100 új gyülekezet

1. Jákob és Lábán

¹³ Én vagyok ama Bételnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.

¹⁴ És felelt Rákhel és Lea, és mondták neki: Vajon vagyon-e még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?

¹⁵ Avagy nem úgy tartott-e minket, mint idegeneket? Midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.

¹⁶ Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [azt] cselekedjed.

¹⁷ Felkelt tehát Jákob, és feltette gyermekeit és feleségeit a tevékre;

¹⁸ És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett; minden jószágát, melyet szerzett Mezopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához, Izsákhoz Kánaán földére.

¹⁹ Lábán pedig elment juhait nyírni; azonközben ellopta Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál voltak.

²⁰ Jákob pedig meglopta a Szíriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adta tudtára, hogy szökni akar.

²¹ Megszökött tehát mindenestől, és felkelvén, általment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott.

²² És mikor harmad napra megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött;

²³ Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzte őket; és elérte a Gileád hegyén.

²⁴ Isten pedig megjelenik a Szíriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákobnak se jót, se rosszat ne szólj.

²⁵ Mikor elérte Lábán Jákobot, s Jákob a hegyen vonta fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén vonta fel az ő rokonaival egybe.

²⁶ És monda Lábán Jákobnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?

²⁷ Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? Miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?

²⁸ És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.

²⁹ Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákobnak se jót, se rosszat ne szólj.

³⁰ Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?

³¹ Felelvén pedig Jákob, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondoltam, hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel.

³² A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudta Jákob, hogy Rákhel lopta el azokat.

³³ Bement tehát Lábán Jákob sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találta meg; akkor kiment Lea sátorából, és ment a Rákhel sátorába.

³⁴ Rákhel pedig vette a házi bálványokat, és tette azokat egy tevének a nyergébe, és rájuk ült; Lábán pedig felhányta az egész sátort, és nem találta meg [azokat.]

³⁵ Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Kereste tehát, de nem találta a házi bálványokat.

³⁶ Jákob pedig haragra gerjedt s feddődik Lábánnal. Megszólalt Jákob és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?

³⁷ Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közül valót? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.

³⁸ Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.

³⁹ A mit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.

⁴⁰ Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.

⁴¹ Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.

⁴² Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel.

⁴³ Felelt pedig Lábán és monda Jákobnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, a kiket szültek?

⁴⁴ Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.

⁴⁵ És vőn Jákob egy követ, és felemelte azt emlékoszlopul.

⁴⁶ És monda Jákob az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtöttek köveket, és csináltak rakást; és ettek ott a rakáson.

⁴⁷ És nevezte azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákob pedig nevezte Gálhédnek.

⁴⁸ És mondta Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezik Gálhédnek.

⁴⁹ És Micpának, mivelhogy mondta: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.

⁵⁰ Ha az én leányaimat nyomorgatod, és ha az én leányaimon kívül több feleséget veszel, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.

⁵¹ És monda Lábán Jákobnak: Íme, e rakás kő, és íme, ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,

⁵² Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.

⁵³ Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjuk Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküdött Jákob az ő atyjának, Izsáknak félelmére.

⁵⁴ Akkor Jákob áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívta az ő rokonait. És vendégeskedtek, s megháltak a hegyen.

⁵⁵ Reggel pedig felkelt Lábán és megcsókolta fiait és leányait és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért az ő helyére. (1Móz 31. fejezet)

A lényeg a következő:

1. Jákob 7 évig szolgált egy feleségért, és végül nem őt kapta meg.
2. Jákob újabb 7 évig szolgált ingyen azért a személyért, végül megkapta.
3. Jákob azután újabb 6-7 évig szolgált Lábánnál, de most már átvette a kezdeményezést, és bár a szerződést többször is változtatta Lábán, mégis Jákob került ki belőle győztesen.
4. Jákobnak tudnia kellett megbocsátani Lábánnak, amiért ő Leát adta hozzá először Rákhel helyett.
5. Lábánnak is meg kellett tudnia bocsátania Jákobnak, amiért ő meg úgy tudott anyagilag előrébb jutni, hogy Lábán maga hátrányba került.
6. Isten tudta kinek van igaza, és meg is fedte azt, akinek nem volt, és akinek igaza volt, annak pedig még azt is elmondta, hogyan fedte meg a másik személyt.
7. A kölcsönös megegyezést annyira fontosnak tartották, hogy fizikálisan is láthatóvá tették.

