protagonista (görög) |
Főszereplő (színész), főember, vezéralak, vezérszereplő. |
Forrás: http://meszotar.hu/keres-protagonista
Protagonista
előharcos; a görög szinházban az első drámai hős.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Bővebb információ: http://www.kislexikon.hu/protagonista.html#ixzz28no8EnUH
Forrás: http://www.kislexikon.hu/protagonista.html
protagonista (főnév)
1. győztes vagy első a versenyben, előharcos, főbajnok
2. főhős, főszereplő, vezér
Forrás: http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Protagonista
Protagonista – egy színdarab főszereplője. Közvetlen vagy közvetett módon a protagonista váltja ki az eseményeket. Léteznek olyan darabok is, amelyekben nincs protagonista, mert egyetlen szereplő sem tűnik ki a többi közül. Nyilvánvaló példákat említhetünk: Oidipusz, Macbeth és Hamlet. A fogalomhasználat segít a szereplő azonosításában (csakúgy, mint az antihős fogalma), így pontosítja és meggyorsítja a leírást.
Antihős – az a protagonista, aki kevésbé pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkezik. A modern dráma egyik leghíresebb antigon hőse Jimmy Porter John Osborne Nézz vissza haraggal (1956) című darabjában.
Forrás: http://mimicsoda.blogspot.hu/2007/07/eztetika-fogalomtar.html
Tizenharmadik fejezet:
Hamupipőke küldetés 1/6 – A protagonista (Részlet)
szept. 10. (szombat)
Napokig vártam Gillian visszajelzésére hiába, így amikor ma reggel türelmetlen kopogás ébresztett, lélekszakadva rohantam az ajtóhoz. Áh, nem is nézek ki röhejesen kipirulva, gyaníthatóan elaludt séróval, másképpen nem is vigyorogna ilyen kárörvendően a képembe az ördög.
- Őgen? – lehelem felé.
- Van egy jó, és egy rossz hírem, Cameron – mondja. – Melyikkel kezdjem?
A szívem a torkomban dobog, mint valami idegbeteg rajongónak egy koncert után, amikor az a megtiszteltetés éri, hogy kezet foghat álmai lovagjával, az Énekessel… még ilyen emlékeim is vannak általánosból. Furcsa, azóta annyi minden történt az életemben, mintha egy teljesen másik világ lenne, valami szép, rózsaszín álom a múltból.
Hirtelen lelohad a lelkesedésem, amikor rájövök, hogy Gillianről lévén szó, valószínűleg a rosszal fogja kezdeni. – Mondd az egyiket – vonok vállat, mintha nem is épp a szívroham kerülgetett volna az imént az idegességtől.
- A jó hírem, hogy hétfőn matekból szintfelmérőt íratok, a rossz, hogy Dean Hopkins anyaszült meztelenül áll a hátad mögött, és alaposan meg kell fontolnom egy szobacserét.
Forrás: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=91673&i=1
Dora Horvath grande protagonista!
2011.11.29. 14:46
Két nagyszerű és értékes győzelmet aratott az Asystel Volley Novara az olasz női bajnokság alapszakaszában! A főszereplő mindkét sikerben a magyar Horváth Dóra volt!
Forrás: http://hunvolley.blog.hu/2011/11/29/dora_horvath_grande_protagonista
A pszichodrámában a legkomolyabb és legmélyebb érzelmek és élethelyzetek is előkerülhetnek a játékok során, mégis - mivel nem a való életben zajlik - a pszichodráma felfogható laboratóriumként, ahol pszichoszociális kérdéseket, problémákat vizsgálnak a résztvevők. Moreno dramaturgiai elemekkel írta le a pszichodráma elemeit, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem csak pszichoterápiáról van szó.
