyenessége és bizonyos helyzetekben megmutatkozó hajthatatlansága magyarázhatja meg az anyai szeretetnek ezt a különös formáját. A lány a szeretetet szeretettel viszonozta. Vérségi kötelék nélkül is nagyon szerették volna egymást.

Nem meglepő hát, hogy Torontálné elsőnek ismerte fel, mi történik Száva fejében, majd szívében. A lány gyakran beszélt neki Báthory Péterről és családjáról, de nem vette észre, milyen fájdalmas hatást vált ki anyjából e név. Éppen ezért, amikor Torontálné meggyőződött arról, hogy Száva szereti a fiatalembert, ezt suttogta:

- Hát Isten is így akarja!

Sejthető, mit jelentettek Torontálné szavai, de ami még annál is több, milyen méltányos kárpótlás volna Száva szerelme Péter iránt a Báthory családot ért csapásért!

De ha Torontálné

HARMADIK RÉSZ

III. MI TÖRTÉNT RAGUZÁBAN?

- Anyám... anyám! - kiáltotta. - Kívánsz valamit?

Torontálné igenlően bólintott.

- Akarsz valamit mondani?

- Igen!... - felelte kivehetően Torontálné.

Száva föléje hajolt, és az anyja ismét intett, hogy hajoljon még közelebb.

Száva fülét anyja szájához szorította, aki így szólt:

- Meghalok, gyermekem...

- Anyám... anyám!

- Közelebb... - mormolta Torontálné - közelebb... Senki se hallhassa! - Aztán újabb erőfeszítéssel ezt mondta: - Száva, bocsásd meg nekem, amit ellened vétettem... amit nem volt erőm megakadályozni!

- Te... anyám!... Te vétettél volna ellenem?... Te kérsz bocsánatot?

- Egy utolsó csókot, Száva!... Igen!... Az utolsót!... Ez jelenti, hogy megbocsátasz!

A lány szelíden rászorította ajkát a haldokló sápadt homlokára.

Az anyának még volt ereje, hogy átfonja kezével nyakát. Ettől magához tért, és rettentő mereven nézte.

- Száva... - mondta - Száva... te nem Torontál Simon lánya vagy!... Nem az én lányom vagy!... A te apád...

[…]

- Úgy lesz, ahogy elhatároztam, és fél éven belül Sárkány felesége leszel!

- Soha!

- Majd kényszerítelek rá!

- És milyen jogon? - kérdezte a lány, önkéntelenül is felháborodott mozdulatot téve.

- Az apai tekintély jogán!

- Ön... uram?... Ön nem az apám, nekem pedig nem Torontál Száva a nevem!

Ezekre a szavakra a bankár visszahőkölt, nem tudott mit válaszolni, s a lány hátra se pillantva elhagyta a szalont, és szobájába ment.

Sárkány nagy figyelemmel nézte Szávát a beszélgetés során, és nem is lepődött meg ezen a befejezésen. Jól sejtette a dolgot. Amitől félt, most bekövetkezett. Száva tudja, hogy semmilyen kötelék nem fűzi a Torontál családhoz.

A bankárt annál inkább fejbe verte ez a váratlan csapás, mert már annyira sem volt ura önnönmagának, hogy nem látta előre ennek a bekövetkezését.

Forrás: http://jv.gilead.org.il/mek/03220/01.htm#1

Az aranyember

Tartalom

Az Aldunán halad a Szent Borbála nevű hajó, Brazovics komáromi keres­kedő tulajdona, melynek kapitánya Tímár Mihály, kormányosa pedig Fabula. A törökök üldözik a hajót, mivel azon utazik Ali Csorbadzsi, kegyvesztett török úr, leányával, Tímeával. A hajó azonban eléri a magyar határt, nem lehet tovább követni. A török parancsnok megbízza Krisztyán Tódort, a minden hájjal megkent, züllött kémet, hogy utazzék Magyarországra, és játssza a török hatóság kezére Csorbadzsit.

Tímárék ennivalót akarnak szerezni, és evégből kiszállnak egy hangulatos kis szigeten. Ezen a szigeten csak egy özvegyasszony, Teréza mama él leányával, Noémival. Rózsatermesztéssel foglalkoznak. Életükből a pénzt kikapcsolták, szívélyesen felajánlják, hogy cserélnek szükséges élelmiszereket. Tímea kedvesen Noéminak nyújtja karkötőjét, amit a lány eltol magától. Tímár közbelép: csak ajándékba akarta adni a török lány, így Noémi elfogadja. A kies környezetben uzsonnához terítenek, de ekkor váratlan esemény zavarja meg az idillt. Befut Krisztyán Tódor, és bemutatkozik, mint Noémi vőlegénye. Teréza mama titkon inti Tímárt, hogy ez veszélyes ember, az ő férjét Krisztyán apja tette tönkre, és fia sem különb, a törököknek kémkedik. Ali Csorbadzsi is észreveszi a gyanús körülményeket, és sürgősen indulni akar. Amikor a vendégek távoznak, Krisztyán pénzt kér Teréza mamától, és mivel az nem tud adni, egyszerűen elveszi az arany karperecet.

A Szent Borbála folytatja útját, Ali Csorbadzsi nagy elhatározásra jutott, hosszan elnézi alvó leányát. Fabula mutatja Tímárnak, hogy milyen vörös a hold, a hajósbabona azt tartja, ilyenkor meghal valaki. És valóban, Csorbadzsi megírja végakaratát, majd mérget vesz be. Ezután magához rendeli Tímárt, és közli, hogy ő a törököktől csak saját vagyonát hozta el. Átad egy ládikát és egy levelet Tímárnak, kéri, hogy vigye el Tímeát Brazovicshoz, a ládikával együtt, hogy nagykorúságáig ők tartsák a lányt. Egyben kinyilvánítja, hogy szeretné, ha Tímár venné leányát feleségül. Végül Tímárra bízza a hajórakományt, a sok zsák búzát. Vigyázzon, nehogy kicseréljék a zsákokat. Valamit még akar mondani a vörös félholdról is, de közben a méreg hatása alatt meghal.

Tímárék megérkeznek Brazovics komáromi házához. Brazovicsék nagy kedvességgel fogadják a gazdagnak hitt Tímeát, de amikor megtudják, hogy a búza a hajó zátonyra futása miatt elpusztult, nagy haragra gerjednek. Brazovics dühében azonnal elbocsátja Tímárt és Faublát. Tímár elhatározza, hogy megveszi az elsüllyedt rakományt, és kiemeli a vízből.

Tímeának rossz a sora Brazovicséknál, különösen Brazovicsné, és a dölyfös Atalie bánik vele gonoszul, cselédként tartják. Egyedül Atalie vőlegény jelöltje, a fess főhadnagy bánik vele hölgy módjára. Atalie gonosz viccet talál ki. Beugratja Tímeát, hogy a főhadnagy megkérte a kezét tőlük, és a főhadnagyot is unszolja, hogy udvaroljon a török lánynak.

Közben Tímár vezetése alatt kirakodják a zsákokat a hajóról, és ekkor feltűnik neki egy zsák, amelyen vörös félhold van. Titkon kibontja a zsákot és ebben még külön ládában sok kincset talál.

