Filmszínház

2012. május 22.

Egy ausztráliai mozi belső tere a széksorokkal és a vetítővászonnal

A filmszínház vagy közkeletűbb nevén mozi filmek nyilvános, nagyobb közönség előtti vetítésére alkalmas helyszín, többnyire egy épületen belül lévő termek csoportja vagy különálló épület, ritkábban szabadtéri mozi vagy egyszerűen szabadon álló vetítővászon, kivetítő.

A többnyire homorúan emelkedő padlóra rögzített vagy mobil széksorokon, esetleg erkélyen helyet foglaló közönséggel szemben található a hatalmas vetítővászon, erre vetíti a vetítőgép a befűzött kópia képsorait.

A 2000-es évektől egyre szélesebb körben terjed a digitális mozitechnika, amely szükségtelenné teszi a film fizikai forgalmazását-kezelését és így megoldást nyújt a kópiahiányra is. k A filmszínházakat jellemzően szolgáltatóipari vállalkozásként üzemeltetik, azaz a közönség mozijegy vásárlása ellenében tekintheti meg a kiválasztott filmet.

Egy részük jól körülhatárolható közönséget céloz meg üzletpolitikájával és ennek megfelelően alakítja a vetített filmek műsorrendjét (premier- és utánjátszó mozik, művészfilmeket vetítő artmozik, örökzöldeket játszó nosztalgiamozik, pornómozik stb.).

 Speciális filmszínháztípusok a panorámavetítőivel a kupolája belső palástjára ismeretterjesztő, főleg csillagászati filmeket vetítő planetárium; az IMAX rendszerű térhatású filmek vetítésére alkalmas 3D-mozi; a szabadtéri autósmozi, ahol a nézők autóikban ülve kísérhetik figyelemmel a filmet; a szervezeti, céges vagy magánüzemeltetésű, ingyenes vetítőtermek, filmklubok; emellett a hagyományos televíziózásnál magasabb szintű technikai környezetre, audio - és videó rendszerre utal a házi mozirendszer megnevezés is.

Történelme

35 mm-es mozi vetítő

Budapesti Erzsébet körútimozik: Örökmozgó és a már bezárt Hunnia és Horizont

 

A magyar mozi szó Heltai Jenő találmánya volt, a nehézkes "mozgófénykép" szó átalakításával. Heltai egyébként tulajdonosa, és művészeti igazgatója is volt az egyik leghíresebb magyar filmgyártó cégnek, az ASTRÁ-nak

• Budapesti mozik listája

Külső hivatkozások

• Szilágyi Erzsébet: A filmnézés intézményi lehetőségei
• Mozitörténeti jegyzetek
• Mozifilmek
• Filmes klub
• MoziNéző
• Moziplakát-galéria

1. ↑ Szobabiciklivel hajtott mozi
2. ↑ A mozi angol nyelvű honlapja

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Filmsz%C3%ADnh%C3%A1z

 

 

 

 

 

Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai

2012. július 9.

 

Az Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai (eredeti címén Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffs Orion) az első német sci-fi tévéfilmsorozat. Hét részből áll, németországi premierje 1966. szeptember 17-én volt. A Magyar Televízió 1968-ban mutatta be, elsöprő sikerrel.

Magyarországon 2002 őszén elkészítették a filmsorozat egy felújítását, újonnan megírt szinkron-szöveggel és (Mécs Károlytól eltekintve) teljesen új szinkron-szereplőgárdával. A felújított sorozat epizódjait az Űrjárőrök ‑ Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai főcímmel mutatták be a Filmmúzeum tv-csatornán, és DVD-n is ezzel a címmel adták ki.

Megjegyzés: A sorozat azon rajongói között, akik a hajdani bemutatókat látták, ismerték, máig meghatározó az 1967-ben készült fordítás és szinkron.^[1] A régi és a felújított változat között szóhasználatbeli, fordítási különbségek vannak, és rajongói honlapokon, fórumokban gyakran látni, hogy ma is a régi fordításban szereplő szóváltozatokat, mondatokat idézik az új fordításban találhatók helyett.

Tartalma

A történet körülbelül 3000-ben játszódik, amikor a Föld lakossága már egyetlen közösséget alkot, amelyet a világkormány irányít. A bolygóközi űrflotta egyik legjobb hajója az Orion űrcirkáló, amelynek öt fős személyzete, Cliff Allister McLane parancsnok vezetésével számos bátor akciójuk ellensúlyozásaként hasonlóan számos magánakciót, szabályszegést, fegyelmezetlenséget tudhat már maga mögött. A flotta vezérkara megelégeli a dolgot, és büntetésül az Oriont három évre közönséges járőrszolgálatra osztják be. Azért, hogy a további kilengéseket megakadályozzák, a hajóra vezénylik a Biztonsági Szolgálat tisztjét, Tamara Jagello hadnagyot, és felhatalmazzák „alfa-parancs” kiadására, tehát a parancsnok utasítására is a szükséges esetekben.

Az Orion első járőrútja során idegen lényekkel találkozik, akik megszállták az egyik előretolt űrbázist, megölve annak személyzetét, és az Oriont is megtámadják. Kialakul egy gerillaháború a veszélyes eszközökkel támadó Varangyok – ahogy az idegen lényeket elnevezték –, és a Föld között. Ebben a háborúban játszódik a sorozat összesen hét epizódja.

A tervezéstől a bemutatóig

A müncheni székhelyű Bavaria filmstúdió produkciós irodája, a Bavaria Atelier GmbH 1962-ben megvett néhány űrhajós sci-fi történetet. Ezek szerzője, Rolf Honold indította el az Oriont a hírnév felé. A sorozat történeteinek, forgatókönyvének megtervezésében csatlakozott hozzá egy másik író is, W. G. Larsen. Ez azonban egy álnév, és öt embert takar egyszerre. A Bavaria három forgatókönyvírója és producere: Hans Gottshcalk, Helmut Krapp – ők az Orion producerei is lettek – és Oliver Storz, valamint a sorozat két rendezője: Michael Braun és Theo Mezger együtt vettek részt a történetek kialakításában, a közös álnév alatt.

A sorozat összesen öt résztvevő koprodukciójában készült. Meghatározott epizódok megrendelőiként a nyugatnémet →ARD műsorszórási társulás tévécsatornái jelentkeztek: az 1., 3. és 4. részt a Westdeutscher Rundfunk (WDR), a 2. és 7. részt a Südfunk Stuttgart (azóta Süddeutscher Rundfunk (SDR)), az 5. és 6. részt pedig a Norddeutscher Rundfunk (NDR) és a Südwestfunk (SWF) fizette.

Különleges megrendelő volt az éppen akkoriban átalakuló francia közszolgálati tévécsatorna új irányítója, az Office de Radiodiffusion Télévision Française (ORTF). Ők ugyanis szintén részt vállaltak a költségekből, de ezért cserébe a sorozatból bizonyos jeleneteket fel kellett venni francia színészekkel is. Ez azt jelenti, hogy bár a főszereplők nem változnak, kisebb szerepekben a német színészek helyett beálló francia színészekkel újraforgatták az adott jeleneteket, és a francia tévében a sorozatnak ezt a változatát mutatták be, Commando Spatial címmel.

A felvételek nagy része a Bavaria stúdiójában készült, a München déli szomszédságában levő Grünwald városka Geiselgasteig nevű részén. A viszonylag kevés külső jelenet többsége kopár égitestek felszínén játszódik, ezek felvételéhez eredetileg Izlandot tervezték helyszínül, de végül a Münchentől mintegy 60 kilométerre délnyugatra levő Peißenberg barnaszénbányáiban is ideális helyszínre leltek. Ezen az útvonalon elhaladunk a Starnbergi-tó mellett, amelynek a partján fekszik Tutzing, ennek a városkának a kastélya adott helyet az 5. epizód Chromán játszódó jeleneteinek.

A látványtervek, majd a díszletek és jelmezek elkészítése rengeteg munkát követelt, de végül 1965. március 1-jén megkezdődtek a közel öt hónapig tartó felvételek. A trükkök rögzítése még ez után is folytatódott, az utómunkákkal együtt. Mivel az elektronikus videotechnika akkor még gyakorlatilag nem létezett, a felvételek filmszalagra készültek, 4:3 képarányban, fekete-fehérben, monó, azaz egy csatornás hanggal. Vagyis ahogy a televíziók akkoriban igényelték. Színes mozgófilm-felvétel nem készült, ezért ha ilyennel találkozunk, az utólagos színezés eredménye.

A németországi premier végül 1966. szeptember 17-én jött el az ARD hálózatán, és a további epizódok kéthetente követték egymást. A sorozat nézettsége elérte a 80%-ot is.

A sorozat elkészítésének összköltsége 3,4 millió nyugatnémet márka volt. Ez az akkori árfolyamon számítva körülbelül 10 millió forint, illetve 875 ezer USA dollár. Viszonyítási alapot adhat, hogy az ugyanekkor nyugatnémet-olasz-jugoszláv koprodukcióban készült Winnetou und das Halbblut Apanatschi című másfél órás mozifilm költsége ezzel azonos, a Pár dollárral többért című olasz-spanyol-nyugatnémet western 600 ezer dollárba, az Egy férfi és egy nő című francia film pedig 6,3 millió dollárba került. (Forrás: IMDb.)

Az Orion már a maga idejében nagy siker lett. Az elkészült sorozat története az utolsó epizód végén lezárul, ennek ellenére állítólag újabb hét epizód terve is elkészült, de a magas költségek miatt a stúdió végül is elvetette a folytatás ötletét.

A magyar fogadtatás

Magyarországon az első epizód bemutatására 1968. február 3-án, szombaton került sor. Frenetikus sikert aratott. Ehhez, az igazság kedvéért, hozzá kell venni azt is, hogy akkoriban az országnak egyetlen tévéprogramja volt, vagyis aki abban az időben tévét nézett, az az Oriont nézte. De a sorozat sikere mégis kiugró volt, a gyerekek a film főcímzenéjére fabrikált kis versikét kántáltak, a hétköznapi szóhasználatba is bevonultak a film olyan fogalmai, mint a varangyok vagy az overkill.

Ebből az időből ered a következő kis anekdota. 1970 táján az autóbuszokon kalauz is dolgozott, elsősorban a menetjegyek eladását intézve. Egy késő esti járat éppen indulni készült az egyik megállóból, de valaki még szaladt, hogy elérje a buszt. A kalauz ezt észrevette, és így szólt át a vezetőhöz: "Várj, McLane, fut még egy varangy!" Az illető, mikor felszállt a buszra, nem értette, miért vigyorog rá a többi utas.^[2]

Az Orion Bár

A sorozat magyar sikerét valószínűleg a legjobban érzékelteti, hogy egy egész épületet formáltak az űrhajó alakjára, Balatonszéplak üdülőövezetében. A Press Club 1971-ben épült, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kezelésébe adott Hotel Interpress újságíró-üdülő két épületéhez tartozott. Délután nyitott ki, először klubhelyiségként, társalgóval, biliárdasztallal, majd a késő esti óráktól zenés szórakozóhellyé vált, Orion Bár néven. Egy külső lépcsőn lehetett bejutni, az épület lábazatában egy kis raktárhelyiség kapott helyet. Most ez a feltehetően az egész világon különlegességnek tekinthető épület kiürítve, elnyagoltan, de még áll^[3], Siófok önkormányzata talán gondoskodni fog a turisztikai vagy közösségi hasznosításáról.

