Fekete-fehér, igen-nem; azaz kétállapotú (bináris) logika az Isten Igéjében.

1. Az urim és a tumim

„Azután tedd az ítéletnek hósenébe az Urimot és Thummimot, hogy legyenek azok az Áron szíve felett, a mikor bemegy az Úr eleibe, és hordozza Áron az Izráel fiainak ítéletét az ő szívén az Úr színe előtt szüntelen.” (2Móz 28, 30.)

„Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak ítélete felől az Úr előtt.

 Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, ő és Izráel minden fia ő vele, és az egész gyülekezet.” (4Móz 27, 21.)

„Léviről pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.” (5Móz 33, 8.)

És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.” (1Sám 28, 6.)

„És a papok fiai közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, ki a Gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget, és ezek nevéről nevezteték;

Ezek keresték írásukat, tudniillik a nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;

És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem pap ítél az Urimmal és Tummimmal.” (Ezsdr 2, 61-63.)

„És a papok közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, a ki a Gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget és ezek nevéről nevezteték;

Ezek keresték írásukat, tudniillik nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;

És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem a pap ítél az Urimmal és Tummimmal” (Neh 7, 63-65.)

Az Urim és a Tumim két olyan kő volt, melyek világítani tudtak.

Ha egy kérdésre a válasz igen volt, akkor az igen-kő világított.

Ha egy kérdésre a válasz nem volt, akkor a nem-kő világított.

Ha egyik kő sem világított, akkor vagy nem jól tettek fel kérdést, vagy a kérdező szíve nem volt olyan állapotban, hogy Isten válaszolt volna.

A kövek piros-fehér vagy fekete-fehér színűek lehettek

2. Dávid megkérdezte az Urat

Dávidnak nem állt rendelkezésére az Urim és Tumim, (mert az Saulnál volt) de ő is ugyanolyan kérdéseket tett fel az Úrnak.

Lőn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.

Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.

És összegyűjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ő embereit.

Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ő ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elő az efódot.

És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jőni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam.

Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön.

És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.” (1Sám 23, 6-12.)

Ezek eldöntendő (igen/nem) kérdések.

A válaszok: igen, lejön és igen, kezébe adnak.

„És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, ímé az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel.

És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az ő útjokra.

Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak.

Akkor Dávid és a nép, a mely ő vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra.

Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.

És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.

És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz.

És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.” ()1Sám 30, 1-8.)

Ezek eldöntendő (igen/nem) kérdések.

A válaszok: igen, üldözzed és igen, utoléred.

Dávid jó reménységgel volt a jövő felől.

Azaz ha utoléri a sereget, akkor le is fogja őket győzni.

3. Sorsvetés

„És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):

Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.

Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.

 (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.

És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.)

Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.

Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,

A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.

Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.

És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,

Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.

Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.” (ApCsel 1, 15-26.)

4. A sakk játék.

A sakk eredete két hatalmas király illetve birodalom harcának bemutatása.

A két birodalom sok-sok területet, külön országokat birtokol.

A közel-kelet legnagyobb két ilyen személye Nagy Sándor és III. Dareiosz volt.

Több csatában országról-országra harcoltak egymással.

Sándor harcolt Indiai maharadzsák ellen is, ott jelent meg az indiai elefánt mint harci eszköz.

Az elefántból lett később a bástya.

A macedón fő haderő phalanxokból állt. 16x16 hosszú lándzsás katona alkotott egy ilyen hadoszlopot.

A sakktábla 8x8-as mezője ennek leegyszerűsített vetülete.

A játék lényege a király sarokba szorítása (már nem tud tovább menekülni).

Nem is kell leütni az ellenfél királyát, ahogyan Nagy Sándor se ölte meg ellenfelét.

Elég annyit mondani: sakk-matt.

Ami azt jelenti, hogy a ’király halott’.

„Czírusnak, Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást.

Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig.

Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét.

És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék.

És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve.

És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.

És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek.

És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lőn minden erőm.

És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre.

És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre;

És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem!

És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve.

És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem.

De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál;

Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól.

És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék.

És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen.

És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája?

Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem.

És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem.

És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet.

És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jő elő!

De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.” (Dán 10, 1-21.)

„És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között.

És méne a kétszarvú koshoz, a melyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában.

És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből.

A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé.” (Dán 8, 5-8.)

„És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik.

De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékira, és nem az ő hatalma szerint, a melylyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kivül.” (Dán 11, 3-4.)

Szabad-e beszélni erről a témáról?

„És eljutott a juhaklokhoz, a melyek az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és beméne Saul, hogy ott szükségét végezze; Dávid pedig és az ő emberei a barlang rejtekeiben valának.” (1Sám 24, 4.)

„A mint ő kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház ajtai be vannak zárva, és mondának:

Bizonyára szükségét végzi a hűsölő kamarájában.” (Bír 3, 24.)

„Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?” (Mt 15, 17.)

„Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.” (Mk 7, 19.)

„A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda.

És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kivül, gödröt áss azzal és ha felkelsz, betakarhassad azt, a mi elment tőled” (5Móz 23, 12-13.)

„És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.” (2Kir 10, 27.)

Nos, a Biblia nem ódzkodik ettől a témától.

Hol van szükség sok W.C-re?

Ahol az emberek sokat idegeskednek, sok a stressz.

A döntéseiket is stressz, presszió által (emberi nyomásra) hozzák meg.

Egy-egy termékértékesítő vállalat ügyfélszolgálatánál előfordul(hat), hogy minden olyan terem mellett ahol értékesítő előadást tartanak, van külön W. C.

Van olyan gyülekezet, ahol rengetegen járnak ki az Istentisztelet alatt is.

Más helyeken az Istentiszteletek alatt egyáltalán nem jellemző, hogy bárki W. C.-re akarna menni, de előtte és utána se jellemző.

Ahol a Szent Szellem nyomására, Isten Igéjének hatására hoznak az emberek döntéseket, ott a helyzet teljesen más.

A gyakori ürítése kényszer oka lehet persze betegség is, de sokszor inkább félelem okozza.

„De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” (1Kor 15, 10.)

1. Előzmények

„Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,

Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.

Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.

És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!

Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.

Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;

Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.” (ApCsel 16, 6-12.)

Pál apostol tulajdonképpen hasonlóan gondolkodott a spirituális világbeli harcról, mint ahogy fizikai szinten történtek a harcok, területfoglalások.

2. A macedón misszió kezdete

„És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.

És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.

Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.

Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.

Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.

Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.

Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé.

És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,

És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.

És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket.

És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket.

Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.

És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.

Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.

Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!

Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,

És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?

Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!

És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.

És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.

És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.

Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.

A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!

Pál pedig monda nékik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jőjjenek ők maguk és vezessenek ki minket.

A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,

És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.

Kijövén pedig a tömlöczből, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket, és eltávozának.” (ApCsel 16, 13-40.)

Tulajdonképpen ez a jövendőmondó szellem kiűzése volt a kulcsa az egész macedóniai szolgálatnak.

3. Gyümölcséről ismerszik meg a macedón szolgálat

„Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.

Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük” (2Kor 8, 1-2/a.)

Pál apostol számára a későbbiekben is a legfontosabb közlekedési csomópont Macedónia volt.

„Elmegyek  pedig ti hozzátok, mikor Macedónián általmenéndek: mert Macedónián általmegyek” (1Kor 16, 5.)

„És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.” (2Kor 1, 16.)

„Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem” (Fil 4, 15.)

4. Mitől lett olyan sikeres a misszió?

Mihelyt Pál betette a lábát Macedónia területére, konfrontálnia kellett a szellemvilággal.

Első lépése ennek ez a démon kiűzése volt.

Ha rengeteg emberben lett volna ilyen démon, akkor nem tartották volna nagy becsben ezt az „ajándékot”.

Második lépés a börtönbeli szolgálat, ahol imádó énekekkel megteremtették azt a légkört, ahol Isten lakozik.

Isten válasza az ő természetfölötti szabadulásuk volt, melynek következménye sok-sok megtérő.

Harmadik lépés a fizikális a helyi tekintélyekkel való összeütközés lett volna, de itt már ők döntöttek, hogy nem konfrontálódnak tovább ezzel a szolgálattal.

Ráéreztek, hogy ennek számukra nem lenne jó vége, mely ki is derült, mikor megtudták, hogy Pál állampolgár, és a törvény őt védi.

Ez volt a teljes áttörés jele, egy diadalé, ahol nem szabad abbahagyni a szolgálatot, mert már szabad az út.

1. Igei háttér

„Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.” (3Móz 19, 17.)

„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” (Mt 18, 15-17.)

„Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.” (Luk 17, 3-4.)

„Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?

Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.

Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.

Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.

Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.

Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.

Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.

Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?

És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.

Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.” (Mt 18, 21-35.)

„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” (Gal 6, 1.)

„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.” (1Pét 4, 8.)

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,” (1Kor 13, 4-5.)

2. Konfliktusok lehetőségei családban

Ha férj és feleség között nem jön létre kölcsönös megbocsátás => válás.

Ha a szülők visszaélnek a tekintélyükkel => a következő generáció nem akarja követni szülei értékrendjét.

3. Konfliktusok lehetőségei gyülekezetekben

Ha hívő-hívő közötti a konfliktus, akkor rendelkezésre áll egy 2000 évvel ezelőtt volt korszerű konfliktuskezelő módszer.

Ha hívő(k) és vezető(k) közötti a konfliktus, akkor csak egy lehetőség marad: imádkozni és várni hátha változik valami.

4. Kellenek-e a mában korszerű konfliktuskezelő módszerek?

Nézzünk meg egy gyakorlati példát.

Legyenek maiak a feladatok, amiket el kell végezni.

a.) Gyermekszülést kell levezetni.

Próbáljuk megoldani 2000 éves módszerrel.

Szerencsére a Mózesi törvények nagy gondot helyeznek a tisztaságra.

Persze ultrahang az nincs.

Pedig azt már Salamon is nagyon hiányolta:

„Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.” (Préd 11, 5.)

b.) 500km-rel a lakóhelyünktől távol kell megtartani az összejövetelt, ott kell majd prédikálni.

Próbáljuk megoldani 200 éves módszerekkel.

Autót szabad használni, olyat ami 200 évvel ezelőtt ment az utakon.

A végsebesség, mely már-már az őrület határát súrolja, az olyan 50km/h. (Földutakon, autópálya nélkül.)

c.) Gyülekezeti adóbevallást kell elkészíteni.

Próbáljuk megoldani 20 éves módszerekkel.

A számítógépen robog a Windows 3.1-es operációs rendszer 5¼”-es méretű (13,3x13,3-as méretű) nagylemezzel.

A winchester mérete olyan 20MB.

Nem biztos, hogy az egér használható a könyvelői szoftverhez.

d.) Gyülekezeti weboldalt kell szerkeszteni.

Próbáljuk megoldani 2 éves módszerekkel.

Vírusirtó program természetesen használható, de csak olyan, melynek legutolsó frissítése 2 évvel ezelőtti.

Nos, e sorok írója szerint kellenének a gyülekezetekbe ma használatos konfliktuskezelő módszerek.

5. Ma használatos konfliktuskezelő módszerek

a.) Morton Deutsch konfliktuskezelési elmélete

Morton Deutsch „12 pontos” konfliktuskezelési elméletének főbb tézisei szerint a megoldás alapfeltétele, hogy a felek tudják meghatározni, milyen típusú konfliktusban vesznek részt. Ne kerüljék el, legyenek tudatában az erőszak okainak és következményeinek, és ismerjenek alternatívákat, tiszteljék, és minél jobban ismerjék önmagukat és partnerüket, különös tekintettel egymás érdekeire és konfliktushelyzetekben gyakori viselkedésére; figyelmesen és minél egyértelműbben kommunikáljanak. Kontrollálják egymás szubjektivitását (sztereotípiáit, hamis ítéleteit, percepcióit), a konfliktuskezelés folyamatában maradjanak mindvégig erkölcsös emberek.

Konfliktuskezelési stratégiák

• Győztes/vesztes stratégia: A felek a konfliktust harcként értelmezik, győzelemre, a másik legyőzésére törekednek, megegyezés nincs. Gyors cselekvést igénylő helyzetekben gyakran szükségszerű alkalmazni.
• Alkalmazkodó stratégia: Lemondás az érdekek, vágyak érvényesítéséről: félelemből, kényszerből avagy hosszabb távú érdekek miatt, megfontolt döntés alapján a konfliktus első jeleit észlelve.
• Elkerülő stratégia: Az egyén nem mond le a fentiekről, hanem magát a konfliktushelyzetet igyekszik kikerülni
•  
• Kompromisszumkereső stratégia: Közösen elfogadható megoldás keresése a cél, amely mindkét fél számára kielégítő (noha gyakran mindkettejük számára rosszabb, mint amit eredetileg szerettek volna). Egyenrangú felek között gyakori; az erőviszonyok változásával az erősebb fél a másik legyőzésére törekszik.
• Problémamegoldó (győztes/győztes) – stratégia: A résztvevők a probléma olyan megoldására törekednek, amelyben mindkét fél érdekei, szükségletei, meggyőződései érvényesülnek. Kölcsönösen elfogadják a másik fél önérvényesítését, vállalják az önalávetést, készek együttműködni, empatikusan viselkedni a legjobb megoldási alternatívák megtalálása érdekében. A közösen elfogadott megoldás mellett mindkét fél elkötelezett.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Konfliktus

b.) Thomas Gordon „én üzenetei”

Az én-üzenetek

Az én-üzenet sajátos eszköz annak kifejezésére, hogy a beszélő miként viszonyul az adott problémához. Ebben a formában tudatni lehet a másik személlyel, hogy ő mit érez az adott helyzetben anélkül, hogy szavai vádló, esetleg fenyegető jelleget kapnának, vagy sértő élük lenne. Az én-nyelv alkalmazásával megelőzhető az is, hogy a másik fél védekezésre kényszerüljön, ugyanakkor mód van a saját szándék világos, egyértelmű közlésére. Ennek alapján az én-üzenetek az asszertív (önérvényesítő) viselkedésnek hasznos eszközei.

         A közlés tartalmát tekintve az én-üzeneteknek három formája van: önfeltáró, pozitív és konfrontáló én-üzenet (T. Gordon).

Önfeltáró én-üzenet

A közlő magáról, érzelmeiről, gondolatairól, szükségleteiről beszél:

·     „Nagyon fáj a torkom, és halkabban tudok csak beszélni. Húzzátok közelebb a széket hozzám.”

·     „Most szeretném, ha nem zavarnál, mert nagyon fontos dolgot csinálok.”

