A pszichodráma ülés részben strukturált. Főbb szakaszai:
- Bejelentkezés szóban: Az előző találkozás óta átélt legfontosabb élmények, problémák megosztása
- Rövid bemelegítő gyakorlatok, játékok: célja a közös munkára hangolódás, oldódás
- Egyéni pszichodráma játékra jelentkezés
- Egyéni pszichodráma játék, vagy pszichodráma csoportjáték a "színpadon": megtörtént vagy elképzelt helyzetek lejátszása
- A pszichodráma játék megbeszélése: visszajelzés: ki mit élt át a pszichodráma játék közben? Honnan ismerős a többi csoporttag számára a saját életéből, amit a pszichodráma színpadán látott?
- A csoportülés lezárása, elköszönés
Forrás: http://5mp.eu/web.php?a=mora&o=skmubI3YO5
Identifikáció
A szocializációhoz identifikációra van szükség. Az identifikáció az a folyamat, amikor arra törekszünk, hogy olyanok legyünk, olyannak látsszunk, mint a társas környezetünk fontosabb személyei.
Ez a börtön szempontjából azt jelenti, hogy a börtönadaptáció (a börtön társas környezetéhez való alkalmazkodás) önkéntelenül lezajlik. Ez azt jelenti, hogy a börtönártalmak szükségszerűen (axiomatikusan) és az egyedi fogvatartott személyisége az általános fogvatartotti értékekhez fog azonosulni (identifikálódni).
Hogy milyenek a fogvatartotti értékek, azt minimálisan két tényező határozza meg:
- a társadalom devianciáról alkotott hiedelmei, attitűdjei
- a fogvatartottakkal közvetlen foglalkozó testületi tagok elvárásai (lényegében a fogvatartotti programok)
Ezért kiemelten fontos a fogvatartottakkal folytatott tudatos, építő jellegű kommunikáció. Sajnálatos módon a világ összes börtönében szükségszerűen (esszenciálisan) jelen van az agresszió, gondoljunk itt a büntetés-végrehajtás izolációs funkciójára.
Ha az izolációs irányításként és törődésként fogjuk fel, jobb eredményeket érhetünk a fogvatartottak reintegrációjában. Az egész folyamat lényegi eleme a folyamatos kockázatfelmérés és a legalább évenkénti reklasszifikáció.
Forrás: http://bvpszichologia2.blogspot.hu/2005/10/szocializci.html
Mind a gyerekek, mind a felnőttek terápiáját tekintve nagyon fontos szerepet tölt be a szerepjáték. Hagyományosan a szerepjátékot az identifikáció fogalmával értelmezik: a gyermek azonosul azonos nemű szülőjével, hogy a hozzá kapcsolódó ödipális feszültséget csökkentse. Ez a pszichoanalitikus magyarázat természetesen az évek során sokat tágult: a gyermek nem csak az azonos nemű szülővel tud azonosulni, hanem gyakorlatilag mindennel és mindenkivel (a kiskutyussal, a doktor nénivel, a nagypapával, stb.), és ebből az azonosulásból eredően játsza el játékai során a kiskutyus, a doktor néni, a nagypapa, stb. szerepét. Az ilyen jellegű szerepjátékok során elsajátítja a különböző társadalmi szerepeket is.
A szerepjáték egy szimbolikus játék, ahol nem szükséges egy leutánozható modell jelenléte, sem a mozdulatok pontos lemásolása. Lehetőségét a tárgyak teremtik meg, kezdetben véletlenül jelenlévő tárgyak döntik el, hogy milyen szerepet ölt magára a gyermek. Később, mikorra a gyermek belső motívumai már szilárdabbá válnak, a gyerek maga határozza meg szerepét és ennek megfelelően használja fel környezetének tárgyait és az adott szerepnek megfelelő jelentéssel ruházza fel őket. Ebben a játékban az utánzott mozdulat, a tulajdon hangsúlyozása vagy a megfelelő hanghordozás csak látható illetőleg külső kellék.
Forrás: http://landrea.digitalnet.hu/jatek.htm
Integrációs fázis, a pszichodráma ülés befejező szakasza.
A játék befejezését követően, a csoport ismét körben foglal helyet, és a játék folyamán megérintődött csoporttagok ebben a szakaszban osztják meg élményeiket a protagonistával és egymással, ezt hívjuk a sharing-nek.