Az Orion bár 1971-ben

Orion társasjáték

Ma, a filmekhez kapcsolódó számítógépes kalandjátékok korában már nem értékeljük kellőképpen azt a különleges tettet, hogy a sorozat sikerét kihasználva egy táblás társasjáték jelent meg a játékboltokban. A játék kitalálója, tervezője ismeretlen, annyi tudható, hogy a Péceli Htsz. készítette, valószínűleg 1969-ben. Két játékos, vagy két kis csapat játszhatja, az egyik fél az Oriont és teknőceit (kis űrcsónakjait) vezette, a másik félé a szintén a földi űrhadsereg kötelékében levő Hydra cirkáló és teknőcei voltak. Szöveges kártyák írják le a lejátszandó történet néhány főbb elemét, némiképp átalakítva az epizódok történeteit, és a játékosoknak, bizonyos szabályok betartásával, kockadobással kell a figurákat eljuttatni a szövegben kijelölt célokig. Ennek során pontokat lehet gyűjteni, ez alakítja ki a végeredményt.

A készítők

Díszlet és berendezés

Ahhoz képest, hogy alacsony költségvetésből dolgoztak, a sorozat látványvilágát nagy kreativitással dolgozták ki. Maga az űrhajó három méretben készült el, a legkisebb 60 centiméteres, a legnagyobb 1,6 méter átmérőjű volt. A parancsnoki híd 28 méter átmérőjű volt. A díszlethez 3200 villanykörtét és 10 kilométer kábelt használtak fel.

Jelmez

A sorozat jelmezterveinek elkészítésére a magyar Bárdy Margit kapott megbízást. A hölgy éppen akkor a Bavaria filmstúdióval volt szerződésben, és többek között tőle is kértek egy tervet, vázlatot. Ő a saját elmondása szerint nem szerette a sci-fit, de ennek ellenére ráérzett egy egyedi stílusra: ezüst színű kartonra áttetsző pauszpapírt fektetett, és erre rajzolt hegyes, kemény ceruzával erős kontúrokat. A férfiaknak egyszerű vonalú, egybeszabott felsőrész–nadrág–cipő együttest talált ki, valamint egészen rövidre vágott hajat, ez utóbbi akkor futurisztikusnak számított. A nőknek jellegzetes egyenfrizurát talált ki, bár végül a fodrász nem pontosan követte az elképzelést, valamint egyszerű felsőrészt és térd fölé érő szoknyát. A rövid szoknya miatt a főszereplő Eva Pflug erősen berzenkedett, a miniszoknya divatjára még egy-két évet várni kellett.

A producerek első látásra beleszerettek a tervekbe, azonnal kiadták neki a megbízást. Bárdy Margit tudta, hogy fekete-fehér felvételhez kell terveznie, ezért csak az anyagok szürketónusával foglalkozott. Maga indult el a megfelelő anyagok megkeresésére, és végül néhány kellemetlen tapintású, vastag szövet mellett döntött, mert ezek adták vissza legjobban a tervezett egyszerű, ránctalan vonalakat. A színészek később sokat panaszkodtak a ruhákra, a hónaljban erősen bevágó szabás és a leginkább sínadrágoknál alkalmazott, durva anyagok miatt.

Zene

A sorozat zenéjét Peter Thomas szerezte. Az egyedi, jellegzetes stílusú zenei betéteket annak ellenére, hogy csak egy monó hangcsatornás tévésorozathoz készültek, a zeneszerző sztereóban, jó minőségben rögzíttette. Ennek a bölcs előrelátásnak köszönhetően a sorozat sikerét követően a zene megjelenhetett hanglemezen (Fontana special 6434 261) és kislemezen (Philips 346 018 PF) is, nemrég pedig CD-n (Bungalow Bung 112), valamint a 2003-as moziváltozatban is az eredeti felvétel hallható.

Mozifilm

2003-ban több epizód összevágásával és felújításával egy mozifilm készült az Orion űrhajóból „Orion űrhajó: A visszatérés” (Raumpatrouille Orion – Rücksturz ins Kino) címmel.

Érdekességek

Az Orion-sorozat premierje csupán 9 nappal maradt le a Star Trek sorozat első epizódjának bemutatójától.

A cirkálók kis űrcsónakjait a német eredeti szövegben az angol lancet (gerely) szóval nevezték. A magyar fordításban ehelyett a teknőc nevet kapták, talán kerek, domború alakjukról. Ez a leleményes név annyira megmaradt az emlékezetben, hogy a teljesen új fordításból készült új szinkron elkészítésekor is ezt a szót használták.

A varangyok neve a német szövegben szintén angol szó: frogs (békák). A szót a rajongók később úgy magyarázták, mint a „Feindliche Raumschiffe Ohne Galaktische Seriennummer” („ellenséges űrhajó galaktikus azonosítószám nélkül”) rövidítését.

Az 1970-es években a Magyar Rádió saját tánczenekara, a Stúdió 11 kislemezre játszotta a sorozat főcímzenéjének feldolgozását, Orion űrhajó címmel.

Jegyzetek

1. ^ ^{a b} A Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió készítette 1967-ben, a szöveg Somló Éva munkája, a szinkronrendező Vass János volt.
2. ↑ A történet a Filmmúzeum tv 2003 nyarán rendezett Retró-hétvégéjnek egyik riportjában volt hallható.
3. ↑ Google Maps: N 47°31' E 19°7'

Külső hivatkozások

• Orion-honlap (rajongói oldal)
• A Filmmúzeum tv sajtókönyve (PDF)
• IMDB oldal
• Starlight-Casino (rajongói oldal) (német)
• AC1000 (rajongói oldal) (német)
• A mozifilm hivatalos oldala (német)
• Kvíz (német)

Forrás: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=%C5%90rj%C3%A1rat_a_kozmoszban_%E2%80%93_Az_Orion_%C5%B1rhaj%C3%B3_fantasztikus_kalandjai

 

Ajánlott weboldal: http://orion8.extra.hu/

 

 

 

 

 

Forsyte Saga

 

Mi vagyunk Anglia gerince - tartják a Forsyte-ok. A családban apák és nagyapák harca gyermekeikkel, fiatalság és a régi generáció ütközése, megcsalt és lázadó feleségek küzdelme férjeikkel, szerelmi házasság és szenvedély - nyújtja színes tablóját a viktoriánus Anglia századfordulós történetének. Azonban ha lecsupaszítjuk a nagy családregény ágas-bogas fordulatait, két motívumot találunk: a saga első részében Soames Forsyte és felesége Irene boldogtalan házassága áll a középpontban, a második felében pedig már külön házasságban született gyermekeik, Jon és Fleur egymásra találása körül bonyolódik a történet. A Forsyte saga 1970-ben készült fekete-fehér változata hazánkban is nagy sikert aratott. Az akkori 26 rész féléven át a székekhez szögezte a nézőket. Most a Granada TV és a WGBH Boston közös produkciójában elkészült a modern, színes változat, neves angol színészek közreműködésével.

Forrás: http://online-sorozatok.tv/musicvideo.php?vid=5f7bac7f6

 

 

 

 

 

Az Onedin család

 

James Onedin már 28 évesen veterán tengerésznek számít és leghőbb vágya, hogy saját hajóját irányíthassa. A cél érdekében még arra is képes, hogy feleségül vegyen egy nőt akit nem szeret. A megbízható Baines kapitánnyal az oldalán hamarosan bebizonyítja rátermettségét, megküzdenek viharral, lázadással és korábbi munkaadójának támadásaival is. Liverpool-i otthonában sem nyugodtabb a helyzet, húga, aki egyszerre két udvarlót is tart bejelenti, hogy terhes.

 

Mind a 8 évad letölthető innen: http://jancsiweb.com/sfree/sorozat.php?id=421

 

 

 

 

 

Bollywood

2011. november 1.

Bollywood köztudatban elterjedt beceneve a Mumbaiban található hindi nyelvű filmgyártás egyik legnagyobb központjának. A fogalmat gyakran helytelenül az egész indiai filmgyártással azonosítják, pedig Bollywood csak része az indiai filmiparnak. Ez az egyik legnagyobb filmgyártó központja a világnak. Az elnevezés maga Mumbai régi nevének, Bombaynek valamint az amerikai filmgyártás fellegvára, Hollywood nevének összevonásával keletkezett.

Bollywoodra leginkább mint hindi mozira hivatkoznak, bár gyakori a költői urdu nyelv használata is. Egyre nagyobb mértékben fordul elő továbbá az indiai-angol nyelv a párbeszédekben és dalokban. Az sem rendkívüli, ha angol szavakat, kifejezéseket vagy teljes szövegeket tartalmazó filmek készülnek.

A kifejezés

A Bollywood kifejezés a Bombay (Mumbai régi neve) és Hollywood összevonásából keletkezett – ez utóbbi az amerikai filmipar központja – maga Bollywood nem létező hely. Bár néhányan helytelenítik az elnevezést, mondván, hogy Hollywood „rongyos változatává” degradálja az indiai filmipart, az Oxford angol szótárban is megtalálható.

A kifejezés az 1970-es években keletkezett, amikor India átvette Amerikától a világ legnagyobb filmgyártójának címét. A kifejezés konkrét eredetét több ember is magáénak állítja, például a szövegíró, filmkészítő és tudós Amit Khanna vagy az újságíró Bevinda Collaco.

Az elnevezés alapja Tollywood volt, melyet egykor a Nyugat-Bengáliai mozira használtak. 1932-ben Tollywood volt a legkorábbi Hollywood által inspirált elnevezés, mivel a bengáli filmipar központja Tollygunge-ban van.

Hasonlóképpen létrehozott elnevezés a Lollywood kifejezés, mely a Lahor központú pakisztáni filmipar központja. Jelenleg a magas árak miatt a központ leáldozóban van, az 1970-es években élte virágkorát.

Történelem

 

Az első indiai hangosfilm, az Alam Ara filmplakátja

Dadasaheb Phalke indiai producer és rendező Raja Harishchandra (1913) című filmje volt az első némafilm, melyet Indiában gyártottak. Az 1930-as évektől az indiai filmipar több mint kétszáz filmet hozott létre évente. Az első indiai hangosfilmet Ardeshir Irani készítette 1931-ben Alam Ara címmel, mely jelentős sikert aratott. Hatalmas piaca volt a párbeszédes és zenés filmeknek, Bollywood és minden más helyi filmgyár is gyorsan átállt a hangosfilmek gyártására.

