A mostani 10-es blokkban a pszichodráma 10 tipikus, leggyakrabban használt eleméről lesz szó.
SZOCIÁLIS ATOM
Moreno először 1932-ben említette a szociális atom fogalmát.
A szociális atom a szociális univerzum legkisebb egysége, tartalmazza magát az egyént, s az őt körülvevő, számára legjelentősebb kapcsolatok rendszerét. "The social atom is the smallest unit, not the individual" (a szociális atom a legkisebb egység, nem az individuum) –írja Moreno. Ez azt hangsúlyozza, hogy az egyén nem választható el szociális atomjának elemeitől.
A szociális atom, mint Moreno szociometriája a választás révén kifejezi, tartalmazza a spontaneitás szabadságát. Ugyanakkor jelentős pszichopatológiai és fejlődéslélektani vanatkozásai is vannak. Sőt, az egyénen túlmenően társadalmi méretekben is jelentős: Moreno szerint maga a társadalom nem más, mint az egymáshoz kapcsolódó szociális atomok teljes hálózata.
A "szociális atom" kifejezést Moreno többféle értelemben használta, s használják követői ma is. Legalább három jelentését lehet egyértelműen elkülöníteni, melyek a következők: a szociális atom mint
1. elméleti konstruktum, amely a morenoi rendszer egyik vitathatatlanul centrális eleme;
3. pszichodramatikus technika, amely többféle módon realizálható, s alkalmazása már terápiás effektust is hordoz magában.
A szociális atom középpontjában maga az individuum helyezkedik el.
A belső mag azokat a kapcsolatokat tartalmazza, akikkel az adott személy érzelmileg jelentős (nem indifferens) viszonyban áll, más szóval akikkel jelentős (pozitív vagy negatív) emocionális kapcsolatban van.
A külső magban azok helyezkednek el, akikkel az érzelmi kapcsolat még a valóságban nem jött létre, de azt a személy kívánja: vágyaiban már létrejött a kapcsolat, csak a valóságban nem. Moreno ezt a belső valóságot is a szociális atom részévé tette.
A két koncentrikus körrel határolt területen leképezett atom az ismeretségi körrel van körülvéve. Ebbe a tartományba általában a reálisan meglévő, de érzelmi szempontból közömbös kapcsolatok tartoznak. Maguk a találkozások az esetek többségében véletlenszerűen jönnek létre, a másik ember először általában az ismeretségi körbe lép be. A szociális atomba a spontaneitást kifejező választással kerülhetnek be új személyek.
A pszichodráma mai gyakorlatában általában csak a belső magot jelenítjük meg.
Zeintlinger Moreno definíciói és utalásai alapján a szociális atomot az eredetinél pontosabban definiálja a következőképpen:
"A szociális atom az emberek közötti kapcsolatok szocioemocionális rendszere, amelyben az egyéni személyiség kifejlődik és amellyel az illető személynek egész életsorsa össze van kötve. A rendszer azt a személyekből álló kört fogja össze, amellyel az egyén egy bizonyos életfázisban olyan szoros érzelemcserében állt vagy áll, és amelyhez olyan szorosan hozzá van kötve, mint a saját testéhez, úgy, hogy nélküle egyáltalán nem tudna létezni. Minden ember számára életszükségletet jelentenek, és azoknak is szükségük van reá. Kívánságaik és szükségleteik találkoznak és keresztezik egymást. A legszorosabb értelemben hozzátartoznak a szociális atomhoz az át nem élt, de vágyott kapcsolatok is."
A szociális atom már a születésünkkor életre hívódik, s végigkíséri az ember egész életét. Így egyben személyiségfejlődésünk helye is - ez teszi a morenoi fejlődéslélektan alapjává. A gyermeki fejlődésben kezdetben csak a leginkább szignifikáns személyek, családtagok részei a szociális atomnak. Később egyre több a családon kívülről származó választás, majd a felnőtt szerep elérésével egyensúly alakul ki. A szociális atom védőhálóként is funkcionál. Az egészséges személy e védőháló elemeinek kiesése esetén képes annak regenerálására, a valamilyen okból megszűnt, érzelmileg fontos kapcsolatokat igyekszik újakkal pótolni. Ezt a természetes törekvést nevezte Moreno szociostázisnak. Idősebb korban nehezebben megy a fenti regenerációs folyamat megvalósítása: az idős személy szociális atomja rugalmasságát veszti, közbelép a betegség, valamint sok barát és fontos ismerős, családtag reális elvesztése. A szociostázis teljes, az egyén által már nem kompenzálható felborulását Moreno a "szociális halál" fogalmával illeti.
A "szociális atom" kifejezéshez vissztérve, Leutz értelmezésében leginkább az "atomosz", a tovább nem oszthatóság fejeződik ki benne. Illik a szociális atomra, hogy a mag (az egyén) körül részecskék „keringenek” különböző sugarú pályákon, körökön, hogy erők hatnak, s vonzások és taszítások dinamikus együtteséről van szó. Másik atom közeledésére dinamikai változások zajlanak, mindkét atom változik. Ezt a véleményt Zeintlinger egy megállapítása is jól alátámasztja, amikor azt mondja: "A szociális atomhoz tartozás kritériumai olyan emocionális vegyértékek, amelyek a személyeket jelentő reprezentánsokat lekötve tartják."
