A Názáreti Jézus korában 4 vallási intézmény működött.

1. Farizeusok

a.) „jó” farizeusok

1. Nikodémus

Személyesen kereste meg Jézust, nem máson keresztül alkotott róla véleményt:

„Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:

Ő jött Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.” (Jn 3, 1-2.)

A tanácsban nyilvánosan is felszólalt Jézus mellett:

„Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment ő hozzá, a ki egy volt azok közül:

Vajon a mi törvényünk kárhoztatja-e az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?

Feleltek és mondták neki: Vajon te is galileai vagy-e? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.” (Jn 7, 50-52.)

Nos, magát az Igét jól ismerték a farizeusok:

„közülük egy törvénytudó” (Mt 22, 35/a)

De a történelmet már rosszul tudták, mert Jézus Betlehemben született, nem pedig Galileában.

2. Arimathiai József

„Mikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;

Ez Pilátushoz menvén, kérte a Jézus testét. Akkor parancsolta Pilátus, hogy adják át a testet.

És magához vévén József a testet, begöngyölte azt tiszta gyolcsba,

És elhelyezte azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elment.” (Mt 27, 57-60.)

„Eljött az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várta az Isten országát; bement bátran Pilátushoz, és kérte Jézusnak testét.” (Mk 15, 43.)

„És ímé egy ember, kinek József volt neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,

Ki nem volt részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várta az Istennek országát;

Ez oda menvén Pilátushoz, elkérte a Jézus testét.” (Luk 23, 50.)

„Ezek után pedig kérte Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedte Pilátus. Elment azért és levette a Jézus testét.

Eljött pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.

Vették azért a Jézus testét, és begöngyölgették azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.” (Jn 19, 38-40.)

Nos, mit tett Arimathiai József?

1. Bement bátran Pilátushoz (Mk 15, 43.)

2. Elkérte a testet (Mt 27, 58.) (Mk 15, 43.) (Luk 23, 52.)

3. Levette Jézus testét a keresztről (Mt 27, 59.) (Jn 19, 38.)

4. Egy őáltala birtokolt sírba helyezte. (Mt 27, 60.)

A nyilvánosság előtt József és Nikodémus „nem tettek bizonyságot”, de kulcsfontosságú volt a tevékenységük. Nem voltak a 12 tanítvány között, de a 70 között már nagy valószínűséggel igen. A sír és a drága olajok használata feltétlenül szükséges anyagi áldozatok voltak, melyeket ők hoztak meg, bár Jézus sosem kérte őket erre.

Felismerték, hogy mikor kell kilépniük a nyilvánosság elé, és ezt bölcsen tették.

3. Pál apostol

Pál a hitéletének teológiai és erkölcsi alapjait a farizeusoknál szerezte meg.

„Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izrael nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus” (Fil 3, 5.)

Szalonképes volt politikusok előtt is:

„Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.

Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.

Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy nec sak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva.

És mikor ő ezeket mondta, felkelt a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;

És visszavonultukban beszélgettek egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.

Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.” (ApCsel 26, 25-32.)

b.) „rossz” farizeusok

„Akkor szólt Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,

Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:

Annak okáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.

Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni.

Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;

És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elöl ülést.

És a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!

Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.

Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.

Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.

Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.

Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-e, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?

És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-e vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?

A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.

És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.

És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.

Jaj, néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakva azok ragadománnyal és mértéktelenséggel.

Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.

Jaj, néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakva.

Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.

Jaj, néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert építitek a próféták sírjait és ékesítitek az igazak síremlékeit.

És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.

Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.

Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!

Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?

Annakokáért íme prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök.

Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.

Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.

Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

Íme, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.” (Mt 23, 1-38.)

„Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal és gonoszsággal.

Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-e azt is, a mi belől van? 

Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek. 

De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elől ülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.

Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. 

Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek azokat a terheket.

Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.

Tehát bizonyságot tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.

Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;

Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott,

Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől.

Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.” (Luk 11, 39.)

Bőséges a lista.

2. Szadduceusok

„Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.” (Mt 16, 12.)

„Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduceusok, a kik a feltámadást tagadják” (Mt 22, 23.)

„És jöttek hozzá Sadduceusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás.” (Mk 12, 18.)

Hozzá menvén pedig a sadduceusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás” (Luk 20, 27.)

„Mert a sadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják.” (ApCsel 23, 8.)

3. Esszénusok

Ők rejtettek el tekercseket agyagkorsókban. Ezek az ún. qumrami vagy más néven holt-tengeri tekercsek.

Az esszénusok nincsenek konkrétan megemlítve az Igében, bár Bemerítő János lehetséges, hogy üzenetének alakításhoz felhasznált általuk hirdetett tanokat.

