Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Kapitalizmus 40/38. rész – Oroszlán arc

2012.02.23. 10:43 12nyil

 

 

„És arcuk formája volt emberi arc, továbbá oroszlán-arc mind a négynek jobb felől, és bika-arc mind a négynek bal felől, és sas-arc mind a négynek hátul” (Ez 1, 10.)

„És négy arca volt mindeniknek, az első arc volt Kerub-arc, és a második arc ember-arc, a harmadik oroszlán-arc és a negyedik sas-arc.” (Ez 10, 14.)

 

„A mely esztendőben meghalt Uzziás király, látom az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betöltötte a templomot;

Szeráfok állnak volt felette: mindeniknek hat-hat szárnya volt: kettővel orcáját fedte be, kettővel lábait fedte be, és kettővel lebegett” (Ésa 6, 1-2.)

 

„És az első lelkes állat hasonló volt az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló volt a repülő sashoz.” (Jel 4, 7.)

 

Míg a bika szolgálatnak, addig az oroszlán az erőnek a jelképe.

Önmagában se nem rossz, se nem jó, hanem azt jelenti, hogy Az Erős.

 

 

 

 

Izrael olyan, mint egy oroszlán

 

„Mert nem fog varázslás Jákobon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákobnak és Izraelnek: mit művelt Isten!

Íme, e nép felkel, mint nőstény oroszlán, és feltámad, mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza.” (4Móz 23, 23-24.)

 

„Lehever, nyugszik, mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? A ki áld téged, áldott lesz, és ki átkoz téged, átkozott lesz.” (4Móz 24, 9.)

 

„Te pedig kezdj gyászéneket Izrael fejedelmeiről.

És mondjad: Mi volt anyád? Nőstény oroszlán; oroszlánok közt fekszik, fiatal oroszlánok között neveli fel kölykeit.

És fölnevelt egyet kölykei közül; fiatal oroszlánná lett, és megtanult ragadományt ragadozni, embereket evett.

És meghallották ezt róla a népek; vermükben megfogták, és elvitték őt horgokon Egyiptom földjére.

És mikor látta, hogy késik, hogy oda veszett reménysége, vőn egyet kölykei közül, ezt tette fiatal oroszlánná.

És ez járt az oroszlánok között, fiatal oroszlánná lett, és megtanult ragadományt ragadozni, embereket evett.

És ismerte az ő özvegyeiket s városaikat elpusztította, és megrettent a föld és annak teljessége, ordítása hangjától.

És vetették ellene a pogányok köröskörül a tartományokból és kiterítették reá hálójukat, vermükben megfogatott;

És vetették őt ketrecbe horgokon, s elvitték őt Babilon királyához, elvitték őt várakba, hogy többé ne hallatszódjon szava Izrael hegyein.” (Ez 19, 1-9.)

 

„És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: íme, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.” (Jel 5, 5.)

 

 

 

 

Szív erőssége

 

És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián,

És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):

Izrael! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!

Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utcáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.

Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek pajzsa, Saulnak pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.

A megölettek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.

Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték, míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek voltak.” (2Sám 1, 17-23.)

 

„És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izrael tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erős vitézek.” (2Sám 17, 10.)

 

„Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.” (Péld 28, 1.)

 

 

 

 

Szenthely

 

„És az oldalakon, a melyek a pártázatok között voltak, oroszlánok, ökrök és Kérubok voltak, és a pártázatokon felül is ekként; az oroszlánok és ökrök alatt pedig cifrázatok voltak bevésett munkával.” (1Kir 7, 29.)

 

„Metszett pedig annak tábláira, tartókezeire, pártázataira Kérubokat, oroszlánokat és pálmafákat: mindeniknek az üres helye szerint, és koszorút köröskörül.” (1Kir 7, 36.)

 

„Hat grádicsa volt e királyi széknek és e szék teteje kerekded volt hátul, és karjai voltak mindkétfelől az ülés mellett, és két oroszlán álla ott a karoknál.

És tizenkét oroszlán álla ott kétfelől a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.” (1Kir 10, 19-20.)

 

„És emberorca nézett a pálmafaragásról egyfelől, és oroszlánorca a másik pálmára másfelől. Így volt készítve az egész házon köröskörül.” (Ez 41, 19.)

 

 

 

 

Isten ítéletétének végrehajtója

 

„És íme, Isten embere jött Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.

És kiáltott az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Íme, egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lesz, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,

És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lesz jegye, hogy az Úr mondta ezt: Íme, az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.

És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott az oltár ellen Béthelben, kinyújtotta Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszáradt az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.

És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett az Isten embere az Úrnak beszéde által.

 

És szól a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajlott a király keze, és olyan lett, mint azelőtt.

És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.

És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;

Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmész.

És elment más úton, és nem tért meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.

És lakozik Béthelben egy vén próféta, a kihez eljött az ő fia, elbeszélte az ő atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott a királynak; és elbeszélik azokat az ő atyjuknak.

Akkor monda nékik az ő atyjuk: Mely úton ment el? És megmutatták az ő fiai az utat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.

És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelik néki a szamarat, felült reá,

És elment az Isten embere után, és megtalálta őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-e amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.

Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.

De ő felelt: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;

Mert meg van nekem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda mész.

És felelt neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyon. És e képen hazudott néki.

 

Megtért azért vele, és kenyeret evett az ő házában, és vizet ivott.

Mikor pedig az asztalnál ülnek: lett az Úr beszéde a prófétához, a ki őt visszahozta,

És kiáltott az Isten emberének, a ki Júdából jött, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;

Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondta néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.

És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelik a szamarat a prófétának, a kit visszahozott.

És mikor elment, egy oroszlán találta őt az úton, a mely megölte őt; és az ő teste az úton feküdt, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett álltak.

És íme, az arra menő emberek látták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélik a városban, a melyben a vén próféta lakott.

A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta őt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.

És szólt az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.

És ő elment és megtalálta a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.

És felvette a próféta az Isten emberének holttestét, és feltette azt a szamárra, és visszahozta azt, és bement a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse őt.” (1Kir 13, 1-29.)

 

 

„És más népet telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállította őket Samaria városaiba az Izrael fiai helyett, a kik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.

És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájuk, a melyek többet megöltek közülük.

Mondának azért Asszíria királyának: A pogányok, a kiket ide hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájuk, a melyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.” (2Kir 17, 24-26.)

 

„Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.” (Jób 10, 16.)

 

„Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira.” (Ésa 15, 9.)

 

„Elszéledt juhnyáj az Izrael, oroszlánok kergették szét; először benyelte őt Asszíria királya, végre pedig ez a Nabukodonozor, a babiloni király megtörte az ő csontjait.” (Jer 50, 17.)

 

„Erre szólt a király, és előhozták Dánielt, és vetették az oroszlánok vermébe. Szólt a király, és mondja Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!

És hoztak egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsételte a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.

Erre eltávozik a király az ő palotájába, és étlen töltötte az éjszakát, és vigasságtevő szerszámokat sem hozatott eléje; kerülte őt az álom.

Hajnalban a király azonnal felkelt még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez ment.

És mikor közel ért a veremhez, szomorú szóval kiáltott Dánielnek; szólt a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól?

Akkor Dániel szólt a királynak: Király, örökké élj!

Az én Istenem elbocsátotta az ő angyalát, és bezárta az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.

Akkor a király igen örvendett, és Dánielt kihozatta a veremből. És kivették Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtatik ő rajta: mert hitt az ő Istenében.

És parancsolt a király, és előhozták azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolták, és az oroszlánok vermébe vetettének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájuk rontottak az oroszlánok és minden csontjukat összezúzták.” (Dán 6, 16.)

 

„De olyan is leszek hozzájuk, mint az oroszlán; mint a párduc, úgy leselkedek az úton.

Rájuk rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívük borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán.

A mezei vad szaggatja szét őket!” (Hós 13, 7-8.)

 

 

 

 

Ragadozó emberek

 

„Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.” (Zsolt 22, 13-14.)

 

„A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen szólnak.

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.” (Zsolt 17, 9-12.)

 

„Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.” (Zsolt 7, 3.)

„Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.” (Zsolt 10, 9.)

 

„Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.” (Zsolt 22, 22.)

„Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt 34, 11.)

„Óh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.” (Zsolt 35, 17.)

 

„Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya.” (Zsolt 57, 5.)

„Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!” (Zsolt 58, 7.)

„Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.” (Zsolt 91, 13.)

 

„De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.” (2Tim 4, 17.)

 

„Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai voltak.” (Dán 7, 4.)

„Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné.” (Jóel 1, 6.)

 

 

 

 

Oroszlánvadászok

 

„És lement Sámson az ő atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szőlőhegyéhez értek, íme egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe.

És felindította őt az Úrnak lelke, és úgy kettészakasztotta azt, mint a hogyan kettészakaszttatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, a mit cselekedett.” (Bírák 14, 5-6.)

 

„És felelt Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:

Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítottam szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakállánál fogva, és levágtam és megöltem őt.” (1Sám 17, 34-35.)

 

Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelből, a ki nagy dolgokat cselekedett; ő ölte meg Moáb két oroszlánját, és ő ment alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idő volt.” (1Krón 11, 22.)

„Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségű, a ki Kabséelből való volt; ez ölé meg a Moábitáknak két fővitézét.

Ugyanő elmenvén, az oroszlánt is megölte a veremben, télen.

Ugyanő ölt meg egy Egyiptomból való tekintélyes embert. Az egyiptomi kezében dárda volt, és ő csak egy pálcával ment reá; és kivette az egyiptomi kezéből a dárdát, és megölé őt a maga dárdájával.” (2Sám 23, 20-21.)

 

 

Kittenberger Kálmán

Fájl:Kittenberger Kálmán és egy oroszlán.jpg1881. október 10-én született Léva városában, nyolc gyermeket nevelő iparos családban. Itt végezte el a tanítóképzőt, majd a budapesti polgári iskolai tanárképzőben folytatta tanulmányait. Már ekkor tudatosan készült a gyűjtésekre és preparálásra. Rendszeresen bejárt a Nemzeti Múzeum Állattani Osztályának (a későbbi Természettudományi Múzeum Állattárának) preparátorműhelyébe.

   Főiskolai tanulmányait be sem fejezve, Erdélyben, Tatrang községben vállalt tanítói állást. Pár hónappal később ajánlatot kapott egy afrikai vadászkirándulásra, amit a következő szavakkal fogadott: "Azonnal, bárminő feltételek alatt." 1902-ben lépett először Afrika földjére.1903-ban lőtte első, reá támadó elefántját. 1904-ben oroszlánkalandban volt része, azt, hogy túlélte csak a vakamba bennszülötteknek köszönhette. A harcban elveszítette egyik ujját, amit preparálva elküldött a Nemzeti Múzeumba. 1912-ben élő állatokat szállít Budapestre, az Állat- és Növénykert számára. Élete során hatszor kereste fel a kontinens keleti részének egyenlítővidéki, zoológiai szempontból leggazdagabb és mintegy tíz és fél évet töltött ott.1914-ig évente küldött szakszerűen kikészített állatokat a Nemzeti Múzeumnak. Zoológiai megfigyeléseiről és élményeiről könyveiben számol be.

Legismertebb könyve: A Kilimandzsárótól Nagymarosig.1914-ben ugandai gyűjtése során az I. világháborús események őt is elérték. Mint az ellenséges hatalmak állampolgárát letartóztatták, anyagát elkobozták, őt pedig egy indiai hadifogolytáborba küldték, ahonnan csak 5 év múlva szabadult.1919 utolsó napján tért haza teljesen kifosztva. Itthon egy évig a Nemzeti hadseregben szolgált.1920 tavaszán Nagymarosra költözik. A Kék-Nílus mentén 1916-ban elhunyt Afrika-kutató, Kovács Ödön családja biztosít számára otthont. Kittenberger nemcsak a Nagymarosi tájat szerette meg, hanem Kovács Ödön húgát is. Feleségül vette, és végleg letelepedett Nagymaroson.

Forrás: http://www.levaicserkesz.szm.sk/kittenberger.htm

 

 

Széchenyi Zsigmond: CSU!

 

Széchenyi Zsigmond: Csui!…A szerző első Afrikai vadászexpedíciójának élményeit írta meg máig is legsikeresebb művében. Közvetlen, könnyed, sohasem komolykodó hangvétele, emberek és események néhány mondattal is hiteles felidézése közel hozzák a sohasem látott tájakat, a csak állatkertben látott állatokat. Az első bivaly-bika, az első párduc (a benszülöttek nyelvén:csui), az első oroszlán, az első elefánt elejtését megelőző feszült várakozás, néha hetekig tartó hiábavaló keresés, a vadászat izgalma, a szerencse és a balszerencse gyors váltakozásai kerülnek olvasóközelbe. A siker örömét, a váratlan veszélyek állandó feszültségét éppoly jól ábrázolja a szerző, mint környezetét: vadásztársát (Károlyi Istvánt), a szafarit rendező "fehér vadászt", a bennszülöttek alakját. A könyv egyúttal kitűnő ismeretterjesztő munka is: a még élő szokások, hiedelmek, a növény- és állatvilág élete sok részletét figyeli és írja meg.