Blatner megkérdőjelezi a „szociális atom” kifejezés értékét, sokkal inkább javasolja és használja a „társas mező diagram” elnevezést.
A szociális atom mint diagnosztikus eszköz
Moreno eredeti szándéka szerint a szociális atom vizsgálata minden terápia előtt sorra kell, hogy kerüljön, ahogy a csoport, a rendszerek betegsége esetén először szociometriát kell alkalmazni. Mindez abból ered, hogy Moreno a pszichikus zavarokat - környezeti összefüggéseiben szemlélve - nem az egyénből kiindulva igyekszik megérteni, hanem az egyén egész kapcsolatrendszerét szem előtt tartva.
A szociális atom képes a kapcsolatok mennyiségi és minőségi jellemzőinek feltárására, arra, hogy a kapcsolatok szubjektív fontosságáról informáljon. Ha például túl kevés a kapcsolat, feltehető, hogy izoláció esetével állunk szemben, amelynek okait tovább kell kutatnunk. Ha túl sötéten, borúlátóan jellemezte a személy saját kapcsolatrendszerét, vagy ha túltelítettséggel találkozunk - túl sok kapcsolat -, ennek okait kell feltárni. Előfordulhat, hogy valaki pl. csak férfiakat, vagy nőket von be szociális atomjába, vagy túl sok a negatív választása. A távolság-közelség érzelmi dimenziójának mérésére is kiválóan alkalmas és információt kapunk ezek szabályozásáról a középponttól való távolságok eloszlásának vizsgálata révén.
Moreno eredeti, bemutatott rajzának tükrében megtudhatjuk, hogy a belső magon kívüli terekben (a kívánt kapcsolatok és az ismeretségi kör régióiban) kik és hányan szerepelnek a meglévő kapcsolatokhoz képest. Az is felszínre kerül, hogy a szociális atom egyes elemeinek mennyire kölcsönös a kapcsolata az adott személlyel és azoknak egymással, - természetesen úgy, ahogy ezt az adott személy percipiálja. Ez a szociális atom "kohéziója". Információkat nyerhetünk a szociális atom rugalmasságáról, regenerációs képességéről is.
A szociális atom mint pszichodráma-technika
A pszichodramatikusok a szociális atomnak ezt az oldalát ismerik a legjobban, s alkalmazzák a legbiztosabban. Zeintlinger meghatározása szerint "azt a technikát, amely a szociális atom feltárásához és az utána következő feldolgozáshoz szükséges, röviden ugyancsak egyszerűen szociális atomnak nevezzük, s ez nem más, mint a szociogram speciális formája, amely a többitől abban különbözik, hogy a szociális atom egy meghatározott személy mindennapjainak emocionálisan fontos vonatkoztatási személyeit ragadja meg.”
A szociális atom megjelenítését természetesen minden esetben a protagonista végzi. A megjelenítés történhet személyekkel, azaz a csoport egyes tagjai által, grafikusan, pénzérmékkel, különféle tárgyakkal, pl. kövekkel, kagylókkal, székekkel. A grafikus ábrázolás előnye, hogy ez az a forma, amit a legegyszerűbben végezhet több személy egy időben is, akár a csoport minden tagja. A lerajzolt szociális atomok egymás közötti összehasonlításban különös tanulsággal szolgálhatnak a csoport számára, értékes többletet nyerhetünk ezáltal. A szociális atomba bevont élő vagy már elhunyt személyeket, (esetleg fontos állatokat) a tényleges vagy elképzelt koncentrikus körökön kell elhelyezni. Bárkit felvehet az egyén a megjeleníteni kívánt személyek közé, nem kell, hogy ez kölcsönös választás legyen, a protagonista a saját percepciója szerint választ.
A személyek általi megjelenítés pedig bizonyára a leginkább dramatikus megoldás: az itteni többlet a választott csoporttagok szerepvisszajelzése és a hozzákapcsolódó identifikációs lehetőségek.
(Pintér Gábor)
Forrás: http://www.morenocentrum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=80&Itemid=74
peter.aszalos 2010.06.29.
Atomok
Ez a poszt egy kis illusztráció a szociális atomhoz. A szociális atomba azok az emberek tartoznak, akik nélkül nem lennénk, akik vagyunk. Az alábbiakban két képet mutatok be Vajdics Anikó jóvoltából. A képek Tóth Borbála és Vajdics Anikó pszichodráma csoportjában készültek a csoporttagok személyes jóváhagyásával. Más célra a vezetők beleegyezése nélkül nem használhatók fel.
