Bemutatkozás szerepcserével
A szerepcsere nélkül nincs pszichodráma, a szerepcsere a legegyszerűbb dramatikus eszköz, amelyben megvalósul a többletrealitás élménye.
A gyakorlatomban a bemutatkozás mindig dramatikus módon, szerepcserével történik. A csoporttagok kiválasztanak egy általuk legmegfelelőbbnek talált személyt a saját személyes ismerőseik közül, és annak a nevében mutatják be önmagukat, a székük mögé állva. Az üres székük támláját fogva így kezdik a bemutatást:
Forrás: http://www.szupervizio.eoldal.hu/cikkek/irodalom/pszichodrama-a-szupervizios-gyakorlatomban.html
Harmadik példám a mediáció. A mediációt azért találták ki, hogy a vitában álló felek peren kívül oldják meg a konfliktusukat. A mediációs folyamatban általában van egy mozzanat, amikor az egyik fél elmondja a problémáját, míg a másik csak hallgatja és figyel. Neki az a feladata, hogy a végén minél pontosabban visszaadja azt, amit hallott. Ezután persze fordítva is lezajlik ugyanez. Ezzel a technikával a hallgató félnek muszáj kilépnie az igazságáért harcoló és elkeseredett védekező szerepekből, és ki kell próbálnia magát a másikat megértő és sokkal több empátiát igénylő szerepben. Ez a szerepcserének egy enyhe formája. Nagyon konstruktív szerepbe rakja a feleket és mindketten úgy érzik, hogy meghallgatták őket. Csökken a félelem a lenyomhatóságtól, jó esetben elmúlik a háborús veszély és létrejön a kompromisszum.
A párommal saját konfliktusaink feloldásában is szoktuk használni a szerepcserét. Amikor felforrósodik a hangulat, szerepet cserélünk (ehhez kell némi önfegyelem) és a másik szerepébe és helyébe lépve összefoglaljuk, hogy mit mondott. Sőt, hozzá is tesszük azt, amit megérzünk a másik helyében, de ő még nem mondott ki. Rendkívül jó ereményeink vannak a dologban, a konfliktusok egy része az első szerepcserénél megoldódik.
Forrás: http://pantharei.blog.hu/tags/szerepcsere
A vájtfülűek számára néhány közmondás játékosan pszichodrámásítva:
A legrövidebb út, a regressziós út.
Nem esik messze csoporttag a vezetőjétől.
Segíts magadon, a pszichodráma is megsegít!
Ha felismered az ellenállást, félig már kezelted is.
Általában a "majd legközelebb" a csoport vége utánra esik.
A játéktérben addig nyújtózkodj, ameddig a többlet-realitásod engedi!
A szerephiány púp az ember hátán, ám csak konfrontálódva láthatja meg.
Ki korán kezdi a pszichodrámát, kiképzői képesítést nyer.
Addig nézel a tükörbe, míg meg nem látod magadat.
A sharing, melyet küldesz, visszatér hozzád.
Ki mint veti színpadát, úgy élvezi játékát.
Szerepcsere a pszichodráma olaja.
Több belső hang, mint katarzis.
Nem erőszak a spontaneitás.
Forrás: http://www.coachline.hu/content/category/5/16/31/lang,hungarian/
II. Bejelentkezés (Szerepcsere)
1. Bejelentkező kör (Viki)
Ismét párokban, kölcsönösen elmondjátok egymásnak, hogyan érkeztetek. A pár a másik háta mögé áll, vállára teszi a kezét és első személyben mondja el a bejelentkező gondolatait.
Ebéd????
2. Üres szék/demo rész, (Tihamér, Janó, Viki)
X beszélgetés Y-nal, egy fontos lehetőleg nem a távoli múlthoz tartozó, elérhetetlen személlyel.
a. X ül Y helyébe.
Interjú: Ki vagy, mennyi idős, mi a foglalkozásod, mi a viszonyod és mi a kapcsolatod X-szel?
Szerepcsere, válassz magad helyett valakit
Interjú: Mit szeretnél elmondani neki?
3. Üres szék 4 kis csoportban, (Viki)
Az egyik tag a vezető, a másik kettő X és Y. (Mindenki lesz minden szerepben)
Utána megbeszélés, milyen érzés vezetni és vezetettnek lenni.
4. Elmélet (Janó)
Szerepcsere, fejlődéslélektan
Forrás: http://lelkidrama.blogter.hu/263708/hat_szoval
Hogyan segíti a változást, a gyógyulást a pszichodráma pszichoterápia?
