1. Ábrahám majdnem feláldozza Izsákot

„És lett ezeknek utána, az Isten megkísértette Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S ő felelte: Ímhol vagyok.

És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, a melyet mondok néked.

Felkelt azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelte az ő szamarát, és maga mellé vette két szolgáját, és az ő fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkelt és elindult a helyre, melyet néki az Isten mondott.

Harmadnapon felemelte az ő szemeit Ábrahám, és látta a helyet messziről.

És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.

Vette azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltette az ő fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vette a tüzet, és a kést, és mentek ketten együtt.

És szólt Izsák Ábrahámhoz, az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?

És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mentek ketten együtt.

Hogy pedig eljutottak arra a helyre, melyet Isten néki mondott, megépítette ott Ábrahám az oltárt, és reá rakta a fát, és megkötözte Izsákot, az ő fiát, és feltette az oltárra, a fa-rakás tetejére.

És kinyújtotta Ábrahám az ő kezét és vette a kést, hogy levágja az ő fiát.

Akkor kiáltott neki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felelte: Ímhol vagyok.

És monda: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.” (1Móz 22, 1-12.)

Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten emberáldozatot kívánt. Ábrahám tudta, hogy Istennek az akarta az, hogy Izsák éljen. Egyrészről, mert Isten az élet Istene, másrészt meg hát pont ő volt az ígéret, melyre 25 évig várt, hogy beteljesedjen.

Akkor mégis miért tette ezt Isten Ábrahámmal?

Azért, mert azt akarta, hogy a szívében már létrejöjjön a cselekvésre való érzés, indulat – de ennyi és nem több.

Ábrahám szavaiból jól látszik, hogy tudta – bár hogy pontosan hogyan, azt azért mégsem –, hogy Isten majd ad egy áldozati állatot, és ő és a fia vissza fognak térni.

2. Salamon kettévágat egy gyermeket

„Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálltak ő előtte.

És mondja az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem őnála, abban a házban.

És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt voltunk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten voltunk abban a házban.

És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.

És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fektette, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.

Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: íme, megholt; de reggel jól megnézegetvén, láttam, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.

Mondja pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt.

Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképpen versengettek a király előtt.

Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja:

Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.

És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozták a kardot a király elé,

Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.

Ekkor monda az az asszony, a kié volt az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok neki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondta: Se enyém, se tied ne legyen; vágjátok ketté.

Akkor felelt a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.

És mikor hallotta az egész Izrael ezt az ítéletet, a melyet tett a király, félték a királynak orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsessége van az ő szívében az ítélettételre.” (1Kir 3, 16-28.)

Nos Salamon először is hozatott egy kardot. Ezt aztán odatették őeléje.

Utána mondta csak azt, hogy – azzal a karddal – vágják ketté a gyermeket.

De a kard nála volt! Nem volt szabad csak úgy odanyúlkálni, ami a király előtt volt, csak külön parancsra.

Tehát bár a parancsot kiadta ugyan, de nem adott még engedélyt a kard elvételére!

Anélkül meg nem lehetett végrehajtani a korábban kiadott utasítást!

Tehát nem akarta kettévágatni a gyermeket – nem is tudták volna megtenni kard nélkül.

Egyébként meg minek kért volna kardot, ha nem azzal kellett volna az utasítást végrehajtani?

3. Dávid Nábál egész családját ki akarja irtani

„És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja.

Elküldött azért Dávid tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak:

Menjetek fel Kármelbe, és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek őt nevemben békességesen.

És így szóljatok: Légy békességben az életben, legyen békességben a te házad népe és legyen békességben mindened, a mid van!

Most hallottam, hogy juhaidat nyíratod. A te pásztoraid pedig velünk voltak, nem bántottuk őket, és semmijük sem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg Kármelben voltak.

Kérdezd meg szolgáidat, ők meg fogják mondani néked. Legyenek azért ez ifjak kedvesek előtted, mert alkalmas időben jöttünk. Adj, kérlek abból, a mi kezed közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak, Dávidnak.

Elmentek azért a Dávid szolgái, és szóltak Nábálnak mind e beszédek szerint a Dávid nevében, és várakoztak.

Nábál pedig felelt a Dávid szolgáinak, és monda: Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok olyan szolga van, a kik elszöknek uraiktól.

Vegyem azért kenyeremet és vizemet és az én levágott marhámat, a melyet nyíróimnak levágattam, hogy olyan embereknek adjam, a kikről azt sem tudom, hova valók?

Akkor megfordultak a Dávid szolgái az ő útjukra, és visszatértek; és mikor megérkeztek, értesítették őt mind e beszédek felől.

És monda Dávid az ő embereinek: Kösse fel mindenki kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte az ő kardját; és felment Dávid után mintegy négyszáz ember; kétszáz pedig ott maradt a poggyásznál.

Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesítette a szolgák közül egy ifjú, mondván: Íme Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de ő elűzte őket.

Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg velük jártunk, mikor a mezőn voltunk.

Olyanok voltak reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velük voltak, mikor a juhokat őriztük.

Most azért értsd meg és lássad, hogy mit kelljen cselekedned, mert jelen van a veszedelem a mi urunk és az ő egész háza ellen, ő pedig oly kegyetlen ember, hogy senki sem szólhat néki.

Akkor Abigail sietve vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszú szőlőt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta.

És monda az ő szolgáinak: Menjetek el előttem, íme én utánatok megyek; de férjének, Nábálnak nem mondta meg.

És történt, hogy amint a szamáron ment, és leereszkedett a hegynek egyik mellékösvényén: íme Dávid és az ő emberei lejöttek eleibe, és ő összetalálkozik velük.

Dávid pedig azt mondta: Bizony hiába őriztem ennek mindenét, a mije van a pusztában, hogy semmi híja nem lett mindannak, a mi az övé, mert ő a jó helyett rosszal fizet nékem.

Úgy cselekedjék az Isten Dávid ellenségeivel most és ezután is, hogy reggelig meg nem hagyok mindabból, a mi az övé, még egy ebet sem.

Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot, sietve leszállott a szamárról, és arccal leborult Dávid előtt, és meghajtotta magát a földig.

És az ő lábaihoz borult, és monda: Óh uram! Én magam vagyok a bűnös, mindazáltal hadd beszéljen a te szolgálóleányod te előtted, és hallgasd meg szolgálóleányodnak szavait.

Kérlek, ne törődjék az én uram Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel, mert a milyen a neve, olyan ő maga is; bolond az ő neve és bolondság van benne. Én azonban, a te szolgálóleányod, nem láttam az én uramnak szolgáit, a kiket elküldtél.

Most pedig, óh uram! Él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Most azért olyanok legyenek ellenségeid, mint Nábál, és valakik az én uramnak megrontására törekednek.

És most ezt az ajándékot, a melyet a te szolgálóleányod hozott az én uramnak, adják a vitézeknek, a kik az én uram körül forgolódnak.

Bocsásd meg azért a te szolgálóleányodnak vétkét; mert az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, mert az Úrnak harcait harcolja az én uram, és gonoszság nem találtatik tebenned a te életedben.

És ha valaki feltámadna ellened, hogy téged üldözzön, és életed ellen törjön: az én uramnak lelke az élőknek csomójába lesz bekötve az Úrnál, a te Istenednél; ellenségeidnek lelkét pedig a parittyának öbléből fogja elhajítani.

És mikor az Úr megadja a jót az én uramnak mind a szerint, amint megmondta felőled, és téged fejedelmül rendel Izrael fölé:

Akkor, óh uram, nem lesz ez néked bántásodra és szívednek fájdalmára, hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy az én uram saját maga szerzett magának elégtételt. Mikor azért jót tesz az Úr az én urammal: emlékezzél meg szolgálóleányodról.

És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene, a ki téged ma elém küldött!

És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt!

Bizonyára él az Úr, az Izraelnek Istene, a ki megakadályozott engem, hogy veled gonoszul ne cselekedjem, mert ha te nem siettél, és nem jöttél volna elém, úgy Nábálnak nem maradt volna meg reggelre csak egyetlen ebe sem.” (1Sám 25, 4-34.)

Isten itt sem akarta a vérontást, de a harag, az indulat jogos volt. Ezt el is ismerte Abigél, aki biztos nem ment volna hozzá Dávidhoz, ha nem így lett volna.

4. Pál apostol is jelzi, hogy egy-egy érzelmi indulat lehet jogos

„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;” (Ef 4, 26.)

Pál nem azt mondja: Ne merj – még jogosan sem – haragudni, fojtsd magadba, az a te kereszted.

Elismeri, hogy ki kell élni a haragot, de meg kell tudni bocsájtani.

Ezt a dráma mintha-tér segítségével kívánja megoldani.

Ott szabad haragudni, ki lehet – sőt kell is – élni a jogos indulatokat, hogy később azok ne kössék le a belső erőforrásainkat.

A szociális atomban kövek szimbolizálhatnak személyeket, embercsoportokat, tárgyakat, fogalmakat, érzelmeket.

Ha egy szociális atom eljátszásra kerül, akkor megszólaltathatók a csoporttagok által az egyes kövek.

Az alábbi bibliaidézetekben arra kereshetjük a választ, hogy vajon az Isten Igéjében előfordul-e vagy sem ehhez hasonló?

I. Kő

1. Emlékeztető

„Annak utána végy két ónix-követ, és metszd fel azokra az Izrael fiainak neveit.

Hatnak nevét az egyik kőre, a másik hatnak nevét pedig a másik kőre, az ő születésük szerint.

Kőmetsző munkával, amint a pecsétet metszik, úgy metszesd e két követ az Izrael fiainak neveire; körös-körül arany boglárokba csináld azokat.

És tedd e két követ az efód vállkötőire, az Izrael fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetőül hordozza Áron azoknak neveit az ő két vállán az Úr előtt.” (2Móz 28, 9.)

„És monda Józsué az egész népnek: Íme ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.” (Józs 24, 27.)

2. Akadály

„És látta, hogy íme egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hevert. Mert abból a kútból itatták a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő volt” (1Móz 29, 2.)

Lázár feltámasztása: „Jézus pedig újra felindulva magában, oda ment a sírhoz. Az pedig egy üreg volt, és kő feküdt rajta. Monda Jézus: Vegyétek el a követ.” (Jn 11, 38-39/a.)

„Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sírboltba, a mely kősziklából volt kivágva; és követ hengerített a sírbolt szájára.” (Mk 15, 46.)

Krisztus feltámadása: „És mondták maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?

És odatekintvén, látták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy volt.” (Mk 16, 3-4.)

3. Személy

Mintha csak kövek lettek volna, úgy elmerültek: „A Fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harcosai belefúltak a veres tengerbe. Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.” (2Móz 15, 4-5.)

Bárcsak olyan erős volnék, mintha egy kőfal lennék: „Mikor én [erős] olyan leszek, mint a kőfal” (Én 8, 10.)

4. Krisztus

Ne szerezz magadnak ellenséget, aki kárt okoz majd neked: „Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. (Zsolt 91, 12.)

Az Egyház alapja, sarokköve a Názáreti Jézus személye: „A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett! (Zsolt 118, 22.)

„Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává” (1Pét 2, 7.)

A Názáreti Jézus és a 7 Egyházkorszak: „Mert íme e kő az, a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; íme, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon.” (Zak 3, 9.)

„És Ő néktek szenthely lesz; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izrael két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.” (Ésa 8, 14.)

„Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” (Luk 20, 18.)

„A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz” (1Pét 2, 4.)

„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

Azért van meg az Írásban: Íme szegletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses;

és aki hisz abban, meg nem szégyenül.” (1Pét 2, 5-6.)

Olyan volt a fényessége, mintha drágakő lett volna: „És a ki ült, tekintetére nézve hasonló volt a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyiszék körül szivárvány volt, látszatra smaragdhoz hasonló. (Jel 4, 3.)

5. Nemzetségek (pontosabban törzsek)

„Megcsinálták a hósent is mestermunkával, mint az efódot, aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű, és sodrott lenből.

Négyszögű volt a hósen, és kétrétűre készítették azt; egy arasz volt hossza, egy arasz a szélessége is két rétben.

És négy sor követ foglaltak abba, ily sorban:

szárdiusz, topáz, smaragd; az első sor.

A második sor: karbunkulus, zafír és gyémánt.

A harmadik sor: jácint, agát és ametiszt.

A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis, a melyek mind arany boglárokba foglaltattak a magok helyén.

A kövek pedig Izrael fiainak nevei szerint voltak, tizenkettő volt az ő nevük szerint, és pecsét módjára metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.(2Móz 39, 8-14. és 2Móz 28, 15-21.)

„Mikor pedig az egész nép teljesen általment a Jordánon, szólt az Úr Józsuénak, mondván:

Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.

És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal álltak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.

Előhivatta azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izrael fiai közül rendelt, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;

És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izrael fiai nemzetségeinek száma szerint,

Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?

Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; kettévált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.” (Józs 4, 1-7.)

„Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak, Gilgálban állította fel Józsué.

És szólt Izrael fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?

Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izrael ezen a Jordánon.” (Józs 4, 20-22.)

6. Emberi harag

„És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az ő felebarátját kővel vagy öklével” (2Móz 21, 18.)

„Elment azután Dávid király Bahurimig, és íme onnan egy férfi jött ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei volt, Gérának fia, és kijővén szidalmazta őket.

És kővel hajigálta Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől voltak.

És így szólt Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te vérszopó és istentelen ember!” (2Sám 16, 5-7.)

Itt jegyezném meg, hogy a testben kialakult kövek (pl. epekő) lehetnek a tudatalattiban tárolt fel nem dolgozott (és elnyomott) harag energiájának manifesztációja is.

7. Isten haragja

„Izrael fiainak pedig mondd meg: Valaki Izrael fiai közül és az Izraelben tartózkodó jövevények közül odaadja az ő magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kővel.” (3Móz 20, 2.)

„Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta azokat.

Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak. Az a kő pedig, a mely leütötte az állóképet nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.” (Dán 2, 34-35.)

„Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.” (Agg 2, 17.)

Jobban jár az, aki engedi, hogy Isten megtörje az ő óemberi természetét, mint akit felmorzsol a bűn és az azt követő ítélet: „És a ki e kőre esik, szétzúztatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Mt 21, 44.)

8. A szív állapota

Olyan lett a szíve, mintha kő lett volna a helyén: „Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodott, megmondta néki felesége ezeket a dolgokat; és elhalt az ő szíve ő benne, és olyanná lett, mint a kő.” (1Sám 25, 37.)

„Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.” (Jób 41, 24.)

„És adok nékik/néktek egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik/néktek hússzívet.” (Ez 11, 19. és 36, 26.)

„A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.” (2Kor 3, 3.)

9. Megszólalnak

„Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.” (Hab 2, 11.)

„És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Luk 19, 39-40.)

II. Kövek csoportja

Önérvényesítés, az ember önmaga dönti el, milyenre akarja formálni saját magát: „Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert amint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.” (2Móz 20, 25.)

1. Védelem

„Olyanok voltak [azok az emberek] reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velük voltunk, mikor a juhokat őriztük.” (1Sám 25, 16.)

„Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az ammoniták és az asdódiak, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedtek” (Neh 4, 7.)

„Íme, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.” (Ésa 49, 16.)

„Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked;

 Mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.” (Ésa 60, 10.)

„Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak;

 Ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!” (Ésa 62, 6.)

2. Testben bízás

„Ezek a városok mind meg voltak erősítve magas kőfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost.” (5Móz 3, 5.)

„És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a te magas és erős kőfalaid, a melyekben bízol, minden te földeden: megszáll téged minden városodban, minden te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ad néked.” (5Móz 28, 52.)

„És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, ki-ki az előtte való helyen.” (Józs 6, 5.)

