Vándorszínészet
a polgári városok fejlődésének alacsony fokán kialakult szervezési forma. Magyarországon 1790–1837 között a m. nyelvű hivatásos színészet egyetlen létező formája. A színház iránt érdeklődő, de csekély létszámú közönséget lakóhelyén v. alkalmi sokadalmain keresték fel a vándortársulat-ok.
Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz28/58.html
Vándorszínész, vándorszínészet
vándorszínész főnév (színházi, történelmi)
Színtársulatával együtt városról városra járó színész. Vándorszínész korában Megyeri /…Körmölgeté, mint más, a színlapot. PETŐFI. Mint…vándorszínész végigkóborolta az országot. MIKSZÁTH.
Összetétel: – csapat, vándorszínészes; vándorszínészi; vándorszínészkedik; vándorszínészség.
(A magyar nyelv értelmező szótára U–Zs, Bp., 1962. VII. 236.)
Vándorszínészet a színtársulatok működésének az újkori hivatásos színjátszás kezdeti fokán kialakult formája Európában.(…) Csak fokozatosan szűnt meg a 18. és 19. században, abban a mértékben, ahogy a városokban emelt színházépületekben állandó otthont és megélhetést találtak a színtársulatok. Magyarországon a színészet történetének a 18. század végétől a 19. század első harmadáig terjedő szakasza, amikor a magyar nyelv terjesztésével, az ízlés pallérozásának szándékával a lelkes társulatok egyik faluból vagy városból a másikba vándoroltak, és színekben, pajtákban, összetákolt kocsmai színpadokon játszottak. Működésük nagyban hozzájárult a felvilágosodás gondolatainak terjesztéséhez és a nemzeti érzés felkeltéséhez. A vándorszínészet 1790-től, Kelemen László* első magyar színtársulatának megalapításától bontakozott ki, s 1815 és 1837 között a magyar színjátszás egyetlen formája volt…
(Színházi Kislexikon, Bp., 1969. 473.)
Forrás: http://mek.oszk.hu/04900/04944/html/borzaszto0002.html
Magyar színészet
A Metapedia wikiből
Magyar színészet. A középkorban Toldy Ferenc véleménye szerint nálunk is virágzott a misztériumdráma és színjátszás. Gyulai Pál, s vele az újabb kutatók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy erre semmiféle határozott adatunk nincs, s a szórványos utalások idegen histriókra, mimusokra és jokulátorokra vonatkoznak. Így valószínű, hogy pl. Mátyás udvarában olasz színészek és énekesek játszottak. Németnyelvű városainkban azonban a XV. sz.-ban már megindult a németnyelvű misztériumjáték művelése, (Pozsony. Bártfa. Brassó).
Iskolai színjátszás
A protestantizmus pedagógiai céllal megindította az iskolai színjátszást. A magyarországi németnyelvű iskolai színjátszás mintájára protestáns prédikátoraink magyarnyelvű iskoladrámákat is kezdtek írni. A XVII. sz.-ban a Jezsuitáké a vezető szerep. Latin nyelvű iskolai drámáikat ünnepélyes keretek között, gazdag díszletekkel és színpadi látványosságokkal adták elő. Az iskolai színjáték náluk nemcsak pedagógiai, hanem propaganda-célt is szolgált. A protestánsok a század második felében különösen magyar nyelvű előadásaikkal tesznek ismét szert jelentőségre. Felvinczi György nevéhez fűződik a világi magyar színjátszás első kísérlete. 1796-ban l. Lipót királytól játszási engedélyt kért és kapott, de működéséről további adataink nincsenek.
XVIII. sz.
A XVIII. sz.-ban a szerzetesrendek magyar nyelvű iskoladrámái uralkodnak az iskolai színpadokon. A piaristák 1718-ban létesült új pesti épületükben színházat is rendeztek be, amely 1745-ig működött. Ebben a sz.-ban találunk már hivatásos színészeket is Magyarországon. Kassán, Pozsonyban, Sopronban, Pécsett már javában virágzott a német színjátszás. Budán, a Várban, a "Vörös sünhöz" c. fogadóban már 1760-ban játszottak német színészek. Főuraink is a német színészetet pártolták: udvaraikban többen tartottak német társulatokat, így az Erdődyek Pozsonyban, a Károlyiak Megyeren, a Batthyányak Rohoncon, a Rádayak Pécelen, az Esterházyak Tatán. A legnevezetesebb Esterházy Miklós hg. eszterházai és kismartoni színháza: itt főleg olasz operákat játszottak. A kiváló színészek és Haydn működése még az ország határain túl is híressé tette a két színházat.
