„És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” (1Móz 2, 18.)
"…az embernek hozzá illő segítő társat nem talált. Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét, és alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2, 20-24.)
„Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogy nem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedül valónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
Hogyha együtt feküdnek is ketten, megmelegszenek; az egyedül való pedig mi módon melegedhetik meg?
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.” (Préd 4, 9-12.)
Osszuk 4 fő csoportba a helyzeteket
1. Szerelem
2. Ajánlás
3. Világ
4. Kijelentés
1. Szerelem
A szerelem a psziché csodálatos képessége. Művek tömkelege szól arról, hogy milyen csodálatos dolog szerelembe esni és mennyire fájdalmas kiábrándulni.
A szerelem általi választás egyike a szabad akarat intézményének.
Mindazonáltal a szerelem csapda is lehet.
1. Több férfi lehet szerelmes ugyanabba a nőbe.
2. Több nő lehet szerelmes ugyanabba a férfiba.
3. Lehet szerelem házasságon kívül is.
4. Lehet viszonzatlan szerelem is, mely eleve esélytelen
Ezektől eltekintve szerencsés személy az, aki szerelemmel választ párt és házasodik.
Viszont tudni kell, hogy a szerelem ugyanúgy érzés, mint a harag, meg nem bocsátás, és ugyanúgy megtörténhet, hogy nem szabad engedni ennek az érzésnek sem.
2. Ajánlás
Vannak kultúrák, ahol még ma is jelen van a szülők, vagy más tekintélyszemélyeknek az ajánlása, netán tán az elvárása. Elvárás esetén az Isten által adatott szabad akarat intézménye sérülhet.
Jól lefektetett elvárások esetén viszont a biztonságérzet kimunkálhatja a másik elfogadását, megbecsülését, mely a szívet szerelemre is vezetheti.
3. Világ
Ritkán sikerül jól a párválasztás egy nem hívő személlyel vagy más vallásfelekezetűvel. Kivételek előfordulhatnak, de a szabály mégis az, hogy ez a fajta párválasztás kerülendő.
Egy gyülekezeten kívüli személy számára riválisként tűnhet fel a másik fél hitében Istenkép.
Nem hármas kötél (3 egyenlő személy a házasságban) helyett a hívő és nem hívő fél állandó harcban áll egymással, hogy a másikat a hit szempontjából a saját maga oldalára állítsa.
Jobb felvállalni egy házasságot egy – társadalmi szempontból – kevésbé alkalmas személlyel, és végigmenni az első nehéz éveken, mint egy pszichikailag alkalmasabb személlyel együtt élni, állandó lelkiismeret-furdalás közepette, hogy mi lesz ebből a hit szemszögéből.
A biblia fontosnak tartja az anyagi hátteret, de elítéli a pénz elsőségét.
„Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vidámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket.” (Préd 10, 16.)
„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.” (1Tim 6, 10.)
Sok-sok fájdalom megelőzhető lenne, ha nem lenne elsietve egy-egy választás.
4. Kijelentés
Jó munkához idő kell. Csak akkor bízz valamit Istenre, ha nem tudod megoldani, és tudsz várni akár éveket is.
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1, 17.)
Isten szeret személyeket (embereket) adni a többi ember számára ajándékul.
Ilyen például, amikor szolgálati ajándékokat hív el, felkészít és elválaszt szolgálatra.
Hogyha Isten választja ki a hívőt házasságra egy másik személlyel, abban az esetben a házasságban lévő élet is egyfajta szolgálat.
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” (Ef 4, 8. 11-12.)
„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1Kor 12, 28.)
A gyámolok, gyámolítók más fordításokban vigasztalók vagy segítők.
Eszter házassága is szolgálat volt, nem önérdekből ment férjhez, hanem népének érdekeit fontosabbnak tartotta, mint esetleges saját akaratát.
„Naómi pedig mondta: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-e még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?
Térjetek vissza leányaim! Menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
Ugyan megvárhatnátok-e őket, a míg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-e magatokat miattuk, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserűségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.
Azok pedig hangosan tovább sírtak. És Orpa [Árpa] megcsókolta az ő napát; Ruth azonban ragaszkodott hozzá.” (Ruth 1, 11-14.)
Miről is van itt szó?
1. Naómi azt mondta: ne várjatok, mert nem tudok még 20 év múlva sem leendő férjeket adni számotokra.
2. Ha lett volna még fiúgyerek, a nagy korkülönbség egyáltalán nem jelentett volna akadályt.
3. Naóminak kifejezetten fel kellett őket világosítani, hogy még ha várnának is sok évet, akkor sem kaphatnak tőle férjeket.
„És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjesszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.
És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.
Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.
És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.
Ez éjszakán hálj itt; s majd reggel, ha ő megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr!” (Ruth 3, 9-13/a.)
Itt arról van szó, hogy bizony, bizony akár más is elvehette volna Ruthot, nemcsak Boáz!
Az „Él az Úr!” kifejezés azt jelenti, hogy átadjuk az akaratunkat Istennek, hogy ő mind a mi, mind a mások akaratát használja fel úgy, hogy az elkövetkezendő esemény a lehető legigazságosabban történjen meg.
A mai kultúrában, ha egy keresztény személy Isten közvetlen akaratát keresi a párválasztásban, nem sértődhet meg ilyen történeteken.
Próféták és feleségeik
1. Jeremiás
„Majd szólt az Úr nékem, mondván: Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!” (Jer 16, 1-2.)
2. Hóseás
Hóseásnak meg pont azt mondta Isten, hogy vegyen feleségül egy nőt, aki nem él erkölcsös életet, de ő mégis legyen hozzá hűséges. Még a gyermekeknek is Isten adott nevet.
„A mikor beszélni kezdett az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.
Elment tehát és elvette Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esett, és fiút szült néki.
És mondta az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izrael házának királyságát.
És azon a napon lesz az, hogy eltöröm az Izrael ívét a Jezréel völgyében.
Ismét teherbe esett, és leányt szült. És mondta néki az Úr: Nevezd őt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izrael házának, hogy akármiképpen könyörülnék rajtok.
De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom őket az Úr, az ő Istenük által; de nem tartom meg őket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által.
Mikor elválasztotta Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esett, és fiút szült.
És mondta az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.” (Hóseás 1, 2-9.)
3. Ezékiel
Ezékiel viszont elveszítette a feleségét.
„És lett az Úr beszéde hozzám, mondván:
Embernek fia! íme, én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könnyed ne hulljon.
Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.
És szólék reggel a néphez, és estére meghalt feleségem” (Ezékiel 24, 15-18/a)
A próféták oly közel vannak Istenhez – az Úr előtt állnak –, hogy előfordulhat az is, hogy Isten a „felé való intimitás” miatt beleszól a próféták házasságába.
De ezek mind kivételek, ritkák.
A példabeszédek kés a zsoltárok önyve sokat szól az ideális társról.
„A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.” (Péld 19, 14.)
„A bölcs asszony építi a maga házát” (Péld 14, 1/a.)
„Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!” (Péld 18, 22.)
„Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
Felkel még éjjel, eledelt ad az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
Nem félti az ő háza népét a hótól; mert egész háza népe karmazsinba öltözött.
Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ad a kereskedőnek.
Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!” (Péld 31, 10-31.)
„Grádicsok éneke.
Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útjaiban jár!
Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
Íme, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!” (Zsolt 128, 1-4.)