A pszichodráma játék elemei
Színpad (stage). A teremben, ahol a csoportmunka zajlik, elkülönítenek egy részt, amit kineveznek színpadnak. Ez gyakran nem más, mint a körben vagy félkörben ülők közti rész és csak a játékok alatt szolgál színpadként. Funkciója elkülöníteni a játékok terét a csoportban zajló egyéb történések terétől. Moreno egy három cirkuláris lépcsővel körülvett színpadot készíttetett. Ez lehetővé tette, hogy az emberek bárhonnan könnyen megközelítsék a színpadot és az egyes lépcsőket használta a tükrözés és monológ technikáknál is. Az eredetileg Beaconben, New York államban lévő színpadot szétszedték és átköltöztették Boughtonba, ahol a Hudson Valley Pszichodráma Őntézet ma is használja. A színpad fölött látható egy erkély, amit Moreno is használt a felettes énhez kapcsolódó szerepek megjelenítésére.
Protagonista. Az, akinek a kérdése, problémája a színpadra kerül és aki a játék során meg- és feldolgozza a témáját. A játék végére általában kialakít egy új életlehetőséget és viselkedést. A protagonista szerepcserékkel, monológokkal, rejtett érzések és gondolatok kimondásával folyamatosan írja a forgatókönyvet, amelyet a rendező rendez. Egy pszichodráma ülés alatt több protagonista lehet és egy pszichodráma folyamatban mindenki többször válhat protagonistává.
Rendező (director). Az, aki a pszichodráma módszer birtokában a protagonista játékokat rendezi. Használja a pszichodráma technikákat, kezdeményezi a szerepcseréket, duplázást, tükrözést, stb. Páros vezetésnél a másik pszichodramatista a ko-rendező szerepét veszi fel, technikai segítséget nyújt vagy ötletekkel támogatja a rendezőt.
Segédén (auxiliary). A segédének játsszák a protagonista játékának többi szereplőit. Feladatuk, hogy kreatívan, de a lehető legpontosabban adják vissza a protagonista által előjátszott szerepeket. Szerepcserében a segédének a protagonista szerepébe is kerülnek, így egy segédén általában két szerepet is játszik a protagonista drámájában.
Hallgatóság (audience). A pszichodráma játékok általában 5-25 fős csoportban zajlanak. A csoport nem játszó, de közönségként bevonódó tagjai a játék végén sharinget adnak a protagonistának.
A protagonista játék fázisai
- Rámelegedési szakasz (warm-up phase). Ebben a fázisban egy sor, a bizalom, a spontaneitás, a csoportkohézió kialakítására szolgáló játékkal, technikával a vezető biztosítja, hogy kiemelkedjen egy protagonista a csoportból, akinek a játékigényét a csoport elfogadja. Így a csoporttagok világosan kapcsolódnak a protagonistához, ideális környezetet teremtve a játékhoz.
- Akció fázis. Az akció fázisban zajlik le a protagonista drámája. A játék több részre bomlik.
- Őnterjú. Az interjúban a direktor biztosítja, hogy a protagonistával jól működő munkakapcsolata alakuljon ki. Az interjú második szakaszában a játék témájának kijelölése történik meg. Ez vagy történet (ma reggel megbántottam a kedvesemet) vagy téma (mostanában gyakran szorítást érzek a gyomromban) jellegű.
- Játék fázis. A játék fázisban történik meg a jelenet(ek) színrevitele és a probléma feltárása. A dráma elején a protagonista általában egy jelenet helyszínét rendezi be vagy egy szobrot állít fel. Ezt a dráma produkciós fázisának nevezzük. Őlyen produkciós fázis több is lehet egy drámán belül. Amikor a megfelelő elemek a színpadra kerültek, a rendező - követve a protagonista rámelegedését - szerepcserékkel és egyéb technikákkal, klinikai tudását is felhasználva gondoskodik a dráma kibontásáról és feltárja a mélyebben fekvő szociális és belső szereprendszereket. Ezért ezt a szakaszt (szociális) vizsgálódási fázisnak hívjuk. A jól vezetett dráma elér egy katartikus ponthoz, ahol a játék témája egyfajta megoldást kap. Ezt általában egy szerep kiterjedése, megerősödése kíséri. A játék vége az integrációs fázis, amikor a protagonista belső szerepkapcsolatainak átrendeződését, formálódó új világát éli meg. Ezek a szakaszok a dráma során váltogathatják egymást, a katarzis sem feltétlenül valamilyen nagy esemény. Az integráció is történhet lépésről lépésre. Egyes drámákban a játék végén szerepteszt történik, amikor a protagonista megújított, megerősített szerepében újra találkozik a problémát okozó helyzettel és megéli, hogy új belső lehetőségeinek segítségével már tudja azt kezelni.
