Szabados Ádám
Egy örökösödési vita és egy tanmese
Tudtam, hogy ha Jézus tényleg most jön vissza, akkor csak az van, amim van.
Gyakran előfordul az a méltatlan helyzet, hogy a halott apa teste még ki sem hűlt, de a testvérek (valamint sógorok és sógornők) már annyira összevesztek azon, hogy kié lesz a "vikkendház" és az autó, hogy a temetés részleteit sem tudják megbeszélni egymással.
Jézus hasonló helyzetbe csöppent, amikor Jeruzsálembe vezető útján egyszer egy ember a testvérével való örökösödési vitájában a segítségét kérte.
Az embert látszólag sérelem érte, a testvére kitúrta őt az örökségből, és elkeseredésében Jézus közbenjárását próbálta kieszközölni. Gyötörte a tudat, hogy kitoltak vele, és nem tudta lélekben elengedni azt, amit nem önszántából adott oda, hanem elmartak tőle.
Ha Jézus tud segíteni a betegeken, gondolhatta, akkor egy igazságtalanság orvoslása mennyivel inkább megindítja majd a szívét! Ráadásul nem kell semmi mást tennie, csak nyilvánvaló tekintélyével odapirítani a zsugori testvérre, és ő majd megszeppenve méltányosabb viselkedést tanúsít.
Lukács számol be erről az esetről, amire valószínűleg azért emlékeztek az emberek, amikor Lukács Jézus életével kapcsolatos autentikus források után kutatott, mert a rabbi válasza minden jelenlévőt megdöbbentett. Az örökösödési viták az első században is nyilván gyakoriak voltak, ezért a tömeg minden bizonnyal odafigyelt, amikor az illető a családi szennyesét Jézus elé teregette.
A kisemmizett testvérnek azonban csalódnia kellett: Jézus nem állt mellé a vélt vagy valós igazságtalanság ügyében. Lehet, hogy Jézust is szíven ütötte az embert ért sérelem, elképzelhető, hogy korábban maga is átélt ilyen örökösödési vitát, mikor József, a család feje meghalt. Mivel Jézus volt az elsőszülött, az ő vállán volt a nagyobb felelősség, és nem biztos, hogy testvérei annakidején békésen vettek részt a hagyatéki eljárásban. Ismerte a családon és falun belüli intrikákat, tisztában volt az örökségek körüli huzavonákkal, tudta, hogy sok bosszantó igazságtalanság éri az embereket. Sőt, azt is tudta, mennyire fontos Izráel népében az örökség. Mózes részletes szabályozással igyekezett biztosítani, hogy senkit ne lehessen megfosztani örökségétől. És mégis, Jézust látszólag nem érdekelte, hogy a konfliktusban kinek volt igaza. Ehelyett három dolgot válaszolt. Ha Lukács összefoglalója mögé képzeljük a teljes beszédet, valami ilyesmi hangozhatott el:
- "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?" Én tanítani jöttem, és gyógyítani, és azért, hogy örök életet adjak. Nem dolgom, hogy hagyatéki eljárásokat felügyeljek. Ezt sem a te esetedben, sem más esetében nem fogom magamra vállalni. De hadd mondjak valamit, és szeretném, hogy ezt más is hallja:
- "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem vagyona tartja meg." A testvéred valószínűleg helytelenül járt el. De vigyázz a szívedre te is. A problémád talán nem csak az, hogy igazságtalanság ért. Ha véletlenül te vagy az erő pozíciójában, biztos, hogy nem hasonlóképpen jársz el a testvéreddel, mint ahogy ő tett most veled? Nem ugyanabból a tévedésből indultok ki mindketten? Azt hiszitek, hogy az életeteket a vagyonnal tehetitek biztonságossá. Ő győzött, te viszont a testvéred iránti keserű haraggal próbálod apai örökségedből biztosítani a jövődet. Azt kérted, orvosoljam a téged ért igazságtalanságot, pedig talán a te szíved is beteg. Engedd meg, hogy elmondjak egy történetet. Figyeljetek, mindannyian!
