Forrás: http://meszotar.hu/keres-protagonista

Protagonista

előharcos; a görög szinházban az első drámai hős.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Bővebb információ: http://www.kislexikon.hu/protagonista.html#ixzz28no8EnUH

Forrás: http://www.kislexikon.hu/protagonista.html

protagonista (főnév)

1. győztes vagy első a versenyben, előharcos, főbajnok

2. főhős, főszereplő, vezér

Forrás: http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Protagonista

Protagonista – egy színdarab főszereplője. Közvetlen vagy közvetett módon a protagonista váltja ki az eseményeket. Léteznek olyan darabok is, amelyekben nincs protagonista, mert egyetlen szereplő sem tűnik ki a többi közül. Nyilvánvaló példákat említhetünk: Oidipusz, Macbeth és Hamlet. A fogalomhasználat segít a szereplő azonosításában (csakúgy, mint az antihős fogalma), így pontosítja és meggyorsítja a leírást.

Antihős – az a protagonista, aki kevésbé pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkezik. A modern dráma egyik leghíresebb antigon hőse Jimmy Porter John Osborne Nézz vissza haraggal (1956) című darabjában.

Forrás: http://mimicsoda.blogspot.hu/2007/07/eztetika-fogalomtar.html

Tizenharmadik fejezet:
Hamupipőke küldetés 1/6 – A protagonista (Részlet)

szept. 10. (szombat)


Napokig vártam Gillian visszajelzésére hiába, így amikor ma reggel türelmetlen kopogás ébresztett, lélekszakadva rohantam az ajtóhoz. Áh, nem is nézek ki röhejesen kipirulva, gyaníthatóan elaludt séróval, másképpen nem is vigyorogna ilyen kárörvendően a képembe az ördög.

- Őgen? – lehelem felé.

- Van egy jó, és egy rossz hírem, Cameron – mondja. – Melyikkel kezdjem?

A szívem a torkomban dobog, mint valami idegbeteg rajongónak egy koncert után, amikor az a megtiszteltetés éri, hogy kezet foghat álmai lovagjával, az Énekessel… még ilyen emlékeim is vannak általánosból. Furcsa, azóta annyi minden történt az életemben, mintha egy teljesen másik világ lenne, valami szép, rózsaszín álom a múltból.

Hirtelen lelohad a lelkesedésem, amikor rájövök, hogy Gillianről lévén szó, valószínűleg a rosszal fogja kezdeni. – Mondd az egyiket – vonok vállat, mintha nem is épp a szívroham kerülgetett volna az imént az idegességtől.

- A jó hírem, hogy hétfőn matekból szintfelmérőt íratok, a rossz, hogy Dean Hopkins anyaszült meztelenül áll a hátad mögött, és alaposan meg kell fontolnom egy szobacserét.

Forrás: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=91673&i=1

Dora Horvath grande protagonista!

 2011.11.29. 14:46

Két nagyszerű és értékes győzelmet aratott az Asystel Volley Novara az olasz női bajnokság alapszakaszában! A főszereplő mindkét sikerben a magyar Horváth Dóra volt!

Forrás: http://hunvolley.blog.hu/2011/11/29/dora_horvath_grande_protagonista

A pszichodrámában a legkomolyabb és legmélyebb érzelmek és élethelyzetek is előkerülhetnek a játékok során, mégis - mivel nem a való életben zajlik - a pszichodráma felfogható laboratóriumként, ahol pszichoszociális kérdéseket, problémákat vizsgálnak a résztvevők. Moreno dramaturgiai elemekkel írta le a pszichodráma elemeit, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem csak pszichoterápiáról van szó.

A pszichodráma játék elemei

Színpad (stage). A teremben, ahol a csoportmunka zajlik, elkülönítenek egy részt, amit kineveznek színpadnak. Ez gyakran nem más, mint a körben vagy félkörben ülők közti rész és csak a játékok alatt szolgál színpadként. Funkciója elkülöníteni a játékok terét a csoportban zajló egyéb történések terétől. Moreno egy három cirkuláris lépcsővel körülvett színpadot készíttetett. Ez lehetővé tette, hogy az emberek bárhonnan könnyen megközelítsék a színpadot és az egyes lépcsőket használta a tükrözés és monológ technikáknál is. Az eredetileg Beaconben, New York államban lévő színpadot szétszedték és átköltöztették Boughtonba, ahol a Hudson Valley Pszichodráma Őntézet ma is használja. A színpad fölött látható egy erkély, amit Moreno is használt a felettes énhez kapcsolódó szerepek megjelenítésére.

Protagonista. Az, akinek a kérdése, problémája a színpadra kerül és aki a játék során meg- és feldolgozza a témáját. A játék végére általában kialakít egy új életlehetőséget és viselkedést. A protagonista szerepcserékkel, monológokkal, rejtett érzések és gondolatok kimondásával folyamatosan írja a forgatókönyvet, amelyet a rendező rendez. Egy pszichodráma ülés alatt több protagonista lehet és egy pszichodráma folyamatban mindenki többször válhat protagonistává.

Rendező (director). Az, aki a pszichodráma módszer birtokában a protagonista játékokat rendezi. Használja a pszichodráma technikákat, kezdeményezi a szerepcseréket, duplázást, tükrözést, stb. Páros vezetésnél a másik pszichodramatista a ko-rendező szerepét veszi fel, technikai segítséget nyújt vagy ötletekkel támogatja a rendezőt.

Segédén (auxiliary). A segédének játsszák a protagonista játékának többi szereplőit. Feladatuk, hogy kreatívan, de a lehető legpontosabban adják vissza a protagonista által előjátszott szerepeket. Szerepcserében a segédének a protagonista szerepébe is kerülnek, így egy segédén általában két szerepet is játszik a protagonista drámájában.

Hallgatóság (audience). A pszichodráma játékok általában 5-25 fős csoportban zajlanak. A csoport nem játszó, de közönségként bevonódó tagjai a játék végén sharinget adnak a protagonistának.

A protagonista játék fázisai

• Rámelegedési szakasz (warm-up phase). Ebben a fázisban egy sor, a bizalom, a spontaneitás, a csoportkohézió kialakítására szolgáló játékkal, technikával a vezető   biztosítja, hogy kiemelkedjen egy protagonista a csoportból, akinek a játékigényét a csoport elfogadja. Így a csoporttagok világosan kapcsolódnak a protagonistához, ideális környezetet teremtve a játékhoz.
• Akció fázis. Az akció fázisban zajlik le a protagonista drámája. A játék több részre bomlik.
• Őnterjú. Az interjúban a direktor biztosítja, hogy a protagonistával jól működő munkakapcsolata alakuljon ki. Az interjú második szakaszában a játék témájának kijelölése történik meg. Ez vagy történet (ma reggel megbántottam a kedvesemet) vagy téma (mostanában gyakran szorítást érzek a gyomromban) jellegű.
• Játék fázis. A játék fázisban történik meg a jelenet(ek) színrevitele és a probléma feltárása. A dráma elején a protagonista általában egy jelenet helyszínét rendezi be vagy egy szobrot állít fel. Ezt a dráma produkciós fázisának nevezzük. Őlyen produkciós fázis több is lehet egy drámán belül. Amikor a megfelelő elemek a színpadra kerültek, a rendező - követve a protagonista rámelegedését - szerepcserékkel és egyéb technikákkal, klinikai tudását is felhasználva gondoskodik a dráma kibontásáról és feltárja a mélyebben fekvő szociális és belső szereprendszereket. Ezért ezt a szakaszt (szociális) vizsgálódási fázisnak hívjuk. A jól vezetett dráma elér egy katartikus ponthoz, ahol a játék témája egyfajta megoldást kap. Ezt általában egy szerep kiterjedése, megerősödése kíséri. A játék vége az integrációs fázis, amikor a protagonista belső szerepkapcsolatainak átrendeződését, formálódó új világát éli meg. Ezek a szakaszok a dráma során váltogathatják egymást, a katarzis sem feltétlenül valamilyen nagy esemény. Az integráció is történhet lépésről lépésre. Egyes drámákban a játék végén szerepteszt történik, amikor a protagonista megújított, megerősített szerepében újra találkozik a problémát okozó helyzettel és megéli, hogy új belső lehetőségeinek segítségével már tudja azt kezelni.
• Sharing. A sharing során a csoporttagok a játék témájához kapcsolódó élményeiket, a játék során megélt érzéseiket osztják meg egymással. Ez egyrészt jól mutatja, hogy mennyire van bevonódva a csoport a játékba, másrészt segíti a protagonista újraintegrálódását is. A kapcsolódó érzések, gondolatok, tapasztalatok megosztása - különösen az induló csoportokban - biztosítják a protagonistát arról, hogy nincs egyedül problémáival ill. hogy a megélt és megmutatott helyzetekkel együtt a csoport elfogadja.

Forrás: http://pantharei.blog.hu/2010/03/07/fogalmak_a_drama_elemei

A protagonista

A pszichodráma csoport valódi működését a protagonista (= főszereplős) játékok alkotják. A csoport résztvevői közül azok, akik játszani (foglalkozni) szeretnének egy-egy problémájukkal, azok középre ülnek, vagy egyes helyeken behúzzák a széküket. A csoport ezek közül a tagok közül választ egyet, akinek az élethelyzetét, aktuális, vagy régóta húzódó problémáját oldjuk meg. Ő az adott pszichodráma játék protagonista játékosa. A protagonista kiválasztása után az egyik vezetővel kiül a vezetői székbe, vagy sétálnak a teremben, ahol egymásra hangolódnak, pár mondatban, vagy akár hosszabban elmondja problémájának a részleteit. Az egymásra hangolódás addig tart, ameddig el nem jut a vezető és a főszereplő abba az állapotba, amikor következhet a játék. Ekkor felrakják az első jelenetet. Ez a jelenet lehet egy megtörtént esemény, párbeszéd, vita, ami a kiinduló pontja a problémának. Az is lehet, hogy egy "élő szobrot" fognak alkotni, ami a protagonistára ható erőket mutatja be, és kelti életre (például: az apám lehúz, visszafog, fojtogat, az anyám támaszt nyújt, megtart, a barátom szintén tart).

Forrás: http://www.drsaarykornelia.hu/pszichoterapia-pszichodrama

A protagonista

A pszichodráma csoport valódi működése a protagonista (=főszereplős) játékok alkotják. A csoport résztvevői közül azok, akik játszani (foglalkozni) szeretnének egy-egy problémájukkal, azok középre ülnek, vagy egyes helyeken behúzzák a széküket. A csoport ezek közül a tagok közül választ egyet, akinek az élethelyzetét, aktuális, vagy régóta húzódó problémáját járjuk körbe. Ő az adott játék protagonista játékosa.

A protagonista kiválasztása után az egyik vezetővel kiül a vezetői székbe, ahol egymásra hangolódnak, pár mondatban, vagy akár hosszabban elmondja problémájának a részleteit. Az egymásra hangolódás addig tart, ameddig el nem jut a vezető és a főszereplő abba az állapotba, amikor következhet a játék. Ekkor felállnak a székekről, és felrakják az első jelenetet. Ez a jelenet lehet egy megtörtént esemény, párbeszéd, vita, ami a kiinduló pontja a problémának. Az is lehet, hogy egy “élő szobrot” fognak alkotni, ami a protagonistára ható erőket mutatja be, és kelti életre (például: az apám lehúz, visszafog, folytogat, az anyám támaszt nyújt, megtart, a barátom szintén tart).

Forrás: http://pszichologia.com/pszichodrama_csoport/kamaszoknak/hogyan-mukodik-a-pszichodrama-a-gyakorlatban

Szimbola (részlet)

2010.11.27. 02:52 Birtalan Balazs

[…]

…megesett annak idején, hogy addig provokáltam valakit, amíg az illető majdnem szétverte a fejem kalapáccsal. És mivel jobban szeretem a fejemet úgy, hogy nincs szétverve, úgy döntöttem, dolgozni akarok a problémával. Ez lett a témája életem második protagonista játékának.

A drámajáték menetét nem írom le. Azt azonban igen, hogy a végén, hosszas vergődés után megéltem egy olyan mély állapotot, amelyben csontig hatolóan tapasztaltam meg az erőt, a szeretetet és a biztonságot. És e három érzéssel fölfegyverkezve képes voltam tudatosan szembenézni egy olyan „Gonosz Hatalommal”, ami korábban kizárólag tehetetlenséget, pánikot (és persze acting outot) váltott ki belőlem.

A drámavezető megkérdezte, hogy akkor itt megállhatunk-e. Én már majdnem azt mondtam, hogy igen, de aztán úgy voltam vele, hogy mégsem: van még valami dolgom. Ezt a megélést haza akarom vinni magammal a drámatérből. A másik vezető (a drámacsoportnak mindig két vezetője van, de egy játékot mindig egyvalaki vezet, a másik csak időnként segít neki) ezen a ponton beavatkozott: ő egyéni terápiában KŐP-et alkalmaz, és pontosan megértette, mire van épp szükségem. Odajött hozzám, és – a fent leírt kotta alapján – „megengedte,” hogy csináljak magamnak egy szimbólumot, menjek vele végig az életutamon, őrizzem meg, stb.

Megtettem, megtörtént.

És megtörtént az, amit fent írtam: borzasztóan meglepődtem, hogy mivé sűrűsödött össze a pszichodrámában átélt élmény. Ugyanis akkor, szombat délután ez „csak” egy intuitív választás volt a tudattalanom részéről. Azután viszont, ahogy forgattam magamban, egyre mélyebben értettem – és értem – meg, és egyre döbbentebben csodálkozom rá az egybeesésekre.

A kérdéses szimbólumot ugyanis nem én találtam ki. Egy másik – általam nagyon is jól ismert – valóságban létező jelkép. Három részből áll (mint Tintoretto Kázmér szimbolája), s abban a bizonyos valóságban mindhárom résznek megvan a külön jelentése és története. S az az életállapot, amelyet a három elem egyesítése (vagyis a komplett szimbólum) kifejez, képessé tesz a „Gonosz Hatalommal” való szembenézésre. Ez a szimbólum abban a valóságban is magába sűríti az erőt, a szeretetet és a biztonságot. S e három egysége jelenti azt a tudatosságot, ami a személyiségfejlődés csúcsának tekinthető.

A kérdéses szimbólum már csaknem egy évvel korábban megragadott – akkor persze még nem tudtam ilyen módon, személyes élményekre hivatkozva megfogalmazni, hogy miért. Jó ideje ki volt már ragasztva a monitorom tetejére, és hónapok óta ez volt (sőt ma is ez) a mobiltelefonom háttérképe. Az iwiw-es profilomban is megtalálható.

Persze mindennek nem voltam tudatában akkor, szombaton, a dráma színpadán állva. […]

Forrás: http://sorskonyvnelkul.blog.hu/2010/11/27/szimbola_1#more2476048

A LÁTHATATLAN SZÍNHÁZ MÓDSZERÉNEK ÖSSZEVETÉSE A PSZICHODRÁMÁVAL ÉS BIBLIODRÁMÁVAL*

(EMBERTÁRS, VI. évf. 4. szám, 2008/4. 347-350 o.)

A MÓDSZERTAN

A pszichodráma és bibliodráma-ülés szerkezete három jól elkülöníthető fázisból áll: a bemelegítés, a játék és az integráció szakaszaiból. A Láthatatlan Színház (továbbiakban: LSz) módszerének alkalmazása során ezek a következőképpen jelennek, jelenhetnek meg:

I. Bemelegítés – Ráhangolódás és Bevezetés

A LSz esetében ez az előadás előtti szakasz, amelynek célja, hogy átvezesse a résztvevőt a megérkezéstől a konkrét bevezetésig, vagyis a vándor ráhangolódjon az előadásra. Ez egyfajta nézői bemosakodás és felkészülés, amelynek csúcspontja a szem bekötése. Annak hangsúlyozásával és tudatosításával történik mindez, hogy maximális figyelmet fogunk a vándorra fordítani, és bármilyen zavaró tényezőt tapasztal, szólhat, jelezhet, szeméről a kendőt levesszük. A fázisnak el kell érnie, hogy a néző merjen az őt vezetőkre ráhagyatkozni.

II. Játék – Az előadás útjának végig járása

Az intenzív befelé fordulásra késztetés konkrét szakasza ez, stációk és egyedüllét váltakozásával. A stációk az előadás jelenetei. A vándor e pontokon éli meg az előadást, vonódik bele a drámába, mozdulatok és mozgatások történnek vele, egyéb érzékszervekre való hatások érik. A stációk között kifeszített kötélpálya helyezkedik el, amely az egyes állomások elválasztása mellett az összekötésüket is szolgálja. Jelképesen kifejezi és erősíti a vándor egyedüllétét is, mivel itt egyedül kell átmennie a következő stációhoz. Természetesen vezetési segítséget kaphat, ha erre szüksége van, mert mindig figyel rá valaki. Ez a szakasz játékba vonja a nézőt, mert vele történik az előadás, saját maga játssza a főszerepet. Ha a dramaturgia függvényében egy szerep eljátszatása a cél, akkor pedig azonosulhat szerepével, e szerephez való saját viszonyával.

III. Integráció – Kivezetés, Csendterem, Megosztás

Míg a pszichodrámában szerepvisszajelzés vagy megosztás, a bibliodrámában tárgykészítés vagy szimbólum zárhatja le a foglalkozást, addig a LSz esetében az előadáson megéltek feldolgozása több fázisban történik. Ennek részei a Kivezetés, a Csendteremben eltöltött idő és a megosztás lehetősége a Jelenlét szobában.

Kivezetés – Az előadás íve itt bizonyos értelemben nyugvópontra jut, a kendő lekerül a vándor szeméről, ami után, ha adott a lehetőség, kimehet a szabadba, vagy beülhet a Csendterembe.

Csendszoba – Egy olyan helyiség, amelyben az előadás végiggondolása, az élmények lecsengetése nyugodt körülmények között megtörténhet.

Megosztás – Annak számára, aki igényli, lehetősége van élményeinek megosztására, a társulat egyik révésze egy külön erre a célra fenntartott helyen, a Jelenlét szobában, válaszol a felmerült kérdésekre, vagy csak egyszerő jelenlétével segíti a megosztást. Mindhárom fázis nagy szerepet játszik az integrációban.

A továbbiakban a hivatkozott Sarkady-Nyáry tanulmány alapján hasonlítjuk össze röviden a módszereket: cél, feldolgozás folyamata, tapasztalás, vezér-koncepció, résztvevő, szerep és átélés, szimbólum és csoportdinamika szempontjaiból. Ezen kívül vázoljuk a LSz módszerében rejlő eredeti lehetőségeket.

A CÉL

Az önismereti pszichodráma önmagunk jobb megismerését és terápiát kínál, míg a bibliodráma az önismeret mellett a Biblia és a teológiai tanítás alaposabb megértését tőzi ki maga elé.

A LSz módszer célja mindezeket magában foglalja. A befelé fordulás mesterséges előidézése nem csak növelheti az önismeretet, hanem az átélt darab tematikájának függvényében, célirányosan szőkítheti és összpontosíthatja is azt a kívánt életterületre, illetve problematikára.

A FELDOLGOZÁS FOLYAMATA

A pszichodrámában egyéni játék esetén a protagonista saját élettörténetéből, csoportjátékban a csoport története az „itt és most”-ból indul ki, a feldolgozás folyamatában az egyéni általános szintre emelkedik. A bibliodrámában egy adott történet aktualizálható úgy, hogy annak általánosságai válnak személyessé a játék során.

A LSz módszer esetében a feldolgozás folyamata a bibliodrámához hasonló. Az előadás útján való végighaladás, ami egyben dramatizálása és megélése a feldolgozott történetnek, az elvontból és általánosból a konkrét és személyes érintettség tapasztalata felé hat. A néző belevonódik egy külső darabba. Bizonyos értelemben készen kapja a témát, a kereteket, az „utat”, de végig kell mennie rajta ahhoz, hogy tapasztalata megelevenedjék.