Forrás: http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li2031

 

 

A tsavói emberevők

Mindkét világhírű magyar Afrika-vadászunk, Kittenberger Kálmán és gróf Széchenyi Zsigmond is említést tesz arról az oroszlánpárról, amely a századfordulón, egész pontosan 1898-ban rettegésben tartotta fél Afrikát. A tsavoi emberevők néven elhíresült oroszlánok korabeli források szerint százharmincöt, újabb kutatások szerint [1] pedig hetvenöt emberrel végeztek néhány hónap alatt. Áldozataikat főleg a Kenya-Uganda vasútvonalat építő munkások közül szedték, egész pontosan a Tsavo folyónál, és amikor egy John Henry Patterson nevű angol vadásznak végre sikerült kilőnie őket, kiderült, hogy mindketten öreg, legyengült nőstények voltak, akik valószínűleg azért kaptak rá az emberhúsra, mert a munkásokat  még ilyen leromlott állapotban is könnyedén el tudták hurcolni. A két állatot később kitömték, és a chicagói Field Museumban állították ki, lelövésükről Patterson könyvet írt, és a tsavói emberevők története ihlette a Ragadozók című filmet is, amelyben Wal Kilmer és Michael Douglas játszotta a főszerepet.

Forrás: http://velvet.hu/sztori/2012/02/13/ot_embert_olt_meg_eddig_a_nepali_gyilkos_leopard/

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem oroszlán magyarok kerub szeráf

Kapitalizmus 40/37. rész – Bika arc

2012.02.22. 10:34 12nyil

E 40-es blokk utolsó 4-es csoportjában 4 szimbólumot vizsgálunk meg, melyek mind-mind kapcsolatosak a népek kiterjedésével.

 

„És arcuk formája volt emberi arc, továbbá oroszlán-arc mind a négynek jobb felől, és bika-arc mind a négynek bal felől, és sas-arc mind a négynek hátul” (Ez 1, 10.)<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

„És négy arca volt mindeniknek, az első arc volt Kerub-arc, és a második arc ember-arc, a harmadik oroszlán-arc és a negyedik sas-arc.” (Ez 10, 14.)

 

„A mely esztendőben meghalt Uzziás király, látom az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betöltötte a templomot;

Szeráfok állnak volt felette: mindeniknek hat-hat szárnya volt: kettővel orcáját fedte be, kettővel lábait fedte be, és kettővel lebegett” (Ésa 6, 1-2.)

 

„És az első lelkes állat hasonló volt az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló volt a repülő sashoz.” (Jel 4, 7.)

 

„És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bűnért való áldozatul” (3Móz 9, 2.)

 

A fenti igerészletek 4 olyan szellemi lényről beszélnek, melyeknek mindegyiknek 4 arca van.

Ezek a kerub (bikaborjú), oroszlán, ember és sas.

 

A kerub arc, az tulajdonképpen bika arc (bikafej).

 

Ez a 4 szimbólum végigköveti az egész történelmét az emberiségnek.

 

 

 

Érdemes elolvasni a teljes idevágó bibliai részleteket:

 

„Valójában volt az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lett ott rajta az Úrnak keze.

És látom, és íme, forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség volt, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.

És belőle négy lelkes állat formája látszik ki, és ez volt ábrázatuk: emberi formájok volt,

És mindeniknek négy orcája volt, és négy szárnya mindegyikőjüknek;

És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa, mint a borjú lábának talpa, és szikráznak volt, mint a simított érc színe.

Továbbá emberi kezek voltak szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyüknek orcái és szárnyai.

Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orcája irányában megy volt.

És arcuk formája volt emberi orca, továbbá oroszlán-orca mind a négynek jobb felől, és bika-orca mind a négynek bal felől, és sas-orca mind a négynek hátul;

És ezek az ő orcáik. És szárnyaik felül kiterjesztve voltak, mindeniknél két szárny összeér volt, kettő pedig fedezte testüket.

És mindenik az ő orcája irányában megy volt, a hová a lélek volt menendő, oda mennek volt, meg nem fordulva jártukban.

És a lelkes állatok közt látszik, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tovafutkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége volt, és a tűzből villámlás jött ki.

És a lelkes állatok ide-oda mozogtak, mint a villámlás cikázása.

És mikor ránéztem a lelkes állatokra, íme, egy-egy kerék volt a földön az állatok mellett mind az ő négy orcájuk felől.

A kerekek mintha tarsis kőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája volt, és úgy látszanak egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna;

Jártukban négy oldaluk felé mentek; meg nem fordultak jártukban;

És talpaik magasak voltak és félelmesek, és e talpak rakva voltak szemekkel köröskörül mind a négynél.

És mikor jártak a lelkes állatok, jártak a kerekek is mellettük, és mikor fölemelkedtek az állatok a földről, fölemelkedtek a kerekek is.

A hová a lélek volt menendő, mentek, a hová tudniillik a lélek volt menendő, és a kerekek fölemelkedtek mellettük, mert a lelkes állatok lelke volt a kerekekben.

Ha azok mentek, ezek is mentek, és ha azok álltak, ezek is álltak, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is mellettük, mert a lelkes állatok lelke volt a kerekekben.

És volt mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan, mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejük felett.

És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek voltak, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő volt, a melyek befedik innen, és mindegyiknek kettő volt, a melyek befedik amonnan az ő testüket.

És hallom szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy, mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állnak, leeresztik szárnyaikat.

És volt kiáltás a mennyezeten felül, a mely volt fejük felett, és ők megállván, leeresztik szárnyaikat.

És a mennyezeten felül, a mely fejük felett volt, olyan látszik, mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszik, mint egy ember formája azon felül;

És látom izzó ércként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látom, mintha tűz volna. És fényesség volt körülötte,

Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan volt a fényesség köröskörül. Ilyen volt az Úr dicsőségének formája, és látom, és orcámra esek, és hallom egy szólónak szavát.” (Ez 1, 3-28.)

 

És látom, és íme, egy kéz nyúlt felém, és íme, benne egy könyvtekercs volt.” (Ez 2, 9.)

 

 

 

 

„És fölemelt engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsősége az ő helyéről.

És amaz állatok szárnyainak zúgását, a melyek egymást érik, és mellettük a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.

És a lélek fölemelt és elragadott engem, és elmegyek, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős volt.” (Ez 3, 12-14.)

 

 

 

 

„És íme, hat férfi jő volt a felső kapu útjáról, a mely északra néz volt, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba volt öltözve, és íróeszköz volt derekán. És bementek és állának az ércoltár mellé.

És Izráel Istenének dicsősége elvonult a Kérubról, a mely fölött volt, a ház küszöbéhez, és kiáltott a gyolcsba öltözött férfiúnak, a kinek derekán íróeszköz volt.” (Ez 9, 2-3.)

 

 

 

 

„És látom, és íme, a mennyezeten, a mely a Kérubok feje fölött volt, látszik felettük, mint valami zafirkő, olyan, mint egy királyi széknek formája.

És szólt a gyolcsba öltözött férfiúnak, és mondja: Menj be a forgókerekek közé a Kérubok alá, és töltsd meg tenyereidet égő üszöggel onnét a Kérubok közül, és szórd a városra. És bement szemem láttára.

A Kérubok pedig állnak a háztól jobbra, mikor a férfi bement, és a felhő betöltötte a belső pitvart.

És eltávozott az Úr dicsősége a Kérubról, a ház küszöbére, és megtelik a ház a felhővel, és a pitvar betelik az Úr dicsőségének fényességével.

És a Kérubok szárnyainak csattogása hallatszik a külső pitvarig, mint az erős Isten hangja, mikor beszél.

És lett, mikor parancsolt ama gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgókerekek közül, a Kérubok közül, az bement, és álla a kerék mellé.

És kinyújtotta egy Kérub a kezét a Kérubok közül a tűzhöz, mely volt a Kérubok között, és vőn és teszi a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvetté és kiment.

És látszik a Kérubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt.

És látom, és íme, négy kerék volt a Kérubok mellett, egyik kerék volt az egyik Kérub mellett és a másik kerék a másik Kérub mellett, és olyanok voltak a kerekek, mintha tarsiskőből volnának.

És mintha volna mind a négyüknek ugyanazon egy formája, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna.

Jártukban mind a négy oldaluk felé mennek volt, meg nem fordulnak volt jártukban, hanem arra, a merre a fő fordult, mennek volt utána, meg nem fordulnak volt mentükben.

És egész testük és hátuk és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva voltak szemekkel köröskörül mind a négy kerekükön.

Hallom, hogy a kerekeket forgókerekeknek nevezték fülem hallatára.

És négy orcája volt mindeniknek, az első orca volt Kérub-orca, és a második orca ember-orca, a harmadik oroszlán-orca és a negyedik sas-orca.

És fölemelkedtek a Kérubok. Ez ama lelkes állat, a melyet láttam a Kébár folyó mellett.

És mikor járnak volt a Kérubok, járnak volt a kerekek is mellettük, mikor pedig felemelik a Kérubok szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, nem fordulnak el a kerekek sem az ő oldaluktól.

Ha azok állnak volt, ezek is állának, és ha azok felemelkednek volt, fölemelkednek ezek is velük, mert a lelkes állat lelke volt bennük.

És elvonult az Úrnak dicsősége a ház küszöbétől, és álla a Kérubok fölé.

És fölemelik a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkednek a földről szemem láttára kimentükben és a kerekek is mellettük; és megállnak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége volt felül ő rajtok.

Ez ama lelkes állat, a melyet láttam az Izráel Istene alatt a Kébár folyó mellett, és megismerem, hogy Kérubok voltak.

Négy orcája volt mindeniknek és négy szárnya mindeniknek és emberi kezek formája volt szárnyaik alatt.

És orcáik formája: ugyanazok az orcák voltak, a melyeket a Kébár folyó mellett láttam, tudniillik formájukat és őket magokat. Mindenik a maga orcája felé megy volt.” (Ez 10, 1-22.)

 

 

 

 

A mely esztendőben meghalt Uzziás király, látom az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölti a templomot;

Szeráfok állnak volt felette: mindeniknek hat-hat szárnya volt: kettővel orcáját fedi be, kettővel lábait fedi be, és kettővel lebegett;

És kiált volt egy a másiknak, és mondja: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!

És megrendülnek az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.

Akkor mondom: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látják szemeim!

És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén volt, a melyet fogóval vett volt az oltárról;

És illette számat azzal, és mondja: Íme, ez illeti ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.” (Ésa 6, 1-7.)

 

 

 

 

És azonnal elragadtattam lélekben: és íme, egy királyiszék volt letéve a mennyben, és ült valaki a királyiszékben;

És a ki ült, tekintetére nézve hasonló volt a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyiszék körül szivárvány volt, látszatra smaragdhoz hasonló.

És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék volt; és a királyiszékekben látom ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejükön arany koronák voltak.

A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jönnek volt ki. És hét tűzlámpás ég volt a királyiszék előtt, a mely az Istennek hét lelke;

És a királyiszék előtt üvegtenger volt, hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul.

És az első lelkes állat hasonló volt az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló volt a repülő sashoz.

És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya volt, köröskörül és belül teljes volt szemekkel; és meg nem szűnik volt nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki volt és a ki van és a ki eljövendő,

És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él,

Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván:

Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” (Jel 4, 2-11.)

 

 

 

Édenkert

 

„Kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, a melyből vétetett volt.

És kiűzte az embert, és oda helyeztette az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” (1Móz 3, 23-24.)

 

Emlékeztek rá az emberek, hogy a kerubok (bikafejű embertestű erős angyalok) nagy erőt képviselnek.

 

 

Zúgolódó nép

 

„Mikor látja a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűlt a nép Áron ellen és mondja néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk, mint lett dolga ama férfiúnak, Mózesnek, a ki minket Egyiptom földéből kihozott.

És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.

Leszedi azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvitték Áronhoz.

És elvette kezükből, és alakította azt vésővel; így csinált abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Egyiptom földéről.” (2Móz 32, 1-4.)

 

Ezt az erőt akarták így megidézni.

 

 

Saul király

 

„És lebocsájtotta Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszaladt, és megmenté magát.

És vette Mikál a theráfot és az ágyba fektette azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakarta lepedővel.

Mikor pedig Saul elküldte a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondja: Dávid beteg.

És Saul elküldte ismét a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól is hozzátok őt elém, hogy megöljem őt.

És mikor a követek oda mentek: íme, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt.” (1Sám 19, 12-16.)

 

theráf = szeráf

Itt egy megközelítő emberi testű/alakú szoborról van szó, mely egy lepedővel lefedve (fejét kivéve) emberszerűnek tűnt.

 

 

Jeroboám

 

„Tanácsot tartván azért a király, csináltatott két aranyborjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Egyiptomnak földéből.

És az egyiket helyeztette Béthelbe, a másikat pedig Dánba.

És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.

Azután felállította a magas helyek templomát, és papokat szerzett a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.

És szerzett Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozik az oltáron. Hasonlóképen cselekedik Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált, és szerzett Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált.” (1Kir 12, 28-32.)

 

Dávid és Salamon királyok után visszajött a bikakultusz a 10 törzs területén.

 

 

Habsburgok

 

A Habsburg-ház spanyol eredetű

A spanyol

Habsburgok országában mind a mai napig jelen van a bikaviadal intézménye.

 

 

 

 

 

Angolszászok

 

Angliában betiltották a bikaviadalokat, az USA-ban pedig bika rodeókat szoktak tartani.