Brazovics Komáromban nagy üzleten töri a fejét. Meg akar venni egy darab földet a Monostori dűlőn, mert megtudta, hogy azt a részt rövidesen a kincstár akarja kisajátítani, és a tulajdonosokat bőségesen kárpótolja. Így nagy nyereséghez jutna, és ezt közli leendő vejével is. A kaszinóban az urakkal együtt azt tárgyalják, hogy Tímár hogy meggazdagodott rövid idő alatt, és a kincstárnak szállít. Irigylik a jó üzletért. Brazovics egy dalt is énekel „Hej, kinek nincs semmije...” kezdetűt. Bejön Tímár, Brazovics kedélyeskedik vele, és közben kifaggatja, mitől gazdagodott meg így. Tímár látszólag gondatlanul elmeséli, hogy az ázott búzából kenyeret süttetett és eladta a katonáknak. A kenyér rossz volt ugyan, de ő gazdag üzletet csinált. Persze Brazovics azonnal rohan az ezredeshez, hogy feljelentse Tímárt.

Otthon folyik tovább Tímea tervszerű megaláztatása. Atalie hímezteti vele menyasszonyi fátylát, Tímea pedig boldog, mert szerelmes a főhadnagyba. Tímár meglátogatja, és ekkor Tímea örömmel újságolja, hogy férjhez megy a főhadnagyhoz, és már a Miatyánkra is megtanították. Ájtatosan elmond egy szerelmes verset – erre tanította Atalie ima gyanánt. Tímár beront Brazovics irodájába, és alaposan nekitámad, amiért a rájuk bízott lánnyal ilyen kegyetlenül elbántak.

Közben az ezredesék kivizsgálják a kenyérszállítmány ügyét, és kiderül, hogy mindenben a legszabályosabban és legbecsületesebben járt el, tehát Brazovicsot félrevezette. Megtudjuk, hogy az ázott búzát ingyen szétosztotta a parasztoknak. Tímárt az ezredes maga elé hívatja, és nyilvánosan bocsánatot kér a gyanúsítás miatt. Tímár viszont figyelmezteti, hogy ne a Monostori dűlőnél kezdjék a kisajátítást. Az ezredes megfogadja a tanácsot.

A Brazovics-házban éppen esküvőre készülődnek, természetesen Atalie és Péter esküvőjére. Tímea erről úgy értesül, hogy csak most veszik el tőle a fátylat. Brazovics közben az ezredesnél jár, és megtudja, hogy nem a monostori dűlőnél kezdik a kisajátítást, tehát ravasz számítása nem vált be. Izgalmában gutaütést kap, és otthonába lépve a lépcsőn összeesve meg­hal. Az esküvő elmarad, rövidesen árverésre kerül a sor, és természetesen a számító Péter sem veszi el Ataliet. Kiderül, hogy Brazovicsék minden ingóságát és az üzletet Tímár vette meg.

Tímár időről-időre meglátogatja a Senki szigetét, és kölcsönösen meg­szeretik egymást Noémivel. Ennek ellenére Tímár szem előtt tartja kötelességeit Tímeával szemben is. Éppen a szigeten időzik, amikor beállít Krisztyán, és kellemetlenül azzal akarja zsarolni az asszonyokat, hogy feljelenti őket, mint a sziget jogtalan használóit. Ekkor előáll Tímár, és megmutatja neki a szerződést, amely szerint megvásárolta és most ő a jogos tulajdonosa a szigetnek. Krisztyán látszólag meghunyászkodva távozik. Később azonban meglesi a szintén távozó Tímárt, és lesből rálő. Tímár felfedezi rejtekhelyét, de nem áll bosszút, hanem pénzt ad neki, hogy utazzék egy brazíliai kereskedőhöz és kezdjen új életet. Tódor hálálkodik és megfogadja, hogy többé nem kerül a szeme elé.

A Brazovics-ház úrnője most Tímea, akit Tímár feleségül vett. Atalie és édesanyja kedveskedve veszik körül. Tímea férje távollétében gon­dosan vezeti az üzleti könyveket. Atalie álnok módon uszítja Tímeát, hogy férje elhanyagolja, sokat van távol, és felhívja figyelmét a főhadnagyra. Egy este megérkezik Tímár, feleségével kimért udvariassággal bánik. Megdicséri, amiért ilyen gondosan vezetett mindent távollétében. Közli, hogy most megint egy évre távol lesz.

Amikor Tímár újra visszatér a szigetre, Noémi már egy kisfiúval várja. Nagy a boldogság.

Egy idő múlva megjelenik Tódor Komáromban, és Tímár után tudakozódik. Az úri kaszinóba is elvetődik és itt rágalmazó megjegyzéseket tesz Tímárra. A lovagias Péter megvédi Tímár becsületét, mire párbajra hív­ja ki. A párbajban Péternek eltörik a kardja, és alaposan megsebzi Tódort a homlokán. Látszik, hogy most már Péter sem közömbös Tímea iránt, de nincs módja, hogy közeledjék hozzá.

Tímár a szigeten boldog napokat tölt családja körében, kisfiának a „Túl a vízen...” kezdetű dalt énekli. Ügyvédet keres fel, válni akar, de megtudja, hogy jelen körülményeik között nincs mód a válásra.

Amikor a halászati idényben ismét Komáromban időzik, Atalie környékezni kezdi, hogy Tímea hűtlen hozzá. Este 7-kor elvezeti egy helyre, és ott mindent megtudhat. Tímár vívódik, de végül megígéri, hogy eljön este.

Közben látjuk, hogy az öreg Brazovicsné közvetít Péter és Tímea között, ugyanis Péter a törött kardot vele küldi el Tímeának, és kéri, hogy este 7-kor meglátogathassa. Tímea titkolja örömét, tudja, hogy mi a kötelessége jó hírneve érde­kében. Este, a kérdéses időben Atalie a padláson keresztül elvezeti Tímárt egy rejtekajtóhoz, ahonnan Tímea szobájába lehet látni a festmény kilukasztott szemein keresztül. Kiderül, hogy ez volt Brazovics vendégszobája, és innen figyelte meg üzletfelei diszkrét tárgyalásait. Tímea odaát fogadja a főhadnagyot. Szavai és viselkedése tisztázzák minden gyanú alól. Bevallja, hogy ő sem közömbös a férfi iránt, de úgy érzi, tartozik hűséggel és jósággal az iránt a férfi iránt, aki jó és tisztességes volt hozzá, már mint Tímárhoz. Ezért kéri, hogy Péter többé ne látogassa meg őt. Tímár ellágyulva hallgatja, és haragszik Ataliera, amiért ilyen go­noszul megrágalmazta a tiszta asszonyt.

Tímár Fabulával és Galambossal együtt részt vesz a balatoni halászaton. Este vacsoráznak. A Balaton jege rian. Tímár utasítást ad Galambosnak, hogy a repedések helyét másnap feltűnően jelöljék meg, nehogy valaki beleessen. Ma már úgyis késő van, nem jár arra senki.

Tímár egyedül van kunyhójában, és ekkor Tódor lopakodik be hozzá. Fegyvert fog rá, és pénzt, ruhákat követel. Elmeséli, hogy Brazíliában sem tudott tisztességes munkánál maradni, lebukott, gályarab volt, megszökött. A szigeten járt, megtudta, hogy Teréza mama meghalt, de látta Noémit a gyerekkel. Ott alaposan megmarta a kutya és végül a párbajban is szerzett egy sebet – ezt mind Tímár rovására írja. Megzsarolja, ha nem ad pénzt, névtelen feljelentő leveleket küld a hatóságokhoz, és leleplezi Tímár kettős életét. Tímár ráugrik, verekszenek, de előzőleg Tódor már felöltötte Tímár ruháit, zsebóráját is ellopta. A feldühödött Tímár elől kimenekül a házból, és kisvártatva beesik a rianás helyén a jég alá. Tímár utána fut, hogy megmentse, de már elkésett. A halottat megtalálják, és a tárgyakról felismerve Tímárnak tartják, ezt Tímeával is igazoltatják.