A pszichodráma pszichoterápia több szinten is segíti a változást, a gyógyulást, a tünetekkel való sikeres megküzdést. Néhány ezek közül:
- A pszichodráma színpadán a csoporttagok számukra fontos élethelyzeteket jelenítenek meg. Sokszor olyanokat, amelyek számukra problémát okoznak, de fontos lehet örömteli emlékek felidézése is. A játékban a spontán cselekvés, beszéd, az érzelmek átélése során a különböző helyzeteknek gyakran nem várt kapcsolata rajzolódik ki. Így egy jelenlegi problematikus helyzetet eljátszva kiderülhet, hogy mögötte milyen korábbi, gyakran gyerekkori fájdalmas emlék, illetve emlékek sora húzódik meg. A pszichodráma játék során lehetőség van a korrekcióra: vagyis egy régi történet átdolgozására, illetve az érzelmi tartalékot jelentő emlékek felidézésre, felerősítésére. A pszichodráma játék szereplői gyakran nagy érzelmi töltéssel jelenítik meg a régebbi emlékeket, és közben azt érzik, mintha tényleg újra gyerekek lennének, miközben természetesen tudják, hogy a színpadon vannak.
- A csoporttagok megélhetik, hogy tartoznak a pszichodráma csoporthoz, bízhatnak a többiekben, nyíltan megoszthatják velük problémáikat. A többiek figyelnek rájuk, rájuk hangolódnak, átélik velük együtt fájdalmas és örömteli élményeiket, és megosztják, hogy azok hogyan hatottak rájuk, hogy azok honnan ismerősek a számukra. A pszichodráma csoporttagok így megélhetik, hogy problémáikkal nincsenek egyedül, de a pszichodráma csoport ugyanakkor segít a fájdalmas emlékek "megemésztésében is".
- Az életben általában megszokott szerepekhez, viselkedési formákhoz ragaszkodunk. Tesszük ezt olyankor is, amikor ezek számunkra kellemetlenek, vagy akadályoznak minket fejlődésünkben. A pszichodráma színpadán a spontán játék lehetőséget ad új viselkedési módok, szerepek kipróbálására, szinte tét nélkül. Fontos az is, hogy a pszichodráma játékok után tudatosíthatjuk a játék közben átélt érzéseinket (kínosan éreztük-e magunkat az új viselkedési forma kipróbálásakor, vagy éppen jó volt számunkra), és a csoporttagok is visszajelzést adnak, hogy milyennek láttak minket, milyen volt kapcsolatba kerülni velünk, amikor változtattunk valamin.
- A pszichodráma egyik legfontosabb technikai eleme a szerepcsere. Ez azt jelenti, hogy a pszichodráma játékok során beleéljük magunkat életünk fontos szereplőinek helyzetébe, felvesszük habitusukat, felidézzük fontos mondataikat, és a külső jegyek felvétele segítségével átéljük érzéseiket is. A szempontváltás képessége sokat segít abban, hogy rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni az életünkben felmerülő helyzetekhez.
Forrás: http://5mp.eu/web.php?a=mora&o=skmubI3YO5
Nézzük meg pl. azt a helyzetet, amikor valaki szerepcserében bemutatja az anyját. Mindennapos tapasztalat, hogy pár másodperces előjátszás is elegendő az antagonistának ahhoz, hogy azonosuljon a szereppel. Hogyan lehetséges ez?
Ha stern-i folyamatokban gondolkodunk, akkor itt az történik, hogy amikor a protagonista a tele útján kiválaszt valakit az anyja szerepére, akkor ebben a választásban az anyjával való cselekvési egységekben kódolt korai kapcsolati mintázata vezérli. Ez az a jelenség, amelyet úgy szoktunk mondani, hogy “valami emlékeztet benne rá”, és ez a “valami” gyakran olyan mikrotörténések lenyomata, mint a viselkedés intenzitása, ritmusa, időtartama. Lehet, hogy pl. az anya szerepére kiválasztott személy tempója az a jellegzetesség. amely mentén a választás történik, de lehet, hogy más vonása.
A tempó – Stern alapján – vitalitásaffektus amelyet belső, dinamikus zajlásként élünk át. Kiválasztva az anya, felmegy a színpadra, és szerepcsere történik a protagonista és az anyát játszó személy között. A szerepcserével egy olyan interaktív helyzet áll elő, amelyben a segédén vagy antagonista ugyanabból a pozícióból látja az anyát, amelyből őt az imént kiválasztották. A színpadon minden magyarázat nélkül átélhető, hogy más beszélni az anyáról és más a szerepében lenni. A pszichodramatikus technikából következően – egy ilyen helyzetben – nemcsak az anyaszereppel azonosul a protagonista, hanem az (anya-gyerek) kapcsolatban is benne van. Úgy tűnik, hogy itt az észlelési minőségek érzelmi minőségbe fordulása történik a szerepcsere révén.