·     „Csalódott vagyok, mert nem választottak be a csapatba.”

Pozitív én-üzenet

Az én-üzenet a másik fél viselkedéséből eredő kellemes érzéseket tartalmazza:

·        „Nagyon örülök, hogy gyorsan visszahoztátok a könyveket, mert így nem kések el az értekezletről.”

·        „Nagyon jó érzés volt látni azt, ahogyan a kicsikkel játszottatok.”

·        „Nagyon jól esett, hogy megismert a tanárnő.”

Konfrontálódó én-üzenet

A közlő fél célja, hogy megváltoztassa partnere viselkedését, de nem hatalmi eszközökkel, hanem az érintett saját döntésének megfelelően.

Az én-üzeneteknek ez a fajtája különösen jelentős a nevelésben és a konfliktuskezelésben. A közlő fél elmondja, hogy a másik fél konkrét viselkedése milyen érzéseket vált ki belőle, és mi a viselkedés őt (közlő fél) érintő következménye. Alapvető szempont a viselkedés tárgyilagos, minősítés, vádaskodás, ítélet nélkül történő megfogalmazása:

·        „Nagyon bosszant, hogy későn értetek haza, mert így mindannyiunknak elrontottátok a meglepetését.”

·        Nem szeretem, amikor Kovács úrra panaszkodtok, mert ez nagyon kellemetlen helyzetbe hoz engem.”

·        Nagyon zavar, amikor beszélgetsz a magyarázatom alatt.”

Hatékony én-üzenetek elemei:

1.      a közlő saját érzelmeinek megfogalmazása az eset kapcsán (minősítés, vádaskodás nélkül)

2.     a szóvá tett történés, viselkedés megfogalmazása (tárgyszerűen)

3.     indoklás, belátható következmény, közvetlen hatás

Például:

·        „Nagyon megijedek (1.), amikor kiabálsz velem (2.), mert attól tartok, hogy haragszol rám (3.).”

·        „Aggódom (1.), amikor későn érsz haza (2.), mert azt hiszem, hogy valami bajod történt (3.).”

·        „Haragos voltam (1.), hogy nem hoztad vissza a könyvemet 82.), mert szükségem lett volna rá (3.).”

Mikor alkalmazzuk:

·      Ha bonyolultabb dologról van szó, mint egy rutinmozdulat.

·      Ha gondot okoz közlőnek a másik fél viselkedése és ő ezt nem feltétlenül

    tudja (így megtudhatja az okot és a közlő érzéseit is).

·      Ha egyszerű és visszatérő a probléma.

Miért segít?

·      Tényeket és szempontokat közöl, nem vádakat – ezzel esetleges sértődés   

    vagy harc helyett együttműködésre készteti a másik felet.

·      Ha érdekütközés támad, a másik fél a közlőnél tapasztalt módszert fogja

    követni a konfliktus megoldásában.

·      A másik fél nem külső parancsra teljesíti a közlő kérését, hanem elfogadja

    az igényt a békés megoldásra, ami a kölcsönös alkalmazkodás alapja.

Tanácsok az én-üzenetek megfelelő alkalmazásához:

·        Ha szeretnénk valamit közölni, de nem tudjuk, hogyan tegyük, akkor az én-közlés jó indítás lehet. Ehhez azonban célszerű előre megfogalmaznunk a mondandónkat.

·        Az én-üzenet nem üres udvariaskodás, nem felesleges bájolgás, és soha nem tartalmaz gorombaságot, tapintatlanságot.

·        Az én-üzenet nem az utolsó szó egy adott kérdésben. Ez a formula a kommunikáció megfelelő indítását szolgálja.

·        Az én-üzenetnek nem célja a tények megállapítása. Segítségével azt tudatjuk, hogy hogyan érezzük magunkat és mi a szükségletünk, vagy mik az indítékaink.

·        Az én-üzenetben a közlő a legfontosabb személy. Ha mi magunk tisztában vagyunk saját érzelmeinkkel és szükségleteinkkel, s ezt megfelelően tudjuk közölni, jó esélyünk van arra, hogy megértéssel találkozzunk, s a másik felet együttműködésre ösztönözzük.

Forrás: Szekszárdi Júlia: Utak és módok, 1995.

Internet: http://www.jozsefistvan.hu/download.php?ID=12

c.) Konfliktus kialakulási forrásának feltárása pszichodramatikus módszerekkel.

A pszichodráma segítségével végre rápillanthatsz saját helyzetedre, mozgatórugóidra, a másik szemszögéből is megnézheted az egészet, és végre kicsit kiléphetsz a helyzetből. Ami ennél is hasznosabb, hogy rájöhetsz, ráérezhetsz, honnan jön ez az érzés, mi a személyes életedben az előzménye ennek, hogyan lehet viselkedni úgy, hogy  jól gyere ki belőle, elkerüld a konfliktust.

Forrás: http://pszichologia.com/pszichodrama_csoport/kamaszoknak/bajom-van-a-tanarommal-tanar-diak-konfliktusok

A pszichodráma keretei között lehetőség nyílik a megélt és feldolgozatlan konfliktusok dramatizálására, újra átélésére. Bele tudunk helyezkedni a másik fél szerepébe, át tudjuk élni a helyzetét, ezzel jobban meg tudjuk érteni cselekedeteinek indítékait. El tudjuk játszani, hogy hasonló helyzetben mit tettünk, vagy mit tennénk, így indirekt módon elérhetjük, hogy a résztvevő nem marad egyedül a problémájával, a csoport segít levenni válláról a terhet, mintegy osztozik annak cipelésében.

Forrás: http://alternativgyogymodok.hu/magazin/pszichodrama-jatek-es-terapia/

I. Forrásanyagok az internetről

1. Morenocentrum

SZOCIÁLIS ATOM

Moreno először 1932-ben említette a szociális atom fogalmát.

A szociális atom a  szociális univerzum legkisebb egysége, tartalmazza magát az egyént, s az őt körülvevő, számára legjelentősebb kapcsolatok rendszerét. "The social atom is the smallest unit, not the individual" (a szociális atom a legkisebb egység, nem az individuum) –írja Moreno. Ez azt hangsúlyozza, hogy az egyén nem választható el szociális atomjának elemeitől.

A szociális atom, mint Moreno szociometriája a választás révén kifejezi, tartalmazza a spontaneitás szabadságát. Ugyanakkor jelentős  pszichopatológiai  és fejlődéslélektani vanatkozásai is vannak. Sőt, az egyénen túlmenően társadalmi méretekben is jelentős: Moreno szerint maga a társadalom nem más, mint az egymáshoz kapcsolódó szociális atomok teljes hálózata.

A "szociális atom" kifejezést Moreno többféle értelemben használta, s használják követői ma is. Legalább három jelentését lehet egyértelműen elkülöníteni, melyek a következők: a szociális atom mint

1. elméleti konstruktum, amely a morenoi rendszer egyik vitathatatlanul centrális eleme;

2. a diagnosztika egyik eszköze adott személyek vizsgálatában, egyben a konkrét formáció (rajz, alakzat, stb.) elnevezése;

3. pszichodramatikus technika, amely többféle módon realizálható, s alkalmazása már terápiás effektust is hordoz magában.

A szociális atom középpontjában maga az individuum helyezkedik el.