- Egy gazdag ember egyszer jó évet zárt, sok eső volt abban az évben, a kártevők is elkerülték a terményt. Éppen az lett már a gondja, hogy hova takarítsa be a gabonát. Akkor úgy döntött, hogy új csűröket épít, felhalmozza a javait, és így a jövőjét is előre biztosítja. Képzeljétek el, ahogy munkájával elkészülve leült és azt mondta magának: "Ügyes voltam, megérdemlem a pihenést. Nincs most már semmire gondom. Mostantól csak élvezem az életet!" Na, ez az ember súlyos hibát követett el. Ostoba volt. Tudjátok, miért? Mert nem számolt Istennel! Isten ugyanis aznap este elkérte a lelkét. Az ember meghalt, és Teremtője elé került. Szerintetek kié lett az, amit hátrahagyott? Lehet, hogy a gyerekei veszekedtek az örökségen, mint ez az ember itt a testvérével. De számít ez már? Mit ér neki most a vagyon, amit felhalmozott?
És mit ér nektek is, ha megnyertek egy örökösödési vitát, de a lelketek elkárhozik? Hát nem az örök élet a nagyobb gazdagság? Nem az Isten szerinti gazdagság az igazi vagyon?
A kapzsi ember ezt felejti el. Azt hiszi, hogy a sáfárság az, ha földi javakat gyűjt és halmoz fel egyre nagyobb mennyiségben.
Én viszont azt mondom nektek: pocsék sáfár az, aki nem törődik a lelkével. Borzasztó felelőtlenség a lelkünket egy örökség miatt a harag prédájává tenni!
Már középiskolás koromban libabőrös lettem attól, amikor Jézus azt mondja: "Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet!"
Nulladik órám volt, olaszóra, mikor váratlanul beborult az ég, és olyan sötét lett, mint éjszaka, pedig akkor már órák óta felkelt a nap. Hirtelen az az érzés töltött be, hogy Jézus jön vissza. Mindjárt itt lesz. Mindjárt elkérik a lelkemet! Abban a percben minden átértékelődött bennem, negyedórára helyet cseréltek egymással a gondok, gyökeresen megváltozott az érdeklődésem. Pusztán a gondolattól, hogy Jézus jön vissza. Nem számított, hogy milyen órám lesz még aznap, az viszont igen, hogy békességben váltam-e el az öcsémtől és engedelmes voltam-e a reggel olvasott igének. Nem érdekelt, hogy milyen film lesz a tévében, de annak nagyon örültem, hogy karácsony előtt még meglátogattam a gyülekezetből azt a nénit, aki nem tudott eljárni az istentiszteletekre.
Átéreztem a súlyos felelősségemet, hogy Isten mennyi mindent bízott rám. Minden más értéktelennek, súlytalannak tűnt. Jó érzéssel gondoltam azokra a dolgokra, melyeket Istennek engedelmesen és jókedvvel tettem. Gombóc volt a torkomban az összes többi miatt. Tudtam, hogy ha Jézus tényleg most jön vissza, akkor csak az van, amim van, és azok közt túl sok az értéktelen kacat.
Mégis hálás voltam az ijedelemért. A vihar hamar elmúlt, de a lelkemben nem minden került vissza a régi helyére.
Akkor, ott, a lidércesen besötétedett teremben semmi nem tűnt volna röhejesebbnek, mint egy örökösödési vita.
Kár, hogy ritkán adatik meg ez az érzés. Jó, hogy nem múlt el nyomtalanul.
Forrás: http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/182/
Döntött a bíróság, de még vitáznak a román uralkodóház örökösei
2012. február 15. 6:41 | Frissítve: 2012. február 15. 6:53 MTI
Bukarest - A legfelső bíróság jogerősen kimondta, hogy tagja a román uralkodóháznak a származása elismeréséért 21 éve küzdő Paul herceg.