Forrás: http://psychodrama.hu/cikkek/
Forrás: http://itt.hu/pszichodrama/cikkek/elbeszelt_vilag.html
Pintér Gábor: A pszichodráma ösvényein
A csoport pszichodráma sajátélményen keresztül mutatja be a pszichodráma terápia módszerét, jellegzetességeit. A résztvevők bemelegítő és csoportjátékokkal ismerkedhetnek meg, majd rövid egyéni drámajátékokban lehetnek szereplők és aktív nézők. A történéseket részletes személyes visszajelzések követik. A pszichodráma specifikus technikái, a szerepcsere, a duplázás, a tükör technika, stb. spontán módon, élményszinten kerülnek megtapasztalásra.
Forrás: http://www.pszichologia.hu/pszinapszis/2000/abszwork2.htm
Szerepcsere (role reversal). A protagonista szerepet (és helyet) cserél valamelyik szerepet játszó segédénnel és ezzel belebújik abba a szerepbe, belülről éli át annak a valóságát. A mási k szemével látja önmagát. Ezzel megváltozik az észlelése, megérti a másik embert mozgató rugókat. Az egymás utáni szerepcserékben, a pszichodráma biztonságában a kapcsolat nagy kérdései, megoldatlan konfliktusai is előjönnek. A mindig rideg apa szerepében lévő protagonistát bíztathatja a dramatista, hogy fejezze ki az érzéseit, még akkor is, ha a való életben ezt nem tenné. Mondhatja neki: "Tudom, hogy az életében soha nem fejezi ki az érzéseit, mert nem tartja férfiasnak. Ez most azonban az Igazság Színháza és a lánya/fia áll ön előtt! Megérdemli, hogy megtudja, mi zajlik önben." Az ilyen dramatikus helyzetekben kinyilvánított szeretet ugyanúgy működik, mint a valódi, gyógyítja a kapcsolatot és mély változást hoz létre. Természetesen előfordulhat, hogy nem hangzanak el a gyógyító szavak. Ekkor a dramatista kikutathatja, hogy mi akadályozza az apát a megszólalásban. További szereplők felállításával és szerepcserékkel fény derülhet egy több generációs családi némaságra.
Forrás: http://pantharei.blog.hu/2010/04/25/pszichodrama_technikak
Üdvözlöm! Miért van az, hogy mások annyira másnak látnak engem, mint én saját magamat? Hogyan lehet, hogy ugyan azt a cselekedetet más-más embernél másképpen ítélem meg? Talán a pillanatnyi hangulatom befolyásol? Vagy ez nem az Ön szakterülete és félreértettem?
Előre is köszi.
Válasz:Kedves Ismeretlen!
Mások a saját szemeikkel látják Önt, ez lehet a különbség oka.
Kicsit komolyabban folytatnám. Azok a kérdések, hogy „Miként érinti mások véleménye Önt? Mi okozhatja, hogy Ön más-más embert másképpen ítél meg? Hogyan van Ön a pillanatnyi hangulataival?” kíválóan alkalmasak arra, hogy egy pszichodrámacsoportban dolgozzon velük. A pszichodráma egyik alaptechnikája a „szerepcsere”. Bizonyára sok új élménye lenne, sokan kapcsolódnának Önhöz, ha ezeket a kérdéseit bevinné egy pszichodrámacsoportba.
Üdvözlettel:
Schadl Péter
Forrás: http://www.pszichodramacsoportok.hu/pages/view/kerdesekesvalaszok
Fontosnak tartom olyan játékok behozását, melyek pozitív érzelmekkel /öröm, kíváncsiság, együttérzés, szeretet/ töltik fel a csoport tagjait. Használom a zene, tánc-körtánc, jóga, egyéb művészetek személyiség formáló erejét. Hiszek az érintés erejében, a harmónikus együttrezgésben, mely egyre inkább hiányzik életünkből, pedig boldogságérzetet kelt az emberekben. Játsszunk jeleneteket a saját életünkből, a bibliából, meséket, mondákat. Közben sokfajta szerepet élünk át, mely tágítja személyiségünket. A szerepcserék során életünk fontos szereplőinek bőrébe bújunk, mely sok új, döbbenetes, katartikus vagy éppen megértést hozó élményt ad. Egyre kreatívabban leszünk, spontán megoldások születnek.
