100 új gyülekezet

A Jeruzsálemi Katolikus vallásban nagy szerepet tölt be az ún. démonlista.

Igei alapja az, hogy egyszer a Názáreti Jézus szolgálata alapján előfordult hogy 1 adott gyülekezetben összesen 1 hívő démonizált volt. (1)

„Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,

És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.

És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.

És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle.” (Mk 1, 23-26.)

Aki meg nem jár Közössége, és görög kultúrában él (pl.: disznóhúst eszik), abban bárhány démon lehet. (2)

„És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.

És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,

A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.

Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.

Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,

És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)

És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.

És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.” (Mk 5, 1-13.)

Egyszer Pál (Paulus azaz Saulus) is kiűzött 1 démont 1 egész városban:

„Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.

Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.

Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.” (ApCsel 16, 16-18.)

Nos, mivel a gyülekezetben azért szokás disznóhúst enni, ezért (1) és (2)-ből következik, hogy legjobb, ha minden istentiszteleten (szinte) mindenki (meg)szabadul.

Van egy szolgáló házaspár, akik több könyvet is kiadtak lelkigondozásról.

1. Frank D. Hammond: Az elutasítottság legyőzése

2. Frank Hammond: Démonok és a szabadulás Jézus szolgálata alapján

3. Frank & Ida Mae Hammond: Disznók a szalonban

Az ő egyik könyvüknek az egyik fejezetében van egy lista, mely tartalmaz leírást démoni csoportosulásról. (Ez a 3. könyv)

„Leggyakoribb démoni csoportosulások:

1. Keserűség, neheztelés, gyűlölet, meg nem bocsátás, erőszak, düh, harag, bosszúállás, gyilkosság
2. Lázadás, önakarat, konokság, engedetlenség, alá nem vetés
3. Viszály, vitatkozás, civódás, érvelés, veszekedés, verekedés
4. Uralkodás, birtoklási vágy, dominancia, varázslás
5. Bosszúállás, rombolás, rosszindulat, gyűlölet, szadizmus, sértés, kegyetlenség
6. Vádlás, ítélkezés, kritizálás, hibakeresés
7. Elvetettség, elvetéstől való félelem, önelvetés
8. Bizonytalanság, kisebbrendűségi érzés, önsajnálat, magány, félénkség, szégyenlősség, méltatlanság érzés, alkalmatlanság érzés
9. Féltékenység, irigység, gyanakvás, bizalmatlanság, önzés
10. Visszavonulás, duzzogás, álmodozás, fantáziálás, tettetés, irrealitás
11. Menekülés, közömbösség, sztoicizmus, passzivitás, álmosság, alkohol, kábítószerek
12. Passzivitás, drukk, közömbösség, kedvetlenség, letargia
13. Depresszió, kétségbeesés, levertség, elbátortalanodás, vereségérzés, melankólia, reménytelenség, öngyilkosság, halál, álmatlanság, beteges lelkület
14. Bágyadtság, komorság, terheltség, undor
15. Aggodalmaskodás, szorongás, félelem, rettegés, rossz előérzet
16. Idegesség, feszültség, fejfájás, ideges szokások, nyugtalanság, izgatottság, álmatlanság, csapongás
17. Érzékenység, túlzott öntudat, emberektől való félelem, elutasítástól való félelem
18. Gyötrés, igazságtalanság, ítélettől való félelem, kárhoztatástól való félelem, vádlástól való félelem, szemrehányástól való félelem, érzékenység
19. Elmezavar, téboly, őrültség, mánia, szellemi visszamaradottság, szenilitás, skizofrénia, paranoia, hallucináció
20. Skizofrénia (lásd a 21. fejezetet)
21. Paranoia, féltékenység, irigység, gyanakvás, bizalmatlanság, gyötrés, félelmek, szembeszállás
22. Zavarodottság, frusztráltság, következetlenség, feledékenység
23. Kételkedés, hitetlenség, szkepticizmus
24. Határozatlanság, halogatás, megalkuvás, zavarodottság, feledékenység, közömbösség
25. Öncsalás, önhitetés, önámítás, kevélység
26. Elmebeli kötelékek, zavarodottság, embertől való félelem, kudarctól való félelem, okkult szellemek, spiritiszta szellemek
27. Elmebálványozás, intellektualizmus, racionalizmus, kevélység, egoizmus
28. Félelmek (minden fajtája), fóbiák (minden fajtája), hisztéria
29. Tekintélytől való félelem, hazugság, csalás
30. Kevélység, egoizmus, beképzeltség, önigazultság, dölyfösség, fontoskodás, arrogancia
31. Affektálás, színpadiasság, színészkedés, mesterkéltség, kérkedés
32. Kapzsiság, lopás, kleptománia, anyagi vágy, mohóság, telhetetlenség
33. Perfekcionalizmus, kevélység, beképzeltség, egoizmus, frusztráltság, kritizálás, ingerlékenység, intolerancia, harag
34. Versengés, törtetés, érvelés, kevélység, egoizmus
35. Türelmetlenség, izgatottság, frusztráltság, intolerancia, neheztelés, kritizálás,
36. Hamis teher, hamis felelősségtudat, hamis együttérzés
37. Bánat, szomorúság, szívfájdalom, szívtépés, sírás, siránkozás, kegyetlenség
38. Kimerültség, fáradtság, unottság, lustaság
39. Erőtlenség (ide bármilyen betegség vagy rosszullét tartozhat)
40. Halál
41. Öröklött problémák (fizikai; érzelmi; értelmi; átkok)
42. Hiperaktivitás, nyugtalanság, űzöttség, kényszerek
43. Káromkodás, istenkáromlás, durva tréfálkozás, pletyka, kritizálás, intrika, gúnyolódás, lekicsinylés, sértegetés
44. Kényszerítő démonok és szenvedélyek, nikotin, alkohol, kábítószerek, gyógyszerek, koffein, falánkság
45. Falánkság, idegesség, kényszerítő evés, neheztelés, frusztráltság, semmittevés, önsajnálat, önjutalmazás
46. Önvád, öngyűlölet, önkárhoztatás
47. Bűntudat, kárhoztatás, szégyen, méltatlanság érzés, zavar
48. Szexuális tisztátalanság, kéjvágy, szexuális fantáziálás, önkielégítés, homoszexualitás, leszbianizmus, házasságtörés, paráznaság, vérfertőzés, prostitúció, nemi erőszak, önmutogatás, frigiditás
49. Kultuszok, Jehova tanúi, keresztény tudomány, rózsakeresztesség, teozófia, urantia, subud, latihan, Egyesítő egyház, mormonizmus, Bahai-kultusz, unitarizmus, (minden olyan Bibliát és Isten nevét használó páholy, társaság és társadalmi szervezet, amely kihagyja Jézus vér általi engesztelő áldozatát)
50. Okkultizmus, Oujatáblák (jövendőmondás), tenyérjóslás, grafológia, médiumírás, ESP, hipnózis, horoszkóp, asztrológia, levitáció, jóslás, vízvarázslás (föld alatti vízfolyások varázsvesszővel való kimutatása), tarokkártya, ingázás, varázslás, fekete mágia, fehér mágia, varázsigék, ráolvasás, talizmánok, fétisek stb.
51. Vallásos démonok, ritualizmus, formalizmus, törvénykezés, tanítási rögeszmék, ámítás, tévtanítások, Istentől való félelem, pokoltól való félelem, üdvösség elvesztésétől való félelem, vallásos túlbuzgóság stb.
52. Spiritualizmus, szeánszok, szellemi vezetők, halottidézés stb.
53. Hamis vallások, buddhizmus, taoizmus, hinduizmus, iszlám, sintoizmus, konfucionalizmus stb.