„Kiáltott azért a nép, mihelyt kürtöltek a kürtökkel. Lett ugyanis, amint meghallotta a nép a kürtnek szavát, kiáltott a nép nagy kiáltással, és leszakadt a kőfal magától, és felment a nép a városba, ki-ki az előtte való helyen, és bevették a várost.” (Józs 6, 20.)

„Uram! A te szemeid avagy nem a hűségre néznek-e? Megverted őket, de nem bánkódtak; tönkre tetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orcáik keményebbekké lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni.” (Jer 5, 3.)

„Mikor pedig a templomból kiment, monda néki egy az ő tanítványai közül:

– Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!

Jézus pedig felelvén, monda néki:  

– Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.” (Mk 13, 1-2.)

„Hit által omlottak le Jerikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.” (Zsid 11, 30.)

3. Isten ítélete

„Ait pedig felgyújtatta Józsué és tette örökkévaló kőhalommá, pusztasággá mind e napig.” (Józs 8, 28.)

„És nagy kőhalmot raktak fölé; megvan mind e napig. És megszűnt az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig.” (Józs 7, 26.)

„Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ősidőktől elvégeztem ezt!

Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat” (2Kir 19, 25.)

„Jégesővel pusztította el szőlőjüket, s fügefáikat kőesővel.” (Zsolt 78, 47.)

„Óh, Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.” (Zsolt 79, 1.)

„És Babilon kőrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.” (Jer 51, 37.)

4. Szolgálati ajándékok (Ef 4, 11 szerint: apostol, próféta, evangélista, pásztor, tanító) 

A patak vize által lekoptatott kövek olyanok, mint a Szent Lélek folyama által az emberi durvaságoktól lekoptatott lelkek: „Akkor Dávid felkötötte kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és levetette azokat Dávid magáról.

És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledett a filiszteushoz.

Akkor elindult a filiszteus is, és Dávidhoz közeledett, az az ember pedig, a ki a pajzsát hordozza, előtte volt.

Mikor pedig oda tekinte a filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű.

És monda a filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazta a filiszteus Dávidot Istenével együtt.

Monda továbbá a filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.

Dávid pedig monda a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illettél.

A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad.

A filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene.

És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.

És mikor a filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledett: Dávid is sietett és futott a viadalra a filiszteus elé.

És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a filiszteus, úgy, hogy a kő homlokába mélyedt, és arccal a földre esett.

Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is volt a Dávid kezében.” (1Sám 17, 39-50.)

III. Kőszikla

A Krisztus áldozata ad védelmet az Atya bűn felé való haragjától: „És monda az Úr: Íme van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.”

(2Móz 33, 21-22.)

„Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!” (5Móz 32, 4.)

„Akkor megtért Saul Dávid üldözéséből, és a filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.” (1Sám 23, 28.)

„Maga mellé vőn azért Saul az egész Izrael közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin.” (1Sám 24, 3.)

„Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” (Zsolt 18, 3.)

„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:

És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” (Mt 7, 24-25.)

„Valaki én hozzám jön és hallgatja az én beszédemet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.

Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.

A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.” (Luk 6, 47-49.)

„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán [amely ÉN VAGYOK]építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz.” (Mt 16, 18-19.)

„És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követte őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.” (1Kor 10, 4.)

Mózes úgy fakasztott vizet a kősziklából, ahogyan Istenből fakad a Szent Lélek: „Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok eme kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakassz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.

Vette azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől amint parancsolta néki.

És összegyűjtik Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?

És felemelte Mózes az ő kezét, és megütötte a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömlött ki, és ivott a gyülekezet és az ő barmai. (4Móz 20, 8-11.)

IIII. Isten személye

„És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.” (2Sám 22, 2.)

„Mert veled harci seregen is átfutok,

Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta;

Pajzsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Mert kicsoda volna Isten az Úron kívül?

S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?

Isten az én erős kőváram,

Ki vezérli az igaznak útját.” (2Sám 22, 30-33.)

„És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.” (Zsolt 9, 10.) 

„De kőváram lett én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája” (Zsolt 94, 22.) 

„Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.” (Zsolt 144,1.)

„Benne volt az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;

És nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírt nevek, a melyek az Izrael fiai tizenkét törzsének nevei:

Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugatról három kapu.

És a város kőfalának tizenkét alapja volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.

A ki pedig én velem beszélt, annál volt egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.

És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.

És megmérte annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.

És kőfalának rakása jáspisból volt; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.

És a város kőfalának alapjai ékesítve voltak mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafír; a harmadik kálcédon; a negyedik smaragd;

Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolit; a nyolcadik berill; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik ametiszt.

A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt; és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.

És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.

És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” (Jel 21, 11-23.)

A most következő 10 bejegyzésben olyan bibliai témák fognak következni, melyek mind kapcsolatosak a drámával.

Ezékiel rendezett egyszer egy főzési bemutatót, egy színjátékot

„És volt az Úr beszéde hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:

Embernek fia! Írd fel magadnak e nap nevét, éppen e napét: Babilon királya épen ezen a napon jött Jeruzsálemre.

És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.

Gyűjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, combot, lapockát; válogatott csontokkal töltsd meg.

Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is a fazék alá; forrald erősen, még csontjai is főjenek benne.

Ennek okáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.

Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.

Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.

Azért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakok!

Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfőjenek.

És állítsd üresen az ő szenére, hogy meghevüljön, s megtüzesedjék érce, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája.

A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az ő sok rozsdája, tűzbe hát rozsdájával!

A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugtatom haragomat rajtad.

Én, az Úr szólottam; jönni fog és megcselekszem, el nem engedem, s nem kedvezek, és nem könyörülök: a te útjaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 24, 1-14.)

Ezen az előadáson keresztül értette meg a néppel, Isten mit akar cselekedni a jövőben.

Mit rakott fel főzni Ezékiel?

1. Comb:

„És volt egy ember a Benjámin nemzetségéből, kinek neve volt Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin házából való volt; igen tehetős ember volt.

És volt néki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; ő nála Izrael fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb volt az egész népnél.

És elvesztek Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.

És bejárta az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárta Benjámin földét, de nem találták meg.

Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.

Az pedig monda néki: Íme az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi utunkat, hogy merre menjünk.

És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? Mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?

A szolga pedig felelt ismét Saulnak, és monda: Íme van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi utunkat.

Régen Izraelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták.

És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmentek azért a városba, hol az Istennek embere volt.

Amint pedig a város felhágóján mennek, leányokkal találkoznak, a kik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-e a néző?

És azok feleltek nekik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata íme e hegyen.

Amint a városba mentek, azonnal megtaláljátok. Felmenne a hegyre. A nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert éppen most fogjátok őt megtalálni.

Felmentek azért a városba. És mikor a városban mennek, íme akkor jött ki Sámuel velük szemben, hogy a hegyre felmenjen.

És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván:

Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izrael felett, hogy megszabadítsa az én népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintettem az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám.

Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szólt néki az Úr: Íme, ez az ember, a kiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.

Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledett és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a néző háza?

Sámuel pedig felelt Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző; menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van.

A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié lesz mind az, a mi Izraelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?

És Saul felelte, és monda: Avagy nem benjáminita vagyok-e én, Izraelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?

Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre; és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, kik mintegy harmincan voltak.

És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam neked, és amelyről azt mondám, hogy tartsd magadnál.

Akkor a szakács felhozta a combot és a mi rajta volt, és Saul elé tette. És ő mondta: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondom: Meghívtam a népet. Eszik azért Saul azon a napon Sámuellel.

És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal.

És korán felkeltek. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiáltott Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimentek ketten, ő és Sámuel az utcára.

Mikor pedig lementek a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk - és előre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.

Akkor elővette Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére töltötte, és megcsókolta őt, és monda: Nem úgy van-e, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?” (1Sám 9, 1-10, 1.)

„Mert aztán, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, combomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.” (Jer 31, 19.)

„Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lesz és Izrael minden fejedelmén: e kardra jutnak népemmel együtt, ezért üss combodra.” (Ez 21, 12.)

Tehát a comb a királyságot, a királyi (fejedelmi) kenetet jelképezte.

2. Lapocka

„Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levő kövérével, és a jobb lapockát; mert felavatási kos ez.

Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr előtt van;

És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr előtt.

Azután vedd le azokat kezükről, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozat felett kedves illatul az Úr előtt; az Úrnak tűzáldozata az.

Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbáld meg azt az Úr előtt; azután legyen az a te részed.

Így szenteld meg a meglóbált szegyet és a felemelt lapockát, a melyet meglóbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az ő fiainak felavatási kosából.

És legyen ez Áronnak és az ő fiainak része örökké az Izrael fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izrael fiai részéről az ő hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.” (29, 22-28.)

„És vette a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapockát;

És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr előtt volt, vett egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és rakta azokat a kövérségekre és a jobb lapockára;

És tette mindezeket az Áron kezeire és az ő fiainak kezeire, és meglóbálta azokat az Úr előtt.” (3Móz 8, 25-27.)

„Mózes pedig szólt Áronnak és az ő megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Vegyétek az ételáldozatot, a mely megmaradt az Úrnak tűzáldozatiból, és egyétek meg azt kovásztalan kenyerekkel az oltár mellett; mert igen szentséges az.

Azért egyétek azt szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az, az Úrnak tűzáldozatiból; mert így parancsolta nékem.

A meglóbált szegyet pedig, és a felmutatott lapockát egyétek meg tiszta helyen, te, és a te fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok néked s kiszabott részül a te fiaidnak is, Izrael fiainak hálaadó áldozataiból.

A felmutatott lapockát és meglóbált szegyet a tűzáldozat kövérségeivel együtt vigyék be, hogy meglóbálják az Úr előtt, és ez lesz a te kiszabott részed, és veled a te fiaidé örökké, a mint megparancsolta az Úr.” (3Móz 10, 12-15.)

„Azoknak húsa pedig tiéd legyen, a miképpen a meglóbált szegy, és amint a jobb lapocka is tiéd lesz.” (4Móz 18, 18.)

„És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot.” (5Móz 18, 3.)

Tehát a lapocka a papi kenetet, a népért való közbenjárást, bűnbocsánatot jelképezte.

3. A fazék

„Szólt pedig az Úr nékem, mondván:

Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

És mondom: Ah, ah Uram Isten! Íme, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!

Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.

Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! Mondja az Úr.

És kinyújtotta az Úr az ő kezét, és megillette számat, és monda nékem az Úr: Íme, az én igéimet adom a te szádba!

Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!

Szólt továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondom: Mandulavesszőt [virrasztófát] látok én.

És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.

És másodszor is szólt hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelem: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.

És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.

Mert íme, előhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljönnek, és ki-ki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.

És kimondom ítéleteimet felettük az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.” (Jer 1, 4-16.)

„Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:

Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!

Lemegyek azért a fazekas házába, és íme ő edényt készített a korongon.

És elromlott az edény, a melyet ő készített, és amely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készített belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.

És szólta az Úr nékem, mondván:

Vajon nem cselekedtem-e veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izrael háza? Ezt mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izrael háza!” (Jer 18, 1-6.)

 „Ezt mondja az Úr: Menj el és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közül és a papok vénei közül.

Menj el a Ben-Hinnom völgyébe, a mely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáltsd ott azokat a szavakat, a melyeket én szólok néked;

És ezt mondjad: Halljátok meg az Úr szavát Júda királyai és Jeruzsálem lakosai: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én veszedelmet hozok e helyre, úgy hogy a ki csak hallja, megcsendül bele a füle.

Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, a kiket sem ők nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel;

És magaslatokat építettek a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tűzben, égőáldozatul a Baálnak, a mit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és a mire nem is gondoltam.

Azért ímé eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem neveztetik többé Tófetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének.

És eszét vesztem e helyen Júdának és Jeruzsálemnek, és fegyverrel ejtem el őket ellenségeik előtt, és az életökre törőknek kezével; holttesteiket pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak adom eledelül.

És e várost csudává teszem és nevetséggé, a ki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyűködik az ő nagy romlásán.

És megetetem velük az ő fiaik húsát és leányaik húsát és megeszi ki-ki az ő barátjának húsát, a megszállás alatt és a veszedelem alatt, a mellyel megszorongatják őket ellenségeik és a kik keresik az ő lelküket.

Azután törd el e korsót azok szeme láttára, a kik elmennek veled.

És ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze e népet és e várost, a mint összetörhető e cserépedény, a mely többé meg sem építhető; és Tófetben temettetnek el, mert nem lesz más hely a temetkezésre.

Így cselekszem e hellyel és ennek lakosaival, azt mondja az Úr, és olyanná teszem e várost, a milyen Tófet.

És Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai undokokká lesznek, mint a Tófet helye; mindazok a házak, a melyeknek tetején az ég egész seregének áldoztak és italáldozatot vittek az idegen isteneknek.

Azután hazajött Jeremiás Tófetből, a hová az Úr küldte őt prófétálni; megáll az Úr házának pitvarában, és szólt az egész népnek:

Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme én ráhozom e városra és ennek minden városára mindama veszedelmet, a melyről szóltam őellene; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédeimet.” (Jer 19, 1-15.)

„És fölemelt engem a lélek, és bevitt az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt, kik között láttám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.

 És mondta nekem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,

Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez a város a fazék, mi pedig a hús.

Azért prófétálj ellenük; prófétálj, embernek fia!

És esik reám az Úr lelke, és mondta nekem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izrael háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.

Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utcáit megtöltöttétek megölettekkel.

Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belőle.

Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az Úr Isten.

És kiviszlek titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.

Fegyver miatt hulljatok el, Izrael határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

E város ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izrael határán ítéllek el titeket.

És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.” (Ez 11, 1-12.)

„És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izrael házának vezérei: Nem a ti tisztetek-e tudni az ítéletet?!

Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik leveszitek róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!

A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.

Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orcáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.

Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájukba, hadat indítanak.

Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.

És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lesz felelet Istentől.

Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izraelnek az ő bűnét.

Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izrael házának vezérei! Akik utáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;

A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!

Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-e közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!

Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé.” (Mik 3, 1-12.)

Lám-lám, mégiscsak van értelme mindegyik szimbólumnak!

De csak azok számára, akik kutatják az írásokat!

A biblia önmagát magyarázza, ha kíváncsiak vagyunk rá!

Isten olyan szimbólumokat használ, melyeket a hétköznapi személyek is jól ismernek.

Azért teszi, hogy senki ne mondhassa: túl bonyolult volt a példázat azért nem értettem meg!

És azért nem tettem meg dolgokat, mert nem értettem a szimbólumokat!

A belső hang üzenete

• 2004.12.21. L. Zs.

Az intuíció, azaz a megérzés az ember számára éppolyan fontos, mint az állatok esetében az ösztön. Ám az állatoknak nincs választási lehetőségük: követniük kell ösztöneiket. Az ember azonban eldöntheti, hogy az eszére, a megérzéseire, vagy a kettő kombinációjára hagyatkozik-e.

Mi is az intuíció?

Az intuíció képessége minden emberben adott, ám ezt sok esetben elnyomja az ész és az értelem túlértékelése. Az intuíció gyakran ellentmond az értelemnek, az érzéseknek, vagy akár a szokásoknak, ezért nagyon nehéz bízni benne. Nem is olyan régen még csak az értelem számított, csak az ésszerű megoldás lehetett az igazi. Az utóbbi években azonban kifejlődött egy másik szemléletmód is. Az értelem persze szükségszerű, de nem minden.

Az intuíció szó mai jelentése a latin "intuitio" - sugallat, megérző képesség - szóból vezethető le. Goethe az intuíciót "az ember belsejéből fakadó sugallat"-nak nevezte. C. G. Jung pszichoanalitikus szerint ez egyfajta ösztönös megértés, ami azt jelenti, hogy valamit teljes egészében megértettünk, anélkül, hogy meg tudnánk magyarázni, mi és hogyan történt.