Számomra a pszichodráma az önfeledt játék, öröm, a katartikus átélések színhelye. […]
Szerepcsere
Elkezdődik a pszichodráma játék, amiben különböző technikákkal lehet továbbhaladni. A legfontosabb alaptechnika a szerepcsere. A színpadra felhelyezett bármely szereplővel szerepet cserélhet a protagonista, melyre mindig a drámavezető szólítja fel. Ha például a protagonista a szerelmével veszekszik, a barátai előtt, akkor szerepet cserélhet párjával, ezzel bemutatva, előjátszva párja egyes válaszait. Lehetőség van arra is, hogy a barátok szemszögéből nézze meg a protagonista a helyzetet, miközben kívülről látja a párjával folyó vitájukat. […]
A pszichodráma menete
A főképp szerepcserékkel előre haladó játék valamilyen formában nyugvópontra jut — lehet hogy ideiglenesen, lehet hogy véglegesen. A játék végén elfogy a feldolgozható élmény, vagy megfelelő szinten feldolgozásra kerül az adott szituáció. A játék végén a kimerült protagonista leül és végighallgatja a csoport visszajelzését, ami szigorú szabályok szerint történik.
Forrás: http://www.drsaarykornelia.hu/pszichoterapia-pszichodrama
|
A pszichodrámáról |
|
A pszichodráma lényege, emberképe, hatótényezői
A pszichodráma a legismertebb csoportpszichoterápiás irányzatok egyike. Célja lehet a csoport egyes tagjainak lelki gyógyítása, vagy a csoport, mint egész terápiája, működőképessé tétele. A pszichodráma emellett az önismeretszerzés, a személyiségfejlesztés és a humán készségfejlesztés egyik gyakran alkalmazott módszere is.
A módszer legfontosabb vonása a dramatikus megjelenítés, az akció, a szerepjáték. Megjelenítésre kerülhetnek a jelen vagy a múlt konkrét történései, a lélek belső eseményei, kipróbálásra kerülhetnek a jövő alternatív lehetőségei, s mindezek összefüggései a személy lelki fejlődésével. Lehetőség kínálkozik vágyak, fantáziák, én-részek, kimondatlan gondolatok megelevenítésére is. A konfliktusok láthatóvá, újra átélhetővé, megváltoztathatóvá válnak.
A pszichodráma végül is nem más, mint a belső világ láthatóvá tétele, a lélek, a lelki történések komplex valóságának megjelenítése a háromdimenziós térben. Ebben a verbális és nonverbális kommunikációnak egyaránt fontos szerep jut. Minden dráma-szituációt részletes és igen jól formalizált visszajelzési és elemzési rész követ. A pszichodramatikus csoportfolyamat közben a csoport, mint egész is fejlődik, s a csoportdinamikai történések is feldolgozásra kerülnek. A pszichodráma lényegi elemeit az egyéni terápiában is alkalmazhatjuk (monodráma).
A pszichodráma terápiás és fejlesztő hatása főképp egyes viselkedészavarok módosításában, a szorongás és depresszió oldásában, az önértékelés növelésében, az agresszivitás redukálásában, az attitűdök és előítéletek megváltoztatásában, az aktivitás serkentésében, és az emocionális stabilitás növelésében rejlik. Hatótényezői között a spontaneitás és kreativitás felszabadítása, a katarzis, a korrektív emocionális élmény, a kognitív belátás, az áttétel és konfliktusáttétel megjelenése és feloldása vezető szerepet játszik, akárcsak az interperszonális kapcsolatok folyamatos tanulása, a pozitív viselkedésváltozások gyakorlása és pozitív megerősítése, a képzeleti, mozgásos, nonverbális és verbális munka integráló egysége.
