Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Jeruzsálemi Katolikus vallás 40/2. rész – utazási ajánlatok

2011.03.21. 20:26 12nyil

Az utazási ajánlatok általában:

1. Jeruzsálem 67%

2. Izrael 15%

3. Egyiptom (pusztai vándorlás útvonala) 7%

4. Földközi-tengeri part menti üdülőhelyek 5%

5. Jordánia (Petra) 3%

6. Más helyek 3%

7. Saját ország, belföldi turizmus 0%

 

 

Fontos-e, hogy a pünkösdi-karizmatikus keresztények számára ajánlott utazási hely legyen Jeruzsálem és Izrael?

Szerintem igen.

 

Mert:

1. a Messiás Jeruzsálembe fog eljönni,

2. itt játszódtak le a törvény idejének eseményei,

3. itt szólaltak meg a Próféták,

4. innen indult el az Egyház,

5. Isten szeme előtt van ma is ez a hely,

6. a keresztények tényleg Szentföldnek tartják,

7. csak ez lehet szent úti cél.

 

 

Miért nincs egy hangyányit sem támogatva éveken, évtizedeken keresztül a belföldi turizmus?

Mert a Jeruzsálemi katolikusok számára csak és csakis Jeruzsálem lehet a turisztikai célpont.

De hogy legyen némi változatosság is, azért még ajánlott hely egy picit Petra is, és azért még talán a piramisokhoz is el lehet/szabad menni.

 

 

Ha esetleg egy hívőnek nincs annyi pénze, hogy oda elmenjen, akkor nem is érdemes más országban (esetleg ne adj Isten belföldre) üdülni.

Vannak, akik úgy hiszik, nem is Isten akarata, hogy máshová elmenjenek pihenni, inkább nem mennek sehová sem.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: turizmus egyiptom izrael belföld jordánia jeruzsálem petra szentföld jeruzsálemi katolikus

Jeruzsálemi Katolikus vallás 40/1. rész - katolikus vallások fajtái

2011.03.20. 11:17 12nyil

A katolikus vallásokra leginkább jellemző közös ismertető jelek:

1. Piramis struktúrára épülő vezetési rendszer

2. Tévedhetetlen a vezető

3. Nevükben vagy legalábbis beszédükben hordozzák a „katolikus” és „vallás” szavakat, mely szerint csak és csakis az övék az egyetemes hit, minden más felekezet, vallás mind-mind hamis vallás.

 

 

Katolikus vallások jól ismert fajtái

1. Római Katolikus

2. Görög Katolikus

3. Karizmatikus Katolikus

 

A kérdés, hogy létezik-e, létezhet-e Jeruzsálemi Katolikus vallás?

 

A matematikában hipotézisekkel (feltételezésekkel) is szokás műveleteket végezni, melynek eredménye nemcsak igaz, vagy hamis lehet.

Hanem lehet csak 30%-ban, vagy 60%-ban, esetleg 90%-ban is igaz. (Sőt bárhány, akár 47,28%-ban is lehet valami igaz.)

 

A kedves olvasó döntse el, hogy e bejegyzéstől fogva összesen 40 napon keresztül tárgyalt „jeruzsálemi katolikus” szavakkal megnevezett téma

- igaz vagy sem?

- kire lehet igaz, és milyen %-ban?

- baj az, ha igaz?

 

Először nézzük meg néhány fontos ismérvét a 3 jól ismert katolikus vallásnak.

 

 

1. Római katolikusok

 

romaA katolicizmus a hívei szerint nem csupán a kereszténység egyik ága, hanem a keresztényeknek Rómához, azaz a pápához hű közössége, tulajdonképpen maga az Egyház. A katolikus szó egyetemeset jelent.

 

Az egyetemesség háromféle formában nyilvánul meg.

1. Földrajzi értelemben: Az Egyház a földkerekség minden részében megtalálható és az így szétszórt egyházak egyetlen családot alkotnak.

2. Személyes értelemben: Az Egyház egészen különleges módon képes alkalmazkodni, elvei feladása nélkül, minden emberfajtához, néphez, kultúrához és történelmi sajátossághoz.