A tőzsdén is jelen van: bika piac 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem izrael biblia tőzsde kerub próféta látomás ezékiel ésaiás szeráf

Kapitalizmus 40/36. rész – reformkori Magyarország

2012.02.16. 10:16 12nyil

 

 

Gazdaság

A kiegyezést követő fél évszázad egyike a magyar gazdaság sikertörténeteinek. Bár a fejlődés pontos üteméről megoszlanak a vélemények, abban mindenki egyetért, hogy elmaradott agrárországból a 20. század elejére fejlett élelmiszeriparral rendelkező és intenzív exporttevékenységet folytató agrár-ipari országgá vált. Berend T. Iván és Ránki György a nemzeti jövedelem évi növekedését előbb 3,7, majd később 3,2%-ban állapították meg. Ez azt jelenti, hogy az 1867-est 100-nak véve a nemzeti jövedelem értéke 1900-ra megháromszorozódott, 1914-re pedig több mint megnégyszereződött. Katus László számításai szerint a GDMP, azaz a bruttó hazai anyagi termék, amiben a nem anyagi jellegű szolgáltatások nem szerepelnek, 1867 és 1913 között valamivel lassabban, évi 2,4%-kal nőtt, tehát nem megnégy- vagy ötszöröződött, hanem csak megháromszorozódott. Az európai növekedés átlagos dinamikáját azonban még ez is meghaladta. Ennél magasabb növekedési ütemet ugyanis csak a dán (3,2%), a svéd (3,0%) s a német (2,9%) gazdaság produkált.

Ezzel az ütemmel a Monarchia megelőzte a balkáni és dél-európai országokat. Egy kategóriába tartozott Belgiummal, Hollandiával, Norvégiával, Oroszországgal és Nagy-Britanniával, de elmaradt a leggyorsabban fejlődő Svédországtól, Dániától, Németországtól, Svájctól, Franciaországtól és Finnországtól. Figyelembe véve, hogy a magyar gazdaság valamivel gyorsabban növekedett, mint az osztrák részeké, az ország 1867 és 1914 közötti teljesítménye e számítás alapján is kiemelkedőnek, ha nem is élenjárónak tartható.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Osztr%C3%A1k%E2%80%93Magyar_Monarchia

 

 

 

 

 

 

Magyarország gazdasági fellendülése az Osztrák – Magyar Monarchiában

 

A modernizálást a mezőgazdaságban kellett kezdeni, a gátrendszerek kiépítésével, mivel az Alföldi folyók árvizei mocsarakat, ártereket hoztak létre. Ezeken a területeken nem lehetett mezőgazdasági termelést folytatni. Ennek érdekében megkezdődött a gátrendszer kiépítése, a mocsarak lecsapolása, s így jelentős területeket tudtak bevonni a mezőgazdasági művelésbe, ill. a folyók is hajózhatóvá váltak, ami a XIX. század ’40-es éveiben a gazdasági élet felgyorsulásával járt.

 

A munkálatok során 6300 km gát épült meg, s 6,3 millió katasztrális hold vált szántóterületté.

A kiegyezés hatására sajnos a legjobb gabonatermő területek a határon kívülre kerültek, ezért a magyar mezőgazdaság részben a belterjes kultúrák felé – gyümölcs, szőlő, állattenyésztés – fordult. Ezt a közös védvám (1882) megvédte, hiszen az osztrák piac felvásárolta a termékeket.

Az ipar fejlődésével megjelentek a cséplőgépek, majd pedig a vasekék és a vasboronák is. A nyomásos rendszert felváltotta a vetésforgó, megszűnt az ugar, ami 2,2 millió katasztrális holddal növelte a bevetett terület nagyságát.

A korszakban egyre jobban elterjedtek a kapásnövények (burgonya, kukorica). Tért hódított a szesz és cukoripar (cukorrépa) is.


A mezőgazdaság modernizálása


A Monarchia piacának védettsége és bővülése miatt a magyar mezőgazdaság nem küzdött olyan gondokkal, mint a többi európai ország.
Az agrárnépesség csökkenésével (60-62%-ra) ellentétben a termelés gyors ütemben növekedett.

A korábban megjelent korszerű gépek, eljárások nagy tért hódítottak, főleg a nagybirtokosok körében: alagcsövezés, vető és aratógép, műtrágya alkalmazása. Ehhez a folyamathoz járult hozzá a bérleti rendszer elterjedése is. Ezzel akarták a robotoló jobbágy munkáját pótolni. A tőkével rendelkező bérlők gyarapították a mezőgazdasági beruházásokat.

 

Iparfejlesztés

Az ország adottságai és piaci lehetőségei miatt az ötvenes évektől az élelmiszeripar rohamosan fejlődni kezdett. A terményfelvásárlásból származó tőkét a vállalkozók e területbe fektették be. A Budapesten koncentrálódó malomipar volt a legjelentősebb, mivel a gépesítés és az új találmányok (Mechwart-féle hengerszék) nagyban hozzájárultak, hogy ez az iparág a világ élvonalába kerüljön.
A századfordulón Pest malmai már orosz és balkáni búzát is őröltek
.
Fejlődött a szesz- és cukoripar is, de ezek már nem érték el a malomipar színvonalát és koncentráltságát.

 

A magyar iparban is teret hódított a gőzgép, ami a széntermelés fordulópontja lett. Sorra nyíltak a bányák a Mecsek, Nógrád, Dorog, Tatabánya, Borsod, Petrozsényi-medence, Krassó-Szörényi érchegység térségében. Ezeken a területeken sok vasérclelőhely is található volt, így a közelükben vaskohászati centrumok nyíltak.
Így jött létre a
zömmel magyar tőkével induló borsodi, a francia és osztrák érdekeltségű szörényi iparvidék, majd Hunyad vidékének nehézipara.


Új tendenciák az iparban


A magyar ipar felfutása a kilencvenes években még nagyobb lendületet vett. Az ekkora már hagyományos iparágak továbberősödtek: a malomipar megtartotta európai jelentőségét, ill. nőtt a vas- és acéltermelés is.

Az iparvidékek gépgyártása is világszínvonalúvá nőtte ki magát. A magyar ipar a századfordulótól együtt fejlődött a világ iparával, s egyes területeken már a világszínvonalú fejlesztések is itt váltak valóra. A magyar fejlesztésű gőzmozdonyok sorra hozták el az ipari kiállítások díjait.
A Ganz gyár, ekkorra tengerjárót, mozdonyt, elektromos turbinát, transzformátorokat (Bláthy, Déry, Zipernovszky) gyártó
világvállalattá vált, és a fejlesztésekre is sokat költött. Kandó Kálmán a Ganznál dolgozta ki a háromfázisú villamos mozdonyt, amellyel a budapesti gyáróriás betört az európai piacra
.

A haladás, a piaci térnyerés fokozott ütemben mutatkozott meg az újonnan indult iparágakban, mint a vegyipar, elektromos ipar, gépipar, s az ezekre épülő új közlekedési eszközöket gyártó iparágak, mint az
autó- vagy repülőgép-gyártás.

Ezekben az iparágakban a termelés súlypontja a Monarchián belül már Magyarországra tevődött.

A gazdaság mutatói az ausztriai értékeket meghaladva az európai trendekhez közeledtek.


A könnyűiparban is megindult a fejlesztés, a századfordulón Budapesten épült meg a Monarchia legnagyobb textilüzeme.
Puskás Tivadar, Edison munkatársaként részt vett a telefon kifejlesztésében. Nevéhez fűződik a telefonközpont feltalálása is.

Egger Béla és testvérei kis üzemekben kezdték meg az izzólámpa-gyártást. A legmodernebb eljárásokra áttérve három évtized alatt vállalatuk, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. a világ harmadik izzólámpa-gyártójává vált.


Bekapcsolódás a világkereskedelembe


A vasút európai szintűvé fejlesztésének, bővítésének jelentőségét már a reformkorban is felismerték, hiszen Magyarország csak ez által tudott bekapcsolódni a világkereskedelembe. A vasútépítés a neoabszolutizmus korában is folytatódott. A pályák nyomvonalának meghatározásában a gabonatermő területeket, a hadászati célokat és az új nyersanyagforrásokat – szén, vas – vették figyelembe.

 

A kamatbiztosítási törvénnyel a magyar kormány is a vasút felzárkóztatását kívánta: a befektetőknek az állam veszteség esetén is nyereséget biztosított. E törvény elősegítette a közlekedési hálózat kiépülését. Amerre ezek a vaspályák haladtak, ott a gazdaság fellendült, de azok a vidékek és városok, amelyek nem részesültek áldásaiból, elveszítették korábbi jelentőségüket. A keskeny nyomtávú és a helyiérdekű hálózattal az ország szinte minden pontját el lehetett érni.

Jelentős lépés volt a MÁV, a Magyar Államvasutak létrehozása. Az állam is építetett vasútvonalakat és a magánkézben lévők nagy részét is felvásárolta. Ezzel összehangolható és fokozható lett a közlekedés minősége, és a magyar gazdaság számára is kedvező tarifapolitikát lehetett bevezetni. Így a magyar vasúthálózat fejlettsége a századfordulóra eljutott az európai szintig, s a magyar gazdaság hajtóerejévé alakulhatott át.
A MÁV Gépgyár – állami vállalatként –, Baross Gábor vezetésével, világszínvonalú mozdonyokat gyártott nyereségesen.


Hitelszervezet

A magyar gazdaság és ezen belül az ipar fejlődését a Monarchia egységes piaca, a politikai stabilitás, az állami iparpártolás, a mezőgazdasági ország olcsó megélhetési viszonyai – melyek alacsonyabb munkabért követeltek – tette lehetővé ezt a látványos változást.
A konjunktúra nem lett volna lehetséges a külföldi tőke beáramlása nélkül. A bejövő tőke jelentős része német eredetű volt, de megjelentek a német és francia befektetők is. A tőkebehozatal részben bányák és gyárak alapításához járult hozzá, de elsősorban a bankok révén, hitelként került az országba – a bankok a részvénytársaságok tőkeemeléseit finanszírozták.

A behozott tőkepénz jelenléte és hatása kétségtelenül pozitív volt. Jól mutatja ezt, hogy miközben – a kedvező lehetőségeket kihasználva – a korszakban évről évre folyamatosan emelkedett a külföldi tőke mennyisége, addig ennek ellenére – vagy inkább következtében – évről évre nőtt a hazai tőke szórása.


A reformkori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (1842) és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár mellett létrejött a Magyar Földhitelintézet (1863). A kiegyezés évében alapították a Magyar Általános Hitelbankot, s ezután gyorsan nőtt a hitelintézetek száma is. Az 1873-as válság megritkította soraikat, ám amelyek talpon maradtak, megerősödtek.

Végezetül elmondhatjuk, hogy azok az átalakulások, melyeken a dualizmus korában keresztül ment az ország gazdasága, igen jelentős fellendülést eredményeztek. Ez pedig kedvezően hatott a Monarchia, azon belül is Magyarország gazdaságának felzárkózására a világ többi gazdaságához képest: Magyarország több iparágban és fejlesztésekben a világ élvonalába került.

Forrás: http://www.antiskola.eu/beszamolo_beszamolok_puskak/index.php?page=show_detail&id=25349

 

 

 

 

 

A magyar gazdaság a dualizmus idején

2010.04.30. 13:20 csingar

Az 1867-es kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia új alapra helyezte az osztrák-magyar viszonyt. A körülhatárolt politikai-jogi keretek mellett megszületett a 10 évre kötött (később mindig megújítandó) úgy nevezett "gazdasági kiegyezés" is, mely számos tekintetben egységesítette az új állam belső piacát (közös pénzügy, közlekedés, mértékrendszer) vám-és kereskedelmi szövetséget eredményezve a felek között. A közös vámterület hatására a magyar agrártermékek akadály nélkül juthattak piacra, ugyanakkor a fejlettebb cseh-osztrák iparral is számolni kellett.

A külföldi tőke beáramlása erőteljes gazdasági fellendülést (konjunktúrát) eredményezett, a hitelfelvételi lehetőségek kedvező hatással jártak: valóságos cégalapítási láz vette kezdetét ("gründolási láz" 1867-72 között). (Míg 1867-ben 60 bank működött az országban, a világháború előtt már több mint 5 ezer kereskedelmi-és hitelintézet. Jelentősebbek: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Magyar Általános Hitelbank, a bécsi Creditanstalt fiókjai). Bár az 1873-as világméretű gazdasági válság visszaesést okozott, az 1880-as évektől ismét jelentős gazdasági fejlődés indult meg. Az 1864-ben alakult értéktőzsde hozzájárult Budapest (1873) felértékelődéséhez, központi szerepének kialakulásához. A mezőgazdasági termelés a tárgyalt időszakban megkétszereződött.

Bár megmaradt a nagybirtok túlsúlya, a birtokokon új termelési eljárásokat alkalmaztak (háromnyomásos rendszer helyett vetésforgó, ugar felszámolása). A technikai korszerűsítés nem mindenütt történt meg, mert nagy tömegű, olcsó falusi munkaerő állt rendelkezésre. A gazdaságokban főleg gabonát termeltek, de a burgonya, cukorrépa, és ipari növények termesztése is egyre jelentősebbé vált. A korábban jelentős juhtenyésztés háttérbe szorult, helyette az értékesebb marha és sertésfajták meghonosítása kezdődött el. A híres magyar szőlő-és bortermelés a filoxéra-járvány miatt tönkrement, új telepítéseket kezdtek a homokos Alföldön.

