Ideje van, hogy írjak egy összefoglalót a pszichodráma játékkal történő gyógyításról. A csoportkohézió, a nézői és szereplői katarzis, a vezetők figyelme, az önkifejezés általános integráló hatásai mellett a legtöbben azért járnak pszichodráma csoportba, vagy választanak más önismereti formát, hogy boldogabb, teljesebb életet éljenek. Ezen törekvés fontos része a gyermekkorban szerzett sérülések feldolgozása.
Fragmentáló szereprendszerek
A sérülés oka lehet szisztematikus hatás (ami egy életszakaszban folyamatosan történik), mint az érzelmi elhanyagolás, a kreativitás visszafogása, az önkifejezés vagy a szexualitás tiltása, negatív hitek átadása. És lehet traumatikus is, mint egy szülő halála, abúzus vagy fizikai sérülés. Az így kialakuló szerepeket fragmentált szerepeknek hívjuk.
Megsérülni a gyermekkorban: univerzálisan emberi.
Néhány fragmentálódást okozó szisztematikus helyzet:
- agresszív, érzelmeket kimutatni nem tudó apa
- teljesítményt lekicsinylő szülő
- testvért favorizáló anya
- alkoholista szülő(k)
- figyelmet nem, csak anyagiakat biztosító szülők
- önmagukkal elfoglalt szülők (betegség, nárcisztikus attitűdök)
- gyámoltalan, önvédelemre is képtelen anya
Inkább tarumatikus jellegű kapcsolati minták:
- szexuálisan közeledő apa
- baráti vagy szülői árulás (megalázás, elhagyás kritikus helyzetben)
- eltitkolt iskolai megszégyenítés, verés
- nem családi szexuális erőszak
- testvér halála
Minél mélyebb a sérülés, annál erősebb a hatása, az élet annál több részére sugárzik ki. Ha nem erős, akkor csak bizonyos szituációkban jelentkezik, ha nagyon erős, akkor állandó hangolódásként van jelen. Az okok a feldolgozási, önismereti folyamat elején nem, vagy kevéssé tudatosak, a sérülés azonban folyamatosan hatást gyakorol a személyiségre. Ennek fokozott formáját kínnyomásnak nevezzük. Ehhez alkalmazkodva különböző elkerülő, fájdalomcsökkentő vagy feldolgozó stratégiákat alakít ki a személy. (Természetes módon is kialakíthat valaki jó feldolgozó mechanizmusokat. Erre adhat lehetőséget például egy kamaszkori kortárs csoport, ahol meg lehet élni, ki lehet beszélni mindent. Vagy valamilyen alkotás: zene, tánc, csoportszervezés, stb.)
Hogyan jelenik meg a korai sérülés hatása később, a felnőttkorban? Milyen közvetítőkön keresztül jut el a múlt a jelenbe? Egyáltalán miért nem felejtődik el a korai hatás?
Egy agresszív, kötekedő, érzéketlen apa évekig terrorizálhatja a családját. A gyerekek állandó félelemben élnek, készülve a következő elháríthatatlan dühkitörésre, szidásra, verésre. Szinte beborítja az életüket az apának ez a szerepe. A szerepelmélet nyelvére fordítva egy erős szerepkapcsolatot találunk. A megfélemlített gyermek és az agresszor apa erős szerepkapcsolata fejlődik ki az évek alatt. A gyermek (hogy csökkentse a belső nyomást) internalizálja, magába olvasztja ezt a kapcsolatot, az énje részévé válik. Legdurvább esetben a beemelt apai rész, az introjekt elnyeli a gyermeki ént.
Mivel a gyermek számára a szülők biztosítják az érzékelhető környezet nagy részét, ezek a korai kapcsolatok az egész világnak is modelljévé válnak. Ezen kapcsolatok mentén kezdi a gyerek értelmezni a világot. Maradva az előző, agresszív apa példájánál, ha az iskolában egy tanár erősen rászól erre a gyerekre, a gyerek a tanárban a saját apját látja meg és ennek megfelelően, rémülettel és védekezéssel reagál. Vagyis az eredeti kapcsolat újra létrejön és ezzel meg is erősödik. Fontos hangsúlyozni, hogy a rámelegedés nem egy szerepre, hanem egy teljes szereprendszerre történik: a megtámadott, az agresszor, és a kapcsolatuk által alkotott szereprendszerre.
Analitikusan elmesélve a következő történik. A személy az új helyzetekben is a környezetére projektálja az apját, áttételt képez, és ennek megfelelően reagál az adott emberre. Sok helyzetben a másik ember viszontáttételt képez és - elfogadva a felkínált szerepet - valóban agresszíven reagál.
Ideillő mondás, hogy aki menekül, azt előbb-utóbb üldözni fogják. Aki belül meg van támadva, az meg fogja találni a támadóját. Aki el van hanyagolva, az úgy fogja megélni, hogy elhanyagolják. Ez a dinamika a leghétköznapibb helyzetekben is előjön.
Pár hete egy csendes hétvégén az egyik plázában besétáltunk egy H&M boltba, zoknivásárlási szándékkal. Körbejártunk, de nem találtunk egy eladót sem. Illetve az egyik bejáratnál két hölgy beszélgetett. Gondoltam, megkérdezem őket a témában. Mivel Magyarországon élek, a lehető legsemlegesebb hangon megkérdeztem:
- Elnézést, Önök is vásárlók vagy...
- Jól van, nem kell mindjárt felkapni a vizet! - jött az indulatos, sértett válasz.