3. Az Egyház tartalmazza a kinyilatkoztatás teljességét.

A katolikus egyház meghatározása szerint a katolicizmus másik sajátossága az ortodoxia, ami igaz hitet jelent. Krisztus evangéliumát sértetlenül, teljes egészében kell átadni az utódoknak. Erre garancia az apostoli utódlás. A katolikus egyház dogmákban, azaz hittételekben fogalmazza meg az alapvető tanokat, melyek a Szentírásra (Biblia) és a szent hagyományra, azaz a szóbeli apostoli hagyományra épülnek. Maga a hittétel úgynevezett dogmafejlődés által jön létre, amely általában egy-egy vitatott témának megfelelően kidolgozott kifejtését jelenti. Ezt a zsinatok vagy a pápa ünnepélyesen hirdeti ki.

A katolikusok számára tehát a katolikus egyház Krisztus Egyházának két legfőbb jellegzetességét őrzi: az egyetemességet és az igazhitűséget. A többi keresztény felekezet szerintük, bár egyháznak nevezi magát, nem mondható a szó szoros értelmében egyháznak. Az egyház részegyházak összessége. A nyugati egyházszakadás után levált kisebb-nagyobb közösségek – például evangélikusok, reformátusok, baptisták – bár fölépítették a saját szervezetüket, a katolikusok szerint nem rendelkeznek sem az egyetemesség, sem az ortodoxia követelményeivel. A pápaság elvetésével éppen attól a „kősziklától” szakadtak el, amely az egyház fennmaradásának a garanciája a katolicizmus szerint.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kereszt%C3%A9nys%C3%A9g

 

 

2. Görög katolikusok

 

A görög katolikus vallás a Rómához visszatért egyházakat foglalja magában. A XVI. század második felében a tridenti zsinat után a római katolikus egyház megújításában nagy szerepet vállaló jezsuita rend mozgalmat indított a pápaságtól 1504-ben elszakadt ortodox egyházak visszatérítéséért. Elsőnek a lengyel királyság fennhatósága alatt élő rutének, fehéroroszok és ukránok nyilvánították ki csatlakozásukat Rómához a breszti zsinaton, 1595-ben. Őket követték a Habsburg-uralom alatt élő rutének és ukránok s utolsónak az erdélyi románok mondták ki csatlakozásukat a pápasághoz (1698—1700) a gyulafehérvári zsinaton Anghel Atanáz püspök vezetésével. A visszatérteket kezdetben unitusoknak (egyesültek) nevezték, később vették fel a görög katolikus nevet, ugyanis az egyházi szertartást az ókorból megőrzött görög rítus szerint végezték.

 

Forrás: http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?akod=2089

 

Röviden: szertartásaikat görögkeleti módon tartják, de a római katolikus pápa tekintélyét elismerik.

 

 

3. Karizmatikus katolikusok

 

A karizmatikus mozgalomnak nevezett második nagy hullám során a tradicionális egyházakban élő hívők nagy tömegei már nem soroltak át a pünkösdi táborba, hanem független közösségeket alapítottak, illetve ilyenekhez csatlakoztak, vagy pedig megmaradtak anyafelekezetükben, és szellemi megtapasztalásaikat ott élték meg és hirdették. Az utóbbi esetben azonban kikerülhetetlenül fölmerült a kérdés: hogyan lehet értelmezni a szellemi ajándékokat és a karizmatikus keresztény életvitelt az adott egyház tanításainak és tradícióinak fényében?

Míg más történelmi egyházak egyes lelkészeik spontán Szent Szellem-keresztségével kezdtek bekapcsolódni a karizmatikus mozgalomba, úgy tűnik, a katolikus karizmatikusok esetében egyházpolitikai megfontolások készítették elő az eseményeket. Valószínűtlen ugyanis, hogy a pápa és a klérus a pünkösdizmust bármely formájában elfogadta volna, ha az 1965 decemberében berekesztett II. vatikáni zsinaton – egy bő évvel a pittsburghi Duquesne Egyetemen a katolikus karizmatikus mozgalom kibontakozásához vezető események előtt – bizonyos fontos kérdésekben nem állapodnak meg.

