Yonggi Cho szolgálatát 1958-ban kezdte meg, gyülekezetének taglétszáma több mint 1 millió fő (2007-es adat).

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Yoido_Full_Gospel_Church

Minden Isten nagy embere rendelkezett valamilyen saját, teljesen egyedi, egyéni – Isten által őreá szabott kijelentéssel.

Ezek az emberek a szolgálatuk során behozták a zsidó-keresztény kijelentéstérbe az új, Isten által őnekik átadott látásukat.

Mivel ez a látás mindig teljesen új, ezért gyakorlatilag egy Isten által kialakított monopolhelyzetbe kerülnek. Az összes többi szolgálat átvehet tőle dolgokat – általában érdemes is átvennie belőle, ha nem is mindet, de egy részt igen– és így az egész Egyház növekedni tud.

Ez a titka a pünkösdi-karizmatikus mozgalom növekedésének.

Hogy maga a Mindenható Isten indítja útjára a nagy (10 talentumos) szolgálatokat!

Ébredés mindig akkor jön létre, amikor egy-egy ilyen nagy kaliberű – Egyházi és világi (társadalmi) értelemben is karizmatikus (van karizmája illetve erőteljes) személy elindítja a szolgálatát.

Ráadásul ezek a személyek igyekeznek is megosztani a szellemvilágbeli ismereteiket – a kérdés csak az, hogy más is érti, vagy csak ők, hogy mi miért működik?

Azon kívül nem is minden utánozható le, és építhető be más kulturális közegekbe.

Ők az igazi szolgálati ajándékok – akiket én 10 talentumos személyekként tudok az Ige alapján bekategorizálni.

Ők biztos, hogy szolgálati ajándékok – mármint az erő alapján.

Paul Yonggi Cho kijelentése főleg a 4. dimenzióról szól, ami bármennyire is meglepő, még a világban (tudományos illetve gazdasági életben) is az időről szól.

A lényeg, hogy bármilyen csoda újra megtörténhet, mert az idő ugyanúgy uralható, mint a hosszúság, szélesség és magasság.

Ő ezt nem így mondja el, inkább módszereket (=’do’) tesz közzé, ami nagyon is az ázsiai gondolkodásnak megfelelő, de még nekünk, magyaroknak is – noha ázsiai nép vagyunk – néha nehezen érthető.

A koreai ’do’ szó jelentése: út, módszer.

Az egyes harcművészetek neveinek utolsó szótagja (írásjele) ezt jelenti pl.: Taekwon-do, Hapkido

Konfuciusz és Kung-Fu-Ce egy és ugyanaz a személy.

A japán harcművészeteknek tipikusan a Zen buddhizmus képezi a spirituális alapját.

Nos, Yonggi Cho felismerte azt, hogy neki is egyfajta új harcművészetre van szüksége, mint ahogyan a buddhizmus, és a konfucianizmus is azok.

Így ő is egy harcművészeti irányzatot hozott létre, mely által a jelenleg ismert legnagyobb pünkösdi-karizmatikus gyülekezetet tudta megalkotni.

Legfontosabb látásait a Negyedik dimenzió c. könyvében tette közzé.

Részlet a könyvből:

Negyedik dimenzió (Paul Yonggi Cho)

            A koreai konfliktust követő zűrzavart a megélhetésért küzdők sokaságában éltem át. Szegény de kitartó lévén, naponta többféle állást is betöltöttem. Egy délután magántanulóként dolgoztam. Egyszerre csak ömleni kezdett valami a mellkasomból, és annyira megtöltötte, a számat, hogy fulladozni kezdtem tőle. Amint kinyitottam a szám, vér ömlött belőle. Megpróbáltam elállítani a vérömlést, de az csak folyt tovább a számból meg az orromból. Hamarosan vérrel telt meg a gyomrom meg a mellkasom. Amikor magamhoz tértem, forgott velem az egész világ. Súlyosan megrendült egészségemmel alig tudtam hazavánszorogni. Tizenkilenc éves voltam akkor. És haldokoltam.

            Megriadt szüleim azonnal eladtak annyit a vagyonukból, hogy elvihessenek egy neves kórházba gyógykezelésre. Az orvosi vizsgálat nagyon alapos volt. A diagnózis: gyógyíthatatlan tüdőbaj. Amikor meghallottam a kivizsgálás eredményét, akkor döbbentem rá, milyen nagy élni akarás volt bennem. És a végére jutottam a jövőre vonatkozó vágyaimnak, mielőtt még megízlelhettem volna a teljes életet. Kétségbeesetten faggattam a vizsgáló orvost: "Doktor úr, nem tudna mégis segíteni rajtam valamiképpen?" A válasza sokáig visszhangzott az emlékezetemben: "Sajnos, nem segíthetek. A tüdőbaj szokatlan formája ez, amely olyan rohamosan terjed, hogy nem tudjuk feltartóztatni. Három, legfeljebb négy hónapja van még hátra. Menjen haza, fiatalember. Egyen, amit csak megkíván. Búcsúzzon el a barátaitól.

            Teljesen egyedül éreztem magam, reménytelenül. A halálra felkészülten, három hónapra szóló naptárt akasztottam a falra. Mivel buddhista nevelésben részesültem, minden nap imádságban kértem Buddhát, hogy segítsen rajtam. De semmi reménységet sem kaptam, és az állapotom fokozatosan romlott. Mivel éreztem, hogy az életem egyre rövidebb lesz, föladtam a Buddhába vetett hitemet. Ekkor kezdtem el segítségért kiáltani az ismeretlen Istenhez.

            Néhány nappal később egy középiskolás lány látogatott meg, és beszélni kezdett nekem Jézus Krisztusról. .....Értelmetlennek találtam ezeket a történeteket, nem hittem el, és a lányt sem vettem komolyan. Távozása megkönnyebbülést váltott ki belőlem.

            Másnap azonban újra visszatért. Újra és újra eljött, hogy zaklasson az Isten-emberről, Jézusról szóló történeteivel. Amikor már több mint egy hete járt a nyakamra, annyira kihozott a sodromból mindez, hogy durván ráförmedtem. Ő azonban se nem távozott el megszégyenülten, se nem viszonozta  haraggal a haragot. Egyszerűen letérdelt, és imádkozni kezdett értem. .....Ez a fiatal lány különbözött a többitől. Ez nem betanult vallásos történeteket ismételgetett nekem, hanem élte azt, amit hitt. Az ő szeretetén és könnyein keresztül megéreztem Isten jelenlétét.

            .....Amikor kezet fogtunk a búcsúzásnál, nekem adta a Bibliát. "Kutassa az írásokat" - mondta. "Ha hűségesen fogja olvasni, megtalálja benne az élet igéit!"

......"Kisasszony, nem fogom olvasni ezt a könyvet.....- "Uram, ezek a nevek még semmit sem jelentenek magának, de később látni fogja mindennek a különleges jelentőségét." Így felbátorodva, ismét olvasni kezdtem a Bibliát. ...Rátaláltam egy kulcsfontosságú mondanivalóra: a Biblia egyre Jézus Krisztusról, Isten Fiáról beszélt. A halál közelsége ráébresztett arra, hogy nekem valami nagyobb dologra van szükségem, mint egy vallásra vagy egy filozófiára: valami olyasmire, ami még az emberi lét megpróbáltatásai iránt érzett szimpátiánál is nagyobb. Nekem egy személyre volt szükségem, aki részt vállalna a küzdelmeimből és a szenvedéseimből, és győzelemre vezetné az életemet.

            A Bibliát olvasva fölfedeztem, hogy az Úr Jézus Krisztus ez személy. Jézus Krisztus személyisége nem hozott nekünk új vallást, új erkölcsi törvényt vagy új  szertartásokat. Mélységesen gyakorlati módon Jézus üdvösséget hozott az emberiségnek.

            Krisztus szerette a bűnösöket...Mélyen átéreztem bűnösségemet, és tudtam, hogy szükségem van a bűnbocsánatra.

            Krisztus meggyógyította a betegeket. ....Reménykedni kezdtem, hogy engem is meggyógyít.

            Krisztus békességet adott a nyugtalanoknak, önbizalmat, hitet és békességet adott azoknak, akik segítségért fordultak Hozzá. Ez a rendkívüli üzenet magával ragadta a szívemet.

            Krisztus föltámasztotta a halottakat.

            Számomra a legrendkívülibb Krisztusnak a démoni megszállottakkal szemben tanúsított könyörülete volt. ....Krisztus szeretetében erő volt, amely megérintette mindazoknak az életét és problémáit, akik hozzá jöttek.

