100 új gyülekezet

A szentföldi időjárásban meghatározó esőzési időszakok tavasszal és ősszel vannak.

(Télen pihen a föld, és nyáron van az aratás ideje.)

A korai eső beteljesedése a pünkösdkor a Szent Szellem kiáradása.

http://jazsoli5.freeblog.hu/archives/2008/06/05/Veress_Miklos_Csondes_nyari_esoben/

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.

És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.

És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.

És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.

Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.

Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.

Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?

Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?

Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,

Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,

Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.” (ApCsel 2, 1-11.)

A kései eső beteljesedése a 20. századi Szent Szellem kiáradása.

„Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.

Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.

És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.

És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet [szellememet] minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.

Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.” (Jóel 2, 21-29.)

Ránk is vonatkozik ez az ígéret:

„Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet.

És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között.” (Ésa 66, 18/b-19.)

Mi is az íjász népek közé tartozunk!

Mi is be tudunk töltekezni Szent Szellemmel!

Pál apostol felsorolja a Szent Szellem 9 ajándékát:

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.

A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.

És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.

Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.

Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által;

másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;

Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;

Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás;

némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;

De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.” (1Kor 12, 4-11.)

1. előfordulás: Aszáf zsoltára

„Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen.

Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam. [nem értettem]” (Zsolt 81, 5-6.)

A Magyarázat szövege:

„Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged;

meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!

Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!

Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.

És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!” (Zsolt 81, 7-17.)

2. előfordulás: kéz ír a falra

Kép forrása: http://horgony.freeblog.hu/archives/2008/08/

Előzetes események

„Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.

Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.

Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.

Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.” (Dán 5, 1-4.)

A „nyelveken” szólás (írás)

„Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.” (Dán 5, 5.)

Következmények

„Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.

Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.

Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.

Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.

A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!

Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;

Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.

Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?

És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?

Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.

De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.” (Dán 5, 6-16.)

A magyarázat bevezetése

„Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.

Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;

És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;

De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;

És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.

És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.

Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.

Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.

És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!” (Dán 5, 17-25.)

A magyarázat szövege

„Ez pedig e szavaknak az értelme:

Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.

Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.

Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.” (Dán 5, 26-28.)

Beteljesedés

„Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.

Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.

És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.” (Dán 5, 29-31.)

Érdekesség

Hasonlítsd össze a stílust:

„És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (Jn 1, 52.)

„Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (Jn 3, 3.)

„Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn 3, 5.)

„Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.” (Jn 3, 11.)

„Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.” (Jn 5, 19.)

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (Jn 5, 24.)

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.” (Jn 5, 25.)

„Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.” (Jn 6, 26.)

„Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.” (Jn 6, 32.)

„Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.” (Jn 6, 47.)

„Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.” (Jn 6, 53.)

„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” (Jn 8, 34.)

„Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.” (Jn 8, 51.)

„Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Jn 8, 58.)

„Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.” (Jn 10, 1.)

„Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.” (Jn 10, 7.)

„Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Jn 12, 24.)

„Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.” (Jn 13, 16.)

„Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.” (Jn 13, 20.)

„Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.” (Jn 13, 21.)

„Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.” (Jn 13, 38.)

„Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.” (Jn 14, 12.)

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.” (Jn 16, 20.)

„És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 16, 23.)

„Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.” (Jn 21, 18.)

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.” (Zsolt 22, 2.)

„Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Mt 27, 46.)

„És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Mk 15, 34.)

Mát. 18.16/b.

„két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.”

A Názáreti Jézus személyéről szükséges volt, hogy a meglévő vallási vezetők által elfogadott karizmatikus személyek is tegyenek bizonyságot.

Ilyen személyek Simeon és Anna.

„És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.

És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:” (Luk 2, 25-28.)

„Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.

És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának:

Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;

Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” (Luk 2, 29-35.)

„És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,

És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.” (Luk 2, 36-48.)

Nézzük meg, hogy milyen jellemmel rendelkezett a két vallomást (bizonyságot) tévő személy.

Simeon

1. Olyan volt, mint Jób:

„…egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala,” (Luk 2, 25.)

„Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.” (Jób 1, 1.)

Mennyire nagyra tartja a Isten Jóbot:

„És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.” (Ez 14, 14.)

2. A Szent Szellem volt rajta

3. Kijelentést vett át a Szent Szellemtől (ez a lila színű kiemelés)

4. A Szent Szellem vezetése jelen volt az életében a fizikális cselekedeteiben is.

Anna

1. Sámuel „egy ember” volt, akin rajta volt a Szent Szellem, viszont Anna prófétaasszony volt.

Mégis először Simeon mondta el a bizonyságát, Anna csak utána jöhetett.

2. Szűzen ment férjhez.

3. Bár fiatal volt még, férjhez mehetett volna újra (Ruth 1, 13.), de nem tette.

4. Sok évtizedes spirituális szolgálatával személyesen teremtette meg a szellemi alapjait a Messiás földi szolgálatának.

Azaz olyan 40-50 évvel Gábriel látogatása előtt már el kellett kezdeni az alapozást, melyet aztán Mária folytatott.