A belső mag azokat a kapcsolatokat tartalmazza, akikkel az adott személy érzelmileg jelentős (nem indifferens) viszonyban áll, más szóval akikkel jelentős (pozitív vagy negatív) emocionális kapcsolatban van.

A külső magban azok helyezkednek el, akikkel az érzelmi kapcsolat még a valóságban nem jött létre, de azt a személy kívánja: vágyaiban már létrejött a kapcsolat, csak a valóságban nem. Moreno ezt a belső valóságot is a szociális atom részévé tette.

A két koncentrikus körrel határolt területen leképezett atom az ismeretségi körrel van körülvéve. Ebbe a tartományba általában a reálisan meglévő, de érzelmi szempontból közömbös kapcsolatok tartoznak. Maguk a találkozások az esetek többségében véletlenszerűen jönnek létre, a másik ember először általában az ismeretségi körbe lép be. A szociális atomba a spontaneitást kifejező választással kerülhetnek be új személyek.

A pszichodráma mai gyakorlatában általában csak a belső magot jelenítjük meg.

Zeintlinger  Moreno definíciói és utalásai alapján a szociális atomot az eredetinél pontosabban definiálja a következőképpen:

"A szociális atom az emberek közötti kapcsolatok szocioemocionális rendszere, amelyben az egyéni személyiség kifejlődik és amellyel az illető személynek egész életsorsa össze van kötve. A rendszer azt a személyekből álló kört fogja össze, amellyel az egyén egy bizonyos életfázisban olyan szoros érzelemcserében állt vagy áll, és amelyhez olyan szorosan hozzá van kötve, mint a saját testéhez, úgy, hogy nélküle egyáltalán nem tudna létezni. Minden ember számára életszükségletet jelentenek, és azoknak is szükségük van reá. Kívánságaik és szükségleteik találkoznak és keresztezik egymást. A legszorosabb értelemben hozzátartoznak a szociális atomhoz az át nem élt, de vágyott kapcsolatok is."

A szociális atom már a születésünkkor életre hívódik, s végigkíséri az ember egész életét. Így egyben személyiségfejlődésünk helye is - ez teszi a morenoi fejlődéslélektan alapjává. A gyermeki fejlődésben kezdetben csak a leginkább szignifikáns személyek, családtagok részei a szociális atomnak. Később egyre több a családon kívülről származó választás, majd a felnőtt szerep elérésével egyensúly alakul ki. A szociális atom védőhálóként is funkcionál. Az egészséges személy e védőháló elemeinek kiesése esetén képes annak regenerálására, a valamilyen okból megszűnt, érzelmileg fontos kapcsolatokat igyekszik újakkal pótolni. Ezt a természetes törekvést nevezte Moreno szociostázisnak. Idősebb korban nehezebben megy a fenti regenerációs folyamat megvalósítása: az idős személy szociális atomja rugalmasságát veszti, közbelép a betegség, valamint sok barát és fontos ismerős, családtag reális elvesztése. A szociostázis teljes, az egyén által már nem kompenzálható felborulását Moreno a "szociális halál" fogalmával illeti.

A "szociális atom" kifejezéshez vissztérve,  Leutz értelmezésében  leginkább az "atomosz", a tovább nem oszthatóság fejeződik ki benne.  Illik a szociális atomra, hogy a mag (az egyén) körül részecskék „keringenek” különböző sugarú pályákon, körökön, hogy erők hatnak, s vonzások és taszítások dinamikus együtteséről van szó. Másik atom közeledésére dinamikai változások zajlanak, mindkét atom változik. Ezt a véleményt Zeintlinger egy megállapítása is jól alátámasztja, amikor azt mondja: "A szociális atomhoz tartozás kritériumai olyan emocionális vegyértékek, amelyek a személyeket jelentő reprezentánsokat lekötve tartják."

Blatner megkérdőjelezi a „szociális atom” kifejezés értékét, sokkal inkább javasolja és használja a „társas mező diagram” elnevezést.

A szociális atom mint diagnosztikus eszköz

Moreno eredeti szándéka szerint a szociális atom vizsgálata minden terápia előtt sorra kell, hogy kerüljön, ahogy a csoport, a rendszerek betegsége esetén először szociometriát kell alkalmazni. Mindez abból ered, hogy Moreno a pszichikus zavarokat - környezeti összefüggéseiben szemlélve - nem az egyénből kiindulva igyekszik megérteni, hanem az egyén egész kapcsolatrendszerét szem előtt tartva.

A szociális atom képes a kapcsolatok mennyiségi és minőségi jellemzőinek feltárására, arra, hogy a kapcsolatok szubjektív fontosságáról informáljon. Ha például túl kevés a kapcsolat, feltehető, hogy izoláció esetével állunk szemben, amelynek okait tovább kell kutatnunk. Ha túl sötéten, borúlátóan jellemezte a személy saját kapcsolatrendszerét, vagy ha túltelítettséggel találkozunk - túl sok kapcsolat -, ennek okait kell feltárni. Előfordulhat, hogy valaki pl. csak férfiakat, vagy nőket von be szociális atomjába, vagy túl sok a negatív választása. A távolság-közelség érzelmi dimenziójának mérésére is kiválóan alkalmas és információt kapunk ezek szabályozásáról a középponttól való távolságok eloszlásának vizsgálata révén.

Moreno eredeti, bemutatott rajzának tükrében megtudhatjuk, hogy a belső magon kívüli terekben (a kívánt kapcsolatok és az ismeretségi kör régióiban) kik és hányan szerepelnek a meglévő kapcsolatokhoz képest. Az is felszínre kerül, hogy a szociális atom egyes elemeinek mennyire kölcsönös a kapcsolata az adott személlyel és azoknak egymással, - természetesen úgy, ahogy ezt az adott személy percipiálja. Ez a szociális atom "kohéziója". Információkat nyerhetünk a szociális atom rugalmasságáról, regenerációs képességéről is.

A szociális atom mint pszichodráma-technika

A pszichodramatikusok a szociális atomnak ezt az oldalát ismerik a legjobban, s alkalmazzák a legbiztosabban. Zeintlinger meghatározása szerint "azt a technikát, amely a szociális atom feltárásához és az utána következő feldolgozáshoz szükséges, röviden ugyancsak egyszerűen szociális atomnak nevezzük, s ez nem más, mint a szociogram speciális formája, amely a többitől abban különbözik, hogy a szociális atom egy meghatározott személy mindennapjainak emocionálisan fontos vonatkoztatási személyeit ragadja meg.”

A szociális atom megjelenítését természetesen minden esetben a protagonista végzi. A megjelenítés történhet személyekkel, azaz a csoport egyes tagjai által, grafikusan, pénzérmékkel, különféle tárgyakkal, pl. kövekkel, kagylókkal, székekkel. A grafikus ábrázolás előnye, hogy ez az a forma, amit a legegyszerűbben végezhet több személy egy időben is, akár a csoport minden tagja. A lerajzolt szociális atomok egymás közötti összehasonlításban különös tanulsággal szolgálhatnak a csoport számára, értékes többletet nyerhetünk ezáltal. A szociális atomba bevont élő vagy már elhunyt személyeket, (esetleg fontos állatokat) a tényleges vagy elképzelt koncentrikus körökön kell elhelyezni.  Bárkit felvehet az egyén a megjeleníteni kívánt személyek közé, nem kell, hogy ez kölcsönös választás legyen, a protagonista a saját percepciója szerint választ.