Elég gyakori, hogy a szociális atomokat a pszichodráma csoportokban először egyéni munkával papíron, különböző tárgyakat használva készítik el a csoporttagok és a dramatisták előszeretettel használnak köveket ehhez a munkához. Ezért a középpontban lévő, azt ént jelölő tárgyat én-kőnek hívjuk.
Az első kép egy atom nyers fotója. A kövek és egyéb tárgyak nem csak az énkőtől lévő távolságukkal, hanem méretükkel, textúrájukkal is utalnak általában az adott személyre. Ezen a képen az én-kő sima, kerekded és a közelében kontrasztot képez két rücskös felszínű, vörös kő.
A második szociális atom képét kicsit átalakítottam, hogy kiemeljem a strukturáját. Érdemes megfigyelni, hogy a jobb szélső kőtől eltekintve mindegyik sima felületű. Az énkő közelében egy hosszúkás vörös és két aprócska kő helyezkedik el. Csak tippelni tudok, hogy ezek a szociális atomot kirakó férfi vagy nő társát és két gyerekét jelölik.
Az ilyen, tárgyakkal megvalósított szociális atom kirakása egyedül is élvezetes lehet, egy sor belátást hozhat. A pszichodrámában természetesen az atomok kirakása után sor kerül azok megelevenítésére is a színpadon.
Forrás: http://pantharei.blog.hu/tags/szoci%C3%A1lis_atom
szociális atom
Moreno szerint nem az egyén a legkisebb vizsgálati egység, hanem az a kapcsolatrendszer, amely a fejlődését lehetővé teszi. Ez a kapcsolati rendszer a szociális atom. Moreno a szociális atom zavaraiból vezeti le a kóros fejlődést, a betegségeket. Ebben a megközelítésben alapvetően nagy hangsúlyt kap a fontos kapcsolatok elvesztése, a gyász, illetve ennek feldolgozása. Moreno a társadalomra is egymáshoz kapcsolódó szociális atomok hálózataként tekintett.
Pszichodramatikus eszközként a szociális atom az egyén kapcsolati rendszerét ábrázoló szociogram: olyan társas mező, amely „kirakható“ tárgyakkal, lerajzolható, majd dramatikusan megjeleníthető.
A szociális atom felépítése
A szociális atom mint szociogram a csoporttag életének legfontosabb szereplőit ábrázolja úgy, hogy ő maga van középen, a többiek pedig kör alakban helyezkednek el körülötte, különböző távolságokban.
Technikailag ezt úgy lehet kivitelezni, hogy első lépésben egy nagy méretű papírlapra előre koncentrikus köröket rajzolunk, majd azokat megszámozzuk 1-től 7-ig.
0-jelzésû a mag, amely a protagonistát jelöli. Ezen a lapon helyezik el a tagok a számukra legfontosabb személyeket jelölő tárgyakat (pl. köveket, kavicsokat), majd a végén, miután minden tárgyról elmondták, kit jelölnek, körberajzolják a tárgyakat és a papírlapra ráírják az illető keresztnevének kezdőbetűjét és “státuszát” (“férjem”, “húgom” stb).
Nem csak a jelenlegi viszonyok számítanak, hanem mindazok, amelyek az egyén születésétől fogva (vagy még korábbról) fontos, meghatározó szerepet játszottak az életében. Már nem létező, egykori személyek, elhunyt családtagok, barátok, volt házastársak, hajdani nagy szerelmek, udvarlók, kedvenc háziállatok is felkerülhetnek a „szociogramra“, ill. olyan egykori családtagok, akiket talán nem is ismert, de valamiért, úgy érzi, összeköttetésben áll velük, pl. fontos neki, amit róluk megtudott.
Olyan személyek is idetartozhatnak, akikkel nem volt igazi kapcsolata, de vágyott rá/vágyik rá (pl. plátói szerelem), vagy a hiányával volt/van “jelen” (pl. elvált apa, vér szerinti szülők, ha nem azok nevelték fel stb).
Ha valaki nem kerül föl a szociális atom diagramjára, pedig fontos elem (anya, apa, testvér, volt férj-feleség, elvált szülő, elvesztett/ meg nem született gyerek stb.), utólag pótoltatni kell. Biztassuk a protagonistát, hogy foglalkozzon vele.
“A környezet fontos szereplői, ha fizikai valóságukban nincsenek is éppen jelen, a szociális atomban - internalizálva mint segéd-ének léteznek.” (Vikár András: Csoportterápia és pszichodráma gyermek és serdülőkorban)
A belső magba kerülnek azok, akikkel a protagonista jelentős érzelmi viszonyban áll.
A külső magba várhatóan azok az ismeretségek kerülnek, amelyek érzelmileg közömbösebb kapcsolatokat jelölnek. Ide kerülhetnek azok a személyek is, akikkel az érzelmi a kapcsolat a valóságban nem jött létre, de a protagonista kívánja, vágyik rá, vagy kívánta, vágyott rá (plátói szerelmek, elvált szülő, aki nem volt jelen az életében).