A '30-as és '40-es évek zaklatott időszakot jelentettek India életében, mind a második világháború utáni nyomasztó évek, az indiai függetlenségi mozgalom és India feldarabolásának erőszakossága miatt. A bollywoodi filmek tartalmilag mind menekültek a valóság elől, bár volt néhány filmkészítő, aki felvállalta a kemény társadalmi témákat is, vagy az indiai függetlenség harcait használta filmjének hátteréül.

1937-ben Ardeshir Irani volt az, aki az első színes indiai filmet is megalkotta Kisan Kanya címmel, következő évben újabb színes mozit készített, a Mother India-t, ám a színes filmek az 1950-es végéig nem voltak túl népszerűek. Abban az időben a csillogó romantikus musicalek és melodrámák voltak a mozik alapvető termékei.

Aranykor

 

Nargis Dutt és Raj Kapoor az Awaara című filmben (1951)

India függetlensége után a '40-es évek végétől a '60-as évekig tartó időszakot az indiai mozi „aranykorának” emlegetik. A kritikusok által leginkább elismert indiai filmek többsége ebben az időszakban készült, mint Guru Dutt Pyaasa (1957) vagy Kaagaz Ke Phool (1959) című filmjei, és a Raj Kapoor által készített Awaara (1951) vagy Shree 420 (1955) című filmek. Ezek a filmek társadalmi témákat feszegetnek, főként a munkásosztály városi életével kapcsolatban. Az Awaara, mely 1951-ben jelölést kapott a Cannes-i fesztivál Nagydíjára, egyszerre rémálomként és álomként mutatja be a várost, míg a Pyaasa a városi élet valószerűtlenségét kritizálja. Az indiai mozi legismertebb epikus filmjei is ezen évek során készültek. A legismertebbek egyike Mehboob Khan 1957-es Mother India című filmje, melyet 1958-ban Oscar-díjra jelöltek a Legjobb idegen nyelvű film kategóriában, illetve K. Asif 1960-ban készített Mughal-e-Azam című alkotása, ezt az UCLA International Institute a bollywoodi mozifilmek fekete-fehér klasszikusának titulálta. A V. Shantaram 1957-ben készített Do Aankhen Barah Haath című filmjéről úgy vélik, inspirálója volt a hollywoodi Piszkos tizenkettő című filmnek.

Az 1958-ban Bimal Roy rendező és Ritwik Ghatak író által készítette Madhumati című film volt az első, mely a reinkarnáció fogalmát népszerűsítette a nyugati kultúrában. Bollywood aranykorának további elismert filmkészítői voltak Kamal Amrohi, Vijay Bhatt, legsikeresebb színészei Dev Anand, Dilip Kumar, Raj Kapoor, Guru Dutt, legsikeresebb színésznői pedig Nargis Dutt, Meena Kumari, Nutan, Madhubala, Waheeda Rehman és Mala Sinha.

Külső hivatkozások

• Indiai filmek adatbázisa az IMDb-n

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bollywood

 

 

 

 

 

 

A filmszínház, azaz a mozi a mai napig egyik legnépszerűbb szórakozási eszköz.

Hogy mi jelenik meg a filmvásznon, az függ a rendező, forgatókönyvíró és az anyagi hátteret adó személyek világnézetétől.

 

1. Azért jelentek meg családregények, mert akkor fontos volt a család.

 

 

2. Azért jelentek meg sci-fik, mert akkor fontossá vált a képzelet, de úgy, hogy a néző egyértelműen tudatában legyen, hogy amit lát, az mese, kitaláció.

 

 

3. Azért jelentek meg a western-ek, mert ez eszköze volt annak, hogy felkészítse az emberek elméjét és szívét arra, hogy teljesen elhiggyék, hogy lövöldözős-bosszúállós életvezetéssel lehet érvényesülni. Még véletlenül se gondolják azt az emberek, hogy vállalkozók, munkaszerető emberek, várostervező személyek a jövő kulcsemberei.

 

 

4. Azért jelennek meg a modern sci-fik (pl. Star Wars), hogy felkészítsék az embereket arra, hogy tömegesen legyenek egy új vallás követői, amelynek George Lucas lesz majd a prófétája.

Zsidókra és keresztényekre is egyaránt jellemző, hogy amikor nem találják meg a helyes spirituális célt (a Biblia istenét), akkor az indiai spiritualizmus felé fordulnak.

Indiában már ma is vannak olyan templomok, ahol az Isten, akit imádnak, az a film főszereplője, és a film dala az imádást kísérő zsoltár.

 

 

5. Azért jelennek meg tömegesen a halált középpontba állító sorozatok, hogy az emberek számára ne legyen vonzó az Élet, a Megtérés, a Megváltás, a Menny.

 

 

 

 

220 éves az első magyar kőszínház

2007. október 17.  08:35

Kétszázhúsz éve, 1787. október 17-én nyitotta meg kapuit az ország első kőszínháza, a budai Várszínház. Helyén a XIII. században ferences templom és kolostor állt, amelyből Buda bevétele után mecset lett, majd 1686-ban, Buda visszafoglalásakor lerombolták.

A telek a romokkal együtt a jezsuiták, majd a karmeliták birtokába került, akik 1763-ra itt új templomot emeltek. A rendet II. József 1784-ben feloszlatta, a templom berendezését elárverezték (a főoltár a sárospataki vártemplomba került, ahol ma is látható), a harangokból ágyút öntöttek.

Az épületet Kempelen Farkas udvari tanácsos, a sakkautomata feltalálójának tervei alapján színházzá építették át. Külsejét copf stílusban alakították ki, a főbejárat fölé erkély, az oromzatra a város címere került. A 47 méter hosszú és 17 méter széles belső térben a 19 méter mély színpad a főoltár helyére került, a cellákból öltözők lettek, a szentély alatti kripta egy részét meghagyták süllyesztőnek. A színházterem három emeletéből az alsó kettőn 33 kétszemélyes páholyt rendeztek be, a nézőtér 1200 fő befogadására lett alkalmas. A pazarul berendezett Várszínház kitűnő akusztikával rendelkezett, s a hideg beállta után fűteni is tudtak benne.

Az átalakítással alig egy év alatt elkészültek és 1787. október 17-én már meg is tartották az első előadást, A Karmelhegyi barát címmel. Az egyébként német társulatokat befogadó épületben tartották 1790. október 25-én az első egész estés magyar színielőadást: Simai Kristóf kegyesrendi szerzetes Igazházi című darabját Kelemen László Magyar Játszó Társasága adta elő.

1800. május 7-én Beethoven adott koncertet a Várszínház falai között. Az épületben 1833-37 között a kassai magyar vándortársulat tagjai (a Nemzeti Színház későbbi alapító tagjai) játszottak, fellépett színpadán többek között Kántorné, Déryné, Egressy Gábor, Laborfalvy Róza, Lendvay Márton, Megyeri Károly, 1835-ben - Budán először - itt adták elő a Bánk bánt.

Az aktuális építészeti divatnak megfelelően az épületet többször felújították, átalakították, először 1815-ben, majd 1854-ben. 1870-ben Buda városa határozattal tiltotta be az itteni német nyelvű előadásokat, ettől kezdve már csak magyar társulatok léptek fel színpadán.

1884-ben a főváros által finanszírozott munkálatok során a színház belső terét fehérre festették, a mennyezeti freskók helyére aranyozott díszítések kerültek, a szomszédos Sándor-palotából fedett folyosó vezetett a főúri páholyba. A karzat 1924-ben leszakadt s az épületet bezárták. Hosszú ideig katonai raktárnak használták, a II. világháború alatt súlyosan megsérült. Bár többször is újjáépítették, színházként csak 1978-ban nyílt meg ismét. A Várszínház az egyetlen olyan XVIII. századi magyarországi színházépület, amely még ma is játszóhely, 2001-es felújítása óta a Nemzeti Táncszínháznak ad otthont.

Forrás: kultura.hu

Kolozsvárott megnyílik az első kőszínház

2012. március 21.

Az 1794-95-ös országgyűlés határozatot hozott egy állandó kolozsvári színházépület megteremtésére. Az építkezés vezetésével Káli Nagy Lázárt, a magyar nyelv fejlesztésén és a nemzeti színjátszás megteremtésén munkálkodó Kolozs vármegyei táblabírót bízták meg. Szentjóbi Szabó László Mátyás Király című darabjának bemutatásával 1821. március 21-én nyílt meg az első, építésének kezdetétől színháznak szánt kőszínház Kolozsvárott.

Forrás: http://kultura.hu/main.php?folderID=959&articleID=281117&ctag=articlelist&iid=1

Szabadkai Népszínház

2011. december 6.

A Szabadkai Népszínház Szabadka egyik legrégibb épülete, még 1854-ben építették, Skultéti János építész tervei alapján.

Története

A Kárpát-medence 8. legrégebbi színháza, az egyik első színházépület, amelyet eleve magyar nyelvű színtársulat számára építettek. Magyarországon voltak ugyan szép számmal színtársulatok korábban is, de gyakran csak ideiglenesen szállásolták el őket, a színészek többsége pedig vándorszínész volt. Még Pesten is, színházat először a német nyelvű társulat számára építettek. […]

Szabadka főterének hangulatát alapvetően meghatározza a színház korinthoszi oszlopsora.

Színházi élet Szabadkán

Szabadka – Főtér a színház oszlopsoraival

A színház hivatalosan 1945 októberében alakult, mint a régió első hivatásos állandó magyar nyelvű társulata. (A magyar közigazgatás alatt nem működött itt állandó színház). Első igazgatója Laták István, első bemutatója Balázs Béla „Boszorkánytánc” c. műve.

A magyar kultúra jelentős alakjai fordultak meg a színházban. Szabadkán kezdte pályafutását Blaha Lujza, rendszeresen járt ide Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, többször megfordult itt Bartók Béla.

Sziveri János Sinkó-díjas író dramaturgként dolgozott itt 1985-től.

A Szabadkai Színház épületében indult el a szerb színjátszás is a magyart követően, és utóbb ezen patinás épület lett a bácskai horvát színjátszás legfontosabb színhelye.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9psz%C3%ADnh%C3%A1z_(Szabadka)

Pozsony színészete

a város német polgársága bizonyíthatóan 1439-től, de lehet, hogy már előbb is rendezett húsvéti passiójátékokat, egészen 1545-ig. Korán, már 1628-ban indult a jezsuiták iskolai színjátéka, amelyekhez a gimnáziumban 1663-ban hét színváltozásra alkalmas színpadot építettek, 1673-ban pedig a Salvator-templomot alakították át erre a célra.