A szerepelmélet nagyon jó magyarázatot kínál az ilyen szituációkra. A hölgynek alighanem fejlett megtámadott gyermek szerepe van. Erre organikusan, magától ráépül a megtámadott beosztott és a megtámadott kiszolgáló szerep. Az eredeti energia olyan erős, hogy ez a hölgy az életének szinte minden színterén rá van melegedve erre a szerepre, és természetesen a teljes szerepkapcsolatra is. Ez a rámelegedés ki akar fejeződni, "értelmet akar kapni", különben csak szabadon lebeg a pszichében és egyre növekvő feszültséget okoz. Ezért van, hogy az ilyen válaszok pöccre indulnak. És persze gyakran kiváltják a másik emberből a megfelelő reakciót, igazolva a eredeti, a gyerekkorból eredő világlátást.
Van még egy hatás, ami a korai minta megerősítésének irányába hat. Nevezetesen az idegentől való félelem. Legyen bármilyen rossz valakinek a saját működése, mégis ez az ismerős, a megszokott. Ezért is tér hozzá vissza újra és újra, akármilyen fájdalmas is legyen. A régihez való ragaszkodás óriási erő. (Ezért van különleges jelentősége az újjal való kapcsolat, az új dolgokra adott reakció mintáinak, amelyeket szintén a szüleinktől tanulunk. A környezetemben többen drámáznak, akiknek elhanyagoló szüleik voltak, de legalább az egyikük vállalkozóként dolgozott, állandóan újat próbálva. Ezek az ismerőseim hajlamosak az önismereti munka idegenségét gyorsan legyőzni.)
Érzelmi túlélés
A sérült szerepek aztán egy sor más szerep kialakulására is hatnak a személy fejlődése során. Ebben a fejlődéstörténetben a legfontosabb mozgatórugó a túlélési ösztön. Gyermekkorban nincs különbség a túlélés és az érzelmi túlélés között. Egy helyzet okozta fájdalom, bűntudat, magány, rettegés lehet olyan nehéz vagy elviselhetetlen, hogy a túlélés érdekében a gyerek befalazza, leválasztja magáról az érzést. Gyakori a szülői agresszió vagy abúzus esetén, hogy a gyermek a szülővel való belső szeretetkapcsolat fenntartása érdekében "elfelejti" a valós történéseket.
Ezek a korai védekező mechanizmusok szervesen beépülnek a személyiségbe és védekező szerepek formájában jelennek meg. Általános, hogy a gyermekkori védekező mechanizmusok a felnőttkorban túlfejlett védekező szerepként élnek tovább.
Fragmentált szereprendszerekkel való munka a pszichodrámában
A pszichodráma hétköznapjaihoz tartozik a fragmentált szerepekkel, szereprendszerekkel való munka. Ezért itt néhány általános elvet vázolok, amelyek segítik ezt a munkát.
Amikor a dramatista fragmentált működésmódot észlel valamelyik csoporttagnál (állandó visszahúzódás, depresszió, hirtelen agresszió, hiperoptimizmus), jó, ha arra gondol, hogy ez a működés a csoporttag szociális atomjában keletkezett. A fantáziáját használva elképzelhet olyan helyzeteket, amikor a csoporttag ezt a működést mutatta a múltban. Így a dramatista nem a szerep inadekvátságára melegszik rá, hanem annak értelmére, életben elfoglalt helyére. Nem utolsósorban rámelegedhet az adott működés pozitív megnyilvánulásaira. Elképzelhet olyan helyzeteket, amikor ez a működés adekvát, a szituációnak megfelelő. Ráhangolódhat még a működés humoros oldalára is. Ezzel nem csábul el bármelyik rész (az eredeti sérülés vagy a ráépülő túlélő mechanizmusok) elutasítására, ami sokat segít a protagonistának a teljes integrációhoz vezető feldolgozási folyamatban.
Ugyanez igaz a túlfejlett énvédő szerepekre is: ezek észlelése, értékelése és finom kezelése vezethet el olyan játékokhoz, amikor a csoporttag meg tudja közelíteni az eredeti élményt és egy katartikus játékban fel tudja dolgozni azt.
A protagonisták gyakran megrémülnek a szülőkkel való szembeszállás lehetőségétől, hiszen ez felébreszti a szeretet elvesztésétől való legmélyebb félelmet. Ebben az esetben sokakat megnyugtat a magyarázat, hogy a belső szülőjükkel, apjukkal vagy anyjukkal dolgoznak és ez nem azonos a létező, reális szülővel. Ugyanebbe az irányba mutat, ha a játék során előkerül a szülőnek egy pozitív aspektusa is.
Egy erős fragmentáló helyzet színpadra kerülése esetén előfordul, hogy a protagonista nem elég erős ahhoz, hogy sikeresen küzdjön meg a fragmentáló erőkkel. Ekkor a dramatista a protagonista megerősítésére (és nem megvédésére) törekszik. Abúzus vagy más traumatikus szituáció lejátszása esetén a dramatista használhatja a "biztos hely" technikát. Ekkor még a jelenet felrakása előtt, de az adott életkor és helyszín használatával kerestet a vezető a protagonistával egy olyan helyet, ahol az biztonságban érzi magát és biztonságos távolságban maradhat a jelenettől. A jelenetet pedig, ha kell, a protagonista csak meséli, és egy csoporttag játssza el a szerepét. Ha a vezető látja, hogy a protagonista kész a játékra, erősnek érzi magát, akkor természetesen becseréli a szerepébe.