Az is előfordulhat, hogy a protagonista egy jelentős személyt “száműz” a perifériára vagy akár a legkülső körön kívülre, mert haragszik rá, nem tud neki megbocsátani (pl. megcsalatás esetén), vagy csak akkor érzi magát biztonságban, ha ilyen nagy közöttük a távolság (pl. abúzus esetén). (Ezek felett nem szabad átsiklanunk, hiszen itt lehetnek a legnagyobb gócok, a visszatérő problémákat okozó rögzültségek.)
A távolság illetve közelség tehát a kapcsolat érzelmi erősségét jelzi. Fontos hangsúlyozni, hogy a kapcsolat lehet negatív tartalmú is, vagy ambivalens.
A pozitív kapcsolatot jelölhetjük folytonos vonallal, a negatív kapcsolatot szaggatott vonallal, a semlegeset pontozott vonallal. De használhatunk különböző színeket az érzelmi hőfok ábrázolására (piros, kék, zöld). Az ambivalens kapcsolat két színnel jelölhető (kék, piros).
A figurák közötti kapcsolat iránya is ábrázolható, ill. az, hogy a protagonista, mit gondol a saját érzelmi viszonzásáról. Nyíllal jelölhetjük az irányt, amerre az érzelem hat. (A viszonzást visszafelé mutató nyíllal.)
A nemek külön is ábrázolhatók. A férfiakat/fiúkat jelölhetik pl. háromszöggel, a nőket/lányokat körrel, a kedvenc állatoknak kis fülecskéket rajzolhatnak.
Dramatikus megjelenítés
A szociális atomot meg lehet jeleníteni csoporttagok segítségével, hiszen ott van készen egy kapcsolati struktúra, csak meg kell testesíteni.
Nagyon fontosak a közelségi-távolsági viszonyok, mert jelzik a kapcsolat érzelmi intenzitását, hőfokát, ami lehet negatív is, vagy ambivalens (gyűlölök és szeretek). Ambivalens viszonyokban kiderülhet, hogy valakinek “mozgó helye” van: a szeretet közelebb hozza, a gyűlölet (vagy a leválási szándék) eltávolítja.
A protagonista beáll egy helyre a csoporttérben, az lesz az ő helye, a szociális atom magja. Ehhez képest rakja ki élete fontos szereplőit. (A legközelebbi, legfontosabb kapcsolatok érzelmi hőfokát, szorosságát jelölheti kendők segítségével is.)
Amikor minden fontos személyt kirakott, körülnéz. Szerepcserében egy-egy mondatban elmondja, hogyan viszonyulnak hozzá a többiek. A végén visszaáll középre külön-külön, majd egyszerre végighallgatja, amit mondanak. (Ha nincs sok idő, elég a legfontosabb személyeket kirakni és megszólaltatni. Érdemes megkérdezni, ő kit szeretne hallani. Ha fontos személyt akar kihagyni, amellett ne “menjünk el”.)
Amikor egyszerre jönnek a mondatok, meg lehet kérdezni, mit hall ki leginkább; hogy érzi magát, amikor elhangzik egy-egy jelentős mondat; mi az, ami jól esik neki, mi az, amivel kapcsolatban úgy érzi, hogy ezen a viszonyon változtatni kellene.
A változtatást ki is jelölheti, úgy hogy a megjelenített szociális atomban eszközöl változtatásokat. Ezt nem nagyon tudja másként megtenni, mint hogy változtat a távolságokon, esetleg magasságokon, feljebb emel, lejjebb tol, kezet nyújt, háttal fordít valakit, ölelésre tárja szét valakinek a karját.
A szociális atomban jelenetek nélkül is kirajzolódnak a viszonyok. Szaladhat mélyre egy-egy ponton, de nem feltétlenül. Ha valaki elsírja magát, jelezhetjük, hogy itt még dolga van, vagy, ami jön, (adhatunk spontán sharinget is), de éreztetni kell, hogy most nem erről szól a játék, csak a jövőbeli munka előrevetítéséről.
Fontos, hogy mindenki számára világos legyen, hogy ezzel a játékkal lejelöljük azokat a gócpontokat, amelyek megoldásra várnak a jövőben. (Jelzőpóznákat rakunk le, ahogy Vikár mondaná.) Egyúttal konstatálhatjuk, mi működik, melyik kapcsolat sikeres, hol vannak az erőforrások. Ezt is lehet egy-két szóban jelezni. "Ne felejtsd el, hogy ez itt egy lehetséges erőforrás a számodra, amiből a jövőben meríteni lehet."
A szociális atommal való munkának nagy előnye, hogy egy tíz órás alkalommal mindenkire sor kerülhet. Figyelnünk kell az időt, ki kell számítani, kire, mennyi jut, és ahhoz tartani kell magunkat. A társvezető jelezheti, ha már csak öt perc van hátra. Ez a protagonistát is cselekvésre ösztönzi. Amikor a változtatásokról van szó, lehet neki azt mondani, hogy egy perce van rá, hogy "elrendezze" a viszonyokat.
