100 új gyülekezet

A bankrendszer az országban működő bankok összessége.
A bankrendszer lehet egyszintű és kétszintű. Egyszintű bankrendszerben a központi bank közvetlenül kapcsolatban áll a gazdasági alanyokkal, vezeti azok számláit, hitelt folyósít számukra stb. A szocialista országokban szovjet mintára egyszintű volt a bankrendszer. Kétszintű bankrendszer esetén a központi bank közvetlenül nem áll kapcsolatban a gazdálkodó alanyokkal, csak a bankrendszer második szintjén található kereskedelmi bankokkal (hitelbankokkal, üzleti bankokkal), amelyek vezetik a gazdasági szereplők számláit, hiteleket nyújtanak, megtakarításokat gyűjtenek stb. Beszélhetünk még monobank-rendszerrel is, ahol egyetlen bank végzi az összes banktevékenységet, ilyet találhattunk Mongóliában, Albániában, Kubában.

Magyarországon 1948-tól (az MNB államosításától) 1987-ig egyszintű volt a bankrendszer. Az első szinten állt a Magyar Nemzeti Bank, a második szinten pedig a 80-as évektől néhány szakosított pénzintézet jött létre, pl. beruházási bank, export-import bank. 1987. január 1-jén bevezették a kétszintű bankrendszert a gazdasági reformokkal összhangban. Ekkortól a Magyar Nemzeti Bank már nem áll közvetlen kapcsolatban a gazdasági szereplőkkel, hanem a második szinten található kereskedelmi bankok irányításával, a pénzügypolitikával stb. foglalkozik. Ebben az évben 5 bank kapott általános kereskedelmi banki jogosítványt:

·                                 Magyar Hitelbank Rt.

·                                 Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt.

·                                 Budapest Bank Rt.

·                                 Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.

·                                 Általános Értékforgalmi Bank Rt.

A kereskedelmi bankokat csak részvénytársasági formában lehet(ett) megalapítani, ekkor még a többségi tulajdonos mindegyik banknál az állam volt. Azóta természetesen ez megváltozott, a bankok nagy része magántulajdonban van, és ennél jóval több kereskedelmi bank létezik ma Magyarországon.

A bankrendszer átalakításával természetesen a központi bank feladatköre is megváltozott. Korábban többféle monopóliuma is volt, melyek az átalakulással megszűntek. Az MNB már nem gyűjt betéteket magánszemélyektől, vállalatoktól, nem vezeti számlájukat, nem nyújt számukra hitelt. Az átalakulással három kiemelt funkciója maradt:

·                                 "az állam bankja"

·                                 "a bankok bankja"

·                                 jegybank

Az állam bankja, mivel a költségvetési politikát támogatja, a kormány pénzügyi politikájának megvalósításában segít. A bankok bankja, mivel a bankok számláját vezeti, refinanszírozási hitelt nyújt számukra, ill. egyéb eszközökkel befolyásolja tevékenységüket, és ezáltal a gazdaság számára rendelkezésre álló pénzmennyiséget is. Jegybank, mivel bankjegy kibocsátási monopóliummal rendelkezik. Természetesen ez a három funkció csak nagyon leegyszerűsítve tartalmazza az MNB feladatait, ennél az sokrétűbb. A feladatokat a jegybanktörvény tartalmazza, mely az évek során többször változott. A legutóbbi nagy változás 2001-ben történt, ekkor alkották meg a 2001. évi LVIII. törvényt a Magyar Nemzeti Bankról. E szerint az MNB elsődleges feladata a forint értékállóságának megőrzése. Ezen kívül természetesen továbbra is bankjegy- és érme kibocsátási monopóliummal rendelkezik, arany- és devizatartalékokat gyűjt, devizaműveleteket végez, befolyásolja a belföldi elszámolási és fizetési rendszert, statisztikai adatokat gyűjt, támogatja a pénzügyi rendszer stabilitását. A Pénzügyminisztériummal együttműködve kialakítja az ország monetáris politikáját és ennek érdekében tevékenykedik.

A bankrendszer második szintjén ma már nem csak a kereskedelmi bankok állnak, a pénzintézetek között találhatunk nagybankokat, szakosított pénzintézeteket, takarékpénztárakat stb. Ezek feladatköre nagyon változatos, legfontosabbak a pénzforgalmi szolgáltatások, a hitel- és betétügyletek, garanciaügyletek, letéti ügyletek. A sok feladat közül természetesen nem minden bank végzi az összest, a típusuktól függ leginkább, milyen tevékenységekkel találkozhatunk.

A legközelebbi nagy változás a bankrendszerben akkor válható, amikor Magyarországon is bevezetik az eurót, Magyarország belép az Európai Monetáris Unióba. Ettől a pillanattól ugyanis a Magyar Nemzeti Bank szerepköre csökkenni fog, a központi banki feladatokat az Európai Központi Bank fogja átvenni Magyarországon is.

Forrás: http://kozgazdasz.freeblog.hu/archives/2005/10/20/Bankrendszer/

A bank definíciója, szerepe, funkciói, a jegybank

1. A pénzügyi közvetítés szükségessége

A pénzügyi közvetítés kialakulásának szükségességét egy nagyon leegyszerűsített gazdasági helyzetből kiindulva mutatjuk be. Tételezzük fel, hogy a pénz már kialakult, forgalomban van, viszont nincsenek még pénzügyi közvetítők, továbbá, hogy a gazdálkodó alanyok nem állnak pénzügyi kapcsolatban a külfölddel. Ekkor 3 fő pénztulajdonosi csoportot különböztethetünk meg egymástól:

- az államot, mely magában foglalja a központi költségvetést, a helyi önkormányzatok, non-profit szervezetek és alapítványok költségvetését, - a vállalatokat, ahova az egyes gazdasági ágakba tartozó intézmények és pénzalapjaik tartoznak,

- a lakosságot, amelybe az egyének pénzalapjait soroljuk.

A gazdasági folyamatok során állandóan áru- és pénzmozgások mennek végbe az egyes pénztulajdonosi csoportok között és ezeken belül is. Ha a pénzmozgásokat figyeljük, láthatjuk, hogy egyes szektorok a bevételeiknél többet szándékoznak költeni, azaz tervezett kiadásaik meghaladják tervezett bevételeiket, ők a deficites gazdálkodó alanyok. Eredeti terveik megvalósulásához hitelt kell szerezniük. Mások tervezett bevételei nagyobbak, mint kiadásai, megtakarításaik keletkeznek, őket szufficites gazdálkodó alanyoknak nevezzük.

Pénzfeleslegüket kölcsön kell adniuk, ha ezután is jövedelmet kívánnak szerezni. Mivel pénzügyi közvetítő rendszer még nem létezik, számos probléma merül fel mind a kétféle gazdálkodó alanynál. A megtakarítónak olyan hitelfelvevőt kell keresnie, akinek éppen olyan összegben, éppen olyan lejáratra és kamatra szóló hitelre van szüksége, mint amekkora összeg bizonyos mértékű tartalékolás után fölöslegként jelentkezik nála. A deficites gazdálkodó alany e problémákkal szintén szembesül, csak ellenkező oldalról.

A pénzügyi közvetítők segítségével e nehézségek áthidalhatók. Ők összegyűjtik a szufficites gazdálkodó alanyok megtakarításait és kölcsönadják azokat a deficites gazdálkodó alanyoknak. Ezzel mindkét felet megkímélik a keresgéléstől, mivel a pénzintézetek mind a betétek, mind a hitelek terén lejáratok, összeghatárok és egyéb feltételek tekintetében rendkívül széles skálájú szolgáltatást nyújtanak ügyfeleiknek. A pénzintézet a különböző időre elhelyezett megtakarításokból rövidebb vagy hosszabb lejáratú hiteleket tud folyósítani, ezt nevezzük a lejáratok transzformálásának. A lejáratok és összegek összehangolásával jelentősen csökkentik a végső hitelnyújtó (betételhelyezők) kockázatát. A hitelközvetítés így még mindig olcsóbb, mintha a deficites és szufficites egységek közvetlenül keresnék egymást és próbálnák a lejáratot és összeget egyeztetni.

Előfordul napjainkban, hogy a gazdálkodó alanyok a pénzügyi közvetítők megkerülésével rövid lejáratra hiteleznek egymásnak, ez a folyamat a dezintermediáció. Adós kereskedelmi kötvényeket bocsát ki, melyet a befektető közvetlenül vesz meg tőle. E tendencia még nem öltött számottevő méreteket.

2. A modern bankok kialakulása

Már az ókorban megtaláljuk a bankok őseit. A magánbetétek (gabona) őrzése már az i.e. III. évezredben virágzó üzlet volt. Legősibb bankoknak azonban a királyi raktárházakat ill. templomokat számítják. Az érmék megjelenése után letéti és kölcsönügylet mellett pénzváltással egészültek ki a bankok üzletágai, ez utóbbi élte csak túl a tevékenységek közül a népvándorlás viharait.

A bank elnevezés a középkori olasz városállamok virágzása idejéből származik, ahol találkozunk a piacon pénzváltókkal, akik padon (banco), pulton (banca) folytatták tevékenységüket.

A bankok történetében a legjelentősebb esemény az Angol Bank (Bank of England) alapítása volt. Megalapítása előtt a kereskedők felesleges pénzüket vagy a pénzverdében vagy az aranyműveseknél helyezhették el.

Utóbbiakból lettek a bankárok, akik az elhelyezett értékekért elismervényt adtak, amellyel fizetni is lehetett, ugyanis rájöttek arra, hogy az ügyfelek nem egyidőben kérik vissza betéteiket, így azok terhére saját magukra szóló követelést bocsátottak ki. A Bank of England-et felhatalmazták bankjegyek kibocsátására és bankügyletek folytatására. 1694-es megalakulásától számítjuk a modern jegybankok kifejlődését.

Az USA-ban a káoszos kezdeti időszak után az 1870-es években szigorították a bankjegykibocsátást és 1914-ben létrehozták a 12 körzeti tartalékbankból álló „jegybankot”, a Federal Reserve System-et.

3. Mi is a bank?

A bank fogalmát nehéz definiálni, sok országban sokáig úgy jellemezték, hogy bank az, amelyet a hatóságok bankként jegyeznek be. Száz Antal neves szakember a századelőn mégis kísérletet tett a megközelítésére.

Szerinte „a bank olyan üzem, amely saját számlára hivatásszerűen vesz igénybe, illetve nyújt hitelt és amelyet sajátos gazdasági szervezete pénz alkotására is alkalmassá tesz”.