            Mivel bizonyossá váltam afelől, hogy Jézus Krisztus él, és mivel megragadott a szolgálatából áradó életerő, letérdeltem előtte. Megkértem Krisztust, hogy jöjjön a szívembe, adjon nekem üdvösséget, gyógyítson meg, és mentsen meg a haláltól. ....

            Attól a naptól kezdve úgy olvastam a Bibliát, ahogy az éhhalál szélére jutott ember eszi a kenyeret. A Biblia szolgáltatta az alapot mindahhoz a hithez, amire szükségem volt. .....Hat hónap alatt fölkeltem halálos ágyamból.

            Azóta hirdetem Jézus Krisztus dinamikus evangéliumát. Az a lány, akinek még a nevét sem tudtam meg, megismertette velem a legdrágább nevet, amellyel valaha is találkoztam.

            Krisztus sohasem változik meg. Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Krisztus hordozni akarja a terheidet. Jézus meg tudja bocsátani a bűneidet, és meg tud gyógyítani téged. Ő képes Sátán kiűzésére, és önbizalmat, hitet és békességet tud adni neked. A Szentlélek jelenléte által Jézus veled van ebben a pillanatban is. Krisztus vágyakozik arra, hogy meggyógyíthasson és megszabadíthasson téged a haláltól. A te élő Urad Ő. Higgy Jézus Krisztusban és várj Tőle csodát a mai napra.

A hit egyik törvénye:

Isten sohasem fogja másképp végrehajtani nagy tetteit, mint a te személyes hiteden keresztül. Neked van hited, akár érzed azt, akár nem. Amikor szükséged van rá, az a hit a rendelkezésedre áll. A hitnek azonban megvannak a maga sajátos működési módjai, amelyek által a benned lakozó Mennyei Atyával is összekapcsol téged. Hited használhatóvá tételéhez szükséged van a következő négy lépésre:

            Képzeld világosan magad elé a célt

                        Legyen benned égő vágy

                                   Imádkozzál bizonyosságért

                                               Mondd a hit beszédét

Mondd a hit beszédét: bizonyítékát kell adnod hitednek. A csodák nem akkor történnek meg, ha vakon küszködtök érte. A szellemi világnak törvényei vannak, és a ti szívetekben kiapadhatatlan források találhatók. Maga Isten lakik bennetek, de Isten semmit sem fog másképp cselekedni értetek, mint a ti életeteken keresztül. Isten nagy dolgoknak a megvalósításában fog együttműködni veletek. Isten mindig ugyanaz, de amíg egy személy meg nem változik, Isten nem jelentheti ki magát rajta keresztül. Isten ma rajtatok keresztül akarja kijelenteni önmagát, ugyanúgy, ahogy kétezer éve Krisztuson keresztül tette.

            Ami a szívedet és az elmédet teherbe ejti, az meg fog nyilvánulni a körülményeidben is. Minden egyébnél jobban őrizd a szívedet és elmédet. Isten válasza a saját szellemeden keresztül jut el hozzád, és a szellemeden keresztül Isten válasza eljut a körülményeidhez is. Előre jelentsd ki teljes bizonyossággal azt, ami lesz, mert a szavad kimegy, és ténylegesen megteremti azt. Az egész világ Isten beszédére jött létre. A te beszéded az alapanyag, amelynek felhasználásával a Szentlélek teremt. Szóljad hát az igét, mert az nagyon fontos.

            A hit szellemi birodalma a negyedik dimenzióba tartozik. A látomások és álmok képezik a negyedik dimenzió nyelvét, és a Szentlélek ezeken keresztül kommunikál.

            Először tehát tűzd ki világosan magad elé a célt, azután rajzold azt meg a képzeletedben életszerűen és valóságosan, és aztán lelkesedjél érte, és az egész folyamatot imádságban vidd véghez. Ha hatalmat gyakorlunk a negyedik dimenzióban, ami a hit birodalma, akkor parancsolhatunk a körülményeknek és az élethelyzeteknek, széppé tehetjük azt, ami csúf és kaotikus, és gyógyulást hozhatunk a sérülteknek és a szenvedőknek.

A kimondott szó teremtő ereje

            A beszédközpontnak olyan hatalma van az egész test fölött, hogy az ember egyszerűen a beszéde által irányíthatja a testét, és tetszése szerint ráveheti bármire. Ha valaki egyre azt hajtogatja: "Én egyre gyengébb leszek" - az összes idegpályája rögtön megkapja ezt az üzenetet, és mind azt mondja: "Ó, készüljünk föl az elgyengülésre...

            Az emberek könnyen rászoknak arra, hogy negatív módon beszéljenek. Mielőtt meg akartok változni, meg kell változtatnotok a nyelveteket. Ha a Szentlélek hegyeket mozdító hitet oltott a szívetekbe, ne folytassátok az imádságot és a könyörgést azért, hogy Isten mozdítsa el azt a hegyet, hanem parancsoljátok meg neki: "Hegy, zuhanj a tengerbe!" - mindaz meg fog történni. Ha megtanuljátok ezt és szokásotokká válik az, hogy a Szentlélek kenete alatt létrehívjatok dolgokat az Istenbe vetett hit által, akkor csodák sokaságát fogjátok átélni.

A rhéma

            A görög nyelvben két kifejezés van az Igére, a "logosz" és a "rhéma". A világot Igéje, vagyis "logosz" által teremtette Isten. "Logosz" az Ige általános fajtáját jelenti. A "rhéma" Istennek egy meghatározott igéjét jelenti, amelyet egy meghatározott személyhez intéz egy meghatározott élethelyzetben.

            Egy ízben egy Yun Hae Kiung nevű hölgy hatalmas ifjúsági evangélizációt tartott a koreai Samgak hegyen. A szolgálata rendkívüli volt. Amikor felállt, hogy szolgáljon, és a hívására előresiettek az emberek, a Szentlélek ereje alatt mind elestek. Az összejöveteleire a fiatalok sokasága sereglett össze, és amikor megrendezte az evangélizációs hetet a Samgak hegyen, a fiatalok ezreszámra jöttek oda.

            Az ifjúsági evangélizáció idején nagy esőzések voltak, és valamennyi folyó kiáradt. Egy csoport fiatal át akart jutni a folyó túlsó partjára, ahol az összejöveteleket tartották, de amikor a folyó partjára értek, az ki volt áradva. Sem híd, sem komp nem volt a látóhatáron, és a legtöbben elvesztették bátorságukat.

            Akadt azonban három lány, akik összefogtak és azt mondták: "Miért ne gázolhatnánk keresztül a folyón? Péter járt a vízen, és Péter Istene a mi Istenünk is. Péter Jézusa a mi Jézusunk, és Péter hite a mi hitünk is. Péter hitt, és nekünk még inkább hinnünk kell. Át fogunk gázolni ezen a folyón". Az áradás teljesen megtöltötte a folyó medrét, de ez a három lány letérdelt, megfogták egymás kezét, elismételték a történetet, amelyben Péter járt a vízen, és kijelentették, hogy ők is képesek ugyanúgy hinni, mint ő. Azután mindenki szeme láttára egy kiáltással belegázoltak a folyóba. A haragvó áradat azonnal elragadta őket, és három nap múlva a nyílt tengeren találták meg a holttestüket.

            Ez a tragédia egész Koreában mindenfelé ellenérzést váltott ki. Nem-keresztény napilapok óriási szalagcímek alatt ismertették a történteket:

            "Az Ő Istenük nem tudta megmenteni őket"

és         "Miért nem válaszolt Isten a hit imájára?"

Válasz: Péter pl. a rhéma felszólítására lépett a vízre, a lányok pedig a logoszt birtokolták. Templomainkban is a logoszt kapják az emberek, és nincs idejük arra, hogy a rhéma is birtokuk legyen. Ezért nem tapasztalják meg Isten csodatetteit, és kételkedni kezdenek az Ő hatalmában.

            Az embereknek be kell jönniük a szentélybe, figyelmesen kell hallgatniuk az Ige hirdetőjére és várakozniuk kell az Úr előtt. Mivel azonban ők nem úgy jönnek, hogy imádságos szívvel hallgassák az Igét, és várakozzanak az Úr előtt, amíg elnyerik a szükséges "rhémát", nem kaphatják meg azt a hitet, ami a problémáik megoldásához szükséges. A Biblia-ismeretük és a problémáik együtt gyarapodnak, és annak ellenére, hogy templomba járnak, semmi sem történik az életükben. Így hát kezdenek visszaesni, és a hitük kezd elfogyatkozni.

