Nem csökken a szegények száma
2013. március 28. Forrás: MTI
A német statisztikai hivatal szerdán megjelent adatai szerint a 82 milliós országban a lakosság 15,8 százaléka számít szegénynek a jövedelem alapján. Arányuk 2005 óta nem változott lényegesen, holott 2005 és 2007 között felívelő ágban volt a gazdaság, a 2008-ban elmélyült világgazdasági válság nyomán pedig a hazai össztermék (GDP) a második világháború óta a legnagyobb mértékben, 5,1 százalékkal csökkent 2009-ben.
Christoph Schröder, az IW kutatásvezetője elmondta: hosszabb időtávot tekintve Németországra is érvényes az a megállapítás, hogy a gazdagok gazdagodnak, a szegények pedig egyre csak szegényebbek lesznek, de 2005 óta a hullámzó konjunktúra ellenére sikerült megállítani a jövedelmi különbségek növekedést. Ugyanakkor a szegénység továbbra is komoly társadalmi probléma, hiszen csak a szegénység terjedésének trendjét sikerült feltartóztatni, a ráta pedig nem csökkent.
A statisztikai hivatal adatai alapján Németországban a szegények aránya elmarad a 16,9 százalékos uniós átlagtól, de jóval magasabb, mint például a szomszédos Csehországban, ahol az uniós módszertan szerint a lakosság 9,8 százaléka szegény.
Az uniós módszertan alapján az számít szegénynek, akinek elkölthető jövedelme nem éri el a lakosság egészét jellemző jövedelmi középérték 60 százalékát. Ez a határérték a legutóbbi vizsgált évben, 2010-ben havonta fejenként 952 euró volt Németországban.
Ők a legveszélyeztetettebbek
A kölni IW gazdaságkutató intézet az úgynevezett relatív jövedelmi szegénység mellett további szempontok szerint is vizsgálta a szegénység elterjedtségét. Arra a megállapításra jutottak, hogy Németország a szegénység valamennyi típusát tekintve elmarad az uniós átlagtól, a leginkább veszélyeztetett csoportok pedig a munkanélküliek, az egyedülállók és a gyermeket egyedül nevelő szülők.
A szubjektív jövedelmi szegénység mérése során azt rögzítik, hogy a megkérdezettek mekkora jövedelmet tartanak szükségesnek az elfogadható életszínvonal biztosításához. A szegények közé azokat sorolják be, akiknek jövedelme jelentősen elmarad a saját maguk által meghatározott küszöbértéktől.
Tudja-e fűteni a lakását?
A kölni gazdaságkutató intézet vizsgálta az úgynevezett anyagi deprivációt is, amelynek mértékét az életminőség elemzésével állapítják meg. Az eljárás során kérdőíves vizsgálattal egyebek között arról gyűjtenek adatokat, hogy a megkérdezettek tudják-e rendesen fűteni a lakásukat, és jutnak-e mindennap meleg ételhez. Az adatok szerint a német lakosság 5,3 százaléka tartozik az anyagilag depriváltak körébe, míg az uniós átlag 8,8 százalék.
Az úgynevezett konzisztens szegény kategóriába azok tartoznak, akik a relatív jövedelmi szegénység és az anyagi depriváció mérése alapján is szegénynek számítanak. Ez a csoport Németországban a lakosság 3,6 százalékát teszi ki. Az uniós átlag 4,2 százalék.
A huszonhetek közül az élen Luxemburg és Svédország áll, a két tagállamban egyaránt a lakosságnak csak a 0,7 százaléka számít konzisztensen szegénynek. Bulgáriában a legrosszabb a helyzet: a lakosság 17,5 százaléka szegény.
Szemlézte: Durbák Ildikó
Forrás: http://www.profession.hu/cikk_rovid_hirek/20130328/nem-csokken-a-szegenyek-szama/2477
Százmillió alá csökkent a szegények száma Kínában
2013. február 22., péntek
Kínában, ahol napi egy dollár a szegénységi küszöb értéke, tavaly 23 millió ember került ki a szegénységből - adta hírül az országos statisztikai hivatal pénteken.
Az új adatok szerint a vidéki szegénység száma százmillió alá, 98,99 millióra csökkent. Kína - az országot ért kritikák után - 2011-ben 2300 jüanra (365,8 dollár) növelte az évi szegénységi küszöb értékét, s ezzel a statisztikailag szegénynek számítók száma megnövekedett.
2012-ben a vidéki lakosság átlagjövedelmében reálértékben átlagosan 10,7 százalékos emelkedés következett be éves viszonylatban, ami azt jelenti, hogy az egy főre jutó átlagjövedelem körükben 7917 jüanra (1269 dollár) nőtt. Ez körülbelül 281 ezer forintnak felel meg.