A bankok tevékenysége jelentős mértékben túlnőtt a klasszikus banki funkciókon.

Megkülönböztetünk nagykereskedelmi és kiskereskedelmi bankműveleteket. Előbbiek közé elsősorban a bankközi műveletek tartoznak, de ide sorolhatóak a nagyvállalatok, szervezetek, költségvetési intézmények számára végzett műveletek is. Kiskereskedelmi bankművelet a lakosság, a kis- és középvállalatok számára végzett banki tevékenység. A bankok legfontosabb funkciója azonban a pénzteremtés akár hitel kihelyezésével, akár befektetéssel. Tevékenységük során a bankok a következő alapvető funkciókat látják el:

- pénz teremtése hitelezéssel és befektetéssel

- fizetések bonyolítása

- megtakarítások összegyűjtése gazdasági és társadalmi célokra

- hitelek folyósítása

- külkereskedelmi ügyletek elősegítése

- vagyonkezelési szolgáltatások

- ügyfelek eszközeinek megőrzése = széfszolgálat

- alaptevékenységgel járó pénzügyi szolgáltatások nyújtása

A felmerülő újabb és újabb szükségletek kielégítése érdekében a bankok egyre több új funkciót látnak el. Üzemgazdasági megfontolásból a banktevékenység körének szabályozását 3 fő szempont alapján alakítják ki: érdekek ütközése, biztonság, egyes üzletágak különös sajátosságai. Egyes országokban pl. az USA-ban a Glass-Steagall törvény szigorúan elkülöníti a befektetési banki és a kereskedelmi banki tevékenységet, ezért ezt specializált bankrendszernek nevezzük. Egyben korlátozzák a kereskedelmi bankok értékpapír-kibocsátást garantáló tevékenységét, hogy ezzel is kiküszöböljék a részvénytulajdonosi és a hitelezői szerep közötti érdekütközést. Máshol korlátozzák a bankok részvételét olyan kockázatos vállalkozásokban, mint a határidős ügyletek, ingatlanalapok, egyes értékpapír-ügyletek stb.

A 70-es és 80-as években a kereskedelmi bankok pénzügyi szupermarketként hirdették magukat. A „mindent egy helyen” elvvel akarták ügyfeleiket meggyőzni, nincs értelme máshová menniük, mert a kereskedelmi banknál – elsősorban a nagybanknál – mindenfajta szolgáltatást megkaphatnak. A sokféle pénzügyi szolgáltatás nyújtása elvezet az univerzális bank – német példa - fogalmához. A sokfajta szolgáltatás megszervezése, összehangolása inkább a nagybankokra jellemző, mivel a kisbankok tőkeereje nem teszi lehetővé a feltételül szolgáló szervezet kiépítését, irányítását. Kiinduló feltételezése az, hogy több tevékenység együttes végzése gazdaságosabb, mint egyedi intézetek létrehozása. Emellett az egyes tevékenységeknél keresztbe-szubvencionálás jelentkezhet, azaz a jövedelmezőbb területek támogathatják a kevésbé jövedelmezőeket.

Az univerzális bankok mellett és velük szemben felhozott érvek és ellenérvek:

1. A gazdasági hatalom koncentrálása az iparvállalatok részvényeinek birtoklásával.

2. A politikai erő koncentrálása: túl sok belső információ a vállalatról. Rossz fényt vetne a bankra, ha visszaél a banktitokkal.

3. Túl nagy kockázatvállalás a részvénytulajdonlás ill. esetlegesen a biztosítás miatt. Ugyanakkor a tevékenység diverzifikációja csökkenti a kockázatot

4. Túlzott biztonságban tudhatja magát, hiszen nem hagynák csődbe menni, ugyanakkor a sokrétű tevékenység növeli a stabilitást, kisebb az esély az állami kisegítésre.

5. A felügyelet és a szabályozás nehezebb a sokrétűség miatt. Ez elkerülhető, ha az egyes tevékenységeket külön szabályozzák.

6. A nagybankok helyi monopóliumként viselkednek. Az EU piacán a külföldi szereplők is versenytársak, tehát bármikor, bárhova betörhetnek.

Az univerzális bankok előnyének szokták tekinteni, hogy az a bank, amely befektetési bankként, esetleg tulajdonosként is érdekelt a vállalat sorsának alakulásában, az hosszabb távon érdekelt, mint a rövid lejáratú hiteleket folyósító kereskedelmi bank.

A 80-as években terjedt el Európában a banki és biztosítási tevékenység összefonódása bankassurance, Allfinanz kifejezésekkel.

Az együttműködés formái különbözők lehetnek:

- a bank egy biztosító ügynöke

- a bank pénzügyi tanácsadóként több biztosító termékeit is kínálja

- kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják hálózatukat

- bank alapít egy biztosítással foglalkozó leányvállalatot

- bank magába olvaszt egy biztosítót

- törvényi tiltások esetén a kiskaput a holding vagy pénzügyi konglomerátum alapítása adja.

Az összefonódás közös előnyei közé tartozik a költségek relatív csökkenése, mivel közös a hálózat és az ügyfélkör. Felmérések megállapították, hogy a bankok ügyfelei sokkal többször vesznek igénybe bankjuknál biztosítási szolgáltatást, mint a biztosítónál bankszolgáltatást. A banktevékenységhez a biztosítási fajták közül az életbiztosítás áll legközelebb, egy azonban elmondható, hogy a biztosítási szolgáltatások bankszférában történő értékesítésére leginkább az egyszerű, standardizált termékek a legmegfelelőbbek.

A banki szabályozás Magyarországon

A magyar bankrendszer 1987-es kétszintűvé válásával csak a rendszert alakították át, a bank és pénzintézeti tevékenység egyértelmű meghatározására később került sor. 1991-ben jelent meg a Pénzintézeti törvény, amely sok tekintetben szabályozta a pénzintézeti működést, azonban a pénzintézetek fejlődése, a bankrendszerrel szemben támasztott igények, ill. az EU jogharmonizáció új szabályozást követelt meg.

1997. január 1-én lépett életbe a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv., mely megfelel az EU normáinak, irányelveinek. Ez több fogalmat is tisztáz.

Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése:

- betét gyűjtése, pénzkölcsön nyújtása, pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása

- pénzügyi lízing, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása és szolgáltatásai

- kezesség, bankgarancia, valutával, devizával történő kereskedelem

- pénzügyi szolgáltatás végzése, befektetési alapkezelés, letéti és széfszolgáltatás

- hitel referencia szolgáltatás, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár számára vagyonkezelés.

Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás:

- pénzváltási tevékenység, elszámolás-forgalmi ügylet, pénzfeldolgozási tevékenység

- pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon.

Pénzügyi intézmény:

- pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen csak kiegészítő pénzügyi szolgáltatást,

- biztosítási ügynöki, árutőzsde-ügynöki, befektetési szolgáltatási

- aranykereskedelmi ügyletet és részvénykönyv-vezetést folytathat.

Hitelintézet ill. pénzügyi vállalkozás formájában működhet.

Hitelintézet: az a pénzügyi intézmény, amely betétet gyűjt és egyéb pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez. Kizárólag ő jogosult betét gyűjtésére, valamint – saját tőkét meghaladó mértékben – más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására, továbbá pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására. Bank, szakosított

hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet lehet.

Bank: az a hitelintézet, mely betétgyűjtést és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását üzletszerűen végzi.

Kizárólag ő kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének nyújtására és csak részvénytársasági formában működhet. Legalább 2 Mrd Ft jegyzett tőkével alapítható.

Szakosított hitelintézet: nem kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére, külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult tevékenysége végzésére (pl. jelzálogbank-törvény). Kizárólag részvénytársasági formában működhet.

Szövetkezeti hitelintézet: a pénzügyi szolgáltatások köréből nem folytathat letét- és vagyonkezelői tevékenységet, ill. bizományoskénti kereskedelmet. Legalább 250 MFt jegyzett tőkével alapítható. Működhet Rt.-ként vagy szövetkezetként.

Hitelszövetkezet: a pénzváltás kivételével – csak saját tagjai körében végezheti tevékenységét. Működhet Rt.- ként vagy szövetkezetként.

Pénzügyi vállalkozás: az a pénzügyi intézmény, mely a betétgyűjtés és pénzforgalmi szolgáltatás kivételével egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. Legalább 50 MFt jegyzett tőkével alapítható. Működhet Rt.-ként vagy szövetkezetként.

Forrás: eduline.hu/segedanyagtalalatok/letolt/4044

Bank fogalma, bankrendszer története és kialakulása

A bankot „monetáris közvetítő”-nek is nevezik, nem véletlenül. Monetáris szó ’mone’ része a pénzre (moneta, money) utal, tehát a bank nem más, mint „pénzközvetítő”. Fő feladata ugyanis a megtakarított (azaz felhalmozott, nem használt) pénzek továbbítása azoknak, akik annak hasznát veszik, és később haszonnal együtt tudják visszaadni.

Miért kell bank?

Amennyiben a pénzt nem használjuk, alapvető szerepétől fosztjuk meg, gyakorlatilag kivonjuk a forgalomból. Minél több pénzt halmozunk fel ugyanis, annál több lehetőséget veszünk el másoktól, akik azt termékeik vagy szolgáltatásaik kicserélésére használnák. A pénz kivonásának hatására a cégek csődbe mennének, mert a vevőknek nem lenne pénze a termékekért/szolgáltatásokért fizetni. Az emberek pedig munka nélkül maradnának, mert a cégeknek nem lenne pénze az alkalmazottaikat fizetni.

A bankok tehát e végzetes folyamatot hivatottak megakadályozni azzal, hogy a nem használt pénzeket visszateszik (visszaközvetítik) a gazdaság körforgásába, így „éltetik a gazdaság tüzét”.

Ezzel együtt fontos kiemelni a bankok tőkekoncentráló szerepét. Ez annyit tesz, hogy a bankba tett kisebb nagyobb összegeket képes még nagyobb összegbe „gyúrni”, így nagy dolgok létrehozását lehetővé tenni. A pénz összegyűjtése és egyben felhasználása nélkül nem lehetne nagy beruházásokat (pl. hidak, gyárak építése) véghez vinni.

Hogyan működik a bank?

A bank egyszerűen visszacsatornázza a felhalmozott pénzeket a használatba (azaz a gazdaságba).

Logikus ötletnek tűnne, hogy a bankok egyszerűen szórják ki az ablakaikon a sok pénzt az utcára, ahol bizonyára akadnának emberek, akik azt összeszednénk és hasznát vennék..

