Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

szeptember 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

BMX 12/08. rész – bűntudat

2013.08.23. 16:21 12nyil

 

Személyek

 

 

„Jobb a siralmas házhoz menni, hogy nem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.” (Préd 7, 2-4.)

 

 „Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.

Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

 

Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

Mert íme ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.” (2Kor 7, 8-11.)

 

 

 

Az Isten Igéje szerint helye van a szomorúságnak. A bűnbánat érzelmi háttere a szomorúság. Nem hangos kacagás közepette szokás megtérni, hanem elszomorodás közben/által.

 

Viszont később már azt mondja az Írás:

 

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4, 4.)

„És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok [nemzetek] az ő népével együtt.” (Rm 15, 10.)

 

Nos, miért örüljenek a hívek? Mert már megbánták bűneiket, és fel is szabadultak a bűnök miatti bűntudat alól.

 

 

A 7 éves fogság

 

„…szózat szállt le az égből: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.

És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.

 

Abban az órában betelt a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivettetett, és füvet evett mint az ökrök, és égi harmattal öntöztetett az ő teste, mígnem szőre megnőtt, mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi.

És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emeltem, és az én értelmem visszajött, és áldám a felséges Istent, és dicsértem és dicsőítettem az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll.

 

És a föld minden lakosa olyan, mint a semmi; és az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná, és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?

 

Abban az időben visszatért hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatért hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkerestek engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem.

Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő útjai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.” (Dán 4, 28-34.)

 

 

 

 

Népek

 

 

 

A babiloni fogság 70 éves ideje

 

„Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:

Íme, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom őket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem őket és csudává és szörnyűséggé teszem őket és örökkévaló pusztasággá.

És elveszem tőlük az öröm szavát, a vígasság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.

És ez egész föld pusztasággá és csudává lesz, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.

És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ő népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.” (Jer 25, 8-12.)

 

 

„Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre.” (Jer 29, 10.)

 

„Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerója a föld az ő szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugodott, hogy betelnének a hetven esztendők.” (2Krón 36, 21.)

 

 

 

„…én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.

És orcámat az Úr Istenhez emeltem, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban.

És imádkoztam az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.

Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.

 

És nem hallgattunk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.

Tied Uram az igazság, mienk pedig orcánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfijain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izraelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a mellyel vétkeztek ellened.

Miénk, oh Uram, orcánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.

 

A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;

És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által.

És az egész Izrael áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!

És teljesítette az ő szavait, a melyeket szólt ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.

 

Amint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jött! És az Úrnak, a mi Istenünknek színe előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.

Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozta: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.

Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! Aki kihoztad a te népedet Egyiptom földéből hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!

 

Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.

És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orcádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.

Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket.

 

Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped.

És még szóltam és imádkoztam, és vallást tettem az én bűnömről, és az én népemnek, az Izraelnek bűnéről; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztettem az én Istenemnek szent hegyéért.” (Dán 9, 2/b-20.)

 

 

 

Isten nemcsak meghallgatta a bűnbánó imát, hanem még további kijelentéseket is adott a jövőre nézve. Ez lett a 7+62+1 hetes évhetekből álló újabb hetven évről szóló kijelentés. (Dán 9, 21-27.)

 

Azaz Dániel 2 hetven éves időszak közepén élt.

Ha az elmúlt 70 évet „tükrözte” megkapta a jövőt!

 

Nem kellett mást tennie, mint egyfajta történelmi tükrözést kellett végrehajtania. Mely jelen esetben nemcsak tükrözés, hanem 7-szeres nagyítást is tartalmaz.

Egy prófétának ez nem jelent problémát.

 

Másképp megfogalmazva: a múlt eseményeiből és a jelen paramétereiből következtetni tud a jövő eseményeire.

 

 

 

Tírusz is 70 éves büntetést kapott

 

„És lesz ama napon, hogy Tírus elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendő multán Tírus sorsa a parázna nő éneke szerint lesz:

Végy citerát, járd be a várost, elfeledett parázna nő; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jöjj!

És lesz hetven esztendő multán, meglátogatja az Úr Tírust, és az ismét megkapja a maga keresetét, és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén!

S lesz az ő nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr előtt lakozóké lesz az ő nyeresége, hogy egyenek eleget, és szép ruházatuk legyen.” (Ésa 23, 15.)

 

„… a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” (1Pét 5, 9.)

 

Tíruszt is Babilon foglalta el, és sorsa megegyezett Izraellel.

 

 

 

Visszavitel az idők végén

 

a.) Izrael

 

„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.

Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket.

És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.

És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, a hová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket.” (Jer 29, 11-14.)

 

 

E folyamat beteljesedése a cionizmus.

 

 

b.) más népek

 

„Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra. De visszahozom Moábot a fogságból sok idő múlva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.” (Jer 48, 46-47.)

 

„De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr.” (Jer 49, 6.)

 

 

FONTOS!!!

 

Ahogyan Dániel is az időtükör fókuszában állt, ugyanúgy ma mi is egy hasonló időtükör gyújtópontjába állhatunk bele.

Melynek lényege, hogy hátunk mögött van a beteljesedett cionizmus (Izrael helyreállítása), de még előttünk van az „atyafi népek” (Moáb, Ammon országának) helyreállítása.