Kína 2020-ra azt szeretné elérni, hogy az országban ne legyen olyan ember, akinek gond a fedél, a ruházkodás, vagy az élelem, továbbá elérhetővé váljon mindenki számára a kötelező oktatás és az alapvető egészségügyi ellátás.
A kormány legutóbb az idén januárban hirdetett meg hét tartományi jogú területen a szegénység felszámolását, vagy csökkentését szolgáló fejlesztéseket.
A Világbank 2008-ban megalkotott kategóriái szerint napi 1,25 dollár jövedelem alatt mély szegénységben élőkről van szó, míg 2 dollár alatt szegényekről. A legnagyobb fejlődő országok átlagosan 1 dollár körül húzták meg a szegénység határát.
Az Egyesült Államokban 2010-ben a szegénységi küszöb egy személyre évi 5578 dollár volt, ami a kínainak a 15-szöröse.
Mindazonáltal szakemberek és külföldi politikusok is elismerik, Kína az elmúlt több mint harminc évben a világon egyedülálló mértékben és ütemben számolta fel a szegénységet. 1978-tól 2005-ig több mint 600 millió ember került ki a szegénységből.
A kínai társadalomra ugyanakkor továbbra is jellemző a jövedelmi különbségek növekedése a szegények és a gazdagok, a vidék és a városok, valamint egyes régiók között, és a politikusok vissza-visszatérően épp e feszítő különbségek mérséklését ígérik.
Forrás: http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2013/02/22/szazmillio_ala_csokkent_a_szegenyek_szama_kinaban/
Csökkent a szegénység Uruguayban
2013. április 8., hétfő
Az uruguayi kormány múlt pénteki beszámolója szerint a 2011-ben mért 13,7 százalékról 12,4 százalékra csökkent a szegények száma, a rendkívüli szegénység mértéke pedig 0,5 százalékon maradt. Az Országos Statisztikai Intézet (Instituto Nacional de Estadística) adatai szerint Montevideóban - ahol a 3,3 milliós lakosság fele él - a népesség 16,7 százaléka él szegénységben, de az ország ötezer főt meghaladó településein 12,1 és 10,1 százalék között mozog ez az érték.
A fővárosban a szegénység 0,7 százalékkal emelkedett, viszont a külvárosi zónákban 0,3 százalékkal csökkent. A háztartásokban a nélkülözők száma tavaly 9,5%-ról 8,4%-ra csökkent, a nyomor szinten élők aránya 0,3 százalékon áll.
2006 óta a szűkölködők aránya a kormányzati politikának – különösen a szociális segélyek folyósításának - köszönhetően fokozatosan csökkent. A legalsó társadalmi rétegbe való kerülés leginkább a gyermekeket, serdülőket és a fekete bőrű lakosságot veszélyezteti.
A Gini-index - amely a leggazdagabb és a legszegényebb rétegek között különbségeket méri – 0,403-ról 0,379-re csökkent 2011-ben, ami szintén az uruguayi gazdasági növekedésnek köszönhető.
Forrás: http://kitekinto.hu/latin-amerika/2013/04/08/csokkent_a_szegenyseg_uruguayban/
Hogyan jelent meg Magyarországon újra a szegénység? |
|
Írta: Morva Tamás |
|
Az 1945-ben végrehajtott radikális földreform megtörte a feudális jellegű agrárviszonyokat, a háborús károk gyors helyreállítása, a nagyipar államosítása megteremtette a gazdasági fellendülésnek, az életszínvonal jelentős emelésének, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásának feltételeit. 1950 és 1989 között a gazdasági szerkezetben és a társadalmi viszonyokban mélyreható változások valósultak meg. A négy évtized fejlődése, bár nem volt törésektől és megrázkódtatásoktól mentes, de lényegében a magyar történelem egyik leghosszabb és legsikeresebb fejlődési időszaka volt, amelyben a munkanélküliség a kezdeti évektől eltekintve legfeljebb átmeneti és marginális problémát jelentett, a társadalmi termék és az életszínvonal a korábbi időszakoknál lényegesen gyorsabban emelkedett, javultak a lakásviszonyok, nem voltak hajléktalanok, és a fejlődés szocialista jellegének köszönhetően a társadalmi osztálykülönbségek jórészt megszűntek. A magyarországi gazdasági fejlődés gyenge pontja volt az egyensúly a tőkés országokkal folytatott külkereskedelemben. A hátrányos megkülönböztetések, a leértékelt árfolyam okozta veszteségek, az exportpiacokon az éles verseny és exporttevékenységünk csak lassan javuló gyengeségei több fázisban visszatérő nehézségeket okoztak. A Szovjetunióval és a KGST országokkal folytatott jelentős külkereskedelem enyhítette ugyan a problémát, de a hasonló fejlődési nehézségek miatt csak korlátozottan érzékelhettük a kedvező hatást.