Könyvajánló

 





capitalismo.JPG

eleje.bmp

100 új gyülekezet

Társasházi lakás eladó, mely kibővíthető 62m2-ről 100m2-re

Információk a www.megveszem.tuti.hu weboldalon.

Weblink Linkgyűjtemény, Linkek

Facebook oldaldoboz

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Jeruzsálemi Katolikus vallás 40/32. rész – Babilon

2011.04.30. 23:51 12nyil

Babilon város Jeruzsálem ellenpólusa.

Míg Jeruzsálem a Föld köldöke Istenhez, addig Babilon az Isten ellen való lázadás központi helye a Földön.

 

Babilon városa Mezopotámia területén terül el.

 

 

 

 

 

Babilon legfontosabb szerepei

1. Nimród lázadása

2. Babiloni birodalom, ahol a 70 éves fogságot kellett elszenvedni.

3. Újjáépülő Babilon az idők végén.

 

 

 

Isten eddig minden birodalmat megítélt.

1. Isten összezavarta a nyelveket, így a népek egy része elköltözött.

 

„Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.” (1Móz 11, 1-9.)

 

 

 

2. A méd-perzsa birodalom elfoglalta Babilont.

„Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;

És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;

De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;

És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.

 

És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.

Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.

Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.

 

És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.

Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.

Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.

Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.

Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.

És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.” (Dán 5, 18-31.)

 

 

 

3. Ítélet az 1000 éves királyság előtt, mely a spirituális Babilonra is vonatkozik.

 

„És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.” (Jel 14, 8.)

 

 

 

Néhány plusz érdeklődő kérdés:

Hogy kerül két ilyen nevű folyó Alsó- és Felső-Zab (Kis- és Nagy-Zab) erre a környékre?

Talán csak nem zabot termesztettek itt?

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: babilon peresz mene mene tekel ufarszin jeruzsálemi katolikus

Jeruzsálemi Katolikus vallás 40/31. rész – Mária imádása

2011.04.29. 22:20 12nyil

A jeruzsálemi katolikusok azok, akik mindent tudnak a Mária-kultuszról.

 

 

Tulajdonképpen olyan nekik a mariológia, mint az a csizma, amiről azt mondják, hogy olyan jól áll valakinek, mintha csak az Isten is az ő lábára teremtette volna.

 

Amíg újra és újra emlékeztetik az embereket a Mária imádáshoz tartozó szörnyűségekre, addig az Isten használja őket.

 

Az egyik legfontosabb létező tanítás, ami csak van a kijelentéstérben, az a mariológia feltárása.

 

Kár, hogy a sok év alatt összegyűjtött ismeretanyagot nem jelentetik meg mindenki számára hozzáférhető módon.

 

 

 

Az Isten Igéje szerint Saul király volt az első héber, akinek a lányánál ember nagyságú szobor volt.

 

„A háború pedig ismét megkezdődék, és Dávid kivonula, és harczola a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutának előle.

Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeté a hárfát kezével.

Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel.

És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék őt.

De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.

És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszalada, és megmenté magát.

 

És vevé Mikál a theráfot és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakará lepedővel.

Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondá: Dávid beteg.

És Saul elküldé ismét a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól is hozzátok őt előmbe, hogy megöljem őt.

És mikor a követek oda menének: ímé, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt.” (1Sám 19, 8-16.)

 

 

 

Rejtély, hogy került a teráf (szeráf) szobor Saul házába, mindazonáltal nem olvasunk olyan részről, mint amit Jákob tett az ő háza népénél:

 

„Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának:

Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.

És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.

Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.” (1Móz 35, 2-4.)

 

Az idegen isteneket Ráhel hozta be (1Móz 31, 34), melynek átok lett az eredménye:

  1. Meghalt Ráhel (1Móz 35, 19),
  2. Megerőszakolták Dinát (1Móz 34, 2.),
  3. Vérbosszút álltak Jákob fiai Dina miatt (1Móz 34, 25-26).

 

Csak miután elhagyták az idegen isteneket adott Isten kegyelmet arra, hogy abbamaradjon a szerencsétlenség, és Jákob családja ne legyen zavargás, lincselés áldozata.