 

 

 

Kiegészítés: Edom népére viszont nem találni ilyen utalást, hogy Isten helyreállítaná azt a népet. Ennek nem az az oka, hogy Isten nem tud, vagy nem akar nekik megbocsátani, hanem az ő szívük állapota.

 

Az edomiták a szimbólumai a megkeseredett lelkű embernek, akiknek mindenből elegük van.

 

Tehát kizárhatja valaki magát Isten kegyelméből úgy, hogy még az Isten sem tud rajta segíteni, ha ő nem akar.

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan jelenik meg a bűntudattal való visszaélés?

 

Úgy, hogy sosem ér véget a bűnbánó időszak.

 

 

 

 

 

Esetlentanulmány

 

Székely próféciák

 

Kiárad a Szentlélek a   Székelyföldön. Előbb-utóbb elkezdenek prófétálni.

Igen ám, de igencsak furcsa   mondatok jönnek elő a székelyek szájából, mert az elméjükben lévő   csűr-csavaros gondolkodásmód keveredik a szívükben lévő Ige szimbolikájával.

 

Például:

1. Meg van írva az, hogy meg van írva. (legalább 75-ször)

 

2. Annál a könyvnél, ahol ki van nyitva a Bibliám, az vagyon megírva, hogyha a bűneidből megtérsz, jól lesz dolgod.

 

3. Meg van írva, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Nos, azért érzed most magadat magányosnak, mert egyedül élsz.

 

4. Gondjaid vannak? Meg van írva, hogy akit szeret az Úr, azt megfenyíti. (Jel 3, 19.) Most akkor mit akarsz, szeressen az Úr vagy sem?

 

5. Meg van írva: Láttam elhatalmasodni a gonoszt és   szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, de elmúlt és íme nincsen! Kerestem, de nem található.” (Zsolt 37, 35-36.)

Mi történt? Nos, hát Józsi kivágta a fát, oszt abból fűtött télen…

 

6. Meg van írva: „És meglátva egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált azon semmit, hanem csak levelet; és mondta annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal   elszáradt. És látván ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?” (Mt 21, 19-20.)

 

7. Vannak, akik szerint a   fügefa Izraelt szimbolizálja.

Ez arra utal, hogy Isten nemcsak uralkodókat, hanem népeket is, melyek erős és hatalmas és emberi erővel elpusztíthatatlan fák – a szavával kivágja. (Mt 3, 10.)

 

8. Meg van írva: két kosár füge volt letéve az Úr temploma   előtt… A jó fügék igen jók, de a rosszak igen rosszak, sőt rosszaságok miatt   ehetetlenek… (Jer 24. fejezet). Mit jelent ez?

Hát a nagy meleg miatt mindkét   kosár fügét belerakták egy-egy hűtőszekrénybe. Az egyik egy magyar   hűtőszekrény volt, míg a másik román, ami meghibásodott, így lett romlott   gyümölcs.

 

9. Az Isten Felkentje legyőzte   azt, aki meggyalázta Istent. (Dávid és Góliát története.)

 

10. A tékozló fiú elcsángált   Moldvába. Onnan tért haza Székelyföldre.

A FIATALOK ÉLTETIK TOVÁBB A CSÁNGÓ KULTÚRÁT

Fájl:Csangos.PNG

Szólj hozzá!

BMX 12/07. rész – paráznaság

2013.08.13. 08:33 12nyil

 

 

Paráznaság

 

„És elindultak Izrael fiai Ramszeszből Szukkótba, mintegy hatszáz ezren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is ment fel velük; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.” (2Móz 12, 37-38.)

 

„… szívükben Egyiptom felé fordultak, ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Egyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.

És borjúképet csináltak azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.

 

Az Isten pedig elfordult, és adta őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-e nékem negyven esztendeig a pusztában, Izraelnek háza?

Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti isteneteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilonon túl.” (ApCsel 7, 39-43.)

 

 

 

A pusztai vándorlás során nem csak egyféle frigyláda készült.

 

Egyrészt volt a Mózesi frigyláda, másrészt a becsatlakozott népek által csinált és hordozott Moloki frigyláda.

 

 

Hogyan tisztelték a Molokot?

 

„A te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne szentségtelenítsd a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.” (3Móz 18, 21.)

 

 

„És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez utálatosságot megcselekedjék.” (Jer 32, 35/a.)

 

 

Milyen ítéletét váltotta ez ki Istennek?

 

„Szólt ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Izrael fiainak pedig mondd meg: Valaki Izrael fiai közül és az Izraelben tartózkodó jövevények közül odaadja az ő magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kővel.

Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az ő népe közül, mivelhogy adott az ő magzatából a Moloknak, hogy megfertőztesse az én szentségemet, és megszentségtelenítse az én szent nevemet. 

Ha pedig a föld népe behunyja szemeit az ilyen ember előtt, a mikor az oda adja az ő magzatát a Moloknak, és azt meg nem öli:

Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak háza népére, és kiirtom azt és mindazokat, a kik ő utána paráználkodnak, hogy a Molokkal paráználkodjanak, az ő népük közül.

A mely ember pedig az igézőkhöz és a jövendőmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az ő népe közül.” (3Móz 20, 1-6.)

 

 

Konkrét történelmi ítéletek

 

a.) családra

 

„Akkor épített Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták utálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai utálatos bálványának.