Itt kapta meg a bizonyságot Anna, hogy nem volt hiábavaló az ő szolgálata, itt adta át végleg a stafétabotot Máriának a közbenjáró szolgálatban.

Keresztelő János

János több, mint 30 évvel később tett róla bizonyságot:

„Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!

Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.

És bizonyságot tőn János, mondván:

Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.

És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem:

A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.

És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.

Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;

És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Jn 1, 29-36.)

„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.” (Mt 3, 1.)

„Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.” (Mt 3, 5.)

Tehát Keresztelő János, - aki egy nagyon népszerű szolgáló volt -, tette meg a harmadik tanúbizonyságot a Messiásról.

Bír. 4.4

Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt biró Izráelben.

Debóra tekintély volt, aki maga is tekintély alatt élt.

Bír. 4.5

És ő a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.

Országos szinten elismert tekintéllyel rendelkezett.

Bír. 4.6-7.

És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?

És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.

Olyan tekintéllyel rendelkezett, hogy idézést küldött a hadsereg főparancsnokának.

Bír. 4.8

És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek.

Még maga Bárák tábornok is tudatában volt vele, hogy ennek a nőnek csak a jelenléte is befolyásolhatja egy háború kimenetelét.

Bír. 4.9

Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.

Ez a mondat egy prófécia.

Nem determinál, hanem választás elé állít.

Bír. 4.10

Összegyűjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.

Egy teljes tömény, mai nevén dandár állt rendelkezésre a háborúban.

Bír. 4.11

A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.

Bír. 1.16

És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.

A keneusok eredete.

Bír. 4.12-13.

Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.

Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok városából, Harósethből, a Kison patakjához.

Készülődik az ellenség a konfliktusra.

Bír. 4.14

És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe adja az Úr Siserát! hisz maga az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyéről, és a tízezer ember ő utána.

Ez a 2. próféciája Debórának.

Bír. 4.15-16.

És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élivel Bárák előtt, anynyira, hogy Sisera leugrott szekeréről, és gyalog futott.

Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok városáig űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg.

A 2. prófécia már be is teljesedett.

Bír. 4.17-21.

Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus Héber háznépe között.

És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jőjj be Uram, jőjj be hozzám, ne félj! És betére ő hozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal.

Az pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlőt, és ada néki inni, és betakará őt.

És az annakfelette monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!

Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pőrölyt vőn kezébe, és beméne ő hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.

Íme a prófécia beteljesedésének folyamata.

Talán úgy gondolkodott Sisera, hogy Báráknak egyfajta védelmezője Debóra, és neki is egy ilyen karizmatikus hölgyre lenne szüksége, mint védelmezőre.

Csakhogy Jáhel tudta, hogy nagy elnyomó Jábin, akinek egy erőskezű embere Sisera, aki az ő uránál semmivel sem különb.

Érdekes, hogy egy városállam (Hásor) uralkodója békét kötött egy családdal.

Héber háza olyan erős volt, hogy egy király igyekezett békében élni vele.

Az igazság szeretete tette ilyen erőssé Hébert.

Bír. 4.22

És ímé, a mint Bárák űzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És beméne ő hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.

Nem mindig ki öli meg az ellenség legnagyobb, legerősebb személyét.

Mert aki őt legyőzi, annak tekintélye nagyobb lesz a legyőzött tekintélyénél, dicsőségénél.

Bír. 4.23

Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel fiai előtt.

És egy picit a férfiakat is.

Bír. 4.24

Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.

Nos, itt derül ki, hogy ez csak első csata volt.

Itt még részt vett Debóra, de a többi háborút már „anyuci” (Bír 5, 7.) nélkül kellett megvívni.

Néhány fontos részlet a Debóra-krónikából:

Bír. 5.1-2.

Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

Hogy a vezérek vezettek Izráelben,

Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!

Bír. 5.7

Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,

Mígnem én Debora felkelék,

Felkelék Izráel anyjaként.

Bír. 5.8

Új isteneket ha választott a nép,

Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;

De paizs, és dárda avagy láttatott-é

A negyvenezereknél az Izráel között?

A teljes haderőt Debóra 4 töményre becsülte.

Bír. 5.11

Az íjászok szavával a vízmerítők között,

Ott beszéljék az Úrnak igazságát,

Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.

Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!

Az íjászok fontos fegyvernem volt Bárák hadseregében.

Bír. 5.18

De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,

És Nafthali, a mezőség magaslatain!

Mát. 4.13-16.

És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;

Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás (Ézs 9, 1.) próféta mondott, így szólván:

Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,

A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

A Názáreti Jézus tanítványai Iskariótes Júdás kivételével mind innen származtak.

Bír. 5.19

Királyok jöttek, harczoltanak;

Akkor harczoltak a Kanaán királyai

Taanaknál, Megiddó vizénél;

De egy darab ezüstöt sem vettenek.