Ebben a keretben rendezett előadásokat Faludy Ferenc (1726: Thomas Pondo; 1761: Metastasio: Cyrus). Metastasio-műveket franciául, 1756–1764 között a Notre-Dame-apácák is bemutattak. – 1733-tól német vándorszínészek egyre rendszeresebben látogatták a várost. Először a Weitenhofban ütötték fel színpadukat, 1743-ban pedig Peter Mingotti olasz operákat játszó együttese emelt időszakos épületet. A kor híres igazgatói, Gertrude Bodenburg és Karl Wahr, utóbbi 1773–1779 között, játszottak korszerű műsort: Lessing-, Shakespeare-, Goethe-műveket. Utódaik, Emmanuel Schikaneder (1782–84), majd Christoph L. Seipp (1784–86) folytatták ezt a hagyományt. – A színjáték állandósításának céljával 1776-ban gr. Csáky György az ország első kőszínházát Városi Színházként építtette meg.

Pozsonyban 1779-ben írta és adta ki Frendel István német nyelvű tervezetét egy magyar nemzeti színház létesítésére. Változást jelentett a város életében, hogy II. József rendeletileg 1783-ban Budára helyezte át a kormányhivatalokat. A színházművészet bázisait ezután elsősorban az ún. kastélyszínházak képezték: a Batthyányak nyári palotájában már 1767 óta működő színpad, majd 1785-től 1789-ig Nepomuk Erdődy gr. operaszínháza, amelyben a négy évad alatt 53 bemutatót tartottak. Az ott játszó egy.-ek alkalmanként a Városi Színházban is felléptek, melyet 1788–1814 között Pejachevich Károly gróf mint bérlő irányított. –

Az első magyar nyelvű előadásokat Fejér György (1766–1851) kezdeményezésére és vezetésével 1789–90-ben világi kispapok tartották a szeminárium épületében (1789: A tisztségre vágyók; 1790: A nevelők). Ezután azonban 1820-ig kellett várni, míg a hivatásos magyar színészet elkezdhette alapozó munkáját. 1820-ban a Komáromi Játszó Társaság, Kilényi Dávid vezetésével adott műsort. Öt év múlva Balog Istvánnal az élén a Nemzeti Színjátszó Társaság következett (1825. szept.–dec.). 1833-ban a Dunántúli Színészi Társaság, melynek Komlóssy Ferenc volt az igazgatója, játszott itt jan.-tól máj.-ig.

A Duna déli partján, Ligetfalu területén 1843-ban épített, fedetlen Nemzeti Színkör, amely 1900-ig állott fenn, fogadta Fekete Gábor együttesét. Ebben az évadban két német és egy m. társulat kínált szórakozást az országgyűlésre érkezett államférfiaknak. 1844-ben a Pesti Nemzeti Színház egy csoportja vendégeskedett a városban, 1847-ben pedig Kilényi tért vissza. A bukott szabadságharcot követően 1856-ig nem jöttek színészek a városba, s így a német színészet ismét megerősödött. 1856-ban azonban az Aradi Magyar Nemzeti Színésztársaság, Szabó Józseffel az élén kezdte újraalapozni a m. színjátszást. 1864-ig több vállalkozó próbálkozott, köztük Latabár Endre is, majd kis megszakításokkal 1873-ig ismét gyéren látogatták m. társulatok a várost.

1874. jan. 24-én „színi bizottság” alakult, amely a magyar nyelvű színjátszás folyamatosságát szorgalmazta. Az egymást váltó színigazgatók (Bokody Antal, Follinusz János, Szilágyi Béla), még mindig csak a nyári idényben, de már évente megjelentek társulataikkal. Az újonnan épített színházépületet Krecsányi Ignác 1886. szept. 22-én Erkel Ferenc Bánk bánjával nyitotta meg, 1899-ig a Temesvár–Buda színikerület részeként. 1902-től, amikor Szendrey Mihály lett az ig., már teljes téli évadban játszhattak a magyarok. 1910–1920 között Polgár Károly volt az ig. – A csehszlovák hatalomátvétel után az épület mint Szlovák Nemzeti Színház működött tovább, bár a városban tovább folytak magyar és német nyelvű előadások is. Faragó Ödön társulata azonban telente hetenként már csak két napot, és egyhónapos nyári évadot kapott. Ő 1926-ban búcsúzott a m. közönségtől. Ekkor két évre Iván Sándor vezette az egy.-t, majd 1929-től 1938. nov. 2-ig a cseh állampolgárságot szerzett Földes Dezső.

A II. világháborútól kezdve megszűnt a pozsonyi magyar színjátszás. 1956-tól viszont az anyaországi együttesek (Operaház, Nemzeti Színház, Vígszínház, Állami Bábszínház, Fővárosi Operettszínház, Katona József Színház, a győri Kisfaludy Színház, a Pécsi és Győri Balett) 1989-ig egyre nagyobb rendszerességgel látogatták a szlovák fővárost, többnyire a Nova Scena 1946-ban kialakított új színházépületében. – Ir. Heppner A.: A pozsonyi német színészet története a XVIII. században (Pozsony, 1910); Benyovszky K.: A pozsonyi magyar színészet története 1867-ig (Bratislava – Pozsony, 1928); Benyovszky K.: A szlovenszkói magyar színészet vázlatos története (Bratislava – Pozsony, 1933); Staud G.: Magyar kastélyszínházak (1963); Kováts M.: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (Bratislava, 1974).

Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz20/326.html

Arad

12 éves csodagyerekként és Karl Czerny tanítványaként, Bécsből Liszt először a Partiumba látogatott el. Aradon az 1820-ban épült kőszínházban tartotta koncertjét, amelynek műsora jelenleg sajnos ismeretlen számunkra.

„A város ugyan még gyéren lakott volt, de bécsi művészi körökben tudtak állandó színházáról, ismerték a város lakosainak zeneszeretetét.”

Forrás: http://www.partium.ro/liszt/index.php?page=1823-disabled

Honnan ez a gyors fejlődés? Hiszen a 19. század első három évtizedének Aradja a korabeli mezővárosok általános képét mutatta. A Maros mellékágai miatt mocsaras, sáros, hepehupás, éjszaka kivilágítatlan utcák, kevés és jelentéktelen középület, nemzetiségileg városrészenként elkülönülő lakosság. Legjelentősebb ipari létesítménye a Zselénszky gróf alapította sörgyár (1772) Újaradon, de ez a városrész önálló közigazgatással rendelkezett. A Maros mentén számos vízimalom őrölte a híres lánglisztet.

Létezett azonban néhány olyan közintézmény a városban, amellyel mások nem rendelkeztek.

A Hirschl Jakab kereskedő által még 1817-ben megépített kőszínház…

Forrás: http://erdely.ma/dokumentum.php?id=113291&cim=a_nemzetebredes_marciusa

Milyen is egy igazi kőszínház? Nyilván nagy, robosztus, tekintélyt parancsoló, igazi palota, vagy szentély. Evvel szemben az alsóőrsi, bár méretei tekintélyt parancsolóak, csupán puritán, és a színjátszás kezdeteit idéző, éppen azért megigéző. Első látásra azt hinné az ide vetődő turista, hogy még a rómaiak hagyták itt amfiteátrumukat az utókornak, de nem. Ez a 36 soros helyi vörös kőből faragott enyhén félköríves nézőtér a helyi kőbányászat hagyományainak emlékműve, nyári szabadtéri előadások helyszíne csupán. S ezt nem lekicsinylően értem, csupán arra gondolok mi sem természetesebb, minthogy e kőből faragott, összeillesztet csoda, ilyen szelíden simul a tájba. (Sok tájsebet láttam már, volt bányakrátereket, melyek kulturális, szabadidős hasznosítás után kiáltottak, és íme, itt egy szép példája annak, hogyan is kell a tájba rondításainkat helyre tenni.)

Forrás: http://abalaton.hu/balaton/hirek/2011/09/voros-koszinhaz-alsoors-es-voros-ko-kilato-csere-hegy/

Hiába keres kőszínházi állást a fiatal színészek többsége

 2011.03.01. 17:39

Fotó: flickr/Nick Sherman

Kőszínház kontra magántársulat. A színészi életpálya ma társulati és nem társulati keretek között. A Közelről című műsorban többek között Zrínyi Gál Vince, a KOMA Társulat vezetője és Máté Gábor színházigazgató, egyetemi tanár beszélt a színészek munkanélküliségéről és a lehetséges kiutakról.

Szinte minden évben harminc-harmincöt fiatal színész szerez diplomát a fővárosi és a kaposvári egyetemen, de alig harmaduk kap szerződést egy éven belül. A többiek szinte fillérekért dolgoznak, vidéken, Budapesten vagy akár saját produkciókban. Kérdés, hogy valóban van-e túlképzés, és mi a lélektani határ egy pályakezdő színész számára?

Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektor-helyettese elmondta, amiatt, hogy ennyire szűkösek a színészek elhelyezkedési lehetőségei, a társulatok léte, illetve a tagság megszerzése valóban bizonyos szempontból egzisztenciális kérdéssé válik. A társulatoknak azonban nem erről kellene szólniuk, hanem egy művészi szövetkezésről, amikor egy színház egy ügy érdekében csoportosítani tud hasonló ízlésű művészeket – mondta Máté Gábor.

A színművészeti egyetem rektor-helyettese szerint jó ideje nincs annyi szabad társulati hely évente, ahány fiatal színész végez. A Katona társulata jelenleg 33 fős, legutóbb a 2008-ban végzett Tenki Rékát és Dankó Istvánt szerződtette a színház, azóta egyéb jelentős mozgás nem volt – mondta az igazgató.

 A mostani helyzetre tekintettel bizonyos értelemben könnyelműség az állások számához képest nagy létszámú színészosztályokat, de a körülmények, illetve a figyelmeztetések ellenére nem csökken a színészi pályára jelentkezők száma. Mi történne akkor, ha egy-egy évben nem indulna új színész osztály? – tette fel a kérdést Máté Gábor. Az egyetemi tanár szerint a kimaradt évjáratokhoz tartozók joggal kérdezhetnék: ők nem olyan értékesek, mint mások?

A színházigazgató az elhelyezkedési problémák kapcsán elmondta, a Katonában szinte naponta jelentkeznek munkát kereső színjátszók, miközben a fizetések alacsonyak, egy társulati tag az alapfizetéséből nagyon nehezen tud csak megélni. Máté Gábor azonban hozzátette, vannak azonban jobban dotált teátrumok, illetve más műfajú előadásokat kínáló színházak, amelyek a jellegűknél fogva is jobban megengedhetik maguknak, hogy bátrabban költsenek a színészeikre.