Tímár ezalatt visszautazik a szigetre, és közli a boldog családdal, hogy ezután nem hagyja el őket többé.

A gyászév letelte után pedig Tímea férjhez megy Péterhez, akit mindig is szeretett. Az esküvőn most Atalie tűzi a boldog menyasszony fejéré a fátylat.

Forrás: http://www.hangosfilm.hu/filmek/aranyember/tartalom.htm

A regény a Vaskapu bemutatásával kezdődik, mely a román-szerb határon található és a legveszedelmesebb hajóutak közé tartozik. A hajót Szent Borbálának hívják és igavonókkal vontatják a parton felfelé. A kormányos Fabula János, Tímár Mihály a hajóbiztos, Trikalisz Euthym és lánya Tímea, valamint a legénység tagjai utaznak a fedélzeten. A rakomány búza, mely Tímár Mihály tulajdonában van. Hirtelen hatalmas viharba kerülnek és az ár egy malom romjait sodorja feléjük.

Tímár megpróbálja eltéríteni útjukból a malmot, így öt emberével csónakba száll és egy örvénybe irányítja a veszélyt jelentő malomlapátokat. Egy fehér macska is az uszadék között volt, de már nem tudták megmenteni és őt is elnyelte az ár, ezért Tímea nagyon szomorú.

A vihar után azonban újabb nehézségek merülnek fel. Egy török hadihajó követi őket, így Tímár Mihálynak minden ügyességét össze kell szednie, hogy megússzák a kalandot. A román oldalra irányítja a hajót és amit odaérnek, új hajóvontatókat vesz fel.

Ezek után viszonylag nyugodt körülmények között megérkeznek Orsovára, ahol az ellenőrzés során biztosítják a hajót, hogy nem érintkezett a pestis sújtotta településekkel és emberekkel, vagy fertőzött tárggyal.

Folytatják útjukat, de olyan ellenszélbe kerülnek, hogy kénytelenek kikötni az első szembejövő szárazföldnél. Egy új szigetre bukkannak, melyet a Duna épített uszadékból. Tímár elmegy, hogy felderítse a környéket és meglepve tapasztalja, hogy a paradicsomba csöppentek. Ez volt a "Senki szigete".

A szigeten két hölgyet talál Tímár, az úrnőt Teréza asszonyt és lányát, Noémit. Rajtuk kívül Almira a kutya, és Narcissza a fehér cica él még a szigeten sok-sok más állattal együtt. Barátságos fogadtatásban részesül és még Euthym és lánya is a szigeten aludhat.

Az éjszaka folyamán egy kevésbé jószándékú ember is a szigetre érkezik, Krisztyán Tódor, aki azért jött, hogy elvigyen bármit, amit eladhat és hasznot húzhat belőle. Erőszakosan viselkedik, és ráadásul ő Noémi jegyese, de mivel nem látják szívesen, hamar elmegy.

Teréza asszony elmesélte Tímárnak, hogyan is kerültek ők a szigetre. Régen Pancsován laktak férjével, aki nagyon jó viszonyban volt Krisztyán Tódor apjával, Maximmal, ezért még amikor picik voltak a gyerekek, elhatározták, hogy majd hozzá adják Noémit, ha felnőnek. A Krisztyán család kereskedéssel foglalkozott és többek között az a Brazovics Athanáz is megrendelőjük volt, akivel Tímár is üzleti kapcsolatban állt. Teréza férje sokszor vállalt kezességet barátjáért Brazovics úrnál, de egy alkalommal Krisztyán megszökött a pénzzel és ők mindenüket elvesztették. Noémi apja öngyilkos lett, Teréza pedig erre a szigetre menekült lányával. Itt mindent megteremtett maguknak, de Krisztyán itt sem hagy nekik békét.

Másnap elbúcsúznak szállásadóiktól és visszamennek a hajóra. Ekkor Euthym elmondja Tímárnak, hogy ő nem az, akinek hiszi, az igazi neve Ali Csorbadzsi. Törökországban a kincstárban dolgozott, de megtudta, hogy valaki az életére tör, azért menekülnie kellett. Minden vagyonát eladta, fogta a pénzt, és lányát és Brazovics Athanázhoz ment el. Krisztyán Tódor azonban meglátta, ezért most a nyomukban vannak. Mivel nem akar tovább menekülni sorsa elől, mérget vett be, lányát és vagyonát pedig Tímárra bízta. Az ő feladata eljuttatni őket Brazovicshoz. Tímár ezek után felébreszti Tímeát, aki attól az álomportól zuhant mély álomba, amit apja adott neki.

Csorbadzsi azt kérte, hogy testét lökjék a Dunába, hogy rejtve maradjon a támadók elől, de Tímár szerette volna, ha előbb megkapja a végtisztességet és egy pap eltemeti a szárazföldön. A falu papja nem hajlandó végrehajtani a szertartást, mivel az elhunyt nem gyónt meg halála előtt. A parton a falubeliek babonasága miatt nem elvégezni a temetést. A helyiek közül négyen fellopakodtak a hajóra és miközben a többiek aludtak, a koporsót a vízbe lökték.

Másnap továbbhajóznak és amikor Pancsovához érnek, ellenőrök lépnek a fedélzetre, akik Csorbadzsi után nyomoznak, mivel Törökországban szökevényként tekintenek rá. A holttestet nem találják meg és Tímár mindent iratokkal tud igazolni, ezért felhagynak a kutatással.

A Szent Borbála és vele a legénység és az utasok már majdnem elérik céljukat, de a hajó egy úszó fára fut, léket kap és elsüllyed. Tímár megmenti a vagyont és az ezer aranyat tartalmazó ládikát is felhozza a víz alól. Mindenki épségben megússza a kalandot, mentőcsónakba szállnak és elindulnak Komárom felé.

Megérkeznek Komáromba Brazovics házához, ahol felesége, Zófia asszony, lánya, Athalie és annak kérője, Kacsuka Imre főhadnagy tartózkodnak. Érkezésük hírére maga Brazovics is hazasiet, biztosítja Tímeát arról, hogy itt jó helyen lesz és megbízást ad Tímárnak, hogy emeltesse ki az elmerült búzát és adja el.

Kacsuka Imre meghívja Tímárt a lakására, ahol azzal az ötlettel hozakodik elő, hogy vegye meg ő az ázott búzát és süttessen belőle kenyeret a hadsereg számára, akik Komáromba lesznek elszállásolva három hétig.

Tímár elfogadja az ötletet és személyesen is részt vesz a búza kiemelésénél. Egy vörös félholdas zsákra lesz figyelmes, melyet el is különít a többitől. Mikor felvágja, meglepve tapasztalja, hogy az kincsekkel, drágakövekkel van tele.