És ekképpen cselekedett Salamon mind az ő idegen feleségeivel, a kik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.

 

Megharagudott azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izrael Istenétől, a ki megjelent volt néki kétszer is,

És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját.

 

Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendeléseimet, a melyeket parancsoltam néked: elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak.

Mindazáltal míg élsz, nem cselekszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt.” (1Kir 11, 7-11.)

 

 

b.) népre

 

„Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.

Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.

 

És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;

 

Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, a kik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is;

Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.” (Sof 1, 2-6.)

 

 

Paráznaság egy csokorban szerepel a bálványimádással

 

„Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik;

Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.

Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.

Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira.” (Ef 5, 3-6.)

 

Érdekes, hogy az értéktelen beszédek is helyet kapott a felsorolásban.

 

 

 

A paráznaság nem kívülről halad befelé, hanem belülről kifelé.

 

A mai kor bálványait nevükön kell nevezni, ahogy az Ige is nevükön hívta: Molok, Kámós, Remfán, Dágon, Baál…

 

Ilyen bálványok:

-         a fogyasztói társadalom eszméje

-         elektronikus eszközök fontosabbak az embernél

-         sport és/vagy divathóbort hatalmas anyagi kiadásokkal

 

 

A paráznaság egy idő után öltözködésben is megjelenik.

 

A fehérnemű az magyarul nem más, mint alsónemű; azaz minden részének fedve kell lennie ahhoz, hogy alsónemű legyen.

Ehhez segítség lehet a magyar nyelv szeretete.

 

Megfigyelhető, hogy fordított arányosság figyelhető meg a magyar nyelv szeretete és a fehérnemű fedetlensége között.

 

Minél inkább érték a magyar nyelv egy embercsoportban, annál kevésbé látszik ki a fehérnemű bármely része.

Minél kevésbé érték a magyar nyelv egy embercsoportban, annál inkább láthatóvá válik a fehérnemű bármely része.

 

   

 

Esetlentanulmány

 

Egy istentisztelet során egy keresztény hölgy vallásos extázisba esik, melynek során véletlenül láthatóvá válik – mivel mackónadrágban jelent meg – a vérvörös fehérneműje.

Egy időszakban keresztény hölgyek az istentiszteleten combközépig felvágott szoknyában jelennek meg.

Megint máskor a prédikátor felesége új frizurával és miniszoknyában jelenik meg, és ül le az első sorban.

Lehetséges, hogy ez a közösség nem tökéletes.

 

Egy másik gyülekezetben sosem fordulnak elő hasonló esetek, még csak körülbelüliek sem. Mégis ebből közösségből a 2. generációs keresztények alig-alig maradnak benn a gyülekezetben, míg az előbbi közösség általában meg tudja tartani a gyülekezetben felcseperedett fiatalokat.

 

 

Vajon mi okoz több kárt?

Időnként előfordul egy-egy tökéletlenség, vagy ha esélyt sem látnak arra a hívők, hogy megélhetik a teljességüket?

 

Vajon egy tökéletes gyülekezetnek magyarázta Pál a karizmák működését és a bővelkedést, vagy ahol azért előfordult gond a (testi) paráznasággal?

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: paráznaság gyülekezet karizmák

BMX 12/06. rész – merev ajánlási rendszer

2013.08.07. 14:27 12nyil

 

I.  A bíra-modell

 

12 bírát támasztott az Úr, minden törzsből egyet-egyet.

 

 

1. Otniel, a Kénáz fia

 

„Ekkor az Úrhoz kiáltottak az Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izrael fiainak, aki megszabadította őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét.

És az Úrnak lelke volt ő rajta, és bíráskodott Izraelben, és amint kiment a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mezopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.

És megnyugodott a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.” (Bír 3, 9-11.)

 

 

2. Ehud

 

„Ekkor megint az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai, és

… az Úr szabadítót támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki suta volt. És mikor az Izrael fiai ajándékot küldtek általa Eglonnak, Moáb királyának,

Ehud szerzett magának egy kétélű kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezte.

És bemutatta az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember volt.” (Bír 3, 15-17.)

 

„Akkor kinyújtotta Ehud az ő balkezét, és kirántotta kardját a jobb tomporáról, és beleütötte azt annak hasába.

És bement még a markolatja is a vasa után és berekesztette a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán.” (Bír 3, 21-22.)

 

„…az ő uruk ott feküdt a földön halva.

Ehud pedig elmenekült, míg azok késlekedtek, és elhaladván a kőbányák mellett, Szeiráhba futott.

És a mikor oda megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámentek ő vele az Izrael fiai a hegyről, és ő előttük.

És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak ő utána, és elfoglalták a Jordán réveit, melyek Moáb felé vezettek, és nem engedtek azokon senkit általkelni.

És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.

Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izrael keze alatt. És megnyugodott a föld nyolcvan esztendeig.” (Bír 3, 25/b-30.)

 

 

3. Sámgár

 

„Ő utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt bíró, a ki hatszáz Filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadította ő is Izraelt.” (Bír 3, 31.)

 

 

4. Debóra prófétaasszony

 

„Ebben az időben Debóra, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt bíró Izraelben.

És ő a Debóra-pálmája alatt lakott Ráma és Bétel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izrael fiai törvényre.

És elküldött és hivatta Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izraelnek Istene: Menj és vonulj fel a Tábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?