4. Zelóták

„És mikor megvirradt, előszólította az ő tanítványait és kiválasztott azok közül tizenkettőt, a kiket apostoloknak is nevezett:

Simont, a kit Péternek is nevezett, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,

Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek neveztetett,

Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lett” (Luk 6, 13-16.)

„És mikor bementek, felmentek a felsőházba, a hol szállva voltak: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.” (ApCsel 1, 13.)

1. Ábrahám és Sára

„Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint megmondta, és akképpen cselekedett az Úr Sárával, a miképpen szólt.

Mert fogant Sára az ő méhében, és szült fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott neki az Isten.

És nevezte Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született, a kit szült néki Sára, Izsáknak:

És körülmetélte Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcnapos korában, amint parancsolta neki az Isten.

Ábrahám pedig száz esztendős volt, mikor született neki az ő fia Izsák.

És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.

Ismét monda: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s íme fiat szültem vénségére.

És felnevekedett a gyermek, és elválasztatott; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerzett azon a napon, a melyen Izsák elválasztatott.

Mikor pedig Sára nevetgélni látta az Egyiptombeli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült,

Mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával együtt, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszott e dolog, az ő fiáért.

De monda az Isten Ábrahámnak: Ne látsszon előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.” (1Móz 21, 1-12.)

Semmi kecmec,

Kerek perec

Megmondta Isten Ábrahámnak,

Itt és most Sárának van igaza.

2. Mózes

„Előállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia volt, József fiának, Manassénak nemzetségei közül.

Ezek pedig az ő leányainak neveik: Makla, Nóa, Hogla, Milka és Thirca.

És megálltak Mózes előtt, és Eleázár pap előtt, és a fejedelmek előtt, és az egész gyülekezet előtt a gyülekezet sátorának nyílásánál, mondván: A mi atyánk meghalt a pusztában, de ő nem volt azoknak seregében, a kik összesereglettek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az ő bűnéért halt meg, és fiai nem voltak néki.

 Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő nemzetsége közül, azért, hogy nincsen őnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.

Mózes pedig vitte ezeknek ügyét az Úr elé.  

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nekik örökségi birtokot az ő atyjuknak atyjafiai között, és szállítsd rájuk az ő atyjuknak örökségét.” (4Móz 27, 1-7.)

Néhány észrevétel:

1. Mózes nem megfélemlítéssel szolgáltatott igazságot.

2. Isten pontosan tudta, kinek van igaza.

3. Mózesnek nem okozott gondot tudomásul venni, hogy nőknek is lehet igazuk.

3. Péter apostol

"A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.” (1Péter 3, 7.)

Péter apostol szerinti definíció: gyöngébb edény, örökös társ az élet kegyelmében

1. értelmezés: örökös társ, ez csak a Földön igaz (Luk 20, 35.)

2. értelmezés: örökség átvételének társa – ez is csak a Földön igaz, mert üdvözülni egyenként lehetséges

 „Nincsen-e arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?” (1Kor 9, 5.)

Kéfás = Péter apostol

„És bemenvén Jézus a Péter házába, látta, hogy annak napa fekszik és lázas.” (Mt 8, 14.)

Ki gondolta volna? Péternek nemcsak felesége volt, hanem még anyósa is. Még jó, hogy az Isten Igéje az ilyen dolgokat is rögzíti. Nem hagy minket bizonytalanságban.

A 100.000 fős gyülekezeti létszám lélektani határ.

Amely ébredés vezetője nem köt szövetséget a nőkkel, nem fogja tudni átlépni e küszöböt.

Amely ébredés vezetője szövetséget köt a nőkkel, át fogja tudni lépni e küszöböt.

Izrael állama nem tudna fizikálisan létezni, ha nők nem lennének ugyanúgy katonák, mint a férfiak.

Ami Izraelben fizikális szinten jelenik meg, sokszor megjelenik az ébredésben szellemi szinten.

Nem baj, ha valaki nem hisz benne, ennek beteljesedéséhez nem kell mindenki hite/belegyezése:

„És monda Elizeus: Íme, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.” (2Kir 7, 2/b.)

 „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, 

hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a         kősziklára építette az ő házát:  

És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és     fújtak a szelek, és beleütköztek 

abba a házba; de nem dőlt össze: mert a     kősziklára építtetett.

És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és   nem cselekszi meg azokat, 

hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a     fövényre építette házát:  

És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és    fújtak a szelek, és beleütköztek

 abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”

                                                                                                                           (Máté evangéliuma 7, 24-27.) 

Szeretettel meghívunk 2013. szeptember 16-án (hétfőn)

18 órai kezdettel tervezett programunkra, amelynek címe:

Miért nem gyógyulnak meg a hívők?

Mi akadályozza a hívő emberek gyógyulását, holott hisznek a gyógyulásban?