            Ha a lelketeknek nincs rendben a dolga Istennel, semennyi imádság, kiáltozás és ugrálás sem hozza el a gyógyulás "rhémáját". Először Jézus Krisztussal kell rendeznetek a viszonyotokat. Valljátok meg a bűneiteket, helyezzétek mindazt Jézus Krisztus vére alá, nyerjétek el a megváltás és az örök élet kegyelmét. A Szentlélek azután célba veszi majd a szíveteket a isteni gyógyítás egy igéjével, inspirálni kezd, és megadja nektek azt a "rhémá"-t, amelyre szükségetek van. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, nektek várakoznotok kell az Úr előtt.

A kihívás

            A szívetekre kívánom helyezni azt a tényt, hogy azok a források, amelyekre szükségetek van, ott vannak bennetek; nem holnap, nem is tegnap, hanem éppen most: Istennek a teljessége van tibennetek. Isten nem azért van ott, hogy aludjon. Isten azért van ott, hogy kimunkálja a ti megváltástokat. Isten azonban sohasem munkálkodik másképpen, csak a ti gondolkodásotokon, a ti látásotokon és a ti hiteteken keresztül. Ti vagytok az Ő csatornája. Isten olyan nagy, amekkora lehetőséget adtok Neki, és olyan kicsiny, amennyire ti korlátozzátok Őt.

Forrás: http://www.paplak.hu/olvastam/negyedikdimenzio.htm

A hívő társainktól kapott buzdítás, bölcsesség, segítőkész elszámoltatás és ima - mindezek hathatós eszközök a fékezhetetlen kívánságok legyőzéséhez. Isten valóban megáldott azzal, hogy a hívők olyan testületébe keresztelt be bennünket, amelyben a tagok támogatják egymást. Az ilyenfajta közösség - ebben nincs semmi meglepő - áll a világ legnagyobb keresztény közösségének, a Paul Yonggi Cho által pásztorolt koreai Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezetnek elképesztő növekedése mögött. (A könyv amerikai kiadása óta Cho pásztor Davidre változtatta a nevét - fordítói megjegyzés.)

Cho gyülekezetében minden egyháztag házicsoportba jár; egy-egy ilyen kisközösséget tizenöt vagy annál kevesebb család látogat. Cho pásztor elmondja, mi történik, amikor összejönnek:

"Ezek a tagok minden héten a szomszédságukban működő csoportban találkoznak, ahol alkalmuk van dicsérni az Urat, együtt imádkozni és Bibliát tanulmányozni, a Szent Szellem ajándékaival szolgálni, csodákat és gyógyulásokat látni, és élvezni a szeretetteljes testvéri közösséget.

Ennek következtében - folytatja Cho - a Yoido Gyülekezet tagjai buzgó keresztények, folyamatos ébredésben élik meg az év 365 napját." Amikor ugyanilyen kapcsolatba kerülünk más keresztényekkel, mi is élvezhetjük az ébredéssel járó áldásokat minden nap. Nemcsak értelmi szinten ismerjük el, hanem belül át is érezzük Jézus szavainak igazságát: "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18:20)

Forrás: http://hitrehangolva.blogspot.com/2011_06_01_archive.html

Ajánlott weboldal: http://www.zugamenny.com/page.php?1329

2011-03-26 21:31:00

Nem túl sikeres a misszió a szigetországban

A sztár-evangélista szerint Isten bünteti Japánt

A több mint egymillió tagot számláló koreai gyülekezet alapítója szerint „az utóbbi földrengés figyelmeztetés volt Istentől a bálványimádó országnak”. A két állam ellentéte nem mai keletű.

Idén már másodszorra kavart nagy port a dél-koreai nyilvánosság előtt David Yonggi Cho lelkipásztor nyilatkozata, most a legutóbbi japán katasztrófáról.

A Koreai Köztársaság legnagyobb keresztény közössége, a több mint egymillió tagot számláló Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet alapítójának véleménye szerint „az utóbbi földrengés figyelmeztetés volt Istentől a bálványimádó országnak”.

A két Isten nem ugyanaz

A lelkipásztor az első felkavaró nyilatkozatát ez év februárjában tette, amikor is bírálta a koreai elnök, Lee Myung-bak döntését az arab világgal való pénzügyi megállapodásait illetően, mondván „a muszlim világ istene nem azonos a keresztények Istenével”. Yonggi Cho mostani szavait éles kritikák követték mind az internetező közönség, mind a civil mozgalmak részéről, mire a lelkész újabb nyilatkozatában együttérzését fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak, majd újból megerősítette kijelentését Japánról, az országot „anyagias, szekuláris és bálványimádó országként” említve. A különböző internetes fórumokon ezerszám reagáltak az újabb nyilatkozatra, bírálva Yonggi Cho széles körben ismert tanítását az anyagi áldásról, miszerint a jólét és az egészség a hitbéli viszonyulás fontos meghatározói.

A főleg fiatalabb generáció által jelenleg rendkívüli módon felkapott fórumhozzászólások nagymértékben megnyirbálták az egyébként erősen tekintélyelvű, több tízmilliós lélekszámú protestáns kereszténységet. A százezres nagyságrendű urbánus gyülekezetek vezetőiről terjedő negatív hírek reneszánszukat élik Dél-Koreában, így nem csoda, hogy a legtekintélyesebb lelkész szavai ugyancsak országos botrányt váltottak ki.

Kim Ir Szen azt jelenti: Japán legyőzője

A hír pikantériáját erősítheti az a közvetlen történelmi háttér, ami a két ország kapcsolatát meghatározta a múlt században, és ami máig hatással van a középkorú generáció gondolkodására. 1910-ben az akkor még egységes Korea elvesztette függetlenségét, és a Japán Birodalom részévé vált 1945-ig, a második világháború végéig. A japán gyarmati uralom együtt járt az erőszakos nemzeti elnyomással; minden nemzeti és hazafias mozgalmat és írást betiltottak. A japánok a sintoizmust vezették be államvallásként, aminek része volt a japán császár előtti tisztelgés és áldozat bemutatása is, a keresztény vezetőket pedig kényszerítették a sintó oltárok felállítására gyülekezeteikben. A 30-as években a japán lett a hivatalos nyelv, és mindenkinek japán nevet kellett választania.

A koreai−japán kapcsolatok legfájdalmasabb pontja koreai oldalon az úgynevezett comfort women-ügy, ami máig közfelháborodást kelt a távol-keleti országban. A japánok a második világháború idején nők százezreit szállították a szigetországba szexrabszolgának, köztük nagyon sok koreai hölgyet. A katonai prostituáltakkal való kegyetlen bánásmód miatt mindössze negyedük élte túl a háborút. Az áldozatok hozzátartozói és a túlélők bocsánatkérést várnak az országtól, amivel Japán a mai napig adós. A délkelet-ázsiai régió kulturális életében hagyományosan jelentős helyet kap a bosszú és általa a család elvesztett becsületének visszaszerzése, ezt jól megfigyelhetjük a keleti filmekben gyakori bosszúmotívumokban is. Észak-Korea japánellenessége is identitásának egyik alapelemét képezi, aminek ékes bizonyítéka, hogy az északiak által csak Nagy Vezérként nevezett korábbi elnök, Kim Ir Szen keresztnevének jelentése: Japán legyőzője.

Dél-Korea hagyományos japánellenessége a keresztényeket is érinti, akik többségében a japán embereket alacsony erkölcsi szintűnek tartják. A vélekedés egyik alapja, hogy a sintoizmusban nyolcmillió istenség, szellem kap ilyen-olyan szerepet, és velük az emberek rendszeres áldozatbemutatás által érintkezhetnek. A családok házi szentélyei mellett a vállalatoknál, intézményeknél a közös áldozatbemutatás általános szokás Japánban. A kereszténység elterjedése az országban a misszióaktivitás ellenére nagyon alacsony fokú, és a katolikusok néhány évszázados jelenléte mellett a protestáns missziók erőfeszítései sem hozták meg a várt eredményeket.  

Hídverő Álmos

Forrás: http://www.mindennapi.hu/cikk/egyhaz/a-sztar-evangelista-szerint-isten-bunteti-japant/2011-03-26/2238

Billy Graham életéről

tehéntenyésztők leszármazottja,

16 évesen Isten megragadja és átadja az életét Jézusnak,

megnősül,

nemzetközi szinten is gyümölcsöző szolgálat,

185 országban 210 millió ember előtt prédikált,

Martin Luther Kinggel együttműködve, fellép a faji megkülönböztetés ellen

Forrás: http://video.google.com/videoplay?docid=5084620055855885140

A fénykorában zsúfolásig tömött stadionokban prédikáló Billy Graham 1950-ben hozta létre saját szervezetét, hogy az evangéliumot világszerte terjessze. A szervezet ma önálló honlapon, filmekben, tévéműsorokban, magazinokban és napilapokban terjeszti az igét.

