Szökés
1. Jákob hazatérése
„Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákob. És feleltem: Ímhol vagyok…
Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.” (1Móz 31, 11-13.)
„És felelt Rákhel és Lea, és mondták neki: Vajon van-e még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
Avagy nem úgy tartott-e minket, mint idegeneket? Midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.
Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed.
Felkelt tehát Jákob, és feltette gyermekeit és feleségeit a tevékre;
És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett; minden jószágát, melyet szerzett Mezopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához, Izsákhoz Kánaán földére.
Lábán pedig elment juhait nyírni; azonközben ellopta Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.
Jákob pedig meglopta a Szíriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adta tudtára, hogy szökni akar.
Megszökött tehát mindenestől, és felkelve, általment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott.
És mikor harmad napra megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött;
Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzte őket; és elérte a Gileád hegyén.
Isten pedig megjelent a Szíriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákobnak se jót, se rosszat ne szólj.
Mikor elérte Lábán Jákobot, s Jákob a hegyen vonta fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén vonta fel az ő rokonaival egybe.
És monda Lábán Jákobnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?
Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? Miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákobnak se jót, se rosszat ne szólj.” (1Móz 31, 14-29.)
2. Roboám debütálása
„És elment Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izrael, hogy királlyá tegyék őt.
Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Egyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Egyiptomban tartózkodék Jeroboám,
És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmentek Jeroboám és az Izrael egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap múlva jöjjetek vissza hozzám. És a nép elment.
És tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az ő atyja előtt állottak életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
És szóltak azok, mondván: Ha e mai napon szolgája leszel e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
De ő megvetette a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tartott az ifjakkal, akik ő vele együtt nevekedtek fel, és akik ő előtte udvarlottak.
És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
És mondták néki az ifjak, akik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
És elment Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta a király, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.
És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak néki;
És szólt nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, amelyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
Mikor pedig látta az egész Izrael, hogy meg nem hallgatta őket a király, felelt az egész nép a királynak ekképpen:
Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izrael! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elment azért az Izrael az ő hajlékiba;
Úgy hogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
És a mikor elküldte Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezte őt az egész Izrael, és meghalt, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe ült, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.
Így szakadt el az Izrael népe Dávidnak házától mind e mai napig.
És törtőnt, mikor meghallotta az egész Izrael, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivatták őt a gyülekezetbe, és királlyá tevék őt az egész Izraelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.
És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izrael házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.
De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:
Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:
Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izrael ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És ők engedtek az Úr beszédének, és visszatérvén, elmentek az Úr beszéde szerint.” (1 Kir 12, 1-24.)
„Elment Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt az egész Izrael, hogy őt királlyá választanák.
Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki akkor Egyiptomban volt; mert oda futott volt Salamon király elől, visszatért Jeroboám Egyiptomból.
És hozzáküldvén, elhivatták őt. Eljőve azért Jeroboám és az egész Izrael, és szóltak Roboámnak, mondván:
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.
És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom róla, azután jöjjetek hozzám. Elment azért a nép.
És tanácskozott Roboám király a vén emberekkel, akik Salamon előtt az ő atyja előtt állottak életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
És azok ekképpen szóltak: Ha javára leszel ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájuk; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
De ő megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tartott az ifjakkal, akik ő vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik nékem így szóltak: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett.
Akkor feleltek az ifjak, akik ő vele együtt nevekedtek, mondván: Így szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erősebb atyám derekánál;
Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
És elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király meghagyta, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.
És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.
És az ifjak tanácsa szerint szólt nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
És a király nem hallgatta meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
Mikor pedig az egész Izrael látta, hogy nem hallgatta meg őket a király, felelt a nép a királynak, mondván:
Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izrael! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elment azért hajlékiba az egész Izrael;
Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
És mikor elküldte Roboám Adorámot, az adószedőt, megkövezték őt Izrael fiai, és meghalt; Roboám király pedig sietett szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
Nem kell nekem adó rám.
Mondják a sok hívek,
Amit meg is cselekednek.
Kemény vagy, mint Roboám,
Hiába várod, hogy hallgassanak rád.
Egyszer elfogy a sok jó barát,
Mikor már mindenkit kihasználtál.
Fejed a hívőket, mint a juhokat,
Azt hiszed, e forrásod soha el nem apad.
Hiába térítesz meg újabb szakadtakat,
Ők már nem adakoznak.
Így szakadt el az Izrael népe a Dávid házától, mind e mai napig.
Mént azért Roboám Jeruzsálembe, és összegyűjtötte a Júda és Benjámin házát, száznyolcvanezer válogatott hadviselőket, hogy hadakoznának Izrael ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.
Szólt pedig az Úr Semájának, az Isten emberének, mondván:
Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izraelnek Júdában és Benjáminban, így szólván:
Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És engedtek az Úr szavának, és megtértek a helyett, hogy Jeroboám ellen mennének.” (2Krón 10, 1-11,4.)
A királyok és a krónika könyve időnként eltéréseket mutat, de itt nagyon egybecseng.
3. Dávid és Nábál
„És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja.
Elküldött azért Dávid tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak: Menjetek fel Kármelbe, és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek őt nevemben békességesen.
És így szóljatok: Légy békességben az életben, legyen békességben a te házadnépe és legyen békességben mindened, a mid van!
Most hallottam, hogy juhaidat nyiratod. A te pásztoraid pedig velünk voltak, nem bántottuk őket, és semmijük sem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg Kármelben voltak.
Kérdezd meg szolgáidat, ők meg fogják mondani néked. Legyenek azért ez ifjak kedvesek előtted, mert alkalmas időben jöttünk. Adj kérlek abból, a mi kezed közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak, Dávidnak.