Pest
Pesten az állandó német színészet 1774-től kezdve a Rondellának nevezett régi kerek bástyatoronyban kapott otthont. Budán 1784-től kezdve a II. József rendeletére Várszínházzá alakított karmelita templomban játszottak német színészek. 1812-ben megnyílt Pesten az európai viszonylatban is rendkívüli méretű és nagyszerűen felszerelt német színház, amely 1847-ig, leégéséig, vezető szerepet töltött ha a főváros színi életében. A Bessenyei Györggyel meginduló magyar drámairodalom a XVIII. sz. végén még mindig nem talált magyar színpadot. Csak 1790-ben szervezte meg Kelemen László az első magyar színtársulatot. A Várszínházban mutatkozott be Simai Kristóf Igazházi c. játékával. Ráday Pál és Kármán József támogatásával egy ideig a Reischl-féle fabódéban játszottak. A rövidéletű és változó szerencsével működő társulat azonban 1796-ban feloszlott. Erdélyben Wesselényi Miklós br. pártfogása és Kótsi Patkó János Igazgatása mellett 1792-ben indult meg a magyar színjátszás. Ennek a társulatnak egy része Ernyi Mihály vezetése alatt 1806-ban Magyarországba jött vendégszerepelni. Később a többiek is elhagyták Erdélyt és Pesten telepedtek meg. Ez a társulat 1807-től 1815-ig játszott a Rondellában és a Hacker-féle teremben. A részvétlenség és a német színészet intrikái miatt azonban végül vándorútra kényszerült s Miskolcon és Kassán telepedett le. E második társulat feloszlásától kezdve 18 évig csak vándortársulatok keresték fel vendégjátékaikkal a fővárost.
Vándortársulatok
Ekkor már szép számmal működtek vándortársulatok a vidéki városokban. Nevezetesebb volt közöttük a székesfehérvári, amely 1819-ben pesti vendégjátéka alkalmával nagy sikert aratott Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon c. darabjával. A vándorkorszaknak híres színészei voltak: Balog István, Kótsi Patkó János, Jancsó Pál, Pergő Celesztin, Kántorné. Időközben az állandó színházak ügye is előbbre Jutott. 1821-ben megnyílt a kolozsvári színház, 1823-ban a miskolci, 1881-ben Kisfaludy Sándor buzgóságából a balatonfüredi színház. Az 1789-óta álló kassai német színházba is magyar színészek költöztek a húszas években. Végre 1833-ban a kassai társulat megkapta állandó játszóhelyül a budai Várszínházát. A Tudós Társaság 1833-ban pályázatot hirdetett: "Miképp lehetne a magyar játékszínt Pest-Budán állandóan megalapítani". A válaszok közül Fáy Andrásé érdemel figyelmet, amely az első díjat is elnyerte. A tudományos viták mellett nagy társadalmi mozgalom is indult a Nemzeti Játékszín érdekében.
Nemzeti színház
Ennek eredményeképpen nyílt meg, Vörösmarty Mihály ünnepi játékával (Árpád ébredése) 1837-ben a Pesti Magyar Színház, később Nemzeti Színház. Színészeit a Fáy és Döbrenici igazgatása alatt álló Várszínház társulatától szerződtették. Ez a színjátszás kezdete óta már a harmadik színészgeneráció volt. Az elsőt a teljes dilettantizmus, a másodikat, a vándorkorszak színészetét a stílustalanság, a Nemzeti Színház kapuhkbevonalós' harmadik generációt elsősorban nagy egyéniségek és határozott játékstílus jellemezték. Egressy Gábor, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond, Lendvay Márton, Bartha János, Szerdahelyi József, Szilágyi Pál, Udvarhelyi József, a nők között Laborfalvy Róza, Lendvayné Hivatal Anikó voltak az új színház fő erősségei. Két évig tagja volt a színháznak a vidéki magyar vándorszínészet legnagyobb énekesnője, Déryné Széppataki Róza is. Igazgatója, Bajza József nagy szakértelemmel vezette a színházat, de anyagi nehézségei voltak. Végre az állam állandó anyagi támogatásával Földváry Gábor megyei színházából 1840-ben Nemzeti Színház, országos intézmény lett.
