I.  A bíra-modell

12 bírát támasztott az Úr, minden törzsből egyet-egyet.

1. Otniel, a Kénáz fia

„Ekkor az Úrhoz kiáltottak az Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izrael fiainak, aki megszabadította őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét.

És az Úrnak lelke volt ő rajta, és bíráskodott Izraelben, és amint kiment a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mezopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.

És megnyugodott a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.” (Bír 3, 9-11.)

2. Ehud

„Ekkor megint az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai, és

… az Úr szabadítót támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki suta volt. És mikor az Izrael fiai ajándékot küldtek általa Eglonnak, Moáb királyának,

Ehud szerzett magának egy kétélű kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezte.

És bemutatta az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember volt.” (Bír 3, 15-17.)

„Akkor kinyújtotta Ehud az ő balkezét, és kirántotta kardját a jobb tomporáról, és beleütötte azt annak hasába.

És bement még a markolatja is a vasa után és berekesztette a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán.” (Bír 3, 21-22.)

„…az ő uruk ott feküdt a földön halva.

Ehud pedig elmenekült, míg azok késlekedtek, és elhaladván a kőbányák mellett, Szeiráhba futott.

És a mikor oda megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámentek ő vele az Izrael fiai a hegyről, és ő előttük.

És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak ő utána, és elfoglalták a Jordán réveit, melyek Moáb felé vezettek, és nem engedtek azokon senkit általkelni.

És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.

Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izrael keze alatt. És megnyugodott a föld nyolcvan esztendeig.” (Bír 3, 25/b-30.)

3. Sámgár

„Ő utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt bíró, a ki hatszáz Filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadította ő is Izraelt.” (Bír 3, 31.)

4. Debóra prófétaasszony

„Ebben az időben Debóra, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt bíró Izraelben.

És ő a Debóra-pálmája alatt lakott Ráma és Bétel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izrael fiai törvényre.

És elküldött és hivatta Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izraelnek Istene: Menj és vonulj fel a Tábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?

És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.” (Bír 4, 4-7.)

„…Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.

Így alázta meg Isten azon a napon Jábint, a Kánaán királyát az Izrael fiai előtt.

Az Izrael fiainak keze pedig mind jobban ránehezedett Jábinra, a Kánaán királyára, mígnem kiirtották Jábint, a Kánaán királyát.” (Bír 4, 22/b-24.)

5. Gedeon

„Prófétát küldött az Úr az Izrael fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,

És én mentettelek meg benneteket az Egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezükből, a kiket kiűztem előletek, és néktek adtam az ő földjüket.

És mondtam néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.” (Bír 6, 8-10.)

„És előjött az Úrnak angyala, és leült ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségéből való Joásé volt, és az ő fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orcája elől.

Ekkor megjelent neki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!

Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? És hol vannak minden ő csoda dolgai, a melyekről beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-e fel minket Egyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.

És az Úr hozzá fordult, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izraelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?” (Bír 6, 11-14.)

„És mikor a háromszáz ember belefújt kürtjébe, fordította az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Czererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl.

És egybegyűjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzték a Midiánitákat.

És követeket küldött Gedeon az egész Efraim hegységbe, ezt üzenvén: Jöjjetek alá a Midiániták ellen és foglaljátok el előttük a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt. És egybegyűlt Efraimnak minden férfija, és elzárták a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt is.

És elfogták Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölték Orebet az Oreb kőszikláján, és Zéebet megölték a Zéeb pajtájában, és űzték a Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvitték Gedeonnak a Jordánon túl.” (Bír 7, 22-25.)

„Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az ő seregük velük, mintegy tizenötezren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverfogható férfiú volt.

És felment Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban érezte magát.

És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de ő utánuk ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.” (Bír 8, 10-12.)

„Így aláztattak meg a Midiániták az Izrael fiai előtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugodott a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.

És hazatért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.” (Bír 8, 28-29.)

6. Thóla

„Támadt pedig Abimélek után az Izrael megszabadítására Thóla, Puának, a Dodó fiának fia, Issakhár nemzetségéből való, a ki Sámirban lakott, az Efraim hegységben.

És bíráskodott Izraelben huszonhárom esztendeig, és meghalt, és eltemették Sámirban.” (Bír 10, 1-2.)

7. Jáir

„Ő utána következett Jáir, a gileádbeli, és ítélte Izraelt huszonkét esztendeig.” (Bír 10, 3.)

8. Jefte

„És megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán.