A hirtelen jött gazdagság irigykedésre ad okot, és Brazovics is kíváncsi, honnan lett ez a nagy vagyon. Tímár elmondja neki, hogy az ázott búzából kenyeret süttetett a katonáknak, Kacsuka Imre tanácsára. Erre a létező összes hivatal perbe fogta Tímárt, amiért dohos kenyeret etetett a katonákkal. Tímárnak azonban sikerül magát tisztára mosni, ezért ejtik az ellene felhozott vádakat, és rágalmazásért sem indít, amiért nagyon nagyra tartják. Bécsbe utazik, ahol bejelenti, hogy igényt tart a levetinci birtokra. Meg is kapja rögtön az ezzel járó nemesi címmel és minden velejárójával együtt. Mivel egyre többen szeretik és tisztelik, kitüntetést is szánnak neki, de ő talál magánál erre méltóbb embert és végül a pleszkováci esperes kapja a vaskoronarendet.

Tímea sorsa nem alakul túl jól a Brazovics házban. Athalie folyton csak gúnyolja és kihasználja hiszékenységét. Legújabb tréfája, hogy ráveszi Kacsuka Imrét, tegyen úgy, mintha udvarolna neki. Tímea azonban azt hiszi komolyak a főhadnagy szándékai, ezért elkezd keresztény énekeket tanulni és saját kezűleg varrja esküvői ruháját. Tímár minden nap meglátogatja és ő igazán szereti is a lányt, de Brazovics inkább Athalie-val akarja kiházasítani, hiszen ez előnyös party lenne.

Tímár következő üzleti vállalkozása, hogy szőlőt vesz a monostori homokdombon és Fabulát is bevonja, aki hosszú távon itt akar letelepedni. Megtudják ugyanis, hogy a kormány fel fogja vásárolni a területet, mert várat akarnak itt építeni. Erre a hírre aztán Brazkovics minden pénzét, és még egy csomó hitelt is a földekbe fektet, de számára balul sül el a tranzakció. Kiderül ugyanis, hogy a kormány először Tímár földjeit veszi meg és csak húsz év múlva a Brazkovics földeket.

Közben Tímea elkészül menyasszonyi ruhájával és megdöbbenve látja, hogy a nagy napon Athalie viseli és a vőlegénye Kacsuka Imre. Az esküvő azonban elmarad, mert reggel tudják meg, hogy Brazovics meghalt. Nem bírta feldolgozni, hogy minden vagyonát elveszítette.

Athalie elmegy Kacsukához, aki megígéri, másnap érte megy és elveszi, de nem tartja be szavát. Helyette Tímár Mihály jelenik meg, aki megveszi a Brazovics házat és megkéri Tímea kezét, aki csak azt az egyet kéri, hogy Athalie és anyja is had maradjon a házban.

Tímea és Tímár Mihály összeházasodnak és az asszony felveszi a protestáns vallást férje után. Mindenben engedelmeskedő, kedves, szelíd teremtés, de az esküvő után derül ki Tímár számára, hogy Tímea nem szerelmes belé, csak hálából ment hozzá.

Tímár egyre többet megy el hazulról és egyre boldogtalanabb. Látja, hogy így van ezzel Tímea is, akit nagyon félt Athalie gonosz cselszövéseitől. Tímár elhatározza, hogy ellátogat a "Senki szigetére" és megnézi hogy megy Teréza asszony és lánya sorsa. Mikor odaér, mindenhol csak rózsákat lát, melyek elborítják a szigetet, amiből Teréza és Noémi rózsavizet főznek.

hamarosan megjelenik Krisztyán, aki elmondja, hogy fakereskedő lett belőle, és ha nem kapja meg a sziget összes diófáját, feljelenti Terézát a hatóságoknál és elmondja a titkos sziget létezését. Tímár erre közli, hogy ő megvette ezt a szigetet és ingyen bocsátotta Teréza és lánya használatára. Krisztyán erre megígéri, hogy még visszatér és nagy bosszúsan elmegy. Noémi még Mihály távozása előtt bevallja, hogy szereti a férfit.

Amikor Tímár elhagyja a szigetet, Krisztyán meg akarja ölni, de nem sikerül neki. Tímár felajánlja neki, hogy menjen el Brazíliába és legyen az ottani üzleteinek a vezetője, a gabonakereskedést ugyanis ott is beindította. Krisztyán elfogadja az ajánlatot. Hazaérve Tímeára hagyja minden üzleti ügyét és elköltözik a Senki szigetére.

Fél évig boldogan él a szigeten Noémivel, sok hasznos dolgot kiépít, de honvágya van és haza akar menni. Elutazik a levetinci birtokára, ahol ott találja feleségét. Az asszony lelkiismeretesen vezette az üzletet, és még gyarapította is. Tímár őszinte elismeréssel figyeli a virágzó gazdaságot. Mikor visszatérnek Komáromba, odaadja a családi kincseket feleségének, mintha törökországi útja során bukkant volna rájuk.

Télen Tímár a gazdaság ügyeivel foglalkozik, majd amikor jön a tavasz, rögtön utazik a szigetre. Egy kisgyereket is talál a két nővel, akiről azt mondják, egy csempészlány gyermeke és magára hagyta a kicsit. Az árvíz súlyos károkat tett a diófákba, ezért Mihály kivágja őket és házat épít belőlük. A következő év tavaszán folytatja a munkálatokat, de elkapja a tífusz és ágynak esik. A kisgyerek pedig meghal torokgyíkban, de ezt csak felépülése után mondják meg Tímárnak.

Hazautazik, majd balatoni kastélyában időzik és elhatározza, hogy véget vet ennek a kettős életnek, mert már nem bír tovább hazugságban élni. Újra eémegy a Senki szigetére, ahol befejezi a házépítést, de Teréza rossz hírt mond neki. Gyenge szíve miatt még abban az évben meg fog halni. El is hívják hozzá az esperest, aki majdnem felfedi Mihály kilétét, de végül az továbbra is titokban marad. Mivel Teréza már nagyon eltávolodott a vallástól, egy jeltelen sírba temetik el a szigeten.

Komáromban Athalie hűtlenséggel vádolja Tímeát és egy titkos folyosót mutat Tímárnak, ahol kihallgathatja felesége és Kacsuka beszélgetését. Azonban nem hűtlenség, hanem éppen ellenkezője derül ki. Kacsuka egy párbajban megvédte Tímár becsületét, felesége pedig kijelenti, hogy mindvégig hű marad férjéhez.Miháky feldúltan hagyja el a házát.

Tudomására jut, hogy Brazíliában Krisztyán meglopta, amiért elvitték gályára, de megszökött onnan is. Balatoni kastélyába megy, ahol lékhalászással horgásznak és itt megírja utolsó levelét feleségének. Hívatlan vendége érkezik, aki nem más, mint Krisztyán. Elmondja neki, hogy Brazíliában börtönbe került, mert lopott tőle, de a fogságban találkozott apjával és ő is ismerte Csorbadzsit. Ő figyelmeztette annak idején, hogy meneküljön, de nem kapta meg érte a jutalmát és Csorbadzsi lányát sem, pedig neki ígérték. Krisztyán arra gondolt, Tímár biztosan megölte a törököt és elvette mindazt, amit apja nem kapott meg. Krisztyán a szigetet követeli, különben mindent elmond a hatóságoknak, de Tímár elveszi fegyverét és elkergeti.

Mihály végezni akar magával, ezért a befagyott Balatonon rianást talál, ahol egy halott, Krisztyán fele bukik elő a vízből. Ezek után inkább elmegy a szigetre és megígéri, hogy soha többé nem hagyja el őket.