Drámák
A magyar színészet megerősödésével a drámairodalom is szervesebb kapcsolatba került a színházzal. Kezdetben német eredetiből átdolgozott darabok, később német klasszikusok és főleg Shakespeare szerepelt műsoron. A magyar drámairodalom kezdetleges kísérletei után Kisfaludy Károly tudott először állandó közönséget teremteni magának. A romantikus drámaíróknak, Vörösmartyval az élükön nem sikerült állandó és eredményes helyet biztosítani a magyar műsoron. Szigligeti Ede azonban sokoldalú működésével, különösen pedig a népszínmű megteremtésével újra egységes és állandó közönséget tudott biztosítani a Nemzeti Színházban és a vidéki színpadokon. A Nemzeti Színház műsora Bajza igazgatósága után Bartay Endre, majd később Szigligeti Ede vezetése alatt mindinkább bővült. A magyar műsor tért hódított, a Shakespeare-kultusz megerősödött. A prózai darabok mellett az opera és az énekes népszínmű nagy helyet foglalt el a műsoron
Népszínház
Ennek a túlterhelésnek következtében vált ki a Nemzeti Színházból először a népszínmű és költözött át az 1875-ben megnyílt Népszínházba, melynek első Igazgatója Rákosi Jenő volt.
Operaház
1884- ben nyílt meg a Magyar Királyi Operaház és tehermentesítene a Nemzeti Színházat műsorának legköltségesebb és legterhesebb részétől, az operától. A szabadságharc utáni idők egy időre visszavetették a színházat. Ekkor járnak híres külföldi művészek a fővárosban, Rachel, Ira, Aldridge, Ristori. Ennek a korszaknak legkiválóbb színészei és színésznői: Tóth József, Fáncsy Lajos, Szigeti József, ifj. Lendvay Márton, Feleki Miklós, Egressy Gábor, Nagy Imre, Jókainé Laborfalvi Róza, Prielle Kornélia, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, ifj. Lendvayné Fáncsy Ilka, Felekyné Munkácsi Flóra.
Színészképzés
Jelentős eseménye színészettörténetünknek az Országos Színészeti Tanoda megalapítása 1864-ben. Az iskola igazgatója Festetics Leó, tanára és aligazgatója Gyulai Pál, tanárai Egressy Gábor és Tóth József voltak. Az elnyomatás korára esnek a színházi magánvállalkozások első próbálkozásai is. Molnár György 1861-ben a Horváth-kerti arénában, majd a Dunaparton megnyílt rövidéletű Budai Népszínházban rendezett magyarnyelvű előadásokat a budai német színészet egyeduralmának megtörésére.