És összegyülekeztek az Ammon fiai, és táborba szállottak Gileádban, és összegyűltek az Izrael fiai is, és Mispában táboroztak.

És Gileád népe és fejedelmei egyik a másikától kérdezgették: Ki az a férfiú, a ki megkezdi a harcot az Ammon fiai ellen? Legyen az feje Gileád összes lakóinak!” (Bír 10, 16-18.)

„A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és egy parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.” (Bír 11, 1.)

„És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harcoljunk az Ammon fiai ellen.

Jefte pedig monda Gileád vénjeinek: Avagy nem ti vagytok-e, a kik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?

És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.

És monda Jefte Gileád vénjeinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: igazán fejetekké leszek?

Akkor mondának Gileád vénjei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekszünk!” (Bír 11, 6-10.)

„És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velük, és kezébe adta néki azokat az Úr.

És verte őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izrael fiai előtt.” (Bír 11, 32-33.)

"Ítélte pedig Jefte Izraelt hat esztendeig, és meghalt Jefte, a Gileádbeli, és eltemették Gileád egyik városában." (Bír 12, 7.)

9. Ibsán

„És ítélte ő utána az Izraelt Ibsán, ki Betlehemből való volt.

Ennek harminc fia volt és harminc leányt házasított ki, és harminc leányt hozott be kívül az ő fiainak, és ítélte Izraelt hét esztendeig.” (Bír 12, 8-9.)

10. Élon

„És bíráskodott ő utána Élon Izraelben, ki a Zebulon nemzetségéből való volt, és ítélte Izraelt tíz esztendeig.” (Bír 12, 11.)

11. Abdon

„Ő utána pedig Abdon bíráskodott Izraelben, a Pireathonita Hillel fia.

Ennek negyven fia és harminc unokája volt, kik hetven szamárcsikón nyargaltak, és ítélte Izraelt nyolc esztendeig.” (Bír 12, 13-14.)

12. Sámson

„És élt ebben az időben egy férfiú Czórából, a Dán nemzetségéből való, név szerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.

És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Íme most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszel, és fiat szülsz.

Azért most megóvjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.

Mert íme terhes leszel, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a Filiszteusok kezéből.” (Bír 13, 2-5.)

„És ítélte Sámson Izraelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.” (Bír 15, 20.)

Összegzés

Ha nem volt bíra:

„Ebben az időben nem volt király Izraelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az ő szemei előtt.” (Bír 21, 25.)

De ha volt bíra:

„És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadították őket szorongatóiknak kezéből.” (Bír 2, 16.)

Ennek ellenére

„És monda az Úr Sámuelnek: … nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.” (1Sám 8, 7.)

Miért?

Mert mikor bírákat támasztott az Úr nékik, az Úr maga volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, melyeket emeltek elnyomóik és szorongatóik miatt.” (Bír 2, 18.)

II. A bírák újszövetségi megfelelői a szolgálati ajándékok

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul” (Ef 4, 11.)

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1Kor 12, 28.)

III. Fel lehetett-e ismerni a különleges elhívással rendelkező személyeket a törvény idején?

Igen, erre néhány példa

a.) Éli felismeri, hogy Isten szól Sámuelhez

„És szólította az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek [megértette Éli], hogy az Úr hívja a gyermeket.” (1Sám 3, 8.)

b.) Akhimélek pap esete, aki Dávidról ezt mondja.

„Vajon csak ma kezdtem-e az Istent ő érette megkérdezni? Távol legyen tőlem!” (1Sám 22, 15.)

IV. Elhívások felismerése az újszövetségben

Manapság minden keresztény kurzusra ajánlás szükséges.

Ez nagyon helyes.

Miért ismerne el egy szolgálat bármi olyan elhívást, mely nem szolgálja ki őt?

Egyszerűen csak azért, mert Isten esetleg valami újat akar elkezdeni, és a meglévő szolgálatok még nem tudják elfogadni azt az újat, amit a Mindenható cselekedni akar.

Vajon ma, a kegyelem korszakában hogyan ismernek fel szolgálók szolgálati ajándékokat?

Képesek felismerni/elismerni olyan személyeket, akik mernek máshogyan szolgálni, mert hitük van rá?

Miért jöttek létre újabb Egyházak, felekezetek, ébredések?

Mert előbb-utóbb eljött egy olyan személy, akit Isten támasztott szolgálati ajándékként, de nem voltak hajlandók őt elismerni.

Így az adott személynek nem maradt más választása, mint egy teljesen új munkát kezdeni – ami például apostoli elhívás esetén teljesen bele is fér a „munkaköri leírásba”.