2. József és testvérei

1Történt pedig két esztendő múlván, hogy a Fáraó álmot látott, s íme, állt a folyóvíz mellett.

² És íme, a folyóvízből hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a nádasban.

³ S íme, azok után más hét tehén jött ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda álltak ama tehenek mellé a folyóvíz partján.

⁴ És elnyelték a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkent a Fáraó.

⁵ És elaludt és másodszor is álmot látott, és íme, hét gabonafej nevekedett egy száron, mind teljes és szép.

⁶ És íme, azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedett.

⁷ És elnyelik a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkent a Fáraó, és íme, álom [volt.]

⁸ Reggelre kelvén, nyugtalankodott lelkében, elküldte azért és egybehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélte nékik a Fáraó az ő álmát, de senki sem volt, ki azokat megmagyarázta volna a Fáraónak.

⁹ Szólt azért a főpohárnok a Fáraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. (41, fejezet)

Amikor az Istentől való álom elhangzott a legelső megnyilvánulás az volt, hogy a főpohárnok megvallotta bűneit.

És monda József a Fáraónak: A Fáraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Fáraónak.

²⁶ A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.

²⁷ A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.

²⁸ Ez az a mit mondok a Fáraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Fáraónak.

²⁹ Íme, hét esztendő jő, [és] nagy bőség lesz egész Egyiptomban.

³⁰ Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.

³¹ És nem ismerszik meg az előbbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.

³² Hogy pedig a Fáraó álma kettős, kétszeres volt, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghezvinni.

³³ Most azért szemeljen ki a Fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földén gondviselővé.

³⁴ Cselekedje [ezt a] Fáraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztendőben.

³⁵ És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Fáraó keze alá, élelemül a városokban, és tartsák meg,

³⁶ És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.

³⁷ És tetszett e beszéd a Fáraónak és minden ő szolgáinak.

³⁸ Monda azért a Fáraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?

³⁹ És monda a Fáraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.

⁴⁰ Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.

⁴¹ Monda továbbá a Fáraó Józsefnek: Íme, fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földén.

⁴² És levette a Fáraó a maga gyűrűjét kezéről, és adta azt József kezére; és felöltöztette őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tett az ő nyakába.

⁴³ És meghordoztatta őt az ő második szekerén, és kiáltják volt ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tette őt [fejedelemmé] az egész Egyiptom földén.

⁴⁴ És monda a Fáraó Józsefnek: Én vagyok a Fáraó; de tenélküled se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földén.

⁴⁵ És nevezte a Fáraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adta néki feleségül Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiment József Egyiptom földére. (41, fejezet)

A történet eddig nagyon jól alakul.

Persze az is fontos, hogy Józsefnek már ahhoz, hogy eddig eljusson, meg kellett tudnia bocsátania a testvéreinek, a rabszolga-kereskedőknek, Putifárnak és a feleségének és a főpohárnoknak is, aki ugyan megígérte, hogy segíteni fog neki, de aztán mégsem tartotta be az ígéretét.

Fontos, hogy nem mindenki ment oda Józsefhez bocsánatot kérni.

A főpohárnok nemcsak Józseftől kért bocsánatot, hanem nyilvánosan is felvállalta azt, ami történt.

Mi lett ennek az eredménye rá nézve?

1Azután parancsolta [József] az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.

² Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedett, amint beszélte.

³ Reggel virradatkor, elbocsáttatnak azok az emberek, szamaraikkal együtt.

⁴ Kimentek a városból, de nem messze haladhattak, amikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek, és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe?

⁵ Avagy nem abból iszik-e az én uram? És abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek! (44. fejezet)

József azt akarta, hogy intve legyenek testvérei. De ehhez szüksége volt egy megbízható személyre, aki nem akadékoskodik, hanem pontosan végrehajtja azt, amit mondanak neki.

Vajon kit tehetett bele ilyen bizalmi állásba? Vajon kire bízhatott egy ilyen kényes feladatot?

Mit tetetett bele a zsákokba? Egy poharat! És ki nyúlhatott hozzá az ő poharához? Csak egy főpohárnok! Ha más nyúlkált volna, azt tolvajnak vették volna! Csak a főpohárnok tudta ezt titokban végrehajtani, hogy ne jusson el információ a testvéreinek, és így az ő megtérésük, bocsánatkérésük ne színből legyen, hanem ugyanolyan valódi, mint a főpohárnoké!