Az intuíció általában váratlanul jön, de mindig a kellő pillanatban. Belülről érkezik, de általában külső hatás váltja ki. Sokkal nagyobb mértékben érinti mindennapjainkat, mintsem azt feltételeznénk, ez kreativitásunk jelentős alkotóeleme. Az intuíció legfontosabb kritériuma: egy probléma megoldása, a válasz megtalálása egy nehéz kérdésre, egy szituáció megváltoztatása. Ha már nem gondolkodunk olyan intenzíven az adott kérdésen, akkor keletkezhet az intuíció. Persze nem minden spontán ötlet azonos ezzel.

Az intuíció minden emberben adott, s bár az idők során nem gondozták, mégsem sorvadt el. Mint minden más képességet, az intuíciót is fel kell ébreszteni, ki kell fejleszteni, ápolni kell. Némi türelemmel és néhány gyakorlattal ismét szabadjára engedhetjük elnyomott képességeinket, és ezáltal tágíthatjuk tudatunkat, finomíthatjuk érzékelésünket.

Az intuíciós képességek felébresztése és edzése

Sok múlik beállítottságunkon és előítéleteinken, amelyeknek sokszor nem is vagyunk tudatában.
- Először tisztáznunk kell, hogy bizalmatlanok vagyunk-e, ha az érzéseinkre kell hagyatkozni? Kételkedünk-e az intuíció létezésében?
- Döntsünk az intuíció mellett, bízzunk meg benne!
- Kezdjünk minden napot pozitív gondolkodással, engedjük, hogy életünk örömtelibb legyen!
- Gondolkodjunk mindig pozitívan! Ne siránkozzunk a hibáinkon, inkább örüljünk az apró sikereknek. Ne álljuk útját fejlődésünknek olyan mondatokkal, mint "én ezt nem tudom", "nem fog sikerülni".
- Erősítsük önbizalmunkat, ismerjük meg önmagunkat és erősségeinket!

Következő lépésként ragadjunk meg minden alkalmat a személyes intuíciós tréningre:
- Kérdezzük meg magunktól, ki lehet a telefonáló, kitől kaptunk levelet, és hogy jó vagy rossz hír lesz-e benne!
- Érezzük meg, hogy melyik felvonó érkezik meg elsőnek, vagy hogy milyen lesz az idő holnap!
- Gyakoroljuk lényegtelen dolgokban a gyors döntést: pl. melyik fogást rendeljük ebédnél, vagy melyik cipőt vegyük fel ma.
- Hagyjuk magunkat belülről vezérelni parkolóhely keresésekor!
- Készítsünk érzékelés-tesztet: vegyük le a hangot a televízióról, és értelmezzük a helyzetet úgy, hogy csak a szemünkre hagyatkozunk!

További segítség lehet az "ébren álmodás". Futtassunk filmet lelki szemeink előtt, amelyben egy jövőbeli szituációt látunk! Mondjuk mindig is Olaszországban szerettél volna élni és dolgozni. Képzeld hát el, hogyan ünnepelsz olasz barátaiddal, hogyan tárgyalsz a főnököddel folyékonyan olaszul, hogyan mész a családoddal szórakozni vagy kirándulni. Engedd szabadjára a fantáziádat, érezd úgy, mintha moziban lennél, és saját filmedet néznéd. Figyeld meg közben az érzéseidet: úgy érzed, ez "stimmel"? Ez a te utad? Az ilyen "álmokkal" lehetőséget adunk intuíciónk számára, hogy aktívvá váljon, és napi dolgainkat befolyásolja.

Az intuíciótól a szuperintuícióig 

Az intuíció segítségével "bepillanthatunk a kulisszák mögé", meghozhatjuk a helyes döntéseket. Az intuíció életünket egyszerűbbé, boldogabbá és teljesebbé teszi. A szuperintuíció ennek kiterjesztése, fokozása. Az intuíció esetében a szükséges válaszokat általában kérdések útján kapjuk meg. A szuperintuíció viszont állandóan szállítja nekünk az információkat mindahhoz, amire éppen tudatunkat irányítjuk, amivel éppen foglalkozunk. Az eredmény csalhatatlan "belső bizonyosság". Ha szeretnénk megtenni az intuíciótól a szuperintuícióig vezető utat, akkor intuíciónkat állandó edzésben kell tartanunk, és képességeinket ki kell használnunk. Csak így tudjuk aktiválni a bennünk lakó szellemi óriást.

Az első lépés
Gyakoroljunk a mindennapokban azzal, amit éppen teszünk! Tanuljunk meg megbízni intuíciónkban.

A második lépés
Akkor várjuk el, hogy a helyes megoldás, vagy a válasz egy problémára "eszünkbe jusson", amikor létrehoztuk a gondolatcsendet. Tudatosítsuk magunkban az egyre növekvő sikereket, az odáig vezető úton pedig tanuljunk a kezdeti kudarcokból.

A harmadik lépés
Engedjük, hogy a megbízható belső bizonyosság vezessen minket! Hozzunk úgy döntéseket, hogy ki-be járunk az intuícióban! A belső vezetést igénybe vehetjük az élet minden területén: a párkapcsolatban, a hivatásban, az egészség vonatkozásában. Így végül azzá leszünk, akik valójában vagyunk: teljes és tökéletes emberré.

(A cikk Kurt Tepperwein: Szuperintuíció című könyvének felhasználásával készült. Budapest-Print Kiadó, 2004)

Forrás: http://www.kiskegyed.hu/titkokutjan/titkokutjan/a-belso-hang-uzenete-14758

Hogyan használd a belső hangot?

Előfordult már, hogy egy megmagyarázhatatlan érzés által vezérelve szöges ellentétét tetted annak, amit szoktál?

Szerző: Elixír

Forrás: Elixír

2007.09.12.

A megérzések ereje

Tudunk olyan emberekről, akik soha nem vásároltak lottószelvényt addig a napig, amíg egy belső hang erre nem késztette őket – és akkor azzal az egy szelvénnyel sikerült is nyerniük. Ismerünk olyan nőket, akik csak megpillantották jövendőbelijüket, és máris tudták, hogy megtalálták az igazit. Valaki azt mesélte, hogy visszautasított egy állást, mert „valahogy nem tetszett”, és hamarosan sokkal jobb ajánlatot kapott. Ilyen esetekben megérzésről beszélünk.

A megérzés azonban nem csak néhány kiválasztott számára hozhat sikert. Tanulmányok sora bizonyítja, hogy e képességünket használnunk lehet és kell céljaink eléréséhez, legyen szó akár az egészségesebb életmódról, akár a helyreállítandó párkapcsolatról.

Lássunk néhány, a megérzéseink erejét bizonyító kísérletet!

       Egy kutatás során egyetemi hallgatóknak két másodperces videofelvételeket mutattak számukra ismeretlen professzorokról. A diákok azt a feladatot kapták, hogy írják le véleményüket a látott tanárokról. S hogy mi lett az eredmény? A kísérlet résztvevőinek első benyomása tökéletesen fedte azoknak a hallgatóknak a véleményét, akik már fél éve látogatták az adott professzor előadásait. Első benyomásaink tehát nem csak rövid távon bizonyulhatnak igaznak.

       Figyelj tested intelmeire! – szoktuk mondani, s hogy nem ok nélkül, azt sikerült kísérleti úton bebizonyítani. Egy hátával fölfelé fordított kártyalapot tettek a kísérleti alanyok elé, akiknek a tenyerére előzőleg érzékelőket erősítettek, majd arra kérték őket, hogy találják ki, milyen színű lap fekszik előttük. Az eredmény elgondolkodtató: a résztvevők zöme nemcsak helyesen tippelt az újra meg újra megismételt esetek többségében, de az is kiderült, hogy tenyerük izzadni kezdett, amikor olyan kártyát fordítottak meg, amelynek a színére helytelenül tippeltek. A testük úgy viselkedett, mintha tudta volna a helyes választ…

Megesik azonban, hogy a belső hang nem a megérzés, hanem a félelem szava (mint amikor azt súgja: „nem fogok meggyógyulni”). Hogyan különböztessük meg ezt a típust a valódi megérzéstől? A kettő közti különbség az érzelmi többletben rejlik. A megérzés ugyanis mindig érzelmileg tiszta állapotban tör elő, s nyugalom áraszt el bennünket, amikor megkapjuk ezt az üzenetet. Örök kérdés, hogy vajon a férfiaknak vagy a nőknek vannak-e jobb megérzéseik. A válasz egyértelmű: a nőknek! De nem azért, mert jobbak a veleszületett képességeik, hanem mert jobban figyelnek, és fogékonyabbak a belső hangra – és ezt még a társadalmi konvenciók is erősítik bennük.
Kovács Katalin

Egy híres példa

Életében Winston Churchill többször is megtapasztalta a hatodik érzék létezését. Az angol államférfi önéletrajzában is beszámolt élményeiről.
Az angol–búr háborúban a The Morning Post tudósítójaként fogságba esett.

       Miután megszökött a fogolytáborból, egy belső hang azt súgta neki, hogy a közeli településen egy brit polgárnál menedéket talál. Úgy is lett.

       Az első világháborúban egy alkalommal úgy érezte, hogy egy láthatatlan kéz ki akarja húzni a lövészárokból. Alighogy kiugrott, máris hullott a gránáteső a fedezékre.

       A második világháború alatt Londonban megint isteni erő mentette meg az életét. Churchill az autójában mindig ugyanazon a helyen ült, egy éjszaka azonban váratlanul helyet változtatott. Pár másodperc múlva lövedék csapódott be a kocsi mellett. Churchill meghalt volna, ha a megszokott helyén marad. Felesége kérdésére, hogy miért ült át máshova, azt válaszolta: „Amikor kinyitottam a kocsi ajtaját, egy ismeretlen hang felszólított, hogy üljek át a kocsi jobb oldalára. Úgy éreztem, az őrangyalom azért oltalmaz, mert igazságos ügyet szolgálok.”

       1940-ben, miután lelki szemei előtt megjelentek a minisztertanács épülete mögötti ház törött ablakai, azonnal figyelmeztette a lakókat, hogy hagyják el a házat. Néhány perc múlva a légnyomás betörte az épület ablakait.

       1945 júliusában, a háború utáni első választás előestéjén korán nyugovóra tért. Nem is kételkedett a Konzervatív Párt győzelmében. Az éjszaka közepén azonban szúró érzésre riadt, s hirtelen csüggedés kerített hatalmába: megérezte, hogy pártja veszíteni fog. Előérzete pontos volt: másnap a Munkáspárt nyerte meg a választást.

Gyakorlatok

Adott helyzetben kérdezzük meg magunktól: most mit kellene tennem? Szinte mindig használható válasz érkezik belülről. Amikor a belső hangokra figyelünk, kapcsoljuk ki a zajokat magunk körül! Agyunknak az érzésekért és a megérzésekért felelős jobb oldala aktívvá válik, ha szándékosan nem gondolunk semmire.

A „gondolkodásmentes” pillanatokban ugyanis háttérbe szorulnak és megsemmisülnek a zavaró tényezők. Bármilyen rutinszerű cselekvés – akár porszívózás – közben előcsalogathatjuk megérzéseinket. Sőt, ez az állapot a legkedvezőbb, hiszen gondolataink és érzéseink nincsenek lekötve, munkára fogva.

Forrás: http://www.femina.hu/ezo/megerzes

Ha megszólal a belső hang

Női Portál

E.R. 2007-08-22

Van, hogy előre megérzed, valami történik veled. Pedig nem vagy jós, csak igazi nő. És mint olyan, megérzéseiben verhetetlen. A belső hangot azonban tudni kell meghallani.

Nem szükségeltetik jóstehetség ahhoz, hogy előre megsejts bizonyos eseményeket. Jót-rosszat egyaránt. Hiszen mindenki rendelkezik megérzésekkel, intuícióval, csak egyvalamit kell megtanulni: meghallani a belső hangokat.

Mi a megérzés?

Szakértők szerint a megérzés a tudás, az emlékezet és a tapasztalat sajátos keveréke. Szervezeted, anélkül, hogy tudnál róla, sok információt gyűjt be, és az így kialakult „gyanúiról”  üzeneteket, visszajelzéseket küld az agynak. Egyesek szerint a folyamat tudattalanul zajlik, megint mások úgy vélik, a tudat dolgozik ilyenkor is az eseménymozaikok összeillesztésében. De hogyan hallhatók meg a belső hangok? 

Mint egy remete…

Vonulj el egy csendes, nyugodt helyre. Nehéz ugyanis a belsőhangot meghallani, ha tele van fejed mindenféle gonddal, figyelmedet lekötik a munkahely és a magánélet problémái. Csendesítsd a lelked, és csak arra a kérdésre koncentrálj, ami éppen fontos, amire választ szeretnél kapni.

Mint egy orvos…

A belső megérzés betegségre is utalhat, amikor még nem okoz jól látható tüneteket. Persze felesleges, hogy a betegségtől való félelem túllépje a józanész határait, és hipochondriává váljon. Figyeld a tüneteket, állíts fel egy amatőr diagnózist. Ha komolyan gyanakszol valamire, feltétlenül vizsgáltasd meg magad kezelőorvosoddal.

Mint egy tőzsdecápa…

Gazdag üzletemberek sokat mesélhetnének arról, hogyan gyarapították vagyonukat azzal, hogy bíztak a megérzéseikben (amelyek természetesen, hosszú évek szakmai tapasztalatai alapján születtek). Csípőből tudták, milyen részvényeket érdemes megvenniük, mibe kell amúgy sem lebecsülendő mennyiségű pénzüket sikerrel befektetniük.

Forrás: http://www.noiportal.hu/main/npnews-3533.html

Az intuíció törvénye

Női Portál 

„Az intuíció törvénye”

Csakis akkor teremthetünk kapcsolatot intuíciónkkal és belső bölcsességünk forrásával, ha identitásunkat és önértékelésünket többé nem embertársaink véleménye határozza meg.

Intuíciónk akkor nyilvánulhat meg, ha hagyjuk, hogy szívből jövő érzéseink kapcsolatot teremtsenek holisztikus jobb agyféltekénk magasabb rendű működési mechanizmusaival, és megnyissák azokat számunkra. Ha létrehozzuk ezt a kapcsolatot, érzéseink és intuíciónk segítségével bármilyen bölcsességre szert tehetünk. A spirituális törvényekhez akkor férhetünk hozzá, ha ihletett érzelmi kapcsolatot létesítünk a szívünkkel. Erre azonban mindaddig nem vagyunk képesek, ameddig folyton embertársaink, vagy guruk véleményével foglalkozunk. Az intuíció törvénye arra emlékeztet bennünket, hogy ismerjük fel, mikor vetjük alá magunkat mások véleményének, ahelyett, hogy saját szívünkre, a belső hangra hallgatnánk, ami mindannyiunk számára az egyetlen mérvadó vélemény.

Forrás: http://www.noiportal.hu/main/npnews-14824.html

Energiavámpírok I.

1 éve | Kiss Nomiel 

Kik is a vámpírok? A halhatatlan mesék szerint olyan élőhalott emberek, akik mások vérét szívják, azzal táplálva magukat. Korunk "vámpírjai" nem vért szívnak, és nem is okozzák mások halálát közvetlenül.

Azokról az emberekről beszélünk itt, akik maguk nem rendelkeznek kellő energiával, és azt mások energiájának megcsapolásával, leszívásával pótolják. Ezeket az embereket az jellemzi, hogy kedvesek, szívélyesek, különböző indokokkal keresik mások társaságát. Tevékenységük nem tudatos, ők maguk lennének a legjobban meglepve, ha valaki felvilágosítaná őket arról, mit is tesznek.
Honnan tudjuk meg, ha valaki energiavámpír? Ha leülünk valakivel beszélgetni, és miközben semmi olyan nincs a beszélgetés témakörében, ami egyébként próbára tenné idegeinket, türelmünket, és mégis kezdünk fáradni, figyelmünk elkezd lankadni, akkor tudhatjuk, hogy ilyen emberrel akadtunk össze.