Vajon a szerzőpáros egyszeri szabadulást támogat, vagy azt javasolja, hogy űzzék ki a démonokat újra meg újra?

Részlet a szerzőpáros (férj és feleség) könyvéből:

„…Fájdalom démona, gyere ki Fredből!

[...]

Kint volt végre a démon! És a fájdalom – megszűnt!

Csaknem öt év telt el azóta, és Fred a mai napig is tünetmentes.”

(18. fejezet)

Ezzel szemben a jeruzsálemi katolikusok úgy ismételgetik a démonlista sorait, ahogy más katolikusok az üdvözlégy Máriát.

Ja, és érdekel, hogy mi van a 21. fejezetben?

Hát lapozd fel a könyvet!

A Jeruzsálemi Katolikus hívők nagy álma sok-sok évi szolgálat után átélni végre a nagy csodát.

„Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.

A mit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.

Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.

Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.

Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.” (1Móz 31, 38-42.)

De a csoda sokszor várat magára.

Közben összegyűlnek a sérelmek, félelmek, betegségek.

Eddigre a legtöbb hívő vagy saját maga, vagy legközelebbi hívő barátai közül már többen átestek már:

- néhány betegségen,

- néhány anyagi kudarcon,

És még ki tudja min.

Ha nem hagyták el a Közösséget néhány hónap/év alatt, akkor bizony „benn ragadnak”.

Várják a (nagy) csodát, félnek elmenni, mert hátha pont most akarja őket megáldani az Isten.

Szorgalmasan:

- tanulmányozzák az Igét, hogyan jutottak áldáshoz az Istent szeretők,

- hallgatják a Jeruzsálemi Katolikus vezetők tanításait, mert meg van írva a „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.” (Rm 10, 17.),

- végzik a szokásos vallásos cselekedeteiket

És így telnek el:

- évek,

- évtizedek.

Így tipikusan évtizedfordulókkor szokás a Közösséget elhagyni.

Mert egyébként is ezek a lélektani határok (ki hány éves hívő) azok, amikor nagyon elgondolkodnak az emberek, hogy vajon jó helyen vannak-e?