Itt érnek össze az események!

És itt jön a lényeg: ha a testvéred felé nem ismered el a te hiányosságodat ő felé, nem lehetsz részese annak az áldásnak, amit Isten rajta keresztül hoz be ebbe a világba.

¹⁷ És monda a Fáraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kánaán földére;

¹⁸ És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám; és én néktek adom Egyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.

¹⁹ Ez is parancsolatul legyen néked: Ezt műveljétek, vigyetek magatokkal Egyiptom földéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jöjjetek.

²⁰ A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Egyiptom földének a legjava a tiétek.

²¹ És akképpen cselekedtek Izráel fiai; és adta nékik József szekereket a Fáraó parancsolatja szerint; és enni valót is adott nékik az útra.

²² Valamennyien voltak, mindegyiknek adott egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstpénzt és öt öltöző ruhát.

²³ Atyjának pedig küldött ilyenképpen: tíz szamarat egyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ő atyjának az útra.

²⁴ És elbocsátotta az ő testvéreit, és elmentek, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton. (45. fejezet)

Mi lett volna, ha nem mennek be az áldás alá? Maradtak volna ugyanott, ahol vannak. Sőt a helyzet egy idő után még rosszabb lett volna.

Tehát a rossz cselekedetek őszinte megbánásával és felszínre hozásával lehet bemenni az áldás alá.

Van még egy érdekessége a történetnek:

József pedig alávitetett Egyiptomba és megvették őt az Izmaelitáktól, kik őt oda vitték, egy egyiptomi ember Pótifár, a Fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. (1Móz 39, 1.)

És nevezte a Fáraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adta néki feleségül Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiment József Egyiptom földére. (1Móz 45, 24.)

A két név nagyon hasonló, bár biztos, hogy két külön személyről van szó, mert az egyik hivatásos katona volt, a másik pedig egy vallási vezető.

A lényeg:

1. Józsefnek meg kellett bocsátani ahhoz, hogy Isten őt megáldja.
2. József nem kért és nem is kapott elégtételt a katona-Putifártól és feleségétől.
3. Ugyanaz a név itt az áldáshoz való közelséget szimbolizálja, lesz más, aki majd „odakerül a tűzhöz”.
4. Az áldáshoz tehát van, amikor egy áldott személyen keresztül vezet az út, ezt meg kell érteni.
5. Ezt belátta végül Lábán is, és belátta egy vallási vezető is.

Tehát 2 szálon fut az áldás, akit megáld az Isten, neki jól kell tudni megbocsátani. És akiknek tudni kell megalázkodni az előtt aki áldott, és elfogadni az ő áldását ahhoz, hogy ők is részesei legyenek annak.

3. saját életem

Amióta megtértem, nem mindig csak jó történt velem.

Édesanyám elhunyt 1997. július 24-én betegségben.

Édesapám elhunyt 2012. július 1-én baleset következtében.

Mindketten üdvösséget nyertek.

Úgy emlékeztem rá, hogy 14 év telt el a két esemény között.

Pedig nem, hanem ennél több.

De mi emberek néha keressük a párhuzamokat a bibliai történetünk és a saját életünk között, amikor nem biztos, hogy van ilyen.

Amikor pedig ugyan jelen van egy bibliai történet, de más értelmezésben, akkor nem biztos, hogy elfogadjuk azt.

A megbocsátás és a másik áldásának elfogadása mindig aktuális üzenet.

Akár van 14 év (7 kedvező időszak + 7 kedvezőtlen időszak) akár nem.

Nem elég megtérni Istenhez.

Embertársainkhoz is meg kell térni.

Nem elég megbánni a bűnöket Istennek.

Embertársaink előtt – testvéreink előtt még inkább – meg kell bánni azokat.

Nagyon is jogosan mondta a Názáreti Jézus:

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Jn 15, 16.)

Tehát meg kell teremni és meg is kell őrizni ezeket a gyümölcsöket.

De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Gal 5, 22.)

Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. (Mt 7, 19.)

És meglátva egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszáradt. (Mt 21, 19.)

Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik. (Luk 3, 9.)