És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.” (Bír 4, 4-7.)

 

„…Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.

Így alázta meg Isten azon a napon Jábint, a Kánaán királyát az Izrael fiai előtt.

Az Izrael fiainak keze pedig mind jobban ránehezedett Jábinra, a Kánaán királyára, mígnem kiirtották Jábint, a Kánaán királyát.” (Bír 4, 22/b-24.)

 

 

5. Gedeon

 

„Prófétát küldött az Úr az Izrael fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,

És én mentettelek meg benneteket az Egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezükből, a kiket kiűztem előletek, és néktek adtam az ő földjüket.

És mondtam néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.” (Bír 6, 8-10.)

 

„És előjött az Úrnak angyala, és leült ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségéből való Joásé volt, és az ő fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orcája elől.

Ekkor megjelent neki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!

Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? És hol vannak minden ő csoda dolgai, a melyekről beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-e fel minket Egyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.

És az Úr hozzá fordult, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izraelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?” (Bír 6, 11-14.)

 

„És mikor a háromszáz ember belefújt kürtjébe, fordította az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Czererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl.

És egybegyűjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzték a Midiánitákat.

És követeket küldött Gedeon az egész Efraim hegységbe, ezt üzenvén: Jöjjetek alá a Midiániták ellen és foglaljátok el előttük a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt. És egybegyűlt Efraimnak minden férfija, és elzárták a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt is.

És elfogták Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölték Orebet az Oreb kőszikláján, és Zéebet megölték a Zéeb pajtájában, és űzték a Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvitték Gedeonnak a Jordánon túl.” (Bír 7, 22-25.)

 

„Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az ő seregük velük, mintegy tizenötezren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverfogható férfiú volt.

És felment Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban érezte magát.

És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de ő utánuk ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.” (Bír 8, 10-12.)

 

„Így aláztattak meg a Midiániták az Izrael fiai előtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugodott a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.

És hazatért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.” (Bír 8, 28-29.)

 

 

 

6. Thóla

 

„Támadt pedig Abimélek után az Izrael megszabadítására Thóla, Puának, a Dodó fiának fia, Issakhár nemzetségéből való, a ki Sámirban lakott, az Efraim hegységben.

És bíráskodott Izraelben huszonhárom esztendeig, és meghalt, és eltemették Sámirban.” (Bír 10, 1-2.)

 

 

7. Jáir

 

„Ő utána következett Jáir, a gileádbeli, és ítélte Izraelt huszonkét esztendeig.” (Bír 10, 3.)

 

 

8. Jefte

 

„És megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán.

És összegyülekeztek az Ammon fiai, és táborba szállottak Gileádban, és összegyűltek az Izrael fiai is, és Mispában táboroztak.

És Gileád népe és fejedelmei egyik a másikától kérdezgették: Ki az a férfiú, a ki megkezdi a harcot az Ammon fiai ellen? Legyen az feje Gileád összes lakóinak!” (Bír 10, 16-18.)

 

„A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és egy parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.” (Bír 11, 1.)

 

„És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harcoljunk az Ammon fiai ellen.

Jefte pedig monda Gileád vénjeinek: Avagy nem ti vagytok-e, a kik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?

És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.

És monda Jefte Gileád vénjeinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: igazán fejetekké leszek?

Akkor mondának Gileád vénjei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekszünk!” (Bír 11, 6-10.)

 

„És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velük, és kezébe adta néki azokat az Úr.

És verte őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izrael fiai előtt.” (Bír 11, 32-33.)

 

"Ítélte pedig Jefte Izraelt hat esztendeig, és meghalt Jefte, a Gileádbeli, és eltemették Gileád egyik városában." (Bír 12, 7.)

 

 

9. Ibsán

 

„És ítélte ő utána az Izraelt Ibsán, ki Betlehemből való volt.

Ennek harminc fia volt és harminc leányt házasított ki, és harminc leányt hozott be kívül az ő fiainak, és ítélte Izraelt hét esztendeig.” (Bír 12, 8-9.)

 

 

10. Élon

 

„És bíráskodott ő utána Élon Izraelben, ki a Zebulon nemzetségéből való volt, és ítélte Izraelt tíz esztendeig.” (Bír 12, 11.)

 

 

11. Abdon

 

„Ő utána pedig Abdon bíráskodott Izraelben, a Pireathonita Hillel fia.

Ennek negyven fia és harminc unokája volt, kik hetven szamárcsikón nyargaltak, és ítélte Izraelt nyolc esztendeig.” (Bír 12, 13-14.)

 

 

12. Sámson

 

„És élt ebben az időben egy férfiú Czórából, a Dán nemzetségéből való, név szerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.

És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Íme most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszel, és fiat szülsz.

Azért most megóvjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.

Mert íme terhes leszel, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a Filiszteusok kezéből.” (Bír 13, 2-5.)

 

„És ítélte Sámson Izraelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.” (Bír 15, 20.)

 

 

 

Összegzés

 

Ha nem volt bíra:

„Ebben az időben nem volt király Izraelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az ő szemei előtt.” (Bír 21, 25.)

 

 

De ha volt bíra:

 

„És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadították őket szorongatóiknak kezéből.” (Bír 2, 16.)

 

 

Ennek ellenére

 

„És monda az Úr Sámuelnek: … nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.” (1Sám 8, 7.)