- Sharing:A nézők a játék közben passzív helyzetben átélt feszültségeiket, és megérintettségüket tudatosítják és a verbalizáláson keresztül elaborálják. A protagonista szempontjából kiemelt jelentőségű ez a szakasz, mivel vissza kell térnie a realitásba, a mintha-realitás világából, és rendkívül fontos, hogy integrálódni tudjon a csoportba azáltal, hogy a többiek is megosztják hasonló tapasztalataikat. Így válik lehetővé, hogy ne érezze szégyenben magát az egyoldalú feltárulkozása miatt.
- Szerep-feedback/szerepvisszajelzés, során a szereplők elmondják, hogy mit éreztek az adott szerepben, és a protagonista szerepében, a szerepcserék során. Ez a szakasz segíti megértés és intellektuális feldolgozási folymatot.
- Identifikációs-feedback/azonosulási visszajelzés, a „csoport tagjai a játék szereplőinek valamelyikével azonosulva, egyes szám első személyben elmondják érzéseiket, az új szempontrendszerek bevonása lehetővé teszi a protagonista kognitív belátásának növelését. Az egyes szám első személyű közlési forma megakadályozza az ítéletalkotást és az intellektualizálást. A protagonista a játék során externalizált intrapszichés világából, újra a realitásba, a csoportba tér vissza, ennek további eszköze az a rituálé, mely során kiveszi a szerepekből a játékosokat. ( Vikár 2007.)
Forrás: http://www.budaipszichologus.hu/a-pszichodrama-ules-bemutatasa.html
Integrációs szakasz: A játék végét megbeszélés követ, amelyben a csoporttagok megoszthatják a protagonistával azokat az élményeket, amelyek ismerősek voltak a játék alapján saját életükből (sharing), mit éltek át az egyes szerepekben (szerepvisszajelzés) és lehetőségük van bármelyik szereplővel azonosulva is visszajelzést adni (identifikáció). Az ülést zárókörrel fejezzük be, melynek során a csoporttagok megosztják mi történt velük azon az alkalmon, mit visznek el a csoportból.
Forrás: http://www.egritimea.hu/?q=mi-tortenik-csoporton
A feldolgozás szakasza
A feldolgozás során a protagonistán kívüli csoporttagok mutatják érzéseiket, gondolataikat.
Sharing – élménymegosztás
A sharing (ejtsd: séring) során a csoporttagok olyan élményeiket elevenítik fel, amelyek hasonlóak a protagonista élményéhez. Ez nemcsak segíti a protagonistát, hogy elfogadja saját nehézségeit, ráismerjen, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal, de egyúttal előkészítheti a többi csoporttagban a következő játékot, hiszen aktiválja a sharingelő saját életeseményeit.
Szerepvisszajelzés
A drámajáték során az antagonista szereplők azt játsszák, amit a protagonista előjátszik a számukra. A szerepvisszajelzés során az antagonista szereplők visszajelezhetnek, milyen érzéseik, gondolataik, élményeik voltak az adott szerep megtestesítésekor. Például: úgy éreztem, férjedként, hogy nem is voltam ott lélekben, nem érdekelt a helyzet.
Identifikáció, azonosulás
Ritkábban alkalmazott technika az identifikáció (=azonosulás), amikor is bármilyen szereplővel, résztvevővel, tárgyal, gondolattal azonosulhatunk egy pillanatra, és megoszthatjuk élményünket a játékról. Például: lennék a családi tradíció az életedben és addig gyötörlek, amíg el nem fogadsz engem.
Sharing - élménymegosztás
A sharing (ejtsd: séring) során a csoporttagok olyan élményeiket elevenítik fel, amelyek hasonlóak a protagonista élményéhez. Ez nemcsak segíti a protagonistát, hogy elfogadja saját nehézségeit, ráismerjen, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal, de egyúttal előkészítheti a többi csoporttagban a következő játékot, hiszen aktiválja a sharingelő saját életeseményeit.
Szerepvisszajelzés
A drámajáték során az antagonista szereplők azt játsszák, amit a protagonista előjátszik a számukra. A szerepvisszajelzés során az antagonista szereplők visszajelezhetnek, milyen érzéseik, gondolataik, élményeik voltak az adott szerep megtestesítésekor.
Identifikáció, azonosulás
Amikor is bármilyen szereplővel, résztvevővel, tárgyal, gondolattal azonosulhatunk egy pillanatra, és megoszthatjuk élményünket a játékról.