Mindebben a pszichodráma speciális technikai újításai is szerepet játszanak, amelyek közül minden bizonnyal a szerepcsere bevezetése a legfontosabb. Ez minden eddigi módszernél hatékonyabban teszi lehetővé, hogy az interakciós partnerek saját beállítódásaik ideiglenes feladásával egymást kognitív és érzelmi értelemben valóban megértsék. |
Forrás: http://www.morenocentrum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=19&Itemid=27
Pszichodráma
|
A pszichodráma egy csoportpszichoterápiás módszer, amely az egyén belső világát, élményeit, konfliktusait dramatizáltan jeleníti meg. Jacob Levi Moreno dolgozta ki a múlt század elején, itthoni elterjedését Mérei Ferenc alapozta meg a hetvenes években. A pszichodráma a hangsúlyt az akció, a gondolat, az érzelem és a testi érzetek egységére helyezi, a spontán önkifejezést, a kreativitást, a cselekvést igyekszik fölszabadítani. Egyik legfontosabb technikája a szerepcsere, mikor a főszereplő átkerül a másik személy bőrébe, és annak reakcióit, belső élményeit is átélheti, ami által nézőpontja megváltozhat. A pszichodráma szemléletében az egyén és a csoport, valamint a kettő viszonya egyaránt nagy jelentőséggel bír. A módszer alkalmazható a gyógyításban, az önismeret fejlesztésében, a szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, az oktatásban és képzésekben is. |
Forrás: https://sites.google.com/site/civilcsopo/a-modszer/pszichodrama
Pszichodráma
A módszer J. L. Morenótól (1889-1974) származik, aki 1922-ben alapította meg Bécsben a „lélek cselekvő színházát” és elkezdi kialakítani a pszichodráma módszerét. 1925-ben kivándorol Amerikába. 1935-ben Beaconban megalapítják az első pszichodráma színházat, pszichodráma irányzatú klinikát, és 1942-ben megnyílik New Yorkban az első pszichodráma intézet. Ezt követően a pszichodráma az egész világon elterjed. Magyarországon Mérei Ferenc honosította meg a módszert, 1976-ban kezdetét vette a „Pszichodráma Műhely Csoport” kialakítása és munkája. A Mérei-féle dráma elsősorban csoportcentrikus, nagy súlyt helyez a csoportban történő dinamikára, történésekre. 1989-ben megalakul a Magyar Pszichodráma Egyesület, amely minden hazai dramatikus irányzatot egyesít.
A csoportmódszer a verbális megnyilvánulás mellett teret enged a cselekvésnek, lehetővé téve a történések „színpadon” történő lejátszását. J. L. Moreno szerint a pszichodráma „az a módszer, mely a lélek valóságát cselekvéssel tárja fel”, Az akciókban (játékokban) megjelenő feszültséget kell tudatosítani, önismereti szintre emelni.
A pszichodráma három nagy fázisból áll.
A felmelegedési szakaszban a bemelegítés során a csoport beszélget, vagy valamilyen bemelegítő játékot játszik. Kibomlik valamilyen történet, vagy konfliktus, ez átfordíthatóvá válik játékba.
A játék a „mintha” tartományban játszódik, valóságos, de mégsem az. A „mintha” élményben nemcsak azt éljük meg ami van, hanem azt is, ami olyan, mintha lenne. A csoport és/vagy a protagonista több változatban is eljátszhat egy játékot.
A lezárás, a játék megbeszélése, tudatossá tétele. Ez a munka nem fejeződik be az ülés végeztével, gyakran a játékos gondolataiban sokáig új és új asszociációk jelenhetnek meg.
A leggyakrabban alkalmazott pszichodráma technikák: a szerepcsere, hasonmás, duplázás, tükör és a monológ.
Forrás: http://www.szazlatouveg.hu/szakmai-anyagok/20
szerepcsere: a protagonista kipróbálhatja a segéd-ének szerepeit, átélheti azokat. Ez adja többletrealitást. Ez csak protagonista-antagonista között történhet meg (Antagonista-antgaonista között nem!). A szerepcsere technikával azoknak a zavaroknak a korrekcióját segíthetjük, melyek a pszichikai univerzumok azon szintjén keletkeztek, ahol már a szomato-pszichés egységekre épülnek fel a szociális szerepek (a gyermeki átélésben különvált az ,,én” és ,,te”).
„Fájdalmaink tompulhatnak, örömeink más dimenziót kaphatnak” |
|
– mondja Roşca Zsuzsa pszichológus a pszichodrámáról (részlet) |
Jacob Levy Moreno amerikai orvos-pszichiáter érdeme a pszichodrámának, mint terápiás módszernek a kidolgozása, terjesztése. Magyarországon az 1970-es években kezdett teret hódítani Mérei Ferenc pszichológus által. Erdélyben és Kolozsváron 1990 után kezdődött a szakemberek kiképzése. Roşca Zsuzsa kolozsvári pszichológus egyike az első erdélyi pszichodráma-terapeutáknak, 15 éve vezet csoportokat. A kezdetekről, a módszer meghonosodásáról beszélgettünk vele.
– Milyen eszközökkel dolgozik a pszichodráma?
– Ez egy játékon alapuló módszer. Az emberi cselekvés a játék, a tanulás és a munka hármasából áll össze, ezek közül azonban a játékot mindig a belső motiváció készteti. Felnőtt életünkben már sokkal kevesebbet játszunk, a csoportmunka azonban ezt ebben az életkorban is lehetővé teszi számunkra. A játékban benne van a gyermeki énünk, amit magunkban hordozunk, a pszichodrámában azonban a felnőtt játszik. Tizenöt éves csoportvezetői tapasztalatom: a felnőttet kell olyan lelkiállapotba hozni, hogy megnyíljon és játsszon, ez azonban nem pótlása vagy visszahívása a gyermeki énünknek. A pszichodramatikus munkában épp ezt érzem nagyon fontosnak: játszunk, de amit teszünk, az nem játék. Például a csoport ír egy mesét, és eljátssza azt, szerepet vállal benne. Amikor a szerepből kivesszük a csoporttagokat, azt a kérdést is feltesszük: a szerep, amit eljátszottak, ismerős-e a mindennapi életükből.