A személyek általi megjelenítés pedig bizonyára a leginkább dramatikus megoldás: az itteni többlet a választott csoporttagok szerepvisszajelzése és a hozzákapcsolódó identifikációs lehetőségek.

(Pintér Gábor)

forrás: http://www.morenocentrum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=80&Itemid=74

2. Aszalós Péter blogja

Atomok

Ez a poszt egy kis illusztráció a szociális atomhoz. A szociális atomba azok az emberek tartoznak, akik nélkül nem lennénk, akik vagyunk. Az alábbiakban két képet mutatok be Vajdics Anikó jóvoltából. A képek Tóth Borbála és Vajdics Anikó pszichodráma-csoportjában készültek a csoporttagok személyes jóváhagyásával. Más célra a vezetők beleegyezése nélkül nem használhatók fel.

Elég gyakori, hogy a szociális atomokat a pszichodráma csoportokban először egyéni munkával papíron, különböző tárgyakat használva készítik el a csoporttagok és a dramatisták előszeretettel használnak köveket ehhez a munkához. Ezért a középpontban lévő, azt ént jelölő tárgyat én-kőnek hívjuk.

Az első kép egy atom nyers fotója. A kövek és egyéb tárgyak nem csak az énkőtől lévő távolságukkal, hanem méretükkel, textúrájukkal is utalnak általában az adott személyre. Ezen a képen az én-kő sima, kerekded és a közelében kontrasztot képez két rücskös felszínű, vörös kő.

A második szociális atom képét kicsit átalakítottam, hogy kiemeljem a strukturáját. Érdemes megfigyelni, hogy a jobb szélső kőtől eltekintve mindegyik sima felületű. Az énkő közelében egy hosszúkás vörös és két aprócska kő helyezkedik el. Csak tippelni tudok, hogy ezek a szociális atomot kirakó férfi vagy nő társát és két gyerekét jelölik.

Az ilyen, tárgyakkal megvalósított szociális atom kirakása egyedül is élvezetes lehet, egy sor belátást hozhat. A pszichodrámában természetesen az atomok kirakása után sor kerül azok megelevenítésére is a színpadon.

Szociális atom

Vajdics Anikó cikke:

Moreno szerint nem az egyén a legkisebb vizsgálati egység, hanem az a kapcsolatrendszer, amely a fejlődését lehetővé teszi. Ez a kapcsolati rendszer a szociális atom. Moreno a szociális atom zavaraiból vezeti le a kóros fejlődést, a betegségeket. Ebben a megközelítésben alapvetően nagy hangsúlyt kap a fontos kapcsolatok elvesztése, a gyász, illetve ennek feldolgozása. Moreno a társadalomra is egymáshoz kapcsolódó szociális atomok hálózataként tekintett.

Pszichodramatikus eszközként a szociális atom az egyén kapcsolati rendszerét ábrázoló szociogram: olyan társas mező, amely „kirakható“ tárgyakkal, lerajzolható, majd dramatikusan megjeleníthető.

A szociális atom felépítése

A szociális atom mint szociogram a csoporttag életének legfontosabb szereplőit ábrázolja úgy, hogy ő maga van középen, a többiek pedig kör alakban helyezkednek el körülötte, különböző távolságokban.

Technikailag ezt úgy lehet kivitelezni, hogy első lépésben egy nagy méretű papírlapra előre koncentrikus köröket rajzolunk, majd azokat megszámozzuk 1-től 7-ig.

0-jelzésû a mag, amely a protagonistát jelöli. Ezen a lapon helyezik el a tagok a számukra legfontosabb személyeket jelölő tárgyakat (pl. köveket, kavicsokat), majd a végén, miután minden tárgyról elmondták, kit jelölnek, körberajzolják a tárgyakat és a papírlapra ráírják az illető keresztnevének kezdőbetűjét és “státuszát” (“férjem”, “húgom” stb).

Nem csak a jelenlegi viszonyok számítanak, hanem mindazok, amelyek az egyén születésétől fogva (vagy még korábbról) fontos, meghatározó szerepet játszottak az életében. Már nem létező, egykori személyek, elhunyt családtagok, barátok, volt házastársak, hajdani nagy szerelmek, udvarlók, kedvenc háziállatok is felkerülhetnek a „szociogramra“, ill. olyan egykori családtagok, akiket talán nem is ismert, de valamiért, úgy érzi, összeköttetésben áll velük, pl. fontos neki, amit róluk megtudott.

Olyan személyek is idetartozhatnak, akikkel nem volt igazi kapcsolata, de vágyott rá/vágyik rá (pl. plátói szerelem), vagy a hiányával volt/van “jelen” (pl. elvált apa, vér szerinti szülők, ha nem azok nevelték fel stb).

Ha valaki nem kerül föl a szociális atom diagramjára, pedig fontos elem (anya, apa, testvér, volt férj-feleség, elvált szülő, elvesztett/ meg nem született gyerek stb.), utólag pótoltatni kell. Biztassuk a protagonistát, hogy foglalkozzon vele.

“A környezet fontos szereplői, ha fizikai valóságukban nincsenek is éppen jelen, a szociális atomban - internalizálva mint segéd-ének léteznek.” (Vikár András: Csoportterápia és pszichodráma gyermek és serdülőkorban)

A belső magba kerülnek azok, akikkel a protagonista jelentős érzelmi viszonyban áll.

A külső magba várhatóan azok az ismeretségek kerülnek, amelyek érzelmileg közömbösebb kapcsolatokat jelölnek. Ide kerülhetnek azok a személyek is, akikkel az érzelmi a kapcsolat a valóságban nem jött létre, de a protagonista kívánja, vágyik rá, vagy kívánta, vágyott rá (plátói szerelmek, elvált szülő, aki nem volt jelen az életében).

Az is előfordulhat, hogy a protagonista egy jelentős személyt “száműz” a perifériára vagy akár a legkülső körön kívülre, mert haragszik rá, nem tud neki megbocsátani (pl. megcsalatás esetén), vagy csak akkor érzi magát biztonságban, ha ilyen nagy közöttük a távolság (pl. abúzus esetén). (Ezek felett nem szabad átsiklanunk, hiszen itt lehetnek a legnagyobb gócok, a visszatérő problémákat okozó rögzültségek.)

A távolság illetve közelség tehát a kapcsolat érzelmi erősségét jelzi. Fontos hangsúlyozni, hogy a kapcsolat lehet negatív tartalmú is, vagy ambivalens.

A pozitív kapcsolatot jelölhetjük folytonos vonallal, a negatív kapcsolatot szaggatott vonallal, a semlegeset pontozott vonallal. De használhatunk különböző színeket az érzelmi hőfok ábrázolására (piros, kék, zöld). Az ambivalens kapcsolat két színnel jelölhető (kék, piros).

A figurák közötti kapcsolat iránya is ábrázolható, ill. az, hogy a protagonista, mit gondol a saját érzelmi viszonzásáról. Nyíllal jelölhetjük az irányt, amerre az érzelem hat. (A viszonzást visszafelé mutató nyíllal.)

A nemek külön is ábrázolhatók. A férfiakat/fiúkat jelölhetik pl. háromszöggel, a nőket/lányokat körrel, a kedvenc állatoknak kis fülecskéket rajzolhatnak.

Dramatikus megjelenítés

A szociális atomot meg lehet jeleníteni csoporttagok segítségével, hiszen ott van készen egy kapcsolati struktúra, csak meg kell testesíteni.