A protagonistát megerősítheti minden olyan cselekvés, amelyet a traumatikus helyzetben végez: önkifejezés, más szerepekben való játék (pl. humor), mesébe transzformálás. Ezzel a protagonista a fragmentáló közegben való cselekvőképességét erősíti meg.
Erősebb, a gyermekkort és így a személyiséget is átfogó hatás korrekciója több nagy játékban történik. Újra és újra előkerül "ugyanaz" a probléma. Az eredeti szerepkapcsolat erőtere olyan hatalmassá nőtte ki magát, hogy sok idő kell a transzformálásához. A protagonista játékok során a csoporttag újabb és újabb szerepeket, tartalmakat, energiákat visz be az eredeti kapcsolatba. Az erejét használva, esetleg agresszíven leválasztja magáról a fragmentáló, kárt okozó részeket, elfogadja, beépíti a számára értékeseket. Mindezen munka során aktív szereplőjévé válik saját életének, megerősíti az önállóságát és lassan leválik az erős kötésről.
Jó, ha a dramatista kialakít egy képet az egyes csoporttagok integrált működéséről. Ezzel elővételezi a jövőt és meglátja megcsillanni a jelenben a csoporttagok kieteljesedett életét. Így nem redukálja a jelent a "problémák feldolgozására", nem komolykodja túl a helyzeteket és széles kaput nyit a humornak és a szépségnek.
Life coaching
A life coaching az élet egészének megújítását, a saját értékesség felfedezését, az önmagunkba vetett hit, a mindenkiben ott szunnyadó vitalitás és kreativitás felébresztését, a személyiség megerősítését célozza.
A coaching alkalmakon sok minden történik és sokféle hatásuk lehet. Néhány ezek közül:
- Világos tudás, tudatosság arról, hogy ki vagyok és mit akarok az életben.
- Elégedettség, önbecsülés, pozitív énkép.
- Döntési helyzetekben belső szilárdság.
- Jó kapcsolat a környezettel, új barátok szerzésének képessége.
- Vidám, szorongásmentes ébredés. Energetizáló életcélok, lendület.
Sokféle olyan kihívás van, amikor érdemes life coachingot elkezdeni:
- Nagyon egyedül érzem magam, nincs aki támogasson, el vagyok veszve.
- Sok kudarc ért a párkeresésben, nem merek már kezdeményezni, pedig nagyon vágyom egy társra.
- Elhalmoznak a teendőim, hatalmas rajtam a nyomás, már csak a robotpilótám működik, ki vagyok égve. Nem találom igazi önmagamat.
- Elhagyott a párom, nem tudok kijönni a gödörből.
A life coaching tipikusan 8-15 alkalmas folyamat, de hosszabb ideig is tarthat. Heti egy alkalmat javaslok mindenkinek, egyes esetekben ettől el lehet térni. Az első alkalom a bizalom építéséről, a kapcsolatfelvételről és a munka elkezdéséről szól. A további üléseket a jelenlegi helyzet feltárása, kibontása és mélyebb megértése, a múltbeli tényezők átbeszélése, valamint az elérendő célok felvázolása és a konkrét lépések megbeszélése teszik ki. A jelen, múlt és jövő ciklusai közben mélyebb önmegértés alakul ki. Ez gyakran nem gyors folyamat, mindenkinek a saját tempója szerint történik. A nagyobb változások nem hirtelen, hanem a befektetett munkával arányosan alakulnak ki, gyakran azonban gátszakadásszerű hevességgel okoznak pozitív változásokat.
Eredménycentrikus coaching
Az eredménycentrikus coaching 4-6 ülésből áll. Célja a vágyott jövő erőteljes, tempós betolása a jelenbe. A jövőt kutatjuk fel és erősítjük meg a jelenben (és nem a problémákra fókuszálunk).
Egy tréner barátom mesélte, hogy Szarajevóban, az ENSZ misszióban alkalma volt egy olyan tankba ülni, amely 80km/órás sebességnél, gödrös talajon is képes volt a csövét az előre megadott célon tartani. Az elektronika szép munkát végzett: milliméter pontossággal maradt rajta a célon. Ilyesfajta munkát végzünk az eredményközpontú coachingban. A figyelmet folyamatosan a vágyott jövő jelentette célon tartjuk és minden felmerülő impulzust a jövő elérésének szolgálatába állítunk. Így folyamatosan öntjük az energiát a megoldásba: kérdésekkel, fantáziával, a megoldás jelenbeli elemeinek megkeresésével.
Heti vagy kétheti egy alkalmat javaslok a céloktól és a kívánt tempótól függően. Minden alkalommal közösen választott megteendő lépéseket jelölünk ki, ami tovább mélyíti és gyorsítja a kívánt célok irányában történő elmozdulást.
Olyanoknak optimális, akik érzik, hogy megvan bennük a potenciál valami többre, de nem tiszta, hogy hogyan lenne megfogalmazható az elképzelésük. Vagy azoknak, akik tudják, mit akarnak elérni, de nincsenek meg hozzá az eszközeik.
Az eredménycentrikus coaching igazi edzés, ami során megtanítom klienseimet annak tudatosítására, hogy mi viszi őket közel a céljaikhoz, hogyan tudják felfedezni az új lehetőségeket és hogyan kapcsolódhatnak legjobb önmagukhoz
Forrás: http://pantharei.blog.hu/.
A Life coching célja:
- Belső erőforrások felkutatása.
- Személyiség működésének feltérképezése.