Tavasszal a víz egy holttestet dob a partra, és mindenki azt hiszi, Tímár Mihály teste az, pedig Krisztyán Tódoré. A legnagyobb tisztességben temetik el. Zófia aszony elmegy Kacsukához, hogy már lejárt a gyászév és szabad az út Tímea szívéhez. Közben Tímár a kis Dódit tanítja írni és az ő írásával levelet küld Tímeának, melyben figyelmezteti a titkos folyosóra a szobája mellett.

Tímea és Kacsuka végre az esküvőjükre készülnek, de Athalie meg akarja akadályozni. Mindenkinek altatót csempész az italába, csak Zófia nem iszik belőle. Amikor már csendes a ház, a titkos folyosón belopózik Tímea szobájába és egy tőrrel meg akarja ölni, de a sikolyokra felébred Zófia és közbelép. Atalie elmenekül, alvást színlel, de a gyanú mégis ráterelődik Ő mindvégig tagadja az ellene felhozott vádakat, de elítélik. Ekkor még elárulja Tímeának, hogy csak ő és Tímár Mihály tudott a titkos folyosóról, tehát biztosan él még férje. Tímea és Kacsuka összeházasodtak, mikor az asszony felépült sebeiből.

Negyven él múlva Athalie még bűntetését tölti, Tímea már nem él. Az író ellátogat a Senki szigetére, ahol egy népesebb kis csoportot talál és még élnek az öregek is, akik kérik, hogy írja meg történetüket.

 Forrás: http://www.olvasonaplo.co.hu/olvasonaplo/94-jokai-mor-az-aranyember-olvasonaplo

Ajánló

Hosszú évek óta követem baráti figyelemmel és egyre növekvő szakmai becsüléssel a komáromi Magyarock Dalszínház munkáját. Az évenként megrendezésre kerülő országos zenés színházi fesztivál, a Scherzo zsűrijének elnökeként, igyekeztem díjakban is kifejezésre juttatni becsülésemet.

Tavaly az Utazás című rockoperánk bemutatásakor szerzőtársammal, Kocsák Tiborrral együtt egy gyönyörű este emlékét vihettük magunkkal a Monostori Erődből.

Nagyon vártam a tehetséges társulat újabb megmutatkozását, tudva, hogy az előre lépést már csak egy saját mű megalkotása és színrevitele jelentheti!

Az aranyember - kell-e mondanom? - óriási mű, zenés színpadra való feldolgozása nagy kihívás minden szerzőnek. Csodálatos, hogy a két fiatal, Másik Lehel és Vizeli Csaba még a témaválasztást tekintve is ennyire hűséges és ragaszkodó tudott lenni szülővárosához. Hisz Jókai regényének jelentős része Komáromban játszódik, így a mű, ezzel a rockopera változattal méltó módon térhet haza, a kultúrára oly érzékeny, magyar városba. Az elkészült darab kitűnő munka, méltán sorolható a legkiválóbb magyar musicalek sorába. A rangos vendégművészekkel kiegészült Magyarock Dalszínház sikere számomra nem is lehet kétséges. Megérdemlik! Csak így tovább, drága barátaim!

2007.07.31. Komárom

Miklós Tibor

Forrás: http://www.azaranyember.hu/

JÓKAI MÓR-Az aranyember (olvasónapló)

 (1872)
Jókai utópiája részben erkölcsi és társadalmi, részben politikai és történelmi. Az első értelmében a modern polgári világ, a kapitalista civilizáció egyre nagyobb iszonnyal tölti el, és regényeiben legkedvesebb hősei számára a menekvést teremti meg egy-egy sziget fölrajzolásával.

Ennek a társadalmi utópia-törekvésnek legnagyszerűbb alkotása egyúttal Jókai legjobb regénye, Az arany ember.

(SZÖRÉNYI LÁSZLÓ)

A regény közlését A Hon című napilap 1872. január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor a mű nagy része, esetleg már az egész készen állt. Könyvalakban is ugyanebben az évben jelent meg. Jókai két életrajzírója, Mikszáth és Eötvös Károly egybehangzóan állítják, hogy egy regénye sem készült olyan gyorsan, mint Az arany ember.
S Balatonfüreden készült el az egész alig pár hónap alatt." A német kiadás kapcsán Jókai arról ír, hogy Az arany ember legjobban fog tetszeni a német közönségnek a többi regényem között, mert csupa regényesség lesz, minden politika nélkül."
A korabeli közélet eseményei is jelen vannak a történetben. Timár Mihály legnagyobb sikerét a Brazíliába való magyar lisztkivitel megszervezésével éri el. A regény cselekményének idején erről még nem lehetett szó, a mű keletkezésekor, a gőzmalmok tömeges elterjedése után azonban a magyar liszt magas sikértartalma miatt keresett cikk lett a világpiacon. Jókai 1869. november 8-i országgyűlési beszédében hivatkozik is a brazil exportra. A Bach-korszak egyik leghíresebb korrupciós botrányát szintén feldolgozta Jókai. Kacsuka hadnagy A jó tanács című fejezetben azt javasolta Tímárnak, hogy a Duna fenekéből kimentett nedves, romlott gabonából készíttessen kenyeret a Komáromban gyakorlatozó katonák számára. Az 1859-es francia-olasz-osztrák háborúban elkövetett hasonló ügyek miatt a felelősségrevonás elől több magasrangú tisztviselő öngyilkosságba is menekült.

A regény létrejöttében életrajzi mozzanatok is szerepet játszottak. Noémi harmóniát sugalló alakját az a szerelem ihlette, mely az 1870-es évek elején Jókai és gyámleánya, Lukanics Ottilia között szövődött. Mikszáth szerint: A kisasszony is ábrándos, költői természetű lény volt, valóságos képmása hajban, természetben, arcban Az arany ember Noémijének. Amiről nappal beszéltek, amit elgondoltak, azt este a költő beleöntötte Az arany emberbe. Így készült a regény, az egyik a világ számára, a másik nagy titokban"
A mű egyik helyszíne Komárom, az író szülővárosa. Jókai alkotásai közül részben vagy egészben itt játszódik Az elátkozott család, a Politikai divatok, A tengerszemű hölgy és A mi lengyelünk cselekménye is. Komárom éppen Az arany ember története időpontjában élte fénykorát. A felvidéki és alföldi kereskedelem fő vízi útjainak kereszteződésénél fekvő város virágzó gabona- és fakereskedelme, valamint feldolgozó ipara jólétet és folyamatos gazdagodást biztosított polgárainak. A környezetrajz elevensége és plaszticitása onnan adódik, hogy Jókai saját gyermekkorának világát idézi fel. A másik fontos helyszínt, a Balatont a hatvanas évek végén ismeri meg alaposabban az író. Rokonai többször is meghívják Tihanyba, majd Balatonfüredre, Jókai 1871-ben itt építi fel villáját. A regény legfestőibb leírása, a Vaskapu a képzelet szülötte. (Amikor később az író utazást tett az Al-Dunán, felkérték számoljon be élményeiről. Nem tudom leírni, mert láttam" - válaszolt Jókai.)
Jókai nem határozza meg egyértelműen a cselekmény időpontját. A regényben elszórtan felbukkanó, támpontul kínálkozó dátumok ellentmondanak egymásnak. Annyi bizonyos, hogy a történet az 1820-as évek végén, vagy az 1830-as évek elején kezdődik. A végkifejletig, Athalia gyilkossági kísérletéig mintegy kilenc-tíz év telik el.