A kiegyezés után
A kiegyezés után nagy fejlődésnek Indult a főváros színházi élete. Szigligeti halála után (1878) Paulay Ede igazgatósága alatt a Nemzeti Színház aranykora kezdődött. A nagy színészegyéniségek uralma mellett kialakul az együttes játék stílusa. Paulay a francia társadalmi darabokra alapította műsorát, de a klasszikusokat sem hanyagolta el. Művészi gárdája páratlan volt színészetünk történetében. Szacsvay Imre, Gabányi Árpád, Náday Ferenc, Újházi Ede, Vízvári Gyula, Nagy Imre, Jászai Mari, Prielle Kornélia, Helvey Laura, Rákosi Szidi, Csillag Teréz, Márkus Emília, Lánczy Ilka voltak főerősségei. A Népszínház célja a népszínmű művelése volt. Elsőrendű erőkkel rendelkezett Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Tamássy József, Kassai Vidor biztosították az új színház sikerét. 1381-ben Evva Lajos vette át az igazgatást és 16 éves működése alatt a Népszínház fénykorát élte. Ekkor került a színházhoz Küry Klára, Gazsi Mariska, Kopácsi Juliska, Szirmai Imre, Vidor Pál. Porzsolt Kálmán vezetése idejében a színház már hanyatlásnak indult, s bár az operett és az új primadonna, Fedők Sári, még néhány nagy sikert biztosított számára, az utána következő igazgatók már nem tudták megóvni a bukástól a színházat. 1908-ban bezárt a Népszínház s épületébe az Időközben lebontott Nemzeti Színház társulata költözött; ma is a Nemzeti Színház működik benne. A Magyar Királyi Operaház megnyitása után a Nemzeti Színház tisztán drámai színházzá válhatott. A társulat új tagokkal bővült: Alszeghy Irma, Hegyesi Mari, Császár Imre, Zilahy Gyula, Török Irma, Somló Sándor, Ivánfi Jenő kerültek a színházhoz. 1884-ben vált önállóvá Feleki Miklós vezetése alatt a Várszínház, amelyben addig a Nemzeti Színház tartott előadásokat. Ez a próbálkozás rövidesen megbukott. A Nemzeti Színház Paulay halála után (1894) hanyatlásnak indult, bár utódai, Festetics Andor gr.. Beöthy László és Somló Sándor nagy művészekkel bővítették társulatukat. Ligeti Juliska, Vizvári Mariska, Váradi Aranka, Náday Béla, Beregi Oszkár, Rózsahegyi Kálmán, Petites Imre és Ódry Árpád szerződtek a színházhoz. A Paulay-féle francia társadalmi drámákra épített műsor azonban idejét múlta.
A német színház leég
A -német színház utolsó kísérlete, az 1869-ben megnyílt Gyapjú-utcai színház 1889-ben leégett. Ezzel megszűnt a nemet színészet Budapesten. Feld Zsigmond nyári színháza, a Városligeti Színkör, ugyanez évben végkép áttört a magyarnyelvű előadásokra. A legfontosabb esemény azonban a Vígszínház megnyitása volt 1896-ban A művészi vezetést Ditrói Mór, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója vállalta. Társulatának legkiválóbb tagjai Varsányi Irén, Nikó Lina, Haraszthy Hermin, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Szerémy Zoltán, Fenyvesi Emil voltak. Később szerződtek a színházhoz Gazsi Mariska, Góthné Kertész Ella, Gombaszögi Frida, Harmath Hedvig, Makay Margit, Tanay Frigyes, Rajnai Gábor. Ez a színház teremtette meg nálunk a színpadi naturalizmust és színészgárdája Hegedűs Gyulával az élén vitte diadalra a realisztikus színjátszást. Műsorán francia bohózatok és a modern realista dráma termékei szerepeltek. Mint operettszínház nyílt meg 1897-ben a Magyar Színház Leszkay András vezetése alatt. 1907-ben Beöthy László igazgatósa mellett drámai színházzá alakult át. Itt jutott nagy szerepekhez Törzs Jenő és Darvas Lili. A Király-Színház 1903-ban nyílt meg, ugyancsak Beöthy László igazgatásával és főleg operettet játszott. A főváros növekvő színházi igényei következtében egymásután nyílnak meg a kisebb magánszínházak, is. 1897-ben a Kisfaludy Színház, 1912-ben Bárdos Artúr új Színpadja (később Modern Színpad, majd Belvárosi Színház), 1918-ban a Madách Színház, 1920-ban a Renaissance Színház és a Fővárosi Operettszínház. Az operaelőadások népszerűsítésére 1911-ben megnyílt a székesfőváros támogatásával Budapest legnagyobb színháza, a Népopera, később Városi Színház.