- Sharing. A sharing során a csoporttagok a játék témájához kapcsolódó élményeiket, a játék során megélt érzéseiket osztják meg egymással. Ez egyrészt jól mutatja, hogy mennyire van bevonódva a csoport a játékba, másrészt segíti a protagonista újraintegrálódását is. A kapcsolódó érzések, gondolatok, tapasztalatok megosztása - különösen az induló csoportokban - biztosítják a protagonistát arról, hogy nincs egyedül problémáival ill. hogy a megélt és megmutatott helyzetekkel együtt a csoport elfogadja.
Forrás: http://pantharei.blog.hu/2010/03/07/fogalmak_a_drama_elemei
A protagonista
A pszichodráma csoport valódi működését a protagonista (= főszereplős) játékok alkotják. A csoport résztvevői közül azok, akik játszani (foglalkozni) szeretnének egy-egy problémájukkal, azok középre ülnek, vagy egyes helyeken behúzzák a széküket. A csoport ezek közül a tagok közül választ egyet, akinek az élethelyzetét, aktuális, vagy régóta húzódó problémáját oldjuk meg. Ő az adott pszichodráma játék protagonista játékosa. A protagonista kiválasztása után az egyik vezetővel kiül a vezetői székbe, vagy sétálnak a teremben, ahol egymásra hangolódnak, pár mondatban, vagy akár hosszabban elmondja problémájának a részleteit. Az egymásra hangolódás addig tart, ameddig el nem jut a vezető és a főszereplő abba az állapotba, amikor következhet a játék. Ekkor felrakják az első jelenetet. Ez a jelenet lehet egy megtörtént esemény, párbeszéd, vita, ami a kiinduló pontja a problémának. Az is lehet, hogy egy "élő szobrot" fognak alkotni, ami a protagonistára ható erőket mutatja be, és kelti életre (például: az apám lehúz, visszafog, fojtogat, az anyám támaszt nyújt, megtart, a barátom szintén tart).
Forrás: http://www.drsaarykornelia.hu/pszichoterapia-pszichodrama
A protagonista
A pszichodráma csoport valódi működése a protagonista (=főszereplős) játékok alkotják. A csoport résztvevői közül azok, akik játszani (foglalkozni) szeretnének egy-egy problémájukkal, azok középre ülnek, vagy egyes helyeken behúzzák a széküket. A csoport ezek közül a tagok közül választ egyet, akinek az élethelyzetét, aktuális, vagy régóta húzódó problémáját járjuk körbe. Ő az adott játék protagonista játékosa.
A protagonista kiválasztása után az egyik vezetővel kiül a vezetői székbe, ahol egymásra hangolódnak, pár mondatban, vagy akár hosszabban elmondja problémájának a részleteit. Az egymásra hangolódás addig tart, ameddig el nem jut a vezető és a főszereplő abba az állapotba, amikor következhet a játék. Ekkor felállnak a székekről, és felrakják az első jelenetet. Ez a jelenet lehet egy megtörtént esemény, párbeszéd, vita, ami a kiinduló pontja a problémának. Az is lehet, hogy egy “élő szobrot” fognak alkotni, ami a protagonistára ható erőket mutatja be, és kelti életre (például: az apám lehúz, visszafog, folytogat, az anyám támaszt nyújt, megtart, a barátom szintén tart).
Szimbola (részlet)
2010.11.27. 02:52 Birtalan Balazs
– Őtt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve? (Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó) |
[…]
…megesett annak idején, hogy addig provokáltam valakit, amíg az illető majdnem szétverte a fejem kalapáccsal. És mivel jobban szeretem a fejemet úgy, hogy nincs szétverve, úgy döntöttem, dolgozni akarok a problémával. Ez lett a témája életem második protagonista játékának.
