I. Elhirtelenkedések

1. Józsué és a gibeoniták

„De meghallották Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett. És ők is ravaszul cselekedtek. Elmentek ugyanis és követekül adták ki magokat. Szerzettek azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket;

És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerük is mind száraz és penészes volt.

Így mentek el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izrael férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.

Izrael férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?

Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?

És mondának néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett;

Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik voltak túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban volt.

Ezért szóltak nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjük, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!

Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most íme, száraz és penészes lett.

Ezek a boros tömlők is, a melyeket új korukban töltöttünk meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!

És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték.

És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet kötött velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdtek nékik.

De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek velük, meghallják, hogy közel valók azok hozzájuk, sőt közöttük lakoznak azok.

Elindultak azért Izrael fiai, és eljutottak azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig voltak: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim.

De nem bánták őket Izrael fiai, mivelhogy megesküdtek nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izrael Istenére, és zúgolódott az egész gyülekezet a főemberek ellen.” (Józs 9, 3.)

Tanulságok:

1. Nem volt alapos a döntés előtti információgyűjtés

2. Három nap elég lett volna, hogy meg lehessen másítani a döntést

3. Ragaszkodni kellett a meghozott döntéshez

2. Ezsdrás és a felemás igájú férfiak

„És mikor imádkozott Ezsdrás és vallást tett, sírva és földre borulva az Isten háza előtt, sereglettek őhozzá Izraelből igen nagy gyülekezetben férfiak és asszonyok és gyermekek, mert sírt a nép is sokat és keservesen.

És szólt Sekhánia, Jéhielnek fia, az Élám fiai közül, és monda Ezsdrásnak: Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közül: mindazáltal van reménysége Izraelnek, mind e mellett is!

Vessünk ugyanis frigyet a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindazon asszonyokat és a tőlük szülötteket az én Uramnak és azoknak akarata szerint, a kik reszketve gondolnak a mi Istenünk parancsolatára, és a törvény szerint cselekedjünk!” (Ezsdr 10, 1-3.)

Tanulságok:

1. A megtérés együtt járhat fájdalmas döntésekkel

2. Isten elvárhatja bizonyos esetekben a válást is

3. Az emberi szeretetnél erősebb kell, hogy legyen az Isten felé való szeretet

3. Isten és a hűtlen nép

„Puszták az ösvények, megszűnt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!” (Ésa 33, 8.)

„Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midőn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet” (Ez 16, 59.)

Tanulságok:

1. Isten fenntartja magának a jogot, hogy ne tartsa be a szövetséget, ha vele szemben sem tartják be

2. Isten ilyenkor nem humanista egy kicsit sem!

3. a frigy (szövetség) megtörését Isten megvetésként értelmezi

4. Akik más emberekhez hűtlenek

„S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig íme, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!

Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.

És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, mellyel ellenem járt.” (Ez 17, 18-20)

Tanulságok:

1. Istennel nem szokás kezet fogni => emberek közötti szövetségről van szó

2. Isten esküszik arra, hogy bosszút áll a szövetség megtörőjén

3. Cserébe más ember kezébe jut, amiért ember ellen vétkezett

II. Kedves-e az Úr előtt, aki ingadozik?

1. Aki megváltoztatja döntését

„Dávid zsoltára.

Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban,

kicsoda lakozhat szent hegyeden?

A ki tökéletességben jár,

igazságot cselekszik, és

igazat szól az ő szívében.

Nem rágalmaz nyelvével;

nem tesz rosszat felebarátjának, és

nem szerez gyalázatot rokonainak.

A megbélyegzett utálatos az ő szemeiben, de

az Urat félőket tiszteli:

a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.

Pénzét nem adja uzsorára, és

nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen.

A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” (Zsolt 15, 1-5.)

2. Aki megváltoztatja akaratát

„Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak 1,3-1,8.)

I. Akinek volt isteni elhívása szolgálatra

„És kiválasztotta Dávidot, az ő szolgáját, és elhozta őt a juhok aklaiból.