A pert 1991-ben indította a 64 éves Paul herceg, aki apja nevében kérte, hogy ismerjék el egy lisszaboni bíróság 1955-ben meghozott döntését, miszerint 2006-ban elhunyt apja, Carol Mircea Grigore törvényes fia II. Károly volt román királynak. Carol Mircea Grigore II. Károlynak 1953-ban bekövetkezett halálakor indította el Portugáliában az apasági pert, amelyet megnyert, és ezt most a román legfelső bíróság is elismerte.
A mostani per a Hohenzollern–Sigmaringen uralkodói ház román ágában több mint fél évszázada dúló örökösödési vitának a végkifejlete. A vita a két világháború közötti időkből ered, amikor a diktatórikus hajlamairól és kicsapongó életéről hírhedt II. Károly egy táncosnővel, Zizi Lambrinóval szűrte össze a levet, megbotránkoztatást keltve a román királyi családban.
A titokban megkötött és a román királyi család által el nem ismert, majd később jogi úton felbontatott házasságból született Carol Mircea Grigore, aki Paul herceg édesapja. II. Károlynak Carol Mircea Grigore volt az első, törvénytelen fia. A román királyi család jelenlegi feje, Mihály király csak a második szülött, ez képezi az örökösödési vita alapját.
A tavaly a 90. évét ünneplő Mihály király azonban továbbra sem ismeri el, hogy unokaöccse, Paul herceg a román királyi családhoz tartozna.
Az uralkodóház kedden kiadott közleménye leszögezi, hogy a bírósági döntés nem ruházza fel Pault dinasztikus joggal, és úgy véli, hogy a román királyi család fejeként, csak Mihálynak van joga eldönteni, ki tagja az uralkodóháznak.A közlemény szerint a román királyi család korábbi vezetői, Ferdinand és II. Károly sem ismerték el Carol Mircea Grigorénak és leszármazottainak dinasztikus jogát.
Bukarest az elmúlt években visszaszolgáltatott Mihálynak számtalan impozáns ingatlanból – például a sinaiai Peles-kastély –, ékszergyűjteményből és festményből álló vagyont.
Románia jelenleg köztársaság, a királyi családnak történelmi szerepén túl nincs hatalma.
Egyéb írás a témában: http://kronika.hhrf.org/index.php?action=open&res=57579
Örökösödési vita az angolokkal
Három hónap után temethették el a Harlow-ban meggyilkolt magyar kamionsofőrt
Csibra Tibor
2008. július 20., 21:41
Hétfőn, három hónappal meggyilkolása után temethette el gyermekét az a Békés megyei, Kamuton élő család, akiknek fiát Angliában érte az erőszakos halál. Szülei nemrég olyan információkat kaptak a kinti hatóságoktól, hogy a fiatalember örököse – végrendelet híján – az angol állam.
Korábban a huszonöt éves fiatalember egy cirkusznál fénytechnikusként, majd az essexi Harlow-ban egy fuvarcégnél kamionsofőrként dolgozott.
Keszey Lászlóné, a férfi édesanyja lapunknak elmondta, hogy fia néhány éve ment ki Nagy-Britanniába azzal a céllal, hogy az ottani, lényegesen magasabb béréből félre tudjon tenni, abból itthon lakást vásároljon, családot alapítson. Egy héttel a gyilkosság előtt járt itthon. Ekkor említette azt is, hogy nagyobb összeget adott kölcsön egy szlovák származású kollégájának, aki hosszabb ideje vonakodik visszaadni azt. Családja azt tanácsolta neki, hogy hagyja inkább veszni a pénzt, mert – leírása szerint – erőszakos ismerőse bosszút állhat.