A regény fő szervező elve két antik eredetű mítosz. Midász király történetére már a regény első amerikai kiadásának címe is utal (Modern Midas, 1884.). A legendás fríg király azt kérte Dionűszosztól jutalmul, hogy minden változzék arannyá, amihez csak hozzáér. Jókai többször is utal Tímár kapcsán a mondára, anélkül, hogy említené Midász nevét: És akármihez kezd, az mind arannyá változik a kezében" (Az aranybánya). A másik mítosz Polükratészt idézi. A Kr. e. VI. században Szamosz uralkodójaként nagy politikai és katonai sikereket ért el, vagyona és szövetségeseinek száma egyre nőtt. A hagyomány szerint - a témát Schiller Polycrates gyűrűje című balladája is feldolgozta - rendkívüli szerencséjét maga is megsokallta, ezért - az isteneknek szánt áldozatként - egy nagy értékű gyűrűjét a tengerbe dobta. A gyűrű azonban egy kifogott hal gyomrából újra előkerül. Tímár, sikerei csúcsán, ezt a mítoszt idézi föl: Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől" (Az első veszteség).

Tímár Mihály története e két mítoszt példázza. A főszereplő teljesíti Ali Csorbadzsi végakaratát, elviszi Tíméát a Brazovics-házba. Az elázott búza és a török kincs révén megalapozza szerencséjét. Az arany ember" kifejezést a Szent Borbála továbbhaladási engedélyét megadó inspiciens használja először Kacsuka úrnak írt levelében: Ez egy arany ember" (A szigorú vizsgálat). Ettől kezdve a frázis mint állandó jelző végigkíséri a főhőst. A külső szemlélő számára az elnevezés egyértelműen a gazdagságot, az üzleti szerencsét és rátermettséget jelenti. Pénzügyi hatalmával Timár mások sorsát is irányítja: a Tíméát megalázó Brazovics-házat tönkreteszi, a családfőt öngyilkosságba kergeti, s ezzel akaratlanul is meggátolja Athalie és Kacsuka házasságát. Másoknak kitüntetést szerez, a hűséges Fabula Jánost gazdaggá teszi. A hajóírnokból a legmagasabb körökben is szívesen látott nagyvállalkozó lesz. A felemelkedéssel azonban együtt jár a kétség is. Timár belső monológ formájában megjelenített vívódásai ritmikusan tagolják a regényt. A dilemma a szándékok, tettek mögöttes tartalmára vonatkoznak: jótevő vagy tolvaj, mások boldogságának elősegítője, vagy a boldogság gyilkosa Timár? Beavatkozhat-e az ember mások életébe? A megoldhatatlan erkölcsi problémák az öngyilkossági kísérletig sodorják a főhőst.
Az arany ember bölcseleti alapját az ember és polgár ellentéte adja. Paradox módon a polgári világot uralomra juttató felvilágosodás vetette fel nagy erővel a civilizáció és a természet szembenállását, az egység végérvényes megbomlását. A kérdést leghatásosabban Rousseau fogalmazta meg. Felfogásában az egyén válaszút előtt áll: vagy mint ember a természet része lesz, vagy polgárként a társadalomé. Rousseau értelmezésében az ember értéke önmagában mint abszolút egész számban van, a polgár pedig a társadalom függvénye, tört szám. Az egyén nem lehet mindkettőnek a tagja, mert természet és civilizáció kizárja egymást. Timár sorsa ezt példázza. A polgári világban a pénz a legfőbb érték, ez adja a társadalom megbecsülését. Minden megvásárolható, mindent átsző a korrupció. A Szent Borbála" továbbhaladását az arany biztosítja, a bécsi minisztériumban jó pénzért kitüntetéshez lehet jutni. Aki híján van a pénznek, azt kiveti magából a társadalom. Teréza retorikusan felépített nagymonológja sorra veszi a polgári világ tartópilléreit a vallástól a törvényen át az adminisztrációig. Majd fölteszi a végső kérdést: Mire való az egész világ?" (A szigetlakók története). De ugyanezt kérdezi az önmagával és sorsával meghasonlott Athalie is anyjától: Miért szültél a világra!" (A védördög).
A polgári világ megosztottságát, az egység megbomlását jelzi a vallási sokszínűség is. Noémi mohamedán, Brazovicsék katolikusok, Timár protestáns. Jókai ironikusan mutatja be az átkeresztelkedésre kényszerített Tíméa bolyongását a keresztény hitelvek között. Muzulmán vallásához közel áll a katolicizmus pompája, és kijózanítólag hat a protestáns puritanizmus a keresztelőkor és esküvőkor. Nem érti, miért énekli a kántor az Űh, Izraelnek Istene" kezdetű zsoltárt, amitől Timéának az a gyenge kétsége támadt, hogy őtet most talán izraelitának keresztelték meg" (Az alabástrom szobor mennyegzője).

A haszonelvűség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a Senki szigetét. Amikor a főhős először lép a partra, amit maga előtt látott, az a paradicsom volt" (A Senki" szigete). A Sziget mítosza: legtalálóbban így jelölhetjük meg műveinek tematikus magvát. Ez a sziget lehet a Föld valamelyik óceánján, vagy az Al-Dunán vagy valamely más folyón (például a Tiszán vagy Körösön), de elképzelhető a szárazföldön.[…] Ez a sziget a színhelye a hősök társadalommal dacoló vállalkozásainak, amelyben megkísérlik boldogságukat létrehozni Istennek a természetbe rejtett parancsai szerint, melyeket a világ megtagad vagy üldöz" (Szörényi László). A Senki szigete ugyan a világtól elzárt hely, mégis állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Területenkívüliségét a török porta és a bécsi udvar ötven évre biztosította, az idillt, a harmóniát a pénz és a fegyverek kiiktatása hozta el. Az itt lakók cserekereskedelemre rendezkedtek be. Napjaik nem tétlenségben, hanem állandó és nyugodt munkálkodásban telnek. A természet részeként önmaguk lehetnek, teremtőként a környezettel vívott küzdelemben teljesítik a rájuk bízott isteni parancsot, miközben teremtményként ráhagyatkoznak a Gondviselőre. A tételes vallás dogmái helyett deista-panteista istenfelfogást hisznek,  kapcsolataikat, vonzalmaikat a szív döntése irányítja.

Timár a két világ között ingadozik és ingázik. Amikor a Senki szigetén tartózkodik, Timéa és az üzleti ügyek izgatják, Komáromból pedig Noémihez vágyik. Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi történik otthon" (Az édes otthon). A dilemma szinte feloldhatatlan Timár számára. Két esetben is a cserehalál" Jókainál gyakran előforduló motívuma téríti vissza az életbe. Az első esetben Dódika, fogadott fia halála, másodszor Krisztyán Tódor Balatonból kibukkanó holtteste.
Nehezíti a főhős döntését a kétféle szerelem is, mely magába sűríti a két világ jellemzőit. Timár vonzalma Timéa iránt kettős természetű. A bűntudat és a kötelességteljesítés éppúgy munkál kapcsolatukban, mint az alabástrom test birtoklásának a vágya. Timár a regény elején háromszor merül alá a Dunába, hogy kimentse a török lányt. Timéát a hála érzése viszi a házasságba, s ezt meg is vallja a nászéjszakán: Én tudom, hogy mi vagyok: önnek a neje. Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá. Hűséges, engedelmes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve" (Az alabástrom szobor mennyegzője). Timéát az alabástrom szobor" kifejezés kíséri végig a regényben. Az írói megoldás, az állandó jelző – éppúgy, mint Timár esetében az arany ember" - az eposz műfaját idézi. Timéa tökéletes feleség, tiszteli férjét, elvégzi a rábízott feladatot, helytáll az üzleti életben. A szerelmi szenvedély hiánya azonban felőrli a kapcsolatot. Pedig a szobor" képes lenne a teljes életre is, felizzik, mikor Kacsuka vonzáskörébe kerül.

