100 új gyülekezet

Egyszer beleszerettem egy keresztény testvérnőbe a gyülekezetből.

Istenfélő volt, szép és okos.

Volt ugyanis egy másik személy is, aki feltűnt, – és sajnos nem engem választott.

Akkor azt mondtam hangosan: „Istennek nincs szíve”

Erre alig hallhatóan meghallottam az Isten hangját: „Neked nem volt eddig szíved”

Tudtam, hogy ez igaz, de akkor is nagyon nagy fájdalmat éreztem, az elutasítás iszonyatosan mély fájdalmát.

Néhány hónappal később lehetőségem volt egy konferencián részt venni.

Nem vágytam valami rendkívüli üzenetre, de bíztam az Istenben, hogy ő azért még tartogat valamit a számomra ebben a helyzetben is.

Több barátommal mentem az Istentiszteletre, de egy olyan állandó fájdalmat éreztem, mely állandóan átjártam a szívemet.

Ezért inkább elültem mindenkitől, akit ismertem, és egy számomra ismeretlen emberek közé ültem be.

Amikor véget ért a tanítás, az egyik keresztény testvérnő elővett a táskájából egy plüssállatot.

Ez egy fehér egérke volt, melybe bele lehetett dugni 3 ujjunkat, és így lehetett játszani vele, másokat megvidámítani.

A fiatal keresztény testvérnő játszott vele, és akkor azt értettem meg, hogy ez a legkedvesebb tárgya, ami van – valaki olyan személytől kaphatta, aki őt nagyon szereti.

Akkor, abban a pillanatban nagyon vágytam arra, hogy bárcsak engem is úgy szeretne valaki, mint ezt a testvérnőt, aki ezt a kedves ajándékot kapta valakitől.

Már nem emlékszem arra, hogy mit mondtam vagy tettem, de amikor kimentem az előtérbe a testvérnő nekem ajándékozta ezt a kedves játékállatot.

Jelezte is, hogy ez számára egy rendkívül kedves tárgy.

Olyan érdekes dolog történt akkor.

Éreztem, hogy nagyon szeretett lény vagyok.

Nagyon elérzékenyültem.

Erre nagyon szükségem e mély elutasítás után.

Oly sok év telt azóta, és mindig a polcomon van ez a kedves tárgy.

Lüszinek neveztem el, és valahogy nagyon illik rá.

Az emberek életmódjukat tekintve többféle helyen is lakhatnak:

-         tanyán,

-         falun,

-         kisvárosban,

-         nagyvárosban,

-         világvárosban.

Ezek valamilyen szinten megfelelnek egy-egy keresztény gyülekezési formának:

-         magában éli le a hitéletét,

-         apró imacsoportba jár leginkább,

-         kis gyülekezetbe jár

-         nagy gyülekezetbe jár (> 10 000 fő)

-         óriásgyülekezet tagja. (> 100 000 fő)

Kétfajta mozgás létezik:

-         ugyanolyan települést keresnek máshol, (oldalirányú mozgás)

-         nagyobb vagy kisebb városba akarnak költözni (felfelé vagy lefelé irányuló mozgás).

Amikor valaki átköltözik egyik megyéből a másikba, megfigyelhető, hogy ugyanolyan jellegű és méretű települést keres lakhatásra.

Például valaki elköltözik Gávavencsellőről (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, nagyközség) Vésztőre (Békés megye, város).

Gávavencsellő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén, Nyíregyházától kb. 40 km-re fekszik. Jelenleg kb. 4.000 lakosú település, Gáva és Vencsellő egyesítésével jött létre. (A két községet 1971-ben egyesítették.) A névben szereplő két történelmi község eredete és őstörténete aligha különbözik sokban egymástól, hiszen mindkettő létének és évezredes történetének meghatározója volt a szomszédság és a Tisza folyó.

Vésztő Békés megye északi részén, a Kis-Sárrét térségben található. Közigazgatási határa északon a megye határral is azonos Sebes - Körös. Békéscsabától mért távolsága 35 kilométer. Lakóinak száma 2006. januárjában 7561 fő, kiterjedése 12,5 négyzetkilométer.

