Mát. 18.16/b.
„két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.”
A Názáreti Jézus személyéről szükséges volt, hogy a meglévő vallási vezetők által elfogadott karizmatikus személyek is tegyenek bizonyságot.
Ilyen személyek Simeon és Anna.
„És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:” (Luk 2, 25-28.)
„Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának:
Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” (Luk 2, 29-35.)
„És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.” (Luk 2, 36-48.)
Nézzük meg, hogy milyen jellemmel rendelkezett a két vallomást (bizonyságot) tévő személy.
Simeon
1. Olyan volt, mint Jób:
„…egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala,” (Luk 2, 25.)
„Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.” (Jób 1, 1.)
Mennyire nagyra tartja a Isten Jóbot:
„És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.” (Ez 14, 14.)
2. A Szent Szellem volt rajta
3. Kijelentést vett át a Szent Szellemtől (ez a lila színű kiemelés)
4. A Szent Szellem vezetése jelen volt az életében a fizikális cselekedeteiben is.
Anna
1. Sámuel „egy ember” volt, akin rajta volt a Szent Szellem, viszont Anna prófétaasszony volt.
Mégis először Simeon mondta el a bizonyságát, Anna csak utána jöhetett.
2. Szűzen ment férjhez.
3. Bár fiatal volt még, férjhez mehetett volna újra (Ruth 1, 13.), de nem tette.
4. Sok évtizedes spirituális szolgálatával személyesen teremtette meg a szellemi alapjait a Messiás földi szolgálatának.
Azaz olyan 40-50 évvel Gábriel látogatása előtt már el kellett kezdeni az alapozást, melyet aztán Mária folytatott.
Itt kapta meg a bizonyságot Anna, hogy nem volt hiábavaló az ő szolgálata, itt adta át végleg a stafétabotot Máriának a közbenjáró szolgálatban.
Keresztelő János
János több, mint 30 évvel később tett róla bizonyságot:
„Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
És bizonyságot tőn János, mondván:
Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.
És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem:
A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;
És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Jn 1, 29-36.)
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.” (Mt 3, 1.)
„Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.” (Mt 3, 5.)
Tehát Keresztelő János, - aki egy nagyon népszerű szolgáló volt -, tette meg a harmadik tanúbizonyságot a Messiásról.