Vannak azonban, akik tudatosan maradnak ki a kőszínházak társulataiból. Zrínyi Gál Vince, a KOMA Társulat vezetője elmondta, anyagilag ugyan nem éri meg a magántársulat működtetése. A fiatal színész szerint ő alkalmatlan arra, hogy egy kőszínház alkalmazottja legyen, ahol művészi munkája során el kell fogadnia, amit mások mondanak neki. Ezzel együtt Zrínyi Gál Vince elismeri a kőszínházakat, csak szeretett volna valami más formát kipróbálni. A színész hozzátette, úgy látja, az egyetemi képzésben, hogy nem arra oktatják a leendő színészeket, hogy próbálják magukat önálló művészként elképzelni, ami alapvető probléma. A többség egy régi rendszerben gondolkodik, arra vár, hogy szóljon neki egy színházigazgató, és elhelyezkedhessen havi fixért. Egy művésznek ehelyett azon kellene gondolkodnia, akar-e valamit mondani a világnak, vagy nem – mondta a KOMA vezetője.

Zrínyi Gál Vince szerint ez nem túlzott idealizmus, amit társulatának a léte is bizonyít, tekintettel arra, hogy a KOMA alapítása sem volt könnyű feladat. Egy festőt sem úgy működik, hogy valaki elhívja festeni, hanem alkot, és ha mázlija van, megveszik a munkáját – véli a társulatvezető. Zrínyi Gál Vince elmondta, a környező, tehát nem nyugati országokban azt látta, a színművészeket oktató egyetemeken az utolsó évre minden diáknak létre kell hoznia egy előadást: meg kell találnia a darabot, ha szükséges, megszerezni a díszletekre való pénzt, és rendeznie és játszania is kell a műben. A KOMA vezetője szerint a magyar növendékek későbbi pályája szempontjából is hasznos lenne, ha színművészeti egyetemen töltött utolsó két évüket arra szánnák, hogy megtanulják, hogyan tudnak maguk összehozni egy előadást.

Egy másik fiatal színész, Kis-Végh Emőke - aki két végzőstársával lakásokban, családi házakban játszó szobaszínházat alakított -, azonban elmondta, továbbra is az a vágyuk, hogy bekerülhessenek egy kőszínházi társulatba, mert még sosem élték meg a színháznak azt a formáját.

{A lényeg:

az, hogy a színészek fizetése alacsony, illetve kevés számukra az álláslehetőség, az lehetőségként is felfogható az ébredés számára.

Mert ha világiak támogatják a darabot, akkor az ő értékrendjük fog érződni-megvalósulni a színelőadásokon.

Ha keresztények dotálják (támogatják anyagilag) egy-egy színház működését, akkor jogosan beleszólhatnak, hogy milyen darabok kerüljenek megrendezésre, és milyen koreográfiával legyenek azok megvalósítva.

Így a zsidó-keresztény értékrendet követők számára egy lehetőség nyílik, hogy maguk is művelődjenek, sőt zsidó-keresztény jellegű darabok is rendezésre kerülhetnek.

Hosszabb távon ez még a színházkultúrát is fellendítheti, akár színházturizmus is kialakulhat.}

Vándorszínészet

a polgári városok fejlődésének alacsony fokán kialakult szervezési forma. Magyarországon 1790–1837 között a m. nyelvű hivatásos színészet egyetlen létező formája. A színház iránt érdeklődő, de csekély létszámú közönséget lakóhelyén v. alkalmi sokadalmain keresték fel a vándortársulat-ok.

Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz28/58.html

Vándorszínész, vándorszínészet

vándorszínész főnév (színházi, történelmi)

Színtársulatával együtt városról városra járó színész. Vándorszínész korában Megyeri /…Körmölgeté, mint más, a színlapot. PETŐFI. Mint…vándorszínész végigkóborolta az országot. MIKSZÁTH.

Összetétel: – csapat, vándorszínészes; vándorszínészi; vándorszínészkedik; vándorszínészség.

(A magyar nyelv értelmező szótára U–Zs, Bp., 1962. VII. 236.)

Vándorszínészet a színtársulatok működésének az újkori hivatásos színjátszás kezdeti fokán kialakult formája Európában.(…) Csak fokozatosan szűnt meg a 18. és 19. században, abban a mértékben, ahogy a városokban emelt színházépületekben állandó otthont és megélhetést találtak a színtársulatok. Magyarországon a színészet történetének a 18. század végétől a 19. század első harmadáig terjedő szakasza, amikor a magyar nyelv terjesztésével, az ízlés pallérozásának szándékával a lelkes társulatok egyik faluból vagy városból a másikba vándoroltak, és színekben, pajtákban, összetákolt kocsmai színpadokon játszottak. Működésük nagyban hozzájárult a felvilágosodás gondolatainak terjesztéséhez és a nemzeti érzés felkeltéséhez. A vándorszínészet 1790-től, Kelemen László^* első magyar színtársulatának megalapításától bontakozott ki, s 1815 és 1837 között a magyar színjátszás egyetlen formája volt…

(Színházi Kislexikon, Bp., 1969. 473.)

Forrás: http://mek.oszk.hu/04900/04944/html/borzaszto0002.html

Magyar színészet

A Metapedia wikiből

Magyar színészet. A középkorban Toldy Ferenc véleménye szerint nálunk is virágzott a misztériumdráma és színjátszás. Gyulai Pál, s vele az újabb kutatók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy erre semmiféle határozott adatunk nincs, s a szórványos utalások idegen histriókra, mimusokra és jokulátorokra vonatkoznak. Így valószínű, hogy pl. Mátyás udvarában olasz színészek és énekesek játszottak. Németnyelvű városainkban azonban a XV. sz.-ban már megindult a németnyelvű misztériumjáték művelése, (Pozsony. Bártfa. Brassó).

Iskolai színjátszás

A protestantizmus pedagógiai céllal megindította az iskolai színjátszást. A magyarországi németnyelvű iskolai színjátszás mintájára protestáns prédikátoraink magyarnyelvű iskoladrámákat is kezdtek írni. A XVII. sz.-ban a Jezsuitáké a vezető szerep. Latin nyelvű iskolai drámáikat ünnepélyes keretek között, gazdag díszletekkel és színpadi látványosságokkal adták elő. Az iskolai színjáték náluk nemcsak pedagógiai, hanem propaganda-célt is szolgált. A protestánsok a század második felében különösen magyar nyelvű előadásaikkal tesznek ismét szert jelentőségre. Felvinczi György nevéhez fűződik a világi magyar színjátszás első kísérlete. 1796-ban l. Lipót királytól játszási engedélyt kért és kapott, de működéséről további adataink nincsenek.

XVIII. sz.

A XVIII. sz.-ban a szerzetesrendek magyar nyelvű iskoladrámái uralkodnak az iskolai színpadokon. A piaristák 1718-ban létesült új pesti épületükben színházat is rendeztek be, amely 1745-ig működött. Ebben a sz.-ban találunk már hivatásos színészeket is Magyarországon. Kassán, Pozsonyban, Sopronban, Pécsett már javában virágzott a német színjátszás. Budán, a Várban, a "Vörös sünhöz" c. fogadóban már 1760-ban játszottak német színészek. Főuraink is a német színészetet pártolták: udvaraikban többen tartottak német társulatokat, így az Erdődyek Pozsonyban, a Károlyiak Megyeren, a Batthyányak Rohoncon, a Rádayak Pécelen, az Esterházyak Tatán. A legnevezetesebb Esterházy Miklós hg. eszterházai és kismartoni színháza: itt főleg olasz operákat játszottak. A kiváló színészek és Haydn működése még az ország határain túl is híressé tette a két színházat.

Pest

Pesten az állandó német színészet 1774-től kezdve a Rondellának nevezett régi kerek bástyatoronyban kapott otthont. Budán 1784-től kezdve a II. József rendeletére Várszínházzá alakított karmelita templomban játszottak német színészek. 1812-ben megnyílt Pesten az európai viszonylatban is rendkívüli méretű és nagyszerűen felszerelt német színház, amely 1847-ig, leégéséig, vezető szerepet töltött ha a főváros színi életében. A Bessenyei Györggyel meginduló magyar drámairodalom a XVIII. sz. végén még mindig nem talált magyar színpadot. Csak 1790-ben szervezte meg Kelemen László az első magyar színtársulatot. A Várszínházban mutatkozott be Simai Kristóf Igazházi c. játékával. Ráday Pál és Kármán József támogatásával egy ideig a Reischl-féle fabódéban játszottak. A rövidéletű és változó szerencsével működő társulat azonban 1796-ban feloszlott. Erdélyben Wesselényi Miklós br. pártfogása és Kótsi Patkó János Igazgatása mellett 1792-ben indult meg a magyar színjátszás. Ennek a társulatnak egy része Ernyi Mihály vezetése alatt 1806-ban Magyarországba jött vendégszerepelni. Később a többiek is elhagyták Erdélyt és Pesten telepedtek meg. Ez a társulat 1807-től 1815-ig játszott a Rondellában és a Hacker-féle teremben. A részvétlenség és a német színészet intrikái miatt azonban végül vándorútra kényszerült s Miskolcon és Kassán telepedett le. E második társulat feloszlásától kezdve 18 évig csak vándortársulatok keresték fel vendégjátékaikkal a fővárost.

Vándortársulatok

Ekkor már szép számmal működtek vándortársulatok a vidéki városokban. Nevezetesebb volt közöttük a székesfehérvári, amely 1819-ben pesti vendégjátéka alkalmával nagy sikert aratott Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon c. darabjával. A vándorkorszaknak híres színészei voltak: Balog István, Kótsi Patkó János, Jancsó Pál, Pergő Celesztin, Kántorné. Időközben az állandó színházak ügye is előbbre Jutott. 1821-ben megnyílt a kolozsvári színház, 1823-ban a miskolci, 1881-ben Kisfaludy Sándor buzgóságából a balatonfüredi színház. Az 1789-óta álló kassai német színházba is magyar színészek költöztek a húszas években. Végre 1833-ban a kassai társulat megkapta állandó játszóhelyül a budai Várszínházát. A Tudós Társaság 1833-ban pályázatot hirdetett: "Miképp lehetne a magyar játékszínt Pest-Budán állandóan megalapítani". A válaszok közül Fáy Andrásé érdemel figyelmet, amely az első díjat is elnyerte. A tudományos viták mellett nagy társadalmi mozgalom is indult a Nemzeti Játékszín érdekében.