- A nem kívánatos viselkedési formák megváltoztatása.
- Magánéleti nehézségek megoldása.
- Lelki megerősödés.
- Önbizalom növelése.
- Hatékony problémamegoldó képesség megszerzése.
- Reális önismeret.
- Kudarcok feldolgozása.
- Bizonytalan, vagy megingott jövőkép helyreállítása.
- Motiváció erősítése.
- Önmagába vetett hit erősítése.
- Egyéni életút kiteljesítése.
- Mentális képességeinek, kreativitásának, cselekvőképességének, problémamegoldó képességének aktivizálása.
- Párkapcsolati nehézségek megoldása.
- Szakítás a káros szenvedélyekkel Pl: Workoholic szindrómából, alkohol, egyéb függőségek.
- Ha tudja hogy többre képes, csak nem tudja, hogyan kezdje.
- Ha teljesítőképessége csökkent, kedvetlen.
- Ha nehezen hoz döntéseket.
- Ha teljesen új életet szeretne kezdeni, csak nem tudja hogyan?
- Ha valamitől, valakitől függ.
- Ha keresi önmagát, célját az életben.
- Ha kapcsolatai nem kölcsönösek, örömteliek.
- Ha elég bátor, és hajlandó tenni magáért.
- Az eredményes együttműködés záloga, a felek egymásnak történő megfelelése- a szimpátia, harmónia, bizalom, szakértelem.
- Teljes odafordulás, figyelem, megértés, az alanyi jogon való elfogadás.
- Az eseményekért vállalt felelősség.
- A siker érzése elérhető, csak meg kell dolgozni érte.
- A kitűzött cél megfogalmazása, már fél siker, ebben segít a coach.
- Ne halogasson, a halogatásnak nagy az ára.
Büszke vagyok a kudarcaimra!
Posted on 2010/01/31 by rita
Hogy jön a kudarcokhoz a teljes napfogyatkozás? Még mindig a sötét oldalon maradva, az Ego kung-fu újabb cikkéből többek között ez is kiderül.
Főleg üzleti és marketinges körökben divat hibátlannak és tökéletesnek lenni és természetesen 100%-ig sikeresnek. Többek között ezért is tűnik sok szakértő és guru “műanyagnak”. Bolondság pedig az esetleges sikertelenséget letagadni, hiszen kudarcaink tesznek bennünket igazán emberivé, de erre én is csak tavaly jöttem rá úgy igazából. Át kellett élnem ezt ahhoz, hogy megértsem.
Teljes napfogyatkozás a Tisza-parton
Sosem felejtem el, amikor Szegeden a Tisza-parton többszázad magammal végignéztük és végigéltük a teljes napfogyatkozást. Fokozatosan takarta el a Hold a Napot, falatonként nyelve el a fényt. A madarak egyre nyugtalanabbak lettek, mi pedig elképedve figyeltük és néztük végig az addig elképzelhetetlent: hogy fényes Nappal a Nap eltűnik az égről. Mindenki elhallgatott, amikor ránk borult a sötétség – a parton egyetlen pisszenés sem hallatszott, pedig addig mindenki beszélgetett és viccelődött. Amikor teljesen eltakarta a Hold a Napot, megdöbbenve néztük az eget. Persze, tudtuk hogy ez ilyen, eleget cikkezett róla előzőleg a sajtó, na de átélni – az teljesen más! Félelmetes volt!
Egy pillanatra talán, de felmerült mindenkiben a kétely – mi van, ha soha többé nem látjuk a Napot? Amikor aztán végre megjelent az első kis napsugár a Hold mögött és lassan újra előtűnt a Nap, katartikus élmény volt mindenkinek. Mintegy jelszóra kezdett el mindenki kiabálni, sikítozni és nevetni, csak úgy visszhangzott bele a Tisza-part.
Ez az emlék sokáig pihent bennem, aztán mostanában jött megint elő, annak kapcsán, hogy én magam is átéltem a saját kis teljes napfogyatkozásomat tavaly. Talán az elsőt életemben.
Kudarc-határozó
Mi a kudarc? Kudarc az, ha valamibe beleadod életedet és véredet, “egy életem, egy halálom” felkiáltással nekifutsz, megpróbálod, mindent beleadsz, és nem sikerül. A kudarc, amiről én beszélek, nem csak afféle pofáraesés vagy csalódás. Nem: igazi, személyiségformáló energiák felszabadulása.
Ha csak félig-meddig adod bele magad valamibe, az nem kudarc – az csak olyan próbálkozásféle. Nem véletlenül mondja Yoda mester a Star Warsban Luke-nak, hogy “Tedd, vagy ne tedd. De ne próbáld”.
A kudarcot nem adják ingyen!
A lényeg tehát: a kudarcért, az igazi, hamisítatlan, megsemmisítő kudarcélményért is alaposan meg kell dolgozni! Jó hír, nem? :-) És míg a siker feldolgozása mégiscsak egy kellemes elfoglaltság (bár sokan kezdenek szédülni a “magasban” tőle) a kudarc feldolgozása nem más, mint a legmélyebb belső poklokba tett vándortúra. Egy kiadós kudarcélmény után olyan részeit fedezheted fel önmagadnak, amikről nem is álmodtál. Igazi napfogyatkozás, ami csak ritkán adatik meg. Ritkán hiszel ugyanis valamiben annyira, hogy mindent beleadj, ezért ritkán tűnik minden annyira sötétnek és reménytelennek, mintha a saját kis belső Napodat, fényedet veszítetted volna el.