Hogyan lehetséges, hogy miközben a Názáreti Jézus minden betegséget és minden erőtlenséget meg tudott gyógyítani (Mt 4, 23.), sőt tanítványait is felruházta e képességgel (Mt 10, 1.), ma mégis lehetnek a hívek betegek? Mi lehet az oka, hogy valaki hívő életét élve betegszik meg, ha viszont kevésbé aktív hitében, akkor egészségesebben tud élni?

Előadó: Kővári Zalán informatikus

kovari.zalan@freestart.hu

A program helyszíne:

Szü-Net Internet Kávézó

Békéscsaba, Kossuth tér 8.

(a könyvtár mellett.)

Szökés

1. Jákob hazatérése 

„Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákob. És feleltem: Ímhol vagyok…

Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.” (1Móz 31, 11-13.)

„És felelt Rákhel és Lea, és mondták neki: Vajon van-e még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?

Avagy nem úgy tartott-e minket, mint idegeneket? Midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.

Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed.

Felkelt tehát Jákob, és feltette gyermekeit és feleségeit a tevékre;

És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett; minden jószágát, melyet szerzett Mezopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához, Izsákhoz Kánaán földére.

Lábán pedig elment juhait nyírni; azonközben ellopta Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.

Jákob pedig meglopta a Szíriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adta tudtára, hogy szökni akar.

Megszökött tehát mindenestől, és felkelve, általment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott.

És mikor harmad napra megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött;

Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzte őket; és elérte a Gileád hegyén.

Isten pedig megjelent a Szíriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákobnak se jót, se rosszat ne szólj.

Mikor elérte Lábán Jákobot, s Jákob a hegyen vonta fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén vonta fel az ő rokonaival egybe.

És monda Lábán Jákobnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?

Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? Miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?

És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákobnak se jót, se rosszat ne szólj.” (1Móz 31, 14-29.)

 2. Roboám debütálása

„És elment Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izrael, hogy királlyá tegyék őt.

Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Egyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Egyiptomban tartózkodék Jeroboám,

És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmentek Jeroboám és az Izrael egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:

A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.

És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap múlva jöjjetek vissza hozzám. És a nép elment.

És tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az ő atyja előtt állottak életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?

És szóltak azok, mondván: Ha e mai napon szolgája leszel e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.

De ő megvetette a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tartott az ifjakkal, akik ő vele együtt nevekedtek fel, és akik ő előtte udvarlottak.

És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?

És mondták néki az ifjak, akik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.

Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

És elment Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta a király, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.

És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak néki;

És szólt nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, amelyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.

Mikor pedig látta az egész Izrael, hogy meg nem hallgatta őket a király, felelt az egész nép a királynak ekképpen:

Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izrael! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elment azért az Izrael az ő hajlékiba;

Úgy hogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.

És a mikor elküldte Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezte őt az egész Izrael, és meghalt, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe ült, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.

Így szakadt el az Izrael népe Dávidnak házától mind e mai napig.

És törtőnt, mikor meghallotta az egész Izrael, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivatták őt a gyülekezetbe, és királlyá tevék őt az egész Izraelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.

És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izrael házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.

De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:

Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:

Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izrael ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És ők engedtek az Úr beszédének, és visszatérvén, elmentek az Úr beszéde szerint.” (1 Kir 12, 1-24.)

„Elment Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt az egész Izrael, hogy őt királlyá választanák.

Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki akkor Egyiptomban volt; mert oda futott volt Salamon király elől, visszatért Jeroboám Egyiptomból.

És hozzáküldvén, elhivatták őt. Eljőve azért Jeroboám és az egész Izrael, és szóltak Roboámnak, mondván:

A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.

És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom róla, azután jöjjetek hozzám. Elment azért a nép.

És tanácskozott Roboám király a vén emberekkel, akik Salamon előtt az ő atyja előtt állottak életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?

És azok ekképpen szóltak: Ha javára leszel ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájuk; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.

De ő megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tartott az ifjakkal, akik ő vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.

És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik nékem így szóltak: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett.

Akkor feleltek az ifjak, akik ő vele együtt nevekedtek, mondván: Így szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erősebb atyám derekánál;

Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.

És elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király meghagyta, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.

És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.

És az ifjak tanácsa szerint szólt nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.

És a király nem hallgatta meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.

Mikor pedig az egész Izrael látta, hogy nem hallgatta meg őket a király, felelt a nép a királynak, mondván:

Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izrael! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elment azért hajlékiba az egész Izrael;

Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.

És mikor elküldte Roboám Adorámot, az adószedőt, megkövezték őt Izrael fiai, és meghalt; Roboám király pedig sietett szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.

Nem kell nekem Adorám,

Nem kell nekem adó rám.

Mondják a sok hívek,

Amit meg is cselekednek.