A
protagonista játék
a pszichodráma egyik fő technikája; azt jelenti, hogy az egész csoport egyetlen csoporttag élethelyzetével, problémájával foglalkozik, átlag másfél-két órán keresztül.
A drámajáték menetét nem írom le. Azt azonban igen, hogy a végén, hosszas vergődés után megéltem egy olyan mély állapotot, amelyben csontig hatolóan tapasztaltam meg az erőt, a szeretetet és a biztonságot. És e három érzéssel fölfegyverkezve képes voltam tudatosan szembenézni egy olyan „Gonosz Hatalommal”, ami korábban kizárólag tehetetlenséget, pánikot (és persze acting outot) váltott ki belőlem.
A drámavezető megkérdezte, hogy akkor itt megállhatunk-e. Én már majdnem azt mondtam, hogy igen, de aztán úgy voltam vele, hogy mégsem: van még valami dolgom. Ezt a megélést haza akarom vinni magammal a drámatérből. A másik vezető (a drámacsoportnak mindig két vezetője van, de egy játékot mindig egyvalaki vezet, a másik csak időnként segít neki) ezen a ponton beavatkozott: ő egyéni terápiában KŐP-et alkalmaz, és pontosan megértette, mire van épp szükségem. Odajött hozzám, és – a fent leírt kotta alapján – „megengedte,” hogy csináljak magamnak egy szimbólumot, menjek vele végig az életutamon, őrizzem meg, stb.
Megtettem, megtörtént.
És megtörtént az, amit fent írtam: borzasztóan meglepődtem, hogy mivé sűrűsödött össze a pszichodrámában átélt élmény. Ugyanis akkor, szombat délután ez „csak” egy intuitív választás volt a tudattalanom részéről. Azután viszont, ahogy forgattam magamban, egyre mélyebben értettem – és értem – meg, és egyre döbbentebben csodálkozom rá az egybeesésekre.
A kérdéses szimbólumot ugyanis nem én találtam ki. Egy másik – általam nagyon is jól ismert – valóságban létező jelkép. Három részből áll (mint Tintoretto Kázmér szimbolája), s abban a bizonyos valóságban mindhárom résznek megvan a külön jelentése és története. S az az életállapot, amelyet a három elem egyesítése (vagyis a komplett szimbólum) kifejez, képessé tesz a „Gonosz Hatalommal” való szembenézésre. Ez a szimbólum abban a valóságban is magába sűríti az erőt, a szeretetet és a biztonságot. S e három egysége jelenti azt a tudatosságot, ami a személyiségfejlődés csúcsának tekinthető.
A kérdéses szimbólum már csaknem egy évvel korábban megragadott – akkor persze még nem tudtam ilyen módon, személyes élményekre hivatkozva megfogalmazni, hogy miért. Jó ideje ki volt már ragasztva a monitorom tetejére, és hónapok óta ez volt (sőt ma is ez) a mobiltelefonom háttérképe. Az iwiw-es profilomban is megtalálható.
Persze mindennek nem voltam tudatában akkor, szombaton, a dráma színpadán állva. […]
Forrás: http://sorskonyvnelkul.blog.hu/2010/11/27/szimbola_1#more2476048
A LÁTHATATLAN SZÍNHÁZ MÓDSZERÉNEK ÖSSZEVETÉSE A PSZICHODRÁMÁVAL ÉS BIBLIODRÁMÁVAL*
(EMBERTÁRS, VI. évf. 4. szám, 2008/4. 347-350 o.)
