100 új gyülekezet

Péter apostol a Római Katolikus Egyház szimbóluma.

Mivel a jeruzsálemi katolikusok szintén egyközéppontú rendszert alkotnak – ugyanúgy, mint a római katolikusok –, így számukra nem előnyös, ha Péter személye túl pozitívként tűnik fel.

Ennek rossz oldala: Péterről milyen rossz dolgokat lehet elmondani?

Péter élete a megtérése előtt

„Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.” (1Péter 4, 3.)

Ennek jó oldala: tisztázzák, hogy tényleg Péter alapította a Római Katolikus Egyházat vagy sem?

Péter kijelentése a Krisztusról

„Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?

Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?

Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.

De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Mt 16, 13-19.)

Te Péter (Petrosz = kő) vagy én pedig kőszikla (Petra) vagyok.

Tehát AZ EGYHÁZ alapja nem Péter, hanem a Krisztus saját maga.

A Római Katolikusok hívők hite szerint az ő egyházukat Péter apostol alapította.

A Jeruzsálemi Katolikusok leginkább Pál apostolhoz ragaszkodnak az összes apostol közül.

Pál apostolra jellemző szemléletmódok:

1. Embercsoportok szembeállítása egymással

„Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok... az evangyéliomot hirdetni.” (Rm 1, 14-15.)

„Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal 3, 28.)

 „A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.” (Kol 3, 11.)

A „barbárok” kifejezés a zsidókon és görögökön kívüli összes népcsoportot jelenti.

A Názáreti Jézus 12 apostola közül jó néhányan pont is az ilyen „barbár”-nak nevezett nép közé ment.

Így járt András apostol is, aki a sztyeppei népek közé ment (ahol elfogadták), majd visszatért a görögök közé (ahol keresztre feszítették).

2. Komoly feltételeket szabott, hogy valaki diakónus vagy püspök legyen

„Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;

Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó;

Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;

 (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)” (1Tim 3, 2.)

„Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, a kinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak.

Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő;” (Tit 1, 6-7.)

„A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.” (1Tim 3, 12.)

Ő egyébként nem volt házas.

De ő Istentől elhívott szolgálattal rendelkezett, a diakónusok és püspökök pedig emberek által választott vezetők.

3. Társadalmi szerep elfogadásának hirdetése

„Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.

Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal.

Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.

Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.

Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.” (1Kor 7, 20-24.)

A szolga itt eredetiben rabszolgát jelent.

Ez a mentalitás a feudális gondolkodásmódot és a kasztrendszert erősíti.

Fontosak-e Pál apostol írásai?

Rendkívül!

De ami az ő idejében nem jelentett problémát, az a mentalitás a mai időben (szólásszabadság, sajtószabadság, kapitalizmus) nagyon nagy támadási felületet jelent.

Az Ige szerencsére ad pillanatképeket a bibliai kor iparáról.

A jeruzsálemi katolikusok vajon hány(féle) iparágat karolnak fel ezek közül?

Nem is beszélve a 2000 év óta kialakult új ipari tevékenységekről…

1. Fazekasipar

„Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!

Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.

És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.” (Jer 18, 2-4.)

Bethlen Gábor befogadta és felkarolta a habánokat.

Kik voltak ők?

Egyrészt (ana)baptisták, akik hirdették, hogy csak a bemerítéssel történt felnőtt keresztség érvényes a Biblia szerint.

Másrészt szerették az Isten Igéjét, és olvasták a fenti részeket.

Isten adott nekik ezzel kapcsolatosan ötleteket, és ma is úgy írnak, róluk, mint kiváló kézműves szakemberekről.

2. Városalapítás

A kvékerek vállalatokat hoztak létre, sőt ők alapították Philadelphia (= testvéri szeretet) városát is.

3. Gyémántcsiszolás és ékszeripar

„És monda Mózes az Izráel fiainak: Ímé az Úr név szerint hívta el Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségéből.

És betöltötte őt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal minden mesterségben:

Hogy tudjon kigondolni mindent a mit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni;

És foglalásra való köveket metszeni, és fát faragni; és minden mesterséges munkát végezni.

Azontúl alkalmatossá tette arra is, hogy tanítson, mind ő, mind Aholiáb az Akhiszamák fia, a Dán nemzetségéből.