 

Miért?

 

Mert mikor bírákat támasztott az Úr nékik, az Úr maga volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, melyeket emeltek elnyomóik és szorongatóik miatt.” (Bír 2, 18.)

 

 

II. A bírák újszövetségi megfelelői a szolgálati ajándékok

 

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul” (Ef 4, 11.)

 

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1Kor 12, 28.)

 

 

 

III. Fel lehetett-e ismerni a különleges elhívással rendelkező személyeket a törvény idején?

 

Igen, erre néhány példa

 

a.) Éli felismeri, hogy Isten szól Sámuelhez

 

„És szólította az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek [megértette Éli], hogy az Úr hívja a gyermeket.” (1Sám 3, 8.)

 

b.) Akhimélek pap esete, aki Dávidról ezt mondja.

 

„Vajon csak ma kezdtem-e az Istent ő érette megkérdezni? Távol legyen tőlem!” (1Sám 22, 15.)

 

IV. Elhívások felismerése az újszövetségben

 

Manapság minden keresztény kurzusra ajánlás szükséges.

Ez nagyon helyes.

 

Miért ismerne el egy szolgálat bármi olyan elhívást, mely nem szolgálja ki őt?

Egyszerűen csak azért, mert Isten esetleg valami újat akar elkezdeni, és a meglévő szolgálatok még nem tudják elfogadni azt az újat, amit a Mindenható cselekedni akar.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vajon ma, a kegyelem korszakában hogyan ismernek fel szolgálók szolgálati ajándékokat?

Képesek felismerni/elismerni olyan személyeket, akik mernek máshogyan szolgálni, mert hitük van rá?

 

Miért jöttek létre újabb Egyházak, felekezetek, ébredések?

Mert előbb-utóbb eljött egy olyan személy, akit Isten támasztott szolgálati ajándékként, de nem voltak hajlandók őt elismerni.

 

Így az adott személynek nem maradt más választása, mint egy teljesen új munkát kezdeni – ami például apostoli elhívás esetén teljesen bele is fér a „munkaköri leírásba”.

 

Tíz év alatt tízezer fővel csökkent Vas megye lakossága

 

Esetlentanulmány

 

Hol volt, hol nem volt, hogy egyszer összetalálkozott az öt fő szolgálati ajándék mindegyike, azaz egy evangélista, egy apostol, egy próféta, egy tanító és egy pásztor. (Ef 4, 11.) Rögtön el is döntötték, hogy ők öten összefognak, és így senki és semmi nem foghat ki rajtuk. Nem egyénieskedőek, egymásnak szót fogadnak, mert ők igenis meg akarják mutatni a többi keresztény felekezetnek, hogy mégiscsak a pünkösdi-karizmatikus mozgalom az igazi! És hát ki tudná ezt jobban bebizonyítani, mint ők öten!

 

El is kezdik a szolgálatot.

Az evangélista addig prédikál, amíg 10.000 ember meg nem tér.

Az apostol ez után ébredési összejövetelek keretében 100 új gyülekezetet szervez nem kis munkával.

A próféta egyre-másra járja a gyülekezetet, úgy prófétál, hogy csak úgy füstöl! Egyik prófécia sem talál mellé, mindegyik építő, intő vagy vigasztaló.

A tanító sem akar lemaradni. Folyamatosan tanít mindegyik gyülekezetben, az alapozó és haladó bibliaiskolát minden megtért elvégzi.

 

Egyszer csak a pásztor megszólal:

- Nem tudom elvégezni a szolgálatomat, lehetetlent kérnek tőlem a pásztoroltak.

- Mi lenne az? – Kérdezi az evangélista, az apostol, a próféta és a tanító.

- Szeretnének az egyedülálló hölgyek a gyülekezeten belül férjhez menni. – Hangzik a felelet.

- És miért okoz ez problémát? Ugye nem azt akarod mondani, hogy 10.000 megtértből egyetlen házaspárt sem tudsz alkotni?

- De bizony azt!

- És mégis szerinted ez hogyan lehet? Véleményed szerint mi lehet a probléma forrása?

- Csak az, hogy mind a 10.000 megtért személy nő. Férfi egy sincs közöttük!

1 komment

Címkék: pásztor evangélista próféta tanító gyülekezet apostol szolgálati ajándék

BMX 12/05. rész – módszeres betartás hitsorstársak felé

2013.07.31. 08:46 12nyil

 

Versengés

 

 

Isten akarata

 

 

 

„Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.” (1Tim 2, 8)

 

 

 

Gondolattal indul

 

„Támadt pedig bennük az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.” (Luk 9, 46.)

 

„Támadt pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jótevőknek hivatnak.

De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.” (Luk 22, 24-26.)

 

 

Testiség miatt van

 

„Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?” (1Kor 3, 3.)

 

 

A versengés szó itt szinonim a háborúval:

 

„Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember volt, a kinek hat-hat, vagyis huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia volt.

És szidalommal illette Izraelt, és megölte őt Jonathán, Dávid testvérének, Simeának fia.

Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gáthban, a kik elveszének Dávidnak és az ő szolgáinak keze által.” (1Krón 20, 6-8.)

 

 

Versengés Izraelben

 

„Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad!

Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!” (Hab 1, 3-4.)

