„És arcuk formája volt emberi arc, továbbá oroszlán-arc mind a négynek jobb felől, és bika-arc mind a négynek bal felől, és sas-arc mind a négynek hátul” (Ez 1, 10.)
„És négy arca volt mindeniknek, az első arc volt Kerub-arc, és a második arc ember-arc, a harmadik oroszlán-arc és a negyedik sas-arc.” (Ez 10, 14.)
„A mely esztendőben meghalt Uzziás király, látom az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betöltötte a templomot;
Szeráfok állnak volt felette: mindeniknek hat-hat szárnya volt: kettővel orcáját fedte be, kettővel lábait fedte be, és kettővel lebegett” (Ésa 6, 1-2.)
„És az első lelkes állat hasonló volt az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló volt a repülő sashoz.” (Jel 4, 7.)
Míg a bika szolgálatnak, addig az oroszlán az erőnek a jelképe.
Önmagában se nem rossz, se nem jó, hanem azt jelenti, hogy Az Erős.
Izrael olyan, mint egy oroszlán
„Mert nem fog varázslás Jákobon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákobnak és Izraelnek: mit művelt Isten!
Íme, e nép felkel, mint nőstény oroszlán, és feltámad, mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza.” (4Móz 23, 23-24.)
„Lehever, nyugszik, mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? A ki áld téged, áldott lesz, és ki átkoz téged, átkozott lesz.” (4Móz 24, 9.)
„Te pedig kezdj gyászéneket Izrael fejedelmeiről.
És mondjad: Mi volt anyád? Nőstény oroszlán; oroszlánok közt fekszik, fiatal oroszlánok között neveli fel kölykeit.
És fölnevelt egyet kölykei közül; fiatal oroszlánná lett, és megtanult ragadományt ragadozni, embereket evett.
És meghallották ezt róla a népek; vermükben megfogták, és elvitték őt horgokon Egyiptom földjére.
És mikor látta, hogy késik, hogy oda veszett reménysége, vőn egyet kölykei közül, ezt tette fiatal oroszlánná.
És ez járt az oroszlánok között, fiatal oroszlánná lett, és megtanult ragadományt ragadozni, embereket evett.
És ismerte az ő özvegyeiket s városaikat elpusztította, és megrettent a föld és annak teljessége, ordítása hangjától.
És vetették ellene a pogányok köröskörül a tartományokból és kiterítették reá hálójukat, vermükben megfogatott;
És vetették őt ketrecbe horgokon, s elvitték őt Babilon királyához, elvitték őt várakba, hogy többé ne hallatszódjon szava Izrael hegyein.” (Ez 19, 1-9.)
„És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: íme, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.” (Jel 5, 5.)
Szív erőssége
És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián,
És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
Izrael! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utcáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek pajzsa, Saulnak pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
A megölettek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték, míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek voltak.” (2Sám 1, 17-23.)
„És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izrael tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erős vitézek.” (2Sám 17, 10.)
„Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.” (Péld 28, 1.)
Szenthely
„És az oldalakon, a melyek a pártázatok között voltak, oroszlánok, ökrök és Kérubok voltak, és a pártázatokon felül is ekként; az oroszlánok és ökrök alatt pedig cifrázatok voltak bevésett munkával.” (1Kir 7, 29.)
„Metszett pedig annak tábláira, tartókezeire, pártázataira Kérubokat, oroszlánokat és pálmafákat: mindeniknek az üres helye szerint, és koszorút köröskörül.” (1Kir 7, 36.)
„Hat grádicsa volt e királyi széknek és e szék teteje kerekded volt hátul, és karjai voltak mindkétfelől az ülés mellett, és két oroszlán álla ott a karoknál.
És tizenkét oroszlán álla ott kétfelől a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.” (1Kir 10, 19-20.)
„És emberorca nézett a pálmafaragásról egyfelől, és oroszlánorca a másik pálmára másfelől. Így volt készítve az egész házon köröskörül.” (Ez 41, 19.)
Isten ítéletétének végrehajtója
„És íme, Isten embere jött Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
És kiáltott az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Íme, egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lesz, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lesz jegye, hogy az Úr mondta ezt: Íme, az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott az oltár ellen Béthelben, kinyújtotta Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszáradt az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett az Isten embere az Úrnak beszéde által.
És szól a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajlott a király keze, és olyan lett, mint azelőtt.
És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmész.
És elment más úton, és nem tért meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.
És lakozik Béthelben egy vén próféta, a kihez eljött az ő fia, elbeszélte az ő atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott a királynak; és elbeszélik azokat az ő atyjuknak.
Akkor monda nékik az ő atyjuk: Mely úton ment el? És megmutatták az ő fiai az utat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.