Kicsit olyan ez, mint amikor szerelmes az ember – se lát, se hall, csak megy előre és nem hajlandó hinni senkinek aki azt merészeli mondani neki: “hagyd, ne pazarold rá az energiádat, nem érdemes”. A csalódások ellenére mégis érdemes újra és újra szerelmesnek lenni, mint ahogy nekifutni újabb céloknak a legnagyobb kudarcok után is. Ez ugye közhelyesen hangzik, de mégis, hányan fásulnak bele egy-egy szerelmi bánatba vagy sikertelen próbálkozásba úgy, hogy soha többet (de legalábbis évekig) meg se próbálják újra? Ha körbenézel, biztosan akad ilyen a te környezetedben is. Ők azok, akik végigélték a napfogyatkozást, de a vége előtt egy perccel felálltak, hátat fordítottak az egésznek, mondván “sosem süt ki többet a Nap”.
Megvárni, míg újra kisüt a Nap
A kudarc földolgozásához idő kell; az a bizonyos poklok mélyére tett vándortúra nem csupán pár percig tart, hanem hetekig, de akár hónapokig is. Ha szégyelled és elhallgatod, netán magad elől is letagadod a dolgot, akkor még tovább. Ráadásul ez esetben nem történik meg az a hatalmas jótétemény, amely minden egyes kudarc hozadéka: a személyiségfejlődés, a dolgok és az utad átgondolása, az új pályára való ráállás. Tehát ha letagadod, hogy hibáztál, és kudarcot vallottál, ha letagadod, hogy eltévedtél, akkor nem tudod újratervezni az útvonalat.
Másik helytelen feldolgozási módszer a folyamatos panaszkodás – naná, hogy én is beleestem ebbe a hibába. A panaszkodás egy olyan mocsár, ami révén csak még mélyebbre süppedsz a problémádba és a múltba. Még mindig a kudarcon rágódsz, ahelyett, hogy a jövőt próbálnád újragondolni.
Amikor kudarcot vallasz valamiben, az olyan, mintha hirtelen kivennék a kezedből a térképedet. Hirtelen azt sem tudod, hogy hol vagy, és vajon merre kellene elindulnod innen. A legjobb, ha vársz, és menedéket keresel magadnak ilyenkor. Menedék lehet a baráti társaságod, valamilyen új hobbi, esetleg egy utazás. Ilyenkor van itt az ideje a pihenésnek, elmélkedésnek és a dolgok újragondolásának. Mivel még érzelmileg túlfűtött vagy – netán bosszúra szomjazol – ne cselekedj semmit. Várd meg, amíg elmúlnak ezek a negatív érzések, azért, hogy tiszta fejjel tudj gondolkozni, és ismét reálisan látni a dolgaidat.
Mindenből tanulni lehet – de csak, ha akarod. Kézzel-lábbal kapálózhatsz ellene, a kudarcod akkor is a tiéd. Megtörtént. Tégy vele, amit akarsz. Én szeretem a kudarcaimat. Sőt, talán első hallásra furcsának tűnhet, de büszke vagyok rájuk. Minél több van belőlük, annál jobb, hiszen az azt jelenti, hogy sokat próbálkoztam a céljaim elérésénél. És amikor újra feltűnik a Nap a sötétségből, annál nincs inspirálóbb és nagyszerűbb érzés. Újjászületsz, új életet kezdesz, újratervezel. Beismered a hibáidat, mész tovább – legyőzhetetlen vagy. Egészen a következő napfogyatkozásig.
De mi köze ennek az Ego kung-fuhoz?
Jogos a kérdés! Ahhoz, hogy önérvényesítő módon, tehát asszertíven tudjunk kommunikálni másokkal, szükségünk van önismeretre és önbecsülésre. Ha szégyelled magad bármi miatt is, sérül az önbecsülésed. Ezért kell megszeretni a kudarcaidat, és afféle igazgyöngyökként megbecsülni őket, hiszen a kudarcaiddal együtt saját magadat is teljes mértékben megtanulod ezáltal elfogadni. Ez pedig az alapja az asszertív kommunikációnak. Hiszen hogyan is érvényesíthetnéd saját érdekeidet, ha magadat értéktelennek tartod aki semmit sem érdemel?
“Fiatalember, magának mi volt a legnagyobb kudarca?”
Ulrich atya a kudarcról és a sikerről
Végezetül egy gyöngyszem: íme legújabb kedvenc történetem, amit a jezsuita Ulrich atya mesélt el a múlt heti TEDX konferencián. Fiatalembert felvételiztetett úgy emlékszem, főiskolára, és feltette neki azt a kérdést, hogy “Fiatalember, magának mi volt a legnagyobb kudarca?”. A fiatalember peckesen kihúzta magát és azt mondta, neki még sosem volt kudarca. Mire Ulrich atya csak ennyit mondott: “Nem? Akkor jövőre megint találkozunk!” A fiatalembernek saját bevallása szerint egyik nagy személyiségformáló élménye volt ez a kis beszélgetés, a sikertelen felvételi, azaz az első kudarca az életében.
- Átéltél már világot megrázó kudarcélményt?
- Sikerült kiheverni?
- Te hogyan dolgozod fel a kudarcaidat?
Az iskolai kudarcok megoldása EFT segítségével
Az iskolai kudarc a gyermek képességei és valós iskolai teljesítménye közötti különbség. Az iskolai kudarcok jelentős százalékában (80-90%) nem a gyermek képességeiben, vagy lustaságában keresendő az iskolai kudarc elsődleges oka . Ezek a gyermekek kifejezetten intelligensek, a háttér okok azonban sokfélék lehetnek.