 

Nos, az ilyen dolgok, átkok miatt fontos, hogy csak az igaz Isten tisztelete legyen.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: dávid rejtély jákob saul dina mikál jeruzsálemi katolikus

Jeruzsálemi Katolikus vallás 40/30. rész – antiszemitizmus

2011.04.27. 21:52 12nyil

 

Jákob kapta ezt az áldást:

„Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted;

légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai.

Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.” (1Móz 27, 29.)

 

Izrael áldása:

„Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt?

 A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.” (4Móz 24, 9.)

 

Dávid imája:

„Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.” (Zsolt 109, 26-28.)

 

 

 

Felszíni tevékenység

Az antiszemitizmus egy átok, mely azokra terjed ki, akik azt átkozzák, akit Isten áld.

A jeruzsálemi katolikusok ennek megfelelően viselkednek.

 

 

 

Gyökérkezelés

„De van valami kevés panaszom ellened” (Jel 2, 14/a)

 

„Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.

Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által;

másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;” (1Kor 12, 7-8.)

 

Kérdés, hogy mennyire fontos a jeruzsálemi katolikusoknak az antiszemitizmus ellen fellépni?

Vajon a tudomány beszéde (ismerete) által nem lehetne megtalálni az antiszemitizmus gyökereit?

 

Esetleg nem lehetséges, hogy a szó valójában Sém ellenességet jelent?

Kapcsolódhat ez esetleg az ókori kegyetlen, vad sémita asszír terjeszkedéshez?

 

 „Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.” (2Kir 18, 13.)

 

 „És elbocsátá az Úr az ő angyalát, a ki megöle minden erős vitézt, előljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bemenvén pedig az ő istenének házába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt.

„Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtől az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé őket mindenfelől.” (2Krón 32, 21-22.)

 

Jeruzsálemet megszabadította az Úr, de az északi 10 törzsből álló királyság lakói fogságba hurcoltattak.

Pontosan ugyanúgy, mint más népek.

 

„Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom!

Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.

De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.

 

Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?

Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?” (Ésa 10, 5-9.)

 

Ez a település Árpád, és az ottani lakosokat is fogságba hurcolták az asszírok.

 

A probléma a kivetítés jelensége, aminek gyökere Sém és Jáfet leszármazottai közötti versengés.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: izrael dávid árpád asszírok jákob jeruzsálemi katolikus

Jeruzsálemi Katolikus vallás 40/29. rész – sztyeppei népek

2011.04.26. 23:00 12nyil

A sztyeppei népek

- történelme,

- kultúrája,

- nyelve,

- népművészete,

- gazdasági sikerei,

- jövője mind-mind egy szerves egységet alkotnak.

 

Térben a Kárpát-medencétől a Tarim-medencéig (Dzsungária, Ujguria), időben az ókori Urartu (Szubar-Tu)-tól egészen az 1000 éves királyság végéig van szó róluk.

 

Ide tartoznak:

- szkíták,

- alánok, roxolánok

- szarmaták (Artúr is szarmata volt)

- hsziungnuk (sztyeppei demokrácia megalapítói),

- hunok,

- türkök,

- avarok,

- kazárok (akik egy része prozelita lett)

- besenyők,

- kunok, kipcsakok

- jászok, oszétek

- szabírok (magyarok)

- ugorok, szaragurok,

- ujgurok (ma a Tarim-medencében élnek),

- tatárok, mongolok,

- úzok, ogúzok,

- szeldzsukok,

- oszmánok,

 

Ugyanolyan egymás utáni népek civilizációiról beszélhetünk, mint a Földközi-tengeri civilizációk (Egyiptom, Asszíria, Babilon, Méd-Perzsa, Görög-Macedón, Görög-Római, Ny-K Római, Frank birodalom, Bizánci császárság, Német-Római birodalom, Napóleoni császárság, GB-FR-P-ESP gyarmatbirodalmak, EU-USA) esetén.

 

Belátható, hogy ezek a népek, országok is tettek sok jót és rosszat is.

De ami biztos, hogy MINDIG harcban állt(ak) egymással a két csoportból.

 

 

Jelenleg a sztyeppei civilizációk nagyon le vannak maradva, de pl. Kazaksztán felemelkedése (atomnagyhatalom, űripar, új városok építése) jelzi, hogy hosszú távon a helyzet változni fog.