A birtokok pontos felmérése, majd telekkönyvezése is elősegítette a mezőgazdaság tudatos irányítását. Az ipari termelés nyolcszorosára növekedett a korszakban. Elsősorban a mezőgazdasághoz kötődő iparágak fejlődtek (malomipar, szeszipar, cukor-és konzervipar), de a bővülő bányászat hozzájárult a vas-és acélipar erőteljes növekedéséhez is. A villamos-energia elterjedése, a vegyipar gyors kibontakozása a világgazdaságban végbemenő változásokat mutatták.

Világszínvonalú technikák-technológiák alkalmazása mellett, kiváló külföldi és magyar mérnökök álltak a fejlesztések hátterében. (Jelentősebb vállalatok: Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, Óbudai Hajógyár, Láng Gépgyár, Ganz Villamossági Gyár, Csepeli Weiss Manfréd Művek). Mindezek ellenére számos iparág alig fejlődött (textilipar), s a magyar iparnak meg kellett küzdenie az erős cseh-osztrák versenytársakkal. A fellendülő külkereskedelem jelentős része (export-import egyaránt) a Monarchia nyugati felével bonyolódott, a kivitel és a behozatal hozzávetőleges egyensúlyt mutatott. Az infrastruktúra fejlődése adta a gazdasági növekedés szükségszerű hátterét. Az egyre bővülő vasúthálózat, a javuló közutak, az elterjedő hajózás, hozzájárultak a belső piac egységesedéséhez. Megkezdődtek a jelentős folyószabályozások (művelhető földterületek keletkeztek), a vízrendezési munkálatok, hídépítések, kiépülő távíró-és telefon- és postahálózatok fontos alapjait adták a gazdaság növekedésének. Az állami gazdaságpolitika a szabad versenyt szorgalmazta.

Kereskedelmi–és iparkamarák, gazdasági testületek alakultak, az állam aktív támogatóként lépett fel. A nagy összegű, lassan megtérülő, fontos beruházásokat számos módon segítette (kamatbiztosítás, állami segély, állami hitel, adó-és illetékmentesség), sőt az állam maga is vállalkozott: számos erdő, bánya, ipartelep került az állam tulajdonába, de a vasút is (MÁV) is ezek közé tartozott. Az első világháború idején az állam erőteljes lépésekkel védte a gazdaságot: fizetési moratóriumot rendelt el (leállította a külföldi tartozások kifizetését), hadikölcsön-kötvényeket bocsátott ki a rendkívüli kiadások fedezésére, az élelmiszer-ellátás megszervezéseként maximálta az árakat, bevezette a jegyrendszert, óriási katonai megrendeléseket adott az iparnak (a gyáripar 48%-a a háborúnak termelt). A századfordulóra Magyarország agrárországból agrár-ipari országgá vált. A nemzeti jövedelem 25%-át már az ipar adta. Az ország peremvidékei is fokozatosan bekapcsolódtak a gazdasági vérkeringésbe. A jelentős kivándorlás ellenére (1,5 millió, főleg az USA-ba) a lakosság száma (Horvátországgal) 15,4 millióról 21 millióra nőtt.

Forrás: http://dumagygazd.blog.hu/2010/04/30/a_magyar_gazdasag_a_dualizmus_idejen

 

 

 

 

 

Folyószabályozás Magyarországom

 

A folyószabályozás alatt a folyók medrének és partjainak ember által megtervezett és megvalósított szabályozását értjük. Hazánkban néhány kisebb léptékű munka után a XIX. század közepén határozták el, hogy a folyók árterületét a mezőgazdasági termelés számára elhódítják. A növekvő népesség miatt a munkát szükségesnek és gazdaságilag is indokoltnak látták. A azonban az emberiség tájalakító munkájának legnagyobb területet érintő és legdurvább beavatkozásai közé tartozik. Nem csak előnyei, de hátrányai is voltak e mesterséges beavatkozásnak: a folyók elterelésével mezőgazdaságilag hasznosítható területek keletkeztek, de számos élőlény élettere megszűnt, így azok elpusztultak. Sok foglalkozás (különösen a halászatban) ekkor szűnt meg.

 

A reformkori folyószabályozás

A reformkor a magyar történelemnek az 1825 -1848 közötti korszaka, amelyet a liberális nemesség reformtörekvései jellemeztek. Legnagyobb alakjai: gr. Széchenyi István (1791-1860), br. Wesselényi Miklós (1797-1852) és Kossuth Lajos (1802-1894) voltak. Gazdasági és politikai tevékenységük arra irányult, hogy az elmaradott, feudális országot – külföldi példák nyomán – megerősítsék. Hazánkban a XIX. század közepén kezdődtek nagyobb folyószabályozási munkálatok, hogy a folyók árterületét a mezőgazdasági termelés számára elhódítsák. Fontos szempont volt a hajóutak kialakítása is, mely a kereskedelmet gyorsította fel, a szállítási útvonalakat biztosította. A növekvő népesség miatt a munkát szükségesnek és gazdaságilag is indokoltnak látták. Úgy gondolták, hogy a folyók gátak közé szorításával a pusztító árvizeket is meg lehet akadályozni. Az 1846-ban megkezdett Tisza-szabályozás során 94 kanyart vágtak át, és 453 kilométerrel rövidítették meg a folyó hosszát. A reformkor nagyjait a legjobb szándék vezette, de munkájuknak negatív következményei is voltak.
Sok élőlény pusztult ki életterük megszűnésével, és sok foglalkozás (pl. pákász, csikász, mely halászmesterségek voltak) vált lehetetlenné. Akkoriban egész Nyugat-Európában a természetesen kanyargó folyókat szinte kivétel nélkül csatornákká alakították.

Széchenyi István és Vásárhelyi Pál szerepe

A folyószabályozási munkálatok 1834-ben kezdődtek a Tisza-felmérésével, de már ezt megelőzően Széchenyi István 1833. augusztus 31 - szeptember 3. között kipróbálta az I. Ferenc gőzhajóval a Tisza alsó szakaszának hajózhatóságát.

Vásárhelyi Pál azt javasolta, hogy először magát a Tiszát kell szabályozni, árterületeinek mentesítését meg kell oldani. A Tisza-völgy szabályozásáról tervek készültek már az 1840-es évek elején, de Vásárhelyi felhívta a figyelmet arra, hogy csak egységes tervvel lehet tartós, hosszú távú hatást elérni. Javasolta, hogy a szabályozást a Tisza mellékfolyóira is terjesszék ki. Ezt erősítették meg az 1844-45-ös árvíz hatására bekövetkező károk is. Széchenyi kinevezése a Közlekedési Bizottmány elnöki tisztségére jól alkalmat kínált a Vásárhelyi tervei alapján végrehajtandó Tisza-szabályozás megszervezésére. Az elképzelés a Tisza egész hosszára vonatkozott, részletesen s a gyakorlati kivitelezés számára alkalmas formában dolgozta ki. A csekély esésű, ún. középszakasz-jellegű folyó természetének megfelelően legelőször a folyó lefolyási viszonyait kívánta megjavítani, az óriási kanyarok átvágásával. E változtatás következtében az árvizek levonulása gyorsabbá válhatna, ami előfeltétele az eredményes ármentesítésnek. Százegy átvágást javasoltak, ami a Tisza hosszát egyharmadával csökkentette volna, ugyanakkor az árhullámok hevesebbé váltak ennek hatására. Ez utóbbi hatás miatt Vásárhelyi szerint a töltések megépítése kiemelt feladat. A töltések előtt előteret kívánt biztosítani, ide erdősávok telepítését javasolta azért, hogy a gátakat a hullámveréstől megóvja.

1846. augusztus 27-én reggel Széchenyi tette meg az első kapavágást, a Tiszadob-Szederkény közötti átvágás munkálatai jelentették a rendszeres Tisza-szabályozás kezdetét.

 

 

 

 

 

 

Kazán-szoros


 Az Al-Duna Szentlászlóvár, Lászlóvára és Szörényvár között tör át a Déli-Kárpátok sziklás hegyei között. E táj mindig vadregényes, a Duna meder sziklás, nehezen hajózható volt. A déli oldalon vezetett a római út, Traianus útja, az északi oldalon a Széchenyi út.

A 19. század elején Széchenyi és Vásárhelyi a hajózhatóság idejét a sziklák robbantásaival és csatornák mélyítésével, ill. a part mentén sziklába vágott út építésével növelték. Elérték, hogy a korábbi 150 nap helyett évente 290 nap lett hajózható a Duna itteni szakasza.

 

Forrás: http://erdely-szep.hu/Kazan-szoros/index.html

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem magyarország pénz széchenyi istván magyarok kapitalizmus befektető aratás gazdasági csoda puskás tivadar értelmes ébredés vásárhelyi pál

Kapitalizmus 40/35. rész – mai Izrael

2012.02.15. 11:01 12nyil

 

 

 

Ruff Gabriella 1998. 10. 23. (II/43)

Átmenet a szocializmusból a kapitalizmusba: Lassul Izrael gazdasága

 

Az izraeli valuta 10 százalékos leértékelése kedvező helyzetbe hozhatja a high-tech cégeket, de a lassuló világgazdaság, a bizonytalanság az elektronikai cikkek iparának profitkilátásait jelentősen ronthatja – tudósít a Reuters az izraeli Iparosok Szövetségének hétfői közleményéről. A társaság felmérése azt mutatja, hogy az ipari vezetők szerint az elektromos cikkek gyártóinak az értékesítés területén 20-50 százalék közötti visszaeséssel kell szembenézniük.
Mivel Izrael iparának a csúcstechnológia a motorja, a visszaesés a hazai össztermék (GDP) növekedésének csökkenését is maga után vonja. A leértékelésre azért került sor, mert a sékel már augusztus óta gyengélkedik, október első hetében pedig szabadesésbe kezdett. Azóta valamelyest visszatornázta magát, azonban elemzők véleménye szerint továbbra is bizonytalan marad majd. Az elmúlt hét évben megvalósult 6 százalékos növekedés idén várhatóan 1,6 százalékra esik vissza.
Ezek a folyamatok árnyékot vetnek arra az általános optimizmusra, amelyet az izraeli gazdaság évek óta tartó lendületes növekedése táplál. Izrael államának jubileumi 50. évfordulója kapcsán napvilágot látott elemzések a szocialista gazdasági berendezkedésből a kapitalistába való átmenetet tekintik a legnagyobb eredménynek.
A Ha\'aretz cím? lap gazdasági elemzője a szocialista időszak fogyatékosságai ellenére az elmúlt ötven évet sikertörténetként könyveli el, hiszen az egy főre jutó hazai össztermék 3100 dollárról 16 ezerre nőtt, Izrael ma a világ huszadik legvirágzóbb, méretében Nagy-Britanniáéhoz, illetve Svédországéhoz hasonlítható gazdasága. "A gazdaság ilyen mértékű növekedését a kapitalista átmenet tette lehetővé, de az átmenet lassú üteme vissza is tartotta a még nagyobb növekedéstől" – összegzi a Ha\'aretz az elmúlt fél évszázadot. Az 50-es évek végétől a 70-es évek elejéig a kereslet folyamatosan meghaladta a termelőkapacitást. Az eredmény: túlfoglalkoztatottság,
a hatékonyság és a nyereségesség figyelmen kívül hagyása
. A szocialista alapító atyák számára már a profit puszta fogalmának is erkölcsileg negatív felhangja volt. Sőt, az ipar több mint fele a kormány, illetve a szakszervezet, a Histadrut kezében volt, a fennmaradó részt pedig a nagy bankok közreműködésével irányították.
A fordulat éve 1985 volt, azóta az állam mind több területről vonul ki: megvalósult a kereskedelem liberalizációja, ösztönzik a szabad versenyt, és a pénzügyi piacok reformját. Az állami támogatás még két területen, a tömegközlekedésben és a mezőgazdaságban továbbra is jelentős maradt. A privatizációs folyamatban mérföldkőnek számít az ország legnagyobb pénzintézete, a Bank Hapoalim eladása. Egy nemzetközi konzorcium világviszonylatban is szép összeget (1,4 milliárd dollárt) adott a bank részvényeinek 43 százalékáért, így szerezve meg az irányítást. A Hapoalim eladásának szimbolikus jelentőségét mutatja, hogy közvetetten 770 vállalatot irányít, az egész gazdaság hitelállományának 35 százalékát biztosítja, és a Tel Aviv-i pénzpiac legfontosabb szereplője.

 

Forrás: http://www.hetek.hu/uzlet/199810/lassul_izrael_gazdasaga

 

 

 

 

 

Gazdasági szektorok

Ipar

Holt-tengeri Magnézium gyárak (Israel Chemicals Ltd. jóvoltából)

Izrael ma már iparosodott állam; az ország termelésének (beleértve a hagyományos területeket is) alapját az intenzív és kifinomult kutatási és fejlesztési szféra, valamint a csúcstechnológiai folyamatok, eszközök és gépek képezik – mindez a rendkívül gyors és intenzív fejlődés eredménye.

A jelenlegi dinamikus, erősen diverzifikált ipari szektor a 19. század végén alapított kisebb műhelyekből fejlődött ki, amelyek eredetileg szerszámok készítésével és mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkoztak. Két meghatározó tényező indította el a műhelyeket a modern gyárak felé vezető változás útján: egyrészt sok vállalkozó és tapasztalt mérnök bevándorló érkezett Németországból az 1930-as évek során, másrészt a második világháború (1939–1945) alatt megnőtt az ipari termékek iránti igény. A térség szövetséges hatalmainak olyan ellátásra volt szüksége, különös tekintettel a ruházatra és konzerv élelmiszerekre, amelyeket a háború miatt nem lehetett Európából importálni.