 

 

Van amikor a versengés oka egy adott személy elhívása (ajándéka), mely másnál nincs meg

 

a) Ábrahám elhívása

 

„Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátorai.

És nem bírta meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk volt, és nem lakhattak együtt.

Versengés is támadt az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laktak akkor azon a földön.

 

Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.

Avagy nincsen-e előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mész, én balra térek. 

Felemelte azért Lót az ő szemeit, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Cóárig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe.

És választotta Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözött Lót kelet felé: és elváltak egymástól.” (1Móz 13, 5-11.)

 

b.) Pál elhívása

 

„Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hívén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik” (Fil 1, 16.)

 

 

Krisztusi indulat

 

„Ha annak okáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,

Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;

Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.” (Fil 2, 1-3.)

 

 

 

Lehetséges-e a mai időkben, hogy gyülekezetekben rivalizálások (versengések) legyenek?

 

Lehetséges volt:

  • Ábrahám pásztorai és Lót pásztorai között (nem Lót és Ábrahám között!)
  • A Názáreti Jézus tanítványai között
  • Pál és más prédikátorok között

 

Ki hogyan igyekezett ezt elkerülni?

  • Ábrahám felajánlotta Lótnak, hogy ő válasszon, akkor Ábrahám oda nem ment
  • A Názáreti Jézus egy kivételével mindegyik tanítványától azt várta el, hogy ugyanúgy kereszthalált haljanak, mint ő (Péter itt is versengett, mert neki is máshogy kellett, ahogy Andrásé is más lett!)
  • Pál igyekezett, hogy olyan területre menjen szolgálni, ahová a más nem akart menni. Bár itt is volt már valaki, Apollós, de ő csak a János bűnbocsánati bemerítését tanította.

 

 

 

 

Irigység

 

„A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?” (Péld 27, 4.)

 

Itt megint egy sorozat van:

Búsulás > harag > irigység

 

Ha már a búsulásban (szomorúságban) kegyetlenség van, akkor mi lehet a haragban, és még annál is erőteljesebben az irigységben?

 

 

 

 

„Ha pedig keserű irígység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.

Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.

Mert a hol irígység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.” (Jak 3, 14-16.)

 

Itt körbeérnek a hivatkozások, mert itt meg háború(ság) van az irigység mellett.

 

 

 

„Honnét vannak háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-e a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?

Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.” (Jak 4, 1-2.)

 

"Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.” (Jak 4, 3.)

 

"De majd nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja:

Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (Jak 4, 6.)

 

 

"Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.” (Jak 4, 8.)

 

Az idézett részből úgy tűnik, mintha nem megtérő bűnösök,

hanem hívők számára szólna ez az üzenet.

 

„De némelyek azok közül elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nékik, a miket Jézus cselekedett.

Egybegyűjtötték azért a papi fejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és… Ama naptól azért azon tanakodtak, hogy őt megöljék.” (Jn 11, 46-47. 53.)

 

Nem ez volt az első ilyen vágyuk:

„A papi fejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék” (Jn 12, 10.)

 

Végül nem ölték meg Lázárt, Jézust se, csak kiszolgáltatták őt Rómának.

 

Barabás

 

„Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akartak.

Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.

Mikor azért egybegyülekeztek, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-e, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?

Mert jól tudta, hogy irigységből őt kézbe.” (Mt 27, 15-16.)

 

Tehát ha

  • irigység van a szívben,
  • ambiciózus gondolatok a fejben,
  • versengés a szolgálatban,

 

akkor nagy a valószínűsége annak, ha a Közösségnek választania kell két személy közül, úgy a krisztusibb helyett a barabásabb jellemű személyt fogja választani.

 

 

Esetlentanulmány

 

Egy isteni elhívással rendelkező prédikátor nehezen kezdi meg a szolgálatát, mert tudja, hogy van egy vele szemben versengő prédikátor, akinek legfőbb gondja, hogy őt túlszárnyalja.

(1Tim 2, 8/b.)

A Szent Lélektől sürgetést érez a bensőjében, így elkezdi a szolgálatot, – mondván lesz, ami lesz –, végül is hát nem ő kezdte a versengést, ő az isteni elhívásnak engedelmeskedik.

 

A versengő prédikátor mindenben igyekszik felülmúlni a társát, hihetetlen energiákat mozgósít minden egyes területen az utolérésre lett légyen akár iskolai végzettség, akár nyelvismeret vagy bármi más.

 

Egy idő után az elhívott prédikátor számára olyan dimenziók tárulnak fel, melyet senki más nem követhet, mivel azok a területek már csak külön engedéllyel (elhívással) járhatók be hívők számára. Mint ahogy volt ez Pál apostolnál is, akinek (kis-)ázsiai barátai voltak, (ApCsel 19, 31.) s a bálványáldozati ételből is ehetett – mégsem befolyásolta ez a hitéletét! (1Kor 8, 7.)

 

A versengő prédikátor fel sem tudja fogni, hogy a másiknak lehet valamilye, amit ő ne tudna leutánozni sőt, jobban csinálni. Számára ezért ez az út nem csak helytelen, hanem veszélyes is. Míg saját életében lehet, hogy le tudja győzni a felé irányuló negatív erőket, addig itt olyan sötét, szürke, szellemi erőkkel kell konfrontálnia, melyekre nem készítette fel egy arra a területre szóló elhívás.