Az iskolai kudarc okai
Mi van az iskolai kudarcok hátterében? Az iskolarendszer hibája? A gyermekem gyengébb képességű? Túlérzékenyen reagál?
Az iskola, mint a kudarc forrása
- Az iskola a tanulók teljesítményét méri (piros és fekete pont, egyes és ötös, te jó vagy és te fejlesztésre szorulsz). Sok gyermek az értékelést hajlamos magára venni, pedig egy osztályzat éppen úgy szól a tananyagról, a pedagógus és a gyermek munkájáról egyaránt.
- A szabályok merev betartatása szintén okozhat kudarcot a gyermeknél, hiszen nehezebben tudja érvényesíteni a saját akaratát.
- A versenyszellem háttérbe szoríthatja a gátlásosabb gyermekeket.
A gyermek, mint a kudarc forrása
Ahogy a felnőttek, úgy a gyermekek sem egyformák.
- A fizikai teljesítőképességükben, vagy kinézetükben korlátozott gyermekek (túlsúly, szemüveges, krónikus betegség) könnyen válhatnak cikizés, kiközösítés tárgyává, amely sok kudarc élményt hordozhat számukra.
- A nehezebben beilleszkedő, visszahúzódó, izgulós gyermekeknek, akik a tanár kérdésére gyakran nem tudják elmondani, amit otthon még tudtak, gyakran okozhatnak lelki konfliktusokat az ehhez hasonló esetek.
- Azokat a gyermekeket, akik társaikkal és tanáraikkal nem tudnak megfelelő kapcsolatot kialakítani, hajlamosak vagyunk végképp ilyennek tekinteni, és ezáltal korlátozni a lehetőségeiket.
- Az eleve nehezebben teljesítő, lassabb gyermekek szintén gyakran szembesülnek iskolai kudarccal.
- A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia), akiknek a problémáit gyakran fel sem ismerik, szintén sok kudarcélmény éri nap, mint nap.
- Figyelemzavaros gyermekek, aki nem tudnak hosszabb ideig csak egy dologra koncentrálni. Az iskolai helyzetekben az ilyen gyermekek gyakran válnak fokozott problémaforrássá.
- A túl okos, tehetséges, többiek közül kitűnő gyermekek, akiket az iskolai képzés, és a gyermekek többsége nem mindig tud tolerálni.
Bármilyen ok is legyen a kudarc forrása, érdemes az okokra úgy tekinteni, mint megoldandó feladatokra.
A szülő, mint az iskolai kudarc forrása
- Az elvárásaink gyakran nagyobbak, mint a gyermekünk képességei. Természetünknél fogva hajlamosak vagyunk többet képzelni a gyermekünk tehetségéről és ezért magasabb mérce elé állítjuk őket.
- A másik véglet, mikor túl könnyen fogadjuk el azt a „tényt”, hogy a gyermekünk nem ért valamihez.
Az iskolai kudarcok a gyermek szemszögéből
Az iskolai kudarcok meghatározóak a gyermekeink számára. Sokuk nehezen kezeli a kudarcokat, mások hamarabb feldolgozzák azokat.
Mi számít a gyermek számára iskolai kudarcnak?
Bármi a mi a gyermek önértékelésében problémát, zavart okoz.
Iskolai kudarc lehet az, mikor a társai egy rosszul sikerült felelet miatt kinevetik, amikor a tanító néni megszidja őt, vagy nyilvánosan nevetségessé válik.
Lehet iskolai kudarc, ha „leég” valami miatt (verseny, viselkedés, másság a többiek szemében).
Rengeteget tanult, de nem képes visszaadni az anyagot, mert nem tud tanulni, vagy szorong, izgul a felelésektől stb.
Mikor rombolják az iskolai kudarcélmények gyermekünk önbecsülését?
- Amikor nincs, aki kiálljon mellette. (Társak, tanárok, vagy a szülők.) Egyedül még nem tudja megvédeni magát.
- Sorozatossá válnak a cikizések, megalázások.
- A gyermek számára tekintélyes személy „rászáll”. Magára veszi a megalázást, pedig gyakran nem is róla szól.
- A bíztató visszajelzések helyett, romboló kritikával illetjük a gyermeket. „Hogy lehet ilyen bénán viselkedni! Szedd már össze magad!” HELYETT: „Igen ez most megtörtént, tanultál belőle és biztos vagyok benne, hogy legközelebb jobban fog sikerülni!”
Az iskolai kudarcok akkor kerülhetők el, ha a gyermek önértékelése szilárd.
Milyen a szilárd önértékelés?
- Mint gyerek tudom, hogy bármit is teszek, a szüleim szeretni fognak, és ebben teljesen biztos vagyok.
- Most hibát követtem el tanultam belőle, legközelebb jobb lesz.
- Tetteimért képes vagyok felelőséget vállalni.
- Megtalálom a helyem a világban, és jól érzem magam benne.
Természetesen egész másképpen fogja megfogalmazni egy 6 és egy 18 éves. A lényeg ettől még ugyanaz.
Az iskolai kudarcok hatása a felnőtt korra
Mitől válunk konfliktus és kudarckerülővé?