Az 1970-es évekig a hagyományos iparágak, mint az élelmiszer-feldolgozás, a textilipar, a divat, a bútoripar, illetve a talajjavító és rovarirtó szerek, gyógyszerek, vegyszerek, gumi, műanyag és fémtermékek előállítása adták az ország ipari termelésének jelentős részét. Ebben az időszakban a források túlnyomó hányadát a fejlődő mezőgazdaságba, az élelmiszer-előállításba és -feldolgozásba, az infrastruktúra kialakításába és a képzetlen bevándorlók számára történő munkahelyteremtésbe fektették.

Az iparosodás következő szakasza az ország védelméhez szükséges fegyverek fejlesztése és termelése köré összpontosult. A folyamat az újszülött országot veszélyeztető fegyverembargó miatt gyorsult fel. A légiközlekedésbe és fegyveriparba fektetett hatalmas beruházások olyan új technológiákat hívtak életre, amelyek később Izrael egyedülálló csúcstechnológia iparának alapját képezték (ide sorolhatók például az orvosi eszközök, az elektronika, a számítógépes szoftverek és hardverek, illetve a telekommunikáció). Az 1980-as években hazatértek a Szilícium-völgyben dolgozó izraeliek, és olyan multinacionális vállalatok fejlesztési központjait nyitották meg, mint az Intel, a Microsoft és az IBM. Az 1990-es években magas fokon képzett tudósok, mérnökök, műszaki szakmunkások és orvosok érkeztek a korábbi Szovjetunióból, amivel sikerült elérni azt, hogy Izrael ipara elérje jelen fejlettségi szintjét, és kifejlessze széles termékpalettáját.

A természetes erőforrások és nyersanyagok hiányában Izrael előnyei a magasan képzett munkaerő, a tudományos intézetek és a kutatási-fejlesztési központok. Manapság az izraeli ipar főleg magas hozzáadott értékkel rendelkező termékek előállítására koncentrál, amelyeket saját tudományos kreativitásának és technológiai innovációjának köszönhetően fejlesztett ki.

 A legtöbb fejlett gazdaságtól eltérően, ahol az iparban alkalmazottak száma változatlan maradt, illetve az 1990-es évek elején még enyhén csökkent is, Izraelben arányuk folyamatosan nőtt. 2006-ban Izrael iparának növekedési üteme a fejlett gazdaságok között Dél-Korea után a világon második volt.

 Az elmúlt két évtizedben az ipari termelés nemzetközi szinten jelentős fejlődést ért el, különös tekintettel az orvosi elektronika, az agrártechnológia, a telekommunikáció, a finomvegyipar, a számítógépes szoftverek és hardverek, valamint a gyémántmetszés és -csiszolás területén. 2005-ben a termelőiparban 412 ezren dolgoztak – a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya világviszonylatban csak az Egyesült Államokban és Hollandiában volt magasabb. 2004-ben mintegy 13 ezer ipari üzem adott át 58 milliárd dollár értékű termelést – ennek több mint fele exportcikk volt.

 

      Csúcstechnológiai iparágak

A leggyorsabb növekedési ütemet (az elmúlt években átlagosan 8 százalék) a csúcstechnológiai iparágak produkálják, ahol magas a képzett munkaerő és a tőkebefektetés aránya, bonyolult előállítási technológiákat alkalmaznak, és jelentős kutatási és fejlesztési beruházás szükséges – Izrael, a világon szinte egyedülállóan, a GDP 4,4 százalékát áldozza ilyen célokra. Az ENSZ szakértői szerint az izraeli kutatás-fejlesztési ágazat a világ tíz legjobbja között szerepel. A kitűnő minősítés elsősorban az alapkutatást és a kockázati tőkét biztosító egyetemi kutatóintézeteknek köszönhető.

 Jól jelzi a csúcstechnológiai iparágak növekedésének jelentőségét, hogy míg 1965-ben mindössze 37 százalékát adták az ipari termelésnek, úgy húsz évvel később ez a szám már 58 százalékra, 2006-ban pedig hozzávetőlegesen 70 százalékra emelkedett. A csúcstechnológiai termékek majdnem 80 százalékát exportra gyártják, a hagyományosabb, kisebb technológiai igényű cégek áruik mintegy 40 százalékát exportálják.

 A csúcstechnológiai export értéke négyszeresére nőtt: 3 milliárd dollárról (1991) 12,3 milliárd dollárra (2000). 2006-ban már 29 milliárd dollárt ért el, amelyhez hozzáadódik a csúcstechnológiai szolgáltatások exportja 5,9 milliárd dollár értékben. 2001-ben és 2002-ben lassult ugyan a gazdaság, de azt követően a csúcstechnológiai iparág lábalt ki elsőként a válságból, és 2003-ban már pozitív növekedést mutatott. 2006-ban az ICT-ágazat (információ és kommunikációs technológia, a csúcstechnológiai iparág fő szektora) 24 milliárd dollár értéket termelt meg. A csúcstechnológiai ipar az üzleti szektor GDP-jének 17 százalékát adja, 185 ezer embernek biztosít munkahelyet; a polgári kutatás-fejlesztési költségei meghaladják a 3,3 milliárd dollárt, az export értéke pedig megközelíti a 16 milliárd dollárt. A kutatás-fejlesztésre szánt költségvetés több mint 90 százalékát (2006-ban 7 milliárd dollár) a csúcstechnológiai iparág kapja, ennek jelentős része vegyes vállalkozások tőkealapjain keresztül jut el a megfelelő helyre.

 Az elmúlt években a kormány a sikeres kezdő vállalatoknak nyújtott kölcsön visszafizetése mellett osztalékot is kap az ilyen alapokban meglévő részesedése után. A korábban említett hat államközi alapítvány mellett Izrael közös kutatás-fejlesztés finanszírozási megállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal, Kanadával, Olaszországgal, Belgiummal, Ausztriával, Franciaországgal, Svédországgal, Németországgal, Hollandiával, Írországgal, Portugáliával, Spanyolországgal, Hongkonggal, Indiával, Törökországgal és Kínával.

 Az információtechnológia (internet, elektronikus kereskedelem stb.) korában Izrael gazdasága, különösen a csúcstechnológiai iparágak, világelsők között szerepel. Számos nemzetközileg elismert izraeli vállalatot nagyméretű cégcsoportok többmilliárdos tranzakció keretében vásároltak meg. A kiemelkedő innovatív hajlamnak és a magasan képzett munkaerőnek köszönhetően Izraelben sok új vállalkozást indítanak. Jól mutatja az izraeli csúcstechnológia elismertségét, hogy egyre több cég van jelen a Wall Streeten és az európai tőzsdéken.

 

      Izrael gyémántipara

Az izraeli gyémántipar olyan sokoldalú, mint a valódi gyémánt, ennek köszönhetően az ország vezető gyémántelőállító és -kereskedelmi központ. Az izraeli gyémánt a bizalom és a megbízhatóság szinonimája, garantáltan valódiak, és termelésük konfliktusmentes.

Az izraeli gyémántipar emellett világelső mind technológiai felkészültségét, mind szakértelmét tekintve, ezzel is biztosítva a gyémántcsiszolás magas minőségét. A helyi termelés és a nyers, illetve csiszolt gyémánt adómentes importja gondoskodik a versenyképes árakról. Az Izraeli Gyémánttőzsde a világ legnagyobb gyémántkereskedéssel foglalkozó központja. Itt egy helyen megtalálható minden, ami a gyémántvásárláshoz szükséges.

A 2006. évben a gyémántexport értéke elérte a 13 milliárd dollárt. A legfontosabb partnerek az Egyesült Államok (63 százalék), Hongkong (14 százalék) és Svájc (11 százalék). Az ékszerekhez szükséges kisméretű csiszolt kövek előállításában Izrael világelső. A változatos méretű és formájú gyémántok csiszolásának viszonylatában a vezető termelő és értékesítési központnak számító Izrael önmagában az iparág 40 százalékát produkálja.

      Mezőgazdaság

Izrael mezőgazdaságát a természetes erőforrások, különösen a víz és a megművelhető földterület szűkössége jellemzi: a teljes termelési rendszer a hiányok okozta akadályok leküzdésére irányul. A kutatók, termelők és az agráripar ágazatainak szoros együttműködése következtében folyamatosan növekszik a mezőgazdasági termelés, együttesen új módszereket fejlesztenek ki és alkalmaznak valamennyi területen. Az eredmény: modern mezőgazdaság egy olyan országban, ahol a vidék több mint fele sivatag.

Az izraeli gazdáknak és tudósoknak mostoha körülményekkel és korlátozott vízkészletekkel kellett megküzdeniük. Tapasztalataik különösen értékesek a fejlődő országok számára. A siker kulcsa a gazdák eltökéltsége és találékonysága, valamint a tudósok elkötelezettsége, hogy virágzó mezőgazdaságot hozzanak létre, és megmutassák, hogy a föld értéke a felhasználás mikéntjében rejlik. A kutatás-fejlesztési szektor és az ipar szoros együttműködésének köszönhetően piacorientált agrárüzletág alakult ki, amely agrártechnológiai, különösen öntözési megoldásokat exportál a világ minden részére.

Az izraeli mezőgazdaság sikertörténet, amely a megművelhető föld és a szűkös vízkészletek legjobb kihasználásáért folytatott hosszú és kemény küzdelemről szól. A modern sótalanító telepek és a hozzájuk kapcsolódó szakértelem szintén keresett exportcikkek. Amikor a 19. században a zsidók újra elkezdték benépesíteni történelmi hazájukat – leginkább ideológiai okokból – elsődleges erőfeszítésük a pusztaság termővé tétele volt. Izrael mezőgazdasági sikerének titka a gazdák és az államilag finanszírozott kutatók szoros együttműködésében rejlik. Új módszereket fejlesztettek ki és alkalmaztak a mezőgazdaság valamennyi ágazatában, és hatalmas lépéseket tettek a technológiai megoldások, az öntözési technikák és az innovatív agrártechnikai felszerelések kidolgozásában.

Mióta Izrael 1948-ban függetlenné vált, a teljes megművelt terület 2,6-szorosára nőtt, összesen hozzávetőleg 435 ezer hektár földet vontak be a termelésbe. Az öntözött területek nagysága megnyolcszorozódott, az 1980-as évek közepéig mintegy 250 ezer hektárra nőtt. A növekvő vízhiány és az intenzív urbanizálódás miatt azonban ma már nem éri el a 200 ezer hektárt sem. Az elmúlt fél évszázad alatt a mezőgazdasági települések száma 400-ról 750-re nőtt, de az itt élő népesség aránya 12 százalékról 5 százalékra csökkent.

Napjainkban Izrael élelmiszerének túlnyomó hányadát az országban termelik meg, és importtal egészítik ki. A fő behozatali termékek a gabona, olajos magvak, hús, kávé, kakaó és cukor – ezek értékét bőven fedezi a mezőgazdasági export. A gazdaságokból elsősorban tejtermékek és baromfi származik. Emellett termesztenek különféle virágfajtákat, gyümölcsöket és zöldségeket, különösen a melegebb vidékeken, ahol az éghajlatnak köszönhetően hamarabb érik be a termés, mint Európában: ez jelentős piaci előnyt biztosít a gazdáknak. A téli hónapok alatt Izrael Európa melegháza, amikor az ország dinnyét, paradicsomot, uborkát, paprikát, epret, kivit, mangót, avokádót, citrusféléket, hosszú szárú rózsát és szegfűt exportál.

A mezőgazdasági termékek 1950-ben a GNP 11 százalékát adták, ez az arány 2006-ra 1,5 százalékra csökkent. Az agrárexport a teljes export 60 százalékáról kevesebb, mint 2 százalékára esett. Az éves export abszolút mértékben 20 millió dollárról (1950) 1 milliárd dollárra nőtt (2006), ez többek között az újító módszereknek, a modern öntözési és vízkezelési technikáknak, valamint az exportorientált termelésnek köszönhető.

 

      Építőipar

 

Az állam kezdeti időszakában a lakóházak építése a teljes építőipar 84 százalékát tette ki. A következő évtizedekben az arány az infrastrukturális építkezések fokozódása miatt 70-75 százalék között mozgott. 1991-ben azonban ugrásszerűen 86 százalékra emelkedett, hogy képes legyen kielégíteni a tömegesen érkező bevándorlók igényeit. Ennek köszönhetően az építőipari össztermelés is látványosan felívelt abban az évben, a lakásépítés pedig 83 500 új egységgel rekordot döntött. Azóta fokozatosan csökkent az arány, 2004-ben 29 ezer új lakás építését kezdték meg. A rekordnagyságú építkezésindításokat követően 1992-ben fejezték be a legtöbb (70 ezer) lakást, 2005-ben már csak 31 700 készült el. Az építőipar egykor a gazdaság egyik húzóágazatának és a gazdasági aktivitás barométerének számított, 2006-ban a szektor GDP részesedése a kezdeti (1950) 30 százalékról mindössze 5 százalékra csökkent.