A MÓDSZERTAN
A pszichodráma és bibliodráma-ülés szerkezete három jól elkülöníthető fázisból áll: a bemelegítés, a játék és az integráció szakaszaiból. A Láthatatlan Színház (továbbiakban: LSz) módszerének alkalmazása során ezek a következőképpen jelennek, jelenhetnek meg:
I. Bemelegítés – Ráhangolódás és Bevezetés
A LSz esetében ez az előadás előtti szakasz, amelynek célja, hogy átvezesse a résztvevőt a megérkezéstől a konkrét bevezetésig, vagyis a vándor ráhangolódjon az előadásra. Ez egyfajta nézői bemosakodás és felkészülés, amelynek csúcspontja a szem bekötése. Annak hangsúlyozásával és tudatosításával történik mindez, hogy maximális figyelmet fogunk a vándorra fordítani, és bármilyen zavaró tényezőt tapasztal, szólhat, jelezhet, szeméről a kendőt levesszük. A fázisnak el kell érnie, hogy a néző merjen az őt vezetőkre ráhagyatkozni.
II. Játék – Az előadás útjának végig járása
Az intenzív befelé fordulásra késztetés konkrét szakasza ez, stációk és egyedüllét váltakozásával. A stációk az előadás jelenetei. A vándor e pontokon éli meg az előadást, vonódik bele a drámába, mozdulatok és mozgatások történnek vele, egyéb érzékszervekre való hatások érik. A stációk között kifeszített kötélpálya helyezkedik el, amely az egyes állomások elválasztása mellett az összekötésüket is szolgálja. Jelképesen kifejezi és erősíti a vándor egyedüllétét is, mivel itt egyedül kell átmennie a következő stációhoz. Természetesen vezetési segítséget kaphat, ha erre szüksége van, mert mindig figyel rá valaki. Ez a szakasz játékba vonja a nézőt, mert vele történik az előadás, saját maga játssza a főszerepet. Ha a dramaturgia függvényében egy szerep eljátszatása a cél, akkor pedig azonosulhat szerepével, e szerephez való saját viszonyával.
III. Integráció – Kivezetés, Csendterem, Megosztás
Míg a pszichodrámában szerepvisszajelzés vagy megosztás, a bibliodrámában tárgykészítés vagy szimbólum zárhatja le a foglalkozást, addig a LSz esetében az előadáson megéltek feldolgozása több fázisban történik. Ennek részei a Kivezetés, a Csendteremben eltöltött idő és a megosztás lehetősége a Jelenlét szobában.
Kivezetés – Az előadás íve itt bizonyos értelemben nyugvópontra jut, a kendő lekerül a vándor szeméről, ami után, ha adott a lehetőség, kimehet a szabadba, vagy beülhet a Csendterembe.
Csendszoba – Egy olyan helyiség, amelyben az előadás végiggondolása, az élmények lecsengetése nyugodt körülmények között megtörténhet.
Megosztás – Annak számára, aki igényli, lehetősége van élményeinek megosztására, a társulat egyik révésze egy külön erre a célra fenntartott helyen, a Jelenlét szobában, válaszol a felmerült kérdésekre, vagy csak egyszerő jelenlétével segíti a megosztást. Mindhárom fázis nagy szerepet játszik az integrációban.
A továbbiakban a hivatkozott Sarkady-Nyáry tanulmány alapján hasonlítjuk össze röviden a módszereket: cél, feldolgozás folyamata, tapasztalás, vezér-koncepció, résztvevő, szerep és átélés, szimbólum és csoportdinamika szempontjaiból. Ezen kívül vázoljuk a LSz módszerében rejlő eredeti lehetőségeket.
A CÉL
Az önismereti pszichodráma önmagunk jobb megismerését és terápiát kínál, míg a bibliodráma az önismeret mellett a Biblia és a teológiai tanítás alaposabb megértését tőzi ki maga elé.
A LSz módszer célja mindezeket magában foglalja. A befelé fordulás mesterséges előidézése nem csak növelheti az önismeretet, hanem az átélt darab tematikájának függvényében, célirányosan szőkítheti és összpontosíthatja is azt a kívánt életterületre, illetve problematikára.
A FELDOLGOZÁS FOLYAMATA
A pszichodrámában egyéni játék esetén a protagonista saját élettörténetéből, csoportjátékban a csoport története az „itt és most”-ból indul ki, a feldolgozás folyamatában az egyéni általános szintre emelkedik. A bibliodrámában egy adott történet aktualizálható úgy, hogy annak általánosságai válnak személyessé a játék során.