Timéa tökéletes és hideg szépségével áll szemben Noémi életteli alakja. Jókai már az első bemutatáskor hangsúlyozza ellentétét a török leánnyal: Talán az egyes vonások külön nem volnának a szobrász ideáljai, talán ha márványból volna, nem találnánk szépnek, de az egész főt és alakot, úgy ahogy van, valami rokonszenves sugárzat derengi körül, mely első tekintetre megigéz, és mentől tovább nézik, annál jobban megnyer" (Almira és Narcissza). Noémi harmóniateremtő személyiség, aki nem csupán magához köti a férfit, de szerelmével föl is szabadítja. Kapcsolatukban az egymás iránti kötelesség a szeretetben olvad föl.
Bár az értékelések Az arany embert a legjobb Jókai-alkotásnak nevezik, a regény művészi színvonala nem egyenletes. Az író nagyon erős motívumhálót szőtt a cselekmény köré. Az egyes motívumok felbukkanása sajátos lüktetést ad a műnek. A vörös félhold" kissé külsődlegesen jelzi az emberi sors végzetszerűségét. A fehér cica kétszeri bemutatása funkciótlan. A regény koncepcióját tekintve kétséges az első Dódi szerepeltetése. Amilyen váratlanul viszi be a történetbe a kisgyereket Jókai, olyan hirtelen ki is emeli onnan. Már csak azért is, mert emberképében fontos szerepet játszik az átörökléstan, s Timár csak saját gyerekeivel népesítheti be a Senki szigetét, csak értük vállalhat felelősséget. A legszerencsésebb művészi megoldások az életkép-jelleggel függnek össze: Milyen élő s meleg tónusú rajz a komáromi kereskedővilágé, s milyen kimódolt s hihetetlen Athalie bosszúmanővere, milyen telt és feledhetetlen a Senki szigetének egy-egy munkanapja, s milyen erőszakolt s kedvszegő Krisztyán Tódor brazíliai kalandja" (Németh G. Béla).

Írói bravúr a Senki szigetének első, festményt idéző bemutatása. A festmény három síkra tagolódik: az első, mintegy a premier plan, a gyümölcsös, a második a virágos kert, a harmadik a kép középpontja és egyszersmind a háttere, a hajlék. De akármilyen festményszerű a kép, mégsem mozdulatlan, álló kép, statikus leírás. A látogató, a regény főhőse és vele együtt az olvasó mozog, halad benne. Bár a képet egységben látjuk, bizonyos fokig mégis történéssé alakul, mintegy a közeledő ember szemével érzékeljük, mint változik a szín. Ily módon lehetséges, hogy a virágos kert, mely az első síknak, a gyümölcsösnek eleinte hátteréül szolgál, maga a kép lényeges alkatrészévé, második síkjává szélesül, és hasonlóképpen a hajlék a háttérből középponttá léphet elő" (Bárczy Géza).

Jókai az Utóhangokban írja: Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve." Mi volt Az arany ember sikerének titka? Bizonyára nem a történet gyakran kimódolt fordulatai. Jókai ráérzett a korhangulatra, az otthontalanságra, a polgári világból való menekülés vágyára. Az arany ember határhelyzetet foglal a magyar széppróza történetében: a romantikus regény betetőzője és a magyar szecessziós próza első megnyilvánulása. A stílus- és ízlésirányzat jelenlétét mutatja a gazdag, túlburjánzó ornamentika, az életösztön mellett jelentkező halálvágy, a fojtott erotika. És élteti a regényt napjainkban is az ember örök vágya az elveszett paradicsom visszaszerzésére, az édenkertbe való visszatérésre.
A regényt Jókai 1884-ben dramatizálta, s drámái közül ez aratta a legnagyobb színpadi sikert. 1918-ban némafilm készült belőle, a rendező Korda Sándor volt. Másodjára 1936-ban vitte vászonra Gaál Béla, 1962-ben pedig Gertler Viktor filmesítette meg Az arany embert.

Forrás forrása: ebookz.hu

Forrás: http://sulihalo.hu/diak/911-olvasonaplo/1350-jokai-mor-az-aranyember-olvasonaplo

Largo Winch

A Largo Winch egy belga képregénysorozat. Az első rész 1990-ben jelent meg, és az egyik legsikeresebb francia nyelvű képregénynek számít ma is. Készült belőle televíziós sorozat, videojáték és játékfilm is. Szerzői Jean Van Hamme író és Philippe Francq rajzoló. A Largo Winch egyenként 46 oldalas, színes albumokban jelenik meg, általában két album ad ki egy teljes történetet.

A sorozat főszereplője a 26 éves Largo Winch, született Largo Winczlav, aki arról értesül, hogy nevelőnapja, Nerio Winch, a "W Konszern" néven ismert üzleti birodalom tulajdonosa gyilkosság áldozata lett. Largo egyik napról a másikra a világ egyik leggazdagabb emberévé válik, de már az örökség átvétele előtt számos akadályt kell leküzdenie.

A Largo Winch az üzleti élet kegyetlen világába kalauzolja el az olvasót, amelyben minden a pénz, a hatalom és a haszon körül forog. A "farmernadrágos milliárdosnak" számos súlyos döntést kell meghoznia, miközben minden áron meg akarja őrizni tisztességét.

Largót számos mellékszereplő veszi körül, köztük nevelőapja volt munkatársai, John D. Sullivan, Dwight E. Cochrane és sokan mások. Egy török börtönben ismerkedik meg svájci barátjával, Simon Ovronnazzal, aki osztozik veszélyes és kellemes kalandjaiban egyaránt.

A sorozatot "Largo Winch - Az igazságosztó" címen magyar csatornák is vetítették 2002-től kezdve.

Magyar kiadás

1. Az örökös (Képes Kiadó 2007, fordította Göntér Krisztina)
2. A W konszern (Képes Kiadó 2007, fordította Göntér Krisztina)
3. Ellenséges felvásárlás (Képes Kiadó 2008, fordította Bayer Antal)
4. Business blues (Képes Kiadó 2010, fordította Bayer Antal)

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Largo_Winch

Largo Winch (film)

A Largo Winch 2008-ban bemutatott francia film, ami az azonos című belga Largo Winch képregénysorozaton alapul, de nem követi szorosan annak cselekményét. A filmet Franciaországban 2008. december 17.-én mutatták be, Magyarországi bemutatója 2009. március 5.-én volt "Largo Winch - Az örökös" címmel.

Largo Winch árvagyerek, akit Nerio Winch milliárdos egy másik gyermekkel együtt örökbefogadott, ám ennek tényét titokban tartja mindenki előtt. A két gyermeket egy közeli barátja és annak felesége neveli fel, mintha saját gyermekeik volnának, Nerio csak titokban találkozik velük. Több mint húsz évvel később Nerio Winch-et meggyilkolják. A vállalatbirodalom, amit addig vezetett, bizonytalan jövő elé néz. Egyrészt a befektetők bizalmát nem szabad elveszíteniük, másrészt feltűnik egy orosz milliárdos, aki be akarja kebelezni a céget, és a részvények felvásárlásába kezd.