Vidéki színházak
Időközben a vidéki magyar színészet is nagy fejlődésnek indult. Részben vándortársulatok járták az országot, a nagyobb városok. Szeged, Debrecen és Kolozsvár állandó társulatokat tartottak fenn. Ezek közül különösen a kolozsvári színészet emelkedett jelentőségre, s társulata állandó utánpótlást biztosított a Nemzeti Színháznak. A kolozsvári színház két legkiválóbb színésze: E. Kovács Gyula és Szentgyörgyi István voltak. Miskolc, Székesfehérvár, Arad, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Temesvár is állandó épületeket emeltek a néhány hónapig vendégszereplő társulatok részére. A vidéki igazgatók közül Krecsányi Ignác és Ditrói Mór váltak ki céltudatos műsorpolitikájukkal, színésznevelő tevékenységükkel és művészi együttesükkel. Megindult a vidéki színészek szervezkedése is és 1878-ban megalakult az Országos Színészegyesület, 1880-ban pedig az egyesület nyugdíjintézete, amely a kiöregedett színészek öregkori biztosítását szolgálta.
Irányzatok
A Paulay-korszak után hanyatlásnak indult Nemzeti Színházat 1908-tól kezdve Tóth Imre vezette vissza a helyes útra. Drámatörténeti sorozatok mellett ő rendezte az első Shakespeare-ciklust és igyekezett egységes játékstílust teremteni a modern realizmus jegyében. Kiváló művészekkel bővítette társulatát. Aczél Ilona, Hettyey Aranka, Bajor Gizi, Tasnády Ilona, Nagy Adorján, Sugár Károly, Kürti József az ő igazgatása alatt kerültek a színházhoz. Jászai Mari és Márkus Emília továbbra U jelentős tagjai maradtak a színháznak. 1917-ben Ambrus Zoltán nehéz viszonyok között vette át a színház vezetését. Öt éves igazgatása alatt Abonyi Gézával és Kiss Ferenccel bővült a Nemzeti Színház társulata. 1922-ben Hevesi Sándor került a színház élére. A Nemzeti Színház Kamaraszínházát is megnyitotta intimebb hatású darabok részére. Hevesi már előzőleg nagy színházi gyakorlattal rendelkezett, rendező volt a Nemzeti Színházban, Népszínház-Vígoperában és az Operaházban.
Új színházak
Ő volt a lelke az 1904-ben megnyílt első magyar kísérleti színháznak, a Thália-Társaságnak is Megteremtette a magyar pszichologikus színjátszást, s ebben a stílusban egy teljesen homogén együttest. Műsorába Iktatta a modern drámairodalmat, kibővítette magyar műsorát, többször átrendezte Az Ember Tragédiáját, a Bánk bánt és a Csongor és Tündét, - nagy Shakespeare-kultuszt teremtett Igazgatása alatt kerültek a színházhoz Petheő Attila, Pethes Sándor, Palágyi Lajos, Csortos Gyula, Uray Tivadar. Somogyi Erzsi, Nagy Izabella, Tőkés Anno, Vaszary Piroska. Tíz éves igazgatása után Márkus László, majd Voinovich Géza vezették rövid ideig a színházat, 1935-ben pedig Németh Antal került az igazgatói székbe. Németh működését a színházi adminisztráció tökéletesítése, a már évek óta kialakuló bérletrendszer szerves kiépítése, a színház technikai berendezésének tökéletesítése, a rendezések díszes gazdagsága, a különösen a magyar műsor kibővítése jellemzik. A színház társulatát sok fiatal tehetséggel gazdagította. Nagy változást hozott a magyar színi életbe a Színművészeti Kamara létesítése 1939-ben. Több magánszínház bezárt, viszont újabb vállalkozások keletkeztek. A vidéki színjátszást teljesen átszervezték, - az állandó városi színházak és színi kerületek helyett a stagione-rendszer lépett életbe.