Ezt viszont sajnos hamar el kell vetnünk mint jó megoldást. A kiszórandó pénz ugyanis nem a banké, azzal felelősséggel tartozik azoknak, akik betették oda. Betétesként mi sem örülnénk annak, ha a bankunk a nehezen összegyűjtött pénzünket egyszerűen kiszórná az utcára. Joggal vonnánk kérdőre a bankot, hogy hogyan is tervezi a pénzünket visszaszerezni azoktól, akik az utcáról felszedegették azt?

A banknak, hogy a rábízott pénzt vissza tudja adni, tehát nem szabad csak úgy szétszórnia azt, hanem olyanokra kell bíznia – kihiteleznie –, akik azt később vissza is tudják majd adni, méghozzá kamatostul. Továbbá, a bank nem hitelezhet korlátlanul, csakis a nála elhelyezett betétek erejéig adhat hitelt.

A ’hitel’ szavunk (csak úgy, mint az angol credit) a ’hit’ szóbol (latinul credo) ered, mely szépen illusztrálja a banki hitelezés folyamatának lényegét: a banknak el kell hinnie, hogy az általa adott kölcsönt a meghatározott ütemezésben és kamatostul vissza is tudja kapni. Ahhoz pedig, hogy a bank „hinni tudjon”, minden tőle telhetőt megtesz, hogy felmérje a hitelfelvevő megbízhatóságát, képességeit és lehetőségeit. Ezért alkalmaz a bank a pénzügyekhez és gazdasághoz jól értő és arról töménytelen tapasztalattal rendelkező szakembereket, illetve gyűjt és értékel ki rengeteg információt az ügyfeleiről és a piacokról. Továbbá a bankvilág több ezer (!) éves egyéb tapasztalatainak is nap mint nap hasznát veszi.

Forrás: http://hitel.besthungary.hu/bank/bank-fogalma-bankrendszer-tortenete-es-kialakulasa.html

Alexander Gerschenkron: A gazdasági elmaradottság – történelmi távlatból

- a gazdasági fejlődés nem írható le egyetlen sémával – az elmaradott országok fejlődésének útját nem a fejlett országok történelme jelöli ki

- a fejlődésnek (iparosításnak) nemcsak a fejlődés ütemét tekintve léteznek alternatív mintái – eltérő intézményes eszközök alkalmazása + más ideológia/intellektuális légkör

- elmaradott országok: jelen és kívánt állapot között óriási feszültség - bizonyos akadályokat csak tudatos beavatkozások útján lehet elhárítani

- gyors fejlődés biztosításának eszköze a technikai kölcsönzés → utánzás: robbanásszerű fejlődés, a legmodernebb technológiák átvétele – korlátozza a munkaerő-„piaci” helyzet

- intézményes eszközök igénybevétele, iparosítás ideológiái – azért szükségesek, mert a technikai fejlődés önmagában nem elég kihívás ahhoz, hogy beinduljon a modernizációs válasz (l. Toyubee kihívás–válasz terminusai)

- az intézményi beavatkozások mértékét az elmaradottság szintje határozza meg

- az iparosítás intézményei:

1. relatíve elmaradott országok – iparosítás mozgatórugói a bankok

=>Franciaország: Crédit Mobilier – Pereire fivérek új típusú bankja: kombinálta a kereskedelmi és beruházási bank modellt – pl. vasútépítések támogatása → a régi vagyon képviselői átvették az új bankrendszert

=>Németország: nincs szervezeti újítás – DE a hosszú távú folyószámlahiteleknek nagy szerepe van az iparvállalatok létrehozásában → szoros bank–ipar kapcsolat (kezdetben erős banki befolyás, a fejlődéssel az ipar önállósodik)

- bankok szerepvállalására szükség van – kevés/diffúz tőke, bizalmatlanság, kevés vállalkozói szellem, méretnövekedés kényszere

- a megkésett iparosítás nemcsak a bankrendszer dominanciáját hozz, hanem relatív technikai előnyt is

2. erősen elmaradott országok – iparosítás hajtómotorja az állam

=> Oroszország: kevés tőke, nincs hatékony bankrendszer, alacsony üzleti morál és korrupció, nincsen szabad munkaerő (jobbágyfelszabadítás 1861-

ben)

- az állam háborús érdekből vállalja fel a mozgató intézmény szerepét → szűkös erőforrások pótlása (megrendelés, beruházás) + jogi/adminisztratív keretek megteremtése (jobbágyfelszabadítás, adórendszer átszervezése)

- hatékonyság mérsékeltebb – csak néhány iparágra koncentrál (nehéz/gépipar)

- a kezdeti feltételek mellett lehetetlen a bankok szerepvállalása, csak a 20. század elején jelenik meg a német banktípus, amikorra az állal eléggé csökkentette az elmaradottságot

- az iparosítás ideológiai környezete

- korai kapitalizmus nem a liberalizmus légkörében fejlődik – elmaradott országokban többre van szükség a racionális érveknél (profitmaximalizálás) → aranykor ígérete ofranciák: saint-simoniánus szocializmus (pozitivista kvázi-vallásos buzgalom)

=> németek: nemzeti egység és iparosodás összekapcsolása

=> oroszok: radikális marxizmus

- ideológiai keret összefügg a fejlődési modellekkel: minél nagyobb az elmaradottság, annál radikálisabb ideológiát követel

- szovjet diktatúra létrejöttéért az elkésett ipari forradalom (is) felelős

→ minél elmaradottabb az iparosítás előtt álló ország intézményrendszere, annál erősebb beavatkozásra van szükség - eltérő modellek, amelyek nem csak fázisaikban térnek el egymástól (és a fejlett országoktól)

Forrás: m.blog.hu/ga/gazdszoc/file/Gerschenkron.doc

Erőltetett iparosítás: az ipar egyoldalú, gyorsított ütemű túlfejlesztése más gazdasági ágak (mezőgazdaság, infrastruktúra, azaz általában a lakosság életszínvonalához kapcsolódó termelési ágak) rovására. A II. világháború után a szovjet megszállási övezetben mindenütt – így Magyarországon is – a Szovjetunió 1930-as években alkalmazott, ~ t folytató gazdaságpolitikáját másolták.

Az ~ lényege, hogy a gazdaságban stratégiai iparágakat, súlypontokat jelölt ki, és az erőforrások zömét ezekre koncentrálta. Ezzel a növekedés üteme ugyan rövid ideig gyorsítható volt, de a gazdaságban ennek nyomán olyan erős torzulások, aránytalanságok és tartós feszültségek alakultak ki, amelyek hamar a növekedés gátjává váltak. A szovjet mintára kiválasztott koncentráltan támogatandó iparágak – a bányászat, a kohászat és az acélipar – túlfejlesztését Magyarországon semmi sem indokolta: sem nyersanyag, sem olcsó energia nem állt rendelkezésre.

A hadiiparnak viszont ezekre volt szüksége. A Szovjetunió és a kommunista országok ugyanis elkerülhetetlennek tartották a III. világháború kitörését (1953–1954 körül), és minden gazdasági megfontolást alárendeltek a háborúra való gyors felkészülésnek.

Forrás: http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/kislexis.htm

A mai értelemben vett bankműveletek (pl. váltók használata, bizományi ügyletek) azonban már az ókori államokban is léteztek, méghozzá magas színvonalon. Később, a XIV. században már a bankok közvetlen elődjei is működtek. Firenzében és más, gazdag kereskedővárosokban tehetős polgárok nagyobb összegű kölcsönöket biztosítottak királyok számára, hiszen a háborúskodás költséges volt. Érdekességként megemlítendő a Fugger-család. Tagjai a Német-Római Birodalom vagyonának megközelítőleg az egy tizedét birtokolták, és a XV-XVI. századi Európában sem pápa-, sem császárválasztás az ő megkerülésükkel nem történhetett. A család érdekeltségei nemcsak a koraújkori bankszektorra terjedtek ki, kezükben tartották Európa bányászatának és érckereskedelmének jelentős részét.

A szó szoros értelmében vett intézményesült, szervezett pénzügyi rendszer csak később alakul ki, amikor megjelenik az árutermelés magasabb fejlettségi foka: a kapitalizmus. Először csak bankok léteztek, később az értékpapírok piacai tehermentesítették a finanszírozást.

Kétféle bankfejlődésről beszélhetünk: az első a “klasszikus” vagy angolszász típusú, amelynek jellemzője, hogy a gazdasági egységek az ún. “alulról jövő” piaci hatásokra reagálnak, ezeket szabályozza a rendszer a hitelszférán keresztül. Ennél a típusnál megfigyelhető a nagyfokú specializálódás, a különböző tevékenységi területek szétválása. A másik típus a “porosz utas” fejlődés, ahol a bankhálózat teljes mértékben az állam céljainak van alárendelve. Itt a bankok mindegyike a szolgáltatások egész skáláját végzi, és mindegyik bank univerzális pénzintézet. A kétféle fejlődési út a XVIII-XIX. században kezdett élesen szétválni, azonban a XX. század felgyorsuló gazdasága ismét a két típus közeledését eredményezte.

Az állam szerepvállalása nagyban befolyásolta a gazdasági mutatókat, és régiónként eltért a beavatkozás mértéke. Az egyik legfőbb eszköz állami részről a kamatgarancia volt. Így a tőkeigényesebb ágazatokba, pl. a vasútépítésbe sikerült a kisebb befektetők pénzét is bevonni. Ez volt a helyzet Nyugat-Európában. Kelet felé haladva egyre inkább az állam szabályozta az egyes gazdasági ágazatok fejlesztését, sőt a Balkánon és Oroszországban magának az államnak kellett betöltenie a tőkés és a vállalkozó szerepét, így ezeken a területeken elsősorban a stratégiai ágazatok (közlekedés, kohászat, hadiipar) fejlesztésében volt érdekelt. Az európai iparforradalom sajátos vonása volt, hogy megkésettsége miatt egybeesett a második iparforradalmi hullámmal. Ezt az időszakot az új energiahordozók felhasználása jellemzi (a két legfontosabb az elektromosság és a kőolaj volt). Mindezek a századfordulón nagymértékben átalakították a gazdasági szegmenseket, a már meglévők rohamos gyorsasággal fejlődtek, és mellettük új iparágak keletkeztek.

Forrás: http://www.forina.hu/befektetes/befektetestortenet/

„A héber ABC 5. betűje a „hé”.

Jelentése: kapu, számértéke 5.

A betű Isten jelenlétét fejezi ki azoknak, akiket nagyon szeretett, így Ábrahámnak és Sárának.”