Egy szociális atom
Az alábbi ábrán Réka szociális atomja látható (példa és kép Aszalós Pétertől). A kör közepén az énkő található, piros körrel a nők, kék háromszöggel a férfiak. Réka a huszas évei elején jár, édesanyjához szoros, ambivalens kapcsolat fűzi. Apját is közel teszi magához, szintén ambivalens érzésekkel. A nagyszülei közül egyértelműen apai nagyapja a meghatározó, jóllehet már nem él. Vele kapcsolatban szinte csak pozitív emlékei vannak, hasonlóan anyai nagyanyjához. testvére, Karesszel van még szoros kapcsolata, de nem véletlenül került Karesz és a szülei közé. A családban ő a békítő. Menedéket jelent számára Jucus, Klári és Móni baráti köre. A szerelmi kapcsolatai jelentik számára a legfájóbb pontot, nem is nevezi meg a három férfit, csak " a csávók"-ként emlegeti őket.
Réka szociális atomjában szépen látszanak az erőforrások: Napa, Mama, a barátnők és egy középiskolai tanár, Ági néni, akitől nagyon sok biztatást kapott. Előbukkannak a problémás pontok is: a szüleivel való viszony, a szerep, amelyet Karesz védelmében magára vesz a családban és a férfiakkal való kapcsolat.
Vikár András, Csoportterápia és pszichodráma gyermek és serdülőkorban, In: Vikár Gy., Vikár A. (szerk.): Dinamikus gyermekpszichiátria, Medicína, 2001.
Forrás: http://pantharei.blog.hu/2010/06/14/szocialis_atom
„Szociális atom”
vizsgálható 10-18 éves gyerekkel
instrukció: rajzolj egy kört középre, ez leszel te; most rajzolj le mindenkit, aki fontos számodra (otthon, iskolában, bárhol); úgy helyezd el őket a rajzon, hogy a tőled való távolságuk jelezze azt, hogy milyen erős közöttetek a kapcsolat, és egymáshoz képest is ennek megfelelően helyezkedjenek el (szintén körökkel, a körökbe írják be a nevet)
rajzoltatás után rövid kikérdezés: melyik alak ki, és milyen vele a kapcsolat - a gyerek válaszait feljegyezzük a rajzra vagy a hátoldalára
a módszer révén egy kis „Naprendszert” kapunk, melyben a középpont a gyerek maga; a kapcsolatok száma erőssége (közelség) és jellege (vonzás vagy esetleg taszítás) jól leképezi a gyerek társas világát
Forrás: http://liturgika.htk.ppke.hu/leirasok/fejlodes_vizsgalatok.pdf
A pszichodráma személyiségmodellje
A pszichodráma alapja a Moreno által kidolgozott szerepelmélet, ez egyben a pszichodráma személyiség-elmélete is. A morenoi gondolat az egészséges fejlődésre épül, az egyes embert nem önmagában vizsgálja, hanem legkisebb egységnek ún. szociális atomjával együtt tekinti (Vikár A., 1997). A szociális atom a morenoi elmélet értelmében az egyén azon legfontosabb kapcsolatait tartalmazza, melyek az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlenek (Vikár A., 2000), s mind reális, mind pedig vágyott, de még nem megvalósult ill. már nem megvalósítható kapcsolatokból áll, a szociális atomba való tartozás alapvető kritériuma, hogy az adott kapcsolat az egyén számára emocionális jelentőséggel bírjon (Torma, 1998). Moreno a szociális atomban végbemenő szociális folyamatot tele-nek nevezte, mely meglátása szerint minden egészséges emberi kapcsolat alapja (Moreno, 1959; ID: Zeitlinger, 1991). A tele az egyének között hat az első találkozástól kezdve, és olyan kapcsolatok létrehozására készteti őket, melyek pozitívabbak vagy negatívabbak, mint amiként azt a véletlenszerűség biztosítaná (Moreno és Moreno, 1969). Moreno az indulatáttétel jelenségét az interperszonális kapcsolatok patológiás formájának tartotta, mely akadályozza a tele-kapcsolat kialakulását (Zeitlinger, 1991). Egyes szerzők szerint (pl.: Vikár A., 2000) a tele a pszichoterápiás folyamatban meghatározza a dramatikus játék során az egyes szerepválasztásokat és ily módon lehetővé teszi, hogy az eredetileg a csoporttagokra és a csoportvezetőre kivetített indulatok a terápiás keretek között feldolgozhatóvá váljanak és megtalálják eredeti tárgyukat (Vikár A., 2000).
Moreno szerepelmélete
[…] A második pszichés univerzumban egyre nagyobb teret kap az elvont gondolkodás: szétválik a fantázia és a realitás, a gyermek egyre jobban függetlenedik az őt körülvevő személyektől (Zeitlinger, 1991). A személyiségfejlődés során ez tekinthető a "te-felismerés" időszakának (Simon és Zseni, 1996). Ebben az időszakban épülnek ki egyre árnyaltabban az egyén szociális szerepei (Vikár A., 2000), a külső személyek, kapcsolatok a szociális atomban belsővé válva fejtik ki pszichés hatásukat. A pszichodrámában ennek a fejlődési szakasznak megfeleltethető technika a szerepcsere.