Nagyon fontosak a közelségi-távolsági viszonyok, mert jelzik a kapcsolat érzelmi intenzitását, hőfokát, ami lehet negatív is, vagy ambivalens (gyűlölök és szeretek). Ambivalens viszonyokban kiderülhet, hogy valakinek “mozgó helye” van: a szeretet közelebb hozza, a gyűlölet (vagy a leválási szándék) eltávolítja.

A protagonista beáll egy helyre a csoporttérben, az lesz az ő helye, a szociális atom magja. Ehhez képest rakja ki élete fontos szereplőit. (A legközelebbi, legfontosabb kapcsolatok érzelmi hőfokát, szorosságát jelölheti kendők segítségével is.)

Amikor minden fontos személyt kirakott, körülnéz. Szerepcserében egy-egy mondatban elmondja, hogyan viszonyulnak hozzá a többiek. A végén visszaáll középre külön-külön, majd egyszerre végighallgatja, amit mondanak. (Ha nincs sok idő, elég a legfontosabb személyeket kirakni és megszólaltatni. Érdemes megkérdezni, ő kit szeretne hallani. Ha fontos személyt akar kihagyni, amellett ne “menjünk el”.)

Amikor egyszerre jönnek a mondatok, meg lehet kérdezni, mit hall ki leginkább; hogy érzi magát, amikor elhangzik egy-egy jelentős mondat; mi az, ami jól esik neki, mi az, amivel kapcsolatban úgy érzi, hogy ezen a viszonyon változtatni kellene.

A változtatást ki is jelölheti, úgy hogy a megjelenített szociális atomban eszközöl változtatásokat. Ezt nem nagyon tudja másként megtenni, mint hogy változtat a távolságokon, esetleg magasságokon, feljebb emel, lejjebb tol, kezet nyújt, háttal fordít valakit, ölelésre tárja szét valakinek a karját.

A szociális atomban jelenetek nélkül is kirajzolódnak a viszonyok. Szaladhat mélyre egy-egy ponton, de nem feltétlenül. Ha valaki elsírja magát, jelezhetjük, hogy itt még dolga van, vagy, ami jön, (adhatunk spontán sharinget is), de éreztetni kell, hogy most nem erről szól a játék, csak a jövőbeli munka előrevetítéséről.

Fontos, hogy mindenki számára világos legyen, hogy ezzel a játékkal lejelöljük azokat a gócpontokat, amelyek megoldásra várnak a jövőben. (Jelzőpóznákat rakunk le, ahogy Vikár mondaná.) Egyúttal konstatálhatjuk, mi működik, melyik kapcsolat sikeres, hol vannak az erőforrások. Ezt is lehet egy-két szóban jelezni. "Ne felejtsd el, hogy ez itt egy lehetséges erőforrás a számodra, amiből a jövőben meríteni lehet."

A szociális atommal való munkának nagy előnye, hogy egy tíz órás alkalommal mindenkire sor kerülhet. Figyelnünk kell az időt, ki kell számítani, kire, mennyi jut, és ahhoz tartani kell magunkat. A társvezető jelezheti, ha már csak öt perc van hátra. Ez a protagonistát is cselekvésre ösztönzi. Amikor a változtatásokról van szó, lehet neki azt mondani, hogy egy perce van rá, hogy "elrendezze" a viszonyokat.

Egy szociális atom

Az alábbi ábrán Réka szociális atomja látható (példa és kép Aszalós Pétertől). A kör közepén az énkő található, piros körrel a nők, kék háromszöggel a férfiak. Réka a huszas évei elején jár, édesanyjához szoros, ambivalens kapcsolat fűzi. Apját is közel teszi magához, szintén ambivalens érzésekkel. A nagyszülei közül egyértelműen apai nagyapja a meghatározó, jóllehet már nem él. Vele kapcsolatban szinte csak pozitív emlékei vannak, hasonlóan anyai nagyanyjához. testvére, Karesszel van még szoros kapcsolata, de nem véletlenül került Karesz és a szülei közé. A családban ő a békítő. Menedéket jelent számára Jucus, Klári és Móni baráti köre. A szerelmi kapcsolatai jelentik számára a legfájóbb pontot, nem is nevezi meg a három férfit, csak " a csávók"-ként emlegeti őket.

Moreno szerint nem az egyén a legkisebb vizsgálati egység, hanem az a kapcsolatrendszer, amely a fejlődését lehetővé teszi. Ez a kapcsolati rendszer a szociális atom. Moreno a szociális atom zavaraiból vezeti le a kóros fejlődést, a betegségeket. Ebben a megközelítésben alapvetően nagy hangsúlyt kap a fontos kapcsolatok elvesztése, a gyász, illetve ennek feldolgozása. Moreno a társadalomra is egymáshoz kapcsolódó szociális atomok hálózataként tekintett.

Pszichodramatikus eszközként a szociális atom az egyén kapcsolati rendszerét ábrázoló szociogram: olyan társas mező, amely „kirakható“ tárgyakkal, lerajzolható, majd dramatikusan megjeleníthető.

A szociális atom felépítése

A szociális atom mint szociogram a csoporttag életének legfontosabb szereplőit ábrázolja úgy, hogy ő maga van középen, a többiek pedig kör alakban helyezkednek el körülötte, különböző távolságokban.

Technikailag ezt úgy lehet kivitelezni, hogy első lépésben egy nagy méretű papírlapra előre koncentrikus köröket rajzolunk, majd azokat megszámozzuk 1-től 7-ig.

0-jelzésû a mag, amely a protagonistát jelöli. Ezen a lapon helyezik el a tagok a számukra legfontosabb személyeket jelölő tárgyakat (pl. köveket, kavicsokat), majd a végén, miután minden tárgyról elmondták, kit jelölnek, körberajzolják a tárgyakat és a papírlapra ráírják az illető keresztnevének kezdőbetűjét és “státuszát” (“férjem”, “húgom” stb).

Nem csak a jelenlegi viszonyok számítanak, hanem mindazok, amelyek az egyén születésétől fogva (vagy még korábbról) fontos, meghatározó szerepet játszottak az életében. Már nem létező, egykori személyek, elhunyt családtagok, barátok, volt házastársak, hajdani nagy szerelmek, udvarlók, kedvenc háziállatok is felkerülhetnek a „szociogramra“, ill. olyan egykori családtagok, akiket talán nem is ismert, de valamiért, úgy érzi, összeköttetésben áll velük, pl. fontos neki, amit róluk megtudott.

Olyan személyek is idetartozhatnak, akikkel nem volt igazi kapcsolata, de vágyott rá/vágyik rá (pl. plátói szerelem), vagy a hiányával volt/van “jelen” (pl. elvált apa, vér szerinti szülők, ha nem azok nevelték fel stb).

Ha valaki nem kerül föl a szociális atom diagramjára, pedig fontos elem (anya, apa, testvér, volt férj-feleség, elvált szülő, elvesztett/ meg nem született gyerek stb.), utólag pótoltatni kell. Biztassuk a protagonistát, hogy foglalkozzon vele.

“A környezet fontos szereplői, ha fizikai valóságukban nincsenek is éppen jelen, a szociális atomban - internalizálva mint segéd-ének léteznek.” (Vikár András: Csoportterápia és pszichodráma gyermek és serdülőkorban)

A belső magba kerülnek azok, akikkel a protagonista jelentős érzelmi viszonyban áll.