Kezdetben szinte minden építkezést a kormány kezdeményezett és finanszírozott, 1958 (67 százalék) és 1989 (16 százalék) között ennek aránya fokozatosan csökkent. Az 1990-es évek elején, amikor a magánszféra nem tudta kielégíteni a hirtelen érkezett többszázezer bevándorló keltette igényeket, a kormány általi kezdeményezések száma átmenetileg ismét megemelkedett. Az elmúlt években általánosan emelkedett az életszínvonal, ezzel párhuzamosan egyre keresettebb lett az izraeli ingatlan a külföldiek körében – mindezek következtében új jelenségként a drágább lakások ára látványosan növekedett, az olcsóbbaké pedig csökkent.

Az izraeli cégek vezető szerepet töltenek be az épületek fémszerkezetének és az előre gyártott elemek (nyílászárók, szaniterek, csővezetékek, rögzítők, kiegészítők stb.) tervezése és gyártása terén. A termékeket világszerte értékesítik, valamennyi kontinens nagyobb építkezésén megtalálhatók.

     

      Közlekedés és távközlés

 

A közlekedési és a távközlési szektor jelentősége jóval meghaladja a gazdasági statisztikák tükrözte kis részesedési hányadot, mivel infrastrukturális iparként – akárcsak a háztartásokat is – a gazdaság minden egyéb ágazatát szolgálja. Inkább szolgáltató, mint termelő szektor, amely a modern gazdaságokra jellemző módon sokkal gyorsabban növekszik, mint bármelyik termelési ágazat. A közlekedésen belül a légiközlekedési iparág a turizmussal párhuzamos növekedésének köszönhetően figyelemre méltó bővülést mutatott az elmúlt években, de a távközlés még ezt is felülmúlja.

A közlekedés és a távközlés 2006-ban együttesen a GDP 7 százalékát, az export mintegy 8 százalékát adta, és az ország munkaerejének 5 százalékát foglalkoztatta. Termékeinek 36 százalékát a szárazföldi közlekedés, 20 százalékát a vízi és légiközlekedés, 39 százalékát a kommunikáció, a maradék részét pedig különböző szolgáltatások teszik ki.

Az 1950-es évek eleje óta a tengeri kereskedelem (bruttó tonna) tízszeresére növekedett, az utasszállítók tízszer több utast szállítanak, az úthálózat hossza megduplázódott, a buszok száma majdnem megháromszorozódott, a teherautók száma pedig tízszeresére növekedett.

      Turizmus

Izraelnek rengeteg vonzerővel bír a turisták számára: földrajzi sokszínűség, régészeti és vallási színhelyek, felhőtlen napsütés és modern üdülők a Földközi-tenger, a Kineret-tó (Galileai-tenger/Tiberias-tó/ Genezáret-tó), a Vörös-tenger és a Holttenger partján. A turizmus szempontjából a 2000. év rekordnak számított: 2,41 millió turista látogatott az országba. A korábbi értékek: 33 ezer (1950), 118 ezer (1960), 441 ezer (1970), 1,18 millió (1980), 1,34 millió (1990). A politikai helyzet miatt 2001-ben visszaesett a látogatók száma (1,2 millió), de ezt követően újra emelkedett, 2006-ban már 1,84 millió turista érkezett, 2007 végére pedig számuk várhatóan eléri a 2,3 milliót.

A turisták 57 százaléka Európából, 32 százaléka az amerikai kontinensről, 8 százaléka pedig Ázsiából érkezik.

A turizmus 2006-ban 2,8 milliárd amerikai dollár értékű külföldi devizabevételt, azaz a teljes exportból származó bevétel 5 százalékát, a szolgáltatásexport 16,8 százalékát eredményezte.

A turizmus ugyan a GNP kevesebb, mint 3 százalékát adja, a külföldi deviza hozzáadott értéke 85 százalék (ezzel az ország exportiparában a hozzáadott érték szempontjából vezető helyet tölt be), és hozzávetőlegesen 80 ezer főt foglalkoztat. A turizmusban hatalmas, mind ez idáig kiaknázatlan lehetőségek rejlenek, ezért Izrael gazdasági növekedés-tervezetének fontos tényezője.

Forrás: http://embassies.gov.il/budapest/AboutIsrael/Economy/Pages/Gazdas%C3%A1gi-szektorok.aspx

 

 

 

 

 

 

Rekviem a kibucokért

2010.09.26 10:36 - Novotny Anna

A héber kibuc szó jelentése: csoport. Az első kibuc létrejötte 1910-re datálódik, azaz éppen száz éves a mozgalom. A kibucok Izrael állam megalapításakor kiemelkedő szerepet játszottak az ország felépítésében - máig sokan mennek ideológiai, vallási vagy nyelvtanulási célokból izraeli kibucokba. Ezek az eleinte kis csoportok elsődlegesen mezőgazdaság munkát végeztek és végeznek a mai napig, ami az ország nem éppen könnyen művelhető földjén igen kemény munka. […]

De mi is az a kibuc és mi különbözteti meg a hozzá nagyon hasonló mosávtól? Az első telepesek, főként a pogromok elől menekülő orosz bevándorlók az 1900-as évek elején kezdtek kommunákat formálni, hogy megműveljék a földet és kisebb településeket hozzanak létre: ezek voltak a kibucok. A mosáv és a kibuc közti legfőbb különbség, hogy míg a kibuc egy kommunális életformát jelentett az élet minden területén, a mosávokban kitüntetett szerepet kap az individualitás és a privát vagyon. A családok saját házaikban élnek és saját földjeiket művelik meg. Bár az első mosáv, a Nahalal több mint tíz évvel az első kibuc után jött létre, Izraelben a mosávok száma majdnem duplája a kibucokénak: 470 mosáv mellett csupán 270 kibuc működik.

A mosávok és kibucok mezőgazdasági szerepe a mai napig rendkívül fontos, elég, ha csak ez utóbbi létesítményeket vesszük számításba, amelyek az ország össztermelésnek mintegy 40%-át biztosítják. Emellett az évtizedek alatt a telepek ipari szerepet is fölvettek, a Deganya kibucnak például saját szerszámgyára van. Úgy tűnik, ha fenn akarnak maradni, a kibucok is kénytelenek átvenni a mosávok félkapitalista szemléletét és működési elvét. A kibucban kezdetben nem volt magántulajdon, a szerkezet alapja a marxista utópista-szocialista elképzelés volt: közös vagyon, közös föld, közös eszközök, közös munka. A kibucok urban legendje, hogy egy ideig a nők is „közös használati tárgyak” voltak; állítólag mikor Albert Einstein ellátogatott a Deganya kibucba, rákérdezett a férfi-nő viszonyra, de nem bizonyult valósnak a mendemonda. Az viszont tény, hogy a gyerekek sok kibucban úgynevezett gyerekházakban éltek, ahol Spártához hasonlóan szüleiktől elválasztva kortársaik közt nőttek fel, szüleikkel csak napi három órát tölthettek.

 

A kibucok történelmét alijákban számolják: az alija szó szerint felemelkedést jelent, az izraeli bevándorlást jelöli. Az első két alija idején érkezők leginkább földműveléssel foglalkoztak. Nagy fordulatot az ötödik alija időszaka hozott 1925 és 1938 között. Az Európából menekülő zsidóság sok magasan képzett értelmiségi szakemberrel gazdagította a telepeket, többek közt az építészekkel is. Ekkor kezdődött Izraelben a Bauhaus mozgalom diadalmenete, amely a mai napig Tel Aviv városképének egyik jellegzetes karakterét adja. A mintegy 4000 Bauhaus stílusú épülettel rendelkező várost 2004-ben a Világörökség részévé nyilvánították. […]

Milyen az élet a kibucban és mennyire érezhető a változás szele? Ezekre a kérdésekre igazán az tud felelni, aki járt már kint. Wild Judittal beszélgettünk, aki 1993-ban három hónapot töltött a Negev sivatag-beli Alumim kibucban és megosztotta velünk személyes tapasztalatait. Általános jelenség, hogy bár a kibuclakók kommunában élnek az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemében, mégis keményen jelen van a hierarchia. „Bár mindenkinek volt saját lakása vagy háza, ezek mérete attól függött, hogy az illető mióta élt a kibucban.” Egy régóta ott élő családnak, ahol Judit bébiszitterként dolgozott kétszobás lakása volt, ezzel szemben egy betérő (nem zsidóként a zsidó vallásra áttérő) fiú, aki csak egy éve lakott az Aluminban, csupán egy 10 négyzetméteres szobát kapott. A kibucban a bébiszitterkedés és a bölcsődei tennivalók mellett Judit a földeken is dolgozott, jojobát ültetett és avokádót szüretelt, de a konyhán is segédkezett. Általános jelenség, hogy a kibucban dolgozók ott veszik ki a részüket a munkából, ahol tudják, hiszen általában rengeteg tennivaló akad. Az étkezés általában közösségi esemény, egy hatalmas étkezőben gyűlnek össze a lakók, bár ennek a jelentősége mára kissé csökkent.

izrael, bauhaus, kibuc, mosáv, novotny anna, velencei biennálé  - © Alumi Kibuc

A kibucokban legtöbbször van kibuc-bolt, ahol olcsón lehet vásárolni, más kibucok a külvilág felé terjesztik a terményeiket. A Yotvata például tejtermelésből él, Izrael-szerte jól ismertek kitűnő minőségű tejtermékei, amelyeket nem csak a szupermarketek polcairól, de egyenesen a kibucból is megvehetünk. (Érdekesség, hogy itt árulják Izrael egyik legjobb fagylaltját is – ezt jómagam is igazolhatom.) A kibucoknak, mérettől és gazdagságtól függően vannak közös használatú tulajdonaik, például gépjárművek, amelyek használatát előzetesen lehet igényelni; így például nincs szükség saját autóra, elég a „közösből” kikölcsönözni. Tény, hogy a gyakorlatban ma már nem úgy működnek a kibucok, mint a 20. század hajnalán. Ennek nyilvánvaló praktikus és társadalmi okai vannak. Judit is kizárta annak a lehetőségét, hogy a „minden közös” elv újraéleszthető legyen, ő a másik oldalról közelítene. „Ha van rá mód, hogy mindenkinek legyen saját élete és saját kasszája, amiből hozzájárul a közöshöz, akkor lehet, hogy működne. Az én esetemben a kibuc-életbe szűrődött be a magántulajdon, pedig én pont fordítva gondolom megvalósíthatónak: a magántulajdon alapú élet, ami kibucléttel van kiegészítve.”

Forrás: http://hg.hu/cikk/epiteszet/10439-rekviem-a-kibucokert

 

 

 

 

 

 

Izrael optikai ipara – jól látható előnyök

 

Az izraeli optikai ipar sok mindent kínál azoknak, akik szemüvegeket, lencséket, divatos napszemüvegeket vagy speciális optikai műszereket keresnek.

A tudást és tapasztalatot a piac új kihívásaival ötvözve a legmodernebb technológiák felhasználásával készítik a legszigorúbb egészségügyi előírásoknak és a nemzetközi divatnak megfelelő optikai eszközöket.

Izrael optikai ipara jelentős változáson ment át az utóbbi években. Beépítették a termelésbe a kutatási és fejlesztési programok, az elektronikai ipar és a komputer-vezérelt tervezés legújabb eredményeit. Az izraeli gyártók, a nemzetközi méretekkel mérve viszonylag kis termelésnek köszönhetően, jól és gyorsan tudnak alkalmazkodni a megrendelők speciális igényeihez. A telített nemzetközi piac újításokat, fejlett technológiát, szigorú minőségellenőrzést és mozgékonyságot igényel – melynek az izraeli gyártók megfelelnek. Ezért is viselnek több tucat országban, többek között Európában, az Egyesült Államokban, Latin Amerikában, a Közel – és a Távol-Keleten, munka, sport vagy szórakozás közben Izraelben gyártott szemüveget.

Forrás: http://www.moit.gov.il/NewTamatFiles/45C53243_10AF_4560_A2CB_1272AECBDB48.html

 

 

 

 

 

 

A vallási alapon szerveződött állam: Izrael

 

Izrael az arab világba szigetként ékelődő kis állam a Földközi-tenger partján.

Olyan területen fekszik, amely három világvallás – a kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás – számára egyaránt szent földnek számít.

Izrael sokáig nem volt önálló állam.

 

1948-ban az ENSZ közgyűlése úgy határozott, hogy a történelmi Palesztina területén egy zsidó és egy arab államot kell létrehozni. A tervezett palesztin állam kisebb területeit azonban Jordánia és Egyiptom szerezte meg, így a palesztinok hontalanná váltak. Az 1948-ban megalakult Izrael fennállása óta többször keveredett háborúba a szomszédos arab országokkal és az önálló palesztin állam létrehozásáért küzdő Palesztin Felszabadítási Szervezettel. A nemzetközi erőfeszítések ellenére a palesztin állam máig sem jött létre, és a térségben állandósultak a konfliktusok.

 

Izrael lakossága a világ minden részéből áramlott az országba. A bevándorlók** eltérő hagyományokat, műveltséget hoztak magukkal. A nemzetté váláshoz azonban szükség volt a közös nyelvre. Ezért a régi héberből nyelvújítással a modern élet követelményeinek megfelelő újhéber nyelvet alakítottak ki. A fiatalabb nemzedék már ezt beszéli.

Az ország lakossága rövid idő alatt megteremtette a modern, tudásalapú társadalmat, amelyhez tőkére, szaktudásra, szorgalomra egyaránt szükség volt.

A sokszínű társadalom legfőbb kötőereje a közös vallás. A lakosság túlnyomó többsége zsidó vallású, az ott élő arabok főleg az iszlám hívei.

