A szociális atomban kövek szimbolizálhatnak személyeket, embercsoportokat, tárgyakat, fogalmakat, érzelmeket.
Ha egy szociális atom eljátszásra kerül, akkor megszólaltathatók a csoporttagok által az egyes kövek.
Az alábbi bibliaidézetekben arra kereshetjük a választ, hogy vajon az Isten Igéjében előfordul-e vagy sem ehhez hasonló?
I. Kő
1. Emlékeztető
„Annak utána végy két ónix-követ, és metszd fel azokra az Izrael fiainak neveit.
Hatnak nevét az egyik kőre, a másik hatnak nevét pedig a másik kőre, az ő születésük szerint.
Kőmetsző munkával, amint a pecsétet metszik, úgy metszesd e két követ az Izrael fiainak neveire; körös-körül arany boglárokba csináld azokat.
És tedd e két követ az efód vállkötőire, az Izrael fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetőül hordozza Áron azoknak neveit az ő két vállán az Úr előtt.” (2Móz 28, 9.)
„És monda Józsué az egész népnek: Íme ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.” (Józs 24, 27.)
2. Akadály
„És látta, hogy íme egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hevert. Mert abból a kútból itatták a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő volt” (1Móz 29, 2.)
Lázár feltámasztása: „Jézus pedig újra felindulva magában, oda ment a sírhoz. Az pedig egy üreg volt, és kő feküdt rajta. Monda Jézus: Vegyétek el a követ.” (Jn 11, 38-39/a.)
„Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sírboltba, a mely kősziklából volt kivágva; és követ hengerített a sírbolt szájára.” (Mk 15, 46.)
Krisztus feltámadása: „És mondták maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
És odatekintvén, látták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy volt.” (Mk 16, 3-4.)
3. Személy
Mintha csak kövek lettek volna, úgy elmerültek: „A Fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harcosai belefúltak a veres tengerbe. Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.” (2Móz 15, 4-5.)
Bárcsak olyan erős volnék, mintha egy kőfal lennék: „Mikor én [erős] olyan leszek, mint a kőfal” (Én 8, 10.)
4. Krisztus
Ne szerezz magadnak ellenséget, aki kárt okoz majd neked: „Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. (Zsolt 91, 12.)
Az Egyház alapja, sarokköve a Názáreti Jézus személye: „A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett! (Zsolt 118, 22.)
„Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává” (1Pét 2, 7.)
A Názáreti Jézus és a 7 Egyházkorszak: „Mert íme e kő az, a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; íme, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon.” (Zak 3, 9.)
„És Ő néktek szenthely lesz; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izrael két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.” (Ésa 8, 14.)
„Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” (Luk 20, 18.)
„A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz” (1Pét 2, 4.)
„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
Azért van meg az Írásban: Íme szegletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses;
és aki hisz abban, meg nem szégyenül.” (1Pét 2, 5-6.)
Olyan volt a fényessége, mintha drágakő lett volna: „És a ki ült, tekintetére nézve hasonló volt a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyiszék körül szivárvány volt, látszatra smaragdhoz hasonló. (Jel 4, 3.)
5. Nemzetségek (pontosabban törzsek)
„Megcsinálták a hósent is mestermunkával, mint az efódot, aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű, és sodrott lenből.
Négyszögű volt a hósen, és kétrétűre készítették azt; egy arasz volt hossza, egy arasz a szélessége is két rétben.
És négy sor követ foglaltak abba, ily sorban:
szárdiusz, topáz, smaragd; az első sor.
A második sor: karbunkulus, zafír és gyémánt.
A harmadik sor: jácint, agát és ametiszt.
A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis, a melyek mind arany boglárokba foglaltattak a magok helyén.
A kövek pedig Izrael fiainak nevei szerint voltak, tizenkettő volt az ő nevük szerint, és pecsét módjára metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.(2Móz 39, 8-14. és 2Móz 28, 15-21.)