A LSz módszer esetében a feldolgozás folyamata a bibliodrámához hasonló. Az előadás útján való végighaladás, ami egyben dramatizálása és megélése a feldolgozott történetnek, az elvontból és általánosból a konkrét és személyes érintettség tapasztalata felé hat. A néző belevonódik egy külső darabba. Bizonyos értelemben készen kapja a témát, a kereteket, az „utat”, de végig kell mennie rajta ahhoz, hogy tapasztalata megelevenedjék.
TAPASZTALAT
A pszichodrámában a szereplőnek saját élettörténete szálán „emlékeznie” kell arra, amit átélt, míg a bibliodrámában a történet által hordozott kollektív tapasztalatot élik újra a játékosok. A LSz módszer esetében minden néző, mint vándor potenciális protagonista, vagyis első számú drámai hős. Az előadás témájától függően biztonságos keretek között újra átélhetők olyan élethelyzetek, amelyek feldolgozására, tudatosítására van/lehet szükség.
VEZÉR-KONCEPCIÓ
A pszichodrámában a rendező kevésbé koncepciózus, a csoport aktuális hullámhosszára hangolódva alkalmazkodik a pillanatnyi helyzethez. A bibliodráma vezetője általában kész forgatókönyvvel érkezik, és a játék dramaturgiájába építi be a csoporttagok aktuális hangulatát, helyzetét, állapotát.
A LSz egyes előadásainak kész és szigorúan pontos forgatókönyve van. Egy élethelyzet, egy bibliai történet dramatizálása sokszor heteket vesz igénybe a társulat csoportos foglalkozásain. Mindig alapvető szempont azonban a néző szempontja, aki az előadás 20-25 percében belevonódik abba a drámába, amelyet bár objektíven nem tudott meghatározni, mert készen kapja, mégis szubjektíven élhet meg, mert tematikájában általános emberi tapasztalatokat dolgoz fel.
A RÉSZTVEVŐ
A pszichodrámában egy protagonista-játék során a főszereplő a szereposztás révén „használja” a csoportot, az ő lelki panorámájaként. A bibliodramatikus játékban nagyobb a tagok szabadsága a választott szerepben, akár el is térhetnek a megírt történettől. A LSz vándora az előadás során kereteket kap. Mivel viszont látása korlátozott, a 80 %-nyi információ-értelmezési kapacitása más, belső irányokba nyílhat meg. Ezért, bár a külső keretek egységesek, az átélt élmény értelmezése, a befelé vezető út igen szubjektív és személyes lesz. Az út adott, de az úton járnia a vándornak kell. Neki kell megtöltenie tartalommal, személyes vonatkozásokkal az előadás témáját. Lelki panoráma tárulhat ez esetben is fel, de élesebben és intenzívebben, mert eleve késztetve van a néző a befelé fordulásra.
A SZEREP ÉS ÁTÉLÉSE
A pszichodrámában a szerep a konfrontálás eszköze, az önfeltárás során a játékos kiszolgáltatottá válik. A védelmet a játékot követő feldolgozás adja meg. A bibliodrámában a játékosnak lehetősége van elbújni a szerep mögé, a nem megmutatható én-részeket mintegy a történetben előre megírt szerep álarca mögött, vele identifikálódva élheti meg.
A LSz-ban az átélés szintén a szerep mögött történik. De a külvilág nem látja, nem láthatja, hogy a néző mit él át saját belső színjátékában. Ez bizonyos értelemben védelmezi is a vándort. Az eljátszatni kívánt szerep, természetesen az előadás témájának függvényében, legtöbbször emberi tulajdonságok átélésére és lelki történések megjelenítésére ösztönzi a nézőt. Ezekkel való azonosulás, ha voltak már hasonló élményei, nem különösebben nehéz. A védelmet fokozza a Csendteremben lecsendesülő élmény feldolgozása, vagy adott esetben a megosztás lehetősége.