 

Kevés termőföld, drága öntözővíz

 

Izrael földjének több mint 1/3-a terméketlen. Az északi területek mediterrán vagy félsivatagos éghajlata csak öntözéssel teszi lehetővé a növénytermesztést. A vizet a Jordán folyóból hosszú csővezetéken vezetik ide. Hasznosítják a tisztított szennyvizeket is, és az elektromosan vezérelt víztakarékos csöpögtető öntözést alkalmazzák.

A kevés termőföld és a drága öntözés a belterjesség irányába fejlesztette Izrael mezőgazdaságát. Nagy szerepe van ebben a nagy értékű, exportképes kultúráknak: a kerteknek, gyümölcsösöknek*. A parti síkságon termesztett jaffanarancs, grépfrút, banán, avokádó, mangó, gránátalma fontos kiviteli cikke az országnak.

Az állattenyésztést – a közel-keleti országoktól eltérően – korszerű tehenészetek és iparszerű baromfitenyésztés jellemzik.

 

Kibucok és moszavok

 

A kibucok általában jól gépesített gazdaságok – és egyben falusi települések is. Lakói közösen igazgatják, vagyona a közösség tulajdonában van. A tagok munkájukért ellenszolgáltatásként szállást, ellátást és zsebpénzt kapnak, és gyerekeik oktatását is a kibuc irányítja. A kibucok nemcsak egyszerűen földműves, hanem félig-meddig katonai közösségek is. A kényes határ menti övezetekben védelmi szerepet is betöltenek.

Több településen megindult az iparosodás, így a mezőgazdasági tevékenység mellett már feldolgozóüzemeket és szállodákat (kibucszállodák) is működtetnek.

A moszav szövetkezeti alapon szervezett település. Minden család saját háztartását vezeti és saját földjét műveli. Gépeket és drágább eszközöket azonban közösen vásárolnak, s a termékeiket a szövetkezet értékesíti.

 

A Holt-tenger sójától az elektronikáig

 

Az államalapítás óta Izraelben fokozott mértékben folyik a természeti kincsek feltárása. Nagy mennyiségben nyernek nyersanyagokat, különféle sókat a Holt-tenger óriási lepárlómedencéiből (sókertek).

Az ország energiagazdálkodásának alapja az import kőolaj. Miután Izrael nincs jó viszonyban a kőolajtermelő arab országokkal, ezért azt máshonnan kénytelen beszerezni. Új energiaforrásként az utóbbi években előtérbe került a napenergia felhasználása. Így például a Holt-tenger tekintélyes sókészleteit kinyerő lepárlóüzem is napenergiával működik.

Az ipar elsősorban fogyasztási cikkeket állít elő. A vezető iparág a fémfeldolgozás. Termékei a csúcstechnológiát képviselő repülőgépek, nehéz- és könnyűfegyverek, katonai felszerelések, szerszámgépek, háztartási felszerelések. Jelentős fejlődésnek indult az elektronikai iparág. A számítógépek, távközlő- és elektronikai berendezések, orvosi műszerek ma már fontos exportcikkek. Kifejlesztésük az ország saját K+F intézményeinek teljesítménye. Az ország vegyiparának legfontosabb termékei a gyógyszerek.

Az izraeli ipar világhírű ága a gyémántcsiszolás. A Dél-Afrikából importált nyersgyémántot automatizált üzemekben dolgozzák fel, és ékszergyémántként értékesítik a világpiacon.

A gazdasági élet súlypontja északon, a rendkívül sűrűn lakott parti síkságon található. Itt található Izrael legnagyobb kikötője, Haifa is.

Az ország gazdaságában növekvő jelentőséggel bír a szentföldi zarándokhelyek és a tengerparti üdülőhelyek idegenforgalma.

Jeruzsálem: múlt és jelen

Az ENSZ Tel-Aviv-Jaffát jelölte ki fővárosnak. Izrael azonban (1967-ben) elfoglalta Jeruzsálem keleti, arabok lakta felét. Ekkor törvénybe iktatta, hogy Jeruzsálem az ország oszthatatlan és örök fővárosa. Ezt a legtöbb ország máig sem ismerte el, így külképviseleteik színhelye Tel-Aviv-Jaffa.

 

Forrás: http://www.mozaweb.hu/course.php?cmd=lesson&cid=271&lid=16

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország izrael pénz magyarok kapitalizmus befektető cégtulajdonos értelmes ébredés

Kapitalizmus 40/34. rész – USA kiterjedése

2012.02.09. 10:30 12nyil

 

 

A poszt-amerikai gazdasági korszak


Egy-egy hosszabb szakasz után a világgazdaságban időről-időre olyan új helyzetek állnak elő, amelyeket nem veszünk rögtön észre, vagy amelyeket nem akarunk észrevenni.


De befektetőként csak akkor növelhetjük a vagyonunkat, ha a realitásnak megfelelően fektetünk be, nem pedig ha szembe megyünk vele. Tehát, mi ez az új ki nem mondott gazdasági realitás?


Tény: A világ a modern történelem következő nagy gazdasági növekedésének új korszakába lépett. Ennek a korszaknak a legkifejezőbb elnevezése a poszt-amerikai (Amerika utáni) gazdasági korszak. Ez a korszak nagyon izgalmas lehetőségeket tartogat a vagyonépítés szempontjából. De fejtsük ki ezt egy kicsit pontosabban.


A poszt-amerikai gazdasági korszak semmiképpen sem jelenti azt, hogy Amerika népe a történelem szemétdombja felé haladna. A poszt-amerikai gazdasági korszak azt sem jelenti, hogy Amerika lehanyatlik. Ez a korszak a világ többi részének felemelkedéséről szól.


Az első modern gazdasági korszak a XV. században kezdődött, és ez a korszak hozta létre azt a nyugati világot, amelyet most ismerünk. A második modern gazdasági korszak a XX. században az Egyesült Államok felemelkedése volt. A mai idők az amerikai gazdasági csoda utolsó fejezete, amely egyben elveti a következő nagy gazdasági korszak magvait.


A Nyugat és az Egyesült Államok felemelkedése volt a főpróba a világ többi része számára a felemelkedéséhez. Korábban azok az országok, amelyek újítottak, és amelyek vezették a világot, viszonylag kis országok voltak. A gazdasági csodákat viszonylag kis számú embercsoportok hozták létre a Földön.


Az Egyesült Államok hajtotta végre az első olyan jelentős gazdasági forradalmat, amely emberek nagy számát érintette. Ilyen nagy mértékű és ilyen mélységű virágzás, amit Amerika végrehajtott, korábban nem létezett. Az amerikai gazdasági korszak alatt Kína, Oroszország, India és Brazília aludtak, és nem akartak vagy nem voltak képesek arra, hogy ebben részt vegyenek. Most azonban ébredeznek, és nagy lépésekkel zárkóznak fel.


Ami ezt az új gazdasági korszakot merőben mássá teszi a nyugati vagy az amerikai korszaktól, az a nagyságrend. Jelenleg három milliárd ember hoz létre egyszerre kapitalizmust. Minden évben 25-30 millió új középosztálybeli fogyasztó jelenik meg a világgazdaságban.


A nagyságrend az, ami óriási lehetőségeket tartogat, de csak azok számára, akik megértik azt, hogy máshogyan kell befektetni, mint ahogyan eddig tettük.

United StatesAmerika felemelkedése a végtelen erőforrásokon alapult.

 

Miközben ma három milliárd ember verseng a Föld erőforrásaiért, a végtelen erőforrások kiaknázására alapuló stratégia nem érvényes többé.


Az amerikai gazdasági stabilitás mellett Amerika katonai szuperhatalom, amelynek alapja a nagy emberlétszám és a fegyverzet. De ma egy csoport fegyveres lázadó képes arra, hogy ellenőrzés alatt tartson egy nigériai olajvezetéket, ami 20 dollárral megemeli az olaj hordónkénti világpiaci árát. Ezzel nagyobb gazdasági kárt okoz az Egyesült Államoknak, mint amit bármilyen katonai akció a modern időkben okozhatott neki.


A befektetés világa ma más, mint amilyen korábban bármikor volt. De ez az új gazdasági sztori egy amerikai sztori. A II. világháború után 60 éven keresztül sok millió embernek segített Amerika abban, hogy kikerüljön a szegénységből. Amerikai üzletemberek, diplomaták és állampolgárok késztettek Amerikától távoli területeken élőket arra, hogy létrehozzák a saját piacaikat, hogy ne féljenek a változásoktól, hogy csatlakozzanak a fejlett világhoz, és hogy elsajátítsák az amerikai siker titkát. Az utóbbi tíz évben az internet forradalma felgyorsította ezt a folyamatot, és ezen a világ nyert (Amerika is, de ő némi hátrányt is szenvedett).

 


Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok végrehajtotta történelmi küldetését: globalizálta a világ gazdaságát. Nekünk, befektetőknek most ehhez kell igazítanunk a befektetési stratégiánkat.


Hogy ebben az új korban vagyont építhessünk, el kell felejtenünk a régi gazdasági korszakot, és meg kell értenünk az új gazdasági időket: a poszt-amerikai gazdasági korszakot.

Forrás: http://www.ertsapenzhez.hu/c25.html

 

 

 

 

 

 

Az USA kialakulása, alkotmánya, nagyhatalommá válása

 

Észak-Amerika gyarmatosítása:

Az Amerikai kontinens északi részét a XVI. században a spanyolok dél felől, a franciák észak felől kezdték birtokba venni. Az angolok gyarmatosítás az Atlanti partok mentén és a Hudson-öböl vidékén történt. A brit szigetekről politikai és vallási okokból jórészt puritán csoportok érkeztek, magukkal hozva az önigazgatás igényét és gyakorlatát. A telepesek állandó harcban álltak a természettel és a bennszülöttekkel, az indiánokkal, akinek a száma gyorsan fogyatkozott.

 

A tizenhárom gyarmat:

A bevándorlók által létrehozott települések és kolóniák a XVII. század végén gyarmatokká egyesültek. A gyarmatok önálló törvényhozó testületeket alakítottak ki. Ahhoz, hogy a gyarmatok megtartsák lakosságukat, a kormányzatnak folyamatosan engedményeket kellett tennie a politikai jogok, a szabad földfoglalás és a vallásszabadság terén.

A gyarmatok kezdetben jó viszonyban álltak az anyaországgal. Az északi területek bekapcsolódhattak a brit gyarmati kereskedelembe, a déliek pedig ott is eladhatták mezőgazdasági termékeiket, ráadásul szabad utat kaptak az önálló fejlődéshez. Növelte az egymásra utaltságot a francia jelenlét, ugyanakkor a telepesek körében a milíciába való besorozások elégedetlenséget váltottak ki. A hétéves háború után azonban ez megszűnt.

 

Győzelmük után az angolok hozzáláttak, hogy megszervezzék a térség védelmét és igazgatását. Ennek költségeit a gyarmatokkal kívánták megfizettetni. Az adókat növelték, a gyarmati önigazgatást pedig vissza akarták szorítani. Ezenkívül a gyarmatokat sújtó vámokat vezettek be, ill olyan adókat, amelyek ellehetetlenítették a gyarmatok törekvéseit /szabad földfoglalás betiltása, cukoradó, pénzadó, beszállá-solási törvény, bélyegadó/. Ezen intézkedések azonban egységbe kovácsolták a különböző érdekű gyarmatokat. Immár egységesen és élesen reagáltak a brit lépésekre. Tiltakozások, tüntetések és egyfajta polgári engedetlenség után 1766-ban a New York-i gyarmatok kongresszusán követelik az adók eltörlését és kijelentik: „No taxation without representation!”: Képviselet nélkül nincs adózás, vagyis saját törvényhozóik kivételével senki semmilyen adót nem vethet ki rájuk.

 

A gyarmatok hatásos fegyverként vetették be az angol áruk bojkottját is, ami érzékenyen érintette a brit gazdaságot. Az angolok enyhítettek a megszorításokon, de a parlament nem hátrált meg. 1767-ben újra kiéleződik a vámháború. 1770-ben a „bostoni mészárláson” az angol katonák tüzet nyitottak a fegyvertelen tüntetők tömegére. Anglia végre meghátrált, visszavonva szinte az összes adót és vámot, kivéve a teavámot, mintegy az anyaország hatalmát hivatva demonstrálni. 1773-ban Samuel Admas és társai indiánoknak öltözve a bostoni kikötőben lévő Kelet Indiai Társaság három hajójáról a tengerbe dobálta a tearakományt. Anglia hadihajókat vezényelt Boston ellen.

 

Az amerikai függetlenségi háború:

A hír hallatán a 13 gyarmat képviselője összegyűlt Philadelphiában az Első Kontinentális Kongresszuson 1774-ben. A kongresszus 55 tagja kinyilvánította a kényszerítő rendelkezések törvénytelenségét és a gyarmatok jogát az önálló törvényhozásra. A Kongresszus megalakította a Kontinentális Szövetséget, mely átvette a gyarmatok irányítását. 1775-ben egy Boston közeli kisvárosban eldördültek az első lövések: kitört a függetlenségi háború.