„Mikor pedig az egész nép teljesen általment a Jordánon, szólt az Úr Józsuénak, mondván:
Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.
És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal álltak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.
Előhivatta azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izrael fiai közül rendelt, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;
És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izrael fiai nemzetségeinek száma szerint,
Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?
Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; kettévált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.” (Józs 4, 1-7.)
„Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak, Gilgálban állította fel Józsué.
És szólt Izrael fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?
Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izrael ezen a Jordánon.” (Józs 4, 20-22.)
6. Emberi harag
„És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az ő felebarátját kővel vagy öklével” (2Móz 21, 18.)
„Elment azután Dávid király Bahurimig, és íme onnan egy férfi jött ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei volt, Gérának fia, és kijővén szidalmazta őket.
És kővel hajigálta Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől voltak.
És így szólt Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te vérszopó és istentelen ember!” (2Sám 16, 5-7.)
Itt jegyezném meg, hogy a testben kialakult kövek (pl. epekő) lehetnek a tudatalattiban tárolt fel nem dolgozott (és elnyomott) harag energiájának manifesztációja is.
7. Isten haragja
„Izrael fiainak pedig mondd meg: Valaki Izrael fiai közül és az Izraelben tartózkodó jövevények közül odaadja az ő magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kővel.” (3Móz 20, 2.)
„Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta azokat.
Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak. Az a kő pedig, a mely leütötte az állóképet nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.” (Dán 2, 34-35.)
„Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.” (Agg 2, 17.)
Jobban jár az, aki engedi, hogy Isten megtörje az ő óemberi természetét, mint akit felmorzsol a bűn és az azt követő ítélet: „És a ki e kőre esik, szétzúztatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Mt 21, 44.)
Olyan lett a szíve, mintha kő lett volna a helyén: „Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodott, megmondta néki felesége ezeket a dolgokat; és elhalt az ő szíve ő benne, és olyanná lett, mint a kő.” (1Sám 25, 37.)
„Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.” (Jób 41, 24.)
„És adok nékik/néktek egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik/néktek hússzívet.” (Ez 11, 19. és 36, 26.)
„A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.” (2Kor 3, 3.)
9. Megszólalnak
„Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.” (Hab 2, 11.)
„És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Luk 19, 39-40.)
II. Kövek csoportja
Önérvényesítés, az ember önmaga dönti el, milyenre akarja formálni saját magát: „Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert amint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.” (2Móz 20, 25.)
1. Védelem
„Olyanok voltak [azok az emberek] reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velük voltunk, mikor a juhokat őriztük.” (1Sám 25, 16.)
„Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az ammoniták és az asdódiak, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedtek” (Neh 4, 7.)
„Íme, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.” (Ésa 49, 16.)
„Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked;
Mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.” (Ésa 60, 10.)
„Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak;
Ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!” (Ésa 62, 6.)
2. Testben bízás
„Ezek a városok mind meg voltak erősítve magas kőfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost.” (5Móz 3, 5.)
„És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a te magas és erős kőfalaid, a melyekben bízol, minden te földeden: megszáll téged minden városodban, minden te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ad néked.” (5Móz 28, 52.)
„És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, ki-ki az előtte való helyen.” (Józs 6, 5.)
„Kiáltott azért a nép, mihelyt kürtöltek a kürtökkel. Lett ugyanis, amint meghallotta a nép a kürtnek szavát, kiáltott a nép nagy kiáltással, és leszakadt a kőfal magától, és felment a nép a városba, ki-ki az előtte való helyen, és bevették a várost.” (Józs 6, 20.)
„Uram! A te szemeid avagy nem a hűségre néznek-e? Megverted őket, de nem bánkódtak; tönkre tetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orcáik keményebbekké lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni.” (Jer 5, 3.)
„Mikor pedig a templomból kiment, monda néki egy az ő tanítványai közül:
– Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!
Jézus pedig felelvén, monda néki:
– Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.” (Mk 13, 1-2.)