Forrás: http://www.drsaarykornelia.hu/pszichoterapia-pszichodrama
A szeretet katarzisa
A sharing (megosztás) fázisában azok a csoporttagok, akiket érzelmileg érintett a főszereplő története, játéka, megoszthatják hasonló jellegű élményeiket. Ez a feldolgozási lehetőség kettős célt szolgál: egyrészt a nézők a játék alatt az önmagukkal való konfrontálódás, vagy identifikáció (azonosulás) során átélt érzelmet megmutathatják, ugyanakkor a játékos is átélheti a bajában érzett részvételt, a megkönnyebbülés örömét, és azt, hogy nincs egyedül ilyen fajta problémájában. Ezt nevezi Moreno a szeretet katarzisának.
Az antagonisták beszámolnak arról, hogy a pszichodramatikus játék során mit éreztek a protagonistával szemben, hogy érezték magukat szerepükben. A főszereplő ezzel lehetőséget kap arra, hogy egy olyan társ, aki a realitásban nem részese életének, a csoportban azonban érzelmileg részese a játéknak, a választott szereplő szemszögéből, világosítsa meg a helyzetet. Ez már az intellektuális megértést, feldolgozást is segíti.
A játék feldolgozásának harmadik szintjén a csoporttagok megjelölik, melyik szereplővel, annak milyen helyzetével tudtak leginkább azonosulni és miért. Ez lehetőséget a játékban megmutatott megoldástól eltérő formák, elgondolkodtató érzések, összefüggések megvilágítására, de mindig egyes szám első személyben fogalmazva és elkerülve az értelmezést, tanácsadást, kritikát, értelmetlen minősítgetést.
Forrás: http://lajtorjastudio.hu/cikk/pszichodrama/
Sharing. A sharing során a csoporttagok a játék témájához kapcsolódó élményeiket, a játék során megélt érzéseiket osztják meg egymással. Ez egyrészt jól mutatja, hogy mennyire van bevonódva a csoport a játékba, másrészt segíti a protagonista újraintegrálódását is. A kapcsolódó érzések, gondolatok, tapasztalatok megosztása - különösen az induló csoportokban - biztosítják a protagonistát arról, hogy nincs egyedül problémáival ill. hogy a megélt és megmutatott helyzetekkel együtt a csoport elfogadja.
Forrás: http://pantharei.blog.hu/2010/03/07/fogalmak_a_drama_elemei
A drámával ismerkedők számára igazán érdekes élmény amint segéd-én szerepben éppen gyomorgörcsöt, vagy kínzó fejfájást kell alakítani, ami erősen nyomva a protagonista homlokát például azt hajtogatja neki: "Soha nem hagylak el! Én vagyok a fejfájás aki megakadályozza, hogy ellazítsd magad!" A pszichodráma jelenetet követő úgynevezett sharing pedig a játék azon levezető része, melyben a csoport tagjai megosztják egymással és a protagonistával az általuk megélt érzéseket, élményeket.
Forrás: http://www.pszichologia.hu/konyv/?id=63
Visszajelzés formák:
Sharing: személyes érintettség, hasonló esetek
Szerep feedback: a segéd-ének elmondják, hogyan érintette őket a szerep
Identifikációs feedback: valakivel azonosulva E/1-ben elmondja tapasztalatait, meglátásait, emócióit a csoport valamely tagjainak.
Lezárás
Az érzelmekben gazdag helyzet után a játékos fokozatosan integrálódik a csoport tagjai közé, ahol az emóciók helyét fokozatosan az értelmi szintű megértés veszi át.
Sharing: szcenikus rezonancia, a hasonló személyes élmények megosztása.
Szerep feedback: a szerepbeli érzések megosztása a szeretet katarzisa.
Identifikációs feedback: az összefüggések megvilágítása, elkerülve az értelmezést.
Folyamat analízis: a játékok háttere világosodik meg.
Forrás: http://www.szupervizio.eoldal.hu/cikkek/irodalom/pszichodrama-a-szupervizios-gyakorlatomban.html
Shearing: jelentése „megosztás”. Egy-egy játékot követően a csoport tagjai megoszthatják a protagonista játékához kapcsolódó saját élményeiket. Nem kötelező, de segíti a csoport problémához való kapcsolódását, a tudatosulásokat, ill. a megosztás révén a csoporttagok közötti intimitás kialakulását és elmélyülését.