Ehhez hasonlítható az, amikor egy adott keresztény személy át akar menni egy másik gyülekezetbe.

Itt is kétféle mozgás létezik:

-         egy helyen erősebb az ébredés tüze, nagyobb a kenet, erősebben szervezett a gyülekezeti infrastruktúra, többféle segítői szolgálat van… Nyílván ez olyan, mintha valaki egy nagyobb városba költözik be, és úgy gondolja, ezért biztosan több esélye lesz az érvényesülésre,

-         hasonló volumenű egyházat keres valaki. Pl. református - evangélikus, baptista - metodista, pünkösdi - szabadkeresztény…

A gyülekezet (felekezet) változtatás kétfajta módja is szimbolizáltatható fel/lefelé illetve oldalirányú mozgással.

Mit tehet valaki, ha Magyarország már túl kis város számára Budapest?

London, New York, Tokió megfelelnek, de külföldön vannak. (felfelé irányuló mozgás)

Bécs, Varsó, Ljubljana már oldalirányú mozgásnak számít.

De mi a helyzet, ha valaki el akarja hagyni a Hit Gyülekezetét?

Van-e lehetősége felfelé mozgásra? Igen, de csak több ezer km-re!

Van-e lehetősége oldalirányú mozgásra? 1000 km-en belül biztosan nem!

Ezért van olyan nehéz helyzetben az, aki itt éli hitéletét, mert ha ez már neki nem felel meg, és az igényei megmaradnak (nagyváros – nagy gyülekezet), akkor nem fogja tudni megélni problémamentesen a hitéletét.

Megoldás csak az lehet a HGy-t elhagyók számára, hogy jöjjön létre Magyarországon konkurens gyülekezet, amely ha a kezdet kezdetén nem is akkora létszámú, de a struktúrájából következik, hogy ugyanilyen nagyságrendűvé tud idővel válni.

Életkorok

 „Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.” (1Móz 25, 20.)

„És mikor Ézsaú negyven esztendős vala, feleségűl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.” (1Móz 26, 34.)

„Negyven esztendős vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen” (2Sám 2, 10/a.)

„Mikor pedig [Mózes] negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.” (ApCsel 7, 23.)

„Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.

Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.” (Józs 14, 6-7.)

Büntetés

 „Ha per támad férfiak között, és törvény elé mennek, és megítélik őket, és igazat adnak az igaznak és bűnösnek mondják a bűnöst:

Akkor, ha a bűnös ütleget érdemel, vonassa le azt a bíró, és üttessen arra maga előtt annak bűnössége szerint való számban.

Negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen előtted a te atyádfia.” (5Móz 25, 1-3.)

 „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.” (2Kor 11, 24.)

„Az Izráel fiai pedig újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, azért az Úr őket a Filiszteusoknak kezébe adá negyven esztendeig.” (Bír 13, 1.)

Hadi szervezésben

„Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.” (Józs 4, 13.)

„Új isteneket ha választott a nép,

Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;

De paizs, és dárda avagy láttatott-é

A negyvenezereknél az Izráel között?” (Bír 5, 8.)

 „De a Siriabeliek megfutamodtak Izráel előtt, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétszáz szekerest és negyvenezer lovagot, Sobákot is, a seregnek fővezérét megölé; és ugyanott meghala.” (2Sám 10, 18.)

„És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.” (1Kir 4, 26.)

 „És az Áser fiai közül a hadakozók és az ütközethez készek negyvenezeren valának.” (1Krón 12, 36.)

„De a Siriabeliek megfutamodának Izráel elől, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfelette Sófákot, a sereg vezérét is megölé.” (1Krón 19, 18.)

Békekorszakok

„És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.” (Bír 3, 11.)

„Így aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai előtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.” (Bír 8, 28.)

Szolgálat időtartama

„Éli pedig kilenczvennyolcz esztendős volt, és szemei annyira meghomályosodtak, hogy már nem is látott.