Betöltötte őket bölcseség lelkével, hogy tudjanak mindenféle faragó, és kötő, és hímző munkát készíteni, kék és bíborpiros, karmazsinszínű és lenfonálból, és takácsmunkát, a kik készítenek ilyenféle munkát és kigondolnak mesterműveket.

Azért Bésaléel és Aholiáb, és mindazok a bölcs férfiak, kiknek az Úr bölcseséget és értelmet adott, hogy meg tudják csinálni a szent hajlék szolgálatához való minden eszközöket: csinálják meg egészen úgy, a mint az Úr parancsolta.” (2Móz 35, 30-36.)

Ők aztán ezt a tudást továbbadták leszármazottaiknak, és ma is nagyon jók benne.

4. Nyomdaipar

A könyvnyomtatás előtt kézzel másoltak minden írást, így a könyvekből kevés volt, és drágák voltak.

A protestantizmus felvállalta, hogy nemcsak hirdetni kell az Ige tekintélyét, hanem sokszorosítani is kell a Bibliát, mert különben hogyan valósuljon meg az emberek életében az, hogy olvassák a Bibliát, ha egyszer nem lehet kapni Bibliákat?

5. Hollandia 100 éve

A Hollandok találták fel a tőzsdét.

Ez tulajdonképpen árutőzsde volt, és elsősorban tulipánhagymával kereskedtek.

Felvirágzott a hajógyártás, kereskedelem, festészet…

6. Szerzetesek

A kolostorokban az emberek nemcsak imádkozni akartak, hanem dolgozni is.

Állatokat tartottak, fejték a teheneket.

A tejből sajtot készítettek, az ő találmányuk a trappista sajt, sőt a tejeskávé (kapucíner) is az ő kapucnis kabátjuknak a nevéből ered.

A sörkészítés területén is igyekeztek: ők terelték a komlót, a malátát, ebből készítették a sört, melynek fogyasztása jól esett a nyári meleg hőségben.

7. Jeruzsálemi katolikusok

Dávid, aki Jeruzsálemet a középpontba helyezte, juhpásztor volt.

Ugyanúgy, ahogy Jákob is.

Ezért itt inkább önfenntartásra történik buzdítás.

Ez visszatérés a középkori mezőgazdasági önellátó gazdálkodáshoz.

Kellene-e férfiak a Jeruzsálemi Katolikus Egyházba?

Hát persze!

Hiszen Isten a férfit teremtette segítőtársnak; Isten (árnyék)képe a férfi.

Nagyon kellenek a „Harci Marci”-k!

Hová kellenek?

- széket pakolni,

- hangtechnikai berendezéseket cipelni,

- kapuba kiállni,

- biztonsági szolgálatot végezni,

- javítani a férfi-nő statisztikai arányt,

- imádkozni,

- agresszív imát végezni,

- pénzt keresni.

A kiközösítés egyik jobban ismert vallásos kifejezése az exkommunikáció.

A katolikus vallási vezetők sokszor nyúltak ehhez az eszközköz.

A Pápa nagyon tudott exkommunikálni.

De a magyar katolikus vezetők is.

 „Ki nem hallott Buda várának egykori nagyszerűségéről? S ha régi dicsőségünk ezen emlékét most látjuk: kinek szívét nem tölti fájdalom? - Abból, mit e hon legnagyobb férfia épített, s mi a magyart szebb korára emlékeztetné, örökségül ránk még csak romok sem maradtak. Ha Mátyás palotája düledékekben ott állna régi helyén, nehéz csaták és még nehezebb századok nyomát hordva omladozó falain, de úgy, mint azt a nagy férfiú építé - ha a hallgató falak egykori nagyságunk kísértete gyanánt néznének le a szép folyóra, mely egykor dicsőségöket tükrözé vissza: rónaságunkról föltekintve, legalább sírhatnánk. Nekünk a múltból nem jutott még annyi sem. Szétrombolt, de nagyszerű emlékek helyett, előttünk egész mindennapiasságában egy kis város áll, s ha a rosszul kövezett utcákon s piacokon az elavult s nem régi házak között körüljárunk, hazafiságunk egész lelkesedése szükséges, hogy elhiggyük mindazt, mit Mátyás dicső városáról hallánk.