Elmentek azért a Dávid szolgái, és szóltak Nábálnak mind e beszédek szerint a Dávid nevében, és várakoztak.
Nábál pedig felelt a Dávid szolgáinak, és monda: Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok olyan szolga van, akik elszöknek uraiktól.” (1Sám 25, 4-10.)
A szolga elszökik urától, és ez bűn => röghöz kötés
„És mondának az Izraeliták: Láttátok-e azt a férfit, a ki feljött? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izraelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izraelben.
És szólt Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, a ki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izraelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!
A nép pedig e beszéd szerint felelt néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, a ki megöli őt.” (1Sám 17, 25-27.)
Mit jelent az, hogy szabaddá tenné?
Úgy értjük meg az akkori viszonyokat, ha feudális társadalmi rendben gondolkodunk.
Tehát Dávid itt azon gondolkodik, hogyan jöhetne ki a jobbágysorból!
Később Ákhis király vazallusává lesz, míg le nem győzi teljesen a filiszteusokat.
Megkeseredett lelkű emberek lehetőségei
1. Elizeus és a Súnemita asszony
„Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.
És monda az: Vajon én kértem-e fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-e néked: Ne csalj meg engemet?
És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálcámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, aki köszön néked, ne felelj, és az én pálcámat tedd a gyermek arcára.
Sok hívő megsértődhetett akkoriban, hogy már megint nem köszön neki valaki.
„Ez a Géházi hogy el van magától szállva!
Amióta Elizeus munkatársa lett,
már kutyába se vesz minket.
Vajon az Úrtól van ez a szolgálat?”
De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkelt azért és követé őt.
Géházi pedig már előttük elment, és a pálcát a gyermek arcára fektette, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondta néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.
És bement Elizeus a házba, és íme a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán.
És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.
És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tette, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedett a gyermek teste.
Van kedve valakinek ma hasonló módon egy beteget gyógyítani?
Ezzel az IGEI módszerrel inkább ne is próbálkozzon.
Azután felállott, és egyszer alá és feljárt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitotta szemeit a gyermek.
Ő pedig szólította Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívta azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.
Ki mikor bement, lábához esett, és leborult a földre, és az ő fiát fogván, kiment.” (2Kir 4, 27-37.)
2. Dávid és egy csomó kóbor ember
„Elment azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda mentek hozzá.
És hozzá gyűltek mindazok, akik nyomorúságban voltak, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan voltak ővele.” (1Sám 22, 1-2.)
„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 1. és 7.)
„A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 8. és 11.)
„A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 12. és 17.)
„A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 18. és 29.)
„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 3, 1. és 6.)
„A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 3, 7. és 13.)
„A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 3, 14. és 22.)
FONTOS! Néha van, hogy le van írva egy üzenet, és nem pedig szóban hangzik el.
Az írd utasítás 33-szor van jelen az Igében!
3. Akik üldözik azokat, akik megkeseredtek
„Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetük is vesszen ki e földről,
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozott az el őtőle.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a mellyel mindenkor övezze magát.” (Zsolt 109, 14-19.)
|
Segítők kerestetnek Kedves olvasó! ’11.1.1 óta szerkesztetik e blog. (Hagyományosabb jelöléssel 2011. január 1. óta.) Most ősztől lehetőség nyílik arra, hogy havonta rendszeres előadások legyenek, méghozzá Békéscsabán. A legelső előadás várható időpontja: 2013. szeptember 16. du. 18.00-20.00
Ehhez szükségeltetik néhány segítő, akik akár csak egy alkalommal, akár többször is részt vesznek a szervezésben. Egyszerű feladatokról van szó, könnyen elvégezhetőek.
Lehet jelentkezni a következő tevékenységekre: 1. Fogadó (hosztesz) szolgálat Az érkezőket kell fogadni, és elirányítani, hogy hol van az előadás pontos helye, hol van a mosdó, stb. 2. Műszaki szolgálat Várhatóan lesz projektor, de ha valaki tud műszaki eszközt kölcsönadni illetve üzemeltetni, az hasznos lehet. Videokamerás felvételt is kellene készíteni. 3. Biztonsági szolgálat Nem lehet biztosan tudni, hogy kik jönnek el, így ilyen segítőknek is hasznát lehet venni, akik együttműködnek a hoszteszekkel. 4. Drámaszínész
Érdemes rá jelentkezni, mert van elég idő a felkészülésre. Magukat alkalmatlannak gondoló személyek is jelentkezhetnek, menet közben is lehet alkalmassá válni.
Jelentkezni a 12nyil@index.hu címre küldött levéllel lehet. Érdemes megadni: név, hitéleti tapasztalatok, elérhetőségek.
Továbbá erre a címre küldhetők imakérések illetve kérdések, melyek vagy személyesen az előadás elején vagy később írásban e blog készítője által megválaszoltatnak.
Esetlentanulmány
„És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lesz könnyebbségük és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4, 13-14.)
Hiába gondolod azt magadban, hogy neked nincs szükséged egy újabb ébredésre, mert elég keneted és tapasztalatod van arra, hogy magadban és magadnak megéld a hitéletedet. Mert ha te e mostani időben passzív és érzéketlen szemlélője vagy Isten újabb munkájának, - holott megtehetnéd, hogy segítesz, lehet, hogy veled szemben is passzívak lesznek mások. Vagy abban hiszel, hogy Isten a semmiért vetett a te életedbe? Ő aratni akar majd. Haa te nem segítesz egy akkor segít majd más. Te pedig maradsz ott ahol vagy, pedig részévé válhattál volna Isten egy újabb munkájának. |
Akik meg tudnak tanulni némi szöveget és meg tudnak jeleníteni egy-egy karaktert, azoknak lehetőségük nyílik rövid drámadarabok betanulására.
"Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra." (Luk 4, 21.)
