100 új gyülekezet

A Názáreti Jézus korában 4 vallási intézmény működött.

1. Farizeusok

a.) „jó” farizeusok

1. Nikodémus

Személyesen kereste meg Jézust, nem máson keresztül alkotott róla véleményt:

„Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:

Ő jött Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.” (Jn 3, 1-2.)

A tanácsban nyilvánosan is felszólalt Jézus mellett:

„Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment ő hozzá, a ki egy volt azok közül:

Vajon a mi törvényünk kárhoztatja-e az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?

Feleltek és mondták neki: Vajon te is galileai vagy-e? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.” (Jn 7, 50-52.)

Nos, magát az Igét jól ismerték a farizeusok:

„közülük egy törvénytudó” (Mt 22, 35/a)

De a történelmet már rosszul tudták, mert Jézus Betlehemben született, nem pedig Galileában.

2. Arimathiai József

„Mikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;

Ez Pilátushoz menvén, kérte a Jézus testét. Akkor parancsolta Pilátus, hogy adják át a testet.

És magához vévén József a testet, begöngyölte azt tiszta gyolcsba,

És elhelyezte azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elment.” (Mt 27, 57-60.)

„Eljött az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várta az Isten országát; bement bátran Pilátushoz, és kérte Jézusnak testét.” (Mk 15, 43.)

„És ímé egy ember, kinek József volt neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,

Ki nem volt részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várta az Istennek országát;

Ez oda menvén Pilátushoz, elkérte a Jézus testét.” (Luk 23, 50.)

„Ezek után pedig kérte Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedte Pilátus. Elment azért és levette a Jézus testét.

Eljött pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.

Vették azért a Jézus testét, és begöngyölgették azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.” (Jn 19, 38-40.)

Nos, mit tett Arimathiai József?

1. Bement bátran Pilátushoz (Mk 15, 43.)

2. Elkérte a testet (Mt 27, 58.) (Mk 15, 43.) (Luk 23, 52.)

3. Levette Jézus testét a keresztről (Mt 27, 59.) (Jn 19, 38.)

4. Egy őáltala birtokolt sírba helyezte. (Mt 27, 60.)

A nyilvánosság előtt József és Nikodémus „nem tettek bizonyságot”, de kulcsfontosságú volt a tevékenységük. Nem voltak a 12 tanítvány között, de a 70 között már nagy valószínűséggel igen. A sír és a drága olajok használata feltétlenül szükséges anyagi áldozatok voltak, melyeket ők hoztak meg, bár Jézus sosem kérte őket erre.

Felismerték, hogy mikor kell kilépniük a nyilvánosság elé, és ezt bölcsen tették.

3. Pál apostol

Pál a hitéletének teológiai és erkölcsi alapjait a farizeusoknál szerezte meg.

„Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izrael nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus” (Fil 3, 5.)

Szalonképes volt politikusok előtt is:

„Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.

Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.

Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy nec sak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva.

És mikor ő ezeket mondta, felkelt a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;

És visszavonultukban beszélgettek egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.

Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.” (ApCsel 26, 25-32.)

b.) „rossz” farizeusok

„Akkor szólt Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,

Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:

Annak okáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.

Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni.

Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;

És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elöl ülést.

És a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!

Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.

Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.

Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.

Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.

Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-e, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?

És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-e vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?

A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.

És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.

És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.

Jaj, néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakva azok ragadománnyal és mértéktelenséggel.

Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.

Jaj, néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakva.

Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.

Jaj, néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert építitek a próféták sírjait és ékesítitek az igazak síremlékeit.

És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.

Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.

Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!

Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?

Annakokáért íme prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök.

Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.

Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.

Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

Íme, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.” (Mt 23, 1-38.)

„Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal és gonoszsággal.

Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-e azt is, a mi belől van? 

Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek. 

De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elől ülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.

Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. 

Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek azokat a terheket.

Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.

Tehát bizonyságot tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.

Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;

Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott,

Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől.

Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.” (Luk 11, 39.)

Bőséges a lista.

2. Szadduceusok

„Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.” (Mt 16, 12.)

„Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduceusok, a kik a feltámadást tagadják” (Mt 22, 23.)

„És jöttek hozzá Sadduceusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás.” (Mk 12, 18.)

Hozzá menvén pedig a sadduceusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás” (Luk 20, 27.)

„Mert a sadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják.” (ApCsel 23, 8.)

3. Esszénusok

Ők rejtettek el tekercseket agyagkorsókban. Ezek az ún. qumrami vagy más néven holt-tengeri tekercsek.

Az esszénusok nincsenek konkrétan megemlítve az Igében, bár Bemerítő János lehetséges, hogy üzenetének alakításhoz felhasznált általuk hirdetett tanokat.

4. Zelóták

„És mikor megvirradt, előszólította az ő tanítványait és kiválasztott azok közül tizenkettőt, a kiket apostoloknak is nevezett:

Simont, a kit Péternek is nevezett, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,

Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek neveztetett,

Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lett” (Luk 6, 13-16.)

„És mikor bementek, felmentek a felsőházba, a hol szállva voltak: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.” (ApCsel 1, 13.)