 

1776. július 4-én a John Hancock elnökölte Kongresszuson aláírásra került a Thomas Jeffersonnak Benjamin Franklin és John Adams segítségével megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozata, mely kinyilvánította a 13 gyarmat függetlenségét, és a felvilágosodás eszméit követve az emberi és a polgári szabadságjogokat és a képviseleti kormányzat szükségességét. Bizonyos sorokat szó szerint vettek át John Locke műveiből. Ezzel megszületett az Amerikai Egyesült Államok /hivatalosan:1783 Párizs/ A második Kontinentális Kongresszus Philadelphiában megszavazta a hadba lépést, a seregek élére pedig George Washingtont állította. Kezdetben a brit reguláris haderő győzelmeket aratott, az amerikaiak első jelentős győzelmüket 1777-ben Saratoga-nál aratták. 1778-ban Franciaország, Spanyolország és Hollandia beavatkoztak a gyarmatok oldalán. Végül a döntő győzelmet 1781-ben aratták Yorktown-nál. Az 1783-as Versailles-i békében III. György angol király elismerte az USA-t, és átadta a Mississippi-ig terjedő területeket is. Az USA első elnöke George Washington lett.

 

Az USA alkotmánya:

 

1787-ben a Philadelphiában tartott Alkotmányozó Gyűlés megalkotta az Egyesült Államok alap-törvényeit és alkotmányát. A Függetlenségi Nyilatkozat szellemében rögzítették az emberi szabadság-jogokat, illetve a képviseleti rendszeren alapuló, a hatalmi ágakat megosztó államberendezkedést. AzUSA berendezkedése egy föderatív, rezidenciális rendszer lett.

- választópolgárok: felnőtt, fehér férfiak

- erős elnöki hatalom: a megválasztása közvetett úton, elektorokon keresztül történt

- kétkamarás kongresszus /törvényhozás/: államok lakosságával arányban lévő képviseletet biztosító Képviselőház, és az államonként két szenátort delegáló Szenátus

- Legfelső Bíróság: független, ellenőrzés

1791-ben kiegészítés az alkotmányhoz: sajtó-, szólás- és gyülekezési-szabadság, a feketékről nem szól

 

Az USA terjeszkedése:

 

uploaded imageA francia forradalom idején az USA semleges maradt /Thomas Jefferson lektorálja Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának elfogadását/, s az európai hatalmak lekötöttségét területi terjeszkedésre használta fel.

 

1803-ban megvásárolták Napóleontól Louisiana-t, 1819-ben Spanyolországtól Floridát.

 Kanadát sikertelenül próbálták elragadni Nagy-Britanniától, de 1846-ban megszerzik Oregont /ÉK/, Mexikótól pedig Texas-t 1845-ben és Kaliforniát ill. a Sziklás-hegységet 1848-ban.

 

Észak és Dél ellentéte:

Az ipari vállalkozásban és a farmergazdálkodásban érdekelt Észak, valamint az ültetvényes, rabszolgatartó Dél között az 1850-es évekre egyre élesebb ellentétek alakultak ki. Az észak-amerikai iparvállalatok érdekében az állt, hogy vámokkal védjék a belső piacot, kizárva ezzel Európát a versenyből, miközben a Dél biztosította az olcsó nyersanyagot és a felvevőpiacot. Ez azonban sértette a déliek érdekeit. A másik jelentős ellentét a két fél között a nyugaton újonnan megszerzett földek jelentették: a farmerek kis parcellák, a déliek nagy ültetvények kialakítását akarták. A kérdés elsősorban egy-egy új állam felvételekor került előtérbe. Az ellentétek megoldását 1820-ban, Missouri felvételekor kompromisszummal ódázták el /a 36°30’ szélességi körtől D-re engedélyezték a rabszolgatartást/.

 

A rabszolgaság intézményét azonban a lakosság jelentős része ellenezte. Abolocionizmus: feketék felszabadítását célul kitűző mozgalom.

Az amerikai polgárháború:

Kansas állam felvételekor a Missouri-kompromisszum nem valósulhatott meg. A terület hovatartozása miatt polgárháború tört ki. Az északiak létrehozták a Republikánus Pártot, mely a rabszolga felszabadítást, védvámok bevezetését és a szabad földfoglalást tűzte zászlajára. Az 1860-as választásokon a republikánus Abraham Lincoln került az elnöki székbe. Győzelme után 11 déli állam kilépett az Unióból, s megalakította független államát, a Konföderált Amerikai Államokat Jefferson Davi elnökletével. Lincoln nem fogadta el a kiválást, mire a déliek hadat üzentek /1861-65/.

Észak ember – és hadianyagban való nyomasztó fölényét a déliek zseniális tisztikara ellensúlyozta.

 

Az elhúzódó háborúban lassan az északiak fölénye érvényesült. 1863-ban Gettysburg-nél az uniós seregek megállították Lee tábornok csapatait, míg az északi Grant és Shermann tábornok seregei tovább nyomultak Dél felé. Az uniós blokád is ekkor zárta körül a Konföderációt. Végül Lee a kilátástalanná váló helyzetben Grant tábornok előtt Richmond-nál letette a fegyvert.

 

Lincoln a tömegek megnyerése érdekében 1862-ben kiadta a telepítési törvényt, mely lehetővé tette, hogy minden amerikai állampolgár egy legfeljebb 113 holdas parcellát hasítson ki a szabad földekből.

A fekete rabszolgák 1863-ban szabadultak fel elnöki rendelettel.

 

A XIX. század második felére az USA akkora hasznot látott Kubában, hogy meg akart szabadulni a gyarmatosító spanyoloktól. A háború 1898 tört ki és elsöprő amerikai sikerek után a párizsi békével ill. Kuba függetlenedésével ért véget: valójában Kuba az USA legszorosabb befolyása alá került.

Alaszkát az USA 1867-ben vásárolta meg Oroszországtól 7,2 millió dollárnyi aranyért. 1959-ben vált az Amerikai Egyesült Államok 49-edik, utolsó tagállamává. Területe alapján a legnagyobb, lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állam.

 

Forrás: m.blog.hu/we/we-dek/file/tori/Az%20USA%20kialakulása.doc

 

 

 

 

 

AZ USA KIALAKULÁSA

 

Az amerikai kontinens É-i részét a XVI. században a spanyolok Dél felől kezdték birtokba venni.

(gyarmat =az anyaországtól távol eső, birodalomhoz csatolt terület.)

Őket még a XVI. században a franciák követték a Szent Lőrinc folyó irányából.

 

Az angolok két irányból törtek előre:

- Hudson-öböl

- atlanti partok mentén

 

A XVIII. századra Észak-Amerikában 13 angol gyarmat jött létre.

 

A XVIII. sz-ban a gyarmatoknak külön-külön szorosabb volt a kapcsolatuk az anyaországgal, mint egymással.

Megkezdődött azonban az amerikai belső piac kialakulása. ⇒ ez szükségessé tette a gyarmatok szövetkezését. (Benjamin Franklin)

 

Anglia és a gyarmatok viszonya kiéleződik:

 

 

Amerika a XVIII. sz. vége felé még mg-i jellegű, de északon ígéretes ipar alakult ki. (pl.: hajóépítés)

Anglia gyarmatait nyersanyagtermelő és árufelvevő piacnak tekintette.

- nem érdeke az amerikai ipar és gazdaság fejlődése.

Az ellentétek kiéleződését elősegítette a francia-angol gyarmati háború, melynek következtében a franciákat kiszorították a kontinensről.

 

Megszorító intézkedéseket vezettek be:

- megtiltották, hogy az amerikaiak az Allegheny-hegységtől nyugatra települjenek

- növelték az adókat (pl.: cukoradó)

- vámokat vezettek be

- bélyegtörvény: minden okmányra, hirdetésre, újságra illetéket vetettek ki

 

Az angol parlament által megszavazott adókat az amerikaiak törvénytelennek minősítették, mert a parlamentben nem volt képviselőjük.

Új fegyvert vezettek be: BOJKOTTÁLTÁK az angol árukat

- veszteséget okoztak az anyaországnak. Az adók, illetékek fizetését pedig megtagadták.

Az angol kormány meghátrált, visszavonta a vámokat, de fenntartotta az angol parlament adókivetési jogát.

A brit kormány a Kelet-Indiai Társaságnak a teára monopóliumot adott /TEAVÁM/

- 1773 BOSTONI TEADÉLUTÁN: az amerikaiak 3 hajó rakományát a tengerbe szórták.

 

1774-ben Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa, ahol III. György angol király bejelentette, hogy az amerikai kormányzat a lázadás állapotában van.

1775. ápr. 19-én Lexingtonnál kitört a függetlenségi háború, mely 1775-től 1783-ig tartott.

 

1776. júl. 4-én a kongresszus elfogadta a FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATOT, melyet Thomas Jefferson fogalmazott meg:

- kinyilvánította a gyarmatok függetlenségét

- emberi szabadságjogok

- képviseleti kormányzat.

 

Megszületett az új állam, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK.

A háborúban az erőviszonyok az angoloknak kedveztek:

- jól felszerelt és kiképzett hadsereg

- hatalmas flotta

- loyalisták (angolokat támogató amerikaiak)

 

A hazafiak serege részben német zsoldosokból állt. Jól alkalmazták a szétszórt alakzat taktikáját, a lakosság támogatta őket

- állandó utánpótlás.

Az amerikaiak 1777-ben Saratogánál aratták első jelentős győzelmüket.

- a franciák és a spanyolok, majd a hollandok szövetséget

kötöttek velük.

 

1781-ben George Washington vezetésével Yorktownnál fölszámolták az utolsó angol hadsereget.

 

1783-ban kötötték meg a versailles-i békét:

Nagy-Britannia elismerte az Egyesült Államok függetlenségét.

 

1787-ben Philadelphiában ült össze az Alkotmányozó Gyűlés

- ALKOTMÁNY: hatalmi ágak megosztása

 

Rögzítette az ember szabadságjogait

 

1791-ben első kiegészítés:

– szólás

– sajtó

– gyülekezési szabadság

– az egyház és állam szétválasztása

Forrás: users1.ml.mindenkilapja.hu/users/albiniki/uploads/usa.pdf

 

 

 

 

 

 

Az USA térnyerése: A francia forradalomból kimaradt az USA ezt az időt területi növekedésre használta. Az ipari forradalom az angollal egy időben bontakozott ki. A XIX. Század első felében megszerzi a területeket a nyugati partig. A népesség 1775-ben 2,5 millió fő, míg 1810-ben 7,2 millió.

 

Japánt és Kínát a nagyhatalmak nem tudták gyarmatosítani. Kínának csak „behajózási engedélyt” kellett adnia a nagyhatalmaknak, hogy áruikat el tudják adni.

 

Polgárháború: A megszerzett földterületek vonzóak voltak az európaiaknak. Ezért sokan bevándoroltak, s fejlesztették a vasutat, hogy minél gyorsabban tudják az érkező lakosokat a nyugati részek felé betelepíteni. Nyugaton ugyan is nagy vonzereje volt az aranynak. Farmerbirtokok (önálló egységek) alakultak ki. Bővült a belső piac is. Keleten iparvárosok nőttek, s fejlődött a mezőgazdaság is, ezért a termelés fele exportra került. Délen ültetvényes gazdálkodást végeztettek a rabszolgákkal.

 

Leginkább gyapotot, dohányt és rizst termesztettek. A területnövekedéssel egyre több rabszolgát használtak. 1. Észak az ipari vállalkozásban és a farmergazdálkodásban volt érdekelt. Dél pedig a rabszolgatartó ültetvényes gazdálkodásban. Észak vámokkal akarta védeni a belső piacot, míg Délnek a szabad verseny volt az érdeke.

 

2. A másik konfliktusforrás a nyugati területek felosztása volt. Ha engedélyezik a rabszolgatartást ültetvény lesz, ha nem farmerbirtok. 1820-ban ezért létrehozzák a Missouri- kompromisszumot. Vagyis a 36. foktól északra nem lehet rabszolgát tartani.

A jenkik körében megjelent a szabadság tisztelete. Ezért ellenezték a rabszolgaságot és a feketék felszabadítását akarták (abolicionista mozgalom). Kansas felvételekor nem valósult meg a Missouri- kompromisszum, ezért polgárháború tört ki. Az északiak a Republikánus Párttal a rabszolga felszabadítást, védvámokat és szabad földosztást kart.

 

(1861-1865): 1860-ban az északi Lincoln kerül hatalomra, ezért 11 déli állam kilép az Unióból, s létrehozzák a Konföderált Amerikai Államokat. Lincoln ezt nem fogadta el és Dél ezért hadat üzen. A háború elején a Déliek voltak fölényben. A hosszú háború azonban az iparos Északnak kedvez és így Lee-t legyőzi Grant és Sherman.

1863-ban Lincoln felszabadítja a rabszolgákat. S 1862-ben a telepítési törvényben mindenkinek jelképes áron adott földet, ha 5 évig műveli. A déliek létrehozzák a KU-Klux-Klán-t a feketék ellen 1866-ban.

 

A korszakban az USA fejlődése kimagasló. A bevándorlók adták a munkaerőt. De a drága munkaerő fejlesztésekre ösztökélte az amerikai gazdaságot. A németek mellett ők voltak a technikai fellendülés középpontjában. Roosevelt a trösztellenes törvényben és Wilson a szabad verseny engedélyezésével fejleszti a belső piacot. S a Panama-csatorna bevétele is sok pénz hozott.

Forrás: users.atw.hu/fazekasgimi/tetel/6.5.doc

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem magyarország egyház pénz magyarok kapitalizmus befektető cégtulajdonos

süti beállítások módosítása