A szoptatós juhok mellől hozta el őt, hogy legeltesse Jákobot, az ő népét, és Izraelt, az ő örökségét.

És legeltette őket szívének tökéletessége szerint, és vezette őket bölcs kezeivel.” (Zsolt 78, 70-72.)

„És hallottam az Úrnak szavát, a ki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk? Én pedig mondtam: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;

Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.” (Ésa 6, 8-10.)

II. Akinek isteni elhívással rendelkező személy adott megbízást szolgálatra

„Ez az Ezsdrás feljött Babilóniából, (ő, a ki bölcs írástudó volt a Mózes törvényében, melyet az Úr, Izrael Istene adott) és megadta néki a király  az Úrnak, az ő Istenének rajta nyugovó kegyelme szerint minden kérését.” (Ezsdr 7, 6.)

És te Ezsdrás, a te Istened bölcs törvénye szerint, a mely kezedben van, rendelj ítélőket és birákat, a kik törvényt tegyenek minden a folyóvízen túl lakó nép között, mindazok között, a kik tudják Istenednek törvényeit, és akik nem tudják, azokat tanítsátok!” (Ezsdr 7, 25.)

Az újszövetségben a presbiter és diakónus szolgálatok is adnak erre mintát.

„A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, a miképpen én néked meghagytam;

Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, a kinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak.

Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő;

Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető;

A ki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket.” (Tit 1, 5-9.)

III. Akinek sem Isten, sem isteni elhívással rendelkező személy nem adott megbízást szolgálatra

„Uralkodott pedig Sedékiás király, Jósiásnak fia, Kónia helyett, a ki Jojákimnak fia volt, kit Nabukodonozor, a babiloni király királlyá tett Júdának földjében.” (Jer 37, 1.)

 „Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodott, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerzett magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat.

Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ő pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte Dávidnak Absolon után.

És tanácskozott Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.

De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé.

Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívta egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;

De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívta el.” (1Kir 1,5-10.)

IV. Bocsánatkérés

Ezt a blogot 2011. január 1-től vezetem.

Azt gondoltam, hogy előbb vagy utóbb kinő belőle egy nyilvános szolgálat.

Eddig a mai napot 1200 bejegyzést írtam illetve szerkesztettem.

Kettő kivételével az összes megjegyzés megjelenését engedélyeztem, az a kettő témájában egyáltalán nem kapcsolódott a bloghoz.

Sokat vívódtam rajta, hogy helyes-e, hogy csinálom.

a.) Tegyük fel, hogy nem.

Ebben az esetben a leghelyesebb abbahagyni.

„Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

Aki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” (Jn 12, 24-26.)

b.) Tegyük fel, hogy igen.

3 év alatt már több jó dolognak is elő kellett volna állnia belőle.

Ennek eldöntéséhez érdemes megvizsgálni a gyümölcsöket (következményeket).

A gyümölcsök vizsgálata a visszajelzések (visszacsatolások) alapján.

Ennek a blognak a felülete lehetőséget ad a következőkre:

• bejegyzés (toposz) írása
• mások által ajánlott cikk, írás közlése
• pozitív kritika (megerősítés) arról, ami jó benne
• negatív kritika, ami aztán változ(tat)ásra ösztönöz.

Ezen felül még lehetőség van arra is, hogy a kommentezők (megjegyzéseket írók) egymáshoz is kapcsolódjanak a blog szerkesztője nélkül.

Ehhez képest nagyon-nagyon kevés volt a visszajelzés.

• 3 személy jelezte, hogy rendszeresen      olvassa a blogot, és talál benne számára kedvező bejegyzést.
• 2 személy jelezte, hogy valamit      olvasott, ami neki nem tetszett, de hogy mit, azt már nem árulta el (ami      lehet saját írásom is, de lehet figyelemfelkeltő cikk is)
• 1 helyről kaptam jelzést, hogy olyan      írásból idéztem (forrás megjelölésével), ahonnan ez gondot okozott, megtettem      amit kértek tőlem ezzel kapcsolatban

Tehát összefoglalva:

• hozzászólás nagyon kevés érkezett,
• személyesen kb. féltucatnyi      visszajelzés kaptam összesen 3 év alatt
• elektronikus úton 1-2 véleményt      kaptam.