És lőn, hogy midőn az Isten ládáját említé, hátraesék a székről a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert immár vén és nehéz ember vala. És ő negyven esztendeig ítélt Izráel felett.” (1Sám 4, 15. és 18.)

„Felméne pedig Áron, a pap, a Hór hegyére az Úr rendelése szerint, és meghala ott a negyvenedik esztendőben, Izráel fiainak Égyiptom földéből való kijövetelök után, az ötödik hónapban, a hónap elsején.” (4Móz 33, 38.)

„Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.” (ApCsel 1, 3.)

Felkészülés, várakozás 40 napja

„A Filiszteus pedig előjön vala reggel és estve, és kiáll vala negyven napon át.” (1Sám 17, 16.)

„Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt [Jákobot]  az Égyiptombeliek hetven napig.” (1Móz 50, 3.)

„És beméne Mózes a felhő közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.” (2Móz24, 18.)

„Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.” (Mt 4, 1.)

„E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.

És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.” (ApCsel 7, 29-30.)

Uralkodás 40 éve

„Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.” (ApCsel 13, 21.)

„Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék.” (2Sám 5, 4.)

„Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.” (1Kir 2, 11.)

„Az az idő pedig, a melyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven esztendő.” (1Kir 11, 42.)

„Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt.” (2Kir 12, 1.)

Mértékek

„Az előtte való szenthely hossza negyven sing volt.” (1Kir 6, 17.)

„És csinála tíz mosdómedenczét is rézből, és mindenik mosdómedenczébe negyven báth fér vala; és mindenik mosdómedencze négy singnyi vala, és a tíz talp mindenikén egy-egy mosdómedencze vala.” (1Kir 7, 38.)

„Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül;” (Neh 5, 15.)

„És az ajtó szélessége tíz sing vala, és az ajtó oldalfalai öt sing egyfelől és öt sing másfelől; és megméré hosszúságát is negyven singre, szélességét pedig húsz singre.” (Ez 41, 2.)

„A pitvarnak négy szegletében zárt pitvarok valának, negyven sing hosszúságúak és harmincz sing szélesek; egy mértéke vala a négy szegleten való pitvaroknak.” (Ez 46, 22.)

Gyermekek száma

„Ő utána pedig Abdon bíráskodott Izráelben, a Pireathonita Hillel fia.

Ennek negyven fia és harmincz unokája volt, kik hetven szamárcsikón nyargaltak, és ítélte Izráelt nyolcz esztendeig.” (Bír 12, 13-14.)

Próba 40 napja

„És ő felkelt, és evett és ivott; és méne [Illés] annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.” (1Kir 19, 8.)

„És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt [Elizeusnak] kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét;” (2Kir 8, 9/a)

„És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” (Jón 3, 4.)

„És visszatérének [a kémek]  a föld megkémleléséből negyven nap mulva.” (4Móz 13, 26.)

„Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, [a mannát]  míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának.” (2Móz 16, 35.)

Ítélet 40 éve

„A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.” (4Móz 14, 33.)

„Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem.” (1Móz 7, 4.)

 „És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked.” (Ez 4, 6.)

„Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig.

És adom Égyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom őket a tartományokba.

Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm az égyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak.” (Ez 29, 11-13.)

„A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.” (4Móz 14, 34.)

1. Az özönvíz utáni Noéval kötött – máig is érvényben lévő – szövetség:

„Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;

Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.

Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.

De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.

A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.” (1Móz 9, 1.)

2. Az utolsó békés megegyezés

„Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld” (1Móz 10, 25/a)

3. Utána eljött az első háború:

„Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:

Hadat indítának ezek Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.” (1Móz 14, 1-2.)

4. Ábrahám (ekkor még Ábrám) legyőzte a 4 támadó király haderejét

„A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.

És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.

Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.

Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.

A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.

És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.

És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.” (1Móz 14, 10-16.)

4. Amikor kijöttek Egyiptomból az Egyiptomi haderő megsemmisítő vereséget szenvedett

„És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.

Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.

Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.

És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!

Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.

És vőn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.