 

A jeruzsálemi katolikusok Góg és Magóg lázadását és az Ezékiel 38-39 háborúiban jól látják, hogy egyes sztyeppei népek szerepet fognak benne játszani. De nem mind.

Mint ahogy Hollandia is szerzett gyarmatokat, épített kolóniákat, de ezt nem úgy tette, mint mások.

 

Adni kéne lehetőséget, hogy nem minden sztyeppei nép Isten munkájának ellensége.

Például a magyar nép nem egy istentelen nemzet.

Adni kéne a magyaroknak esélyt, hogy feltárhassák Isten kegyelme által valódi, igaz történelmüket.

 

Nem jó dolog sok nép motivációt, küzdelmeit teljesen egy kalap alá venni.

Isten külön-külön akarja megítélni a sztyeppei népeket, nem pedig egybemosva mindet.

 

 

„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

 

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

 

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre..” (Mt 25, 31-46.)

 

 

Már az első nekifutásra érdekes, hogy a kecsketartó népek (hegyi emberek, macedónok) a Földközi-tengeri civilizációk közé tartoznak, míg a juhtartók tipikusan inkább a sztyeppei népek.

(Mert a juh a mezőn talál jobban táplálékot a vízszintesebb talajon; a kecske meg a ferde hegyoldalakon talál magának.)

 

Miért nem akar akkor a Jeruzsálemi Katolikus vallás esélyt adni a sztyeppei népeknek a kibontakozásra?

Mert gondolkodásmódjában, attitűdjében a görög (római) szemléletmód közelebb áll hozzá, mint bármelyik sztyeppei nép bármely történelmi hitharca, találmánya, világosságban járása, bármilye.

 

Pedig a magyarok volt, amikor kifejezetten károsultak lettek más sztyeppei népek által.

Ilyen a tatárjárás, és az Oszmán terjeszkedés is.

Talán nem igaz, hogy a magyarok egyfajta „kereszténység utolsó keleti védőbástyájaként” igyekeztek helytállni ez időszakokban?

 

Nem igaz, hogy 400 éves dinasztikus uralkodás volt az Árpád-ház idején?

(Csak Dávid király háza uralkodott ennyi ideig a babiloni fogságba vitelig, senki más!)

 

Vagy az, hogy 1913-tól jelen van a pünkösdi üzenet a magyarok között?

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: egyiptom árpád napóleon asszírok mongolok szkíták tatárjárás avarok besenyők sztyeppe szabírok argün magyarok jeruzsálemi katolikus

Jeruzsálemi Katolikus vallás 40/28. rész – András apostol

2011.04.24. 21:23 12nyil

Kenyérszaporítás

 

„Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.

És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.

Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

 

Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.

Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.

Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.

 

Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?

 

Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.

A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.

Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.” (Jn 6, 1-13.)

 

Itt a hit embere nem más, mint András.

Ő volt az, aki:

- nem csak azt nézte, hogy milyen nagy feladatot kell megoldani,

- megtalálta azt a magot, amit Isten meg tudott áldani (5 kenyér és 2 hal).

 

 

 

 

Wikipédia

 

András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus Krisztus földi művének. A Galileából (nem-zsidók-tartománya) származó András testvére volt Simon Péter, akit Jézus az egyház alapjává tett meg. András Isten-keresésére jellemző, hogy a Jézus szolgálatát előkészítő utolsó próféta, Keresztelő János tanítványává szegődött, majd miután szolgálata csúcsán Keresztelő János rámutatott az "Isten Bárányára" (Jézusra), András azonnal Jézus követője lett.

 

Testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz, s míg András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Így a két testvér otthagyta a halászéletet és háromévnyi tanítványságot vállaltak, utána pedig életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és Jézus Krisztus mellett életük árán is kiálltak. 

 

András apostoli működése [szerkesztés]

 

 

Római Katolikus szemléletmód

 

SZENT ANDRÁS APOSTOL

November 30.
+Petra, 60.

Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35--42).

 

A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16--20; vö. Mt 4,18--22). András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).

 

Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.

 

Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.

 

Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik.


András életéről -- aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!'' -- az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András Cselekedetei című apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Végigjárja Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állítják.