Az áldozat azonban továbbra is kapcsolatot tartott a szlovák férfival, a végzetes estén is együtt szórakoztak. Hazafelé tartottak, mikor az rátámadt és harmincnégy késszúrással megölte.Az áldozatot csak három hónap múltán adták ki az angol hatóságok, a szülőkkel azt közölték, hogy erre a nyomozás érdekében van szükség. A férfi vagyontárgyait először leltárba vették, majd a vizsgálat érdekében zárolták. A nyomozók és a család között közvetítő kapcsolattartó többször megkereste a szülőket, s először azt közölte, mindene megvan, majd később olyan információkkal szolgált, hogy eltűnt a bankkártyája, a rajta lévő nagyobb összeg, egy harmadik személynek adták ki az áldozat nagy értékű autóját, s az általa bérelt lakásban lévő, általa vásárolt ingóságok is a főbérlőt illetik, holott ezeknek eredetét számlákkal tudják igazolni.
Legutóbb azt az értesítést kapták a kapcsolattartótól, hogy végrendelet híján az elhunyt fiatalember minden vagyona az angol államra száll.
Takács László, a londoni magyar konzulátus vezetője lapunknak elmondta, hogy minden bizonnyal csak a nyomozás érdekeire való tekintettel tarthatnak vissza a hatóságok személyes, illetve vagyontárgyakat. Az angliai törvények mindenkinek garantálják a lehetőséget, hogy az ott elhunyt hozzátartozója után az örökségét megkaphassa.
Papp Gábor jogász elmondta, a magyar állampolgárokra bárhol a világon a hazai örökösödési törvények vonatkoznak, amennyiben első állampolgársága magyar.
Forrás: http://mno.hu/migr_1834/orokosodesi_vita_az_angolokkal_-362907
2012. március 13.
Elkerülhetővé válnak a jogi viták a nemzetközi öröklési ügyekben
Az EP által első olvasatban kedden elfogadott új uniós rendelet alapján például egy Belgiumban élő magyar személy eldöntheti, hogy örökösei a belga vagy magyar jogszabály szerint örököljenek. • Az EP nagy többséggel fogadta el az új rendeletet • A cél az örökléssel kapcsolatos jogi viták elkerülése • A végrendelkező választhatna, hogy a származási vagy az állandó lakhely szerinti ország joga legyen az irányadó.
A rendelettervezet célja a hosszadalmas és drága jogi viták elkerülése, mivel az új szabályok pontosan meghatároznák, hogy adott esetben mely ország joganyagát kell alkalmazni az örökösödési ügyek elrendezésekor.
Az EU-ban az örökösödési ügyek tizede nemzetközi, számuk évente 450 ezer körül van, és mintegy 123 milliárd eurót érintenek.
Az uniós kritériumok pontosan meghatároznák, hogy mely tagállam jogszabályai az irányadók, ha egy örökösödési ügyben akár több bíróság is eljárhat.
Az új uniós rendelet létrehozná az európai örökösödési tanúsítványt is, amely egyértelművé tenné a végrendelkező jogi helyzetét, és biztosítaná az örökösök és egyéb érintettek, például hitelezők jogosultságát. A tanúsítvány használata nem lenne kötelező.
Két új szabály
A rendelet két új elvet vezetne be a nemzetközi öröklési ügyek elrendezése kapcsán.
Az ügyben eljáró illetékes bíróságot és az alkalmazandó jogot az elhunytnak az elhalálozás pillanatában szokásos tartózkodási helye szerint határoznák meg. Egy Belgiumban élő magyar esetében így halála után a belga jog lenne az irányadó. Ez segítene elkerülni azt, hogy egy ügyben akár több ország bírósága is eljárhasson.
De az új szabályok azt is lehetővé tennék, hogy a példánkban említett személy úgy végrendelkezzen, hogy az örökösödési ügyek elrendezésekor a származási ország jogát, azaz a magyar szabályokat vegyék alapul.
Ez a képviselők szerint azért fontos jogosultság, mert az EU-n belül külföldön élőknek lehetővé tenné a származási országgal való kapcsolatok fenntartását, és biztosítaná például az ajándékokra vonatkozó nemzeti jogszabályok tiszteletben tartását.