    Felmerül a kérdés, hogyan védekezhetünk? A legegyszerűbb, ha kezünket és lábunkat keresztbetéve rövidre zárjuk saját energia "áramköreinket". Vagy képzeljük azt, hogy egy energiával telt átlátszó üvegburát eresztünk lassan magunkra, ezzel feltöltve magunkat energiával.

    Aki már ismeri az energiaküldés módját, annak javasolnék egy módot, ami hasonlóképesség birtokában lévő embereknek már bevált. Egy ilyen "vámpír" nem akarja befejezni a beszélgetést, egy nagy adag energiát áramoltattunk át magunkon, és átadjuk neki. Ekkor elköszön, és sietve távozik.

Forrás: http://mennyeiprofecia.network.hu/blog/mennyei_profecia_klub_hirei/energiavampirok-i

Energiavámpírok II

1 éve | Kiss Nomiel

Energiavámpírok és típusaik Ismerd fel őket!

Mindenhol ott vannak.

Lehet egy idegesítő szomszéd, egy rád akaszkodó ismerős, akinek te vagy a lelki szemetese.

Ismerd fel, és kerüld el őket!

Az energiavámpír fogalma egyre elterjedtebb az ezoterikus irodalomban: ezek az emberek nem Drakula gróf rokonai, és nem is a Penge vagy az Interjú a vámpírral című filmből ugrottak elő. A legendákból ismert társaikhoz képest nem vérrel, hanem mások energiáival, jókedvével táplálkoznak. Tudatosan, de legtöbbször tudat alatt, olyan helyzeteket teremtenek, mely során a te életerődből merítenek. Erre azért van szükségük, mert az övék jelentősen megcsappant, tele vannak negatív érzésekkel. Ezek az emberek sok problémával küzdenek, de ahelyett, hogy magukba néznének, a világot tekintik minden gondjuk okozójának, és csak másokban látják a megmentőt, akinek pátyolgatásával, vagy azzal, hogy őt is szenvedni látják, ideiglenesen energetizálva érzik magukat.

Biztos neked is van olyan barátod, akivel ha találkozol, mindig optimizmust, erőt sugároz, és ha vele vagy, te is szebbnek látod a világot. Az energiavámpírok pont az ellentéteik: ha beszélgettek, ürességet és bágyadtságot érzel, rosszkedvűvé és ingerlékennyé válsz a találkozás után. Sokszor megtörténhet régi barátságokban is, hogy egy idő után teherré válik a másik, sőt, egy lángoló szerelemként induló kapcsolatban is érezheted, hogy párod megfojt a problémáival. Természetesen nem minden segítségre szoruló vagy hullámvölgyben lévő barát számító, energiacsapoló, de azokkal vigyáznod kell, akiknél ez állandósult jellemző. Hogy felismerhesd, van-e a környezetedben ilyen, olvasd el a következő jellemzéseket.

Bármit mondasz, legyen az negatív vagy pozitív, ő mindig nagyobbat mond. Neki a szakítás jobban és hosszabban fáj, mert ugye az ő kapcsolatuk más volt, mint az átlagé, viszont ha valami eredményedről mesélsz, az semmi az övéhez képest. Ha azt mondod, süt a nap, szerinte ez biztos hülyeség, hiszen ő látta a tévében, hogy már az Északi-sarkon gyülekeznek a felhők, és nemsokára ideérnek, tehát neked rossz a megítélő képességed. Saját kisebbségi érzését próbálja csökkenteni azzal, hogy a saját szintjére kényszerít másokat.

Ha mesél magáról, abban folyton a mártír és szenvedő szerepében tűnik fel. Ő az, akit az esőben mindig felcsap az autó, magára önti a kávét, de minden egyes kudarca mások miatt van. Soha semmivel nem elégedett, a pesszimizmus szó mellett a szótárban valószínűleg az ő nevét találod. Környezetében tapintatból nem mersz jó dolgokat mondani, inkább te is előbányászod az odavágó, együtt érző, téged is elszomorító történeteket.

Néhány embernek, bár csak a vonaton vagy a munkahelyi menzán ülnek le melléd, öt perc múlva ismered az egész életét - a szülei frusztrációkkal teli házasságáról, melynek bátyja, aki egyébként koraszülött volt, az oka, és hogy számukra bizonyítson, öt szakmája van, de még keresi a helyét típusú történetekkel fáraszt. De sokszor alakulnak át barátságok is ebbe az állapotba: lehetetlen időpontokban hív fel zokogva, hogy a párja nem azt az inget vette fel a partira, amit most vett neki, és kéri, te is szapuld a pasit, majd két hónapig semmi hír, hiszen minden rendben köztük. Vagy mindig csak akkor keres meg, ha valami segítség kell neki, de egy kedves hogy vagy akkor se hagyná el a száját.

Feltűnően szívélyes és kedves addig, amíg rá nem jön, milyen célokra használhat fel téged. Az őszintének tettetett beszélgetések során megkeresi gyenge pontjaidat, és amikor például társaságban vagy munkahelyi ebéden te vagy a középpontban helyette, jól hátadba döfi a kést, hogy mindenki röhögjön, vagy összesúgjon a hátad mögött. Majd elnézést kér, hogy nem gondolta komolyan, és minden kezdődik elölről. Vagy csak akkor beszélget veled, amikor csak te vagy ott, ha vannak ott mások, akiknek barátságát előnyösebbnek tartja, téged észre se vesz. Folyamatosan viccelődik, magára irányítja a figyelmet, és abban leli örömét, minél több emberről tudja elmondani, hogy ismeri, és annyira jó barátok.

Fokhagyma és szenteltvíz helyett: megoldások vámpírok ellen

• Könnyebb mondani, mint megtenni, de ne vegyél róla tudomást! Ne figyelj rá, ne vedd fel a telefont, udvariasan, de utasítsd el közeledését!
• Ha fontos számodra, beszéld meg vele érzéseidet. Persze nem úgy, hogy közlöd vele vámpírságát, hanem onnan közelítsd meg, hogy miért van rossz kedve, miért viselkedik így, és hogy neked ez rosszul esik. Az energiacsapolók könnyen magányosak maradhatnak. Ha érzel magadban egy kicsi empátiát, akkor próbálj segíteni ezzel a problémával küzdő embernek.
• Ha muszáj vele egy térben maradnod, gondolj magad köré egy burkot! Egy pajzsot, amiről leperegnek a negatívumok, és nem sérül meg a lelked. Semmiképp ne állj közel hozzá, mindig tartsd a két lépés távolságot.
• Vágj vissza humorosan, vagy fordítsd magad javára a helyzetet. Mivel az energiavámpírok akkor támadnak, amikor nem számítasz rá, ez nem könnyű, de ne hagyd, hogy elérje célját, azt, hogy rosszul érezd magad.

Mit tegyél, ha magadra ismertél a jellemzőkben? Ha mostanában úgy érzed, hogy barátaid elmaradoznak mellőled, kevesebbet hívnak fel, vagy ha folyamatos vágyat érzel, hogy másokra zúdítsd a problémáidat, esetleg gonoszkodj olyan emberekkel, akiket alapvetően kedvelsz, akkor lehet, hogy benned is él a vámpír. Ne ess kétségbe, inkább próbáld nyugodtan végiggondolni a másokkal való kapcsolatodat. Legyél őszinte, és válaszold meg magadban a következő kérdéseket.

• Miért vagy rosszindulatú másokkal?
• Kiket cikizel? Miért vagy rájuk féltékeny, milyen tulajdonságuk van meg, ami neked hiányzik?
• Miért esik jól siránkoznod? Biztos, hogy mindig az élet borús oldalán vagy?
• Mondd el problémádat egy hozzád közel álló személynek. Ne hisztizz, hallgasd végig kritikáját, és tanulj belőle!
• Keresd meg a probléma gyökerét: mi az, amivel nem tudsz megküzdeni, mi az, ami boldogtalanná tett téged. Ha szükséges, fordulj szakemberhez vagy keress pszichodráma csoportot.
• Találj magadnak egy olyan hobbit, elfoglaltságot, ami valós energiával tölt fel. Egy olyan dolgot, amiben biztosan sikereket érsz el, persze magadhoz és nem másokhoz viszonyítva!

Forrás: http://mennyeiprofecia.network.hu/blog/mennyei_profecia_klub_hirei/energiavampirok-ii

intuíció fejlesztő gyakorlatok

1 éve | Kiss Nomiel

Az alábbi és ehhez hasonló kis intuíciós játékok segíthetnek a hatodik érzékünk kifejlesztésében:

• Cseng a telefon. Mielőtt felvenné a kagylót, próbálja meg kitalálni, hogy ki keresi, és mit fog mondani!

• Hazafelé úton tippelje meg, jött-e levele! Ha sikeres a tippelés, kísérelje meg kitalálni, vajon számla, hirdetés vagy magánlevél jött-e?

• A buszmegállóban állva találja ki, milyen színű autó fog Ön előtt elhaladni, mielőtt megérkezik a busz!

• Játsszon el a gondolattal: a járművön az Ön mellett álló ember vajon hol fog leszállni?

• Vásároljon dinnyét megérzés alapján! Ennek az a módja, hogy érintse meg a dinnyéket, és figyeljen az eltérő érzésre a tenyerében. Hamar kialakul a gyakorlás során, hogy melyik dinnyét érdemes megvenni.

• Ismeretlen területen (akár egy bérházban) eltévedve bátran induljon el megérzés alapján – ebben segít, ha elképzeli, hogy belső radarkészüléke van.

• Játsszon dobókockákkal, és figyelje az eredményt! Általában többször sikerül eltalálni a számot, mint a matematikai valószínűség.

• Saccolja meg, hány liter benzin fog autója tankjába kerülni, ha tele kéri!

• Csőtörés vagy elektromos kábelprobléma esetén képzeletben járja be a falat, megérzése segítségével keresse meg a hiba helyét, és ott kezdje felbontatni a szakemberekkel! (Lehet, hogy gratulálni fognak a „szerencséjéhez”.)

• Figyelje és írja le az álmait! Utólag visszaolvasva sokszor kiderül, mennyi információt tartalmaznak a jövővel kapcsolatban, és az álmokkal való foglalkozás az ébrenléti intuíciót is komolyan fejleszti.

• Mielőtt felhívná vagy felkeresné barátját, próbálja meg megérezni, hogy milyen hangulatban fogja találni!

• Mielőtt ismeretlen emberrel találkozna –például üzleti vagy hivatalos ügyben – tippelje meg a külsejét, haja és ruhája színét!

Találjon ki Ön is legalább egy efféle játékot! Ha már "edzett", játszhat olyat is, hogy térkép nélkül talál oda egy még soha nem látogatott helyre, vagy egy temetőben megérzésből találja meg egy régi rokona sírját.

A gyakorlatokat úgy jó végezni, mint ahogy a gyerek játszik, nem szükséges teljesítményekre törekednünk, hiszen saját magunk az egyetlen személy, akinek öröme-sikere függ ettől, és magunkkal szemben nincs értelme teljesítménykontrollt bevezetni.

Halász Alexandra

Forrás: http://mennyeiprofecia.network.hu/blog/mennyei_profecia_klub_hirei/intuicio-fejleszto-gyakorlatok

peter.aszalos 2011.12.27.

Önérték

Mindenkiben van egy (vagy több) belső hang, amelyik megmondja, hogy amit elért, amilyen, értékes-e vagy értéktelen. Minél gazdagabb belső világgal rendelkezik valaki, annál többféle belső értékelője létezik, minél szegényebb, annál merevebb az értékelés.

Az önértékelés alakulásában döntő szerepet játszik a szülői/nevelői értékelés. Egy ismerősömnek kétéves kislánya gyakorlatilag bármit tehet, a szülők lelkes "Hát nem zseni?!" kiáltásokkal jutalmazzák. Egy másik ismerősöm úgy nőtt fel, hogy gyakorlatilag bármibe kezdett, az apja előbb-utóbb kivette a kezéből az aktuális zeneszerszámot vagy filctollat és megmutatta, hogy is kell csinálni. Az első ügyetlen körrajzolásra vagy zsírkrétás maszatolásra adott szülői válaszok beépülnek a gyerekbe, introjektté vállnak és egy életen át hallatják a hangjukat.

A szocializáció során a gyereket a felnőttek értékelik - rokonok, tanárok, edzők, cserkészvezetők, lelkivezetők. A felnőttek gyakran észre sem veszik, hogy kisajátítják maguknak az értékelő szerepet és természetesnek tekintik, hogy a gyerek az értékelt szerepében van. Elkövetik a halálos bűnt is: azt sugallják, hogy nem csak egy adott dologban, adott teljesítménnyel vagy viselkedéssel kapcsolatban értékelnek, hanem az egész személyiséget is minősíthetik. "Belőled nem lesz ember", "Nem vagy jó semmire", "Fiam, buta vagy, mint a tök" és hasonló mondatok kritikus helyzetekben behatolnak a gyerek önmagával kapcsolatos hiteinek régiójába és hatalmas pusztítást képesek véghezvinni. Ez azért is tragikus, mert ezek a kijelentések nyilvánvalóan hazugok, de képesek kiütni egy teljes emeletet a személyiségből.

Ezen az emeleten van a helye annak a világos tudatnak, hogy egyedüli vagyok, megismételhetetlen és a piori értékes. Ha ez megvan valakiben, akkor nem kell önmagát állandóan másokhoz hasonlítva értékelni, hiszen ő értékes és mások is azok. Az ilyen ember nyitott tud lenni, hiszen a másság befogadása és értékelése nem érinti az önértékét. Az irígység helyett vágyat érez és fel tudja mérni, hogy mire képes. Képes beismerni, hogy nem képes valamire vagy valamiben gyenge. De ez nem érinti a magába vetett hitét, mert az egy mélyebb szinten helyezkedik el a személyiségében. 

A drámás tapasztalatom szerint mindenkiben ott van ez a felszabadult, önmagát a létezésénél fogva szerető és értékesnek tartó belső én, egy igazi spirituális szerep. Amint kapcsolatba tudunk lépni ezzel a részünkkel, akkor indulunk el a saját utunkon. 

Forrás: http://pantharei.blog.hu/2011/12/27/onertek_601#more3500043

A pszichodráma egyszerre feltáró és tüneti jellegű pszichoterápiás módszer, mely mind a kognitív, mind az emocionális, mind pedig a fizikai átélés szintjeit megcélozza (Vikár A., 2000). A pszichodráma módszere az intuíció, az emóció, a belátás és a testi érzékelés területeit, az intrapszichés és az interperszonális szinteket valamint a fantázia és a realitás világát integrálja (Blatner, 1995). Gyógyító folyamatának középpontjában a terápiás játék áll, melynek során emberi vágyak, konfliktusok, indulatok, problémák dramatizálása valósul meg. A gyakorlatban egy pszichodráma ülés során vagy egy aktuálisan kiemelkedő csoporttag által ajánlott téma, probléma kerül feldolgozásra (ún. protagonista-centrikus szemlélet), vagy a csoport egészét, többségét foglalkoztató, közösen megfogalmazott kérdéskör (ún. csoportcentrikus szemlélet) dramatizálása mentén folyik a terápiás munka (Harmatta és Sarkady, 1993).