A SZIMBÓLUM
A pszichodráma saját szimbólumokkal dolgozik, a bibliodráma a bibliai szimbólumok ősi, archetipikus jelentését fedezi föl, gyakran alkalmazva rítusokat, támaszkodva a közösségi élményre.
A LSz módszerében leginkább az archetipikus szimbólumok megjelenítésére és magas fokú átélésére van lehetőség. Ezekbe természetesen belevetülhetnek saját szimbólumok is, de ezen a területen a megélési és átélési lehetőségek leginkább az előadás témájának függvényében változnak.
CSOPORTDINAMIKA
A pszichodráma nélkülözhetetlen eleme a csoportdinamika sodrása. A vezető kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket mind az önismeret, mind a terápiás hatás érdekében. A bibliodrámában a csoportdinamikai jelenségeket beépítjük a bibliai történetbe, és csak a legvégső esetben világítjuk meg az esetleges összeütközés hátterét.
A LSz módszer esetében a csoportdinamika első megközelítésben nem játszik különösebb szerepet. Jelentőséget kaphat azonban akkor, ha a megosztásra csoportosan kerül sor. Ennek koordinálását, a nézők reflexióit, kérdéseit, megállapításait a tudatosítás felé terelni és összegezni egy tapasztalt megosztást-vezető feladata.
Ami a LSz módszerében eredeti
Az eredeti szó használatával nem annak hétköznapi értelmére gondolunk itt, tehát nem arra a manapság elterjedt jelentésére, hogy „új”, vagy „még-nem-volt”, hanem a lényeghez hő szemléletre, vagy arra, amely a lényeg kibontakozását, a lényeghez közelkerülést elősegíti. Ilyen értelemben a pszichodrámában és a bibliodrámában mérsékelten vagy kevésbé találkozhatunk a LSz módszerének két olyan alapvető jellemvonásával, amely az élmény megélését és feldolgozását meglehetősen felerősíti, és ugyanakkor védelmezi is. Ez a bizalom és az elfogadás légköre. Mindkettő elementáris hatással van a nézőre, de míg a bizalom a vándor oldaláról indul és elsősorban a társulat, az előadás révészei felé irányul, addig a társulat és a révészek felől áramló elfogadás érzete őhozzá, a nézőhöz magához érkezik meg. Ez a visszacsatolás mintegy fokozhatja a vándor bizalmát, és a későbbiekben szilárdabb önbizalommá transzformálhatja azt.
A bizalom, megismételve a korábban elmondottakat, leginkább abban nyilvánul meg, hogy a néző megengedi, hogy látását ideiglenesen korlátozzák, és ráhagyatkozik az őt kísérő és vezető révészekre. Mindezért azonban olyan légkört kap cserébe, amely gyógyító és erősítő hatású. Ebben a légkörben pedig védelemben (újra) átélhetők akár olyan konfliktusok, vagy feldolgozatlan lelki sebek is, amelyekkel való szembesülés, valamint tudatosításuk pozitív kihatással lehet a valódi testi, lelki és szellemi egészségre.
Természetesen ahhoz, hogy ilyen célirányosan, adott konfliktus, vagy feldolgozatlan lelki seb átélésére késztessünk bárkit is, ahhoz alapos előkészületek, adott esetben orvosi, szakpszichológusi segítség szükséges. Ezért nagyon fontos a darab témája, a darab megalkotásának folyamata. Ez tulajdonképpen az útépítés. Ha a nézőt végig akarjuk kísérni egy úton, ezt az utat fel kell építenünk előtte. És a módszer alkalmazása itt terjedhet ki olyan területekre, amelyek révén a hagyományos gyógyításban, kiegészítő terápiaként megjelenve, segítséget nyújthat.
* A pszichodráma és bibliodráma oldaláról az összehasonlítás alapjául Sarkady Kamilla, Nyáry Péter: "Színről-színre" - a bibliodrámáról. A bibliodráma eredetéről és gyökereiről c. tanulmány szolgált. Forrás:
Dr. Mézes Zsolt László
Forrás: http://jelenletmuhely.hu/terapia/EMBERTARS_2.pdf.