Az események az újkori pünkösdi és karizmatikus ébredés kiindulópontján, az Egyesült Államokban kezdődtek, a Pennsylvania állambeli Pittsburghben. Egy katolikus rendi egyetem két laikus előadója Szent Szellem-keresztséget nyert egy főleg presbiteriánusok és episzkopálisok látogatta karizmatikus ima-összejövetelen, és a megtapasztalás a környezetükben is terjedni kezdett.

Szellem és tradíció

Ugyanakkor a katolikus karizmatikus mozgalom több egyedi sajátossággal rendelkezik, amelyek alapján sok újpünkösdi keresztény kétségbe vonja a mozgalom és a mögötte álló célok hitelességét. Ilyen például, hogy tovább él benne a tradíció tisztelete. Amikor katolikusok találkoznak új megtapasztalásokkal, ők nem csupán a Szentírás fényében értelmezik azokat, hanem a tradíció fényében is. Teológiájuk sajátos vonásából eredően – miszerint a római egyház tanítói hivatala a bibliai kijelentéssel egyenértékű tekintélyt képvisel – a Szent Szellem szerepe is módosul: csodáival a bibliai kijelentés mellett szükségszerűen az egyházi tanításokról is bizonyságot tesz. A Szent Szellem hiteles tevékenysége – mondják – soha nem ütközik az egyház autentikus tanaival; ebből következően a katolikus karizmatikus mozgalomban jelentkező szellemi jelenségeket a tradíció igazolásaként fogják fel.

Ilyen módon a klérus (az utolsó zsinaton „kötelezően” meghirdetett) nyitottsága hátterében a római egyház önigazolása, valamint – olyan jellegű és mértékű „ökumenikus együttműködés” révén, hogy a katolikus identitástudat ne híguljon fel – a tágabb karizmatikus mozgalom ellenőrzése és befolyásolása áll. Ennek érdekében a római egyházon belül a karizmatikus csoportok tevékenységét más irányzatokéval is öszszehangolják.

Sajátos jellemzője a mozgalomnak, hogy tagjai teljesen lojálisak a hierarchikus klérushoz, annak ellenére, hogy feljebbvalóik, akiknek engedelmeskednek, nem rendelkeznek azzal a szellemi megtapasztalással, amivel ők maguk mint vezetettek igen; azaz paradox módon a Szentlélekkel állítólag közelebbi kapcsolatban lévőket olyanok vezetik, akiknek nincs meg ugyanez a közösségük vele.

Meghatározó maradt a katolikus karizmatikus mozgalomban a szakramentális teológia. Továbbra is hisznek a szentségek kegyelemközvetítő szerepében, és fenntartják, hogy maga a Szent Szellem-keresztség tulajdonképpen már a (csecsemőkori) kereszteléskor, illetve a bérmáláskor megtörtént. E felfogás értelmében tehát a szakramentális „Szent Szellem-keresztség” elkülönül a „pünkösditől” – a Szent Szellem befogadása már az elsőnél megtörténik, de ereje és ajándékai csak az utóbbinál szabadulnak föl látható módon; a hívő ekkor ébred ezek tudatára. Eszerint tehát a katolikus karizmatikus mozgalom vonzerejét olyan szellemi megnyilvánulásokból nyeri, amelyek voltaképp a két bevezető szakramentumból való részesedéskor nyert szellemi töltés kifejeződései, hiszen teológiai értelemben a Szent Szellem-keresztség szerintük csak a szakramentumok útján történhet meg.

Más teológusok – a hagyományos középkori értelmezéssel összhangban – a karizmatikus megnyilvánulásokban a Szent Szellem egy újabb kitöltetését látják, ám az első kitöltetést ez a felfogás is végső soron csak a bevezető szakramentumokhoz kötheti. Ennek az irányzatnak a képviselői a karizmák megszűnésének ágostoni elméletét azzal az érvvel próbálták föloldani, miszerint a misztikus tradíció csodatevő szentjei révén a szellemi ajándékok – különösen a természetfölötti gyógyulás – minden korban működtek, tehát a pünkösdi mozgalom semmiben sem hozott újat, legfeljebb terminológiájában.