A Jeruzsálemi Katolikus vallásban néha előfordulnak lázadások.

Nézzünk meg néhány igei példát, ahol lázadó hívők voltak:

„Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.” (Júd 1, 11.)

„Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.

Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem rettegnek:

Holott az angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.

De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,

Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;

A kiknek szemei paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;

A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.

De megfeddetett az ő törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.

Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.

Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,

Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.

Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.

Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.

De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.” (2Péter 2, 9-22.)

Kérdés, hogy a Közösség lázadó személyiségei vajon tényleg olyanok-e, mint ezek a személyek?

1. Káin lázadása

„És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.

Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.

És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?

Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.” (1Móz 4, 4/b-4, 8.)

2. Bálám esete

1. Bálám annak ellenére elment Bálákhoz, hogy Isten azt mondta, ne tegye.

2. Megverte a szamarát.

3. 3-szor is meg akarta azt átkozni, akit Isten áldani akart.

4. Isten használta őt, hogy átadjan egfy gyönyörű üzenetet.

5. Ennek ellenére mégis mit tett?

„Ímé ők voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén.” (4Móz 31, 16.)

3. Kóré esete

„Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;

És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.

És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?

És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,

És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván:

Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.

Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!

És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!

És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:

Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?

És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?

Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?

Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!

Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?

Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!

Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök.

Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.

És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét.

Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.

Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.

És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemészszem őket egy szempillantásban.

Ők pedig arczukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?

Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.

Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei.

És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az ő bűneik miatt.

És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.

Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:

Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.

Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.

És lőn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.

És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.

És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.

Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!

És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő szerekkel áldoznak vala.” (4Móz 16, 1-35.)

Kérdés, hogy ebben a vallásban tényleg így kiáll az Isten a vezető(k) mellett?

Kérdés, hogyha valaki elhagyja ezt a közösséget, és máshol meg tudja élni aktívan a hitéletét, az már lázadó személy?

A Jeruzsálemi Katolikus vallásban meglepően kevés a gyógyulás.

1. Van gyógyulás, csak kevés.

2. Sokan nem gyógyulnak meg.

3. Van, akik bár meggyógyulnak bizonyos betegségekből, más nyavalyákba belehalnak.

 A gyógyulások alapvető üzenetét képezik a pünkösdi-karizmatikus mozgalomnak:

- a gyógyító mozgalomban kifejezetten a gyógyítások voltak a középpontban,

- a korai pünkösdiek idején sok volt a gyógyulás,

- a karizmatikus egyházaknál előfordulnak gyógyulások,

- kifejezetten létrejött egy olyan fogalom, hogy gyógyító evangélisták.

Milyen tanítást kapnak a rászorultak, hogy elnyerjék a gyógyulást?

1. fontos a személyes hit,

2. lehet, hogy sokáig kell várni a gyógyulásra,

3. fontosabb az adott személy hite a gyógyulásra, mint aki érte imádkozik.

Következmény:

1. Teljes mértékben le lehet dobni a felelősséget, ha valaki nem gyógyul meg.

2. A hívők egy része félni kezd, mert teljesen áttekinthetetlenné kezd válni számára ki miért nem gyógyult meg.

3. Mivel a hívő előbb-utóbb elhagyja a felekezetet, így a probléma megszűnik.

Dávid volt az a király, akiről a legelismerőbben nyilatkozott a Mindenható.

„Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.” (ApCsel 13, 22/b.)

Dávidhoz volt az, aki úgy a középpontba tudta állítani Jeruzsálemet (Mórija-hegyét), mint senki más.

Ezért tehát Dávid személye él életének ismerete kulcsfontosságú egy jeruzsálemi katolikus hívő számára. 

Ami persze ne zárná ki azt, hogy amikor már azonosultak a hívek Dáviddal, akkor azonosuljanak az ő látványos bűnbánatával is.

Mivel neki bizony nagyon nagy bűne volt, pedig tényleg szerette Istent, tehát még ha a hívek nagyon szeretik is az Istent, mondhatni szerelmesek Istenbe, még akkor is lehetséges, hogy bűnbe essenek, amit aztán jól meg lehet velük szemben ragadni.

Ezért minden istentiszteleten van felhívás megtérésre, akkor is ha nincs megtérő.

Ha pedig van, akkor a legjobb, ha mindenki elmondja a megtérő imát újra meg újra – hadd érezze újra a bűnök terhét, ha nem vétkezett, akkor is.

Dávid nagyon jól tudta dicsérni az Urat.

„És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:

Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:

Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek.

Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.

Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.” (ApCsel 15, 15-18.)

Ez az igerész sokak szerint a dicséret tekintélyének helyreállításáról szól.

Dávid és Saul közötti viszonyról nincs tanítás, és arról sem, hogy Dávid

 együttműködött az élete során Gád és Sámuel prófétákkal is.

Nátán prófétával való kapcsolatáról viszont van szó.

Az fontos, hiszen az a bűnvallásról szól.