[1] A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években a Szovjetunió és Magyarország gazdasági problémáinak súlyosbodása az ország vezetését rákényszerítette a nyitásra a Nyugat felé. Ennek az útnak a végpontja volt a rendszerváltás, amelynek eszközei, a privatizáció, a nemzeti vagyon messze áron aluli kiárusítása és jelentős részének fizikai megsemmisülése, a külföldi tőke akadálytalan behatolása, a földtulajdon és más vagyoni kárpótlások, az újonnan kialakuló nagyburzsoázia mohósága, az uniós csatlakozáshoz fűzött beváltatlan remények a munkanélküliség rohamos visszatéréséhez, a társadalmi egyenlőtlenségek újrakeletkezéséhez és kiéleződéséhez és széles társadalmi rétegek elszegényedéséhez vezetett. [...] |
Közismert, hogy Magyarország a két világháború közötti időszakban gyengén iparosított mezőgazdasági ország volt, Európa legelmaradottabb és legszegényebb országai közé tartozott. Egy szűk arisztokrata, földesúri és tőkés réteg gazdagsága mellett tömegesen éltek családok teljes létbizonytalanságban, éhezve és primitív lakáskörülmények között – ahogy mondták, a
Csökkenő szegénység és… romló közbiztonság! - Caracas lángokban? |
|
Írta: Maurice Lemoine |
|
A javuló szociális helyzet ellenére Venezuelában, a világon még mindig az egyik legmagasabb az erőszakos eredetű halálozási arány. Hugo Chávez államelnök eddig nem vette komolyan a problémát... |
Részlet: „A külvárosi negyedekben... élők számára az erőszak része a mindennapi életnek.” (egy vélemény a hatalmas Petare negyed lakójától); „Megölik még a rendőröket is, akik golyóálló mellényt viselnek! ...
„A mi családjainkban, melyek a keresztény közösséghez tartoznak, majdnem mindenkinek vannak hozzátartozói, akiket meggyilkoltak. Amikor a közösség misén vesz részt, nagyon ritka, ha ez a téma nem jön elő: ezen a héten már megint megölték ezt és ezt…! (Didier Heyraud atya Petaréból).
"És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?" (Eszter 4, 13-14.)
Szinte nincs olyan ország vagy népcsoport, ahol a szegénység ne lenne jelen.
Még maga a Názáreti Jézus is azt mondta, „szegények mindig lesznek köztetek” (Mt 26, 6.)
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy szegények mindig lesznek belőletek, de köztetek előbb-utóbb újra fel fog támadni a szegénység.
A kérdés az, hogy a szegénység mértéke csökken, stagnál vagy növekszik.
Amikor más országok is csak segélyekkel tudják a szegénységet féken tartani, akkor nem reális terv a szegénység radikális csökkentése.
Csak olyan furcsa, hogy az a szám, az a 3 millió két teljesen eltérő írásban is szerepel.
Egyik a két világháború közti Magyarországról, míg egy másik egy cikkről, mely beszél 3 millió „leszakadó”-ról, akik ottmaradnak az út szélén.
A történelem időről-időre megismételni vagy legalábbis hajlamos megismételni önmagát.
Nem szükségszerű, nem törvényszerű, hogy újra bekövetkezzen egy esemény.
Lehet imádkozni, és lehet cselekedni.
A Mindenható Isten a történelem során többször is támasztott olyan személyeket, akik nélkül még reménység sem lett volna hosszabb távú sikerre.
Ilyenek voltak a hunyadiak vagy éppen Dobó István, az egri hős, és még sokan mások...
A biblia példákat ad arra, hogy Isten hogyan cselekedett egy nép életében, bemutatja Isten szokásait. Ehhez tudni kell a népnek a saját történelmét is, akkor Isten hogyan segített?
Az Isten ketté tudta szakítani a Tordai hasadékot, és az aranypénzeket kővé tudta változtatni.
Ezt ő fordítva is meg tudja tenni – áthidalhatatlan problémákat áthidalni, és az értéktelenből is tud értéket csinálni.
Ehhez kulcsszemély(ek) kell(ennek).
Imádkozni, hinni és cselekedni kell.