A katolikus karizmatikus mozgalom megkülönböztető sajátossága az oltáriszentség karizmatikus jellegű, látványos imádása, amely sokszor az „ébredési összejövetelek”, a „csendesnapok” vagy konferenciák fénypontjának számít, és különleges alkalom az „ajándékok” megnyilvánulására. A nagy, akár több tízezres látogatottságú konferenciákon az elnöklő prelátus, több püspök és papok százainak közreműködésével zajló rítus különösen nagy benyomást kelt a jelenlévőkben. A sokak életében megfigyelt „jó” gyümölcsök között az oltáriszentség iránti elkötelezettség és az egyház szakramentális életében való részvétel erősödése mellett tartják számon, hogy a Mária-kultusz friss értelmezést kap, és új, változatos formákban valósul meg. A karizmatikus stílusú istendicsőítő énekek közé Máriát magasztaló dallamok vegyülnek; az ima-összejöveteleken az ő és más szentek közbenjárásáért folyamodó könyörgések is elhangzanak. Ám a mozgalomban Mária tisztelete új értelmezéssel is gazdagodott: abban, ahogyan Isten Szelleme beárnyékozta őt, a Szent Szellemmel való betöltekezés, Máriában pedig a Szent Szellemmel betöltött hívő modelljét vélték felfedezni.

„Elküldöm anyámat”

A római egyházban a csodák – a hagyomány folytatódásaként – a karizmatikus irányzat esetében is sok esetben egyértelműen a Mária-kultuszhoz kötődnek. 1981 májusában például Rómában egy vezetők számára tartott nemzetközi összejövetelen egy jugoszláv karizmatikus klerikus személy, Tomislav Vlasic is jelen volt. Vlasic arra kért más vezetőket, hogy együtt imádkozzanak az egyház gyógyulásáért. Az esemény során egy résztvevő jövőt idéző látomást kapott, majd a neves katolikus gyógyító evangélista, Emilien Tardif a következő próféciával buzdította Vlasicot: „Ne félj! Elküldöm hozzátok az anyámat.”

Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=187

 

Röviden: bármilyen természetfölötti megtapasztalás számukra jel, hogy tovább kell folytatni egyházuk tradícióit.

 

 

4. Jeruzsálemi Katolikusok

 

Ez a fogalom jelenleg még nem használt, és talán nem is fog elterjedni.

 

Dehogy mégis mit jelenthet, ezért alkossunk egy definíciót.

 

Def.: Jeruzsálemi katolikus vallás, olyan pünkösdi - karizmatikus közösség, ahol megvan a „szentnégyesség” ugyanúgy, mint a többi katolikus felekezetben, de az Atya, a Fiú és a Szent Lélek után nem Mária, hanem Jeruzsálem következik.

 

Tartalmazzák-e prédikációik a katolikus és a vallás szavakat?

 

Igen.

 

Katolikus vagyok, csak nem római katolikus.”

 

Nekünk nem vallásunk van, hanem megvallásunk van.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vallás szellem róma mária kultusz római katolikus tradíció görög katolikus szent lélek karizmák jeruzsálemi katolikus karizmatikus katolikus pünkösdi karizmatikus szenthagyomány

Dávid próféciái

2011.03.19. 19:30 12nyil

Dávid a zsoltáraiban sokszor prófétált

 

 

„Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

1000 éves királyság

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!” (Zsolt 2, 6-12.)

 

 

„Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.” (Zsolt. 10, 16.)

Csak azok élhetnek majd a Szentföldön, akik betartják a törvényt.

 

 

„Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.

Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.

Eljön a Messiás erővel és hatalommal.

Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.

Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted.

Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!” (Zsolt 21, 9-14.)

 

 

 

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.” (Zsolt 22, 2-22.)

Ezek mind-mind a Messiás szenvedéséről szólnak.

 

 

„Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.

Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!

Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” (Zsolt 27, 7-14.)

Messiásról szóló próféciák

 

 

„Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.

Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.” (Zsolt 34, 18-23.)

A Messiás csontja nem töretik meg.

 

 

„Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?!

A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor:

Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.” (Zsolt 35, 9-27.)

Erőszakos tanúk – Dávid nem állt bíróság elé, de a messiás majd fog.

 

 

 

„Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.” (Zsolt 37, 35-36.)

Hazugságokon alapuló birodalmakat és hazugságokban bízó népeket meg fogja ítélni Isten.

 

 

„Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!” (Zsolt 38, 4-23.)

A Messiás gyalázatos halállal fog meghalni, mely során nem tisztelik a kivégzői a szemérmét. Így a rokonok nem mehetnek majd közel hozzá. Semmi sem fog épen maradni, mindegyik testrésze elszenved majd valamilyen bántalmazást.

A Krisztus teste az Egyház, és 7. vszk. is prófétikus, de nemcsak a Messiásra nézve, hanem minden egyes hívőre is fog vonatkozni, hogy minden hívőnek át kell majd élnie valamilyen bántalmazást.

 

 

Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.” (Zsolt 55, 5.)

A Messiás központi életérzése a félelem lesz majd. Ezt kell majd legyőznie.

 

 

„Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.” (Zsolt 69, 19-22.)

Dávidot nem itatták ecettel (fájdalomcsillapító), így ez is csak prófécia lehet, mégpedig a messiásra nézve.

 

 

„Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.

A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek

Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.” (Zsolt 98, 7-9.)

1000 éves királyság ideje

 

 

„Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

Ez Júdás Iskariótesre vonatkozik

Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.” (Zsolt 109, 2-9.)

Az Atya elfogadja majd a Messiás mártírhalálát.

 

 

„A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.” (Zsolt 110, 2-7.)

1000 éves királyság ideje

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: dávid júdás messiás szentföld tanúk 1000 éves királyság. melkisédek

Bálám sorsa

2011.03.18. 20:00 12nyil

 

Bálák és Bálám

 

„És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezőségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.

És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:

Igen megrémüle Moáb a néptől, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.

A motiváció a félelem és az irígység.

 

Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az időben.)

Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földére, hogy hívják őt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.

Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.

Bálák tudta, hogy nem biztos, hogy sikerülni fog a megátkoztatás.

 

Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.

Ő pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr.

És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.

Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?

És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, ezt mondván:

Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiűzhetem őt.

És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ő velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.

Bálám nem tudta, hogy az Izrael Isten népe.

 

Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek:

Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.

Itt még Bálám Isten tökéletes akaratában volt.

 

És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.

Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket.

És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!

Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!

Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.

Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?

Erre meg miért volt szükség? Mert Bálám el akart menni, ő már a szívében már eldöntötte ezt.

 

És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki:

Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.

Isen megengedő akarat: hát menj, ha akarsz.

 

Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.

Bálám nem volt gazdag, mert csak szamara volt, lova nem. (Egyiptomban viszont harci lovak voltak ez időben.)

 

Rawski Péter - Bálám szamaraDe megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő.

És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele.

És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.

Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.

A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.

Rutinos állatverő volt Bálám. Azért verte most a szamarát, mert általában is így viselkedett vele.

 

Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.

A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.

És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?

Fel sem tűnt Bálámnak, hogy megszólat a szamár!

Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.

Sőt, hajlandó még ennél tovább is menni!

 

És monda a szamár Bálámnak:

Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig?

Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni?

Az pedig felele: Nem.

 

És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ő kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.

Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben?

Az Isten számon kéri az állatok verését az emberektől.

 

Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én előttem.

És meglátott engem a szamár, és kitért én előttem immár három ízben; ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna.

Monda azért Bálám az Úr angyalának:

Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban.

Most azért, ha nem tetszik ez néked, visszatérek.

Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad.

Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.

Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak egyik városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.

És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?

Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é magamtól valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.

És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.

És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.

 

1. kísérlet következik

Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé őt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.

És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.

És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán előmbe jő az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.

És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.

 

És visszatére ő hozzá, és ímé áll vala az ő égőáldozata mellett; ő maga és Moábnak minden fejedelme.