– Hogyan lehet fogékonnyá tenni a csoporttagokat a játékra?
– Minden csoportülés kezdetén a bemelegítő gyakorlatok nyitottá teszik a csoportot egymás és a játék iránt. A csoportgyakorlatok egyaránt értékesek, a morenói pszichodráma iskola azonban protagonista játékközpontú. Ez azt jelenti: egy problémámat szeretném játékba vinni. A protagonista az egyetlen a csoporttagok közül, aki a saját életének egy szeletét viszi a játékba, szereplőket (segéd-éneket) hív be, szerepbe helyezi őket. A pszichodráma óriási hozadéka a szerepcsere: ha például az anyánkkal kapcsolatos problémát dolgozunk fel, a csoportvezető szerepcserék által lehetővé teszi, hogy megszólalhassunk a saját anyánkként. Ez olyan belső utakat nyit meg, amit én más körülmények között még nem láttam. Rengeteget segít: újraélhető egy élmény, és az újraélés által megszabadulhatunk annak feszültségétől. Sokszor kérdezik: megoldjuk-e a problémákat a pszichodráma segítségével. Erre az a válaszom: nem, megoldani csak az életben tudjuk, a fájdalmaink azonban tompulhatnak, örömeink fokozódhatnak, tágabb dimenziót kaphatnak.
Mikre jók a játékok?
- A játékokban kapcsolódhatunk a múltban megélt vagy jelenlegi nehézséghez, konfliktushoz, azok feldolgozását, megértését segítjük.
- A pszichodráma színpada lehetőséget ad még előttünk álló kihívások, nehéz feladatok kipróbálásához, begyakorlásához.
- A felidézett, s a színpadon megelevenedett élmények során a belső konfliktusokat meg tudjuk változtatni.
- Így nem csak fejben értjük meg, hanem valóban át is írhatjuk azokat a hibás „kódjainkat”, melyek konfliktusainkat okozzák, s az önelfogadást nehezítik.
- Saját értékeinket megerősíthetjük, elfogadást adhatunk és kapunk úgy, hogy vállaljuk önmagunkat.
- A szerepjátékok hozzájárulnak ahhoz, hogy a bennünk lévő spontaneitást, kreativitást hatékonyan felszabadítsuk, segítve ezzel minden alkotó folyamatot az életünkben, s az aktuális helyzetekhez való rugalmasabb hozzáállást.
- Az egyik alaptechnika a szerepcsere, mely segít abban, hogy a másik szemszögéből is megvizsgálhassuk élethelyzeteinket, vagy egy kívülálló szemével nézzünk meg egy-egy fontos történést.
- Néha ez katartikus felismeréseket ad, s empátiánk, emberismeretünk fejlődik!
Forrás: http://www.mindenamionismeret.hu/pszichodrama/a-csoport-mukodeserol
Pszichodráma – Mire is jó?
Például arra, hogy életünk valódi lehetőségeivel szembenézzünk. De azzal is, hogy ezeket a lehetőségeket milyen belső lelki folyamataink fojtják, terelik el, vagy tüntetik fel előttünk lehetetlenként.
A pszichodráma tehát küzdelem, méghozzá drámai küzdelem a lelki szabadságért.
Amikor emberek egy teremben körbeülnek és ezzel életük mozgalmas színpadát határolják el a külvilágtól, játszani és újrajátszani akarják az élettörténet egy-egy meghatározó mozzanatát, nem tesznek mást, mint élnek a játék mindenkori lehetőségével: azzal, hogy végre minden kockázat nélkül, tetszőleges ismétlésben és tempóban kipróbálják, hogyan lehetne másképp cselekedni, reagálni bizonyos helyzetekben, mint ahogy általában szoktak.
Ezek a próbacselekvések – ezt igen fontos hangsúlyozni – a csoport biztonságos, elfogadó és támogató közegében játszódnak le, ahol a főszereplő kellő időt kap arra, hogy átlássa a helyzetét és végre megfelelően érezhesse a dolgok rá vonatkozó tétjeit.
A pszichodráma tehát visszaadja az embert önmagának. Mert csakis az önmagának visszaadott ember képes új, kimozdító és megszabadító döntéseket hozni. Ehhez kell a játékban elkülönített, tetszőlegesen lelassított és sűrűvé tett idő. És – mint már jeleztük – a csoport megerősítő támogatása.