Forrás: http://www.landrea.hu/pszichodrama.htm

Belső hang

A belső hang technika során a vezető, vagy valamelyik résztvevő egy-egy kimondatlan, de sejthetően jelen lévő gondolatot, érzést mondd ki a protagonista helyett. Amennyiben a protagonista elfogadja, akkor immár ő is elismétli fennhangon, de ha nem pont így érzi, akkor mondhat mást is, vagy ha nem ért egyet, akkor elengedheti a belső hangot elismétlés nélkül. A belső hang technikáját néha új viselkedések megmutatására is használják. A csoporttagok belső hangban megmutathatják, ők mit tennének az adott helyzetben.

Forrás: http://www.drsaarykornelia.hu/pszichoterapia-pszichodrama

Belső hang

A belső hang technika során a vezető egy-egy kimondatlan, de sejthetően jelen lévő gondolatot, érzést mondd ki a protagonista helyett (például egy fájdalmas párkapcsolati vitában: “nem tudok neked megbocsájtani, bennem megszakadt valami”. Amennyiben a protagonista elfogadja, akkor immár ő is elismétli fennhangon, de ha nem pont így érzi, akkor mondhat mást is, vagy ha nem ért egyet, akkor elengedheti a belső hangot elismétlés nélkül. A belső hang technikáját néha új viselkedések megmutatására is használják – például ha valaki egy nem túl bonyolult helyzetben tanácstalan, akkor a csoporttagok belső hangban megmutathatják, ők mit tennének az adott helyzetben.

Forrás: http://pszichologia.com/pszichodrama_csoport/kamaszoknak/hogyan-mukodik-a-pszichodrama-a-gyakorlatban

Belső hangok

Ha a játék megáll, a protagonista produkciójában nincs feszültség, energia, ami vezérelné a szerepcseréket, akkor is a pillanatnyi rámelegedéssel dolgozunk. A dramatista a csoportot kéri meg, hogy belső hangokat adjanak a protagonistának, kihangosítva mindent, amit éreznek. Fontos hangsúlyozni az instrukcióban, hogy érzéseket mondjanak ki, és ne tanácsokat adjanak. A protagonistának mondhatjuk, hogy "hallgasd meg és ha igaznak érzed, mondd ki! Ha másképpen érzed igaznak, akkor változtass rajta és úgy mondd ki! Ha nem igaz, csak dobd el, ne foglalkozz vele!"

(Olyan eset is előfordul, amikor egy helyzet megoldásával dolgozik a protagonista és a dramatista, de nem jön létre semmilyen, a protagonista számára elfogadható, hiteles megoldás. Ekkor a csoportot vonhatja be a vezető a keresésésbe. A csoporttagok egysével kijönnek és a protagonista helyébe lépve csinálnak valamit. A protagonista nézi, amit a többiek tesznek és keresi azt, ami számára járhatónak tűnik. A játék a protagonista visszaállásával folytatódik. Ezt a dramatikus brainstorming technikát modellezésnek hívjuk).

Forrás: http://pantharei.blog.hu/tags/bels%C5%91_hang

Kérdezünk

Elmebaj és megszállottság – Démonok a neurózisban – Három esetleírás –
Miért nem folytatok szabadító szolgálatot? – Szabadítás a gyóntatószékben –
Mit tudnak az angyalok? – Gyilkos tinédzserek – A megszállottság és a halálos bűn

Áttekintettük az emberi testre és pszichére gyakorolt démoni befolyás fokozatait. Tegyük föl most a kérdést: milyen kapcsolat van az emberi psziché megbetegedései és a démoni befolyás között?

Világosan kell látni, hogy az idegrendszer, a központi idegrendszer is, testi szerv, amely éppúgy meghibásodhat funkcióiban vagy állományában, mint a tüdő vagy a vese. Az agy zavarai zavart idézhetnek elő a gondolkodásban, beszédben, viselkedésben, anélkül, hogy ez szükségszerűen közvetlen démoni befolyást jelentene. Másrészt azonban a pszichiátriai jellegű megbetegedés nem is zárja ki a démoni jelenlétet. Járhat a kettő együtt. Sőt, valamilyen kapcsolat, megfelelés is megállapítható a kettő között. Az idegrendszeri problémák utat készíthetnek a démoni behatoláshoz, a démoni befolyás okozta zavarok pedig pszichiátriai formában rögzülhetnek.

Elvileg tehát lehetséges a) megszállottság elmebaj nélkül, b) elmebaj megszállottság nélkül, c) megszállottsággal párosuló elmebaj. A teljes megszállottság (birtokbavétel, possessio) valószínűleg szükségképpen magával hozza az elmebaj diagnózisát is, hiszen az eredeti személyiség ilyenkor annyira háttérbe szorul, hogy a logikus gondolkodás ki van zárva. Az időszakosan megnyilvánuló megszállottság (elnyomás, oppressio) azonban meghagyhatja a normális agyfunkciók képességét.

Mindig mérlegelni kell, nem pusztán elmebajjal van-e dolgunk. Az exorcizmus szertartáskönyve fölhívja az exorcista figyelmét, hogy „ne egykönnyen véljen démontól megszállottnak valakit, aki valamilyen betegségben, különösen pszichikai jellegűben, szenved” (Prænotanda 14.). Indokolt esetben lehetőség szerint igénybe kell venni a lelki dolgok iránt érzékkel bíró orvos vagy pszichiáter segítségét is (uo. 17.).

Hasonló a helyzet az enyhébb démoni behatolás és a neurotikus megbetegedés viszonyával. A múltkor említett, Carlnak nevezett fiatalember önkielégítési kényszere pszichiátriailag leírható kényszerneurózisként is. Az a tény, hogy a szabadulás csak fokozatosan következett be, arra utal, hogy a démon már kiépítette támaszpontját a pszichében, vagyis a kényszerneurózis kialakulóban volt. Ugyanakkor, mivel a szabadulás mégis viszonylag hamar megtörtént, állíthatjuk, hogy súlyos kényszerneurózisról valószínűleg nem volt szó, mert az sokkal makacsabbul viselkedett volna.

Gyakori az ilyen kapcsolat az aggályos lelkiismeretűeknél. Magas igényszintű, szorongásra hajlamos személyiségeknél igen könnyen kialakulnak olyan indokolatlan félelmek, hogy ártatlan dolgokkal halálos bűnt követtek el, nem jól gyóntak, el fognak kárhozni. Ezek mögött – közelebbről vagy távolabbról – ott szerepel a pszichés gyöngeséget kihasználó démoni hatalom, a félelem és az elvetettség lelke. Az aggályosnak szüksége van a démont távol tartó természetfölötti eszközökre (imádságra, szentgyónásra, szentáldozásra – nem exorcizmusra), de szüksége van a pszichés funkciókat helyes mederbe terelő, világos, határozott és tekintéllyel történő tanácsadásra is, amire alkalmas gyóntató a legilletékesebb személy. A kényszerneurózis súlyosabb eseteiben elkerülhetetlen lehet az orvosi beavatkozás is.

A pszichikai és szellemi ártalmak viszonyának szemléltetésére három esetet írok le személyes tapasztalatomból. Mindháromnak szereplője 20 és 30 év közötti, itt fiktív néven említett személy.

Tányát azzal hozták el hozzám, hogy imádkozzam szabadulásért, mert démoni támadások áldozata. Színesen leírta nekem, hogyan támadják meg a démonok, milyen ívben röpülnek, hogy néznek ki. Mivel nem vagyok szakember, nem mondhattam ki diagnózist, de az volt a benyomásom, hogy skizofrén kényszerképzetekkel van dolgom. Nem vállaltam az imádkozást, hanem felszólítottam a hozzátartozókat, hogy forduljanak pszichiáterhez. Egyáltalán nem tartottam kizártnak a démoni befolyást, de felelőtlenség lett volna tisztán lelki szinten kezelni egy nyilvánvalóan orvosi problémát. Azt a rendkívüli karizmát pedig, amely egy elmebetegséget imával képes meggyógyítani, még soha nem tapasztaltam magamon, és igazán elbizakodottság lett volna feltételezni, hogy most hirtelen fel fog lépni. „Senki se gondoljon magáról kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki” (Róm 12,3).

Tivadar múltja sötét volt, tekintete szintén. Ő is leírta, hogyan marcangolják a démonok, egyik a beleit, másik a szívét. De ez valahogy hitelesen hangzott. Tivadar nem látszott elmebetegnek. Imádság közben, miután hajlandó volt ellene mondani a sátánnak és Jézus Krisztust befogadni életébe, a démonok elhagyták, a bántalmazás megszűnt, a fiú megkönnyebbült, arca felderült. Keresztény életet kezdett.

Tamara is kínzó képzetekkel bajlódott. Gondolkodása tiszta volt, mégis szemmel láthatóak voltak rajta a pszichopátia jelei. Mivel azonban az orvosi kezelést nem utasította vissza, helyesen vagy helytelenül hajlandó voltam kérésére imádkozni vele. Úgy ítéltem meg, hogy problémái részben démoni eredetűek, és így az imádság – ha nem is egy csapásra, de fokozatosan, lépésről lépésre – elő fogja segíteni állapotának javulását. Mivel két alkalom után elmaradt és nem jött többet, beavatkozásom valószínűleg nem járt eredménnyel.

Ez a tapasztalat megerősített abban, hogy öndiagnosztizáló szabadulás-kérőkkel a gyóntatószéken kívül ne foglalkozzam; ezek egyszerűen képtelenek megfogadni a tanácsokat, és imádkozóról imádkozóra vándorolnak, lelki szenzációt keresve. Márpedig állandó lelkivezető nélkül még az egészséges ember se boldogul a lelki életben. Az ilyen labilis lelkek számára, mint korábban is említettem, a szentgyónáson és az orvosi segítségen kívül egy laza, kevés követelményt támasztó keresztény közösség a megoldás, amely szeretettel elfogadja és imádsággal veszi körül őket. Személyemre nézve itt szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy semmiféle, gyóntatástól független, lelkigondozói vagy szabadító praxist nem folytatok. Ha valaki lelki életet él, gyakran kell gyónnia; ez alkalom arra is, hogy ellene mondjon az őt esetleg befolyásuk alatt tartó ártó szellemi hatalmaknak, a gyóntató számára pedig arra alkalom, hogy a feloldozás szavaiban békét kérjen a gyónó számára a gonosz lelkektől is. („Isten, a mi irgalmas Atyánk ... bocsásson meg neked és adja meg a békét.”) Amennyiben indokoltnak érzem, és nem tartok attól, hogy a gyónót fölöslegesen megrémítem, rövid külön szabadító imát is szoktam mondani a feloldozás előtt, saját szavaimmal. Akik mindenáron exorcizmust szeretnének, azoknak ez persze nem elég, de a szenzációhajhászokat nem vagyok hajlandó kiszolgálni. Az exorcizmus szentelményére nincs felhatalmazásom, szabadító imát pedig minden hívő végezhet önmagáért.

Ez a tartózkodó magatartásom kritikát válthat ki: mintha nem volnék hajlandó segíteni olyan testvéreken, akik valóban komolyan szenvednek. A helyzet azonban nem az, hogy nem vagyok rá hajlandó, hanem az, hogy nem vagyok rá képes. Tisztelettel nézek Vianney Szent János vagy Smith Wigglesworth teljesítményeire, de nem mindenkinek adja ugyanazokat a karizmákat az Úr. A démonoktól nem félek, de a beteg psziché gyógyításához szükséges karizmatikus erővel nem rendelkezem. Ezért ajánlom a laza követelményű közösségek szeretteljes befolyását a terápia közegeként. Így nem egycsapásra, de fokozatosan bekövetkezhet mind a gyógyulás, mind pedig (ha a gyakori gyónás megvalósul) a szabadulás. „A gyónás sokkalta hatásosabb az ördögűzésnél” – írja Don Amorth. Azt végzetes hibának tartanám, ha a pszichés szintű problémákat összekeverném a pneumatikus szintűekkel, és egy pszichiátriai problémát szabadító imával akarnék meggyógyítani. Továbbá: mindenkinek ismernie kell határait, és azt, hogy Isten mire küldte. Emlékszem Agnes Sanford egy mondására: „Minden lehetséges Istennek, de nem minden lehetséges Ágnesnek.” Emlékszem arra az esetre is, amit Don Amorth beszél el: Szent Padre Pio üzent mesterének, Candido Amandini exorcistának, hogy egy bizonyos fiatalember exorcizálásával nem érdemes tovább foglalkoznia, mert úgysem fog eredményt elérni. Úgy is lett. A valóság összetett. A Jézusban kapott megváltás minden problémát megold, de nem okvetlenül a földi életben.

Ez azonban messzemenően nem azt jelenti, hogy félnünk kell. Ha Jézushoz tartozunk, nem szabad attól tartanunk, hogy úton-útfélen démonok ugranak a nyakunkba, vagy hogy, mint egyesek megélik, kutató tekintetük állandóan átröntgenez bennünket. Egy keresztény közösségben fölmerült az a kérdés, ismerik-e a démonok gondolatainkat. A teológusok, meglehetősen egyhangúlag, nemlegesen válaszolnak. De ha pontosabban meg akarjuk érteni a dolgot, nem kerülhetünk el egy némileg elvont eszmefuttatást. Az alább mondottak Aquinói Szent Tamás tanításának újragondolt és lehetőleg mai nyelven történő megfogalmazásai.

Az angyal, tiszta szellem lévén, szellemileg fogadja be azt, amit megismer. Így szükségképpen ismeri önmagát, hiszen önmagában szükségképpen jelen van, éspedig szellemileg, hiszen szellem. (Ez egészen más önismeret, mind az emberi szellemé, amely reflexióval történik.) A többi angyalokat eszmei jellegükben (rationes) ismeri meg, amely relációban áll saját lényével (minden eszme minden eszmével összefügg valamiképpen), és így a teremtés tényénél fogva jelen van benne; mint Szent Tamás mondja, „Isten Igéje minden szellemi teremtménybe belevéste minden dolog valamennyi eszméjét, mind a testiekét, mind a szellemiekét.”

Istent ismeri az angyal, természetes képességénél fogva, saját teremtett angyali lényegén keresztül, mint annak teremtőjét és ősmintáját; a szent angyal pedig, aki a próbát megállta és most látja az Atya arcát, Isten természetfölötti ajándékánál fogva ismeri Istent közvetlenül és önmagában is, „színről színre”.

Az anyagi dolgokat az angyal ismét eszmei mivoltukban ismeri. Saját lényege, mint mondtuk, relációban áll minden teremtett dolog eszméjével. „Omnia materialia in ipsis angelis praeexistunt”: minden anyagi dolog már előbb létezett magukban az angyalokban, nem anyagi mivoltában, hanem eszméjében. (Emlékezzünk a gondolatmenetre, amely a teremtésben talált eszmékből következtetett az angyalok létezésére!) Ez az eszmei ismeret azonban nemcsak elvont és általános, hanem kiterjed a dolgok konkrét valóságára, mert úgy ismeri azokat, amint a Teremtőt tükrözik, tehát egyedi voltukban, egyúttal azonban tisztán szellemi és nem érzéki módon. (Nem absztrakcióval, nem diszkurzíve, nem következtetve.)

Mindebből következik, hogy az angyalok ugyanezen a módon ismernek bennünket, embereket is, sajátosan összetett, testi-szellemi mivoltunkban. „Ismerni” és „kimerítően ismerni” azonban nem ugyanaz. Kimerítően csak Isten ismer mindent, akinek „semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk” (Zsid 4,13). Amit az angyal sem ismerhet meg az emberből, az „a szív gondolatainak”, az emberi szellemnek sajátos területe, a szabadság birodalma. Ez nincs készen adva az ember eszmei mivoltával, hanem kreatív önmeghatározás, amelyet kívülálló teremtmény csak következményeiből lehet képes fölismerni. „Ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van?” (1Kor 2,11). Nagyon is ismerheti azonban az angyal az emberi szellem és test határterületét, a pszichikai világot, amelyben az embert befolyásoló képzetek és motivációk mozognak, és ebből felismerheti az ember döntéseinek várható irányát. Sem az angyalok, sem a démonok nem tudnak rólunk mindent, lényünk legmélye nem fedetlen előttük; de azért jóval többet tudhatnak rólunk, mint a legrátermettebb pszichológus tudna, ha álló nap tanulmányozna bennünket. „Látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak is” (1Kor 4,9).