TAPASZTALAT

A pszichodrámában a szereplőnek saját élettörténete szálán „emlékeznie” kell arra, amit átélt, míg a bibliodrámában a történet által hordozott kollektív tapasztalatot élik újra a játékosok. A LSz módszer esetében minden néző, mint vándor potenciális protagonista, vagyis első számú drámai hős. Az előadás témájától függően biztonságos keretek között újra átélhetők olyan élethelyzetek, amelyek feldolgozására, tudatosítására van/lehet szükség.

VEZÉR-KONCEPCIÓ

A pszichodrámában a rendező kevésbé koncepciózus, a csoport aktuális hullámhosszára hangolódva alkalmazkodik a pillanatnyi helyzethez. A bibliodráma vezetője általában kész forgatókönyvvel érkezik, és a játék dramaturgiájába építi be a csoporttagok aktuális hangulatát, helyzetét, állapotát.

A LSz egyes előadásainak kész és szigorúan pontos forgatókönyve van. Egy élethelyzet, egy bibliai történet dramatizálása sokszor heteket vesz igénybe a társulat csoportos foglalkozásain. Mindig alapvető szempont azonban a néző szempontja, aki az előadás 20-25 percében belevonódik abba a drámába, amelyet bár objektíven nem tudott meghatározni, mert készen kapja, mégis szubjektíven élhet meg, mert tematikájában általános emberi tapasztalatokat dolgoz fel.

A RÉSZTVEVŐ

A pszichodrámában egy protagonista-játék során a főszereplő a szereposztás révén „használja” a csoportot, az ő lelki panorámájaként. A bibliodramatikus játékban nagyobb a tagok szabadsága a választott szerepben, akár el is térhetnek a megírt történettől. A LSz vándora az előadás során kereteket kap. Mivel viszont látása korlátozott, a 80 %-nyi információ-értelmezési kapacitása más, belső irányokba nyílhat meg. Ezért, bár a külső keretek egységesek, az átélt élmény értelmezése, a befelé vezető út igen szubjektív és személyes lesz. Az út adott, de az úton járnia a vándornak kell. Neki kell megtöltenie tartalommal, személyes vonatkozásokkal az előadás témáját. Lelki panoráma tárulhat ez esetben is fel, de élesebben és intenzívebben, mert eleve késztetve van a néző a befelé fordulásra.

A SZEREP ÉS ÁTÉLÉSE

A pszichodrámában a szerep a konfrontálás eszköze, az önfeltárás során a játékos kiszolgáltatottá válik. A védelmet a játékot követő feldolgozás adja meg. A bibliodrámában a játékosnak lehetősége van elbújni a szerep mögé, a nem megmutatható én-részeket mintegy a történetben előre megírt szerep álarca mögött, vele identifikálódva élheti meg.

A LSz-ban az átélés szintén a szerep mögött történik. De a külvilág nem látja, nem láthatja, hogy a néző mit él át saját belső színjátékában. Ez bizonyos értelemben védelmezi is a vándort. Az eljátszatni kívánt szerep, természetesen az előadás témájának függvényében, legtöbbször emberi tulajdonságok átélésére és lelki történések megjelenítésére ösztönzi a nézőt. Ezekkel való azonosulás, ha voltak már hasonló élményei, nem különösebben nehéz. A védelmet fokozza a Csendteremben lecsendesülő élmény feldolgozása, vagy adott esetben a megosztás lehetősége.

A SZIMBÓLUM

A pszichodráma saját szimbólumokkal dolgozik, a bibliodráma a bibliai szimbólumok ősi, archetipikus jelentését fedezi föl, gyakran alkalmazva rítusokat, támaszkodva a közösségi élményre.

A LSz módszerében leginkább az archetipikus szimbólumok megjelenítésére és magas fokú átélésére van lehetőség. Ezekbe természetesen belevetülhetnek saját szimbólumok is, de ezen a területen a megélési és átélési lehetőségek leginkább az előadás témájának függvényében változnak.

CSOPORTDINAMIKA

A pszichodráma nélkülözhetetlen eleme a csoportdinamika sodrása. A vezető kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket mind az önismeret, mind a terápiás hatás érdekében. A bibliodrámában a csoportdinamikai jelenségeket beépítjük a bibliai történetbe, és csak a legvégső esetben világítjuk meg az esetleges összeütközés hátterét.

A LSz módszer esetében a csoportdinamika első megközelítésben nem játszik különösebb szerepet. Jelentőséget kaphat azonban akkor, ha a megosztásra csoportosan kerül sor. Ennek koordinálását, a nézők reflexióit, kérdéseit, megállapításait a tudatosítás felé terelni és összegezni egy tapasztalt megosztást-vezető feladata.

Ami a LSz módszerében eredeti

Az eredeti szó használatával nem annak hétköznapi értelmére gondolunk itt, tehát nem arra a manapság elterjedt jelentésére, hogy „új”, vagy „még-nem-volt”, hanem a lényeghez hő szemléletre, vagy arra, amely a lényeg kibontakozását, a lényeghez közelkerülést elősegíti. Ilyen értelemben a pszichodrámában és a bibliodrámában mérsékelten vagy kevésbé találkozhatunk a LSz módszerének két olyan alapvető jellemvonásával, amely az élmény megélését és feldolgozását meglehetősen felerősíti, és ugyanakkor védelmezi is. Ez a bizalom és az elfogadás légköre. Mindkettő elementáris hatással van a nézőre, de míg a bizalom a vándor oldaláról indul és elsősorban a társulat, az előadás révészei felé irányul, addig a társulat és a révészek felől áramló elfogadás érzete őhozzá, a nézőhöz magához érkezik meg. Ez a visszacsatolás mintegy fokozhatja a vándor bizalmát, és a későbbiekben szilárdabb önbizalommá transzformálhatja azt.

A bizalom, megismételve a korábban elmondottakat, leginkább abban nyilvánul meg, hogy a néző megengedi, hogy látását ideiglenesen korlátozzák, és ráhagyatkozik az őt kísérő és vezető révészekre. Mindezért azonban olyan légkört kap cserébe, amely gyógyító és erősítő hatású. Ebben a légkörben pedig védelemben (újra) átélhetők akár olyan konfliktusok, vagy feldolgozatlan lelki sebek is, amelyekkel való szembesülés, valamint tudatosításuk pozitív kihatással lehet a valódi testi, lelki és szellemi egészségre.

Természetesen ahhoz, hogy ilyen célirányosan, adott konfliktus, vagy feldolgozatlan lelki seb átélésére késztessünk bárkit is, ahhoz alapos előkészületek, adott esetben orvosi, szakpszichológusi segítség szükséges. Ezért nagyon fontos a darab témája, a darab megalkotásának folyamata. Ez tulajdonképpen az útépítés. Ha a nézőt végig akarjuk kísérni egy úton, ezt az utat fel kell építenünk előtte. És a módszer alkalmazása itt terjedhet ki olyan területekre, amelyek révén a hagyományos gyógyításban, kiegészítő terápiaként megjelenve, segítséget nyújthat.

* A pszichodráma és bibliodráma oldaláról az összehasonlítás alapjául Sarkady Kamilla, Nyáry Péter: "Színről-színre" - a bibliodrámáról. A bibliodráma eredetéről és gyökereiről c. tanulmány szolgált. Forrás:

http://www.pszichodrama.hu

Dr. Mézes Zsolt László

Forrás: http://jelenletmuhely.hu/terapia/EMBERTARS_2.pdf.

Játék és gyógyítás (részlet)

A játékot felnőttek egyéni ill. csoportos pszichoterápiájában, az önismeret fejlesztésében is fel lehet használni. Ennek legismertebb formái a pszichodráma, a szerepjáték (rollenspiel), encounter technikák valamint a gestallt terápiák is tartalmaznak játékelemeket. Ezek közül legjelentősebb a pszichodráma, melyet J. L.  Moreno dolgozott ki. A pszichodráma módszere az egészséges fejlődésre épül, az egyes embert nem önmagában vizsgálja, hanem legkisebb egységnek szociális atomjával együtt tekinti.  Ez egy eredetileg felnőttekre kidolgozott módszer, de alapvetően a gyermekek játéktevékenységének megfigyelései alapján lett kidolgozva. A pszichodráma módszer eszköze a színpad, itt folyik a játék, mely a maga  "mintha - realitásával" a gyermeki játéktevékenység kettős tudatállapotát hozza létre. Központi szerepet kap a spontaneitás, mely szintén a gyermek spontán viselkedését próbálja a "felnőtt játékba" visszahozni. A pszichodrámában a protagonista aktuális problémái kapcsolatokban jelennek meg, korrekciójuk úgy történik, hogy az "itt és most"-ból visszamegy egy "ott és akkor"-ba, vagyis megpróbálja a konfliktus eredetét megkeresni. A "mintha-helyzetben" újraél valamit az eredeti traumatizáló élményből, melynek feldolgozása megkezdődhet az "ott és akkor"-ban (azaz a színpadon) egy próbacselekvés során, vagy az azt követő beszélgetésben, esetleg még később. Ezenfelül a terápiás hatás ugyanúgy működik, mint a gyermek pszichodráma csoportok kapcsán leírtakban. Ugyanakkor a felnőttek terápiájában nagyobb szerepet kap a kognitív szint. A felnőttek saját problémáikat sokszor jobban tudják verbalizálni, mint a gyermekek, nagyobb szerepet kapnak a terápián belül a verbális  értelmezések és verbális terápiás intervenciók. Ugyanakkor a pszichodráma módszeréből adódóan könnyen hozzáfér a preverbális szintekhez, így korai sérülések is könnyebben diagnosztizálhatók és korrekciójukra is lehetőség van.

Ugyanúgy, ahogyan a gyermekeknél be lehet építeni dramatikus elemeket az egyéni terápiába, erre felnőttek egyéni terápiájában is lehetőség van. Ez a technika monodráma stábbal. A monodrámát egyéni verbális terápiás folyamatba lehet beiktatni, az egyéni terápiás folyamatnak alárendelve. A monodráma során a preverbális szintek olyan elevenen jelennek meg, amihez a verbális terápiában esetleg sok-sok évre van szükség, hiszen a mélyen elfojtott korai élményekkel a testi emlékezés útján könnyebben kerülhetünk kapcsolatba. Ily módon a monodráma során történtek a verbális terápia keretén belül feldolgozhatók és így segítik elő a gyógyulás folyamatát. A monodráma stábja a csoportdinamikai folyamatokat kontrolálja, és ezáltal tisztán a protagonista problémájára fókuszál. Ezt az egy különbséget leszámítva a monodráma foglalkozás ugyanúgy működik, mint a klasszikus morenoi pszichodrámában a protagonista játék.

Forrás: http://landrea.digitalnet.hu/jatek.htm

Protagonista: Görög szó: protos=első, agon=küzdelem, játék. A jelenet főszereplője. A csoport-érdeklődés központi figurája. Egy személyben főszereplő, rendező, szerző. A saját életét játssza el, a maga világát mutatja be, legyen az realitás vagy fantázia, álom, „itt és most” a színpadon. Amikor játszik, olyan problémákat jelenít meg, ami a többieket is foglalkoztatja. Moréno szerint „Az egyén az akcióban válik a többiek képviselőjévé”.

Forrás: http://humanitor.hu/?page_id=32

A pszichodráma módszer elemei

A morenoi pszichodráma csoporttal, színpaddal, főszereplővel (protagonistával), segéd-énekkel; és a szerepcsere, tükrözés, duplázás alaptechnikáival dolgozik.  A színpad a pszichodrámának az a konkrét és virtuális tere, ahol a pszichodráma játék megtörténik. A pszichodrámában játék az, ami a színpadon a szereplőkkel történik, akik avval a – részben hallgatólagos, részben nyílt – megegyezéssel lépnek oda, hogy „mondjuk azt, hogy ez ez, az meg az…”, mint a gyerekek, amikor játszanak. Ez a színpad virtuális vonása, amit a pszichodráma nyelvén „mintha tér”-nek nevezzük. Mindenki tudja, hogy ami ott van, az nem szó szerint jelenti azt, ami ott van, hanem átvitt értelemben, az ember kreatív képességének működése eredményeképpen.

Forrás: http://www.kokenyveronika.hu/?page_id=10

Tér és tükör

Mindennapok kísértetei
Szociál-pszichoanalítikus tanulmányok

A könyv tanulmányai olyan tükrözési folyamatokat ragadnak meg, amelyek a pszichoterápiás térben vagy "mintha térben", a pszichoterápia résztvevőinek kapcsolatában jönnek létre. A külső, mindennapi valóság és a belső, szubjektív realitás történései egyaránt tükröződnek ebben a térben. Jelen és korábbi idők kapcsolatai jelennek meg benne, az erőt adók is, de azok is, amelyeket, mint a múlt "kísérteteit" hordozzuk magunkban, amikor hajdan volt "szellemeinkkel" viaskodunk. A tanulmányok bevezetnek a pszichoterápiás munkába, bemutatják annak terét és tükör természetét úgy, hogy összeköttetést teremtenek a terápia jelenségvilága és a mindennapi élet jelenségei között.

A könyv kérdésfeltevései a szociálpszichológia területén fogalmazódtak meg, a válaszok azonban már kettős keresztségűek, magukon viselik mind a társas lélektan, mind a pszichoanalízis jegyeit. Társas lélektani jelenségek vizsgálati eredményei találkoznak benne a pszichoanalítikus megfigyeléseivel.

Tartalomjegyzék

1. Rész

Bevezetés

A pszichoterápiás tér mint az interakció, a kapcsolat és a reprezentáció tere

II. Rész

1. Az érintés, a tekintet és a tér az interakciókban

1.1 Az autokontaktus. A nem verbális viselkedés körében végzett kísérlet és pszichoterápiák megfigyelései

1.2 A tekintet sorsa a pszichoanalízisben

1.3 A tér interakciót szervező szerepe a pszichoterápiában

2. A csábítás jelenségei az interakcióban: a „donjuanizmus” és a „fantomizáció”

2.1 A csábítás lélektana: Don Juan és asszonya

2.2 A „fantom-jelenség” mint transzgenerációs örökség

3. Mítoszképzés pszichoanalízisben: elméletalkotás a pszichoterápiás tér mentén

3.1 Lacan szerepe az európai pszichoanalízisben

3.2 Az „Apa-neve” pszichoanalitikus folyamatokban és Lacan neve a pszichoanalízisben

3.3 A Grál-mítosz, avagy a „keresés”témája Lacan műveiben és a pszichoterápiás gyakorlatban

4. Azonosulások és differenciációk csoportok kapcsolati hálójában: pszichodráma csoportok interakciós terének vizsgálata

4.1 A „tükör” szerepe a pszichodráma terápiában és - képzésben

4.2 A fantázia kezelése pszichodráma csoportokban interakciódinamikai vizsgálatok felhasználásával

4.3 A pszichodráma hatásmechanizmusa: Közös Rorschach Vizsgálat pszichodráma csoportokban.

5. Drogfogyasztók és a drog reprezentációja

5.1 A drogfogyasztás interperszonális és pszichodinamikai modelljei

5.2 Kábítószeresek kezelésének egy francia modellje

5.3 Fiatal drogfogyasztók pszichoterápiája

III. Rész

Összefoglalás

Szociálpszichológia és mélylélektan határain

Forrás: http://www.pszichodrama.hu/konyvajanlo-2

Forrás: http://www.pszichodrama.hu/konyvajanlo-2/30-ter-es-tukor

Kegyes hazugság

Jónak lenni jó. Egyszerű igazsága ez a létezésünknek. Mint ahogy az is, hogy őszintének lenni, azt mondani, azt gondolni, ami van, szintén jó dolog. Ha ez ilyen egyszerű és belátható, jogosan merül fel a kérdés: akkor miért lépünk le fontosabb kapcsolatainkban néha-néha az igazmondás ösvényéről mégis?

Már csak azért is jó őszintének lenni, mert nem kerül plusz energiánkba az igazság eltakarása, szépítése. Nem kötünk hurkokat, csomókat arra, ami egyenes, nem csinálunk megterhelő kanyarokat sem mentális, sem kapcsolati szinten. Talán valamiféle erkölcsi gyarlóság áll mögötte, az állhatatosság hiánya, vagy a túlzott konfliktuskerülés? Vagy épp ellenkezőleg, valamiféle teher hordozása, egyfajta áldozatvállalás ez, a másik jólléte érdekében?

Kozmetikázott gondolatok

Hányszor és hányszor találkozunk a kegyes hazugság különböző formáival mind a saját, mind ismerőseink életében. Gondoljunk csak arra, hányszor kozmetikázunk, rejtjük el, nem odaillőnek, bántónak titulált érzéseket, gondolatokat, esetleg tetteket párunk, szüleink, gyermekünk, főnökünk előtt. Vagy arra, hogy életünk különböző szakaszában hányszor kérdezték meg tőlünk barátaink, közeli ismerőseink, hogy ezt vagy azt, szerintünk elmondják-e a számukra fontos másiknak vagy inkább hallgassák el, esetleg tagadják le? És mi? Hányszor fogalmazódott meg bennünk ugyanez a kérdés? Egyáltalán, mitől válik kegyessé egy hazugság? És ki felé kegyes – afelé aki mondja vagy afelé akinek szól? Talán érzékelhető, hogy egyfajta erkölcsi magaslatról nem tudunk nagyvonalúan elbánni ezzel a kérdéskörrel, hogy sokkal összetettebb jelenségről van szó annál, mintsem egy sommás véleménnyel el lehetne intézni. Vegyük hát nagyító alá ezt a sokarcú jelenséget, amivel így vagy úgy, de mindannyian találkoztunk már életünk során.

Mitől kegyes?

Kezdjük talán azzal, hogy mi különbözteti meg a kegyes hazugságot a hétköznapi értelembe vett hazugságtól.

Általában akkor szoktuk használni a kegyes jelzőt egy hazugság előtt, ha használója, vélhetően nem a saját érdekében állít valótlant, hanem – szándéka szerint – a másikat szeretné az igazság fájdalmától, keserűségétől megkímélni. De vajon mi számít kegyes hazugságnak? Csak az, ha valaki tényleg valótlant állít, vagy tulajdonképpen az igazság elhallgatása vagy a féligazságok is már a kegyes hazugság egy-egy alesetének minősülnek?

Érdemes figyelnünk arra, hogy nyelvünk milyen érzékeny különbséget tesz ebben a vonatkozásban. Nem ugyanaz valamit „nem elmondani”, magunkban tartani, mint „elhallgatni”. Az első inkább azt fejezi ki, hogy egy kapcsolatban nem mondunk el olyan dolgokat, amiről úgy gondoljuk, hogy nem tartozik a másikra. Például jó esetben nem beszélünk gyerekeinknek a szerelmi életünkről.

Az elhallgatni szó pedig, mintha épp azt fejezné ki, hogy olyan dolgot hallgatunk el, amiben valójában érintett a másik. Lelkünk mélyén pontosan érezzük, hogy részben vagy egészben köze van hozzá a másiknak, tartozna rá, de a várható kellemetlenségek, nehéz érzések, indulatok elkerülése miatt megtartjuk magunknak az információt. Elhallgatjuk.

A féligazság pedig egy sajátságos átmenet az igazmondás és az elhallgatás kettősének: amit mondok, az igaz, de a kínosabb részt elhallgatom. Például „Felmentem a lakására… és beszélgettünk.” Ahhoz, hogy megérthessük, mit okoznak a kegyes hazugságok kapcsolatainkban, nézzük ezt a sokkal gyakoribb, hétköznapibb formáját! Vajon, mit okoznak az elhallgatások egy kapcsolatban? Mit, kit védenek és milyen áron? Bár a leírtak nagy része általánosan érvényes lehet mindenféle kapcsolatunkra, a továbbiakban elsősorban a párkapcsolatokra fókuszálok.