Kemény vagy, mint Roboám,

Hiába várod, hogy hallgassanak rád.

Egyszer elfogy a sok jó barát,

Mikor már mindenkit kihasználtál.

Fejed a hívőket, mint a juhokat,

Azt hiszed, e forrásod soha el nem apad.

Hiába térítesz meg újabb szakadtakat,

Ők már nem adakoznak.

Így szakadt el az Izrael népe a Dávid házától, mind e mai napig.

Mént azért Roboám Jeruzsálembe, és összegyűjtötte a Júda és Benjámin házát, száznyolcvanezer válogatott hadviselőket, hogy hadakoznának Izrael ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.

Szólt pedig az Úr Semájának, az Isten emberének, mondván:

Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izraelnek Júdában és Benjáminban, így szólván:

Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És engedtek az Úr szavának, és megtértek a helyett, hogy Jeroboám ellen mennének.” (2Krón 10, 1-11,4.)

A királyok és a krónika könyve időnként eltéréseket mutat, de itt nagyon egybecseng.

3. Dávid és Nábál 

„És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja.

Elküldött azért Dávid tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak: Menjetek fel Kármelbe, és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek őt nevemben békességesen.

És így szóljatok: Légy békességben az életben, legyen békességben a te házadnépe és legyen békességben mindened, a mid van!

Most hallottam, hogy juhaidat nyiratod. A te pásztoraid pedig velünk voltak, nem bántottuk őket, és semmijük sem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg Kármelben voltak.

Kérdezd meg szolgáidat, ők meg fogják mondani néked. Legyenek azért ez ifjak kedvesek előtted, mert alkalmas időben jöttünk. Adj kérlek abból, a mi kezed közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak, Dávidnak.

Elmentek azért a Dávid szolgái, és szóltak Nábálnak mind e beszédek szerint a Dávid nevében, és várakoztak.

Nábál pedig felelt a Dávid szolgáinak, és monda: Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok olyan szolga van, akik elszöknek uraiktól.” (1Sám 25, 4-10.)

A szolga elszökik urától, és ez bűn => röghöz kötés

„És mondának az Izraeliták: Láttátok-e azt a férfit, a ki feljött? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izraelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izraelben.

És szólt Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, a ki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izraelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!

A nép pedig e beszéd szerint felelt néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, a ki megöli őt.” (1Sám 17, 25-27.)

Mit jelent az, hogy szabaddá tenné?

Úgy értjük meg az akkori viszonyokat, ha feudális társadalmi rendben gondolkodunk.

Tehát Dávid itt azon gondolkodik, hogyan jöhetne ki a jobbágysorból!

Később Ákhis király vazallusává lesz, míg le nem győzi teljesen a filiszteusokat.

Megkeseredett lelkű emberek lehetőségei

1. Elizeus és a Súnemita asszony

„Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.

És monda az: Vajon én kértem-e fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-e néked: Ne csalj meg engemet?

És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálcámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, aki köszön néked, ne felelj, és az én pálcámat tedd a gyermek arcára.

Sok hívő megsértődhetett akkoriban, hogy már megint nem köszön neki valaki.

„Ez a Géházi hogy el van magától szállva!

Amióta Elizeus munkatársa lett,

már kutyába se vesz minket.

Vajon az Úrtól van ez a szolgálat?”

De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkelt azért és követé őt.

Géházi pedig már előttük elment, és a pálcát a gyermek arcára fektette, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondta néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

És bement Elizeus a házba, és íme a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán.

És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tette, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedett a gyermek teste.

Van kedve valakinek ma hasonló módon egy beteget gyógyítani?

Ezzel az IGEI módszerrel inkább ne is próbálkozzon.

Azután felállott, és egyszer alá és feljárt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitotta szemeit a gyermek.

Ő pedig szólította Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívta azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.

Ki mikor bement, lábához esett, és leborult a földre, és az ő fiát fogván, kiment.” (2Kir 4, 27-37.)

2. Dávid és egy csomó kóbor ember

„Elment azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda mentek hozzá.

És hozzá gyűltek mindazok, akik nyomorúságban voltak, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan voltak ővele.” (1Sám 22, 1-2.)

„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 1. és 7.)

„A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 8. és 11.)

„A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 12. és 17.)

„A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 18. és 29.)

„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 3, 1. és 6.)

„A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 3, 7. és 13.)

„A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 3, 14. és 22.)

FONTOS! Néha van, hogy le van írva egy üzenet, és nem pedig szóban hangzik el. 

Az írd utasítás 33-szor van jelen az Igében!

3. Akik üldözik azokat, akik megkeseredtek

„Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetük is vesszen ki e földről,

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozott az el őtőle.

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a mellyel mindenkor övezze magát.” (Zsolt 109, 14-19.)

"Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra." (Luk 4, 21.)