Egyfelől tehát nyugodtak lehetünk, a démonok kíváncsi tekintete nem röntgenez át bennünket bensőnk legmélyéig. Másfelől nem szabad beleesnünk abba a naiv hibába, hogy az angyalokat és a démonokat úgy kezeljük, mintha testi lények volnának, és pusztán az érzékelésből merítenék adataikat. Ez Frank Perretti „Ez élet sötétsége” c., egyébként kitűnő könyvének egyik szemléleti tévedése.

Hozzá kell még tennünk, hogy amit az angyal elvben ismerhet, azt sem mind szemléli egyszerre ténylegesen. Az angyalok sem egyformák, szellemi teljesítőképességük más és más, és ettől függően tudnak több vagy kevesebb eszmét együtt szemlélni (szellemi értelemben), átfogóbb és mélyebb, vagy korlátozottabb és felületesebb módon. De intellektuális teljesítményüket mindenképpen messze az emberé fölé kell helyeznünk.

A szent angyalok, akik Istent színről színre látják, természetfölötti módon további ismereteket kaphatnak Istentől, amelyek természetes megismerőképességüket meghaladják: pl. Gábriel hírül adja Máriának a megtestesülés misztériumát, amelyet Isten nyilatkoztatott ki. Az ilyen közlések teljesen Isten szabad tetszésétől függenek.

Ennyit az angyali megismerésről. Most tegyünk föl egy további kérdést, éspedig azt, mi a kapcsolat a megszállottság és a bűn között. 1998-ban történt Budapesten az a szomorú bűnügyi eset, amikor két tizenéves lány szexuális ajánlattal elhagyott helyre csalt egy fiatal taxisofőrt, majd egyikük hátulról leütötte egy vízzel töltött üveggel, és a földön fekvő férfit bakancsukkal halálra rugdalták. Az áldozat az életéért könyörgött, de a gyerekkort alig meghaladott gyilkosok, akik a kocsit akarták megszerezni, nem kegyelmeztek. A haldoklót az avarral eltakarták, és elhajtottak az autóval. Rövidesen igazoltatták őket, rendőrkézre kerültek, és megtalálták az időközben kiszenvedett áldozatot is. Amikor a bíróság elmarasztalta a fiatalkorú tetteseket, az egyik elítélt anyja állítólag kijelentette a szerencsétlen áldozatról: „Csak azt kapta, amit megérdemelt.”

„Nagyon megdöbbentett az eset” – írja az üggyel kapcsolatosan egy keresztény közösségvezető. – „Gondolom, nem túlzok, ha kijelentem, hogy mind az elkövetők, mind a nyilatkozat szerint a családjuk is az ördög befolyása alatt vannak. Kérdésem, hogy lehet-e ezt megszállottságnak nevezni? Vagy az csak akkor indokolt, ha pszichés zavar vagy bizarr jelenségek is társulnak hozzá? Más szóval, lehet-e pszichésen teljesen normális a megszállott? A fent leírt eset nekem azt sugallja, hogy igen.”

Két kérdést kell megkülönböztetni. Az egyik: lehet-e démontól megszállott az, aki pszichésen teljesen normális? Erre határozottan igenlő választ kell adnunk. Tartós démoni megszállás minden bizonnyal előidéz előbb-utóbb pszichikai elváltozásokat is (aligha lehet ép ésszel sokáig kibírni!), de a démoni megszállás és a pszichikai megbetegedés két különböző dolog, amely elválasztható egymástól. Fennállhat egyik a másik nélkül, vagy a kettő együtt.

A másik kérdés: a két boldogtalan lány és a torz személyiségfejlődésükért felelős családok nyilvánvalóan a sátán hatalma alatt vannak – de lehet-e ezt a fajta sátáni uralmat démoni megszállottságnak nevezni?

Ahogy megkülönböztettük a megszállottságot a pszichiátriai megbetegedéstől, ugyanúgy meg kell különböztetnünk a megszállottságot a bűntől is. A megfontolt gyilkosság halálos bűn, és a gyilkosság helyeslése vagy védelmezése is az. De a halálos bűn, bár a sátán uralmának éppen a lényegét képezi, nem jelenti azt, hogy az ember pszichéje közvetlen démoni elnyomás alatt áll. Azt jelenti, hogy az emberi lélek legmélye, a „pneuma”, „szellem”, ahol az emberi szabadság fészkel, ellene mondott Istennek, és ezzel a személy a sátán birodalmába lépett át. Ez nem mindig történik közvetlen démoni ösztönzésre, bár a távolabbi démoni ösztönzés nem kétséges. Még kevésbé szükséges hozzá, hogy a démon behatoljon a pszichébe. Az ember önmagától képes arra az értékperverzióra, ami a bűn lényegét alkotja, azzal, hogy egy véges értéket tesz a Végtelen helyébe, egy teremtményt Isten helyébe.

Azt kell tehát mondanunk, hogy a halálos bűn, a démoni megszállottság és az elmebetegség a sátán hatalmának három különböző formája. Van köztük összefüggés, de nem szükségképpen járnak együtt. Fennállhat a három közül az egyik önmagában, fennállhat bármelyik kettő együtt, és fennállhat együtt mind a három is. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a megszállottak okvetlenül gonoszok, jellemükben is ördögiek. Ezt a tévhitet sutba kell dobni, tisztalelkű, ártatlan emberek is kerülhetnek démoni megszállás alá.

Ugyanakkor biztos az is, hogy a bűn, a megszállottság és az elmebetegség között könnyen kialakul kapcsolat. Nehezen képzelhető el például, hogy egy tinédzser lány, aki bakanccsal szétrugdalta egy ember koponyáját, démoni befolyás nélkül maradjon. A gyilkosság lelke behatol pszichéjébe. Ha a folyamatot meg nem akasztja valami, ez a behatolás könnyen megszállottsággá fejlődhet, ez pedig előbb-utóbb elméje épségét is megronthatja. Mindezzel természetesen semmit sem állítok a tényleges tettesekről, akiket nem ismerek.

A bocsánatos bűn is, főképpen ha ugyanazon a területen gyakran ismétlődik, könnyen kaput nyithat a démoni behatolásnak. De nem azonos vele. A bűn a szabadság területén van, a behatolás és megszállás pedig a testre, vagy a lélek és a test érintkezési felületére, a pszichére vonatkozik. A szabadság az ember pneumatikus vonása, benne az ember a határtalanra nyílik meg, minden fizikai és pszichikai korlátja ellenére. Ha az emberi szellem kiszabadul a bűn fogságából, akkor nyitott a határtalanra, nyitott Istenre, nyitott a végtelen szeretetre. A bűnbánat szentsége fontosabb az ördögűzés szentélményénél.

Forrás: http://www.hagiosz.net/?q=kerdezunk

SZELLEMIRTÁS, DÉMONŰZÉS

MERJE BEVÁLLALNI HOGY TÚLVILÁGI ERŐ ZAKLATJA! MI BEVÁLLALJUK HOGY E HATÁSOKAT MEGSZÜNTETJÜK!

Legyünk ezért óvatosak a magyar nyelvnek azzal a kifejezésével, hogy „valakiben démon van”. Nem arról van szó, hogy rossz a kifejezés, hiszen a szellemről mindig csak az anyagi világból merített analógiákkal tudunk beszélni. De az ember fantáziáját ez nem kívánatos képekkel terhelheti, és ijedezést válthat ki, különösen, ha szabadjára engedjük képzelőerőnket és így beszélünk: „Démonok vannak benned, és most a szájadon keresztül ki fognak jönni belőled.” Van benne realitás is; tapasztalati tény, hogy a démonok eltávozását gyakran kíséri csuklás, öklendezés, hányás; de fölösleges a fantáziát megterhelni olyan képekkel, amelyek a démont mint valami óriási denevérszárnyú galandférget ábrázolják, amely ott van az ember belsejében. Talán szerencsésebb azt mondani valakiről: „démoni befolyás alatt áll”. Az exorcizmus egyházi szertartáskönyve gyakran nevezi így a démontól megszállottat: vexatus, „a háborgatott személy”. Ez igen szerencsés, óvatos, tapintatos kifejezés. Nem rajongok az „ördöngös” szóért sem, amit Amorth atya könyvének fordítója előszeretettel alkalmaz; jobb a „démonizált” kifejezés.

A démoni befolyás természetesen különböző fokú lehet, és egyáltalán nem mindegy, milyen fokozatról van szó, mennyire tartja hatalmában a gonosz lélek a megtámadott személyt. Jézus hatalma azonban bármelyik szinten győztesen tud beavatkozni. A démonok kiűzésének elbeszélése annak a győztes szabadságharcnak bemutatásához tartozik, amelyet Isten országa a sátán rémuralma ellen vív.

A gonosz lelkek befolyásának ilyen megszüntetését magyarul ördögűzésnek, latinul exorcizmusnak nevezzük. A katolikus Egyházban az exorcizmus szentelmény, amelynek végzése külön püspöki engedéllyel rendelkező áldozópapoknak van fenntartva. Ezért, a félreértések elkerülésére, amikor egyszerű imádságot végzünk a háborgatott személy szabadulásáért, nem exorcizmusról, hanem szabadító imáról szoktunk beszélni. Ilyen van az Úr imájában is: „Szabadíts meg a gonosztól.”

A lélek mélye, ahol a szabad elhatározások születnek, nem megközelíthető a démonok számára; csupán a test és lélek határterületén, a pszichén keresztül próbálhatják befolyásolni. Egyedül a halálos bűn helyezi az emberi személyt mindenestül a sátán hatalma alá. Legfőbb célja ezért az, hogy halálos bűnbe vigyen bennünket, amely Isten elveszítéséhez, örök kárhozathoz vezet. De igyekszik egyéb módokon is ártani; ott támad, ahol csak tud.

A bűnön kívül a sátán és a démonok minden egyéb befolyása kizárólag a testre vagy/és a pszichére terjedhet ki.

Fokozata szerint hármas lehet:

1.) a démonnak nincs hatalma az ember fölött, de megpróbálja megszerezni: ez a démoni támadás (circumsessio);

2.) a démon már valamilyen hatalmat gyakorol az ember fölött, de az ember személyisége még nem szorul háttérbe: ez a démoni behatolás (obreptio);

3.) a démon olyan erős hatalmat gyakorol az ember fölött, hogy az ember személyisége háttérbe szorul a démoni személyiség mögött: ez a démoni megszállás (obsessio).

Mindhárom fokozatnak két változata van:

1.) A démoni támadás lehet

a) fizikai, amely a zaklatástól a bántalmazásig terjedhet;

b) pszichikai, ami lehet kísértés a rosszra, vagy ellenállás a jónak.

2.) A démoni behatolás lehet

a) fizikai: a démon fáradtságot, tüneteket, betegséget idézhet elő a testben;

b) pszichikai: a démon a psziché valamely területén olyan erős kísértést/ellenállást okoz, amely a befolyásolt személy ellenállóképességét/teljesítőképességét korlátozza, de csak annyira, hogy annak saját személyisége még érvényesül.

3.) A démoni megszállás mindig pszichikai jellegű, és a pszichén keresztül befolyásolja a testet is. Lehet

a) elnyomás (oppressio), amelyben a megszállott személy és a megszálló démon személyisége felváltva érvényesül (rohamok);

b) birtokbavétel (possessio), amikor az eredeti személyiség állandó jelleggel háttérbe szorul a démoni személyiség mögött.

Világosan meg kell mondani, hogy sem általánosan elfogadott, sem teljesen egyértelmű terminológia nincsen. A fentitől eltérő szóhasználatok is forgalomban vannak, és ugyanaz a kifejezés néha különböző jelentéseket hordoz. Nem is lehetséges teljesen következetes és szabatos terminológiát alkotni, hiszen a különböző típusú démoni befolyások bizonyos fokig átfedhetik egymást. Feltűnhet továbbá az olvasónak, hogy nem használom a felosztásban a démoni kötelék, megkötözöttség kifejezést, amely Lk 13,16-ból származik, és sokszor szerepel az irodalomban. Ez igen erőteljes és alkalmas szó, de a behatolás és a megszállás valamennyi formájára erőltetés nélkül alkalmazható, ezért önkényesség volna egyetlen típusra lefoglalni. (Egyedül a puszta támadás az, ami még nem nevezhető köteléknek.)

Amikor a démonnak nincs hatalma az ember fölött, de megpróbál hatalomhoz jutni fölötte, démoni támadásról (circumsessio, „ostrom”) beszélünk. Ez lehet 1./ fizikai, 2./ pszichikai. A démoni támadás fizikai formája ismét lehet a/ zaklatás, amellyel a démon bosszantja és fenyegeti az embert, de nem okoz neki tényleges ártalmat, b/ bántalmazás, amellyel a démon fizikai ártalmat okoz az embernek.

A démoni támadás másik fizikai formája a bántalmazás. Ilyenkor a démon nem csupán bosszantja és fenyegeti az embert, hanem tényleges fizikai ártalmat okoz neki.

Mindenkit óva intek az e tárgykörbe vágó képzelődéstől. Ha baleset ér bennünket, valahol természetesen ott van mögötte az emberiség Megrontója, de ez nem azt jelenti, hogy közvetlen démoni behatásról van szó. A démonok által okozott betegségekről máshol szólunk. Nem tartozik ide a megszállottak erőszakoskodása sem; ilyenkor sem közvetlenül a démon, hanem a megszállott ember verekszik, bár a démon kényszeríti rá. Kivételes kegyelmekkel kitüntetett misztikusok esetében azonban Isten próbatételként nem egyszer megengedi, hogy a gonosz lelkek is kivételes eszközökkel gyötörjék választottait; ilyenkor előfordulhat, hogy fizikailag is kínozzák. A svájci Flüe-i Szent Miklós (1417-1487), mielőtt még remete lett, egy alkalommal a Bergmattban lévő Melch-völgyben dolgozott egyik fiával. A fiú az állatokat látta el, apja ezalatt a tövisbokrokat akarta kiirtani a réten. Ekkor démon jelent meg, aki Miklóst egy nagy tövisbozóton át mély árokba taszította, ahol eszméletlenül hevert; a véletlen lezuhanás ki volt zárva, mert az árok mintegy harminc lépésnyire volt a helytől, ahol Miklós dolgozott. A fiú fölcipelte eszméletlen apját hegyi szállásuk tüze mellé, és ott Miklós idővel magához tért. Nem volt elkeseredve, bár nagyon összetörte magát. „Jól van hát, Isten nevében – mondotta. – De csúnyán elbánt velem az ördög! Hanem úgy látszik, Isten akarta ezt megengedni”.

Később, remete korában, megtörtént „Bruder Klaus”-szal, hogy démoni erők rázták és szinte összedöntötték házikóját; máskor iszonyú alakban jelent meg neki egy démon, és hajánál fogva vonszolta ki a házból. Klaus bizalma és aszkétai elszántsága e megpróbáltatások közepette rendíthetetlen maradt. Az alvilág rendkívüli rohamai azonban az ő személyében rendkívüli kegyelmekkel elhalmozott férfit értek. Ő az egyetlen, akiről azt olvastam, hogy már anyja méhében látomása volt, és egyike azoknak, akik teljes böjtben éltek, a szó szoros értelmében minden táplálkozás nélkül, kivéve a szent Eucharisztiát.