Így nagyon nehéz a szerkesztőnek megítélni ezt a blogot.

„Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.

Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.

Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (Ésa 42, 1-3.)

Vajon amikor egy-egy témát erélyesebben sikerült megragadni, akkor az ilyen szelídséggel történt-e? Nem érzem azt a szellememben.

Márpedig ha nem, akkor kérdés, hogy hol és hogyan segítek az ébredésnek ezzel az elektronikus felülettel?

Egyáltalán nem látom úgy, hogy bármi olyat elértem volna ezzel a bloggal, amit szerettem volna.

Ha nem történik valami radikális változás, akkor ez a blog még ebben az évben befejeződik.

Egyúttal szeretnék bocsánatot kérni azok felé, akiket megbántottam, és bízom a megbocsátás erejében.

I. „Saját” városok

A bibliai hősök között vannak olyan személyek, akik ragaszkodtak egy-egy városhoz, az volt „az ő városuk”.

1. Abiézer városa – Ofra

„És meghala Gedeon, a Joás fia, késő vénségében, és eltemettették atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer városában.” (Bír 8, 32.)

2. Józsué városa – Siló

Siló városa – amely ha magyar szó lenne, gabonatárolót jelentene – volt az a hely, ahol Józsué egy egységes politikai és spirituális központot felállított.

„És felkeltek azok a férfiak, és elmentek. Parancsolt pedig Józsué azoknak, akik elmentek, hogy leírják a földet, mondván: Menjetek el és járjátok el a földet, és írjátok le azt, azután térjetek vissza hozzám, és itt vetek néktek sorsot Silóban, az Úr előtt.

Elmentek azért a férfiak, és általmentek a földön, és leírták azt városonként hét részre, könyvben, azután visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba.

És sorsot vetett nékik Józsué Silóban az Úr előtt, és elosztotta ott Józsué a földet Izrael fiai között az ő osztályrészeik szerint. ” (Józs 18, 8-10.)

Országgyűlés székhelye is Siló volt:

„A mint meghallották Izrael fiai, egybegyűlt Izrael fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenük.” (Józs 22, 12.)

Sámuel itt kezdett el szolgálni:

„És történt idő multával, hogy terhes lett Anna, és szüle fiat és nevezte őt Sámuelnek, mert úgymond az Úrtól kértem őt.

És mikor felment a férfi, Elkána és az ő egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendőnként való áldozatát és fogadását:

Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztom, felviszem őt, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.

És monda néki Elkána, az ő férje: Cselekedjél úgy, a mint néked tetszik, maradj itthon, míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az ő beszédét! Otthon maradt azért az asszony és szoptatta gyermekét, a míg elválasztotta.

És minekutána elválasztotta, felvitte magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral, és bevitte őt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig még igen kicsiny volt.” (1Sám 1, 20-24.)

Még prófétai szolgálat is származott innen:

„És történt ebben az időben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálemből, találkozott az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával” (1Kir 11, 29/a.)

3. Sámuel városa – Ráma

„Meghallotta ezt Isten és felgerjedt; és az Izraelt felette megutálta.

És elvetette magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott az emberek között” (Zsolt 78, 59-60/a.)

Éli tevékenysége után Sámuel áttette székhelyét Rámába.

 „Ezután Sámuel elment Rámába” (1Sám 15, 34/a.)

„Sámuel pedig meghalt, és siratta őt az egész Izrael, és eltemették őt saját városában, Rámában” (1Sám 28, 3/a.)

Ráma volt az átmeneti szellemi főváros Siló és Sion között.

„Azután megutálta a József sátorát, és nem választotta Efraim törzsét;

Hanem a Júda törzsét választotta; a Sion hegyét, a melyet szeret.” (Zsolt 78, 67-68.)