 

És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeiről, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;

Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz?

Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.

Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát?

Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!

 

És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád őket.

Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba?

 

2. kísérlet következik

Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad őt, de csak valamely részét látod annak, és őt mindenestől nem látod, és átkozd meg őt onnét nékem.

És vivé őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.

És monda Báláknak: Állj meg itt a te égőáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.

Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az ő szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.

Méne azért ő hozzá, és ímé ő áll vala az ő égőáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ő vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr?

Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia!

 

Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék.

 Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?

Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom.

Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben.

Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás hangzik ő benne.

Isten hozta ki őket Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé.

Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!

Ímé e nép felkél mint nőstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.

 

Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad őt.

 

Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem?

 

3. kísérlet következik

És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét e népet én érettem.

Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz.

És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.

Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az előtt, varázslatok után, hanem fordítá az ő orczáját a puszta felé.

 

Vége a kísérleteknek

És mikor felemelte Bálám az ő szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az ő nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala ő rajta.

Akkor elkezdé az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata.

Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:

 

Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!

Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!

Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa.

Isten hozta ki Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.

Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.

 

És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak:

Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.

Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtől.

= nem kapsz fizetést, ha nem végezted el a munkát

 

És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:

Ha Bálák az ő házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.

Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jőjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következő időben.

És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemű ember szózata,

Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.

Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.

És Edom más birtoka lesz, Szeir az ő ellensége is másnak birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.

És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.

 

És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ő példázó beszédét, és monda:

 Amálek első a nemzetek között, de végezetre mindenestől elvész.

És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;

Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.

 

Újra kezdé az ő példázó beszédét, és monda:

Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?

És Kittim partjairól hajók jőnek, és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestől elvész.

 

Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az ő helyére. És Bálák is elméne az ő útján.” (4Móz 22, 1 - 24, 25.)

 

 

„Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged.” (5Móz 23, 4.)

 

„De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened.” (5Móz 23, 5.)

 

„Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.” (Józs 24, 9.)

 

„De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből.” (Józs 24, 10.)

 

„Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izráel fiainak kenyérrel és vízzel, sőt bérbe fogadták ellenök Bálámot, hogy őket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá.” (Neh 13, 2.)

 

 

 

Háború a midianiták ellen

 

„És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.

Szólj hozzá!

Címkék: háború oroszlán mózes paráznaság jákob bálám moábiták midianiták moáb

Amálekiták

2011.03.17. 21:12 12nyil

Az amálekiták eredete

 

Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szűlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.

Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.

Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szűle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh.

Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsőszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem.

Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.” (1Móz 36, 12-16.)

 

http://www.harleypinon.com/exodus_17water_from_the_rock.htm

 

 

Amálek háborúja a pusztai vándorlás során

 

„Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.

És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.

És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.

És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.

Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.

Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.

És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.

És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.

És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.” (2Móz 17, 8-16.)

 

„Megemlékezzél arról, a mit Amálek cselekedett rajtad az úton, a mikor Égyiptomból kijöttetek:

Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erőtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent.

Mikor azért megnyugtat majd téged az Úr, a te Istened, minden te köröskörül lévő ellenségedtől azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt: töröld el Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!” (5Móz 25, 17-19.)

 

„És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Amálek első a nemzetek között, de végezetre mindenestől elvész.” (4Móz 24, 20.)

 

 

Sikertelen honfoglaló háború Amálek ellen

 

„Amálek lakik a dél felől való földön” (4Móz 13, 30/a)

 

„Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.

Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.

Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.” (4Móz 14,43-45.)

 

 

 

Ehud bíra háborúja

 

„De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt.” (Bír 3, 12.)

 

„Ez magához gyűjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.” (Bír 3,13.)

 

 

Gedeon háborúja

 

„És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, azért adá őket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.

És hatalmat vőn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól való féltökben készítették magoknak az Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, a melyek a hegységben vannak.

 

„Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.” (Bír 6, 1-3.)

 

„És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyűlének, és általkeltek a Jordánon, és tábort jártak a Jezréel völgyében:

Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer házát, hogy őt kövesse.” (Bír 6, 33-34.)