Forrás: Halljad Izrael – a zsidó vallás alapjai

A „hé” szó magyarul egy erőteljes megszólítást fejez ki.

Gyakorlati szervezés

„Csináltatott annak felette tíz mosdómedencét, és ötöt helyheztete jobbkéz felől, ötöt pedig balkéz felől, hogy azokban mossanak, mossák azt, a mi áldozatra való; a tenger pedig a végre vala, hogy abban mosakodjanak a papok.

Csináltatott tíz arany gyertyatartót is, az utasítás szerint, és helyhezteté a templomban, ötöt jobbkéz felől, ötöt balkéz felől.

Csináltatott tíz asztalt is, a melyeket helyheztete a templomban, ötöt jobbkéz felől, ötöt balkéz felől; csináltatott száz arany medencét is.” (2Krón 4, 6-8.)

„Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek.

Öt tornácza van.” (Jn 5, 2.)

„És másik monda: Öt iga ökröt [= 10 állatot] vettem.” (Luk 14, 19.)

„Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren?” (Luk 12, 6/a.)

„És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.” (Mk 12, 42.)

5-ös logika alapján szerveződő népek:

„A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.” (4Móz 31, 8.)

„Összegyülének azért, és felméne az Emoreusoknak öt királya: Jeruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak királya, Eglonnak királya, ők magok és minden seregök, és tábort ütének Gibeonnál, és hadakozának ellene.” (Józs 10, 5.)

„A Sikhórtól fogva, a mely Égyiptom felett foly, egészen Ekronnak határáig északra, mely a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az Avveusoké.” (Józs 13, 3.)

Dávid

„És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt síma kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a Filiszteushoz.” (1Sám 17, 40.)

„Akkor Abigail sietve vőn kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszúszőlőt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta.” (1Sám 25, 18.)

„És Abigail sietve felkele, és felült a szamárra és az ő öt szolgálóleánya, a kik körülötte valának, és elment Dávid követei után, és az ő felesége lőn.” (1Sám 25, 42.)

Názáreti Jézus

„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.

Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.” (Mt 25, 1-2.)

„És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.” (Mt 25, 20.)

„És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.

Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.” (Luk 19, 18-19.)

„Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.” (Mk 6, 41.)

A 20. század tervezései

10 emeletes és 5 szintes (4 emelet+földszint) házakból álló lakótelepek.

Szimbólumok

„Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, - ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, a mely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, a mely elpusztult, - és küldjük ki, hadd lássuk meg.” (2Kir 7, 13.)

„Akkor szólíták a Filiszteusok a papokat és jövendőmondókat, mondván: Mit tegyünk az Úrnak ládájával? Mondjátok meg nékünk, mi módon küldjük haza?

Azok pedig felelének: Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen, hanem hozzatok néki vétekért való áldozatot; akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el az ő keze rólatok.

És mondának: Micsoda az a vétekért való áldozat, melyet hoznunk kell néki? Azok pedig felelének: A Filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt fekélyforma arany és öt arany egér, mert ugyanazon csapás van mindeneken, a ti fejedelmeiteken is.” (1Sám 6, 2-4.)

„És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig.” (Jel 9, 5.)

Mi a legnagyobb baj a bővölködés-teológiával?

Egy szóban: a bálványimádás. A bővölködés-teológia lényege az a meggyőződés, hogy az istenfélő, szent élet – vagy egyszerűen csak a megvallott hit – következménye az anyagi áldás. Ha engedelmesek vagyunk Istennek – vagy elég nagy hitünk van –, gazdagok leszünk, ahogy Ábrahám, Izsák, Dávid király, vagy a bővölködés evangéliumát hirdető evangélisták. Világszerte népszerű ez a teológia, de legnagyobb sikereit a szegény harmadik világban érte el (Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában), ahol az emberek a bővölködésnek azt a szintjét szeretnék hit által elérni, mint ami Észak-Amerikában van. Tragikus látni, hogy világszerte hányan „térnek meg” Jézushoz anyagi áldás reményében.

A bővölködés-teológia bálványimádás, mert a pénz istene szolgálatába állítja a Biblia Istenét. A bővölködés evangéliumát tolmácsoló evangélista azt hirdeti: „Higgy Istenben, és ő bővölködővé tesz!” A tényleges üzenet azonban könnyen dekódolható: „Ha a Biblia Istenét imádod, általa eljuthatsz a valódi istenedhez, a pénzhez!” A bővölködés-teológiában a Biblia Istenének imádata eszköz a másik isten, a pénz imádatához. A valódi isten a pénz, a hozzá vezető út pedig a Biblia Istenének lerótt hódolat. A bővölködés-teológia nem csak megengedi, hogy továbbra is a pénz bálványistenét szolgáljuk, de menthetetlen szemtelenséggel az élő Istent is fel akarja használni ennek a bálványnak a szolgálatához.

A bővölködés-teológia a bálványimádás egyik legrosszabb formája. Jézus figyelmeztette a népet: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk 12,15) Pál apostol a kolosséi hívők előtt nyíltan leleplezi a pénz utáni sóvárgás valódi természetét: „Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.” (Kol 3,5) Pál határozottan óvja Timóteust azoktól, „akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1Tim 6,5). Elismeri, hogy az evangéliumnak van hozama, de az nem a pénz. „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.” (1Tim 6,6-11)

Nem azt állítom, hogy Isten a szegénység pártján áll. Azt sem mondom, hogy az Istenhez való megtéréssel nem indulhat el olyan helyreállítási folyamat az emberek életében, melynek egyik következménye az anyagi áldás. A problémám azzal van, hogy a bővölködés-teológia az Istenbe vetett hit motivációjaként használja a pénz szeretetét. Ez így bálványimádás. A nép Jáhve nevét veszi a szájára, de a szentek szentjében Mammon szobra áll. Ne tévelyegjünk, Istent nem lehet becsapni, és nem lehet megcsúfolni! Dágón szobra is darabokra tört előtte, Mammonnal is el fog bánni. De jaj annak, aki a szobrot a szentélybe vitte, és jaj annak, aki leborult előtte. Ha Isten embereinek tartjuk magunkat, hallgassunk a figyelmeztetésre és messzire kerüljük el a bálványimádásnak ezt a formáját!

[…]

Olvasott már a bővölködésről Kenneth Copelandtől? Látta már Benny Hinn vagy Morris Cerullo nyilvános szerepléseit? És ez csak a jéghegy csúcsa.

Talán valamit elárul a bővölködés-teológia ferdüléséről, hogy éppen a karizmatikus mozgalmon belül érte a legélesebb kritika. Olyanok bírálják, mint Donnie Swaggart (a bővölködés-teológia egyik hirdetőjének, Jimmy Swaggartnak a fia), Dan McConnell (pünkösdi teológus, egykor az Oral Roberts University diákja) vagy az a Jim Bakker, aki maga is a bővölködés-teológia hirdetője volt, amíg nem került börtönbe és megtérve könyvet nem írt korábbi tévedéséről. A bővölködés-teológia kritikusa Rick Warren és John Piper is, hogy ismertebb neveket is említsek.

Természetesen nem azzal van bajom, hogy Isten gondoskodását hirdessük a hívők életében, erre a cikkben is utalok. Csak itt sajnos többről van szó, melynek romboló hatását nem kell különösebben ecsetelnem annak, aki közelről látta már.

Forrás: http://karpataljaibaptista.info/KMBK/?p=794

Forrás forrása: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=2613

Bővölködés evangéliuma - szenátori vizsgálat Amerikában

Chuck Grassley Iowa szenátora, a rangidős republikánus pénzügyi bizottsági tag a közelmúltban azzal a kérdéssel állt elő, vajon rendjén van-e az, hogy sokmillió dolláros költségvetésű missziók lelkészei „palotákban laknak, luxusautókat vezetnek, és vezérigazgatói fizetést visznek haza".

Grassley szenátor hat keresztény televíziós evangélista költségtérítéseit, esetlegesen be nem vallott jövedelmeit kívánja górcső alá venni. Levelét, melyben dokumentálásra szólít fel az adómentes jövedelmek felhasználására vonatkozóan, az alábbi lelkészeknek címezte: Randy és Paula White a Falak Nélkül Nemzetközi Gyülekezet vezetői Tampában, Benny Hinn a Világ Gyógyító Központ Egyház vezetője Texasban, David és Joyce Meyer Fentonból, Kenneth és Gloria Copeland Texasból, Eddie L. Long baptista püspök Lithoniából, valamint Creflo és Taffi Dollar a Világot Megváltoztatók Egyházának vezetői.

A felsorolt lelkészek valamennyien hiszik és hirdetik az úgynevezett „bővölködés evangéliumát", mely Krisztusnak a szegénységből történő megváltását is magában foglalja. Az amerikai, konzervatív, keresztény közvélemény nagyobb része egyelőre nem támogatja Grassley szenátor felvetéseit. Egyik vezetőjük szerint: Grassleynek van egy lőfegyvere, amivel folyamatosan a levegőbe puffogtat, de én a jó oldalát nézem a dolognak. Meg vagyok győződve a célba vett lelkészek ártatlanságáról, de ha Isten egy szenátort használ arra, hogy az amerikai egyházi gyakorlatban tisztogatást végezzen, ám legyen."

Forrás: Daily Press/Time

Forrás: http://www.zarandok.hu/?m_id=45&m_op=view&id=1719

Egy USA-ban élő, de világszerte ismert "evangélista" hosszasan azt fejtegette rádióműsorában, hogy az evangélium nem hozzánk, nem a mai emberekhez szól. A legtöbb felekezet csupán a teljes evangéliumi üzenet egy-egy kiragadott aspektusára koncentrál, s így gyakran hallhatunk a "kegyelem evangéliumáról" vagy az "üdvösség evangéliumáról". Vannak, akik a maguk adalékaival toldják meg az evangélium szót, amely csaknem egy gumifogalommá válva, újabb és újabb értelmet kap a konzum keresztények éppen aktuális "megújhodási mozgalmában". Ide sorolható pl. az egyre nagyobb teret hódító "bővölködés evangéliuma", ahol elsősorban a testi életben elért gazdagságot és jólétet jelenti az örömüzenet. Az evangélium sokat hígult azáltal is, hogy ma már egyre inkább Krisztus személyéről, élettörténetéről szól, mintsem az általa elhozott és meghirdetett isteni üzenetről. Számukra a fogalom kimerül a karácsonyi betlehemes jászolképben, és az ahhoz fűződő hagyományokban.