A külső magba várhatóan azok az ismeretségek kerülnek, amelyek érzelmileg közömbösebb kapcsolatokat jelölnek. Ide kerülhetnek azok a személyek is, akikkel az érzelmi a kapcsolat a valóságban nem jött létre, de a protagonista kívánja, vágyik rá, vagy kívánta, vágyott rá (plátói szerelmek, elvált szülő, aki nem volt jelen az életében).

Az is előfordulhat, hogy a protagonista egy jelentős személyt “száműz” a perifériára vagy akár a legkülső körön kívülre, mert haragszik rá, nem tud neki megbocsátani (pl. megcsalatás esetén), vagy csak akkor érzi magát biztonságban, ha ilyen nagy közöttük a távolság (pl. abúzus esetén). (Ezek felett nem szabad átsiklanunk, hiszen itt lehetnek a legnagyobb gócok, a visszatérő problémákat okozó rögzültségek.)

A távolság illetve közelség tehát a kapcsolat érzelmi erősségét jelzi. Fontos hangsúlyozni, hogy a kapcsolat lehet negatív tartalmú is, vagy ambivalens.

A pozitív kapcsolatot jelölhetjük folytonos vonallal, a negatív kapcsolatot szaggatott vonallal, a semlegeset pontozott vonallal. De használhatunk különböző színeket az érzelmi hőfok ábrázolására (piros, kék, zöld). Az ambivalens kapcsolat két színnel jelölhető (kék, piros).

A figurák közötti kapcsolat iránya is ábrázolható, ill. az, hogy a protagonista, mit gondol a saját érzelmi viszonzásáról. Nyíllal jelölhetjük az irányt, amerre az érzelem hat. (A viszonzást visszafelé mutató nyíllal.)

A nemek külön is ábrázolhatók. A férfiakat/fiúkat jelölhetik pl. háromszöggel, a nőket/lányokat körrel, a kedvenc állatoknak kis fülecskéket rajzolhatnak.

Dramatikus megjelenítés

A szociális atomot meg lehet jeleníteni csoporttagok segítségével, hiszen ott van készen egy kapcsolati struktúra, csak meg kell testesíteni.

Nagyon fontosak a közelségi-távolsági viszonyok, mert jelzik a kapcsolat érzelmi intenzitását, hőfokát, ami lehet negatív is, vagy ambivalens (gyűlölök és szeretek). Ambivalens viszonyokban kiderülhet, hogy valakinek “mozgó helye” van: a szeretet közelebb hozza, a gyűlölet (vagy a leválási szándék) eltávolítja.

A protagonista beáll egy helyre a csoporttérben, az lesz az ő helye, a szociális atom magja. Ehhez képest rakja ki élete fontos szereplőit. (A legközelebbi, legfontosabb kapcsolatok érzelmi hőfokát, szorosságát jelölheti kendők segítségével is.)

Amikor minden fontos személyt kirakott, körülnéz. Szerepcserében egy-egy mondatban elmondja, hogyan viszonyulnak hozzá a többiek. A végén visszaáll középre külön-külön, majd egyszerre végighallgatja, amit mondanak. (Ha nincs sok idő, elég a legfontosabb személyeket kirakni és megszólaltatni. Érdemes megkérdezni, ő kit szeretne hallani. Ha fontos személyt akar kihagyni, amellett ne “menjünk el”.)

Amikor egyszerre jönnek a mondatok, meg lehet kérdezni, mit hall ki leginkább; hogy érzi magát, amikor elhangzik egy-egy jelentős mondat; mi az, ami jól esik neki, mi az, amivel kapcsolatban úgy érzi, hogy ezen a viszonyon változtatni kellene.

A változtatást ki is jelölheti, úgy hogy a megjelenített szociális atomban eszközöl változtatásokat. Ezt nem nagyon tudja másként megtenni, mint hogy változtat a távolságokon, esetleg magasságokon, feljebb emel, lejjebb tol, kezet nyújt, háttal fordít valakit, ölelésre tárja szét valakinek a karját.

A szociális atomban jelenetek nélkül is kirajzolódnak a viszonyok. Szaladhat mélyre egy-egy ponton, de nem feltétlenül. Ha valaki elsírja magát, jelezhetjük, hogy itt még dolga van, vagy, ami jön, (adhatunk spontán sharinget is), de éreztetni kell, hogy most nem erről szól a játék, csak a jövőbeli munka előrevetítéséről.

Fontos, hogy mindenki számára világos legyen, hogy ezzel a játékkal lejelöljük azokat a gócpontokat, amelyek megoldásra várnak a jövőben. (Jelzőpóznákat rakunk le, ahogy Vikár mondaná.) Egyúttal konstatálhatjuk, mi működik, melyik kapcsolat sikeres, hol vannak az erőforrások. Ezt is lehet egy-két szóban jelezni. "Ne felejtsd el, hogy ez itt egy lehetséges erőforrás a számodra, amiből a jövőben meríteni lehet."

A szociális atommal való munkának nagy előnye, hogy egy tíz órás alkalommal mindenkire sor kerülhet. Figyelnünk kell az időt, ki kell számítani, kire, mennyi jut, és ahhoz tartani kell magunkat. A társvezető jelezheti, ha már csak öt perc van hátra. Ez a protagonistát is cselekvésre ösztönzi. Amikor a változtatásokról van szó, lehet neki azt mondani, hogy egy perce van rá, hogy "elrendezze" a viszonyokat.

Egy szociális atom

Az alábbi ábrán Réka szociális atomja látható (példa és kép Aszalós Pétertől). A kör közepén az énkő található, piros körrel a nők, kék háromszöggel a férfiak. Réka a huszas évei elején jár, édesanyjához szoros, ambivalens kapcsolat fűzi. Apját is közel teszi magához, szintén ambivalens érzésekkel. A nagyszülei közül egyértelműen apai nagyapja a meghatározó, jóllehet már nem él. Vele kapcsolatban szinte csak pozitív emlékei vannak, hasonlóan anyai nagyanyjához. testvére, Karesszel van még szoros kapcsolata, de nem véletlenül került Karesz és a szülei közé. A családban ő a békítő. Menedéket jelent számára Jucus, Klári és Móni baráti köre. A szerelmi kapcsolatai jelentik számára a legfájóbb pontot, nem is nevezi meg a három férfit, csak " a csávók"-ként emlegeti őket.

Réka szociális atomjában szépen látszanak az erőforrások: Napa, Mama, a barátnők és egy középiskolai tanár, Ági néni, akitől nagyon sok biztatást kapott. Előbukkannak a problémás pontok is: a szüleivel való viszony, a szerep, amelyet Karesz védelmében magára vesz a családban és a férfiakkal való kapcsolat.

Réka szociális atomjában szépen látszanak az erőforrások: Napa, Mama, a barátnők és egy középiskolai tanár, Ági néni, akitől nagyon sok biztatást kapott. Előbukkannak a problémás pontok is: a szüleivel való viszony, a szerep, amelyet Karesz védelmében magára vesz a családban és a férfiakkal való kapcsolat.

Vikár András, Csoportterápia és pszichodráma gyermek és serdülőkorban, In: Vikár Gy., Vikár A. (szerk.): Dinamikus gyermekpszichiátria, Medicína, 2001.