 

Vakmerő lett, és saját csapdájába esett, mikor már nem csak embertársa ellen versengett, hanem annak elhívása ellen is. Mivel ez az elhívás egyenesen Istentől jött, így személyesen Isten ellen kezdett versengeni. Hogyan is végződhet előbb-utóbb egy ilyen élethelyzet, mint tragédiával? (5Móz 1, 43.) 

 

ajánlott weboldal: http://napiremeny.blog.hu/2012/04/25/ne_hasonlitsd_magad_mashoz

 

Szólj hozzá!

Címkék: versengés irigység gyülekezet

BMX 12/04. rész – visszaélés karizmákkal

2013.07.24. 12:43 12nyil

 

 

Ajándékok

 

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.

A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.

 

Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.

Némelyiknek ugyanis (1) bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig (2) tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;

Egynek (3) hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig (4) gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;

 

Némelyiknek (5) csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg (6) prófétálás; némelyiknek pedig (7) lelkeknek megítélése; másiknak (8) nyelvek nemei; másnak pedig (9) nyelvek magyarázása;

 

De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. Mert a miképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.

 

Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák [rabszolga népek], akár szabadok [szabad népek]; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok.” (1Kor 12, 4-14.)

 

Gyümölcsök

 

„De a Léleknek gyümölcse: (1) szeretet, (2) öröm, (3) békesség, (4) béketűrés, (5) szívesség, (6) jóság, (7) hűség, (8) szelídség, (9) mértékletesség.” (Gal 5, 22.)

 

Az ajándékok (karizmák) és a gyümölcsök párban járnak.

Ott ahol karizma nagyon van, de gyümölcs alig, ott berregjen a csengő, vijjogjon vészjelző, mert előbb-utóbb bajok lesznek.

 

Tulajdonképpen nem is igazából az a lényeges, hogy:

-         van-e nyelveken szólás (imádkozás) vagy sem?

-         van-e nyelvek magyarázása vagy sem?

-         van-e prófétálás vagy sem? ...

 

Hanem az, hogy a meglévő karizmákat hogyan használják.

 

Egy egyközéppontú szolgálat nehezen tud használni páros ajándékot. Pl. ilyen a nyelveken kijelentés és a hozzá tartozó magyarázás vagy álom megálmodása/elmondása és az álom megmagyarázása.

 

A prófétálás se fér bele, mert szó sem lehet róla, hogy valaki megítélje az általa elhangzottakat.

 

 

„És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.

Az ő feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;

És a lábai hasonlók voltak az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.

Volt pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jött ki; és az ő arca, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.

Mikor pedig láttam őt, leestem az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám vetette az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó” (Jel 1, 13-17.)

 

 

„…fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:

Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Ef 6, 17-18.)

 

Tehát a mi kétélű kardunk az, amit kimondunk.

 

Úgy vélem az igai kard, az az amikor a Szent Lélektől inspirálva mondunk ki szavakat akár értelemmel érthetőt, akár szellemmel olyat, melyet nem értünk.

 

Ez mindkét irányban hat, és a szolgálat ha mást épít, magát is építi;

Ha a szolgálat rombol, maga a szolgáló személy, saját magát is rombolja.

 

 

Visszaélések

 

Most elsősorban a 3 ún. kijelentés-ajándékról lesz szó.

 

 

 

1. nyelvek nemei

kép forrása:

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_e__hagin:_tiz_ok___teljes_Zc8

 

A nyelvek nemei vagy ahogy jobban ismert ’nyelveken szólás’ az egyik legérdekesebb karizma. Nem mindig adatik meg a Szent Szellemmel való betöltekezéskor (Szent Lélek keresztség), de meglétével igazolják annak megtörténtét.

Ha egy adott gyülekezeti kultúrában szinte mindenki szól nyelveken, akkor a keresztséget kérő személy is nagy valószínűséggel azonnal megkapja.

 

 

Lehet-e ezzel visszaélni?

 

A gond az, hogy nincs arról biztosíték, hogy a nyelveken szólás mikor beszélt (vagy holt) nyelv vagy pedig csak egyfajta kántálás.

Segítség lehet, ha valaki magyarázza, vagy ha a nyelveken szóló folyamatos nyelveken imádkozás alatt egymás után több imanyelvet is tud használni, amely függvénye lehet annak, hogy miért imádkozik (lelke vagy szelleme).

 

Túl sok nyelveken imádkozás ellustíthatja az elmét – teret adva hitetlen vagy bűnös gondolatoknak.

 

 

„Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is;

énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.” (1Kor 14, 15.)

 

Lehet éneklés is, mely akár a dicséret egy-egy holtponton való átlendítését is szolgálhatja.

 

 

2. prófétálás

 

 

kép forrás: http://kozhely.wordpress.com/category/fotok/page/5/

 

„A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.

De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.

Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen; És a prófétalelkek engednek a prófétáknak” (1Kor 14, 29-32.)

 

Próféta ebben a környezetben = prófétáló személy, és nem szolgálati ajándék!

 

 

Lehet-e ezzel visszaélni?

 

Hallottam hogy egyszer egy vállalkozó, miután megtért, elutazott egy másik kontinensre csak azért, hogy ott kapjon próféciát. Mert ott már elég távol volt azoktól a személyektől, akik anyagilag érdekelhettek volna abban, hogy ő keresztényként milyen új vállalkozásba kezd.