Mit is jelent ez valójában? A színpadon belépünk életünk egy eseményébe és a játék ereje által újraéljük azt. Most azonban nem maradunk egyedül az élményünkkel – és ez a pszichodráma egyik titka. Úgy éljük újra a régi történetet, hogy már meg is osztjuk azt: a vezetővel, a csoporttagokkal és – nem utolsó sorban – jelenlegi önmagunkkal, aki mindig erősebb, mint akkori, legtöbbször szorult, vagy tanácstalan helyzetben levő önmagunk. Támogatók egész kara áll az oldalunkon az újrajátszott helyzetben. Nem csoda, hogy segítségükkel átíródik a történet. Megtaláljuk benne az akkor még elzárt lehetőséget a felszabadító cselekvésre. És a pszichodráma színpadán olyan személyek is az oldalunkra állhatnak, akik az eredeti helyzetben nem voltak jelen, de megerősítő jelenlétük kétségtelenül érzékelhető. Az időutazás élménye ilyen értelemben is állandó szereplője a munkának.
Nincs ebben semmi misztika. A pszichodráma egyszerűen csak megfoghatóvá teszi azt, ami a tudatunkban egyébként is zajlik. Csak nem ilyen hatásfokkal. A pszichodráma színpadán – már a támogató, biztonságot nyújtó közeg miatt is – megtöbbszöröződnek segítő forrásaink, intenzívebbé válnak öngyógyító folyamataink. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy-egy 90-120 órás üléssorozat alkalmával hosszú esztendőket spórolunk meg. E miatt az intenzitás miatt nevezhetjük a pszichodrámát életsűrítménynek.
Ha valami konkrétat szeretnének hallani erről a technikáról, a szerepcsere jelenségét érdemes röviden bemutatni. Ha egy konfliktusos helyzetben velem szemben pl. az apám áll, a szerepcsere által nemcsak felvehetem apám nézőpontját, hanem átélhetem a szituációban felém irányuló érzelmeit is. A jelenség tudományosan nehezen magyarázható, de elemi erővel érvényesül a játékban. És a szerepcsere válik a főszereplő számára a legfontosabb önismereti forrássá, amelyben nemcsak újraélheti a helyzetet, hanem a másik ember létezéséből is megnyilvánul számára valami. Ez a pszichodráma legfontosabb ajándéka.
Csutak Zoltán
pszichodráma csoportvezető
Lajtorja Stúdió
Forrás: http://lajtorjastudio.hu/blog/cikk-a-pszichodramarol/
Okt 21. Péntek / 17:00
4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 2.
Pzichodráma Nyíregyházán
2011-10-03 13:11:19
A pszichodrámában lehetőség nyílik arra, hogy problémáinkon cselekvő módon legyünk úrrá. A csoport terében megvalósuló próbacselekvések és újrajátszások nemcsak az önismeretet mélyítik, hanem új, hatékony megoldások lehetőségeit tárják fel a résztvevők előtt.
A módszer nemcsak az ún. „problémákon” (párkapcsolati gondok, krízisek, önértékelési zavarok, veszteségek, függőség, szorongás, stb.) való munkálkodást teszi lehetővé. Azok is megtalálják a magukét benne, akik pillanatnyilag semmiféle sürgető problémával nem küszködnek. Már a csoport történetében való részvétel is, így vagy úgy, de gazdagítja a személyiséget.
Mindnyájunknak vannak nehéz időszakai. Barátaink, családunk sokat tudnak segíteni, de ez nem mindig elég. Kérdéseink gyakran velük kapcsolatosak, így nem tudják problémáinkat elfogulatlanul látni. A drámázás objektív, nyitott, előítélet-mentes.
Elképzelhető, hogy saját magunkban szeretnénk kiaknázandó képességeket, tulajdonságokat felfedezni. Ilyenkor arra vágyunk, hogy valahol ezeket kipróbálhassuk. A drámázás kiváló terep a gyakorláshoz.
Ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel, nagyobb örömmel tudunk élni. A dráma segít többet megtudni magunkról, hogy jobban eligazodjunk saját gondolatainkban, érzéseinkben, cselekedeteinkben.
A pszichodráma csoport lehetőséget, hátteret nyújt ahhoz, hogy végre és tényleg magunkkal foglalkozhassunk és egy elfogadó légkörben megtaláljuk a nekünk megfelelő megoldást. A csoportüléseken a helyzeteket, konfliktusokat, elképzeléseket, fantáziákat drámajátékká alakítjuk át, hogy az érzelmi élmény, gondolat és a cselekvés együttese élő tapasztalattá álljon össze, és így lehetővé tegye a viselkedés megváltoztatását.