Forrás: http://www.churchofgod.hu/content.php?act=evangelium

A bővölködés "evangéliuma" szerint Istennek minden keresztény számára az az akarata, hogy az elégségeset meghaladó mértékben legyen megáldva, anyagilag is. Ezt a tanítást gyakran olyan irányban fejlesztik tovább, hogy aki nem bővölködik, az bűnben van, és ezt meg kell vallania, vagy átok alatt, és ezt meg kell törni rajta. Ezzel nyomorultul meggyötrik a szegényebb hívők szerencsétlen lelkiismeretét. Ki kellene mondani, hogy a mi kereszténységünk nem "kapitalista vallás" (A HVG ez év szeptember 12-ei számában a keretes írás vége ezt sugallja). Azzal együtt, hogy hiszünk Istenben, aki minden szükségünket betölti, nem vállaljuk Jób barátainak farizeusi teológiáját, amely szerint a személyes balsors oka mindig a személyes bűn. Nem szabad a "hasznos" istenfélelemből "nyereséges" istenfélelmet csinálni (Kenneth Copeland: A bővölködés törvényei), mert az ilyenek rettenetes ítéletre jutnak.

Kenneth Hagin hiszi, hogy "Isten azt akarja, hogy a legjobbakat együk, a legjobb ruhákat hordjuk, a legjobb autókat vezessük; a legjobb legyen nekünk mindenből" (A bibliai hit, 10. tanulmány). Ez tévhit. Agur két kérését lehetne cáfolatul hozzáfűzni.

Szintén el kell utasítanunk azt a vélekedést, hogy Istennek minden beteg keresztény számára a csodálatos gyógyulás a normája, mert ezzel a legborzalmasabb önvád alá helyeznénk azokat a testvéreket, akik mégoly nagy hitük és gyakori megvallásaik dacára sem gyógyulnak meg.

Forrás: http://leporollak.hu/hitgyuli/TERVEZET.HTM

Kenneth E. Hagin ebben az írásában leleplezi mind

az "evangéliumi szegénység", mind az úgynevezett

"bővölködés evangéluma" tévedéseit és túlkapásait,

és olyan közérthető, bibliai és élő példákkal gazdagon

illusztrált stílusban tárja mondandóját olvasói elé, hogy

már a könyv első olvasására sok minden letisztul

az emberben, hite pedig fejlődésnek indul.

Vajon szegény volt-e Jézus?

Jómódúak legyenek-e a prédikátorok? …

Forrás: http://bookline.hu/product/product/home!execute.action?id=107741&type=22&_v=Hagin_K_E_Midasz_kiraly_erintese

Hozzáfűzések

1. Nem értek egy a bővölködés evangéliumával. (továbbiakban rövidítve: BE)

Mindazonáltal azt gondolom, hogy az Isten az ilyen dolgokat is fel tudja használni rövid ideig a maga céljára.

Mint ahogyan a szocializmus-kommunizmus ideológiáját is fel tudta Isten használni Izrael újraalapításában.

Kibucok nélkül hogyan lehetett volna egybekovácsolni a nincstelen bevándorlók sokaságát?

Viszont nem volt kötelező mindenkinek kibucnyiknak lenni, lehetett mosavokban is dolgozni.

(Ott már van magántulajdon, a kibucokban nincs.)

Személyes meggyőződésem, hogy a BE-t igenis fel tudta/tudja Isten használni arra, hogy gyülekezetek ingatlanokhoz/intézményekhez jussanak.

De ha a hívők évtizedeken keresztül csak a BE-t hallják, akkor sokan csalódni fognak Istenben.

Pedig nem Istenben csalódtak, csak azt gondolják, hogy őbenne csalódtak.

Ez pedig kezd hasonlónak tűnni az Éli fiai bűnéhez, akik miatt utálták meg az emberek Istent.

"Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt." (1Sám 2, 17.)

Válságok átvészelésénél is hasznos lehet ez az üzenet, ha később tényleg bekövetkezik egy olyan időszak, amikor a hívők java része anyagilag sikeressé tud válni.

Mindazonáltal ahogyan jelenleg használják a BE üzenetét, amikor nem konkrét és fontos intézmény kiépítése illetve válság áthidalása cél, így ez szerintem biztosan nem az Isten akarata.

Talán a „rézkígyó-tanítás” vonatkoztatható erre (is):

Istentől eredt a megalkotása (Mózes által) és Istentől rendelt az elpusztítása (Ezékiás király által).

„Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt." (4Móz 21,8- 9.)

"Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték." (2Kir 18, 4.)

Mit mond az Ige Ezékiásról?

"...nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána.

Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek." 2Királyok 18, 5-6. 

2. Ajánlott olvasmány

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei

Ha valaki semmit sem tud/ért az egész témáról, akkor ez a könyv sok mindent meg tud mutatni.

A klasszikus irodalom szerzői bizonyos események prófétái.

3. Nem értek egyet azzal az állítással, hogy a kapitalizmus rossz.

A kapitalizmus szerintem jó, de ugyanúgy léteznek vadhajtásai, mint ahogy az evangéliumnak is.

Például a monopolkapitalizmust rossznak tartom ellentétben a szabadversenyes kapitalizmussal.

Az utóbbi áll közelebb Isten tervéhez, aki több jáfetita népet is teremtett, és mindegyik verseng egymással.

4. Ki volt Agur?

A biblia nem csak héber eredetű bölcsességeket tartalmaz.

Az egyik ilyen a Jób könyve.

Jób az a személy, aki jobb emberré lett miután még jobban megismerte Istent.

A másik ilyen Agur kérése, vallomása, bölcs mondásai.

Tőle ered a példabeszédek 30. fejezete.

1. Agurnak, a Jáké fiának beszédei, prófécia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

2. Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

3. És nem tanultam a bölcsességet, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

4. Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna?

Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába?

Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe?

Ki állapította meg a földnek minden határit?

Kicsoda ennek neve?

Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

5. Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak.

6. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

7. Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.

8. A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.

9. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr?

 Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

10. Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.

11. Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.

12. Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.

13. Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

14. Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemésszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.

15. A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

16. A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!

17. A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megutálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

18. E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

19. A keselyűnek útját az égben, a kígyónak útját a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útját a leányzóval.

20. Ilyen a paráználkodó asszonynak útja; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

21. Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

22. A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

23. A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.

24. E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

25. A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

26. A mormoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;

27. Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

28. A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

29. Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.

30. Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;

31. A harcra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

32. Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

33. Mert miképpen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

Nézzük külön az egyik részt:

„szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem” (Péld 30, 8.)

Azaz tégy engem Uram, középosztálybelivé.

Ki volt Agur?

Ha a nevét nem személynévként akarjuk értelmezni, akkor egy bölcs, vén, idős, agg úr.

Ja, és az Itiel név eszperente anagrammája az Etele.

Forrás: http://www.kislexikon.hu/monopolium.html

A képen a MONOPOLY társasjáték látható. A zöld épületek bérbeadható lakásokat/házakat jelentenek, a piros oszlopszerű építmények a játékosok saját szállodái. 

Vállalat monopólium esetén, versenyszabályozás

Monopolizált piacok-tiszta monopólium

Monopolizált piac, vagy monopolpiac kifejezést használjuk, ha hiányoznak a tiszta verseny feltételei. Ilyenkor néhány nagyvállalat uralja a piacot. Különleges esete a tiszta monopólium, mikor egyetlen termelőre szűkül egy termék piaca.

A vevői oldalon kialakult monopolhelyzetet monopszóniának nevezzük.

A monopólium kialakulásának okai lehetnek: valamely gazdasági adottság (óriási méretű üzem, jó bánya birtoklása); jogi feltétel (állami engedély); műszaki okok (nem célszerű több vállalatot létesíteni).

Belépés a monopolizált piacra

Egy piacra való bejutásnak a tökéletes verseny kivételével mindig vannak nehézségei, korlátjai. Ezek a legerősebben a monopolizált piacon jelentkeznek.
Ilyenek:

• Az optimális üzemméret aránya a piachoz. Az optimális üzemméret minél nagyobb, annál nehezebb a belépés, annál kevesebb vállalat képes kielégíteni a keresletet. A gazdaságos üzemméret alapján kialakult monopóliumot természetes monopóliumnak nevezzük.
• A beinduláshoz szükséges beruházások és pénzbefektetések nagysága. Minél nagyobb, annál inkább korlátozza a belépők körét.
• Szabadalmak, licencek, know-how-k. A technikai fejlődés legújabb eredményeit szabadalmak védik. Gyártási eljárást, termelési engedélyt meg kell vásárolni. Nélkülük nem lehet versenyképes költségekkel termelni.
• Ellenőrzési monopólium a fontos nyersanyagforrások felett. Arany- só- rézbányászat állami monopólium volt sok országban, s az ilyen engedélyek megszerzése monopolhelyzetet képezhet.
• Az állam korlátozhatja a piacra lépést. Vámokkal, behozatali tilalmakkal védheti a belső termelőket. Egy termék termelésére kizárólagos jogot adhat egyes régiókban. Speciális engedélyeket adhat bizonyos terület ellátására (autópálya-építés, telefonszolgáltatás), de ilyenkor szabályozza a vállalat tevékenységének bizonyos elemeit (pl. ármaximalizálás).

A tiszta monopólium piaca

A tiszta monopólium egyedüli eladó egy termék piacán, ki tudja elégíteni az egész keresletet. Míg tökéletes verseny esetén az ár külső adottság volt, a tiszta monopólium vállalata a piaci árat és a kínált mennyiséget is képes befolyásolni. A piaci kereslet DD függvénye számára az adottság. A monopólium piaci alkalmazásának lényege, hogy egyszerre határozza meg a saját kínálatának mennyiségét és a piaci árat a piaci kereslet figyelembevételével.
A monopólium, mint a legtöbb piacgazdasági szereplő profitja maximalizálására törekszik. A piaci keresleti függvény kemény adottság számára, amelyhez alkalmazkodnia kell. Ha növeli az árat, kevesebbet tud eladni, ha növelni akarja az eladott mennyiséget, csökkenteni kell az árat.
A monopólium összbevétele (TR) nem nő együtt az eladás növekedésével, (mivel az csökkenő árakkal jár) hanem egyre lassabban nő, s nagy kínálat esetén csökkenhet is. Határbevétele (MR) nem fix és nem egyezik meg egyetlen piaci árral, mert egy újabb mennyiséget csak egyre kisebb áron tud eladni.

