Isten az Újrakezdés istene
Ábrahám
„Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
És arcára borult Ábrám; az Isten pedig szólt őnéki, mondván:
A mi engem illet, íme az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszel.
És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
És adom tenéked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik.
Annak felette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.” (1Móz 17, 1-9.)
Mózes
„Szólt pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Egyiptom földéből.
Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izrael, a kik téged kihoztak Egyiptom földéből.
Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük, és törüljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek.” (2Móz 32, 7-10.)
„És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttük?
Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.” (4Móz 14, 11-12.)
„Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Egyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.
Ismét szólt nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!
Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevüket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!” (5Móz 9, 12-14.)
Egyházkorok
7 eljövendő egyházkorszak próféciáit olvashatjuk a jelenések könyvében.
Mindig amikor már az ébredés megállt, Istennek már előre volt terve, hogy majd abban az időben hogyan fog majd továbbmenni Isten munkája.
A 20. században lévő karizmatikus megújulás megmutatta: attól hogy újabb Egyházkorban van Isten népe, amiatt Isten még nem hagyta el a korábban indult ébredéseket, hanem számukra is akadt abból amit át tudtak venni és be tudtak építeni saját magukba, így ők is meg tudtak újulni.
Isten nem azért indít el egy újat, hogy a régit tönkretegye. De ehhez kell imádság is. Mózes imája nélkül eltűnt volna Izrael.
A legrosszabb, amit tehet valaki, hogy Isten újabb munkáját az ördögnek tulajdonítja.
Erre a Názáreti Jézus véleménye:
„Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.” (Mt 12, 31-32.)
„Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromolnak:
De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; Mivelhogy ezt mondták: Tisztátalan lélek van benne.” (Mk 3, 28-30.)
A Szent Lélek munkáját kifejezetten a Gonosznak tulajdonítani – ennél nagyobbat nem lehetett tévedni.
Amely felekezetek legalább azt megtették, hogy vártak, mi lesz a Szent Lélekkel való betöltekezőkkel egy idő múlva – azok láthatták, hogy azok a személyek mélyebben meg tudják ismerni Istent, mint ők.
Így a bölcs kivárás után – miután a pünkösdi mozgalom már háttérbe szorult – elindulhatott a karizmatikus mozgalom.
A karizmatikus mozgalom célja az volt, hogy a Szent Lélek munkája, karizmái közül néhány beépüljön a hagyományos egyházak hitéletébe.
Ez a folyamat nem fog megállni.
Jelenleg Izrael van még Isten munkájának középpontjában, de Központi szerepe lassan csökken.
Isten be akar mutatkozni, mint olyan Isten, aki nem csak 1 népnek, hanem minden népnek az Istene.
Ehhez inkább mozgalmakra van szükség, mint gyülekezetekre, bár továbbra is a gyülekezetek lesznek az Isten igazi munkáinak színhelyei.
Isten egy-egy újabb munkáját sokszor egy-egy vákuum idézte elő, melynek lényege, hogy az előző ébredések már nem rendelkeznek akkora erővel az aktuális időszakban, mint előtte.
Tulajdonképpen szükségesek is, hogy mindig újabb ébredések legyenek, mert Isten nem fogja eldobni azt, amit ő hozott létre, de nagyon is lehetséges, hogy a szerep fontossága változik.
Ezért nem dobta el Isten Izraelt sem Mózes, sem Illés, sem Jézus idejében.
„Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedsz, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatsz.
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba.
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegy.” (Rm 11, 16-25.)
Gondoljunk bele, vajon meddig bírja egy ébredés, hogy reagáljon egy kor problémáira, és képben legyen az adott kor generációi felé?
Hihetetlen nagy kihívás ez, miközben az egyes generációk egyre távolabb vannak egymástól.
„Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.” (Luk 18, 27.)
Nem szükségszerű, hogy egy újabb ébredés esetén az előzőleg Isten emberei által létrehozott felekezetek létszáma lecsökkenjen.
Bár a rugalmatlanság, a bűnök, a pozícióharcok és más emberi gyarlóságok nem csak ébredéseket tudnak megfojtani, hanem bármilyen induló mozgalmakat.