És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelik néki a szamarat, felült reá,
És elment az Isten embere után, és megtalálta őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-e amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
De ő felelt: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
Mert meg van nekem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda mész.
És felelt neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyon. És e képen hazudott néki.
Megtért azért vele, és kenyeret evett az ő házában, és vizet ivott.
Mikor pedig az asztalnál ülnek: lett az Úr beszéde a prófétához, a ki őt visszahozta,
És kiáltott az Isten emberének, a ki Júdából jött, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondta néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelik a szamarat a prófétának, a kit visszahozott.
És mikor elment, egy oroszlán találta őt az úton, a mely megölte őt; és az ő teste az úton feküdt, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett álltak.
És íme, az arra menő emberek látták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélik a városban, a melyben a vén próféta lakott.
A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta őt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.
És szólt az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
És ő elment és megtalálta a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
És felvette a próféta az Isten emberének holttestét, és feltette azt a szamárra, és visszahozta azt, és bement a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse őt.” (1Kir 13, 1-29.)
„És más népet telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállította őket Samaria városaiba az Izrael fiai helyett, a kik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.
És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájuk, a melyek többet megöltek közülük.
Mondának azért Asszíria királyának: A pogányok, a kiket ide hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájuk, a melyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.” (2Kir 17, 24-26.)
„Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.” (Jób 10, 16.)
„Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira.” (Ésa 15, 9.)
„Elszéledt juhnyáj az Izrael, oroszlánok kergették szét; először benyelte őt Asszíria királya, végre pedig ez a Nabukodonozor, a babiloni király megtörte az ő csontjait.” (Jer 50, 17.)
„Erre szólt a király, és előhozták Dánielt, és vetették az oroszlánok vermébe. Szólt a király, és mondja Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!
És hoztak egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsételte a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.
Erre eltávozik a király az ő palotájába, és étlen töltötte az éjszakát, és vigasságtevő szerszámokat sem hozatott eléje; kerülte őt az álom.
Hajnalban a király azonnal felkelt még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez ment.
És mikor közel ért a veremhez, szomorú szóval kiáltott Dánielnek; szólt a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól?
Akkor Dániel szólt a királynak: Király, örökké élj!
Az én Istenem elbocsátotta az ő angyalát, és bezárta az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.
Akkor a király igen örvendett, és Dánielt kihozatta a veremből. És kivették Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtatik ő rajta: mert hitt az ő Istenében.
És parancsolt a király, és előhozták azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolták, és az oroszlánok vermébe vetettének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájuk rontottak az oroszlánok és minden csontjukat összezúzták.” (Dán 6, 16.)
„De olyan is leszek hozzájuk, mint az oroszlán; mint a párduc, úgy leselkedek az úton.
Rájuk rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívük borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán.
A mezei vad szaggatja szét őket!” (Hós 13, 7-8.)
Ragadozó emberek
„Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.” (Zsolt 22, 13-14.)
„A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen szólnak.
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.” (Zsolt 17, 9-12.)
„Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.” (Zsolt 7, 3.)
„Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.” (Zsolt 10, 9.)
„Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.” (Zsolt 22, 22.)
„Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt 34, 11.)
„Óh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.” (Zsolt 35, 17.)
„Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya.” (Zsolt 57, 5.)
„Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!” (Zsolt 58, 7.)
„Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.” (Zsolt 91, 13.)
„De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.” (2Tim 4, 17.)
„Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai voltak.” (Dán 7, 4.)
„Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné.” (Jóel 1, 6.)
Oroszlánvadászok
„És lement Sámson az ő atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szőlőhegyéhez értek, íme egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe.
És felindította őt az Úrnak lelke, és úgy kettészakasztotta azt, mint a hogyan kettészakaszttatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, a mit cselekedett.” (Bírák 14, 5-6.)
„És felelt Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:
Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítottam szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakállánál fogva, és levágtam és megöltem őt.” (1Sám 17, 34-35.)
„Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelből, a ki nagy dolgokat cselekedett; ő ölte meg Moáb két oroszlánját, és ő ment alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idő volt.” (1Krón 11, 22.)
„Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségű, a ki Kabséelből való volt; ez ölé meg a Moábitáknak két fővitézét.
Ugyanő elmenvén, az oroszlánt is megölte a veremben, télen.
Ugyanő ölt meg egy Egyiptomból való tekintélyes embert. Az egyiptomi kezében dárda volt, és ő csak egy pálcával ment reá; és kivette az egyiptomi kezéből a dárdát, és megölé őt a maga dárdájával.” (2Sám 23, 20-21.)