A monopóliumra is érvényes a tökéletes verseny vállalatához hasonlóan az optimális profit fő szabálya:

1. A monopólium

Azt tapasztaltuk, hogy a monopóliumok létezése csökkenti a társadalmi hasznosságot, ezért káros piaci formának ítélhetjük. Valójában a monopóliumok hasznosak egyes piacokon. A költségeik jóval a tökéletes verseny költségei alatt lehetnek, s nagy tőkekoncentrációjuk lehetővé teszi a kutatást, fejlesztést, ami szintén hasznos a társadalom számára.

Az oligopol piac

Az oligopólium monopolizált piac, átmenet a tiszta monopólium és a tiszta verseny között. Itt néhány egymást ismerő, egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng egymással.

Az oligpóliumok versenye esetén az előbb bemutatott tiszta monopóliumnál alacsonyabb ár és nagyobb kínálat alakul ki azonos feltételek mellett. Az oligopol piac ilyen értelemben is átmeneti jelenség a tiszta monopólium és a tiszta verseny között.
Az oligopol piac vállalatainak kartellbe való alakulása esetén a piaci összkínálat, a piaci ár megegyezik a tiszta monopólium esetével, hiszen ilyenkor egy összehangolt nagyvállalatként működnek.

Versenyszabályozás

Általános feltételezés, hogy a verseny képes az erőforrások legjobb elosztására. Ha a vállalatok módot találnak a verseny korlátozására, akkor ez jóléti veszteségekkel és az erőforrások nem hatékony elosztásával jár. A verseny korlátozása vállalatok egyesülésével, formális piaci szerződésekkel, vagy titkos összejátszással egyaránt lehetséges.
Az államnak kettős szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban. Egyrészt hatékony versenyt kell biztosítania azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos. Másrészt szabályoznia (regulálnia) kell az árakat, jövedelmeket stb. azokon a piacokon, ahol a monopolizált piaci forma a kedvezőbb. Ezt a célt szolgálja a verseny- és az ártörvény.
Az antitröszt-politika részei azok a törvények és intézkedések, melyek a monopolpozíciók kialakulását akadályozzák, s a versenyt erősítik a szükséges területeken (A tröszt több vállalat egyesülése egy vállalattá).
A versenytörvény tiltja a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat (kartell). Tilos a versenytársak mindennemű egyeztetett magatartása az árak kialakítására, a piac felosztására, egyéb versenytárs kizárására. A törvény a piac különböző szintjein lévő szereplők ún. vertikális versenykorlátozásait is megtiltja. Tilos a hírnév rontása, az üzleti titok megsértése, az utánzás. Tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni (indokolatlanul szerződésekben egyoldalú előnyt kötni, elzárkózni a szerződéstől, piacra lépést akadályozni, stb.).
Az állam fontos feladata a szervezetek egyesülésének ellenőrzése (fúziókontroll). Engedélyeztetni kell egy fúziót, ha ezzel a résztvevők meghatározott piaci részesedést érnek el, vagy árbevételük meghalad egy meghatározott értéket.
Az ártörvény kimondja, hogy az árak meghatározása az üzletfelekre tartozik. Meghatározza, hogy azokba az állam (kivételes esetekben) hol és hogyan avatkozhat bele. Tiltja az ún. dömpingár alkalmazását, mikor egy vállalat a költségeinél olcsóbban visz árut a piacra nagy mennyiségben, így tönkretéve versenytársait megemelje az árat, s monopolprofitot érjen el.

A regulációnak vannak hátrányai. Például egy közérdekű szolgáltatás monopolvállalatát alacsonyabb árakra kényszerítve támogatást kap, hogy normálprofitot érjen el. Ilyenkor a fix normálprofit tudatában nincs késztetve a vállalat, hogy takarékosan gazdálkodjon. Ezért felvetődött a dereguláció kérdése, vagyis a szabályozott monopóliumok helyett verseny engedélyezése bizonyos területeken.

Forrás: http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/8het/kozgaz/kozgaz8.html

Monopólium

Monopóliumról akkor beszélünk, ha egy iparágban a piaci kínálatot egyetlen résztvevő termeli meg. Ebben az esetben a vevői oldalon van monopólium, azaz "egyeduralom". Amennyiben a vevői oldalon van egy szereplő, akkor monopszóniáról beszélünk. Kivételes esetben az is előfordulhat, hogy mind az eladói, mind a vevői oldalon egyetlen vállalat van, ez a bilaterális monopólium.

A monopóliumra jellemző tehát, hogy egy vállalat van a piacon, ő érzékeli a teljes piaci keresletet. Ennek a keresletnek megfelelően meghatározza az árat, tehát a monopólium ármeghatározó piaci szereplő. Ez persze nem jelenti azt, hogy akármekkora árat megállapíthat, alkalmazkodnia kell a piaci keresleti függvényhez. A termékének helyettesítője nincs, azaz a piacon nem található olyan termék, amellyel ugyanolyan módon lehet kielégíteni az igényeket.

A monopolizált piacra nehéz a belépés és költséges a kilépés. Ahol monopólium alakult ki, ott tehát a megszüntetése sem akadálymentes. Mi akadályozhatja a belépést a piacra?

·                                 az optimális üzemméret nagysága - ha ez kicsi a piachoz képest, akkor verseny fog kialakulni a piacon, amennyiben viszont az optimális üzemmérettel a teljes kereslet kielégíthető, monopólium fog kialakulni. Az így kialakult monopóliumot természetes monopóliumnak nevezzük.

·                                 az induláshoz szükséges beruházás költségessége - ehhez nem kell magyarázatot fűzni

·                                 szabadalmak, licencek, know-how-k - bizonyos termékek termelése csak engedély alapján történhet, és ha az engedélyt egyetlen vállalat szerzi meg, akkor monopólium alakul ki

·                                 ellenőrzési monopólium bizonyos nyersanyagforrások felett - pl. különböző bányakoncessziók

·                                 állami piacszabályozás - Magyarországon pl. bizonyos iparágakat csak fokozatosan nyitnak meg a különböző szereplők előtt, sokáig nem volt lehetőség a belépésre (pl. vezetékes telefonszolgáltatás), de ide sorolható pl. a behozatali tilalom is, mely a belföldi vállalatok számára teremt monopóliumot

Forrás: http://kozgazdasz.freeblog.hu/archives/2008/02/18/Monopolium/

Bibliai háttér

„Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.

Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.

A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.” (1Móz 10, 1-3.)

Összeszámolva 14 szereplőt látunk egy verseny kezdőállása előtt.

„Terjessze ki Isten Jáfetet” (1Móz 9, 27.)

Isten indítja (indította el) a versenyt.

„Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (2Tim 2, 5.)

A játéknak vannak szabályai.

„Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az õ idejében osztatott el a föld.” (1Móz 10, 25.)

Többfordulós a játék – ekkor lett vége az első játszmának.

Személyes meggyőződésem az Isten akarata felől, hogy Jáfet fiai újra versenybe lépjenek.

Vannak olyan társasjátékok, ahol még akkor is nagyon megéri beállni a játékba, ha néhány szereplő már bejutott a célba.

Isten az, aki meg tudja változtatni emberek és népek sorsát:

„Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal.” (1Sám 2, 7.)

Transznacionális és multinacionális vállalatok

Készítette: Fábián Mária

Földrajz – környezettan II.

Transznacionális vállalat (TNC),

Multinacionális vállalat (multi)

• A TNC-nak nevezzük azt a vállalatot, amely nemzetközi, azaz több nemzetgazdaságot felölelő termelési hálózatot tart fenn.

• A TNC-ket gyakran tévesen multi-nak nevezik

• Multinacionális vállalatok többféle identitást vesznek fel, autonómiát tartva fenn a termelésben és a kereskedelemi szolgáltatásaiban a különböző országokban helyi gyökereket eresztve

• Transznacionális vállalatok aktívan igyekeznek kiküszöbölni a nemzeti megfontolásokat, hogy maximalizálják a központilag irányított, de az egész világra kiterjedő beszerzéseikből eredő lehetséges előnyöket

• A multik tulajdonosai több nemzetből kerülnek ki, míg a TNC-k tulajdonosai egy nemzetből kerülnek ki, gyakran egy elég szűk, behatárolható csoportból, általában kevesebb mint 20 tulajdonossal (pl.: Nike: Phil Knight, Bill Bowerman) vagy akár egyetlen ember (pl.: Virgil cégcsoport- Richard Branson) tulajdonában vannak, bár több országban is folytatnak tevékenységet.

• A TNC-k működése külföldi leányvállalatai révén egyszerre több nemzetgazdaságra is kiterjed, üzletpolitikája a vállalat összműködésének eredményességére, globális optimalizálásra orientált, és elsősorban az anyaországban lévő irányítócsoport érdekei által meghatározott.

• Az anyavállalatok közel 80%-a a fejlett országokban, a leányvállalatoknak viszont 90%-a az alacsony vagy közepes jövedelmű államokban található.

• Céljai: a költség minimalizálás és a profit maximalizálása

• Piacszerzés

• Tulajdonszerzés, stratégiai célok

• Hatékonyságnövelés

Vonzó tényezők

Nemzetközi befektetési döntés fontossági sorrendje a térség megválasztásához:

– Piac bővülése

– A piac nagysága

– Profitkilátások

– Politikai és társadalmi biztonság

– Jogi és szabályozási környezet

– A munkaerő minősége

– Az üzleti infrastruktúra minősége és üzleti környezet

– Az emberi és pénzügyi erőforrásokhoz való hozzájutás

– Bérköltségek

– K+F források és képességek

– Az állami kereskedelmi politika jellege

– A nyersanyagforrások közelsége és hozzáférhetősége

• A multik a legdinamikusabban fejlődő vállalatok közé tartoznak

Pl.: hipermarketek

• Oka:

– Gazdasági erőfölény

– Veszteségek országok közötti átcsoportosítása

• A globalizáció hatására nő az érdekkülönbség az állam és a TNC-k között.

• Okai:

• A TNC-k az állam által meghatározott intézményi keretfeltételek közt működnek => alkalmazkodási kényszer

• Ha az állami feltételrendszer nem megfelelő a TNC számára: mozgékonyak

• A TNC-k a gazdasági erőviszonyok révén befolyásolják a kormány ellenőrzési, szabályozási lehetőségeit.

A TNC-k hatásai hazánkban

• Az Ecostat (KSH Gazdasági és Informatikai Intézet) vizsgálatai szerint Magyarországon 159 TNC működik (2004).

• Általában: növelték a szegénységet, ahol az ország belső gazdasági problémákat nem tudta kezelni.