A szülői háttér után nagy mértékben meghatározó az iskolai helyzet. Aki úgy érzi, hogy sok pofont kapott az élettől, hajlamosabb kerülni a kihívásos helyzeteket, szeret háttérben maradni. Mindez nem baj, ha később valahol megtalálja a helyét a gyermek, és boldogul az életben. Sokan azonban megragadnak a kudarckerülés szintjén, lemondóvá válnak, hajlamosabbak a pesszimizmusra. A saját életüket nem lehetőségnek, inkább sorscsapásnak tekintik.
Az iskolai kudarcok feldolgozatlansága oda vezethet, hogy a gyermek (néha a szülők is) elhiszik magukról, hogy csak erre képesek. Valójában azonban sokkal több lehetőségük lenne, mégis gyakran idő előtt feladják a tanulást.
A rosszul tanuló, a bukott gyermekek kamaszkorban nagyobb valószínűséggel károsítják az egészségüket, elegük van az iskolából, utálnak tanulni. Hamarabb kilépnek az oktatási rendszerből, és dolgozni kezdenek.
Ezen kívül az iskolai kudarcoknak további kihatása lehet később a munkahelyi, üzleti és a párkapcsolati helyzetere is.
Ha megfelelő módon és minőségben tudják a gyermekek az érdekeit képviselni és az érzelmeiket kezelni, akkor van esély, hogy a gyermekek boldog felnőttekké váljanak, akiknek rendezett a magánéletük és megtalálják helyüket a munkában is.
Az iskolai kudarcok feldolgozása
A gyermekekkel tartott személyes foglalkozások során az EFT (Érzelmi Felszabadítás Technikája) segítségével a kudarcok tartósan feldolgozhatók. A gyermekek sérült önértékelése helyreállítható.
Mit eredményeznek a foglalkozások az Ön gyermekénél?
- A kudarcok világából képes lesz kilépni.
- Észreveszi és keresi a lehetőségeket.
- Újra sikerei lesznek az iskolában.
- Felelősséget vállal a tetteiért, vállalkozóbb szellemű gondolkodás jellemzi.
- Pozitívan fogadja a kritikát.
- Az igazi eredmény mégis felnőtt korában fog jelentkezni, hiszen kiegyensúlyozott gyermekből könnyebben válhat boldog felnőtté.
Egy történet, mely elkerülhető lett volna korábbi döntéssel:
Néhány héttel ezelőtt ellátogatott hozzám egy házaspár. Elhoztak egy 17 éves kamasz fiút. Nem érdekelte a tanulás, az iskola, gyakran lógott. Tehetséges, okos gyermek volt. Elég határozott volt ahhoz, hogy a foglalkozás első 10 percében kijelentette, hogy számára ez a helyzet így tökéletesen megfelel és nem hajlandó változtatni rajta, és szeretne elmenni. Elengedtem.
Keresse meg a megoldást!
Abban az esetben, ha tudja, hogy gond van az iskolában a gyermekével, iskolai kudarcok érik, nem tanul, most, időben még biztosan könnyebb a helyzeten változtatni!
Hogyan kell feldolgozni a kudarcot?
Az élet számos területén előfordulhat, hogy kudarcot szenvedünk. Bár úgy érezzük, erőfeszítéseink és tudásunk alapján megérdemeljük, mégsem mi kapjuk meg a hőn áhított állást vagy előléptetést, hiába készültünk sokat, nem úgy sikerült a vizsgánk, mint szeretnénk, vagy álmaink pasija/nője egy nálunk jóval szerényebb képességű illető mellett tette le a voksát. Ilyenkor úgy érezzük, összedőlt a világ, s nincs kedvünk tovább menni. Mi a teendő?
Lépések
- Hogyan is működik az énképünk? Ahhoz, hogy elemezni tudjuk, miért is ért minket kudarc, fontos, hogy lássuk, miként látjuk magunkat. Számos pszichológiai elmélet foglalkozik az énképpel.
- Ezek közül érdekes a Wobegon-hatás, melynek lényege, hogy az emberek hajlamosabbak pozitívabban értékelni magukat másoknál. Ha egy pozitív tulajdonságról van szó, úgy ítéljük meg, hogy ebben különlegesek vagyunk, míg egy negatívumnál úgy gondoljuk, hogy bizony nagyon sok embernek van ilyen rossz tulajdonsága, nincs ebben semmi különös, ha történetesen nekünk is. Gondoljunk csak bele, hogy hogyan vezetünk. A legtöbb ember meg van győződve arról, hogy az átlagnál jobban…
- Szociális szűrők: gondoljunk csak bele, hogy hányszor mondjuk meg őszintén a véleményünket, ha mondjuk a kolléganőnek borzalmasra sikeredett a frizurája. Vagy esetleg bólogatunk-e őszintén, amikor valaki arról panaszkodik, hogy meghízott. Esetleg mondtuk-e már egy srácra vagy csajra, hogy „olyan aranyos” – miközben azt gondoltuk, hogy „nálam aztán szóba se jöhet”. Nem szívesen adunk negatív visszajelzéseket, és emiatt nem is mindig kapunk, akkor sem, amikor kellene. Ez tovább erősíti, hogy azt gondoljuk, velünk minden rendben van.
- Kapcsolati szűrők: hasonló a hasonlóval. Az ember a barátait, partnerét általában úgy választja meg, hogy hasonlóak legyenek képességekben, szociális háttérben, teljesítményükben, hasonlóan ítéljenek meg bizonyos dolgokat. Mivel ezért olyan emberek vesznek körül, akiknek hasonlóan látják a dolgokat, még inkább azt gondoljuk, hogy a mi értékítéletünk normális.