A mintha tér

Ha elfogadjuk azt a fajta tartalmi különbségtételt, amit a „nem elmondás” és az „elhallgatás” között az imént tettünk, ebből az alábbi látszik: amiről lelkünk mélyen azt érezzük és azt is gondoljuk, hogy nem tartozik a párunkra, annak az információnak a megtartása nem okoz belső konfliktust és kapcsolatit sem.

És ennek igaz az ellenkezője is: amikor párunk elől elhallgatunk egy információt, és ezt azért tesszük, mert kínos érzésekkel, következményekkel járna akár rá, akár ránk nézve, valójában becsapjuk őt, magunkat és a kapcsolatunkat is. Hogy miért? Mert létrehozunk egy „mintha teret”.

Mintha az a dolog, az a történés, érzés, szándék, tett, amit elhallgatunk, nem is lenne, mintha nem is történt volna meg. A kapcsolatokban létrejövő „mintha terekben” bizonyos értelemben pedig megfagy az idő, megdermednek azok az életenergiák, amiktől él és növekszik egy kapcsolat. Azok az energiák, amik egymás valódi közelségétől születnek. Akár egymás elfogadásából, akár elutasításából fakadnak is: valódi érzések szülnek valódi érzéseket. Ebben a térben tud lelkünk növekedni az örömök és a fájdalmak, az elfogadás, a szeretés és a megbocsátás átélésén keresztül. Ez csak akkor lehet, ha minél teljesebb valómmal vagyok jelen párkapcsolatomban, ha ténylegesen engem lát a másik, és nem csak azt, akit mutatok. E „mintha terek” – tehát a valóság eltakarása, elhallgatása által létrejövő kapcsolati tér – növekvő mennyisége, idővel kiüresíti, élettelen megszokássá, rutinná alakítja párkapcsolatainkat. E „mintha terekben” ugyanis csak „mintha” dolgok vannak: olyan, mintha ez lenne a valóság, amire reagál a másik, mintha nekem szólnának az érzései, mintha engem szeretne, ha éppen szeret, mintha jól lennénk együtt, mintha… mintha… stb.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2009. augusztusi számában olvasható.

Szerző: Iszlai Zoltán
Lapszám: 2009. augusztus

Forrás: http://csaladilap.hu/ujsagcikk/476/kegyes_hazugsag.html

Megjelent az alábbi helyen:
Campos J. Anna (2008): A test valósága és a fantázia tere a pszichodinamikus mozgás- és tánterápiában. In: Pszichoterápia, 2008. december. (A copyright kizárólagos joga a MentalPort kft.-é!)

Campos J. Anna, pszichoterapeuta, mozgásterapeuta

Ego Klinika, 1093 Bp. Lónyay u.24. 

A test valósága és a fantázia tere a Pszichodinamikus Mozgás- és Táncterápiában*

Összefoglalás:

Az analitikusan orientált verbális terápiákban a nonverbális történésekre való reflektálás egyre nagyobb hangsúlyt kap, mégis számos testi élmény átélése inkább fantáziában történik meg. Írásomban azt igyekszem körbejárni, hogyan találkozik a belső fantázia a test valóságosan átélt tapasztalataival a mozgásterápia során.

A Stern által leírt bontakozó szelf- és szelfmagérzet szintjén a belső reprezentációk még alakulóban vannak, a szelfszabályozó másik még elengedhetetlen a csecsemő állapotainak szabályozásában, nagyon fontos a másik valós, fizikai jelenléte. Ezeknek a tapasztalatoknak az alapján íródik a belső reprezentáció, amely az önszabályozást megalapozza, ugyanakkor elindít egy belső fantáziaéletet is, felkészíti a csecsemőt a várható eseményekre. A komplex testi-szelfélmény rétegződni kezd, a belső fantáziaélet kezd elkülönülni. Így az interszubjektív szelférzet szakaszában számolnunk kell azzal, hogy nemcsak a belső feszültségek projiciálódnak a környezetre, hogy a környezet tartalmazza és szabályozza őket, hanem a belül épülő fantáziák és elvárások is, hogy ezzel készítsék fel a csecsemőt az elkövetkezendő eseményekre, hiszen ily módon kevésbé válik kiszolgáltatottá. Véleményem szerint, minél  gyengébb a bontakozó szelf és szelfmag, illetve minél erőteljesebben torzító az anyai projekció, a csecsemő annál merevebb projekciókra kényszerül az interszubjektivitás időszakában, ami a mintha-teret és a mentalizálható tartalmakat beszűkíti, ezzel együtt kisebb tartomány lesz az, amely az öszabályozás alá kerülhet. Nagyon fontos ezért visszanyúlni  mind a magszelf és a bontakozó szelf szintjére, mind az interszubjektív szelf szintjére.

A mozgásterápia lehetősége a valós testi tapasztalat mentén egy új, biztonságosabb valóságképzés, amely megerősíti a magszelf és a bontakozó szelf érzetét. A testtudati munka megsegíti a legkorábbi szelférzetek létrejövő belső szabályozást. A reprezentációk szintjén ez új lehetőségeket épít az elvárásokba, rugalmasabbá teszi őket. Ennek többféle pozitív  következményét tapasztalhatjuk. Ez időnként ugrásszerű változást hoz a szimbolikus tartományban is. Tapasztalataim szerint mozgásterápiában egyszerre történik a testi, magszelf érzet-szintű biztonságos kapcsolódás megélése, tehát a valós személlyel történő testi-érzelmi szelfszabályozás - és a veszélyes projekció megjelenése, illetve tartalmazása, jelöltté tevése a terapeuta részéről.

Kulcsszavak:

valós testi élmény –bontakozó szelf- és magszelf érzetek – belső fantázia – interszubjektív megoszthatóság beszűkülése – veszély(es)projekciók – jelölt tükrözés

Gyermekekkel és felnőttekkel folytatott mozgásterápiás tapasztalataim alapján kezdett foglalkoztatni az a kérdés, hogyan befolyásolja a terápiás mintha-teret, fantáziateret a valós testi élmény. A Pszichodinamikus Mozgásterápia, amely a testi tapasztalást tekinti kiindulópontnak a terápiás térben, a szelfszerveződés legújabb elméleteire épít, melyek szerint a korai szelfszerveződés és énélmény elválaszthatatlan a testi-érzelmi állapotszabályozástól, amely az anya-gyermek kapcsolat valós terében jön létre. Az elég jó gondozás, és a szülő megfelelő tükrözése során belső reprezentációk is kialakulnak a gyermekben, ami lehetővé teszi, hogy megosztható belső élményei, illetve a másikban felfedezhető élményei legyenek. Ez – Winnicott szavaival – lassan egy potenciális teret nyit anya és gyermeke között, (Winnicott, 1971.), és a valós tapasztalatok és a belső élmények – ha belül a gyermekben megfelelően összekapcsolódnak – közös játéktérbe kerülhetnek, egyre nagyobb mintha-teret nyitva. Ha a tükrözés és a hangolódás megfelelő, a gyermek már nem olyan kiszolgáltatott a valós eseményeknek, hiszen a primér belső reprezentációkkal, kezdeti fantáziákkal saját ellenőrzése alá vonhatja belső érzéseit. Ez az önszabályozás kezdete. Ezt figyelhetjük meg, amikor a kisbaba anyja távollétében egy kedvenc pelenkával, párnával – mint átmeneti tárggyal – játszik, áthidalva a távolságot és várakozást, és uralva az esetleges szorongásokat, amit anyja hiánya jelenthet. 

Winnicott  szerint (Winnicott, 1971. 38. o.) „a pszichoterápia két játéktér egymást átfedő mezsgyéjén zajlik, a páciensén és a pszichoterapeutáén”. A két játéktér fedése átmeneti teret alkot, mint az anya és gyermeke között nyíló potenciális tér. A potenciális tér a mentalizáció tere is. Egyszerre zajlik belül a csecsemőben az érzelmi-fizikai állapot átélése és az anya reakciója, tükrözése kint az objektív térben, és egyúttal ez a közös átmeneti térben is zajló folyamat, ahol a kettő összekötődik. Nem mint ok-okozat, hanem mint együtt épülő élmény. A játszás – akár az átmeneti tárgy – nem belső, vagyis nem áll teljesen a mágikus kontroll alatt, és nem is külső, amely teljesen kívül van a mágikus kontrollon. „Annak az ellenőrzéséhez, ami kívül van, az embernek cselekednie kell, nem csupán gondolkoznia vagy vágyakoznia” – mondja Winnicott (Winnicott, 1971. 41. o.). Mozgásterápia során közös térbe kerül a belső fantázia és a valós történés, és éppen ez alakítja át a projekciókat és a szelf szerveződő mintázatát, ami az addigi történésekre épült.

{self = a legbensőbb én(-tudat)

Tehát amikor lebontjuk az én-ből a kulturális, családi, társadalmi, iskolázottsági… háttérből származó, bár a hétköznapok során én-nek érzett rétegeket.}

Forrás: http://www.dszit.hu/cikkek/cja-pt.htm

Változatok a potenciális tér zavaraira*

Hámori Eszter

Azt az órarészletet, amit bemutatok, másfél éves terápia előzte meg Bencével. Ez idő alatt rendkívül sokat változott, beszédfejlődése megindult, és képes volt egyedül bejönni hozzám. Játéka rendkívül színes fantáziavilágot tárt elém, önagressziós megnyilvánulásai megszűntek, de anyjától való szeparációjával járó konfliktusai ezen belül pedig annak agresszív komponensei továbbra is terápiájának középpontjában álltak.

Ebben a bizonyos szakaszban Bence játéka már órák óta a határok kérdése, mondhatnánk úgy is, saját határainak definiálása körül forgott. Állatkertet rak ki, amit nagy kerítéssel vesz körbe, és hol a kerítésen belülre, hol pedig azon kívülre csoportosítja az állatokat, de sehol sem jó, mert itt is meg ott is fenyegetheti őket valamilyen veszély, valamilyen támadás, ami elpusztíthatja őket. Egyik órán azonban, amikor a földön fekve rakja ki az állatkertet, úgy tűnik, megnyugtató megoldást talál. Dupla kerítést épít, minden állat odabent van, és egyik sem veszélyes. Most végre jól érzik magukat, mert nagyon erős a kerítés. "Senki sem bántja őket, ide senki nem tud bejönni!", közli büszkén. Ebben a pillanatban a padlószőnyegen megjelenik egy pók a fotel irányából, és besétál a műanyagkerítés alatt a békés állatkertbe. Bence rettenetesen megrémül, és ijedten kérdi: "Mi ez?… egy pók?" Ebben a pillanatban mintha megszűnne a potenciális tér biztonsága, Bence terébe, fantáziái védelmező bástyáit átlépve hirtelen durván behatol a pók képében megtestesült valóság. Ijedten néz rám: "Agyonütöd?" Egy pillanatra nem tudom eldönteni, szeretné-e inkább vagy pedig fél attól, hogy agyonüssem a pókot. Ha agyonütöm, megvédem a "mintha-terét", és kiteszem a betolakodót. Ha viszont ezt teszem, agyonütöm magát a valóságot is. Az az érzésem, bármit is teszek, nem tudom megnyugtatni vele, mert ebben a pillanatban a pók éppúgy a valóság része, mint agresszív fantáziáinak terméke. Egy pillanatra felmerül bennem, megkérdezhetném tőle, ő vajon mit szeretne, agyonüssem-e vagy sem, de máris elvetem a kérdést, mert érzem, hogy ez a pillanat többé már nem a fantáziáknak ad teret, hanem a cselekvést igényli. Azt mondom tehát, amit egyébként is tennék: "Nem ütöm agyon, hanem betesszük egy dobozba, és majd kitesszük a kertbe." Válaszom látszólag megnyugtatja, de képtelen újra elmerülni a játékban. A pókról többet egy szót sem szól, mintha nem is lett volna, viszont a szobán kívüli zajokra kezd figyelni, és kéri, nézzük meg, mi van az ajtó mögött. Hiába értelmezem ijedelmét és félelmét a betolakodótól, egy darabig uralkodik szorongásán, majd közli, hogy lejárt az időnk, és menjünk ki anyához a váróba.

Mi is történt tehát ezen az órán? A játék biztonságos "mintha-tere", ami oly szorosan kötötte őt anyjához is, itt hirtelen pillanat alatt vált ijesztő valósággá. Az anya, aki otthon mindent mese- és fantáziavilágba burkol Bence számára, és ezzel valóban segíti Bence szimbolikus játékra való képességének bontakozását, egyedül agresszív késztetéseit nem képes megérteni, elfogadni, s mivel ezek számára ijesztőek, ezért a potenciális térbe sem tudja azokat áthelyezni. Az agresszív késztetések és a hozzájuk kapcsolódó betolakodó fantáziák idegen tartalomként kerülnek be a potenciális térbe, és így könnyen válnak Bence fantáziavilágában valósággá. Ez azonban olyan szorongást kelt, amely egy csapásra megszünteti a "mintha-tér" biztonságát, sőt létét is, megakadályozva ezzel a gyermek játékra való képességét.

Forrás: http://www.c3.hu/scripta/thalassa/99/1/03hamor.htm

P. Szűcs Julianna

Mintha-park

A tér az új Nemzeti Színház körül

Négy év, egy teljes kormányzati ciklus telt el az új Nemzeti Színház átadása óta. Négy év alatt történt egy s más a körletben. Meghosszabbították a 2-es villamos útvonalát. Átadták a másik megalétesítményt, a Művészetek Palotáját. Nyílt a Soroksári úton egy divatos képzőművészeti galéria. A létesítményeket úgy-ahogy belakták. Megrázó kultúrsokkok, sznobokat túlmozgató sikkes alkalmak nem nagyon verték föl ugyan a ferencvárosi partszakaszt, de azért mégiscsak volt egy III. Richárd… egy Chicagói Filharmonikusok… egy Dunai exodus. Ezekről beszéltek és beszélnek azóta is.

A park színészszobrairól nem beszéltek és nem beszélnek. Nem is méltatták, nem is cikkezték, nem is írták körül őket. Nyilván akkora a különbség azok között, akik látni sem bírják, s azok között, akik mernék szeretni, hogy nincs is közös tárgyalási alap. Talán még közös nyelv sincs. Tekintve, hogy a három kő, valamint a nyolc egész alakos bronzplasztika a legújabb kori Magyarország egyik legtestesebb emlékműcsoportja, aligha lehet véletlen a hallgatás körülötte.  […]

Seregszemle

Pásztázzuk végig a mai Nemzeti Színház kultúrkörletét! Kapjuk el tekintetünket a majdani Finta-épület telkét védő farostpalánkról, a frízszerűen végigdekorált graffitisorról (ez gyönyörű, nagy kár lesz érte, ha elbontják egyszer), a fél százados külvárosi aszfalt természetes nyomoráról, a mellettünk zakkanó kamionról. Tegyünk úgy, mintha a Színház kapuja című plasztikához valódi út vezetne, s a kapuból folytatódó ösvény végén valóban föltárulna a félretájolt főhomlokzat.

Nézzünk jobbra, ahonnan mintha csúcsra polírozott fémsminkben éppen felénk vánszorogna Tímár József kétkofferes alakja, úgy, ahogyan azt Keleti Éva fotója anno megörökítette. Nézzünk balra, ahol mintha Major Tamás állna vashokedlin, éppen elhatározva, hogy gazember lesz. (Vigyázat! A beállítás csak északnyugati szögből mutat gonosz embert. Délkeletről az elmosódott ráncok és a lágy kontraposzt szelíd, akaratgyenge agglegényt mutat, inkább Árpád-házi, mint yorki jelmezben.) Aztán megint nézzünk balra, ahol mintha Sinkovits Imre vágná fejünkhöz a kellék-kőtáblát, de izgalma ebben a pózban kissé szatírosra sikeredik. Különösen délnyugatról, mert innen a félig takart mintázott bot ágaskodó falloszra emlékeztet. Aztán megint nézzünk jobbra, ahol mintha Gobbi Hilda mellett lenne hely (két zsöllyeszék is, nemes, drága bronzból öntve), mindenki Szabó nénijéhez egy alkalmi trécsre invitálva.

Továbbá forduljanak a vizesárok mellé, ahol mintha Kiss Manyi mórikálná magát a jó habossüteményhez fohászkodva viaszvesztéses struccboával a nyaka körül, aztán kerüljük meg a tavat, ahol mintha Latabár Kálmán bohócozna félig zöldre patinázva, majd vágjunk neki az északi dombnak, ahol mintha Soós Imre forogna egy felhőre rögzített körhintaülésben. Csak szegény Ruttkai Éva nem “mintha”. (Hiába feszít háttal a medencének a Hattyú ruhájában, hiába írták nevét a talapzatára tízcentis betűkkel, ezt a vadidegen arcot, ezt a marconán bájtalan testet nézve hosszasan lehet merengeni: portré ily kevéssé modelljére még sosem hasonlított.) Egyedül ő nem jó panoptikumfigurának, pedig alkotója bizonyára nem kívánt kilógni a sorból. Hiába: ilyen kegyetlen dolog az indiszpozíció!

Meg a magány. Bencsik István, a mű alkotója idegen, ártatlan világból érkezett a bulvár és tekintély által közösen fölparcellázott szoborparkba. Rosszkor volt rossz helyen: hattyúja csak mélyen repülhetett. Hiába tud “organikusan absztrakt naturalizmust”, itt a klasszikus magyar köztereken vegetáló szobrászi konvenció lett és maradt az úr. A mintha. Egyrészt az a “kádári”, “emberarcú”, “hétköznapian forradalmár” pátosz, amelyet Varga Imre távollétében ezúttal Marton László művelt sorozatban. Másrészt az a “Trianon előtti”, “eurokonzervatív” “közérthetőség”, amelyet Melocco Miklós csinált valamikor (szomorú, hogy nem mostanában), s amelyet hongkongi kivitelben ezúttal Párkányi-Raab dobott nagyker-dömpingben a placcra.

A mintha-sor egyébként nem torpan meg a medence körül. Timpanonos álhomlokzatként belecsobban a vízbe, és örökmécsesként úszó lángjával bevilágítja az elsüllyedt pszeudoereklyét. Hajóhídként görbített úttal kedveskedik a színházba igyekvőknek, és hajóorrá formázott teraszra tereli drága közönségét. A homlokzati szobrok egyik része mészkőnek látszik, pedig üvegszállal erősített betonmasszából készült. Másik részüket carrarai márványból és vastagon aranyozott bronzból komponálták, pedig léhán lebegő stukatúrának hat.

Van továbbá két, a főhomlokzat két oldalára szimmetrikusan elhelyezett óriás oszloppárunk is; mintha a Bán-féle Nemzeti képzeletbeli rommezejéről cipelték volna át őket. Valahogy úgy, ahogy a római forumokon állították fel hajdan a legyőzött Hellasz átszállítható maradványait. S éppúgy, mint azokon, itt is fölszerszámozták őket az új hatalom penetráns jelképeivel. Ezúttal éppen azzal a két kőszoborral az oszlopfők tetején, amely ellen a hajdani, még “szoclib” zsűri s persze az eredeti építész annyira tiltakozott. A félreértések elkerülése végett: nem az Ádámot alakító Básti Lajos vagy az Évát játszó Lukács Margit figurái számítanak a “győzelem” mementóinak. Az “új császár” jelképévé az vált, hogy a szobrok egyáltalán rákerülhettek az oszlopok tetejére.

