18 éves múltam néhány hónappal, amikor megtértem.
1 évig még nem sikerült gyülekezetet találni a lakóhelyemen.
Ez aztán változott, de mire eljött az ideje, én már megkaptam a katonai behívómat.
Sokat gondolkodtam, hogy mit tegyek, mert a Szent Szellem személyével való mélyebb kapcsolatra nagyon vágytam.
Hiszen amikor valaki bevonul, akkor hetekig nem találkozhat a családtagokkal, maximum hetente egyszer talán.
Leveleket kapunk, ha írnak.
Persze anyukám rátett egy lapáttal, mert felhívta a laktanyát, hogy velem akar beszélni.
Aztán amikor kiderült, hogy egy újonccal, aki még esküt sem tett…
Szóval nagyon vágytam a Szent Szellemre.
De mivel helyben csak egy kis imacsoport volt, ezért ott nem lehetett betöltekezni az Isten Szellemével.
Úgyhogy elmentem egy istentiszteletre, Hódmezővásárhelyre, ahol már volt gyülekezet.
A pásztor örült neki, hogy mit akarok, de azt mondta, jöjjek vissza 1 hét múlva, mert most nincs benne békessége, hogy értem imádkozzon.
Nagyon meglepődtem, de hát csak 1,5 hét múlva kellett bevonulni, tehát ráértem.
Az persze furcsa volt, hogy fogok hazajönni, ha egyszer sokáig tart az összejövetel?
Nem baj, majd csak ott lesz az Úr. Majd Ő megoldja.
Úgy is lett. Amikor leszálltam a vonatról, és bementem Hmvhely belvárosba, találkoztam keresztény könyvárusokkal, és egyből meghívtak, hogy hát aludjak náluk, és majd reggel hazamegyek.
Ez jó lesz nekem nyílván, mert ½ 9-re ér be a vonat, és 9-re kell bevonulnom.
Úgyhogy belefér.
Kaptam imát, betöltekeztem Szent Szellemmel, és megszólaltam. Mondták: még, még beszéljek nyelveken, szóljak…
Este sokáig beszélgettem a tesókkal, kora reggel fel a vonatra, megérkezés Csabára.
Ugrás fel a lakásba, csomagokat magamhoz venni, és átmentem az út túloldalára, mert ott volt a laktanya.
Ma már elmondhatom, hogy az azóta eltelt 20 év alatt sokat szóltam nyelveken, énekeltem is nyelveken, sőt egymás után több nyelven is tudok imádkozni, ha sok időt imádkozom.
A sok nyelveken imádkozásra az őrhelyen szoktam rá, ahol hónapokon keresztül töltöttem el napi 6-szor 2 órát.
A lényeg, igyekeztem használni azt, amit az Isten adott, nem akartam eldugni.