Az evangélista 1950 óta valamennyi amerikai elnöknek prédikált. Igehirdetéseit összesen 215 millió ember hallotta élőben 158 országban. 1989-ben Budapesten, 1992-ben Moszkvában járt, de megfordult olyan, az evangéliummal szemben ellenséges helyeken is, mint Észak-Korea és Kína.

Forrás: http://nepszava.com/2011/05/amerika/korhazban-van-billy-graham.html

Billy Graham: A technológiáról és hitről (videó)

1998-ban a TED-en beszélt Billy Graham. Csodálja a technológiát, ami alkalmas arra, hogy jobbá tegyek az életeket és a világot - de azt mondja, hogy a gonosz, a szenvedés és a halál csak akkor ér véget, ha a világ elfogadja Krisztust.

Billy Graham szó szerint vette a Márk 16:15-ben szereplő igét. „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek.” Graham több embernek hirdette az Evangéliumot, mint bárki más a történelemben. Közel 215 millióra tehető, aki élőben látta és hallotta őt 185 országban. Ezek mellett százmilliókhoz jutott el televízión és rádión keresztül. 12 amerikai elnök személyes tanácsadója volt. Ő volt, aki először beszélt nyilvánosan, tömegek előtt a vasfüggönyön túl, az akkori Szovjetunióba és Magyarországon is.

A múlt héten beszéltem egy nővel, akinek az apja egy híres doktor volt. A nő elmondta, hogy az apja soha nem gondolt Istenre, nem beszélt róla, nem hitt benne. Ateista volt. De aztán, amikor közeledett a halálhoz, felült az ágyban egy nap, és megkérdezte a nővért, hogy beszélhetne-e a lelkésszel. És azt mondta, életében először végre rágondolt az elkerülhetetlenre, és Istenre. Van Isten? Néhány évvel ezelőtt egy egyetemista kérdezte meg tőlem:"Mi a legnagyobb meglepetés az életében?" Azt válaszoltam, a legnagyobb meglepetés az életben az élet rövidsége. Annyira gyorsan eltelik. De nem kellene ennek így lennie. Werner von Braun, a II. Világháború lecsengése után monda: "A tudomány és a vallás nem kibékíthetetlenek. Éppen ellenkezőleg, testvérek."

Ő személyesen magára is értette ezt. Nagyon jól ismertem Dr. von Braunt-t, Ő mondta: "Számomra csak azt mondhatom, hogy a kozmosz nagyszerűsége arra szolgál, hogy igazolja a Teremtőbe vetett hitünk bizonyosságát."Azt is mondta: "Abban a keresésben, hogy Isten megismerjük, úgy hiszem, hogy Jézus Krisztus élete kell, hogy legyen a figyelmünk és inspirációnk középpontjában. Életének és feltámadásának valósága az emberiség reménysége."

Blaise Pascal feltette ugyanezt a kérdést a 17. században, Franciaországban. Pascalt a modern civilizáció építészének is nevezték. Kiemelkedő tudós volt a matematika határait feszegette, már tinédzserként is. Sokan úgy tekintenek rá, mint a valószínűség számítás alapítójára, és az első számítógép modell megalkotójára. És biztosan mindannyian tudják, hogy egy számítógépe nyelvet is elneveztek róla. Pascalt nagyon mélyen foglalkoztatták az emberi dilemmák, mint a gonoszság, a szenvedés és a halál. Megdöbbentette az a jelenség, amiről beszélek most: az emberek különleges magasságokat képesek elérni a tudomány, a művészetek, az emberi vállalkozások területén, ugyanakkor tele vannak haraggal, képmutatással, és akár önutálattal. Pascal úgy tekintett ránk, emberekre, mint a zsenialitás és önmegtévesztés keverékére. 1654. november 23-án, Pascal egy valódi vallásos élményen ment keresztül. A naplójába ezeket a szavakat írta le: "Alávetem magamat teljesen Jézus Krisztusnak az én Megváltómnak."

Hasonlóan jól ismert Pascal Próbája. Tulajdonképpen azt mondta: "Ha Istenre fogadsz, és kinyitod magad az Ő szeretetének, semmit sem veszítesz, még ha kiderül is, hogy nem volt igazad. Míg ha arra fogadsz, hogy nincs Isten, akkor mindent elveszíthetsz ebben és az eljövendő világban egyaránt." Pascal számára a tudományos tudás elhalványult az Isten ismerete mellett. Isten ismerete túlment mindenen, ami valaha is eszébe jutott.

forrás: http://www.uzenetek.com/2010/12/billy-graham-technologiarol-es-hitrol.html#axzz1oVqZx3of

2010. november 12., péntek

NOVEMBER 12 – SZENT KORONA VISSZAADÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI

ÉRDEKES ADALÉKOK A SZENT KORONA AMERIKAI MEGHURCOLTATÁSÁRÓL

Érdekes, eddig nem hallott adalékokat mondott el a rádióban dr. Almási Mihály baptista lelkész. Ő ismerte Billy Graham híres baptista prédikátort, aki Magyarországon többször is járt már, most 91 éves. Először Graham 1977-ben járt Magyarországon. A lelkész csak annyit mondott, hogy Tahitótfaluban 30 ezer ember előtt prédikált, nagy sikerrel. Érdekes, hogy akkor 1977-ben erről senki nem tudott, a lapok nem írták és a tévé sem mondta be.

A lelkész elmondta, hogy Graham már korábban is akart jönni, de nem engedték be az országba. 1977-ben azt mondták neki, csak akkor jöhet, ha nem fog politizálni, így Tahitótfaluban  valóban csak igét hirdetett. Ugyanakkor ő az amerikai kormány megbízásából jött akkor, de ezt a lelkész nem mondta a rádióban.

Ez magyarul egyfajta kémkedést jelentett. Ugyanis Jimmy Carter akkori elnök azt mondta neki, hogy térképezze fel a magyar helyzetet, milyen a hangulat és milyenek a viszonyok. Mi csak azt nem értjük, hogy az amerikai követség erre a szerepre miért nem volt jó? Hiszen nekik szabad mozgásuk volt mindenhova. Valószínű, hogy a prédikátor a nép közelébe akart férkőzni. Amint visszatért Amerikába, utána a harmadik napon Carter elnök aláírta azt az okmányt, hogy Amerika visszaadja Magyarországnak  az addig őrzésükben lévő Szent Koronát. Amelynek a visszaadását amerikai emigrációs csoportok is kezdeményezték. […]

Nem volt egyszerű eset. Billy Graham ragaszkodott ahhoz (1977-ben), hogy Debrecenben is látogatást tehessen. Tudott Kossuth Lajos Debrecenben elmondott trónfosztó beszédérõl, meg arról is, hogy a második világháború után Debrecenben alakult meg az ideiglenes országgyűlés. Valami sajátos ráérzés alapján hasonló jelentõséget véltek felfedezni a Billy Graham látogatása alapján alakulgató helyzetben. Nem tévedtek túl sokat. Az pedig, hogy a szent korona visszaszállítása egyre jelentősebb hangsúlyt kapott, sajátos helyzet elé állította a magyarországi egyházi és világi szervezeteket. A világi szervezetek nem kívánták, hogy a Katolikus Egyház hangsúlyos szerepet kapjon. A Református Egyház pedig nem vállalhatta a Katolikus Egyházzal szembeni felelősséget. Ezért elzárkózott. Nem Billy Grahamet nem vállalta, hanem azt az ellentmondásos szituációt. (baptista oldalról)

Forrás: http://zionistterror-inhungary.blogspot.com/2010/11/november-12-szent-korona-visszaadasanak.html

A 91 éves Billy Graham hálát adott életéért

Létrehozás: 2009. november 10

North Carolina – A világszerte ismert és becsült baptista prédikátor, evangélizátor, Billy Graham múlt szombaton tartotta születésnapi hálaadását családtagjai körében. Forrás: christianpost.usa, reformatus.hu

„Mindvégig éreztem Isten kegyelmes szeretetét mind a 91 éven át. Ma a szívemet mély hála tölti el az Úr iránt, aki mindent megtett értem, s hálás vagyok azokért az imádságokért is, amiket az elmúlt évtizedekben olyan sokan mondtak értem”. Az általa alapított evangélizációs társaság feladatául hagyta, hogy az új nemzedékek számára minden lehetséges technikai eszközzel segítsék elő Jézus Krisztus megismerését. 

A 60 évvel ezelőtt alapított evangélizációs társaságnak most fia, Franklin az elnöke. Billy Graham lelkésze, dr. Don Wilton a spartanburgi Első Baptista Gyülekezetből hetente meglátogatja őt, ilyenkor együtt imádkoznak és megbeszélik a világ és a keresztyénség aktuális kérdéseit, eseményeit.