Az ember joggal gondolhatná, hogy ennyi szobormű hihetetlenül fölpörgetett zsűrimunkával járt, a hivatal éjt nappallá tevő lázas tevékenységgel próbált fölnőni a nagyságrenddel több feladat elvégzéséhez, s a szakmai grémiumok tagjai egymás kezébe adták a kilincset. Nem így történt. Pedig nyolc egész alakos bronzszobor… Három kő… Kilenc bronzzal kombinált homlokzati kő… Nem beszélve az épülettel “együtt lélegző” számtalan konzolplasztikáról, Schrammel Imre osztódással szaporodó leleményeiről, valamint Marton László további tizennégy, színészeket ábrázoló bronzreliefjéről, amelyek sakk-sormintában követik az oldalfeljárók görbéjét. (Utóbbiakról valóban egyetlen szót se!)

Magyarországon ekkora szoborsűrűség – a köztemetőket leszámítva – két másik helyen fordul csak elő. A Hősök terén, az első millenniumi nagyberuházás össznemzeti erőfeszítéssel kivitelezett és agyonkontrollált emlékműcsoportján,¹² valamint a nagytétényi szoborparkban,¹³ a mi bársonyos rendszerváltásunk egyik látványos ideológiai büszkeségében. Ama két alkalom szoborállítási furorját a nyílt politikai szándék diktálta. Itt látszólag nem, de csak látszólag. Itt a szimbolikus-kulturális mezőben lejátszatott kampánystratégia adagolta ki a posztamensre valót. Mintha a művek a színház előtt rónák le tiszteletüket, pedig igazában a vélelmezett szavazópolgár kegyeit keresik azóta is.

Az élet él és élni akar.

Forrás: http://mozgovilag.com/?p=3037

Ha a csoport elakad… (munka- és alapfeltevés csoportok jellemzőiről)

Posted on May 7, 2012 by Szabó Zsófia

Wilfred Bion

A család húsvéti nyaralásáról visszatérve utunk Tavistock mellett vitt. És ha már Tavistock, akkor Wilfred Bion, aki csoportanalitikai tanulmányaim során a legnagyobb hatással volt rám, így fejlesztő munkámra is. Bion egyike volt azon úttörőknek, akit „az a furcsa új dolog, amit pszichoanalízisnek neveznek” Londonba csábított és aki analitikai megközelítésben tanulmányozni kezdte a csoportok jellemzőit és a csoportfolyamatokat. A II. világháborúban Bion – a tavistocki kollégákkal közösen – poszttraumás stressz eseteken kezdett dolgozni csoportos terápiát alkalmazva, melynek eredményeképpen született meg későbbi „Experiences in Group” című csoportterápiás alapműve.

Mit üzen nekünk ma a bioni elmélet? Valószínűleg mindenkinek van olyan élménye, hogy a csoportmunkát apróbb, sokszor érthetetlen dolgokkal tudja a csoport, vagy csoporttag szabotálni. Sokaknak láthatatlan, érthetetlen, hogy mi megy végbe ilyenkor és milyen erők hatnak a csoport teljesítőképességére.

Munkacsoport

Bion elmélete szerint minden csoport egy közös célért, reális, elérhető eredményekért jön létre. Ezt a formációt nevezzük munkacsoportnak.   A munkacsoportban a tagok tudatában vannak feladataiknak, képesek céljaikat, tevékenységeiket meghatározni. A csoport felállítása, felépítése is a cél elérését hivatott szolgálni. A csoport tagjai azért kerülnek, vagy csatlakoznak a csoportba, hogy a közös céljaikat megvalósítsák. A csoport működése tudatos: képesek a munkafolyamatot megtervezni, a tervek szerint együttműködni, szerepeket létrehozni és azok szerint dolgozni. Képesek érzelmeiket a csoportműködés javára fordítani, azokat megosztani, megbeszélni, tudatosítani.

Alapfeltevés csoport

Bion a munkacsoportok működése során azt figyelte meg, hogy a csoportok rendszeresen egy másik síkon is elkezdenek mozogni. A munkacsoportok kizökkennek saját menetükből és rejtett feltételezések és fantáziák mentén kezdenek el működni. E működést Bion az alapfeltevések szerinti működésnek nevezte el. Ez nem más, mint a „mintha”-helyzet: azaz valaki úgy viselkedik, „mintha ez és ez lenne a helyzet”. Ezek a tudattalan alapfeltevések, arra adnak választ, hogy hogyan működnek a csoportok. Ezek a mintha, vagy ahogy Bion nevezte „őrült működések”, egyszerű válaszok az idegességre és bizonytalanságra.

Vegytiszta munkacsoportok tartósan nem léteznek. Az alapfeltevések váltogatják egymást, a munkacsoport célon tartását meg-megakasztják. A csoportban megjelenő alapfeltevések a csoporttagok valenciájának összekapcsolódását jelentik, így a helyzetből fakadóan más-más alapfeltevés szerinti működés kerül előtérbe.

Bion 3 alapfeltevés típust azonosított: 1. Függőség; 2. Harc-menekülés; 3. Párképzés

1. Függőség

Ebben az alapfeltevésben működő csoportok célja az, hogy a tagok biztonsági igénye egy személyen keresztül kielégüljön és általa védelmet is nyerjen. A csoport úgy viselkedik, mintha nem értenének semmihez, a munkacsoport célját éretlenségük, tudásuk hiányában képtelenek megoldani és ebben csak egyvalaki tud segítséget nyújtani, a csoportot megmenteni: a csoportvezető, a megmentő, a mindentudó. A csoportban a tagok ellenállnak a racionális tudásnak, produktív munkát nem végeznek, a valóságtól elszigetelődnek. A csoport két szerepkörben működik: a mindentudó, aki a csoport igényeit kielégíti és az elfogadók (a csoport többi tagja), akik szükségét érzik a gondoskodásnak.

A függőség alapfeltevésben működő csoportok mindent megtesznek azért, hogy a csoportvezető (vagy a kiválasztott személy) elfogadja isteni szerepét: tudással, csodás képességekkel, mindentudó emberfeletti erővel ruházzák fel. Amennyiben a csoportvezető értelmezi a csoport működését, úgy a csoport vagy nem vesz róla tudomást, vagy újabb manőverekkel próbálják szerepébe belekényszeríteni (pl. csoporttagot betegítenek meg, hogy a csoportvezető megmenthesse, gondoskodjon róla), ezzel is elérve a csoport célját: megszabadulni a bizonytalan, kellemetlen érzésektől. Ha a csoportvezető nem áll be az alapfeltevés szerinti működésbe, a csoport más vezető után néz. (és hát ambiciózus, a vezetővel dacoló csoporttagot nem is olyan nehéz találni…

2. Harc-menekülés

Ebben az alapfeltevésben működő csoportok azt gondolják, hogy gondoskodni kell önmaguk fenntartásáról (tehát az elsődleges cél a fennmaradás) és azon vannak, hogy cselekvésükkel bizonyítsák létezésüket. Az a tag lesz ebben az esetben a vezető, aki felismer, vagy önmaga kialakít egy ellenséget, aki ellen a csoport harcolhat, vagy aki elől menekülhet.

Alapfeltevés csoportok jellemzői

A vezető tehát mozgósítani, bátorítani, összefogni, cselekedetekre ösztönözni, irányítani tud. A sikeres vezető paranoid jellemzőkkel bír, hiszen akkor is kell csoportot fenyegető ellenséget találni, ha az éppen nincs is. A vezető nem fél az önfeláldozástól sem. E feláldozás nemcsak a csoportvezetőt, hanem az összes csoporttagot érinti: ebben az alapfeltevésben működő csoportok nem tolerálják a „betegségeket”, hiszen a harc áldozatokkal jár.

A harc-menekülés alapfeltevésben élő csoport nem segíti az önreflektív működést. A csoport kerüli az önmagával való szembenézést, a tagok a munkacsoport céljától eltérően különböző tevékenységekbe fognak, késnek, vagy akár hiányoznak a csoportból.

3. Párképzés

A párképzés alapfeltevésben működő csoportok osztott tudattalan feltételezése az, hogy a csoport létezését az ideális pár megtalálása indokolja; egy olyan páré, aki csodás megoldásokat és válaszokat adhat a problémákra, melyekkel a nehézségek leküzdhetők. A csoport célja, hogy újra teremtsen: egy megváltót, Messiást hozzon a világra.

A csoport párképzési alapfeltételezés szerinti működését segíti, hogy tagjai félnek a változás fájdalmával szembesülni (ami a munkacsoport velejárója lenne) és menekülnek a kiszolgáltatottság érzésétől. A párképzési alapfeltevésben biztonságot, szeretetet, kiszámíthatóságot kapnak.

A csoportban megfigyelhető, hogy két tag (vagy éppen két alcsoport) dominálja a csoport folyamatait, a csoport többi tagja pedig áhítattal figyeli, issza a pár szavait. A pár dominanciája a csoport tagjait reménységgel tölti el, hiszen ők fogják a messiást, a csoport problémáját megoldó 3. személyt, vagy ügyet megalkotni.

A csoportban a reményteli várakozás, az optimizmus, gyengédség és szeretet érzése uralkodik. A csoport vezetője egy még meg nem született „személy”. Amennyiben az új személy, eszme, gondolat megszületik, úgy a tagok azonnal elkezdik azt tagadni, hiszen a megszületéssel a csoport kérdőjeleződne meg.

Mit láthatunk az alapfeltevés csoportoknál?

Elsőként azt láthatjuk és érezhetjük, hogy a munkacsoport céljának eléréséhez nincsen meg minden feltétel. A személyes elfojtások ugyanis racionális megoldásokat blokkolnak, amelyek a munkacsoportok működését lehetetlenítik el. Az alapfeltevések működésének oka, hogy a csoport stabilitását biztosítja a külső és belső stresszel szemben.

Hogyan működnek az alapfeltevés csoportok?

• A csoport belső érzelmi és pszichológiai sorompót észlel, ami nem a feladattal kapcsolatos
• A tagok nem tudatosak a sorompókat illetően
• Alap, mert a kifejezett félelmek ösztönszerűek
• Feltevés, mert a csoport úgy működik, mintha a feltevés igaz lenne
• Az időkeretek elmosódnak, a „mintha-tér” korlátlan idejűvé válik
• A kritikus beszélgetéseket és reflexiókat kerüli a csoport
• A csoport eredményessége zuhan

A bioni elmélet margójára

A bioni elmélet senkit sem ruház fel fejlesztői varázspálcával. A modell ismerete sajnos nem ad kezünkbe könnyen alkalmazható és minden helyzetben csodát ígérő megoldásokat.

Mindösszesen azzal segít, hogy keretet, modellt, egy újabb lencsét és megértést hoz, jó esetben pedig elfogadást a csoport működésére. Fejlesztőként legfőbb dolgunk, hogy a csoportokat reflexív működésmóddal közelebb hozzuk a munkacsoportbeli működésükhöz. A reflektív működés ugyanis az egyik legjobb eszköz a változások kapcsán megjelenő izgatottság, félelem, frusztráció feldolgozásának.

Forrás: http://ascon.hu/2012/05/ha-a-csoport-elakad/

A mostani 10-es blokkban a pszichodráma 10 tipikus, leggyakrabban használt eleméről lesz szó.

SZOCIÁLIS ATOM

Moreno először 1932-ben említette a szociális atom fogalmát.

A szociális atom a  szociális univerzum legkisebb egysége, tartalmazza magát az egyént, s az őt körülvevő, számára legjelentősebb kapcsolatok rendszerét. "The social atom is the smallest unit, not the individual" (a szociális atom a legkisebb egység, nem az individuum) –írja Moreno. Ez azt hangsúlyozza, hogy az egyén nem választható el szociális atomjának elemeitől.

A szociális atom, mint Moreno szociometriája a választás révén kifejezi, tartalmazza a spontaneitás szabadságát. Ugyanakkor jelentős  pszichopatológiai  és fejlődéslélektani vanatkozásai is vannak. Sőt, az egyénen túlmenően társadalmi méretekben is jelentős: Moreno szerint maga a társadalom nem más, mint az egymáshoz kapcsolódó szociális atomok teljes hálózata.

A "szociális atom" kifejezést Moreno többféle értelemben használta, s használják követői ma is. Legalább három jelentését lehet egyértelműen elkülöníteni, melyek a következők: a szociális atom mint

1. elméleti konstruktum, amely a morenoi rendszer egyik vitathatatlanul centrális eleme;

2. a diagnosztika egyik eszköze adott személyek vizsgálatában, egyben a konkrét formáció (rajz, alakzat, stb.) elnevezése;

3. pszichodramatikus technika, amely többféle módon realizálható, s alkalmazása már terápiás effektust is hordoz magában.

A szociális atom középpontjában maga az individuum helyezkedik el.

A belső mag azokat a kapcsolatokat tartalmazza, akikkel az adott személy érzelmileg jelentős (nem indifferens) viszonyban áll, más szóval akikkel jelentős (pozitív vagy negatív) emocionális kapcsolatban van.

A külső magban azok helyezkednek el, akikkel az érzelmi kapcsolat még a valóságban nem jött létre, de azt a személy kívánja: vágyaiban már létrejött a kapcsolat, csak a valóságban nem. Moreno ezt a belső valóságot is a szociális atom részévé tette.

A két koncentrikus körrel határolt területen leképezett atom az ismeretségi körrel van körülvéve. Ebbe a tartományba általában a reálisan meglévő, de érzelmi szempontból közömbös kapcsolatok tartoznak. Maguk a találkozások az esetek többségében véletlenszerűen jönnek létre, a másik ember először általában az ismeretségi körbe lép be. A szociális atomba a spontaneitást kifejező választással kerülhetnek be új személyek.

A pszichodráma mai gyakorlatában általában csak a belső magot jelenítjük meg.

Zeintlinger  Moreno definíciói és utalásai alapján a szociális atomot az eredetinél pontosabban definiálja a következőképpen:

"A szociális atom az emberek közötti kapcsolatok szocioemocionális rendszere, amelyben az egyéni személyiség kifejlődik és amellyel az illető személynek egész életsorsa össze van kötve. A rendszer azt a személyekből álló kört fogja össze, amellyel az egyén egy bizonyos életfázisban olyan szoros érzelemcserében állt vagy áll, és amelyhez olyan szorosan hozzá van kötve, mint a saját testéhez, úgy, hogy nélküle egyáltalán nem tudna létezni. Minden ember számára életszükségletet jelentenek, és azoknak is szükségük van reá. Kívánságaik és szükségleteik találkoznak és keresztezik egymást. A legszorosabb értelemben hozzátartoznak a szociális atomhoz az át nem élt, de vágyott kapcsolatok is."

A szociális atom már a születésünkkor életre hívódik, s végigkíséri az ember egész életét. Így egyben személyiségfejlődésünk helye is - ez teszi a morenoi fejlődéslélektan alapjává. A gyermeki fejlődésben kezdetben csak a leginkább szignifikáns személyek, családtagok részei a szociális atomnak. Később egyre több a családon kívülről származó választás, majd a felnőtt szerep elérésével egyensúly alakul ki. A szociális atom védőhálóként is funkcionál. Az egészséges személy e védőháló elemeinek kiesése esetén képes annak regenerálására, a valamilyen okból megszűnt, érzelmileg fontos kapcsolatokat igyekszik újakkal pótolni. Ezt a természetes törekvést nevezte Moreno szociostázisnak. Idősebb korban nehezebben megy a fenti regenerációs folyamat megvalósítása: az idős személy szociális atomja rugalmasságát veszti, közbelép a betegség, valamint sok barát és fontos ismerős, családtag reális elvesztése. A szociostázis teljes, az egyén által már nem kompenzálható felborulását Moreno a "szociális halál" fogalmával illeti.

A "szociális atom" kifejezéshez vissztérve,  Leutz értelmezésében  leginkább az "atomosz", a tovább nem oszthatóság fejeződik ki benne.  Illik a szociális atomra, hogy a mag (az egyén) körül részecskék „keringenek” különböző sugarú pályákon, körökön, hogy erők hatnak, s vonzások és taszítások dinamikus együtteséről van szó. Másik atom közeledésére dinamikai változások zajlanak, mindkét atom változik. Ezt a véleményt Zeintlinger egy megállapítása is jól alátámasztja, amikor azt mondja: "A szociális atomhoz tartozás kritériumai olyan emocionális vegyértékek, amelyek a személyeket jelentő reprezentánsokat lekötve tartják."

Blatner megkérdőjelezi a „szociális atom” kifejezés értékét, sokkal inkább javasolja és használja a „társas mező diagram” elnevezést.

A szociális atom mint diagnosztikus eszköz

Moreno eredeti szándéka szerint a szociális atom vizsgálata minden terápia előtt sorra kell, hogy kerüljön, ahogy a csoport, a rendszerek betegsége esetén először szociometriát kell alkalmazni. Mindez abból ered, hogy Moreno a pszichikus zavarokat - környezeti összefüggéseiben szemlélve - nem az egyénből kiindulva igyekszik megérteni, hanem az egyén egész kapcsolatrendszerét szem előtt tartva.

A szociális atom képes a kapcsolatok mennyiségi és minőségi jellemzőinek feltárására, arra, hogy a kapcsolatok szubjektív fontosságáról informáljon. Ha például túl kevés a kapcsolat, feltehető, hogy izoláció esetével állunk szemben, amelynek okait tovább kell kutatnunk. Ha túl sötéten, borúlátóan jellemezte a személy saját kapcsolatrendszerét, vagy ha túltelítettséggel találkozunk - túl sok kapcsolat -, ennek okait kell feltárni. Előfordulhat, hogy valaki pl. csak férfiakat, vagy nőket von be szociális atomjába, vagy túl sok a negatív választása. A távolság-közelség érzelmi dimenziójának mérésére is kiválóan alkalmas és információt kapunk ezek szabályozásáról a középponttól való távolságok eloszlásának vizsgálata révén.

Moreno eredeti, bemutatott rajzának tükrében megtudhatjuk, hogy a belső magon kívüli terekben (a kívánt kapcsolatok és az ismeretségi kör régióiban) kik és hányan szerepelnek a meglévő kapcsolatokhoz képest. Az is felszínre kerül, hogy a szociális atom egyes elemeinek mennyire kölcsönös a kapcsolata az adott személlyel és azoknak egymással, - természetesen úgy, ahogy ezt az adott személy percipiálja. Ez a szociális atom "kohéziója". Információkat nyerhetünk a szociális atom rugalmasságáról, regenerációs képességéről is.

A szociális atom mint pszichodráma-technika

A pszichodramatikusok a szociális atomnak ezt az oldalát ismerik a legjobban, s alkalmazzák a legbiztosabban. Zeintlinger meghatározása szerint "azt a technikát, amely a szociális atom feltárásához és az utána következő feldolgozáshoz szükséges, röviden ugyancsak egyszerűen szociális atomnak nevezzük, s ez nem más, mint a szociogram speciális formája, amely a többitől abban különbözik, hogy a szociális atom egy meghatározott személy mindennapjainak emocionálisan fontos vonatkoztatási személyeit ragadja meg.”

A szociális atom megjelenítését természetesen minden esetben a protagonista végzi. A megjelenítés történhet személyekkel, azaz a csoport egyes tagjai által, grafikusan, pénzérmékkel, különféle tárgyakkal, pl. kövekkel, kagylókkal, székekkel. A grafikus ábrázolás előnye, hogy ez az a forma, amit a legegyszerűbben végezhet több személy egy időben is, akár a csoport minden tagja. A lerajzolt szociális atomok egymás közötti összehasonlításban különös tanulsággal szolgálhatnak a csoport számára, értékes többletet nyerhetünk ezáltal. A szociális atomba bevont élő vagy már elhunyt személyeket, (esetleg fontos állatokat) a tényleges vagy elképzelt koncentrikus körökön kell elhelyezni.  Bárkit felvehet az egyén a megjeleníteni kívánt személyek közé, nem kell, hogy ez kölcsönös választás legyen, a protagonista a saját percepciója szerint választ.