Kittenberger Kálmán
1881. október 10-én született Léva városában, nyolc gyermeket nevelő iparos családban. Itt végezte el a tanítóképzőt, majd a budapesti polgári iskolai tanárképzőben folytatta tanulmányait. Már ekkor tudatosan készült a gyűjtésekre és preparálásra. Rendszeresen bejárt a Nemzeti Múzeum Állattani Osztályának (a későbbi Természettudományi Múzeum Állattárának) preparátorműhelyébe.
Főiskolai tanulmányait be sem fejezve, Erdélyben, Tatrang községben vállalt tanítói állást. Pár hónappal később ajánlatot kapott egy afrikai vadászkirándulásra, amit a következő szavakkal fogadott: "Azonnal, bárminő feltételek alatt." 1902-ben lépett először Afrika földjére.1903-ban lőtte első, reá támadó elefántját. 1904-ben oroszlánkalandban volt része, azt, hogy túlélte csak a vakamba bennszülötteknek köszönhette. A harcban elveszítette egyik ujját, amit preparálva elküldött a Nemzeti Múzeumba. 1912-ben élő állatokat szállít Budapestre, az Állat- és Növénykert számára. Élete során hatszor kereste fel a kontinens keleti részének egyenlítővidéki, zoológiai szempontból leggazdagabb és mintegy tíz és fél évet töltött ott.1914-ig évente küldött szakszerűen kikészített állatokat a Nemzeti Múzeumnak. Zoológiai megfigyeléseiről és élményeiről könyveiben számol be.
Legismertebb könyve: A Kilimandzsárótól Nagymarosig.1914-ben ugandai gyűjtése során az I. világháborús események őt is elérték. Mint az ellenséges hatalmak állampolgárát letartóztatták, anyagát elkobozták, őt pedig egy indiai hadifogolytáborba küldték, ahonnan csak 5 év múlva szabadult.1919 utolsó napján tért haza teljesen kifosztva. Itthon egy évig a Nemzeti hadseregben szolgált.1920 tavaszán Nagymarosra költözik. A Kék-Nílus mentén 1916-ban elhunyt Afrika-kutató, Kovács Ödön családja biztosít számára otthont. Kittenberger nemcsak a Nagymarosi tájat szerette meg, hanem Kovács Ödön húgát is. Feleségül vette, és végleg letelepedett Nagymaroson.
Forrás: http://www.levaicserkesz.szm.sk/kittenberger.htm
Széchenyi Zsigmond: CSU!
A szerző első Afrikai vadászexpedíciójának élményeit írta meg máig is legsikeresebb művében. Közvetlen, könnyed, sohasem komolykodó hangvétele, emberek és események néhány mondattal is hiteles felidézése közel hozzák a sohasem látott tájakat, a csak állatkertben látott állatokat. Az első bivaly-bika, az első párduc (a benszülöttek nyelvén:csui), az első oroszlán, az első elefánt elejtését megelőző feszült várakozás, néha hetekig tartó hiábavaló keresés, a vadászat izgalma, a szerencse és a balszerencse gyors váltakozásai kerülnek olvasóközelbe. A siker örömét, a váratlan veszélyek állandó feszültségét éppoly jól ábrázolja a szerző, mint környezetét: vadásztársát (Károlyi Istvánt), a szafarit rendező "fehér vadászt", a bennszülöttek alakját. A könyv egyúttal kitűnő ismeretterjesztő munka is: a még élő szokások, hiedelmek, a növény- és állatvilág élete sok részletét figyeli és írja meg.
Forrás: http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li2031
A tsavói emberevők
Mindkét világhírű magyar Afrika-vadászunk, Kittenberger Kálmán és gróf Széchenyi Zsigmond is említést tesz arról az oroszlánpárról, amely a századfordulón, egész pontosan 1898-ban rettegésben tartotta fél Afrikát. A tsavoi emberevők néven elhíresült oroszlánok korabeli források szerint százharmincöt, újabb kutatások szerint [1] pedig hetvenöt emberrel végeztek néhány hónap alatt. Áldozataikat főleg a Kenya-Uganda vasútvonalat építő munkások közül szedték, egész pontosan a Tsavo folyónál, és amikor egy John Henry Patterson nevű angol vadásznak végre sikerült kilőnie őket, kiderült, hogy mindketten öreg, legyengült nőstények voltak, akik valószínűleg azért kaptak rá az emberhúsra, mert a munkásokat még ilyen leromlott állapotban is könnyedén el tudták hurcolni. A két állatot később kitömték, és a chicagói Field Museumban állították ki, lelövésükről Patterson könyvet írt, és a tsavói emberevők története ihlette a Ragadozók című filmet is, amelyben Wal Kilmer és Michael Douglas játszotta a főszerepet.
Forrás: http://velvet.hu/sztori/2012/02/13/ot_embert_olt_meg_eddig_a_nepali_gyilkos_leopard/