Graham több mint 210 millió ember előtt prédikált a világ 185 országában, százmillióknak pedig tévés szolgálatán keresztül hirdette az Igét. A Gallup intézet felmérése szerint Billy Graham a világ tíz legcsodálatosabb embere közé tartozik.

Forrás: http://www.evangelikus.hu/nagyvilag_2009-2011/a-91-eves-billy-graham-halat-adott-eleteert/?searchterm=None

Rajki Zoltán: A magyarországi szabadegyházak nemzetközi

kapcsolatainak jellemző vonásai a hatvanas évek második

felétől a hetvenes évek végéig

Billy Graham 1977-es látogatásának hátterében szintén politikai megfontolások húzódtak meg. Beutazása kedvező légkörben történt, mert a magyar pártvezetők és a nemzetközi egyházi szervezetek szabadegyházi téren is megtalálták a modus vivendit. A külkapcsolatok intenzívebbekké váltak, amelyben mérföldkőnek tekinthető a baptista és az adventista központi énekkar egyházuk világszervezetének 1975-ös konferenciáján való részvétele a „magyarországi vallásszabadság” demonstrálása érdekében. Az ÁEH pedig engedélyezte, hogy 1976-ban Magyarországon rendezzék az Európai Baptista Szövetség Végrehajtó Bizottságának ülését.

Billy Graham látogatásának kérdését már 1973-ban felvetették az amerikai baptista vezetők. Az ÁEH – konzultálva a szocialista országok egyházügyi hivatalaival – ellenezte az elképzelést Billy Graham nyíltan antikommunista gondolkodása miatt. Az amerikaiak 1977-ben ismét felvetették beutazását, amelyet a washingtoni magyar nagykövetség a korábbiakhoz hasonlóan támogatott a szintén baptista vallású Jimmy Carter amerikai elnökkel való jó viszonyára tekintettel. A Hivatal kedvező döntéséhez hozzájárult, hogy a szovjetek 1978-ban tervezték meghívását.

Billy Graham beutazása érdekében elfogadta, hogy látogatása nem evangelizációs jellegű, de istentisztelet keretében prédikálhat. Kész volt a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a Keresztyén Békekonferencia vezetőivel találkozni, és vállalta, hogy az egyház küldetéséről, a diakóniai szolgálatról rövid tanulmányt publikál. Ígéretet tett arra, hogy tartózkodik a jó kapcsolatokat megzavaró nyilatkozatoktól. Magyar részről látogatása mellett szólt az amerikai közvélemény befolyásolásának érve. Személyén keresztül a magyarországi „vallásszabadságot” demonstrálták, ugyanakkor a hazai egyházi ellenzék erkölcsi gyengítése és az államhoz lojális vezetés erősítése is az elérendő célok közé sorolható. Megemlíthető még az amerikai-magyar kapcsolatok javításának motívuma. Az ÁEH döntését befolyásolta még a magyar társadalom nyugodt helyzete, a magyar egyházvezetők felkészültsége és lojalitása. Billy Graham látogatását a nyugati antikommunista kampány elleni ellenakciójaként fel lehet használni, és a szocialista országok közül egyedül Magyarország rendelkezett a „kísérletezésre” alkalmas feltételekkel.

Látogatásáról filmet készítettek propaganda céljára. Az ÁEH a SZET-tel együttműködve széles nyilvánosságot teremtett a magyar médiákban (egyházi lapok, Magyar Televízió, Magyar Rádió) látogatásának. Billy Graham elhozta Carter elnök üdvözletét. Kádár nem, de Aczél György és Miklós Imre fogadta. Billy Graham közbenjárását ígérte a legnagyobb vámkedvezmény és a magyar korona ügyében, a magyar fél azonban elhárította segítségnyújtási szándékát, tartva attól, hogy később ellentételként hitéleti engedményeket kér. Prédikációit (Budapest, Tahi és a Nap utcai gyülekezetek, SZET Lelkészképző Intézet és a Baptista Teológia közös évnyitója) sok ezren hallgatták.

Magyarországi látogatásának kedvező visszhangja lehetővé tette, hogy Lengyelországba (1978), Szovjetunióba (1982, 1984), Romániába (1985), NDK-ba és Csehszlovákiába is eljusson. Magyarországra 1981-ben és 1985-ben ismét ellátogatott. Az utóbbin már a körcsarnokban és a pécsi római katolikus székesegyház előtti téren tarthatott istentiszteletet.

Forrás: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/rajkizoltan-nemzetkozi.htm

Kedves Blogolvasók!

A most következő 40-es blokkban 40 pünkösdi-karizmatikus személy szolgálatáról lesz szó.

A skót származású Smith Wigglesworth 1859-ben született a yorkshire-i Menstonban, Angliában. Egy napon, amikor Kaliforniában összejövetelt tartott azt mondták neki: beszélje el élete történetét.

A következőket mondta el:

Apám nagyon szegény volt és hosszú órákig dolgozott csekély fizetésért, hogy eltartsa magát és családját: három fiút, és egy leányt. – Emlékszem egy különösen fagyos napra, amikor apámat megbízták egy árok ásásával, melynek két yard hosszúnak és egy yard mélynek kellett lennie, azután újra betemetni, három és fél márkáért.

Anyám azt mondta: hogyha vár egy kicsit, míg megolvad, könnyebb lesz a dolga. De kellett a pénz élelemre, mert semmi nem volt a házban. Így hát munkához látott egy csákánnyal. A fagyás mély volt. Mikor feldobott belőle valamennyit, hirtelen megjelent egy vörösbegy, felcsípett egy kukacot, megette, felrepült egy közeli fa ágára és onnan küldte vidám énekét.

Ekkor apám már nagyon elcsüggedt, de a vörösbegy hálaadó éneke annyira meghatotta, hogy új erőre kapott és újult buzgalommal kezdett tovább ásni. Azt mondta magában: „Ha a vörösbegy így tud énekelni egy kukacért, akkor én is tudok dolgozni úgy, mint egy apa jó feleségéért és négy szép gyermekéért.”

{1 yard = 11/12 m}

Mikor hat éves lettem, dolgozni mentem a mezőre, répát szedtem és tisztítottam és emlékszem, milyen sebes lett a kezem a hajnaltól estig tartó répaszedéstől.

Hét éves koromban bátyámmal együtt egy gyapjúőrlőbe mentünk dolgozni. Apám is alkalmazást nyert ugyanabban az őrlőben – mint szövő. Ettől az időtől kezdve jobb dolgunk volt otthon és elég élelmünk volt.

Anyám nagyon ügyes volt a varrásban és minden ruhánkat ő varrta, főképpen régi ruhákból, amiket ajándékba kapott. Én rendszerint olyan kabátot hordtam, aminek az ujja három-négy hüvelykkel hosszabb volt a kelleténél – ez hideg időben nagyon jó volt.

Nem tudom elfelejteni azokat a hosszú téli éjszakákat és reggeleket, amikor öt órakor felkeltem, gyorsan ettem valamit, azután két mérföldnyi utat tettem meg, hogy hat órára, a munkahelyemre érhessek.

Naponta tizenkét órát dolgoztunk, és én sokszor mondtam apámnak: „Nagyon hosszú az az idő, hattól hatig a fonodában.” Emlékszem, könnyekkel a szemében mondta: „De az a hat óra mindig eljön.” Néha úgy tűnt, mintha egy hónap volna.

{1 hüvelyk = 2,54 cm, 1 mérföld = 1,6 km}

Nagyanyám régimódi metodista volt, Wesley-féle, és elvitt engem az összejövetelekre, ahová ő is elment. Mikor nyolc éves voltam, ébredési összejövetel volt a templomunkban.

Emlékszem, egy vasárnap reggel hét órakor az egész egyszerű népség egy nagy kályha körül táncolt a templomban, tapsoltak és énekeltek:

„Van erő, csodás erő van Jézusnak vérében”

Én is tapsoltam és velük táncoltam, és az újjászületésnek világos tudata ébredt bennem. Felnéztem a Golgota Bárányára. Hittem, hogy szeret engem és meghalt értem. Örökéletem lett – élet szállt belém – és én tudtam, hogy új életet nyertem, mely Istentől jön.

Újonnan születtem. Láttam, hogy Isten annyira kíván minket, hogy a feltételt olyan egyszerűvé tette, amilyen csak lehetett: „Csak higgy!” Ez az élményem igazán erős volt, és életemben soha nem kételkedtem megváltatásomban.

