„És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.” (1Kir 13, 1.)
Isten szólt de kinek? Miért nincs a neve leírva a személynek?
„És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.” (1Kir 13, 2-3.)
Elhangzik a prófécia
„És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.” (1Kir 13, 3-4.)
Beindul a reakció az államhatalomtól.
„És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.” (1Kir 13, 5.)
Megadja Isten a jelet (csodát), hogy tényleg be fog teljesedni a prófécia a megadott korban.
„És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.” (1Kir 13, 6.)
Érdekes módon az államhatalom belátja tévedését, és kéri az Isten emberének segítségét.
„És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.” (1Kir 13, 7.)
Az államhatalom fel akarja használni az Isten emberét, ennek első lépése, hogy legyen nyitott valamilyen ajándék elfogadására.
„És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.
És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.” (1Kir 13, 1.)
Az Isten embere ügyesen kicsúszik az államhatalom keze közül.
„És lakozék Béthelben egy vén próféta, a kihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjoknak.
Akkor monda nékik az ő atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.
És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,” (1Kir 13, 12-13.)
Itt kezd a dolog érdekessé válni. Ugyanis egy kívülálló nem tudta, hogy mi lehet egy Isten emberének az Achilles-sarka.
De valaki, akit régen használt az Isten, - de most képtelen volt arra, hogy ezt az üzenetet rajta keresztül adja át Isten -, nos, ez a személy tudta az Isten emberének gyenge pontját, és elhatározta magában, hogy ő fog majd magának vallási tőkét kovácsolni a próféta sikeréből.
„És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.
És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.” (1Kir 13, 14-18.)
Ez a minta, hogyan tud egy olyan személy csípőből hazudni, akit régen használt az Isten.
De már nem szól hozzá az Úr, mert nem teszi meg az Isten akaratát.
Pontosabban fogalmazva nem az Isten akaratát cselekszi.
Még pontosabban az ellenkezőjét teszi annak, amit az Isten akar, kifejezetten betart annak, akit az Isten használ.
Annál is pontosabban egyáltalán nem érdekli mi fog majd történni vele, kifejezetten belőle akar élni.
Annál is sokkal pontosabban: tudja, hogy meghalhat is akár, de lelkiismerete tulajdonképpen nincs.
„Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.” (1Kir 13, 19.)
Megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.
„Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, a ki őt visszahozta vala,
És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.” (1Kir 13, 20-22.)
Isten kivételesen felhasználta ezt a kiszáradt lelkű szolgálót, hogy elhangozzon az ő ítélete.
„És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala.” (1Kir 13, 23.)
Elindult az Isten embere az utolsó útjára, és bár volt, aki tudta, hogy meg fog halni, még sem sajnálta őt kicsit sem.
„És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, a mely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
És ímé az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott.” (1Kir 13, 24-25.)
Beteljesedik az ítélet az Isten emberén.
„A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.” (1Kir 13, 26.)
Lám-lám, van, aki azonnal képben van, ki is lehet az a halott.
És hát kin keresztül is lett meg őfelőle az Úrnak beszéde? Igen, ezen a víznélküli szolgálati ajándékon keresztül!
Tehát akkor mégiscsak szól rajta keresztül az Isten, nem?
„És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse őt.
És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia!” (1Kir 13, 27-30.)
És azonnal odaszamaragol, és mindent szemügyre vesz, beazonosít, elrendez és milyen jó, hogy ő ott van!
Mégiscsak jó, hogy van valaki, aki megsiratja az Isten emberét!
És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé;
Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak.” (1Kir 13, 31-32.)
Ez az, amikor valakit nemcsak az életében használják ki, hanem még a halálát is felhasználják.
„És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az oltáron, és megfertőztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt.
És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten emberének sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felől, a miket most cselekedtél.
És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit. És megmentették az ő tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából jött volt.” (2Kir 23, 16-18.)
Azaz:
- beteljesedett a prófécia
- az Isten emberét tisztelte egy másik Isten embere, Jósiás.
Mert ez így működik, aki tiszteli az Istent, tiszteli Isten embereit még akkor is, ha hibáznak.
Akiknek pedig az Isten csak egy eszköz karrierjük megvalósításában, azok az Isten embereit is a lehető legjobban ki akarják használni.