A személyek általi megjelenítés pedig bizonyára a leginkább dramatikus megoldás: az itteni többlet a választott csoporttagok szerepvisszajelzése és a hozzákapcsolódó identifikációs lehetőségek.

(Pintér Gábor)

Forrás: http://www.morenocentrum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=80&Itemid=74

peter.aszalos 2010.06.29.

Atomok

Ez a poszt egy kis illusztráció a szociális atomhoz. A szociális atomba azok az emberek tartoznak, akik nélkül nem lennénk, akik vagyunk. Az alábbiakban két képet mutatok be Vajdics Anikó jóvoltából. A képek Tóth Borbála és Vajdics Anikó pszichodráma csoportjában készültek a csoporttagok személyes jóváhagyásával. Más célra a vezetők beleegyezése nélkül nem használhatók fel.

Elég gyakori, hogy a szociális atomokat a pszichodráma csoportokban először egyéni munkával papíron, különböző tárgyakat használva készítik el a csoporttagok és a dramatisták előszeretettel használnak köveket ehhez a munkához. Ezért a középpontban lévő, azt ént jelölő tárgyat én-kőnek hívjuk.

Az első kép egy atom nyers fotója. A kövek és egyéb tárgyak nem csak az énkőtől lévő távolságukkal, hanem méretükkel, textúrájukkal is utalnak általában az adott személyre. Ezen a képen az én-kő sima, kerekded és a közelében kontrasztot képez két rücskös felszínű, vörös kő.

A második szociális atom képét kicsit átalakítottam, hogy kiemeljem a strukturáját. Érdemes megfigyelni, hogy a jobb szélső kőtől eltekintve mindegyik sima felületű. Az énkő közelében egy hosszúkás vörös és két aprócska kő helyezkedik el. Csak tippelni tudok, hogy ezek a szociális atomot kirakó férfi vagy nő társát és két gyerekét jelölik.

Az ilyen, tárgyakkal megvalósított szociális atom kirakása egyedül is élvezetes lehet, egy sor belátást hozhat. A pszichodrámában természetesen az atomok kirakása után sor kerül azok megelevenítésére is a színpadon.

Forrás: http://pantharei.blog.hu/tags/szoci%C3%A1lis_atom

szociális atom

Moreno szerint nem az egyén a legkisebb vizsgálati egység, hanem az a kapcsolatrendszer, amely a fejlődését lehetővé teszi. Ez a kapcsolati rendszer a szociális atom. Moreno a szociális atom zavaraiból vezeti le a kóros fejlődést, a betegségeket. Ebben a megközelítésben alapvetően nagy hangsúlyt kap a fontos kapcsolatok elvesztése, a gyász, illetve ennek feldolgozása. Moreno a társadalomra is egymáshoz kapcsolódó szociális atomok hálózataként tekintett.

Pszichodramatikus eszközként a szociális atom az egyén kapcsolati rendszerét ábrázoló szociogram: olyan társas mező, amely „kirakható“ tárgyakkal, lerajzolható, majd dramatikusan megjeleníthető.

A szociális atom felépítése

A szociális atom mint szociogram a csoporttag életének legfontosabb szereplőit ábrázolja úgy, hogy ő maga van középen, a többiek pedig kör alakban helyezkednek el körülötte, különböző távolságokban.

Technikailag ezt úgy lehet kivitelezni, hogy első lépésben egy nagy méretű papírlapra előre koncentrikus köröket rajzolunk, majd azokat megszámozzuk 1-től 7-ig.

0-jelzésû a mag, amely a protagonistát jelöli. Ezen a lapon helyezik el a tagok a számukra legfontosabb személyeket jelölő tárgyakat (pl. köveket, kavicsokat), majd a végén, miután minden tárgyról elmondták, kit jelölnek, körberajzolják a tárgyakat és a papírlapra ráírják az illető keresztnevének kezdőbetűjét és “státuszát” (“férjem”, “húgom” stb).

Nem csak a jelenlegi viszonyok számítanak, hanem mindazok, amelyek az egyén születésétől fogva (vagy még korábbról) fontos, meghatározó szerepet játszottak az életében. Már nem létező, egykori személyek, elhunyt családtagok, barátok, volt házastársak, hajdani nagy szerelmek, udvarlók, kedvenc háziállatok is felkerülhetnek a „szociogramra“, ill. olyan egykori családtagok, akiket talán nem is ismert, de valamiért, úgy érzi, összeköttetésben áll velük, pl. fontos neki, amit róluk megtudott.

Olyan személyek is idetartozhatnak, akikkel nem volt igazi kapcsolata, de vágyott rá/vágyik rá (pl. plátói szerelem), vagy a hiányával volt/van “jelen” (pl. elvált apa, vér szerinti szülők, ha nem azok nevelték fel stb).

Ha valaki nem kerül föl a szociális atom diagramjára, pedig fontos elem (anya, apa, testvér, volt férj-feleség, elvált szülő, elvesztett/ meg nem született gyerek stb.), utólag pótoltatni kell. Biztassuk a protagonistát, hogy foglalkozzon vele.

“A környezet fontos szereplői, ha fizikai valóságukban nincsenek is éppen jelen, a szociális atomban - internalizálva mint segéd-ének léteznek.” (Vikár András: Csoportterápia és pszichodráma gyermek és serdülőkorban)

A belső magba kerülnek azok, akikkel a protagonista jelentős érzelmi viszonyban áll.

A külső magba várhatóan azok az ismeretségek kerülnek, amelyek érzelmileg közömbösebb kapcsolatokat jelölnek. Ide kerülhetnek azok a személyek is, akikkel az érzelmi a kapcsolat a valóságban nem jött létre, de a protagonista kívánja, vágyik rá, vagy kívánta, vágyott rá (plátói szerelmek, elvált szülő, aki nem volt jelen az életében).

Az is előfordulhat, hogy a protagonista egy jelentős személyt “száműz” a perifériára vagy akár a legkülső körön kívülre, mert haragszik rá, nem tud neki megbocsátani (pl. megcsalatás esetén), vagy csak akkor érzi magát biztonságban, ha ilyen nagy közöttük a távolság (pl. abúzus esetén). (Ezek felett nem szabad átsiklanunk, hiszen itt lehetnek a legnagyobb gócok, a visszatérő problémákat okozó rögzültségek.)

A távolság illetve közelség tehát a kapcsolat érzelmi erősségét jelzi. Fontos hangsúlyozni, hogy a kapcsolat lehet negatív tartalmú is, vagy ambivalens.

A pozitív kapcsolatot jelölhetjük folytonos vonallal, a negatív kapcsolatot szaggatott vonallal, a semlegeset pontozott vonallal. De használhatunk különböző színeket az érzelmi hőfok ábrázolására (piros, kék, zöld). Az ambivalens kapcsolat két színnel jelölhető (kék, piros).

A figurák közötti kapcsolat iránya is ábrázolható, ill. az, hogy a protagonista, mit gondol a saját érzelmi viszonzásáról. Nyíllal jelölhetjük az irányt, amerre az érzelem hat. (A viszonzást visszafelé mutató nyíllal.)

A nemek külön is ábrázolhatók. A férfiakat/fiúkat jelölhetik pl. háromszöggel, a nőket/lányokat körrel, a kedvenc állatoknak kis fülecskéket rajzolhatnak.

Dramatikus megjelenítés

A szociális atomot meg lehet jeleníteni csoporttagok segítségével, hiszen ott van készen egy kapcsolati struktúra, csak meg kell testesíteni.

Nagyon fontosak a közelségi-távolsági viszonyok, mert jelzik a kapcsolat érzelmi intenzitását, hőfokát, ami lehet negatív is, vagy ambivalens (gyűlölök és szeretek). Ambivalens viszonyokban kiderülhet, hogy valakinek “mozgó helye” van: a szeretet közelebb hozza, a gyűlölet (vagy a leválási szándék) eltávolítja.

A protagonista beáll egy helyre a csoporttérben, az lesz az ő helye, a szociális atom magja. Ehhez képest rakja ki élete fontos szereplőit. (A legközelebbi, legfontosabb kapcsolatok érzelmi hőfokát, szorosságát jelölheti kendők segítségével is.)

Amikor minden fontos személyt kirakott, körülnéz. Szerepcserében egy-egy mondatban elmondja, hogyan viszonyulnak hozzá a többiek. A végén visszaáll középre külön-külön, majd egyszerre végighallgatja, amit mondanak. (Ha nincs sok idő, elég a legfontosabb személyeket kirakni és megszólaltatni. Érdemes megkérdezni, ő kit szeretne hallani. Ha fontos személyt akar kihagyni, amellett ne “menjünk el”.)

Amikor egyszerre jönnek a mondatok, meg lehet kérdezni, mit hall ki leginkább; hogy érzi magát, amikor elhangzik egy-egy jelentős mondat; mi az, ami jól esik neki, mi az, amivel kapcsolatban úgy érzi, hogy ezen a viszonyon változtatni kellene.

A változtatást ki is jelölheti, úgy hogy a megjelenített szociális atomban eszközöl változtatásokat. Ezt nem nagyon tudja másként megtenni, mint hogy változtat a távolságokon, esetleg magasságokon, feljebb emel, lejjebb tol, kezet nyújt, háttal fordít valakit, ölelésre tárja szét valakinek a karját.

A szociális atomban jelenetek nélkül is kirajzolódnak a viszonyok. Szaladhat mélyre egy-egy ponton, de nem feltétlenül. Ha valaki elsírja magát, jelezhetjük, hogy itt még dolga van, vagy, ami jön, (adhatunk spontán sharinget is), de éreztetni kell, hogy most nem erről szól a játék, csak a jövőbeli munka előrevetítéséről.

Fontos, hogy mindenki számára világos legyen, hogy ezzel a játékkal lejelöljük azokat a gócpontokat, amelyek megoldásra várnak a jövőben. (Jelzőpóznákat rakunk le, ahogy Vikár mondaná.) Egyúttal konstatálhatjuk, mi működik, melyik kapcsolat sikeres, hol vannak az erőforrások. Ezt is lehet egy-két szóban jelezni. "Ne felejtsd el, hogy ez itt egy lehetséges erőforrás a számodra, amiből a jövőben meríteni lehet."

A szociális atommal való munkának nagy előnye, hogy egy tíz órás alkalommal mindenkire sor kerülhet. Figyelnünk kell az időt, ki kell számítani, kire, mennyi jut, és ahhoz tartani kell magunkat. A társvezető jelezheti, ha már csak öt perc van hátra. Ez a protagonistát is cselekvésre ösztönzi. Amikor a változtatásokról van szó, lehet neki azt mondani, hogy egy perce van rá, hogy "elrendezze" a viszonyokat.

Egy szociális atom

Az alábbi ábrán Réka szociális atomja látható (példa és kép Aszalós Pétertől). A kör közepén az énkő található, piros körrel a nők, kék háromszöggel a férfiak. Réka a huszas évei elején jár, édesanyjához szoros, ambivalens kapcsolat fűzi. Apját is közel teszi magához, szintén ambivalens érzésekkel. A nagyszülei közül egyértelműen apai nagyapja a meghatározó, jóllehet már nem él. Vele kapcsolatban szinte csak pozitív emlékei vannak, hasonlóan anyai nagyanyjához. testvére, Karesszel van még szoros kapcsolata, de nem véletlenül került Karesz és a szülei közé. A családban ő a békítő. Menedéket jelent számára Jucus, Klári és Móni baráti köre. A szerelmi kapcsolatai jelentik számára a legfájóbb pontot, nem is nevezi meg a három férfit, csak " a csávók"-ként emlegeti őket.

Réka szociális atomjában szépen látszanak az erőforrások: Napa, Mama, a barátnők és egy középiskolai tanár, Ági néni, akitől nagyon sok biztatást kapott. Előbukkannak a problémás pontok is: a szüleivel való viszony, a szerep, amelyet Karesz védelmében magára vesz a családban és a férfiakkal való kapcsolat.

Vikár András, Csoportterápia és pszichodráma gyermek és serdülőkorban, In: Vikár Gy., Vikár A. (szerk.): Dinamikus gyermekpszichiátria, Medicína, 2001.

Forrás: http://pantharei.blog.hu/2010/06/14/szocialis_atom

„Szociális atom”

vizsgálható 10-18 éves gyerekkel

instrukció: rajzolj egy kört középre, ez leszel te; most rajzolj le mindenkit, aki fontos számodra (otthon, iskolában, bárhol); úgy helyezd el őket a rajzon, hogy a tőled való távolságuk jelezze azt, hogy milyen erős közöttetek a kapcsolat, és egymáshoz képest is ennek megfelelően helyezkedjenek el (szintén körökkel, a körökbe írják be a nevet)

rajzoltatás után rövid kikérdezés: melyik alak ki, és milyen vele a kapcsolat - a gyerek válaszait feljegyezzük a rajzra vagy a hátoldalára

a módszer révén egy kis „Naprendszert” kapunk, melyben a középpont a gyerek maga; a kapcsolatok száma erőssége (közelség) és jellege (vonzás vagy esetleg taszítás) jól leképezi a gyerek társas világát

Forrás: http://liturgika.htk.ppke.hu/leirasok/fejlodes_vizsgalatok.pdf

A pszichodráma személyiségmodellje

A pszichodráma alapja a Moreno által kidolgozott szerepelmélet, ez egyben a pszichodráma személyiség-elmélete is. A morenoi gondolat az egészséges fejlődésre épül, az egyes embert nem önmagában vizsgálja, hanem legkisebb egységnek ún. szociális atomjával együtt tekinti (Vikár A., 1997). A szociális atom a morenoi elmélet értelmében az egyén azon legfontosabb kapcsolatait tartalmazza, melyek az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlenek (Vikár A., 2000), s mind reális, mind pedig vágyott, de még nem megvalósult ill. már nem megvalósítható kapcsolatokból áll, a szociális atomba való tartozás alapvető kritériuma, hogy az adott kapcsolat az egyén számára emocionális jelentőséggel bírjon (Torma, 1998). Moreno a szociális atomban végbemenő szociális folyamatot tele-nek nevezte, mely meglátása szerint minden egészséges emberi kapcsolat alapja (Moreno, 1959; ID: Zeitlinger, 1991). A tele az egyének között hat az első találkozástól kezdve, és olyan kapcsolatok létrehozására készteti őket, melyek pozitívabbak vagy negatívabbak, mint amiként azt a véletlenszerűség biztosítaná (Moreno és Moreno, 1969). Moreno az indulatáttétel jelenségét az interperszonális kapcsolatok patológiás formájának tartotta, mely akadályozza a tele-kapcsolat kialakulását (Zeitlinger, 1991). Egyes szerzők szerint (pl.: Vikár A., 2000) a tele a pszichoterápiás folyamatban meghatározza a dramatikus játék során az egyes szerepválasztásokat és ily módon lehetővé teszi, hogy az eredetileg a csoporttagokra és a csoportvezetőre kivetített indulatok a terápiás keretek között feldolgozhatóvá váljanak és megtalálják eredeti tárgyukat (Vikár A., 2000).

Moreno szerepelmélete 

[…] A második pszichés univerzumban egyre nagyobb teret kap az elvont gondolkodás: szétválik a fantázia és a realitás, a gyermek egyre jobban függetlenedik az őt körülvevő személyektől (Zeitlinger, 1991). A személyiségfejlődés során ez tekinthető a "te-felismerés" időszakának (Simon és Zseni, 1996). Ebben az időszakban épülnek ki egyre árnyaltabban az egyén szociális szerepei (Vikár A., 2000), a külső személyek, kapcsolatok a szociális atomban belsővé válva fejtik ki pszichés hatásukat. A pszichodrámában ennek a fejlődési szakasznak megfeleltethető technika a szerepcsere.

Moreno antropológiai írásai alapján a harmadik univerzum kategóriáját G. Leutz fogalmazta meg. A fejlődés ezen időszakában teljesedik ki a személyiség, ekkor alakulnak ki a transzcendens szerepek; és ettől a ponttól kezdve a pszichés-, szomatikus- és szociális szerepekkel közösen alakítják az emberi viselkedést (Leutz, 1974).

A pszichodráma betegségelmélete 

[…] A morenoi pszichopatológiának szerves része a szociális atom, hiszen a pszichodráma a pszichés zavarokat nem az individuumból kiindulva igyekszik megérteni és értelmezni, hanem az egyén egész szociális környezetét helyezi vizsgálódásának középpontjába (Pintér, 1992). Ennek értelmében a pszichés zavarok tehát a környezettel való problematikus interakciók következményeként, a szociális atom hiányosságai, voltaképpen kapcsolatzavarok nyomán alakulnak ki (Torma, 1998; Vikár A., 2000). Ezzel összefüggésben a szociális atom a pszichés zavarok diagnosztikus eszközének is tekinthető (Pintér, 1992), melynek során nem maguk a tünetek állnak a középpontban, hanem a tünetek a kapcsolatok terében kerülnek megragadásra (Torma, 1998). A diagnosztikus és terápiás munka szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az egyén szociális atomjában található vonatkoztatási személyek száma, a kapcsolatok minősége, a közelség ill. távolság arányai. Továbbá a szociális atom kohéziója (milyen kapcsolatok állnak fenn a személy szociális atomjának tagjai között: amennyiben a szociális atom tagjai egymással nem vagy csak kevéssé állnak kapcsolatban, a szociális atom nem képes szociális hálóként működni), végül a csatlakozások szempontjából megfigyelhető különlegességek (annak kérdése, hogy a szociális atom miként viszonyul a személlyel érintkezésben álló más személyekhez) (Zeitlinger, 1991). 

Forrás: http://www.landrea.hu/pszichodrama.htm

A szociális atom

A szociális atom fogalma szorosan kapcsolódik Morenonál a szerep- és fejlődéselmélethez.

Moreno nem az egyes ember individuális pszichodinamikájából indul ki, az ő szempontja az élet interakciós szerkezetébe ágyazott ember. Szerinte nem az individuum hanem a társas atom a legkisebb egység /Moreno,1981/.

A terápiás beavatkozás tárgya sem lehet más csak az ember -és végső soron valamennyi ember- "interpersonal relation-jai". Moreno szociometriai munkásságában a társas kontextusban létező ember konkrét viselkedése jelenti a kiindulópontot.

A szociális atom fogalmával jelöljük valamennyi kapcsolati szerkezet legkisebb egységét. A szociális atom tartalmazza az érzelmi, szociális és kulturális kapcsolatokat az egyén és azon személyek között, akik valamilyen módon egy időben éltek. A szociális atom az individuumoknak az a legkisebb magva a társas világegyetemben, akik között 'emocionális kapcsolat' van /Moreno, 1960/.

A szociális atom azokból a személyekből álló mag, akik az egyénnel érzelmi kapcsolatot tartanak fenn. A szociális atom egy belső és egy külső körből valamint a külső mag körül elterülő ismeretségi volumenből tevődik össze.

A belső kör a személyeknek azon magva, akikkel az egyén kapcsolatot tart fenn.

A külső kör a személyeknek azon magva, akikkel kívánatos volna kapcsolatot létesíteni vagy helyreállítani. Az ismeretségi állomány olyan ismeretségekből áll, melyeknek nincs érzelmi jelentőségük az egyén számára. A társas kapcsolatoknak arról a tág terepéről van szó, melyből az érzelmi partner meríthető. Az ismeretségi állományon kívül helyezkedik el a szimbolikus, a tömegből való kapcsolat tere /Moreno 1976 in: Moreno 1981/.