• Befolyásolja:

– a lakosság jövedelmét, foglalkoztatását, műszaki fejlődését

– kereskedelmi és fizetési mérleget

– a társadalmi jólétet

– a nemzetközi versenyképességet: modernizálódás

• A transznacionális vállalatok száma 2004-ben 77 ezer volt, amelyek összesen 770 ezer külföldi érdekeltséggel rendelkeztek.

• Szemben a 1995-ös 45 ezer vállalat illetve 280 ezer külföldi érdekeltség.

• Befolyásukra jellemző, hogy a világ országai összesített exportjának a felét állították elő, míg 1995-ben csak a harmadát.

• 62 millió embert foglalkoztattak, ami főként 3 térségből van: USA, Japán, EU.

Forrás:

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=transznacion%C3%A1lis+v%C3%A1llalatok&source=web&cd=1&ved=0CB0QFjAA&url=http%3A%2F%2Fgeogr2005.elte.hu%2Farchiv%2Ftarsgy%2FTransznacion%25E1lis%2520%25E9s%2520multinacion%25E1lis%2520v%25E1llalatok.ppt&ei=B1ToTon8Gq_54QSbteDQCA&usg=AFQjCNHIRErxjGw6R7hM4hg6jzUx3iGEdA

A transznacionális vállalatok

- transznacionális vállalatok vannak

- „országok, nemzetek fölött álló” vállalatok

- nagyvállalatok

- egy adott országban van a székhelye

- legalább egy teljesen vagy részlegesen tulajdonolt leányvállalata van más országokban

- jellemzői:

- a termelés feletti ellenőrzési joguk több nemzetgazdaságra terjed ki

- kihasználják az egyes országok/régiók közötti különbségeket

- a profitra való törekvés miatt ott gyártatják a termékeket, ahol a leghasznosabb ez „költségminimalizálás” és „profitmaximalizálás” (GLOBÁLIS PROFIT)

A transznacionális vállalatok világgazdasági jelentősége

76 ezer transznacionális cég (ENSZ)

700 ezer külföldi leányvállalat

- bruttó termelési értékük 1982 és 2005 között meghétszereződött

- a világ GDP-jének 10%-át adják (2005)

- a világkereskedelem 33%-át bonyolítják le

- az anyavállalatok 70%-a fejlett országokban van

- a leányvállalatok 60%-a alacsony és közepes jövedelmű országokban van

- Kínában 280 ezer leányvállalat van

- Kelet- és Délkelet-Ázsiában 70 ezer leányvállalat van

A transznacionális vállalatok szervezeti felépítése napjainkban

- a nemzetiséget az anyavállalat helye szabja meg

- az igazgatótanács székhelye (headquarter – HQ: főhadiszállás, székhely)

- ezek a városok fontosak

- a térségre erősen hatnak

- Fortune (vezető amerikai üzleti folyóirat): „Global 500” összeállítása

- összes jövedelmük 40%-át teszik ki a nemzetgazdaságok összesített GNP-jének

- a 3 centrumtérség a világ GNP-jének 70%-át adta

- a három centrumtérségben bejegyzett „Global 500”-as vállalatok a 90%-át

- döntéseknél figyelembe vett szempontok:

1. A piac bővülésének perspektívája

2. A piac nagysága

3. Profitkilátások

4. Politikai és társadalmi biztonság

5. Jogi és szabályozási környezet

6. A munkaerő minősége

7. Az üzleti infrastruktúra minősége és az üzleti környezet

8. A pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás

9. Bérköltségek

10. K+F források és K+F tevékenység végzéséhez szükséges infrastruktúra

- egy terméket nem gyártanak le teljesen egy leányvállalatban (költségminimalizálás)

Forrás: http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=transznacion%C3%A1lis+v%C3%A1llalatok&source=web&cd=3&ved=0CCsQFjAC&url=http%3A%2F%2Fwww.kfg.hu%2F~csaba%2Ffoldrajz%2F10.evfolyam%2F2009-A-transznacionalis-vallalatok-01.doc&ei=B1ToTon8Gq_54QSbteDQCA&usg=AFQjCNH4s1GpImJegJBwfQH5gyxvkJdTqw

A transznacionális és multinacionális vállalatok fogalma, szerveződésük, működésük alapvetései

Miről is beszélünk?

 „Transznacionális (vagyis országok ,illetve nemzetek fölött álló) vállalatnak nevezzük azokat a nagyvállalatokat, amelyeknek egy adott országban van a székhelye, és teljesen vagy részlegesen tulajdonolt leányvállalata/leányvállalatai más országban/országokban működnek.”

(Bernek Á., 2004)

TNC vagy „multi”?

 A TNC központja egy országban van

 A multinacionális vállalat központja, több országban van pl. DC

 De nincs kizárólagosság, egy multi általában TNC is egyben

 Pl. TESCO, Coca-Cola, McDonald’s, IBM, Microsoft, Exxon Mobil, General Electric, GM, Ford, Toyota, VW, PSA, FIAT stb.

TNC jellemzői

 A gazd. tevékenységek feletti ellenőrzési joguk nemzetgazdaságokon átívelő

 Országok, régiók termelési tényezői közti különbségeket kihasználják

 Nagy földr. flexibilitás: globálisan mérlegeli, hol, s milyen erőforrásokat használ

 Cél: „globális optimalizáció” vagy „abszolút költségelőny”. Azaz költségminimalizálás és profitmaximalizálás -> „globális profit” a fő

Mi az a globális optimalizáció?

 Egy üzletstratégia, 2 fajtája van:

 Horizontális: különböző márkájú, típusú termékek párhuzamos gyártása, még jobban lefedvén a piacot

 Vertikális: egy termék előállításának munkaszakaszait szétdobják a világban, így minimalizálják a költségeket. Majd a részegységeket iparágon (intra-industry trade) és vállalaton belüli (intra-firm trade) kereskedelem* révén elszállítják a végszerelés helyére és összeáll a termék.

* Ez zavart idéz elő a külkerben, nem valós értéket jelentenek be (adó), követhetetlen...

TNC-k következménye

 Mivel világpiacban gondolkodnak, ~mindenhol megjelennek =>globális életmód pl. McDonald’s, Coca-Cola, Nike...

 Bekapcsol térségeket a körforgásba

 Fejlesztőerőként hathat (tőke, munkahely…)

 De nincs „erkölcse”: a fejlett országokban tiltott dolgokat fejlődőkben megtehet

 Óriási pénz- és hatalomkoncentráció

TNC-k következménye

 Forgalmuk, jelentőségük meghalad sok nemzetgazdaságot (pl. GM>Norvégia)

{Magyarázat: ha a General Motors ország lenne, gazdagabb lenne, mint Norvégia}

 Kisebb versenytársak képtelenek a versenyre – pl. kisboltok válsága

 Konzerválja a lemaradást (pl. technológiai)

 ~Lehetetlen őket felülről ellenőrizni, így nincs igazi korlátozás – erkölcsi, politikai aggályok

 Mi lesz a vége a terjeszkedésnek? Ágazatkartellek?

Jelentőségük

 1999-ben 63 ezer TNC, 690 ezer külföldi leányvállalat (ENSZ)

 Világkereskedelem ~2/3-át TNC-k adják

 Árucsere ~fele konszernen belüli, nemzetközi kereskedelem ~30%-a intra-firm {Magy.: vállalaton belüli}

 Anyavállalatok és leányvállalataik földrajzi megoszlása elég „beszédes”: anyavállalatok 80%-a fejlett, leányvállalatok 90%-a fejlődő vagy közepesen fejlett országban van…

„Regyarmatosítás”?

Bizonyos helyek felértékelődése

 A leányvállalatok >1/3-a Kínában van

 Jelentős Kelet- és Délkelet-Ázsia

 Felértékelődött az évtizedben Oroszország (piac, bérköltségek, enyhébb szabályozás…)

TNC-k felépítése

TNC-k felépítése

 Központ (headquarter): irányítás, stratégia

 Regionális HQ-ek: sok van, reg. szervezők

Központi + regionális. HQ telepítő tényezői

 Stratégiai földrajzi helyzet (a virtuális térben is, tehát komm. csatornák megléte)

 Az adott település milyen minőségű üzleti központ (szolg. színvonala, munkaerő…)

 A regionális központok területi agglomerálódást is generálnak, -> vonzó a sok cég jelenléte (kooperáció)

 Global city-k: irányítók (NY, London, Tokió)

Headquarterek elhelyezkedése

 Fejlett országokban: vezető városok

 Közepesen fejlett/fejlődő: ~főváros

TNC-k termelési egységei a térben

1. Globálisan koncentrált termelés: egy országból látják el a világot pl. sok japán cég

2. Fogadóország piacára termel a leányvállalat pl. USA-beli összeszerelő-üzemek

3. Glob/reg. piacra irányuló termék-specializáció: pl. EU-ban egy nagy üzemből ellátják az egész Uniót (külső vámfal van, belső nincs)

4. Transznacionális vertikális integráció: a komplex glob. integráció, félkész termékek intra-firm szállítása, de u.a. szolg-oknál is, virtuális térben

Konklúzió

 Egyelőre nem igazán látható, mi lesz a vége a TNC-k térhódításának

 Nem egyöntetűen előnyös egy térségnek a megjelenésük

 De a meg nem jelenésük még nagyobb problémákhoz, leszakadáshoz vezethet

 SZVSZ meg kellene találni a módját ezen vállalatok féken tartásának

Irodalomjegyzék

 Dr. Bernek Á. (2002): A transznacionális vállalatok világgazdasági jelentősége – IN: A globális világ politikai földrajza (szerk. dr. Bernek Ágnes). Nemzeti Tankkönyvkiadó Budapest, pp. 162-179.

 Dr. Bernek Á. – dr. Sárfalvi Béla (2004): Általános társadalomföldrajz a gimnáziumok számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 32-39.

 Csiki Anita (2004): Az amerikai transznacionális vállalatok térszerveződése az 1990-es években. Tér és Társadalom XVIII. évfolyam pp. 91-110.

 Dr. Bernek Á. (2001): A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában. Tér és Társadalom XV. évfolyam pp. 1-9.