4. Saul – Gibea

„Saul… felment az ő házához Gibeába, Saul városába.” (1Sám 15, 34/b.)

„Gibea, Saulnak városa….” (Ésa 10, 29/b.)

Saul és Sámuel idején külön-külön volt a főváros (Gibea), és a szellemi központ (Ráma).

5. Dávid városa – Sion

„Felment pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a Jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakták…Bevette mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid városa.” (2Sám 5, 6-7.)

„Elment akkor Dávid és az egész Izrael Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).

És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De bevette Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;

Azután lakék Dávid a várban, azért nevezik azt Dávid városának.

És megépítette Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépítette a városnak maradékát.” (1Krón 11, 4-5. 7-8.)

Dávid egyesített városa egyszerre volt:

Politikai főváros:

a.) Déli szövetség (Júda és Benjámin) részére

á.) Északi szövetség (10 törzs) részére

Szellemi főváros

b.) minden izraelita részére

6. Pálmafák városa – Jerikó

„Jerikónak, a pálmafák városa völgyének környékét” (5Móz 34, 3/b.)

7. Asszír főváros – Ninive

„Ninive pedig nagy városa volt Istennek, három napi járó föld.” (Jónás 3, 3/b.)

II. Költözések

Hívő emberek életében időről-időre felmerül a kérdés, hogy vajon jó helyen laknak-e?

Milyen esetek lehetségesek?

1. Isten szól, mint Ábrahámhoz, hogy ő azt szeretné, hogy az illető személy költözzön el onnan, ahol ő lakik.

„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.” (1Móz 12, 1.)

 „És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményüket, a melyet szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutottak a Kanaán földére.” (1Móz 12, 5.)

Tehát Ábrám – mert akkor még így hívták – eljutott Kánaán földjére, bár Háránban egy ideig megállt, de aztán mégiscsak továbbment.

Hermann élettörténete.

Herrmann – jelentése ’férfiember’ – ősei valamikor még a Mosel-völgyében laktak, mely egyik része ma Németországé, másik része Luxemburgi terület.

Herrmann egy valóban létezett személy volt, és ő alapította a mai Nagyszeben (Herrmannstadt) városát.

1192-ben Cipin néven említik először. A várost II. Géza magyar király alapította és szászokat telepített ide. Hamarosan az erdélyi szászok kereskedelmi és szellemi központja lett. [...] 2007-ben Luxembourg mellett Nagyszeben lett Európa kulturális fővárosa, mivel a helyi szászok a mai Luxemburg területéről származnak.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyszeben

1140-ben II. Géza király német telepeseket hívott Erdélybe az erdők kiirtásához és a kun támadások elleni védelemhez (első németajkú letelepítési hullám). A letepülők Közép-Rajna, Mosel, Luxemburg és Alsó-Rajna közötti vidékről és Flandriából származtak. A későbbiekben Magyarországon a szászok néven lettek ismertek, bár Szászországhoz nem volt közük!

Kép forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Betelep%C3%BCl%C3%A9sek_%C3%A9s_betelep%C3%ADt%C3%A9sek_Magyarorsz%C3%A1gra

http://www.icr.ro/berlin-1/events/siebenb-rgisch-sachsiche-kulturwoche-ausstellung-musik-lesungen-vortrage.html

Persze ha van Nagyszeben, akkor kell lennie Kisszeben-nek is, mert ha nincs ilyen, akkor minek elé a megkülönböztető jelző?

Természetesen meg is található, olyan városok közelében, mint Kassa, Eperjes, Lőcse, Késmárk…

Hogyan lehetséges ez?

A valódi történelem logikus és értelmes.

Tehát amikor Hermann az ökrös szekérkaravánjával belépett a Kárpát-medencébe, akkor bizony megpihent egy ideig, és mivel talán úgy gondolhatta, hogy az már Erdély, azért adta az ott létrehozott városának a Szeben nevet.