A társas atom szerkezete az egyén kapcsolatainak számától és kapcsolatainak jellegétől függ. A szerkezet a születés pillanatától kezdve fejlődik. Kezdetben az anya és a gyermek tartoznak bele. Idővel más személyek is belépnek a gyermek életterébe. A növekedéssel párhuzamosan a szociális atom is folyamatosan kiterjed. Ennek során az egyén szociális és emocionális kiterjedése befolyásolja egymást, egymással korrelál. Moreno szerint pl. minél több valakinek a kapcsolata, annál kevésbé függ a kapcsolat partnereitől. ezek a megállapítások különös jelentőséget kapnak az anya-gyermek kapcsolatban, az idős emberek valamint a segítségre szorulók és segítők szociális atomjának kulturális, szociális és pszichikus elsorvadása miatt. A szociális atom regenerálódási képességének fontos feladata van az emberi személyiség formálódásában, bizonyos élethelyzetekben.

Az egyén szociális atomjának térfogata különböző okokból csökkenhet. Okozhatja a vonzalom elvesztése, egy nem megfelelő emberrel való helyettesítése és a halál. A fiatalabbak, az idős emberekhez képest könnyebben tudják atomjukat 'szociálisan regenerálni'. Az idős emberek atomjának kisebb a térfogata. Moreno "szociális halálról", "kívülről jött halálról" beszél, vagyis nem a test és nem a pszichikum haláláról. A szociális halál bekövetkezhet jóval a fizikai halál előtt, amikor is az embernek sorra elhalnak a rokonai, barátai, ismerősei és nem képes új kapcsolatokat teremteni. Moreno szerint az interakciós partner elveszítése szerepveszítéssel is együtt jár (gyász) és ez az Én csökkenését vonja maga után. "az a felismerés, hogy nemcsak önmagunkon belül élünk, hogy van egy "kívüli" Én is, ami nagyon erősen strukturált, ami reagál a növekedésre és a pusztulásra - nos, ez a felismerés új reménysugarat adhat a geriátriának, az időskor tudományának. A halál az élet funkciója, társadalmi realitása van" /Moreno,1981/.

Az önmagát változtató szociális atom koncepciója magában rejti az életen át tartó tanulás lehetőségének képzetét. Moreno az ember fejlődésével és szocializációjával foglalkozva nem szorítkozik a gyermek és ifjú korra, az élet teljes kontextusát látókörébe vonja.

Egy ember életében az életvitel zavarait Moreno szerint a szociális atom zavarai okozzák.

A szociális atom semmiképpen nem abszolút. Az élet folyamán együtt változik azokkal a személyekkel, akik a vonzáskörébe kerülnek. minél több elutasítás és elutasított vonzás jellemzi a társas atom szerkezetét, annál magányosabb az individuális mag. Ez esetben nem rendelkezik szociális hálózattal, a kapcsolati személyeknek alig van vagy semmi közük nincs egymáshoz.

A pszichodrámában a szociometriai aspektus egyrészt diagnosztikus értékkel bír, a vezető /az ügyelő/ a szociális atom felderítésével megismeri a tagok / a hívó/ státusát ill. más jellemzőket, másrészt a szociális atom megjelenítésével, elemzésével a csoport /a hívás/ reflektált terében a kapcsolati rendszer konfrontációját és korrekcióját lehet kezdeményezni.

A szociális atom akár képzeletbeli megjelenítése pl. a hívás alatt nagyban hozzásegítheti az ügyelőt a hívó teljesebb észleléséhez, a Te felismeréséhez. Fontos lehet azért is mert az individuum és a társadalom alapvetően összekapcsolódik. /vö.: /Mä vers,1986/. Ennek analógiájaként a hívó problémája sem választható el vagy le a környezetétől, s különösen nem kezelhető az individuumra leszűkítve. Egy másik fontos szempont lehet a szupervíziós munka alatt az ügyelő szociális atomjának ismerete, alakulása, amely sokszor hozzásegít bizonyos elakadások megértéséhez. A szociális atom elemzésénél nem a tünetek állnak középpontban, hanem az a cél, hogy a tüneteket a kapcsolatok terében ragadjuk meg.

A dolgozatban a szuperviziós eset demonstrálásával erre szeretnék rámutatni, amikor reflektáltan megjelenik a szociális atom belső magja, majd a fókuszban regenerációs lehetőségként annak vágyott kapcsolati külső köre /Pintér, 1992/.

Forrás: http://www.szupervizio.eoldal.hu/cikkek/irodalom/szupervizio-es-a-pszichodrama-kapcsolata.html

Pszichodráma csoport

A pszichodráma Jacob Levy Moreno (1889 – 1974) nevéhez kötődik.
A pszichodráma feltáró és tüneti jellegű csoportos személyiségfejlesztő módszer. Értelmi és érzelmi szinten tudatosít, fizikai szintű átéléssel. A lélek valóságát cselekvésen keresztül tárja fel, az élmények, lelki tartalmak, konfliktusok eljátszása segítségével. Mindig az egyén személyes teherbírását, belső erejét, céljait hagyja érvényesülni. Eközben kezében tarja az egyén az élete alakításáért a felelősséget, hiszen ő tudhatja igazán, mire van szüksége.

A pszichodráma az evészavarban – ezen belül az elhízásban szenvedők érzelmi, kapcsolati konfliktusainak feltárására és korrekciójára ad módot. Ezzel párhuzamosan az evészavar mögötti személyiségszerkezet sajátosságainak, fejlődési elakadásainak átdolgozására irányul.
Ilyen probléma lehet az evészavarban szenvedő számára például az, amikor elveszíti az evés feletti kontrollt, ha sérelem éri, vagy szembesül az élet nehézségeivel: válás, haláleset, munkahely elvesztése. Vagy jellemző vágy, hogy az életnek ne legyenek korlátai. Például szeretné ha ehetne mindent, amit akar, és ezzel egyidőben vékony maradjon.
A később túlsúlyossá váló ember gyerekként nem tanulta meg felismerni, elviselni, szabályozni az érzéseit, és csak az evéssel képes elnyomni, elhárítani bizonyos érzéseket: a szexuális vágyat, a dühöt, a versengési kedvet, a bűntudatot stb.
A túlsúllyal küzdők pszichodráma játékaiban láthatóvá lehet tenni a túlevés hátterében lévő érzések kezelésének családi hagyományait is.
A csoportban a sorsközösség bázisán kialakuló bizalom és elfogadás önmaguk teljesebb elfogadásához vezethet. Ezzel párhuzamosan mások játékát nézve, vagy abban játszva az evészavarban szenvedők felfedezhetik saját konfliktusaikat, elrejtett érzéseiket, elhárítási módjaikat. A csoport tükörszerű visszajelzésével a szociális tanulást segíti, s az újfajta szerepek, vagy kapcsolati minták a csoport védett közegében kipróbálhatók, gyakorolhatók. A pszichdráma technikák lehetővé teszik, hogy az evészavarban szenvedő belső világa, rejtett vagy kifejezhetetlen érzései külsőleg láthatóvá, és átélhetővé váljanak. Így segíti a probléma átdolgozását, a korrekciós élményeket és a katarzist.

A programban dolgozó pszichodráma vezetők több mint nyolc éve vezetünk csoportokat. Az általunk kísért elhízással  (evészavarral) küzdők tipikus problémái voltak:
•    fel nem dolgozott gyász, veszteség,
•    rosszul kezelt kapcsolati konfliktus szülővel, gyermekkel, társsal, főnökkel,
•    túlvállalás az élet különböző területén (munka, család),
•    önmaga igényeinek háttérbe szorítása, túl sok áldozatvállalás
•    a nővé és a férfivá válás folyamatában való elakadás, melynek hátterében gyakran a bántalmazás különböző módjaival találkoztunk: érzelmi, fizikai, szexuális.

A morenói szerepelmélet az egészséges fejlődésre épít. A pszichodráma arra a megközelítésre épül, amely az embert veleszületetten társas lénynek tekinti. Az egyént nem önmagában, hanem szociális atomjával együtt tarja a legkisebb vizsgálható egységnek, ebbe tartoznak bele azok a legfontosabb kapcsolatok, amelyek az egészséges fejlődéshez is nélkülözhetetlenek. A szociális atom által képszerűvé vált konfliktusok, nehézségek mutatják meg azt, hogy mivel van dolga az egyénnek. A feldolgozó munka során juthatunk el az elhízás lelki gyökeréhez.

 A szociális atom kirakását önismereti tesztként használjuk munkánkban. A csoportmunka első szakaszában készítik el a résztvevők a szociális atomjukat. Mi kövekkel, kagylókkal dolgozunk. Először kiválasztatjuk a csoporttag saját „én-kövét”, mely köré rendezi el a számára fontos emberek (élő vagy halott), dolgok, értékek köveit.

Íme egy példa, Ibolya szociális atomja:


     

Az én-köve egy áttetsző, fehér kő. Közelében jelenlegi családja. A   fekete, szúrós kagyló a 17 éve halott anyát szimbolizálja. A hatalmas kövek a jelenlegi konfliktusainak nagyságát jelenítik meg. Az a nagymama szorul ma ápolásra, aki Ibolya édesanyját (a saját lányát) sosem ápolta, helyette Ibolyának kellett helyt állnia 12 évesen. A nagymama ma állandóan elégedetlen a napi rendszeres törődéssel. Anyósával és sógornőjével konfliktusos kapcsolatban él, ami megkeseríti hétköznapjait. Ibolya a férje helyett küzd anyósa és családjának szeretetéért és még csak nem is tud róla.

A lelki problémák megdolgozása után egy év múlva Ibolya szociális atomja a következőképpen néz ki:
 


Az „én-köve” egy élettel teli rózsaszín kő, az egy éve önmagának választott áttetsző kő most a csoportmunkában elgyászolt édesanyját jelképezi. Ezzel párhuzamosan a nagymama semmilyen formában nem került fel, az anyós kisebb köve egy élhető kapcsolatot jelképez.

  A csoportban elvégzett lelki munka hosszútávon kihat az életünkre. Ibolya a csoportzárást követően februárban középfokú írásbeli és szóbeli nyelvvizsgát tett, májusban emelt szinten újból érettségizett a főiskola tanulmányihoz szükséges tárgyakból, majd júliusban felvételt nyert arra a főiskolára, ami gyermekkori álma volt. A tanulásban teljes elakadást okozott édesanyja fel nem dolgozott elvesztése. A 14 évesen kitűnő kislány, bukdácsolva fejezte be a középiskolát, azóta mostanáig semmilyen vizsgára nem vállalkozott. A lelki súlyok elengedése mostanra tette lehetővé  testsúlyának csökkenését.

Forrás: http://www.letvagy.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=44&Itemid=68

Szociodráma Békésben - pezsgősüveggel ment rabolni, és még sikerült is neki

MTI/Magyar Nemzet bullet 2008. február 01. 20:20
Frissítve: 2008. február 01., péntek, 20:59
A 48 éves férfi azt próbálta elhitetni egy lottózó alkalmazottjával, hogy a kezében lévő, szalvétával bedugaszolt pezsgősüveg robbanni fog.

Papírszalvétát dugott egy pezsgősüvegbe, és azzal fenyegetőzve próbált kirabolni egy lottózót egy férfi pénteken a Békés megyei Nagyszénáson.

A kendővel eltakart arcú rabló azt próbálta elhitetni a lottózó alkalmazottjával, hogy a kezében lévő tárgy robbantásra alkalmas, és ezzel fenyegetőzve akarta kirabolni az üzletet. A fiatal nő nem akart pénzt adni a férfinak, erre az közölte, hogy akkor leüti az üveggel. A talpraesett nőnek sikerült kiszaladnia az utcára, és sikítva segítséget kérnie. A rablónak kiemelt néhány bankjegyet a kasszából, mielőtt elszaladt.

A lottózóval egy házban lakó szabadnapos rendőr az üzlettulajdonos segítségével nem sokkal az eset után autóba ült, és elfogta a támadót. A rendőr addig visszatartotta a gyanúsítottat, amíg a szolgálatban lévő kollégái megérkeztek.

A 48 éves, csabacsűdi férfi zsebeiből előkerült a lottózóból elhozott pénz, és a közelben megtalálták az eldobott - egyébként üres - üveget is.

A férfit az Orosházi Rendőrkapitányság őrizetbe vette.
(http://hirszerzo.hu/belfold/55659_szociodrama_bekesben_pezsgosuveggel_ment_ra)

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=venci76&pid=74590&blog_cim=Sajnos erre is használják :

- 2011. április 28., csütörtök

Mozi. Közhelyszerű téma is lehet ütős - mondja Till Attila, akinek új kisfilmjét meghívták Cannes-ba

A családját és csicskáját elnyomó tanyasi gazdálkodó történetével a modern kori rabszolgatartással szembesít Till Attila húszperces szociodrámája. A rendező úgy véli: a megrendítő téma és képi világ együttesével érte el, hogy a filmet meghívták Cannes-ba, ahol a rendezők két hetén vetítik. – Első filmje, a Pánik jellegzetesen mai, városi történetet dolgozott fel, a Csicska azonban egy egészen más világba kalauzol. Honnan merítette az ötletet?– Noha a csicskáztatásnak vannak ősi vetületei is, valójában nagyon aktuális a jelenség. A rendszerváltás óta létezik, nemcsak a magyar vidéken, de a legtöbb kelet-európai országban is. A cikkekből, híradásokból és személyes találkozásokból indultam ki, ezek alapján fogott meg ez a nagyon drámai téma.

Bővebben: http://www.magyarhirlap.hu/kultura/csicskaztatas_a_jelen_dramaja.html

Hitel nincs! Szociodráma a köbön

nepszava.hu 2009. 04. 04. 09:23

A delmagyar.hu internetes portál egyik cikkében arról számol be, hogy egyre több azoknak a száma, akik hitelre vásárolják meg a mindennapi betevőt.

Növekszik azoknak a vásárlóknak a száma is, akik egy hétig fizetnek, majd a hónap további részében a boltosok jóindulatára van utalva.

Gyorsolvasás vagy megnyitás új lapon…

Forrás: http://propeller.hu/itthon/442699-hitel-nincs-szociodrama-a-kobon

Szociodráma távirányító nélkül

Bódis Kriszta: Artista

Thüringer Barbara

2006. augusztus 12., szombat 09:57

Vannak könyvek, amik fájnak és elszánt önkínzás kell hozzá, hogy végigolvassuk őket. Ilyen könyv az Artista is, ami egy intézetis kamaszlány kálváriáját írja le zseniális nyelvi megoldásokkal és dokumentumfilmes eszközökkel. Bódis Kriszta az egyik legkegyetlenebb kortárs magyar író, akit valaha olvastunk.

Az Artistát nem olvasni kell, hanem látni. Látni szereplőit, a krimi egy-egy gyanúsítottját, ahogy hebegve-habogva vagy éppen büszkén-bután vall arról, hogy miért is nem taszította le a keresztnév nélküli Pinklert arról az útról, aminek a végén egy villanypózna és az áramtól kisült szemek állnak.

Kőkemény valóság

 Az ál-dokumentumregényben a szociológus Juditnak nyilatkozik többek között a tehetséges, vadóc tekintetű és szabadságát mindennél jobban féltő lány akaratgyenge anyja, hajléktalan apja, drogos és prostituált barátnője, nemtörődöm igazgatója, élőszóban. Teszik ezt néha annyira jellemzően az adott ember társadalmi státuszára, szellemi képességeire, nyelvi sajátosságaira, hogy, mint egy dokumentumfilmben, az egykori rendőr megelevenedik: látjuk pecsétes nadrágban egy csálé hokedlin ülve, úgy, hogy egy sóhajtásnál még a szájszaga is megcsap.

Bódis egy zseni, egy nyelvi zseni, aki dokumentumfilmes [1]ként annyira ismeri alanyait, ezeket a perifériára sodródott szerencsétleneket, hogy regénye tulajdonképpen film. Dokumentumfilm, amit viszont talán rajta és a hasonlóan elszánt aktivistákon kívül nem akar látni és végignézni senki.

Az ember általában ugyanis rohadt gyorsan elkapcsolja a tévét, mielőtt megtudhatná, hogy mit gondol magáról egy heroinért baszó tinilány, vagy hogy képes elviselni a mindennapi ütlegeket egy negyvenes nő, vagy, hogy a védelemre szoruló intézetis lányokat éppen a védelmükkel megbízott tanárok rontják meg.

Forrás: http://index.hu/kultur/klassz/artista0811/

Szociodráma program vállalati vezetőknek is*

2011.04.06. 11:03 NetSzemle - Hiteles személyes tapasztalatok

http://munkanaplo.blog.hu/2011/04/06/szociodrama_program_vallalati_vezetoknek_is

Pszichodráma - szociodráma 

Elhangzott: a Tanácsadók Klubja 2000. 11. 30.-i összejövetelén.

Helyszín: Művelődési Központ Budapest XII. ker. Csörsz u. 18. emeleti tanácskozó
Előadó: Németh Mária

Tartalom: "lökés az egymás felé vezető őszinte odaforduláshoz"

Az önismereti pszichodráma módszer segítségével a bennünk lévő gátak és félelmek felderítése, oldása és saját élményen alapuló szakmai viselkedés-repertoár bővítés, képességfejlesztés lehetséges. (nyílt vagy rejtett segítségkérés felismerése, empátia, odafigyelés, esetleg az agressziónk kezelése)

A szociodráma inkább értékkonfliktusokat, a pszichodráma inkább személyes kötődési konfliktusokat dramatizál. A szociodráma inkább közösségi történés, a pszichodráma inkább egyéni(személyi) történéseket jelenít meg. (csoportcentrikus-egyéncentrikus, elvont gondolatok - konkrét személyi élmény)

A pszichodráma a klinikai pszichológia, a szocioterápia és a pedagógia egyik módszere, mellyel emberközi szituációkat, konfliktusokat, álmokat, fantáziákat dolgozunk fel úgy, hogy ez az anyag a beszéden túl jelenetté, színpadi jelenetté válik (dramatikus megjelenítés)

A pszichodráma csoportokban nyert élmények és tapasztalatok a mindennapi életben nagy hatásfokkal felhasználhatóak, tehát a csoportfolyamat közben szükségessé váló erőfeszítés, "önismereti munka" megtérül, ha nem is mindig, és azonnal és nem is mindig látványosan. A tudatossá válással az egyén olyan helyzetbe kerül, hogy maga választhat abban, hogy hogyan él a továbbiakban.
A csoportmunkában az önismeret és az emberi kapcsolatok működésének jobb megismerése talán, hozzájárulhat ahhoz, hogy érdeklődéssel és némi bizakodással forduljunk egymás felé.

Hagyd a szükségtelen gondolkodást, szerezz inkább élményeket, érzékelj, észlelj! Fejezd ki magad nyíltan, ahelyett, hogy magyarázkodsz, manipulálsz! Maradj az érzéseidnél! Hagyd az intellektualizálást!

Az ember életét nem külső vagy belső dolgok determinálják és tartják kontroll alatt - szemben a pszichoanalízissel - hanem:
1/ Az ember felelős önmagáért, élete "hogyanjáért"
2/ Az emberi tapasztalatok és emberi viselkedés vonatkozásában a legfontosabb kérdés nem, a miért, hanem a "hogyan".

Ezen megállapításokban benne rejlik az a feltételezés, hogy az ember szabad, és megvan benne a változás képessége. A második megállapítás azt jelenti, Perls szerint, hogy bajaink kialakulásának történetével és "miértjeivel" már nem sokat tudunk kezdeni, azok megtörténtek. De hogy konfliktusainkat "hogyan" termeljük újra a jelenben, azt meg tudjuk figyelni és meg tudjuk változtatni.
(Perls egy Berlinben l92o-ban született orvos, pszihoanalitikus aki a "Gestal" terápiát művelte l970-ben bekövetkezett haláláig)

A helyszínen kipróbálhattuk élmény-szinten is a szociodrámát. Schiller: A kesztyű című darabját játszottuk el, majd mindenki elmondta róla a saját élményét, milyen volt a szerep, a játék, ismerősek-e valahonnan az itt megjelenített viselkedésformák, helyzetek. Úgy vettem észre, hogy módszer nagy sikert aratott.