Forrás: http://pantharei.blog.hu/tags/szoci%C3%A1lis_atom

3. Sulinet

Szociális atom

A tanulók egy lapon elkészítik saját szociális atomjukat az alábbi instrukciók alapján. Az A/4 lapon középre egy x-el jelölje mindenki saját magát.
Tőle távolodva körben jelöli azokat a személyeket akik az ő életében jelen vannak, és rendszeres vagy vágyott a kapcsolatuk. A jelölésnél a távolság fejezzen ki kapcsolati viszonyt, érzelmi állapotot.
A gyakorlat második részében egyenként mutatják be a tanulók a saját atomjukat aprópénz segítségével. Az előre odakészített aprópénzből történő személy-megjelenítés fogja a kapcsolati értéket is érzékeltetni, de ábrázolja a tanuló szociális mezőjét.
Új osztálynál bevált forma a bemutatkozás kiegészítésére.

Forrás: http://www.sulinet.hu/tanar/igazgatas/drog/8.html

4. Telefonos lelkisegély-szolgálat

A szociális atom

A szociális atom fogalma szorosan kapcsolódik Morenonál a szerep- és fejlődéselmélethez.

Moreno nem az egyes ember individuális pszichodinamikájából indul ki, az ő szempontja az élet interakciós szerkezetébe ágyazott ember. Szerinte nem az individuum hanem a társas atom a legkisebb egység /Moreno,1981/.

A terápiás beavatkozás tárgya sem lehet más csak az ember -és végső soron valamennyi ember- "interpersonal relation-jai". Moreno szociometriai munkásságában a társas kontextusban létező ember konkrét viselkedése jelenti a kiindulópontot.

A szociális atom fogalmával jelöljük valamennyi kapcsolati szerkezet legkisebb egységét. A szociális atom tartalmazza az érzelmi, szociális és kulturális kapcsolatokat az egyén és azon személyek között, akik valamilyen módon egy időben éltek. A szociális atom az individuumoknak az a legkisebb magva a társas világegyetemben, akik között 'emocionális kapcsolat' van /Moreno, 1960/.

A szociális atom azokból a személyekből álló mag, akik az egyénnel érzelmi kapcsolatot tartanak fenn. A szociális atom egy belső és egy külső körből valamint a külső mag körül elterülő ismeretségi volumenből tevődik össze.

A belső kör a személyeknek azon magva, akikkel az egyén kapcsolatot tart fenn.

A külső kör a személyeknek azon magva, akikkel kívánatos volna kapcsolatot létesíteni vagy helyreállítani. Az ismeretségi állomány olyan ismeretségekből áll, melyeknek nincs érzelmi jelentőségük az egyén számára. A társas kapcsolatoknak arról a tág terepéről van szó, melyből az érzelmi partner meríthető. Az ismeretségi állományon kívül helyezkedik el a szimbolikus, a tömegből való kapcsolat tere /Moreno 1976 in: Moreno 1981/.

A társas atom szerkezete az egyén kapcsolatainak számától és kapcsolatainak jellegétől függ. A szerkezet a születés pillanatától kezdve fejlődik. Kezdetben az anya és a gyermek tartoznak bele. Idővel más személyek is belépnek a gyermek életterébe. A növekedéssel párhuzamosan a szociális atom is folyamatosan kiterjed. Ennek során az egyén szociális és emocionális kiterjedése befolyásolja egymást, egymással korrelál. Moreno szerint pl. minél több valakinek a kapcsolata, annál kevésbé függ a kapcsolat partnereitől. ezek a megállapítások különös jelentőséget kapnak az anya-gyermek kapcsolatban, az idős emberek valamint a segítségre szorulók és segítők szociális atomjának kulturális, szociális és pszichikus elsorvadása miatt. A szociális atom regenerálódási képességének fontos feladata van az emberi személyiség formálódásában, bizonyos élethelyzetekben.

Az egyén szociális atomjának térfogata különböző okokból csökkenhet. Okozhatja a vonzalom elvesztése, egy nem megfelelő emberrel való helyettesítése és a halál. A fiatalabbak, az idős emberekhez képest könnyebben tudják atomjukat 'szociálisan regenerálni'. Az idős emberek atomjának kisebb a térfogata. Moreno "szociális halálról", "kívülről jött halálról" beszél, vagyis nem a test és nem a pszichikum haláláról. A szociális halál bekövetkezhet jóval a fizikai halál előtt, amikor is az embernek sorra elhalnak a rokonai, barátai, ismerősei és nem képes új kapcsolatokat teremteni. Moreno szerint az interakciós partner elveszítése szerepveszítéssel is együtt jár (gyász) és ez az Én csökkenését vonja maga után. "az a felismerés, hogy nemcsak önmagunkon belül élünk, hogy van egy "kívüli" Én is, ami nagyon erősen strukturált, ami reagál a növekedésre és a pusztulásra - nos, ez a felismerés új reménysugarat adhat a geriátriának, az időskor tudományának. A halál az élet funkciója, társadalmi realitása van" /Moreno,1981/.

Az önmagát változtató szociális atom koncepciója magában rejti az életen át tartó tanulás lehetőségének képzetét. Moreno az ember fejlődésével és szocializációjával foglalkozva nem szorítkozik a gyermek és ifjú korra, az élet teljes kontextusát látókörébe vonja.

Egy ember életében az életvitel zavarait Moreno szerint a szociális atom zavarai okozzák.

A szociális atom semmiképpen nem abszolút. Az élet folyamán együtt változik azokkal a személyekkel, akik a vonzáskörébe kerülnek. minél több elutasítás és elutasított vonzás jellemzi a társas atom szerkezetét, annál magányosabb az individuális mag. Ez esetben nem rendelkezik szociális hálózattal, a kapcsolati személyeknek alig van vagy semmi közük nincs egymáshoz.

A pszichodrámában a szociometriai aspektus egyrészt diagnosztikus értékkel bír, a vezető /az ügyelő/ a szociális atom felderítésével megismeri a tagok / a hívó/ státusát ill. más jellemzőket, másrészt a szociális atom megjelenítésével, elemzésével a csoport /a hívás/ reflektált terében a kapcsolati rendszer konfrontációját és korrekcióját lehet kezdeményezni.

A szociális atom akár képzeletbeli megjelenítése pl. a hívás alatt nagyban hozzásegítheti az ügyelőt a hívó teljesebb észleléséhez, a Te felismeréséhez. Fontos lehet azért is mert az individuum és a társadalom alapvetően összekapcsolódik. /vö.: /Mä vers,1986/. Ennek analógiájaként a hívó problémája sem választható el vagy le a környezetétől, s különösen nem kezelhető az individuumra leszűkítve. Egy másik fontos szempont lehet a szupervíziós munka alatt az ügyelő szociális atomjának ismerete, alakulása, amely sokszor hozzásegít bizonyos elakadások megértéséhez. A szociális atom elemzésénél nem a tünetek állnak középpontban, hanem az a cél, hogy a tüneteket a kapcsolatok terében ragadjuk meg.

A dolgozatban a szuperviziós eset demonstrálásával erre szeretnék rámutatni, amikor reflektáltan megjelenik a szociális atom belső magja, majd a fókuszban regenerációs lehetőségként annak vágyott kapcsolati külső köre /Pintér, 1992/.

Forrás: http://www.szupervizio.eoldal.hu/cikkek/irodalom/szupervizio-es-a-pszichodrama-kapcsolata.html