„Hit által omlottak le Jerikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.” (Zsid 11, 30.)
3. Isten ítélete
„Ait pedig felgyújtatta Józsué és tette örökkévaló kőhalommá, pusztasággá mind e napig.” (Józs 8, 28.)
„És nagy kőhalmot raktak fölé; megvan mind e napig. És megszűnt az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig.” (Józs 7, 26.)
„Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ősidőktől elvégeztem ezt!
Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat” (2Kir 19, 25.)
„Jégesővel pusztította el szőlőjüket, s fügefáikat kőesővel.” (Zsolt 78, 47.)
„Óh, Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.” (Zsolt 79, 1.)
„És Babilon kőrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.” (Jer 51, 37.)
4. Szolgálati ajándékok (Ef 4, 11 szerint: apostol, próféta, evangélista, pásztor, tanító)
A patak vize által lekoptatott kövek olyanok, mint a Szent Lélek folyama által az emberi durvaságoktól lekoptatott lelkek: „Akkor Dávid felkötötte kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és levetette azokat Dávid magáról.
És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledett a filiszteushoz.
Akkor elindult a filiszteus is, és Dávidhoz közeledett, az az ember pedig, a ki a pajzsát hordozza, előtte volt.
Mikor pedig oda tekinte a filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű.
És monda a filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazta a filiszteus Dávidot Istenével együtt.
Monda továbbá a filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.
Dávid pedig monda a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illettél.
A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad.
A filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene.
És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.
És mikor a filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledett: Dávid is sietett és futott a viadalra a filiszteus elé.
És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a filiszteus, úgy, hogy a kő homlokába mélyedt, és arccal a földre esett.
Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is volt a Dávid kezében.” (1Sám 17, 39-50.)
III. Kőszikla
A Krisztus áldozata ad védelmet az Atya bűn felé való haragjától: „És monda az Úr: Íme van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.”
(2Móz 33, 21-22.)
„Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!” (5Móz 32, 4.)
„Akkor megtért Saul Dávid üldözéséből, és a filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.” (1Sám 23, 28.)
„Maga mellé vőn azért Saul az egész Izrael közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin.” (1Sám 24, 3.)
„Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” (Zsolt 18, 3.)
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” (Mt 7, 24-25.)
„Valaki én hozzám jön és hallgatja az én beszédemet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.” (Luk 6, 47-49.)
„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán [amely ÉN VAGYOK]építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz.” (Mt 16, 18-19.)
„És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követte őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.” (1Kor 10, 4.)
Mózes úgy fakasztott vizet a kősziklából, ahogyan Istenből fakad a Szent Lélek: „Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok eme kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakassz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.
Vette azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől amint parancsolta néki.
És összegyűjtik Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
És felemelte Mózes az ő kezét, és megütötte a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömlött ki, és ivott a gyülekezet és az ő barmai. (4Móz 20, 8-11.)
IIII. Isten személye
„És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.” (2Sám 22, 2.)
„Mert veled harci seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta;
Pajzsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Mert kicsoda volna Isten az Úron kívül?
S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?
Isten az én erős kőváram,
Ki vezérli az igaznak útját.” (2Sám 22, 30-33.)
„És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.” (Zsolt 9, 10.)
„De kőváram lett én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája” (Zsolt 94, 22.)
„Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.” (Zsolt 144,1.)
„Benne volt az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
És nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírt nevek, a melyek az Izrael fiai tizenkét törzsének nevei:
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugatról három kapu.
És a város kőfalának tizenkét alapja volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
A ki pedig én velem beszélt, annál volt egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
És megmérte annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
És kőfalának rakása jáspisból volt; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
És a város kőfalának alapjai ékesítve voltak mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafír; a harmadik kálcédon; a negyedik smaragd;
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolit; a nyolcadik berill; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik ametiszt.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt; és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” (Jel 21, 11-23.)