 

„És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai úgy feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van.” (Bír 7, 12.)

 

 

 

Saul király Amálek ellen

 

„Miután tehát Saul átvette a királyságot Izráel felett, hadakozék minden ellenségivel mindenfelé:

Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a Czobeusok királyai ellen és a Filiszteusok ellen; és mindenütt, a hol megfordula, keményen cselekedék.

És sereget gyűjtvén, megverte Amáleket, és megszabadítá Izráelt fosztogatóinak kezéből.” (1Sám 14, 47-48.)

 

 

„És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királylyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.

Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.

Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.

És összehívá Saul a népet, és megszámlálá őket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert.

És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben.

És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közül, hogy velök együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiaival, mikor Égyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az Amálekiták közül.

Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, a merre Súrba mennek, mely Égyiptom átellenében van.

És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá.

Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.

Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván:

Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka.

És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba,

És a mint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.

Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbőgés, melyet hallok?

És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk.

Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, a mit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ő pedig monda néki: Beszélj.

Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királylyá kent fel téged Izráel felett?!

És elkülde az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenök, míg megsemmisíted őket.

Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, a mi bűnös az Úr szemei előtt?

És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, a melyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam.

A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.

Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!

Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.

Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavokra.

 

Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak.

Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.

És mikor megfordula Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakada.

Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá tőled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, a ki jobb náladnál.

Izráelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.

És ő monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt és Izráel előtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.

Visszatére azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az Úrnak.

Sámuel pedig monda: Hozzátok ide előmbe Agágot, Amálek királyát. És elméne Agág kényesen ő hozzá, és monda Agág: Bizonyára eltávozék a halál keserűsége.

És monda Sámuel: Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen gyermektelenné minden asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalá Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban.” (1Sám 15, 1-33.)

 

 

Dávid király háborúja Amálek ellen

 

És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, ímé az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel.

És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az ő útjokra.

Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak.

Akkor Dávid és a nép, a mely ő vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra.

Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.

És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.

És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz.

És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.

Elméne azért Dávid, ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának. És mikor a Bésor patakához jutának, ott a népnek egy része megállott.

Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé az ellenséget; kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna.

És találának a mezőn egy égyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivének, és adának néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták őt vízzel.

És adának néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszőlőt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.

És monda néki Dávid: Ki embere vagy te, és honnan való vagy? Ő pedig monda: Égyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem immár ma harmadnapja.

Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tűzzel.

És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És ő monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.

Elvezeté azért őket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának.

És vágta őket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának.

És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid.

1 Sám. 30.19

És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott.” (1Sám 30, 1-19.)

 

 

Egy amálekita férfi akarta begyűjteni a dicsőséget, hogy ő ölte meg Sault

 

 „És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:

Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.

Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.

Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonathán az ő fia meghalának.

Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?

Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.

Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.

Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.

Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.

Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.

Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.

És nagy zokogással sírának, és bőjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.

És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.

Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?

És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg őt. Ki általüté azt, és meghala.” (2Sám 1, 1.- 1, 15.)

 

 

Az amálekiták kincsei az Úr munkáját szolgálják

 

„Melyeket Dávid király az Úrnak szentele, azzal az ezüsttel és aranynyal együtt, a melyet az Úrnak szentele mind ama népektől, a kiket meghódoltatott;

A Siriabeliektől, Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól, az Amálekitáktól és a Réhób fiától, Hadadézertől, Czóbának királyától nyert prédából.” (2Sám 8, 11-12.)

 

„És közülök, a Simeon fiai közül, némelyek elmenének a Seir hegyére, úgymint ötszázan, a kiknek előljáróik az Isi fiai, Pelátja, Nehárja, Refája és Uzriel voltak.

És valakik az Amálek nemzetségéből megmaradtak vala, mind levágák azokat, és ott letelepedének mind e mai napig.” (1Krón 4, 42-43.)

 

„És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az aranynyal együtt, a melyet nyert vala minden pogányoktól, az Edomitáktól, a Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól és Amálekitáktól.” (1Krón 18, 11.)

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: sámuel dávid áron húr saul abigail gedeon amálek midianiták moáb

süti beállítások módosítása