Nemzeti színház

Ennek eredményeképpen nyílt meg, Vörösmarty Mihály ünnepi játékával (Árpád ébredése) 1837-ben a Pesti Magyar Színház, később Nemzeti Színház. Színészeit a Fáy és Döbrenici igazgatása alatt álló Várszínház társulatától szerződtették. Ez a színjátszás kezdete óta már a harmadik színészgeneráció volt. Az elsőt a teljes dilettantizmus, a másodikat, a vándorkorszak színészetét a stílustalanság, a Nemzeti Színház kapuhkbevonalós' harmadik generációt elsősorban nagy egyéniségek és határozott játékstílus jellemezték. Egressy Gábor, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond, Lendvay Márton, Bartha János, Szerdahelyi József, Szilágyi Pál, Udvarhelyi József, a nők között Laborfalvy Róza, Lendvayné Hivatal Anikó voltak az új színház fő erősségei. Két évig tagja volt a színháznak a vidéki magyar vándorszínészet legnagyobb énekesnője, Déryné Széppataki Róza is. Igazgatója, Bajza József nagy szakértelemmel vezette a színházat, de anyagi nehézségei voltak. Végre az állam állandó anyagi támogatásával Földváry Gábor megyei színházából 1840-ben Nemzeti Színház, országos intézmény lett.

Drámák

A magyar színészet megerősödésével a drámairodalom is szervesebb kapcsolatba került a színházzal. Kezdetben német eredetiből átdolgozott darabok, később német klasszikusok és főleg Shakespeare szerepelt műsoron. A magyar drámairodalom kezdetleges kísérletei után Kisfaludy Károly tudott először állandó közönséget teremteni magának. A romantikus drámaíróknak, Vörösmartyval az élükön nem sikerült állandó és eredményes helyet biztosítani a magyar műsoron. Szigligeti Ede azonban sokoldalú működésével, különösen pedig a népszínmű megteremtésével újra egységes és állandó közönséget tudott biztosítani a Nemzeti Színházban és a vidéki színpadokon. A Nemzeti Színház műsora Bajza igazgatósága után Bartay Endre, majd később Szigligeti Ede vezetése alatt mindinkább bővült. A magyar műsor tért hódított, a Shakespeare-kultusz megerősödött. A prózai darabok mellett az opera és az énekes népszínmű nagy helyet foglalt el a műsoron

Népszínház

Ennek a túlterhelésnek következtében vált ki a Nemzeti Színházból először a népszínmű és költözött át az 1875-ben megnyílt Népszínházba, melynek első Igazgatója Rákosi Jenő volt.

Operaház

1884- ben nyílt meg a Magyar Királyi Operaház és tehermentesítene a Nemzeti Színházat műsorának legköltségesebb és legterhesebb részétől, az operától. A szabadságharc utáni idők egy időre visszavetették a színházat. Ekkor járnak híres külföldi művészek a fővárosban, Rachel, Ira, Aldridge, Ristori. Ennek a korszaknak legkiválóbb színészei és színésznői: Tóth József, Fáncsy Lajos, Szigeti József, ifj. Lendvay Márton, Feleki Miklós, Egressy Gábor, Nagy Imre, Jókainé Laborfalvi Róza, Prielle Kornélia, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, ifj. Lendvayné Fáncsy Ilka, Felekyné Munkácsi Flóra.

Színészképzés

Jelentős eseménye színészettörténetünknek az Országos Színészeti Tanoda megalapítása 1864-ben. Az iskola igazgatója Festetics Leó, tanára és aligazgatója Gyulai Pál, tanárai Egressy Gábor és Tóth József voltak. Az elnyomatás korára esnek a színházi magánvállalkozások első próbálkozásai is. Molnár György 1861-ben a Horváth-kerti arénában, majd a Dunaparton megnyílt rövidéletű Budai Népszínházban rendezett magyarnyelvű előadásokat a budai német színészet egyeduralmának megtörésére.

A kiegyezés után

A kiegyezés után nagy fejlődésnek Indult a főváros színházi élete. Szigligeti halála után (1878) Paulay Ede igazgatósága alatt a Nemzeti Színház aranykora kezdődött. A nagy színészegyéniségek uralma mellett kialakul az együttes játék stílusa. Paulay a francia társadalmi darabokra alapította műsorát, de a klasszikusokat sem hanyagolta el. Művészi gárdája páratlan volt színészetünk történetében. Szacsvay Imre, Gabányi Árpád, Náday Ferenc, Újházi Ede, Vízvári Gyula, Nagy Imre, Jászai Mari, Prielle Kornélia, Helvey Laura, Rákosi Szidi, Csillag Teréz, Márkus Emília, Lánczy Ilka voltak főerősségei. A Népszínház célja a népszínmű művelése volt. Elsőrendű erőkkel rendelkezett Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Tamássy József, Kassai Vidor biztosították az új színház sikerét. 1381-ben Evva Lajos vette át az igazgatást és 16 éves működése alatt a Népszínház fénykorát élte. Ekkor került a színházhoz Küry Klára, Gazsi Mariska, Kopácsi Juliska, Szirmai Imre, Vidor Pál. Porzsolt Kálmán vezetése idejében a színház már hanyatlásnak indult, s bár az operett és az új primadonna, Fedők Sári, még néhány nagy sikert biztosított számára, az utána következő igazgatók már nem tudták megóvni a bukástól a színházat. 1908-ban bezárt a Népszínház s épületébe az Időközben lebontott Nemzeti Színház társulata költözött; ma is a Nemzeti Színház működik benne. A Magyar Királyi Operaház megnyitása után a Nemzeti Színház tisztán drámai színházzá válhatott. A társulat új tagokkal bővült: Alszeghy Irma, Hegyesi Mari, Császár Imre, Zilahy Gyula, Török Irma, Somló Sándor, Ivánfi Jenő kerültek a színházhoz. 1884-ben vált önállóvá Feleki Miklós vezetése alatt a Várszínház, amelyben addig a Nemzeti Színház tartott előadásokat. Ez a próbálkozás rövidesen megbukott. A Nemzeti Színház Paulay halála után (1894) hanyatlásnak indult, bár utódai, Festetics Andor gr.. Beöthy László és Somló Sándor nagy művészekkel bővítették társulatukat. Ligeti Juliska, Vizvári Mariska, Váradi Aranka, Náday Béla, Beregi Oszkár, Rózsahegyi Kálmán, Petites Imre és Ódry Árpád szerződtek a színházhoz. A Paulay-féle francia társadalmi drámákra épített műsor azonban idejét múlta.

A német színház leég

A -német színház utolsó kísérlete, az 1869-ben megnyílt Gyapjú-utcai színház 1889-ben leégett. Ezzel megszűnt a nemet színészet Budapesten. Feld Zsigmond nyári színháza, a Városligeti Színkör, ugyanez évben végkép áttört a magyarnyelvű előadásokra. A legfontosabb esemény azonban a Vígszínház megnyitása volt 1896-ban A művészi vezetést Ditrói Mór, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója vállalta. Társulatának legkiválóbb tagjai Varsányi Irén, Nikó Lina, Haraszthy Hermin, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Szerémy Zoltán, Fenyvesi Emil voltak. Később szerződtek a színházhoz Gazsi Mariska, Góthné Kertész Ella, Gombaszögi Frida, Harmath Hedvig, Makay Margit, Tanay Frigyes, Rajnai Gábor. Ez a színház teremtette meg nálunk a színpadi naturalizmust és színészgárdája Hegedűs Gyulával az élén vitte diadalra a realisztikus színjátszást. Műsorán francia bohózatok és a modern realista dráma termékei szerepeltek. Mint operettszínház nyílt meg 1897-ben a Magyar Színház Leszkay András vezetése alatt. 1907-ben Beöthy László igazgatósa mellett drámai színházzá alakult át. Itt jutott nagy szerepekhez Törzs Jenő és Darvas Lili. A Király-Színház 1903-ban nyílt meg, ugyancsak Beöthy László igazgatásával és főleg operettet játszott. A főváros növekvő színházi igényei következtében egymásután nyílnak meg a kisebb magánszínházak, is. 1897-ben a Kisfaludy Színház, 1912-ben Bárdos Artúr új Színpadja (később Modern Színpad, majd Belvárosi Színház), 1918-ban a Madách Színház, 1920-ban a Renaissance Színház és a Fővárosi Operettszínház. Az operaelőadások népszerűsítésére 1911-ben megnyílt a székesfőváros támogatásával Budapest legnagyobb színháza, a Népopera, később Városi Színház.

Vidéki színházak

Időközben a vidéki magyar színészet is nagy fejlődésnek indult. Részben vándortársulatok járták az országot, a nagyobb városok. Szeged, Debrecen és Kolozsvár állandó társulatokat tartottak fenn. Ezek közül különösen a kolozsvári színészet emelkedett jelentőségre, s társulata állandó utánpótlást biztosított a Nemzeti Színháznak. A kolozsvári színház két legkiválóbb színésze: E. Kovács Gyula és Szentgyörgyi István voltak. Miskolc, Székesfehérvár, Arad, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Temesvár is állandó épületeket emeltek a néhány hónapig vendégszereplő társulatok részére. A vidéki igazgatók közül Krecsányi Ignác és Ditrói Mór váltak ki céltudatos műsorpolitikájukkal, színésznevelő tevékenységükkel és művészi együttesükkel. Megindult a vidéki színészek szervezkedése is és 1878-ban megalakult az Országos Színészegyesület, 1880-ban pedig az egyesület nyugdíjintézete, amely a kiöregedett színészek öregkori biztosítását szolgálta.

Irányzatok

A Paulay-korszak után hanyatlásnak indult Nemzeti Színházat 1908-tól kezdve Tóth Imre vezette vissza a helyes útra. Drámatörténeti sorozatok mellett ő rendezte az első Shakespeare-ciklust és igyekezett egységes játékstílust teremteni a modern realizmus jegyében. Kiváló művészekkel bővítette társulatát. Aczél Ilona, Hettyey Aranka, Bajor Gizi, Tasnády Ilona, Nagy Adorján, Sugár Károly, Kürti József az ő igazgatása alatt kerültek a színházhoz. Jászai Mari és Márkus Emília továbbra U jelentős tagjai maradtak a színháznak. 1917-ben Ambrus Zoltán nehéz viszonyok között vette át a színház vezetését. Öt éves igazgatása alatt Abonyi Gézával és Kiss Ferenccel bővült a Nemzeti Színház társulata. 1922-ben Hevesi Sándor került a színház élére. A Nemzeti Színház Kamaraszínházát is megnyitotta intimebb hatású darabok részére. Hevesi már előzőleg nagy színházi gyakorlattal rendelkezett, rendező volt a Nemzeti Színházban, Népszínház-Vígoperában és az Operaházban.