Ritkán győz a dicső, ha a hasznossal összeütközésbe jő; s így történt, hogy mi a régi Budából a törökök másfélszázados elfoglalása s annyi visszavert ostrom után romokban megmaradt, új házak építésére használtatott anyagul, míg az egészből csak itt-ott egy darab várfal vagy a házkapuk alatt egyes gótfaragású kőtöredékek maradtak fenn, s egy véletlenül fenntartott rajz s néhány régi író leírásához kell folyamodnunk, hogy bebizonyíthassuk, miként múltunk jelen szomorú helyzetünknél szebb vala, - S mégis Ulászló kormányának utolsó éveiben, e történet kezdetén, Budánk az akkori világ szebb városai közé tartozott. Nem vala még szembetűnő a változás, mely Mátyás halála óta hazánk minden viszonyaiban történt, s ki 1514-ben idejött, egy hatalmas nép fővárosában képzelheté magát. Az élénkség, mellyel a pápa, Velence, sőt XII. Lajos francia király is kereste Magyarország szövetségét, mutatja, hogy a külföld, Mátyás által a magyar névnek tiszteletére szoktatva, még gyenge utódja alatt is a keresztyén világ védfalát látá nemzetünkben. Az idegen, Budának még épen álló palotái előtt nem gyanítá az általános romladást, melyre akkor e város körében legfölebb az emlékeztette a szemlélőt, hogy Mátyás halála óta haladás többé nem vala észrevehető: hogy hatalmas tölgyként, mely nagyságának tetőpontjára ért, e nemzet megállt kifejlődésében, mi a nemzetekben, mint fánál, csak romlás kezdete: s hogy itt, ahol minden kő Mátyásról szólt, nyomorultnak kelle lenni azon jelennek, mely a múlt emlékei alatt ily egészen eltűnhetett; - kinek figyelmét azonban csak a dolgok külszíne foglalá el, az a budai várban az akkori világ egyik legszebb palotái előtt látá magát, mely, ha Ursinus Veliust már elhagyott, sőt pusztulásnak induló állapotában is a római Vatikánra emlékezteté, Ulászló alatt bizonyosan mindenkit bámulásra ragadhatott.

Te nem tudod, mi az exkommunikáció; de az szörnyű dolog, kedvesem. Én magam nem láttam soha, de a néhai kalocsai érsektől, Várdai Pétertől - ki, közbe legyen mondva, igen nyájas s udvarias ember volt, csak, mi nagy hiba, kissé fecsegő - magyaráztatám meg magamnak. Nem harangoznak, nem miséznek, a férfiaknak nem szabad borotválkozni, a nőknek nem szabad férjhez menni, sőt még csókolódzni sem. A legjobb ismerősök még csak nem is köszöntik egymást.” (Magyarország 1514-ben, Eötvös József kelt: Budán, július 1-én 1847.)

„Egyszer volt Budán exkommunikáció

Hétszáz éves történet a büszke (fő)városról
NSZ • 2004. január 5. • Szerző: Buza Péter

Azt még csak elviselték valahogy – sőt, szinte a bűnösségig könnyen vették Buda polgárai –, hogy Gergely, az esztergomi főpap kiátkozta a várost, holmi vámszedési és vásártartási viták miatt, de azt, hogy a szőlőiket is földúlták Károly Róbertnek, a trónkövetelőnek a hívei, ostromló serege, semmiképpen sem bocsáthatták meg. Úgy döntöttek hát, hogy ők maguk is átokkal sújtják a pápát, minden bajuknak okozóját, s egy Lajos nevű budavári pappal ki is mondatták VIII. Bonifácra – a kronológiák szerint 1304-ben –, a kiközösítő formulát: az exkommunikációt.”
forrás: http://honisme.blogspot.com/2010/02/egyszer-volt-budan-exkommunikacio.html

Van-e igei rész a kiközösítésről?

„Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.

De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.

Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.

Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?

A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.” (1Kor 5, 9-13.)

Itt arról van szó, hogy az adott közösséghez tartozó személyekkel szemben alkalmazható, hogy ne kommunikáljanak vele.

De a katolikusok itt ezt másra alkalmazzák.