Játék és gyógyítás (részlet)
A játékot felnőttek egyéni ill. csoportos pszichoterápiájában, az önismeret fejlesztésében is fel lehet használni. Ennek legismertebb formái a pszichodráma, a szerepjáték (rollenspiel), encounter technikák valamint a gestallt terápiák is tartalmaznak játékelemeket. Ezek közül legjelentősebb a pszichodráma, melyet J. L. Moreno dolgozott ki. A pszichodráma módszere az egészséges fejlődésre épül, az egyes embert nem önmagában vizsgálja, hanem legkisebb egységnek szociális atomjával együtt tekinti. Ez egy eredetileg felnőttekre kidolgozott módszer, de alapvetően a gyermekek játéktevékenységének megfigyelései alapján lett kidolgozva. A pszichodráma módszer eszköze a színpad, itt folyik a játék, mely a maga "mintha - realitásával" a gyermeki játéktevékenység kettős tudatállapotát hozza létre. Központi szerepet kap a spontaneitás, mely szintén a gyermek spontán viselkedését próbálja a "felnőtt játékba" visszahozni. A pszichodrámában a protagonista aktuális problémái kapcsolatokban jelennek meg, korrekciójuk úgy történik, hogy az "itt és most"-ból visszamegy egy "ott és akkor"-ba, vagyis megpróbálja a konfliktus eredetét megkeresni. A "mintha-helyzetben" újraél valamit az eredeti traumatizáló élményből, melynek feldolgozása megkezdődhet az "ott és akkor"-ban (azaz a színpadon) egy próbacselekvés során, vagy az azt követő beszélgetésben, esetleg még később. Ezenfelül a terápiás hatás ugyanúgy működik, mint a gyermek pszichodráma csoportok kapcsán leírtakban. Ugyanakkor a felnőttek terápiájában nagyobb szerepet kap a kognitív szint. A felnőttek saját problémáikat sokszor jobban tudják verbalizálni, mint a gyermekek, nagyobb szerepet kapnak a terápián belül a verbális értelmezések és verbális terápiás intervenciók. Ugyanakkor a pszichodráma módszeréből adódóan könnyen hozzáfér a preverbális szintekhez, így korai sérülések is könnyebben diagnosztizálhatók és korrekciójukra is lehetőség van.
Ugyanúgy, ahogyan a gyermekeknél be lehet építeni dramatikus elemeket az egyéni terápiába, erre felnőttek egyéni terápiájában is lehetőség van. Ez a technika monodráma stábbal. A monodrámát egyéni verbális terápiás folyamatba lehet beiktatni, az egyéni terápiás folyamatnak alárendelve. A monodráma során a preverbális szintek olyan elevenen jelennek meg, amihez a verbális terápiában esetleg sok-sok évre van szükség, hiszen a mélyen elfojtott korai élményekkel a testi emlékezés útján könnyebben kerülhetünk kapcsolatba. Ily módon a monodráma során történtek a verbális terápia keretén belül feldolgozhatók és így segítik elő a gyógyulás folyamatát. A monodráma stábja a csoportdinamikai folyamatokat kontrolálja, és ezáltal tisztán a protagonista problémájára fókuszál. Ezt az egy különbséget leszámítva a monodráma foglalkozás ugyanúgy működik, mint a klasszikus morenoi pszichodrámában a protagonista játék.
Forrás: http://landrea.digitalnet.hu/jatek.htm
Protagonista: Görög szó: protos=első, agon=küzdelem, játék. A jelenet főszereplője. A csoport-érdeklődés központi figurája. Egy személyben főszereplő, rendező, szerző. A saját életét játssza el, a maga világát mutatja be, legyen az realitás vagy fantázia, álom, „itt és most” a színpadon. Amikor játszik, olyan problémákat jelenít meg, ami a többieket is foglalkoztatja. Moréno szerint „Az egyén az akcióban válik a többiek képviselőjévé”.
Forrás: http://humanitor.hu/?page_id=32