Mikor kilenc éves lettem, már nagy voltam, és teljes értékű munkát tudtam vállalni a fonodában.

Mikor tizenhárom éves voltam, Bradfordba költöztünk. Ott a Wesley-féle metodista egyházhoz mentem és mélyebb hitéletet kezdtem élni.

Mikor tizenhat éves voltam, az Üdvhadsereg kezdett munkálkodni Bradfordban. Nagyon szerettem együtt lenni ezekkel a komoly emberekkel. Azokban a napokban nagyon a szívemre helyezték a böjtölést és az imádkozást. Minden héten bűnösök tömegét láttuk, akik Krisztusnak szentelték életüket.

A fonodában, ahol dolgoztam, volt egy jóságos ember, aki a Plymuth testvérekhez tartozott. Hajószerelő volt. Segítőnek adtak mellé és ő megtanított a vízvezeték-szerelésre. Ő volt az, aki először beszélt nekem a vízkeresztségről és annak jelentőségéről. Emlékszem, hogy ezt mondta:

„Ha engedelmeskedsz az Úrnak ebben is, nem is tudod, mit tehet Ő veled és mit adhat még neked.”

Ebben az időben 17 éves voltam.

Továbbra is az Üdv-Hadseregével dolgoztam együtt, mert úgy láttam, az ő szolgálatukban több erő van, mint akárki máséban ebben az időben. Egész éjjeleket átimádkoztunk! A Lélek ereje sokakat megragadott!

{vízkeresztség = bemerítés teljesen vízben / víz alá}

Mikor 20 éves lettem, Liverpoolba mentem és Isten kegyelme hatalmasan működött rajtam. Nagyon szerettem volna segíteni a fiatalokon. Minden héten összegyűjtöttem egy sereg fiút és leányt, mezítlábas, rongyos, éhes fiatalokat. Jól kerestem, de mindent ezeknek a gyerekeknek a táplálására fordítottam. A dokkok között, fészerekben gyűltünk össze és csodálatos összejövetelek voltak ezek! Százak tértek meg közülük.

Minden vasárnap egész napos böjtöt tartottam, és sosem volt kevesebb megtérés a gyerekek között, a kórházakban, a hajókon és az Üdvhadseregben, mint legalább ötven lélek. […]

Isten nagy buzgósággal áldott meg a lelkek megnyerésében. Azt néztem, hogy minden nap vihessek valakit az Úrhoz. Képes voltam naponként egy órát is várni valakire, hogy beszélhessek vele lelki üdvéről.

Menet közben is folyton azt néztem, kivel beszélhetnék az Úrról. Minden tíz napból átlag három jó alkalom volt a megtérésre. Akárhová mentem, bizonyságtevőnek tekintettem magamat.

Saját üzletem volt, és így időm nagy részét a betegeknek és szükségben levőknek szentelhettem.

{üzlet = vállalkozás}

Minden héten Leeds-be mentem, ahol a hitből való gyógyulásról tartottak előadásokat.

A hitből való gyógyulások előadásainak vezetője … azt mondta: „Itt van Wigglesworth és egy csomó embert hozott magával. Ha tudná, hogy ezeket Bradfordban is meggyógyíthatná éppen olyan könnyen, mint ahogy Leeds-ben meg fognak gyógyulni.”

Ezek a vezetők tudták, hogy mennyire együtt érzek a szenvedőkkel... az emberek gyógyulásra előrejöttek.

Tizenöten voltak. Az egyik skót volt, két mankóval járt. Imádkoztam érte, és azonnal meggyógyult. Senkit sem lepett meg úgy, mint engem. Ugrálva ment a helyére mankó nélkül. Ez a többieket is felbátorította, hogy higgyenek Istenben és mindenki meggyógyult...

Ezután az Úr megnyitotta előttem a hitnek kapuját… tizenketten jöttek el, és mind a tizenkettő csodálatosan meggyógyult. […]

Mindenkinek kell, hogy legyenek próbái. Ha hiszünk az isteni gyógyításban, biztos, hogy a hit vonalán lesznek próbáink. Isten nem vihet be valakit az áldásba és a vele való együttműködésbe anélkül, hogy próbái ne lennének. […]

Feleségem és én mindig hittünk a Biblia szentségében, de én tudtam, hogy bennem sok a testiség. Egyszer aztán egy igazán szent ember jött hozzánk prédikálni, és ő beszélt arról, mit jelent teljesen megszentelődni.

Sohase hittük azt, hogy nekünk az a jó, ha minden prédikációt mi végzünk el. Két-három fiatalnak alkalmat adtunk minden héten erre. Ezek a fiatal munkások fejlődtek és az lett az eredmény, hogy sokan közülük kitűnő prédikátorokká lettek.

…egy nap azt hallottuk, hogy egyesek elnyerték s Szent Lélekkel való keresztséget és más nyelveken szóltak és a Lélek ajándékai nyilvánvalókká lettek.

Egy napon láttam, hogy egy férfi jön be a házba… azt mondta: „Hallotta Ön a legújabbat? Sunderlandban megnyerték a Szent Lelket és idegen nyelven beszélnek.”

Szombaton este volt, amikor az összejövetelre mentem, amit Sunderlandban tartottak.

Előttem úgy tűnt fel, mintha itt nem ugyanaz az erő működne, mint a saját gyülekezetemben, Bradfordban. […]

De azután éreztem, hogy haza kell utaznom. … azt mondtam: „Hazamegyek, de nem kaptam meg a nyelveken szólást.” A vikárius felesége azt felelte: „Nem a nyelveken szólás kell Önnek, hanem a keresztség!”

Rám helyezte a kezeit… A tűz leszállt.

Nem tudtam angolul beszélni, hanem dicsőíteni kezdtem Őt valami más nyelven, amit Isten Lelke adott nekem, hogy szóljak… most végre elnyertem az igazi Szent Lélekkel való keresztséget, amit annakidején a tanítványok pünkösdkor kaptak.

{Szent Lélek keresztség = bemerítés teljesen a Szent Lélekbe/Szellembe}

Keresztségem után az első meghívást egy embertől kaptam, akinek gyára volt Lancashire-ben, ahol kb. ezer embert foglalkoztatott. Levelében azt írta: „Ha eljön, bezárom a gyárat minden délután és öt összejövetelt tarthat déli egy óra és este 11 között”

És a gyáros bezáratta üzemét, úgy, hogy 1 órától este 11-ig rövid szünetekkel prédikáltam.

Abban a gyárban nagyon sokan megtértek.

{Bárcsak lennének ma ilyen gyárosok, akkor könnyű lenne sok ember felé evangélizálni!}

Sok sürgönyt kaptam, hogy egy bizonyos helyre menjek el, Grantham közelében egy fiatalemberhez, aki nagyon beteg volt. Mikor odaértem a farmhoz, már délután volt és egy asszony állt az ajtóban. „Ön Wigglesworth?”- kérdezte. „Nagyon sajnálom, hogy későn jött, a fiamnak már semmi nem kell többé.” – „Isten még sehova sem küldött túl későn” – válaszoltam.

Kértem, mutassa meg a fiát. Arccal a fal felé fordulva feküdt ágyában és úgy lihegett, mintha meg akarna halni, szíve már nagyon gyenge volt.

Azokban a kezdő napokban sokat imádkoztam és böjtöltem. Tudtam, hogy ez az eset emberi számítás szerint reménytelen, azért az éjszaka nagy részét ébren, imádságban töltöttem.

Másnap reggel korán keltem fel és egy közeli mezőre mentem imádkozni, mert nagyon a szívemen feküdt ez az eset. Ott a mezőn Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy valami új kezdődik az életemben.

…bementem a szobába, és elmondtam a fiatalembernek a látomásomat.

Imádkoztam, hogy történjen a látomás szerint és hirtelen, amint megérintettem a fiatalembert, Isten ereje betöltötte a szobát és olyan hatalmas volt, hogy a földre estem. Az ágy egyszerűen megrendült, mint minden más Isten ereje által. Máté ereje, élete, szíve, - amelyet a leggyengébbnek tartottak mind megújultak… ő felkelt, öltözködni kezdett.

Kinyitotta az ajtót, és kikiabált: „Papa, Isten meggyógyított engem! Meggyógyultam” A dicsőség betöltötte a konyhát is; az apa és az anya földre estek. És leányuk, akit kihoztak a menhelyről, akinek elméje kissé gyenge volt, ezen a napon teljesen meggyógyult.

Az egész falu megrendült ezen a napon és ébredés kezdődött.