- Tapasztalati szűrők: a beérkező információkat az agyunk szűri és torzítja annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek korábbi tapasztalásainkkal. Ez igaz például azokra a visszajelzésekre is, amiket kapunk. Ezért, ha pozitív értékelést kapunk, könnyebben befogadjuk, míg a negatívok esetében szabadkozunk, kifogásokat, bűnbakokat keresünk.
Tippek
- Jót tesz, ha ilyenkor kiadjuk magunkból a feszültséget. Menjünk el sportolni vagy énekeljünk.
- Ha kudarc ér valamiben, gondoljunk arra, amiben viszont jók vagyunk.
Amire szükséged lehet
- reális énkép
- pozitív gondolkodás
Figyelmeztetések
- Sokak számára a kudarc feldolgozásának egyik módja, ha alkoholhoz vagy egyéb tudatmódosító szerekhez nyúlnak. Ezek azonban csak ideig-óráig orvosolják a rossz érzést, amit a kudarc okozott, később mindenképpen szembesülnünk kell vele.
Kinek a kudarca? -- Interjú Kerényi Marival (részlet)
2009. június 17.
Miközben az iskolai kudarcot a legkülönfélébb társadalmi összefüggésekben elemezzük, nem szabad megfeledkezni a kudarcot elszenvedő személyről: arról, hogy számára a kudarc megkerülhetetlen problémát, sokszor szinte feldolgozhatatlan fájdalmat jelent. Kerényi Marival, a Zöld Kakas Líceum igazgatójával a kudarcnak erről a szubjektív dimenziójáról beszélgettünk.
|
Akkor, amikor a közfelfogás az iskolai teljesítményt a társadalmi beilleszkedéssel azonosítja, a kudarcnak különös tétje van. Aki az iskolában nem felel meg, az objektíve is hátrányba kerül, ráadásul viselni kényszerül a deviancia bélyegét. Ma a középiskolából kihullott, ép intellektusú diákok tanítását kizárólag alapítványi iskolák vállalják fel, azaz a probléma kezelése az állami feladatvállaláson kívülre, a civil szférához kerül. Miközben társadalmi méretekben is számottevő jelenségről van szó, miközben az iskolai kudarcok létrejöttében megkerülhetetlen legalább az iskola felelősségének kérdését felvetni, úgy tűnik, a megoldást kereső iskolák valahol a közoktatás peremén folytatják elszigetelt küzdelmüket. Ezeken a szigeteken a szubjektívtől az általánosítható felé, az intuíciótól a letisztult módszer felé halad a pedagógia újraélése és átalakítása. Ha igazán érteni akarjuk ennek a pedagógiának a természetét - éppen mert a személyes térben és személyek által jön létre - meg kell ismernünk azokat, akik nap mint nap megélik a segítő pedagógia gyakorlatát. |
Mindenekelőtt szeretném, ha tisztáznánk, hogy mit nevezhetünk iskolai kudarcnak?
A kudarc - amennyiben lemondás valaminek a teljesítéséről - már magában is veszteséget, egy pozíció, egy perspektíva elvesztését jelenti, azaz objektív hátrányt okoz. Ezt tetézik a kudarc feldolgozásával járó pszichés nehézségek. Miben ragadható meg a kudarc szubjektív tartalma?
Minden kudarcnak - történjék az élet bármely területén - a jellegzetessége, hogy az ember hite totálisan megrendül önmagába
Mi történik egy-egy foglalkozáson? 
A Nemzeti Színház részéről Shakespeare Lear Királya, valamint Fejes Endrétől a „Jó estét nyár, jó estét szerelem”, a Magyar Színháztól pedig Molnár Ferenc „Liliom” című darabja, valamint a Kaméliás hölgy, Alexandre Dumas műve lesz a közös bérlet műsorán. 
Az Európai Színházak Szövetsége (ETC) – melynek 2010 június 1-től a Miskolci Nemzeti Színház is teljes jogú (egyedüli magyar) tagja – októberben 28-tól 31-ig Tel Avivban, a Cameri Színházban tartotta soros konferenciáját, „Többnyelvűség a jövő színházában” címmel. A fő téma a nyelvi határátlépések lehetősége volt, különös tekintettel a feliratos előadások nyújtotta előnyökre.
A színházi kezdeményezések egy része nem fér el a struktúra törzsét alkotó üzemszerű működést mutató intézményi keretek közé. A magánszínház a periférián helyezkedik el, a működés nehézségeit itt a nagyobb művészi szabadság ellensúlyozza. A művészeti vállalkozás ebben az esetben a szokatlan, új forma vállalását, a nagyobb kockázatot jelenti. Ezért nevezik alternatív színházi kezdeményezéseknek az ilyen szándékkal jelentkező magánszínházakat.
Az Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai (eredeti címén Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffs Orion) az első 
A sorozat összesen öt résztvevő koprodukciójában készült. Meghatározott epizódok megrendelőiként a nyugatnémet 
James Onedin már 28 évesen veterán tengerésznek számít és leghőbb vágya, hogy saját hajóját irányíthassa. A cél érdekében még arra is képes, hogy feleségül vegyen egy nőt akit nem szeret. A megbízható Baines kapitánnyal az oldalán hamarosan bebizonyítja rátermettségét, megküzdenek viharral, lázadással és korábbi munkaadójának támadásaival is. Liverpool-i otthonában sem nyugodtabb a helyzet, húga, aki egyszerre két udvarlót is tart bejelenti, hogy terhes.