Aztán csak rájött, hogy az még nem az ígéret földje számára, ezért kísérete nagyobbik részével továbbköltözött, és már a valódi végállomáson alapította meg a ma is az ő nevét (Hermann) viselő várost.

Hogyan lett a neve Szeben?

A német nyelvben a ’sieben’ jelentése 7, ami utalhat Erdély német nevére: Siebenbürgen (= Hétváros)

Megérte-e neki, családtagjainak és leszármazottjainak ide költözni?

Ez a terület nem szenvedte meg semmilyen háború pusztítását, a török időkben elég volt vámot fizetniük a Portának, a Rákóczi szabadságharc alatt itt nem voltak harcok, Kossuth idejében hamar gazdát cserélt a város, és a két világháború idején is épségben megmaradtak a több száz éves épületek.

Mit mond Isten Igéje?

„Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Mt 7, 17.)

„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Mt 12, 33.)

„Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.” (Luk 6, 44.)

„Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?” (Jób 12, 11.)

Tehát, ha egy terület megúszott hatalmas világégéseket, akkor lehet, hogy Isten tudta ezt előre, és tényleg ő küldte oda az Őt szerető személyeket.

A Mindenható nem csak egy-egy személy életével gondol, hanem annak leszármazottainak a sorsát is egyengeti.

Ahogy az Isten Igéjében meg van írva:

„De irgalmasságot cselekszem ezer íziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.” (2Móz 20, 6.)

2. Ott áld meg, ahol vagy

„És történt azon napokban, a mikor a bírák bíráskodtak, éhség lett a földön. És elment egy férfi a Júda Bethleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ő meg a felesége, és a két fia.

A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiuk neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethleheméből valók. És eljutottak Moáb mezejére, és ott voltak.

Meghalt pedig Elimélek a Naómi férje, és maradt ő és az ő két fia.

A kik Moábita leányokat vőnek feleségül; az egyiknek neve Orpa [’Árpaleány’], és a másiknak neve Ruth. És ott lakoztak közel tíz esztendeig.

Meghaltak ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és maradt az asszony az ő két fia és férje nélkül.

Felkelt azért ő és az ő menyei, és ő visszatért Moáb mezejéről; mert hallotta Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nékik kenyeret.” (Ruth 1, 1-6.)

Fontos tudni, hogy a Ruth szó csak a 20. században kapott negatív jelzőt…

Prut = eredetileg Drut, ugyanúgy, mint Dnyeper, Dnyeszter

Root = gyökér (angol)

Rot = piros (rotweiler kutya, rot schild = piros szalag)

Rőt = vörös (rőtszakállú Frigyes)

A angol, német… nyelvekben nem jellemző rá a negatív jelző, például root directory = gyökérkönyvtár (informatika)

Van Istennek terve Magyarország számára, de ki kell várni annak az idejét.

„Ideje van… az ültetésnek” (Préd 3, 2.)

„Ideje van… az építésnek.” (Préd 3, 3/a)

„Ideje van… a kövek egybegyűjtésének” (Préd 3, 5/a.)

„Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót;

Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!

És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.” (Ésa 61, 2-4.)

„És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.

És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetsz romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.” (Ésa 58, 11-12.)

3. Választani lehet

Ez a legjobb és legegyszerűbb eset.

Miért kellene mindenkinek ugyanannak az országnak ugyanabba a részébe költöznie?

A hívők sóként vannak jelen a társadalomban.

A hit útja általában inkább kivétel, mint szabály.

Isten sokszor inkább akkor avatkozott bele személyek életébe, amikor természetes szinten nem volt esély a megoldásra.

„És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

Mikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőriztem, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.

Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.

Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.

Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;

És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.

… őérettük könyörgök…” (Jn 17, 11-19.)

Sok hívő szeretne keresztény munkahelyen dolgozni.

Ámde Jézus nem úgy imádkozott az Atyához, hogy a hívőket helyezze olyan közegbe, ahol csak magukban tudnak lenni, és ott elkülönülten élni.