Vállalkozó lévén volt annyi esze, hogy a 2-3 prófétáló és a többiek úgy együtt érdekelhettek lettek volna egy anyagi dologban, így inkább biztosra ment.

 

De akkor mi a helyzet Agabussal és Pállal?

 

„Ez időtájban pedig mentek Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.

Felkelvén pedig egy azok közül, név szerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lett Klaudius császár idejében.

A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak” (ApCsel 11, 27-29.)

 

Pál apostol adott Agabus szavaira.

Képes volt hatalmas távolságokat is bejárva gyűjtést rendezni anyagilag szegény atyafiai számára.

 

De Agabus itt egyedül szólt, akkor Pál miért vette olyan komolyan szavait?

Hiszen nem 2-3 személy prófétált, hanem csak egy!

 

Válasz: mert valószínűség szerint Agabusz a tudomány (és bölcsesség) beszédével szolgált, nem pedig prófétált, amikor azt az üzenetet átadta.

Tehát nem ő maga is az üzenet átadása közben (vagy közvetlenül utána) tudta/értette meg a helyzetet, hanem már a szolgálat előtt is tudta, akkor csak kihirdette azt.

 

„Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik ő vele voltunk, érkeztünk Cezáreába; és bemenvén a Filep evangélista házába, ki ama hét közül való volt, ő nála maradtunk.

Ennek pedig volt négy szűz leánya, a kik prófétáltak.

Mialatt pedig mi több napig ott maradtunk, alájött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabus.

És mikor hozzánk jött, vette Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, a kié ez az öv, ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.” (ApCsel 21, 8.)

 

Ha Agabus erőltette volna, hogy Pál ne menjen Jeruzsálembe, akkor az már helytelen lett volna.

 

 

3. nyelvek magyarázása

 

„Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:

Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.” (1Kor 14, 27-28.)

 

„Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta [prófétáló], mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.” (1Kor 14, 5.)

 

Itt valamiféle sorozatot láthatunk: nyelveken szóló > prófétáló > magyarázó.

Véleményem szerint Isten Igéjétől nem áll távol a matematika, mert ez itt például egy sorozat. Csak nem számtani vagy mértani… sorozat, hanem karizmai sorozat.

 

„Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.” (1Kor 14, 13.)

 

Miért van olyan kevés magyarázó?

a.)    mert nem kérik ezt a karizmát

b.)    nem merik használni, mert nincs rá mód, hogy azt mikor lehet megtenni

c.)    ha se közel, se távol egyetlenegy magyarázó sincs, bizony felmerül a kérdés, hogy a kiejtett idegen szavak biztos nyelvet alkotnak-e vagy sem?

 

Lehet-e ezzel visszaélni?

 

Egy magyarázó megteheti, hogy vagy nem ad magyarázatot, vagy mást mond mint a magyarázat. Bár ez utóbbit elég nehéz megtenni, mert ez kijelentés-ajándék, tehát a magyarázó még maga sem tudja mit fog mondani. Legfeljebb az üzenet vége elmaradhat, fontos, hogy teljesen várjuk meg a magyarázatot – miért maradna homályos folt, ha a többit is intuitív/inspiratív módon meg tudta ragadni, és el tudta mondani?

 

Védekezés

 

„két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.” (5Móz 19, 15.)

„két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó” (Mt 18, 16/b.)

 

Ha fontos dologban kérjük Isten vezetését, akkor érdemes több, egymástól teljesen független szolgálatot is felkeresni, hogy ki milyen üzenetet tud adni. Ezeknek az üzeneteknek nem kell teljesen megegyezniük, de egy irányba kell mutatniuk, vagy más értelmezés szerint közös metszettel kell rendelkezniük, az pedig a valódi Istentől való üzenet.

 

 

 

 

Esetlentanulmány

 

Útjára indul egy gyógyító szolgálat, melynek során nem csak emberek gyógyulnak meg, hanem állatok is. Persze a gazdik viszik is rögtön a kis kedvenceiket, és mindenki persze csak 1-et, hogy haladjon a sor.

A szolgálat beindul, a kenet hatalmas. Még a kedvencek elveszett végtagjai is kinőnek. Nagyon fegyelmezetten megy minden, de egyszer csak megáll a sor, és egyszerűen nem halad tovább.

Körülbelül 1 óra múlva már kezdenek az emberek és a kedvenceik is egyre türelmetlenebbek lenni, hogy hát akkor most megy a szolgálat vagy sem?

A kutya vonyít, a macska nyávog, a papagáj meg folyton azt rikácsolja, hogy ’ki kell űzni belőle a Jézabel szellemét’.

 

De mégis mi történhetett?

 

Nos, az egyik atyafi elhozta a kedvenc százlábúját, amely fűnyírózás közben végtagjait veszítette. Eddig állatkórházban épülhetett, ott ideiglenes lábakat szereltek fel neki, most pedig az állatbarát gazdi elhozta őt a gyógyító szolgálatra, mert bízik isten csodatevő erejében.

A gond csak az, hogy mindegyikért külön kell imádkozni.

Így nem csoda, ha sokáig tart a csoda.

Szólj hozzá!

Címkék: prófécia próféta gyülekezet nyelveken szólás szolgálati ajándék nyelvek magyarázása karizmák

süti beállítások módosítása