Új színházak

Ő volt a lelke az 1904-ben megnyílt első magyar kísérleti színháznak, a Thália-Társaságnak is Megteremtette a magyar pszichologikus színjátszást, s ebben a stílusban egy teljesen homogén együttest. Műsorába Iktatta a modern drámairodalmat, kibővítette magyar műsorát, többször átrendezte Az Ember Tragédiáját, a Bánk bánt és a Csongor és Tündét, - nagy Shakespeare-kultuszt teremtett Igazgatása alatt kerültek a színházhoz Petheő Attila, Pethes Sándor, Palágyi Lajos, Csortos Gyula, Uray Tivadar. Somogyi Erzsi, Nagy Izabella, Tőkés Anno, Vaszary Piroska. Tíz éves igazgatása után Márkus László, majd Voinovich Géza vezették rövid ideig a színházat, 1935-ben pedig Németh Antal került az igazgatói székbe. Németh működését a színházi adminisztráció tökéletesítése, a már évek óta kialakuló bérletrendszer szerves kiépítése, a színház technikai berendezésének tökéletesítése, a rendezések díszes gazdagsága, a különösen a magyar műsor kibővítése jellemzik. A színház társulatát sok fiatal tehetséggel gazdagította. Nagy változást hozott a magyar színi életbe a Színművészeti Kamara létesítése 1939-ben. Több magánszínház bezárt, viszont újabb vállalkozások keletkeztek. A vidéki színjátszást teljesen átszervezték, - az állandó városi színházak és színi kerületek helyett a stagione-rendszer lépett életbe.

Forrás: http://hu.metapedia.org/wiki/Magyar_sz%C3%ADn%C3%A9szet

Kisfaludy Károly

A Metapedia wikiből

Kisfaludy Károly, író, *Tét, (Győr vm.) 1788. febr. 5, (Pest 1830. nov. 21. Nemcsak az irodalmi mozgalom, amelynek az élén állt, hanem személyes élete is sajátosan romantikus jellegű. Születése anyja életébe került s ezért apja egész életére nem tudta megszeretni legkisebb fiát Az iskolából fegyelmezetlen viselkedése miatt kivették és katonának adták. Harcolt a franciák ellen, kitüntette magát, hazajött, majd Bécsbe került. Eleinte festő akart lenni, írók és színészek között forgott. Bécsből Olaszországba vándorolt és súlyos nélkülözések között élt. Visszatérve Pestre, festményeit próbálta értékesíteni, de közben már színműveket is írt. 1819-ben a székesfehérvári színtársulat előadta A tatárok Magyarországban c. drámáját. A siker hatása alatt teljesen az irodalomra vetette magát. Rövid idő alatt a kor fiatal írói, (Vörösmarty, Bajza, Toldy) vezérüknek tekintették; a már koros Kazinczy Ferenc kezéből na ő irányítása alá került a magyar irodalom.

Auróra

1822-ben megindította az Aurora c zsebkönyvet. Az Aurora révén egyfelől a magyar irodalmi élet, amelynek nagy képviselői eddig elszórva éltek vidéken, a fővárosban központosult, másfelől Kazinczy klasszicizmusával szemben győzelemre jutott a magyar romantika. Mint író, elsősorban színpadi műveinek köszöni népszerűségét. Vígjátékai (Csalódások, Kérők, Pártütők stb.) és tragédiái (lréne, Stibor vajda stb.) megkedveltették a pesti közönséggel a színházba-járást, írt novellákat (Pallagi Jónás, Súlyosai Simon, Mit csinál a gálya stb.) és verseket is. Ez utóbbiak közt a magyar ballada (Karácsonéj, Az álmatlan király, Eprészleány) és mű-népdal (Szülőföldem szép határa ..., Rákosi szántó a török alatt) néhány jelentős előzménye s olyan teljesértékű remekmű is helyet foglal, mint a Mohács c. elégia. Az irodalom mellett érdekelte a politika is. Széchenyi eszméinek népszerűsítésére politikai lapot akart alapítani, de lázas szervező és alkotó munkája közepette a halál fiatalon kiragadta az élők sorából. Szervező működése fejlődő irodalmunk életében majdnem olyan jelentős, mint ő előtte Kazinczyé volt.

Festő

Nagy festői tehetségét nem volt alkalma kiművelni, festményei (többnyire viharos tájak) erős romantikus érzést egyesítenek darabos előadással. Ilyenek vannak pl. a Tud. Akadémia tulajdonában; említendők még metszetei az Aurorában (illusztrációk bátyja, K. Sándor regéihez stb.).

Irodalom.

Műveinek kritikai kiadását Bánóczi József rendezte sajtó alá (k. minden munkái, 6 köt., 1893). Legjobb életrajza szintén Bánóczitól: K. élete és munkái (2 köt., 1882-88). Az Aurora évfolyamainak szemelvényes kiadását, K. metszeteinek hasonmásával Kenyeres Imre adta ki: Aurora, hazai almanach (1938). L. a 355. képtáblát.

A lap eredeti címe: „http://hu.metapedia.org/wiki/Kisfaludy_K%C3%A1roly”

Amikor Kisfaludy Károly 1830-ban meghalt, az országban már virágozni kezd a színházi kultúra. Vándortársulatok rendszeresen játszanak eredeti magyar színjátékokat, a romantika megteremtette a magyar drámairodalmat.

Forrás: http://mek.niif.hu/01100/01149/html/czako.htm

Déryné Széppataki Róza, született Schenbach Rozália (1793–1872), az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának egyik legnépszerűbb színésznője, drámafordítója.

Schenbach József jászberényi patikus leánya volt; 1813-ban szerződött a második magyar színtársulathoz Pestre. Katona József feleségül kérte, de 1813-ban feleségül ment pályatársához, Déry István színészhez, akitől azonban hamarosan elvált. 1815-ben Egerbe, majd Miskolcra ment, végül Kilényi Dávid dunántúli színtársulatának lett a tagja; Pozsonyba és Bécsbe is eljutott.

1823-ban Kolozsvárra szerződött; nevéhez fűződik az operaelőadások megindítása és felvirágoztatása, de egyébként is őt tartják az első magyar operaénekesnőnek. Játszott még Pesten, Kassán, Debrecenben, kisebb erdélyi városokban. 1852-ben visszavonult a színpadtól, kibékült férjével és annak haláláig vele élt Diósgyőrben, azután beköltözött Miskolcra. A város Szent Anna temetőjében nyugszik.

A vándorszínészet sokoldalú primadonnája volt, aki drámai előadásokon főként a naiva szerepkört játszotta, az operaszínpadokon pedig elsősorban a szoprán szólamokat énekelte. Több száz szerep volt a repertoárjában. Sikerei révén jelentős része volt a magyar színészet elismertetésében és társadalmi pártolásának megszervezésében. Emlékiratai 1879-ben, 1900-ban és 1955-ben láttak napvilágot.

Déryné alakja a magyar vándorszínészet szimbóluma lett.

2011.10.26.

Forrás: http://baratno.com/view.php?arclid=2011102601

Petőfi Sándor

2012. augusztus 4.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A költő szülei. Orlai Petrich Soma festménye.

A költő szülei. Orlai Petrich Soma rajza

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.?) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Több mint ezer verset írt, rövid élete alatt.

„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.”

Életrajz

Származása, gyermekkora

Édesapja, Petrovics István (Kartal, 1791. aug. 15. – Pest, 1849. márc. 21.) mészárosmester, a közhiedelem szerint szerb, újabb kutatások alapján szlovák családból származott, de magyarnak vallotta magát. Apjának szlovák származását valószínűsíti annak evangélikus vallása (a szerbek általában ortodoxok), illetve Kiss József és Jakus Lajos kutatásai, akik apai ágon 1685-ig, a Nyitra vármegyei Vagyócig vezették vissza Petőfi származását. Vagyis a Petrovicsok csakúgy Felvidékről származnak, mint az anyai ág, amely a Turóc vármegyei Necpál községből ered.^[2]

Édesanyja, Hrúz Mária (Necpál, 1791. aug. 26. – Pest, 1849. máj. 17.) férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél, Martiny Mihálynál. Szlovák anyanyelvű volt, a magyar nyelv használatára csak asszonykorában tért át.^[3] Petrovics István és Hrúz Mária valószínűleg Maglódon ismerkedtek meg, ám 1818. szeptember 15-én Aszódon kötöttek házasságot, Mikulás Dániel evangélikus lelkész eskette őket, nejével mindketten az evangélikus vallást gyakorolták. Petrovics ekkor szabadszállási székbérlő volt, majd 1821-ben Kiskőrösre költöztek. 1822-24-re a családfő kibérelte a kiskőrösi mészárszéket és ott lakott nejével együtt, így született ott meg ötödfél évi házasságuk után első gyermekük, Sándor.

Petőfi Sándor az 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó éjszakán született Kiskőrösön, ahol január 1-jén keresztelték meg az evangélikus vallás szerint.^[4] A gyermek születésekor oly gyengécske volt, hogy egy emlékező szerint „spirituszban fürdették, hogy megmaradjon”. Egyetlen öccse, Petőfi István 1825-ben született.

Atyjának a kiskőrösi bérlet elég jól jövedelmezett. A 3 évi ciklus leteltével, 1824. október 14-én a nagyobb kiskunfélegyházi székbérletre vállalkozott és ez év októberében családjával együtt oda is költözött. A család jóléte itt még inkább föllendült és Petőfi vidám és boldog gyermekséget élt, melynek emlékei később is mindig édes érzéssel töltötték el szívét. Petőfi e várost Szülőföldemen (1848) című költeményében születése helyének nevezte, e szavai később sok vitára adtak okot a két település, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza, illetve a költő életrajzának kutatói között is.

A család először meglehetősen jó anyagi körülmények között élt. Petrovics István ügyes vállalkozó volt, a mészárszék mellett kocsmát bérelt és működtetett. A család anyagi felemelkedésének helyszíne egy ideig Kiskunfélegyháza volt. A családfő fenntartott két mészárszéket Kiskunfélegyházán, illetve Szabadszálláson, több ingatlan tulajdonosa volt, saját földjeiken és bérelt földeken is gazdálkodott.

{Kiegészítés: a felvidéki szlovákok alapjában véve elszlávosodott avarok.}

Dráma, mint élettörténet.

Ide tartoznak az önéletrajzok (bibliográfiák), memoárok (emlékiratok) és bármilyen egyéb visszaemlékezések.

Megkésett memoár

 2012. április 06. 10:23

Az Antall József életéről szóló dokumentumfilm-sorozatot péntektől tekinthetik meg az m2-n

Antall József (1932-1993)

"Ki ez a szikár, magas, mindig kifogástalan sötét öltönyt, mellényt, korrektül megkötött nyakkendőt viselő, ötvenes éveit taposó férfi, akit nyilvánosság előtt nemhogy nevetni, még elmosolyodni sem látott szinte senki? Ki ez a kimért szavú, pontosan fogalmazó politikus, akit a sodrából kihozni jószerint lehetetlen, akinek az indulata legfeljebb iróniában nyilvánul meg? Aki mintha kamaszkora óta erre a szerepre - a miniszterelnök, az új magyar demokrácia első miniszterelnökének szerepére készült volna? Tanúsíthatom: erre készült, s erre készítette elő a sorsa, gyermekkora óta." (Göncz Árpád)

1993. december 12-én halt meg Antall József, az új Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke. Életében alig tudhattunk valamit személyes sorsáról, emlékeiről és élményeiről, a hajdani gyermekkori környezetről és mindarról, ami meghatározta életét, pályáját, megszabta emberi tartását, politikusi hitét és hitelét. Ezúttal olyan megkésett memoárt hallhatnak, amelyik talán segít kiegészíteni azt a sokszor hamis és igaztalan képet, amely politikusi pályáját végigkísérte.