Azért imádkozott, és könyörög ma is, hogy a társadalomban úgy tudjanak élni, hogy ami őket a hitüktől esetleg eltérítheti – ennek gyűjtőfogalma a gonosz – ne legyen rájuk olyan befolyással, hogy az bekövetkezhessen.

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van” (Rm 8, 28/a)

Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk. Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás…” (Rm 8, 34/b - 35/a)

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett” (Rm 8, 37)

Tehát Krisztus elvégezte az áldozatát – melyet a megtéréskor vehetünk át. Ezután pedig közbenjár értünk, hogy a mai idők eseményeinek megfelelően legyen esélyünk akkor is, ha emberileg nyomorultnak vagy megszorongatva érezzük magunkat.

Miért nem kérte az Atyától, hogy vegye ki az övéit a világból ( = társadalomból)?

Mert amikor a hite miatt bárkit nehézségek fogják érni, akkor ő fog majd szólni az Atyának abban az aktuális esetben, hogy ott és akkor Isten tegyen valamit azért a személyért, aki Őbenne hisz.

De ez nem vonatkozik arra, ha valaki lázadó, bölcstelen vagy rest…

Ez arra vonatkozik, amikor egy hívő mindent megtesz, hogy jól működjön pl. a munkahely, mégis őt megkülönböztetik a hite miatt.

A mai korban a hívők hajlamosak túlértékelni a saját szerepüket, és ha így van, akkor emiatt akár több gondot is okozhatnak egy munkahelyen, mint hasznot.

Fontos érteni az adott kor vallási jogviszonyait.

Ebbe nemcsak a hivatalos jogszabályok tartoznak bele, hanem a vállalatok gyakorlati működése is.

Elég gondjuk van a munkaadóknak a hívők vallásos különcsége nélkül is.

„Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.

A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.

Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.

Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.” (1Péter 2, 17-20.)

Isten nem ad jogkört arra alkalmazottaknak, hogy eldöntsék: helyesen gondolkodik-e a főnökük vagy sem?

Isten Igéje sokkal inkább áll a munkaadók, vezetők, tőkések, kapitalisták oldalán, mint az alkalmazottak, beosztottak, az ún. munkásosztály oldalán.

Más kérdés hogy demokratikus közegben van joga a hívőnek megválasztani, hogy melyik pártra, képviselőre szavaz, de aki számára nem szimpatikus, azt is ugyanúgy tisztelnie kell.

„Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.

Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldte őket az ő szőlejébe.

És kimenvén három óra tájban, látott másokat, a kik hivalkodván a piacon álltak.

És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.

Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedett.

Tizenegy óra tájban is kimenvén, talált másokat, a kik hivalkodva álltak, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?

Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok.

Mikor pedig beesteledett, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.

És jöttek a tizenegy órásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.

Jöttek azután az elsők, azt gondolták, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.

Amint pedig fölvették, zúgolódtak a házigazda ellen,

Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.

Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem?

Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

Avagy nem szabad-e nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20, 1-15.)

Személyes véleményem szerint ez a munkával kapcsolatos rész a Bibliában, melyet maga a Názáreti Jézus mondott el.

Miről szól?

Több turnusban is felvett a munkaadó alkalmazottakat, de mindenkinek ugyanannyi bért adott, holott a munkaidők különböztek egymástól.

Miért hőbörögtek az emberek?

Mert nem abból indultak ki, amiben megállapodtak a munkaadóval, hanem annál többet vártak el a munkaadótól egy saját igazság alapján.

A legtöbb probléma innen ered. Ugyan megtörtént egy szerződés aláírása, mégis titokban a szívükben az emberek valami mást várnak. Aztán meg csalódnak.

„És kezdett a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántált szőlőt, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.

És annak idején elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsátották el.

És még másik szolgát is küldött; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsátották el.

És még harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítvén, kivetették.

Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

De mikor azt látták a munkások, tanakodtak egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

És kivetvén őt a szőlőből, megölték. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!” (Luk 20, 9-16.)