 

A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?'' András így válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el'', és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett.

 

Aegeas kifakadt: ,,Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.'' Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: ,,Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!''

 

András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre.

Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: ,,Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!''

 

Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai.

Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.

Forrás: http://www.katolikus.hu/szentek/1130.html

 

 

A Jeruzsálemi Katolikus Egyházban általában nem tanítanak András apostolról.

 

 

Az evangéliumokban András apostol a józan gondolkodású, kulturálisan nyitott, tettre kész tanítvány képét jeleníti meg, mely természete a legendákban fennmaradt élettörténetében is kirajzolódik. Apostoli gondolkodása és tettrekészsége leginkább a kenyérszaporítás csodája alkalmával tűnik ki. Kulturális nyitottságát pedig akkor érjük tetten, mikor a Júdeában örökké fennálló idegengyűlölet ellenére szívélyes az idegen görögökhöz, ugyanis meghallgatja kérésüket, és azt tolmácsolja is Jézus felé.
Valószínűleg ezen mélyen emberséges tulajdonságainak köszönhető az is, hogy Jézus feltámadása után az isteni elhívást elsőként Kis-Ázsiában teljesíti, de nem a Pál által látogatott tengerparti területeken, hanem Örményországban és Kurdisztánban, tehát a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. Valószínűsíthető, hogy András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát, feltehetően nem olyan formán, hogy a számára újszerűnek tűnő kultúrára ráerőszakolta a sajátját a hozott üzenet megértése végett, hanem ő vette magára az adott kultúrát, és annak a népnek a hagyomány-elemeit használva adta tovább a jóhírt. Ennél hatékonyabb misszionáriusi módszer azóta sem létezik.
Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát. A "szkíta erkölcs" és a "szkíta törvény" igen híresek voltak az ókorban, s ma már azt is tudjuk, hogy elképesztően szervezett társadalmú, magas kultúrát művelő ősi és hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy más kultúrák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a hagyományokban, a nép Isten-hitében. Nem írnak róla sokat, pedig megilletné a dicséret az apostolt, hogy András ezzel egyedülálló dolgot kísérelt és valósított meg az egész ókort tekintve! Ezt a teljesítményt András apostolon kívül, csak Fülöp apostol közelítette meg, a "ló-szerető". Ezért nevezzük Andrást és Fülöpöt máig úgy, hogy "a két szkíta-térítő". Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta keresztények a szkíták.
A szkíták és Thrákia után András Görögországba ment, ahol megint kapcsolatba kerül a görögséggel.
Aztán az achaiai Pátra(Pátrai) városába ment, ahol a királlyal hitvitát folytatva, az uralkodó igen alacsony szellemi erényekről bizonyságot téve a hitvitájuk végeztével börtönbe vetette, majd keresztre feszíttette Kr. u. 60-ban, a legendák által tanúsított ún. "Andráskeresztre" (X-formára ácsolt kereszt).
Egyházi ünnepe november 30-ára került.

András apostol és a magyar nemzet [szerkesztés]

András apostol nagyon fontos személy a magyar nemzet emlékezetében. Annál is inkább, mivel a magyarság önmagát szkítának jelölte meg ezer éven át, és számtalan szkíta-hagyomány mutatható ki a mai napig a gazdag magyar kultúrában. Továbbá a honfoglalás kori arab és európai írók mind, de a magyarság szövetségesei és ellenfelei is mindannyian szkítának nevezik a magyarokat. A szkíta emlékezet ezért megtartotta azt a hagyományt, hogy a magyarság a jóhírt elsőként nem térítőpapoktól, hanem András és Fülöp apostoltól, Jézus két tanítványától kapta.
Éppen ezért nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok zöme Szent András tiszteletére épült. Valószínűleg eme régi keresztény hit miatt jellemző lelete a magyar honfoglalás kori síroknak a kereszt.
Továbbá fennmaradt egy kevés információ a magyar táltos-hagyományokból is, mely alapján a magyar táltosok önmagukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották, az általuk újnak nevezett, "római hittel" szemben. Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt. (Wass Albert: Hagyaték)

 

Szólj hozzá!

Címkék: andrás római katolikus egyház szkíták jeruzsálemi katolikus

süti beállítások módosítása