A drámázás lehetséges témái az önérvényesítés lehetőségei, indulatok, félelmek, párkapcsolati kérdések, felszabadulás és kiteljesedés… - mindaz, és csakis az, amit a csoporttagok hoznak. A pszichodráma igen lényeges eleme a csoporttagok egymásnak nyújtott segítsége. A helyzetek, konfliktusok, problémák együttes feldolgozása során a megértés, elfogadás megerősödik egymás iránt. Ez a tapasztalat, egyfajta feltétel nélküli elfogadás felemelő élmény minden résztvevő számára.
Forrás: http://www.infonyiregyhaza.hu/program_olvas/permalink:pszichodrama-nyiregyhazan-2011-10-21/
Hogyan segíti a változást, a gyógyulást a pszichodráma pszichoterápia?
A pszichodráma pszichoterápia több szinten is segíti a változást, a gyógyulást, a tünetekkel való sikeres megküzdést. Néhány ezek közül:
A pszichodráma színpadán a csoporttagok számukra fontos élethelyzeteket jelenítenek meg. Sokszor olyanokat, amelyek számukra problémát okoznak, de fontos lehet örömteli emlékek felidézése is. A játékban a spontán cselekvés, beszéd, az érzelmek átélése során a különböző helyzeteknek gyakran nem várt kapcsolata rajzolódik ki. Így egy jelenlegi problematikus helyzetet eljátszva kiderülhet, hogy mögötte milyen korábbi, gyakran gyerekkori fájdalmas emlék, illetve emlékek sora húzódik meg. A pszichodráma játék során lehetőség van a korrekcióra:
vagyis egy régi történet átdolgozására, illetve az érzelmi tartalékot jelentő emlékek felidézésre, felerősítésére.
A pszichodráma játék szereplői gyakran nagy érzelmi töltéssel jelenítik meg a régebbi emlékeket, és közben azt érzik, mintha tényleg újra gyerekek lennének,
miközben természetesen tudják, hogy a színpadon vannak.
A csoporttagok megélhetik, hogy tartoznak a pszichodráma csoporthoz, bízhatnak a többiekben, nyíltan megoszthatják velük problémáikat.
A többiek figyelnek rájuk, rájuk hangolódnak, átélik velük együtt fájdalmas és örömteli élményeiket, és megosztják, hogy azok hogyan hatottak rájuk,
hogy azok honnan ismerősek a számukra. A pszichodráma csoporttagok így megélhetik, hogy problémáikkal nincsenek egyedül, de a pszichodráma csoport ugyanakkor segít
a fájdalmas emlékek "megemésztésében is".
Az életben általában megszokott szerepekhez, viselkedési formákhoz ragaszkodunk. Tesszük ezt olyankor is, amikor ezek számunkra kellemetlenek,
vagy akadályoznak minket fejlődésünkben. A pszichodráma színpadán a spontán játék lehetőséget ad új viselkedési módok, szerepek kipróbálására,
szinte tét nélkül. Fontos az is, hogy a pszichodráma játékok után tudatosíthatjuk a játék közben átélt érzéseinket
(kínosan éreztük-e magunkat az új viselkedési forma kipróbálásakor, vagy éppen jó volt számunkra), és a csoporttagok is visszajelzést adnak,
hogy milyennek láttak minket, milyen volt kapcsolatba kerülni velünk, amikor változtattunk valamin.
A pszichodráma egyik legfontosabb technikai eleme a szerepcsere. Ez azt jelenti, hogy a pszichodráma játékok során beleéljük magunkat életünk
fontos szereplőinek helyzetébe, felvesszük habitusukat, felidézzük fontos mondataikat, és a külső jegyek felvétele segítségével átéljük érzéseiket is.
A szempontváltás képessége sokat segít abban, hogy rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni az életünkben felmerülő helyzetekhez.
Forrás: http://alternativgyogymodok.hu/magazin/pszichodrama-pszichoterapia
Szerepcsere
Ezután elkezdődik a drámajáték, amiben különböző technikákkal lehet továbbhaladni. A legfontosabb alaptechnika a szerepcsere. A színpadra felhelyezett bármely szereplővel szerepet cserélhet a protagonista, melyre mindig a drámavezető szólítja fel. Ha például a protagonista a szerelmével veszekszik, a barátai előtt, akkor szerepet cserélhet párjával, ezzel bemutatva, előjátszva párja egyes válaszait. Lehetőség van arra is, hogy A barátok szemszögéből nézze meg a protagonista a helyzetet, miközben kívülről látja a párjával folyó vitájukat.