Híres nagyon ez a Megiddó. Armageddon neve és helye is Megiddót jelent.

Bír. 5.31

Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!

De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!

És megnyugovék a föld negyven esztendeig.” ()

40 éves békekorszak eljövetele.

„És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.

És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.” (Ez 47, 13-14.)

A Föld határai:

„És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:

Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.

Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.

És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.

És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.

És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.” (Ez 47, 15-20.)

Szétosztás:

„És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.

És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.

És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 47, 21-23)

Minden TÖRZS külön örökséghez jut:

„Ezek a nemzetségek nevei: az északi határon a Hetlóntól Hamáthig vezető út mentén Haczar-Énonig Damaskus határán, észak felé, Hamát mentén, és pedig legyen az övé a keleti és nyugoti oldal: Dán, egy rész;

És Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Áser, egy rész;

És Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Nafthali, egy rész;

És Nafthali határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Manasse, egy rész;

És Manasse határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Efraim, egy rész;

És Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Rúben, egy rész;

És Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Júda, egy rész;” (Ez 48, 1-7.)

„És a többi nemzetségek: a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Benjámin, egy rész.

És Benjámin határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Simeon, egy rész.

És Simeon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Issakhár, egy rész.

És Issakhár határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Zebulon, egy rész.

És Zebulon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Gád, egy rész.

És Gád határán a déli oldalon dél felé, legyen a határ Támártól a versengések vizéig Kádesben, a patak felé a nagy-tengerig.

Ez a föld, melyet sorsvetéssel örökségül eloszszatok Izráel nemzetségei közt, és ezek azoknak részei, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 48, 23-29.)

A nem eltévelyedett papok és léviták is kapnak földet:

„És Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig legyen a szent áldozat, melyet az Úrnak szenteltek: huszonötezer sing széles és olyan hosszú, mint egy-egy rész a keleti oldaltól a nyugoti oldalig; és a szenthely annak közepette legyen;

A szent áldozat, melyet az Úrnak szenteltek, huszonötezer sing hosszú és tízezer sing széles legyen;

És ezeké legyen ez a szent áldozat: a papoké északra huszonötezer sing és nyugotra tízezer sing szélesség és keletre tízezer sing szélesség és délre huszonötezer sing hosszúság, és az Úr szenthelye annak közepette legyen:

A papoké, a kik megszenteltettek a Sádók fiai közül, a kik szolgálatomban foglalatosak voltak, a kik nem tévelyedtek el, mikor Izráel fiai eltévelyedtek, mint a hogy eltévelyedtek volt a Léviták.

Övék legyen ez, mint egy áldozati rész a föld áldozatából, mint igen szentséges, a Léviták határán.

A Lévitáké pedig legyen a papok határa mentén huszonötezer sing hosszúság és tízezer szélesség; az egész hosszúság legyen huszonötezer és a szélesség tízezer.

És semmit abból el ne adjanak, se el ne cseréljék, se másra át ne szálljon a földnek e zsengéje, mert az Úrnak szenteltetett.

És az ötezer sing, mely a szélességben megmaradt a huszonötezernek mentén, közhely a város számára, mint lakóhely és tágasság, és legyen a város annak a közepében.

És ezek legyenek annak méretei: az északi oldalon négyezerötszáz sing és a déli oldalon négyezerötszáz és a keleti oldalon négyezerötszáz és a nyugoti oldalon négyezerötszáz.

És a város alatt legyen tágasság észak felé kétszázötven sing és dél felé kétszázötven és keletre kétszázötven és nyugotra kétszázötven.

A mi pedig megmaradt a hosszaságban a szent áldozat mentén, tízezer keletre és tízezer nyugotra, az ott maradjon a szent áldozat mentén, és legyen annak termése a város szántóvetőinek eledele.

És a ki szántóvető a városban, mívelje azt Izráelnek minden nemzetségéből.

Az egész huszonötezer sing szent áldozatot huszonötezer sing négyszögben adjátok szent ajándékul a város tulajdonával együtt.” (Ez 48, 8-20.)

Utoljára kapja meg a részét a politikai vezető:

„A mi pedig megmaradt, a fejedelemé lészen; a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a két oldalán, szemben a huszonötezer sing szent áldozattal a keleti határig és nyugot felé szemben a huszonötezer singgel egészen a nyugoti határig lészen, a kiosztott részek mentén, a fejedelemé; és legyen a szent áldozat és a ház szenthelye annak közepette.

És a Léviták tulajdonától és a város tulajdonától fogva, mely közepében van annak, a mi a fejedelemé, a Júda határa és Benjámin határa között a fejedelemé legyen.” (Ez 48, 21-22.)

És mi a helyzet a magyar törzsekkel? Vajon tudni fogják a magyarok az egykori törzsi identitásukat?