Szerep-visszajelzés: az antagonisták lehetőséget kapnak, hogy megosszák a protagonistával azon tapasztalataikat, élményeiket, amelyet a játék során megéltek. Ezek sokban tudják továbbsegíteni a protagonistát a problémája megoldásában, megértésében, a jelen lévő tényezők tudatosításában.
Forrás: http://csabiorsolya.eu/index.php/2012/01/20/a-pszichodrama/
ÉLMÉNYMEGOSZTÁS (SHARING) a workshopok néhány résztvevőjétől:
„Egy „dramatista” férjeként - pláne ha reál beállítottságúak vagyunk - fenntartásaink lehetnek a párunk által művelt, „titokövezte” pszichodrámával kapcsolatban. Nemcsak azért, mert jóformán semmit sem mond(hat) róla, de azért is, mert alapjában véve távol érezzük magunktól a lélekkel való foglalkozást, hiszen két lábbal állunk a földön. Ilyen elő(ít)élettel érkeztem Érdligetre, kifejezetten a párommal kialakult feszültséget oldandó akartam kedvében járni, hiszen elmondása szerint ez a Te+Én kurzus annyira különleges és ráadásul az első alkalom...! És nagyon, nagyon, nagyon szeretné… ha én is ízelítőt kaphatnék a pszichodrámából… ha egy kicsit közelebb kerülnék a „lelki” dolgokhoz… ha jobbá, élhetőbbé, működőbbé, harmonikusabbá tehetnénk a kapcsolatunkat… ha csak két napra is, de elszakadnánk a világtól, a gyerekeinktől és csak egymásra figyelnénk, mint régen. Ehhez ideális környezetet és szakértő, ugyanakkor a végletekig tapintatos, átérző segítséget nyújtottak a vezetőink – és (milyen meglepetés!) a többi résztvevő is! Hiszen átélhettek mások is hozzánk hasonlóan hullámhegyeket és völgyeket és mindenki más-más tanulságot, tapasztalatot tudott ezekkel kapcsolatban megosztani a párjával és végső soron a csoporttal.
Mennyi felemelő, tanulságos, vagy éppen szomorú történetet, élethelyzetet, tapasztalatot, netán titkot osztottunk meg egymással – és azzal, hogy egy nagyobb közösség részeként mondtuk ki, „támogatók” és „támogatottak” körében, új szemszögből is ráláthatunk önnön mivoltunkra és párunkra is. Vagyis akaratlanul is működött köztünk, bennünk, bennem is a pszichodráma – hiába álltam a földön, a lelkem együtt tudott szállni a többiekkel, de legfőképpen a pároméval. És minden út az első lépéssel kezdődik: ma már én is "dramatista" vagyok (jelentkeztem és járok csoportba), hiszen nekem is, mint majdnem mindannyiunknak, vannak elásva „aknáim” a kertemben, amelyeket meg kell keresni, hatástalanítani kell, hogy a helyükben virágok nőhessenek és a párom még nagyon sokáig szívesen járjon sütkérezni velem együtt ebbe a kertbe…”
„A februári párkapcsolati workshop számomra legfontosabb "eredménye", hogy azóta beszélgetünk a férjemmel lelki dolgokról, érzelmekről is. Sokkal könnyebb úgy az élet, hogy nem csak a hétköznapi rohanás a fontos, hanem az is, hogy tudjuk hogy’ van mindeközben a másik. Ha érzem, hogy fontos vagyok, még a taposómalom is könnyebb.
A workshopon nagyon jó volt minden külső zavaró tényező nélkül együtt lenni. A vezetők és a csoport segítségével úgy tudtam odafigyelni a kapcsolatunkra, amire a hétköznapi életben nincs lehetőség. Ezek eredményeképpen sok minden megváltozott az életünkben nagyobb erőfeszítés nélkül.
Közvetlen a workshop után a legnagyobb élményem az volt, hogy hetekig újra fontosnak éreztem magam. A férjem, ha beszélgettünk, közben nem vette fel a mobilját; nem kezdte bömböltetni a rádiót ha együtt utaztunk valahová; hétvégén, ha munka ügyében hívták lerázta az illetőt, hogy majd hétfőn ... Persze ez azóta újra elmozdult a régi állapot irányában, de nem lett a régi; és ő már tudja, hogy nekem fontosak ezek a dolgok, én meg jobban megértem ha fel kell vennie a telefont, mert tudom, ha nem fontos nem tenné...”
Forrás: http://www.morenocentrum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=51&Itemid=63