Forrás: http://www.palyanet.hu/index.php?heading_id=159

PSZICHO- ÉS SZOCIODRÁMA

HASONLÓSÁGAI: 

1./ Mindkettő kulcsfogalma a spontaneitás, a kreativitás illetve a szerepjáték. 

2./ Mindkét módszer a verbális megnyilvánulás mellett nagy hangsúlyt fektet a cselekvésre, a szituatív  dramatizálásra, a testi érintésre. 

3./ Az „olyan mintha” helyzet, valamint a szociális tanulás lehetőséget biztosít új reakciómódok kipróbálására, újratanulására.

KÜLÖNBSÉGEI: 

1./ A pszichodráma egyéncentrikus, a szociodráma csoportcentrikus. 

2./ A pszichodrámában az egyén áll a középpontban, az egyéni élmények, míg a szociodrámában a csoport, a közösségi történések. 

3./ A pszichodráma inkább személyes konfliktusokat, kapcsolatokat dramatizál, a szociodráma inkább értékkonfliktusokat, társadalmi gondolatokat, tételeket játszik el.

4./ A pszichodráma a konkrét élmény indulatkanalizálását biztosítja, a szociodráma a konfliktusokat absztrahálja. 

5./ A pszichodráma inkább a beszélgetésből kikerekedett szubjektív témát dolgozza fel, a szociodráma inkább a vezető vagy közösség által indított témát. De a szociodráma témái a pszichodráma csoportban is előfordulhatnak személyes élményként. 

6./ A szociodráma módszer a szerepjátékok révén inkább lehetővé teszi a társadalmi szokások tudatosítását.

Forrás: http://art.pte.hu/muveszetterapia/download/peto/pszicho-szociodrama.ppt

Szociodráma

Forrás: https://sites.google.com/site/civilcsopo/a-modszer/szociodrama

Forrás: http://www.kokenyveronika.hu/?page_id=185

A szociodráma munkacsoport 2012. április 1-jén alakult, az MPE kongresszusán.
A stílszerű és operatív alakuló összejövetelt 2012. június 22-én 16-19 óráig tartjuk a Gecse Aréna Stúdióban, Bp., VII. Szondy u. 98/b (Szondy - Dózsa Gy. út kereszteződéséhez közel).
Üdvözlettel,
Kökény Veronika kiképző pszichodráma pszichoterapeuta szupervizor

Forrás: http://www.pszichodrama.hu/szociodrama-munkacsoport

SAJÁTÉLMÉNYŰ SZOCIODRÁMA CSOPORT    

Kökény Veronika pszichodráma pszichoterapeuta szupervizor 150 órás sajátélményű szociodráma csoportot indít 2013 elejétől, (havi 1x10 óra péntek egész nap, Budapest, II. Pasaréti út) módszertani kitekintéssel kombinálva (60 óra tiszta saját élmény, 90 óra módszertani feldolgozás).
A csoportba pszichodráma asszisztensek, pszichodráma vezetők (pszichoterapeuták, gyerekdráma vezetők, bibliodráma vezetők) és kiképzők jelentkezését várom. A sajátélményű szociodráma csoportot az MPE keretében (pozíciószámmal) tartom, de ez egyelőre nem része a pszichodráma képzéseknek, és nem számítható be képzési előfeltételként sem.

Forrás: http://www.pszichodrama.hu/workshopok?id=100

Megalakult az egyesület Szociodráma Munkacsoportja (SzMCs)

2012. június 22-én péntek délután a Gecse Aréna Stúdióban az MPE Szociodráma Munkacsoportja (SzMCs) alakuló ülést tartott, melyen 11-en vettünk részt, és ezen kívül 11-en léptek be írásban.
A programon az ismerkedés után 3 kiscsoportban gondolkoztunk azon, hogy milyen célokat tartunk fontosnak, és milyen témák lehetnek aktuálisak, melyeket aztán közösen is megbeszéltünk. A kiscsoportok a napokban teszik át szövegbe az egyelőre nagy papírokon szereplő vázlatokat.
Imélcímünk: szociodrama@gmail.com

Forrás: http://www.pszichodrama.hu/hirek-esemenyek/46-hir-3

Pszichodráma

2012. június 2. Wikipédiából

A pszichodráma olyan terápiás, majd személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul.

A pszichodráma eredetileg Jacob L. Moreno által a huszadik század első felében kidolgozott akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer, melyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején. Moreno a módszer kidolgozása során az aktív, cselekvő, spontán önkifejezés felszabadítására törekedett, miközben elsősorban nem az egyént, hanem az egyénekből összetevődött csoportot helyezte a figyelem és a pszichoterápia középpontjába.

Moreno elméleti rendszere három nagy ismeretanyagból áll; a szociometria, a csoportpszichoterápia és a szociodráma illetve pszichodráma területeiből.

Ez utóbbi alapgondolata, hogy az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetet képes az egyén tudatosítani.

A pszichodráma módszere kognitív és emocionális szinten tudatosít, testi-fizikai szintű átéléssel, és teszi ezek által lehetővé a verbális és preverbális szintekkel való egyidejű terápiás munkát.

A pszichodráma elmélete „az embert, a személyes külső és belső történéseket azzal a társas közeggel való kölcsönhatásban vizsgálja, melyben élünk, melynek sajátos törvényszerűségei vannak a szociális atomtól kezdve, a szerepelméleteken keresztül, a ”közösségek rejtett hálózatán„ át a morenoi értelemben használt transzcendensig. Ez az elméleti megközelítése ad a kezünkben” folyamatok „kezeléséhez eszközöket, melyekkel nemcsak az egyéni patológiákat tudjuk gyógyítani, de hatékonyabbá tudjuk tenni a társashelyzeteknek a működését, ahol az emberek egymásra hatásának szerepe van.” Vikár A. (2000): Pszichodáma In: Szőnyi G., Füredi J. (szerk): A pszichoterápia tankönyve, Medicína

Gyökerei, kialakulásának története

A módszertan elsősorban Jacob L. Moreno nevéhez fűződik, gyökerei a színjátszásba, a rögtönzések színházába és a közösségi alkalmakba, a közösségi ünnepségekbe és szertartásokba nyúlnak vissza.

1932-ben, az Amerikai Pszichiátriai Társaság Philadelphiai kongresszusán főleg erre a módszerre értették az ott elsőként alkalmazott „csoportterápia” és „csoport-pszichoterápia” kifejezéseket. Az 1930-as évek közepén kialakuló főleg verbális technikával dolgozó analitikus csoport is ebbe a kategóriába tartozik, a későbbi egyre inkább akcióelvű és művészeti alapokon álló tánc- és mozgásterpiás formákkal egyetemben.

1936-ban nyitott meg az első olyan klinika, mely önálló pszichodráma színpaddal rendelkezett Beacon Hill-ben (New York állam), és ettől az évtől kezdve indul be a pszichodráma oktatása is.

1937-ban indult el az első szakmai folyóirat, a Sociometry: A Journal of Interpersonal Relations.

1942-ben Jacob L. Moreno megalakította az American Society for Group Psychotherapy and Psychodramat, mely a csoportterapeuták első szakmai szervezete.

A pszichodrámát az 1940-es évektől alkalmazzák a szociometriaval és a csoport-pszichoterápiával együtt környezetben és egyre több céllal, így iskolákban, szabadidő központokban, szellemi fogyatékosok rehabilitációjában, a személyiségfejlesztésben, a vezetőképzésben, és a szakemberek képzésében.

Pszichodráma a terápiás módszertanok között [szerkesztés]

Magyarországon a pszichodráma elismert pszichoterápias módszertan. A Pszichoterápiás Tanács által kiadott Pszichoterápiás Protokoll szerint: Feltáró és tüneti jellegű csoportpszichoterápiás, illetve egyéni terápiában is használható (monodráma) módszer (szakpszichoterápia), amelyben a szakpszichoterapeuta egyidejűleg dolgozik a személyiség verbális és preverbális szintjeivel. A módszer kognitív és emocionális szinten tudatosítja a testi (fizikai) szintű átélést. A pszichodráma olyan csoportpszichoterápiás módszer, amely az egyénen belüli feszültségeket, konfliktusokat, intrapszichés folyamatokat dramaturgia és specifikus pszichodráma technikák (elsősorban a szerepcsere, tükrözés és duplázás) segítségével, a csoportszobán belül, egy körülhatárolt és kijelölt térben (színpad) megjeleníti, azaz externalizálja. Az akció, az érzelmi átélés és a belátás teszi lehetővé a terápiás változást. Oki, tüneti és rehabilitációs terápiaként egyaránt alkalmazzuk. A csoport előkészítése a terápiás folyamat része. Minden leendő csoporttaggal első interjút folytatunk, melynek során felállítunk egy elsődleges diagnózist. A pszichoterápiás csoport összeállításánál, az egyéni diagnózis szerinti indikációkon és kontraindikációkon kívül figyelembe kell venni, hogy a csoport résztvevői lehetőleg ne ismerjék egymást, és semmiképpen ne legyenek függő helyzetben egymástól. A csoporttagokkal külön-külön, és ezt követően a csoport egészével szóbeli terápiás szerződést kötünk. A szerződésnek minden esetben tartalmaznia kell

• az egyén és a csoport célját,
• a csoport keretfeltételeit (idői keretek, téri keretek, finanszírozás, csoporttitok, nyitott vagy zárt csoport, részvétel, hiányzás)
• valamint tájékoztatást a módszerről, beleértve a dramatikus megjelenítés szabályait.

A csoportfolyamat ülésekből áll, minden egyes ülésen biztosítani kell a részvevők bejelentkezését (beleértve az előző ülés protagonistájának a visszajelzését) követően

• a ráhangolódási-,
• a munka (játék)-
• és a feldolgozási (integrációs) fázisokat,
• valamint a zárókört.

A terápiás célkitűzésű pszichodráma csoport szakember igénye

Pszichoterápiás pszichodráma csoportot szakorvosi vagy klinikus szakpszichológusi végzettséggel és pszichoterápiás szakképesítéssel rendelkező pszichodráma pszichoterapeuta vezethet. Javasolt a kettős vezetés. Feltétel, hogy legalább az egyik vezető pszichodráma pszichoterapeuta végzettségű legyen.

Források

• Magyar Pszichodráma Egyesület
• Blatner, A., (2004): A pszichodráma alapjai, Animula
• Vikár A., (2000): A pszichodráma In: Szőnyi G., Füredi J. (szerk): A pszichoterápia tankönyve, Medicína 392-406.

Pszichoterápiás módszerek protokollja, kiadja a Pszichoterápiás Tanács

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pszichodr%C3%A1ma

Feladó: Móra László Xavér <m...@enternet.hu>

Dátum: Mon, 20 Feb 2012 23:08:54 +0100

Helyi: 2012 febr. 20 H 17:08

Tárgy: pszichodráma kongresszus a Válságról és a megújulásról és szociodráma műhely

Kedves Érdeklődő,

A Magyar Pszichodráma Egyesület 2012.márc. 30 és 2012.ápr. 1. között rendezi meg X. Kongresszusát  Budapesten.

Témája: Válság és Megújulás.  

A kongresszus azzal foglalkozik, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatokat hogyan éljük meg személyesen, miből meríthetünk erőt, és az egyéni változások hogyan járulhatnak hozzá a társadalmi megújuláshoz. A kongresszus témája és programja a mellékelt szórólapon, illetve a kongresszusi honlapon részletesen elolvasható.

Szociodráma workshop nemzetközi vezetőkkel Budapesten

Időpont: 2012. március 28. szerda 15.00- - 2012. március 30. péntek 13.00

A kongresszust szociodráma workshop előzi meg, amelyet Dr. Jörg Burmeister (Svájc) és Natacha Navarro Roldán (Spanyolország) világszerte elismert dramatikusok  tartanak "Válságból alkotás" címmel.

A szociodráma talán kevésbé ismert módszer, amely a társadalom, csoport és egyén kölcsönhatásait állatja fókuszba.

A workshop a saját élmény mellett igen jó lehetőség arra is, hogy megismerkedjünk a szociodráma műfajával,

A műhely a Magyar Pszichodráma Egyesület rendezésében és támogatásával jön létre.

A szociodráma workshop témája és módszere

A workshop - a kongresszussal összhangban - jelenünk meghatározó élményéhez, a válsághoz kapcsolódik: Hogyan hat a válság csoportos létünkre, milyen lehetőségeket rejt magában, mire tanít meg minket, s hogy mi módon fordíthatjuk ezt a tapasztalatot lehetőséggé. A válságos helyzetek és állapotok óriási egyéni és csoportos energiát mozgósítanak, s ha jól bánunk ezekkel az erőkkel, akkor felszabadul kreativitásunk. Ezen a saját élményű szociodráma workshopon az egyén-csoport-társadalom vonatkozásában tapasztalhatjuk meg a krízisből fakadó erőt és az így kibontakozó lehetőségeket. A workshopon  szociodramatikusan dolgozunk.

További információk és jelentkezés a kongresszusra, illetve a szociodráma workshopra:

www.pszichodrama.hu/kongresszus

illetve nálam: Móra László Xavér: m...@enternet.hu; 20/3940588

Üdvözlettel:

Dr. Móra László Xavér

vezetőségi tag, kongresszusi főszervező

Magyar Pszichodráma Egyesület

Ajánlott weboldal:

Schola Europa Akadémia Szakközépiskola a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel

Együttmőködésben Dráma más szerepben Dramatikus módszerekkel problémáink ellen

Letölthető: http://kozeletre.mediacenter6.hu/wp-content/uploads/2009/07/kaszaslilla_dramamodszer.pdf

Szociodráma workshop a családon belüli erőszakról -

Esélyek Háza

Írta: Katica 2009. november 19. csütörtök, 13:10

Foglalkoztat az erőszak?

Foglalkoztat a családon belüli erőszak?

Érint?

Nem érint?

Te mit tennél?

szociodráma workshop a családon belüli erőszakról

Helyszín:            Erzsébetvárosi Közösségi Ház, Bp. VII. Wesselényi utca 17. I. em.

Időpont:            2009. december 8. kedd 17-20 óráig

A workshopot vezeti:

Törő Tímea     klinikai pszichológus, pszichodráma vezető

Vicsek András            pszichológus, pszichodráma vezető

A szociodráma többek között társadalmi, történelmi folyamatokat, társadalmi szerepekből adódó helyzeteket, konfliktusokat dolgoz fel a résztvevők aktivitásával.

Ezen a workshopon a családon belüli erőszak, mint társadalmi kérdés különböző aspektusaival foglalkozunk.

A workshop résztvevőivel szimbolikusan megjelenítjük, értelmezzük és feldolgozzuk a családban előforduló bántalmazás családon belüli és kívüli szereplőinek lehetőségeit.

Te mit tennél? Mit ne tegyél, és mit tehetnél Te?

A workshopon a részvétel ingyenes!

A résztvevők maximális létszáma 24 fő. A helyeket a jelentkezés sorrendjében töltjük be.

16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen

2009. november 25 – december 10.

http://16akcionap.org/

Forrás: http://nokert.hu/index.php/aktualis-hirek/ajanlo/274-szociodrama-workshop-a-csaladon-belueli-erszakrol-eselyek-haza

Te hogyan teszed? Szociodráma workshop a segítő szakmában megnyilvánuló előítéletességről

Segítő szakmában dolgozol? Segítőnek tanulsz? Foglalkoztat az előítéletesség és a szakma kapcsolata? Lehet-e egy segítőnek előítélete? Mit kezdjünk vele a munka során? Beszélhetünk-e róla? Hogyan beszéljünk róla?

A workshopot vezeti:

Törő Tímea klinikai pszichológus, pszichodráma vezető

Vicsek András pszichológus, pszichodráma vezető

A szociodráma többek között társadalmi, történelmi folyamatokat, társadalmi szerepekből adódó helyzeteket, konfliktusokat dolgoz fel a résztvevők aktivitásával. Itt a racionalizálás, magyarázkodás és emlékek felidézésén túl, többek között lehetőség van a szituációba való belehelyezkedésre, szerepekbe való beleélésre egy átéléses helyzetben, ahol érzelmek, gondolatok és a viselkedés együttesen jelenhetnek meg és képezheti utána a megbeszélés tárgyát.

Ezen a workshopon az előítéletesség megjelenése a segítő szakmában, mint társadalmi kérdés különböző aspektusaival foglalkozunk.

Az előítéletesség megjelenése a segítő szakmában, mint etikai dilemma mindig aktuális kérdés, a vele való foglalkozás nemcsak szükséges, hanem megkerülhetetlen is.

A workshop résztvevőivel szimbolikusan megjelenítjük, értelmezzük és feldolgozzuk a segítő szakmában előforduló előítéletesség intra- és interperszonális konfliktusaiból adódó probléma megoldási lehetőségeit.

Te hogyan teszed? Hogyan ne tegyél, és hogyan tehetnél?

A workshopon a részvétel ingyenes!

Forrás: http://konferenciakalauz.hu/konferenciak/8634-te-hogyan-teszed-szociodrama-workshop-a-segito-szakmaban-megnyilvanulo-eloiteletessegrol

Szociodráma workshop

Közzétéve: 2012-09-24 Szerző: admin

A szociodráma – egy lehetséges válasz mikro-társadalmi kérdésekre

Kökény Veronika kiképző pszichodráma pszichoterapeuta szupervízor 15 órás (5+10) szociodráma – csoportdinamika workshopot tart 2012. november 30. péntek 17-21, december 1. szombat 9-17.30-ig Budapesten, amely 15 óra csoportdinamika workshopként beszámítható a felsőfokú képzésbe. A workshopon saját élményben lehet megismerkedni néhány szociodramatikus technikával, a pszichodrámával való hasonlóságokkal és eltérésekkel, valamint a csoportdinamikai következményekkel és ezek elméleti hátterével. Nemcsak pszichodramatisták jelentkezhetnek.

A workshop ára

1500 Ft/óra + 1500 Ft terembérleti díj hozzájárulás,
azaz 24 000 Ft.

Fizetési opciók:

0 + 1500 Ft annak, aki részt vett már Ajkay-Kökény workshopon és/vagy valamilyen általunk vezetett csoporton abban az esetben, ha “hoz” két olyan csoport tagot, aki még nem volt nálunk

11 250+1500 Ft (fél ár) annak, aki részt vett már Ajkay-Kökény workshopon és/vagy valamilyen általunk vezetett csoporton abban az esetben, ha “hoz” egy új tagot

0 + 1500 Ft annak, az első 3 jelentkezőnek, aki eddig már legalább 3 workshopunkon részt vett (kongresszusi sajnos nem számít)

A kedvezmények természetesen abban az esetben válthatók be, ha megvalósult a feltétel.

Jelentkezési határidő 2012. november 26. hétfő. A workshopot minimum 10 fő esetén tartom meg. 

Érdeklődni és jelentkezni a veronika.kokeny@gmail.com –on, illetve a 06 204 214 873 telefonszámon lehet. Ld. még a www.pszichodrama.hu

Forrás: http://www.kokenyveronika.hu/?p=511

Szociodráma workshop a segítők előítéletességéről

Helyszín: 

Erzsébetvárosi Közösségi Ház, Bp. VII. Wesselényi utca 17. I. em.