A nemzeti jogszabályok nem változnak
Azok számára, akik származási országukban élnek, az új szabályokkal nem változna semmi. A rendelet nem változtat az öröklésre vonatkozó nemzeti jogszabályokon, nem jelenti azok harmonizálását.
Az Egyesült Királyság és Írország kormánya úgy döntött, hogy él a kimaradás jogával, így a szabályok ezekben az országokban, valamint Dániában nem lesznek érvényesek.
A jelentést 589 igen, 21 nem és 79 tartózkodó szavazat mellett fogadta el az Európai Parlament.
Következő lépések
A Parlament által elfogadott szöveg a Tanács elé kerül, amelynek állást kell foglalnia róla. A két intézmény ezt követően második olvasatban próbál megegyezésre jutni.
Eljárás: rendes jogalkotási eljárás, első olvasat
- Az elfogadott szöveg itt lesz elérhető (kattintson a 2012. március 13-i dátumra)
- Videofelvétel a plenáris vitáról (kattintson a 2012. március 13-i dátumra)
- Kelentéstevő: Kurt LECHNER (néppárti, német)
- Jogalkotási figyelő
További információ
LAURINYECZ István
Telefon: +33 3881 73243 (Strasbourg)
Telefon: +32 228 43943 (Brüsszel)
E-mail: istvan.laurinyecz@europarl.europa.eu
LŐVEI Andrea
megbízott irodavezető
sajtóattasé
Európai Parlament
Tájékoztatási Irodája Magyarországon
Tel: +36 1 411 3552
Mobil: +36 20 334 6258
E-mail: andrea.lovei@europarl.europa.eu
Árpád-kor a honfoglalás kori kalandozások lezárása és az új, keresztény alapokon nyugvó állam- és egyházszervezet kiépítésének kora. A kornak megfelelően az Árpád-házi uralkodók születésük előjoguk révén formáltak jogot a koronára. A vezérek esetében a családon belül öröklődött a fejedelmi méltóság,ezzel ellentétben a királyok idejében már nem volt egyértelmű az öröklési rend: az elsőszülött fiú (primogenitúra), vagy a legidősebb férfi családtag (szeniorátus) jogszokása alapján öröklődjön a hatalom. A gyakorlatban mindkét elv érvényesült, s az ebből fakadó konfliktusok – nem ritkán testvérháborúk – végigkísérték az Árpád-ház uralkodásának háromszáz évét.
Forrás: http://www.magyarvagyok.com/kultura/tortenelmi/korok/6997-Arpadhaz-kora.html
Egyetlenből legnagyobb lesz, jön a testvérháború
2012. 12. 02. 12:02
Milyen lehet egyetlenből legnagyobb gyerekké válni? Milyen lenne nekünk, ha a férjünk azzal állítana haza, hogy drágám, szeretlek, imádlak, minden a legnagyobb rendben köztünk, és most hoztam melléd egy másik feleséget is, szeressétek egymást, mert együtt sokkal jobb lesz!
Szinte nincs is olyan többgyerekes szülő, aki ne szembesülne előbb-utóbb a testvérháború sajátos formáival. A szóbeli csatározások, egymás püfölése sokáig mindennapos lehet. Mit kezdjünk a testvérféltékenységgel, lehet-e egyáltalán kezdeni vele bármit?
Általános szabályként azt szokták megfogalmazni, hogy bármilyen igazságtalannak tűnik is ez a picivel szemben, kezdetben inkább mégis a nagyobb lelkét kell jobban ápolni. A kis újszülött körüli teendők egy második gyereknél már nem olyan megerőltetőek, és a többedik babák általában elég könnyen belesímulnak a család kialakult napirendjébe, életébe, szokásaiba.