Ez a példázat nem igazán támogatja a munkásosztályt. Nehéz belőle kiolvasni helyeslést arra a magatartásra, hogy:

„Ha mi dolgozunk a gyárban, akkor a miénk. Vegyük akkor el, és akkor az úgy lesz igazságos!”

„Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.” (Rm 13, 7.)

„…tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” (1Pét 5, 9/b.)

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.

Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, ő terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” (Jn 15, 1-6.)

„És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” (1Móz 2, 18.)

"…az embernek hozzá illő segítő társat nem talált. Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét, és alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez.

És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2, 20-24.)

 „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogy nem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból.

Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedül valónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.

Hogyha együtt feküdnek is ketten, megmelegszenek; az egyedül való pedig mi módon melegedhetik meg?

Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.” (Préd 4, 9-12.)

Osszuk 4 fő csoportba a helyzeteket

1. Szerelem

2. Ajánlás

3. Világ

4. Kijelentés

1. Szerelem

A szerelem a psziché csodálatos képessége. Művek tömkelege szól arról, hogy milyen csodálatos dolog szerelembe esni és mennyire fájdalmas kiábrándulni.

A szerelem általi választás egyike a szabad akarat intézményének.

Mindazonáltal a szerelem csapda is lehet.

1. Több férfi lehet szerelmes ugyanabba a nőbe.

2. Több nő lehet szerelmes ugyanabba a férfiba.

3. Lehet szerelem házasságon kívül is.

4. Lehet viszonzatlan szerelem is, mely eleve esélytelen

Ezektől eltekintve szerencsés személy az, aki szerelemmel választ párt és házasodik.

Viszont tudni kell, hogy a szerelem ugyanúgy érzés, mint a harag, meg nem bocsátás, és ugyanúgy megtörténhet, hogy nem szabad engedni ennek az érzésnek sem.

2. Ajánlás

Vannak kultúrák, ahol még ma is jelen van a szülők, vagy más tekintélyszemélyeknek az ajánlása, netán tán az elvárása. Elvárás esetén az Isten által adatott szabad akarat intézménye sérülhet.

Jól lefektetett elvárások esetén viszont a biztonságérzet kimunkálhatja a másik elfogadását, megbecsülését, mely a szívet szerelemre is vezetheti.

3. Világ

Ritkán sikerül jól a párválasztás egy nem hívő személlyel vagy más vallásfelekezetűvel. Kivételek előfordulhatnak, de a szabály mégis az, hogy ez a fajta párválasztás kerülendő.

Egy gyülekezeten kívüli személy számára riválisként tűnhet fel a másik fél hitében Istenkép.

Nem hármas kötél (3 egyenlő személy a házasságban) helyett a hívő és nem hívő fél állandó harcban áll egymással, hogy a másikat a hit szempontjából a saját maga oldalára állítsa.

Jobb felvállalni egy házasságot egy – társadalmi szempontból – kevésbé alkalmas személlyel, és végigmenni az első nehéz éveken, mint egy pszichikailag alkalmasabb személlyel együtt élni, állandó lelkiismeret-furdalás közepette, hogy mi lesz ebből a hit szemszögéből.

A biblia fontosnak tartja az anyagi hátteret, de elítéli a pénz elsőségét.

„Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vidámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket.” (Préd 10, 16.)

„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.” (1Tim 6, 10.)

Sok-sok fájdalom megelőzhető lenne, ha nem lenne elsietve egy-egy választás.

4. Kijelentés

Jó munkához idő kell. Csak akkor bízz valamit Istenre, ha nem tudod megoldani, és tudsz várni akár éveket is.

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1, 17.)

Isten szeret személyeket (embereket) adni a többi ember számára ajándékul.

Ilyen például, amikor szolgálati ajándékokat hív el, felkészít és elválaszt szolgálatra.

Hogyha Isten választja ki a hívőt házasságra egy másik személlyel, abban az esetben a házasságban lévő élet is egyfajta szolgálat.

Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.

És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:

A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” (Ef 4, 8. 11-12.)

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1Kor 12, 28.)