Forrás:

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=transznacion%C3%A1lis+v%C3%A1llalatok&source=web&cd=8&ved=0CE4QFjAH&url=http%3A%2F%2Felte.pene.hu%2Fe107_files%2Fdownloads%2Fdownload.php%3Ffname%3D.%2F4.felev%2FTarsadalomfoldrajzi%2520szintezis%2FKiseloadasok%2FSzabo%2520Szabi%2Fhetfo_16-18%2FA_transznacionalis_es_multinacionalis_vallalatok_jablonszky_abel.pps&ei=B1ToTon8Gq_54QSbteDQCA&usg=AFQjCNHz0566uMuewVWPR264MLee1Bi8AQ

Az országok versenyképességének meghatározói (Dunning és Porter alapján):

- az ország világgazdasági pozíciója döntően attól függ, mennyire képes az ország hazai bázisává válni a transznacionális vállalatoknak

- az ország versenyképességét a transznacionális vállalatok biztosítják egyéb más tényezők mellett

- hogyan válhat egy ország szülőhazájává a transznacionális vállalatoknak, pl. a finn Nokia: edukációs forradalom előzte meg, az oktatás bekapcsolta a finn munkaerőt a világ vérkeringésébe → a legfontosabb a humán erőforrásokba történő befektetés

- Dél-Korea: a válság után az oktatás-fejlesztés, a munkaerő minőségének javítása hozta meg a pozitív változást

Porter-gyémánt:

- csúcsában a cégek szerkezete, stratégiája áll

- kínálati oldal: fontos a humán tőke, ennek javítása, a közoktatás fejlesztése, a kutatási-fejlesztési kapacitás bővítése

- keresleti oldal: nem csak a fogyasztás a fontos, fontos annak szerkezete, a belső piac megteremtése támogató iparágakkal – termelési szerkezet, input-output egymást segítő rendszere

- ez a két oldal jelenti a versenyképesség alapját

Transznacionális vállalat hazai bázison Porter szerint:

- fontos, hogy hol a központ, a headquarter

- hol vannak a kutatási-fejlesztési bázisok (különböző ösztönzőkkel befolyásolható)

- ha máshol van a döntés, a gyártmányfejlesztés – milyen pozitív és negatív hatásai vannak → elemezni kell a potenciális előnyöket és hátrányokat

- hogyan hasznosítható a technika

- finanszírozási források kívülről vagy belülről – mi történik a profit repatriálásával

- piac: kereskedelmet teremtő és kereskedelmet eltérítő hatások → ezeket is elemezni, értékelni kell

A transznacionális vállalatok kevésbé érzékenyek a nemzetközi válságokra, változásokra, mivel piacon kívüli árumozgás történik

Forrás: http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=transznacion%C3%A1lis+v%C3%A1llalatok&source=web&cd=10&ved=0CFwQFjAJ&url=http%3A%2F%2Flists.webdream.hu%2Fpipermail%2Fokosbkf%2Fattachments%2F20080616%2F5b85311b%2Fattachment-0005.doc&ei=B1ToTon8Gq_54QSbteDQCA&usg=AFQjCNFzdc9gIfPw_sbQeNIN6J-wBUj19Q

A TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK VILÁGA

"MADE IN JAPAN" VAGY"MADE BY SONY"?
Az utóbbi években egyre gyakrabban látni, hogy egy termék minőségének garanciája nem egy országhoz, hanem egy vállalathoz kötődik.

A címben szereplő Japán példájához hasonlóan a "Made in Germany" két évtizeddel ezelőtt a megbízható, precíz német áruk védjegye volt, ma azonban ugyanezt a szerepet a "Made by Mercedes" vagy a "Made by Siemens" tölti be.

Ezek a szemünk előtt zajló változások jelzik, hogy a nagyvállalatok egyre kevésbé kötődnek egy-egy országhoz. Transznacionális vállalatoknak nevezzük azokat a nemzetközi nagyvállalatokat, amelyek tevékenységük során átlépik az országhatárokat, s így termékeiket sem egy-egy adott országban, hanem a világgazdaság egészében állítják elő, és világpiacon értékesítik. Leányvállalatokat* hoznak létre más országban, illetve különböző országokban működő cégeket foglalnak magukba.

A köznyelvben gyakran hívják ezeket a cégeket multinacionális nagyvállalatnak, röviden "multinak". Valójában akkor nevezünk így egy vállalatot, ha tulajdonosi köre több országból származik. A TNC-k egy része természetesen multinacionális vállalat is, és a multik is hoznak létre leányvállalatokat külföldön. A TNC elnevezés azt a jellegzetességet emeli ki a nemzetközi nagyvállalatoknál, hogy egy-egy termék előállítását világméretekben, az országhatárokon átnyúlva végzik.

A transznacionális vállalatok célja, hogy az egyes tevékenységeket a tőke megtérülése szempontjából legkedvezőbb országba, régióba telepítsék, ezáltal a termelési költségeket minimálisra csökkentsék, a várható nyereséget pedig a legnagyobbra növeljék.

A TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK LÉTREJÖTTÉNEK OKAI

Korábban a nagyvállalatok nagy sorozatban gyártott tömegtermékeket állítottak elő viszonylag stabil felvevőpiacra. A termelési költségeket úgy igyekeztek minimálisra csökkenteni, hogy a termelés egyes részeit földrajzilag közel telepítették egymáshoz.

Az olajválság világméretekben élezte ki a cégek közötti versenyt. Az maradt talpon, aki a leggyorsabban ismerte fel a fogyasztópiac változó igényeit, kifejlesztette, előállította és piacra juttatta a megfelelő terméket. Mindezt úgy, hogy a legkisebbek legyenek a termelési költségek. Mivel ezek további csökkentése a hagyományos eszközökkel nem volt lehetséges, a nagyvállalatok kezdték széttelepíteni a termelés egyes fázisait a világ különböző országaiba. Minden folyamatot oda, ahol az a legkisebb költséggel jár.

Egyes országokban a munkabér töredéke a fejlett országokénak, máshol kevesebb adót kell fizetni, vagy képzett, esetleg könnyen betanítható munkaerő áll tömegesen rendelkezésre. Más ország közel helyezkedik el a fogyasztópiachoz, vagy éppen az adott ország biztosítja azt.

A transznacionális vállalatok létrejöttét serkentette a gyorsaság szerepének növekedése is. Olyan, viszonylag kis szériában gyártott termékekre van igény, amelyek gyorsan változnak, a vállalatoktól tehát gyors reagálást követelnek. Ezért a vállalatok célja a rugalmas termelés lett.

A termelés világméretű széttelepítésének természetesen a kommunikáció hatalmas mértékű fejlődése volt a feltétele. Ez teszi lehetővé, hogy a nagyvállalat döntéseiről a leányvállalatok azonnal értesülnek, a beruházásokhoz szükséges tőke pedig a világ bármely pontjára szinte percek alatt eljuttatható.

A TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK JELLEMZŐ VONÁSAI
A nagyvállalatok nemzetközivé válása már a második világháború után megkezdődött. Kezdetben az ipari országok nagyvállalatai leányvállalatokat hoztak létre külföldön - általában az olcsó munkaerő jelenléte vagy a fogyasztópiac közelsége miatt - egy-egy késztermék gyártására. Az anyavállalat hozta a döntéseket, adta a technológiát, de a termék egésze a leányvállalatnál készült.

Erre jó példa a Volkswagen brazíliai, illetve mexikói leányvállalata, ahol évtizedeken keresztül gyártották az európai piacról kiszoruló, akkor már elavult technológiával készülő "bogarat". Az autók alkatrészei ezekben az országokban készültek, és a késztermék összeszerelése is itt történt.

27.1. ABMW autógyára Thaiföldön

A transznacionális vállalatok napjainkban leányvállalataikkal egységes termelési hálózatot alkotnak a Földön. Az anyavállalat maradt a cég központja: itt születnek a stratégiailag fontos döntések, itt ellenőrzik a piackutatást, a tervezést és a K+ F-et (kutatás-fejlesztés). Ezek a döntési központok többnyire a világ nagyvárosi hálózatában ("world cityk") vannak.
A piackutatás és a marketing*-tevékenység a fogyasztópiachoz közel helyezkedik el. A kutatás és fejlesztés a nagy egyetemi városok, az úgynevezett innovációs* központok közelében, a termelés egyes részei pedig szerte a világban létesülnek. Az alapanyagok termelését általában a fejlődő országokba, illetve a nyersanyag és az energia közelébe telepítik ("kéményes ipar"). A részegységek gyártását pedig a világon szinte "bárhová", ahol olcsó, de iskolázott, könnyen betanítható munkaerőt, továbbá adókedvezményeket találnak ("csavarhúzó iparágak"). A végtermék előállítása, az összeszerelés és az értékesítés ismét a fogyasztópiac közelébe kerül. Természetesen mindenütt feltétel a modern infrastruktúra megléte. A transznacionális vállalatok tevékenységét a működő tőke áramlása kíséri, s ez a pénzügyi szektor szerepének erősödését eredményezi.

Transznacionális vállalatok a gazdaság minden szektorában működnek. A kiélezett verseny miatt nagyon sokat költenek K + F-re. Megpróbálnak egy-egy termék piacán világméretekben is meghatározóvá válni.

28.1. A transznacionális nagyvállalatok felépítése és működése a globalizáció során megváltozik. Hogyan?
28.2. A legjelentősebb világvárosok ("world cityk") hálózata. Itt születnek a világgazdaság sorsát meghatározó döntések. A Föld mely térségeiben nem található ilyen város? Mi ennek az oka?

Telephelyeiket állandóan változtatják, annak függvényében, hogy hogyan alakulnak a számukra előnyös feltételek a világgazdaságban. A TNC-k földrajzi elhelyezkedésére már nem a koncentráció, hanem a sok kis- és középvállalat területi szórtsága jellemző. Így olyan területek is bekapcsolódhatnak az iparosodásba, amelyeknek korábban erre nem volt lehetőségük.

A TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK ÉS A VILÁGGAZDASÁG
Ahogy csökken a nemzetgazdaságok szerepe a világgazdaságban, úgy nő a transznacionális vállalatoké.

1999-ben a transznacionális vállalatok száma meghaladta a 60 ezret, közel félmillió leányvállalatuk a világ 173 országában helyezkedett el. Az anyavállalatok földrajzi koncentrációja óriási, 90%-ban a fejlett ipari országokból származnak, s ebből az USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Japán ellenőrizte az anyavállalatok több mint felét. Ezek a cégek bonyolítják le a világkereskedelem több mint kétharmadát, azonban ennek a kereskedelemnek az egyharmada saját vállalataik között bonyolódik le.
Az ENSZ becslései szerint 1999-ben a világon a TNC-k mintegy 150 millió munkaalkalmat teremtettek. Alkalmazottaik fele a fejlett ipari országok, fele a fejlődő országok lakója, ez utóbbiak 50%-a kínai.

Forrás: http://www.hotdog.hu/doksi/doksi.hot?d_id=63044