Moreno antropológiai írásai alapján a harmadik univerzum kategóriáját G. Leutz fogalmazta meg. A fejlődés ezen időszakában teljesedik ki a személyiség, ekkor alakulnak ki a transzcendens szerepek; és ettől a ponttól kezdve a pszichés-, szomatikus- és szociális szerepekkel közösen alakítják az emberi viselkedést (Leutz, 1974).
A pszichodráma betegségelmélete
[…] A morenoi pszichopatológiának szerves része a szociális atom, hiszen a pszichodráma a pszichés zavarokat nem az individuumból kiindulva igyekszik megérteni és értelmezni, hanem az egyén egész szociális környezetét helyezi vizsgálódásának középpontjába (Pintér, 1992). Ennek értelmében a pszichés zavarok tehát a környezettel való problematikus interakciók következményeként, a szociális atom hiányosságai, voltaképpen kapcsolatzavarok nyomán alakulnak ki (Torma, 1998; Vikár A., 2000). Ezzel összefüggésben a szociális atom a pszichés zavarok diagnosztikus eszközének is tekinthető (Pintér, 1992), melynek során nem maguk a tünetek állnak a középpontban, hanem a tünetek a kapcsolatok terében kerülnek megragadásra (Torma, 1998). A diagnosztikus és terápiás munka szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az egyén szociális atomjában található vonatkoztatási személyek száma, a kapcsolatok minősége, a közelség ill. távolság arányai. Továbbá a szociális atom kohéziója (milyen kapcsolatok állnak fenn a személy szociális atomjának tagjai között: amennyiben a szociális atom tagjai egymással nem vagy csak kevéssé állnak kapcsolatban, a szociális atom nem képes szociális hálóként működni), végül a csatlakozások szempontjából megfigyelhető különlegességek (annak kérdése, hogy a szociális atom miként viszonyul a személlyel érintkezésben álló más személyekhez) (Zeitlinger, 1991).
Forrás: http://www.landrea.hu/pszichodrama.htm
A szociális atom
A szociális atom fogalma szorosan kapcsolódik Morenonál a szerep- és fejlődéselmélethez.
Moreno nem az egyes ember individuális pszichodinamikájából indul ki, az ő szempontja az élet interakciós szerkezetébe ágyazott ember. Szerinte nem az individuum hanem a társas atom a legkisebb egység /Moreno,1981/.
A terápiás beavatkozás tárgya sem lehet más csak az ember -és végső soron valamennyi ember- "interpersonal relation-jai". Moreno szociometriai munkásságában a társas kontextusban létező ember konkrét viselkedése jelenti a kiindulópontot.
A szociális atom fogalmával jelöljük valamennyi kapcsolati szerkezet legkisebb egységét. A szociális atom tartalmazza az érzelmi, szociális és kulturális kapcsolatokat az egyén és azon személyek között, akik valamilyen módon egy időben éltek. A szociális atom az individuumoknak az a legkisebb magva a társas világegyetemben, akik között 'emocionális kapcsolat' van /Moreno, 1960/.
A szociális atom azokból a személyekből álló mag, akik az egyénnel érzelmi kapcsolatot tartanak fenn. A szociális atom egy belső és egy külső körből valamint a külső mag körül elterülő ismeretségi volumenből tevődik össze.
A belső kör a személyeknek azon magva, akikkel az egyén kapcsolatot tart fenn.
A külső kör a személyeknek azon magva, akikkel kívánatos volna kapcsolatot létesíteni vagy helyreállítani. Az ismeretségi állomány olyan ismeretségekből áll, melyeknek nincs érzelmi jelentőségük az egyén számára. A társas kapcsolatoknak arról a tág terepéről van szó, melyből az érzelmi partner meríthető. Az ismeretségi állományon kívül helyezkedik el a szimbolikus, a tömegből való kapcsolat tere /Moreno 1976 in: Moreno 1981/.
A társas atom szerkezete az egyén kapcsolatainak számától és kapcsolatainak jellegétől függ. A szerkezet a születés pillanatától kezdve fejlődik. Kezdetben az anya és a gyermek tartoznak bele. Idővel más személyek is belépnek a gyermek életterébe. A növekedéssel párhuzamosan a szociális atom is folyamatosan kiterjed. Ennek során az egyén szociális és emocionális kiterjedése befolyásolja egymást, egymással korrelál. Moreno szerint pl. minél több valakinek a kapcsolata, annál kevésbé függ a kapcsolat partnereitől. ezek a megállapítások különös jelentőséget kapnak az anya-gyermek kapcsolatban, az idős emberek valamint a segítségre szorulók és segítők szociális atomjának kulturális, szociális és pszichikus elsorvadása miatt. A szociális atom regenerálódási képességének fontos feladata van az emberi személyiség formálódásában, bizonyos élethelyzetekben.