Forrás: Stanley Howard Frodsham: A hit apostola

Szövegfájlként letölthető: http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=wigglesworth&source=web&cd=10&ved=0CGoQFjAJ&url=http%3A%2F%2Fistenkereso.hu%2Fletoltesek%2Ftanitasok%2FStanley_Howard_Frodsham_-_A_hit_apostola_(Smith_Wigglesworth).doc&ei=Zh1XT6CkNsTYsgbrtP3yCw&usg=AFQjCNEPhFPzQi90QMX5kuaMt5AB013gVQ

Negyedik fejezet

A szeretet embere

Az ember sohasem gondolhat Smith Wigglesworth-re anélkül, hogy ne gondolna Bradfordra is. Bár én sosem jártam a Bowland Street misszióban, amelynek a vezetője volt, időnként meglátogattam bradfordi otthonát a Victor Road 70. szám alatt. Egy eléggé nagy, labirintusszerű házban élt, de számára ez volt az „otthon, édes otthon”.

Egyesekben olyan kép él róla, mintha egy tartózkodó, zárkózott és nehezen megközelíthető ember lett volna. Talán meglepetésként éri őket, hogy szerette a közösséget.

Azokban a napokban, amikor a Royston gyülekezetet pásztoroltam, Bradfordtól mintegy húsz mérföldnyire, Wigglesworth testvér gyakran elküldte nekem az útiköltséget, hogy elmenjek és meglátogassam. Ezek a látogatások mindig drága emléket jelentettek számomra.

Egyszerű, szerény ember volt, aki mindig megosztott valamit Isten életéből. Amikor az egyik ilyen látogatás a végéhez közeledett, a vállamra tette a kezét, és így szólt: „Nemsokára indulnod kell, Hacking testvér, úgyhogy imádkozni fogunk.”

Ez az ima sosem ment ki a fejemből nagyszerűsége és rövidsége miatt. Így imádkozott: „Uram, add, hogy mi, a Te szolgáid mélyen átvizsgálhassuk a szívünket, akaratunkkal nagy elhatározásokat hozhassunk, és nagy bizonyosságokat nyerhessünk a Jézus vére által! Ámen.

– Azután egészen hirtelen így szólt: – Nos, Hacking testvér, menned kell, hogy elérd a buszodat, különben lekésed a vonatot.”

Egyik percben a mennyben, másik percben már a földön. Szellemiség és gyakorlatiasság.

Ő mindig csodálatosan kombinálta e kettőt.

Közismert mondás, hogy az ember lehet annyira mennyei beállítottságú, hogy a földön semmi hasznát sem lehet venni. Én ugyanakkor azt is mindig vallottam, hogy az ember lehet annyira földhözragadt, hogy a mennyben semmi hasznát sem veszik.

Isten szolgája, Smith Wigglesworth mindig lenyűgözött azzal, ahogyan pontosan megtalálta a kettő közötti egyensúlyt, a mélyreható szellemiséget ésszerű gyakorlatiassággal ötvözve.

A bradfordi konferencia sok éven át egyre több éhes szentet és látogatót vonzott. Wigglesworth testvér nemcsak házigazda és vezető volt, hanem az embereknek vendégszeretetből is példát mutatott. Saját szavaival: „A házunk mindig zsúfolásig telt a konferencia látogatóival. Nemcsak minden rendelkezésre álló ágyban, hanem a fürdőszobában és a padlón is aludtak.

Forrás: W. Hacking:  Smith Wigglesworth titkai

„A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megutálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

A keselyűnek útját az égben…” (Péld 30, 17.)

„Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen testi eszességedtől szűnjél meg.

Avagy a te szemeidet veted-e arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!” (Péld 23, 4-5.)

Isten gondoskodása

„Ti láttátok, a mit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon, és magamhoz bocsátottalak titeket.” (2Móz 19, 4.)

„Hoz az Úr ellened népet messzünnen, a földnek széléről, nem különben, amint repül a sas; oly népet, a melynek nyelvét nem érted” (5Móz 28, 49.)

„Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztotta az ember fiait: megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint,

Mert az Úrnak része az ő népe, Jákob néki sorssal jutott öröksége.

Puszta földön találta őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;

Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:” (5Móz 32, 8-11.)

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” (Zsolt 102, 2-5.)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremtette a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!

Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésa 40, 28-31.)

„Ki elhívom napkeletről a sast, messze földről tanácsom férfiját; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!” (Ésa 46, 11.)

 „Mert ezt mondja az Úr: Íme, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.” (Jer 48, 40.)

Sas és más ragadozó madarak

„A te értelmed miatt van-e, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

A te rendelésedre száll-e fent a sas, és rakja-e fészkét a magasban?

A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön.

Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.” (Jób 39, 29.)

„A szárnyas állatok közül pedig ezeket utáljátok; meg ne egyétek, utálatosak ezek: a sas, a saskeselyű és a halászó sas.

A sólyom és a héja az ő nemével.

Minden holló az ő nemével.

A strucc, a bagoly, a kakukk és a karvaly az ő nemével.

A kuvik, a hattyú és a füles bagoly.

A bölömbika, a pelikán és a gém.

Az eszterág és a szarka az ő nemével, a büdös banka és a denevér.” (3Móz 11, 13-19.)

„Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!” (Ésa 34, 15.)

Sas és oroszlán

„Sault és Jonatánt, a kik egymást szerették és kedvelték, míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek voltak.” (2Sám 1, 23.)

„Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.” (Jób 28, 7-8.)

„Szólt Dániel, és monda: Látom az én látásomban éjszaka, és íme, az égnek négy szele háborút támasztott a nagy tengeren;

És négy nagy állat jött fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.

Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai voltak.

Nézem, míg szárnyai kitépettek, és felemeltetik a földről, és mint valami ember, lábra állítatták és emberi szív adaték néki.” (Dán 7, 2-4.)

„Abban az órában betelt a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivettetett, és füvet evett, mint az ökrök, és égi harmattal öntöztetik az ő teste, mígnem szőre megnőtt, mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi.” (Dán 4, 30.)

Büszkeség

„Mert ezt mondja az Úr: Íme, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.” (Jer 48, 40.)

„íme, mint oroszlán jön fel a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, de hamarsággal kiűzöm őt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?

Halljátok meg azért az Úr tervét, a melyet tervezett Edom felől, és az ő gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felől.

Bizony elhurcolják őket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyűködik rajtok a saját legelőjük.

Az ő romlásuk zajától megrendült a föld, az ő kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.

Íme, feljön, mint saskeselyű, és repül és szárnyait szétterjeszti Bocrán: és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajúdó asszony szíve.” (Jer 49, 19-22.)

„És lett az Úr beszéde hozzám, mondván:

Embernek fia, adj találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának.

És mondjad: Így szól az Úr Isten: A nagyszárnyú nagy saskeselyű, melynek hosszú csapótollai voltak, s mely rakva volt különféle színű tollakkal, jött a Libanonra, és elfoglalta a cédrusfa tetejét.

Gyönge ágainak hegyét letépte, és vitte azt a kalmárok földére, az árusok városában tette le.

És vőn annak a földnek magvából, és elvetette azt termékeny mezőbe; sok vizek mellé vitte; mint fűzfát ültette el.

És felsarjadt, és lett elterülő, alacsony szőlőtővé, hogy vesszőit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szőlőtővé lett, és vesszőket terme, s ágacskákat bocsátott ki.

És volt más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyű, és íme, ez a szőlőtő feléje terjeszti gyökereit, s vesszeit hozzá nyújtott ültetésének ágyaiból, hogy öntözze őt;

Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szőlőtő.” (Ez 17, 1-8.)

„Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.” (Abd 1, 4.)

Tanulság

A ragadozó madarak egy felülről adatott hatalmat szimbolizálnak.

Az igében megtalálható a sas, a keselyű, az ölyv és a sólyom is.

Ezek a különböző erősségű népeket szimbolizálnak (jelölnek).

A sas megfelel az oroszlánnak, a sólyom a párducnak…

Ez párhuzamba állítható a talentumok példázataival is, ahol 1, 5 és 10 talentumot oszt szét a tulajdonos abból a célból, hogy legalább meg kell azokat kétszerezni.

Tény és való, a kis népek sokszor feladják a versenyt.

Miért tudtak úgy kiterjedni bizonyos népek?

Mert az Istentől 10 talentumot kaptak.

Miért van nekünk annyi összeütközésünk velük?

Mert ők csak kis (1 talentumos) vagy nagy (10 talentumos) népekben tudnak gondolkodni.

Nekünk be kell tudnunk bizonyítani, hogy legalább 5 talentumos nép vagyunk.

Sőt, mindenképp először legalább ezt kell bebizonyítani.

Mert egy nagyhatalom igazából más nagyhatalmaktól szokott félni.