2010.02.09. 17:00 kedd

Lehet-e egy segítőnek előítélete? Mit kezdjünk vele a munka során? Beszélhetünk-e róla? Hogyan beszéljünk róla? A workshopon az előítéletesség megjelenése a segítő szakmában, mint társadalmi kérdés különböző aspektusaival foglalkoznak. Az előítéletesség megjelenése a segítő szakmában mint etikai dilemma mindig aktuális kérdés, a vele való foglalkozás nemcsak szükséges, hanem megkerülhetetlen is.

A workshopon a részvétel ingyenes!

A résztvevők maximális létszáma 20 fő. A helyeket a jelentkezés sorrendjében töltik be.

Jelentkezni e-mailben a  budapestieselyekhaza@gmail.com címen, telefonon a 461-0600 budapesti számon lehet.

Forrás: http://mipszi.hu/programajanlo/szociodrama-workshop-segitok-eloiteletessegerol

Szociometria

2011. július 6. A Wikipédiából

A szociometria a szociológia az emberi kapcsolatok kvantifikálásával, felmérésével foglalkozó ága. Jacob L. Moreno pszichoterapeuta dolgozta ki, a társadalmi szerkezetek és a pszichológiai jóllét közötti kapcsolatok közötti összefüggés felé irányuló tanulmányaiban.

A szociometria szó a latin socius (társ) és metrum (felmérés) szavakból ered. Moreno leírása szerint „a szociometria az emberi csoportok létrejöttének és rendeződésének, valamint azokon belül a személyek elhelyezkedésének tanulmányozása”.

A szociometrikus felmérések feltárják a rejtett szerkezeteket, amik egy adott emberi csoportnak formát adnak: a szövetségek, az alcsoportok (szubkultúrák), a rejtett hiedelmek, az ideológiai megállapodások.

Moreno egyik újítása a szociometriában a szociogram feltalálása volt, melyben egyes személyek képi pontokkal vannak ábrázolva, és a személyek közti kapcsolatok vonalakkal.

Magyarországon Mérei Ferenc tette ismerté és fejlesztette tovább a módszert.^[1]

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szociometria

SZOCIOMETRIA

A szociometria a társas kapcsolatok szerkezetének vizsgálatára használt morenoi  módszer. A szociometriát  Moreno Bécsben dolgozta ki, pályájának korai éveiben. Legelső formában egy leánynevelő intézet diákjainak szocioemocionális rendszerét térképezte föl. Tudományos igénnyel Amerikában fogalmazta meg rendszerét, a 30-as évek elején. Szociometria néven folyóiratot is indított. A szociometria az ún. morenoi triádikus rendszer egyik oszlopa (a csoportpszichoterápia és a pszichodráma mellett).

Moreno elsőként vizsgálta a társas alakzatot és abban határozta meg az egyén helyét. Az egyén beilleszkedését vizsgálta a társas mezőben, amelyben élt. A beilleszkedést a személy társas pozíciójával határozta meg. Az emberi kapcsolódások elsősorban érzelmeken, rokonszenven alapulnak. A szociometria így a közösségek érzelmi hálózatát tárja fel.

 A szociometriai teszt és a szociogram

 A szociometria eredeti módszere több lépésből áll:

1. a szociometriai kérdőív kitöltése

2. a kölcsönösségi és gyakorisági táblázatok elkészítése

3. a szociogram, a kapcsolódások térképének megszerkesztése

4. a társkapcsolati mutatók kiszámítása

A kérdések a vizsgált populációhoz igazodnak, és alapvetően a rokonszenvi választásnak adnak teret. (pl.: kinek mondaná el a titkát, kivel menne szívesen színházba, kivel lenne egy sátorban stb.). A válaszok az adott csoportból kiválasztható nevek.

 A szociometrikus teszt konstrukciójának morenoi szabályai:

1.         Ki kell jelölni a csoport határait, amelyben a tesztvizsgálatot végezzük.

2.         A megkérdezett személy választásainak száma korlátlan lehet.

3.         Az egyéneket fel kell kérni, hogy a kiválasztást és az elutasítást egy bizonyos specifikált kritérium vagy elgondolt tevékenység szerint végezzék (konkrét kérdésekre válaszolnak).

4.         A teszt eredményeit a csoport újjászervezésére fel kell használni.

5.         A választásokat úgy kell végrehajtani, hogy a csoport többi tagja azokat ne ismerje:

6.         A kérdéseket úgy kell feltenni, hogy azokat minden résztvevő megértse.

A szociogram a választásaok eloszlása alapján készül. A szociogram ábráján minden csoporttagot feltüntetünk (jelekkel), és általában a kölcsönös választások alapján kötjük össze a személyeket. Az ábrán megjelenő tipikus pozíciók lehetnek pl.  a sztár (aki sok kölcsönös választással rendelkezik), az izolált (sok formája lehet, pl.: akit senki nem választ:teljes elszigeteltség, ) a kapcsolatokra nyitott személy, stb.

A rajzon általában megjelennek tipikus szerkezeti alakzatok: pl. a mikrocsoport, (a csoportközösségen belüli viszonylag önálló egység), a klikk( három-négy személy, akik csak egymás között választanak), a pár, (akik csak egymást választják), stb.

A szociogram által mutatott csoportszerkezetből csoportdinamikai hatások is kiolvashatók. A kölcsönösség hátterében valószínűleg megvannak az együttes élmények. Minél sűrűbb egy alakzat, annál több benne a kölcsönösség, tagjai annál több együttes élményre támaszkodhatnak - vagyis annál inkább lehetnek szokás- és hagyományképzők.

Magyarországon Moreno gondolatmenetét továbbfejlesztve Mérei Ferenc kidolgozta a többszempontú szociometriát, amely főképp az ún. funkcionális szemponttal gazdagítja Moreno munkáját.  A rokonszenvi választások mellett a funkció szerintiek is megjelennek (pl. kit választanál a kirándulás szervezőjének, pénztárosnak, stb.). A feldolgozás jelentős többletinformációt szolágáltat a közösségről.

Szociometrikus technikák a pszichodrámában

A pszichodráma csoportokban nem a papír-ceruza módszert használjuk, hanem az ún. „élő szociometriát”, amelyben a csoporttagok egy térben szabadon mozoghatnak és a megfelelő instrukciók alapján megkeresik a helyüket a csoport szociális mezőjében.

Jelentése lehet a közelségnek, kézfogásnak, érintésnek, tekintetnek, stb…A lassan megszülető alakzat  a csoport „szociogramja” lesz.

Variációk:

Egy nagy szőnyegre mindenki egy saját maga számára kiválasztott szimbolikus tárgyat tesz ki.  Mindenki a saját tárgyát mozgathatja, egészen addig, amíg a szociometrikus kép,mindenki számára többé-kevésbé elfogadható módon, kialakul.

Tágabb értelemben szociometrikus módszernek hívjuk mindazon technikákat, amelyben a csoport feladata, hogy személyeket, dolgokat, feladatot válasszon. Ilyenek a különböző csoportképzések, csoportosulások (ki kit ismer, kinek van már pszichodráma tapasztalata; vagy pl.: foglalkozás szerint, nevek abc sorrendje szerint, földrajzi lakóhely szerint vagy aszerint, hogy hányadik gyermek…). A protagonista támogatása a játékra szintén ide tartozhat, valamint annak eldöntése is, mi legyen a következő történés a csoportban.

Az egyén szempontú szociometria speciális technika, amelyet pl. akkor alkalmazunk, ha a csoport egyik tagja feltételezhetően rosszul ítéli meg helyét a csoportban. Itt az adott csoporttag a saját szemszögéből állítja be a csoportot. Szerepcserékben ad magyarázatot a beállításra.  Fontos korrekciós lehetőség, ha a csoportot ezután arra kérjük, hogy a saját érzései alapján álljon be „igazi” helyére.

 (Összeállította: Pintér Barbara)

Forrás: http://www.morenocentrum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=80&Itemid=74

2009.05.30

A szociometriai módszer fogalma és alkalmazásmódja

• Az egyén társas kapcsolatrendszerét, és ezen keresztül a közösség vagy csoport egyes sajátosságainak alakulását vizsgáló eljárás.
• Érzelmi jellegű, személyes kapcsolatok feltárására hivatott. A két kapcsolatrendszer kölcsönösen befolyásolja egymást: a formális (szerepszerű) kapcsolatok hatnak a személyes kapcsolatokra és vissza.
• Adatforrások a szociometriai adatok megszerzéséhez:
  • A tanulók magatartása, tevékenysége: lehetővé tesszük a tanulók számára, hogy rokonszenvüket tettekben is kinyilváníthassák (csoportos feladatok, kirándulás stb.).
  • Reális szituációt tartalmazó kérdések
• A választás kritériuma: az a szituáció vagy tevékenység, amely a választás indokát szolgáltatja.
  Adatfelvétel alkalmával arra célszerű törekedni, hogy lehetőleg általános (erős) és természetes kritériumokat alkalmazzunk, amelyek viszonylag hosszú ideig tartó együttlét lehetőségét kínálják fel.
  Negatív kritériumok (nem választás): kellő körültekintést igényel→ megromolhatnak a személyes kapcsolatok a csoporton belül.
• Válaszok titkosságát biztosítani kell, teljes névvel kell megadni.
• A háromkritériumos választás a legelterjedtebb.
• A kapcsolatok megismerésének alapja: ha valaki preferál valakit, akkor törekszik a vele való együttlétre, és ezen törekvését magatartásában vagy nyilatkozataiban ki is nyilvánítja.
• Többszempontú kérdőívek tartalmazzák:
  • Rokonszenvet feltételező kérdések
  • Közösségi funkcióra vonatkozó kérdések
  • Egyéni tulajdonságokra, képességekre, készségekre, adottságokra vonatkozó kérdések
  • A közösségi pozícióra, népszerűségre, érvényesülésre vonatkozó kérdések
• Szociometriai mátrix: a szociometriai adatok összesítésére szolgáló táblázat.
  Attól függően, hogy milyen adatokat tartalmaz, lehet:
  • Kölcsönösségi táblázat: kölcsönös választások, illetve rokonszenv nyilvánítások gyakoriságát és eloszlását tünteti fel.
  • Gyakorisági táblázat: többszempontú adatfelvétel alapján készíthető el, nem csupán rokonszenvi, hanem más kritériumok alapján történő választások alakulását is jelzi.

Az összegyűjtött adatok az egyén szociometriai helyzetének minősítésére, az egyéni vagy osztályszociogram elkészítéséhez és a csoport-kohézió indexeinek kiszámítására használhatók.

Forrás: http://www.veveeqe.eoldal.hu/cikkek/pedagogiai-kutatasmodszertan/szociometria.html

Szociometria

Elméleti háttér

Minden munkahelyi közösség vagy csoport sajátságos struktúrával rendelkezik. Ennek a társas alakzatnak a vizsgálatával meghatározható az egyén helye a közösségen belül, vagyis az, hogy hogyan sikerült beilleszkednie abba a csoportba, amelyben él vagy dolgozik.

Jakob Lévy Moreno (romániai születésű amerikai pszichiáter) nevéhez fűződik annak a módszernek a kidolgozása, amely szociometria néven vált ismertté és amely az informális (nem hivatalos, hanem személyes rokonszenv és kapcsoltatok alapján létrejött) csoportstruktúra feltárását szolgálja. Moreno alaptétele az volt, hogy a spontán társulások hálózata (a munkaközösségben kialakuló kapcsolatok) a státuszokból álló intézményes rendszerek (szervezetek, vállaltok, cégek, stb.) lappangó háttere. Véleménye szerint ugyanis az emberi kapcsolódások elsősorban érzelmiek, rokonszenviek. Célja az volt, hogy megpróbálja ezt a rejtett hálózatot a rokonszenvi választások módszerével feltárja. Az általa kidolgozott szociometriai módszer, mint vizsgálóeljárás olyan kérdéseket tartalmaz, hogy fontos élethelyzetekben az adott egyén kit választana társául. Moreno gondolatrendszere szerint ezek a választások ugyanis megfelelnek az érzelmi vezérlésű spontán kapcsolódásoknak, így az intézményi keretben kialakult lappangó kapcsolati hálózatrendszerről kaphatunk képet. Ezzel a módszerrel így kirajzolódnak a rokonszenvi kapcsolatok, az, hogy az adott munkaközösségben ki kit kedvel, kivel van közelebbi, bizalmasabb kapcsolatban, stb. A válaszok alapján a megkérdezett egyének közötti csoportos kapcsolatok is megmutatkoznak, valamint az egyes személyek helyzete és szorosabb kapcsolatai az adott közösségben. Ez grafikusan is megjeleníthető, felrajzolható.

Mérei Ferenc továbbdolgozta ezt a módszert, ezt nevezzük többszempontú szociometriának, mely segítségével nemcsak az egyén helyét kapjuk meg a társas mezőben, a csoportban, hanem képet kaphatunk magáról a közösségről is, valamint az egyének csoporton belül betöltött különböző funkcióiról. Az eredmények alapján következtetni tudunk arra, hogy a közösség összetétele kedvez-e a kitűzött feladat megoldásának, hogy képes-e a csoport együttes erőfeszítést igénylő teljesítményre. Továbbá választ kaphatunk még olyan kérdésekre is, mint például olyan-e a közösség, hogy a tagok örömmel tartoznak bele, és ragaszkodnak hozzá, vannak-e elszigetelt, magányos egyének, akiknek nincsenek igazán kapcsolataik a közösségben, stb.

A többszempontú szociometriai felmérés révén nemcsak a rokonszenvi választásokat, hanem funkció-jellegű választásokat is vizsgálhatunk. Ez utóbbihoz olyan kérdések tartoznak, melyek a közösségi rátermettséget, egyéni tulajdonságokat és készségeket, valamint szakmai hozzáértést vizsgálják. A kérdéseket valóságos helyzethez kötve vagy általánosságban szokás megfogalmazni. A kérdőív kitöltése során az adott csoport, közösség tagjai tulajdonképpen szavaznak arról, hogy az adott tulajdonság, képesség tekintetében kit tartanak a legjobbnak.

Forrás: http://www.testman.hu/leirasok/Szociometria.htm

Az Iskolai Szociometria Szoftver

az iskolákban ismert és használt több szempontú szociometria felmérés feldolgozásához nyújt segítséget. A programcsomag által tartalmazott kinyomtatható felmérőlapokat osztállyal vagy szakkörrel kitöltetve (maximum 18 kérdés), a szoftver segítségével az adatokat feldolgozva többek között a következő eredményeket kaphatjuk:

- Vizuálisan ábrázolva (gráfok segítségével lásd láthatóvá válik az osztály tagjainak kapcsolatrendszere;

- Megmutatja ki vagy kik állnak az osztály középpontjában és kik a periférián;

- Mennyire homogén az osztály szerkezete;

- Milyen jövőbeni problémákra következtethetünk az esetleges klikkesedésből;

- Milyen mértékű a csoportkohézió;

- Sorba rendezhetjük a tanulókat aktivitásuk, szakmai hozzáértésük vagy tehetségük, intellektusuk, megbízhatóságuk, igazságosságuk, népszerűségük stb. szerint.

A feldolgozás eddig egy pedagógus vagy pszichológus teljes munkanapját kitöltötte, hiszen manuálisan kellett táblázatokat készíteni, különféle számításokat végezni, rajzolni stb. A szoftver a feldolgozás idejét maximum 1 órára csökkenti, a kapott adatok pedig természetesen eltárolhatók, nyomtathatók.

A programcsomag tartalmaz a szoftveren kívül:

- nyomtatható és átszerkeszthető felmérőlapokat;

- egy Példa fájlt a szoftver kipróbálásához, használatának begyakorlásához;

- részletes leírást mellékelünk a módszerről és használati útmutatót a szoftverhez.

A leírásában kitérünk a szociometria kialakulásának történetére, a különféle mutatókra és táblázatokra, a felmérőlapok átalakításának módjára és szempontokat adunk az értelmezéshez.

Az Iskolai Szociometria Szoftver Microsoft Windows 95/98/NT/2000/XP operációs rendszereken fut.

Mellékeljük a módszer leírását és a szoftver működését bemutató dokumentációt. Megrendelés esetén, e-mailben tájékoztatjuk a program letöltési módjáról, és a számlát elektronikusan, vagy postán küldjük.

Forrás: http://www.kariszoft.hu/

Forrás: http://katona-nora.uw.hu/kerdoiv/szoc.html

2009-12-11

A szociometria

Hazánkban – és persze világszerte is – sok lelkes pedagógus szeretné munkáját megkönnyíteni és jobbá tenni azáltal, hogy különféle pszichológiai, szociológiai felméréseket végez a gyerekekkel. A szülők erről sokszor nem is értesülnek, hiszen ezek a vizsgálatok általában az osztályfőnöki óra keretében zajlanak le – és a családi asztalnál a legritkábban hangzik el az a kérdés, hogy „mit csináltatok ma osztályfőin?” Értelemszerűen a matekdoga vagy a töri felelés eredménye jobban izgatja a szülőket…

Pedig ezek a vizsgálatok igen sok mindent elárulhatnak a pedagógusoknak és a szülőknek is. Ha gyermekünknek nem igazán fényesek az eredményi matematikából, attól válhat még belőle kiváló fodrász, tanár vagy akár költő is, és persze igen boldog, kiegyensúlyozott lelkű felnőttként élheti le életét. Viszont egyáltalán nem mindegy, hogy a számára az egyik legfontosabb közösségébe – az iskolába –, hogyan sikerült beilleszkednie, milyen hatások érik kortársai részéről. Éppen ezért egy jól elkészített felmérés sokat segíthet nem csak a tanárnak, hanem a szülőnek is! Ha egy szülői értekezleten az osztályfőnök a szociometria, szociogram szavakat emlegeti, nem árt kinyitni a fülünket, és odafigyelni az elhangzottakra.

A szociometria egy igen könnyen elvégezhető, kérdőíves kikérdezésen alapuló vizsgálati módszer, amely feltárja, hogy egy adott közösség milyen csoportokra oszlik, mennyire szoros a kapcsolat az egyének és a különböző csoportok között, kik a vezetőszemélyiségek és kik azok, akik kiszorultak a kisebb csoportokból.

Minthogy ez egy szociálpszichológiai módszer, a legoptimálisabb, ha az iskola pszichológusa végzi el a felmérést és a kiértékelést. Ugyanis a kérdések összeírásában, a kiértékelésben és a tanúságok levonásában nagyot hibázhat a hozzá nem értő ember. Sok iskolában azonban nincs pszichológus, így a lelkes tanárnak magának kell kezébe venni a dolgok irányítását.

A tanulóknak egy kérdőívet kell kitölteniük, amelyben igen egyszerű kérdések szerepelnek, például hogy „kivel aludnál szívesen egy sátorban, ha kirándulni megyünk”, vagy „kinek mesélnéd el élményeidet”, stb. Egy jó kérdőív legalább 15, de maximum 40 kérdést tesz fel, igazodik a gyermekek életkori sajátosságaihoz, és kizárólag pozitív jellegű kérdésekkel dolgozik (vagyis nem szerepel olyan kérdés, hogy „kit nem szeretsz”, „kiben bízol legkevésbé”, stb.). A kérdések több típusú viszonyra is rákérdeznek, például vannak, amelyek a bizalmat, a rokonszenvet, a népszerűséget mérik, vagy éppen azt vizsgálják, hogy egy adott pozícióba melyik gyereket tartanák a legjobb választásnak („ki szervezze meg az állatkerti látogatást?”).

A kérdőív alapján készül el a szociogram, vagyis egy ábra, amelyen a gyerekek számokkal vannak jelölve, és a bekarikázott számokat kötik össze a vonalak. Ezeket a vonalakat akkor rajzoljuk be, ha kölcsönösek, vagyis ha mindkét fél bejelölte a másikat! Amennyiben több kérdésre is kölcsönösen egymást választották a személyek, akkor dupla, tripla vonalakat rajzolunk.

Forrás: http://anyuci.hu/cik