1. rész A gyökerek (április 6. 22:20) 

2. rész A készülődés (április 7. 22:25)

3. rész A politikus (április 8. 22:25)

Magyar dokumentumfilm,  2003

rendező: Dudás István
operatőr: Horváth Adrienne
riporter: Osskó Judit

Forrás: http://premier.mtv.hu/Hirek/2012/04/06/10/Megkesett_memoar.aspx

1988 májusa és 1990 májusa között szinte hihetetlen változások mentek végbe hazánkban, de tágabb környezetünkben, Közép-Kelet Európában is. Két esztendő, amely "megrengette a világot". E korszak egyik koronatanúja (nemegyszer közvetlen alakítója) az a magyar politikus, aki államtitkárként, majd külügyminiszterként része a magyar-koreai kapcsolatok rendezésének, aláírója a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulását megvalósító szerződésnek, főszereplője annak a drámának, amelynek szerencsés végkifejleteként elhagyhatják hazánkat a keletnémet menekültek, majd ledőlhet a berlini fal, sőt megtörténhet az, amire pár hónappal korábban senki sem számított: egyesül a két Németország. E szédítő történelmi vágta hiteles tanúja vall ebben a könyvben politikáról, emberekről, saját küzdelmeiről. Könyve mottója lehetne: Így láttam én. Horn Gyula ugyanis ügyel arra, hogy csak azokról az eseményekről, tanácskozásokról írjon, melyeken személyesen részt vett, a két sorsfordító esztendő olyan szereplőiről nyilatkozzék, akikkel közvetlen kapcsolatba került. Az újságolvasó állampolgár így is számtalan, eddig ismeretlen információhoz jut, bár nem ún. "szenzációhajhász" könyvet kap a kezébe. Mértéktartó a stílusa, akár önmaga és családja sorsáról szól a szerző. Akár az évtized legjelentősebb magyar és európai politikusait jellemzi.

Forrás: http://www.libri.hu/konyv/colopok.html

Olvasásra javasolt cikk: http://nol.hu/lap/hetvege/20100619-hianyzo_memoarok

Morita Akio: Made in Japan

Morita Akio a világ talán legismertebb elektrotechnikai cégének, a Sonynak az alapítója. Könyve azonban nem egyszerű cég- vagy klarrier történet: túlnő a Sonyn, és az aktuális gazdasági-társadalmi viszonyok szakértő elemzése által világmagyarázattá, egyfajta gazdasági filozófiai útmutatóvá válik.

Olvashatunk arról, hogy a második világháborút követő iszonyatos nyomorban néhány fiatal japán mérnök nagyot álmodott: csúcsminőséget előállító, saját profilján belül újító céget alapítottak, melyet kezdetben idegenül szemlélt a bürokratikus reflexekkel teleszőtt japán társadalom, ám a kitartás és a kreativitás meghozta gyümölcsét: azok a találmányok, melyek a Sony invenciója alapján jöttek létre, a nyolcvanas években már az egész világon ismertté váltak. Szalagos magnó, kazettás magnó, video, walkman- mindez része lett mindennapi életünknek, szórakozásainknak.

Érdekes Morita Akio vezetői filozófiája. Meggyőzően bizonyítja be, hogy nem éri meg a rosszul dolgozó alkalmazottat elbocsátani. Ezzel igazolja azokat, akik szerint az élethosszan tartó alkalmazás igenis jó dolog. Japánban a vállalat egy nagy család, s minden alkalmazott a család gyermeke. Az úgynevezett mobilitás, melynek elsődlegességét hirdeti az amerikai befolyás alatt álló nemzetközi piac, több kárt okoz, mint hasznot.

Némileg előrelátva, Morita kárhoztatja azokat a befektetőket, akik egy vállalat megvásárlását pusztán pénzügyi spekulációnak tekintik. A Sony megalapítója az értékalapú, teremtő szándékú, innováción alapuló kapitalizmus mellett teszi le a voksát.

Ajánljuk a Made in Japan című könyvet minden managernek, akinek azt tanították, hogy spekulálni, az olyan "menő" dolog. Nem, nem az. Inkább szánalmas. Az igazság a Sony oldalán van. Ők mindig mentek, mindig előre, elkötelezetten, kreatívan, s minden alkalmazott megőrizte szolidaritását a másik iránt.

Forrás: http://könyvet.ajánlok.hu/konyv/874-morita-akio-made-in-japan.html

Made in Japan – Morita Akio könyve

2010/06/03 — Vash

A II. világháború után Japán megsemmisült mind fizikai, mind lelki valójában. Mindent nulláról kellett kezdeniük. Japán népe tudta, hogy az elkövetkezendő évek lesznek a legnehezebbek eddigi történelmük alatt és az elkövetkezendő idő munkáiból már csak az unokáik fognak profitálni. Ezekkel a gondolatokkal fejükben kezdtek hozzá országuk újjáépítéséhez.

Ebben a légkörben cseperedett felnőtté Morita Akio, Japán egyik legjobb és legrégibb szaké pároló családjának 15. nemzedékében. (szójaszószt és misokrémet is gyártottak). Aiko, így már korán kitanulhatta apjától az üzlet és a kereskedelem minden praktikáját. Férfivá érvén az elektronika és kiváltképp a távközlés, rádiózás kezdte el érdekelni. Kutatómunkáit igaz beárnyékolta a világégés, de túlélte és pár barátjával úgy határoztak, hogy ők is tenni fognak a gazdaság újjáépítéséért. Ekkor még nem is sejtették, hogy amire készülnek, az nem hogy Japánnak, de az egész világnak hasznára válik.

Egy kis koszos lyukban a rádiók gyártását, majd mire észbe kaptak, már az amerikai piacnak szállították a legújabb fülhallgatós walkmanek és más egyéb elektronikai cikk Japánban elkészített 50%-át.
„… felmerült bennem a gondolat, hogy cégünknek világpolgárrá kell válnia, nekünk pedig jó polgárokká minden olyan országban, ahol üzleteket kötünk.”

Akita a sok szerencsének, a fogékonyságának és nem utolsó sorban az eszének hatalmas üzletté tette a céget, melynek a SONY nevet adták (A „Sony” neve két szó kombinációjából jött létre. Az egyik a latin „sonus” szó, amelyből az olyan szavak erednek, mint a „sound” és a „sonic”. A másik a „sonny boy”, amely akkortájt igen kedvelt szófordulat volt Japánban a szabad és úttörő szellemű fiatalok jelölésére. Ezeket a szavakat azért használták, hogy ezzel is kihangsúlyozzák: a „Sony” olyan fiatalok csoportja, akikben megvan a korlátok nélküli kreativitáshoz szükséges energia és szenvedély.). A könyv ennek az útnak a bejárásáról szól. Megismerhetjük Morita családját, az első lépéseit külhonban. Segít megértetni velünk a japán mentalitás működését és temérdek vicces sztorit ír le, ami a kulturális szakadékok miatt keverte őt fura helyzetekbe. Miből lett a Sony, merre tart, hogyan, kik és miért dolgoznak benne. Ezekre mind választ kapnak azok, akik elolvassák a könyvet!

“Legelőször is meg kell érteniük, mi a különbség az iskola és a vállalat között. Amikor iskolába mennek, tandíjat fizetnek az iskolának. Most ez a vállalat fizeti a tanulásukat, és amíg megtanulják a dolgokat, csak terhet jelentenek a vállalatnak.”

E könyv főszereplője azok közé a legendás alakok közé tartozik, akik voltak annyira bátrak és istenfélők, hogy engedelmeskedjenek a mennyei hívásnak és az Istentől kapott látásnak. Lester Sumrall az ezerkilencszáztízes években született az amerikai Délen, és tipikus vagányként élt, míg az Úr - korántsem megszokott módon - be nem avatkozott az életébe, és el nem hívta a szolgálatra a nagy gazdasági válság idején. Életregénye magával ragadó, lebilincselő történet.

Forrás: http://sorsfordito.addel.hu/detailproduct.php?productid=43197

Lester Sumrall neve elválaszthatatlanul összefonódott a huszadik századi pünkösdi-karizmatikus megújulási mozgalommal.

A semmiből indultak el, mégis Isten Szellemének segítségével megváltoztatták nemcsak a kereszténység arculatát, hanem a világot is.

Lester Sumrall életregénye annyira magával ragadó és lebilincselő történet, hogy az olvasó alig tudja letenni. Hősünk az ezerkilencszáztízes években született az amerikai Délen, és tipikus vagányként élt, míg az Úr – korántsem megszokott módon – be nem avatkozott az életébe, és el nem hívta a szolgálatra a nagy gazdasági válság idején.

Az ifjú prédikátor első keresztelése alkalmával kis híján a folyóba fullad, majd az egyik összejövetelét halálos kimenetelű leszámolás szakítja félbe. Ezek a kalandok is elhomályosulnak azonban a folytatás mellett, amelynek során Lestert hol a Távol-Keletre, hol az Andok hegyei közé, hol Új-Zélandra sodorja a Szent Szellem vezetése. Útját végig természetfölötti események kísérik, az általa hirdetett evangéliumot befogadókból pedig sorra születnek a máig is viruló gyülekezetetek.

Bízunk benne, hogy a hit eme nagy pionírjának élettörténete – a nagy sikerű első magyar kiadás után most ebben a megújult formában – a huszonegyedik század új nemzedékeit is tovább fogja inspirálni Isten hűséges szolgálatára.

Forrás: http://moly.hu/konyvek/lester-sumrall-eletem

Néhány ismertebb magyar és külföldi drámaíró:

• Bánffy Miklós
• Bertolt Brecht
• Déry Tibor
• Franz Kafka
• Friedrich Dürrenmatt
• Füst Milán
• H. G. Wells
• Hatvany Lajos
• Heltai Jenő
• Herczeg Ferenc
• Kaffka Margit
• Karel Capek
• Karinthy Frigyes
• Kóos Károly
• Krúdy Gyula
• Laczkó Géza
• Márai Sándor
• Maxim Gorkij
• Molnár Ferenc
• Móricz Zsigmond
• Nagy Endre
• Ottlik Géza
• Örkény István
• Rejtő Jenő
• Szerb Antal
• Szomory Dezső
• Tamási Áron
• Tersánszky Józsi Jenő
• Thomas Mann