Testvéri féltékenység
„A testvérek közti konfliktus majdnem minden esetben féltékenyégből fakad. Mivel az elsőszülött eddigi élete merőben megváltozik, ráadásul a szülők figyelme is megoszlik, nem csoda, hogy kialakul benne egyfajta ellenérzés a kistesóval szemben”- magyarázza az alapokat Gazdag Enikő, pszichológus. „A féltékenység a fiúkra és a lányokra egyaránt jellemző, főleg ha kicsi a korkülönbség kettejük között. Általánosságban elmondható, hogy azok, akik között 4 évnél több van, elfogadóbbak egymással, mivel ekkor a nagyobbikban könnyebben kialakul a törődés, a kisebb pedig jobban elfogadja a segítséget.”
A gyerekek csatájának számtalan változata van, de egy valamiben az összes közös: a szülőknek óriási bosszúságot okoz, mivel ki ne vágyna arra, hogy csemetéi világraszóló barátok legyenek?! Persze akkor sincs veszve semmi, ha a „Gyűlölöm őt” felkiáltás gyakran hangzik el a szájukból, mivel a legtöbben ezt egy idő után kinövik.
Forrás: http://www.csaladhalo.hu/cikk/hatter/egyetlenbol-legnagyobb-lesz-jon-testverhaboru
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (részlet)
A főurakat is megismerem.
S hallok erősebb hangokat, mint amilyenek eddig hallatszottak: veszekednek, disputálnak.
- A kard Aladárt illeti!
- Csabát jelölte ki még életében!
- Csaba gyerök még! A hun népet gyerökre bízni nem lehet!
- Ott a fővezér!
S a szóváltás egyre ingerültebb. Százan és ezren csak ezt beszélik.
Forrás: mek.oszk.hu/00600/00662/00662.rtf
Csaba királyfi legendája
Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, megse lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott.
A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg.
Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezenfelül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre.
Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe.Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták.
http://szekelyfold.info.ro/legendak/596-csaba-kiralyfi-legendaja
A hun (kutigur-utigur) tesztvérháborúról: http://alfahir.hu/egy_hun_testv%c3%a9rh%c3%a1bor%c3%ba-20120208
Örökösödési és vagyonmegosztási viták, háborúk mindig is voltak, és mindig is lesznek.
A gond az, hogy sokszor nem hozható létre osztható vagyon, így valakit károsodás érhet.
Ennek tipikus esete az ún. ingatlan, amely nagyon ritkán osztható szét, de ha mégis, akkor is állandóan, újra meg újra találkoznak a vitás felek, így nem tud kihűlni a harag tüze.
Mert ha még egy vállalatot birtokol a család – vagy annak egy részét –, akkor osztható a tulajdonosi hányad, és jól eladható részvénytársaság esetén.
Középosztálybeliek esetén az elhunyt szülők vagy a korábbi közös családi fészek legtöbbször értékesítésre kell, hogy kerüljön, hogy kivehessék az örökösök-tulajdonosok a vagyoni részüket.
Nehezen eladható ingatlan esetén a felek közötti viták még inkább elmérgesedhetnek.
Amíg él egy idős személy, addig meg általában nagyon tud ragaszkodni régi lakásához, házikójához – mert neki amaz az emlékeinek is az otthona, nemcsak vagyontárgy.
De ha eleve nem is építettek családi házat, vagy még időben elcserélték több kisebb ingatlanra, akkor várhatóan kedvezőbb a helyzet.
Ezt gyakorlatban igencsak nehéz megvalósítani.
Tehát vagy vagyonosodjon a család, és legyenek osztható tulajdonok: több ingatlan, ékszer, több részvénycsomag.
Vagy ne fektessen bele olyan matérába (anyagba), ami hosszabb távon biztosan bajt fog okozni.
Ha a család több jurtában lakik, a vagyon könnyebben szétosztható. Sőt! Nincs is összegyűlt, fel nem használható vagyon, mert nincs olyan családi fészek, melynek egyes részei lakó nélkül voltak éveken-évtizedeken keresztül.
Ha a tulajdonos még életében szétosztja legnagyobb javait, akkor alig nyernek az örökösök az ő életének befejezésével, mert már alig marad szétosztható vagyon.