Az igazgatótanáccsal együtt átmenetileg Ann Ferguson irányítja a céget, azonban tudomásukra jut, hogy létezik egy örökös, ezért annak felkutatása válik a legsürgősebb feladattá.

Közben Largo Winch Dél-Amerikában van, Brazíliában, ahol lovagias módon megment egy lányt, Léát az erőszaktól és eltölt vele egy emlékezetes, szenvedélyes éjszakát. Reggelre azonban a lány eltűnik, helyette katonák jönnek és kábítószert találnak Largo holmijai között, amiről ő hiába állítja, hogy nem az övé. Tárgyalás nélkül egy börtönbe zárják, azonban már másnap sikerül megszöknie, bár ugyanakkor Goran, apja bizalmasa is eljött, hogy pénzzel kiszabadítsa.

Hongkongba érve Largót nem fogadja el az igazgatótanács örökösnek, előbb bizonyítania kell ezt a tényt. Largo felajánlja, hogy bemutatja a vállalati részvényeit, amit apja adott neki. Ehhez vissza kell utaznia Szerbiába, ahol azonban amikor kinyitja a részvényeket tartalmazó széfet, a vállalat biztonsági főnöke, Stephan Marcus és emberei támadnak rá, és elveszik tőle a papírokat, Largónak menekülnie kell. Marcus egy helikopterről hátbalövi, amint Largo éppen a tengerbe ugrik.

A vízben lebegve látomása van, apja beszél hozzá, és arra biztatja, hogy ne adja fel. A tengerparton tér magához. Sebét egy régi ismerőse, a közelben lakó Melina látja el.

Közben tárgyal Michail Korsky-val és Gorannal is beszél. Goran látszólag megegyezésre törekszik a biztonsági főnökkel, és annak megbízójával akar tárgyalni. Kiderül, hogy a megbízó Ann Ferguson, az ideiglenes elnök, aki azonban tartósan elnök akar maradni, és ezért a célért Largo megöletésétől sem riad vissza. Mint elmondja, Nerio Winch is az ő utasítása alapján halt meg.

Largo Winch megérkezik Hongkongba, ahol a biztonsági főnök igyekszik megakadályozni, hogy eljusson a vállalat központjához, Largo azonban lerázza üldözőjét.

Ann Ferguson egy megemlékezést vezet a részvényesek előtt Nerio Winch emlékére, de Goran levetíti azt a titokban készült felvételt, amin bevallja Nerio Winch meggyilkolását. Ann Fergusont letartóztatják.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Largo_Winch_(film)

Nero Winch, a dúsgazdag mágnás árvaházban nőtt fel, így örökbefogad egy fiút, Largo Winchet.

Ann Ferguson feltett szándéka, hogy megszerzi a hatalmas Winch vagyont, ezért megölik Nero-t, és hogy az öröklés egyszerűbb legyen, Largo-t is üldözőbe veszi.

Largo megesküszik, hogy kideríti az igazságot és bosszút áll, de közben éppen apja gyilkosai elől kell menekülnie.

Forrás: http://www.port.hu/largo_winch_-_az_orokos_largo_winch/pls/fi/films.film_page?i_film_id=99748

2011. július 9. 17:20, szombat

1990-ben jelent meg az első Largo Winch-képregény, melyet több mint egy tucat tovább történet követett.
A 2009-es filmes feldolgozás után pedig idén egy második részt is láthatunk, de egyelőre még nincs forgalmazója itthon.

Itthon 2009 márciusában mutatták be Largo Winch - Az örökös című francia filmet Jerome Salle rendezésében, nagyjából közepes érdeklődés mellett.
A film folytatása februárban került bemutatásra Amerikában, azonban nálunk még mindig nincs jele a premiernek.

Pedig az előzetes alapján itthon is érdekelhet pár embert a film, főleg, hogy Kristin Scott Thomas után most Sharon Stone-nal erősítettek az angol nyelvterületről.

Itthon a Largo Winch -et nem csak az első mozifilmből ismerhetjük, hanem a 2001-ben készült tévésorozatból, a Largo Winch - Az igazságtevőből is.
A koprodukciós szériában Paolo Seganti játszotta címszereplőt.
Aki pedig jobban szereti az örököst eredeti formájában, azaz állóképeken elnézegetni, az is örülhetett, hiszen 2007-ben a Képes Kiadó elkezdte a teljes kötetek kiadását magyar nyelven.
A 17 megjelent füzetből itthon eddig 4 került a könyvesboltokba: Az örökös, A W konszern, az Ellenséges felvásárlás és a Business Blues.

Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/83160/sharon_stone_a_largo_winch_2_elozeteseben

Nos, mi az, ami minket ebből érdekelhet?

1. Largo Winch (= nagy győztes) halhatatlannak tűnik, életének nincs vége.

2. Aki őt örökbe fogadta, az nem más, mint Nero – ahogyan a keresztényüldöző császárt is hívták

3. Mindketten ugyanonnan származnak, Jugoszláviából (horvátországi szerb nemzetiségűként).

4. Largo hihetetlenül agresszív, állandóan kést dobál, még az igazgatósági tanács ülése közben is.

5. Vallásos tartalma is van a filmek, mert minden évben egy volt görögkeleti kolostorban tanítja 2 hónapon át a gyermek Largót a tapasztalataira Néró, és a legfontosabb Zukunft (= a jövő) részvényeket is egy görögkeleti szent portréképe (= tekintélye) rejti.

Mire tanít minket ez a francia (vallon nyelvterületről származó történet?

1. Lehet, hogy a római birodalombeli Néró halott, de átadta a hatalmát annak, akit kinézett magának.

2. Ennek a hatalomátadásnak a helye az USA, és a multinacionális pénzvilág.

3. Lehet, hogy felbomlik Jugoszlávia, de úgyis olyan hatalomhoz fognak jutni az agresszív délszlávok, amilyet mi el sem tudunk képzelni.

4. A hatalom csak rossz lehet, ezért mi ne is vágyjunk rá. Jobb, ha mi nem is álmodunk ilyenekről, mert úgysem vagyunk ehhez elég agresszívak – túl mimózák vagyunk mi ehhez.

5. Szegény Largo – alig vannak barátai, és soha nem talál valódi szerelmet. Ugye, nem akarunk ilyenek lenni?

Következtetések

Ilyen a világ.

A Názáreti Jézus példázatából először kinő egy izgalmas történet, de abban már csak az ember játszik szerepet, Isten személye nem.

Utána megjelenik a rossz, mint főszereplő, és legvégül – mindenhol a gonosz uralkodik.

Mint a 4 bölcsesség: „Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.” (Jakab 3, 15.)

Ez az a történet, amely már végképp eltávolodik bármi olyantól, ami érték lehet.

1. Csak a rossz oldalát tudja bemutatni a hatalomnak és a hatalom utáni vágynak.

2. Nemzeti identitásában szláv és angolszász világ között a bratyizás megbonthatatlan, melyhez asszisztál a pénzvilág Svájc vezetésével.

3. Néró neve és a görögkeleti egyház egyértelműen a két lábon álló római-görög birodalom hatalmát demonstrálja.