Dávid a zsoltáraiban sokszor prófétált
„Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
1000 éves királyság
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!” (Zsolt 2, 6-12.)
„Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.” (Zsolt. 10, 16.)
Csak azok élhetnek majd a Szentföldön, akik betartják a törvényt.
„Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.
Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.
Eljön a Messiás erővel és hatalommal.
Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.
Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted.
Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!” (Zsolt 21, 9-14.)
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.” (Zsolt 22, 2-22.)
Ezek mind-mind a Messiás szenvedéséről szólnak.
„Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” (Zsolt 27, 7-14.)
Messiásról szóló próféciák
„Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.” (Zsolt 34, 18-23.)
A Messiás csontja nem töretik meg.
„Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?!
A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor:
Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.” (Zsolt 35, 9-27.)
Erőszakos tanúk – Dávid nem állt bíróság elé, de a messiás majd fog.
„Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.” (Zsolt 37, 35-36.)
Hazugságokon alapuló birodalmakat és hazugságokban bízó népeket meg fogja ítélni Isten.
„Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!” (Zsolt 38, 4-23.)
A Messiás gyalázatos halállal fog meghalni, mely során nem tisztelik a kivégzői a szemérmét. Így a rokonok nem mehetnek majd közel hozzá. Semmi sem fog épen maradni, mindegyik testrésze elszenved majd valamilyen bántalmazást.
A Krisztus teste az Egyház, és 7. vszk. is prófétikus, de nemcsak a Messiásra nézve, hanem minden egyes hívőre is fog vonatkozni, hogy minden hívőnek át kell majd élnie valamilyen bántalmazást.
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.” (Zsolt 55, 5.)
A Messiás központi életérzése a félelem lesz majd. Ezt kell majd legyőznie.
„Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.” (Zsolt 69, 19-22.)
Dávidot nem itatták ecettel (fájdalomcsillapító), így ez is csak prófécia lehet, mégpedig a messiásra nézve.
„Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.” (Zsolt 98, 7-9.)
1000 éves királyság ideje
„Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Ez Júdás Iskariótesre vonatkozik
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.” (Zsolt 109, 2-9.)
Az Atya elfogadja majd a Messiás mártírhalálát.
„A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.” (Zsolt 110, 2-7.)
1000 éves királyság ideje