Forrás: http://hu.metapedia.org/wiki/Magyar_sz%C3%ADn%C3%A9szet
Kisfaludy Károly
A Metapedia wikiből
Kisfaludy Károly, író, *Tét, (Győr vm.) 1788. febr. 5, (Pest 1830. nov. 21. Nemcsak az irodalmi mozgalom, amelynek az élén állt, hanem személyes élete is sajátosan romantikus jellegű. Születése anyja életébe került s ezért apja egész életére nem tudta megszeretni legkisebb fiát Az iskolából fegyelmezetlen viselkedése miatt kivették és katonának adták. Harcolt a franciák ellen, kitüntette magát, hazajött, majd Bécsbe került. Eleinte festő akart lenni, írók és színészek között forgott. Bécsből Olaszországba vándorolt és súlyos nélkülözések között élt. Visszatérve Pestre, festményeit próbálta értékesíteni, de közben már színműveket is írt. 1819-ben a székesfehérvári színtársulat előadta A tatárok Magyarországban c. drámáját. A siker hatása alatt teljesen az irodalomra vetette magát. Rövid idő alatt a kor fiatal írói, (Vörösmarty, Bajza, Toldy) vezérüknek tekintették; a már koros Kazinczy Ferenc kezéből na ő irányítása alá került a magyar irodalom.
Auróra
1822-ben megindította az Aurora c zsebkönyvet. Az Aurora révén egyfelől a magyar irodalmi élet, amelynek nagy képviselői eddig elszórva éltek vidéken, a fővárosban központosult, másfelől Kazinczy klasszicizmusával szemben győzelemre jutott a magyar romantika. Mint író, elsősorban színpadi műveinek köszöni népszerűségét. Vígjátékai (Csalódások, Kérők, Pártütők stb.) és tragédiái (lréne, Stibor vajda stb.) megkedveltették a pesti közönséggel a színházba-járást, írt novellákat (Pallagi Jónás, Súlyosai Simon, Mit csinál a gálya stb.) és verseket is. Ez utóbbiak közt a magyar ballada (Karácsonéj, Az álmatlan király, Eprészleány) és mű-népdal (Szülőföldem szép határa ..., Rákosi szántó a török alatt) néhány jelentős előzménye s olyan teljesértékű remekmű is helyet foglal, mint a Mohács c. elégia. Az irodalom mellett érdekelte a politika is. Széchenyi eszméinek népszerűsítésére politikai lapot akart alapítani, de lázas szervező és alkotó munkája közepette a halál fiatalon kiragadta az élők sorából. Szervező működése fejlődő irodalmunk életében majdnem olyan jelentős, mint ő előtte Kazinczyé volt.
Festő
Nagy festői tehetségét nem volt alkalma kiművelni, festményei (többnyire viharos tájak) erős romantikus érzést egyesítenek darabos előadással. Ilyenek vannak pl. a Tud. Akadémia tulajdonában; említendők még metszetei az Aurorában (illusztrációk bátyja, K. Sándor regéihez stb.).
Irodalom.
Műveinek kritikai kiadását Bánóczi József rendezte sajtó alá (k. minden munkái, 6 köt., 1893). Legjobb életrajza szintén Bánóczitól: K. élete és munkái (2 köt., 1882-88). Az Aurora évfolyamainak szemelvényes kiadását, K. metszeteinek hasonmásával Kenyeres Imre adta ki: Aurora, hazai almanach (1938). L. a 355. képtáblát.
A lap eredeti címe: „http://hu.metapedia.org/wiki/Kisfaludy_K%C3%A1roly”
Amikor Kisfaludy Károly 1830-ban meghalt, az országban már virágozni kezd a színházi kultúra. Vándortársulatok rendszeresen játszanak eredeti magyar színjátékokat, a romantika megteremtette a magyar drámairodalmat.
Forrás: http://mek.niif.hu/01100/01149/html/czako.htm
Déryné Széppataki Róza, született Schenbach Rozália (1793–1872), az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának egyik legnépszerűbb színésznője, drámafordítója.
Schenbach József jászberényi patikus leánya volt; 1813-ban szerződött a második magyar színtársulathoz Pestre. Katona József feleségül kérte, de 1813-ban feleségül ment pályatársához, Déry István színészhez, akitől azonban hamarosan elvált. 1815-ben Egerbe, majd Miskolcra ment, végül Kilényi Dávid dunántúli színtársulatának lett a tagja; Pozsonyba és Bécsbe is eljutott.
1823-ban Kolozsvárra szerződött; nevéhez fűződik az operaelőadások megindítása és felvirágoztatása, de egyébként is őt tartják az első magyar operaénekesnőnek. Játszott még Pesten, Kassán, Debrecenben, kisebb erdélyi városokban. 1852-ben visszavonult a színpadtól, kibékült férjével és annak haláláig vele élt Diósgyőrben, azután beköltözött Miskolcra. A város Szent Anna temetőjében nyugszik.