Az egyén szociális atomjának térfogata különböző okokból csökkenhet. Okozhatja a vonzalom elvesztése, egy nem megfelelő emberrel való helyettesítése és a halál. A fiatalabbak, az idős emberekhez képest könnyebben tudják atomjukat 'szociálisan regenerálni'. Az idős emberek atomjának kisebb a térfogata. Moreno "szociális halálról", "kívülről jött halálról" beszél, vagyis nem a test és nem a pszichikum haláláról. A szociális halál bekövetkezhet jóval a fizikai halál előtt, amikor is az embernek sorra elhalnak a rokonai, barátai, ismerősei és nem képes új kapcsolatokat teremteni. Moreno szerint az interakciós partner elveszítése szerepveszítéssel is együtt jár (gyász) és ez az Én csökkenését vonja maga után. "az a felismerés, hogy nemcsak önmagunkon belül élünk, hogy van egy "kívüli" Én is, ami nagyon erősen strukturált, ami reagál a növekedésre és a pusztulásra - nos, ez a felismerés új reménysugarat adhat a geriátriának, az időskor tudományának. A halál az élet funkciója, társadalmi realitása van" /Moreno,1981/.
Az önmagát változtató szociális atom koncepciója magában rejti az életen át tartó tanulás lehetőségének képzetét. Moreno az ember fejlődésével és szocializációjával foglalkozva nem szorítkozik a gyermek és ifjú korra, az élet teljes kontextusát látókörébe vonja.
Egy ember életében az életvitel zavarait Moreno szerint a szociális atom zavarai okozzák.
A szociális atom semmiképpen nem abszolút. Az élet folyamán együtt változik azokkal a személyekkel, akik a vonzáskörébe kerülnek. minél több elutasítás és elutasított vonzás jellemzi a társas atom szerkezetét, annál magányosabb az individuális mag. Ez esetben nem rendelkezik szociális hálózattal, a kapcsolati személyeknek alig van vagy semmi közük nincs egymáshoz.
A pszichodrámában a szociometriai aspektus egyrészt diagnosztikus értékkel bír, a vezető /az ügyelő/ a szociális atom felderítésével megismeri a tagok / a hívó/ státusát ill. más jellemzőket, másrészt a szociális atom megjelenítésével, elemzésével a csoport /a hívás/ reflektált terében a kapcsolati rendszer konfrontációját és korrekcióját lehet kezdeményezni.
A szociális atom akár képzeletbeli megjelenítése pl. a hívás alatt nagyban hozzásegítheti az ügyelőt a hívó teljesebb észleléséhez, a Te felismeréséhez. Fontos lehet azért is mert az individuum és a társadalom alapvetően összekapcsolódik. /vö.: /Mä vers,1986/. Ennek analógiájaként a hívó problémája sem választható el vagy le a környezetétől, s különösen nem kezelhető az individuumra leszűkítve. Egy másik fontos szempont lehet a szupervíziós munka alatt az ügyelő szociális atomjának ismerete, alakulása, amely sokszor hozzásegít bizonyos elakadások megértéséhez. A szociális atom elemzésénél nem a tünetek állnak középpontban, hanem az a cél, hogy a tüneteket a kapcsolatok terében ragadjuk meg.
A dolgozatban a szuperviziós eset demonstrálásával erre szeretnék rámutatni, amikor reflektáltan megjelenik a szociális atom belső magja, majd a fókuszban regenerációs lehetőségként annak vágyott kapcsolati külső köre /Pintér, 1992/.
Forrás: http://www.szupervizio.eoldal.hu/cikkek/irodalom/szupervizio-es-a-pszichodrama-kapcsolata.html
Pszichodráma csoport
A pszichodráma Jacob Levy Moreno (1889 – 1974) nevéhez kötődik.
A pszichodráma feltáró és tüneti jellegű csoportos személyiségfejlesztő módszer. Értelmi és érzelmi szinten tudatosít, fizikai szintű átéléssel. A lélek valóságát cselekvésen keresztül tárja fel, az élmények, lelki tartalmak, konfliktusok eljátszása segítségével. Mindig az egyén személyes teherbírását, belső erejét, céljait hagyja érvényesülni. Eközben kezében tarja az egyén az élete alakításáért a felelősséget, hiszen ő tudhatja igazán, mire van szüksége.
A pszichodráma az evészavarban – ezen belül az elhízásban szenvedők érzelmi, kapcsolati konfliktusainak feltárására és korrekciójára ad módot. Ezzel párhuzamosan az evészavar mögötti személyiségszerkezet sajátosságainak, fejlődési elakadásainak átdolgozására irányul.
Ilyen probléma lehet az evészavarban szenvedő számára például az, amikor elveszíti az evés feletti kontrollt, ha sérelem éri, vagy szembesül az élet nehézségeivel: válás, haláleset, munkahely elvesztése. Vagy jellemző vágy, hogy az életnek ne legyenek korlátai. Például szeretné ha ehetne mindent, amit akar, és ezzel egyidőben vékony maradjon.