Már foglalkoztunk Remete Szent Antal és Kölni Boldog Krisztina élményeivel. Sienai Szent Katalin és Xavéri Szent Ferenc szenttéavatási pörében is olvasunk a démonok részéről történt fizikai bántalmazásokról; Avilai Szent Teréz részletesen tárgyalja ezeket önéletrajzában. Videofilmen láttam interjút olyan kapucinus szerzetessel, aki egy kolostorban élt Szent Padre Pióval, és beszámolt róla, milyen csúnyán összevert állapotban látta őt a démonok éjszakai támadása után. Ezeknek az eseteknek a hitelességéhez a legcsekélyebb kétség sem fér, jóllehet hangsúlyozni kell rendkívüli és ritka voltukat. Szintén a ritka esetek közé tartozik, amikor a démon nem az ember testét, hanem tulajdonát támadja meg fizikailag. Egyszer egy olasz pap segédkezett egy exorcizmusban, ahol a démonizált személy ruhái váratlanul kigyulladtak, anélkül, hogy őt magát súlyosabb sérülés érte volna. Néhány nap múltán, Nápolyból Rómába indulva, ez a pap különös fényeket látott kocsija körül. Kiállt egy parkolóba, s akkor hirtelen kigyulladt az autó. A pap kivette a kulcsot, kiugrott és elfutott. Néhány ember gyűlt az égő kocsi köré, akik így kiáltottak: „Valaki van a kocsiban!” „De hiszen egyedül voltam benne” – bizonygatta a pap. Egyszercsak beindult az égő autó motorja. A kocsi, mint egy mozgó máglya, megindult a benzinkút felé, és erős kénszag terjengett a levegőben. A pap már ismerte ezt a szagot az exorcizmusból. Imádkozni kezdett. A kocsi megállt, és egyhelyben lángolt tovább, amíg teljesen ki nem égett. Don Gabriele Amorth római exorcista hangsúlyozza, hogy ez is egészen kivételes eset volt.

Forrás: http://exorcist.hupont.hu/18/a-demoni-befolyas

Depresszió, magány, gyász, félelem és egyéb démonok…

Forrás: http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=3933

Szerbek lélekelemzése – Psziché csaták után

Ha  Sigmund  Freud  a  normális  emberek  abnormitásairól  értekező  művének A mindennapi élet pszichopatológiája címet adta, úgy egy szerb szerző a legjobban teszi, ha eleve a nem mindennapi élet pszichopatológiájáról értekezik - véli Zarko Trebjesanin szerb pszichiáter. A szerbek - mondja - oly korban és helyen élnek, amikor és ahol gyakran minden fordítva van, és nem a többséget lepi meg az egyén abnormitása, hanem az egyénnek kell megdöbbennie a tömegek olykori hisztériája láttán.

„Mi, Szerbia, illetve Jugoszlávia pszichológusai és pszichiáterei is közelről láthattuk az uralkodó ideológia és társadalmi rendszer bukását, az állam felbomlását, a nacionalista őrjöngést, a tömeggyilkosságot, a szadista tivornyát, a menekültek menetoszlopait, a szerencsétlenné tett gyerekeket” - közli Zarko Trebjesanin szerb pszichoanalitikus, minek az eredményével kell neki és kollégáinak szakmailag szembesülniük az elmúlt évtized jugoszláviai történései nyomán. Persze némi tudományos cinizmussal akár még örülhetne is, mert mint írja: „ami a tanulmányozandó anyagot illeti, az sajnos bőségesen adódik”.

Mi több, a történelmi előzmények alapján úgy tűnik, nem is először. Hiszen már a Vukováron született, de 1921-től haláláig, 1981-ig Belgrádban színházi rendezőként is működő Hugo Klajn is specialistának számított a hosszú háborús megpróbáltatásokat túlélők lelki problémáinak megismerésében. Klajn ugyanis analitikusként valóban nem mindennapi témán dolgozhatott: 1945-ben arra kapott megbízást egyes partizánparancsnokoktól, hogy gyógyítsa ki társaikat egy, a háború alatt szerzett különös lelki betegségből, amelyet maguk a partizánok harci rohamnak, az orvosok az első ilyen tömeges rohamot kiváltó 1943-as kozarai offenzíva nyomán kozarai pszichózisnak, mások partizánbetegségnek neveztek.

„Az ebben szenvedők - összegezte Klajn -, mintha démon szállta volna meg őket, hirtelen valamiféle transzba esnek, és gesztusokkal, mimikával, szóval és kiáltásokkal bemutatják, egyszersmind újraélik a valóságos csatával járó tömeges érzelmi vihart. Mindezt olyan átélten, hogy a harcos nemcsak a saját tetteit, de áldozatának haláltusáját (fulladását, hörgését, összeroskadását) is bemutatja. A hisztériás roham hosszúsága néhány perctől néhány óra hosszáig terjedhet, s épp olyan váratlanul ér véget, ahogyan elkezdődött. A beteg nem is tudja, mi történt vele: rendszerint nem is emlékszik a fiktív csatára.”

De nemcsak az egyébként internacionalizmust hirdető kommunista ideológiával, hanem a kommunista és nem kommunista nacionalizmussal is meggyűlt a baja a szerb analitikusoknak. A korábban idézett Trebjesanin - a mai szerb lélekelemzők doyenje - A nem mindennapi élet pszichopatológiája című, a Thalassa pszichoanalitikai folyóiratban immár magyarul is olvasható cikkében annyiban követi az ott szintén olvasható Klajnt, hogy egyszer s mindenkorra le kíván számolni a „harcias szerb jellem” mítoszával. Trebjesanin - a valóság konkrét elemzéséből kiindulva - mindegyre olyan megállapításokra jut, hogy „a szerbséget inkább jellemzi a szervilizmus, mint a hősiesség, inkább az önkéntes alávetés, az apátia és a depresszió, mint a lendület, az elszántság és a mindenáron való harci kedv, szemben mindazzal, amit a hagyományos szerb ideológia mindig is láttatni szeretett volna”.

A pszichoanalitikus a közkeletű szerb „harciassággal” szemben inkább „nagy hallgatásról” beszél. Mint írja: „Ha valaki megtámad valakit, és fejbe veri, az erre általában felordít, miután szembeszáll a támadóval - ez mindenki számára érthető, előre látható, »természetesnek« mondható, célszerű reakció, amely összhangban áll az életben maradás biológiai törvényeivel. Ha azonban a megütött, megtámadott ember bizonyos esetekben nem reagál, hanem lesunyt fejjel hallgat, akkor ez nem »egészséges«, hanem talányos, érthetetlen, abnormális reakció, amely mélyebb pszichológiai magyarázatot kíván.” Trebjesanin úgy véli, egyet biztosan talált: egy 1991-es felmérés során arra a kérdésre, hogy „ki vagyok én?”, Szerbiában a fiatalok túlnyomó többsége elegendő meghatározásnak tartotta, ha így mutatkozott be: „szerb vagyok”. Vagyis - értelmezték nyomban az adatokat Trebjesaninék - „a nemzeti identitás felfalta a személyest”.

A szerbek között az elmúlt évtizedekben csak egyvalaki maradt személy: a vezér. A személyt felfaló nemzet azonban - írja a szerb pszichiáter - csupán torzult személyiségű vezetőjében manifesztálódhat, legalábbis az „alattvalói személyiség” számára. Ez a jelenség - a szóban forgó fogalom leírója, a náci Németországból az USA-ba emigrált Erich Fromm, baloldali társadalomfilozófusként is nyilvántartott pszichoanalitikus szerint - oly módon szabályozza az emberek gondolkodását és érzelmeit, hogy azt hiszik, mintegy ők kívánnak akként cselekedni, ahogyan voltaképpen „muszáj” nekik. Fromm szerint ez jellemezte a nácizmus korabeli német értelmiség nagy részét is, és ezt a gondolatot felidézve firtatják sokan a szerb értelmiség felelősségét a közelmúlt, illetve a jelen történéseiben is.

Sigmund Freud 1924-ben megjelent, A mindennapi élet pszichopatológiája című művében azt fejtegette, hogy nemcsak neurotikusok, elmebetegek s bármi módon „nem normálisok” lelkének az elemzése alkalmas terület a pszichoanalízis számára, hanem a normálisnak tekintett emberek úgynevezett mindennapi életének is megvan a maga pszichopatológiája. Freud szerint az abszolút normális emberrel is bőven előfordul, hogy elfelejt valamit, elszólja magát, vagy eltéveszt egy-egy - egyébként nagyon is jól ismert - szót. Ez volna a „mindennapi élet pszichopatológiája”.

Nos, az elmúlt évek jugoszláviai élete aligha volt mindennaposnak tekinthető. Nem csoda hát, ha az ezzel foglalkozók ennek megfelelően kívánták vizsgálni a lelki következményeket. „Ezeket kutatva többnyire abból indulnak ki, hogy a vezető politikus személyisége bizonyos mértékben minden társadalomban hatással van az eseményekre, mégpedig annál nagyobb hatással, minél kevésbé demokratikus az adott ország. Jugoszláviával, illetve Szerbiával kapcsolatban például a lélekelemzők nem hagyhatják figyelmen kívül a politikai porondról a közelmúltban hirtelen eltűnt, ám sok tekintetben még a színen hagyott Szlobodan Milosevics politikai kórképét, mivel az szorosan összefügg az általa vezetett társadaloméval. Trebjesanin szerint „Milosevicset elsősorban merevség, aszketizmus, büszkeség, önimádat, hatalomimádat, cinizmus, érzelmi ridegség, paranoid vonások jellemzik”. A jugoszláv exelnök szerinte „a rideg nárcisz típusához áll a legközelebb, az autoritatív és a nekrofil karakter erős mellékzöngéjével”. Az először szintén Erich Fromm által leírt „nekrofil” (halálkedvelő) karakter arról ismerszik fel, hogy halkan beszél, szereti a sötét színeket, sohasem nevet, nincs humorérzéke, hideg tekintete van, és gyűlöl mindent, ami spontán. Nos, Trebjesanin szerint ez illik Milosevicsre, és ez volt, amit leképezett a szerb társadalom...

A jugoszlávok, illetve szerbek patologikus vonásai persze a „nem mindennaposan” kalandos történelemben mások és mások voltak. Hugo Klajn kutatásai alapján Zarko Trebjesanin úgy fogalmaz, hogy „minden háborúnak megvan a sajátos neurózisformája. Az első világháborúban a mozgósított jugoszláv katonáknál a hisztériás reszketés dominált, a második világháború partizánjainál pedig a nagy offenzívát dramatizáló hisztériás roham. A mai véres etnikai háborúban pedig a leggyakoribb betegség a depresszió, amit szorongás, tehetetlenség-, valamint értéktelenségérzet, bűntudat és identitászavar kísér.”

Arra a kérdésre pedig, kinek mi a felelőssége a „nacionalista tivornyákban”, illetve hogyan lesz a szavakból gyilkos indulat, majd tett, a szerb pszichoanalitikusok válasza megoszló - így részben reménykedő. Eszerint Szerbiában kétféle gondolat és magatartás él egymás mellett: egy militáns és egy úgynevezett kritikus attitűd. Azon, hogy melyik mozgatta Jugoszláviát az elmúlt években, aligha lesz vita. Arról viszont, hogy melyik vezette a forradalmat, és vezeti  az  országot  majd  tovább,  bizonyára még sok szó esik majd.

(HVG, Szellem rovat, 2000. november 18.)

Forrás: http://www.gerlo.hu/gerloczy/harciduh.html

5. Céljainkat, álmainkat ahhoz igazítsuk, ahogyan az élet változik. Sok fájdalmat tud okozni, ha van egy nagy álmunk, majd, ha aztán mégsem úgy működik, ahogyan elterveztük, dühösek leszünk: már inkább egy másik utat választanánk. Ha szeretnénk megszelídíteni a bennünk lakó démonokat és a legtöbbet kihozni életünkből, nem szabad egy bizonyos álomhoz ragaszkodnunk: nyitottnak kell lennünk, lehet, hogy egy még jobb út áll előttünk, melyet követve ugyanolyan boldogok leszünk. Az élet kiszámíthatatlan, de számos lehetőséget tartogat, hogy álmainkat valóra váltsuk. Csak ne felejtsük el, hogy olykor pozitív előrelépést követel tőlünk, hogy álmunkhoz igazodjunk, vagy újakat álmodjunk – teljesen helyénvaló, hogy meggondoljuk magunkat vagy több álmunk is legyen.

Forrás: http://selfskills.hu/10-dolog-amit-akkor-is-tegyel-meg-ha-biralnak-erte/

Vörös démon lett Anitából – Én is szép vagyok

2012. 05. 31. - 10:00

Új hajat, új színeket és 10 évet kapott ajándékba Anita, aki alig ismerte fel magát a tükörben.

Lakatos Márk és az Én is szép vagyok csapata ismét remekelt!

Forrás: http://www.nlcafe.hu/en_is_szep_vagyok/20120531/en-is-szep-vagyok-a-11-adas-werkfilm/

Csábító démont varázsoltak belőle!

Íme, a magyar színésznő látványos átalakulása

Vásári Mónika a VAMP című musicalben egy vámpírt alakít

Forrás: http://www.femina.hu/hazai_sztar/kepes_cikkek/vasari_monika_vamp_a_vampirmusical?img=2#kepescikk

Egy régebbi írásomat olvasva a minap újra el kellett ezen a dolgon gondolkoznom.

James Clerk Maxwell (1831-1879) skót fizikus nevéhez fűződik a hipotézist, miszerint ha gázt tartalmazó két tartály összekötő nyílásába olyan lényt - démont - tudnánk helyezni, amely az egyik irányba csak a lassúbb molekulákat, a másik irányba pedig csak a gyorsabbakat engedné át, akkor az egyik tartály felmelegedne, a másik pedog lehűlne, akár gőzgépet is működtethetnénk általa. Tudományosabb megfogalmazásban: a termodinamika második főtételének ellentmondva munkavégzés nélkül csökkenthetnénk a rendszer entrópiáját, semmiből keletkező energiához jutnánk. Azaz megvalósulna a perpetuum mobile, az örökmozgó.

Forrás: http://bdk.blogter.hu/62066/maxwell-demon_vagy_hazimano

A témák változatosak: a hétköznapi élet, a környezet, hitvilág, kapcsolatok. Megjelennek az érzések: kötődések, félelmek, és a történelem folyamán eljött egyszer az az idő, amikor az ember rájött, ha ábrázolja, amitől fél, (pl. démon), könnyebb ezzel az ábrázolással szembenézni, ezt legyőzni, mint a belül levő, alaktalan rettegést.

Forrás: http://www.patikamagazin.hu/nyomtat.php?cikk=16824

A nó ősi zenés-táncos drámaformákból, ill. a szentélyek és templomok előtti tereken a 12-13. századtól előadott különféle ünnepi játékokból fejlődött ki. A XIV. században nyerte el önálló műfaji jellegzetességeit, s egészen a Tokugava-korszakig (1603-1867) folyamatosan csiszolták e formát. Végül a szamurájok számára rendezett alkalmi szertartásos drámává alakult, amelyet mindig hivatásos színészek adtak elő, mintegy békét, a társadalmi elit tagjainak hosszú életkort és jólétet kérő imaként. A nemesi otthonokon kívül rendezett nóelőadásokat a köznép is megtekinthette. Miután a Meidzsi-restauráció (1868) megdöntötte a feudális rendet, a nó léte is veszélybe került, bár néhány neves előadónak sikerült fenntartania a hagyományt. A II. világháború után a művelt ifjúság élénken kezdett érdeklődni a műfaj iránt, s ez a nó újjáéledéséhez vezetett.