A vándorszínészet sokoldalú primadonnája volt, aki drámai előadásokon főként a naiva szerepkört játszotta, az operaszínpadokon pedig elsősorban a szoprán szólamokat énekelte. Több száz szerep volt a repertoárjában. Sikerei révén jelentős része volt a magyar színészet elismertetésében és társadalmi pártolásának megszervezésében. Emlékiratai 1879-ben, 1900-ban és 1955-ben láttak napvilágot.
Déryné alakja a magyar vándorszínészet szimbóluma lett.
2011.10.26.
Forrás: http://baratno.com/view.php?arclid=2011102601
Petőfi Sándor
2012. augusztus 4.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A költő szülei. Orlai Petrich Soma festménye.
A költő szülei. Orlai Petrich Soma rajza
Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.?) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Több mint ezer verset írt, rövid élete alatt.
„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.”
Életrajz
Származása, gyermekkora
Édesapja, Petrovics István (Kartal, 1791. aug. 15. – Pest, 1849. márc. 21.) mészárosmester, a közhiedelem szerint szerb, újabb kutatások alapján szlovák családból származott, de magyarnak vallotta magát. Apjának szlovák származását valószínűsíti annak evangélikus vallása (a szerbek általában ortodoxok), illetve Kiss József és Jakus Lajos kutatásai, akik apai ágon 1685-ig, a Nyitra vármegyei Vagyócig vezették vissza Petőfi származását. Vagyis a Petrovicsok csakúgy Felvidékről származnak, mint az anyai ág, amely a Turóc vármegyei Necpál községből ered.[2]
Édesanyja, Hrúz Mária (Necpál, 1791. aug. 26. – Pest, 1849. máj. 17.) férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél, Martiny Mihálynál. Szlovák anyanyelvű volt, a magyar nyelv használatára csak asszonykorában tért át.[3] Petrovics István és Hrúz Mária valószínűleg Maglódon ismerkedtek meg, ám 1818. szeptember 15-én Aszódon kötöttek házasságot, Mikulás Dániel evangélikus lelkész eskette őket, nejével mindketten az evangélikus vallást gyakorolták. Petrovics ekkor szabadszállási székbérlő volt, majd 1821-ben Kiskőrösre költöztek. 1822-24-re a családfő kibérelte a kiskőrösi mészárszéket és ott lakott nejével együtt, így született ott meg ötödfél évi házasságuk után első gyermekük, Sándor.
Petőfi Sándor az 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó éjszakán született Kiskőrösön, ahol január 1-jén keresztelték meg az evangélikus vallás szerint.[4] A gyermek születésekor oly gyengécske volt, hogy egy emlékező szerint „spirituszban fürdették, hogy megmaradjon”. Egyetlen öccse, Petőfi István 1825-ben született.
Atyjának a kiskőrösi bérlet elég jól jövedelmezett. A 3 évi ciklus leteltével, 1824. október 14-én a nagyobb kiskunfélegyházi székbérletre vállalkozott és ez év októberében családjával együtt oda is költözött. A család jóléte itt még inkább föllendült és Petőfi vidám és boldog gyermekséget élt, melynek emlékei később is mindig édes érzéssel töltötték el szívét. Petőfi e várost Szülőföldemen (1848) című költeményében születése helyének nevezte, e szavai később sok vitára adtak okot a két település, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza, illetve a költő életrajzának kutatói között is.
A család először meglehetősen jó anyagi körülmények között élt. Petrovics István ügyes vállalkozó volt, a mészárszék mellett kocsmát bérelt és működtetett. A család anyagi felemelkedésének helyszíne egy ideig Kiskunfélegyháza volt. A családfő fenntartott két mészárszéket Kiskunfélegyházán, illetve Szabadszálláson, több ingatlan tulajdonosa volt, saját földjeiken és bérelt földeken is gazdálkodott.
{Kiegészítés: a felvidéki szlovákok alapjában véve elszlávosodott avarok.}