A később túlsúlyossá váló ember gyerekként nem tanulta meg felismerni, elviselni, szabályozni az érzéseit, és csak az evéssel képes elnyomni, elhárítani bizonyos érzéseket: a szexuális vágyat, a dühöt, a versengési kedvet, a bűntudatot stb.
A túlsúllyal küzdők pszichodráma játékaiban láthatóvá lehet tenni a túlevés hátterében lévő érzések kezelésének családi hagyományait is.
A csoportban a sorsközösség bázisán kialakuló bizalom és elfogadás önmaguk teljesebb elfogadásához vezethet. Ezzel párhuzamosan mások játékát nézve, vagy abban játszva az evészavarban szenvedők felfedezhetik saját konfliktusaikat, elrejtett érzéseiket, elhárítási módjaikat. A csoport tükörszerű visszajelzésével a szociális tanulást segíti, s az újfajta szerepek, vagy kapcsolati minták a csoport védett közegében kipróbálhatók, gyakorolhatók. A pszichdráma technikák lehetővé teszik, hogy az evészavarban szenvedő belső világa, rejtett vagy kifejezhetetlen érzései külsőleg láthatóvá, és átélhetővé váljanak. Így segíti a probléma átdolgozását, a korrekciós élményeket és a katarzist.
A programban dolgozó pszichodráma vezetők több mint nyolc éve vezetünk csoportokat. Az általunk kísért elhízással (evészavarral) küzdők tipikus problémái voltak:
• fel nem dolgozott gyász, veszteség,
• rosszul kezelt kapcsolati konfliktus szülővel, gyermekkel, társsal, főnökkel,
• túlvállalás az élet különböző területén (munka, család),
• önmaga igényeinek háttérbe szorítása, túl sok áldozatvállalás
• a nővé és a férfivá válás folyamatában való elakadás, melynek hátterében gyakran a bántalmazás különböző módjaival találkoztunk: érzelmi, fizikai, szexuális.
A morenói szerepelmélet az egészséges fejlődésre épít. A pszichodráma arra a megközelítésre épül, amely az embert veleszületetten társas lénynek tekinti. Az egyént nem önmagában, hanem szociális atomjával együtt tarja a legkisebb vizsgálható egységnek, ebbe tartoznak bele azok a legfontosabb kapcsolatok, amelyek az egészséges fejlődéshez is nélkülözhetetlenek. A szociális atom által képszerűvé vált konfliktusok, nehézségek mutatják meg azt, hogy mivel van dolga az egyénnek. A feldolgozó munka során juthatunk el az elhízás lelki gyökeréhez.
A szociális atom kirakását önismereti tesztként használjuk munkánkban. A csoportmunka első szakaszában készítik el a résztvevők a szociális atomjukat. Mi kövekkel, kagylókkal dolgozunk. Először kiválasztatjuk a csoporttag saját „én-kövét”, mely köré rendezi el a számára fontos emberek (élő vagy halott), dolgok, értékek köveit.
Íme egy példa, Ibolya szociális atomja: 
Az én-köve egy áttetsző, fehér kő. Közelében jelenlegi családja. A fekete, szúrós kagyló a 17 éve halott anyát szimbolizálja. A hatalmas kövek a jelenlegi konfliktusainak nagyságát jelenítik meg. Az a nagymama szorul ma ápolásra, aki Ibolya édesanyját (a saját lányát) sosem ápolta, helyette Ibolyának kellett helyt állnia 12 évesen. A nagymama ma állandóan elégedetlen a napi rendszeres törődéssel. Anyósával és sógornőjével konfliktusos kapcsolatban él, ami megkeseríti hétköznapjait. Ibolya a férje helyett küzd anyósa és családjának szeretetéért és még csak nem is tud róla.
A lelki problémák megdolgozása után egy év múlva Ibolya szociális atomja a következőképpen néz ki:
Az „én-köve” egy élettel teli rózsaszín kő, az egy éve önmagának választott áttetsző kő most a csoportmunkában elgyászolt édesanyját jelképezi. Ezzel párhuzamosan a nagymama semmilyen formában nem került fel, az anyós kisebb köve egy élhető kapcsolatot jelképez.
A csoportban elvégzett lelki munka hosszútávon kihat az életünkre. Ibolya a csoportzárást követően februárban középfokú írásbeli és szóbeli nyelvvizsgát tett, májusban emelt szinten újból érettségizett a főiskola tanulmányihoz szükséges tárgyakból, majd júliusban felvételt nyert arra a főiskolára, ami gyermekkori álma volt. A tanulásban teljes elakadást okozott édesanyja fel nem dolgozott elvesztése. A 14 évesen kitűnő kislány, bukdácsolva fejezte be a középiskolát, azóta mostanáig semmilyen vizsgára nem vállalkozott. A lelki súlyok elengedése mostanra tette lehetővé testsúlyának csökkenését.
Forrás: http://www.letvagy.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=44&Itemid=68