A nónak öt típusa van: a kami vagy vaki típusú nódarabok egy sintó szentély szent történetét, az istenek cselekedeteit elevenítik meg; a sura mono főszereplői harcosok; a kacura mono („asszony” vagy „parókás”) darab főhőse nő; a negyedik típus tartalma szerint kétféle játékra osztható: a kortárs környezetben játszódó gendai mono („jelen idejű darab”) témája realisztikus, nem a legendák vagy a természetfölötti erők világáról szól, a kjódzso mono („őrült nő” típus) pedig olyan asszonyt mutat be, aki szerelme vagy gyermeke elvesztése miatt sodródik őrületbe; végül a kiri vagy kicsiku („végső” vagy „démon”) típusú darabban ördögök, különös vadállatok és természetfölötti lények szerepelnek.

Forrás: http://szineszkepzes.ucoz.hu/index/zeami_motokijo/0-193

PSZICHODRÁMA VALÓDI DÉMONOKKAL

Kattintson ide a könyv adatainak megtekintéséhez!

Janusz Głowacki: Good night, Jerzy

Ezt a könyvet két író hozta össze: az egyik az amerikai parnasszuson produkálta magát, ahol mindent megnyert, majd leállni nem tudó pókerjátékosként annak rendje-módja szerint el is vesztett mindent, a másik pedig majd' húsz évvel a dicső írótárs nyomorúságos halála után töpreng azon, mit kezdhetünk ezzel a vérfagyasztó történettel, ha kellő távolságtartással kezeljük; nem a félig már elfelejtett szenzációkat akarjuk felidézni, hanem megpróbálunk minél alaposabban elmélyedni ebben az elképesztő zsidó–amerikai–lengyel pszichodrámában.
Janusz Glowacki 1983-ban került New Yorkba, ahol a létminimumról indulva igen szép drámaírói karriert futott be. Jól ismerte Kosinskit, tanúja volt az utolsó nyolc év hihetetlen fordulatainak, az 1988-as felkavaró lengyelországi látogatásnak, a plágiumügynek és az öngyilkosságnak. Nem akart konkurálni a gyors tempóban piacra dobott életrajzokkal, adott időt az emlékezetnek, volt türelme kivárni, hogy megtalálja a szépirodalmi feldolgozás ehhez az anyaghoz legjobban illő módját.
Głowacki nem a Lengyelországban húzóágazatnak számító tényirodalomban gondolkodott, nem akarta elmesélni az egész történetet, ehelyett kiválasztott bizonyos kulcsjeleneteket, és azok köré épített fontos epizódokat. Létrehozta a regény sajátos változatát, amelyben keveredik a forgatókönyv, az életrajz, a napló és az esszé – az utóbbi az elbeszélői reflexiónak köszönhető. A narrátor a szerző alteregójának tekinthető, a regényben forgatókönyvet ír Kosinski életéről. A történet nagyrészt New Yorkban játszódik, de vannak lengyelországi jelenetek is, a cselekmény egyik szála pedig a csecsenek ellen háborúskodó Oroszországba vezet. A filmterv megvalósítása egy New Yorkban élő német, Klaus feladata lenne, aki sokáig rajongott Kosinskiért, de a regény végén már az életét tönkretevő szörnyetegnek látja (ez persze nem csoda, mert Moszkvából kimentett festőnő feleségén, Másán a teljes szado-mazo eszköztárát kipróbálja a mester).
Kosinski így a készülő forgatókönyv hőse és egy bálvány, aki belép Klaus és Mása életébe. A regény legjobb jelenetei a fiktív forgatókönyv legizgalmasabb részei. Ennek köszönhetően szabadon mozoghatunk Kosinski életében: többször megjelenik gyerekként (hiszen akkor kezdődött a szerepjátszás, akkor kezdett más néven, más identitással élni, távol a szülővárosától és a családjától, paraszti környezetben, katolikus családban), láthatjuk egy jelenetben az ötvenes évek Łódzát és a húsz év körüli fotóst, szóba kerülnek az amerikai írói pályakezdés nehézségei. A regény jelen ideje a nyolcvanas évek második felében kezdődik: Mása és Klaus még a dicsősége teljében ismeri meg Kosinskit, majd tanúi lehetnek a bukásának. A regényben sok nagyon erős jelenet van, Kosinski a maga teátrális egyéniségével elképesztően manipulálja az embereket, amit mások vakmerő kalandként élnek meg a társaságában; az néha csak fizetett statiszták bohóckodása. Ahogy az egyik szereplő megjegyzi: Kosinski életében minden hazugság, de a démonok, amelyek elpusztítják, valódiak.
Láthatjuk, hogyan épül fel a szédületes karrier: Amerikában nyilván senki sem tudta, hogy Łódz és Moszkva két nagyon más világ. Bár Kosinski sosem járt a Szovjetunióban, könnyen el tudta hitetni, hogy az anyja moszkvai . konzervatóriumot végzett, ő pedig a Lomonoszov Egyetemen tanult, vonattal utazgatott az országban, majd amerikai propagandakeretből, hathatós segítséggel két könyvet is kiadott erről. Szóba kerül az is, hogy a Festett madár fordítók vagy szerkesztők műve (van olyan jelenet, amelyben Kosinski eljátssza a szerkesztőjének, hogy mit kell megírnia helyette). Elie Wiesel e mű megjelenése után nyilvánítja a holokauszt tanújának (a tömegek számára ez a regény az egyik legfontosabb történelmi forrás), néhány évvel később már a Nobel-díjra esélyes öt író között van, de García Márquez valahogy elhalássza az orra elől a díjat.
A bonyolult regényszerkezet lehetővé teszi, hogy Głowacki különbözőképpen, akár esszéisztikusan is írjon Kosinskiról. Emlékezetes az a rész, amelyben a New York-i drámaszemináriumáról ír, majd a hősére vonatkoztatja az Oidipusz– elemzését, akinek szintén már rég eldőlt a sorsa, de a tragédia csak hosszú idő elteltével teljesedik ki (a regény egyik orosz szereplője pedig a Három nővér-beilleszkedik szépen).
A szerző nemrég arról beszélt egy interjúban, hogy annak idején kicsit tartott attól a bizonyos szemináriumtól, de Jan Kott megnyugtatta: az amerikaiak mindenkihez bizalommal fordulnak, csak akkor kezdenek gyanakodni, hogy valami nincs rendben, ha fél évig hülyeségeket beszél (nem úgy, mint Varsóban, ahol legalább fél évig kell rendkívülit produkálni ahhoz, hogy azt gondolják az emberről, hátha nem is hülye). Egy másik észrevétel szerint Amerika olyan, mint egy elmegyógyintézet, ahol elég, ha az ember kitalálja, ki akar lenni, és már azzá is vált. A történet akár így is értelmezhető: bizonyos közegekben bárki lehet a mindenre elszánt misztifikátorból, de nem lehet a végtelenségig visszaélni mások bizalmával. Minél sikeresebb a hazugság, annál elviselhetetlenebb az igazság órája.

(Pálfalvi Lajos, Könyvjelző, 2012. március)

A titokzatos Jerzy Kosinski – főleg A festett madár című regényének köszönhetően – óriási sikereket ért el Amerikában. Az amerikai PEN elnöke volt, igazi híresség. Egy lengyel író, egy „új Conrad", aki angol nyelven alkot felkavaró regényeket a holokausztról, az amerikai politikai élet abszurditásáról vagy épp az ember legmélyebb szexuális vágyairól... S aztán egyszer csak minden elkezd összeomlani, Kosinskit plágiummal és sokszoros hazugsággal vádolják – s végül 1991-ben öngyilkosságot követ el. Kosinski csalásainak, hazugságainak történetét már több életrajzban megírták, azt is, hogy A festett madár, a második világháború alatt gyerekfejjel átélt borzalmakról szóló regénye, melyet hiteles önéletrajzi történetként adott elő, valójában színtisztán képzeletének szüleménye. Głowacki regénye egy különlegesen tehetséges és ellentmondásos alkotó személyiségének mozgatórugóit, sikerének, majd bukásának rejtett okait próbálja megragadni. S közben ugyanolyan beleérzéssel szól magáról az íróról, mint a nőkről, akiket önző és szadomazochista tébolyában tönkretett.

Forrás: http://www.europakiado.hu/index.php?l=e&s=115&id=783

Jacob Levi Moreno munkásságának vázlata

Jacob Levi Moreno 1889-ben, Bukarestben született egy kereskedő család első gyermekeként, később még 5 testvére születik. 1895-ben a család Bécsbe költözik, ahol Moreno mintegy harminc évig él. A család ugyan Berlinbe, majd Chemnitzbe kerül (1905, 1906), ő az osztrák fővárosban marad. 1909-ben kezdi meg tanulmányait a Bécsi Egyetem filozófia szakán, de egy év múlva vált és végleg az orvosi fakultást választja. Az ifjú haladó értelmiség meghatározó egyéniségévé válik. Szakmai érdeklődése a pszichiátria szempontjából is meghatározó helyen él: a születő tudományos pszichoterápia Bécse is ez: itt alkot Freud, Adler, majd Frankl is. 1917-ben szerez orvosi diplomát, de szinte polihisztorként ismerik: verseket ír, irodalmi újságot szerkeszt ( Démon, 1918), megalapítja a Stegreiftheatert (Rögtönzések Színháza). Foglalkozik gyerekekkel, fiatalokkal, prostituáltakkal, menekültekkel, háziorvosként is dolgozik (Bad Vöslau).

1925-ben New Yorkba megy, ahol pszichiáterként megalkotja és továbbfejleszti a pszichodrámát, s összekapcsolja azt a szintén általa kidolgozott szociometriával, a csoport emocionális mélystrukturájának megragadására alkalmas módszerrel. A kettő kölcsönhatásban történő diagnosztikus és terápiás alkalmazását tekinti csoportpszichoterápiának, ( ezt a fogalmat is ő definiálja 1932-ben).

1936-ban Beaconban, a New York városától mintegy negyven kilométerre fekvő, csendes községben megalapitja pszichiátriai magánszanatóriumát, az ahhoz kapcsolódó terápiás színházzal (Beacon Hill Sanitarium). Itt fôképp pszichotikus páciensek pszichodráma terápiájával foglalkozik.


Ugyanakkor elméleti munkát végez, aktivan publikál, több folyóiratot is utjára indít ("Sociometry", késôbb "Sociatry", "Group Psychotherapy", "Group Psychotherapy and Psychodrama"). A pszichodráma mai formája itt, Beaconben alakult ki a terápiás gyakorlat és a folyamatosan fejlődő elmélet alapján. Ugyanakkor a szanatórium keretében beindult a pszichodráma képzés is, s a világ távoli pontjairól is érkeztek -hónapokra vagy évekre- szakemberek, hogy Morenotól tanulhassanak.


Később Moreno megalapítja az "American Society of Group Psychotherapy and Psychodrama"-t, később az "International Association of Group Psychotherapy"-t, amelyek ma is a csoportpszichoterápia legfontosabb szakmai képviseletei. Moreno 1974-ben bekövetkezett halála után művét a ma is élő és tanító Zerka Moreno, valamint tanítványai folytatták: mindegyik földrészen elterjesztve a pszichodrámát. Érdekes tény, hogy a nagy mester földi maradványainak végső helye mégsem Amerika lett: az Osztrák Irodalmi (!) Társaság megbecsülése jeléül a bécsi temetőkertben díszsírhelyet ajánlott fel, nagy irodalmárok nyughelye mellett. Bécsben, ahol Moreno a pszichodrámát megálmodta... A bécsi sírkövön német nyelven ez a felirat áll: "J.L.Moreno..., aki örömöt és nevetést vitt a pszichiátriába.".

Forrás: http://www.morenocentrum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=22&Itemid=58

Szerephumor

Rejtő Jenő humorának egyik forrása, hogy művei szereplői nem az olvasó szerepelvárásainak megfelelően viselkednek és nem a drámai forgatókönyvtől elvárt szerepekbe kerülnek. Az alábbiakban Pepita Ofélia finoman szólva nem a női szerepekhez kapcsolódó sztereotípiákat hozza (akárcsak Leila, az arab démon A három testőr Afrikában c. műben) és Wagner úr hirtelen átkerül egy egyszerű pszichoszomatikus szerepbe (az alvóéba).

- Különös dolgok történnek manapság az ön belső zsebében - tűnődött Pepita Ofélia, és felemelte Wagner urat, mert az, mint valami hóember, szép lassan a padlóig csökkent, a futballbíróné kabinja mentén. - Ön talán részeg?

- Ezt kikérem magamnak! - kiáltotta erélyesen Wagner úr, és gőgös, könnyed pózban kinyújtotta karját, és tenyerével a kabinhoz dőlt. Ettől vállig belezuhant a kajütablakba. A közelről suttogó kórboncnokot és a futballbírónét orron-szájon találva, átsuhant Wagner úr keze az arcaik között. Ő maga rajtaütésszerűen elaludt, mialatt a karja lengedezve belógott hozzájuk, és Rüger doktor mintegy figyelmeztetőleg tenyeréhez érintette a szivarját. Wagner úr nagyot ordított, és kirántotta a kezét, de máris mosolygott, amikor észrevette, hogy szivarja lett.

Rejtő Jenő, A megkerült cirkáló.

Forrás: http://pantharei.blog.hu/2010/06/21/fogalmak_a_szerep

POÓS ZOLTÁN: INZULTUSOK

- a szlovákiai Gurigongo Symposium produkciója -

Az Inzultusok „sötét és démoni” dráma. A legváratlanabb pillanatokban előtörő értelmetlen agressziók, inzultusok miértjére keresi a választ. Válasz pedig nincs, mert a mindennapok során feltörő spontán agresszió irracionális. A negyvenes évek amerikai noir krimijeinek világa keveredik itt Frank Miller képregény univerzumával és a szocreál budapesti panorámával.

A pesti térfigyelő kamerák agresszív eseményeket rögzítenek, melyek olyanok, mintha megtörténtek volna, hiszen a felvételeken szinte minden kivehető, de nem jelentkeznek az áldozatok, a sértettek, és a helyszínelés során semmi nyomot nem találnak. Viszont minden felvételen látható egy titokzatos alak, akit Konrád felügyelő Ezadivatsrácnak nevez el. Ki ő?

A tinédzser agressziót megfékezni képtelen város Konrád felügyelőben, a filozofikus hajlamú zsaruban bízik, aki egy gyerekképű kurva nyomába ered. Miközben a sértett tinédzserek késeléseitől hangos a sajtó, eltűnik egy Bojána nevű szerb kézilabdázó is a Margit híd közelében. A kis kurva az ő hasonmása. A városban, ahol folyton esik az eső, nemcsak a partianarchista tinik „rázzák az utcát”, de egyre több minden és mindenki tűnik el nyomtalanul. Megszűnnek fogyasztási termékek, presszók, valamilyen erő kiretusál házakat, mintha soha nem is álltak volna ott.

Minden jel szerint biblikus energia feszíti szét a várost – miközben Konrád felügyelő a térfigyelő kamerák manipulált felvételeit „állítja élesebbre”, majd a szerelem nyomába ered.

Szereplők:

Konrád – főfelügyelő Tóth Gábor

Kappanyos őrmester Juhász László

Klaudia, a prostituált Kovács Nikolett

Ezadivatsrác Rozbroy Viktor

Bojana Nesic, a kézilabdás Gál Andrea

Linszki – főrendőr Panyi Zoltán

Fater – régi vágású zsaru Panyi Béla

Özge – emós fazon Panyi Gergő

Gyros-fiú – török fiatalember Matusek Attila

Újságíró 1 - ***

Újságíró 2 - ***

Újságíró 3 - ***

Mesélő, a felolvasás rendezője: Solténszky Tibor

Belépődíj: 500 Ft (Önkéntes jegyszedő kerestetik!) 

Forrás: http://www.nyitottmuhely.hu/taxonomy/term/88