A gyámolok, gyámolítók más fordításokban vigasztalók vagy segítők.

Eszter házassága is szolgálat volt, nem önérdekből ment férjhez, hanem népének érdekeit fontosabbnak tartotta, mint esetleges saját akaratát.

„Naómi pedig mondta: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-e még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?

Térjetek vissza leányaim! Menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:

Ugyan megvárhatnátok-e őket, a míg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-e magatokat miattuk, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserűségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.

Azok pedig hangosan tovább sírtak. És Orpa [Árpa] megcsókolta az ő napát; Ruth azonban ragaszkodott hozzá.” (Ruth 1, 11-14.)

Miről is van itt szó?

1. Naómi azt mondta: ne várjatok, mert nem tudok még 20 év múlva sem leendő férjeket adni számotokra.

2. Ha lett volna még fiúgyerek, a nagy korkülönbség egyáltalán nem jelentett volna akadályt.

3. Naóminak kifejezetten fel kellett őket világosítani, hogy még ha várnának is sok évet, akkor sem kaphatnak tőle férjeket.

„És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjesszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.

És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.

Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.

És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.

Ez éjszakán hálj itt; s majd reggel, ha ő megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr!” (Ruth 3, 9-13/a.)

Itt arról van szó, hogy bizony, bizony akár más is elvehette volna Ruthot, nemcsak Boáz!

Az „Él az Úr!” kifejezés azt jelenti, hogy átadjuk az akaratunkat Istennek, hogy ő mind a mi, mind a mások akaratát használja fel úgy, hogy az elkövetkezendő esemény a lehető legigazságosabban történjen meg.

A mai kultúrában, ha egy keresztény személy Isten közvetlen akaratát keresi a párválasztásban, nem sértődhet meg ilyen történeteken.

Próféták és feleségeik

1. Jeremiás

Jeremiás nem házasodhatott.

„Majd szólt az Úr nékem, mondván: Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!” (Jer 16, 1-2.)

2. Hóseás

Hóseásnak meg pont azt mondta Isten, hogy vegyen feleségül egy nőt, aki nem él erkölcsös életet, de ő mégis legyen hozzá hűséges. Még a gyermekeknek is Isten adott nevet.

„A mikor beszélni kezdett az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.

Elment tehát és elvette Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esett, és fiút szült néki.

És mondta az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izrael házának királyságát.

És azon a napon lesz az, hogy eltöröm az Izrael ívét a Jezréel völgyében.

Ismét teherbe esett, és leányt szült. És mondta néki az Úr: Nevezd őt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izrael házának, hogy akármiképpen könyörülnék rajtok.

De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom őket az Úr, az ő Istenük által; de nem tartom meg őket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által.

Mikor elválasztotta Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esett, és fiút szült.

És mondta az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.” (Hóseás 1, 2-9.)

3. Ezékiel

Ezékiel viszont elveszítette a feleségét.

„És lett az Úr beszéde hozzám, mondván:

Embernek fia! íme, én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könnyed ne hulljon.

Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.

És szólék reggel a néphez, és estére meghalt feleségem” (Ezékiel 24, 15-18/a)

 A próféták oly közel vannak Istenhez – az Úr előtt állnak –, hogy előfordulhat az is, hogy Isten a „felé való intimitás” miatt beleszól a próféták házasságába.

De ezek mind kivételek, ritkák.

A példabeszédek kés a zsoltárok önyve sokat szól az ideális társról.

„A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.” (Péld 19, 14.)

„A bölcs asszony építi a maga házát” (Péld 14, 1/a.)

„Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!” (Péld 18, 22.)

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.

Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.

Felkel még éjjel, eledelt ad az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.

Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.

Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.

Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.

Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.

Nem félti az ő háza népét a hótól; mert egész háza népe karmazsinba öltözött.

Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.

Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ad a kereskedőnek.

Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.

Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:

Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!” (Péld 31, 10-31.)

„Grádicsok éneke.

Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útjaiban jár!

Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.

Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Íme, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!” (Zsolt 128, 1-4.)