És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.

És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón előtt.

A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?

Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.

Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.

Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.

És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.

Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.

Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsőíttetem a Faraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által.

És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a Faraó által, az ő szekerei és lovasai által.

Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora előtt, és méne mögéjök; a felhőoszlop is elindula előlök s mögéjök álla.

És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lőn a felhő és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.

És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.

És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felől.

Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.

És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.

És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elől, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen.

És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre s lovasaikra.

És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.

Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.

De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felől.

És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezéből; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.” (2Móz 14, 1-30.)

5. Izrael népét háborús erőszak érte a pusztában való vándorlás során

„Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.

És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.

És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.

És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.

Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.

Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.

És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.

És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.

És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.” (2Móz 17, 8-16.)

„És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Amálek első a nemzetek között, de végezetre mindenestől elvész.” (4Móz 24, 20.)

6. Isten szólt Mózesnek, indítson háborút

„Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.

Ezret-ezret egy-egy törzsből, Izráelnek minden törzséből küldjetek a hadba.

Kiválogatának azért Izráel ezereiből, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.

És elküldé őket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az ő keze alatt.

És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.

A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.” (4 Móz 31, 3-8.)

7. Dávid elkülönít egymástól kétféle vérontást

„…Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira.” (1Kir 2, 5.)

18 éves múltam néhány hónappal, amikor megtértem.

1 évig még nem sikerült gyülekezetet találni a lakóhelyemen.

Ez aztán változott, de mire eljött az ideje, én már megkaptam a katonai behívómat.

Sokat gondolkodtam, hogy mit tegyek, mert a Szent Szellem személyével való mélyebb kapcsolatra nagyon vágytam.

Hiszen amikor valaki bevonul, akkor hetekig nem találkozhat a családtagokkal, maximum hetente egyszer talán.

Leveleket kapunk, ha írnak.

Persze anyukám rátett egy lapáttal, mert felhívta a laktanyát, hogy velem akar beszélni.

Aztán amikor kiderült, hogy egy újonccal, aki még esküt sem tett…

Szóval nagyon vágytam a Szent Szellemre.

De mivel helyben csak egy kis imacsoport volt, ezért ott nem lehetett betöltekezni az Isten Szellemével.

Úgyhogy elmentem egy istentiszteletre, Hódmezővásárhelyre, ahol már volt gyülekezet.

A pásztor örült neki, hogy mit akarok, de azt mondta, jöjjek vissza 1 hét múlva, mert most nincs benne békessége, hogy értem imádkozzon.

Nagyon meglepődtem, de hát csak 1,5 hét múlva kellett bevonulni, tehát ráértem.

Az persze furcsa volt, hogy fogok hazajönni, ha egyszer sokáig tart az összejövetel?

Nem baj, majd csak ott lesz az Úr. Majd Ő megoldja.

Úgy is lett. Amikor leszálltam a vonatról, és bementem Hmvhely belvárosba, találkoztam keresztény könyvárusokkal, és egyből meghívtak, hogy hát aludjak náluk, és majd reggel hazamegyek.

Ez jó lesz nekem nyílván, mert ½ 9-re ér be a vonat, és 9-re kell bevonulnom.

Úgyhogy belefér.

Kaptam imát, betöltekeztem Szent Szellemmel, és megszólaltam. Mondták: még, még beszéljek nyelveken, szóljak…

Este sokáig beszélgettem a tesókkal, kora reggel fel a vonatra, megérkezés Csabára.

Ugrás fel a lakásba, csomagokat magamhoz venni, és átmentem az út túloldalára, mert ott volt a laktanya.

Ma már elmondhatom, hogy az azóta eltelt 20 év alatt sokat szóltam nyelveken, énekeltem is nyelveken, sőt egymás után több nyelven is tudok imádkozni, ha sok időt imádkozom.

A sok nyelveken imádkozásra az őrhelyen szoktam rá, ahol hónapokon keresztül töltöttem el napi 6-szor 2 órát.

A lényeg, igyekeztem használni azt, amit az Isten adott, nem akartam eldugni.