Ahogyan Dániel próféta könyvében is csak arról van szó, ahogy a nagyhatalmak harcolnak egymás ellen.

Sokáig nem értettem, hogy a volt román diktátor miért gyűlöli annyira a Bibliát?

Mert a biblia csak saját magában képes leleplezni a történelemhamisításokat.

Meggyőződésem, hogy a legfontosabb feladat megértetni a magyarokkal, hogy a bibliai a magyar nép számára a legrendkívülibb eszköz a felemelkedéshez.

És akkor a főnixmadár (fő-nép-madár) népe újra meg tud újulni, és újra szárnyalni fog.

A főnixmadár 1000 évente újjáéled hamviból.

Mikor halt meg utoljára a főnixmadár? A 20. század elején.

1000 év = nagy főnixmadár korszak (895-1896)

500 év = kis főnixmadár korszak (Álmos fogantatásától az Árpád-ház kihalásáig eltelt idő: 819-1301)

Lejárt az utolsó 1000 éves nagy-főnixmadár korszak, és eltelt már egy 100 éves átmeneti időszak is.

Legfőbb ideje, hogy elkezdődjön egy újabb kis vagy nagy főnixmadár korszak.

Az ember arc azt szimbolizálja, hogy Isten tisztában van az alapvető emberi szükségletekkel.

Nem tartja azokat rossznak, hiszen ő teremtette az embert úgy, hogy vannak emberi szükségei.

Isten igyekszik betölteni a jogos emberi szükségleteket.

Megfigyelhető, hogy ezek mindig párosan jelentkeznek, ami az Úrtól van, az mindkét irányban kölcsönös.

I. Bibliai háttér

Anya-fiú kapcsolat

„Mint férfit, a kit anyja vígasztal” (Ésa 66, 13.)

„Jézus azért, mikor látta, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeretett, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadta azt az a tanítvány.” (Jn 19, 26-27.)

„És monda az asszony a férjének: Íme úgy veszem észre, hogy az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;

Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.

És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott.

És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Előivatta azért azt, és eleibe álla.

Megmondta pedig néki [Elizeusnak]: Mondd meg néki: Íme nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kívánsz, hogy cselekedjem veled?

Nincs-e valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom.

Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vénember.

És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.

És monda Elizeus: Esztendőre ilyenkor fiút fogsz ölelni.

És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.

De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz,

És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához.

Ki mikor felvette őt, vitte az ő anyjához, és az ölében tartotta délig, és akkor meghalt.

És felment az asszony, és az Isten emberének ágyára tette őt, és az ajtót bezárván kijött onnét.

És előhívatta az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.

És az monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felelt az: Csak hagyd rám!

És megnyergelte a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késeltessél engem a menésben, hanem ha mondom néked.

És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére.

És mikor meglátta őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Íme a Súnemita ez!

Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-e mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!

Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.

És monda az: Vajon én kértem-e fiat az én uramtól? Nemde nem mondom-e néked: Ne csalj meg engemet?

És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálcámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálcámat tedd a gyermek arczára.

De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkelt azért és követé őt.

Géházi pedig már előttük elment volt, és a pálcát a gyermek arczára fektette, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondta néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

És bement Elizeus a házba, és íme a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán.

És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tette, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedik a gyermek teste.

Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitotta szemeit a gyermek.

Ő pedig szólította Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívta azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.

Anya-lánya kapcsolat

„Ruth pedig monda [Naóminak]:

Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled.

Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott

szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.

A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is.

Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.” (Ruth 1, 16-17.)

Barátság

„Jonatán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonatán úgy szerette ő, mint a saját lelkét.” (1Sám 18, 1.)

„Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugodott, a kit szeretett Jézus.” (Jn 13, 23.)

„… az a tanítvány, a kit szeretett Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén” (Jn 21, 20.)

„Volt pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Mártának falujából.

Az a [Magdalai] Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg volt, a ki megkente az Urat kenettel és a hajával törölte meg annak lábait.

Küldtek azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, íme, a kit szeretsz, beteg.” (Jn 11, 1-3.)

Vágyódás a gyermekkori hely után

„Vizet kívánt pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a betlehemi kútból, mely a kapu előtt van?” (2Sám 23, 15.)

Szerelem és vágyódás

„Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra;

mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem;

lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.” (Én Én 8, 6.)

„Rákhel szép termetű és szép tekintetű volt, megszerette azért Jákob Rákhelt” (1Móz 29, 18.)

„És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.

[…] Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét.

És alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez.

És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2, 18-24.)

„Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

Szépségedet a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!” (Zsolt 45, 11-12.)

„Azért íme csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.” (Hós 2, 13.)

Atya-fiúi szeretet

„Izráel [azaz Jákob] pedig… szereti Józsefet” (1Móz 37, 3.)

„És nem tartóztathatta magát tovább József mindazok előtt, kik körülötte álltak és felkiáltott: Vezessetek ki minden embert mellőlem.

És nem maradt senki nála, mikor megismertette magát József az ő atyjafiaival.

És hangos sírásra fakadt, úgy hogy meghallották az Egyiptombeliek, és meghallotta a Fáraó háznépe is.

És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám?” (1Móz 45, 1-3.)

„És monda: Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád, és íme akkor a te feleségednek Sárának fia lesz.

Sára pedig hallgatózott a sátor ajtajában, mely annak háta mögött volt.

Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek voltak; megszűnt Sáránál az asszonyi természet.

Nevetett azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-e gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!

És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajon csakugyan szülhetek-e, holott én megvénhedtem?

Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.” (1Móz 18, 10-14.)

Testvéri (vér szerinti) szeretet

„És nyakába borult [József] az ő öccsének, Benjáminnak és sírt; Benjámin is sírt az ő nyakán.

És megcsókolta mind az ő testvéreit és sírt ő rajtok; azután beszédbe ereszkedtek vele az ő testvérei.” (1Móz 45, 14-15.)

Testvéri (krisztusi) szeretet

„Jézus… szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.” (Jn 13, 1.)

„És mondta nékik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék:” (Luk 22, 15.)

 „… Pál… [üzenetet] küldve Efézusba, magához hívatta a gyülekezet vénjeit.

Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,

Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértések közt, melyek én rajtam a zsidóknak [Júdeabelieknek] utánam való leselkedése miatt estek;

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.

És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

És most, íme, én tudom, hogy nem látjátok többé az én orcámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.

[…] Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

[…] És mikor ezeket mondta, térdre esve imádkozik mindazokkal egybe.

Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgatják őt.

Keseregve kiváltképpen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.” (ApCsel 20, 16-38.)

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13, 34-35.)

„De szükségesnek tartom, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;

Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.

Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra.

Annak okáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.” (Fil 2, 25-28.)

„Felkelvén azért Péter, elment azokkal. Mihelyt oda ért, felvezették őt a felházba: és elébe álltak neki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.” (ApCsel 9, 39.)

II. Emberi tervezés

Az ember által létrehozott szemléletmódok csak részlegesen tudják követni az Isten akaratát.

Hogy melyik dolog mikor és hol, azokat mindig meg kell külön vizsgálni:

„gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Mt 12, 33.)

„Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?” (Jób 12, 11.)

Humanizmus

Jó:

Gyermekmunka beszüntetése, a munkahelyek ügyeljenek a dolgozók biztonságára

Nyugdíjintézmény (már a 1848-as honvédek is kaptak nyugdíjat, és a hadiözvegyek is)

Az ember fontosabb, mint az állatok.

Rossz:

A dákóromán elmélet ide vezethető vissza, még Mátyás király idejéből.

A szakszervezetek mértéktelenül követelnek, zsarolnak ki dolgokat.

Az ember fontosabb, mint Isten.

Szocializmus

Rossz:

Amikor egy egész országban mindenki számára kötelező.

Amikor kiiktatásra kerül a verseny, és ezért lecsökken a minőség.

Jó:

Írástudatlanság megszüntetése, szegények részére is elérhetővé válik a nyaralás.

Mivel Izraelben csak a kibucokban volt szocializmus, ezért azt az országot segítette a szocialista gondolkodásmód úgy és akkor abban az időben.

Kapitalizmus

Rossz:

Van, ahol nincs orvosi ellátás minden polgár számára.

Nyereséghajhászás, pénzközpontúság és környezetvédelem hiánya, mértéktelenség.

Jó:

A gazdasági fellendülés együtt tud működni az ébredéssel.

Isten erővel, találmányokkal és ötletekkel segíti a vállalkozókat.

Meggyőződésem, hogy a jövő megoldása az emberarcú kapitalizmus.

Mi a megoldás?

„Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz utat, és az álnok szájat gyűlölöm.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden bírái.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének közepén.

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.” (Péld 8, 12-21.)